Tekio
Közzétéve: Jan 30, 2018 15:52:18 GMT 1
Post by Kán on Jan 30, 2018 15:52:18 GMT 1
Név:Tekio
Faj:Démon/Ember/Félisten
Külső:
Emberi alak:Egy aprócska huszonéves lány. Magasága nagyából 150 és 155 között lehet. Szeme világos zöld, haja fekete, ajka vérvörös. Testalkata karcsú és kecses, bőre fehér. Öltözéke elég egyszerű: fekete szoknya és egy fehér ing, megkoronázva egy fekete nyakkendővel. Első ránézésre egy kis törékeny fiatal lány képét mutatja.
Szellem/démonn alak: Más démonokkal ellentétben ő átváltozáskor is megtartja emberi testét. Bőre megsötétedik szeme pedig betegesen világítani kezd. Testén mindenütt méregzöld és lila tetoválások jelennek meg, kicsit olyan mintha vékony repedések nyilnának a testén. Ha harcra kerülne a sor Tekio testéből hirtelen 2-3 fekete árnyék-kar tör ki. Ezek előhozatala nem kis fájdalmat okoz a démonnak így nem szívesen használja őket.
Képeségei
Tekio egy termékenység démon. Elsődlegesen az élet és emberi pszichikum befolyásolásához ért. Képes életerőt elszívni az emberektől, vagy éppen átadni azt, ezt mindíg csak azokkal teszi akikel „szerződést” köt. Férfiakra nézve nagyon erős hatása van, puszta jelenléte megzavarja őket ám ha meg akarja őket bűvölni egy hosszabb tekintet vagy érintés is elég. Ha megcsókol vagy komolyabb dolgot csinál egy férfival azt többszöri „találkozás” után szépen lassan felemészti, mígnem egy kiszáradt holtest lesz belőle. Mint termékenység démona képes kisebb területeken befolyásolni az időjárást, növények növekedését, állatállományt és legfőképpen a születendő gyermekek egészségi állapotát. Képes megpecsételni embereket, evel jelezve, hogy szerződést kötöttek. A megpecsételt ember nem érez semmi különösebb dolgot, ám a démon lassan erőt nyel belőlük. Elméletileg képes kénye kedvére megjelenni bárhol, bár ahoz sok erőre van szüksége, jelenben inkább kocsival utazik. Mint démon emberek vágyait teljesítí, ezt értsük mindenféle képen. Jelenlegi lakhelyén elég jó pénzt keres az élvezetek árulásából, bár elég diszkrét módon. Képes befolyásolni a két ember közötti kapcsolatot, így sokan keresik fel egy reménytelen szerelem beteljesítésének ügyében, melyét ő jó démonként teljesít egy szerződés kötés után.
Történet
Tekio története valamikor k.e. 9500-10000-ben kezdődött, Anatólia területén. Az egész egy meddő asszony könyörgése volt a helyi sámán felé. A sámán mindent megpróbált de semmi nem segített a nő helyzetén így csupán egy megoldást tudod még felmutatni. Egy nagyon veszélyes módszert talált: egy ritka fajta lényt idézett meg. A lényt leginkább úgy lehet leírni mint a határ vonalat démon és isten között. Na és, hogyan segített ez az asszonyon ? A helyzet igen egyszerű volt: egy ilyen lény megidézéséhez két dolog kell: valaki aki ismeri a rituálét és egy nő aki hajlandó kihordani. Igen Tekio anno egy emberi lénytől született. A folyamat egyik mellékhatása, már ha az alany túléli a szülést, hogy amennyiben az alany meddő volt a démon, azért, hogy megszülethessen meggyógyítja őt. Tehát Tekiot mint magzat idézte meg egy már rég elfeledett sámán egy rég elfeledett asszony méhébe.Az első zöld szemű “emberi” lény a földön. Kilenc hónap után mint, minde rendes gyermek, megszületett, sírt és boldogan csitult el anyja ölében. Persze ez nem tartott sokáig. A sámán elrendelte, hogy vigyék ki az erdőbe és, haggyák ott.
Az állatok örömmel fogadták az apró teremtést, nem voltak ellenségesek. Az aprócska test nem volt se ember se démoni, viszont mind a kettő kicsit. Képes volt a növekedésre, viszont ahogy elérte testének ideális állapotát úgymond megállt a fejlődésben. Mint kiderült öregedni nem volt képes, a teste mindig a legegészségesebb formában volt. Húsz év után mint az erőd szelleme ismerték őt. Ebben az időben még nem sokat törődött az emberekkel, jobban kedvelte az állatok és az erdő társaságát. Eltelt pár év mire az első emberek megjelentek előtte. Az első szerződéssel. Az első szentélyel. És itt találkozott első, legrégibb és legnagyobb szerelmével: a mézzel. Hamar kialakult minden: az emberek mézet és bort hoztak neki, ő pedig ügyelt rá, hogy a rossz idő elkerülje a völgyet, hogy az állatok bőséggel szaladgáljanak az erdőbe, hogy erős gyermekek szülessenek és hogy semmiféle betegség ne tegye tönkre a termést. Sok évt töltött el ebben a kicsinyes és harmónikus szövetségben. Mígnem az ember megmutatta mire képes. Egy aprócska harc után a falu mely őt szolgálta kihalt. Persz nemsokára jöttek új emberek és újra megkötötték a földre a szerződést de az már nem volt ugyan az. Ekkortájt kezdte el a mára már jól ismer szerelmi szerződések kötését is. A zöld szem az ő “végyjegye” volt. Minden szerelmi szerződés egy amolyan mellékhatása. A szerencsétlen esemény után 50 évvel elindult a világba. Sok helyen megfordult, itt-ott le is telepedett kis időre. Volt már királyok udvarában állandó vendég, hadvezérek oldalán trófea, és egyszerű ember a sokaság között. Talán ebben az időben szeretett bele végleg az emberiségbe. Ahogy ő maga is egyre jobban elveszett az élet és élvezetek világában úgy egyre több szerződést kötött, egyre több vidék áldozott mézet és bort neki. Lassan kezdet egy elég nagy démonná válni. Mindenütt másképp látták. Volt törzseknél isten, máshol angyal, Görögországban a költészet múzsája máshol pedig csupán egy démon, nevezték már, hibásan, Frejanak is. Ahogy az idő telt úgy ő mindig újraélte ugyan azt: végéig nézi, ahogy meghalnak azok akiket ismer.
Szentpétervár kanális rendszerének egy nyugodtabb részén, egy kis saroképületben egy gyönyörű kis kávéház működik. A neve мед. Az épület külsőre jól karbantratott. Nagy fakeretű termopánablakok és virággal teli párkányok jellemzik az épületet. A sok rózsaszín, piros és lila virág messzire kiemeli a házat a többi közül. Aprócska teraszán csupán két két személyes asztal fér el. A bejárati ajtó szintén virágokkal díszített. A ház körül mindig madár csicsergés hallatszik, A tető párkány alatt sok madár fészek nyugszik. A kávéház belseje ízléses, kissé ódivatú módon van berendezve . Több kis fa asztal és egy nagyobb kanapészerű ülőalkalmatosság díszíti a szobát. A hangulatosan bevilágított kis helység végében aprócska bár pult. Mögötte polcon sokféle alkohol, a „munkaasztalon” nagy régimódi kávéfőző, mellette pedig koktél-mixer felszerelés. Maga a hely nem különleges, minden városban akad egy ilyen, “félértelmiségi” pubb. Ami igazán különlegessé teszi a helyet az a tulaj aki egyuttal az egyetlen dolgozó is. Az aprócska, húszas éveinek elején járó, zöld szemű fekete hajú kislány sok embert vonz az amúgy ritkán látogatott város részbe. Nap közben javarészt irodai hölgyek és üzlet asszonyok látogatnak ide, reggeli kávéjuk, délutáni teájuk vagy csak az éppen aktuális szerelmi bánatuk elsírásáért. A kávéház úrnője mindig szívesen halgatja „sorstársainak” keserű történeteit. Persze minden erejével próbál segíteni ezeken a „bajbajutott” hölgyeken. Mikor az este leszállni készül, a kávéház lassan pubbá alakul és a környék dolgozó emberei megtöltik a székeket, hogy elfogyasszák a nehéz munka után a jól megérdemelt sört, vodkát, abszintot. Ilyenkor nem annyira a szerelem, mintsem a politika és pénzügyek az aktuális téma. Természetesen betéved néhány kétesebb vendég is az amúgy nyugodt „kávéházba” de eddig még sosem volt semmiféle probléma valami csoda fojtán. Mindenki ámulattal nézi a kis hölgyet aki a reggeltől estig egyedül vezeti ezt a kis létesítményt. A kis hölgy meg minden erre irányuló kérdésre csak mosolyog és dolgozik tovább. Minden hétköznap este 8-ig, míg szombaton éjfélig tartja nyitva a kávéházat. A vasárnap az övé, olyankor zárva.
Péntek volt. Napsütéses nap Szentpétervár utcáin. Tekio szokásosan „uniformisában” kinyitotta a kávéházat reggel hét órakor. A még alacsonyan lévő nap fénye alig-alig világította be az utszát. A kanális korlátjának szélén hosszú vöröshajú lány könyököl, kezében szorongatva egy levelet. A lány igen szépen néz ki, karcsú alakja van és figyelemre méltó domborulatai, a tipikusan olyan fajta nő aki után sokan megfordulnak. A lány ahogy kinyilt a kávéház ajtaja hátrafordult és Tekiohoz rohant.
-El akar hagyni, el akar menni.... – mondta majd sírni kezdet, alig érthetően folytata- nem szeret.
Tekio barátságosan átölelte közben kivéve a levelet a kezéből. A levél egy tipikus gyáva ember menekülő-szakító levele. Semmi egyedi az ügyben.
-Nem akar látni engem...-szipogta- soha többé - majd újra könnyezni kezdet.
Tekio szomorkásan elmosolyodott, majd jobb középső és mutató ujjával megérintette a lány nyakát. Egy aprócska, már-már láthatatlan, zölt pecsét jelen meg rajta, majd egyből halványodni is kezdet. Tekio kissé felsegítette a lányt, majd a szemébe nézet. A lány hirtelen megnyugodott és csendben figyelt.
-Tévedsz, a levél csak azt jelenti, hogy jobban szeret mindennél.
-Jobban szeret midnennél-ismételte a lány.
-Most hívd fel a főnököd, hogy beteg vagy.
-Beteg vagyok.
-És menj el Vladimirhoz és hidd el minden megoldódik.
A lány egy pillanatig bambán nézett előre majd megrázta magát.
-Igazad van Tekio, engem nem lehet eldobni csak úgy! Egy erős nő vagyok aki tudja mit akar, és elvárom, hogy ő is tudja- ezzel újra megölelte Tekiot és el is ment.
A sarokról, egy sötét kabátos alak figyelte az egész jelenetett. A férfi arca a lehető legátlagosabb volt, leszámítva a betegesen kék szemét. Lassú léptekkel közelített Tekió felé, majd pár méteres távolságból megszólalt.
-Mennyiben vesztegetsz manapság egy ilyen szerelmi átkot?-halatszott a férfi hangaj.
Tekio kissé összerezzent, nem látta a férfi közeledését. Mikor rájött, hogy ki beszél megnyugodott és befordult a kávéházba, a férfi utána.
-Semmibe - mondta a lány vidám csilingelő hangon - egy olyan dögös maca mint Tia bármikor talál valakit ha akar- a férfi kissé szkeptikusan nézet rá.- Na jól van , lehet elvettem egy kis életerőt tőle de egy olyan huszonéves fruskának ez nem számít. Meg amúgy is, aki egy olyan pöcsfejt akar magának mint az a Vlad megérdemelné, hogy itt helyben megöregedjen - nevetett fel majd a kávé géphez fordult.
-Sosem foglak megérteni, a gonosz kívánságok sokkal jobban fizetnek - mondta a férfi majd elült az egyik közeli székre és elkezdet olvasni egy újságot. Tekio egy kávét tett az asztalára, majd elindult kihúzni a redőnyöket.-Te is válthatnál, az erőd megvan hozzá.
-Köszönöm nem - mondta sértődötten a lány- Év ezredeken át megvoltam a magam módszerével. Meg amúgy is, így kisebb az esély, hogy lebukom.
A férfi hangosan felnevetett. Letette az újságot és elkezdte inni a kávét.
-Havonta fogyasztól el legalább egy férfit. Tekio, hamarabb fogod te felkelteni a figyelmét egy vadásznak, mint egy magamfajta keresztúti démon.
-Arról én nem tehetek - mondta hiún - én mindegyiknek mondtam hogy nem kéne többször jönni mint havi egyszer. Az én hibám, hogy ezek a falánk állatok nem bírnak betelni a saját nöikkel? Démond vagyok- ezt halkan mondta- kiszolgálom az embereket, az nem az én hibám ha nem bírják felmérni minek mekkora az ár.
-Hát lehet, hogy ők a pénzel lerendezettnek tartják az ügyet - mondta inkább magának mintsem a lánynak.
-Ezt most úgy teszek mintha meg se hallottam volna.-mondta majd visszatért a pulthoz.-idd meg a kávét és menj, a reggeli vendégeimre frász jön attól a két világító szemtől.
A férfi megitta a kávét és elindult kifelé de az ajtóban megáltt.
-Tekió, de most komolyan, mennyibe vesztegeted az ilyesmit?
-Az a fajta amit te iszol 80 rubel...
-Nem a kávéra gondoltam - mondta komolyan a férfi.
Pár pillanatig csend lett. A lány ránézet a kék szemű démonra. Kisé megrázta az orrát majd az ablakhoz lépet.
-Az attól függ mennyire reménytelen az eset - mondta majd ő maga is kávét emelt az ajkához - ha a Tia félékről beszélünk az pár óra az életéből legrosszabb esetben is. De az olyan elefántok mint ott szemben a pékségben - majd a szembeni pékség elég méretes hölgyére mutatott - egy meg nem született gyermek... komolyabb szerződéseknél ennél is drágább az ár... tudod: életért életett.-Majd kissé átölelve önmagát mélán tekintett a távolba. Megrázta magát majd lenézően fojtatta.-Én nem veszek el olyasmit ami nem az övé. A megszületett gyermek például tabu, az már saját maga rendelkezik az életével... viszont a házastárs az más. Tudod nálam az ilyesmi szent kötelék. Egyiknek élet - halál joga van a másik felet, így a saját életedet már nem tudod felajánlni például, csak a másikét.... Áh de midnek is beszélek, egy régi kor igen bonyolult rendszerét vallom. Olyasvalakinek mint te az én „áraim” érthetetlenek.
-Tekio, lehet, hogy nem értem de azt tudom, hogy nem tesz jót neked ez az élet. Te gyakorlatilag egy isten voltál, lassan el fogsz sorvadni, váltanod kell.-mondta a férfi majd kilépet.
A lány egy ideig nézte, ahogy elmegy, majd magfordúlt és kiitta az útólsó cseppet is a pohárból.
-Alábecsülsz Kael, több szerződésem vár most kifizetésre mint amennyit te egész életedben kötöttél.- Keserűen elmosolyodott és elmosta a csészét. A nap többi része átlagos. Kiszolgálja a betévedőt: kávéval, tanáccsal és ha esetleg valaki nagyon tudja mit akar segítséggel is. Az ileyn szerződések igen egyszerűek. Felhívja a személyt az emeletre és megbeszélik a részleteket és az árat természetesen. Ne legyünk naivak. Tekio démon, nem a legtisztábban fogalmaz az áraknál, de nem is hazudik. A szerződései nagyrésze sajnos viszont szerelmi ügyek. Egy-egy férfi elcsábításáról szolnak, komolyabb esetben egy másik nő eltüntetését jelentik. Ritkább eset amikor egy beteg magzat vagy meddő személyt kel segítsen. Ilyenkor mindíg elfogultan igen olcsón megoldja a dolgokat. Az eféle változatosságok kis örömmel töltik el. A komolyabb munka viszont estefele idnúl. Zárás előt szokás szerint kiszolgálja az utólsó vendégeket. Előfordul, hogy az utolsó férfivendég próbálkozik eggyes-mással. Ilyenkor attól függően, hogy milyen napja volt eleget tesz a kérésnek vagy nem. Ezután viszont elindul. Míg régen csak megjelent itt-ott, manapság autóval közllekedik. Túl sok erőt venne el a teleportáció, mikor sokkal hasznosabbara is tujda használni ugyanazt az erőt.
A mai napon Szentpétervártól 25 killóméterre lévő kis tanyára vezetett az útja. A tanya körül sok száraz gyümölcsfa, üres kaptár és egy nagy erdő állt, a ház előtt több autó, az egész család itt volt. Egy fiatalember nyitott ajtót.
-Mr. Olgird úrhoz jöttem, ha minden igaz már vár.
-Már több napja számított az érkezésére, mondjuk még mindíg nem értem miért, de fáradjon beljebb.
A kis ház tele volt. Az egész familia összegyültt a haldokló Olgird miatt. A hálószobában minden közelebbi rokon ott volt, és szomorkásan egymásra borulva nézték az öreget aki mesét olvasott unokájának. Mikor Tekio belépet az Öreg felnézett, mielőtt megszolalhatott volna Tekio elmosolyodott.
-Fejezze csak be, én kint várok addig a konyhában.-majd ki is ment.
Nagyából fél óra múlva a gyerekek kimentek, utánunk a szülők is. A szobában csak a feleség Olga az öreg és legfiatalabb fiuk a 38 éves Peter volt.
-Üdv öreg barátom- mondta Tekio mikor belépet.
Az öreg mosolyogva biccentett. Olga szótlanúl figyelte a lány lassú lépteit az ablak felé.
-Gondolom tudja miért jöttem?-mondta majd kinézett az ablakon. A nap már erősen lemenőben volt.- Felteszem a fiu okkal maradt bent ?
-Nem –mondta az öreg- csupán akartam még neki valamit mondani. Ő nem tudd semmiről. A lányom aki naggyából tisztában van a helyzettel de ő nem hajlandó... megismerni magát.
-Szomorú pedig sokat tetten érte anno.
Olga idegesen ökölbe szorította a kezét. Peter értetlenkedve halgatta a dolgokat, mígnem apja a vállára tetet a kezét és intett, hogy menjen ki. Tekio észrevette az ideges arckifejezést Olga arcán.
-Grimaszolhatsz amennyit akar kedves Olga. A lány élete az enyém volt és én visszaadtam, ezenfelül mit gondol, a maga szépségét örökölte ? Vagy azt, hogy a maga borotvaéles elméje jutatta el őt az orvosi végére?
-Mi nem kértünk ilyesmit!-csattant fel de férje kézmozdulatára visszaült.
-Nem...-mondta Tekió kissé sértődötten- maguk egy életet kértek, egy telyes életett... Én azt adtam, nem valami nyomorék létet, ahol élete végéig egy poros házban takarítana egy alkoholista férj után.
Hirtelen kicsapódott az ajtó. Egy 40-es éveinek végén lévő nő lépet be. Igen szép volt, hosszú szöke haja és zöld szeme volt. Arcán nyomot hagyott a sok évi munka, de öltözetéből látszik ,hogy elég jól él. A nő idegesen be is csapta az ajtót maga után majd felmérte a terepet. Tekintete megakadt a kis huszonéves fruskán az ajtóban. Erős léptekkel közelített felé de apja megszólalt.
-Daria drága ne tégy olyat amit megbánsz.
Tekio megfordult. Mosolyogva mérte végig a szőke fuvallatot aki csupán pár lépésre lehetett tőle.
-Oh, hát mégis csatlakozól hozzánk...
-Van képed ide jönnni... te ku...
-Daria - halatszot a fájdalmas kiáltás az öreg szájábó l- kussolj mert nem tudod kivel beszélsz.-A lány kezét ökölbe szorítva hátra lépett a sarokba. A férfi nehézkesen felült az ágyon és Tekio felé fordult. – Tehát, most lenne még hátra egy hét ?
-Pontosabban hat nap és 23 óra, de az ilyesmit már nem nézem - mosolyodott el a lány.
-Óh igen... a mese.
-Nekem sincs szívem megszakítani az ilyesmit.
Olga arca már felismerhetetlenségig eltorzlva árasztotta a mély útálatott. Minden erejével markolva a karószéket fogát vicsorítva nézte a beszélgetést.
-Az ember azt hinné, hogy komolyabban veszi az ilyesmit - mosolyodott el az öreg.
-Ha komolyabban venném a hölgy a sarokban most nem gondolkodhatna a megölésemen.
Olga feláltt. Szeme könnybelábadt, fogaiból vér buggyant elő. Ökölbe szorított kézzel állt Tekio előtt.
-Akar valamit mondani? - mondta a lány immáron érezhető komolysággal.
-Vérszívó, kétszínű....- a férfi már nyitotta volna a száját de Tekio egy kézmozdulattal megálkította. A nő is elhallgatott.
-Oh Olga... mivel érdemeltem ezt ki. A falu legcsúnyább és legbutább nője akar most szemrehányást tenni- Daria gyilkos léptekkel közeledni próbált de apja rosszalló tekintetére megállt. - Ne haragúdjon de nem fogadok ilyen hangnemet egy olyan embertől aki tönkretett egy olyanféle csillagott mint Olgird.
-A maga műve...
-Én - vágott a szavába – egy kívánságott telyesítettem. A vicc kedvéért még csak át sem vertem, azt tettem pontosan amit kért. „Azt akarom, hogy Olgird őrülten szeressen” – idézte nyálas hangon Tekio- S mikor fizetni kellet volna megtagadott. És nem ... nem te ajánlottál fel mást, nem. A felucsódot férjed szánalomból és a még meg nem született gyermeke iránti szeretettből ajánlott fel egy hetet. Egy hetet két reménytelen életért... vagyis csak egyért, mert a másikat kedvességből valódi életté tettem- szemrehányóan Dariara nézett.- Ne játszd a kisemmizet özvegyet mert itt mindenki áldozat csak te nem. Sajnálom anyád - mondta egy kis szünet után a lehető legszemrehányóbb hangon - mert a túlvilágról is szégyenli magát azért meg megmutatta, hogy érd el amit akarsz.
Olga hallgatott. Tekio kissé idegesen még mondani akart valamit de inkább nem tette. Visszafordult Olgirdhoz. Gyengéden megsimogatta a vállát majd megszólalt.
-Őszinte leszek Olgird. Még mindig csodálkozom miért maradt Olgával. Amikor Olga megidézett a gyerek ügyében már nem volt magán az átkom, szabad ember volt. Miért?
-Mert tartoztam annak a gyerekeknek. Az enyém volt.
Tekio elgondolkodott. Arcán hirtelen vidám mosoly jelent meg.
-Mit tud erről a tanyáról ?
-Egy száraz földdarab, az erdőben meg pár mókuson kívül semmi sem él.
-Nem volt ez mindig így. Tudja, anno fél Szentpétervárt ez a tanya látta el mézzel és borral.
-Nehéz elhinnem ezt kedvesem....
-Tudja Olgird, én kedvelem magát. Már jó pár éve volt, hogy ilyet mondtam valakinek.-hirtelen felállt az ágyról és az ablakhoz sétált.-Látom a család többi része kissé szegényebb mint Daria.
-Csak egy kicsit - mondta ironikusan Olgird.
-Volna egy ajánlatom Olgird.
Olga és Diara fenyegetően megmozdultak de a ház ura intésére nem tettek semmit.
-Mi lenne az kedves Tekio?
-Hmmm … hogy is fogalmazzak ? Felajánlom, hogy megújítom önökkel ennek a földnek a szerződését.
-Ez mit is jelent? - hallatszot Diara hangja a hátérből.
-Bő termés, jó idő, egészséges születendő gyermekek, méztől szétdurranó méhkaptárok ….- a méhkaptár említésére kissé megnyalta a száját - egyszóval egy jól fizető telek.
-És mi lenne eme nagylelkű ajánlat ára ?- kérdezte nagy nyugalommal Olgird.
-Hmmm… minden év őszének azon napján mikor az éj és a nappal egyenlő - kezdte el nagyon sejtelmesen és kinézet az ablakon - az erdei kis kő szentély elé, a termés függvényében persze, gyümölcsöt, bort …. és annyi mézet amit megspórolni tudnak.
Tekio egy pillanat megállt. A szobában mindenki értetlenül nézte. Kissé elpirúlt majd hozzátette.
-Ha ne ad isten rossz a termés a gyümölcs hiányát elviselem, még a borét is de nem érdekel honnan mézet minden évben akarok látni….
-És mi lesz ha elhalasszuk kifizetni ?
-Az az évi termés rosszabb lesz, ha legközelebb is elfeledik akkor még rosszabb, mígnem a telek újra olyan lesz mint most… sivár és élettelen.
-És hol az átverés ? -eset ki a kérdés Olga száján.
-Sehol kedves Olga, egyszerűen kedves vagyok és felajánlom a segítségem egy számomra kedves embernek. Mondjuk ha néha napján a fia lő egy vadat, annak bőrét örömmel fogadom...
-Jól tudja, hogy nem mondhatok igent valamire amit én nem tudok teljesíteni…. Olga ? hajlandó lennél erre a csekélységre a gyermekeid jólétéért ?
Olga halgatott, majd alig láthatóan bólintott. Tekio elmosolyodott, majd hirtelen felindulásból megölelte az öregasszonyt. Visszafordult Olgirdhoz.
-Adja a kezét- majd kinyújtotta a saját kezét az öreg felé.
Az öreg Olgird megfogta a démon kezét. A lény alkarján hirtelen aprócska lila repedések jelentek meg egy pillanatra majd el is tűntek. Nagy szél kerekedett a kézfogás erejéig majd ugyanolyan hirtelen le is csitúlt.
-Na és most ideje túlesni azon amiért jöttem. Olgird, készen áll ?
-Készen.
A szoba többi embere szomorkásan elfordult. Tekio odahajoln az öregember fölé, majd megcsókolta azt. Pár pillanat alatt az öregember arca besüllyedt, izmai elsorvadtak, szeme kiszáradt. Olyan volt mint egy több hónapos csontszáraz hulla.Tekio szó nélkül elindult az ajtó felé , mielőtt kilépet még megszólalt.
-Olga, én megelőlegezem a jó termést, ne felejtse el majd a fizetséget a szentélynél.
Nem szolt senkihez mikor kilépet a házból. Már telyesen sötét volt, Szentpétervár fényeit lehetett látni a távolban. Gyönyörű,tiszta, csillagos égbolt kacsintott vissza az emberre. Tekio nem az autójához ment, bement az erdőbe. A hold és csillagok fényében ugrált kőről kőre. Nemsokára egy apró barlangszerű bemélyedéshez ért. A sziklába egy nő alakja volt festve. Tekio egy pillanatra becsukta a szemét. Látta ahogy az emberek mézet és bort áldoznak a régi szentély előtt. Ahogy tánccal és énekkel várják a föld úrnőjét. Már nagyon rég volt mindez. Nagyon rég. HIrtelen neszt hallott a bokrok közül. Néhány farkas szalatt el mellette. A hold fénye bevilágított mindent. Nehéz lábak mozgása hallatszott a távolban. Tekio letelepedett a szentély előtti kőre és várt. Lassan varjak telepedtek a közeli fákra. Nem károgtak, telyes csendben ültek, csupán figyelték a kis törékeny hölgyet. A nehéz léptek egyre közelebb értek. Egy nagy test alakja jelent meg a szikla felett, majd lemászott Tekió elé. A nagy darabb lény igen feltűnő jelenség volt. Hosszú vörös sörény borította nyakát és lábait. Feje leginkább egy szarvaséra hasonlított, viszont mellső lábai nagy karmokban végződő ujjakban végződtek. A testét mindenütt sebek borították és az egyik szeme helyett is csak egy heg volt. Kinyitotta a száját, fogai ittt-ott töröttek voltak és nyelve heleytt csak egy félbevágott húsdarabb lógott ide-oda. A lény fujtatottt párat, majd fejét odanyomta Tekiohoz és felkapta a lányt az aggancsai közé.
-Én is örülök neked öreg barátom - mondta kedves hangon a lány majd megölelte a na fenevadatt.
A lény csak fujtatott majd letelepedett ő maga is a szentély elé. Tekio leugortt az aggancsai közül és ráfeküdt a lény puha prémes bundájára. Pár percig csak csendben figyelt majd megszólalt.
-Ismét munkánk van. Újra áll a szerződés a földön… örülnék ha mint a régi szép időkben oda figyelnél erre a pár emberre. Megtennéd ? Ha minden jól megy még te is újra erőre kapsz -mosolyodott el majd ujjával megbökte a lény orrát. Hirtelen a lény sebei gyógyulni kezdtek, bundája kisimúlt és a szeme is helyre jött. Boldogan nyomta oda ismét fejét úrnőjéhez. A lány mosolyogtt.
-Ahogy kívánod - hallatszott a természetfelettien méély hang.
-Ez esetben utadra engedreg -mosolygott a lány, majd felpattant és el ment.
A varjak szétszéledtek utána és követték őt. Hamar vissza sietett az autóhoz és meg sem állt hazáig. Alig lépet be a házába hirtelen erős fejfájás ütötte meg. Valaki hívja. Kelletlenül megdörzsölte szemét és eltűnt.
-Klara, esküszöm ha még egyszer megvágod magad mikor engem hívsz a következő vágást tőlem kapod - mondta ahogy megérkezett uticéljához.
Egy aprócska falusi ház hálószobájában volt. A szoba olyan volt mintha átment volna rajta egy hurrikán: felfordított ágy, összetört vázák és berobbant TV. Klara a földön térdelt, jobb karján nagy vágással. A földön nagy vérből rajzolt karika.
-Nem vagyok valami Hollywoody film démonja én nem a vérre gerjedek- mondta gúnyosan.
A nő felállt. Teste sok más helyről is vérzett. Tele volt ütésekkel, horzsolásokkal. Az asszony szomorúan közelebb lépet Tekióhoz és a vállára borult.
-Vess véget ennek… könyrgök, bontsd fel a szerződést.
-Klara… a mi szerződésünk már rég nem él…. Te megkaptad amit akartál és én is. Nincs szerződés amit felbonthatnék…
-De ő nem szeret, csak ver…
-Szeret… nagyon is, de az ellen nem tehetek semmit, hogy ne utáljon is közben.
-Csak egy éjszaka volt…
-Mond meg mit akarsz.
-Legyen vége.
-Vegyem vissza tőle az életed s adjam vissza neked?
-Igen.
-Tudod mi az ára: életért életett.
-Tudom.
-Biztos ezt akarod, még harcolhatsz magatokért.
-De nem akarok.
Tekio arca kissé elszomorodott. Mélyen megvetette az ilyen embert. De nem tehetett semmit. A kívánság elhangzott.
-Mond ki.
-Tekio, a férjem életéért cserébe azt kívánom, hogy szakítsd el kötelékünket és töröld ki őt az életemből.
-Most menj el a szomszédba, vagy bárhova és maradj ott éjszakára, holnap a rendőrök előtt stabil alibid kell majd legyen.- elindúlt az ajtó felé de mielőtt kilépett még megszólalt.-Biztos ezt akarod ?
-Igen.
Nem kellet sokat keresgéljen. A részeg ember a falu határában egy árokban aludt. Bűnös volt ? Talán. Ok nélkül? Biztosan nem, de nem számított. Egy röpke kis csók volt és a férfi meghalt. Tekio egy óra múlva már othon aludt. Másnap a rendőrség csupán egy újabb részeg embert azonosított az árokban. Agyvérzés. Semmi egyedi.
A szombati nap nyugodtan telt. Smmi különös. A szokásos reggeli beszélgetés Kaellel, délutáni eszmecserék és az estei tumultus. Már majdnem éjfél volt. A kávéház kiüresedett. Csupán egy, amolyan törzsvendég iszogatta az italát. A huszas éveinek végén járó fiatalember perverz tekintettel követte a már takarító Tekiot. Mikor elment melete rácsapot egyet a lány seggére.
-Ez a héten a második alkalom lenne, drága lesz ez neked Anton…
-Óh … hát egyre drágább… biztosan ki tudunk egyezni valahogy- majd 50000 rubelt tett a pult asztalra.
-Meg fogod még bánni ezt….
-Nem érdekll - mondta a férfi és már csókolta is a lány nyakát.
Az emeleten fojtatták a többit. A férfi nagy erővel vetette bele magát az élvezetek világába, viszont minden percben egyre fáradtabb, egyre gyengébb lett, mígnem ő is úgy végezte mint előtte sokan mások: kiszáradt testként az egyedien szép Tekio meztelen alakja mellett. A lány kissé elégedetlenül nézet a még lélegző förmedvényre. Már nem is hallott nem is látott, csupán lélegzet.
-Nagyon kár, legalább kicsit tovább bírtad volna- mondta ahogy felkelt az ágyból és magára vette a köntösét. A test még mindíg lélegzet bár egyre gyengébben. A lány lassan az erkélyre sétált. Egy halott madár teteme feküdt az erkélyen. A lány felvette és közelbbről nézte.
-Az ilyenek mint te olyan sokat élhetnének még… ha nem lennének ennyire falánkak. Hmmm … szomorú, talán kéne még hagynom, hogy élj kicsit ? Valószínűleg már holnap az ágyamban lennél…
A lány egy csókot nyomott a halott kismadárra, mire az életre kelt és vidáman csiripelve röppent vissza fészkébe. Visszasétált a haldokló testhez. A nagy szürke hályogos szem, és ráncos bőr még mindig mozgott. Hallani lehetett az elsorvadó hangszálak kínlódását, egy kiáltás kiadására. A lány kissé elszomorodott, majd megcsókolta a férfit. A test pár pillanat alatt porrá vált.
Mintha mi sem történt volna, pár perc múlva már a kávézót sepregette. Nagyából két óra lehetett mire befejezte a takarítást. Felment az emeltre és kissé kényelemsebb öltözetett vett fel: rövidnadrág, újjanélküli póló és egy kabát. Pár zacskó társaságában elindult a közeli nonstopba. A boltos kedves mosollyal fogadta. Tekio pontosan tudta mit keres. Pár szőlőfürtött vet és annyi mézet amit a kosár elbírt,
majd a kasszához ment.
-Sosem fogom megérteni mit csinál azzal a sok mézzel.
-Ön csak azt nem érti miért nem hízom el tő….-megakadt a nyelve. A kasszás hátánál, a boroknál egy nagy arany színű üvegkorsóra lett figyelmes. Kissé beleharapott ajkába.
-Az ott csak nem mézbor- kérdezte naivan a lány.
-Jó szeme van Miss Tekio, frissen érkezett, bár nem hiszem, hogy bárki megvenné az pofátlanúl magas 10000-res áráért.
-Hány van ?
-De Miss…
-Mindegy is, az összest megveszem- Szemében valamiféle vad tűz jelent meg, amit az eladó még sosem látott.
Hajnali fél három órakor két nagy zacskó és 3 boroskórsó társaságában sétált át az utccán. Enyhén feltűnő jelenség volt. Arcán elégedett mosoly ült. Nagy nehézkesen cipelte be a dolgokat a házba, majd letett mindent a pult mögé. Felment az emeletre. Levetkőzött majd lezuhanyozott. Úgy ahogy volt, vizesen, lesétált a pulthoz, majd kezébe vette friss szerzeményeit. A pult mögött egy öreg fa ajtó vezetett az épület pincéjébe. Szépen tisztán tartott pince volt ez. Pár boroshordó és sok polcnyi befőtt és méz sorakozott a pincében. A mézekett feltette a polcok üres részére, a borokból meg kettőt letett az egyik sarokba, majd a pince legsötétebb végébe sétált. Megnyomta kissé a falat mire egy kis kattanás után az kinyilt. Az aprócska ajtó egy barlangocskába vezetett. Nem volt nagy, csupán egy rövid folyosószerű torok és egy kis terem. A teret cseppkövek és virágfűzérek díszítették. A padlót állatbőrök, bundák borították. Az egészet bejárta a méz és bor bódító illata. A fal mélyedéseiben gyertyák és koponyák adtak túlvilági hangulatott a betévedőnek. Pár nagy fa tál pihent a terem végében lévő bunda kupac előtt. Az egyikben méz volt, a másikban csupán pár csepp bor. Tekio beleöntötte a mézbor az üres fa tálba, majd kényelmesen elhelyezkedett a bundák tetején. Félig magára tekert egy farkas prémet majd egyik kezével lassan mézet evett. Mikor megunta a méze nagyot kortyol a borból.
Nem telhet el fél óra mikor ajtó nyitására lett figyelmes. Pár másodperc múlv egy tompa koppanást hallott majd Kael alakja jelent meg a barlangban.
-Sosem győzök ámúlni ezen a kuckódon… ilyenkor mindig eszembe jut, hogy valójában milyen öreg is vagy…
-Egy rendesebb hölgy ezen most vérig sértődött volna….-mondta inkább gúnyosan mintsem sértődötten.-Megkínálhatlak valamivel ?
-Nem, csak hoztam valamit… a múltkor voltam ebben a boltban és találtam valamit amiről eszembe jutottá - mondta majd kiment a barlangból.
Hirtelen egy tompítós fegyver hangja hallatszott, és egy nagy koppanás. Tekio felnézett. Érezte ahogy Kael életereje gyengül, valami történt. Egy sötét kabátos alak lépet be a barlangba. Egyik kezében pisztoly, másikban egy ezüst tör volt.
-Lám, egy keresztúti démonra vadásztam és lám … kettőt fogtam.
-Attól tartok kissé elszámolta magát uram - mondta Tekio és lassan felállt. Lerázta magáról a farkas prémet majd támadója elé állt.- nem hinném, hogy tudja kivel beszél uram.
-Szerintem tudom, egy démonnal - mondta mosolyogva, majd a fegyvert Tekiora szegezte.Körbenézett a barlangban és megakadt a tekintete a koponyákon.- A szerződései?
-Nem, csupán vadászokat teszek ki trófeának.
Egy röpke pillanat volt az egész. Tekio hirtelen eltűnt, majd megjelent a férfi háta mögött. Csupán egy csók volt az egész, és a férfi elporladt. Tekio kezében maradt a koponyája. Lassú léptekkel a barlang széléhez sétált és letette a többi mellé. Nyugodt léptekkel kisétált a pincébe. Kael egy lőtt sebbel a mellkasán feküdt a földön, egy fekete szatyort szorongatva. Tekio megcsókolta a sebet, mire az begyógyult. Kael nehézkesen feltápászkodott. Mire felállt, Tekio már visszament a barlangba, de a távolból hallatszott a hangja.
-Tehát miért is jöttél?
A férfi elmosolyodott. A fekete szatyorból két nagy befőttes üveget vett elő.Benne mézben befőzött barackok. Bement a barlangba majd letette őket a tálak mellé. Tekio tágra nyílt szemekkel nézte a két üveget.
-Eszembe jutott, hogy mesélted, mennyire szereted a mézben eltett barackbefőttet… és, hogy száz éve nem találtál sehol… hát én találtam.
A lány felpattant majd megölelte Kael, ezután szó nélkül rávetette magát az egyik üvegre és könyökig belemászva nagy örrömmel emelte ki egy mézzel átitatott barack szeletett. A szeme csak úgy sugárzott az örömtől és a meglepetségtől. Teljesen elfeledve vendégét habzsolta a rég nem látott kedvenc csemegéjét. A férfi mosolygott. Pár pillanat múlva miután tudatosult benne, hogy kukkolója van, kissé visszafogva magát felült és mézes-mázos hangon megkérdezte.
-Megkínálhatlak eggyel ?
-Köszönöm nem, én jobb szeretem az alkohol ízét - moslyodott el és elindult kifelé.
A lány kissé elszomorodott arcal utána szolt.
-Nem akarsz maradni éjszakára ?
-Nem hiszmem, hogy tudnék fizetni, nekem kicsit drága vagy…
-Szerintem már fizettél - mondta majd boldogan kapott be még egy barackot.
A férfi kissé megtorpantt. Elgondolkodott majd tovább haladt kifelé.
-Talán majd máskor - mondta majd kilépett a barlangból.
Tekió még pár percig nézett az elmenő Kael után, közbe boldogan majszolva ajándékát.
-Legközelebb már fizetni kell kedves Kael…-mondta szomorkásan majd unottan csavarta magát bele prémjeibe és elaludt.
A vasárnap későn indul, sokáig alszik. Teljesen elveszve a prémek tengerében, álmosan ébred fel és első dolga kiüríteni a maradék bort a tálból, nem hathatja veszendőbe. Nehézkesen mozog, majd kinyújtóztatja az alvásban összegyűrődött testét. Néhány torna gyakorlat, nem egészség mintsem ébrenlét miatt, majd elindul kifelé a barlangból. A bejáratnál észeveszi a Kael álltal ott hagyott vérfoltot.
-Ezt még fel takarítattom vele… - mondta rosszalló tekintettel a foltra nézve.
Figyelmesen visszazárja a barlang ajtaját majd fel megy. Első dolga a szokásos higéniai rituálé, majd felöltözik a “kényelmesebb” öltözetébe. Fel megy az emeletre. A hálószoba mellet egy irodahelység van itt. Mérete nagyobb a másik szobától és gyakorlatilag egy íróasztalon kívül az egészet nagy könyvespolcok töltik ki. A könyvespolcok ábécé jelzésekkel vannak ellátva. Az ember azt hihetné, hogy egy könyvtárba keveredett. Tekio könnyeden az íróasztalhoz lépet, majd az e melleti fallon lévő naptárra nézet és megnézte az összes jegyzetett a következő hétre. A naptár rublikáiban nevek szerepeltek javarészt.
-Ideje munkához látni.-mondta majd a polcokhoz ment és pár dossziét vett le róluk. A dossziékban forma nyomtatványok: név, születési év, szerződés megkötésének ideje, szerződés lejárásának ideje, feltételek és ár.
Lassú és unott tekintettel nyálazta át a jövő hétre beiktatott szerződéseket, mit kell begyűjtsön, kitől és hol. Beletelt pár órába mire mindet átnézte. Nem mintha nem ismerén az ügyfeleit fejből. Tudd ő róluk mindet amit kell, csak szereti ha a “papirmunka” rendben van. Miután túlesett a jövőheti munkák leelenörzésén beindította a nyomtatót és kinyomtatott pár üres formanyomtatvány. Tollat vett a kezébe majd elkezte: Név Tia Morigna, szerződés kötés ideje…. . Mikor befejezte, elhelyezte a papírt a megfelelő dossziéban majd kezdte a következőtt, mígnem össze nem írta az összes e héten kötött szerződést. Már jócskán délután fele járt mire befejezte a piszmogást az irodájában. Unottan kinyőjtózkodott majd le ment a konyhába. Igen változatos étrendet követ. Nem meglepő mézet ebédelt. A délután többi részében egy kávé társaságában ellenőrizte, ezúttal a kávéház, papirmunkáját. Eléggé rendszerető szörnyeteg, vad temperamentuma ellenére. Ránézett az órára: már fél hat volt. Kissé összerezzent és már kapta fel a táskáját és állt neki keresni a kocsi kulcsát. Természetesen nem találta meg, hát ennyit a rendszerezetségről. Taxit hívott. Szeretne hamarabb odaérni, kicsit pihenni mielőtt a többiek odaérnek.
A várostól nem messze, egy aprócska gözfürdőhöz ment. Az épület igen régi stílusú volt, anno egy kizárólag nemeseknek fenntartott létesítmény volt, mára már az újdonsűlt tulaj bárkit beenged aki megfizeti. Leparkolt az autóval majd bement. A tulaj már messzire köszönt a heti rendszerességel visszatérő vendégnek. Tekio bement az öltözőbe majd levetközött. Kezében vitte törölközőjét és bement a gözfürdő csak női részlegébe. Nem volt valami nagy a terem viszont annál szebb. A márvány padlót és falakat sötétzöld domborművek diszítették. A teremben egy nagy forróvizes medencéből állt és sok kisseb ajtóból melyek az szaunákhoz vezettek. Tekió körülményesen körbenézett. A sok különböző korosztályú hölgy között volt néhány erősen plasztik behatásu hölgyemény. Halkan káromkodásszerűen megjegyezte magának.
-Látod erre fognak lecsrélni téged…
Az egyik szaunát célozta meg magának. Bement majd letette a kendőjét, annyi olajat locsolt a forró kövekre amennyit nem szégyelt és elterült a kendőn. Mély levegőt vett és élvezte ahogy a meleg átjárja a testét. Ez után még bement a medencébe és lefeküdt az egyik amúgy ülésre kitalált részen. Nem figyelte az időt, csak élvezte a vizet és a nyugalmat. Ahogy ott feküdt nagy valószínüséggel elaludhatott mert Tarka mézes-mázos hangjára ébredt fel. A lány összerezzen majd kinyitotta a szemét. S mint minde alkalommal mikor Tarka a női részlegben van megbánta. Tarka egy 70-es éveiben járó, testes öregasszony volt. Meszire látszott az idő által “megdolgozot” teste és feltűnő tetoválásai mellyek leginkább egy mafiózót illetek volna mint egy ilyen nagymamát.
-A többiek már várnak, azt hittük elkésétl de látom csak henyélsz.
-Pár perc és ott vagyok - mondta unottan a lány majd nehézkesen felkelt.
Kimentek az öltözőbe. Mind a ketten magukra csavarták törölközőiket és átmentek a közös részlegbe. A közös részleg sokkal nagyobb volt mint a csak női. A terem stílusa hasonló, talán kissé szolidabb díszítésű. Két nagy medence és több szauna volt itt is. A medencék egyikében egy nagy márvány asztal, rajta már előkészített kockák és fa poharak. Az asztal mellet két, szintén törölközőbe csavart, uriember állt. Az egyik a sebhelyes melkasú Kael, a másik egy idősebb kinézetű, viszont annél inkább kidolgozott izomzatú ösz szakállas uriember. A két hölgy odasétált az asztalhoz majd csókkal üdvözölték ismerőseiket. Igen ijesztő látvány lehetett ez egy vadásznak: Szentpétervár négy legnagyobb démona egy helyen.
-Már azt hittük elsem jösz - szólalt meg Kael.
-Próbáltam feltakarítani egy vérfoltott, kicsiny sikerrel, nem figyeltem az időt.
-Munka ? - kédezte az öregember és odatolta Tekio elé a kockát.
-Inkább szivesség - mosolyodott el a lány és Kaelre nézett - beugorhatsz egyszer majd feltakarítani….
Kael csak köhögött egyet, majd ő maga is a kockája után nyult. Tarka sunyi tekintettel nézte a terem többi személyeit, akik javarészt gyeremeks szülők voltak. Tekio rosszaló tekintete lyukat tudott volna égetni a falban ilyenkor, nincsenek jóban a város csecsemő evő démonával. Ironikus, de a jelenlévők közül Tarka a legfiatalabb. Naggyából 60 éve idézte meg őt egy fiatal német lány, a háború után. Eredetileg a férjének a nem kívánatos gyerekét kellet eltüntesse viszont a belemelegedett Tarka elszabadúlt és azóta is csecsemőket eszik. Fiatal kora ellenére igen erős démon de igen sokan vadásznak rá, elég feltűnően dolgozik.
-Miben játszunk ? - kérdezte Kael.
-Válaszokban ? - mély hangon Garm.
Garm a négyes második legfiatalabb tagja, bár csupán negyed annyi idős mint az éppen 1000 éves Kael, egy nagyon erős démon rejtőzik szerény személyében. Garm pénzben utazik. Nem meglepő, hogy pénzügyileg a négy démon közül a legtehetősebb. Elsősorban üzletemberek és feltörekvő szerencsétlenek lelkéből él, melyért cserébe 20,30 esetleg 40 évnyi sikert biztosít. Őt egy velencei bankár idézte meg elősszőr a csőd széln. Azóta is a szakterületén maradt. A világháború után érkezett Szentpétervárra.
-Tehát a szokásos -nevetett fel Tekio miközben továbbra is a vacsoráját kereső Tarkát figyelte.
MInd a négyen egyszerre dobtak. A kocskákat megmutatták majd a legnagyobb számmal rendelkező személy kérdezett eggyet a legkissebb számútól, igen egyszerű szabályok. Garm kérdezett ezuttal Kaeltől.
-Még sosem mondtad el ki idézett meg kedves Kael.
-Oh …-kuncogott fel Tekio -tehát nekik még nem is mondtad ?
-Amm - Kael megdörzsölte a szemét, elégé feszéjezte a kérdés- Ez egy igen érdekes és igen bonyolult….
-Nem mondanám bonyolultnak, de az biztos, hogy nagyon HOSZÚÚÚ -és a hosszú szót igen kurtán megnyomta.
-Egy paraszt idézett meg - bökte ki, mielőtt kedves barátja lelövi a poént - és, ahogy Tekio is célzott rá az úriember hosszabb… nemiszervet kíván..
A társaság erős áll komolyságot eröltetett az arcára, majd egyszerre felnevetett. Germ szólalt meg legelőször erősen komoly hangon.
-És milyen a piac ezen a területen kolléga ?
-Már elég rég szakterületett váltottam, köszönöm….
Nevettek kicsit majd ismét dobtak. Ezuttal Tarka kérdez Tekitól.
-Mindíg is érdekelt, ez hanyadik tested drága?
-Oh - tekio kissé elvörösödött - az első - mondta nagy mosollyal az arcán. - Engem nem lehet kiűzni a testemből. Ez a szépség- és itt megprödűlt maga körül - telyesen az enyém, bele születem és vele nőttem, ha akarnám se tudnám elhagyni.
-Oh, ez meglepett.
A következő dobásnál Kael kérdezett ismét Tekiotól.
-Sosem mondtad mit csináltál a háború alatt.
-Melyikre gondolsz, enyhén szólva átéltem párat….
-Gondlom a legutólsó világháborúra gondol - hallatszot Germ hangja.
Tekio kissé elszomorodott arcal ölelete átt önmagát, majd eröltetetten elmosolyodott.
-Növér voltam a fronton.
-Jó de most komolyan.
-Sebesülteket ápoltam, elsősorban a déli fronton, de megfordultam Staligradban is.
A társaság komoly arcal, már-már parancsolva a folytatásért, figyelte a lányt.
-Önként jelentkeztem medikusnka… .
-Érthető, egy magafajta démonnak aki úgy tudd gyógyítani mint Tekio egy aranybánya a háború.
-Germ kedves, szerintem félreérti a helyzetett, nem erővel gyógyítottam. Ködszerrel és golyócsipesszel jártam a lövészárkokban.
-Ez marhaság - mondta Tarka miután hosszasan végignézett egy 4 éves kislányt a szomszéd bazinban.
-Nem várom el, hogy megértsék. Én csodálom az embereket. Túl fiatalok, önöknek az emberiség olyan mint a levágásra tenyésztett disznó, de ez változni fog….
-Nem hinném kedvesem….
-Oh Germ, volt már sok magafajta ismerősöm és mind egy ember ágyában vágezte. Sosem felejtem el, talán a perzsa birodalom idején… mondjuk már nem vennék rá mérget. Egy tűz démonnal kerültem közeli barátságba. Ő utálta az embereket, mondjuk érthető, aki megidézte egy körbe zárva tartotta míg meg nem mondta a nevét… Na de a lényeg nem ez. Tudják mi lett vele miután idézője meghalt ? Egy katonatiszt kiengedte a körből és 6 hónap múlva már összeházasodtak. - Tekio önkéntelenúl is de boldogan elmosolyodott - igen szép pár voltak és annál is szebb szülők… 50 év múlva a család védő szellemeként ismerték, 500 év és a várhoz kötötték amiben éltek… 1000 év múlva már senki sem tudta hogy ki….
-Megható történet de nem hinném, hogy….
Tekio csak mosolygott, nem állt le vitatkozni, csupán játszotak tovább. Zárásig bent voltak. A társaság elvonolt az öltözőbe majd az épület előtt találkoztak. Germ sietve távozot. Tarka azt állította, hogy bent hagyott valamit és , hogy menjenek nyugodtan nincs miért megvárniuk. Másnap már az őjságban virított a halot gyermek képe… . Tekio Kedvesen elköszönt mindenkitől majd szégyenkezve az épület előtti buszmegállóhoz sétált. Pár perc múlva fekete aoutó állt meg előtte.
-Szolhatnál, hogy nincs kocsid, szívesen elviszlek - Hallatszott Kael hangja az ablak mögül.
-Köszi - mondta halkan majd beült hátra.
Egész úton cseverésztek, de semmi komolyabb témáról. Már közel voltak a kávéházhoz mikor Kael hirtelen komoly hangon megszólalt.
-Kezdem megérteni miért dolgozol ilyen olcsón, te tényleg szolgálni akarod az embereket.
-Nem - mosolyodott el a lány - egyszerűen csodálom őket… csodálom mennyire ocsmányak viszont mennyire hősiesek tudnak lenni néha. Ha nem ereszkedik le az ember -felnevetett - a démon, közéjük az ilyesmit sosem ért meg.
Megérkeztek. Tekió boldogan kiszállt majd elindult az ajtó felé. Kael csak nézett az elsétáló lány után mikor az hirtelen megállt majd hátra szolt.
-Mostmár fizetned kéne, de a vérfoltott azért bejöhetsz feltakarítani.
Faj:Démon/Ember/Félisten
Külső:
Emberi alak:Egy aprócska huszonéves lány. Magasága nagyából 150 és 155 között lehet. Szeme világos zöld, haja fekete, ajka vérvörös. Testalkata karcsú és kecses, bőre fehér. Öltözéke elég egyszerű: fekete szoknya és egy fehér ing, megkoronázva egy fekete nyakkendővel. Első ránézésre egy kis törékeny fiatal lány képét mutatja.
Szellem/démonn alak: Más démonokkal ellentétben ő átváltozáskor is megtartja emberi testét. Bőre megsötétedik szeme pedig betegesen világítani kezd. Testén mindenütt méregzöld és lila tetoválások jelennek meg, kicsit olyan mintha vékony repedések nyilnának a testén. Ha harcra kerülne a sor Tekio testéből hirtelen 2-3 fekete árnyék-kar tör ki. Ezek előhozatala nem kis fájdalmat okoz a démonnak így nem szívesen használja őket.
Képeségei
Tekio egy termékenység démon. Elsődlegesen az élet és emberi pszichikum befolyásolásához ért. Képes életerőt elszívni az emberektől, vagy éppen átadni azt, ezt mindíg csak azokkal teszi akikel „szerződést” köt. Férfiakra nézve nagyon erős hatása van, puszta jelenléte megzavarja őket ám ha meg akarja őket bűvölni egy hosszabb tekintet vagy érintés is elég. Ha megcsókol vagy komolyabb dolgot csinál egy férfival azt többszöri „találkozás” után szépen lassan felemészti, mígnem egy kiszáradt holtest lesz belőle. Mint termékenység démona képes kisebb területeken befolyásolni az időjárást, növények növekedését, állatállományt és legfőképpen a születendő gyermekek egészségi állapotát. Képes megpecsételni embereket, evel jelezve, hogy szerződést kötöttek. A megpecsételt ember nem érez semmi különösebb dolgot, ám a démon lassan erőt nyel belőlük. Elméletileg képes kénye kedvére megjelenni bárhol, bár ahoz sok erőre van szüksége, jelenben inkább kocsival utazik. Mint démon emberek vágyait teljesítí, ezt értsük mindenféle képen. Jelenlegi lakhelyén elég jó pénzt keres az élvezetek árulásából, bár elég diszkrét módon. Képes befolyásolni a két ember közötti kapcsolatot, így sokan keresik fel egy reménytelen szerelem beteljesítésének ügyében, melyét ő jó démonként teljesít egy szerződés kötés után.
Történet
Tekio története valamikor k.e. 9500-10000-ben kezdődött, Anatólia területén. Az egész egy meddő asszony könyörgése volt a helyi sámán felé. A sámán mindent megpróbált de semmi nem segített a nő helyzetén így csupán egy megoldást tudod még felmutatni. Egy nagyon veszélyes módszert talált: egy ritka fajta lényt idézett meg. A lényt leginkább úgy lehet leírni mint a határ vonalat démon és isten között. Na és, hogyan segített ez az asszonyon ? A helyzet igen egyszerű volt: egy ilyen lény megidézéséhez két dolog kell: valaki aki ismeri a rituálét és egy nő aki hajlandó kihordani. Igen Tekio anno egy emberi lénytől született. A folyamat egyik mellékhatása, már ha az alany túléli a szülést, hogy amennyiben az alany meddő volt a démon, azért, hogy megszülethessen meggyógyítja őt. Tehát Tekiot mint magzat idézte meg egy már rég elfeledett sámán egy rég elfeledett asszony méhébe.Az első zöld szemű “emberi” lény a földön. Kilenc hónap után mint, minde rendes gyermek, megszületett, sírt és boldogan csitult el anyja ölében. Persze ez nem tartott sokáig. A sámán elrendelte, hogy vigyék ki az erdőbe és, haggyák ott.
Az állatok örömmel fogadták az apró teremtést, nem voltak ellenségesek. Az aprócska test nem volt se ember se démoni, viszont mind a kettő kicsit. Képes volt a növekedésre, viszont ahogy elérte testének ideális állapotát úgymond megállt a fejlődésben. Mint kiderült öregedni nem volt képes, a teste mindig a legegészségesebb formában volt. Húsz év után mint az erőd szelleme ismerték őt. Ebben az időben még nem sokat törődött az emberekkel, jobban kedvelte az állatok és az erdő társaságát. Eltelt pár év mire az első emberek megjelentek előtte. Az első szerződéssel. Az első szentélyel. És itt találkozott első, legrégibb és legnagyobb szerelmével: a mézzel. Hamar kialakult minden: az emberek mézet és bort hoztak neki, ő pedig ügyelt rá, hogy a rossz idő elkerülje a völgyet, hogy az állatok bőséggel szaladgáljanak az erdőbe, hogy erős gyermekek szülessenek és hogy semmiféle betegség ne tegye tönkre a termést. Sok évt töltött el ebben a kicsinyes és harmónikus szövetségben. Mígnem az ember megmutatta mire képes. Egy aprócska harc után a falu mely őt szolgálta kihalt. Persz nemsokára jöttek új emberek és újra megkötötték a földre a szerződést de az már nem volt ugyan az. Ekkortájt kezdte el a mára már jól ismer szerelmi szerződések kötését is. A zöld szem az ő “végyjegye” volt. Minden szerelmi szerződés egy amolyan mellékhatása. A szerencsétlen esemény után 50 évvel elindult a világba. Sok helyen megfordult, itt-ott le is telepedett kis időre. Volt már királyok udvarában állandó vendég, hadvezérek oldalán trófea, és egyszerű ember a sokaság között. Talán ebben az időben szeretett bele végleg az emberiségbe. Ahogy ő maga is egyre jobban elveszett az élet és élvezetek világában úgy egyre több szerződést kötött, egyre több vidék áldozott mézet és bort neki. Lassan kezdet egy elég nagy démonná válni. Mindenütt másképp látták. Volt törzseknél isten, máshol angyal, Görögországban a költészet múzsája máshol pedig csupán egy démon, nevezték már, hibásan, Frejanak is. Ahogy az idő telt úgy ő mindig újraélte ugyan azt: végéig nézi, ahogy meghalnak azok akiket ismer.
Szentpétervár kanális rendszerének egy nyugodtabb részén, egy kis saroképületben egy gyönyörű kis kávéház működik. A neve мед. Az épület külsőre jól karbantratott. Nagy fakeretű termopánablakok és virággal teli párkányok jellemzik az épületet. A sok rózsaszín, piros és lila virág messzire kiemeli a házat a többi közül. Aprócska teraszán csupán két két személyes asztal fér el. A bejárati ajtó szintén virágokkal díszített. A ház körül mindig madár csicsergés hallatszik, A tető párkány alatt sok madár fészek nyugszik. A kávéház belseje ízléses, kissé ódivatú módon van berendezve . Több kis fa asztal és egy nagyobb kanapészerű ülőalkalmatosság díszíti a szobát. A hangulatosan bevilágított kis helység végében aprócska bár pult. Mögötte polcon sokféle alkohol, a „munkaasztalon” nagy régimódi kávéfőző, mellette pedig koktél-mixer felszerelés. Maga a hely nem különleges, minden városban akad egy ilyen, “félértelmiségi” pubb. Ami igazán különlegessé teszi a helyet az a tulaj aki egyuttal az egyetlen dolgozó is. Az aprócska, húszas éveinek elején járó, zöld szemű fekete hajú kislány sok embert vonz az amúgy ritkán látogatott város részbe. Nap közben javarészt irodai hölgyek és üzlet asszonyok látogatnak ide, reggeli kávéjuk, délutáni teájuk vagy csak az éppen aktuális szerelmi bánatuk elsírásáért. A kávéház úrnője mindig szívesen halgatja „sorstársainak” keserű történeteit. Persze minden erejével próbál segíteni ezeken a „bajbajutott” hölgyeken. Mikor az este leszállni készül, a kávéház lassan pubbá alakul és a környék dolgozó emberei megtöltik a székeket, hogy elfogyasszák a nehéz munka után a jól megérdemelt sört, vodkát, abszintot. Ilyenkor nem annyira a szerelem, mintsem a politika és pénzügyek az aktuális téma. Természetesen betéved néhány kétesebb vendég is az amúgy nyugodt „kávéházba” de eddig még sosem volt semmiféle probléma valami csoda fojtán. Mindenki ámulattal nézi a kis hölgyet aki a reggeltől estig egyedül vezeti ezt a kis létesítményt. A kis hölgy meg minden erre irányuló kérdésre csak mosolyog és dolgozik tovább. Minden hétköznap este 8-ig, míg szombaton éjfélig tartja nyitva a kávéházat. A vasárnap az övé, olyankor zárva.
Péntek volt. Napsütéses nap Szentpétervár utcáin. Tekio szokásosan „uniformisában” kinyitotta a kávéházat reggel hét órakor. A még alacsonyan lévő nap fénye alig-alig világította be az utszát. A kanális korlátjának szélén hosszú vöröshajú lány könyököl, kezében szorongatva egy levelet. A lány igen szépen néz ki, karcsú alakja van és figyelemre méltó domborulatai, a tipikusan olyan fajta nő aki után sokan megfordulnak. A lány ahogy kinyilt a kávéház ajtaja hátrafordult és Tekiohoz rohant.
-El akar hagyni, el akar menni.... – mondta majd sírni kezdet, alig érthetően folytata- nem szeret.
Tekio barátságosan átölelte közben kivéve a levelet a kezéből. A levél egy tipikus gyáva ember menekülő-szakító levele. Semmi egyedi az ügyben.
-Nem akar látni engem...-szipogta- soha többé - majd újra könnyezni kezdet.
Tekio szomorkásan elmosolyodott, majd jobb középső és mutató ujjával megérintette a lány nyakát. Egy aprócska, már-már láthatatlan, zölt pecsét jelen meg rajta, majd egyből halványodni is kezdet. Tekio kissé felsegítette a lányt, majd a szemébe nézet. A lány hirtelen megnyugodott és csendben figyelt.
-Tévedsz, a levél csak azt jelenti, hogy jobban szeret mindennél.
-Jobban szeret midnennél-ismételte a lány.
-Most hívd fel a főnököd, hogy beteg vagy.
-Beteg vagyok.
-És menj el Vladimirhoz és hidd el minden megoldódik.
A lány egy pillanatig bambán nézett előre majd megrázta magát.
-Igazad van Tekio, engem nem lehet eldobni csak úgy! Egy erős nő vagyok aki tudja mit akar, és elvárom, hogy ő is tudja- ezzel újra megölelte Tekiot és el is ment.
A sarokról, egy sötét kabátos alak figyelte az egész jelenetett. A férfi arca a lehető legátlagosabb volt, leszámítva a betegesen kék szemét. Lassú léptekkel közelített Tekió felé, majd pár méteres távolságból megszólalt.
-Mennyiben vesztegetsz manapság egy ilyen szerelmi átkot?-halatszott a férfi hangaj.
Tekio kissé összerezzent, nem látta a férfi közeledését. Mikor rájött, hogy ki beszél megnyugodott és befordult a kávéházba, a férfi utána.
-Semmibe - mondta a lány vidám csilingelő hangon - egy olyan dögös maca mint Tia bármikor talál valakit ha akar- a férfi kissé szkeptikusan nézet rá.- Na jól van , lehet elvettem egy kis életerőt tőle de egy olyan huszonéves fruskának ez nem számít. Meg amúgy is, aki egy olyan pöcsfejt akar magának mint az a Vlad megérdemelné, hogy itt helyben megöregedjen - nevetett fel majd a kávé géphez fordult.
-Sosem foglak megérteni, a gonosz kívánságok sokkal jobban fizetnek - mondta a férfi majd elült az egyik közeli székre és elkezdet olvasni egy újságot. Tekio egy kávét tett az asztalára, majd elindult kihúzni a redőnyöket.-Te is válthatnál, az erőd megvan hozzá.
-Köszönöm nem - mondta sértődötten a lány- Év ezredeken át megvoltam a magam módszerével. Meg amúgy is, így kisebb az esély, hogy lebukom.
A férfi hangosan felnevetett. Letette az újságot és elkezdte inni a kávét.
-Havonta fogyasztól el legalább egy férfit. Tekio, hamarabb fogod te felkelteni a figyelmét egy vadásznak, mint egy magamfajta keresztúti démon.
-Arról én nem tehetek - mondta hiún - én mindegyiknek mondtam hogy nem kéne többször jönni mint havi egyszer. Az én hibám, hogy ezek a falánk állatok nem bírnak betelni a saját nöikkel? Démond vagyok- ezt halkan mondta- kiszolgálom az embereket, az nem az én hibám ha nem bírják felmérni minek mekkora az ár.
-Hát lehet, hogy ők a pénzel lerendezettnek tartják az ügyet - mondta inkább magának mintsem a lánynak.
-Ezt most úgy teszek mintha meg se hallottam volna.-mondta majd visszatért a pulthoz.-idd meg a kávét és menj, a reggeli vendégeimre frász jön attól a két világító szemtől.
A férfi megitta a kávét és elindult kifelé de az ajtóban megáltt.
-Tekió, de most komolyan, mennyibe vesztegeted az ilyesmit?
-Az a fajta amit te iszol 80 rubel...
-Nem a kávéra gondoltam - mondta komolyan a férfi.
Pár pillanatig csend lett. A lány ránézet a kék szemű démonra. Kisé megrázta az orrát majd az ablakhoz lépet.
-Az attól függ mennyire reménytelen az eset - mondta majd ő maga is kávét emelt az ajkához - ha a Tia félékről beszélünk az pár óra az életéből legrosszabb esetben is. De az olyan elefántok mint ott szemben a pékségben - majd a szembeni pékség elég méretes hölgyére mutatott - egy meg nem született gyermek... komolyabb szerződéseknél ennél is drágább az ár... tudod: életért életett.-Majd kissé átölelve önmagát mélán tekintett a távolba. Megrázta magát majd lenézően fojtatta.-Én nem veszek el olyasmit ami nem az övé. A megszületett gyermek például tabu, az már saját maga rendelkezik az életével... viszont a házastárs az más. Tudod nálam az ilyesmi szent kötelék. Egyiknek élet - halál joga van a másik felet, így a saját életedet már nem tudod felajánlni például, csak a másikét.... Áh de midnek is beszélek, egy régi kor igen bonyolult rendszerét vallom. Olyasvalakinek mint te az én „áraim” érthetetlenek.
-Tekio, lehet, hogy nem értem de azt tudom, hogy nem tesz jót neked ez az élet. Te gyakorlatilag egy isten voltál, lassan el fogsz sorvadni, váltanod kell.-mondta a férfi majd kilépet.
A lány egy ideig nézte, ahogy elmegy, majd magfordúlt és kiitta az útólsó cseppet is a pohárból.
-Alábecsülsz Kael, több szerződésem vár most kifizetésre mint amennyit te egész életedben kötöttél.- Keserűen elmosolyodott és elmosta a csészét. A nap többi része átlagos. Kiszolgálja a betévedőt: kávéval, tanáccsal és ha esetleg valaki nagyon tudja mit akar segítséggel is. Az ileyn szerződések igen egyszerűek. Felhívja a személyt az emeletre és megbeszélik a részleteket és az árat természetesen. Ne legyünk naivak. Tekio démon, nem a legtisztábban fogalmaz az áraknál, de nem is hazudik. A szerződései nagyrésze sajnos viszont szerelmi ügyek. Egy-egy férfi elcsábításáról szolnak, komolyabb esetben egy másik nő eltüntetését jelentik. Ritkább eset amikor egy beteg magzat vagy meddő személyt kel segítsen. Ilyenkor mindíg elfogultan igen olcsón megoldja a dolgokat. Az eféle változatosságok kis örömmel töltik el. A komolyabb munka viszont estefele idnúl. Zárás előt szokás szerint kiszolgálja az utólsó vendégeket. Előfordul, hogy az utolsó férfivendég próbálkozik eggyes-mással. Ilyenkor attól függően, hogy milyen napja volt eleget tesz a kérésnek vagy nem. Ezután viszont elindul. Míg régen csak megjelent itt-ott, manapság autóval közllekedik. Túl sok erőt venne el a teleportáció, mikor sokkal hasznosabbara is tujda használni ugyanazt az erőt.
A mai napon Szentpétervártól 25 killóméterre lévő kis tanyára vezetett az útja. A tanya körül sok száraz gyümölcsfa, üres kaptár és egy nagy erdő állt, a ház előtt több autó, az egész család itt volt. Egy fiatalember nyitott ajtót.
-Mr. Olgird úrhoz jöttem, ha minden igaz már vár.
-Már több napja számított az érkezésére, mondjuk még mindíg nem értem miért, de fáradjon beljebb.
A kis ház tele volt. Az egész familia összegyültt a haldokló Olgird miatt. A hálószobában minden közelebbi rokon ott volt, és szomorkásan egymásra borulva nézték az öreget aki mesét olvasott unokájának. Mikor Tekio belépet az Öreg felnézett, mielőtt megszolalhatott volna Tekio elmosolyodott.
-Fejezze csak be, én kint várok addig a konyhában.-majd ki is ment.
Nagyából fél óra múlva a gyerekek kimentek, utánunk a szülők is. A szobában csak a feleség Olga az öreg és legfiatalabb fiuk a 38 éves Peter volt.
-Üdv öreg barátom- mondta Tekio mikor belépet.
Az öreg mosolyogva biccentett. Olga szótlanúl figyelte a lány lassú lépteit az ablak felé.
-Gondolom tudja miért jöttem?-mondta majd kinézett az ablakon. A nap már erősen lemenőben volt.- Felteszem a fiu okkal maradt bent ?
-Nem –mondta az öreg- csupán akartam még neki valamit mondani. Ő nem tudd semmiről. A lányom aki naggyából tisztában van a helyzettel de ő nem hajlandó... megismerni magát.
-Szomorú pedig sokat tetten érte anno.
Olga idegesen ökölbe szorította a kezét. Peter értetlenkedve halgatta a dolgokat, mígnem apja a vállára tetet a kezét és intett, hogy menjen ki. Tekio észrevette az ideges arckifejezést Olga arcán.
-Grimaszolhatsz amennyit akar kedves Olga. A lány élete az enyém volt és én visszaadtam, ezenfelül mit gondol, a maga szépségét örökölte ? Vagy azt, hogy a maga borotvaéles elméje jutatta el őt az orvosi végére?
-Mi nem kértünk ilyesmit!-csattant fel de férje kézmozdulatára visszaült.
-Nem...-mondta Tekió kissé sértődötten- maguk egy életet kértek, egy telyes életett... Én azt adtam, nem valami nyomorék létet, ahol élete végéig egy poros házban takarítana egy alkoholista férj után.
Hirtelen kicsapódott az ajtó. Egy 40-es éveinek végén lévő nő lépet be. Igen szép volt, hosszú szöke haja és zöld szeme volt. Arcán nyomot hagyott a sok évi munka, de öltözetéből látszik ,hogy elég jól él. A nő idegesen be is csapta az ajtót maga után majd felmérte a terepet. Tekintete megakadt a kis huszonéves fruskán az ajtóban. Erős léptekkel közelített felé de apja megszólalt.
-Daria drága ne tégy olyat amit megbánsz.
Tekio megfordult. Mosolyogva mérte végig a szőke fuvallatot aki csupán pár lépésre lehetett tőle.
-Oh, hát mégis csatlakozól hozzánk...
-Van képed ide jönnni... te ku...
-Daria - halatszot a fájdalmas kiáltás az öreg szájábó l- kussolj mert nem tudod kivel beszélsz.-A lány kezét ökölbe szorítva hátra lépett a sarokba. A férfi nehézkesen felült az ágyon és Tekio felé fordult. – Tehát, most lenne még hátra egy hét ?
-Pontosabban hat nap és 23 óra, de az ilyesmit már nem nézem - mosolyodott el a lány.
-Óh igen... a mese.
-Nekem sincs szívem megszakítani az ilyesmit.
Olga arca már felismerhetetlenségig eltorzlva árasztotta a mély útálatott. Minden erejével markolva a karószéket fogát vicsorítva nézte a beszélgetést.
-Az ember azt hinné, hogy komolyabban veszi az ilyesmit - mosolyodott el az öreg.
-Ha komolyabban venném a hölgy a sarokban most nem gondolkodhatna a megölésemen.
Olga feláltt. Szeme könnybelábadt, fogaiból vér buggyant elő. Ökölbe szorított kézzel állt Tekio előtt.
-Akar valamit mondani? - mondta a lány immáron érezhető komolysággal.
-Vérszívó, kétszínű....- a férfi már nyitotta volna a száját de Tekio egy kézmozdulattal megálkította. A nő is elhallgatott.
-Oh Olga... mivel érdemeltem ezt ki. A falu legcsúnyább és legbutább nője akar most szemrehányást tenni- Daria gyilkos léptekkel közeledni próbált de apja rosszalló tekintetére megállt. - Ne haragúdjon de nem fogadok ilyen hangnemet egy olyan embertől aki tönkretett egy olyanféle csillagott mint Olgird.
-A maga műve...
-Én - vágott a szavába – egy kívánságott telyesítettem. A vicc kedvéért még csak át sem vertem, azt tettem pontosan amit kért. „Azt akarom, hogy Olgird őrülten szeressen” – idézte nyálas hangon Tekio- S mikor fizetni kellet volna megtagadott. És nem ... nem te ajánlottál fel mást, nem. A felucsódot férjed szánalomból és a még meg nem született gyermeke iránti szeretettből ajánlott fel egy hetet. Egy hetet két reménytelen életért... vagyis csak egyért, mert a másikat kedvességből valódi életté tettem- szemrehányóan Dariara nézett.- Ne játszd a kisemmizet özvegyet mert itt mindenki áldozat csak te nem. Sajnálom anyád - mondta egy kis szünet után a lehető legszemrehányóbb hangon - mert a túlvilágról is szégyenli magát azért meg megmutatta, hogy érd el amit akarsz.
Olga hallgatott. Tekio kissé idegesen még mondani akart valamit de inkább nem tette. Visszafordult Olgirdhoz. Gyengéden megsimogatta a vállát majd megszólalt.
-Őszinte leszek Olgird. Még mindig csodálkozom miért maradt Olgával. Amikor Olga megidézett a gyerek ügyében már nem volt magán az átkom, szabad ember volt. Miért?
-Mert tartoztam annak a gyerekeknek. Az enyém volt.
Tekio elgondolkodott. Arcán hirtelen vidám mosoly jelent meg.
-Mit tud erről a tanyáról ?
-Egy száraz földdarab, az erdőben meg pár mókuson kívül semmi sem él.
-Nem volt ez mindig így. Tudja, anno fél Szentpétervárt ez a tanya látta el mézzel és borral.
-Nehéz elhinnem ezt kedvesem....
-Tudja Olgird, én kedvelem magát. Már jó pár éve volt, hogy ilyet mondtam valakinek.-hirtelen felállt az ágyról és az ablakhoz sétált.-Látom a család többi része kissé szegényebb mint Daria.
-Csak egy kicsit - mondta ironikusan Olgird.
-Volna egy ajánlatom Olgird.
Olga és Diara fenyegetően megmozdultak de a ház ura intésére nem tettek semmit.
-Mi lenne az kedves Tekio?
-Hmmm … hogy is fogalmazzak ? Felajánlom, hogy megújítom önökkel ennek a földnek a szerződését.
-Ez mit is jelent? - hallatszot Diara hangja a hátérből.
-Bő termés, jó idő, egészséges születendő gyermekek, méztől szétdurranó méhkaptárok ….- a méhkaptár említésére kissé megnyalta a száját - egyszóval egy jól fizető telek.
-És mi lenne eme nagylelkű ajánlat ára ?- kérdezte nagy nyugalommal Olgird.
-Hmmm… minden év őszének azon napján mikor az éj és a nappal egyenlő - kezdte el nagyon sejtelmesen és kinézet az ablakon - az erdei kis kő szentély elé, a termés függvényében persze, gyümölcsöt, bort …. és annyi mézet amit megspórolni tudnak.
Tekio egy pillanat megállt. A szobában mindenki értetlenül nézte. Kissé elpirúlt majd hozzátette.
-Ha ne ad isten rossz a termés a gyümölcs hiányát elviselem, még a borét is de nem érdekel honnan mézet minden évben akarok látni….
-És mi lesz ha elhalasszuk kifizetni ?
-Az az évi termés rosszabb lesz, ha legközelebb is elfeledik akkor még rosszabb, mígnem a telek újra olyan lesz mint most… sivár és élettelen.
-És hol az átverés ? -eset ki a kérdés Olga száján.
-Sehol kedves Olga, egyszerűen kedves vagyok és felajánlom a segítségem egy számomra kedves embernek. Mondjuk ha néha napján a fia lő egy vadat, annak bőrét örömmel fogadom...
-Jól tudja, hogy nem mondhatok igent valamire amit én nem tudok teljesíteni…. Olga ? hajlandó lennél erre a csekélységre a gyermekeid jólétéért ?
Olga halgatott, majd alig láthatóan bólintott. Tekio elmosolyodott, majd hirtelen felindulásból megölelte az öregasszonyt. Visszafordult Olgirdhoz.
-Adja a kezét- majd kinyújtotta a saját kezét az öreg felé.
Az öreg Olgird megfogta a démon kezét. A lény alkarján hirtelen aprócska lila repedések jelentek meg egy pillanatra majd el is tűntek. Nagy szél kerekedett a kézfogás erejéig majd ugyanolyan hirtelen le is csitúlt.
-Na és most ideje túlesni azon amiért jöttem. Olgird, készen áll ?
-Készen.
A szoba többi embere szomorkásan elfordult. Tekio odahajoln az öregember fölé, majd megcsókolta azt. Pár pillanat alatt az öregember arca besüllyedt, izmai elsorvadtak, szeme kiszáradt. Olyan volt mint egy több hónapos csontszáraz hulla.Tekio szó nélkül elindult az ajtó felé , mielőtt kilépet még megszólalt.
-Olga, én megelőlegezem a jó termést, ne felejtse el majd a fizetséget a szentélynél.
Nem szolt senkihez mikor kilépet a házból. Már telyesen sötét volt, Szentpétervár fényeit lehetett látni a távolban. Gyönyörű,tiszta, csillagos égbolt kacsintott vissza az emberre. Tekio nem az autójához ment, bement az erdőbe. A hold és csillagok fényében ugrált kőről kőre. Nemsokára egy apró barlangszerű bemélyedéshez ért. A sziklába egy nő alakja volt festve. Tekio egy pillanatra becsukta a szemét. Látta ahogy az emberek mézet és bort áldoznak a régi szentély előtt. Ahogy tánccal és énekkel várják a föld úrnőjét. Már nagyon rég volt mindez. Nagyon rég. HIrtelen neszt hallott a bokrok közül. Néhány farkas szalatt el mellette. A hold fénye bevilágított mindent. Nehéz lábak mozgása hallatszott a távolban. Tekio letelepedett a szentély előtti kőre és várt. Lassan varjak telepedtek a közeli fákra. Nem károgtak, telyes csendben ültek, csupán figyelték a kis törékeny hölgyet. A nehéz léptek egyre közelebb értek. Egy nagy test alakja jelent meg a szikla felett, majd lemászott Tekió elé. A nagy darabb lény igen feltűnő jelenség volt. Hosszú vörös sörény borította nyakát és lábait. Feje leginkább egy szarvaséra hasonlított, viszont mellső lábai nagy karmokban végződő ujjakban végződtek. A testét mindenütt sebek borították és az egyik szeme helyett is csak egy heg volt. Kinyitotta a száját, fogai ittt-ott töröttek voltak és nyelve heleytt csak egy félbevágott húsdarabb lógott ide-oda. A lény fujtatottt párat, majd fejét odanyomta Tekiohoz és felkapta a lányt az aggancsai közé.
-Én is örülök neked öreg barátom - mondta kedves hangon a lány majd megölelte a na fenevadatt.
A lény csak fujtatott majd letelepedett ő maga is a szentély elé. Tekio leugortt az aggancsai közül és ráfeküdt a lény puha prémes bundájára. Pár percig csak csendben figyelt majd megszólalt.
-Ismét munkánk van. Újra áll a szerződés a földön… örülnék ha mint a régi szép időkben oda figyelnél erre a pár emberre. Megtennéd ? Ha minden jól megy még te is újra erőre kapsz -mosolyodott el majd ujjával megbökte a lény orrát. Hirtelen a lény sebei gyógyulni kezdtek, bundája kisimúlt és a szeme is helyre jött. Boldogan nyomta oda ismét fejét úrnőjéhez. A lány mosolyogtt.
-Ahogy kívánod - hallatszott a természetfelettien méély hang.
-Ez esetben utadra engedreg -mosolygott a lány, majd felpattant és el ment.
A varjak szétszéledtek utána és követték őt. Hamar vissza sietett az autóhoz és meg sem állt hazáig. Alig lépet be a házába hirtelen erős fejfájás ütötte meg. Valaki hívja. Kelletlenül megdörzsölte szemét és eltűnt.
-Klara, esküszöm ha még egyszer megvágod magad mikor engem hívsz a következő vágást tőlem kapod - mondta ahogy megérkezett uticéljához.
Egy aprócska falusi ház hálószobájában volt. A szoba olyan volt mintha átment volna rajta egy hurrikán: felfordított ágy, összetört vázák és berobbant TV. Klara a földön térdelt, jobb karján nagy vágással. A földön nagy vérből rajzolt karika.
-Nem vagyok valami Hollywoody film démonja én nem a vérre gerjedek- mondta gúnyosan.
A nő felállt. Teste sok más helyről is vérzett. Tele volt ütésekkel, horzsolásokkal. Az asszony szomorúan közelebb lépet Tekióhoz és a vállára borult.
-Vess véget ennek… könyrgök, bontsd fel a szerződést.
-Klara… a mi szerződésünk már rég nem él…. Te megkaptad amit akartál és én is. Nincs szerződés amit felbonthatnék…
-De ő nem szeret, csak ver…
-Szeret… nagyon is, de az ellen nem tehetek semmit, hogy ne utáljon is közben.
-Csak egy éjszaka volt…
-Mond meg mit akarsz.
-Legyen vége.
-Vegyem vissza tőle az életed s adjam vissza neked?
-Igen.
-Tudod mi az ára: életért életett.
-Tudom.
-Biztos ezt akarod, még harcolhatsz magatokért.
-De nem akarok.
Tekio arca kissé elszomorodott. Mélyen megvetette az ilyen embert. De nem tehetett semmit. A kívánság elhangzott.
-Mond ki.
-Tekio, a férjem életéért cserébe azt kívánom, hogy szakítsd el kötelékünket és töröld ki őt az életemből.
-Most menj el a szomszédba, vagy bárhova és maradj ott éjszakára, holnap a rendőrök előtt stabil alibid kell majd legyen.- elindúlt az ajtó felé de mielőtt kilépett még megszólalt.-Biztos ezt akarod ?
-Igen.
Nem kellet sokat keresgéljen. A részeg ember a falu határában egy árokban aludt. Bűnös volt ? Talán. Ok nélkül? Biztosan nem, de nem számított. Egy röpke kis csók volt és a férfi meghalt. Tekio egy óra múlva már othon aludt. Másnap a rendőrség csupán egy újabb részeg embert azonosított az árokban. Agyvérzés. Semmi egyedi.
A szombati nap nyugodtan telt. Smmi különös. A szokásos reggeli beszélgetés Kaellel, délutáni eszmecserék és az estei tumultus. Már majdnem éjfél volt. A kávéház kiüresedett. Csupán egy, amolyan törzsvendég iszogatta az italát. A huszas éveinek végén járó fiatalember perverz tekintettel követte a már takarító Tekiot. Mikor elment melete rácsapot egyet a lány seggére.
-Ez a héten a második alkalom lenne, drága lesz ez neked Anton…
-Óh … hát egyre drágább… biztosan ki tudunk egyezni valahogy- majd 50000 rubelt tett a pult asztalra.
-Meg fogod még bánni ezt….
-Nem érdekll - mondta a férfi és már csókolta is a lány nyakát.
Az emeleten fojtatták a többit. A férfi nagy erővel vetette bele magát az élvezetek világába, viszont minden percben egyre fáradtabb, egyre gyengébb lett, mígnem ő is úgy végezte mint előtte sokan mások: kiszáradt testként az egyedien szép Tekio meztelen alakja mellett. A lány kissé elégedetlenül nézet a még lélegző förmedvényre. Már nem is hallott nem is látott, csupán lélegzet.
-Nagyon kár, legalább kicsit tovább bírtad volna- mondta ahogy felkelt az ágyból és magára vette a köntösét. A test még mindíg lélegzet bár egyre gyengébben. A lány lassan az erkélyre sétált. Egy halott madár teteme feküdt az erkélyen. A lány felvette és közelbbről nézte.
-Az ilyenek mint te olyan sokat élhetnének még… ha nem lennének ennyire falánkak. Hmmm … szomorú, talán kéne még hagynom, hogy élj kicsit ? Valószínűleg már holnap az ágyamban lennél…
A lány egy csókot nyomott a halott kismadárra, mire az életre kelt és vidáman csiripelve röppent vissza fészkébe. Visszasétált a haldokló testhez. A nagy szürke hályogos szem, és ráncos bőr még mindig mozgott. Hallani lehetett az elsorvadó hangszálak kínlódását, egy kiáltás kiadására. A lány kissé elszomorodott, majd megcsókolta a férfit. A test pár pillanat alatt porrá vált.
Mintha mi sem történt volna, pár perc múlva már a kávézót sepregette. Nagyából két óra lehetett mire befejezte a takarítást. Felment az emeltre és kissé kényelemsebb öltözetett vett fel: rövidnadrág, újjanélküli póló és egy kabát. Pár zacskó társaságában elindult a közeli nonstopba. A boltos kedves mosollyal fogadta. Tekio pontosan tudta mit keres. Pár szőlőfürtött vet és annyi mézet amit a kosár elbírt,
majd a kasszához ment.
-Sosem fogom megérteni mit csinál azzal a sok mézzel.
-Ön csak azt nem érti miért nem hízom el tő….-megakadt a nyelve. A kasszás hátánál, a boroknál egy nagy arany színű üvegkorsóra lett figyelmes. Kissé beleharapott ajkába.
-Az ott csak nem mézbor- kérdezte naivan a lány.
-Jó szeme van Miss Tekio, frissen érkezett, bár nem hiszem, hogy bárki megvenné az pofátlanúl magas 10000-res áráért.
-Hány van ?
-De Miss…
-Mindegy is, az összest megveszem- Szemében valamiféle vad tűz jelent meg, amit az eladó még sosem látott.
Hajnali fél három órakor két nagy zacskó és 3 boroskórsó társaságában sétált át az utccán. Enyhén feltűnő jelenség volt. Arcán elégedett mosoly ült. Nagy nehézkesen cipelte be a dolgokat a házba, majd letett mindent a pult mögé. Felment az emeletre. Levetkőzött majd lezuhanyozott. Úgy ahogy volt, vizesen, lesétált a pulthoz, majd kezébe vette friss szerzeményeit. A pult mögött egy öreg fa ajtó vezetett az épület pincéjébe. Szépen tisztán tartott pince volt ez. Pár boroshordó és sok polcnyi befőtt és méz sorakozott a pincében. A mézekett feltette a polcok üres részére, a borokból meg kettőt letett az egyik sarokba, majd a pince legsötétebb végébe sétált. Megnyomta kissé a falat mire egy kis kattanás után az kinyilt. Az aprócska ajtó egy barlangocskába vezetett. Nem volt nagy, csupán egy rövid folyosószerű torok és egy kis terem. A teret cseppkövek és virágfűzérek díszítették. A padlót állatbőrök, bundák borították. Az egészet bejárta a méz és bor bódító illata. A fal mélyedéseiben gyertyák és koponyák adtak túlvilági hangulatott a betévedőnek. Pár nagy fa tál pihent a terem végében lévő bunda kupac előtt. Az egyikben méz volt, a másikban csupán pár csepp bor. Tekio beleöntötte a mézbor az üres fa tálba, majd kényelmesen elhelyezkedett a bundák tetején. Félig magára tekert egy farkas prémet majd egyik kezével lassan mézet evett. Mikor megunta a méze nagyot kortyol a borból.
Nem telhet el fél óra mikor ajtó nyitására lett figyelmes. Pár másodperc múlv egy tompa koppanást hallott majd Kael alakja jelent meg a barlangban.
-Sosem győzök ámúlni ezen a kuckódon… ilyenkor mindig eszembe jut, hogy valójában milyen öreg is vagy…
-Egy rendesebb hölgy ezen most vérig sértődött volna….-mondta inkább gúnyosan mintsem sértődötten.-Megkínálhatlak valamivel ?
-Nem, csak hoztam valamit… a múltkor voltam ebben a boltban és találtam valamit amiről eszembe jutottá - mondta majd kiment a barlangból.
Hirtelen egy tompítós fegyver hangja hallatszott, és egy nagy koppanás. Tekio felnézett. Érezte ahogy Kael életereje gyengül, valami történt. Egy sötét kabátos alak lépet be a barlangba. Egyik kezében pisztoly, másikban egy ezüst tör volt.
-Lám, egy keresztúti démonra vadásztam és lám … kettőt fogtam.
-Attól tartok kissé elszámolta magát uram - mondta Tekio és lassan felállt. Lerázta magáról a farkas prémet majd támadója elé állt.- nem hinném, hogy tudja kivel beszél uram.
-Szerintem tudom, egy démonnal - mondta mosolyogva, majd a fegyvert Tekiora szegezte.Körbenézett a barlangban és megakadt a tekintete a koponyákon.- A szerződései?
-Nem, csupán vadászokat teszek ki trófeának.
Egy röpke pillanat volt az egész. Tekio hirtelen eltűnt, majd megjelent a férfi háta mögött. Csupán egy csók volt az egész, és a férfi elporladt. Tekio kezében maradt a koponyája. Lassú léptekkel a barlang széléhez sétált és letette a többi mellé. Nyugodt léptekkel kisétált a pincébe. Kael egy lőtt sebbel a mellkasán feküdt a földön, egy fekete szatyort szorongatva. Tekio megcsókolta a sebet, mire az begyógyult. Kael nehézkesen feltápászkodott. Mire felállt, Tekio már visszament a barlangba, de a távolból hallatszott a hangja.
-Tehát miért is jöttél?
A férfi elmosolyodott. A fekete szatyorból két nagy befőttes üveget vett elő.Benne mézben befőzött barackok. Bement a barlangba majd letette őket a tálak mellé. Tekio tágra nyílt szemekkel nézte a két üveget.
-Eszembe jutott, hogy mesélted, mennyire szereted a mézben eltett barackbefőttet… és, hogy száz éve nem találtál sehol… hát én találtam.
A lány felpattant majd megölelte Kael, ezután szó nélkül rávetette magát az egyik üvegre és könyökig belemászva nagy örrömmel emelte ki egy mézzel átitatott barack szeletett. A szeme csak úgy sugárzott az örömtől és a meglepetségtől. Teljesen elfeledve vendégét habzsolta a rég nem látott kedvenc csemegéjét. A férfi mosolygott. Pár pillanat múlva miután tudatosult benne, hogy kukkolója van, kissé visszafogva magát felült és mézes-mázos hangon megkérdezte.
-Megkínálhatlak eggyel ?
-Köszönöm nem, én jobb szeretem az alkohol ízét - moslyodott el és elindult kifelé.
A lány kissé elszomorodott arcal utána szolt.
-Nem akarsz maradni éjszakára ?
-Nem hiszmem, hogy tudnék fizetni, nekem kicsit drága vagy…
-Szerintem már fizettél - mondta majd boldogan kapott be még egy barackot.
A férfi kissé megtorpantt. Elgondolkodott majd tovább haladt kifelé.
-Talán majd máskor - mondta majd kilépett a barlangból.
Tekió még pár percig nézett az elmenő Kael után, közbe boldogan majszolva ajándékát.
-Legközelebb már fizetni kell kedves Kael…-mondta szomorkásan majd unottan csavarta magát bele prémjeibe és elaludt.
A vasárnap későn indul, sokáig alszik. Teljesen elveszve a prémek tengerében, álmosan ébred fel és első dolga kiüríteni a maradék bort a tálból, nem hathatja veszendőbe. Nehézkesen mozog, majd kinyújtóztatja az alvásban összegyűrődött testét. Néhány torna gyakorlat, nem egészség mintsem ébrenlét miatt, majd elindul kifelé a barlangból. A bejáratnál észeveszi a Kael álltal ott hagyott vérfoltot.
-Ezt még fel takarítattom vele… - mondta rosszalló tekintettel a foltra nézve.
Figyelmesen visszazárja a barlang ajtaját majd fel megy. Első dolga a szokásos higéniai rituálé, majd felöltözik a “kényelmesebb” öltözetébe. Fel megy az emeletre. A hálószoba mellet egy irodahelység van itt. Mérete nagyobb a másik szobától és gyakorlatilag egy íróasztalon kívül az egészet nagy könyvespolcok töltik ki. A könyvespolcok ábécé jelzésekkel vannak ellátva. Az ember azt hihetné, hogy egy könyvtárba keveredett. Tekio könnyeden az íróasztalhoz lépet, majd az e melleti fallon lévő naptárra nézet és megnézte az összes jegyzetett a következő hétre. A naptár rublikáiban nevek szerepeltek javarészt.
-Ideje munkához látni.-mondta majd a polcokhoz ment és pár dossziét vett le róluk. A dossziékban forma nyomtatványok: név, születési év, szerződés megkötésének ideje, szerződés lejárásának ideje, feltételek és ár.
Lassú és unott tekintettel nyálazta át a jövő hétre beiktatott szerződéseket, mit kell begyűjtsön, kitől és hol. Beletelt pár órába mire mindet átnézte. Nem mintha nem ismerén az ügyfeleit fejből. Tudd ő róluk mindet amit kell, csak szereti ha a “papirmunka” rendben van. Miután túlesett a jövőheti munkák leelenörzésén beindította a nyomtatót és kinyomtatott pár üres formanyomtatvány. Tollat vett a kezébe majd elkezte: Név Tia Morigna, szerződés kötés ideje…. . Mikor befejezte, elhelyezte a papírt a megfelelő dossziéban majd kezdte a következőtt, mígnem össze nem írta az összes e héten kötött szerződést. Már jócskán délután fele járt mire befejezte a piszmogást az irodájában. Unottan kinyőjtózkodott majd le ment a konyhába. Igen változatos étrendet követ. Nem meglepő mézet ebédelt. A délután többi részében egy kávé társaságában ellenőrizte, ezúttal a kávéház, papirmunkáját. Eléggé rendszerető szörnyeteg, vad temperamentuma ellenére. Ránézett az órára: már fél hat volt. Kissé összerezzent és már kapta fel a táskáját és állt neki keresni a kocsi kulcsát. Természetesen nem találta meg, hát ennyit a rendszerezetségről. Taxit hívott. Szeretne hamarabb odaérni, kicsit pihenni mielőtt a többiek odaérnek.
A várostól nem messze, egy aprócska gözfürdőhöz ment. Az épület igen régi stílusú volt, anno egy kizárólag nemeseknek fenntartott létesítmény volt, mára már az újdonsűlt tulaj bárkit beenged aki megfizeti. Leparkolt az autóval majd bement. A tulaj már messzire köszönt a heti rendszerességel visszatérő vendégnek. Tekio bement az öltözőbe majd levetközött. Kezében vitte törölközőjét és bement a gözfürdő csak női részlegébe. Nem volt valami nagy a terem viszont annál szebb. A márvány padlót és falakat sötétzöld domborművek diszítették. A teremben egy nagy forróvizes medencéből állt és sok kisseb ajtóból melyek az szaunákhoz vezettek. Tekió körülményesen körbenézett. A sok különböző korosztályú hölgy között volt néhány erősen plasztik behatásu hölgyemény. Halkan káromkodásszerűen megjegyezte magának.
-Látod erre fognak lecsrélni téged…
Az egyik szaunát célozta meg magának. Bement majd letette a kendőjét, annyi olajat locsolt a forró kövekre amennyit nem szégyelt és elterült a kendőn. Mély levegőt vett és élvezte ahogy a meleg átjárja a testét. Ez után még bement a medencébe és lefeküdt az egyik amúgy ülésre kitalált részen. Nem figyelte az időt, csak élvezte a vizet és a nyugalmat. Ahogy ott feküdt nagy valószínüséggel elaludhatott mert Tarka mézes-mázos hangjára ébredt fel. A lány összerezzen majd kinyitotta a szemét. S mint minde alkalommal mikor Tarka a női részlegben van megbánta. Tarka egy 70-es éveiben járó, testes öregasszony volt. Meszire látszott az idő által “megdolgozot” teste és feltűnő tetoválásai mellyek leginkább egy mafiózót illetek volna mint egy ilyen nagymamát.
-A többiek már várnak, azt hittük elkésétl de látom csak henyélsz.
-Pár perc és ott vagyok - mondta unottan a lány majd nehézkesen felkelt.
Kimentek az öltözőbe. Mind a ketten magukra csavarták törölközőiket és átmentek a közös részlegbe. A közös részleg sokkal nagyobb volt mint a csak női. A terem stílusa hasonló, talán kissé szolidabb díszítésű. Két nagy medence és több szauna volt itt is. A medencék egyikében egy nagy márvány asztal, rajta már előkészített kockák és fa poharak. Az asztal mellet két, szintén törölközőbe csavart, uriember állt. Az egyik a sebhelyes melkasú Kael, a másik egy idősebb kinézetű, viszont annél inkább kidolgozott izomzatú ösz szakállas uriember. A két hölgy odasétált az asztalhoz majd csókkal üdvözölték ismerőseiket. Igen ijesztő látvány lehetett ez egy vadásznak: Szentpétervár négy legnagyobb démona egy helyen.
-Már azt hittük elsem jösz - szólalt meg Kael.
-Próbáltam feltakarítani egy vérfoltott, kicsiny sikerrel, nem figyeltem az időt.
-Munka ? - kédezte az öregember és odatolta Tekio elé a kockát.
-Inkább szivesség - mosolyodott el a lány és Kaelre nézett - beugorhatsz egyszer majd feltakarítani….
Kael csak köhögött egyet, majd ő maga is a kockája után nyult. Tarka sunyi tekintettel nézte a terem többi személyeit, akik javarészt gyeremeks szülők voltak. Tekio rosszaló tekintete lyukat tudott volna égetni a falban ilyenkor, nincsenek jóban a város csecsemő evő démonával. Ironikus, de a jelenlévők közül Tarka a legfiatalabb. Naggyából 60 éve idézte meg őt egy fiatal német lány, a háború után. Eredetileg a férjének a nem kívánatos gyerekét kellet eltüntesse viszont a belemelegedett Tarka elszabadúlt és azóta is csecsemőket eszik. Fiatal kora ellenére igen erős démon de igen sokan vadásznak rá, elég feltűnően dolgozik.
-Miben játszunk ? - kérdezte Kael.
-Válaszokban ? - mély hangon Garm.
Garm a négyes második legfiatalabb tagja, bár csupán negyed annyi idős mint az éppen 1000 éves Kael, egy nagyon erős démon rejtőzik szerény személyében. Garm pénzben utazik. Nem meglepő, hogy pénzügyileg a négy démon közül a legtehetősebb. Elsősorban üzletemberek és feltörekvő szerencsétlenek lelkéből él, melyért cserébe 20,30 esetleg 40 évnyi sikert biztosít. Őt egy velencei bankár idézte meg elősszőr a csőd széln. Azóta is a szakterületén maradt. A világháború után érkezett Szentpétervárra.
-Tehát a szokásos -nevetett fel Tekio miközben továbbra is a vacsoráját kereső Tarkát figyelte.
MInd a négyen egyszerre dobtak. A kocskákat megmutatták majd a legnagyobb számmal rendelkező személy kérdezett eggyet a legkissebb számútól, igen egyszerű szabályok. Garm kérdezett ezuttal Kaeltől.
-Még sosem mondtad el ki idézett meg kedves Kael.
-Oh …-kuncogott fel Tekio -tehát nekik még nem is mondtad ?
-Amm - Kael megdörzsölte a szemét, elégé feszéjezte a kérdés- Ez egy igen érdekes és igen bonyolult….
-Nem mondanám bonyolultnak, de az biztos, hogy nagyon HOSZÚÚÚ -és a hosszú szót igen kurtán megnyomta.
-Egy paraszt idézett meg - bökte ki, mielőtt kedves barátja lelövi a poént - és, ahogy Tekio is célzott rá az úriember hosszabb… nemiszervet kíván..
A társaság erős áll komolyságot eröltetett az arcára, majd egyszerre felnevetett. Germ szólalt meg legelőször erősen komoly hangon.
-És milyen a piac ezen a területen kolléga ?
-Már elég rég szakterületett váltottam, köszönöm….
Nevettek kicsit majd ismét dobtak. Ezuttal Tarka kérdez Tekitól.
-Mindíg is érdekelt, ez hanyadik tested drága?
-Oh - tekio kissé elvörösödött - az első - mondta nagy mosollyal az arcán. - Engem nem lehet kiűzni a testemből. Ez a szépség- és itt megprödűlt maga körül - telyesen az enyém, bele születem és vele nőttem, ha akarnám se tudnám elhagyni.
-Oh, ez meglepett.
A következő dobásnál Kael kérdezett ismét Tekiotól.
-Sosem mondtad mit csináltál a háború alatt.
-Melyikre gondolsz, enyhén szólva átéltem párat….
-Gondlom a legutólsó világháborúra gondol - hallatszot Germ hangja.
Tekio kissé elszomorodott arcal ölelete átt önmagát, majd eröltetetten elmosolyodott.
-Növér voltam a fronton.
-Jó de most komolyan.
-Sebesülteket ápoltam, elsősorban a déli fronton, de megfordultam Staligradban is.
A társaság komoly arcal, már-már parancsolva a folytatásért, figyelte a lányt.
-Önként jelentkeztem medikusnka… .
-Érthető, egy magafajta démonnak aki úgy tudd gyógyítani mint Tekio egy aranybánya a háború.
-Germ kedves, szerintem félreérti a helyzetett, nem erővel gyógyítottam. Ködszerrel és golyócsipesszel jártam a lövészárkokban.
-Ez marhaság - mondta Tarka miután hosszasan végignézett egy 4 éves kislányt a szomszéd bazinban.
-Nem várom el, hogy megértsék. Én csodálom az embereket. Túl fiatalok, önöknek az emberiség olyan mint a levágásra tenyésztett disznó, de ez változni fog….
-Nem hinném kedvesem….
-Oh Germ, volt már sok magafajta ismerősöm és mind egy ember ágyában vágezte. Sosem felejtem el, talán a perzsa birodalom idején… mondjuk már nem vennék rá mérget. Egy tűz démonnal kerültem közeli barátságba. Ő utálta az embereket, mondjuk érthető, aki megidézte egy körbe zárva tartotta míg meg nem mondta a nevét… Na de a lényeg nem ez. Tudják mi lett vele miután idézője meghalt ? Egy katonatiszt kiengedte a körből és 6 hónap múlva már összeházasodtak. - Tekio önkéntelenúl is de boldogan elmosolyodott - igen szép pár voltak és annál is szebb szülők… 50 év múlva a család védő szellemeként ismerték, 500 év és a várhoz kötötték amiben éltek… 1000 év múlva már senki sem tudta hogy ki….
-Megható történet de nem hinném, hogy….
Tekio csak mosolygott, nem állt le vitatkozni, csupán játszotak tovább. Zárásig bent voltak. A társaság elvonolt az öltözőbe majd az épület előtt találkoztak. Germ sietve távozot. Tarka azt állította, hogy bent hagyott valamit és , hogy menjenek nyugodtan nincs miért megvárniuk. Másnap már az őjságban virított a halot gyermek képe… . Tekio Kedvesen elköszönt mindenkitől majd szégyenkezve az épület előtti buszmegállóhoz sétált. Pár perc múlva fekete aoutó állt meg előtte.
-Szolhatnál, hogy nincs kocsid, szívesen elviszlek - Hallatszott Kael hangja az ablak mögül.
-Köszi - mondta halkan majd beült hátra.
Egész úton cseverésztek, de semmi komolyabb témáról. Már közel voltak a kávéházhoz mikor Kael hirtelen komoly hangon megszólalt.
-Kezdem megérteni miért dolgozol ilyen olcsón, te tényleg szolgálni akarod az embereket.
-Nem - mosolyodott el a lány - egyszerűen csodálom őket… csodálom mennyire ocsmányak viszont mennyire hősiesek tudnak lenni néha. Ha nem ereszkedik le az ember -felnevetett - a démon, közéjük az ilyesmit sosem ért meg.
Megérkeztek. Tekió boldogan kiszállt majd elindult az ajtó felé. Kael csak nézett az elsétáló lány után mikor az hirtelen megállt majd hátra szolt.
-Mostmár fizetned kéne, de a vérfoltott azért bejöhetsz feltakarítani.