Azoir
Írónövendék
Posts: 229 
|
Post by Azoir on Aug 29, 2017 18:15:48 GMT 1
Niteris volt az egyetlen, akinek döntenie kellett. Együtt marad a vízidomárral, és a másikkal, legyőzve az utálatot, vagy hagyja őket a fenébe, és megy amerre kedve tartja. Mondjuk a tűzidomárok közé, ahonnan származik. Csak rajta áll. Egy azonban biztos, amíg ki nem jutnak, kénytelen boldogítani őket, mert a folyosó egy irányba halad. Azon indultak el.
A robbanásnak egyenlőre nem volt hatása. Csend honolt mindenfelé, katonáknak még nyoma sem volt. Békésen kijutottak hát a felszínre, a sötétbe. Sehol egy lélek, sehol egy kis fény, csupán a messzi távolban a sárkányházak kerületében. Oda tartsanak? Vagy a földidomárokhoz? A kikötőbe? Nyitott kérdés volt ez számukra. Lee, ahogy a földre pillantott, felismert egy botot. Tudta kihez tartozik. Elvigye neki? Vagy ne? Újabb kérdés.
És ott volt Shedan. Neki inkább a csecsemőre kellett gondolnia. Eltűnt, és nemigazán volt tippje merre lehet most. De mindenképpen fontosnak tartotta. De fontos annyira, hogy elinduljon a városban, és újra találkozzon a földidomár vénemberrel? Vagy a szörnyekkel?
A háromtagú társaság tehát válaszúthoz ért. Hárman háromfelé, vagy együtt? Eljött az idő, a döntéshez. Megbeszélik, vagy sem, de sietni kellett. A város pánik felé haladt, ami sohasem kecsegtet semmi jóval.
|
|
Arnion
Lelkes fórumozó
NEP
Posts: 70
|
Post by Arnion on Aug 30, 2017 16:20:18 GMT 1
Zavaróan nagy csend volt és túl üres volt az egész épület. Nem tetszett, de nagy szerencsénkre kijutottunk. Mire kiértünk egy kicsit megnyugodtam. Óvatosan léptem ki a sötétbe. A jobb kezemen található jégtömeget teljesen átirányítottam a bal kezemre.
Ahogy elfigyeltem a társaimat, rájöttem, hogy egyedül Leere számíthatok. Ahogy Leet néztem, arra lettem figyelmes, hogy Lee a földet szemléli. Lepillantottam tehát én is a talajra és egy botot láttam. Egy idegi gondolkoztam, hogy miért olyan ismerős, de aztán bevillant Tala arca. Az ő fegyvere a lábunk előtt hevert. Nem hezitáltam és felvettem, majd Lee kezébe adtam.
- Tessék! Fogd, hisz egyedül te lehetsz képes forgatni... én nem értek a bottal való harchoz egyáltalán. és vissza kell juttatnunk ezt a kis hölgynek - mondtam nagyon komolyan. Egy kicsit elfigyeltem Lee arcát, majd a szabad kezemet felé nyújtottam.
- Tartsunk együtt. Segítsük egymást, hisz külön külön semmire nem megyünk. Nem kívánok a vezér pozíciójába helyezkedni, de azt javaslom, hogy menjünk a sárkányházakhoz - mondom és közbe mélyen Lee szemébe nézek.
Ezután Niteris felé fordultam:
- Veled mi lesz? Hova mész és ha egy helyre megyünk akkor hajlandó vagy velünk társulni?
Megvárom a választ, majd határozott léptekkel elindulok a sárkányházak felé. Közben a tömlőt, mely az oldalamhoz van kötve megtöltöm a kezemen lévő vízzel és egy kicsit hozzá adtam a verejtékből, mely az arcomon volt látható.
Remélem, hogy Lee velem tart és együtt végére járhatunk ennek az őrültségnek, mely a városban uralkodik. Nevetséges ez a káosz.
Elkezdtem gondolkodni azon, hogy valahogy kéne fejlesztenem a képességeimet. Vízidomár mestert bárhol találhatok, de véridomításra nem akárki tudna tanítani. Ezekkel a gondolatokkal haladok a sárkányházak felé és teljesen felkészülök lelkileg az esetleges harcra.
|
|
Deleted
Törölt felhasználó
Posts: 0
Utoljára online: Nov 24, 2024 2:39:19 GMT 1
Nov 24, 2024 2:39:19 GMT 1
|
Post by Deleted on Aug 31, 2017 8:54:28 GMT 1
A létesítményen átvezető út, üres volt. Túl üres. Végigcikáztam a földet fegyverekért, de semmit nem találtam... Csak a puszta kezemre hagyatkozhattam. Legalábbis ezt gondoltam, amíg ki nem szúrtam egy botot. Bevillant, hogy kinek is a botja volt ez. Akkor elszökhetett... Bár Shedan szerintem jobban bírta volna, ha személyesen mentheti meg a lányt...
- Tessék! Fogd, hisz egyedül te lehetsz képes forgatni... én nem értek a bottal való harchoz egyáltalán. és vissza kell juttatnunk ezt a kis hölgynek. - mondta ezt kissé túl komoly hangon. Kis hölgy... Ha ez nem sürgős helyzet lenne, rákérdeznék erre a "kis hölgyes" témára, de most jobb dolgunk is akad...
-Rendben. Egy szablyának jobban örültem volna, de ez is megteszi. Halálos erő kihúzva. -majd megpróbáltam nyugtatni valamilyen szinten. -Figyelj, ha minden jól megy, ezt a botot hamarosan nála láthatod majd...
- Tartsunk együtt. Segítsük egymást, hisz külön külön semmire nem megyünk. Nem kívánok a vezér pozíciójába helyezkedni, de azt javaslom, hogy menjünk a sárkányházakhoz. -mondta Shedan, mint aki érti a dolgát. Én szívem szerint minél távolabb kerültem volna a háborús zónától, de mivel tényleg úgy tűnik, sok minden forog kockán, csak bólintottam egyet, hogy igen, beleegyezek.
-Végülis, a seregbe már úgyse megyek vissza...
Majd mikor a tűzidomárral akart szóba állni, kinyújtottam a kezem, és a vállára raktam, megállítva őt egy percre:
-Tudd, hogy mit csinálsz. Ez az alak veszélyesen instabil. Nem biztos, hogy egy ilyen emberrel jó ötlet társulni. - majd engedtem tovább.
Mikor elindultunk, felcsaptam a botot a hátamra... De azon gondolkoztam, hogy minél hamarabb szerezzek egy tőrt, szablyát, akármit... Vagy valamiféle távolsági fegyvert. Majd, mivel nem is tudtunk sokat egymásról, én út közben egy kicsit konkrétabban bemutatkoztam:
-Figyelj, szerintem ahhoz, hogy tovább is együtt maradjunk, konkrétabban többet tudnunk kéne egymásról. Én teljes nevem Lee Torento. A sérülésem -a bal szememre utaltam- nem a seregben szereztem, hanem egy fosztogató támadásnál, amiben apám meghalt... Majd, mint mondtam, beléptem a seregbe. Felderítő voltam, és Köztársaság város ostrománál egy félig összeomlott épületben voltam leellenőrizni az ellenséges létszámot. Valamelyik idióta a csapatomból viszont a jelzésem előtt kirohant. Elég csúnyán megsebesült. Végül az egész egység kijött, fedezni őt, viszont azzal nem számoltak, hogy a másik fél rendkívül nagy túlerőben volt. Ott álltam, tehetetlenül abban az épületben, nézve a legjobb barátaim, bajtársaim halálát. Onnantól tudtam: a hadsereget hanyagolom. Nem volt értelme. Már pár éve biztonsági őr vagyok, szerencsére megéltem belőle. Bár ezek után biztos nem mehetek vissza. -ezt már vigyorogva mondtam, ugyanis ki nem állhattam ezt a szakmát.
-Ha ő is belekezdett a mesélésbe, akkor meghallgattam, ha nem, akkor meg csak csendben, meghúzódva sétáltam tovább.
|
|
Azoir
Írónövendék
Posts: 229
|
Post by Azoir on Sept 12, 2017 16:33:47 GMT 1
Shedan, akár akart válaszolni, akár nem, nem tudott mit mondani, mert a sötétben hangok ütötték meg a fülét. Nem is olyan messze tőlük az egyik téren volt egy nagy gyülekezés. Hogy honnan látták? Sok zöld kristály volt az embereknél, olyanok, amiket Ba Sing Se alatt láthattak még Aangék. És a derengő fényből ismerős alakot lehetett megpillantani: Földidomárok gyűrűjében egy öregembert, aki hatalmas és izmos, és akivel Shedannak és Leenek már volt gondja.
- Mit adott nekünk Köztársaságváros?! Megbecsültek tán minket? Dolgoztatnak, aztán elsötétül a világ, és mit kell látnunk?! A tűzidomárok, akár csak régen, most is fényben vannak, és nincsenek problémáik. A hadsereg is ott állomásozik, nem nekünk segít! Ez nem élet! És falakat emelnek körénk, falakat, hogy el ne mehessünk innen! Hát létezik ez?! engedhetünk nekik? - nagyot dobbantott a lábával, mire megremegtek az utcák - De én, végre felkészültem, hogy kivezesselek titeket innen. Én, vagyok a megoldás! A nevem Adar Aaron, és én hozok nektek egyensúlyt. Mert az avatar gyenge. Sok elemmel bír, de elkapható, leláncolható, de én nem! Íme, lássátok a képességemet!
Ezzel magasra emelt egy darab platinát, majd gyurmázni kezdett vele, mintha kisded játékszer lenne. olyan alakúra, formájúra idomította, amilyenre csak akarta. Majd zsebre vágta, és újra a tömeghez szólt.
- Válasszatok! Támadjuk meg a tűzidomárokat, vagy hagyjuk el köztársaságvárost?
A két fiú összenézett. És eközben rá kellett döbbenniük: Niteris eltűnt.
(Niteris visszaigényelheti a karakterét privátban. Hogy ne álljon a kaland, ideiglenesen kivettem.)
|
|
Niteris
Írónövendék
still alive
Posts: 218
|
Post by Niteris on Sept 16, 2017 20:18:50 GMT 1
Ahogy jött, úgy tűnt el a dal Niteris fejéből. Egy pillanatra megnyugodott, de aztán egy teljesen új nóta foglalta el az elméjét. Szerencsére ez sokkalta elfogadhatóbb volt, így nem találta annyira idegesítőnek, mint az előzőt. - SZABADSÁG! - kiáltotta, amint kiértek, és tovább futott. Nem törődött semmivel. Hátrahagyta a rendőrséget, a társait és feladatait (mikre már csak halványan emlékezett). Valószínűleg egyenesen a falig elment volna, ha nem talál rá egy ismerős növényre egy ház ablakában. ~Hmmm... ez a kaktusz. Ha minden igaz, remek tea lenne belőle~dörzsölgette elgondolkodva az állát~De az is lehet, hogy mérgező, vagy hallucinációkat okoz...~ Nehéz dilemma volt ez, még a legbölcsebb embereken is kifog néha egy-egy ilyen kérdés. Ám Niteris mérföldekkel a legbölcsebb emberek előtt járt ezen a téren. Azonnal leszedett egy jókora darabot belőle, és a villámhárítójába csomagolva eltette a zsebébe. (A hatalmas rejtett zsebébe, ami minden jóravaló kalandor ruháján megtalálható). Amikor ezzel végzett, hirtelen eszébe jutott valami. Hát a Tűz Népének szüksége volt rá! A Fal leomlasztása várhat még. Vett egy nagy levegőt, és céltudatosan elindult egy véletlenszerű irányba, hogy megtalálja a földidomárokat, akikről Ms. Ostoros beszélt. Alig tett pár lápást, egy kézműves foglalkozáson találta magát. Egy tagbaszakadt öregúr vezette a programot, aki éppen a fém megmunkálását szemléltette. Azt, hogy azelőtt mit mondott, Niteris sajnos nem értette, de erre nem is volt szüksége. Nagy tervei voltak a kézműves mesterrel. - Teáskannát is tudsz belőle készíteni? - kiabálta be, de a tömeg hüledező morajlása elnyomta a hangját. Az öregember ezután meglepő dolgot kérdezett a tömegtől. - Álljon meg a menet! - mondta Niteris felháborodva, és előreverekedte magát a tömegben - Kinek képzeled te magad, he? Megtámadni a Tűz Népét? Hidd el, én is szívesen szétégetném ezt a csúf porfészket, de még ennek nincs itt az ideje. Azért jöttem, hogy átadjak egy nagyon nagyon nagyon fontos üzenetet. Korbácsoló Cheng találkozni kíván veled, hogy megbeszélje a város jövőjét. Ha elég közel ért a földidomár vezérhez, még halkabban hozzátette: - Szerintem ennek puccs lesz a vége. Jól hangzik, nem igaz? Elégetni pár rendőrt. Hehehe. |
|
Arnion
Lelkes fórumozó
NEP
Posts: 70
|
Post by Arnion on Sept 22, 2017 17:27:58 GMT 1
Az öregember láttán végigfutott a hideg a hátamon. Meghallgattam amit mondott. A tűzidomárok megtámadása elég meredek volt. Megfogtam Lee kezét és húztam magam után, miközbe futottam tovább a sárkányházak felé, de hirtelen megálltam, mert meghallottam egy hangot, mely ismerősen hasított a fülembe. Egy őrült kiszámíthatatlan emberé.
- Niteris! Hátrahagyjuk? - nézek Lee-re. Ekkor meghallottam, hogy miket ordítozik a tömegből az öreg felé, ekkor gondolkozás nélkül mentem tovább húzva magam után Lee-t, gyorsabb tempóra sarkallva őt.
- Tűnjünk el innen! Utána majd én is elmesélem az életem. Szóval, most elmegyünk a sárkányházakhoz és kiszimatoljuk, hogy mi történt.
Magyarázom futás közbe. Nem vagyok biztos abba, hogy ez jó ötlet, de tudni akarom, hogy mi a frász folyik itt. Hol az Avatár? Ő rá van itt szükség, hisz nélküle vége a városnak és talán majd az egész világnak. Amint biztos távolba érünk a kis gyűléstől megállok szusszanni és közben bemutatkozok rendesen.
- Shedan vagyok, mint azt már tudhatod. Az északi sarkon egy halászfaluban laktam a két testvéremmel és a szüleimmel. Tizenhat éves koromban a falunkat megtámadták és a szüleim elhaláloztak. Édesanyám tűzidomár, apám meg vízidomár volt. Én magam egy ritka idomár képességgel rendelkezek, amit nem szívesen használok, de szükség esetén meg fog történni.
Mondom, majd bólintok és elindulok tovább, remélve, hogy nem kerülünk nyílt konfrontációba senkivel.
|
|
Deleted
Törölt felhasználó
Posts: 0
Utoljára online: Nov 24, 2024 2:39:19 GMT 1
Nov 24, 2024 2:39:19 GMT 1
|
Post by Deleted on Sept 25, 2017 19:55:23 GMT 1
Kereszeztünk egy teret, amelyen egy eléggé ismerős arcot láthattunk meg: az izomagyú földidomár öregembert. A prédikálása a Tűz népéről eléggé érdekfeszítően hangzott. Az Avatárról való értekezése pedig méginkább... Bár el kell ismerni, az öreg jóval nagyobb fenyegetésnek tűnhet egy kényes szituációban, mint az Avatar. Shedan viszont nem totojázott, megragadta a kezemet, és annál fogva kezdett el szinte futva elindulni és elvonszolni a sárkányházak kerületéig, amikoris hirtelen megállt. Pár másodperc múlva realizáltam, mér' is állt meg. Meghallva a flúgos tűzidomárt én is futótempóba kapcsoltam, mondván:
-Egyetértek, lépjünk le, mielőtt a bolond kiszúr minket!
Majd futótempóban nekiindultunk a kerületnek. Félúton Shedan is bemutatkozott. Említett valami ritka idomár képességet...
-Nem nagyon értek az idomításhoz, mivel jómagam nem vagyok idomár, de úgy érzem, előbb-utóbb szükség lesz arra a képességre...
Majd én is folytattam az utat.
|
|
Arnion
Lelkes fórumozó
NEP
Posts: 70
|
Post by Arnion on Oct 1, 2017 9:51:15 GMT 1
- Nem nagyon értek az idomításhoz, mivel jómagam nem vagyok idomár, de úgy érzem, előbb-utóbb szükség lesz arra a képességre...
- Remélem inkább utóbb - válaszolok röviden, többnyire a válasz inkább motyogásnak hathat.
Hát igen, a véridomítás nagy hatalom, de ha valaki megízleli a hatalmat nehezen tud leállni. Tudom, hogy az idomítás nem lehet gonosz, vagy jó, hisz a használója dönti el, hogy milyen célokra használja, de félek, hogy elszalad velem a ló.
- Szerinted figyelmeztessük a tűzidomárokat? Kinek az oldalára kéne állni? Esetleg a hatóságok oldalára? Bár az utóbbit ne nagyon, hisz ők börtönöztek be minket. Szerintem a legokosabb az lenne, ha lelépnénk a városból. Neked mi a véleményed Lee?
Kérdezem tőle és próbálok végtelen higgadtságot mutatni, de ideges vagyok, meg persze azért futás közben nem könnyű nyugodtan beszélni. Még szerencse, hogy van nálam víz, tehát a nagy bajban tudok majd vizet idomítani.
- Neked végül is mik a képességeid? Tudsz chi-t blokkolni?
|
|
Dogorn
FRPG Guru
"I have respect for people who live a fulfilled life."
Posts: 565
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Dogorn on Oct 9, 2017 21:32:10 GMT 1
Kisegítő MesélőA tömeg egyre feldúltabb és hangosabb lett. - Kapjuk el őket! Támadjunk! Le a tűzidomárokkal! - Üvöltötték állatok módjára a földidomárok, a hangulat szinte pattanásig feszült, egyedül a fáklyák pislogása világította meg az utcát és az őrjöngő embereket. Lee és Shedan jól tették, hogy elkerülték őket, azonban Niteris félelmet nem ismerve átverekedte magát a veszélyes földidomárok sokaságán, TŰZIDOMÁR létére és beszédbe kezdett. Az öregember felhúzott szemöldökkel figyelte az idióta viselkedését. Látszott az arcán a meglepődés, de nem tudta pontosan hova tenni a helyzetet, de úgy nézett ki, hogy senki más sem. Hirtelen mindenki elcsendesedett és csak a tűz ropogása, valamint Niteris szavait lehetett hallani. Amint megemlítette Chent, az öreg elmosolyodott, dobbantott egyet, felemelkedett a tűzidomár körül a járda és a kő közrefogta, majd felemelte a levegőbe. Egyedül a feje látszott ki a nagy kő-gömbből, az is fejjel lefelé. - Tehát Chen látni akar minket?! - Kiáltotta az embereknek, akik ismét hangos rivalgásba kezdtek. - Meg szeretnétek látogatni?! - Ingerelte tovább a földidomárokat. - IGEN!!! IGEN!! GYERÜNK!! - Üvöltötte mindenki. - Akkor menjünk és látogassuk meg!! - Kiáltott az öregember, majd belerúgott a sziklába, ami Niterissel együtt elszállt a falon kívülre. A tűzidomárnak nem esett nagyobb baja. Földet éréskor apró darabokra tört a kő-gömb és a férfi elterült, mint zsák egy zsák krumpli. Mikor kiheverte a katapult lövedékként való repülés élményét, felkelt a földről és szétnézett, hogy hol a fenében lehet. Annyiban biztos volt, hogy a falon kívülre pottyant, de nem is foglalkozott vele túl sokáig, hiszen illatos teafüvek illata csapta meg az orrát.
Niteris következő hozzászólását a Falon kívül-re kérném!Sajnos a Shedan-Lee páros lemaradtak a műsorról, ugyanis ők már jóval távolabb voltak, mint a földidomárok. Éppen a sárkányházak felé tartottak, amikor egy alak szólította meg őket, aki a falnak volt támaszkodva. - Van tüzetek? - Lökte oda nekik az ismeretlen, egy erőteljes mély hangon, miközben egy cigaretta lógott a szájából. Csukját viselt, hogy a kíváncsi szemek ne láthassák az arcát. Kán Tariff volt az, a 22 éves kristály idomár, aki kénytelen volt bujdosni, ugyanis egész Köztársaságváros, sőt! Még a határokon túl is, mindenhol keresték, Raiko elnök megölése miatt. Amint közelebb léptek az férfihoz, megszólalt egy rendőrautó szirénája és a távolban kék-piros fények járták a táncot, a hatalmas épületek falain. Kán megragadta őket és behúzta őket a közeli sikátorba. - Itt biztonságosabb... Az egész város megőrült... Agyhalottakként fetrengenek az utcákon és molylepkeként vágyakoznak a fény után... De ahogy látom, ti még jól vagytok... Még... Gyertek, talán tudok egy biztonságos helyet. Együtt talán több esélyünk van... - Suttogta, majd elindultak, a még sötétebb sikátoron keresztül. Út közben azonban furcsa érzés fogta el Shedant. Mintha minden ereje elhagyta volna, egyről a kettőre. Összerogyott és letérdelt. Hatalmas fáradság öntötte el a testét. A különös érzés súlyként nehezedett a férfira. Kellett pár másodperc mire összeszedte magát és fel tudott tápászkodni, de valami megváltozott. És ezt Shedan is érezte... Elvesztett valamit... A vízidomítás képességét. Akárhogyan próbálkozott, meg sem tudott mozdítani egy csepp vizet sem, viszont az útjukat folytatni kellett. Kán a régi káposztagyár raktára felé vezette őket. Az épület csakugyan régi volt. Ráfért volna, egy nagyobb felújítás, de már évek óta használaton kívül volt. Ugyanakkor amint beléptek, érdekes látvány fogadta őket. Bent lámpások égtek és fekete ruhás alakok pakolták a káposztát, pár teherautóra. Már éppen befejezték a rakodást, amikor Lee kiszúrta, hogy "AA" jelzés volt az egyenruhájukon. Miután felpakolták a káposztát, beszálltak a teherautókba és elhajtottak, ezzel hátrahagyva a három férfit a raktárban, a vak sötétben. Shedan, Lee és Kán következő hozzászólását a Káposztagyár raktára-ba szeretném kérni!
|
|
