2. Börtöncella

~Remélem lesznek tűzmorzsák is~morfondírozott Niteris, amikor előbukkant Ostoros Chen, és vadul védelmezni kezdte őket... ki tudj, mitől? De ez sem tartott sokáig, mert hirtelen eltűnt, őket meg letartóztatták.
- Én nem csináltam semmit! - tiltakozott - A szellem tette a polipos szobában. Mindkét oldalt meg akarja ölni!
A támadók nem hallgattak rá, inkább csak beráncigálták egy autóba, és elvitték. Hamarosan Niteris már egy cellában ücsörgött pár társával együtt.
- Szégyen... - mondta végül, és a többiekhez fordult - Emberek, én hamarosan elmegyek innen. Tudjátok itt engemet gyújtogatással vádoltak meg, de azért már ültem egyszer egy évet... pedig csak egy postaláda volt! Nincs véletlenül köztetek tűzidomár? Szívesen váltanék valakivel egy-két értelmes szót egy tea mellett...
Már nyúlt is a zsebe felé, de csak tartalék alsónadrágokat talált ott...
Ekkor minden figyelmeztetés nélkül felpattant, kiáltozva nekirontott a rácsoknak, és rágcsálni kezdte őket.

- Mi van?! - csattant fel Niteris, amikor az egyik társa megzavarta a szökését. Gyorsan kihúzta magát, megtörölte a szája szélét, és hivatalos hangon hozzátette:
- Ne akard megmondani nekem, hogy mi sikerülhet, és mi nem! Ami azt illeti, már sikerrel is jártam. A rácsok majdnem olyan jó hatással voltak a homogoblinjaimra, mint egy friss fafülgomba-tea. Nincs más hátra, mint lélegezni.
Niteris ekkor vett egy mély levegőt, és visszatartotta a lélegzetét. 10 percig!
- A nevem egyébként Niteris - mondta, miután fuldokolva ismét lélegezni kezdett - De ezt szerintem már tudod. Teljesen normális, ha az embernek idegességében izzadni kezd a tenyere, amikor egy magamfajta hírességgel találkozik.

Elég érdekes volt nézni, ahogy az illető felháborodik azon, hogy tudomására adtam, hogy nem tudja elrágni a rácsot. Nem tudtam, hogy attól, hogy lélegzik mi lesz jobb, de figyeltem. Elég sok ideig vissza tartotta a lélegzetét. Már kezdett a feje lilulni. Aztán amikor abba hagyta az ön maga fojtogatását bemutatkozott. Niteris... érdekes név. De amikor azt mondta, hogy ő híresség nem bírtam tovább kifakadtam a nevetésbe:
 - Te híresség? - nevettem szinte már sikítva - Még sose hallottam a neved. Na de - szólaltam meg egy kicsit komolyabban, bár a vigyort még mindig nem tudtam letörölni az arcomról - Hogy kerültünk ide? És főként miért kerültünk ide ? Bár az utóbbira van tippem. De akkor is egy főnökkel akarok beszélni. 

Akkor nyilván nagyon műveletlen lehetsz- válaszolt Niteris közönyösen, miközben a rácsokat tanulmányozta - Hol éltél eddig, a Déli Víz Törzsénél? Bár még az sem magyarázná meg, hogy miért izzad a teny... oh!
Niteris összes arcizma megfeszült, ujját vádlóan Shedanra szegezte (valószínűleg a köldökére), és kiabálni kezdett:
- TE! Te közülük való vagy! Egy mocskos izzadság-idomár! Megölted a nagyapám, készülj a halálra!
Miután ezt elmondta, megnyugodott, és az állát simogatva újra elmélyedt a rácsok vizsgálatában. Valahol majd csak akad egy gyenge pont...

 - Nos,- fordultam Niterishez - ha már itten vagyunk. Akkor össze is ismerkedhetnénk. Például kezdhetnénk azzal, hogy elmeséled miért is utálod a vízidomárokat. Nem gondolod?

Ekkor egy kicsit elgondolkoztam. Biztosan kíváncsi vagyok e a válaszra? Mert ugyanis elég elmebeteg az illető, mivel épeszű ember nem próbálja meg átrágni a vasrácsot. De lehet, ha mindannyian elkezdenénk futni és nagyon leizzadnánk. akkor képes lennék elvágni a rácsokat vízkés mozdulattal, de ha manipulálom a vízkés nyomását, akkor egy erősebb vágásra lehetek képes, amely pillanatok alatt átvinné a rácsokat. De a tervemet egyenlőre még magamban tartom először ezzel az őrülttel szeretnék megismerkedni, pontosabban kiismerni.

  Bezártak? Engem? Ex-katonát? Értem én, hogy gőzük sincs, hogy anno katona voltam, de azért ez... Nem vagyok túl jó helyzetben... Nem vagyunk túl jó helyzetben... Gondoltam, ideje lenne csinálni is valamit, nem csak sodródni az árral. Sedan megemlítette értelmes cellatársunk elmeállapotát.
  -Hát igen... Az ember azért nem gondolná, hogy pont ilyenkor kerül össze egy ilyen emberrel..
Később a pofa konkrétan kijelentette, hogy ő egy híresség... Shedan elröhögte magát, de én még visszatudtam fogni magam.. Felvettem a cinikus vigyoromat, és elkezdtem ennek a Niterisnek nevezett fazonnak:
  -Híres vagy, barátom? Akkor szólj már az egyik őrnek az érdekünkben, oké?
Majd Shedanhoz fordultam:
  -Legalább van itt egy idióta, akivel lehet múlatni az időt... -jegyeztem meg halkan. - Mellesleg, ha van valami terved, szívesen hallanám.

~Gyenge pont... Kell lennie valahol egy gyenge pontnak.... Ah, meg is van~
Niteris kihúzta magát, és egy ravasz vigyorral lenyomta a kilincset. Aztán még egyszer... és még egyszer. Egyre gyorsabban püfölte a kilincset, amíg bele nem fáradt. (Persze csak ha nem nyílt ki). Leült a földre, és megint mélyeket kezdett lélegezni.
- Te Shedan, ez nem is rossz ötlet - mondta végül, hogy elterelje a saját figyelmét - Tehát... Réges-régen a négy nép békében élt együtt, de minden megjavult, amikor a tűz dicső népe támadást indított. Csak az avatár, a négy elem mestere lett volna képes megállítani minket. Ám amikor a legnagyobb veszélyt jelentette, ő eltűnt. 100 év múlva, EGY MOCSKOS VÍZIDOMÁR és az idétlen bátyja megtalálták az új avatárt, egy Aang nevű levegőidomárt. Neki páratlan képességei ellenére is sokat kellett még tanulnia, mielőtt bárkit tönkretehetett volna. De az a barbár törzslakó hitte, hogy Aang elnyomhatja a Tűz Népét! És mi történt? Hát igaza lett. A Tűz Népét elárulták. Az ellenségnek semmi esélye sem lett volna, de a belső kisebbségek hátba szúrták dicső nemzetünket. Igen.. tehát ha kijutunk innen, ezt meg kell bosszulnom.
A történetmeséléstől egészen elszomorodott. Sóhajtozva felállt, megállt a rácsokkal szemben, fegyelmezetten lélegzett egy ideig, majd egy hatalmasat kiáltva egy robbantást küldött a zár felé.
- FUS RO DAH!!!!!

 - Tervem az van, - súgtam Lee-nek - de ahhoz kellene víz.
Utána végig hallgattam Niteris idétlen meséjét, hogy miért utálja a vízidomárokat.
 - Aha.... - Ennyit bírtam csak reagálni a mesére, mert láttam, hogy teljesen fanatikus tűzidomár és még a legkevésbé sem mondható intelligensnek.

Már felálltam és elkezdtem egy helybe futni, hogy legyen izzadtság, melyet tudok idomítani. már magamról volt annyi, hogy vágjam a rácsokat, de a több jobb lett volna. Intettem Leenek, hogy csatlakozzon ő is. Már elkezdtem az izzadtságot egy helyre össze szedni a teremben. Felkészültem a vágásra, de ekkor megláttam bolond kollégánkat, amint feláll. és üvölt egyet. És ekkor egy hatalmas robbantás keletkezett.
 - Már nem kell víz- mondtam magam elé meredve.
Furcsa módon azért imádkoztam, hogy hátha nem robban ki, mert akkor örökre bent tartanak minket rongálásér. Leengedtem a vizet és vártam.

Az út szabaddá vált ezt mind tudták, de most először ötlött fel az emberekben, hogy akár szét is válhatnak. Elvégre az összhang nem volt pozitívan értékelhető. De a kétely is élt bennük, vajon megérné külön folytatni egy ilyen helyzetben? Talán. Ha az embernek van célja, hogy hova menjen, és hogyan tegye meg azt. Tekintve, hogy kint még mindig sötét volt, jól jöhet egy tűzidomár, aki képes fényt csinálni magának. Niteris, habár nem tűnt a legmegbízhatóbbnak, mégis ismert egy személyt, aki tudta mit csinált. Ostoros Chen képe még élt benne. Remélhetőleg.

A víz és földidomár duó viszont nemigen tudhatta, mihez kezdjen. Elvesztették a gyereket, akit őrizniük kellett, és a levelek sem voltak a kezükben. Ki lettek semmizve. De azt tudták, hogy a veszedelmes öreg, aki rájuk támadt, még ép, és valahol a városban rohangál. A kép túlságosan szétesett ahhoz, hogy ők reálisan át tudják azt látni. Csak egyetlen biztos pontjuk volt: Az út szabad, és mehetnek, ahova csak akarnak.

 Hát... Mit ne mondjak, én valami elképesztően bírtam a tűzidomár kis történelemóráját... Valahogy jobban lekötött, mint valami vígjáték... Közben Shedan elkezdett futni egy helybe, már izzadt mint a fene... Kezdett leesni a terve. Éppen felálltam volna én is segíteni, mikor a diliházból szabadult emberke ordibálni kezdett, majd berobbantotta az ajtót. Ez kissé kihúzta nálam a gyufát.
 -Van fogalmad róla, mit csinálsz?? Idióta! Az egész börtönszakasz összes őre itt lesz! Egy ilyen helyzetben nem kéne ilyen rohadtul hangosan kitörni! Meg fognak minket ölni!! [Ezek után mi lesz? Biztos, hogy itt pár katona a végét fogja érni, hogyha szerencsénk lesz, és ki tudunk jutni... Biztos, hogy ha ennek vége lesz, elő fognak engem venni. És annak nem lesz jó vége magamra nézve]-mondtam magamban visszafojtott hangon.
 Majd összeszedtem magam, majd Shedanhoz szóltam:
 -Szerintem fel kéne szerelkeznünk. Se a gyerek sincs nálunk, se a levelek. Biztos, hogy keresni fog minket mind a katonaság, mind az az Ostoros. De előbb meg kéne keresni azt a lányt...

 /Bocs a késésért, Azoir, de itt van c: Amúgy meg a karakterem nem földidomár. Nem is idomár. Csak mondom c: /