Városháza - belváros

FIGYELEM! EZ NEM BEMESÉLŐ HOZZÁSZÓLÁS!

Ha van valami, amit Köztársaságvárosban nem lehetett egykönnyen megszokni, az nem más mint a szellemek. A visszatért szellemek, akik nem igazán törődtek az emberekkel, és akik miatt kissé feszül lett a hangulat a belvárosban. Kuvira támadása után, Korrának és Asaminak köszönhetően azonban a helyzet mérséklődött, és lenyugodtak a kedélyek.

De az átlagos embereknek egy idő után már túlontúl nyugodttá vált az élet. Pontosabban olyan lett, mint volt. Talán észre sem vették, de egy idő után a szellemek eltűntek az utcákról, a házakból, és mindenhonnan. Nem lehetett őket sehonnan sem megtalálni. A kormány természetesen aggodalmát fejezte ki, hiszen szüksége volt a szellemekre, nem csupán a világ egyensúlyának fenntartásának érdekében, hanem mert a másvilágról érkezett lények sok dologban segítették őket.

Hogy megelőzzék a további szellemeltűnéseket, a hadsereget az átjáróhoz vezényelték, illetve tisztjeikkel elárasztották a belváros utcáit. Mindent szemmel tartottak, a leggyanúsabb tevékenységre is ráugrottak. Tenzint, és a levegőidomárokat is bevonták az akcióba, s ezen felül gyakorta intéztek őrjáratokat a szellemvilágba is, hátha kiderül az igazi ok.

Egyelőre azonban semmi nem derült ki. Az Egyesült Erők megteszik, ami tőlük telik, a polgárháborús helyzet már így is sok erejüket kötötte le. Így kormány nem tud mást tenni, mint kapcsolataihoz nyúlni, s felkereste a megbízható polgártársakat, tiszteket, régi harcokban hírnevet szerző veteránokat, vagy olyanokat, akik feltétlen lojalitással rendelkeztek, s feladatot adott nekik. Mondhatni. Meg szeretné bízni őket azzal, hogy járjanak a végére ennek a furcsaságnak, és derítsék ki, hova, s miért tűntek el a szellemek. Természetesen semmi biztosat nem tudnak, így az is kérdéses, ez csak egy detektíves szórakozás lesz, vagy igazi Haláljáték...

Négyen a városban már a bejelentés előtti napon kezükbe kaptak egy-egy borítékot, ami egy személyre szóló meghívás volt a városházára, Utena Főparancsnok irodájába. Meghívás, avagy parancs, ha Shawn és Shandian esetében nézi ember. Őket szó szerint berendelte felettesük. Így eshetett meg, hogy ma, a bejelentés időpontjában ott ültek a szűk folyosón, a gyönyörű kék szőnyeg mentén. A bejelentés még hagyján volt, de az a természetellenes nyugodtság, ami az alkalmazottakat övezte, még meglepőbb volt. Senki, még egy pillanatra meg sem állt, tettek-vettek, ahogy azt kellett, illett, és hallgatagok voltak. Talán tudtak róla, talán nem érdekelte őket, de furcsák voltak.

A két katonán kívül még ketten várakoztak. Egyikük a városban nagy tiszteletnek örvendő Zima volt, aki maga is meglepődött azon, hogy levelet kapott, a másikuk pedig a szintén híres Dogorn. Egyiküknek se volt ötlete, miért kellett bejönniük, de bejöttek, s most kíváncsian várták, mi sülhet ki a dologból. Végül az ajtó halkan kinyílt, teljes méltóságával megjelent Utena, majd behívta Shandiant. Bent leültette az asztallal szemben, míg ő maga saját székében foglalt helyet. Arca kissé unott volt, mintha már unta volna az egész huzavonát, de tudta mi a kötelessége, és tartotta magát ahhoz.

- Többször elolvastam az aktáját. Hogy került ide, mik történtek az egy év alatt, sok mindent tudok magáról. Ahogy azt is, hogy szeretne többet megtudni a múltjáról - kis szünet következett, majd folytatta. - A lojalitása megkérdőjelezhetetlen, és pontosan ezért hívtam magát. Bizonyára feltűnt önnek is, hogy a szellemek szépen lassan eltűntek a városból. De nem tudjuk miért. Erre kellene rájönni. A lehető legnagyobb körültekintéssel választottuk ki az embereket, de a sereg, és a kormány szeretné, ha egy hűséges ember is részt venne a küldetésben. Századától már kiemeltem magát, mostantól ezen az ügyön fog dolgozni. Természetesen fizetést is fog kapni - mondta, majd felállt, és kinyitotta az ajtót. - Kérem, várja meg a többi embert is - majd kiszólt - Mr. Dogorn, kérem fáradjon be.

A rövid csere után a székben most a másik vízidomár helyezkedett el. Utena vele már korántsem viselkedett olyan lekezelően, mint Shandiannal. Dogorn híresség számított a seregben, sok legenda alapjává vált, még ha azok a legtöbb esetben is csak túlzóak voltak. Ellenben képességeit senki nem vitatja.

- Ön rengeteget tett a világért, ezt nem tagadom. Ellenben a kormánynak nagy szüksége van magára. Ez az ügy ne várathat, s egy olyan tapasztalt alak, mint maga, jócskán növelné a hatékonyságot és a siker esélyeit is. Természetesen nem ingyen alkalmaznánk. Az árat ön szabja - mondta nagyot sóhajtva, majd hátradőlt a székében. - Mást nem tudok mondani. Kínos ez nekem is, és magának is, ezért csak kérem beleegyezését, aztán várjon egy kicsit a folyosón - Közben egy kis papírra firkantott pár szót, majd egyszerűen a vízidomár kezébe nyomta azt. Ezután pedig valósággal kitessékelte az irodából. Dogorn, amíg Shawn és Zima befáradtak, gyors pillantást vetett a cetlire, amin a következők álltak: "Tudunk róla."

A szerelmes pár helyet foglalt a szobában. Utena azonban most nem foglalt helyet. idegesen tekintett ki az ablakon, le a városháza előtti térre, ahol a szóvivő komoly háborút vívott a tolongó újságírókkal. Szemei üvegesek voltak, ahogy sóhajtott, majd megfordult, és mosolyt erőltetett magára. Csak a formalitás kedvéért.

- Mr. Shawn, új parancsot kap tőlem, mint a felettesétől. Derítse ki, hogy ki, vagy mi az okozója a szellemek eltűnésének a város ezen részén. Természetesen honoráriumot is kap cserébe - tudta le egy füst alatt. Ezt szerette az alá beosztott emberekben, hogy nem kell sokat magyarázni, elég minél kevesebb szóban elmondani, amit akar, és már tovább is léphet. Már így is kikészült a jelenlegi helyzettől, s ennek tetejébe még ezzel az üggyel is foglalkoznia kellett. Unta. Nagyon unta. Zimához fordult.

- A kisasszony hatalmas értéket képvisel. Tapasztalata és képességei majdhogynem egyedülállóak.Az, hogy beválasztottuk a nyomozásba, több okból történt. Először is, tudjuk, hogy valaki, vagy valakik, módszeresen merényletet követnek el a tisztjeink ellen. nem kizárt, hogy a Mr. Shawnnal való kapcsolata miatt ön is veszélybe került. Így úgy tartottuk a legjobbnak, ha nem választjuk szét önöket. Illetve reménykedünk abban is, hogy majd maga zablán tartja a mi kis tisztünket, aki gyakran a saját feje után megy - nevetett fel idegesen. Nem próbált ő javítani a a hangulaton, de az udvariasság megkövetelte, hogy adja jelét ennek az igénynek. De hamar komolyra fordította a szót. - Az önök kapcsolata példaértékű és szimbolizál valamit, amit ezt a város elvesztett. Jelenleg önök az egyetlen pár, amelyben egy tűzidomár és egy földidomár is benne van. Tekintve a politikai helyzetet, ez példát mutathat a két etnikumnak. Igen, jól gondolják, ez is egy oka annak, hogy mindkettejüket felkértem a feladatra. De legyenek óvatosak. A média hadserege már most is ostromol minket, és magukat akarják! Lépten-nyomon keresni fogják önöket. Fárasztó lehet, de maguk jelenleg fontosak az állam számára. És természetesen ezért jutalmat is kapnak. Hogy mit, azt majd a későbbiekben megbeszéljük. Több mondanivalóm nincs - jelentette ki, majd sokatmondóan kinyitotta az ajtót. Shawn és Zima elhagyták az irodát, aminek ajtaja lassan becsukódott, majd kattant a zár.

A folyosón most megint négyen álldogáltak. Négyen, ugyanazzal a feladattal. A személyzet lekísérte őket az ajtóhoz, ahonnan kilépve megrohanták őket az újságírók. Természetesen a szerelmespárra voltak kíváncsiak, de a két vízidomár megjelenése is nagy port kavart. Régóta jártak pletykák, miszerint Utena a tiszti kart folyamatosan víztörzsiekkel bővíti, és egy ilyen ügy nagy kincs a médiának. De alig hangzott el pár kérdés, amikor hirtelen feltűnt pár katona, akik az Egyesült Erők ruháit viselte, és támadásba lendültek.

Nem védeni kívánták "nyomozókat", sőt, el akarták őket pusztítani. Támadásuk azonban nem járt sikerrel, csupán annyit értek el, hogy a civilek szétszaladtak a környékről. Ők maguk pedig amilyen gyorsan jöttek, úgy is tűntek el. A négy meghívott most ott maradt a téren. Értetlenül álltak az eset előtt. Mihez kezdjenek?Merre induljanak? Egyáltalán kövessék-e a parancsot? Nem tudták. Shawn is csupán két dolgot vett észre. Az egyenruhán szereplő "AA" himzetet, és a sebet Zima karján. Kétségtelen volt, ez a nyomozás egy igazi Haláljátékká válhat.

Shawn, Zima, Dogorn és Shandian ezennel a Haláljáték kaland résztvevői. Sok sikert, és jó szórakozást!

Egyike volt azon kevés napoknak, amiket Zimával tölthetett. Ma volt a napja. A mainak kellett lennie. Zima láthatta Shawnon, hogy szorong és valamit megakar kérdezni tőle. A férfi egész nap titokzatosan viselkedett, és egész nap a kérdésén agyalt.
Biztos, hogy jó ötlet ez? Nem korai még? Mondjuk már egy jó ideje együtt vannak, csak nem fog rosszul elsülni. Biztos, hogy Zima is örülni fog neki. A lányok szeretik az ilyesmit nem? Vett egy mély levegőt, belépett a hálószobába, és megfogta az ácsorgó Zima kezét, nyomott egy csókot a homlokára, majd közel hajolt hozzá. Nagy nehezen, de belekezdett.
- Szívem, már nagyon régóta együtt vagyunk, és úgy érzem eljött az ideje, hogy egy új taggal gyarapítsuk a családot. Beszéltem édesapádékkal és ők is beleegyeztek a dologba. De a legfontosabb személy beleegyezése, a tiéd még hátra van.
Nyelt egy nagyot, majd folytatta.
- Az apróságok mindig is boldogsággal töltötték meg a házat, és szerintem nálunk sem lenne másképp. De mit kertelek... Szeretnék venni neked az évfordulónkra egy postasólymot.
Nyögte ki végül, majd megkönnyebülten felsóhajtott. Nem tudta, hogy allergiás-e még az állatra, de végül úgy döntött, hogy Zima kedvéért bevállalja. Nem tudta mire vélni a lány arcán a döbbenetet, így muszáj volt rákérdeznie.
- Mi ez a nézés drágám? Valami másra számítottál?
Megvárta a választ, majd készülődni kezdett. A bal zsebébe belecsúsztatott egy cukorkás zacskót, ugyanis Utena Főparancsnok irodájában sosincs. Pedig ő mindig mondja neki, hogy jó feszültség oldó.
Ha az ember azt hiszi, hogy a nők készülődnek lassan, akkor még nem találkozott Shawnnal. Fél órát pepecselt azzal, hogy kiválassza a megfelelő öltözéket, összepakolja a jegyzeteit és elrakja őket a válltáskájába. Ezek nélkül ugyanis sehova sem megy. Ha kedvese is elkészült, akkor fuvart rendelt a ház elé. Az sato mobilban fogadási ajánlatot tett Zimának.
- Ha a szellemekről lesz szó, akkor nálam alszol ma éjjel. Állod a fogadást?
Felelte a tipikus „Shawn“ vigyorral a képén. Majd megérkezett az autó. Odabent olyan volt a hangulat, akárcsak egy halottas házban. Rosszaló tekintettel nézett végig a népen, majd csendben várakozott, ahogy a többiek. A kínos csendet, és a halottias hangulatot végül az törte meg, hogy Shawn ráharapott az egyik cukorkára. Először a két vízidomár lépett be, de végül ők is behívásra kerültek. A parancsnok lényegre törő volt, mindig.
- Hölgyem. Tudja mit csodálok önben? Hogy olyan részletekbe menő, és nem spóról a szavakkal.
Unott arcott vágott, mikor szinte ugyanezt elmondta Zimának.
- Vettem asszonyom, a végére járunk a dolognak.
A parancsnok már megszokhatta Shawntól ezt a hangnemet, úgy tesz, mint akit hidegen hagy az ügy, de aztán teljes erőbedobással beleveti magát. Most sem volt másképp. Egy utca sepregetése is izgalmasabbnak hangzott, mint ez a mondat Shawn szájából. Ennek hangot is adott, mint amikor bezárult mögöttük az ajtót.
- Két mondatért mentem el otthonról? Nehéz lett volna leírni egy levélben?
Odakint már várták őket az újságírók. Shawn minden hülyeséget összehordott nekik, vigyorgott és minden fotóba belemászott, amibe csak tudott. Természetesen udvariasan tette. A tömeg kedvéért szorosan átkarolta a barátnőjét, és megcsókolta, majd a fülébe suttogott.
- Nekem sem jön be a dolog, de most mi vagyunk az Arc a játékban. A népnek nyilvános szerelem kell.
Ekkor jött a támadás, Shawn próbálta védeni magát és kedvesét. A katonák szerencsére abbahagyták a harcot, és a tömeg is feloszlott. A férfi pedig átkapcsolt „gondolkodó“ üzemmódba. Olyannyira, hogy szinte megfeledkezett Zima sebéről. De pár pillanatra kiugrott az elméjéből, és odaszólt a két vízidomárnak.
- Hé, valaki megsebesült. Köszönöm.
Egyelőre nem állt szándékban bemutatkozni az idegeneknek. Zima sebét vizsgálta, találgathatta, hogy vajon milyen elem okozhatta.
- Javaslom, hogy kezdjük a nyomozást a rendőrségen, vagy az EE parancsnokságon. Hátha van valami feljegyzés erről az AA-ról. Akármi is legyen az.

Szép nap virradt Köztársaságvárosra. Néhol csiripeltek a madarak a falak tetején, s ki hinné, máshol meg nem. Egyesek lázadoztak, no meg mások nem... Szóval pont olyan nap volt, mint amilyennek várni lehetett.
Leszámítva egy apróságot. A levelet. Shan hosszasan forgatta az íróasztalánál ülve a felbontott üzenetet, majd dühösen rányomta a könyöklőre. A kutyája bebaktatott a szobájába a koppanó zajra, majd leült kíváncsian az ajtóban. A vízidomár felállt, megsimogatta az állat buksiját, és távozott a dolgára.
Másnap útra is kelt a városházához a négylábú barátjával. Nagyon jól nevelt volt, nem kellett pórázt használnia. Gyakran elgondolkodott, hogy vajon ő nevelte-e ilyenre, vagy hogy egyáltalán honnan szerezte ezt a kutyát. Abban biztos volt, hogy nem ő vette magának, mert ő bizony szíve szerint soha az életbe semmilyen állatot (vagy embert) bottal sem piszkált volna. De hát ez van, ezt kell szeretni. A kutyát leültette a bejárat mellett, majd belépett az épületbe.
Leült az egyik székre, hogy várakozzon Utenára. Még hárman vártak, egy öltözetéből ítélt víznemzeti, valamint két idióta, akik valami cukorkával szöszmötöltek.
Először ő került be az irodába. Hellyel kínálták, ő pedig leült. Szívesebben maradt volna állva, de hát nem volt kedve kötekedni. Nagyon hízelgőnek találta, hogy "hűségesnek" és "megkérdőjelezhetetlenül lojálisnak" nevezte őt a Főparancsnok. Mikor végzett az eligazítással, csak annyit válaszolt:
- Értettem, asszonyom!
Bement a másik vízidomár, Shan pedig unottan visszarogyott a székére a folyosón. Rettenetesen unta magát, de a legszínesebb jelenséget (az alkalmazottak kicsit SEM gyanús közömbös viselkedésénél fogva) a két galamb jelentette, akik között csak úgy izzott a levegő. Shan igazán nevetségesnek találta ezt az allegóriát, hisz a levegő köztudottan nem tud izzani, ezt bármelyik alsóbbrendű, kopaszka levegőidomár is megmondja. Végül hát az unatkozás mellett döntött.
A másik vízidomár visszatérése és a pár távozása után hangosan sóhajtott, de nem szólt semmit. Csendben ült, és azon gondolkodott, hogy milyen remek módja lenne a kivégzésnek az, hogy lelöknék az embert az újonnan felállított falakról.
Távozásuk közben egy rakat újságíró bukkant fel. Ugyan nem látszott az arcán, de szívesen átdöfte volna őket pár jégcsappal. Már látta is lelki szemei előtt a következő szám címlapját: "Dühös vízidomár kilyuggatta az újságírókat, mert nem tudott tőlük a dolgára menni." Na majd egyszer.
És az az egyszer nagyon hamar el is jött, de sajna nem a minden lében két kanál pennaforgatók, hanem egy kisebb, támadó sereg képében. Mint minden normális vízidomár, úgy Shan is hordott magánál kulacsot, amiből menten jéglövedékekkel jutalmazta a támadókat.
Valaki megsebesült? VALAKI?
A vízidomár közömbösen, csendben odament a tiszthez, de gyorsan észrevette, hogy a nőnek van baja. Idomított hát vizet a kulacsából, rá egyenesen a hölgy sebére, majd próbálkozott segíteni a dolgon. Bár nem volt valami jó gyógyító, azért nem szólt semmit.
AA? Agyasült Arők, biztos, mi mást jelenthetne? Forgatta a szemét.

Shan meglepetten pislogott a nőre, majd így válaszolt:
- Nem zavar. - Majd visszaidomította a vizet a kulacsába, és visszaakasztotta azt az övére. Ignorálta a köszönetnyilvánítást, és csak a bemutatkozásra reagált. - Shandian Zhi, szolgálatra. - Kihúzta magát, mintha egy tiszttel beszélne, talán Shawn jelenléte miatt.
Hirtelen eszébe ötlött, hogy a kutyája nincs a helyén. Lehet, hogy a tömeggel elszaladt, mert azt hitte, hogy Shan is köztük van. Az az ötlete támadt, hogy ordítva odahívja, és már emelte a kezét is a szájához, hogy tölcsért formáljon... De hirtelen rájött, hogy ezt így nem tudja kivitelezni. Gondolkodóba esett, majd egyszer csak hátulról valami neki ment és feldöntötte.
A kutya volt az. Hát idáig tartott a jólneveltség. Feltápászkodott, és szokásához híven megsimogatta a buksiját.
A társaság pedig megindult az EE parancsokságára. Csak tisztes távolból követte a másik hármat a kutyájával az oldalán. Kiidomított egy kevés vizet a kulacsából és a jobb keze köré burkolta azt. Fő az éberség.
- Hogy sikerült azt a sebet összehozni? - Kérdezte Shan végül szemrehányóan.

Dogorn sokat gondolkodott az úton. Kezdetben a saját sorsa járt az eszében, majd visszakalandozott a mostani ügyhöz.
~ Nagyon gyanús ez az egész. Az biztos, hogy nem tetszik nekik, hogy nyomozásba kezdtünk, viszont mi ez az egyenruha? És a támadás? Miért tartott csak pár pillanatig? Addig tartott, ameddig meg nem sebesítették a földidomárt... Nem volt se több, se kevesebb. Mit juttattak a szervezetébe? Megmérgezték volna? Vagy megjelölték? És mi köze van ennek az egésznek a szellemekhez? Nem áll össze, de hátha többet tudunk meg a parancsnokságon. ~ A férfi szótlanul ballagott a többiek mögött egy kicsivel és figyelte a beszélgetést. Amikor Zima és Shan bemutatkoztak egymásnak, Dogorn behozta a lemaradást és a lány mellett haladt tovább.
- Dogorn. Nagyon örülök. - Mutatkozott be a vízidomár, egy halvány mosollyal az arcán, de abban a pillanatban megjelent egy kutya és fellökte Shandant.
- Jól vagy? Minden oké? - Kérdezte a földön fekvő vízidomártól egy picit meglepődötten, majd miután Shan felállt és megsimogatta a jószágot elmosolyodott.
- Jófej kutyád van. - Percekkel később szóba került a földidomár sebe, ami mellett Dogorn nem tudott elmenni szótlanul.
- Ha már a sebről beszélünk! Zima, jól érzed magad? Nem émelyegsz, nem ég a karod? Nem akarok paranoiás lenni,vagy rád ijeszteni, de pontosan addig tartott az összecsapásunk a támadókkal, ameddig meg nem sebeztek téged. Mit láttál, mi ejtette a vágást a karodon? Nincs kizárva, hogy megmérgeztek, vagy valami mást a szervezetedbe juttattak... Láttam már ilyet és nem volt kellemes végkimenetele az ügynek. Nem bánod, ha megvizsgállak? Csak a biztonság kedvéjért, egy perc az egész. De biztosra veszem, hogy csak én aggódom túl az egészet. - Mondta nyugodt hangon, barátságos vigyorral az arcán. Ha Zima belement, akkor finoman megfogta az alkarját és megnézte, hogy nincs-e valami nem odavaló a vérében.

Végignézte, ahogy a férfi meggyógyítja Zimát. De csak a tekintetével, az agya egészen máson pörgött. Ennek az egésznek így nincs értelme. A támadás. Nagyon könnyen meghátráltak, és csak egy sebet ejtettek Zimán. Ez a vágás azonban a gyógyítás során eltűnt. Teljesen.
~ Az az eshetőség, hogy megjelölték volna, ezzel kiesett. ~
A gondolatmenetéből Zima ismerkedése ugrasztotta vissza a való életbe. Finoman összeráncolta a homlokát, majd zsebre tett kézzel bámulta tovább a városházát. Vízidomár.
~ Az összes AA tiszt vízidomár volt. Utena szintén vízidomárokat soroz elsősorban. ~ Sóhajtott egy nagyot. ~ Ne keress összefüggést abban, amiben nincs, Shawn. Ne légy idióta. ~
A Városháza azonban továbbra is gyanús volt számára.
~ Miért avatna be néhány jelentéktelen embert Utena egy olyan ügybe, amit még velünk sem volt hajlandó egyszerre közölni? Mert tudtak valamit, az biztos. Gyanúsan viselkedtek, és túlságosan próbáltak a normálhoz ragaszkodni. Valamit itt nem stimmel. ~
Kissé lemaradt a többiektől, gondolkodni próbált. A hangsúly azon volt, hogy próbált. De a Shan nevű vízidomár kutyája ismét megzavarta őt ebben. Odalépett a kedvese mellé.
- Minden rendben van, kincsem?
Finoman végigsimította a korábban sérült karját. Ekkor lépett oda Dogorn. Végigmérte a férfit. Az eltűnt vízidomár, aki egyszeriben megkerült.Érdekes egy ember az biztos, de Shawn távolságtartó. Egyelőre még az.
- Rengeteg aktát kell majd átnéznünk.
Szólalt meg végül, teljesen a témába vágva. Zima már ismerte, tudta, hogy ilyen, ha az agya ráállt valamilyen ügyre.
- A városházán dolgozók aktáját, minden rendőrségi jelentést az elmúlt időszakból. Aligha lesz valami "AA" néven címezve, viszont a korábbi ügyek között talán lelhetünk valami információt. A vízidomár incidensek prioritást élveznek. Ahogy a vízidomár dolgozók is a városházán. Szűkíteni kell a kört, és jelenleg az tűnik a leglogikusabbnak, ha a támadóink népéből indulunk ki. Továbbá ki kell válogatni minden aktát, ami a szellemekkel kapcsolatos. Vakon nem indulhatunk el semerre.
Sóhajtott egy nagyot.
- Amúgy Shawn vagyok.
Feleslegesnek találta, hogy tovább titkolózzon. Holnap úgyis az újságok címlapján szerepel majd, amint kedvesével pózol a fotósoknak. Azonban rögtön visszakanyarodott az eredeti témára.
- Vagy van valakinek valami jobb ötlete?

„Hogy sikerült azt a sebet összehozni?”
„Minden rendben van, kincsem?”
„Ha már a sebről beszélünk!...”
~ Remek, egyszerre három pasi lesi minden szavamat…~ Kelletlenül sóhajtott. Talán még imponálna is neki a dolog, ha nem lenne párja, de így csak bosszantotta. Főleg azért, mert nem is róla volt szó, hanem a sérüléséről…
- Egyáltalán nem aggódod túl, Dogorn, én is ezeken gondolkodom. Fogalmam sincs, hogy sérültem meg. Földidomítással felmértem a terepet, majd nyitott szemmel figyeltem tovább és vártam. Nem tapasztaltam semmi olyat, ami miatt mozdulnom kellett volna, majd miután elmentek fájdalmat éreztem és megtaláltam a sebet. Én is szeretném tudni, mit csináltak velem. Illetve… vajon mindegy volt nekik, melyikünket találják el, vagy én voltam a célpont? És ha utóbbi, akkor miért? Próbálok rá választ találni, de nincs ötletem… Jól vagyok, nem érzek semmi szokatlant. A vizsgálatot viszont megköszönöm. – hálásan rámosolyog.
Elengedi kedvese kezét és a vízidomár felé nyújtja. Nem tudta, miben akarjon reménykedni. Ha nem talál semmit, az aggasztó, de ha talál… szintén… Vajon akkor helyre tudja tenni? Vagy egy gyógyító mester? Vagy… nem akarta tovább gondolni. Nem kezd el pánikolni. Mit érne el vele? Hisz nem tud semmit…
Miközben Dogorn vizsgálta, Shawn felvázolta, minek kéne majd utánanézniük. Kissé zavarta, hogy ennyiben letudta a sérülését, de az eszével tudta, hogy ez hülyeség. Nem tudna mit csinálni a karjával… Mindenki tegye azt, amihez ért, akkor lesznek előrébb. Shawn kérdésére a fejét rázta, jelezve, hogy nincs jobb ötlete.

A megkerült, ápolatlan erdei bozótos minden kérdésére Shan csak egy egyszerű, közömbös bólintással válaszolt. Borotva, zuhanyzó. Sürgősen. Majd pedig nem sokkal ezek után már meg is bánta, hogy belekötött Zima kitérési képességeibe, ugyanis a kevésbé bölcs remete rögtön beszélőrohamot kapott. Nyilván már egy éve nem volt lehetősége szóhoz jutni... Bár az ilyen lények egy kővel is eltudnak hosszan cseverészni egy barlang időjárásról a holdon.
- Igen, túl aggódod. Már megnéztem. - Szólt közbe a fiatal Zhi, miközben "átpöccintette" a vízkesztyűjét a bal kezére.
Erre persze Zima is egy kisebb romantikus regénnyel válaszolt, olyannal, amit még a Ba Sing Se-i udvarhölgyek folklórja is megirigyelt volna. Shawn túl sokat gondolkodik. A többiek meg nem eleget. Aktaátnézegetés, na majd ő. Amilyen szerencsések, ők is áldozatul esnek majd egy merényletnek; vagy nem is, sőt, a merénylő szándékosan fél méterrel mellé lő; nem, még mindig nem tökéletes, a merénylő megtalálja a tökéletes pozíciót a támadásra, majd mielőtt bármit tenne fülét-farkát behúzva távozik. Ez így egész jól körülírta az eddigi eseményeket.
"Amúgy Shawn vagyok. Vagy van valakinek valami jobb ötlete?" Történetesen van, de az elkeresztelésed anyád dolga, nem az enyém.