Semenkovo

A középső szinten ücsörgök a kis lakásomban. Bár egyetemista vagyok és a felső tízezerhez tartozom nem nagyon akartam magamnak a felső szinten lakást. Itt középen sokkal nyugodtabb minden és még így is gyorsan fenn vagyok ha kell.
Nem rég jártam a sarki boltban és beszereztem magamnak némi fogyasztható kenyeret. Épp a konyha ablakon bámulva szemzgetek belőle mikor megcsörren az előszobai telefon.
Unottan felállok és kivánszorgok érte.
-Roysov Pavel beszél.
Egy mély férfihang szól a telefonba.
-Mr. Robot?
Rögtön leesik, hogy valami ellenállási ügy van így a jelszóval válaszolok:
-Vegyél két kenyeret is Szergej.
-Rendben van. Ma a Taviana kocsmában. Hatkor.
Ezután a másik oldalon leteszik a telefont. Én pedig a fali órára pillantok. Fél-öt Annyi épp elég A Lázadók középső szintjének vezérkara fog ülésezni. Talán valakit sikerül felcsempészni az alsók közül is de ez messze nem biztos.
Felkapom a kapucnis pulcsimat és elindulok a kocsmába. Ha netán valaki megpróbálna követni akkor egy másikba megyek és elidőzöm ott illetve feltűnésmentesen megpróbálom lerázni az illetőt.
Amúgy pedig egyenesen a Tavianába megyek ami egy kellemes hangulatú kocsma.

Roysov elvtárs akárhogy is próbálkozott, nem vélt követőt felfedezni. Nyugodtan, minden probléma nélkül átjutott a Tavianába, ahol a tulaj örömmel fogadta. Valaki odasétált hozzá, és valamit a fülébe súgott. Ekkor felcsillant a szeme, és az elvtársat betessékelte a hátsó szobába.
Az első ember egy nagydarab, idős férfi volt, bizonyos Nyugat álnéven. Már megalakulása óta szolgálta az Ellenállást.
Tőle balra ült egy középkorú nő, álneve Vasszív. Roysov még sosem látta, de valószínűleg hallott róla.
Többen még nem voltak benn. A helység egy asztalból állt, körben székekkel. Az ablakból remek kilátás nyílt a városra, a többi felhőkarcoló alacsonyabb volt arra felé, mint amiben ők voltak. A középső szint valahol itt ért véget.
A falon egy óra rejtőzködött, mely jelenlétét csak most fedte fel. Hat egymásutáni hangos kongással jelezte az időpontot.
- Akkor kezdjük el. - Állt fel Nyugat és egy lezárt borítékot dobott az asztalra. - Nem várhatunk, még ha csak perceket is késnek a többiek. - Átsétált az ablakhoz és elhúzta a rozoga, lukacsos függönyt.
Ebben a pillanatban viszont egy ifjú pár sétált be az ajtón, kézen fogva. Lélek (a hölgy) és Őr (a férfi). Amint becsukták maguk mögött az ajtót, elengedték egymást kezét és nagyot sóhajtva a szoba egymástól ellentétes két sarkába vándoroltak.
- Akkor most kezdjük el. - Közölte Nyugat és leült a helyére. Kinyitotta a borítékot és hangosan elkezdte felolvasni. - Az alsó szinten az egyik gyár (202) kapcsolódik egy toronyházhoz, mely a Felső szint közepe felé helyezkedik el. Az alsó szinti ügynökök feladata, hogy felrobbantsák a gyárat. A Középső szinti ügynököknek a feladata, hogy meggyengítsék a tartószerkezetet, hogy a torony magába dőljön. Önöknek ennyi információra van szükségük. Sok szerencsét. Aláírás, Akarat.
Ekkor átadta a borítékot Őrnek, aki előhalászott egy öngyújtót a zsebéből, és mind a borítékot, mind az üzenetet hamuvá égette.

Egymást mindnyájan csak kódnevekről ismerjük. Arra az esetre ha egyikünket elkapnák ne tudjunk nevet mondani.
Persze ez inkább akkor praktikus ha a kérdezőnek valamiért eszébe se jut személyleírás után érdeklődni.
Vasszívról már sokat hallottam. Ő a második legmagasabb rangú ellenálló a középső szinten. Felette csak az elosztó van. Minden régiónak van egy saját elosztója. Az ő feladata, hogy kiküldje az üzeneteket és megtervezze a kisebb küldetéseket. Általában sosem találkoznak a beosztottjaikkal így nem buknak le.
A rangsorban a harmadik Nyugat. Ő szedett össze engem is mint Arica utódját.
Lélek egy mongoloid nő csendes alkat kivéve ha Őr szivatásáról van szó. Ez a kettő ugyanis állandóan egymást csépeli. Nem nagyon tudom miért mert az ellentét régebbi mint a jelenlétem a Lázadók közt.
Ezenkívül még egy tagja van a szervezetnek aki nem tudott megjelenni. Hó névre halgat. Valószínleg a nagyon fiatalon beőszült hajáról kapta a hölgy.
Akarat az elosztókat összekötő főparancsnok hívó jele. Ha több régió dolgozik együtt akkor ő osztja ki a parancsot. Ez pedig csak fontos esetekben történik meg.
-Mit gyárt a 202-es?-teszem fel hangosan a kérdést.
Persze rögtön az utánam következőket is aggasztja pár dolog. Például, hogy hogy fogjuk meggyengíteni a tartóelemeket és, hogyan jutunk hozzájuk

Nyugat elgondolkodott, majd gondterhelt arccal Mr.Robotra nézett.
- Nem tudjuk. - Végül vállat vont. - Akkor tehát. Valószínűleg robbanószerre lesz szükségünk. - Pillantott Vasszív felé, mire amaz rögtön bólintott. - Én, Lélek, Őr és Mr.Robot elmegyünk megnézni a tartóelemeket.
A zsebéből két apró térképet halászott elő. Kihajtogatta őket, mindegyikük egy négyzetdeciméter körül lehetett. A szépiába fakult lap a középső szint, míg az újnak ható az alsó szint térképe volt. Egymásra helyezte őket, majd felemelte és az ablak felé fordította. Az átlátszó papírokon így már látható volt az átfedés.
- Ő lesz a 202-es tornya. - Mutatott egy pontra a szépia térképen. A 202-es épp hogy hozzáért a toronyhoz, csupán az egynegyede volt a tornyon belül. - Ő itt lesz a mi tornyunk! A legközelebbi alkalommal a találkozó holnapután, este hatkor a Köztársaság téren. Akkor egyeztetünk. Addig is, holnap hajnali kettőkor Mr.Robot és Őr, este tizenegykor pedig én és Lélek találkozunk a toronyban. Külön-külön megvizsgáljuk a tartószerkezetet, és meglátjuk mit tehetünk ellene. Valószínűleg egy emelet félig való bedöntése elég lesz a feladatra. Végeztünk.
Visszagyömöszölte a zsebeibe a térképeket. Lassan távoztak, nem egyszerre. Húsz percenként egyikük-másikuk. Bár Roysov még bárkit elkaphat, ha beszélgetős kedvében van.

Nem akarom, a többiek idejét húzni inkább rögtön hazaindulok. Illetve nem is. Elég paranoiás helyzet ez így ezért inkább megállok egy boltban szalonnáért és sörért (Golden Zheber). Aztán pedig gondolok egyet és egy kanyargós úton elindulok a helyi parkba, ami pont ellenkező irányba van a lakásommal. Töltök ott egy órát aztán egy másik teljesen kanyargós úton hazamehessek. Úgy sincs jobb dolgom.
Otthon aztán ücsörgök, nézem a TV-s propagandát meg a gagyi szappanoperákat és várom a hajnali kettőt, hogy elindulhassak és megbeszéljem a dolgokat Őrrel.
A hajnali város ugyanolyan tömött de fele olyan fényes. Néhány kocsma van csak nyitva ahol esetleg meccset néznek de inkább csak isznak. Két furcsa állatot lehet ilyenkor megfigyelni az éjszakában. A kóbor macskét és a részeget. De legalább jól láthatom, hogy követnek-e és csak fele annyi kanyart kell alkalmaznom utamon a toronyig.

Ahogy Roysov távozik, egy őrületes véletlenre lehet figyelmes. Valaki mindig pont ott áll meg pihenni, ahol ő... Pont arra kanyarodik, amerre ő... Ám ez a személy az egy órás parki pihenő után felszívódott, akár Ananachiában egy kiválasztott. Egyértelműen nem besúgó volt, sokkal inkább egy balszerencsés véletlen okozhatta ezt az esetet. Ámde a nap többi része nyugodtan telt.
A TV-ből ezerrel szóltak a 120%-os túlteljesítésekről érkező hírek, a főtitkár bölcsességét élező más bölcsek beszédei és az újabb és újabb dicső győzelmekről szóló háborús jelentések. Ezeknek persze nem, hogy a fele sem volt igaz... Olyan volt ez, mint egy függvény, mely folyamatosan közelít a nullához, de sosem éri el.
Az éj sötétjében, a középső szint füstjében és az ügyeletes besúgok töketlenségének közepében Mr.Robot feltűnésmentesen jutott el a 202-eshez tartozó torony épületéhez. Az épület körül egy nagyobb plató helyezkedett el, négy híddal összekötve környező más tornyokhoz. Letekintve a mélybe, nem lehetett látni a füsttől az alsó-szint fenekét. Felfelé tekintve láthatóvá vált, hogy a felső-szint teljesen tömören takarja be a fellegeket. Egy apró nyílás sem volt, melyen kilehetett volna kukkantani a talán csillagos égre. A közeli házak oszlopokként tartották ezt a robusztus tömeget.
Őr valami fura oknál fogva nem bukkant fel. Az ügynök várhat, hogy vár még rá, de akár be is mehet az épületbe egymaga. Kívülről figyelve bent egy lélek sincsen, és sötétség is honol. Abszolúte semmi fény nincs... Akár egy fekete lyuk.

Semenkovo, alsó szint, este, őrjárat. A 16-os őrjárat rója ma este az utcákat az alsó szinten. Hárman vannak, de ugyan úgy néznek ki, mivel az egyenruhában vannak. Egyedül a mellkasukon lévő szám más. 056, 042 és 014. A 014-es számú járőr gázmaszkja alatt rejtőzik Vasilij. Már unja a járkálást, pedig alig két órája kezdtek bele. Egyre kevesebben vannak az utcákon. A munkások hazamennek vagy elbújnak valahova. Minél jobban halad az idő a hajnali órák felé, annál veszélyesebbek lesznek az alsóváros utcái. A legtöbbször csak kisebb verekedéseket kell szétválasztani, vagy egy betörést kell megállítani. Valószínűleg ma is csak ehhez hasonló történések lesznek. Ha az ember már egy ideje őrként dolgozik, valahogy kialakul egy érzék, hogy tudják milyen lesz az aznapi járőrözés.
-Álljunk majd meg valahol - szólal meg a 042-es számú - hugyoznom kell.
Vasilij és 056-os csak bólintanak és az egyik kisebb sikátor felé veszik az irányt. Nem is lenne muszáj bemennie a sikátorba, hisz az alsóvárosban úgy is akkora mocsok és bűz van, hogy senki észre se venné még azt se ha a nagy dolgát odavégezné az egyik tér közepére. Vannak akik meg is csinálják. Pont az olyanokat szereti Vasilij jól elverni a puskatussal. Aztán bele is nyomja a delikvens arcát a kupacba, akár a kutyának. Az ilyen mindig örömmel tölti el, csak ritkán kapják rajta az embereket az ilyenen. Már odafigyelnek.
-Na mindjárt jövök.
Szól 042-es, majd besiet a sötét sikátorba, hogy könnyítsen magán. Addig Vasilij és 056-os őrt állnak. Furcsa mód, nagyon csendesek az utcák most. Még a kutyák se ugatnak. Szinte már rosszat sejtet ez a nagy csend.

Nos, bizony nem könnyű az ember dolga az alsóvárosban. Főleg, ha kulturált körülmények között akar üríteni. Ahhoz bizony különleges papírok kellenek a megfelelő személyektől. Ellenben a 042-es ezen papírok megérkezését nem tudta megvárni (érthető okokból) és ezért végül egy sikátor mellett döntött. Bár talán ez a döntés nem volt a legbölcsebb. Enyhén szólva. Erről viszont csak később.
Az első dolog, amit Vasilij és 056 észlelhet, nem más, mint a hatalmas füst, ami misztikusan elnyeli a tornyokat. Alig látnak el tíz emelet magasságba. A második az utca nem egyedüli csendessége, de tisztasága is. Pedig már jártak erre, de most valami fura dolog történt az utcával... A harmadik és egyben legszörnyűbb dolog, amit meghallhatnak egy elhaló ordítás. A sikátorból 042 szalad ki, vagyis szaladna. Rémülten ordít, és a jobb karja mintha elszublimált volna a levegőbe. Teljesen hiányzott, de mintha soha nem is lett volna neki. Futott társai felé, de egyszer csak eltűnt. Mintha sosem lett volna ott.
Miután 042 megszűnt létezni, a csend visszatért, és még rosszabb volt, mint előtte. Ki hitte volna, hogy a csend lehet rémisztőbb is, mint ezer gyermek halálsikolya. A sikátor puszta jelenléte szinte hanggal töltötte meg a levegőt: "Féljetek!"
Az út amerről jöttek, hirtelen rettenetesen hívogató lett. Valamennyivel több fény volt arrafelé, mint ahol most álltak, a sikátor pedig befelé haladva egyre sötétebb lett. Az út amerre folytatódott valaki befordult, majd pár rémült pillantás után visszaszaladt. A mellettük lévő torony földszintje is rendelkezésükre állt: Az ablakok egytől egyik be voltak törve.
- M-most mit tesz-szünk? - Kérdezte dadogva, remegő lábakkal 056-os.

Csak 120%-os túlteljesítés? Ez botrány!

Ha őr még nem jelent meg akkor nagy gebasz van. Lehet, hogy késik, vagy le kell ráznia valakit. De az is lehet, hogy lebuktunk. Keresek, egy sötétebb sikátort ahol nem vesznek, észre vagy egy padot ahova leülhetek anélkül, hogy gyanús legyek annak, aki erre téved, de cserébe jól szemmel tarthatom a találkozási pontot. Ha őr két órán belül nem érkezik meg eltűnök innen a fenébe. Nem fogom megkockáztatni, hogy besétáljak egy csapdába. Ugyanezt teszem, ha bármi gyanúsat látok a környéken. (Például rendőrök vagy olyan alakok akik nagyon keresnek.)

Petrov Vladimirovich Maxim elégedetten hagyta el a 42-es termet, és jegyzetelésbe kezdett.
"Pavlov Szása nem rejt több titkot. A lázadáshoz kötődő szerepe megkérdőjelezhető, mindössze a statisztikai adatok birtokában van. Javaslom a gyári dolgozók hatókörének korlátozását, és Szása elszállítását a legközelebbi átnevelőtáborba. Ha a morál alacsony, a kivégzés is megvalósítható. Ebben az esetben holnapra össze tudom állítani a vádakat"
Maxim időközben elérte az irodáját. Az asztalra tette a jegyzeteit, megigazította a laborköpenyét, majd kinyitotta az ablakot és hosszan merengett a távolba. Tudta, hogy a vele szemben lévő felhőkarcolóban dolgoznak a gazdaságiak, tőle jobbra pedig a propagandát gyártják. Hátrébb meg a rendőrség, amögött meg ha minden igaz, maga Bölcs Vezér...
~Jó dolog a felső szinten lakni... Főleg ha azt csinálod, amit szeretsz~gondolta, majd az órára pillantott, és ezt bizony jól tette, mert már csak két perce volt hogy átmenjen a lehallgatórészlegbe. A munka nem ígérkezett túl izgalmasnak, mindössze öt telefonhívást kellett átvizsgálni. Három tökéletesen ártalmatlan volt, de a negyedik különlegesen idétlennek bizonyult:
"-Roysov Pavel beszél.
Egy mély férfihang szól a telefonba.
-Mr. Robot?
-Vegyél két kenyeret is Szergej.
-Rendben van. Ma a Taviana kocsmában. Hatkor."
Maxim sokáig bámult elképedve maga elé, nem tudta, hogy nevessen vagy sírjon, ezért csak átnézte Roysov Pavel aktáit.
~A középső szinten lakik, és telefonja is van? Ennyire nem lehetnek óvatlanok még a lázadók sem. Bár, ha jól meggondolom, ezek ugyan azok a lázadók, akik Bölcs Vezér ellen beszélnek...~
De minek is ezt tovább részletezni? A lényeg az, hogy fél hatkor Maxim már elégedetten feljelentette az esetet a rendőrségen, és előkészítette a 101-es szobát az új érkező fogadására. Bőven volt ideje átolvasni 'Mr. Robot' múltját, szokásait, és az igazat megvallva erősen elcsodálkozott, hogy ideáig még senki nem gyanakodott rá...

A túlteljesítési botrányok és padon üldögélés után Pavelnek már nyilván megfájdult a feneke. Nos, abszolúte semmi sem történik, mintha már 24 napja megállt volna az idő. Őrnek se híve se hamva, a madarak se csicseregnek róla, meg semmi másról sem. Úgy igazából a szokásos gyanús csönd ereszkedett a környékre. Micsoda csendes éjszaka. Mint mindig. Hát az ellenállás ügynöke el is indult hazafelé. Útközben nem követték. Akárhogy trükközött, akárhogy járt fel-alá, kanyarodott gyanúsan és bujkált a sötétben, semmi különlegeset nem tudott felfedezni. Egészen addig, míg meg nem látta a lakása ajtaját tárva nyitva. Valószínűleg egyből felmegy benne az adrenalin, mivel ez bizonyosan nem jelenthet semmi jót.
Bár az adrenalináramlást azonnal megzavarja egy rendőr gyors kiugrása a lakásból. Nem mond semmit, hanem várja Pavel reakcióját.

Amint meglátom a rendőrt lefagy az idő és gondolatok milliói cikáznak át a fejemen:
Lebuktunk? Áruló? Tudtam, hogy az a telefonos kód szar lesz. De nem halgattak rám. Vége? Úgy járok mint Arica? És mi van ha csak félreértés? Mindegy az államot ez úgysem érdekli.
Miért nem materializálódik ilyenkor egy vészhelyzeti mentő Mari-néni vagy ilyesmi? Vészhelyzet? Megvan.
Oldalra ugrok és mielőtt a zsaru elkaphatna felkapom a falra erősített tűzoltókészüléket. (Minden házban kéne egynek lennie. A nagyrészüket már ellopták de én mindig veszek egyet ide elénk hátha kiüt a tűz.)
Majd meglendítem a fémtartájt és tiszta erőmből fejbevágom vele a rendőrt. Ha sikerül kiütnöm akkor gyorsan átkutatom hátha találok valami fegyvert vagy hasznos tárgyat.
Majd bemegyek a lakásba és felkapom az összes készpénzemet meg egy nagy konyhakést amit a pulcsim alá rejtek és lelépek a házból de nem a főbejáraton keresztül hanem lemegyek a pincébe és a másik oldalra nyíló ablakon kimászok. Majd az árnyak között lelépek a legközelebbi ellánállás bázis felé. (Gondolom mondanom sem kell, hogy összezavaró ótvonalon a sikátorokon át.)

Lebuktunk? Talán. Áruló? Talán. Nem ártana mindenkiről egyből nem azt feltételezni, hogy azért jár ott, mert van egy rohadt telefonod? Talán. Mindenesetre ami történt, meg történt, no meg rendőrök általában nem törnek be csak úgy lakásokra. Általában.
Pavel viszont egy szörnyű dolgot vehet észre: bizony a tűzoltókészülék még megvolt, mikor elindult otthonról, de mostanra teljesen felszívódott. Ellenben hatalmas mázlija van: a vastartó, amit megfogott csak kijött a falból, és támadásra használhatta. Ellenben az állam embere elhajol előle, és Roysov nem tudja tartani, így kénytelen elengedni azt. Az ablak mögöttük nagy csörömpöléssel kitörik, ahogy kiesik rajta a tartó.
A rend őre még mindig teljesen rendben van, de már sokkal felkészültebben, mint előtte. Előkap egy pisztolyt és egyből rálő az ellenállóra.
EyJADwCg1-6
1-2: Nem talált!
3: Bal felkar.
4: Valamelyik váll.
5: Láb - még tud járni.
6: Láb - nem tud ráállni.1-6