Behind Bars

Kor: 26
Nem: Férfi

Történet:
Vincent Arkansasban látta meg a napvilágot. Szülei önként váltak el tőle, ott hagyták a kórházban. Így hamarosan egy árvaházba került, ahol sosem volt az a tipikus jógyerek. Nem mutatkoztak a trauma jelei rajta, ugyanakkor a családot, mint olyat megvetette, és lenézte azokat, akiknek van. Irigy volt rájuk. Hajlamos volt arra, hogy másoknak ártson ezek miatt, állandó bosszúvágya volt az árvaház dolgozói, és úgy mindenki iránt. Így ahogy szépen növekedett, kisebb bűnöket is csinált, chipset lopott a sarki boltból és hasonlók.
Körülbelül 7-8 éves lehetett amikor egy másik árvával, Lance Wilsonnal összebarátkozott, kisöccseként tekintett rá, és mindig próbálta megóvni.

12 évesen aztán nevelőszülőkhöz kerültek Lance-el, mivel elszakíthatatlanok voltak. Nevelőapja egy gazdag, de goromba ember volt, aki valószínűleg csak azért vállalt gyereket, mert a felesége szeretett volna. Azonban a nevelőanyja egy tündéri lélek volt, mindenben támogatta fiait és sajátjaként szerette őket.
Vincent ahogy nőtt fel egyre jobban értette meg mi is folyik a szülei között, így elhatározta, hogy rendőrnek áll, és ha nem az anyja rúgja ki otthonról az apját, majd ő fogja. Jól tudta, hogy egy cég fejeseként biztos van egy két a szőnyeg alá söprött bűne.

Amint kijárta az általános iskolát, egy rendőrakadémiára ment. Itt egész hamar megerősödött, és viszonylag jól is tanult. Otthon azonban csak a veszekedés várta, és kezdte rosszul érezni magát otthon. Így gyakran eljárkált otthonról, és ekkor tűnt fel neki, hogy Lance is ezt teszi, szóval követni kezdte. Rájött, hogy testvére lopkodni kezdett az apjuktól. Először leakarta szidni, de hamar rájött, hogy ezzel kitudják csinálni az apjukat, így belement a játékba. Kihasználta a rendőrakadémián szerzett tudását, és úgy tervelte ki a bűnöket, hogy a lebukás esélyét teljesen lecsökkentsék.

Vincent amint befejezte az iskolát felhagyott a lopásokkal, nem sokkal azután, hogy egy otthoni balhé folyamán ő védte meg az anyját, és egy verekedés során kiütötte az apját, majd ő maga vitte be bilincsben az őrsre.
Azonban Lance nem követte példáját, rossz társaságba keveredett, és ugyan Vincent próbálta lebeszélni, csak azt érte el, hogy kettőjük között egyre inkább megromlott a kapcsolat.

Ezt tetézte amikor az egyik rablásuk előtt pár nappal Vincent elmondta testvérének, hogy a rendőrök tudnak az akcióról, és most is az állását kockáztatja, hogy figyelmeztette és megpróbálja lebeszélni. De Lance nem hallgatott rá. És rosszul tette. Elkapták őket és börtönbe csukták. Vincent nem vett részt az akcióban, a történtek előtt nem sokkal áthelyezték a Mexikói határra. Ugyan hallotta a hírt, a bűntudata miatt nem jelent meg a tárgyalásain, tudta, hogy az ő hibája is, mert nem volt akaratosabb, hogy akkor nem vitte el Lancet onnan testi erővel, hanem hagyta, hogy elcsessze az egész életét.

Nem sokkal később Vincentet téglának tartották, hisz tudták, hogy testvérek voltak Lance-el, így kirúgták az állásából. Mivel az egész élete tönkre ment, az alkoholhoz fordult vigaszért, és az akkori barátnőjével is szakított, pedig a közös gyereküket várták, illetve még a nevét is felvette. Visszatért régi tetteihez, lopkodni kezdett. Kiszökött Mexikóba és ott csatlakozott egy bandához. Több évet volt velük, a főnök jobbkezéig mászta fel magát. Gyilkolt, rabolt, drog és emberkereskedelmet is folytatott. Azonban hamarosan lefejezték a bandát, és őt is elkapták, ráadásul egy súlyos sebet is beszerzett. Jelenleg éppen a börtönbuszon utazik a Arkansas, Department of Correction felé, ahol semmi jóra nem számíthat bűnei miatt.

Bűnei:
Emberölés, emberkereskedelem, drogkereskedelem, garázdaság, terrorakciókban való részvétel stb.

Dolgok, amik nála voltak:
Telefonja, fegyverek, drog, 2 napszemüveg, egy a sajátja míg másik a cicájáé, kit anyjához szállítottak.

Személyiség:
Általában jókedvű és nyitott személyiségű, talán kicsit nagyképű is, szeret felvágni, és így volt a bandában is ahova csatlakozott, emiatt sokan nem szerették. Azonban általában komoly ember. Az embereket szereti, így csak végső esetben öl. Az, hogy most ő került a rácsok mögé, nem pedig ő vitte oda a bűnözőket, eléggé megviseli.

Kinézet:
Eredetileg rövid barna hajú, egy időben szőkére festve horda. Átlagos testalkatú, főleg izmos.

Születési és jelenlegi név: Lance Wilson

Kor: 22

Magasság: 169 cm

Testtömeg: 56 kg



Gyerekkor

Lance Wilson, legalábbis az eredeti neve ez volt csak hát amint megszületett az anyja lepasszolta egy árvaháznak majd elhúzott egy másik kontinensre mert hát nem is akarta megszülni csak 8-9 hónapja valami félrecsúszott, az apját talán még az anyja sem ismeri. Az árvaházban nagyon rosszcsont gyerkőc volt, mindig kereste a bajt, a baj is kereste őt ja nem mert már annyiszor találkoztak, hogy az is menekült előle de hiába. Bajkeverésben pedig mindig ott volt mellette egyetlen és legjobb barátja, Vincent, aki pár évvel idősebb és pár mérettel nagyobb is volt, így ő védte meg általában a többiektől. Telt múlt az idő, a két bajkeverőt örökbe fogadta két szerető szülő, Mr. és Mrs. Allen. Kezdetben jól elvoltak, jó iskolába jártak hiszen apjuk gazdag vállalkozó volt. Ez az egész túl szép volt, hogy igaz legyen és pár hónap múlva meg is mutatkozott apjuk igazi éne, a zsarnok. Anyjuk egy igazi tünemény volt, ő volt az aki igazán szerette Vincentet és Lancet de az élet őt mégsem szerette. Fiatal volt és naiv, a gimiben pedig járni kezdett egy gazdag sráccal aki teljesen elvette az eszét és mindig azzal bolondította, hogy ő majd eltartja ha végeztek a gimivel és hát végülis így is lett. Arra azonban nem gondolt, hogy így teljesen tőle fog függeni vagy ha igen, akkor bízott benne eléggé, hogy nem fog visszaélni ezzel a helyzettel a szerelme. Tévedett, és most teljesen kiszolgáltatva él együtt szerelmével akivel egyébként nincs olyan gyakran konfliktusa, már beletörődött ebbe az életbe és engedelmeskedik neki mindenben. A két barátból immár két testvér lett, bár eddig is úgy tekintettek egymásra de már hivatalosan is azok lettek és hát a vezetéknevük pedig ugye Allen lett. Apjuk iránt nem éreztek mást, csak gyűlöletet de ezt nem nagyon mutatták ki.



Tinédzser és korai felnőtt kor

Vincent elhatározta, hogy zsaru lesz és majd igazságot szolgáltat apja ellen, így ő általános iskola után rendőrképzőbe ment, pár évvel később pedig Lance gimibe ment. Elhatározták, hogy segítenek anyjuknak és pénzt gyűjtenek valahogy, hogy majd egyszer megszabaduljon férjétől. Már az árvaházban is ügyes tolvajok voltak így a lopást választották és hát ki mástól kezdtek volna el lopni, mint apjuk cégétől. A lopások nagy részét Lance végezte, hiszen Vincent rendőrképzőbe járt, nem kaphatták rajta bűncselekményen így ő általában csak őrködött. A lopott cuccokat Lance vagy a gimis haverjainak vagy utcai bandáknak tudta elpasszolni és közben össze is haverkodott pár bandával, főleg eggyel, akik be is fogadták maguk közé. Olykor velük ment el ellopni ezt-azt amin aztán osztozkodtak, így még több pénzt tudott összegyűjteni Lance. Vincent nem nagyon kedvelte ezt a bandás dolgot de az elején még nem nagyon szólt érte. Lopásokon kívül még rappelni szoktak, csináltak is pár eladható zenét de nem volt nagy siker. Teltek az évek, össze is gyűlt valamennyi pénz, közben azért fogyott is, hiszen szerettek élni, főleg Lance aki 18 éves korában felvette eredeti nevét így ismét Lance Wilson lett. Az évek alatt Vincent és Lance egyre megbecsültebb tagjai lettek az őket körbevevő emberek közt; Lance a bandatagok közt míg Vincent a rendőr kollégiái közt. Vincent egy nap közölte Lance-el, hogy a rendőrség tudomást szerzett, hogy egy nagyobb rablásra készülnek de Lance nem hallgatott rá így elég csúnyán összevesztek. Ám a rablás úgy tűnik mégis sikeres lett, legalábbis ezt hitték de akkor megjelent a város fél rendőrautója és heves üldözés vette kezdetét. Végül Lance és a banda sittre került, kivéve egy valakit, kiderült, hogy tégla volt és ő szólt a zsaruknak. Vincentet közben áthelyezték jó messzire és fontos megbízást kapott így még a tárgyalásra se tudott eljönni. Lance valahogy kimagyarázta magát így megúszta pár évvel. Teltek az évek, Lance felhagyott a bűnöző életformával és keresett valamilyen állást, így lett pénztáros. Közben rappeléssel is foglalkozott és hát azt mindenki maga döntse el, mennyire nevezhető jónak vagy rossznak. Évekkel később volt egy balhé Lance munkahelyén, ő ugyan most nem volt benne de valahogy sikerült ráfogniuk és mivel priusza is volt ilyesmiért így ő került börtönbe, ezúttal egy másikba.

Reggel, hajnali négy óra harminc perc. A cellád plexijén történő gumibot csörömpölésére ébredsz. Pillanatokkal később ki is vágódik az ajtó. Az ébresztő rendőr egy két méter magas, kopasz, barna szemű rendőrtiszt. Szigorú terpeszben áll az ajtóban, a jobb kezében szorongatott gumibotot a bal tenyeréhez ütögette.
- Szép nap ez a mai. Mármint nem neked, hanem ennek a megyei intézménynek. Végre megszabadulunk egy felbujtó terroristától. Tedd rendbe a koszfészket, amit ebből a helyből csináltál a pár itt töltött nap alatt. Ágyneműlevétel, dolgok összehajtogatása. Tempósan, nem érünk rá egész nap.
Végig szigorú tekintettel méregetett, majd mikor végeztél, rád szólt, hogy menj el pisilni és rád vágta az ajtót. Ha végeztél, ha nem, hamarosan visszatér, kezében a lefoglalt cuccaiddal.
- Mit csináljunk a szemeteddel? Eldobhatjuk, vagy szeretnéd elpostázni valakinek?
Amennyiben az utóbbit választod, a férfi arcára széles mosoly húzódik.
- Lehet, hogy a magadfajta anarchisták azt hiszik, hogy errefelé minden ingyen van, de elárulom, rohadtul nincs így. Egy árva penny nem volt nálad amikor behozták a hátsód, szóval...
Még szélesebben mosolygott.
- Azt hiszem, hogy ezeket sajnos mind ki kell dobnom.
Ahogy ezt kimondta, tüsszentést imitált, ami hatására “megremegett” a keze, ami a cuccaid tartotta, a méregdrága fényképezőgéped és az egyik objektív pedig leesett a földre és darabokra tört.
- Kár érte, biztos előnyös fotót készítettek volna vele rólad a bűnözői adatbázisba.
Biccentett, hogy kövesd majd az első adandó alkalommal meg is szabadult a “szeméttől”. Egyenesen a börtön várótermébe kísértek, ahol már másik két rab tartózkodott. Az egyik a sarokban zokogott összekuporodva, fejét a térdeire hajtva. A másik egy durván túlsúlyos, rövid hajú, negyvenes évei végén járó nő volt. Ahogy meglátott téged, rögtön odalépett hozzád. Az őrökre pillantott, majd a füled felé fordította fejét és nagyon halkan, hogy csak te halld a következőket mondta.
- Megölted a fiamat te vörös kis ribanc és én is miattad vagyok itt. Imádkozz, hogy távol kerülj tőlem, mert ha nem, pokollá teszem a szánalmas kis életed.
A szavai határozottak voltak, ám távozásának mozgása már kevesebb magabiztosságot mutatott. Ő is fél a börtöntől, ahogy mindenki más is. A szobába még négy másik nő érkezik, a szomszéd szoba (a két helyiséget egy plexi fal választja el egymástól, hiszen ez a látogatói központ) pedig lassan megtelt a férfiakkal. Láthatod, ahogy az egyik nő felkínál egy köteg, már kibontott betétet a másiknak, a végkimenetelt azonban a „kedves” rendőrbácsi miatt már nem. Kettes libasorba állítanak titeket, összeláncolják a lábaitokat és a hasatok, a kezetek pedig megbilincselik. Egy „doboz” is kerül a bilincsre, ami megakadályozza, hogy a börtönbe vezető úton annak a zárjával babráljatok. Ha oldalra pillantasz, láthatod, hogy a szomszéd szobában ugyanez történik a férfi rabokkal is, tehát Shane-el is. Így vezetnek ki a rabszállító buszhoz, ahol hamarosan az ablak mellett lévő helyekért kisebb tolakodás alakul ki. Neked volt olyan szerencséd, hogy egy ilyen hely jusson neked, azonban a kezdeti öröm hamarosan tova szállt, mikor is a korábban említett nő szándékosan melléd ült le. Direkt úgy helyezkedett, hogy egy szűk pokollá tegye számodra az elkövetkezendő órákat. Ha szóltál az őröknek, azok nemes egyszerűséggel csak kinevettek.


Az út majdnem hét óra hosszú volt, méghozzá megálló nélkül. Ennek eredménye az volt, hogy volt valaki, aki bizony összevizelte magát az idevezető úton. Neked csak jó pár ízületed fog fájni a szomszédod és a kényelmetlen ülés miatt. Az ablakból nem sokat láttál a tájból, pontosabban fogalmazva: A nagy büdös semmit. Mezőket és aszfaltot, ami arra enged következtetni, hogy ha az ilyen semmiségek miatt megy a versengés felszálláskor akkor a börtönben ennyit sem fogsz látni.
A képlet a börtönhöz érkezéskor megismétlődött. Ismét libasorba kellett állnotok egy kisebb épület előtt. Egyenként hívtak be titeket a szobába, fogalmad sem volt mi vár rád amíg meg nem hallottad a vezetékneved.
- Shannon.
Ahogy beléptél, a szobában csak egy asztalt és egy előtte ülő, rendkívül túlsúlyos, vállig érő barna hajú és szemű börtönőr nőt láttál. Az állán lévő hatalmas anyajegy volt az azonban, ami minden szem tekintetét először megragadta. Ahogy szép lassan felemelkedett a székről, szinte hallottad ahogy az ülőalkalmatosság felsóhajt megkönnyebbülésében.
- Rendben van, fogoly. Az elkövetkezendő percek élete legtraumatikusabb pillanatai lesznek, de próbáljuk meg valahogy mindkettőnk számára elfogadhatóvá tenni őket. Egy testi mélyvizsgálat következik. Meg kell kérnem arra, hogy vegye le a ruháit.
Adott egy fél pillanatnyi időt, hogy feldolgozd ezt az utasítást, aztán játszani kezdett a tollával, jelezve, hogy sajnos nem érnek rá egész nap. Azt gondoltad, hogy a megalázottság része ezzel véget ért, de ez koránt sem volt így. A rendőrnő, akármennyire is igyekezett ennek a látszatnak az ellenkezőjét kelteni, végig mért, mint egy darab húst. Feljegyezte az összes sebed, anyajegyed, esetleges tetoválásaid, bőrrendellenességeid, alkat rendellenességeid, megkért arra is, hogy emeld fel a melleid a kezeddel, valamint az összes hajlatod is ellenőrizte. Aztán megkért, hogy feszítsd szét a szád. Több irányba is meg kellett ezt tenned, hogy megbizonyosodjanak róla, ott sincs semmi.
Épp azt gondolnád, hogy a degradálásnak és a darab szarként kezelésnek itt vége, amikor a legrosszabb dolog következik. Félig le kell guggolnod szétfeszített fenékkel és olyan erősen köhögni, hogy „lássa” odalent is a köhögés eredményét. Ez arra való, hogy megbizonyosodjon róla, hogy semmi drogot vagy bármi egyebet nem rejtettél el a testedben.
Ezután, több mint hét óra elteltével először volt lehetőséged kimenni a mosdóba, ami szintén ebben a helyiségben volt.
A libasorban várakozás odakint folytatódott egészen addig, míg minden női rab át nem esett ugyanezen a procedúrán, majd bekísértek titeket a következő épületbe, ami már a börtönlétesítményen belül volt. Itt egy nagyon undoritó szagú és állagú, tenyérnyi sampont nyomtak a kezedbe és a közös zuhanyzó felé mutattak. A korábbi mélyvizsgálat nem volt elég, itt már mások előtt kellett meztelenül zuhanyozni, mozogni, majd sorba állni. Mindennek tetejében a víz olyan hideg volt, hogy az érzékeny bőrfelületek, például a fejbőr olyanok voltak, mintha jeget szórtak volna rá. Ráadásul akármennyire is mostad, a szappan szaga nem ment le a testedről.
Csak ezután kaptatok ruhát. Mindenből hármat, valamint egy szennyeszacskót. Láthattad, hogy az egyik rab felöltözés után elkezdte belepakolni a cuccokat ebbe a zacskóba és hamarosan meg is tudtad, hogy miért. Újabb adag cucc érkezett, név szerint az összecsavart matrac és a hozzá tartozó paplan, valamint a börtön házirendje és tizenkét dollár, ami a havi „zsebpénzetek” lesz. Kaptál egy lakatot is a hozzá tartozó kombinációval, amivel majd a zárkádban lévő szekrényed tudod majd lezárni. Az összes cuccot magatokkal kellett cipelni egészen addig, míg el nem értetek a cellátokba. Ami sokáig tart majd.
A következő megálló az étkezde volt, ahol életed legrosszabb zabkásáját tálalták fel ebéd gyanánt.
Innen pedig az orvosiba mentetek. Itt az orvos elvégezte a legalapabb vizsgálatokat, végigment az egészségügyi aktádon, majd miután végzett, odalépett hozzád. Határozottan a szemedbe nézve mondta a következő szavakat.
- Meg kell ígérnie, hogy nem öli majd meg magát az itt tartózkodása alatt. Itt és most, ha másképp válaszol az előírások szerint el kell különítenünk mindenkitől és hónapokig kényszerzubbonyban tartani.
Amint ezen is túlestél, hátra volt még egy utolsó, elég sokkoló kérdés:
- Kit értesítsünk, ha életét vesztené az itt tartózkodása alatt?
Ezt követően egy pecsétet nyomtak az aktádra, majd utadra engedtek, ami végre a számodra kijelölt barakkba vezetett. Ám még mielőtt elfoglalhattad volna a számodra kijelölt cellát, még elmondtak néhány fontos házirendet, amelyből a legfontosabb megjegyzendő dolgok a következők voltak: A kaján és a személyes tárgyaidon tilos osztozkodni, tilos megváltoztatni a kapott tárgyak állapotát (faragni a szappanból, szétszedni a borotvát stb), lámpaoltás tízkor, ébresztő hatkor. A munkabeosztást a falon találjátok, ám a nevetek csak este kerül fel rá. Vacsora hatkor, kivéve a konyhán dolgozóknak, akiknek nyolckor. Zuhany nyolctól fél tízig.

Ezután végre elfoglalhattad a celládat és hála istennek, a szobatársad nem a buszos „pajtásod” volt, hanem már egy, a börtönben tartózkodó rab. Nem tűnt veszélyesnek, bár kétségkívül megbámult mikor beléptél. A huszas évei elején járhatott. A te ágyadon ült, de rögtön visszament a sajátjára, amint megérkeztél. Nem szólt hozzád, végigmért miközben pakolsz, majd elterült a saját ágyának matracán és bámulni kezdte a plafont.
Két ágy, egy-egy egymás mellett elhelyezkedő szekrény, WC, egy íróasztal egy rögzített székkel, egy mosdó és egy-egy polc mindkét ágy felett.

A helyiség utolsó cellájában lakni rengeteg előnnyel járt, a mozgolódásra ugyanis már jóval a te ébresztőd előtt felébredsz, így talán nem olyan kellemetlen a hajnalod, mint a többieké. Van egy kis időd rendberakni az ágyat és a szobát a „nagy” nap előtt. Akárhogy is teszel, szép lassan hozzád is elér a kopasz rendőr és a gumibotja. Akár fent készülődtél, akár az ágyban forgolódtál, ugyanúgy kopogtatni kezd a bottal, majd ki is vágja az ajtót.
- Jó reggelt kismadaram, ma végre kirepülsz a fészekből egy nagyobb kalitkába.
Ha nem raktad rendbe a szobát, akkor még hozzáteszi: Kapd rendbe a celládat, hamarosan új lakó érkezik. Ha már ez megtörtént, akkor nem kapsz semmi dicséretet, de még csak egy pozitív megjegyzést sem.
- Menj el pisálni. Ha kell, ha nem, a kocsi nem fog megállni azért, mert valamelyik hercegnő nem bírja tartani a hólyagját.
Ezzel magadra is hagyott egy időre, aztán visszajött egy papírral a kezedben.
- A vagyontárgyaid sorsa felett nem rendelkezhetsz, mert nincs elég pénz nálad ahhoz, hogy elpostázd őket valamelyik családtagnak. Gyere velem.
Te még kifejezetten jól jártál az egyik elcsípett beszélgetéshez képest. Hallottad, hogy ott konkrétan valamit összetört az egyik rabnak a rendőr. Az persze nem derül ki, hogy tényleg nem volt e elég pénzed vagy a végére már csak nem akart papírmunkázni a rendőr. Mire téged is lekísérnek a váróterembe, ami gyakorlatilag a rendőrség látógatóközpontja, a hely szinte teljesen meg van telve. A plexifal túloldalán láthatod a férfi rabtársaidat, az is tele van, akárcsak a tiétek. Te vagy az utolsó, így sejtheted, hogy nem lesz sok időd várakozni. Becsukódik mögötted az ajtó és amint ez megtörténik, valaki rögtön meg is környékez. Egy szintén latin amerikai, iszonyű rövid, szinte kopasz nő az. Tengerkék a szeme, a tüskés hajmaradványai pedig festett zöldek. Egy csomag kibontott betéttel lép oda hozzád.
- A Department of Correction hét órára van innen. Amikor elkaptak az első dolgom volt a családommal betétet küldetni. Ha egymás fölé ragasztasz négy réteget így.
Ekkor elkezdte mutogatni a „pelenka” készítés pontos menetét a kezével.
- Akkor nem szivárog át, ha elmész... WC-re az úton. Az őr nem fog megállni, ha kell, a méltóságod pedig nem éri meg, hogy aztán később valami komolyabb bajod legyen. Az ottani orvosi ellátás szarabb, mint a kaja. Hidd el.
Akár elvetted tőle a betétcsomagot, akár nem hamarosan tovább állt. Ha akartál még tőle kérdezni valamit, akkor leintett. „Majd a börtönben.” - mondta., bár kitudja, hogy komolyan gondolta-e. Nem is fogod tudni egy darabig kideríteni, ugyanis hamarosan megérkeznek a biztonsági őrök és kettes libasorba kell állnotok. A lábatok és a hasatok összeláncolják, a kezedre pedig egy bilincs kerül, rajta egy védőmechanizmussal, ami lefedi a zárat mindkét oldalról így nem tudnátok vele az úton babrálni. Amint női és a férfi oldal is készen volt, felvezettek titeket a buszra. Nem tudod miért, de a rabok az ajtóhoz érve nagyon nagy sebességgel próbáltak meg olyan ülőhelyet szerezni, ami az ablakra nézett. Te nem tartoztál a szerencsések közé. Egy csendes, rövid barna hajú nő mellé kellett leülnöd végül, mert az volt a legközelebb, az utazás pedig nem kívánság kosár így nem volt más választásod. A szemei olyan karikásak voltak, hogy kellett egy-két pillanat, hogy ráeszmélj, a fáradtságtól ilyen, nem pedig azért, mert valaki behúzott neki két isteneset. Nagyon rövid időn belül el is aludt, ami azt eredményezte, hogy bizonyos szinten ráláttál a kinti tájra, bár ott nem volt semmi csak föld és aszfalt. Nagyon csendes és magányos hét órának néztél elébe.

Az ablaknál ülő nőnek rendkívül rövid útja volt. Egészen konkrétan átaludta az egészet. Nem tudni, hogy szándékosan tervezte e így, vagy csak simán nem jött rá az álom a cella során, de azt leszámítva, hogy pár nagyobb kátyúnál egy fél pillanatra felriadt, végig csendben volt. Nem mindenki volt olyan szerencsés, ugyanis szem (és szag) tanúja voltál annak, hogy valaki maga alá vizelt az úton, mégpedig „pelenka” nélkül, így egy kicsit mindenki útját tönkretéve.
A börtönőr levezényelt titeket a buszról és ugyanolyan libasorba lettél állítva, mint korábban, csak most az udvaron egy kis épület előtt. Fogalmad sincs, hogy mi vár rád odabent, csak azt látod, hogy egyesével hívják be az embereket, aztán a túloldalon rémült arccal megjelennek. Akárcsak a celláknál, itt is te voltál az utolsó.
- Garcia.
Szólítottak a vezetékneveden, majd akár indultál azonnal, akár nem az egyik börtönőr lökött rajtad egy kisebbet az ajtó irányába. Odabent két rendőrnővel találod szemben magad. Az egyik egy rendkívül túlsúlyos, barna hajú és szemű nő, akinek az állán egy hatalmas, szőrös anyajegy volt, a másik pedig egy szőke, vékony, korából kiindulva pályakezdő és rendkívül szigorú tekintetű egyén. Az ő haja vállközépig érhetett, azonban fel volt fogva.
- Ez az utolsó? – a szőke szó szerint megnyomta az az „EZ” szót. – Menj ebédelni Kanna, innentől átveszem.
- Igen, Ő az utolsó – válaszolta kedves hangon az anyajegyes nő - Tényleg nem probléma? Szívesen megcsinálom.
- Kanna, tíz perce lejárt a műszakod és ma még nem ettél semmit. Menj csak.
Amint a túlsúlyos nő távozott, a szőke biztonsági őr az asztalnak támaszkodva ordított rád, egészen konkrétan úgy, mint egy kutyára.
- Egy kurva kérvényt nyújtsak be ahhoz, hogy levetkőzz vagy mi van? Nem érünk rá egésznap csajszikám. Nem tetszik valami? Nem kellett volna megszegni a törvényt, ribanc.
Miután eleget tettél a rendkívül kedves és udvarias kérésének, úgy végigmért mint a boltban nézik a hentesárut. Feljegyezte az esetleges tetoválásaid, anyajegyed, kiütéseid, szeplőid és minden bőrrendellenességet, sérülést. Fel kellett emelned a melleid, hogy nincs e alattuk bármi, ahogy az összes hajlatod jól láthatóvá kellett tenned. Megnézte, hogy a hajad közé sem rejtettél e valamit
- Na, nyisd ki a pofád és úgy feszítsd szét, hogy a leghátsó fogaid is lássam. A magadfajták mindig megpróbálnak behozni valamit, szóval, ha nem akarsz magadnak pár kellemetlen percet, akkorára tárod a szád, mint még soha korábban.
Ezt a procedúrát több irányban is meg kellett ismételni, jó alaposan „végignézte” a szádat. Minden ilyen váltásnál elmondott mindennek a sárgaföldig és addig kiabált veled, amíg nem csináltad pontosan úgy, ahogy a fejében megálmodta azt. Nem hagyott egy pillanatnyi időt sem arra, hogy feldolgozd a degradációt. A következő lépés talán még megalázóbb volt, mint az eddigiek és a nő jelenléte sem segített túlságosan azon, hogy ne egy életre szóló traumaként dolgozd fel a börtönbe vonulásod napját. Félig le kellett guggolnod, szét kellett feszíteni a feneked és a lehető legerősebben köhögni, úgy, hogy lássák odalent is annak az eredményét. Így próbálták megakadályozni, hogy a rabok behozzanak bármit is magukkal a börtönbe. Mivel korábban még nem csináltál ilyet, így ez rendkívül nehéznek bizonyult, szellemileg és fizikailag is, a rendőrt azonban egyáltalán nem érdekelte. Rengetegszer elismételtette veled ezt a procedúrát, valószínűleg azért, hogy még jobban megalázzon és minden egyes elrontott alkalom után egyre hangosabban és egyre trágárabb szavakkal illetett téged. Amikor megunta, még távozás előtt lehetőséged volt több mint hét óra szenvedés és gyötrelem után elmenned wc-re az épületben, majd felöltözhettél és kiküldtek odakintre sorakozni. Mivel te voltál az utolsó, így egy gyors létszámellenőrzés után be is mentetek a következő épületbe, ami már a börtönkomplexumon belül volt. A benti őr egy iszonyat büdös, de még annál undorítóbb, zselés-zsíros állagú sampont nyomott a tenyeredbe. Ezzel a hajad sem tudnád megmosni rendesen, de az utasítás úgy hangzott, hogy ezzel az egész tested át kell mosnod.
A zuhanyzóban már nem egyedül kell voltál meztelen, de a körülményekhez képest ez volt az, ami a legkevésbé zavart. A víz iszonyú hideg volt, az érzékeny területeket, mint a fejbőr módszeresen égette a hideg víz, arról nem is beszélve, hogy akárhogy is próbáltad lemosni ezt a fura szagú sampont magadról, egyszerűen nem vitte le a víz. Lehet, hogy ha még fél órát mosod, akkor lett volna bármi eredménye, de a fenének sincs kedve a szükségesnél több időt tölteni ez alatt a hideg víz alatt, mint amennyit muszáj.
Amint mindenki végzett, ami a vízből kiindulva elég gyorsan meg is történt kaptatok ruhát. Mindenből hármat, valamint egy zacskót a szennyes összegyűjtésére. A karikás szemű utastársad azonnal elkezdte bepakolni a cuccait ebbe a zacskóba, aminek oka azonnal értelmet nyert, ugyanis megérkezett a következő köteg cucc: Az összecsavart matracotok, a börtön házirendje, egy papírvékony paplan, és egy lakat, amivel majd be tudod majd zárni a celládban lévő szekrényt. Kaptál tizenkét dollárt is, ami egy havi összeg lesz, afféle zsebpénz, amiből majd a megadott időpontokban lehetőséged nyílik dolgokat vásárolni, ha jó magaviseletet tanúsítasz idebent.
Ezután kaptatok egy ebédet. A menü nem volt változatos, a finomtól pedig bőven távol állt: Egyszerű zabkása, de csak a külleméből tudtad megállapítani, ugyanis íze az aztán végképp nem volt.
Innen az utatok az orvosiba vezetett, ahol, mily meglepő, ismét az utolsó voltál, bár itt ez nem járt semmilyen „hátránnyal” vagy megkülönböztetéssel. A doktornő szépen végig ment az orvosi aktáidon, átnézte, hogy volt e valami allergiád, betegséged.
- Meg kell ígérnie nekem, hogy az itt tartózkodása alatt nem öli majd meg magát. Határozott választ kell, hogy kapjak, máskülönben az előírások értelmében kényszerzubbonyba kell, hogy zárjam magát az elkülönítőbe. Ez hónapokig tarthat, így kérem nagyon határozottan feleljen.
Akármennyire is sokkoló volt ez a kérdés, valahol mélyen legbelül számíthattál rá, hisz az eddigiek alapján ez a hely nem tűnt olyannak, ahol szívesen tartózkodna az ember. A megerősítő válasz után jön a következő durva kérdés, méghozzá egy papír társaságában.
- Kit értesítsünk, ha életét vesztené a börtönben? Töltse ki az iratokat aztán mehet a dolgára.
Nyomott egy pecsétet az aktádra, majd az őrök tovább kísértek a barakk folyosójára. Egy vörös hajú lány volt a szembe szomszédod, ő is most érkezett. Az ő cellatársa egy rendkívül szótlan sötétbarna hajú lány volt, aki úgy tűnt, hogy az érkező rab ágyán ücsörgött éppen, ugyanis rögtön tovább állt, amint a lány belépett oda. Még mielőtt ez megtörténhetett, közöltek még pár nagyon fontos szabályt, amik ugyan le voltak írva a házirendben, de külön is kiemelték: A kaján és a személyes tárgyaidon tilos osztozkodni, tilos megváltoztatni a kapott tárgyak állapotát (faragni a szappanból, szétszedni a borotvát stb), lámpaoltás tízkor, ébresztő hatkor. A munkabeosztást a falon találjátok, ám a nevetek csak este kerül fel rá. Vacsora hatkor, kivéve a konyhán dolgozóknak, akiknek nyolckor. Zuhany nyolctól fél tízig.
Utána beléphettél a celládba, ahol máris megkaptad a hidegzuhanyt. A cellatársad neked is egy már szintén ott lévő rab volt, ő azonban minden volt, csak nem rendes vagy csendes.

- Helló friss husi. – üdvözölt az ágyán ülve – Nem árt tisztáznunk néhány szabályt, ha békésen akarunk együtt élni. Az én térfelem tabu, a polc számodra tabu, a te feleden lévő is. Ha fosnod kell, akkor két percenkét lehúzod a budit, én nem akarok miattad a büdösben élni. Ha valami cuccra igény tartasz, akkor bezárod, zokszó nélkül fogom használni a széthagyott szarjaid. Oh, és rendet fogsz tartani, mert ha miattad kikapcsolják a rádiót, véged van, capiche?
Bemutatkozni persze nem mutatkozott be.

Két ágy, egy-egy egymás mellett elhelyezkedő szekrény, WC, egy íróasztal egy rögzített székkel, egy mosdó és egy-egy polc mindkét ágy felett.

Indulás előtt:
Reggel hajnali négy óra harminc perc, megyei fogda. Az indulás napja. A téged üdvözlő rendőr körül-belül veled egy magas és egy halk, alig hallható “Ébresztő”-nél többre nem méltat téged. Titkon reméli, hogy nem hallottad így rád ordíthat, ha nem kelsz ki az ágyból. Megvető tekintettel néz rád és türelmetlenül várja, hogy rendet tegyél a celládban. Nem ad utasításokat, mert pontosan tudja, hogy te is tisztában vagy azzal, hogy mi a teendőd. Rendrakás, mosdó aztán indulás a közös terembe. A nálad lévő vagyontárgyaid fel sem mutatja, mert elég követ mozgatott meg ahhoz, hogy minden, ami nálad volt lopottként legyen feltüntetve a nyilvántartásban, ebből adódóan hivatalosan nem a te tulajdonod semmi sem, így nincs is mi felett rendelkezned.
Ahogy távozol a celládból, köpött egyet feléd, de szándékosan úgy, hogy ne találjon el. Ha kérdeztél is valamit, csak arra válaszolt, amire nagyon muszáj volt és minden esetleges válasza után hozzátette, hogy csipkedd magad, nem ér rá egész nap.
Lekísértek a fogadó szobába, ami az ilyen hajnali órákban egyben a rabszállítás előkészítésére szolgált. A szomszéd helyiség volt a másik gyülekezőszoba, ott a női rabok várakoztak arra, hogy megteljen a szoba. Az itteni rabtársaid nagyon jól tudták, hogy rendőr voltál így, ha bárkivel is próbáltál beszélgetést kezdeményezni, az nemes egyszerűséggel azonnal elhajtott, a közös helyiségben töltött perceid tehát máris magányosan teltek. Az itt lévő arcok közül mindenfélét láttál. Volt néhány magabiztos férfi, akik valószínűleg nem először utazik börtönbe, viszont volt egy félrehúzódó férfi, aki épp a hányása visszatartásával küzd. A sarok felé van fordulva, így csak azt látod, illetve hallod, hogy próbálja visszanyelni az idegességtől felfelé igyekvő tegnap esti vacsoráját. Nem túl szép látvány, ám ha segíteni akarnál rajta, akkor nemes egyszerűséggel elküld, mondván nem kér a kékek segítségéből. Két oldal van, ő pedig nagyon is jól ismeri a sajátját. Azok, akik később csatlakoztak hozzátok is nagyon jól ismerték a múltadat, így nem sűrűn akartak bárminemű kapcsolatot létesíteni veled. Az, ami kifejezetten furcsa volt számodra, hogy nem volt jelen a testvéred, pedig ő is ebben a fogdában vár arra, hogy a börtönbe
Ahogy lassan megtelt mindkét helyiség, az őrség összetrombitált titeket egy kettes libasorba, majd a lábatok és a derekatok összeláncolta, a kezeidre pedig egy bilincset helyezett. Ugyanaz a tiszt volt, aki korábban ébresztett, így rendkívül szorosra húzta a bilincsed, biztos lehetsz benne, hogy amikor megérkezel a börtönbe, tele lesz sebekkel. Mindenki kapott egy kisebb „dobozt” a bilincsére, ami arra szolgált, hogy ne tudják feltörni a zárat, viszont az, amit te kaptál még ennél is durvább volt. Kulcs zárta, nyilván azért, mert te magát a szerkezetet is nagyon jól ismerted és véletlenül sem tudsz így megszökni. Lassan készen álltatok és ha átnéztél a plexin a másik szobába is, akkor láthattad azt is, hogy ők is. Amikor elindultatok, a rendőr rálépett a láncodra, ami azt eredményezte, hogy az első pár sor, tehát te is orra bukott. Egy nagyobb testű rab zuhant rád, így messze nem volt kellemes utána talpig láncokban feltápászkodni.
- Egy rohadt szégyen vagy, Moretti. Egy kibaszott fekete folt a rendszerben. Nézd meg, hogy hova süllyedtél te kis rohadék.
Felelte föléd hajolva a tiszt, majd felsegítette a melletted lévőt, ami azt eredményezte, hogy neked még nehezebb volt felkelned a feszülő láncoktól. A férfi csapat ért először a buszhoz, így a legtöbb ablak mellett lévő hely nagyon hamar elkelt, de ez volt az első helyzet, amikor előnynek számított a rendőri múltad. Senki nem akart melletted ülni, mert az a cellás életben rossz fényt vethet rád, így egyedül maradtál egész úton. Továbbra sem akart senki beszélni veled, így a gondolataid és a táj volt az egyetlen, amivel le tudtad foglalni magad. Bár odakint nem volt túl sok látnivaló. Persze, amíg kiértetek a város széléről addig lehetett csodálni az épületeket, onnan túl viszont csak földek és aszfalt. Ilyen korán még autó is alig jár ezeken az utakon, így még csak azzal sem tudtad aktívan elütni az időt, hogy az arra járó kocsikat számoljad.

Az érkezés előtti néhány óra rendkívül kellemetlen volt, ugyanis valaki az első sorokban maga alá vizelt, nem bírta tartani. A szag tőled távolról jött, de így is elég hosszú volt az út ahhoz, hogy te neked is órákon keresztül kelljen szagolnod. A kocsi megállt, ti pedig felsorakoztatok ugyanúgy, ahogy korábban. Itt már egy másik rendőrtiszt volt, így semmi megaláztatás nem ért téged. Egy kis épület előtt álltatok, bár nem börtönőr voltál, tudtad nagyon jól, hogy mi ez a hely. Meztelenre kell vetkőzni, aztán átkutatnak, feljegyzik a fizikai sérüléseid, anyajegyeid, megvizsgálják, hogy nem vittél e be valamit a testedbe rejtve. Nagyon hamar rád került a sor, csak a vezetéknevedet hallottad.
- Moretti.
Ahogy belépsz, valószínűleg már vetkőznél is le, mikor a rendőr leint.
- Arra nem lesz semmi szükség. Megvannak a magam elvei, látom, rendőr volt. Én vigyázok a sajátjaimra és megbízom bennük.
Miközben beszélt, már húzta is a pipákat a helyekre, amik igényelték azt. A termoszból kiöntött egy pohár kávét, majd egyet neked is.
- Most pedig, mondja el kérem, hogy ha van tetoválása, sebe vagy bármi bőrrendellenessége, nagyobb anyajegye és ha igen, akkor hol találom azt. A kávé nem forró, kábé addig tart míg elfogyasztja azt, ameddig a keresés tartana. Ha gondolja, nyugodtan menjen el a mosdóba. Biztos hosszú útja volt.
Először valószínűleg fogalmad sincs arról, hogy komolyan veheted e a tisztet, de az agresszió vagy a manipuláció egyetlen jelét sem mutatta, úgy tűnik a saját „kódja” szerint él. Miután végeztetek a beszélgetéssel, az útjára engedett és máris hívta a következő rabot. Várakoznod kellett pár percig, ugyanis a sor elején voltál. Valószínűleg mindenki másnál jóval tovább tart és jóval durvább, megalázóbb és embertelenebb ez a procedúra. A korábbi kollégáidtól hallottad, hogy van, akihez be kell hívni még egy biztonsági őrt, mert nem hajlandó a kooperációra. Azok általában jó pár extra lila sebbel távoznak, amiket a papírjaik szerint persze már réges-régen magukon viseltek, akár lehetséges ez biológiailag, akár nem.
A következő megálló a zuhanyzófülke volt. Itt már te sem úszhattad meg a meztelenkedést, de a közös öltöző és örsi zuhanyzó miatt nem voltak akkorák a gátlásaid, mint néhány embernek. Egy iszonyú undorító szagú és állagú, tenyérnyi sampont nyomnak a kezetekbe. Ezzel át kell mosnotok az egész testeteket. A víz, hát... iszonyú hideg. Nem a reggeli frissítő zuhany féle hideg, hanem a már égető, rohadt kellemetlen féle. Senki sem időz túl sokat odabent, ha igazak is a fürdőben történő erőszaktevések, az biztos, hogy nem ebben a fürdőben. Itt valószínűleg senkinek sincs szexuális étvágya. A sampon szagát sehogy sem tudod lemosni magadról és fura érzést is kelt benned. Mintha rajta lenne a bőrödön, holott elvileg lemostad és csak a szagát érzed.
Amint végeztetek, mindannyian kaptatok egy-egy borotvát. Ha közelebbről megvizsgálod, nagyon nehéz lett volna kioperálni a pengét. Aki nem tart igényt a borotválkozásra, annak ott helyben, egy tiszt szeme láttára ki kell dobnia azt a kukába. Amíg várakoztatok, meghozták a ruháitokat. Mindenből hármat, valamint egy szennyeszsákot. Rengetegen azonnal elkezdték ebbe pakolni a cuccokat és valószínűleg te is így teszel majd, mert ismerted a dörgést. Hamarosan megkapjátok a matracot, a paplant, a házirendet és a zsebpénzt, ami Arkansas államban tizenkét dollár, illetve a lakatot és a hozzá tartozó kombinációt, hogy be tudd zárni a celládban lévő holmikat a szekrénybe. Ezeket a cellád elfoglalásáig neked kell mindenhova magaddal cipelned, így célszerű minél több dolgot bedobni a zsákba a dolgod megkönnyítésének érdekében.
A cuccok átvétele után a következő megálló nem volt más, mint az ebédlő. Tudtad, legalábbis sejthetted, hogy az otthoni koszttól gyökeresen eltérő minőségű és ízű kaját fogsz kapni, arra azonban te sem számítottál, hogy ennyire. Jóformán semmi íze nem volt, egyáltalán nem volt étvágygerjesztő és amikor az első kanállal lecsúszott a torkodon az egyetlen dolog, amit éreztél, az az evőeszköz után hagyott fémes íz a szádban. Jó pár kilót le fogsz adni az itt tartózkodásod alatt.
A következő megálló az orvosi volt. Szokásos ellenőrzéses procedúra, bár jóval szegényesebb, mint amit a háziorvos csinál. Csak a tényleg kötelező vizsgálatokat végzi el rajtad, végigmegy a múltadon: Allergiák, betegségek, esetleges fogyatékok és ezeket az adatokat felviszi a számítógépébe, majd az aktádba helyezi.
- Minden rabtól kötelességem megerősítést kapni, hogy az itt töltött ideje alatt nem fog végezni magával. Kérem, hogy ez a válasz határozott, jól érthető és egyenesen megfogalmazott legyen, máskülönben kénytelenek vagyunk kényszerzubbonyban az elkülönítőbe helyezni. Az ott töltött idő több hónap is lehet.
Az utolsó mondat inkább hangzott fenyegetően, mint informatívan. Amint erre rábólintottál, jött is a következő kényelmetlen kérdés.
- Kit értesítsen a börtön, ha életét vesztené az itt töltött idő során?
Az orvos gyakorlatilag csak a vizsgálat során tekintett fel a számítógépe elől. Nem igazán érdekelte, hogy ki vagy, csak a dolgát végezte. Számára nem voltál több, mint egy szám a rendszerben, egy munkahelyi probléma, amit oldani kellett. Pecsét az aktára, aztán irány a számodra kijelölt cella. A cuccaiddal a folyosón állva kellett végighallgatni azt, ami amúgy a házirendben is le van írva, de fontos volt kiemelni: A kaján és a személyes tárgyaidon tilos osztozkodni, tilos megváltoztatni a kapott tárgyak állapotát (faragni a szappanból, szétszedni a borotvát stb), lámpaoltás tízkor, ébresztő hatkor. A munkabeosztást a falon találjátok, ám a nevetek csak este kerül fel rá. Vacsora hatkor, kivéve a konyhán dolgozóknak, akiknek nyolckor. Zuhany nyolctól fél tízig. Csak azután, hogy ezeket meghallgattad volt lehetőséged arra, hogy elfoglald a celládat. A szobatársad már akkor a cella ajtajában várt, mikor még a szentbeszédet kellett hallgatnod.
- Azt csiripelték a verebek, hogy egy rendőr a szobatársam. - Kezdte rögtön, mikor elkezdtél lepakolni. – Javaslom, hogy húzd meg magad errefelé. Mármint ez nem fenyegetés, én nem foglak bántani, nincs meg a fizikai alkatom sem hozzá, meg úgyis mindenki, aki felvette a rabruhát, onnantól egyenlő, de sokan vannak, akik nem így gondolják. Ne nyúlj a cuccaimhoz és ne üsd bele az orrod a dolgomba és jól meg leszünk.


Két ágy, egy-egy egymás mellett elhelyezkedő szekrény, WC, egy íróasztal egy rögzített székkel, egy mosdó és egy-egy polc mindkét ágy felett.

Hajnali négy óra harminc perc, megyei fogda. Ma kerülsz át az Arkansas-i Departmen of Correction börtönbe, aminek egyetlen egy pozitívuma van: Újra együtt lehetsz a testvéreddel, bár ez biztos, hogy egy boldogabb pillanat lenne, ha mindez a szabad világban történt volna. Valami azonban nem volt rendben. A rendőrtiszt sorra járta a cellákat és vette ki belőle a rabokat, többször el is haladt a tiéd mellet. A plexiüvegen még be is nézett, hogy alszol e, ám arra lettél figyelmes, hogy a hely szép lassan kiürült, érted pedig nem jött el senki. A szobád lámpáját persze nem kapcsolták le és nincs még gyakorlatod abban, hogy az erősen izzó neoncsövek mellett el tudj aludni, így egy nagyon kellemetlen és korai reggelt okoztak neked. Mivel ez csak egy fogda volt, így a helyiség rendelkezett egy órával. Percre pontosan két óráig nem láttál senkit. Bár az összes cella zárva volt, a hely így is rendkívül magányosnak hatott. Tikk-takk. Csak a manuális óra kattogása volt az egyetlen hang, ami beszűrődött a betonfalak közé. Végül megérkezett a fogadóbizottság.
A rendőrtiszt, aki érted jött egy két méteres férfi volt, kopasz fejű és szemöldökű. Testtartása olyan egyenes volt, mint az épületet tartó oszlopok és a gumibotot úgy szorította a jobb karjában, mintha a karja részét képezné. Barna szemei a szemkontaktust keresték a tiéddel. Végigtekintett a szobán aztán utasított arra, hogy tegyél rendet benne.
- Az utolsó mohikán... Gondolom össze vagy zavarodva, hogy mi a francot keresel még itt, mi? Felsőbb utasításra fel kell vennem újra a vallomásod. Franc sem tudja, hogy miért, össze akarják hasonlítani a kettőt. Ne aggódj, nem enyhíteni akarnak a büntetéseden, hanem emelni azt, így a vallomás újrafelvétele után te is beköltözhetsz a lakosztályodba, hogy aztán feléld a tisztes amerikai állampolgárok adóját.
Tartott egy kis szünetet, újra felmérte a helyiséget.
- Tedd rendbe a helyet, aztán menj el vizelni. David kedves rendőr, de ő sem állhat majd meg azért, mert esetleg nem bírsz csomót kötni a töködre. Sokkal nagyobb máker vagy, mint gondolnád. NAGYON kevesen utaznak a kényelmes rendőrülésen a börtönbe.
Hirtelen témát váltott, szemmel láthatóan nem volt kíváncsi a te verziódra, álláspontodra, kiegészítéseidre.
- Azt mondták, hogy a nálad lévő pénz lopott volt, így nincs egy üres vasad sem, szóval, ha valaha kikerülsz a hűvösről, akkor ne keresd a cuccaid, addigra egytől-egyig be lesznek zúzva. Na gyere, ma még nem reggeliztem és hála neked, csak később fogok tudni.
Ezt követően elkísért a vallatószobába, majd bekapcsolta a diktafont és rögzítette, amit mondtál, újra. Nem kérdezett és teljességgel hidegen hagyták a szavaid egészen addig, míg nem tértél el a témától. Ha így volt, akkor egy szúrós tekintettel és egy figyelmeztetéssel visszaterelt az eredeti mondandódhoz. Nem tért ki arra, hogy mire kíváncsi pontosan az esettel kapcsolatban, így valószínűleg valami a kerek egészben nem stimmelt.
A vallomás felvétele után bekísért a látogatói helyiségbe. Pontosan tudod a korábbi esetből, hogy alapjáraton is itt gyülekeznek a rabok, most viszont csak te voltál itt egyedül, míg meg nem jelent David, méghozzá egy női rab társaságában.

Az ember akkor kezdi el értékelni a legapróbb, legmegszokottabb dolgokat, mikor megfosztják őt tőle. Hajnali kettőkör te például valószínűleg inkább forgolódtál volna az ágyadban, mintsem egy hirtelen, pár másodpercig tartó vaksággal gazdagodj. A szobádban lévő neonfényeket nem te irányítod és bár tudtad, hogy átszállítanak egy közelebbi fogdába, ahogy azt is tudtad, hogy éjnek évadján fog ez megtörténni, az ilyen hirtelen villanásra sehogy sem lehetett felkészülni.
Kopogást hallottál a cella ajtaján, majd hamarosan nyílt is az ajtó. Egy fáradt mosolyú, huszas évei végén járó rendőrsrác nyitott be, a letartóztatáskor lefoglalt cuccaiddal a kezében, a doboz tetején pedig egy gőzölgő automatás kávéval.
- Jó – ásított - reggelt. Hosszú útnak nézünk elébe, javaslom, hogy menjen el a mosdóba miután rendberakta a szobáját. Ha gondolja, ezt igya meg... Ha nem, szívesen elfogyasztok egy másikat is. A nevem David, de a névtáblámról is nyugodtan leolvashatja.
A helyiség egyetlen asztalára lerakta a kávét, az illata alapján rendkívül erős volt. Visszalépett az ajtóhoz majd igyekezett lassan és érhetően beszélni. Korán van, sőt, inkább késő van, így elég nehezen fogja fel a dolgokat az ember.
- Szeretné elpostázni valakinek a vagyontárgyait, vagy az állam gondjaira bízni.
Egészen biztos voltál abban, hogy nem volt nálad készpénz a letartóztatásod napján, ami fedezte volna a csomagküldést, viszont a rendőr úgy beszélt róla, mint egy teljesen valid, választható opcióról. Ha meg akarod inni a kávéd, akkor vár addig, amíg elfogyasztod, ha nem akkor pár percre magadra hagy, a csomagoddal kapcsolatban intézkedik, szintén az alapján, ahogy döntöttél, majd egy bilincset pörgetve az ujján tér vissza.
- A ház ajándéka, barátságkarkötő – tényleg igyekezett humorizálni, bár talán a helyzetedben nem épp a legjobban jött ki – Ha engem kérdezel, nem megy a szeme színéhez, de hát ki vagyok én, hogy az ilyesmikről döntsek. Csak a sofőr. Remélem, hogy azért az autómban fog tudna pihenni egy kicsit, a bilincs sajnos az érkezésig nem kerülhet le, majd óvatosan vezetek. Erre tessék.
Azzal teljesen kitárta a régi cellád ajtaját és ha készen álltál, akkor azonnal elkísért a rabszállító autóig. Közel volt hozzád, de nem szorította a vállad. Tudta, hogy tisztában vagy azzal, hogy ha futni próbálnál sem lenne semmi esélyed és az eddigi benyomás alapján messze az egyik legrendesebb rendőr, akivel összehozott a sors. Sajnos a pletykák szerint a börtönben nem ilyenekre számíthatsz.
Az autóba érve kinyitotta neked az ajtót, aztán mikor „kényelembe helyezted magad” beült a volán mögé.
- Kapcsolhatok zenét, vagy szeretnél pihenni?
Halál komolyan megkérdezte, valószínűleg mindenre számítottál csak arra nem, hogy majd érdekli, hogy egy utolsó random rab a két fogda közti utazás során szeretne e pihenni. Ha azt válaszoltad, hogy maradhat a zenebona, akkor is lehalkította azt, hogy hátra szinte alig volt hallható majd halkan dúdolgatva elindította az autót. Ha azt mondtad, hogy inkább pihennél, csendet szeretnél akkor a kijelzők fényerejét levette a minimálisra és lekapcsolt minden világító kütyüt, aminek nem volt előírás, hogy világítson.
Akárhogy válaszoltál, előbb vagy utóbb elnyomott az álom. Ha megittad a kávét, akkor nyilván később, de így is kiesett egy hosszabb idő. Arra ébredsz, hogy David épp a rendőrségi rádióba beszél.
- Vettem.
Csak ennyit hallottál, de a mozgolódásra hátra is fordul a férfi.
- Volt egy vonatbaleset, ami miatt késni fogunk. Úgy tűnik, hogy egészen a börtönig én viszem majd magát. Oh, és lesz egy utastársunk is... Döntse el maga, hogy ez szerencse e vagy sem.


Ahogy eléritek a fogdát, ha igényt tartasz rá David segít kiszállni a kocsiból, ha nem akkor ugyanazzal a megszavazott bizalommal, mint korábban mögötted sétál, kivéve az ajtóknál, ahol értelemszerűen ő nyit ajtót. Ahogy beléptek, egyenesen a látogatói helyiség felé terelt. Egy férfi rab már várt ott.

David egy pillanatra magatokra hagyott titeket, hogy elintézze a másik rendőrrel a papírmunkát, de alig telt pár percbe, hogy visszatért, szintén egy bilincs társaságában, ami Lance karjára került. Mivel a rendőrautóban jóval kevesebb a hely, mint egy buszban így a hasatok és a lábatok nem lett egymáshoz láncolva, de a bilincsetekre kaptatok egy-egy dobozkát, ami meggátolta azt, hogy a zárral babrálhassatok az odavezető úton. Pont a másik két lánc hiánya miatt egy jóval biztonságosabb, kulcsra zárandó változatot kaptatok a kezetekre, aminek a zárját bilincsben fizikai képtelenség volt elérnetek.
A másik rendőr segítségével betereltek titeket az autóba, majd miután bezárták a ti ajtótokat David kezet fog az ismeretlen kopasszal, aztán elstartolja a kocsit.
- Ti vagytok az utolsó fuvarom - kezdeményezett váratlanul a beszélgetést miközben ismételten lehalkította a rádiót. - Floridába költözöm a családommal, ott pedig önvédelmi iskolát fogok nyitni. A reggeli késés kicsit keresztülhúzta a számításaim, de hozzuk ki belőle a legjobbat. A feleségemmel akartam ünnepelni, de az ma már nem fog összejönni szóval...
Ekkor hirtelen elfordította a kormányt és letért az autópályáról a benzinkút felé, majd a kút McDonalds-ja felé kezdett lassan vezetni. Egy pillanatra hátrafordult mosolyogva, aztán ennyit mondott:
- Én nem mondom el, ha ti sem. Azt kértek az étlapról, amit csak szeretnétek.
Megállt az elektronikus kijelző előtt és várta, hogy végig gördüljön a teljes étlap.





Megvárta, amíg választotok aztán odagurult rendelőablakhoz és bemondta a saját rendelését, (Egy big mac-et kért sültkrumplival és egy kávéval), majd a tiéteket is. Amint megkapta a bedobozolt kaját, vagy ha kértetek, kajákat azonnal odébb gurult egy félreeső helyre és odaadta a ti részeteket is, majd tovább indult. Édes, utolsó „szabad” vacsora volt, ami egy pillanatra talán elfeledtette veletek azt, hogy hova tartotok éppen. De amikor az utolsó falat lecsúszott, hamar ráeszméltetek, hogy nagyon sokáig nem fogtok még ilyen finomat legurítani a torkotokon, ahogy arra is, hogy a pillanatnyi „idil” hamarosan véget ér, a ti életetek pedig gyökeresen meg fog változni.

Folytatás holnap

Ahogy egyre közeledtetek a börtönhöz, úgy múlt el egyre jobban a pillanatnyi jókedv. Ahogy elértétek a börtön bejáratát, a helyzet csak tovább romlott. Az autó a busznak fenntartott parkolótól egy kicsit odébb parkolt le, két, a börtön szimbólumával ellátott kocsi közé. Ezek a parkolók a tárgyalásra vagy bármi, börtönön kívüli területre történő rabszállításra vannak fenntartva. Itt egy-egy tiszt (egy férfi és egy nő) fogadott titeket, majd két külön épületbe tereltek titeket. Ez a másik parkoló miatt egy kisebb kerülő volt, de mivel voltál már korábban börtönben, pontosan tudtad, hogy mire kell számítanod odabent. Legalábbis azt hitted, hogy készen állsz rá, hiszen korábban többször átestél rajta. Ez viszont nem olyan dolog volt, amit könnyen megszokik az ember. A helyiségben ülő rendőr rendkívül professzionális volt, még csak arra sem tett megjegyzést, hogy későn, egyedül érkeztél amiért neki ki kellett ide jönni, hogy elvégezze ezt a rendkívül kedves procedúrát.
Mégis, még ez sem segített nagyon azon, hogy bárminemű rosszérzés nélkül túl ess ezen az egészen. Iszonyú degradáló, ahogy meztelenül állsz a szoba közepén, ő pedig végigméri a meztelen testedet, mintha csak egy darab húst vásárolna. Minden sebet, jelentősen nagy anyajegyet, bőrrendellenességet, el nem távolítható testékszert, tetoválást feljegyez. Ezt követte a szájvizsgálat. Bár rendkívül kellemetlen ide-oda feszegetni a szádat, hogy megbizonyosodjanak róla, biztos nem rejtettél el ott valamit, még mindig kellemesebb, mint tűrni, ahogy végigmérik a meztelen tested, annál pedig, ami most következett, pedig mérföldekkel elviselhetőbb része volt ez a dolognak. Ismerted a dörgést, de még mindig annyira ember alatti dolog volt szétfeszített fenékkel, behajlított lábakkal köhögni, miközben azt vizsgálják, esik e ki drog vagy bármi más hátulról, hogy azt nem lehetett szavakba önteni. Mivel nem először csinálod, így nagyon hamar túlestél rajta, de ez közel sem jelentette azt, hogy nem emlékszel minden egyes alkalomra, amikor ez történt. Felöltözés után még lehetőséged volt kimenni a mosdóba, aztán viszont vittek is tovább, immáron a börtön épületén belülre.
Következő megálló, zuhanyfülke. A sampon itt is rendkívül büdös, az állaga pedig olyan, mint a ragasztó, viszont a korábbi alkalommal eltérően, ezúttal egyedül voltál itt, ami jó is lett volna. A hangsúly természetesen a volnán van, a pár perc egyedüllétet ilyen iszonyú hideg víz mellett fizikai képtelenség volt élvezni. Ez nem a kellemes, reggeli sport után végzett hidegzuhany, hanem a szinte égető hideg. A fejbőröd módszeresen fáj, ahogy próbálod lemosni magadról a sampon szagát, de tudod jól, hogy nem jön le. Soha nem jött le. Ezután egy borotvával kínáltak, hogy ha akartad, le tudd borotválni a szakálladat. Tudod jól, hogy a börtönben történő verekedések esetén az a jó, hogy ha sima az arcod, mert egyel kevesebb helyen tudnak megragadni, de ettől függetlenül (ez a börtön legalábbis), nem kötelez arra, hogy eltávolítsd az arcszőrzeted. Ha nem tartasz igényt a borotvára, vagy pedig végeztél akkor az őr jelenlétében kell kidobnod azt az erre kijelölt kukába. Ezután kaptad meg a ruháid. Három darabot mindenből és egy szennyes leadására kapott zacskót. Nem volt időd sem arra, hogy esetleg be tudd pakolni ezeket a táskába, hiszen későn érkeztél így a következő adag cucc is be volt már készítve: A börtön házirendje, amire kár a nyomdafestéket és az esőerdőket pazarolni, egy olyan vékony paplan, hogy szinte átlátszó, egy felcsavart matracot és egy lakatot, illetve a hozzá tartozó nyitó kombinációt, amivel majd a szállásodon lévő privát szekrényed tudod majd kinyitni. Arkansasban tizenkét dollár a havi „zsebpénz”, ezt is most kaptad kézhez, bár nem tudod, hogy mikor lesz lehetőséged bármit is költeni belőle. Pedig egy strandpapucs a zuhanyzóba mindenképp fontos lenne, ha sikerülne.
Ezután ebédet kéne kapnod, de mivel nem egyszerre érkeztél így egyenesen az orvosiba kísértek. Az orvos szó szerint csak átfutotta az aktáidat, majd villámgyorsan elvégezte a szükséges vizsgálatokat. Tudtad, hogy a két legkényesebb kérdés következik.
- Kötelességem megkérdezni, hogy nem fog e végezni magával az itt tartózkodása alatt. A válasznak egyértelműnek és egyenesnek kell lennie, ellenkező esetben kötelességem kényszerzubbonyban az elkülönítőbe zárni. Ez a fajta kezelési mód hónapokig is tarthat...
A következő kérdés csak a megerősítő válaszod után jött:
- Kit értesítsünk, ha életét vesztené az itt tartózkodása alatt?
Ha mindkét kérdésre megadtad a választ, akkor nyomott egy pecsétet az aktádra és tovább engedett. Végre el tudtad foglalni a szobádat, bár előtte még a fejedbe rágták a jól ismert szabályokat, tudván, valószínűleg senki nem olvassa majd el a házirendet tartalmazó könyvecskét. Igazából ugyanazt szajkózzák, mint a korábbi börtönben: Nem szabad megosztani a kajádat és a vásárold holmidat másokkal, tilos módosítani az állam által biztosított tárgyakat, például szappanból faragni dolgokat, szétszedni a borotvát stb. A munkabeosztás este lesz elérhető a falra függesztve, bár a te neved a kései érkezés miatt nem biztos, hogy rajta lesz. Lámapoltás tízkor, ébresztő hatkor, vacsora este hatkor, kivéve a konyhán dolgozóknak, akiknek nyolckor, zuhany nyolctól fél tízig. Ezután lehetőséged volt elfoglalni a cellád. A rabtársadról fogalmad sem volt, hogy ki lehetett ugyanis egyelőre nem volt ott senki, de láttad néhány személyes holmiját, így biztos, hogy nem voltál egyedül. Legalább volt lehetőséged nyugodtan lepakolni.

Két ágy, egy-egy egymás mellett elhelyezkedő szekrény, WC, egy íróasztal egy rögzített székkel, egy mosdó és egy-egy polc mindkét ágy felett.

David megvárta, amíg elfogyasztjátok a kaját, utána újra elindította a kocsit. Ahogy egyre közeledtetek a börtön felé, úgy ritkult egyre inkább a zöld a tájból. Fák szinte nem is voltak, a börtön közvetlen közelében pedig egyáltalán nem, nyilván biztonsági okokból kivágták őket. Az autó egy kicsit beljebb parkolt le, ha kitekintettél az ablakon láthattad, hogy elhajtotok a busz számára kijelölt parkoló mellett és két, a börtön tulajdonában álló kocsi mellé parkoltok le. Ezek szintén rabszállító autók, így valószínűleg arra szolgálnak, hogy ha tárgyalásra vagy valami más helyre kéne szállítani egy, vagy csak nagyon kis mennyiségű rabot, akkor ezeket használják erre a célra.
Amikor megálltatok, már várt rátok két börtönőr, egy férfi és egy nő. A nő volt az, aki átvett téged és egy, a börtön előtt található kis épülethez terelt. Busszal nem kellett volna ekkorát kerülni, de egyértelmű volt, hogy jóval kellemetlenebb lett volna azon utazni, iszonyú szerencsések voltatok. A tiszt az épület elé állított és ha eltekintettél balra, láthattad, hogy az utastársad már be is hívták. Fogalmad sincs, hogy mi vár rád odabent, de valahogy csak nem adnak jelzést arra, hogy bemehetnél végre. Még pár percig ácsorogsz, mire egy, a tiédhez hasonló testalkatú, bár kicsit izmosabb, szintén szőke hajú nő mérgesen kivágja az ajtót.
- Az orvosnak majd jelezd, hogy baj van a látásoddal. Az égadta világon senki nincs itt, akkor mire vársz, hogy valaki szépen megkérjen, hogy be gyere? Elnézést, hercegnő, akit külön autóval kell idehozni, méltóztatna bejönni kérem?
A tekintete rendkívül szúrós és szigorú volt, jócskán dühös volt. A semmire. Vagy a saját helyzetére, vagy arra, hogy foglalkozni kellett veled. Vagy ezek közül mindenre egyben. Ahogy becsukódott mögötted az ajtó, jött a következő, még csak metaforikus hidegzuhany.
- A ruháid hajlandó vagy azért levenni, hogy végre mehessek a dolgomra, amiért ténylegesen fizetnek, vagy azt is kérelmeznem kell? Mire vársz még? Tapsoljak, énekeljek?
Valószínűleg lenne jónéhány megjegyzésed, de a nő szemei szinte égnek az általa generált haragtól, szóval talán nem ő az, aki erre kimondottan vevő lenne. A helyiségben nincs kamera és már így is messze durvábban beszélt, mint hivatalos körökben lehetne. Amint levetkőztél, a lehető legnagyobb gyorsasággal körbejárta a testedet és minden nagyobb anyajegyet, sebet, esetleges bőrrendellenességet, tetoválást, le nem vehető testékszert feljegyzett rajta. Ezután felemeltette a kezeddel a melleid (a korábbi, kedves hangnemében), illetve ellenőrizte a hajlataidat, hajad, hogy nem rejtettél-e el ott valamit. Ezután jött a szájvizsgálat. Több irányba szét kellett feszíteni a szád, hogy ellenőrizni tudja, hogy nem próbálsz e meg esetleg ott bevinni valamit.
- Látom jól főznek abban a fogdában – felelte megvetően.
Ekkor következet a mélyvizsgálat, kicsit behajlított lábakkal, szétfeszített fenékkel kellett köhögnöd úgy, hogy annak eredményét ő is lássa odalent. Természetesen, mivel soha nem csináltál még ilyet, illetve megalázó és zavarban is vagy, ezért nyilván nem csináltad jól elsőre, de még másodikra sem, de ezt a téged intéző tiszt nem értette meg. Valószínűleg olvasta az aktádat, mert amikor másodszor sem csináltad azt, amit mondott, konkrétan odahajolt a füled mellé és bele ordított.
- Mi lenne, ha leszállnál a magas lóról és leereszkednél az átlagemberek közé. Már nem a hivatalban ücsörögsz a kis öltönyödben, szóval örülnék, ha együttműködnél és azt csinálnád, amit mondok, basszus!
Ezután szinte biztos voltál abban, hogy a következő próbálkozás sikerült, a nő azonban elismételtette veled újra és újra. Valószínűleg így akarta kiereszteni a gőzt és amíg ez meg nem történt, te voltál az aki (szó szerint) tartotta a hátát miatta. Amikor végre megunta, azonnal normális hangnemre váltott.
- Na nem is volt olyan nehéz, igaz?
Kérdezte álszent mosollyal, majd közölte, hogy mielőtt tovább indultál, lehetőséged van még kimenni a mosdóba, aztán visszaadott a másik tisztnek, hogy bevezessen a börtönkomplexum épületébe. Egyenesen egy zuhanyzórészlegbe tereltek, ahol valami eszméletlenül büdös és rendkívül furcsa állagú sampont nyomtak a kezedbe. Az adaggal a tested sem tudnád megmosni rendesen, de a szabályok szerint ezzel a fura zselés izével meg kéne tudnod mosni még a hajadat is. Egyedül vagy a zuhanyzóban, így még mielőtt megnyitnád a csapot, van egy kis időd kiereszteni a gőzt, ha szeretnéd. Első ránézésre jó ötletnek tűnhet ezek után a hidegzuhany, azonban amint az első cseppek a bőrödet érik, sejtheted, hogy ettől aztán nem fogsz lenyugodni. Olyan hideg, hogy szinte mar. Mintha jégkockákkal zuhanyoznál, egyértelműen arra volt kitalálva, hogy ne időzz itt sokat. Arról nem is beszélve, hogy a cucc, amit kaptál, bár kevés volt, ennek ellenére még így is totál ráragadt a testedre. Ha valameddig próbálnád lemosni, talán lejönne, de valószínűleg a bőröddel együtt, így kénytelen leszel megtanulni együtt élni vele.
A zuhanyból való távozás után megkaptad a ruháid, mindenből három darabot és egy szennyeszacskót. Mivel későn érkeztél, ezért már a többi cuccot is ott helyben megkaptad (összetekert matrac, papírvékony paplan, 12 dollár havi „zsebpénz, a börtön házirendje és egy lakat, a hozzátartozó kombinációval, amivel a cellád tudod majd bezárni) így nem sok időd van rendezgetni, a két lehetőséged a következő: Vagy beledobsz mindent a zacskóba, így gyűrve kicsit a ruhákat vagy pedig kicsit esetlenebbül, de cipelsz mindent úgy, ahogy van, már csak nem lehet olyan sok hátra a procedúrából...
Még szerencse, hogy felkínálták neked az ebéd lehetőségét korábban, ugyanis a téged kísérő rendőr közölte, hogy sajnos nem tudnak ebédet biztosítani, mert később érkeztél így a csodálatos, michelin csillagos börtönkosztot leghamarabb vacsorakor kóstolhatod majd meg. A következő megálló az orvosi.
A legalapabb vizsgálatok elvégzésével kezdi a doktornő, semmi különös, mint egy rutin ellenőrzés, csak annál jóval silányabb. A látásvizsgálat része például teljesen kimarad. Rákérdez, hogy van e valami allergiád vagy betegséged, átnézi az eddigi orvosi aktáidat, majd feláll a székéből.
- Meg kell bizonyosodnom róla, hogy nem árt majd magában idebent. Meg kell ígérnie, itt és most, hogy az itt tartózkodása alatt nem öli meg magát. Amennyiben úgy ítéljük meg, hogy veszélyt jelent önmagára, a börtön előírásai alapján kényszerzubbonyban az elkülönített részlegbe kell helyeznünk, a procedúra hónapokig is eltarthat.
Amint megkapta erre a választ, még volt egy utolsó kérdése számodra:
- Kit értesítsünk, amennyiben az életét vesztené az itt tartózkodása alatt?
Ha erre is választ kapott, máris nyomott egy pecsétet az aktádra és utadra engedett. A tiszt még a cellád barakkjánál elmondott pár fontosabb információt, amik bár fel voltak tüntetve a házirendben is, fontos volt ismerni őket: A kaján és a személyes tárgyaidon tilos osztozkodni, tilos megváltoztatni a kapott tárgyak állapotát (faragni a szappanból, szétszedni a borotvát stb), lámpaoltás tízkor, ébresztő hatkor. A munkabeosztást a falon találjátok, ám a nevetek csak este kerül fel rá. Vacsora hatkor, kivéve a konyhán dolgozóknak, akiknek nyolckor. Zuhany nyolctól fél tízig. Amint ezt tisztázták, mehettél utadra. A cella, ahova érkeztél tele volt szeméttel. Ezt könnyedén megállapíthattad, de ez nem olyan szemét volt, mint ami egy háztartásban felgyülemlik. Rendezett szemét, ami második pillantásra nem is tűnik annak. Kategorizálva van egy csomó kacat, szigorúan a cellatársad térfelén.

Egy afroamerikai, hosszú hajú, körül-belül veled egyidős nő volt az, akivel egy szobán kell majd osztoznod és épp az íróasztalon csinált valami rendkívül furcsát. Látszólag valami átlátszó, lázmérő tokra hajazó dolognak vágta le az alját. Ebből volt neki egy marékkal és mindegyikkel eljátszotta ezt. Láttál ott még egy akkumlátorától megfosztott rádiót is, az említett hiányzó alkatrész pedig valami furcsa tákolmány részét képezte és alig vetted észre, ugyanis szándékosan rá volt pakolva néhány hasonló „kacat”. Valószínűleg az itt töltött idő alatt át fogod majd értékelni a kacat fogalmát... Fogalmad sincs, hogy mi lehetett ez.
A nő annyira bele volt merülve a munkába, hogy ha tudatosította is az érkezésed, nemes egyszerűséggel nem törődött vele.

Két ágy, egy-egy egymás mellett elhelyezkedő szekrény, WC, egy íróasztal egy rögzített székkel, egy mosdó és egy-egy polc mindkét ágy felett.