Ordo
Írónövendék
Posts: 207
Elfoglaltság:Mesélést & Játékot vállal
Utoljára online: Nov 17, 2024 23:07:10 GMT 1
Jun 14, 2020 19:50:14 GMT 1
|
Post by Ordo on Jan 20, 2021 19:25:17 GMT 1
#s://media~discordapp~net/attachments/801503673313656894/806249311494340608/500~png Akinek elég bátorsága és türelme van ahhoz, hogy egész életében a sötétségbe nézzen, elsőként fogja meglátni benne a fény villanását. – Khan. Világleírás
Bevezetés:Az egész világ romokban hever. Az emberiség csaknem teljesen kipusztult. A félig lerombolt városokat a sugárzás alkalmatlanná tette az életre. Moszkva szellemvárossá változott, megmérgezte a radioaktív sugárzás, és szörnyek népesítik be. Határain túl pedig a szóbeszéd szerint végtelen, felperzselt pusztaságok és mutáns fákkal-növényekkel teli erdőrengetegek kezdődnek. De hogy mi lehet ott, azt senki nem tudja biztosan. A civilizáció a végét járja. Az ember egykori nagyságának emlékét mesék és legendák növik be. Több mint húsz év telt el attól a naptól, hogy az utolsó repülőgép felszállt a földről. A rozsdaette vasúti sínek nem vezetnek sehová. Az évszázad torzóban maradt építkezései romhalmazokká lettek. Az éter üres, a rádiósok, akik milliomodszor is ráállnak azokra a hullámhosszokra, amelyeken valaha New Yorkot, Párizst, Tokiót és Buenos Airest fogták, most csüggesztő süvöltést hallanak. Mindössze huszonkét év telt el azóta, hogy az megtörtént, s a Földnek nem az ember az ura. A sugárzás szülte teremtmények nála sokkal jobban alkalmazkodtak az új világhoz. Több méteres patkányok és pókok, mutálódott denevérek, melyet a Metró népe csak Démonoknak nevez, amik a felszínen vadásznak óvatlan áldozataikra, vagy az ismeretlen „Utasok”, anomáliák, és mindenféle más lény, mely az ember tudatára hat, és a halálba kergeti a rettegéssel. A Sötétekről nem is beszélve, mely egyesek szerint az evolúció új lépcsőfoka, a Homo Novus… És kitudja mit rejtegetnek még a sötét alagutak, melyben csak elveszni lehet és megbolondulni ha valaki nem ismeri, és a felszín lakatlan pusztái, ahová csak a Sztalkerek járnak fel, de felük sosem tér már vissza. Az emberek kora végleg lejárt. Csak nagyon kevesen vannak azok, akik nem akarnak ebbe beletörődni – csupán 40.000 ember. Nem tudják, hogy megmenekültek-e mások is, vagy ők az utolsó emberek a bolygón. A moszkvai metróban élnek, - a valaha épített legnagyobb atombombabiztos óvóhelyen. Az emberiség utolsó menedékén. Valamennyien a metróban voltak azon napon, és ez mentette meg az életüket. A hermetikus kapuk megvédik őket a sugárzástól és a felszín szörnyetegeitől, elhasználódott szűrők tisztítják a vizüket és a levegőjüket. Mesterembereik építette generátorok termelik az áramot, a föld alatti farmokon gombát termesztenek és disznókat nevelnek. A központi kormányzás rendszere már rég összeomlott, és az állomások törpeállamokként működnek. Az ott élő emberek, eszmék, vallások vagy egyszerűen csak vízszűrők mentén szerveződnek közösségekbe. Fasiszták, Vörösök, Kultisták, Féreghívők… Senki sem érti egyáltalán hogyan maradhatott meg békében ennyi eltérő nézet képviselőinek frakciói. De egyelőre béke van a legutóbbi háború a Hanza és a Vörös Vonal között. A Rend hű harcosai felelnek ezért, kik a Metrót védik mindentől, és ami ellenséges, elpusztítják. Ebben a világban a holnap nem létezik. Nincs benne hely álmoknak, terveknek, reményeknek. Az érzések helyett az ösztönök lépnek, amelyek közül a legfőbb a túlélés ösztöne. Túlélni bármi áron. De minden nehézség ellenére, van olyan állomás, mely talán az emberiség utolsó égköve, ahol emberhez méltó módon lehet élni, nem pedig állatias módon, mint a patkányok, egymás mocskában, vérében kúszva. És ez a hely a Metró Fővárosa, Polisz, mely 4 állomás együttese. De ide eljutni, a lehetetlennel egyenlő… Frakciók, Közösségek, Állomások: Jelentős Közösségek: A Gyűrű Állomásainak Közössége (Hanza)Hanza a Metró legbefolyásosabb frakciója. Az egész Kolcevaja vonal az övéké, így szinte mindent a felügyeletük alatt tudnak tartani. Mindegyik mellék alagút hozzájuk kapcsolódik be, ahol ellenőrzőpontok vannak. A Metró Parancsnokság bukása után alakult nem sokkal, és akkor is szilárdította meg a hatalmát Valeri Petrovich Loginov vezetésével. Nevét a különböző kereskedőktől kapta, mely elterjedt az egész Metrón végül. Ugyan nagyon erős, katonai ereje 4000-5000 embert számlál, nem vívnak háborút senkivel a legutóbbi Hanza-Vörös Vonal Háború óta, hanem inkább fenyegetéseket alkalmaznak, és korlátozásokat. Emiatt is csak igen nehezen lehet bejutni a területére, csak útlevéllel, hogy a jólétüket megőrizzék. Itt az emberek nem rettegnek a haláltól, az alagutak mind kivannak világítva, és szinte mindenük megvan. Negyedik Birodalom (Reich)A Negyedik Birodalom az Adolf Hitler és a Harmadik Birodalom mintájára épült, politikáját tekintve is ugyanígy, legtöbben csak fasisztáknak hívják őket. Központi állomásuk a Tverszkaja-Csehovszkaja-Puskinszkaja hármasa a Gyűrűn belül. Vezetőjük Yevgeniy Petrovich a Führer. Ideológiájuk szerint minden mutánst ki kell írtani, még az olyan embereket is, akik például csak a sugárzás miatt születtek 6 ujjal. Ezenkívül minden nem Orosz nemzetiségűt is, de főként az Afroamerikaiakat. Mivel kevesebben vannak mint az ellenségeik, főleg a Vörös Vonal, katonasága csupán 2000-3000 fő, de nagyon jó és fejlett felszereléssel, illetve képzéssel vannak ellátva. Bejutni területére nehéz, ahogy kijutni is. Vörös VonalA Vörös Vonal a Marxista–Leninista, és Neosztálinista ideológiáját követő frakció, az SZKP utódja, mely az egyik legnagyobb a Metróban. 15000 polgára közül 6000-7000 katona, ugyanakkor nem jól képzett és silány felszereléssel vannak ellátva. Vezetőjük Maxim Petrovich Moskvin Főtitkár. Területén él és virul a cenzúra, hatalmukat kémek segítségével tartják fent. Állandó háborúban állnak szinte a 4. Birodalommal azóta, hogy megjelentek. Miután a Hanza meghiúsította törekvéseiket, hogy hatalmukat az egész Metróra kiterjesszék, azóta békében vannak a Hanzával. PoliszPolisz az Arbatszkaja, Alekszandrovszkij Szad, Bibliotyeka Im. Lenyina és Borovickaja állomások négyese, mely a Hanza dobogó szíve. A világvégi sötétségben a tanulás és a háború előtti civilizáció jelzőfénye. Csak a Poliszban sikerült megőrizni a régi Oroszország számos kényelmét, elsőként a teljes biztonságot. Az Orosz kormány, a katonai vezetők és az értelmiség túlélő tagjai által alakított Poliszból hiányzik az államfő, mivel a háború előtti összefogó Tanáccsal rendelkezik, amely a frakciót létrehozta. A Tanács 12 tagú, 6-an a Brahmanok tagjai, 6-an a Ksatriják tagjai. Ez a két kaszt uralja Poliszt. Előbbi a tudásért felel, volt tudósok és kormányfők a tagjaik, utóbbiak pedig a rend betartásáért, tagjaik volt katonai vezetők. Polisz 500 fős kis hadsereg birtokában van, de még sem a homokzsákok és a géppuskák védik őket mindentől, hanem hogy Polisz az elveszett tudás utolsó tárháza, ahol van rendes oktatás, és majdnem minden olyan, mint régen fent. Ezt még a banditák sem akarják lerombolni, ide mindenki csak békében akar érkezni, hogy itt is telepedhessen le, még ha ez elég nehézkes folyamat. Ugyanakkor Polisz stratégiai elhelyezkedése a Metró közepén azt eredményezi, hogy a Vörös Vonal vagy a Negyedik Birodalom támadása súlyos következményekkel járna a Hanza részéről, és ez fordítva is igaz. Arról nem is beszélve, hogy a kereskedelem kényes áramlása az egész metrón (Hanza hatalmának fő forrása) súlyosan veszélyeztetett lenne, ha a Polisz elesne. A RendA Rend, vagy a Spartan Rangers, egy félkatonai szervezet mely a Metró védelméért létezik. Ők felelnek a Metró rendjéért, megölve a banditákat és mutánsokat, megakadályozva a háborúkat a Metróban, és megsegítve a gyengéket. Ugyan Polisz egyik egységének tartják őket, igazából szinte teljesen függetlenek, csak jó viszonyt ápolnak Polisszal. Fő bázisaik között van a D6-os Bunker, maga Polisz, és a szomszédságában lévő Szmolenszkaja (Aki nem találná a térképen, A Poliszból induló állomás az, mely az Arbat Konföderációhoz van jelölve, nem a mutánsok által elfoglalt.), ezenkívül sok kisebb helyőrség a Metró egész területén, illetve a felszínen is két bázisuk, mindkettő Spártai Bázis néven, bár ismertek, mint Templom, vagy az Egyház Bázisaként is. Egyik a Szmolenszkaja, míg a másik Oktyabrszkaja közelében. Mindkettő a sztalkerek által sokat látogatott pihenőhely, ahol aludthatnak, és feltölthetik készletüket. Vezetőjük Melnyik Ezredes, aki a „Ha ellenség, megölöd” taktikáját követi, a többi Ranger taggal együtt. Veterán tagjaik az Orosz Különleges Erők volt tagjai, akik az új tagok kiképzéséért felelnek főként. Felszerelésük a kiképzéshez hasonlóan rendkívül jó. A csatlakozás folyamata nem ismert, de azt tudni, hogy a legjobbak közül is csak a legjobbat veszik be. Tagjaik száma sem teljesen ismert, de 2033-ban megközelítőleg 250 férfi és nő egyaránt tagja volt a Rendnek, melyből 100 folyamatosan valamilyen bevetésen volt. Ugyanakkor ez a szám 59-re csökkent a D6 Bunker védelme után. A Hanza az elit egységeiből több tucatnyit ajánlott fel a Rendnek, de mindössze 50-et vettek be maguk közé. A Metró emberei nem sokat tudnak róluk, de egy biztos, se a Negyedik Birodalom, se a Vörös Vonal, és se a banditák nem mernek keresztbe tenni nekik. A Metró legfélelmetesebb harcosai, pletykák szerint voltak akik egy maguk pucoltak ki egy egész állomást a mutánsoktól, vagy győztek le banditákat, bármiféle megerőltetés nélkül. Vannak, akik már nem is emberi lénynek tekinti őket, a természetfeletti erejük miatt. Akinél a Rend Jelvénye van, azt tisztelet övezi szinte bárhol, akárhol is legyen. Kisebb Közösségek: VDNH KözösségAz egyik legfiatalabb frakció a Metróban, mely arról híresült el, és létrejöttét is annak köszönheti, hogy rendkívül finom gombateát gyártanak az egész Metró számára. Tagjai a VDNH, Alekszeveszkaja, és Rizsszkaja. Noha nem igen gazdag, jól halad a fejlődés felé, ám 2033-ban egy új fenyegetés, a Sötétek ostromolták őket, de végül sikeresen elhárították a veszélyt. A kereskedelem miatt itt a kultúra fontos része az életnek, a gyerekeket próbálják oktatni is. (Kis érdekesség: Itt kezdődik Artyom kalandja a regényekben és a videójátékokban) 1905. év Konföderáció A 1905. év Konföderáció kevésbé ismert, tagjai a Begovaja, Ulica 1905 goda, és a Barrikadnaja. Valószínűleg itt egy Hanza műhold található. Arbat Konföderáció Régen egy erős közösség volt, mely a háromágú Kijevszkaja állomást elfoglalva vette át a hatalmat ott, amelyet szokatlanul sok sztalker használ a mai napig, habár a Hanza-Vörös Háborúban igen meggyengült. Talán a Rend harcosaihoz is közük lehet. Baumanszkij Szövetség Tagjai a Batumanszkaja, Elektrozavodszkaja és Semjonovszkaja. Arról híresültek el az egész Metróban, hogy háború előtti gépeket javítottak és a Metróban értékesítették azokat. Valószínűleg itt is jók a körülmények. Ulitsa Kuznetskiy Most (Fegyverraktár)A Fegyverraktár híres a fegyverek és lőszerek gyártásáról, amely a Vörös Vonalat és az egész Metrót hatalmas számú Háború előtti és a Metróban gyártott fegyverekkel, lőszerekkel látja el. Stratégiai fontossága a Vörös Vonal számára igen figyelemfelkeltő volt, így ez az állomás függetlenségének fokozatos eltörléséhez vezetett, mivel a Kommunista ügynökök és informátorok beszivárogtak az állomás társadalmának és kormányának minden szintjére. Belorusszkaja Kereskedelmi ÁllomásA Belorusszkajai Kereskedelmi Állomás tagjai a Szokol, az Aeroport, a Dinamo és a Belorusszkaja. a Metró egyik vezető élelmiszertermelője, különösen az állatállomány számára. Fenntartják a szinte teljes semlegességüket. Egy időben Belorusszkaja megmagyarázhatatlan emberrablásoktól szenvedett, majd később fény derült erre, hogy A Nagy Féreg Kultuszának Hívői rabolták el a gyerekeket. Paveleckaja (A Földalatti Gyermekek)Paveleckaja egy kettős állomás, melyik egyik része a Hanza területe, a másik független, és az egész Metrót védik a mutánsoktól, és a rejtélyes Utasoktól. Míg a Hanzán lévő fele jó körülményű, addig a másik szennyezett a sugárzott víztől és levegőtől, ugyanis ezen az állomáson nincs légzsilip, melyet befalazni sohasem sikerült eddig. Emiatt a peronon nincsenek sátrak, az emberek a két állomást összekötő alagutakban alszanak, melyet két fémkapu véd, az éjszaka aktívabb Utasoktól. Katonáik akik az egész Metrót védik A Földalatti Gyermekek nevet viselik, és ugyan a Hanza támogatja őket fegyverekkel, emberekkel már nem. 20 és 6 óra között mindenki az alagutakba megy, csak az őrség és egy két hajléktalan marad kint az állomáson. Híres a patkány versenyeikről is. A Nagy Féreg Kultuszának Hívői A Park Pobjedi sokáig lakatlannak hitték, miután egy ellenségeskedés az Arbat Konföderációval odáig süllyedt, hogy nem sokkal a Nagy Háború után berobbantották az alagutat, a Park Pobjedi lakóit halálra ítélve. Mint kiderült túlélték, és pár fiatal egyetemista megmentette az embereket, azzal, hogy létrehoztak egy új vallást. Ezek szerint a Nagy Féreg alakította ki a Metró járatait, és ő hozta létre az egész világot. Míg a kitalálója megőrizte „értelmiségét” a többi lakó egyre inkább megbolondult, és primitív, technológiai gyűlölő kannibálokká lettek. Tudtukon kívül használni kezdték a Metró-2 járatait, és embereket raboltak el, akiket vagy megettek, vagy ha gyerekek voltak, hipnotizálták. Különleges képességekkel bírtak, vagy a sugárzás, vagy más miatt, ugyanakkor gyakran betegesek, az erős sugárzás miatt. A Rend nem tudni, hogy felszámolta-e a Metró-2 elfoglalásakor, de egy összetűzésük ismert. Forradalmárok A Vörös Vonal katonai ága, bár már nem kapcsolódik közvetlenül hozzá, sokban nem is értenek egyet velük. A Metróban járőrőzözve csapnak le a 4. Birodalom tagjaira. Sátánisták A Metró egyik újabb elborult elméjű tagjai, kik szerint a Világvége már elérkezett, és a Metróban van a Pokol Bejárata, csak le kell ásni hozzá, így embereket rabolnak el Dubrovka állomásáról, és Ljublino állomásán arra kényszerítik őket, hogy ássanak le a Pokol Bejáratához. Tekintettel arra, hogy ennek egyetlenegy ismert tanúja van, kérdéses, hogy a Sátánisták valóban léteznek-e vagy sem. Az Őrtorony Vallási frakció, amely „elfoglalja” a Szerpuhovszkajától délre fekvő alagutakat, azokban laknak elhagyatott szerelvényeken. Főként Jehova Tanúiból állnak tagjaik, és jó cselekedetűek, testvéreik a Metrót járva elveszett vagy hajléktalan embereket karolnak fel, hogy beiktassák rendjükbe őket. Ellenkezés esetén hagyják elmenni az embert. Huliaipole Köztársaság 2020-as években alakult, Anarchokommunizmus ideológiájú frakció, mely ellensége a Hanzának, és a Vörös Vonalnak, miután utóbbiból kivált, és a Zamoszkvoretszkaja Vonalon telepedtek le. Erős katonai hadereje van, motoros sínautókal, és fegyverekkel. Vezetője Mikhail Voikov. Emberi-Mutáns Társaság Ez a közösség viszonylag titkos és elszigetelt társadalma, akik a Filovszkaja Vonal azonos nevű állomásán laknak. Az állomás sekély mélysége és a felszínen tapasztalható magas szintű sugárzás miatt, az állomáson lakó emberek közül sokan meghaltak a betegségekben és egyéb mutációkban, azonban akik túlélték, maguk is mutánsokká váltak. Emiatt többen pszichés és hipnotikus képességekkel is rendelkeznek. Sajnos a frakció tagjai kénytelenek Molodezhnaján maradni titokban, mert a Metró többi tagja, a „Tiszta” lakosok nem fogadják őket szívesen, és több békés próbálkozásukra is, hogy bejussanak az ismert Metróba, lövésekkel válaszoltak. Gyakran megölik vagy bebörtönzik őket. Az állomást és társadalmát egy Zhabdar nevezetű férfi vezeti. Jaszenyeszkaja KözösségA Jaszenyveszkaja Közösség tagjai Kaluzsszkaja, Beljajevo, Konykovo, Troplij Sztan, és Jaszenyevo. A közösség életéről nem sokat tudni, de pletykák szerint jól megvannak. Kaluzsszkaja kereskedelmi előőrsként működik, ahol a Metró más részeiről származó dolgokat vesznek, de tovább nem engedik a kereskedőket. A közösséget főleg civilek alkotják. Pjotr Ivanovics Britvin volt katonai tisztviselő vezeti, ami nem meglepő, mert az Orosz Föderáció Külső Hírszerző Szolgálatának irodája nem volt messze Jaszenyevótol. Ennek a frakciónak az előző vezetője egy járvány során vesztette életét 2020-ban. Szevasztopolszkajai BirodalomAz állomást kis Spártának is tartják, mivel a legfiatalabbaktól a legidősebbekig minden lakó képzett katona. Az ok egyszerű: az állomás mérnökei földalatti vízerőműveken keresztül a Metró villamos energiájának több mint kétharmadát állítják elő. Sajnos a generátorok többsége a hermetikus kaputól délre helyezkedik el, ami azt jelenti, hogy nyitva kell maradnia, és ezért mutánsok hordái támadják meg rendszeresen az állomást. Független ÁllomásokOlyan állomások melyek nem álltak össze más állomásokkal, és a nagy frakciókhoz sem csatlakoztak, egyedül próbálnak meg túlélni. Ugyanakkor kereskednek, és fontos tagjai a Metró életének. TranzitállomásokOlyan állomások, melyeken nem élnek állandó jelleggel, de időnként megállnak itt csencserek (kereskedők), és egyéb átutazók. Általában mutáns mentesek, de sosem veszélytelenek. Banditák Lazán szervezett bandák és gengszterek csoportjai. Bizonyos állomásokon jelen vannak bárhol az egész Metróban. A banditákról ismert, hogy védtelen utasokat rabolnak ki és gyilkolnak meg az alagutakban, majd árujukat tovább értékesítik. Néhány „bandita” azonban egyszerűen törvénytelen frakció, például Velencében vagy Kitai-Gorodban lévő állomás tagjai, és nem olyan szélsőségesek, mint egyesek. Bár vállalkozásuk jövedelmező lehet, és nem félnek ölni, hogy megszerezzék, amit akarnak, nem nyíltan ellenségesek. Sok bandita frakcióról az is hírlik, hogy rossz minőségű vagy hamis árut hoznak létre és adnak el hiszékeny utazóknak, gyakran ugyanazon az áron, mint az eredeti példányt. Sztalkerek A Sztalkerek olyan emberek voltak, akik a felszínre merészkedtek, hogy bármi hasznosat keressenek. A sztalkerek általában csak állomásaikkal szövetkeztek, vagy teljesen semlegesek maradtak, és zsoldosként működtek a legmagasabb ajánlatot tevők számára. Hihetetlenül veszélyes, de kulcsfontosságú szerepet töltenek be a Metróban az olyan dolgok ellátásában, amelyeket nem tudnak létrehozni, például üzemanyagot. A banditákkal, mutánsokkal és az ellenséges környezettel küzdő sztalkerek várható élettartama nagyon alacsony, ezért azokat a veteránokat, akik a felszínen nagyobb ismeretekkel rendelkeznek, nagyra tartják és tisztelik őket a Metró népei. Mivel a szemük a sötéthez szokott a Metróban, a felszínre főként csak este mennek, akkor a mutánsok se olyan aktívak, de ha mégis arra kerülne a sor, hogy nappal is fent tartózkodjanak, sötétített gázmaszkot hordanak. Ezek mellett állandóan szoktatják a lámpáikkal a szemüket a világossághoz. Központi MetróparancsnokságRövid életű frakció, melyet a Nagy Háborút követő hónapokban hoztak létre. Az Orosz Kormány sok tagja közvetlenül a Metróba menekült, amikor megszólaltak a szirénák. Természetes tekintélyük lévén, a rend fenntartása érdekében átvették az irányítást a több ezer menekült felett. Azt állították, hogy kapcsolatban állnak az elnökkel és kabinetjével, akik az Urál mögötti bunkerekben húzták meg magukat, ezzel növelve a békét. A törvény azonban gyorsan szertefoszlott, és a Parancsnokság elbukott, az állomásokból törpeállamok lettek. Elképzelhető, hogy a Parancsnokság a D6-ból irányított, de erre nincs bizonyíték, vagy nem tudni róla. Egyebek: Láthatatlan Megfigyelők, és a Metró-2 legendáiEgyesek szerint, a Metró-2 a Szovjet panteon isteneinek menedékhelye a Ragnarök idejére, ha odafönt a gonosz erői kerekednének felül. Idelent, a Metró lakosai szerint ezek a legendák úgy szólnak, hogy a város alatt, amelynek halott teteme odafent hever, építettek még egy metrót, a kiválasztottaknak. Az, amit magad körül látsz, az a nyájé. Az meg, amelyről a legendák szólnak - a pásztoroké és a kutyáiké. A kezdet kezdetén, amikor pásztorok még nem veszítették el uralmukat a nyáj fölött, onnan irányítottak, de aztán az erejük elapadt, a juhok meg szétszéledtek. Egyedül csak a kapuk kötötték össze ezt a két világot, és ha lehet hinni a szájhagyománynak ezek ott voltak, ahol most a térképet egy vörös barázda vágja ketté-a Szokolnyicseszkaja szárnyvonalon, valahol a Szportyivnaja után. Aztán történt valami, ami miatt a Metró-2-be az átjáró mindörökre bezárult. Az itt élők minden tudomásukat elvesztették arról, hogy mi folyik ott, és a Metró-2-nek maga a létezése is misztikussá és írreálissá vált. De, annak ellenére, hogy nincs többé átjáró a Metró-2-re, ez még egyáltalán nem jelenti azt, hogy megszűnt az a Metró létezni. Ellenkezőleg, itt körülöttünk van. Alagútjai körbefonják a mi metrónk szakaszait, az állomásai pedig talán csak néhány lépésnyire vannak a mi állomásaink falai mögött. Ez a két létesítmény olyan elválaszthatatlan, mint egyazon szervezet keringési rendszere és nyirokerei. És azok, akik azt hiszik, hogy a pásztorok nem hagyhatták a sors önkényére a nyájukat, azt mondják, hogy a pásztorok észrevehetetlenül jelen vannak az életünkben, irányítanak bennünket, figyelik minden lépésünket, ugyanakkor semmiképp sem fedik fel magukat, és nem adnak hírt magukról. Ez a hit a Láthatatlan Megfigyelőkben. És két oka van, hogy nem akarják hogy az emberek tudjanak róluk. Először is, a juhok bűnösek, mert a pásztoraikat az ő gyengeségük perceiben eltaszították. Másodszor, az alatt az idő alatt, hogy a Metró-2 elvágatott a mi világunktól, a pásztorok fejlődése másképp zajlott, mint a miénk, és most ők nem emberek, hanem magasabb rendű lények, akiknek a logikája számunkra érthetetlen, és gondolataikhoz nem érünk fel. Nem tudni, mit terveltek ki a mi Metrónknak, de képesek megváltoztatni mindent, képesek még arra is, hogy visszavigyenek minket az elveszített gyönyörű világba, mert visszaszerezték régi erejüket. Azért nem vesznek részt többé a mi sorsunkban, mert egyszer fellázadtunk ellenük, és elárultuk őket. A pásztorok ugyanakkor mindenhol jelen vannak, ismerik minden sóhajunkat, minden lépésünket, minden szívdobbanásunkat, mindent, ami metróban zajlik. Egyelőre csak megfigyelnek. És majd csak akkor vetik ránk kegyes tekintetüket, és nyújtják felénk kezeiket, amikor levezekeltük szörnyű bűnünket. És akkor jön el majd az újjászületés. Így mondják azok, akik hisznek a Láthatatlan Megfigyelőkben. De hogy mikor, ezt magukon a Láthatatlan Megfigyelőkön kívül senki sem tudja. Az emberek ezt nem érik fel ésszel, mert nem értik a Megfigyelők gondviselését. D6-os BunkerA D6, más néven a Metró-2, egy elhagyatott, szigorúan titkos kormányzati / katonai létesítmény, melyről csak nagyon kevesen tudnak. Elvileg a Metróparancsnokság innen irányított, de ezt semmi se támasztja alá. Egyedül a Brahmanok ismerték, de nem tettek vele semmit, majd később egy hiba miatt melyet elkövettek, a Ksatriják is felfedezték a Bunker létezését, és a Metró-2-n keresztül egy csapat Spartan Rangers eljutott oda, a későbbiekben pedig bázisukká tették. Jelenleg még mindig alig tudnak a létezéséről, sokan el sem hiszik. SmaragdvárosA létezését semmi se tudja alátámasztani, de egyesek szerint, ahol a Vörös Vonal véget ér, a leomlott hídon túl Smaragdváros kezdődik. Smaragdváros a Moszkvai Állami Egyetem alatt elterülő titkos bunkerekből áll, ahova a tanulók és tanáraik menekültek le, és jelenleg is itt élnek nagyon jó körülmények között. Sztalkereik néha kijárnak a Metró ismert részébe, hogy megfigyeljék azt, esetleg pletykákat terjeszteni a helyről. Ugyan nem akarják felfedni magukat, mert túl primitívnek gondolják már a Metróban élő embereket magukhoz képest, és ők csupán a tudást akarják megőrizni. Mutánsok: Állatmutánsok Biomassza A D6 reaktor tetején található nagyon nagy mennyiségű radioaktív szerves anyag, mely egy biológiai fegyver szüleménye, melyet a Kremlhez dobtak le, hogy károkat ne tegyen az épületekben, de minden mást elnyeljen. Hipnotikus képességgel rendelkezik, és mindent elnyel amihez hozzá ér. A Rend harcosai elvileg már legyőzték a D6 elfoglalásakor. Dögevők A dögevők nem halálosok, az embertől félnek, de megérzik a vér szagát, így ha sebesült az illető, szépen körbe veszik, és széttépik, amikor már ereje sincs védekeznie. Sötétek Telepatikus képességekkel rendelkező érző humanoidok, melyek nagyon erősek, az embert a halálba kergeti a félelemmel. Egyesek szerint az evolúció új lépcsőfoka, a Homo Novus. Démon Óriási denevérszerű lény, amely csak a felszínen található, és a felszínen is vadászik. Könyvtáros Intelligens állatok, melyek nagyon veszélyesek. Csak a Nagy Könyvtárban találhatóak meg, ide fészkeltek be, és őrzik a könyveket. Kétféle alfaj is létezik belőlük: a közönséges szürke és a fekete. Egyesek szerint a Nagy Könyvtárban lévő volt dolgozók ők, kik a bombázás után alakultak át ilyenné. A szemükben lehet látni az emberi érzéseket, így egyetlenegy módszer a támadásaik megállítására, ha egyenesen a szemükbe nézel. Sose fordíts nekik hátat. Lurker Kicsi és mozgékony lény, sokan vannak együtt, valószínűleg patkányoktól vagy a kicsi kutyákból mutálódott. Utasok Nagy, szürke, sápadt, és szem nélküli mutánsok, melyek rendkívül fürgék, és szívósak, két lábra állva pedig 2 méter magasak is lehetnek. Nosalis A metróban talált gyakori mutáns, amely valószínűleg vakondokból mutálódott. Hat alfaját különböztetjük meg: közönséges, fekete, szárnyas, albínó, galvanizált és orrszarvú. Nosalis Rhino Hatalmas Nosalis vezető, aki az alfa nőstény. Slimeslug Egy nagyon erős, feltételezhetően ragadozó csigaszerű lény, amely nyálkás nyomokat hagy maga után. Pókbogár Nagy skorpió és pókszerű ízeltlábúak, amelyek halálosan érzékenyek a fényre. VámpírKözepes méretű mutánsok, melyek a denevérekhez való hasonlóságuk miatt a vámpírokról vannak elnevezve. A karjuk alatt kicsi, bőrszerűnek tűnő szárnyhajtások vannak, valamint hálós kezek és lábak. (Róla nincs kép, mindenki képzelje el ahogy tudja.) Figyelő Sötétszürke szőrrel borított nagy mutánsok, amelyek ismert üvöltésükről ismertek. A növényi mutánsok KúszónövényNagy csápok, amelyek az épületek belső mennyezetén lógnak. Radioaktív gombaPont az, ami a neve is. Egy szép, nagyra nőtt, zöld, radioaktív gombácska. Természetfeletti jelenség Anomália Ezek a természetfeletti, ragyogó kék fénygömbök felvillanyoznak és megölnek mindent az elektromos kisüléseikkel, ami körülöttük sodródik a Metrón. Hasonló a gömbvillámokhoz. Elveszett Lelkek Halottak, kik nem tudnak eltávozni, és örökre a Metróban ragadtak. Egyesek szerint a csövekben lapulnak meg, és a töréseknél ragadják el az élőket. Sötétség Az Elveszett Lelkekkel összefüggő jelenség, mely az alagutakban tűnik fel időről időre, és átlátni rajta még fényszóróval sem lehetséges. Az embert lelassítja, nem tud tisztán gondolkodni. Sokan vesztik életüket ez által. Nagy AjtóA Sötétséggel együtt járó jelenség, sokan ezt látják maguk előtt, akik később képesek innen elmenekülni. Egyesek szerint ez az átjáró a túlvilágra. Szellemek Furcsa utóképek azokról az emberekről / lényekről, akik a metróban haltak meg és nem tudtak eltávozni. Köralakjuk máig látható. Általában ártatlanok és ritka jelenség, de ha nem ismered a technikákat ellenük, örökre elragadhatnak, és nem jutsz vissza az élők világába. Kreml Vörös Csillaga Hipnotikusnak tűnő entitás, melyre ha ránézel, magához ránt a halálba. Talán összeköttetésben van a D6-os Bunker Biomasszájával. NagornajaEgy elhagyatott állomás, mely egyesek szerint él. Sűrű köd lepi el az állomást ha az éhes, és elragadja a legfiatalabbakat. Csak a szerencsén múlik, hogy amikor áthaladsz, Nagornaja éhes-e vagy sem. Sors folyójaRendellenes vízfolyás, amely állítólag képes megváltoztatni a belépők sorsát. Felszerelés: FegyverekA Metróban elterjedt fegyver a Szemét, mely nevet onnan kapta, hogy a Metróban volt gyártva, és elléggé megbízhatatlan. De a nagyobb katonai szervezeteknek rendes, még a Háború előtti fegyvereik vannak, ezek választéka igen nagy. Ezek mellett vannak robbanóanyagok, gyújtógránátok, és hasonló a Metróban kreált ölésre alkalmas eszközök. Metró Fegyverek (Mert lusta voltam leírni őket.)Védőruházatok, páncélokA Metróban mindössze 20 darab teljesen zárt, és erős sugárzást kibíró ruha maradt, mely az olyan területeken is véd, mely normál ruhában 10 perc alatt megölne. Viszont vannak egyéb sugárvédelmi ruhák, melyek nem olyan jók, de jobbak mint a semmi. Ezenkívül vannak golyóálló mellények, vagy fémből készült páncéllemezek, melyek egy terminátorrá tehetik hordozóját, noha rendkívül lassú mozgásra kényszerítve. Igazából mindent meglehet szerezni, csak drága áron. Míg a Rend, a Hanza, és a 4. Birodalom harcosainak rendkívül jó a felszerelésük, addig a Vörös Vonal és egyéb kisebb frakcióké rosszabb minőségű. Így még egy Ranger páncélján a mutánsok többszöri próbálkozásra tudnak csak átjutni, egy átlag emberén elsőre is. Sugárvédelmi ruha Silány minőségi páncél, főként a Vörös és a Hanzán kívüli katonák védelmére szolgál A Rend harcosainak páncélja, mely kiváló minőségű, sokszor golyóálló mellénnyel is ellátva, és a szinte csak náluk használt szűrőkkel ellátott sisakokkal Nehéz páncélok a Hanzának, a Rendnek, és a 4. Birodalomnak Szalkerek átlagos páncéljai: Különböző kiegészítőkÁltalában a következőkben felsorolt kütyüket a Rend harcosai használják csak, vagy a Sztalkerek, de vannak átlagos dolgok is. Egy alkaron helyet kapó eszköz, melyen van Geiger mérő, egy speciális, Metróban gyártott óra, iránytű, mozgás érzékelő, akár fémdetektor. Univerzális töltő, öngyújtó, zseblába, éjjellátó készülék, távcső, gázmaszk és hozzá a szűrők, elsősegély csomag, és egy nagyon ritka térkép, mely különleges dolgokat rejt magában, az Útikalauz. Az alkaron helyet kapó eszköz Univerzális töltő Útikalauz Élet a Metróban:
A Metróban az élet monoton, és nehéz. A külső állomások lakóinak folyamatosan meg kell küzdeniük a mutánsokkal és egyéb ellenségekkel. Így állandó őrségek vannak az alagutakban, több száz méterenként. Az ellátás is rosszabb mint a Gyűrű Állomásain, az emberek sátrakban laknak a peronon, vagy az állomáson maradt szerelvényekben. A boltok általában a falak mentén helyezkednek el, itt töltényért cserébe lehet vásárolni. Például egy sült patkány ára 15 töltény. Poliszt és néhány állomást leszámítva oktatás nincs, a Metróban születtek sokszor tanulatlanok. Míg a Hanzán megfelelő körülmények között lehet dolgozni, ez a külső járatokban nem feltétlenül igaz. Az emberek ritkán esznek zöldséget vagy egyéb húsokat, általában csak ünnepekkor, ugyanakkor a csirke és disznóhús majdnem olyan gyakori, mint a patkány hús. Ugyanúgy a bolondgombák, mely egyesek szerint narkós gombák. Szinte bárhol kapni a Hanzán kívül, de néhol a hanzán belül is. Az órák nagyon fontosak, ezek alapján tudják az emberek mikor van nappal, és mikor este. Ugyan nincs jelentősége a Metróban, de éjszaka a világítást még lejjebb veszik, mint nappal. A még fent élt mesteremberek, mozdonyvezetők, vagy egyéb bölcsek nagyon nagy tiszteletben vannak tartva, és mindenki oda figyel rájuk. A Metróban főként Oroszok, de más nemzetiségűek is megtalálhatóak. Például Amerikai, Afroamerikai, Kínai, Japán, és stb. Cselekmény 2034. 12. 31. Tisztelt Elvtársak! Ez itt a Vörös Vonal Metró Híradó Évértékelő Műsora. Moszkvin Elvtárs beszédét hallhatják.
Elvtársaim! Büszkeséggel jelenthetem ki, hogy idén is rengeteg dolgot sikerült teljesítenünk! A 4. Birodalom immár bukásra áll! Továbbra is tartjuk a frontot Tverszkaja és a Ohotnijrjad állomásokon. A D6-os Bunker hamarosan a miénk lesz! Polisz, és az az átkozott Rend nem teheti magukévá azt ami a miénk! Ami az egész Metróé! Míg ők csak önös célokra használnák, addig mi, mi csak is a Metróért. Hogy megvédjük az embereket, és végre béke és rend lehessen a Metróban! Nem kéne tovább rettegni a mutánsok támadásaitól, a legjobb katonáink fognak megvédeni titeket. Csatlakozzatok! Tisztítsuk meg a Metrót együtt! Az új év a Mi évünk lesz! Boldog Új Évet mindenkinek!
Az emberek ünnepelnek, burgonyát és disznót esznek zöldségekkel, kisüstiket isznak, kivételesen most elengedhetik magukat. Az őrségekben csak pár osztag van, pár óránként váltva egymást, hogy senki se maradjon ki a jóból. A folytonos harcok elmúltak, az ellenség nem támad. Talán a mutánsok is tudják mennyire fontos ez az ünnep az emberek számára, még itt, a Metróban is, és megelégszenek egymás meggyilkolásával. Vagy talán a Láthatatlan Megfigyelők szánták meg az embereket. Egy újabb év telt el. De még milyen év. A Szevasztopolszkaja krízissel majdnem megszűnt a Hanzai áramellátás 60%-a is. A Rend harcosai elfoglalták a D6-os Bunkert, és megszilárdították a hatalmukat a sokak szerint máig csak a legendákban élő Metró-2-n belül. De erre felfigyelt a 4. Birodalom és a Vörös Vonal is, melynek következtében mindenki keresni kezdte a rejtett helyet. Hamarosan meg is találták, és kitört a háború. Rövid volt, de annál pusztítóbb. A Rend ugyan nagy veszteségek árán, de megtartotta a D6-ot. A 4. Birodalom és a Vörös Vonal visszatért sebeit nyalogatva saját területeikre, és folytatták az egymás elleni harcot. A Rend beomlasztotta a járatokat a D6-hoz a további csaták elkerülése végett, ahol pedig ez nem volt lehetséges, ott helyőrséget állítottak fel. A Bunkerre így rálelni szinte lehetetlen, az átlag polgárok pedig csak egyszerű állomásnak hiszik, amiért a csata dúlt. A Hanza megerősítette határait, és szigorításokat hozott létre, és erősen korlátozzák a 4. Birodalom és a Vörös Vonal törekvéseit. A megszokott rend kezd a helyére állni a Metróban, kivéve Poliszt, ahol tovább folytatódnak a korlátozások. A Brahmanok és a Ksatriják között továbbra is nagy az ellentét a 2033-ban történt incidens óta. Ugyan nem tűnik olyannak a helyzet mint a múltban, hogy tényleges háború törjön ki, a Tanács tagjai nem éppen bíznak meg egymásban. Mindezek ellenére, 2035-ben is folytatódik az élet ahogy eddig. Az emberek próbálnak túlélni minden áron, és remélik, hogy talán megélik a visszajövetelt a Föld felszínére. Ugyan a tudósok szerint 50 évig még biztos nem mehetnek fel, a remény még mindig sokakban él. Talán ha nem is Moszkvába térnének vissza… Mi van ha van élet máshol is? És csak Moszkvát sújtja ennyire a sugárzás? Talán az ismeretlenben élhetnének… De odáig eljutni szintén lehetetlen. Senki sem tudja mi az igazság, de legalább hisznek valamiben. És talán, ez a hit lesz az, ami örökre kijuttatja őket a Metróból, talán nem. De az életben maradásban mindenképp segít. Főleg, ha egy ismeretlen fenyegetés is felüti a fejét a Metró lezárt vaskapui mögött. Vagy talán nem is annyira ismeretlen…
|
|
Aria
Szerepjátékok Istene
Szeresd ellenségeidet! Azzal kergeted őket az őrületbe.
Posts: 1,043
Elfoglaltság: Elfoglalt
Utoljára online: Aug 13, 2023 7:55:28 GMT 1
Feb 23, 2016 21:54:48 GMT 1
|
Post by Aria on Jan 22, 2021 11:27:13 GMT 1
#s://i~imgur~com/a48X7Bz~jpg Iszaj Zinon Antonovics Nem: Férfi Életkor: 25 év
Státusz/származás: Sztalker/smaragdvárosi
Kinézete: Magas (kicsit magasabb, mint 180 centi), szálkás alkatú férfi, csontos arccal és sápadt bőrrel, ami némileg idősebbnek is láttatja a koránál. A szemei nagyon sötétek és elég mélyen ülők, ettől átható, és kicsit fenyegető a tekintete. Van egy enyhe alvászavara a rendszertelen életritmusnak hála, ez meglátszik az arcán. A haja egészen fekete, enyhén hullámos: rövidre vágva hordja, de azért néhány tincs így is gyakran lóg az arcába.
Az öltözködésével nem sokat törődik, jellemzően a célnak megfelelő a viselete (ez sokszor valamilyen védőfelszerelést takar), de a városon belül, biztonságban zöldesbarna, durva anyagú kabátot visel, és majdnem mindig kesztyűt hord.
Jelleme: Jó megfigyelő, és analitikus elme – minden helyzetben hatalmas igénye van az okok felderítésére és a problémamegoldásra. Fiatalon némileg naivabb volt… bár a körülményekhez képest viszonylag békés és „normális” életet élhetett volna, de alapvetően érdeklődött mind a Metró, mind a külvilág iránt. Utólag visszagondolva nem bánja, hogy az élete innentől olyan irányt vett, amilyet, de a naivitása nagyon hamar elveszett… jelenleg már abszolút, hidegen realistának lehet mondani, aki értékeli a jót, de mindig figyel a rosszra. Talpraesett, határozott, és nagyon komoly – szinte már abszurd, hogy mennyire nincs semmiféle humorérzéke. Nincs túl jó érzéke az emberekhez sem: megbízható, stabil figura, de nem egy élmény egy csapatban dolgozni vele.
Előtörténet:
Iszaj ugyan még nem a Metróban született, de tulajdonképpen kisgyerekkorától lent élt: három éves volt a háború idején. Az apja pszichológiát tanított az egyetemen, és mivel Iszaj kései gyerek volt, és egyedüli szülőként nevelte, ezért (bár nem lelkesítette vele a kollégáit) gyakran előfordult, hogy ő is ott volt vele a tanszéken. Mondhatni, hogy a fiúnak több szinten is szerencséje volt. Noha azután, hogy a metróba kényszerültek, az egyetem menekültjeinek is időbe telt felépíteni az életüket, de eléggé gyerek volt ahhoz, hogy ebből csak homályos emlékei maradjanak, és elég tisztességes élet épült fel körülötte ahhoz, hogy ne is kelljen sokat gondolkodnia rajta. Tanulhatott, és jó volt benne, az élete nem vált a túlélésért vívott mindennapos küzdelemmé, és nyitva állt előtte a lehetőség, hogy ne is váljon.
Ebben az időszakban viszont, valószínűleg pont a viszonylagos nyugalom miatt némileg forrófejűbb és naivabb volt. Érdeklődött a világ iránt, azon túl is, ami az egyetemből megmaradt: az sosem volt titok, hogy a Metró további részeiben is élnek, és jelentősen rosszabb körülmények között, és a felszínről is éppen eleget lehetett hallani. A kamaszos érdeklődést azonban az apja, aki ekkor még élt, határozottan nem pártolta: a fiú részben az ő nyomására kezdett el mérnöki tudományokat, főként gépészmérnökséget tanulni. Az apja viszont húsz éves kora előtt elhunyt, egy súlyos láz elvitte. Iszaj számára az később jelentős bűntudat forrása volt, hogy felrúgott minden olyan szabályt vagy elvet, amivel a férfi védeni próbálta: egy alapdiplomának megfelelő mérnöki tudása ugyan van, de magára a pályára sosem lépett, helyette sztalker lett.
A naiv kíváncsiság nagyon hamar kikopott belőle, ahogy szembesült mind a mutánsokkal, mind a Metró többi részében élő emberekkel. Ahogy egyre realistábbá tették a tapasztalatai, úgy egyre mélyebb a megbecsülése a saját otthona iránt is: amikor nem Smaragdvárosban tartózkodik, jellemzően könnyen el tud vegyülni a sztalkerek független státusza miatt, elkerülve a kérdéseket, vagy könnyedén hazudva, ha arra van szükség. Smaragdvárosban kissé furcsán néztek rá, és határozottan nem tett jót a népszerűségének, hogy sokszor jár ki-be, különösen, mert kezdetben elsősorban személyes kíváncsiság állt az útjai mögött… azonban mióta leszállt a földre már jellemzőbb, hogy minden útnak célja van, sokszor a város vezetőségének kéréseit teljesíti velük.
|
|
Bratti
Szerepjátékok Császára
"Ez a világ kegyetlen... De egyben gyönyörű is." - Mikasa Ackerman
Posts: 914
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
Utoljára online: Nov 16, 2024 22:42:12 GMT 1
Feb 23, 2016 19:50:58 GMT 1
|
Post by Bratti on Jan 22, 2021 23:30:00 GMT 1
#s://cdn~discordapp~com/attachments/711931051747835976/802302781964288010/unknown~png Név: Luiza Yakovna Vanzina Kor: 18 év (Vízöntő a csillagjegye) Származás: Polisz Státusz: éppen csak beavatott Könyvtáros, mellette Szerelő és esetenként Sztalker
Kinézet: Viszonylag magas és vékony lány, nem kifejezetten izmos. Lapockáig érő vörös, hullámos haja van és nagyon világoskék színű szeme, szinte olyan, mintha átlátszó lenne. Jellem: Kifejezetten kíváncsi és tudásszomja vezérli. Nagy álma, hogy újra kivezeti az emberiséget a Metro-ból vagy legalább elősegíti ezt a folyamatot. Emiatt kész szabályokat is megszegni és nem egyszer meg is tette már. Emberek beszélgetéseit hallgatja ki, tiltott forrásból szerez információt, szellőzőben mászkál, megbuherál dolgokat, emellett rengeteg időt tölt tanulással és kutatással. Fontosnak tartja, hogy a nép tisztában legyen a helyzettel és hogy mik a lehetőségei, ezt pedig az idősebbek nem mindig nézik jó szemmel, hogy ilyen nyíltan felvállalja ezeket a nép előtt… Emellett egészen jó a beszélőkéje, legalábbis az alkudozó képessége. Néha túl sok kockázatot vállal és túlságosan okoskodó. Előtörténet: Hogy én hogy jutottam idáig? Szerencsés voltam, ennyi. És kitartó. Édesanyám Könyvtáros, édesapám pedig hivatásos és veterán Sztalker. Igen, tudom, menő. Egyke vagyok, de ez sosem zavart. Nem is lett volna időm testvérre. Amúgy is… A szüleim nem hiszem, hogy kifejezetten akartak volna, csak hát… Így alakult. Nem, nem, örültek nekem, csak sajnáltak, hogy ebben a környezetben nőttem fel. Ők még tudják, milyen volt az eredeti felszín! Micsoda tudás! Ezért mindig is irigyeltem az idősebbeket. Megtapasztalni a nap sugarát az arcodon, ami nem égeti ki a retinád és a szél borzolja a hajad. Csodás lehetett… Mindig is kíváncsi gyerek voltam. Sosem elégedtem meg a föld alatti élettel. Korán nyaggatni kezdtem apát, hogy vigyen magával, persze nem vitt, így maradtam anyával. Nem volt rossz, egy csomó mindenről mesélt, ismerkedtem a világgal, majd később iskolába jártam. Itt ismerkedtem meg a későbbi legjobb barátommal, Rasim Nikolayevich Belomestny nevű fiúval. Mindketten elég erős személyiségek voltunk, így az elején elég sok konfliktusunk adódott, de később ez valahogy átalakult és barátsággá fejlődött a kapcsolatunk. Ő mindig is kicsit… Impulzívabb volt, mint én. Én szeretem átgondolni a helyzeteket, utána dönteni. Ettől függetlenül egyikünk sem riadt meg sosem a veszélytől. Körülbelül tizenkét éves lehetettem, mikor apám először vitt fel a felszínre. Tudom, hogy köze sincs az eredetihez, de nekem így is leesett az állam. Sohasem láttam ennél szebb dolgot, pedig én még a jobbik környezetben nőttem fel. Ekkor döntöttem el: mindent meg fogok tenni, hogy ha nem is ez, de a következő generáció visszatérhessen a felszínre. Az iskolában ezután feltűnően kiemelkedő eredményt mutattam kémiából, fizikából és biológiából. Tudtam, mit akarok. Késő estig maradtam a könyvtárban, hogy minél több mindent tanuljak. Egy idő után azonban Rasim fanatikusnak nevezett és kötelezővé tette számomra a pihenést. Nem is akárhogyan. El akarta kicsit terelni a figyelmem. Édesapja szerelőként dolgozott és Rasim is eléggé értett hozzá, így pihenőként náluk barkácsoltunk. Bevezettek a szerelés, az áramkörök, a javítás és átalakítás mesterségébe is. Meglepően élveztem, pedig nem hittem volna. Itt már természetesen eldőlt, hogy míg Rasim a ksatriják sorait növeli, addig én az őrzőkét. Ekkortájt kicsit eltávolodtunk, de még mindig szoros a barátságunk. Sokat segít ő is nekem, ő és apa tanítottak meg lőni valamelyest, illetve a kést is használni. Ráadásul Rasim katonaság mellett sztalkerkedik is a Könyvtárnak... Sajnos, tizenöt éves koromban édesanyám elhunyt. Apa nagyon megszenvedte, még több időt töltött fent, de ezzel párhuzamosan engem is többet vitt fel. Nem kifejezetten támogatta szabályszegő magatartásomat, nagyon féltett, habár egyetértett azzal, hogy tenni kéne valamit. Egyszerűen csak nem akart engem is elveszíteni, mert csak én maradtam neki. Ahogy idősebb lettem, és egyre többet fedeztem fel a könyvekből és az apámmal töltött időmmel fent, ráébredtem, hogy a vezetők és idősebb őrzők bizony közel sem annyira őszinték a körülményekről, mint hittem. Azt tudtam, hogy nálunk jobb a helyzet, de a betévedő alakok alapos kikérdezése és a tanulmányaim alatt rájöttem, hogy sokkal rosszabb a helyzet máshol, mint itt. Nagyon rossz. Arról nem is beszélve, hogy egyáltalán nem érzem, hogy tenne bárki is bármit az érdekében, hogy valaha is kijussunk innen. Pedig egészen biztos vagyok benne, hogy a többiek erre várnak. Mi meg a nagy jó dolgunkban szarunk rájuk. Hát, én nem fogok. Mikor elvégeztem az iskolát, nagyjából így jellemeztek a tanáraim: „Különc vagy lángész, de mindenképpen rendkívüli személyiség. Akadályt nem ismerő, nagyra törő típus, erős akaratú, állhatatos és idealista. Szellemi függetlenségén féltőn őrködő, a művészetek és a tudományok terén otthonosan mozgó, állandóan újító, reformáló természetével sok hívet szerez. Humánus gondolkodású, szociális érzékenysége fejlett. Álarcot visel, és csak kevesen látnak mögé.” (részlet a Vízöntő jellemzéséből) Ekkortájt kezdtem el kicsit hangosabban is osztani a nézeteimet. Eleinte csak naiv voltam és tudakolózni szerettem volna. Még több információért, persze nyíltan. Tizenhét éves koromra rájöttem, hogy egészen népszerű vagyok a Poliszban emiatt. Főleg a fiatalok és a közemberek között, akik nem annyira iskolázottak. Ugyanannyira népszerű, mint amennyire nem. Tudom, hogy az idősebbek nem nézik jó szemmel reformáló és haladó természetemet. Félnek. Félnek a változástól. Félnek a törékeny béke szétesésétől. De így nem lesz változás, hanem mindenki itt döglik meg. Én pedig nem fogom ezt hagyni… Az esküm bár tiltja, jó lenne megismerni a többi részét is a túlélőknek. Hátha valami információt kihagyott a könyvtár. Oda is felmennék egyszer… A Könyvtárosok is rendkívül izgalmasnak tűnnek! Ha pedig végképp nincs megoldás arra, hogy feljussunk és a tudomány megáll, akkor még mindig ott van a Könyv. Melyben benne van a jövőnk is… Én bármire képes lennék a változásért… Fegyverek: Egy kés és egy Stallion pisztoly.
|
|
Gresh550
Írónövendék
"A sense of humour is the only divine quality of man" - Arthur Schopenhauer
Posts: 156
Utoljára online: Nov 11, 2024 19:52:46 GMT 1
Jun 9, 2020 18:53:23 GMT 1
|
Post by Gresh550 on Jan 23, 2021 18:37:28 GMT 1
Mihael Antonovich Született: 2000. Egy középosztályú családban született, apja katona volt, anyja egy boltban dolgozott. Egyetlen testvére van, egy húga, Valerya. Amikor a katasztrófa bekövetkezett, ők gyorsan lejutottak a metróba, tekintve hogy nem laktak attól túl messze. Ő teljesen értette mi történt, 13 évesen már fel tudta fogni. Egy ideig mindannyian ott éltek, a Poliszban, ám Mihael nem bírta az unalmas mindennapokat. A Polisz kiépülésekor nem volt iskola, így azt csak később, évek múltán tudta befejezni. Azonban cserébe látta ahogy kialakult maga a rendszer, emiatt elég jól ismeri a Polisz és a Hanza működését. Apja kulcsfigurája volt ezen folyamatnak, emiatt később a Tanácsba is beválasztották. A fiát a katonák kasztjába szánta, így már nem sokkal a metróba kerülése után ilyenekre tanította fiát. Apja a szovjet időkben még katona volt, így Mihael tőle szerezte tudása alapjait. Miután apja bekerült a Tanácsba, ő nem sokkal később stalkernek állt, és gyakran járkált a felszínre. Akciói nyomán századosi rangot kapott a Polisz illetve a Hanza katonaságánál. Apja azt akarta csatlakozzon a katonák kasztjába, ő azonban nem akarta elkötelezni magát, és egyfajta ürügyet is képezve erre elkezdte járni a Metrót és mindig másfelé kalandozott. Emiatt aztán mint a Hanza katonája le is szerelt, csak alkalmanként egy stalker szerepét töltötte be. Egy idő után aztán felkereste egy tiszt, aki be akarta szervezni egy bizonyos „elit alakulatba.” Mint kiderült, ez a Rend volt. Ott különleges képzést kapott, emiatt pedig elit katonának számít. A kiképzője Hunter volt s Ulman-al együtt vett részt a trainingen. Emiatt mindkét férfival jó kapcsolatban van, barátok. A Rend katonájaként rátalált arra a Tanácstól való függetlenségre amit keresett oly sokáig. Innentől abszolút nem kellett azt tennie, amire az apja utasította. A Renden belül visszakapta a századosi rangját, így pár alkalommal vezetett is akciókat. Később pár hétig a felszínen lévő Rend bázisokon teljesített szolgálatot. Ott a szeme igazán hozzászokott a nappali fényhez, mert többször ki kellett menniük éjszaka előtt. Elég sok mutánssal volt dolga, így egy kis listát is vezet róluk. Egy alkalommal volt a Kreml-ben is, bár ott végig valamilyen furcsa érzés uralkodott rajta. Emiatt az akciót gyorsan félbe kellett hagyni, miután a második ember is váratlanul eszméletét vesztette. Közben a családja békés nyugalomban éldegélt a Poliszban, mint annak már megbecsült polgárai. Húga nem sokat látott még a lenti világból, bár apja/anyja se sokkal többet. Aztán, ahogy hallott a metróba törő mutánsokról, ellátogatott az azok által megtámadott helyekre, hogy tudja mivel állnak szemben. Járt a VDNH-n, látta a feketéket, a Paveleckaja „utas”ait, a könyvtárosokat, de legjobban a felszínen élő „démonokat” gyűlöli. Egyik küldetése alkalmával jó kapcsolatba került a Vörös Vonal vezetőjével, Moszkvics elvátrssal, nem sokkal a Hanzával folytatott háborújuk után. Ezért gond nélkül utazhat a kommunista állomásokon. Az iskolában annak idején még vették a második világháborút, ezért amikor a nácik is felbukkantak, pontosan ismerte a módszereiket és eszméiket. És nagyon nem értett velük egyet, de Moszkvics módszerei se túl kedvére valók mindig. Jelen volt a D6os bázis ostrománál is. A harcok nagyon véresek voltak, de az utolsó pillanatig helyt állt. Rettenetesen sok embert látott meghalni, és sokkal végzett maga is. Egy ponton még egy régebbi, a bázison maradt tankot is elvezettek Ulmannal, így támadva oldalba az bázist támadó Vörös vonal katonáit. Aztán miután a csatát megnyerték, berobbantották az alagutakat. Ezt követően még jó ideig a támaszponton maradt, mint a védelem egyik vezetője. Azonban azt végül nem tudta meg, hogy mi volt az a fordító tényező ami miatt ők nyertek. Azt feltételezte, hogy biztos nem látott valamit amikor Ulmannal volt a tankban, de ennél jóval komplexebb volt az egész. Valójában emlékezett rá, mennyire kavarogtak a gondolatai. Mintha valaki túrkált volna a fejében... Hunter meggyőződése volt, hogy ez a Sötétek visszatérését jelentette. A férfi elvált a rendtől, és jó ideig magánakciózott. Mihael még kapcsolatban maradt vele, már amennyire azt a Metró technológiája engedte. A D6-os akció után a férfi ki kellett képezzen pár újoncot, akivel a Rend sorait próbálták feltölteni. Nem tetszett neki túlzottan, hogy Hanzás katonák kerülnek közéjük. Végig azt sejtette, hogy az apja valahogy rajtuk keresztül próbál elérni hozzá. Egy alkalommal aztán küldetést kaptak valamiféle „mutáns ember” likvidálására. Állítólag terrorista törekvései voltak a metró külsőbb állomásaival szemben, és a felszínről akarta megközelíteni őket. Mihael vezetett egy 3 főből álló akció csoportot, aminek a célja ezen egyén levadászása volt. Az akció már az elején sem tetszett neki, de később még rosszabbra fordult. Ugyan el tudták kapni a célszemélyt, megtámadták őket ahogy a támaszpontra szállították volna le. A 2 társa meghalt, így Mihaelnek muszáj volt együtt működnie a fogollyal, aki Petrovich névre hallgatott. Mint kiderült, a férfi egy a metrótól elzárt közösségből érkezett. A célja semmilyen terrorakció nem volt, csak el akarta hagyni Moszkvát. Talán a felettesei ezt akarták megakadályozni, bár a férfi nem tudta miért. Megbizonyosodva arról, hogy célszemély valójában nem hibás, elengedte azt. Visszatérve a bázisra azt hazudta hogy társai odavesztek és meg kellett ölje a foglyot. Ezen eset óta bizalmatlan a feletteseivel kapcsolatban. A Poliszi otthonába nem túl sűrűn látogat vissza, ezért különböző állomásokon is van lakása; A Proszpekt Mirán, a Rizsszkaján, a Belorusszkaján, és a Szmolenszkaján is. Nem sokkal miután leért a föld alá, ràjött hogy ha nagyon sokáig nem éri fény, a szeme elszokik tőle és ha nappal megy fel akár meg is vakulhat. Ezért vakuval, erős lámpával, sőt, párszor magával a Nap fényével tartotta a szemét a fényhez. Ennek ellenére jól lát a sötétben is. Felszerelés, fegyverek; Egy AK-12es, jó pár tartalék tárral és lézer irányzékkal, egy Sztyecskin pisztoly egy felszerelhető hangtompítóval és szintén pár adag pót tárral. Emellett 1 molotov koktél, 5 dobókés, rozsdamentes acélból. Felszerelése áll egy éjjellátó készülékből, egy védőruhából, egy gázmaszkból és egy régi metro térképből. Emellett van még két öngyújtója is. Páncélja közepes védelmet ad, pár lövést is kibír, de úgy lett kialakítva hogy ne hátráltassa a mozgásban. Ezzel együtt hord egy a vállán átvetett, rövidebb köpenyt is, ami egy tűzálló anyagból készült. Ez a rangja megjelölésére szolgál. Mikor feljár a felszínre, és talál töltényeket, azoknak egy részét mindig zsebre rakja, ezért van némi vagyona, aki egyre csak gyűlik. Személyiség; Alapvetően szarkasztikus jellem, aki sokszor beszól másoknak. Sokat káromkodik, vagy kiabál. Elég makacs és bátor, mindent a túlélés érdekében tesz. Nem fél attól sem, hogy a cél érdekében mások életét vegye el, bár ártatlanokat nem szeret ölni. Azért szolgál a Rendnél, mert azt hiszi ezzel az egész Metró érdekét szolgálja. Alapvetően próbálja azt tenni ami helyes, bár ez nem mindig ugyanaz, mint amit a parancs diktál. Páncélban; Páncél nélkül;
|
|
TherealKREY
Írónövendék
Posts: 119
Elfoglaltság:Mesélést & Játékot vállal
Utoljára online: Jan 2, 2023 13:38:08 GMT 1
May 31, 2020 21:07:02 GMT 1
|
Post by TherealKREY on Jan 24, 2021 12:26:37 GMT 1
Név: Vladimir (Putin) Victor (Vitya) Kreystóf Kirillovich Kor: 30 Nem: Férfi Magasság: 184 Súly: 76 kg Szolgálat: - Ex Hanza - Rend/Spartan ranger Személyiség: Maximalista, akaratos, harcias személy. Nehezen gurul dühbe, de ha mégis ideges lesz azt is tudja kontrolálni. Szeret parancsolgatni annak, akiről tudja, hogy rangban alatta van. Előtörténet: Gyermekkoromról nem szeretnék beszélni, mert átlagos volt. Ezért most ugrok egy nagyot az időben. Amikor bekerültem a Hanza-ba keményen dolgoztam. Felfigyeltek rám látták, hogy tehetséges vagyok. Sok harcot éltem át. A csatatéren sok jó és sok rossz döntést is hoztam. De persze mindig a győzelemre hajtottam. „Áldozat nélkül nincs győzelem”. Mindig ez lebegett a szemem előtt. Ez a stílus lassan meghozta a gyümölcsét. Szépen haladtam felfele a ranglétrán. Először csak kisebb rangokat értem el, de volt, hogy egyből egy nagyobb rangot érdemeltem ki. Igaz sokszor kerültem halál közelbe az önfejűségem miatt. De a nálam nagyobb rangúak mindig azt mondták: „Tartsd fent ezt a szenvedélyt, és egyszer magasabbra jutsz, mint mi”. Én hallgattam rájuk. Ezért is értem el egy nagyon magas rangot a Hanzanal. Már a Hanza Speciális osztagban voltam. Itt is eléggé magas rangot értem el. Volt egy kis sikerélményem. De ez idő alatt is folyamatosan hajtottam. Nem voltam megelégedve azzal, amit elértem. Amikor a Rend elfoglalta a D6-os bunkert, sok jó emberüket elvesztették. Ezért a Hanza felajánlotta a legjobb embereket. Csak a legjobbak legjobbjaik kerültek át a Hanza-ból a Rend-be. Én is átkerültem. Spartan Ranger lettem igaz, hogy csak újonc vagyok. A Rend még keményebb, mint a Hanza. De alkalmas vagyok rá. Tudom és a Rend is tudja. Ezért lettem beválasztva. Persze ez egy hatalmas előrelépés az életemben. De még mindig van bennem egy űr amit kikell töltenem. Itt is elérem, hogy tudják a nevem. Tudom, hogy ez sok áldozatba fog kerülni, de nem érdekel. Mindent megteszek, hogy ÉN legyek a legjobbak legjobbja. Ezt kell tennem, meg kell védenem az embereket egymástól és persze a mutánsoktól. Felszerelés: - Egy régi katonai kés - Stallion - Kalash 2012 + felszerelhető hangtompító - 5 db gránát - Sparta Ranger alap felszerelés Felszerelés nélkül:
|
|
Ordo
Írónövendék
Posts: 207
Elfoglaltság:Mesélést & Játékot vállal
Utoljára online: Nov 17, 2024 23:07:10 GMT 1
Jun 14, 2020 19:50:14 GMT 1
|
Post by Ordo on Jan 24, 2021 16:40:50 GMT 1
#s://media~discordapp~net/attachments/801503673313656894/938040099864739860/Pancel_nelkul~jpg Valentino Danilovich Petrovich "‒ Ti ott tényleg embereket esztek reggelire...? - Kérdezte Rák a két méter magas, mérhetetlenül széles vállú, lapáttenyerű, ujjai között úszóhártyákkal rendelkező lénytől. ‒ Te jó Isten, ekkora badarságot! ‒ sóhajtott fel Mobat ‒ Hiszen én is ember vagyok! Ugyanolyan, mint ti! Talán az én hibám, hogy ebbe a testbe száműztek? Igen, a Filjovszkaján koszos vizet iszunk, mérgező levegőt lélegzünk be, betegeskedünk, meghalunk, és szörnyszülött utódaink jönnek a világra! Egy mélyen fekvő állomásra akartunk áttelepülni. De nem engedtek be! Senkinek nem kellenek ilyen szomszédok... Hatujjú, golyvás, kétfejű mutánsok... Osztozni a vízen, az ételen, az élettéren mindenféle szörnyekkel? Nem, a normális emberek nem hajlanak ilyesmire. A normális emberek csak le akarják vágni a fejünket, és a szuvenírboltokban árulni azt... Tudod, szeretnék abban hinni, hogy akik túlélik, egyszer boldogok is lesznek. Máskülönben testvéreink hiába haltak kínhalált a pogromokban, hiába harcoltak értelmetlen háborúkban, hiába mutogatták őket szörnyszülöttként gazdag állomások polgárainak, hiába ásták 15 évig ezt az alagutat... Talán nekik sikerülhet mindaz, ami nekünk nem. Még ha legtöbbjük már nem is hasonlít az emberekre... ‒ A felszínre nem tudtok menni? Azt hittem, a mutánsok képesek életben maradni ott ‒ szólalt meg félénken Anatolij. ‒ Ránk is éppen annyira veszélyes a sugárzás, mint rátok ‒ rázta meg nagy fejét Mobat. ‒ Sokan rákosak lesznek, és bele is halnak. Nekem agydaganatom van. Ennek köszönhetem a különleges képességemet, viszont felőröli minden erőmet... Mindössze egyetlen társunk képes elviselni ezt a hatalmas sugárzást a felszínen... Valentino Petrovich. Részlet a Metró Sötét alagutak című könyvből.
Született: 2003. 09. 24 Származás: Emberi – Mutáns Társaság Munkakör és szolgálat:- Sztalker - Antikommunista Koalíció volt katonája - Forradalmárok tagja Történet: Valentino Petrovich a magyar költő, Petőfi Sándor egyik távoli leszármazottja anyai ágon. Apja orosz sportlövész és hobbi vadász volt, míg anyja vérvonalához hűen költő és író. Volt egy 3 évvel idősebb testvére is, Nikolay. Gondtalan életet élt, átlagos családba született. Már kicsi korától fogva érdekelték a különböző versek és dalok így nem meglepő módon szülei is úgy gondolták egyszer Valentinóból is költő lesz. De az élet sajnos közbe szólt. Közel 10 éves volt, amikor megszólaltak a szirénák. Szerencsére a Molozsogynaja Metróállomás közelében laktak, így a protokoll szerint jártak el és elindultak oda, habár az állomás maga mindössze 6,5 méter mélyen volt csak. A tömegben kialakult pánik miatt nem tudtak úgy haladni ahogy kellett volna, a légzsilipek pedig már záródtak. Apja önfeláldozóan a kapu elé vetette magát, aztán lassan még egy, majd egy második, és végül több tucat férfi is, akik mind a családjukat mentették. Önfeláldozásuknak hála sikeresen lejutottak a családjaik, de ők már sohasem. Valentino sok gyerekhez hasonlóan ekkor látta utoljára az apját. Lent az állomásra a sugárzás hamar elkezdett beszivárogni, hisz az ajtók nem záródtak le rendesen, valószínűleg azon férfiak miatt, akikkel apja megállította az ajtót, hogy még időben leérjenek. Ezenkívül még egy bomba is robbant a Molozsogynaja közelében pár nappal később, ami amúgy sem tett jót az állomás igen kicsi mélységének. Hamarosan a megmenekültek elkezdtek megbetegedni és a sugármérgezés jeleit mutatni. A kezdeti hónapokban nagyon sokan haltak meg ami arra késztette az embereket, hogy elhagyják az állomást. Azonban erre nem sok esély volt, hisz a Filyovskaya Vonal állomásai mind a felszínen helyezkedtek el. Viszont az emberek nem adták fel a reményt és találtak egy titkos alagutat sínek nélkül. Mint az később kiderült, a járat autóknak készült, amikben a szovjet vezetők menekülhettek el. Sajnálatos módon az alagút rendkívül veszélyes hely volt és magas sugárzási szinttel rendelkezett, ráadásul egy részén még gázszivárgás is fennált. De még mindig nem volt olyan halálos, mint a felszíni állomásokon való átkelés, így az emberek úgy döntöttek, szerencsét próbálnak. (Piros = Filyovskaya Vonal, Sárga = Titkos kormányzati alagút, mely aztán csatlakozik a Filyovskaya Vonalhoz egy ásott kis járaton keresztül.) Az elindított csoportok közül nagyon kevesen értek el más lakott állomásra. Azokat, akik szerencsésebbek voltak, mint a többiek, lelőtték vagy bebörtönözték a Kijevszkaján élő „Tiszta” lakosok, mert fertőzöttnek hitték a Molozsogynajaáról érkezőket és úgy gondolták ezek az emberek egyenesen a pokolból jönnek. Sajnos így a megmenekültek kénytelenek voltak maradni a Molozsogynaja állomásán, habár a helyzet semmit sem javult ott, így hát volt metróépítők segítségével elkezdtek ásni egy járatot a Timiryazevskaya felé (ekkor még nem tudták, hogy ott kötnek ki idővel), hátha onnan már bejuthatnak az ismert Metróba, vagy letelepedhetnek egy mélyebbre épített állomáson, ahol sugárveszély nélkül élhetnek. Valentino eközben a legtöbb időt az anyjával töltötte, de hamarosan munkára fogták, mivel az alagútásásnál sok helyen csak a gyerekek fértek el. Így testvérével és több sráccal együtt segítették a felnőtteket, és volt, hogy napokat töltöttek el az alagútban, amit ástak. A nehéz munka nagyon megterhelő volt és végeérhetetlennek tűnt. Már több mint 2 éve ástak, amikor Val édesanyja megbetegedett és rákot diagnosztizáltak nála. Nem jósoltak neki sok időt, hacsak nem kap megfelelő orvosságot. De hogy azt megkapja, vagy bekellett volna fejezni az alagutat, vagy a felszínen kellett volna elérni az ismert Metrót. Valentino és Nikolay pedig mindezt meg is próbálta. Titokban felszerelkeztek, fegyvereket és élelmet loptak maguknak, mindent amire szükségük lehetett. Tudták, hogy megkell találják a biztonságos utat mielőtt az anyjukkal indulnak el, így legelőször csak ketten merészkedtek fel az egyik szellőző nyíláson kiszökve. A fenti táj teljesen lenyűgözte Valt, még ha ez csak árnyéka volt régi önmagának. Szerencséjükre a mutánsok ekkor még nem kezdték el benépesíteni a felszínt, így még egész kevesen voltak. Az egyedüli veszélyt tehát csak a sugárzás és extrém időjárás jelentette, de ezt sikeresen leküzdötték. Napokat töltöttek fent és mindössze pár órányi pihenéssel az állomásukon már tértek is vissza, hogy minél hamarabb olyan útvonalat találjanak, vagy éppen alakítsanak ki, amin beteg édesanyjuk is át tud menni. Mindeközben pedig a barátaik fedezték azzal, hogy velük együtt ássák az alagutat. A kitartó próbálkozásnak aztán hosszú idő után meglett az eredménye és sikerült találni egy megfelelő útvonalat. Édesanyjuk ekkora már igen leépült az agydaganatának hála, így nem kellett sokat győzködni őt, hisz nem is igazán tudta felfogni mi történik vele. Persze ebből is lett a legtöbb baj… Az út során nagyon lassan haladtak és nem egyszer volt olyan, hogy édesanyjuk megpróbálta levenni a gázmaszkját vagy éppen beleugrani egy szakadékba. Valék tudták, hogy este még hidegebb lesz így mindenképp sötétedés előtt elkéne érni a Kijevszkaját. De anyjukkal ez lehetetlennek bizonyult. Nikolay pedig levonta a következtetést: vagy magára hagyják az anyjukat, vagy mindhárman itt halnak meg. Mivel félúton voltak visszafordulni már nem lett volna idő és a legközelebbi óvóhely, amit kiépítettek 2 kilométerre volt. Val persze vitába szállt testvérével és annyira elszaladtak az indulatok, hogy csak egy pillanatra nem figyeltek édesanyjukra, aki véletlenül megcsúszva a jégen több métert zuhant egy szakadékba. Val persze azonnal érte nyúlt, hogy elkapja, de ahogy ezt megpróbálta ő maga is beleesett a szakadékba. Mikor Val felébredt Nikolay már sehol sem volt és teljesen rájuk sötétedett. Teste teljesen kihűlt és a karja is eltört ahogy a gázmaszkja is. Esélye sem volt, hogy kimásszon onnan, nemhogy még az anyját is kivigye, aki ekkora már meghalt... Val teljesen összetört és az ellopott pisztolyt forgatva a kezében gondolkozott azon, hogy véget vessen az életének, megkímélve magát a szenvedéstől. Még az sem tűnt fel neki, hogy a félig törött gázmaszkján keresztül is képes levegőt venni. És amikor már meghúzta volna a ravaszt, egy halk nyüszítésre lett figyelmes. Egy kutyaszerű lénnyel nézett farkasszemet, aki szintén véletlenül eshetett be ide, ráadásul a lába is bevolt szorulva. Valentino kicsit megörült, hogy nincs egyedül és egyből közelebb kúszott a lényhez, hogy kiszabadíthassa. Szétfeszítette a két szikladarabot a késével mire a furcsa lény azonnal menekülőre fogta és éles karmainak hála egy szempillantás alatt kijutott a szakadékból. De nem hagyta magára Valt. Kis idő múlva egy vascsővel a szájában tért vissza, amit letartott Valnak, aki azt megfogva sikeresen kihúzta őt. Ezután Val összeesett a kimerültségtől. Másnap a Molozsogynaja hermetikus kapui előtt ébredt fel. Fogalma sem volt, hogy került oda, talán a furcsa lény vonszolta ide. De honnan tudta, hogy innen származik? Sokat kellett kopogjon az ajtón mire azt kinyitották neki és beengedték végre. Amíg várt megkereste apja csontvázát és megpróbálta a körülményeknek megfelelően eltemetni őt. Bent megmosakodott és majdnem egy teljes napot aludt. Mikor felébredt katonai vezetők várták az irodájukban. Büntetésre számított, de a katonák csak értetlenül néztek rá, hisz nem egyszer küldtek már fel embereket közülük, hogy tüzelni valót vagy éppen benzint szerezzenek, de ők mind meghaltak a mérhetetlenül nagy sugárzás miatt. Mint az kiderült, Valentino és Nikolay növésben lévő szervezete annyira alkalmazkodott a jelenlegi életkörülményekhez, hogy sokkal jobban bírták az extrém időjárást és a magas sugárzást, mint a felnőttek. Tekintettel erre büntetés helyett Valt elkezdték kiképezni és egy katona gyámsága alá helyezték. A fiatal katona úgy szerette Valt mintha a fia lett volna, de a kettőjük kapcsolata inkább hasonlított még így is egy testvérek közöttire mintsem egy apa fiára. Rengeteget tanult tőle Val, még a lövészetét is tovább fejlesztette, amit még apja mutatott neki gyerekkorában és már akkor igen jól remekelt benne. Megértette a túlélés alapjait, tanult a katonaságról is egy s mást, és a vadászatot is tökélyre csiszolta. Persze nem volt egyszerű neki, anyja elvesztését sem dolgozta még fel, máris feladatokat adtak neki és egy egész állomás ellátását bízták rá kora ellenére, még ha nevelőapja is nagyon féltette. Gyerekkora így viszont aligha volt, mondjuk az állomás többi gyerekének se nagyon. Azonban a fenti feljárkálás idővel munkából hobbi lett. Megszabadult láncaitól, amit a sötét állomás adott neki, ráadásul itt kezdte el írni verseit is. Csak ez segített neki megbirkózni a hatalmas teherrel a vállán, amit ráaggattak. Kifigyelte az időközben megjelent mutánsok életciklusait, mozgásait, vadászatukat, és saját maga is alkalmazkodott hozzá. Eggyé vált a fenti világgal, szinte kialakult benne egyfajta állatias ösztön. Nem avatkozott közbe a természet dolgaiba, elég ritkán harcolt a mutánsokkal, ha tehette csak elkerülte őket. Helyette viszont a Sztalkerekre rendszeresen lecsapott, mivel ők szinte szórakozásból vadásztak a mutánsokra, beleértve társait is. Valentino jobban ismerte a halott Moszkvát, mint a Metrót magát. De nem kellett sokat várnia arra, hogy azt is megismerje… Amikor kitört a Hanza – Vörös Vonal Háború, szomszédjuk, az Arbat Konföderáció egy ajánlattal fordult hozzájuk: beengedik őket az ismert Metróba és kárpótlást kapnak a régen elkövetett gyilkosságokért, ha cserébe embereket küldenek az Antikommunista Koalíciónak. Zhabdar, az állomásuk vezetője elutasította az ajánlatot, de Valentino látott benne esélyt, hogy jó életük lehessen, így maga köré gyűjtött több tucatnyi önkéntest, akikkel együtt indultak harcba. Legelsőnek pedig a nevelőapja támogatta. – És maguk honnan jönnek? Mi a frakciójuk neve? Mit jegyezzek fel? – A Molozsogynaja állomásról és... Emberi – Mutáns Társaság. Igen. Ez a nevünk. Innen származunk. – Hm... Érdekes név az egyszer biztos... Rendben Emberi – Mutáns Társaság. Maguk mostantól az Antikommunista Koalíció tagjai.
Felvétel a Koalícióba és az Emberi – Mutáns Társaság mint hivatalos frakció megalakulása. Az egész Metró szörnyeknek tekintette őket elváltozásaik miatt és teljesen lenézték őket. Ezért maszkokat kezdtek hordani, hogy takarják magukat és hamar rájuk aggatták az „Álarcosok” nevet az egységükre. De sajnos nem voltak igazi egység, ők csak golyófogónak kellettek. Így nem egyszer történt olyan is, hogy fegyver nélkül küldték őket a frontra. De nem hátráltak meg és megmutatták mire is képesek. Sokan Valék közül képesek voltak hipnotizálni az ellenséget a magas sugárzás következtében, és volt, hogy ezzel nyertek meg egy csatát a Koalíciónak. Idővel be is látták a vezetők mennyit érnek a „mutánsok” és előléptették őket, még Valt is, aki ekkor még 18 éves sem volt. A háború végeztével már igazi emberi katonaként tekintettek rájuk, habár Val nem felejtette el a történteket és sosem bocsátott meg nekik, ahogy azt sem, hogy a Hanza inkompetenciája miatt halt meg a nevelőapja a háborúban. És a megállapodásukat tekintve csak ekkor jött a mélyvíz. Ugyan az Arbat Konföderáció tényleg tartotta volna a szavát, de a Hanza felől ellenállásba ütköztek, ami végül odáig fajult, hogy Valentinot és tisztjeit menesztették és visszatoloncolták a Molozsogynajára, mondván mutánsok nekik nem kellenek. Persze Valentino és emberi visszaakartak vágni, de nem lett volna esélyük, amit Zhabdar jól tudott, és nem is engedte őket háborúba. Helyette más cselhez folyamodtak: régi bajtársaikkal az Arbattól és néhányan a Hanzától vették fel a kapcsolatot, akik kitartottak mellettük és elérték, hogy kereskedhessenek velük. Így végre lett egy biztos pont az Emberi – Mutáns Társaság ellátásában. Persze a Mitino Közösségével is kereskedtek, de ők ugyanúgy nem tudtak olyan dolgokhoz hozzájutni, mint például a Hanza. Innentől kezdve Val élete könnyebb lett, már nem csak rajta múlott minden és szabadidejét arra használta fel, hogy megkeresse testvérét. Több évnyi kutatás után talált rá végül. Nikolay csatlakozott a Jehova Tanúihoz miután azt hitte Valék meghaltak, lényegében ők mentették meg, hisz egy ideig csak hajléktalanként élt. Persze Val nem hitte el és a két testvér kapcsolata sosem lett olyan jó, mint volt, de így is szerzett egy újabb támogatót az Emberi – Mutáns Társaságnak. Míg testvére után járta a Metrót találkozott a Forradalmárokkal, akikről hamar kiderült, hogy nem egyszer harcoltak Valentino csapatai ellen a háborúban. De bosszú helyett Val rájött, hogy a Forradalmárok most jó célt szolgálnak: egy mutánsokat gyűlölő frakció ellen háborúznak, a Fasiszták ellen. Így nem kellett sokat győzködni a fiatalembert, hogy szövetségbe lépjen velük. Természetesen nem csatlakozott hozzájuk hivatalosan, hisz ő büszkén vallotta, hogy az Emberi – Mutáns Társaság katonája. Egy akció során mikor a felszínen utazott találkozott egy igen furcsa Figyelővel, aki mintha sántított volna. A falkája magára hagyta mikor feltűntek a Démonok, szerencsétlen nem tudta tartani a tempót velük. Azonban Valentino nem így tett. Mindkét Démont sikeresen elcsalta az életét kockáztatva, de megérte. Egy hónappal később megmentett Figyelője már hű társa volt az életben. Val pedig tudta, ő volt az, aki régebben kihúzta őt a vascsővel a szakadékból. Nevét a lábáról adta neki ráadásul magyarul: Sánta Innentől fogva pedig Val élete a háborúról és az állomása megsegítéséről szólt nagyrészben. Nem voltak katonatársain és Sántán kívül barátai, nem tudott az élet örömeiről, mert csakis a bosszú gondolata járt a fejében mindig. Nem akart úgy élni, mint a koszos patkányok és ehhez képes lett volna bármit megtenni, még Moszkvát is elhagyni. A verseiben gyakran álmodozott arról, hogy van élet még Moszkván kívül, anyja is rengeteget mesélt róla, így pedig el is határozta, hogy megtalálja azt, hogy népe békében és boldogan élhessen. Azt a technikát alkalmazta, amikor anyját akarta megmenteni – egyedül indult megtalálni a legjobb útvonalat. Azonban mikor elérte Moszkva határát a Rend emberei elfogták és csak a szerencsén múlott, hogy a Mihály nevű férfi nem lőtte le ott helyben miután közös erővel élték túl a mutánsok támadásait. Többször nem mert próbálkozni Moszkva elhagyásával, de a reményt sosem adta fel, csak jobban elkezdett felkészülni az akcióra. Mindezek ellenére az idő is ellene dolgozik, mert már látható jelei vannak a szem és gége daganatainak, emiatt szemfedőt is hord már. Hiába a viszonylagos védettség a sugárzás ellen, a közel 20 éve tartó folyamatos felmászkálás, amely napokat, ritkább esetekben akár heteket is eltartanak, a rossz körülményű élet Molozsogynaján, a koszos víz és mérgező levegő még neki is sok volt, még ha ezt nem is látja be. Vagy sürgősen talál magának gyógyszert, vagy az álmainak hamarosan vége lesz… Személyiség: Reménykedő, és az álmainak élő típus, melyet szeretettel ír le a verses füzetébe, még ha nem is hiszi, hogy ezek valaha valóra válhatnak majd. Ezeket a verseket gyakran nem oroszul, hanem az anyjától megtanult magyar nyelven veti papírra, hisz nem akarja, hogy más is eltudja olvasni. Amit elhatároz, mindenáron teljesíteni akarja, így rendkívül kitartó és sosem látja be hol kell visszavonulni vagy feladni. Túlságosan él még benne az az emberi tulajdonság, hogy az illető azt hiszi halhatatlan, vele nem történhetnek balesetek, egészen addig amíg be nem következik az. Ugyanakkor a haláltól sem fél, egyedül attól tart, hogy ha ő elmegy, az állomása emberei magukra maradnak. Többek között ezért kezdett egyre több kapcsolatot kiépíteni. Nagyon egyedül érzi magát a világban, emiatt pedig képtelen elszakadni a közösségétől még ha meg is tehetné már régóta. Egyedül Sánta és a Forradalmárok vannak ott neki állandóan. Anyja és apja holttesténél lévő területet is állandóan karban tartja és sírt is épített oda mert képtelen őket elengedni. Ugyan visszatérhetne a Metróba, ahol mindenki él és talán a rákjára is lenne orvosság, nem akar olyanok között élni, akik eddig lenézték őket. Gyűlöli egytől egyik a Metró lakosait, de főként a Negyedik Birodalom embereit. Ellenben a természetet és a mutánsokat tiszteli. Nem akar nekik ártani, lehetőleg a békés megközelítést választja, ami úgy tűnik eddig be is jött neki, hisz a mutánsok is ugyanígy viszonyulnak ő hozzá. Van egyfajta hatodik érzéke az állatias ösztönei mellett, amivel képes megérezni a veszélyt, de ez inkább csak a felszínen működik. Ebből következik, hogy lent a Metróban sokkal gyengébbnek, zavarodottabbnak és idegesebbnek érzi magát, mint fent. Még a gondolatai is képesek itt összevissza kavarodni. Lehetséges, hogy a gyerekkori szűk helyen való ásás miatt volt ez, hisz akkor alakult ki klausztrofóbiája is. Ezenkívül van egy rossz tulajdonsága amire az elmúlt években szokott rá. Minden alkalommal mikor felér a felszínre vagy letér onnan vesz egy szippantást az édes és egyszerre kesernyés levegőből. Mindenki bolondnak nézi emiatt, de ő tudja, hogy ez egészen másféle levegő, mint ami a Metróban van. Ez friss… Jellemét tekintve segítőkész, de csak az azt megérdemlőknek. Talpraesett, kitartó, határozott és komoly, talán kicsit önfejű is, nem igen szeret parancsokat teljesíteni, helyette a saját feje után megy. Kicsit zárkózott, emiatt csak a bajtársai körében látható nevetni. Nehezen mutatja ki érzéseit a világnak mert fél, hogy emiatt csak kihasználnák, ahogy tették azt a társaival is. No meg mert nem talált még arra megfelelő személyt, akiben megbízna. Többek között ezért sem mutatja jelét a gyengeségnek soha. Felszerelés: Több napra elegendő étel és víz a táskájában, elsősegélycsomag, egy moszkvai térkép, mely a felszínt ábrázolja, egy régi pályaudvarról letépett metró térkép, agyonhasznált és több helyen szakadt meleg ruha, egy sokat kopott hoki maszk, amit még a Koalíció katonájaként használt, gázmaszk és annak a filterjei, képek a családjáról és a gyerekkori plüss kutyája, melyet csak azért tart magánál, mert az anyjától kapta és ha kijön rajta a klausztrofóbia rohama vagy az egyedüllét nyomasztó érzése megnyugtatja a közelsége. Ezenkívül egy régi füzet melybe a verseit írja és egy agyonhasznált ceruza. Univerzális töltő, zseblámpa, öngyújtó, sugárzás mérő. Fegyverei egy Kalash 2012, Acog Red Dot irányzékkal, mely a nevelő apjáé volt és halála után ráhagyta. Több módosítást is végzett rajta, így hosszabb lett a csöve, ezáltal egy gyengébb mesterlövész puskának is lehet használni, mely a felszínen igen jól jön. Egy Saiga sörétespuska Reflex irányzékkal, ha közelharcra kerülne a sor. A házak átkutatásainál gyakran ezt használja. Egy Clapper-nek becézett VSSK Vychlop, egy félautomata, tárral rendelkező mesterlövész puska, amely 12,7 x 55 mm-es töltényeket használ. 2002-ben fejlesztették még ki az FSB különleges egységei számára. Remekül szolgál különleges hadműveleti küldetéseken, például nehéz páncélzatú vagy nagy távolságokra lévő emberek ellen. Valentino ezt még a Forradalmároktól kapta remek célzási tehetsége miatt egy akción, de végül nála hagyták. Elmondásuk szerint ez az egyetlen ilyen fegyver a Metróban, így hatalmas becsben őrzi. Átadásakor Val még meg is hatódott, hisz itt jött rá, hogy a Forradalmárok tényleg bíznak benne és testvérüknek tekintik. Végül egy hangtompítóval felszerelt Lolife pisztoly, egy túlélőkés, és az a vascső, amivel még gyerekként megmentette egy Figyelő. Hosszabb útjai során maga által készített gránátok, meg egy két fényjelző amivel a mutánsokat tereli egyik helyről a másikra. Természetesen fegyvereit általában nem mindig hordja magánál, hanem a különböző küldetésre a megfelelő fegyvert viszi magával. Nagy értékei miatt vagy a Forradalmárok helyőrségein, vagy a felszínen saját maga által kialakított helyőrsökön hagyja az éppen nem használt fegyvereket. Páncélját illetően a meleg ruháján helyet kap pár mutáns bőrből készült mellény, pár kisebb könyök és térdvédő rajta a mutánsok karmaival és fogaival, de még egy fél állkapoccsal is. Néha ez igen jól jött, például amikor valakit fejen térdelt és az ott lévő karom egyenesen az illető fejébe állt. Ugyan a páncél nem sokat véd, de legalább eléggé elrettentő az emberek, de még a mutánsok számára is. Egyszer még egy Figyelő hordában is képes volt ezzel utazni. Kinézet:170 centi magas, vékony, de izmos testalkatú. Rövid hajú, borostás arcú. Égszínkék szeme már rég megfakult, balján csak a szemdaganattal járó tünetek láthatóak. Nyaka is egyre nagyobbra duzzadt már, szinte akkorára, hogy a gázmaszk viselete is már kényelmetlen és túlságosan szorító érzést okoz. Testét több helyen nem jól kezelt sérülések és hegek tarkítják, bal alkarját még egy égési seb is borítja. Jóformán fogalma sincs, hogy néz ki, ugyanis az állomásukon a tükrök már akkor összetörtek amikor a robbanások voltak. Ennek tudatában vágja a haját és borotválkozik a késével. Nyakában a nevelőapja és az Antikommunista Koalíció dögcédulája lóg.
|
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,319
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
Utoljára online: Nov 4, 2024 22:25:09 GMT 1
Jun 2, 2017 19:12:16 GMT 1
|
Post by Raven on Jan 24, 2021 18:09:38 GMT 1
#s://i~pinimg~com/564x/bd/c2/26/bdc226eb93fab5939bd40a99e39160ae~jpg Malina Szkvoznyik Malinka, Maika, Mali, Nem: Nő
Kor: 20
Státusz: Mutáns/ Bandita
Származás: Ismeretlen.
Kinézet: Sovány alacsony lány, alig 160 és 45 kiló. Sötét hajú, kék szemű és feltűnően sápadt bőrű. Amire ráerősít, hogy általában sötét, fekete szürke vagy bordó ruhákat hord. Ritkán fordul meg városokban, mert nem szereti az embereket, de azon szerencsések közé tartozik, akiken külsőre nem látszik, hogy mutáns. Mivel a saját bandita csoportja is eldobhatóként kezeli, nem rendelkezik tényleg jó minőségű védőfelszereléssel, ha arra van, szükség azt használja, ami van. De általában beszivárgásra és üzletek megkötésére használják a praktikus képessége miatt. Terhes, de még ez nem látszik rajta. Sőt valószínűleg nem is tudja.
Jellem: A képessége mit igyekszik vissza fogni az érzelmeit, máskülönben azok hatással lehetnek másokra is és ahhoz, másokét manipulálja a sajátjait is uralnia kell. Ezért sokszor kicsit üresnek és érzelem mentesnek tűnik, de valójában nagyon érzékeny lány, akinek nagy erőfeszítésébe telik ennyire kontrol alatt tartani az érzéseit. Nagyon nehezen enged közel magához embereket, nehezen bízik meg bennük. A mutánsokról tudja, hogy elhajítják bármikor az emberekről pedig, hogy megölnék vagy bezárnák abban a pillanatban, ahogy meglátják. Szóval jogosan a veszélyt vagy az ellenséget látja mindenkiben. Habár néha nagyon elege van ebből az életből.
A metróban születtem, sosem láttam a fényt. Bár őszintén, nem is tudom, hogy bánnom kéne-e vagy sem. Az apám már a születésem elött halott volt, de valószínűleg az sem számított volna, ha nem az. Az anyám próbálkozott szeretni, azt hiszem. De nem igazán volt képes rá. Amikor az elméje végül teljesen eltűnt és nem maradt belőle semmi egy férfi vett magához, vagy ragadott el, ahogy jobban tetszik. Az anyámat otthagytuk a metróban az állatoknak. Nem volt már ott tudom, csak a testét hagytuk ott, de akkor is kísért, ahogy a tekintete még egy ideig követ minket, még ha nem is tette, igazából. Már nem számít, nem kéne, hogy számítson. Abból éltünk, amiből tudtunk. Csak néhányan mozogtunk együtt. Kifosztottuk, akivel találkoztunk, volt velünk két mutáns, akik olyanok voltak, mint az állatok, az egyikük megmerevítette azt, aki rá nézet. Nem kővé változtatta, mint a mesében, inkább ahogy Matvei mesélte, mi történt régen, ha egy állat kiszaladt az útra és te rá világítottál a lámpákkal. Az én szerepem általában nem a támadásokban volt. Részt vettem bennük, de csak, hátulról vagy ha nagy szükség volt rá. Az én szerepem az eladásban volt. A képeséggemmel mások érzelmeit manipulálom, azt éreztetem velük, amit én is érzek. Elég volt egy kis manipulálás hogy feljebb verjem az árakat, ha jól csináltam fel se tűnt. Ha nem, akkor futnunk kellet és Matvei utána úgy elvert, hogy azt hittem ott maradok valamelyik járatban. De aztán mindig mentem velük tovább. Legalább annyira gyűlöltem őket, mint a városiakat, de ennek nem engedhettem utat, ha dühös voltam vagy erősebben utáltam őket az érzelmeim kiszivárogtak, és annál jobban utáltak ők is.
Aztán egy rajta ütés rosszul sikerült. Az értesüléseink rosszak voltak a szállítmány sokkal jobban volt őrizve, mint hittük. Amikor láttam hogy szinte mindenki hallott elmenekültem az egyik járaton át. Egy stalker követett megpróbáltam lerázni, de állatokba futottam. Ellenük sosem működöt a kepeségem, és már minden töltényemet beléjük ürítettem mégis ált még egy, azt hittem itt a vég amikor ujabb lövések dördültek. A stalker volt, akiről azt hittem leráztam. A lövései mind találtak, nem is pazarolt el annyi lőszert, mint én ahhoz, hogy kinyírja a dögöt.
Aztán rám fogta a fegyvert.
-Ha használod a képességed és észreveszem, megöllek! Úgyhogy vagy nagyon jó legyél, vagy ne próbálkoz.- Egy szó nélkül megadtam magam. Nem tetszett a gondolat hogy meg kell magamat adnom neki, de nem volt más választásom a túléléshez. Még ha el is visz egy városba és be is zár, akkor is jobb lesz, mint egyedül meghalni az alagutakban nem igaz? Sokáig mentünk csak némán, a fegyvere a kezében, az enyém kiürült, senki nem szólt egy szót sem. De amikor megálltunk pihenni és enni végül megtört a jég. Megtudtam, hogy a férfit Mikhail-nak hívják és stalker, méghozzá nem is akár honnan, hanem Smaragdvárosból származik. Bár nem ez volt az első, amit mondott. Utólag vissza gondolva, nem volt olyan hosszú az az út amit megtettünk, nagyon sokáig bolyonghattunk körbe körbe az alagutakban. Amiket láthatóan sokkal jobban ismert nálam. Habár nem bántam. Egy idő után rájöttem, hogy életemben először nem bánom valaki másnak a társaságát. Sőt egyre inkább kezdtem úgy érezni, hogy szeretem, hogy mellettem van. Furcsa volt. Egy alkalommal rémálomból ébredve azt vettem észre, hogy ő is ugyanolyan ijedt és ideges mint én. A képeséggem volt az oka tudtam. Először azt gondoltam meg fog ölni, hiszen megígérte, ha használom ellene az erőm halott vagyok. De nem ez történt, először pofon vágott olyan erősen, hogy még a fülem is csenget tőle. Aztán viszont magához ölelt. Megpróbált megnyugtatni, hogy nem lesz semmi baj. A legszebb hazugság volt, amit valaha hallottam, de végül sikerült lenyugodnom.
Mesélt Smaragdvárosról, elég sokat. Azt ígérte el visz oda. De nem jutottunk el odáig. A Kitaj Gorod-on mentünk keresztül, ez tűnt a legbiztonságosabbnak, a banditákat meg tudtuk volna kerülni vagy ha mégsem ismertek itt, íg ez tűnt a legjobb megoldásnak, és a legrövidebbnek, de a nácik betörtek a városba. A rajta ütésben elszabadult a káosz, a banditák nem hagyták csak úgy magukat. Nem akartam elszakadni Mikhailtől, de nem tudtam mit tenni, megpróbáltunk átvágni és kimenekülni, de nem sikerült. Az utolsó, amit láttam, hogy Mikhailt eltalálják és elesik, aztán elkaptak, próbáltam küzdeni, de a náci aki elkapott túl erős volt. Sikerült kiütnie, és mire magamhoz tértem már láncon voltam. Hiába próbáltam volna manipulálni őket, nem sikerült volna, vagy ha igen az egyikük, akkor is észrevette volna. Úgyhogy nincs más választásom, várom az alkalmat, hogy kiszabaduljak innen. Talán ha eljutok Smaragdvárosba, akkor talán…
|
|
Pandora
Lelkes fórumozó
Minden emberi félelem alapja: egy korábban becsukott ajtó - félig nyitva.
Posts: 97
Elfoglaltság:Elfoglalt
Utoljára online: Jun 21, 2023 19:03:29 GMT 1
Feb 19, 2018 20:53:43 GMT 1
|
Post by Pandora on Jan 24, 2021 21:24:06 GMT 1
#s://i~pinimg~com/564x/97/36/c8/9736c807d3e8c134eaa473c2509f84ff~jpg Natalia Nikolayevna Dyatlova Született: 2010 október 11. Nem: nő Becenevek: Natasha, Nat (legtöbbet használja) Talia (a szülei nevezik így) Doki (munka közben) Foglalkozás: orvos (elsősorban, harctéren is), katona Hovatartozás: Spartan Rangers Család: az apja, Nikolai (Ranger, stalker) az anyja, Anna (orvos) 2 éves németjuhász kutyája, Gagarin
Magasság, testsúly: 165 cm, 56 kg Küllem: Natasha első ránézésre kiköpött úgy néz ki, mint az édesanyja. Haja hosszú, vörösesbarna színű, hullámos tincseket vet, gyakran felfogja, hogy ne zavarja. Szeme mogyoróbarna, tekintete mindig szokatlan melegséget sugároz. Nagyon sokat mosolyog. Testalkatából és magasságából adódóan elég ártalmatlannak tűnhet, és többi Rangerhez képest valóban „szelídebb”, azonban őt sem kell félteni.
Jelleme: Natasha alapvetően egy nagyon nyitott, érdeklődő, kíváncsi nő. Rengeteget képes beszélni, ám e tulajdonsága főleg a számára kedves emberek előtt mutatkozik meg igazán. Nagyon találékony és talpraesett, ami sokszor kárpótolja harctéri hiányosságaiban, de ami még fontosabb, számtalanszor mentett vele életet. Sikertelenség esetén hajlamos önostorozásba kezdeni, továbbá időről időre szüksége van arra, hogy visszajelzést kapjon a körülötte lévőktől saját magát és munkáját illetően. Egyetlen dolgot leszámítva inkább konfliktuskerülő típus. Ez az egy dolog az orvoslás. Natasha nem bajtársakat és ellenségeket lát maga előtt, mikor dolgozik, hanem embereket. Ez azt jelenti, hogy nem tesz különbséget azok közt, akik az orvosi segítséget igénylik: ha az előtte fekvő egyén ellenséges táborba tartozik, pont ugyanolyan ellátásban részesül, mintha a legjobb barátja lenne. Ehhez tartotta magát akkor is, mikor civileken segít: nem nézi, mennyit tud az illető fizetni, számára minden élet egyenlő. E mentalitást az édesanyja ültette belé, és ez az a gondolkodásmód, ami időről időre bajba keveri őt, mivel nagyon nehezen veszi rá magát arra, hogy gyilkoljon. Sokszor ráfogják, hogy idealista és naív, emiatt pedig könnyen kiszámíthatóvá válik. Kiképzésének, felszíni látogatásainak és az orvosi hivatásnak köszönhetően rengeteg felkavaró dolgot látott, ami megedzette a lelkét, ezért a legbrutálisabb látványtól, émelyítő szagoktól sem riad meg egy könnyen. Ha harcra kerül a sor, többnyire hátramarad (hiszen orvosként nem a konfliktusok közepén van a helye), de a mesterlövészethez való kitűnő érzéke miatt előfordul, hogy őt is bevetik.
Története: Natasha a felszíni világ Moszkvájában született 2010 októberében Nyikolaj és Anna kései gyermekeként. A felszínen töltött nem egész három évről alig van emléke, hiszen a nukleáris bomba okozta katasztrófakor még csak kislány volt. A család már a felszínen is jólétben élt. A régi időkben édesapja a Szpecnaz GRU katonája (tehát később mondhatni kezdettől fogva a Rend tagja), édesanyja pedig egy moszkvai kórház rendkívül jó sebész-főorvosa volt. Szülei megbecsültsége a metrójáratokba kényszerülés után sem szűnt meg. Nyikolaj tapasztalata volt katonaként és Anna orvosi tudása is kincset értek az új „világhoz” való alkalmazkodásban. Így nem csoda, hogy a kis család jó helyen, a ma már Polisznak nevezett belső állomások egyikében tudott letelepedni. Natasha apja az Polisz állomásait védő katonák közt szolgál, de számtalanszor járt már a felszínen, és legtöbb esetben sértetlenül tért haza. Nat számos holmijára az apja guberáló tevékenységének köszönhetően tett szert, és Gagarint is ő hozta haza.
Nat szülei mindent megtettek, hogy megszerezze az esetleges túléléshez és a jólét eléréséhez szükséges tudást. A lánynak minden lehetősége megadatott a tanulásra és a fejlődésre, és szerencsére az igénye is megvolt arra, hogy több lehessen, mint egy kényelmes életet élő fruska. Apja nagyon korán elkezdte különböző fegyverek kezelésére oktatni lányát (a mesterlövész puskákat és a késeket leszámítva semmihez nincs kimondottan jó érzéke). Anyja amikor csak lehetett, maga mellett tartotta, míg dolgozott. A kis Nat gyermeki kíváncsisága és tudásszomja mindmáig meghatározó tulajdonságai. A rendes oktatás mellett az orvoslás csínját-bínját az anyjától tanulta. Kevéssé erős harci, ám annál fontosabb orvosi tudása miatt kiképzése után a Rend orvosaként tengette mindennapjait édesanyjával, egyre több munkát vállalva át az idősödő, remegő kezektől.
Bár édesanyja nagyon ellenezte – és még mindig ellenzi –, Nat tizenhat éves kora óta alkalmanként az apjával tart a felszínre, bár egy-két napnál többet sosem tölthetett odafent, és sosem ment egyedül. Ha utaznia kell, azt általában ismerősökkel teszi, illetve állandó kísérőjeként szolgál Gagarin, a kétéves németjuhász kutya, akit édesapja szedett össze az egyik kipucolt metróállomásról kölyökként, csontsoványan és éhesen. Gagarint Nat apja tanította, azonban a kutya feltétlen hűsége csakis lányának szól.
Felszerelések, személyes tárgyak: – fegyverek: - Valve sniper rifle - hangtompítóval ellátott, módosított Lolife pisztoly - 3 db dobókés, 1 db túlélőkés – katonai hátizsák (teleaggatva mindenféle kitűzővel, kulcstartó figurákkal, amiket a felszínen talált az apja vagy ő), nagy kapacitású, ha útnak indul, elegendő helye van váltásruhának, élelemnek, alapvető orvosi eszközöknek – orvosi eszközök és műszerek – egy felhúzható, mechanikus karóra – ezüst nyaklánc kinyitható medállal, benne az apja és az anyja fényképével
|
|
Ordo
Írónövendék
Posts: 207
Elfoglaltság:Mesélést & Játékot vállal
Utoljára online: Nov 17, 2024 23:07:10 GMT 1
Jun 14, 2020 19:50:14 GMT 1
|
Post by Ordo on Jan 25, 2021 19:19:07 GMT 1
#s://media~discordapp~net/attachments/801503673313656894/806249311494340608/500~png Iszaj Zinon Antonovics – Aria
Úgy tűnik, igazak a hírek. A VDNH-n tényleg a legfinomabb gombateákat csinálják. Igaz, elmaradnak a rendes teáktól, melyek Smaragdvárosban kaphatók, de nem véletlenül ezek a legjobbak rögtön utána. Így a vezetőség döntése sem meglepő, hogy amikor fogytában voltak az igazi, Háború előtti teafilterek, úgy gondolták itt az ideje feltölteni a készleteiket. Ugyan a cél az lett volna, hogy még Szilveszter előtt hazatérj, az út folyamán jócskán lelassítottak, hiszen nem mindennapi eset, hogy egy Sztalkernek 500 tölténye legyen. Nem is csoda, hogy téged kértek fel erre a küldetésre, hisz megannyi banditán és egyéb tolvajon kellett átverekedned magad. Hiába hangzott az egész akció egy unalmas kalandnak, végül csupa izgalom, és megerőltetés volt. De végre itt vagy. Megkésve, de eljutottál a VDNH-ra. Az ellenőrző ponton két őr fogad, akik éppen a vacsorájukat fogyasztják el. Sóhajtva felkel az egyik, majd feléd lép. -Üdv a VDNH-n. Ez egy békés állomás, kérem a fegyvereit adja le, és mutassa fel az iratokat. Mi célja az utazásnak? – kérdezi majd ellenőriz mindent. Hamar végeztek is, majd tovább enged. Ahogy beérsz az állomásra, látod, hogy az állomás közepén a peronon még karácsonyfa is van, mindenféle házilag készített díszekkel. A gyerekek a karácsonyfa alatt játszanak, a szülők beszélgetnek, a konyhán már készül az ünnepi vacsora. A hangulat meglepően kellemes, ahhoz képest, hogy ez az utolsó lakott állomás ezen a vonalon. Valószínűleg jól megkeresik a pénzüket a gombateáikkal. Miután szétnéztél, elindulsz felvásárolni a gombateákat. De útközben egy 50 év körüli férfi állít meg, aki meglepően friss és jólápoltnak tűnik, főleg itt, az Isten háta mögötti helyen is. Rövid haja ősz, és rövidre vágott szakálla van. Valahogy, túlságosan jól ápolt a Metróhoz képest. Talán ő is a Smaragdvárosból való? De akárhogy is próbálod az emlékeidből előhúzni a férfit, sehogy sem ismerős neked. Valószínűleg sosem láttad őt. -A nevem Khan. Dzsingisz Kán utolsó reinkarnációja. Megüzenték nekem, hogy itt leszel. Sajnálattal kell közölnöm, hogy a küldetésed, most itt véget ér, és egy új kezdődik el. Természetesen, a jutalmad nagy lesz. Talán az egész emberiség megmentése. – Szavai erősen csengenek, és már-már elfelejteti veled, hogy valószínűleg egy bolonddal állsz szemben. Ha visszakérdezel, vagy reagálsz rá valahogy, elindul a vendégsátorok felé, útközben pedig minden kérdésedre választ ad.
|
|
Ordo
Írónövendék
Posts: 207
Elfoglaltság:Mesélést & Játékot vállal
Utoljára online: Nov 17, 2024 23:07:10 GMT 1
Jun 14, 2020 19:50:14 GMT 1
|
Post by Ordo on Jan 25, 2021 21:09:46 GMT 1
#s://media~discordapp~net/attachments/801503673313656894/806249311494340608/500~png Vanzina Luiza Antonovna – Bratti
A karácsonyi ünnepek. Nincs is jobb dolog a Metróban. Poliszban az amúgy is nyüzsgő élet a feje tetejére áll. Az emberek igyekeznek beszerezni az ajándékokat a családtagjaiknak. Ugyan nem olyan ajándékokra kell gondolni, mint régen, így is azt a hatást kelti, mintha minden rendben lenne, és a világ nem pusztult volna el. Te is ott állsz a tömegben. Az ideiglenesen felállított színpadon sorra mondják el évértékelő szövegeiket a Tanács tagjai a nagy, közös karácsonyfa előtt. Majd megkezdődik a közös visszaszámlálás. 10… 9… 8… 7… 6… 5… 4… 3… 2… 1… És már durrannak is a Metróban gyártott pezsgők, az ujjongások. Majd nem sokkal később, hogy a tömeg kicsit eloszlott, és mindenki megtalálta a saját társaságát, Nikolayevich böki meg finoman a hátad, és vigyorgó arccal nyújt feléd egy üveg igazi, fent gyártott sört. - Most nem úszod meg a közös ivászatot, mint a múltkor. A többiek már várnak ránk. Szóval gyere! – Azzal megfogja a karod, és már húz is az egyik közös ismerősötök lakása felé, mely természetesen kicsi lenne mindannyiótoknak, így inkább a lakás előtt van a tömeg. Ládákon üldögélve iszogatnak, beszélgetnek, de ahogy látod, leginkább egy fiatal, 20 év körüli, vörös hajú lányt kérdezgetnek mindenről. De ahogy oda érsz, hamar rájössz te magad is, miért. A lány jobb alkarján a Rend jelképének és jelmondatának tetoválása található. Nem gyakori, hogy a veletek egykorú szinte még gyerekek közül bárki is bekerüljön a Rend tagjai közé. Szegény lány folyvást válaszolta meg a neki feltett kérdéseket, bár látszott rajta, hogy nem mindegyikre válaszol boldogan. Végül a kérdések alább hagytak, sokan elmentek táncolni, Nikolayevich is szerzett magának aznapra egy lányt, így szépen lassan csak ti és még egy két fiatal maradt a ládákon üldögélve, és tovább beszélgetve, amíg mindannyian ki nem dőltetek. Natalia Nikolayevna Dyatlova - PandoraMelnyik úgy döntött, hogy a korodra és a D6-os csatánál mutatott teljesítményedre tekintettel (mellyel nem egy Spartan Ranger életét mentetted meg), elenged szabadságra az ünnepekre. Természetesen az apád is közre játszott ebben, úgy gondolta, jót fog tenni egy kis pihenő a történtek után. Bár a nyakadba kaptál egy Ulman nevezetű Rangert, aki egész úton be nem fogta volna, és udvarolgatott neked, mert szent meggyőződése volt, hogy az élet célja a gyereknevelés és családalapítás, és te lennél a szerencsés kiválasztott neki. És ez még semmi, amikor már Polisz bejáratánál jártatok, az addig 22 évesnek kinéző Ulmanról kiderült, hogy 32 éves. De őt még a korkülönbség sem érdekelte, kitartóan harcolt kegyeidért… Mindhiába. Visszatérve Poliszba sikerült lerázni Ulmant, aki vissza kellett forduljon, csak őrként volt veled jelen. Ahogy körülnéztél, jó érzés fogott el, hisz már 4 hónapja folyamatosan a D6-nál szolgáltál. A barátaid mind ünnepelve fogadtak, és le sem tudtad őket rázni, még akkor sem, amikor már jól esett volna egy pihenés. De az ünnepek jól teltek, megvolt a közös karácsonyozás, és végre elengedhetted magad. Majd nem sokkal később, jött a Szilveszterezés. Egy barátodhoz voltál meghívva, és már a visszaszámláláskor ott iszogattátok a kisüstiket. Mikor a társaság többi része is megérkezett, már javában bombáztak téged kérdésekkel. Sajnos volt olyan is, melyről nem szívesen beszélté volna. Ilyenek voltak a hány embert öltél már, hány embert láttál meghalni, és a többi hasonló, tudatlan és tapasztalatlan fiataloktól származó kérdések, kik legtöbbször semmit se tudnak a háborúról. De szerencsére idővel elfogytak a kérdések, és a kis tábortűz körül csak azok maradtak, akik valamit konyítottak is az effajta kérdésekhez, és tapintatosabbak voltak. Főleg az egyik fiatal Brahman.
|
|
Ordo
Írónövendék
Posts: 207
Elfoglaltság:Mesélést & Játékot vállal
Utoljára online: Nov 17, 2024 23:07:10 GMT 1
Jun 14, 2020 19:50:14 GMT 1
|
Post by Ordo on Jan 25, 2021 23:22:30 GMT 1
#s://media~discordapp~net/attachments/801503673313656894/806249311494340608/500~png Vladimir (Putin) Victor (Vitya) Kreystóf Kirillovich – TherealKREY Egy hónappal ezelőtt volt az eskü letétele. Megkaptátok a jelvényeket, és a tetoválásaitokat a Rend jelképéről, és annak jelmondatáról. Mind hivatalosan a Rend tagjai lettetek. Ez hatalmas érdem. Ugyan csak te és pár Hanzai volt ebbe beavatva, de ti igazából még mindig a Hanzának dolgoztok. Valami nem stimmel a D6-os Bunkerrel, és ugyan a Hanza nem kötötte az orrotokra mi, információt kellett gyűjtsetek mindenről, ami ott folyik. De semmi gyanúsat nem találtatok, így a Hanza felfüggesztette az akciót. Máig nem tudjátok mi okuk lehetett gyanakodni a Rendre. De most nincs idő ezen gondolkodni, új küldetést kaptál, egy Mihael Antonovich nevű Ranger vezetése alatt. Nem sokat vársz, épp csak koccintasz éjfélkor pár ismerősöddel, és elindulsz a D6-on belül egy felsőbb szintre, ahol találkozol az osztagtársaiddal. A terembe belépve, Mihael, Ulman, és Alex. Mindegyik magasrangú tagja a Rendnek, egyedül te vagy újonc. Szóval ideje az ismerkedésnek. Mihael Antonovich – Gresh550
Itt nem volt helye ünneplésnek. A Rendnek ez volt a legszörnyűbb éve. Rengetegen vesztették el az életüket, és kitudja mi lesz még. Ez a Szilveszter a megemlékezésről, gyászról, és a reményről szól, hátha a következő év jobb lesz. Melnyik megtartotta a Rend harcosainak, elmondta mik a jövő tervei, és mit sikerült véghez vinni a múltban. Felsorolta az összes elhunyt nevét. Rengeteget felismersz közülük, és mélyen elnyomja minden érzésed a gyász. A beszéd után, halkan gyertyát gyújtotok, és koccintotok. Majd mindenki megy a dolgára, ahogy te is. Ulmannal és Alexel, meg egy újonccal kell ellátogassatok a Szmolenszkaja közelében lévő Spárta Bázisra, ellátmányt vinni oda. A küldetést te vezeted, így máris felkeresed őket az egyik eligazító szobában. Mindenki ott van az újoncon kívül, de végül ő is megérkezik. Mint a csapat tagja, te kell ismertesd a szabályokkal, és bemutatnod a többi tagot, meg figyelmesen meghallgatni az ő bemutatkozását is.
|
|
Ordo
Írónövendék
Posts: 207
Elfoglaltság:Mesélést & Játékot vállal
Utoljára online: Nov 17, 2024 23:07:10 GMT 1
Jun 14, 2020 19:50:14 GMT 1
|
Post by Ordo on Jan 25, 2021 23:43:50 GMT 1
#s://media~discordapp~net/attachments/801503673313656894/806249311494340608/500~png Malina Szkvoznyik – Raven
„Mocskos mutáns” hallod a fejedben még eme mondatokat. Miután elkaptak téged, kiütöttek, és már csak emlékfoszlányok vannak meg a vallatásról, és az ítélet hozásról. Talán jobb is így, legalább nem emlékszel annyira a fájdalomra, amit akkor éreztél. Mind a lelki és fizikai fájdalmat együttvéve. Csak most találtad meg a boldogságot annyi év szenvedés után, de máris elvették tőled. Pedig együtt ünnepelhettétek volna a Szilvesztert... Viszont hiába mondtad az igazat a vallatónak erről, csak akkor kegyelmezett, ha azt hallotta, amit szeretett volna. Így lett belőled Vörös kém és mutáns is egyben. A vallatás után az ítélethozást már nem is a saját lábadon álltad végig, tartani kellett, hogy ne ess össze. Ezután egy kör alakú börtönbe vittek, mely szintekre volt felosztva, és rendkívül sötét volt. De annyit kitudtál szúrni, hogy a levegőben felakasztott négereklógnak. Itt bedobtak egy teljesen átlagos, de afroamerikai férfi mellé. Valószínűleg csak a bőrszíne miatt ítélték halálra. A férfi rád pillant, majd megkérdezi a neved. Ha válaszolsz, tovább kezd érdeklődni a múltad iránt. -És honnan származol? Volt valamilyen foglalkozásod eddig? Van családod? A férfi látszólag nagyon régen nem beszélt mással, és kényszert érez arra, hogy ember módjára tudjon kommunikálni. De végül hiába beszél hozzád, a kimerültség melyet érzel, alvásra késztet. Robbanások zajára leszel figyelmes, és erre is kelsz fel. Valakik betörtek a börtönbe. A férfi, akivel eddig beszélgettél, holtan fekszik melletted. Nem tudod kik ölték meg is miért, de a közelből hangokat hallasz. -Erre! Kutassák át a halottakat, hátha van még elő közöttük. – Majd lövések hangja. Talán az élőket lövik agyon? Nem tudod a választ, akkora a sötétség, hogy jóformán semmit se látsz. Bármit is csinál, gyorsan kell cselekedj.
|
|
Aria
Szerepjátékok Istene
Szeresd ellenségeidet! Azzal kergeted őket az őrületbe.
Posts: 1,043
Elfoglaltság: Elfoglalt
Utoljára online: Aug 13, 2023 7:55:28 GMT 1
Feb 23, 2016 21:54:48 GMT 1
|
Post by Aria on Jan 27, 2021 12:09:45 GMT 1
#s://i~imgur~com/a48X7Bz~jpg Ha az ember nem sokat tud a Metróról, egy adag gombatea beszerzése és leszállítása egyszerű, és viszonylag biztonságos feladatnak tűnik. Visszatekintve egy-két éve kicsit talán meg is sértődtem volna a feladaton, de mostanra már annyira nem lepett meg, hogy arra jutottak, én leszek a legalkalmasabb ember rá. A megfelelő mennyiség beszerzése sokba került, és bár a magányos Sztalker álca sok mindentől megvédett, de az, hogy ötszáz tölténnyel mászkálok a metróban, lényegében egy céltáblát festett a hátam közepére. Éppen ezért az sem lepett meg nagyon, hogy kicsúsztam az időből - bosszantott, némileg, szerettem volna Szilveszterre visszaérni, de volt egy olyan érzésem, hogy vezetőség is tisztában van vele, erre kevés az esély. Kicsit azért megkönnyebülök, mikor meglátom a VDNH ellenőrzőpontját. Az őrök épp a vacsorájukat költik el, láthatóan nincs sok hangulatuk az ellenőrzéshez, de mivel én is szeretnék minél hamarabb bejutni, az érzés kölcsönös. Előveszem az irataimat (természetesen nem teljesen hitelesek, de a nevem, a születési dátumom, és minden, ami nem gyanús, a valódi maradt rajta: mindig tartottam kicsit attól, hogy egy helyzetben cserbenhagy a memóriám, és egy álnevet egyszerűen elfelejtenék), átnyújtom őket, majd kipakolom a fegyvereimet. Amikor a célt kérdezi, aprót bólintok, és higgadtan felelek: - Nagyobb mennyiségű gombateát szállítok a Polisz felé, magánfelhasználásra. A válasz több szinten megfelelő: a Polisz felé ugyanarra kell indulni, amerre én tervezek a hazaúton, tehát nem keltek gyanút, a magánfelhasználás pedig eléri, hogy senki ne kutakodjon a témában... a gombatea túl ártalmatlan cikk ahhoz, hogy bárki fel akarjon bosszantani egy gazdagabb embert a kérdezősködésével. Az őrök végül könnyen tovább is engednek. A VDNH határozottan kellemesnek tűnik. Én magam azon kevesek közé tartozom, akiknek megadatott egy viszonylag nyugodt gyermekkor, de láttam már igazi nyomort is. A karácsonyfa, az ünnepi vacsora illata, a gyerekek játéka egészen nyugodtnak láttatja ezt az állomást. Nekem viszont dolgom van, tehát nem állok le hosszan nézelődni, lendületes léptekkel elindulok felvásárolni a teákat. Ekkor lép oda hozzám egy ötven éves körüli férfi. Szokatlanul jól ápoltnak tűnik, és első látásra fogalmam sincs, mit szeretne tőlem. Egy pillanatra még az is átsuhan az agyamon, hogy ő is smaragdvárosi, de ezt a gondolatot hamar elhessegetem. Huszonöt évet éltem ott, és nem voltunk sokan. Ha valakit meggyőződésem, hogy nem láttam még, az valószínűleg nem onnan való. - Segíthetek? - kérdezem röviden. A férfi bemutatkozik. A szavaira kissé felvonom a szemöldököm. Dzsingisz Kán utolsó reinkarnációja... Egyetlen mondata után erősen kételkedni kezdek az elméjének épségében, amikor pedig valamilyen "új küldetésről" és az "emberiség megmentéséről" beszél, már gyakorlatilag meggyőződésem, hogy bolond. Az viszont aggaszt, hogy azt állítja, "megüzenték" neki, hogy itt leszek. Persze, megvan az esélye, hogy csupán kiszemelte az első idegent, hogy elárassza a tévképzeteivel, és az egész csak üres fecsegés... a legkevésbé sem lepne meg, ha így lenne. Azonban, ha esetleg tényleg kifejezetten engem keresett, és ne adj' isten, tud valamit, amit nem kéne, akkor jobb nem egyszerűen hátat fordítani. Hogy a két lehetőség közül melyik az igaz, azt valószínűleg perceken belül megtudom. A vendégsátorok felé indul, én pedig, jobb ötlet híján követem. Úgy tűnik, nyitott a kérdések megválaszolására, szóval megszólalok: - Ha szabad kérdeznem, ki üzente meg az érkezésem? - lehetséges, hogy kicsit nehezemre esik rejteni a hitetlenkedésem, de azért törekszem rá. A kritikus még mindig ez a részlet: az erre adott válasza eldöntheti, hogy kénytelen leszek belemenni a játékába, vagy visszatérhetek a dolgomhoz.
|
|
Ordo
Írónövendék
Posts: 207
Elfoglaltság:Mesélést & Játékot vállal
Utoljára online: Nov 17, 2024 23:07:10 GMT 1
Jun 14, 2020 19:50:14 GMT 1
|
Post by Ordo on Jan 28, 2021 18:47:46 GMT 1
#s://media~discordapp~net/attachments/801503673313656894/806249311494340608/500~png Iszaj Zinon Antonovics – Aria -Attól tartok, azt még én magam sem tudom. – Vallja be kicsit szégyenkezve. – Az álmomban csak azt láttam, hogy egy fiatal férfi érkezik meg a VDNH-ra, méghozzá Smaragdvárosból. De egyet se félj, hamar megfogjuk tudni, mind a ketten. Az álmomban feltűnt Artyom is, és biztos vagyok benne, hogy tudja, kik a rejtélyes segélykérők. Habár nekem is van egy sejtésem. – Mindeközben megérkeztek a vendégsátorok felé – Ne aggódj, a 30 töltényt magad is kitudod fizetni annyiból amennyid neked is van. – mutat a „30 töltény/éj táblára a vendégsátrak előtt, mely mellett egy nő ül egy széken, és könyvet olvas. -És ha megfogadsz egy tanácsot, ne költsd el holmi gombateákra. Sokkal nagyobb hasznát fogjuk venni azoknak a töltényeknek az utunk során. Nekem most dolgom van, te addig helyezd magad kényelembe. Reggel 8 órára legyél kész, jönni fogok érted. – Majd el is indul az állomáson valahova, nem törődve az értetlenségeddel, és azzal, hogy még ki sem mondtad, hogy csatlakozol-e a csapathoz. Ő ezt már rég eldöntötte, akár akarod, akár nem. Úgy tűnik mindent tud rólad. Persze elmehetsz befejezni az eredeti küldetésed is, vagy az öreg után, hogy megtudd mégis mi a fene ez, akár az Artyom nevezetű fiatal férfit felkeresni, akiről már te magad is hallottál, mint a „Metró megmentője”, vagy csak lefeküdni, hátha ez csak egy rossz álom. Ugyanakkor szétnézhetsz az állomáson is, feltöltheted a készleteidet, vagy csak szórakozhatsz a lakókkal. Kipróbálhatod a célba lövést, meghallgathatod a Szilveszteri koncertet, részt vehetsz a visszaszámláláson, és az utána következő ivászaton. De akár egy csendesebb étteremben is megvacsorázhatsz nyugodtan, majd ellátogathatsz a könyvtárba olvasni. Természetesen a mosdót is igénybe veheted pár töltényért cserébe, és máris tisztán kezdheted az új évet. Visszaindulni egyből nem a legjobb ötlet, hosszú utat tettél meg, és érdemes lenne pihenni. Hisz te is hallottad a pletykákat, hogy az Alekszejevszkaja és a Rizsszkaja állomások közötti vonalon sokan ájulnak el, habár idefele te ezt nem tapasztaltad, biztos nem véletlenül terjednek ezek a hírek a Metróban.
|
|
Aria
Szerepjátékok Istene
Szeresd ellenségeidet! Azzal kergeted őket az őrületbe.
Posts: 1,043
Elfoglaltság: Elfoglalt
Utoljára online: Aug 13, 2023 7:55:28 GMT 1
Feb 23, 2016 21:54:48 GMT 1
|
Post by Aria on Jan 31, 2021 2:01:01 GMT 1
#s://i~imgur~com/a48X7Bz~jpg Ó, hogy fújná fel az álmait! Igazság szerint ez a megjegyzés majdnem ki is bukik belőlem, mikor a férfi arról kezd magyarázni, hogy csak megálmodta, hogy jövök... de gyorsan fékezem a nyelvem, mikor oda ér, hogy Smaragdvárosból érkezek. Elég praktikus embernek tartom magam, ennek megfelelően persze fel sem merül bennem, hogy esetleg teljesen igazat mond: a jósló álmokat egyszerű badarságnak tartom. De az, hogy tudja honnan jöttem, sajnos azt is jelenti, hogy nem hagyhatom figyelmen kívül. Később emlegetni kezdi Artyomot... ha ez az Artyom, akire gondolok, és akiről már hallottam is, akkor a fickónak még kapcsolatai is vannak, ami még egy ok, hogy ne sétáljak egyszerűen tovább. Ahogy megállunk a vendégsátrak előtt, végighallgatom a szavait - arra már reagálok egy ideges ciccegéssel, mikor megjegyzi, hogy "ne költsem el a töltényeimet holmi gombateákra"... akárhogy is, a munkámról van szó, amivel mellesleg késésben is vagyok. De az persze biztos, hogy ha vele tartok, akkor egyelőre nem fogom felvenni a kért mennyiséget, mert bár ötszáz tölténnyel veszélyes utazni, de egy zsák gombatea pedig sok helyet foglal. Amikor közli, hogy reggel nyolckor jön értem, felsóhajtok, és biccentek: - Köszönöm. Azt hiszem. Nagyon közel járok ahhoz, hogy egyszerűen elmenjek aludni. Kimerítő napom volt, és az öreggel való találkozás nem könnyített rajta... ugyanakkor, ha már itt vagyok, szeretnék megmosakodni, és talán már megvárni az éjfélt, ha pont Szilveszterre sikerült beesnem. A mosakodásért persze fizetni kell, tehát átnézem, mennyi töltény az, amit ténylegesen elkölthetek - egyelőre nem szívesen nyúlnék a gombateákra szánt összeghez. Végül megvacsorázom, megmosakszom, és a visszaszámlálásra azért visszasétálok az emberek közé. Nem csatlakozom a nagy ünnepléshez, lényegében csak koccintok egyet az ünneplőkkel - messze túl fáradt vagyok, hogy sokáig maradjak - de azért a hangulat kedvéért úgy érzem, muszáj benéznem. Végül a vendégsátrak egyikében ledőlök, és próbálom kitalálni, milyen őrületbe keveredek majd, ha másnap reggel melátogat az öreg...
|
|