Bratti
Szerepjátékok Császára
"Ez a világ kegyetlen... De egyben gyönyörű is." - Mikasa Ackerman
Posts: 892 
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Bratti on Jan 11, 2021 20:05:41 GMT 1
#s://i~pinimg~com/564x/a1/10/66/a1106613b96ae5e30e5c9c8c97f9b396~jpg Csak a fejemet csóválom a válaszra, de mosolygok. Én sem szólalok meg, nézem a környezetet. Teljesen ellazultam. Jól érzem magam végre. Mikor újból megszólal, a férfire nézek. Nem pillantok el róla. A vonásait figyelem, kedvesen mosolygok. Várok egy kicsit, csak utána szólalok meg. - Tudod, Reiji... Igazán jól festesz, amikor őszinte vagy. Annyira... Más vagy, vagy hogy mondjam... Ilyenkor sokkal szimpatikusabb és kedvelhetőbb személy leszel. Én... Nem bánnám, ha többször lennél ilyen, mert most... Nagyon jó melletted lenni! - nézek most már végre a hölgyre, ezzel én elmondtam, amit akartam, gondolom, nem fog válaszolni. |
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,315
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Raven on Jan 12, 2021 0:25:20 GMT 1
Reji tekintete egészen kihül miközben végig mondod. Nehéz megmondani mi járhat éppen a fejében majd ismét megjelenik az a jól ismert gonosz mosoly ami általában a legszemetebb megnyilvánulásait szokta megelőzni de mielőtt bármit mondhatna, Sophy toppan elétek.
-Remélem nem volt túl sok a bor.- Mondja vidáman.- Szégyen lenne ezeket a szép ruhákat el pazarolni, ha már táncolni sem tudnátok.
-Ugye nem gondoltad, hogy ismerjük a nyugati táncot.
-Nem. Nem gondoltam. Tudom, hogy te ismered, mert apa mondta hogy megtanította. És biztos vagyok benne, hogy Sajorana-san is könnyen ráérez majd, ha csak a fele igaz annak amit apám rólad mesélt.
Reiji vesz egy mély levegőt majd ahogy kifújja végül feléd fordul. A megszokott mosolyát viseli, nem azt a pár perccel ezelőtti ami olyan jól állt neki.
-Akkor kismadár, úgy tűnik nincs más választásunk.- Mondja, miközben feléd nyújtja a kezét.
|
|
Bratti
Szerepjátékok Császára
"Ez a világ kegyetlen... De egyben gyönyörű is." - Mikasa Ackerman
Posts: 892
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Bratti on Jan 12, 2021 10:47:55 GMT 1
#s://i~pinimg~com/564x/a1/10/66/a1106613b96ae5e30e5c9c8c97f9b396~jpg Csak egy nagyot sóhajtok, ahogy látom, hogy megint sikerült tönkretennem a pillanatot. Őszintén nem tudom, hogy korholnom kéne magam, hogy legközelebb fogjam be a számat vagy továbbra is kiállni amellett, amit mondtam. Én egyrészt nem akarom se megbántani, se eltaszítani magamtól, de egyszerűen ez az ember... Nagyon nehéz eset. Az ölemben pihenő kezemet figyelem, nem merek ránézni, mert tudom, hogy most olyat fog mondani, amivel megint megbánt. Habár továbbra is tartom magam ahhoz, amit mondtam, lehet, tényleg nem ma kellett volna ezt, ha már végre jól érzi magát. Mielőtt azonban válaszolhatna, megjelenik Sophie. Hála az égnek! Rebegem magamban. Nem tudom, hogy esett volna, ha Reiji megint a földbe döngöl. Viszont Sophie kérésére elsápadok, ami remélem, nem tűnik fel nagyon. Bár kétlem, eléggé kipirultam az italoktól. Hogy én? Táncoljak olyat, amit nem ismerek?! Riadtan pillantok Reiji-re, szinte el is felejtem, hogy az előbb még meg akart bántani. Azonban ő sem mond ellent, sőt. Felkért táncolni. A szívem gyorsabban kezd verni, izgulok, mert nem szeretném elrontani. Én is veszek egy nagy levegőt, majd kecsesen a férfi kezébe helyezem az enyémet. Érezheti, hogy mennyire hideg. Igen, az izgulás határozottan rosszul hat rám... Közben én is előveszek egy mosolyt, de most már a szemem nem mosolyog. Hagyom, hogy felvezessen a tánctérre, majd mikor már csak ketten vagyunk, akkor riadtan rápillantok. - Reiji, én nem tudok táncolni ilyesmit. Ráadásul nem ebben a ruhában! - mondom neki elfúló hangon, majd ha továbbra is inkább a régi Reiji szeretne maradni, akkor inkább végig a vállát nézem, mert szeretném, ha minél tovább az őszinte énje maradna az emlékezetemben. |
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,315
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Raven on Jan 18, 2021 16:52:55 GMT 1
無限の夜 (Mugen no Yoru) Végtelen éjszaka Bratti : Samano Arai Sajorana
-Ne aggódj, elég lesz, ha lépkedsz és hagyod, hogy vezeselek.- Sokat sejtetően a füledbe suttog direkt, hogy zavarba hozzon.- Ugye bízol bennem kismadár?.- Aztán a derekadra teszi a kezét és közelebb húz magához. A másik kezével pedig a tiedet fogja finoman, de határozottan. Innen minden rajtad múlik, ha bízol benne és hagyod neki, hogy vezessen, akkor lassan elindul veled, szinte csak pár lépést tesz veled, hagyja hogy ráérez a ritmusra és a lépésekre. Közben végig nagyon csöndben van. |
|
Bratti
Szerepjátékok Császára
"Ez a világ kegyetlen... De egyben gyönyörű is." - Mikasa Ackerman
Posts: 892
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Bratti on Jan 18, 2021 18:09:44 GMT 1
#s://i~pinimg~com/564x/a1/10/66/a1106613b96ae5e30e5c9c8c97f9b396~jpg A lehető legkevésbé feltűnően nagyot nyelek, mert hirtelen gombócot érzek a torkomban. Nem csak arról van szó, hogy olyat kell táncolnom, amit nem ismerek. Hanem ezt egy olyan ruhában, amit életemben most viselek először, örülök, hogy talpon maradtam eddig. Ráadásul annyira már nem vagyok annyira józan. Ez szinte lehetetlen kérés! Ráadásul tudom, hogy Reiji megint piszkálni fog, pláne az előző kis monológom után. Beérünk egy terembe. Ez csak még jobban frusztrál, mert így egy kisebb helyen leszünk. Szedd össze magad, Sajorana! Korholom magamat. Körbenézek a teremben, hogy hány ember előtt fogok hülyét csinálni magamból, majd tekintetem megakad Kieran-on, aki egy furcsa emberrel beszél. Remek... Ezek után biztosan reménytelen esetnek fog tartani...Mielőtt azonban nekiállhattam volna mérgelődni, Reiji maga felé fordít. A fülembe suttog. Tudom, hogy direkt csinálja, hogy zavarba hozzon, és nem akarok zavarba jönni, de nem tudok mit tenni. Elpirulok, kicsit megfeszülök. - Reiji... - szólok rá elég gyengére sikerült hangon, arcom elfordítom kicsit, nem mintha nem látná, hogy zavarba hozott. Mikor azt kérdezi, bízom-e benne, már nyitom is a számat válaszra, azonban a derekamra teszi a kezét, majd közelebb húz magához. Ha voltam valaha zavarban, akkor az semmi, mint amit most érzek. Rettegek attól, hogy el fogok esni ebben a ruhában és Reiji közelsége sem segít ebben. Nyelek egy nagyot, majd ránézek. Összeszedtem magam. - Reiji, már megmondtam neked... Én bízom benned... Én hiszek abban, hogy nem akarsz nekem alapvetően rosszat. A stílusod ellenére is - mosolyodom el kicsit a végén. Igen, határozottan a bor... Ugye? - Szóval bízom benned. Csak ne hagyd, hogy elessek! - súgom még neki félig viccesen-félig komolyan. Ezután egy ideig nagyon koncentrálok még, kissé feszült is vagyok. Igyekszem felmérni a lépést és a zenét, ezeknek az összhangját. Egyszer legalább előnyömre válik a nemesi neveltetés, elvégre elég sokat tanultam én magam is táncolni, ehhez van érzékem. Úgyhogy egy percen belül nagyjából rá is érzek, persze szükségem van Reiji vezetésére, de már nem szorongok annyira, a testem is kicsit ellazul. Most veszem csak észre, hogy Reiji a tánc kezdete óta meg sem szólalt. Egy leheletnyit hátrébb hajolok, hogy lássam az arcát, de még így is elég közel vagyok hozzá. Közben igyekszem nem bénázni. - Mi a baj, Reiji? Min gondolkodsz? - suttogom neki kissé aggódva. A szememben is azt láthat, illetve kutatóan nézek rá, hátha kitalálok valamit. Talán valakire gondol most? Vagy egy emlék? Annyival többet segítene, ha csak elmondaná! De félek, megint nem kapok majd választ... |
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,315
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Raven on Feb 5, 2021 16:31:02 GMT 1
無限の夜 (Mugen no Yoru) Végtelen éjszaka Bratti : Samano Arai Sajorana
-Azt hiszem csak elkalandoztam.- Mondja halkan, majd elmosolyodik.- Lehet, hogy egy kicsit nekem is sok volt a bor.- Nem sokkal később a zene is elhalkul. Reiji elengedi a kezed és hagyja, hogy hátrább lépj, majd meghajol feléd.
-Köszönöm a táncot kismadár.
Ahogy befejezitek Aryan lép oda hozzátok azzal a zenész lánnyal, aki kint játszott nektek a teraszon.
-Nagyon szép tánc volt.- Mondja.- Jó látni, hogy ilyen sokra emlékszem még Reiji. A hölgy Nishina Manshi. Nagyon tehetséges zenész.- Mutatja be. A lány pedig elegánsan meghajol.
-Köszönöm a szép szavakat.- A nő hangja is ugyanolyan elbűvölő, mint a zenéje.
-Nishina-san valójában Reijivel szeretett volna beszélni, úgyhogy ha addig, ha nincs, ellenetekre szívesen körbevezetlek Samano-san.
|
|
Bratti
Szerepjátékok Császára
"Ez a világ kegyetlen... De egyben gyönyörű is." - Mikasa Ackerman
Posts: 892
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Bratti on Feb 6, 2021 20:06:21 GMT 1
#s://i~pinimg~com/564x/a1/10/66/a1106613b96ae5e30e5c9c8c97f9b396~jpg Elgondolkodom, mit is mondhatnék neki. Nem sok minden jut eszembe. Aztán rám néz és közelebb húz magához. Nagyon is meglepődöm. De jól esik, ez tagadhatatlan. Végig hallgatom, majd én is halványan rámosolygok. Arra gondolok, hogy szeretném, ha érezné, hogy nincs egyedül. Olyan végtelenül magányosnak tűnik és olyan magányos is lehet! Így még közelebb hajolok hozzá, fejemet a mellkasára döntöm és magamhoz szorítom. Most még az sem érdekel, ha esetleg emiatt elrontom a ritmust. Pár másodpercig így vagyok, majd kicsit hátrébb hajolok, szabad kezemet az arcára simítom és kedvesen rámosolygok, miközben a szemébe nézek. - Csak szeretném, ha tudnád, hogy még ha nem is élsz a lehetőséggel, én bármikor szívesen meghallgatlak... Lehet, hogy nem fogok tudni segíteni, de tényleg szívesen meghallgatlak... - mondom neki halkan, de ügyelve, hogy biztosan hallja. A tánc végeztével kissé szomorúan lépek én is hátra. Tényleg nagyon élveztem. Megpróbálom a pukedlit, remélem, nem túl esetlen. - Én pedig köszönöm az estét... - válaszolom neki őszintén, majd megjelenik Aryan. Lesütöm a szemem. Valahogy éreztem, hogy eddig fog tartani ez. Kissé furcsállom, hogy körbe akar vezetni, hiszen ma reggel pontosan ezt csinálta. Valami jobbat is kitalálhatott volna. Az arcomon persze csak egy halvány mosoly játszik, közben köszöntöm és megdicsérem a zenészt én is. - Hát, hogyne! - mondom Aryan-nak, majd felajánlom a karom a férfinek, hogy vezessen. Reiji-re még egy utolsó pillantást vetek, hogy lássam, milyen hangulatban van, majd újból mosolyogva nézek a vendéglátónkra és elindulunk. |
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,315
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Raven on Feb 24, 2021 14:45:49 GMT 1
無限の夜
(Mugen no Yoru)
Végtelen éjszaka
Bratti : Samano Arai Sajorana
Ha követed, hiába érsz, be a két hatalmas rózsabokor közé nem látsz ott senkit elsőre, mire végre észreveszed a cselédet, egy apró szúrást érzel, a nyakadon aztán lassan minden elsötétedik.
Újra a havas hegyen találod magad. Ugyanott van a fehér fény, de már nem vonz téged annyira. Előtted egy havas fa alatt egy kis szentély áll, az oltár lapjai nyitva vannak és egy tükör van benne. Egy régi ezüsttükör. Ezúttal fehér ruha van rajtad, de most is vörös lábnyomokat hagysz a hóban. Ki nyújtod a kezedet a tükör felé. Nem tudod miért, csak ki szeretnéd venni.
-Az ott az én örökségem, nem a tiéd!- Egy nő áll tőled nem messze most ő van vörös ruhában. Még a pipa is amit szív vörös füstöt ereget és a szemei is jól láthatóan olyan színűek mint a friss vér. Hosszú fekete haját felkapja a szél egy pillanatra, de mintha még az sem bírná az érintését. Közelebb lép hozzád és a tükörhöz. Alaposan végig mér, a vérszínű szemeivel majd gonoszan elmosolyodik.
-Szóval te vagy a történet másik fele. Te leszel a kulcs.- A tükörre néz.- Remélem, még megéled, amíg elveszem, ami az enyém.- Újra rád néz.- De most. Nem illik mások álmaiban vájkálni.- Ahogy ezt mondja, felemeli a kezét, és a homlokodhoz ér, mintha tüzes vassal égetett volna meg, még akkor is érzed ezt, amikor tudatosul benned, hogy már nem álmodsz.
Amikor kinyitod, a szemed egy sötét helyen találod magad. Nem vagy megkötözve csak egy bilincs van a bokádon, amit a falhoz erősítettek egy durva nagy szemű lánccal. Teljesen egyedül vagy, a hidegben, és a sötétben, egyetlen gyertya ég, de az is messze tőled. Fogalmad sincs, hol lehetsz. A szobában, már ha tényleg egy szobában vagy, nincsenek ablakok.
|
|
Bratti
Szerepjátékok Császára
"Ez a világ kegyetlen... De egyben gyönyörű is." - Mikasa Ackerman
Posts: 892
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Bratti on Feb 25, 2021 15:26:24 GMT 1
#s://i~pinimg~com/564x/a1/10/66/a1106613b96ae5e30e5c9c8c97f9b396~jpg Halványan és megértően mosolygok a házi gazdára, aki rendkívül kellemetlenül érzi magát, hogy két lépésenként ignorálnia kell. Engem annyira nem zavar, bevallom, sok mindenről kell gondolkodnom, de mivel vele vagyok, nem kellemetlen a helyzet.
Nem tudom hova tenni Reiji viselkedését. És tudom, hogy most, hogy véget ért a pillanat, valószínűleg sosem tudom meg, mire gondolt. Ő egészen biztosan nem fogja szóba hozni, ha pedig én próbálom faggatni, akkor vagy visszatámad vagy a témát tereli. Pedig tényleg érdekel. Egyszerűen nem tudom elhinni, hogy ő olyan gonosz legyen, mint ahogy Haru állítja. Nem mondom, hogy egy szent, de nagyon nehezen tudom elképzelni, hogy valakit csak úgy hatalomért megöljön. Vagy tévedek? Tévedek és ilyen jól játszik, hogy tökéletesen belesétálok a csapdájába? Nem tudom…
Elgondolkodom, hogy merre lehet Haru. Elég régóta eltűnt, régi ismerős ide vagy oda. Aggódom érte. Nem akarom, hogy gondja legyen. Neki is szüksége van pihenésre és kikapcsolódásra. Pláne, hogy tegnap kis híján meghalt. Beleborzongok a gondolatra.
Már éppen elgondolkodom és megkérdezném, hogy megkereshetem-e barátnőmet, mikor a szemem sarkából látom, hogy a cseléd, aki a ruhát hozta nekem, int. Majd eltűnik. Összezavarodom, összeráncolom a szemöldököm. Aryan-ra nézek, de ő észre sem vette.
Körbekémlelek, de úgy tűnik, senki nem törődik az esettel. Nagyot nyelek. Ugye nincsen baj? Gondolom, miközben a bokrok elé libbenek. Nem tervezek bemenni, próbálok bekukucskálni, hátha látok valamit, de semmit. Még jobban összezavarodom. Már éppen visszaindulnék, hogy valakinek szóljak, mikor egy rántással bent találom magam a bokrokon belül, s mielőtt felsikíthattam volna, máris elájultam a nyakamat követő szúrás után. Még érzékelem, hogy zuhanok, de már nem érzem, hogy fájna…
Újból kinyitom a szemem, mivel ismét hűvös szellőt érzek. Pár másodpercig pislognom és hunyorognom kell, hiszen vakít ez a gyönyörű fehérség. Megborzongok a hideg széltől. Végig tekintek magamon. Valamilyen ismeretlen fehér ruha van rajtam és nem túl meleg. De attól még gyönyörű. Körbenézek, olyan ismerős ez, mintha már jártam volna itt. Észreveszek egy fehér fényt, ez is ismerős, de hiányzik belőlem most egy érzés. A mellkasomra szorítom a kezem, majd lépdelni kezdek előre.
Az előttem lévő fa alatt mintha valami szentély állna. Felé közeledem, ahol látok egy tükröt. Nem teljesen értem, de ki szeretném venni azt a tükröt. Vonz. Azt hiszem. Lassan közelítem a kezem, majd amint a hang megszólal, visszakapom azt. Oldalra tekintek és látom, hogy nem vagyok egyedül. Csalódottságot érzek. Azt hittem, ez az én kis helyem, ahol béke van. Tévedtem. Végig mérem a hölgyet, de eléggé rossz érzés kerít hatalmába. Nem szeretnék előítéletes lenni, így igyekszem kedvesnek mutatkozni.
- Bocsánat… Nem akartam tiszteletlen lenni! – mondom visszafogottan. Mikor közelebb lép, nagyon kevés választ el attól, hogy hátrébb lépjek. Viszont mikor újból megszólal, ha lehet, még jobban megijeszt, és tényleg hátrébb botladozom. Most az átokról beszél? Tényleg van ilyen? Nem értem… Kulcs? Mihez? És hogy megélem-e?!
- Bocsánat, ismerjük egymást? – kérdezem, de nem kapok választ. Mielőtt még egyszer képes lennék csak kinyitni a számat, felém nyúl. Védekezően felemelném a kezem, de ő gyorsabb és homlokomhoz ér. Felkiáltok fájdalmamban...
Óvatosan kinyitom a szemem. A fehér vakító fény helyett most teljes sötétség fogad. Egy pillanatra megijedek, hogy tán megvakultam? De aztán kiveszek velem szemben egy halovány gyertyalángot. Szívem hevesen ver. Arra sem emlékszem, hol voltam hirtelen, nem hogy most hol vagyok!
Próbálom csillapítani pánikomat, majd beugrik egy zene. Reiji keze a derekamon. Boldog mosolya. Haru, ahogy ott hagy engem. A mulatság! Jut eszembe, majd fel is szisszenek és homlokomhoz kapom a kezem. Mintha égne a fejem. Zavaró. De nem túl erős, csak zavaró. Rendkívül kényelmetlen pózban vagyok, a ruha is iszonyatosan fojtogat, így megpróbálok kényelmesebb pózba vergődni, mikor meghallom a fémes csikorgást. A lábamon. Azt hittem, visszahoztak a szállásra!
A pillanatnyi megnyugvásom véget ért, ismét a torkomban dobog a szívem. Hol vagyok?! Miért vagyok bilincsben? Egy ideig csendben és mozdulatlan maradok, ha közben valaki bejön, ki tudjam hallgatni vagy valamit tudjak vele kezdeni. Azonban ha pár percen belül nem történik semmi, kíváncsiságom és rettegésem erősebb, így megmozdulok.
Megpróbálok felállni, figyelve a lábamra. Muszáj kijutnom innen! Szabadul fel bennem az alapvető gondolat, mint fogoly. Óvatosan körbekémlelek a szobában, már amennyire tudok. Nem akarok nagy zajt csapni. Próbálom felmérni a környezetemet, esetleg felismerni, hol vagyok. Elgondolkodom, hogy mit tudnék tenni, közben átkozom magam, hogy nem vittem magammal a késemet, most nagyon hasznos lenne, ha nálam lenne.
Ha találok ajtót és el is érek oda, akkor megpróbálom kinyitni, majd vissza is csukom, ha sikerült. Ha bármi használhatót találok, de akkor is, ha nem, akkor a feltérképezés után visszamegyek oda, ahonnan felkeltem, valami hasonló pozíciót veszek fel. Hajamban kutatok valami hajcsatt után. Nem egy könyvemben olvastam arról, hogy ezzel ki lehet nyitni zárakat. Néha Nomura megpróbálta megtanítani, de nem vettem rá magam sosem teljesen. Csak most veszem észre, mennyire remeg a kezem és mennyire fázom. És alig látok. Homályos. Odanyúlok, látom, hogy a könnyezem kicsit.
- Oké… - kezdem magamnak gombóccal a torkomban. – Pánikolok. Nem tudom, hol vagyok. Egyedül. Hideg és sötét van. Félek. Bilincsbe vertek és nem tudom, ki tenne ilyet… Meg kell nyugodnom, hogy kezdhessek valamit… - beszélek magamban, amivel legalább a sírásom megszűnt, de továbbra is remegek.
Ha találok csattot, megpróbálom kinyitni a bilincset. Ha az ajtó zárva volt, akkor így várok valakit, hogy meglátogasson és megtudjak valamit.
Ha véletlen sikerülne az akció, és az ajtó is nyitva van, akkor iszonyú óvatosan és rettegéssel telve kinyitom az ajtót és kilesek. Ki kell jutnom innen… Ha Reiji nem is aggódik, Haru és Todore biztosan. Vissza kell jutnom! Ragadom meg a családi nyakláncomat. Próbálok összekapcsolódni Todore-val, elvégre engem választott, akkor lehet valami kapcsolatunk, nem? Őszintén nem tudom már, de mindent meg kell próbálni. És próbálok bátor lenni, legalább most. Mert most nincs itt se Haru, se Reiji, se Todore, se Kuro-ék, hogy megmentsenek. Magamra maradtam… |
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,315
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Raven on Apr 2, 2021 14:43:17 GMT 1
無限の夜 (Mugen no Yoru) Végtelen éjszaka Bratti : Samano Arai Sajorana
-Meg kell hagyni tényleg csinos vagy legalább. Na, mi az? Úgy tűnik, van egy kis időnk, hogy élvezzük egymás társaságát és különben is úgy tűnik, hogy egy ideig a vendégünk leszel.- A gyertyát, amit hozott leteszi a földre és feléd indul. Nem igazán van merre elmenekülnöd előle. A lánc amúgy sem engedne és mögötted ott a fal is. Ha hátrálsz néhány lépés után el is éred és a hátad a hideg kőfalnak ütközik.
-Ha nem leszel udvariatlan még akár valami finomságot is hozhatok neked.- Mondja, a tekintete már szinte lángol, az egyik kezével elkapja az arcodat, így ha el akarnád fordítani a fejed, akkor sem tudnád, a másikat a derekadra teszi. A mosolyából nagyon nem szép dolgokat olvasol ki.  |
|
Bratti
Szerepjátékok Császára
"Ez a világ kegyetlen... De egyben gyönyörű is." - Mikasa Ackerman
Posts: 892
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Bratti on Apr 2, 2021 18:40:29 GMT 1
#s://i~pinimg~com/564x/a1/10/66/a1106613b96ae5e30e5c9c8c97f9b396~jpg Életemben nem telt még ilyen lassan idő, mint most. Hiába próbálkozom, nem érek mást, csak azt, hogy a lábamat is kissé kikezdte a lánc. Felszisszenek, majd inkább leülök. Leveszem a cipőmet és megvizsgálom a lábamat. Szerencsére még nem vészes, de azért inkább nem ugrálok vele többet. Kicsit masszírozom a lábam és azt kívánom, bárcsak érzékelhetném az idő múlását. Mert ez a sötét, csend és magány eléggé frusztráló.
Már éppen azon gondolkodom, hogy énekelek valamit, hogy ne legyen ilyen nyomasztó, mikor nyílik végre az ajtó. Azonnal felállok, láncaim hangosan csörögnek. Ennyit arról, hogy esetleg ájulást tettetek... Hunyorogva nézek a férfire, és kicsit megszeppenek. Ugye... Nem fog bántani... Úgy? Gondolom magamban nagyon naivan. Nagyot nyelek és inkább arra gondolok, hogy kérdezősködöm.
- Ki maga? - kérdezem túlságosan is remegő hangon. Egyáltalán nem magabiztosan. - Mit jelent az, hogy a vendégük? Hol vagyok? És miért vagyok... Rab? - nézek végig magamon, ahogy közelebb lépked hozzám. Én csak hátrafelé botorkálok, de elég hamar elérem a falat. Arcom rettegve nézi a férfiét, ahogy elér hozzám. Próbálok elpillantani, de elkapja az állam és nem ereszti a tekintetem. Érzem, hogy könnyek homályosítják el a látásomat, ahogy a rettegés erőt vesz rajtam.
- Kérem... Hagyjon... Ne csinálja... - könyörgöm nagyon szánalmas hangon, ahogy a könnyeim útnak erednek lefelé. Egyik kezemmel megpróbálom lefejteni a kezét a derekamról, másikkal pedig a mellkasát tolom minél messzebb tőlem. Az elején csak finoman próbálom, hogy ne legyen túl agresszív, de ha nem hagy, akkor egyre erőszakosabban próbálom távol tartani a férfit. Ha végképp nem hagy békén, akkor minden erőmet beleadom, hogy távol tartsam. Így tehát kézzel-lábbal rúgok, ütök, karmolok, ahol érem, ha nem hagy békén. Még harapok is, ha kell. Ennyit azért számít a becsületem. És a szüzességem is... |
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,315
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Raven on Apr 2, 2021 20:17:25 GMT 1
Bratti
-Na. –Mondja túlságosan közel az arcodhoz.- Nem kell sírva fakadnod. Ne félj, nagyon kedves tudok lenni, ha te is.- Érzed a leheletén a rizsbor szagát. A válladhoz hajol és bele szagol a hajadba. Amikor hátra tolod ő meglepő módon hagyja neked, de a kezét nem hagyja lesöpörni a derekadról. Elveszi a kezét az arcodról és már majdnem finoman letörli a könnyeidet.
-Ugye kedves leszel?- Kérdezi, mintha ez rajtad állna. Újra hozzád hajol és megpróbál megcsókolni, közben a testével hozzá présel a falhoz. a kezével közben a ruha hátulját keresi. Ha meg is harapod vagy meg is próbálod megütni sem lesz, mérges csak elkapja a karodat. Végül sikerül fogást találnia a gyönyörű új nyugati ruhád fűzőjén és eltépnie azt hiába még ha küzdöttél is.
-Túl szép vagy egyébként is egy ilyen ruhához.- súgja a füledbe. Ha megharaptad nem próbál többet megcsókolni. Viszont lerántja a szakadt ruhát a csípődig a másik viszont csak az egyik kezedet tarja fogva, legalábbis ha nem próbálod megkarmolni, mert akkor a másikat is elkapja. Így vagy úgy de a melleid közé hajtja a fejét. Ha próbálod megkarmolni, amire nem látok sok esélyt de azért leírom ezt is, akkor a szabad kezével megmarkolja a melledet közben. Ezen a ponton már tényleg mindent beleadsz, hogy szabadulj és sikerül is elég erősen belerúgni, hogy egy kicsit hátra tántorodjon. Ezúttal sem tűnik kifejezetten dühösnek legfeljebb csak egy hangyányit csalódottnak. Ez úttal nagyon gyorsan mozdul, a derekadnál fogva kap el és a földre fektet. Szinte egy szempillantás alatt feletted van. Megragadja az arcodat és ismét kényszerít, hogy rá néz.
-Nincs hova menekülnöd tudod? A kapálózással csak magadnak fogsz ártani.
|
|
Bratti
Szerepjátékok Császára
"Ez a világ kegyetlen... De egyben gyönyörű is." - Mikasa Ackerman
Posts: 892
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Bratti on Apr 2, 2021 23:23:08 GMT 1
#s://i~pinimg~com/564x/a1/10/66/a1106613b96ae5e30e5c9c8c97f9b396~jpg Inkább dögölj meg... Mondom magamban, ahogy beleszagol a hajamba. Nem elég, hogy ezt teszi, még részeg is mellé. Próbálok körbenézni, de nem látok túl sok mindent, ami a segítségemre lehetne...
Mikor megpróbálja letörölni a könnyeimet, csak idegesen elütöm a kezét.
- Ne érjen hozzám... - sziszegem haragtól csengő hangon. Majd megpróbál megcsókolni, mire gyomorgörcsöm támad és automatikusan elfordítom a fejem. Próbálok ellene küzdeni, holott tudom, hogy nem sok esélyem van. Még ha nem lennék megbilincselve, akkor sem, de így... Ha nem tudom elfordítani a fejem, akkor az ajkába harapok, jó erősen, hogy ne próbálkozzon többet. Úgy tűnik, ez sikeres, mert valóban nem próbál szájon csókolni.
Hányingeren támad ettől az egész helyzettől. Ahogy a falnak nyom, hogy nem kapok levegőt, hogy a hátamnál matat. Az eddigi könnyeim felszáradtak, most hirtelen csak pokoli mérgesnek érzem magam. Én nem fogom hagyni magam! Apám is ezt mondaná. Az egész családom küzdött, mielőtt meghaltak. Én nem fogom meggyalázni az emléküket azzal, hogy feladom.
Így miközben a hátamnál matat, nagyon próbálom ütni, rúgni, sőt, még arcon is köpöm, ami tőlem igen szokatlan. Nem sokat ér: elkapja a karom, így szabad kezet kap a hátamhoz. Próbálom nekinyomni magam a falnak, de így is leszakítja rólam a ruhát. Ekkor tör rám a második sírógörcs. Még soha életemben nem éreztem magam ennyire megalázva. Még soha életemben nem voltam meztelen vagy akár csak félmeztelen is férfi előtt... Iszonyatos érzés...
A szabad kezemmel automatikusan takarni próbálom felfedett részeimet, nem mintha sokat értene. Megint zokogok. Próbálok valami fogást találni rajta, de az ütögetésemmel és karmolásommal csak annyit érek el, hogy azt a kezemet is lefogja, és belemarkol a mellembe. Felnyögök. Nem, nem az élvezettől: az undortól.
- HAGYJON MÁR BÉKÉN! - üvöltöm le a fejét két síróroham között, majd végre sikerül belerúgnom. Már éppen az ajtó felé indulnék, mert persze megfeledkeztem a bilincsről, de elkapja a derekamat, mire csak hangosan felsikítok, és máris a földön találom magam. Próbálok vergődni. Vagy akármit. De megint elkapja az arcom. Haragtól lángoló tekintettel nézek a szemébe, ahogy hozzám beszél. Mikor végzett, megint arcon köpöm.
- Nem, nincs... De hátha nyerek annyi időt, hogy megtaláljanak az enyémek és jól elbánjanak veled... - mondom undorodva neki. Ezután ha folytatja, akkor továbbra is küzdök ellene, ficánkolok, rúgok, ütök, harapok, és közben torkom szakadtából sikoltozom és üvöltök, hogy segítsen valaki. Ha van nála esetleg bármilyen fegyver, amit tudok ellene használni, megpróbálom elvenni és valahogy használni. Nem mintha tudnám, hogy kell. De akkor sem akarom feladni. Ha meg is fog történni, legalább annyit mondhassak: én megpróbáltam. |
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,315
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Raven on Apr 4, 2021 18:12:26 GMT 1
無限の夜 (Mugen no Yoru) Végtelen éjszaka Bratti : Samano Arai Sajorana
-Tényleg nem akarlak bántani, de ha továbbra is így viselkedsz, kénytelen leszek megtanítani téged hogyan, illik.- Ezek után akár küzdesz ellene akár nem sikerül, beléd hatolnia, de ha nagyon küzdesz ellene, akkor még lekever neked egy vagy két pofont, és ha vég kép nem akarsz nyugton maradni, akkor a torkodra szorítja a kezét, hogy ne legyen esélyed küzdeni ellened, amíg befejezi, amit elkezdet. Miután végzet végre lemászik rólad, ha hagyod, neki megsimogatja az arcodat, még a könnyeidet is letörli, ha nem lököd el, ha nem hagyod neki, akkor egyszerűen összeszedi magát.
-Látod, sokkal jobban jártál volna, ha kedvesebb vagy. De ne aggódj, legközelebb már jobb lesz.- Mondja és kisétál az ajtón.
|
|
Bratti
Szerepjátékok Császára
"Ez a világ kegyetlen... De egyben gyönyörű is." - Mikasa Ackerman
Posts: 892
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Bratti on Apr 6, 2021 13:27:08 GMT 1
#s://i~pinimg~com/564x/a1/10/66/a1106613b96ae5e30e5c9c8c97f9b396~jpg Fejemben az összes kis hang sikítozik és tiltakozik, hogy tegyek ez ellen valamit. De nem tudok többet. Levegőt is alig kapok, ahogy rám nehezedik, hát még amikor a nyakamra hajol. Olyan szintű undor kerít hatalmába, hogy szinte szédülök. De azért küzdök tovább. Engem nem fog ennyivel megtörni. Bár már talán mindegy, hiszen úgyis zokogom.
Sikerül megint megrúgnom, mire lendül a keze és pofon vág. De annyira, hogy nem csak csillagokat látok, de a fülem is cseng. Pár másodpercig még ellenállni is elfelejtek. Még sohasem ütött meg senki engem... Utána azonban mérges leszek és még erősebben próbálkozom, mire még kettő pofont kapok, s végül megunja, a fojtogatni kezd.
Kicsit fuldokolni kezdek, de továbbra is vergődöm kicsit. Sajnos, nem eléggé. Így is véghez viszi, amit akar. És iszonyatosan fáj. Meg csíp.
Mikor végez, és megpróbál hozzám érni, erősen elütöm a kezét.
- Takarodj innen, te féreg... - mondom olyan hangsúllyal, amivel magamat is meglepem. Végül itt hagy végre. Én pedig csak fekszem tovább a hideg kövön és sírok.
Üres maradtam a konstans fájdalom mellett. A torkom, az arcom, a testem fáj, sajog. Nem is beszélve a nemi szervemről. A lábam közé nyúlok, s mikor a gyenge fénynél megnézem a nedvességet, látom, hogy véres. Nem is kicsit. Elhúzom a számat, megint felzokogom. Beletörlöm a kezemet a szoknyám maradékába, majd óvatosabb mozdulatokkal megpróbálom a lehető legtöbb dolgot kitörölni magamból. Iszonyatosan fáj, ahogy a ruha anyaga hozzáér a sérült részekhez, de a másik öklömre ráharapok, hogy a vérem is kiserken, hogy ne sikoltozzak. Bár úgysincs már hangom, csak rekedtség maradt.
Tíz perccel később úgy érzem, amit megtehettem, megtettem. Remegek, ahogy eszembe jut valami. Mikor volt utoljára vérzésem?! Gondolkodom ijedten, elkezdek utána számolni, de arra jutok, hogy nem voltam veszélyes időszakban... Ez persze nem jelent semmit. Ezek után sem tudok felállni vagy bármi. Csak sírok és fekszem, várom, hogy a lüktető fájdalom kicsit szűnjön.
Miért gyűlöl engem ennyire az élet? Mit követtem el? Soha nem bántottam senkit... Igyekeztem tisztán és igazságosan élni... Mégis elvették tőlem a szeretteimet, majd ide dobtak és... Hagynak meghalni... Mivel érdemeltem ezt ki? Ennél lejjebb nem is süllyedhetnék... Így... Nem csak a múltamat vesztettem el és a jelenemet, de a jövőmet is... Hogy fogok így valaha újra apám szemébe nézni? Vagy bárkiébe? Nem mehetek soha többé haza, nem akarom, hogy apám még jobban összetörjön... Zokogok tovább magamban. Majd érzem, hogy elkezdem gyűlölni a testemet. A szépségemet. Mindenemet... Még az eszembe jut, hogy jobb lenne csak meghalni... Egy pillanatra emelem a láncomat, de gyenge vagyok és visszaejtem.
Lehunyom a szememet, majd eszembe jut az előző este. Akkor még éppen jól éreztem magam. Eszembe jut Todore is és egy ötletem támad.
Igyekszem megnyugodni, már amennyire lehet, a fájdalmat is próbálom elűzni. Majd koncentrálni kezdek a nekomantámra hiszen csak van valami kapocs köztünk, nem? Úgy próbálkozom, ahogy Reiji mondta az imádkozásnál. Csak Todore-ra gondolok. A megnyugtató dorombolására. A szakés illatára. A hangjára. Az érintésére. És kérlelni kezdem.
Todore... Kérlek, ha hallasz... Elfogtak... Nem tudom, hol vagyok, de ha érzel, kérlek, szólj Haru-nak és Reiji-nek, hogy jöjjenek... Ha hajlandóak, persze... Kérlek, ne hagyjatok meghalni itt! Előre is köszönöm!
Kérlelem többször is alapos koncentrálással. Vagyok abban az elkeseredett állapotban, hogy elég hangosra sikerüljön, ha ezen múlik. Nem hiszem, hogy a többiekhez tudnék szólni, de velük is megpróbálkozom azért.
Aztán egy örökkévalósággal később végre kicsit összeszedem magam. A túlélési ösztönöm nyer a mosott szar érzés felett. Ki kell szabadulnom innen, ez biztos. Nem élem át ezt újra, ez biztos... Tompa vagyok és sokkal lassabb, mint eddig.
Megpróbálom mezítláb kibújtatni a lábamat a bilincsből, de ha nem megy, akkor visszaveszem a cipőmet. Nem akarok még fel is fázni. A ruhám katasztrófa állapotban van és vacogok. Hideg van. Megpróbálom a hajcsattok segítségével a felső részét legalább hordható állapotba javítani, majd a szoknyámat menthetetlennek titulálom. Így azt csak térd magasságig letépem, úgyis szét van már szakítva. Ha menekülni kell, a hosszabb úgyis csak gátolna. Majd körbenézek. És megakad a szemem a gyertyán, amit az a féreg hagyott itt. Nem nagyon látok semmit, amit felgyújthatnék, szóval a bilincsemre nézek. És megint támad egy ötletem, ami valószínűleg nem fog sikerülni.
Megközelítem a gyertyát, majd óvatosan leülök mellé. Hallottam, hogy a fémek elvileg tágulnak a hőre. Nem nagy hőforrás ez, de van időm és türelmem. Egy próbát mindenképpen megér. Ki akarok szabadulni. És ezért még az sem érdekel, ha megégetem magam közben. Ezen a ponton már mindegy...
Ha véletlen sikerülne a tervem, akkor minél hamarabb igyekszem kibújni a láncokból és az ajtóhoz osonni. Ki is pillantok, ha nem nyikorog az ajtó, de nem tudom, merjek-e elindulni. A leszaggatott szoknyámat igyekszem úgy helyezni, mintha feküdnék és a láncokat is úgy igazítom a cipőmmel együtt. Ha nagyon sok idő eltelt, akkor lehet, megvárom a következő embert és amíg a ruhával van elfoglalva, addig vagy megpróbálok kisurranni, vagy megpróbálom leütni.
Ha még nem régen ment el a féreg, akkor inkább kioson és körbenézek, bár kicsit nehezebben mozgok az aktus után, hiszen iszonyatosan fáj és csíp. De akkor ki kell jutnom... |
|
