Idomár aréna

Kenji (Aria):

Ma nem volt edzés, de a múlthetiről hiányoztál, így önszorgalomból, egyedül pótolod azt. Mivel jóban vagytok a tulajdonossal, így nem csak az alagsorban, hanem magán az igazi arénán gyakorolhatod a tűzidomár mozdulatokat. 
Egyedül vagy. Legalábbis addig a pontig, míg egy tűzcsóvát ki nem lövellsz az állásoddal ellentétes irányba. Mikor tekinteted visszatér az eredeti pozícióba, egy magányos férfit látsz egyedül ücsörögni a nézőtér első soraiban. A tekintetek összetalálkozik s ezzel egy időben feláll, majd megtapsol.

Kenji pontosan tudta, hogy talpraesettség és tehetség ide vagy oda, nehéz összeegyeztetni egy katonai karriert a sportolói tevékenységgel... megvoltak persze az előnyei, különösen erőnlét és technika tekintetében: nem volt csapat, ami felkészült egy klasszikus technikákat alkalmazó tűzidomárra, és nem volt katona, aki könnyen boldogult az arénában alkalmazott, laza, gyors technikákkal. Az ideje azonban véges volt, a felettesénél pedig nem húzhatta ki a gyufát, ennek megfelelően pedig sajnos nem volt ritka, hogy egy-egy edzést kihagyott.
Szerencsére ehhez a csapat is tudott némileg alkalmazkodni (már csak azért is, mert az említett felettes Nate apja volt), és amíg pótolta a kimaradt órákat, nem esett ki a ritmusból sem - a versenyeken az Ezüst Sólymok változatlanul jól szerepeltek. A tulajdonos is kedvelte, így magában az arénában próbálhatta ki a mozgásokat... végiggyakorolta az alaplépéseket, mozdulatokat, töprengett egy kicsit a stratégián, tehát egyértelműen hasznosan telt a két edzésre fordított óra.
Az egyik mozdulat végén azonban észrevett egy férfit a nézőtér első sorában - az aréna ilyenkor le volt zárva, ő is ezért gyakorolhatott itt... a tekintete egy pillanatra találkozik a férfiével, aki pedig feláll és megtapsolja. Kenji felvonja a szemöldökét. Egészen biztos benne, hogy nem ismeri a férfit. Mikor megszólítja, és Thomas Lee-ként mutatkozik be, a fiú leveszi a sisakját, és ránéz.
- Üdvözlöm. Ha beszélni akar, adjon egy kis időt, hogy átöltözzek. - pillant végig az edzőholmiján.
Ha a férfi vár, visszasétál az öltözőbe, elcsomagolja a sportcuccait (a sisakját, és néhány holmit a szekrényében hagy, de a legtöbbet belehajtogatja egy sporttáskába), mindent bezár és lekapcsol, majd átadja a tulajdonosnak a kulcsokat. Ezután a kijárathoz sétál, és a férfire pillant:
- Rendben. Mit szeretne?

Ahogy eléred a bejáratot és kartávolságra vagy a férfitől, az alaposan végigmér a tekintetével. Mintha egy rég nem látott ismerőst keresett volna. Arca azonban az érzelem legkisebb szikráját sem mutatja. Egyértelmű, hogy a vonásaidra és a fizikumodra kíváncsi. Ezt követően lassú léptekkel elindult kifelé az arénából. Kimérten haladt a sétányon, ügyelve arra, hogy megfelelő távolságot tartson minden járókelőtől. Amit mondani akart neked, az csak rád tartozott.
- Először is, szeretnék gratulálni az Ezüst Sólymoknak az arénában nyújtott kiváló teljesítményükért. Sajnos nem volt szerencsém jelen lenni a mérkőzéseken, de mindig is komoly figyelmet fordítottam a csapatra. Az egész csapat rendkívül tehetséges. Csak így tovább.
A szavai kedvesek akartak lenni, az arckifejezése változatlan. Ha anyukádat gépiesnek tartottad, akkor Thomas egy egész gyár volt.
- Régen volt egy vízióm. - kezdte, miközben a tenger felé fordult, majd a korlátnak támaszkodott. - Egy vízióm, amelyben minden tökéletes volt, csak éppen az időzítés nem. Most egy új esélyt kaptam arra, hogy újra véghez vigyem a lehetetlent, az erőforrásaim azonban... - röviden megköszörülte a torkát - hogy is fogalmazzak, elapadtak.
Ekkor témát váltott, de egyértelmű volt, hogy a kérdése összefügg azzal, amit mondani akar. Tesztel téged.
- Mondja csak Kenji, mit tud a Fekete Napról? Az anyja szerepéről benne?

- Mintha csak az édesanyját hallanám.
Itt már megengedett magának egy aprócska mosolyt, de azonnal, csírájában el is fojtotta azt.
- Kitérő válasz, értem. Mit védelmezel? Saját fájdalmat, édesanyádat? Netán mindkettőt?
Az utolsó kérdés feltételekor már feléd fordult és egyenesen a szemedbe nézett.
- A titkai biztonságban vannak nálad, ugyanis mindenre tisztán emlékszem ami azokban az időkben történt. Csupán az ön verziójára vagyok kíváncsi. Arra, amit önnel ismertettek meg.
Nem emelt a hangerején, türelmesen válaszolt. A kisugárzása egyszerre volt rideg és rémisztő is.
- Mi lenne, ha azt mondanám, hogy édesanyád egy sokkal nagyobb dolog részese volt akkoriban, mint elmeséli. A tudta nélkül.
Egy pillanatra elhallgatott, aztán taktikát váltott.
- Beszéljünk egymással őszintén. Nyíltan. Ígérem, hogy minden kérdésére őszintén válaszolok. A bizalom megalapozása érdekében pedig íme az első titkom. A nevem Lane L Gatewood. A világ abban a tudatban van, hogy a forrongó szikla végzett velem, de a bennem lévő tűz forróbb volt, mint a víz amibe zuhantam. Sajnálom, hogy nem voltam őszinte magával, de nem engedhettem meg magamnak, hogy nyílt lapokkal játsszak, amíg nem tudom, hogy maga mit tud pontosan. De már pontosan tudom. Köszönöm.
Most már mosolygott. De bár ne tette volna. Rémisztő volt a mosolya. Gonosz.

Kenji továbbra is komoran figyeli a férfit és hallgatja a szavait. "Mit védelmezel? Saját fájdalmat, vagy édesanyádat?" 
- Ha tényleg ismeri az anyámat, tudja, hogy ő nem szorul védelemre - feleli. A megjegyzés frappáns, szinte már válaszértékű, de még mindig taktikusan kevéssé informatív. Kenji gondolatban cinikusan vállon veregeti saját magát.
"Mindenre tisztán emlékszem, ami azokban az időkben történt..." Ez az első pont a beszélgetés során, ahol Kenji óvatos taktikázása egy kicsit alábbhagy, és a férfi szavai tényleg felkeltik az érdeklődését. Az anyjával a kapcsolatuk javult az utóbbi években, amiben jelentős szerepet vállalt az apja is, aki mindig az összetartó erőt, és a szívet jelentette a családban, de tizenéves korában, mikor először hallott a Fekete Napról, még emlékezett, hogy érezte magát. Nem azért volt dühös, amit Taira tett. Akármi is történt a múltjában, az anyja volt, egy megbecsült sikeres rendőr, akitől elképesztően sokat tanult, és akiről tudta, hogy meglehetősen hűvös stílusa ellenére őt és az apját tényleg szereti. Meg tudott neki bocsátani. De minden racionalitás mellett is fájt, hogy a nő nem bízott meg benne annyira, hogy felfedje előtte az igazat, egészen addig, amíg pattanásig nem feszült a helyzet. "Az ön verziójára vagyok kíváncsi"
- Valójában nem hazudtam - mondja. - Eleget tudok ahhoz, hogy boldoguljak. Tudom, ki volt anyám, és tudom, hogy került oda, ahol most van. Már nem kell azon töprengenem, hogy mi volt azelőtt. 
A továbbiakban hallgatja a férfi szavait. A név - Lane L. Gatewood ismerős, bár a szülei legfeljebb egyszer említették... még abban a rövid mesében is inkább "a szőke"-ként hivatkoztak rá.
A mosolya elsőre egészen rémisztő, de Kenji előhívja minden önfegyelmét, amit katonaként, sportolóként, vagy egyszerűen egy exbérgyilkos rendőr és egy kardforgató bíró fiaként kapott, és állja a férfi tekintetét.
- Amennyiben ennyire biztos benne, hogy mindent tud, akkor tényleg válaszolhat néhány kérdésre - mondja. - Azt mondta, anyám egy nagyobb dolog részese volt, amiről nem tudott. Gondolom ezt úgy érti, hogy nem a Fekete Nap volt a lényeg, hanem valamilyen célt, vagy szervezetet elrejtettek mögötte. Egy megalomán, Ozai visszatéréséért küzdő csoportnál nem is kell jobb álca, épp elég káoszt csinálnak ahhoz, hogy bármit keresztülvihessenek a háttérben. A kérdés, hogy mi volt a maga víziója. Mert gondolom, ezt a nagy célt értette azalatt a megjegyzés alatt. 

Mosolya szélesebbre húzódott, mikor édesanyádról meséltél. Ugyanilyen jókedvvel csóválta a fejét, amíg meg nem fogalmazódott benne a válasz.
- Hallott egy verziót. Egy rendkívül egyszerű verziót. Taira kiképzése... - itt hezitált egy pillanatra, a megfelelő szót kereste - elindult egy lejtőn. Nem tudom, hogy ez miben nyilvánult meg, ahogy a Fekete Nap sem. Szerintük tökéletes volt, én sem láttam kifogásolnivalót a munkájában, az akkori mentorom viszont igen. Persze, nem hibáztatom azért, mert erről nem tud. Nem tudhatott róla. Csak én tudtam róla és Ő.
Érezhető volt a hangján, hogy szándékosan nem neveztem meg pontosan, hogy ki is az az "Ő".
- Ő maga kérte Taira-t, illetve évekkel korábban engem is. A Fekete Nap képezte ki az édesanyját, de nem ők választották ki és nem ők döntöttek a neveltetéséről sem. Mindvégig egy olyan célt szolgált, amiről nem tudott, mert elbukott. Nagyon sok mindent vihettünk volna együtt véghez,,
Aztán, még mielőtt bármire reagálhattál volna, ki is tért a kérdésedre. Fogjuk rá.
- Biztosíthatom róla, hogy mindent tudok.
Semmi fennhang, beképzeltség, egoizmus. Érezhetően egy tényt közölt. Egy kissé látványosan intent, hogy haladjatok tovább előre a sétányon. A mozdulatnak elsőre nem volt semmi értelme, de hamarosan rájöttél, hogy a jel nem csak neked szólt. Egy koromfekete satomobil limuzin gördült be az utcáról, az elején egy LG gravírozott logóval.
- Nagyon jó nyomon halad, Kenji. - Felelte, miközben kinyitotta az autó oldalát - Ha velem tart a birtokomra, akkor készséggel megválaszolok mindent. Még a szóban el nem mondható dolgokat is. Ezek nem az ilyen koszos utcákra való témák.

Kenji némán hallgatja a férfi szavait, és próbál következtetni, de egyelőre keveset tud leszűrni. Érzi, hogy a férfinek ez is a célja... felkelteni, fenntartani az érdeklődését, de pont annyira kevés információt adni, hogy az idegeire menjen vele.
Amikor a satomobil megjelenik, a fiú gyanúja egyre erősebb... tudja, hogy megtagadhatná az együttműködést, és kijelenthetné, hogy nem száll be idegenek autójába, de rátör az érzés, hogy hiába próbálkozna, igazából nincs túl sok választása. Azt magának is nehezen vallja be, hogy a kíváncsisága is erős. Semmitmondó válaszok alkotása terén a szőke férfi igazi tehetségnek tűnik.
- Nagyon szívesen önnel tartok - bólint. - De sok elintéznivalóm lenne. Tudja, két állás - még halványan el is mosolyodik, mintha valóban komikusnak találná azt a rengeteg elfoglaltságot, amit az edzés utánra tervezett. Sejti, hogy a férfi pontosan tudja, hogy éppen hazudik, de mivel ő is éppen ilyen iróniával adott neki olyan válaszokat, amikből szinte semmi nem derült ki, a beszélgetés stílusához tökéletesen alkalmazkodott. - Ha ez a kitérő egy óránál hosszabb, el kell intéznem pár telefont. - rövidesen hozzáteszi. - Ha nem bízik bennem, és azt hiszi, hogy esetleg elárulom, végig is hallgathatja a hívásokat.
Igazából tényleg nem tervez beszélni arról, hogy kivel és hová megy, de esze ágában sincs beszállni egy satomobilba úgy, hogy nincs biztosítva, az autó vissza is hozza, miután elvitte a birtokra. De ha felhív valakit, és ad egy pontos időpontot, amire megérkezne egy helyre... ha újdonsült beszélgetőpartnere marasztalni akarná, csak bajba sodorná magát. Apró kis biztonsági háló, de sokat segíthet.

- Azt az engedélye nélkül is megtehetném.
Felelte, de még mindig semmi felvágás nem volt a hangjában. Nyílt lapokkal, őszintén játszik, ahogy ígérte. Tekintetéből lerí, hogy ezt várja tőled is cserébe.
- Bátorkodtam szólni a nevében a munkahelyeire, nem tartanak ma a szolgálataira igényt. Nelson tábornok külföldre utazik, a szabadságát pedig kifizetik.
Ekkor kicsit félreállt a látószögedből, mert az eredeti helyén eltakarta a telefonfülkét.
- Amennyiben továbbra is igény tart a telefonálásra, csak tessék. Én nem fogom megakadályozni, sem pedig kihallgatni magát. Megtehetném, de nem fogom. Ha bántani akarnám, már megtettem volna, ha meg akarnám ölni, akkor már az is el lenne intézve.
Azzal lassan helyet foglalt a limó hátsó ülésén és töltött magának egy jó minőségű vörösbort, majd elégedetten belekortyolt. Ha telefonálni akartál, megvárt, ha rögtön beültél az autóba, az azonnal el is indult a várost körbeölelő hegyek felé.
- Engedje meg, hogy megkínáljam a Főnix könnyével. Régóta érlelt mestermű, egyenesen a parázs szigetekről. Lekötelezne vele, ha elfogyasztana velem egy pohárral.
A válaszodtól függően töltött neked egy pohárral a nedűből, vagy pedig egyedül elfogyasztotta azt. Ha útközben lennének kérdéseid, nyugodtan felteheted őket. Ha az utat figyelnéd, akkor a városból kiérve arra lehetsz figyelmes, hogy az ablakok egy bizonyos idő után bepárásodnak, feltehetőleg a volán mögött ülő idomár sofőr miatt.
- Kérem nézze el nekünk ezt az apró kellemetlenséget. A személyzetem nem tekint önre osztatlan bizalommal, de reményeim szerint a hazaúton már jóval barátságosabbak lesznek magához.


Az út kifejezetten hosszú volt és csak tippelni tudod, hogy milyen környéken haladtatok el. (Az utasteret el lehetett különíteni egy elhúzható retesszel a sofőri részlegtől.) Simán lehet, hogy többször elhaladtatok ugyanazon az úton, csak azért, hogy hosszabbnak tűnjön az út, de az sem kizárható, hogy valóban ilyen hosszú a helyre az út. Valami erdőben vagytok, valahol a semmi közepén. Egyetlen lámpa sem ég a házban, mikor megérkeztek, ennek ellenére elég népes személyzet fogad benneteket. Kinyitják neked az ajtót, majd a pincér borral vár ott is. Lane természetesen elveszi az ő poharát és egészen biztosan elvárja, hogy te is így cselekedj a sajátoddal.
- Üdvözlöm az Ötödik Elemnél, Kenji. A személyzet előkészíti maga számára az egyik vendégszobát egy kis harapnivalóval. A reggeli a nap legfontosabb étkezése ugyebár. Fogalmazza meg a kérdéseit és majd kérje meg az egyik szobalányt, hogy kísérje le magát az irodámba. Fokozottan szeretném megkérni arra, hogy ne legyen udvariatlan és ne fedezze fel a birtokot egyedül. Nagyon régóta ön az első kívülálló ezen a helyen.
Meghajolt, majd elindult a vendégszobával ellentétes irányba. Az egyik inas lépett oda hozzád.
- Erre tessék, uram.
Hosszú, festményekkel teli folyosókon vezetett végig téged. A képek minden nép kultúrájából ábrázoltak különböző híres személyeket, mindegyiken ott volt Lane aláírása, amolyan vízjel gyanánt.Az emeletre érve a képeket felváltották a különböző mellszobrok és könyvgyűjtemények. Rengeteg szoba ajtaja nyitva volt. Abból amit láttál, ennek az emeletnek a nagy része egy hatalmas könyvtárnak volt berendezve. Köztársaság város könyvtárában fellelhető könyvek többszöröse található meg itt, efelől nem volt kétség.
A vendégszobára nem lehetett panaszod, bár valószínűleg azért egy kicsit liftezik a gyomrod a tény miatt, hogy máris kiosztottak neked egy ágyat, holott te csak egy találkára érkeztél.
- Mit hozhatok, Uram?
Kérdezte az inas. Bármit kérhetsz, ebben teljesen biztos lehetsz. Az egyik szobalány a szobád bejáratának ajtajában vár arra, hogy elkísérjen Lane dolgozószobájába. Amint készen állsz. Érdekes szituációba keveredtél, az egyszer biztos.

- Ez igazán figyelmes - bólint a fiú, amikor a férfi közli, hogy jelzett a munkahelyének... és magában megállapítja, hogy tényleg alaposan utánanéztek. - Ennek ellenére azért telefonálnék. Személyesebb ügyekkel is törődnöm kell.
Bár a férfi azt mondta, nem hallgatja ki, azért inkább nem kockáztat a telefonnal.
~Kizárt, hogy anyámat hívjam. Legrosszabb esetben a rendőrség lesz a nyakamon, legjobb esetben pedig csak nem mondana semmit. Apa... apa segítene, de beszélne anyával, mindent megosztanak. Nate, Hani, Sayu... Nate és Sayu nem hiszem, hogy otthon vannak. Hani viszont jó eséllyel... ~
Ha eléri a lányt telefonon, úgy próbálkozik, ha pedig nem sikerül, akkor hagy egy üzenetet a portással.
- Szia, Hani... tudod, volt az az edzés, amit négyre beszéltünk meg - nem beszéltek meg semmit... bízik benne, hogy a lány már ebből sejti, valami történik. - Összefutottam anyám egyik régi ismerősével, valami szőke fickó, és sürgős mondanivalója van, szóval lehet odaleszek egy darabig. Ötre biztos befutok, az edzőterem előtt találkozunk. Minimum a világvégéről kell hírt hoznia, hogy addigra se szabaduljak el. - Nagyon tág időkeret, kicsit túl tág is, de bízik benne, hogy a lány érzékeli a jelzést. "Ha ötig nem vagyok itt, nagy gáz van." Azzal, hogy megadta, az anyja ismerőséről van szó, és egy "szőke fickó", abban is biztos, hogy ha az információ esetleg eljut a szüleihez, vagy bárkihet aki tud a Fekete Nap idején történtekről, akkor a nyomába is tudnak eredni.
Ezután beül a kocsiba. A bort megköszöni, és rövid gondolkodás után elfogadja. A biztosíték már él. Ha elkábítják, elhurcolják, bármi, a szőke férfi is sejtheti, hogy bajban van. Szinte biztos benne, hogy ha nem is hallgatta ki, pontosan tudja, miért telefonált.
A bepárásodó ablakokra először, mintegy reflexből ráfúj - tűzidomár, így a kissé forró levegő elég hamar elpárologtathatja a párát. Pillanatokon belül azonban tudatosul benne, hogy a párásodás üteme abnormális - nem csak arról van szó, hogy a kocsiban elfogyott a levegő. ~Nem akarják, hogy tudjam, hová megyünk.~ A szőke férfi magyarázatára biccent.
- Remélem.
Lennének kérdései, de van egy olyan érzése, hogy azokra csak a birtokra érkezéskor kap választ, a bájcsevejhez pedig nincs hangulata... épp elég kockázatos egy idegen autójában ülni bort kortyolgatva ahhoz, hogy ne érezze túl jól magát.
Mikor megérkeznek, a fiú azért megállapítja, hogy a birtok kifejezetten elegáns. A második pohár bornál pedig azt, hogy óvatosnak kell lennie, mert ha ennyit itatják, előbb-utóbb a fejébe száll. Maga a beltér is, nem tagadhatja, hogy lenyűgöző... de a vendégszoba több, mint aggasztó. ~Ott a biztonsági háló. Ha nem akarnak elengedni, még mindig lehet kiutam.~
Lehuppan az ágyra, ledobja maga mellé az edzőtáskáját, és mérlegeli az eddigieket... Ötödik elem... rengeteg kérdés tolul a fejébe, és őrült módon próbálja rendszerezni őket. Ha már eljött eddig, akkor ki kell használnia a helyzetet.
Ha használhatja a mosdót, eltűnik pár percre, hogy legalább az arcát kicsit megmossa, és megszabaduljon a reggeli edzés utóhatásaitól... igazából egy rendes zuhanyra is igényt tartana, miután épphogy volt ideje átöltözni, de arra jut, hogy majd indulás előtt, udvariasan megkéri a házigazdát, hogy használhassa a vizesblokkot. Az inastól pedig kér egy kávét, és valami teasüteményt, hogy ellensúlyozza a két pohár bor hatásait, és teljesen tiszta fejjel ülhessen le a szőke férfi elé. Ezután odamegy a szobalányhoz, és megkéri, hogy kísérje el. 
Ha leérnek a dolgozószobába, szinte azonnal a tárgyra tér.
- Igazán hálás vagyok a vendéglátásért, de talán megérti, hogy elsősorban a válaszok érdekelnek - megáll egy pillanatra. - A legegyszerűbb kérdés: Mi az az Ötödik Elem?

Hani - Raven

Fogalmad sincs hány óra van, mikor hallod a telefon csörgését, de a szokásosnál jóval korábban kelsz. Majdnem abban az időben, mint az átlag emberek. Kenji van a vonalban, ami már csak azért is furcsa, mert úgy volt, hogy ma korán reggel bejön edzeni.
- Szia, Hani... tudod, volt az az edzés, amit négyre beszéltünk meg. Összefutottam anyám egyik régi ismerősével, valami szőke fickó, és sürgős mondanivalója van, szóval lehet odaleszek egy darabig. Ötre biztos befutok, az edzőterem előtt találkozunk. Minimum a világvégéről kell hírt hoznia, hogy addigra se szabaduljak el.
Az üzenetből sejtheted, hogy téged tudott csak elérni biztosíték gyanánt, így talán kevésbé akarod majd megölni azért, mert felébresztett. Messze van még az öt óra, így akár vissza is feküdhetnél aludni, mert amúgy semmi dolgod nincs, ám épp mikor megindulnál az ágy felé, valaki szó szerint berúgja az ajtód. A gyenge faszerkezet egészen a szoba másik feléig repül. A túloldalon egy mérges földidomár áll, a Káposztázó Lemúrok kapitánya, Banja.

- Azt mondtátok, hogy edzeni fogtok ma reggel és azért nem kérhetjük ki az arénát. Nektek biztos könnyű, a helyi sztárcsapat, de elárulom, hogy a pályakezdők is szeretnének esélyt kapni ezen a helyen. Esélyt, amit a magadfajták megtagadnak tőlünk! Nem mindenki születik ám befolyásos családba!

Kenji (Aria):

A Szőke arca most először mutatott tartósanérzelmet. Egyértelműen lerítt róla, hogy csalódott. Valószínűleg a feltett kérdésben.
- Annyira... kiszámítható. - Felelte hatalmas sóhajjal a két szó között. - Az Ötödik elem jelenleg én vagyok.
Zárta le a kérdésed tömören, majd felállt az asztaltól és az az mögötti ablakhoz lépett. Összekulcsolta a háta mögött a kezeit és feszesen kihúzta magát.
- Az Ötödik Elem a létezése óta az ismeretlent kutatja. A szellemeket, a kapcsolatunkat a világaink között és a kiaknázatlan lehetőségeket. Egy jobb életért dolgozunk és nem szégyelljük megfizetni az árát.
Csak most fordult vissza feléd.
- A Fekete Nap a győzelme utáni első pár évben elbukott volna. Arrogánsak, diktatórikusak és szervezetlenek voltak ahhoz, hogy egy államot tartósan fenntartsanak. Nem fogok védelmezni a tetteim, mert nem tartom magam háborús bűnösnek. -Vonta meg nemes egyszerűséggel a vállát. - Mi pedig az elsők között lettünk volna, akik segítenek felépíteni utánuk egy szebb és jobb világot. Sajnos a háború túlságosan hamar ért véget, a fejlődés pedig ennek következtében túlságosan hamar állt meg.
A legijesztőbb az egészben, hogy még ezt is képes volt érzelmek nélkül elmondani. Üres tekintetével belenézett a szemedbe, valószínűleg azt kereste benne, hogy kielégítőnek találtad e a választ az unalmas kérdésedre.
- Következő kérdés.
Felelte ridegen és utána csendben maradt.