Dogorn
FRPG Guru
"I have respect for people who live a fulfilled life."
Posts: 565 
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Dogorn on Nov 5, 2017 23:05:20 GMT 1
Más lett a világ. Érzem a vízben, érzem a földben, érzem a levegőben. Sok minden, mi valaha létezett, eltűnt. Mert most már senki nem él, aki emlékezhetne rá. A hatalom Gyűrűinek kovácsolásával kezdődött.Három Gyűrű került a tündékhez, kik minden teremtmény közt a legbölcsebbek és legbecsületesebbek. Hét lett a törp királyok jussa, kik a hegyek üregeinek rátermett bányászai. És kilenc Gyűrűt a halandó emberek kaptak, kik mindenek felett hatalomra vágynak. E Gyűrűket összeköti a népek feletti uralomra késztető erő, de mindannyiukat becsapták. Egy másik Gyűrű is készült. Mordor földjén, a Végzet hegyének tüzében, a sötét úr Sauron titokban elkészítette a Nagy Gyűrűt, hogy uralkodhasson a többi fölött. Az Egy Gyűrűbe beleöntötte a vágyát, hogy ő parancsolhasson mindenek felett. Egy Gyűrű mind fölött. 
Középfölde szabad vidékei, egyenként mind a Gyűrű uralma alá kerültek, de akadtak jó páran akik ellenálltak. Az emberek és tündék utolsó szövetsége Mordor seregei ellen vonult és a Végzet hegyének lejtőjén küzdöttek Középfölde szabadságáért. Közel volt a győzelem, de a Gyűrű hatalmát nem lehetett megsemmisíteni. És e pillanatban, mikor a remény szertefoszlott, Isildur a Király fia, felemelte apja kardját. Sauront, Középfölde szabad népeinek ellenségét legyőzték. Az Egy Gyűrű Isildurhoz került, akinek ezzel megadatott, hogy végleg elpusztítsa a gonoszságot. De az emberek szíve könnyen csábul. A Hatalom Gyűrűje viszont önálló akarattal bírt. A Gyűrű álnok ereje Isildur vesztét okozta és ezzel néhány olyasmi is elveszett, aminek sosem lett volna szabad feledésbe merülnie. Az Egy Gyűrű eltűnt. 
A történelemből legenda lett, a legenda mítosszá vált. Ezt követően két és félezer évig senki nem tudott semmit a Gyűrű hollétéről. Ezután, midőn a sors úgy hozta a Gyűrű egy új hordozót csalt tőrbe. A Gyűrű Gollamhoz került, aki zsákmányát a Ködhegység alagútjainak mélyébe vitte, ott aztán a Gyűrű bekebelezte őt. A Gyűrű természetellenesen hosszú életet hozott Gollamnak, ötszáz éven keresztül mérgezte annak elméjét és sötét barlangjának mélyén várt. Sötétség kúszott vissza a világ erdeibe, szóbeszéd járta egy homályról keleten, névtelen félelemről suttogtak s a Hatalom Gyűrűje megérezte, most jött el az idő. A Gyűrű cserbenhagyta Gollamot, ám ekkor történt valami amire nem számított. Olyasvalaki találta meg, akire a legkevésbé gondolt volna. Egy hobbit, Zsákos Bilbó a Megyéből. 
Bilbó mintegy hatvan évig őrizte az Egy Gyűrűt. Száztizenegyedig születésnapján azonban hirtelen eltűnt a sokadalom szeme elől, és elvándorolt. A Gyűrűt jó barátja Szürke Gandalf, hosszas rábeszélésére Frodóra hagyta, az ükunokája. Azonban a mágus felismerte a Hatalomgyűrűt és annak veszélyeit, így hozzám sietett. Így elérkeztünk a jelenhez. Sauron halála nem volt mérvadó. Ha a teste nem is, de a szelleme nagyon is él. Nem tudhatom pontosan, hogy mit hoz a jövő, de annyi biztos, hogyha Sauron ismét megkaparintja az Egyet, újra képes lesz alakot ölteni és az általunk ismert világ megszűnik létezni. A Gyűrűt mielőbb Völgyzugolyba kell vinni. Középfölde sorsa, egy hobbit kezében van és még csak nem is sejti, hogy milyen nagy terhet cipel. Frodó nem lesz képes egyedül megbirkózni az előtte álló feladattal, éppen ezért minden megbízható szövetségesünknek, segítenie kell a félszerzet rögös útját. Ha nem is tudtok közvetlenül, találtok rá más módot. Ezért vagytok ti itt. Most pedig induljatok barátaim! Hosszú és kemény út vár rátok és messze még a vége. Breeben találkozni fogtok II. Arathorn fiával, Aragornnal. Legyetek a kósza segítségére. Ő tudni fogja, hogy mit kell tennetek. Ég veletek! Ég veletek... |
|
Dogorn
FRPG Guru
"I have respect for people who live a fulfilled life."
Posts: 565
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Dogorn on Nov 11, 2017 14:21:46 GMT 1
Lothlórien egy csodás erdő ami a Celebrant és az Anduin folyók között terült el. A helyet körbejárta valami megmagyarázhatatlan erő. Főleg most, alkonyatkor. Aki először járt erre, az megtapasztalhatta az erdő varázslatos, tisztaságát és titokzatosságát. Galadriel, Lórien királynője volt az, aki ide hívatta hőseinket. Hatalmas megtiszteltetésnek számított, ha valakit magához rendelt ilyen hirtelenjében, ugyanakkor tudni lehetett, hogy nincs minden rendben... Nem szokás ellent mondani az Úrnő szavának, így mindenki egytől egyig megjelent a találkozón. Ott volt Dulbur a Hosszúszakállúak klánjából, a törp harcos, aki nem ismer túl nagy veszedelmet. Mellettük állt Garavion, ismertebb nevén az éjtünde, kit száműztek otthonából a Bakacsinerdőből. És végül Auriel, mint az Úrnő tanítványa, Galadriel pengéje, aki beteljesíti a nemes királynő akaratát, Lórien erdejein kívül is. Nem tudhatták, hogy mi ez az egész, de a Fény Úrnője hamar felvilágosította őket. Elmondott mindent. Az Egy Gyűrűről és Középföldét fenyegető hatalmas veszélyről. A vidéket járó fekete lovasokról és a Mordorban készülődő hatalmas erőkről. ΛΎίϣϠϗϓϚΚΎϢϏϜћϢϤяϜϧϝϛΏΎΛρϨѡϚϏϚϢΎϛϓϕΎϏΎϚяϜϧΎϔϓϘїϐϓϜΎεϏϚϏϒϠϗϓϚΎϜϧϣϕϝϒϢΎϖϏϜϕϘϏΚΎϛϗϙѤϨϐϓϜΎϏϨΎшϠϜҿΎϓϕϧϓϜϓϡϓϜΎϏΎϡϨϓϛїϐϓΎϜїϨϓϢϢΚΎϒϓΎϜϓϛΎϛϝϨϝϕϢϏϙΎϏϨΎϏϘϙϏϗΜΛΎλϗϜϒϗϕΎϗϡΎϖӟϡїϕϓϡΎϒϗяϙϝϛΎϤϝϚϢяϚΚΎϓϨїϠϢΎϓϚΎϙϓϚϚΚΎϖϝϕϧΎϛϝϜϒϘϏϛΚΎϏΎϛϝϡϢϏϜϗΎϔϓϚϏϒϏϢϝϒΎϏϨΎϣϢϝϚϡѡΎϚϓϡϨΜΎίΎϢϏϜћϢϤяϜϧϜϏϙΚΎϜїϖϏΎϔϓϚѪϚΎϙϓϚϚΎϙϓϠϓϙϓϒϜϗϓΎϛϓϡϢϓϠїϜΎїϡΎϛϓϕϢϏϚяϚϜϗϏΎϏΎϡϏϘяϢΎѨϢϘяϢΜΎλϓϕϢϏϚяϚϜϗϏΎϏΎϖϓϚϧїϢΎιѤϨїϞϔѤϚϒїϜΚΎϤϏϕϧΎϢϏϚяϜΎϛїϕΎϏϜϜяϚΎϗϡΎϢяϤϝϚϏϐϐΜΎίΎϒѤϜϢїϡΎϛϗϜϒϗϕΎϗϡΎϏΎϢϓΎϙϓϨϓϒϐϓϜΎϚϓϡϨΜΎςϓΎϔϝϠϛяϨϝϒΎϏΎϘѤϤҿϒϓϢΚΎѨϕϧΎϏϖϝϕϧΎϙѤϠѪϚѤϢϢϓϒΎϚїϤҿΎϤϗϚяϕϝϢΎϗϡΚΎϒϓΎϏΎϚϓϕϔϝϜϢϝϡϏϐϐΨΎλϗϜϒϗϕΎϖϏϚϚϕϏϡϡΎϏΎϡϨћϤϓϒϠϓΏΎγϨϨϓϚΎϏΎϢϏϜяϑϑϡϏϚΎϡϨϓϠϓϢϜїϚϓϙΎϔϓϚϏϒϏϢϝϒϠϏΎϙѪϚϒϓϜϗΜΎπϓϛїϚϓϛΎϛϓϕϢϏϚяϚϝϒΎϛϏϕϏϒΚΎϓϚϛїϒΎϡӟϠӟΎϓϠϒϓϘїϜϓϙΎϔяϢϧϝϚϝϡΎϙѤϒїϐϓϜΏΎΛ× ͫΓκυυЬίͫξυоηκζͫΒάνάρδκι͕ͬͫΞυоηάηοͫθΰβͫάͫοчιίΰͫαΰεдέΰιͫΒάηάίνδΰηͫιτπβκίοͫγάιβεάͷͫθδζсυέΰιͫάυͫХνιҜͫΰβτΰιΰξΰιͫάͫξυΰθдέΰͫιдυΰοοͷͫίΰͫιΰθͫθκυκβοάζͫάυͫάεζάδ͕ͫΔξθΰνΰθͫζΰξΰνҼͫθхηοάίͷͫξсοдοͫдξͫγκθЬητκξͫνΰεοΰζдοͫΕоηͫοπίκθͷͫγκβτͫΰηρΰοοΰζͫθδιίΰιοͷͫάθδͫράηάγάͫακιοκξͫρκηοͫξυЬθκίνάͫΐιιΰζͫΰηηΰιдνΰͫθдβͫζчυίΰξυͷͫдξͫιΰθͫάίκίͫαΰηͫΞκγάͫιΰθͫηЬοκοοͫέЬοκνξЬβνоηͫдξͫζδοάνοЬξνоηͫοΰοοдηͫοάιхέδυκιτξЬβκοͫΐυдνοͫρЬηάξυοκοοάηάζͫοдβΰίͫΰννΰͫάͫιΰθΰξͫαΰηάίάονάͫΟπίκθͷͫγκβτͫθΰβαЬνάίοЬηͷͫίΰͫάͫζдλΰξξдβΰδίͫιдηζчηͫιΰθͫρδιιдιζͫβτҜυΰηΰθνΰͫάυͫΰηζсρΰοζΰυҜͫΒτҼνҼγЬέκνхοͫΐυυΰηͫοάηЬιͫέδυκιτиογάοιЬηͫάͫάζάήξδιΰνίΰδͫοΰξορдνΰδιζιΰζͷͫίΰͫάθδͫηΰβακιοκξάέέ΅ͫΘάβάίιάζͫ× ЕЈгэьўэћЈќӞњјЈнњщѕДЈЬѝєъѝњЉЈЕϲлѢӛєщєќЈѕэяЈщЈќӞњјЈюэђӑъэіЈЯщєщьњёэєЈіѡѝяїьќЈѐщіяђщДЈѕёѓӞѢъэіЈщѢЈӂњіԹЈэяѡэіэћэіЈщЈћѢэѕӑъэЈіӑѢэќќДЈьэЈіэѕЈѕїѢїяќщѓЈщѢЈщђѓщёЖϲЕЈдӉќїѕЈщЈѕщѓщыћћӉяЈӑћЈщЈѐщњщяЈӛњёӉћёЈѕӑњэќэѓэќЈӞєќӞќќЈъэііэьДЈщѢЈэєѕӢєќЈёьԹѓъэіЖЈмѝьїѓЈщЈћӞќӑќњԹєЖЈЩЈѕӑєѡћӑяњԹєДЈѐїєЈћїѓЈћѢӉѢЈъщђќӉњћщьщќЈўэћѢќэќќэьЈэєЖЈгӞѢќӤѓЈќэћќўӑњэёьэќЈёћДЈюїящььЈњӑћѢўӑќэѕЖЈлщђіӉєїѕДЈьэЈщЈяѡӉћѢіщѓЈѕӑяЈўӉњіёщЈѓэєєЖЈЭєћԹћїњъщіЈщЈѐёѐэќэќєэіЈѓёќщњќӉћїьЈѕёщќќЈѐӕўќщєщѓЈёьэЈдӛњёэіъэЖЈЩѕёќЈќэЈўӑяѐэѢЈўёќќӑєДЈщѢќЈћэіѓёЈѕӉћЈіэѕЈєэќќЈўїєіщЈѓӑјэћЈўӑяѐэѢЈўёііёЖЈЩЈѓӑјэћћӑяэёьіэѓЈѐщќщєѕщћЈѐщћѢіӉќЈўэііӑіѓДЈщѢЈэєѓӞўэќѓэѢԹЈЯѡՙњՙѐӉъїњӢЈћїњӉіЖЈмщєӉіЈщЈъщђќӉњћщёьЈёћЈъӑѓӑъэіЈіѡѝяїьіӉіщѓЈѐщЈќѝьіӉѓДЈѐїяѡЈЬѝєъѝњДЈщЈаїћћѢӢћѢщѓӉєєӢщѓЈѓєӉіђӉъӛєЈӑєэќэЈєэяўэћѢэьэєѕэћэъъЈѐщњыӉќЈўӕўђщДЈщЈўёєӉяѝіѓЈћӞќӑќћӑяъэЈќщћѢӕќӛђщДЈлщѝњїіЈэєєэіЖЈЕ× - Most pedig induljatok barátaim! Hosszú és kemény út vár rátok és messze még a vége. Breeben találkozni fogtok II. Arathorn fiával, Aragornnal. Legyetek a kósza segítségére. Ő tudni fogja, hogy mit kell tennetek. Ég veletek! Ég veletek... - Szólt Galadriel mindenkihez, majd a bent tartózkodók csendben kivonultak a teremből, így először beszélhettek egymással. Azonban nem sokáig időzhettek a gyönyörű Lothlórienben, ugyanis fontos feladat várt rájuk. Meg kellett találniuk a kószát, aki információval tud szolgálni az Egy hollétéről. Ezért felkészültek és lóháton elindultak Breebe, a legnyugatibb ember lakta településbe. Akár megálltak út közben egy-egy pihenő erejéig, akár nem, pirkadatig mindenképpen megérkeztek, a városba. Verőfényes napsütés volt, de a hideg szél éreztette az emberekkel, hogy vihar közeledik. Az ottaniak jól megbámulták a társaságot. Arrafelé nem túl gyakori tündéket, vagy törpöket látni. Bree leghíresebb fogadója a Pajkos Póni nevet viselte. A csapat úgy döntött, hogy megpróbálják ott. Meglepetésükre az egész fogadó üres volt. Csak a csapos volt ott és törölgette az asztalokat, valamint hallhatóan rotyogott valami a szomszédos konyhában, az egyik üstben. Pár perc után azonban észrevehették, hogy nincsenek egyedül. Egy csuklyás alak ült az egyik sarokban és pipájának a füstjétől az egész kocsma félhomályban volt. Csak a bezárt ablakok repedésein keresztül jött be valamennyi fény. Ő lesz az, akit az Úrnő említett. |
|
Dogorn
FRPG Guru
"I have respect for people who live a fulfilled life."
Posts: 565
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Dogorn on Nov 11, 2017 15:07:47 GMT 1
ऊऩऺऩबࣵऌূऺࣴࣨकषऺबषऺࣨमभऴऴभयाऺऩࣶࣨओাूसमাऴबभࣨऴभयवऩयऩऻऩपप़ࣨषऺशुऩࣴࣨवभऴुशभऴࣨभ़भलशࣨष़़़ࣨऩशुूऱळࣨऩࣨछूभवࣴࣨछऩऽऺषशࣨवऱशबभश़ࣨऴ़ࣨऻूभवभࣶࣨउࣨवऽशळऴऩ़षळࣨलऴࣨरऩऴऩब़ऩळࣶࣨएषशबषऺࣨऴभयळभऴभ़ऱपपࣨाबਙपऻ़ुलऩࣨगऻयऱऴऱऩ़रࣴࣨवऺࣨशभवࣨाषऴ़ࣨळसभऻࣨऻषळऱयࣨभऴऴभशऴऴशऱࣨऩࣨऻা़़ऻयशभळࣶࣨउूࣨषऺळषळࣨभयुऺभ़ࣨাपपभशࣨऻ़ࣨাपपभशࣨऴभ़़भळࣴࣨऩࣨळषाफऻࣨवਹरभऴुभळࣨसऩऺऩूऻऩࣨऱूूष़़ࣴࣨवऱश़ࣨछऩऽऺषशࣨयुਹऴাऴभ़शभऴࣨৄूभࣶࣨऎभळभ़भࣨमभऴऴभयभळࣨयुৄऴभळभू़भळࣶࣨखभवࣨळभऴऴभ़़ࣨवऺࣨऻषळࣨऻࣨऩूࣨभवपभऺभळࣨळषऺऻूऩळऩࣨऴभऴबषूष़़ࣶࣨऍयुࣨূलࣨरऩलशऩऴࣨमषयࣨळাऻूাश़भशऱࣨओাूसमাऴबऺभࣩࣨउࣨऊषऻूषऺळशुূऺࣨससभशࣨऻूभवऴ़़ࣨऩऺ़ष़़ࣴࣨवऱळषऺࣨऱऻࣨभयुࣴࣨऩࣨळऱऴभशफपਙऴࣨवभयलभऴभश़ࣨवাयা़़भࣶऄपऺआࣵࣨझऺऩवࣶࣶࣶࣨࣵऄपऺआकषशब़ऩࣨवऴुࣨरऩशयषशࣴࣨवऩलबࣨऴभ़ऺबभऴ़ࣨऻࣨऴभरऩल़ष़़ࣨमभललभऴࣨमषऴु़ऩ़़ऩࣶऄपऺआࣵࣨएषशबषऴषवࣨवऺࣨऺभू़भࣴࣨरषयुࣨऩूࣨऍयुࣨऱऻव़ࣨभऴਙळभऺৄऴ़ࣨऻࣨवषूयऻपऩशࣨाऩशࣶࣶࣶࣨऍूूभऴࣨळऩसफऻषऴऩ़पऩशࣨाऩशशऩळࣨमषश़षऻࣨरऺभऱࣨभशशभळࣨऩࣨळऩ़षशशऩळࣶࣨࣵऄपऺआछूऴ़ࣴࣨवऩलबࣨमभऴऴऴ़ࣶࣨऍपपभशࣨऩࣨसऱऴऴऩशऩ़पऩशࣨवऻऱळࣨऴࣨशऩूयূऴࣨऴसभ़़ࣨपभࣨऻࣨभयुࣨषऺळष़ࣨबषप़ऩळࣨपभࣨऩࣨऻूषपपऩࣶऄपऺआࣵࣨखभभभभࣩࣩࣩࣨखभभभभࣩࣩࣨखभवࣨश़ࣨभरभ़भळࣨऺऴऩࣩࣩࣨऍऻळৄऻूাवࣩࣨखभवࣨऩळऩऺषळࣨवभयरऩऴशऱࣩࣩࣨࣵऄपऺआতाাऴ़া़़भࣴࣨवऩलबࣨऩूࣨभयुऱळࣨऴऱबऺफࣨळऩऺबष़ࣨऺश़ष़़ࣨऻࣨऩ़ࣨषऺळरषू़ࣨऩऺ़ष़़ऩࣶऄपऺआࣵࣨऊभऻूऴलࣶࣶࣶࣨࣵऄपऺआझ़ऩऻ़ष़़ऩࣨऩࣨळऩ़षश़ࣴࣨऩळऱशभऴࣨऩळशुऩࣵशुऴऩࣨभयुपभमषऴु़ࣨऻࣨसऺपऴ़ࣨऺ़रभ़ਙࣨाऴऩऻू़ࣨऩबशऱࣶऄपऺआࣵࣨऊभऻूऴभळࣩࣨऊभऻूऴभळࣩࣨऋऻऩळࣨशभࣨাऴलभशभळࣨवभयࣩࣨशࣨाऩयुषळࣨऩूࣨभयुऱळࣨफऻऩसऩ़ࣨळऩसऱ़शुऩࣨऻࣨभऴमषय़ऽशळࣨभू़ࣨऩ़ࣨषऺूऻूৄऴা़़भ़ࣴࣨऩळऱࣨफऻऩळࣨূयुࣨरा़ऩࣨवऩय़ࣴࣨरषयुࣨएषऴऴऩवࣩࣨखऴऩࣨाषऴ़ࣨऩࣨछা़़ࣨঢऺ़ࣨऽऴऩलबषशऩࣩࣨऌभࣨभऴऴषस़ऴࣨਙऴभࣩࣨऍयुࣨमऴऻूभऺूभ़ࣴࣨऩࣨकभयुपਙऴࣩࣨकऺࣨवऩलबशभवࣨरऩऴऴऺऩࣨळशषू़ऽळࣴࣨवऱऺभࣨभऴऺऽऴ़ऩࣨऩࣨरषपपऱ़ࣨशभा़ंࣨढऻळषऻࣩࣨࣵऄपऺआऍळळषऺࣨवभयऴऴ़ࣨऻࣨपਙयशऱࣨळभूबभ़़ࣶऄपऺआࣵࣨजषापपࣩࣨࣵऄपऺआতाাऴ़া़़ࣨऺࣨऩࣨशऩूयূऴࣨऻࣨऩऺफषशࣨाय़ऩࣴࣨऩवऱशभळࣨळাाभ़ळभू़पभशࣨमभऴऻूऩळऩब़ࣨऩࣨऻूलऩࣨऻࣨळऱरऽऴऴष़ࣨरऺषवࣨमषयऩࣶऄपऺआࣵࣨऍऴवभशभळৄऴ़ࣩࣨओशषू़ऽळࣨऻࣨरऩयु़ऩवࣨभळवभशभळৄऴशऱࣩࣨओऺभवࣩࣨखभࣨাऴलাशࣨवभयࣩࣨࣵऄपऺआতाাऴ़া़़भࣨऩूࣨषऺळࣶऄपऺआऄपऺआऍू़ࣨळাाभ़ਙभशࣨऴऩऻऻऩशࣨवभयलभऴभश़ࣨऩूࣨাऻऻूभऻࣨऴऱबऺफࣨऩࣨऊषऻूषऺळशुळऱऺऴुࣨळাऺৄऴࣨऻ़ࣨऺबभऴाभࣨाऺ़ळࣨऩࣨसऩऺऩशफऻष़ࣶऄपऺआࣵࣨकऱ़़ࣨभयुৄशळࣨझऺऩवइࣨउࣨएुਹऺਹ़ࣨभऴࣨऩळऩऺलळࣨाऱशशऱࣨञাऴयुूऽयषऴुपऩࣶࣨउबबऱयࣨळभऴऴࣨਙळभ़ࣨवभयऴऴ़ऩशऽशळࣨऻࣨभऴाभशशऱࣨऩू़ࣴࣨऩवऱࣨऩࣨछা़़ࣨझऺऩ़ࣨऱऴऴभ़ऱࣶࣶࣶࣨऐऩࣨभऴऺऱळࣨऩࣨफऴऽशळऩ़ࣴࣨऻषळळऩऴࣨशभरभूभपपࣨबषऴयऽशळࣨऴभऻूࣶࣨकऱࣨऩࣨसऩऺऩशफऻइࣨࣵऄपऺआओऺबभू़भࣨऩूࣨभयुऱळࣶØ |
|
Kristóf
FRPG Guru
Posts: 354
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Kristóf on Nov 11, 2017 15:51:03 GMT 1
Fák. Fák mindenütt. Utálom ezt a helyet. Mi ez a hülyeség egyébként is? Mit akarhat egy olyan hosszú fülű nőszemély tőlem? Az lenne a legjobb ha még mindig abban az útszéli kocsmában ülhetnék. Rendben. Nem voltam messze, de akkor is az a sör jobb társaság mint ezek a nyámnyila, hülye ruhába bújt, hosszú fülű, bármelyik ember nővel összetéveszthető, puha mancsú, hab fehér bőrű, fa ölelgetők. Egyetlen szerencséjük, hogy az a tejfehér bőrű királynőjük kéretet ide máskülönben fel sem keltem volna az asztaltól. Ha már egy ilyen ősi uralkodó kéri a személyes megjelenésem akkor ott nagy a baj amit ezek a pökhendi, arrogáns erőd lakók nem tudnak megoldani. Persze ha van valami ilyen akkor mindig nekünk törpöknek szólnak. De hallgassuk meg mit akar nekem mondani. *** - Elnézést, rosszul hallottam volna? Ahelyett, hogy megindulnánk egyből Sauron ellen menjünk a másik irányba, hogy beszéljünk egy nemesi fattyúval aki fel alá mászkál Középföldén. Igen, miért is ne?! Bocsánat, hogy ezt mondom úrnőm – Ezt a szót kissé gúnyosan ejtem ki – De nem látom ennek értelmét. Egy ember! Mivel tudna nekünk többet mondani egy halandó ember mint egy örök létű elf úrnő aki ezen kívül még a 3 elf gyűrű egyikének a birtokában van? Csak szerintem felesleges ez az utazás Bree-be? Persze miután vagy a másik kettő vagy az „Úrnő” tovább erősködik megadom magam. Az akaratuknak. Csak jobban tudja mit akar (Vagy nem.). Mindegy Bree-ben legalább van sör és onnan mehetek utamra is. Ez a két égi meszelő elf amúgy se jelenthet gondot. De melyikük lehet közülük a nő? Talán a fehér fátylas. Ja. Arra csak rá lehelek és összetörik, olyan madárcsontúnak tűnik. A másik meg. Pff. Mindegy. Egyenlőre csak ők vannak. De szerintem egyedül is megtudnám csinálni, nem kellenek ezek a csontkollekciók mellém. De adjunk egy esélyt nekik. - Valakinél nem tud egy helyet ahol törp sört is felszolgálnak. Nekem ez az állott vacak maradt. Bár ez is jobb mint a ti harmatos lörétek. *** Ezt követően pedig a saját türelmes kimért lépteimmel megindultam Bree felé. Én támogattam az éjszakai pihenő ötletét. Az a Kósza amúgy se tud nekünk semmi érdemlegeset mondani. Szóval Bree-ben tojva az emberekre betérek abba a Cserfes Póniba vagy mi a neve kocsmába és rendelek magamnak egy sört. Arra van elég pénzem (talán), ha meg nincs akkor olyan szitkokat vágok a fogadós fejéhez, hogy azt még az első korban élt felmenői is megérzik és még egy troll is bele pirulna! A sarokban ülő csuklyás alakra rá se hederítek. A sör fontosabb most. |
|
Mocsok
FRPG Guru
Ismerd el a hibáidat, s temesd el őket illően - különben visszajönnek kísérteni.
Posts: 337
Elfoglaltság: Elfoglalt
|
Post by Mocsok on Nov 11, 2017 22:05:49 GMT 1
Hosszú idő telt el azóta, hogy itt jártam. Legalábbis halandó mércével nézve. Sejtelmem sem volt arról, hogy miért hívathatott magához Lothlórien úrnője, de nyilván fontos ügyről lehetett szó, így azonnal útnak indultam.
Lóháton érkeztem. Így volt a leggyorsabb és valami azt súgta jobb is ha nem kések el. Kellő fogadtatásban részesültem. Jártam már itt, szóval nem kezeltek idegenként, én viszont annak éreztem magam. Sosem kedveltem Lothlórient. Túlságosan is emlékeztetett az otthonomra, ám mégsem volt ugyan az.
Nem sok időm volt pihenni, ugyanis szinte azonnal a találkozóra kísértek, én pedig szó nélkül követtem őket. Magamat egy földig érő fekete köpennyel takartam el, csuklyáját mélyen az arcomba húzva. Nem is tudom... Talán megszokásból. Száműzetésem híre idáig is eljutott, és bár a legtöbb itteni tündét már réges-rég nem érdekelte, én mégis szégyenben éreztem magam miatta.
A találkozó helyszínéül kijelölt helyre érve térdet hajtottam az úrnő előtt, majd helyet foglaltam. Figyelmesen hallgattam mondandóját és mire a végére ért, egyszerre éreztem haragot, bánatot és kétségbeesést. Úgy tűnt Isildur árulása most érett be igazán. A rengeteg bajtársam, apám és volt királyom halála mind hiábavaló volt. Újabb háború tör majd ki jó és gonosz között, mely talán végleg megpecsételi Középfölde sorsát. A sötét úr visszanyerte az erejét, a seregét és az erődjét is újjá építette, mi viszont az évszázadok során csak gyengültünk. Vajmi kevés esélyt látok arra, hogy újfent győzzünk és mindez az emberek hibája.
A hatalom gyűrűje előkerült. Egy hobbitnál volt. Egy egyszerű kis félszerzetnél. A nyomában pedig fekete lovasok. Azon sem lepődtem volna meg ha a Gyűrű már rég úton lenne Mordor felé...
Az úrnő megszólított. Ajkai nem mozogtak, mégis tisztán hallottam hangját. Jól ismertem ezt a kis trükköt, mégha jómagam sosem sajátítottam el. Amit mondott... Kellemetlen emlékeket idézett fel bennem. Ennek ellenére nem hibáztattam. Oly sok szép emlékem merült a feledésbe, ezeket pedig bármennyire is el akartam feledni, mégis élénken éltek bennem.
Utunk Breebe, részemről csendesen telt. Nem állt szándékomban, szót váltani egyetlen útitársammal sem. Egyébként sem tűntek valami kellemes társaságnak. Egy mogorva törp és egy ifjú tünde... Ha a küldetés tényleg ennyire fontos, akkor mégis miért egy ilyen érdekes kompániát küldenek a végrehajtására? Lothlórien úrnője mindig is rejtélyes volt, de véleményem szerint ez még részéről is túlzásnak bizonyult.
A város... Nos még emberi mércével sem tűnt túl elragadónak, arról nem is beszélve, hogy akárhányszor erre járok, mintha csak rosszabb lenne.
A fogadóba érve a törp azonnal lecsapott a fogadósra. Pontosabban annak árujára. Én azonban mit sem törődve vele, helyet foglaltam a csuklyás alakkal szemben.
- Ha nem tévedek te vagy a Vándor... Gondolom sejted ki küldött.
|
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,315 
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Raven on Nov 13, 2017 14:40:15 GMT 1
Auriel
(Blade of Galadriel)
Eddigi életemet Lothlórien földjén éltem le és sosem gondoltam volna hogy valaha elhagyom úrnőm oldalát. Még a gondolat is tőrként hasított belém, de nem volt más választásom, teljesítenem kellet úrnőm akaratát. Hogy honnan tudtam már mielőtt mondta volna, hogy el fog küldeni? Mert éreztem én is. A gonosz újra érinti ezt a világot, hallottam a széltől láttam a jelenlétét a folyókban és mesélték egymásnak rég az erdei álatok. Tudtam, ha idegeneket hívat magához az úrnő, akkor az előjelek súlyosabbak mint azt gondolni mertem volna. Az egy gyűrű előkerült, ha a sötét nagyúr Sauron kezébe kerül a világunk elveszet. Ezt nem engedhetjük meg. Így nekem is el kel hagynom az erdőt.
Örökké, örökké elküldene az úrnőm? Egyetlen egy könnycseppet engedek meg magamnak. Tudom ennek most nincs helye itt. A küldetés sikeres lesz, annak kell lennie még ha mindannyiunk életébe kerül is. Most először nézek a többiekre. Az éjtünde akit kiűztek saját hazájából és egy mocskos szájú tiszteletlen törp. Miért pont ők? Az éjtünde híres a képességeiről, de egyetlen törp. Mit segíthet nekünk? Megfordulok és térdet hajtok Lothlórien úrnője előtt. Talán most utoljára. Majd saját nyelvemen szólok a királynőmhöz.
-A sötét úr nem szerzi vissza ami az övé, ha kell én magam pusztítom el. Ha ez nem az én sorsom, hát mindent megteszek, hogy az akinek ez van megírva, véghezvihesse a feladatát. Kerüljön bármibe.
Az út hosszú volt és csendes. Minden lépésnél éreztem hogyan távolodok mindentől ami egykor fontos volt nekem, de tudtam azt is hogy ezt miattuk teszem. Nem is bántam hát a csendet. Volt időm gondolkodni és túllépni a múló szomorúságomon, hogy tiszta fejel vehessek részt a küldetésünkben. Már a megérkezésünk előtt elég jó állapotban voltam, hogy egy két dalt is eldúdoljak, bár ez úgy tűnt senki másnak nem okoz örömet rajtam kívül, sőt igazából figyelemre sem méltatták.
A kocsmába érve nem volt nehéz megtalálni a kószát, akiről Galadriel beszélt. Az éj tünde társaságában helyet is foglaltunk az asztalánál, miközben a törp a kocsmároshoz sietett. Nem hiszem el hogy ennek a szőrös gnómnak fontosabb az ital, mint az úrnőm kérése. Összevont szemöldökkel pillantok a törp felé, majd minden figyelmemet a kósza felé irányítom ismét. Kíváncsi vagyok miért küldött minket hozzá a királynőm.
|
|
Dogorn
FRPG Guru
"I have respect for people who live a fulfilled life."
Posts: 565
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Dogorn on Nov 13, 2017 18:37:45 GMT 1
- Kérlek Dulbur. - Szólt válaszul Galadriel a törp akadékoskodására. - Mint mondtam ti a legjobbjaink közül valók vagytok és hiba lenne sorkatonaként bevetni benneteket. Nem vagyunk képesek akkora sereget összpontosítani, amivel felvehetnénk a harcot Sauron ellen. Gondor büszke népe egyedül el fog veszni. Rohan kiváló lovasai még mindig a múltban élnek és nem kívánnak részt venni az utolsó háborúban. Se a tündék, se a törpök nem indítanak majd támadást egymás oldalán. Valamint újabb gonosz erők fognak gyűlni, ezzel ellenségünk sorait gyarapítva. Az egyetlen esélyünk, ha eljuttatjuk az a Egy Gyűrűt Völgyzugolyba és ott döntünk a sorsáról. Mert ha a gonosz megkaparintja, vége az általunk ismert világnak. Aragorn egy Dúnadán, aki rengeteg csatát megélt már, és ismeri a gyűrűlidércek minden egyes mozzanatát. Lehet, hogy egy örök létű elf Úrnő vagyok és az egyik hatalomgyűrű birtokosa, ahogy mondtad kedves törp Uram. De az én tudásom se végtelen. És ha van valaki, aki tudja, hogy hogyan menthetjük meg Középföldét, az egy halandó ember, egy egyszerű kósza. Nem minden az, ami elsőnek látszik Dulbur. - Válaszolta egy kedves mosollyal az arcán. Mikor Auriel szólt hozzá, az Úrnő lassan felállt és finom léptekkel a lány elé sétált. Adott egy kis csókot a nő homlokára, majd egy kecses mozdulattal felsegítette. - Nagyon büszkévé teszel Auriel, de a sorsodat magadnak kell megtalálnod, ebben nem segíthetek. Viszont tudom, hogy sikerrel jársz, ha hiszel magadban. Ég veled! - Szólt tünde nyelven, majd útjára bocsájtotta a csapatot.
A kocsmáros amint megpillantotta a belépő bagázst, rossz előérzete támadt és már surrant is volna be a konyhába úgy téve, mintha észre se vette volna a vendégeket, de a törp gyorsabb volt. A csapos csak sóhajtott egyet, elővett a pult alól egy méretes kupát és a mögötte lévő hordóból el is kezdte csapolni, a sűrű habú barna sört. Közben a két tünde helyet foglalt a kósza mellett. - Igen, Vándor vagyok... Vannak, ahol így szólítanak... - Válaszolta Aragorn, Gravion kérdésére. - Te pedig az Éjtünde és te az Úrnő pengéje. És ő pedig egy a Hosszúszakállúakból? - Mutatott Dulbulra, aki már alig bírta kivárni, hogy megkaphassa finom serét. - A szürke mágus küldött maga helyett benneteket? Már egy hete meg kellett volna érkezzen... Félek nincs minden rendben, de nem ez a legfontosabb! A hobbitok a napokban fognak ide érkezni. Úgy volt, hogy kereskedőknek álcázzuk magunkat és a mágus segítségével érkezünk meg Völgyzugolyba, de nem várhatunk tovább! A félszerzetek hamarosan megérkeznek, ha minden jól megy még a héten. Aztán rögvest tovább kell indulnunk. Félelmetes fekete lovasokról beszélnek a falusiak, kik könnyedén bejutnak a városba és minden éjjel egy valamit keresnek: Zsákos... Ő a gyűrűhordozó. - Suttogta, majd megállt. Miután megbizonyosodott róla, hogy senki nem hallja, hogy miről beszélnek, tovább folytatta. - Nazgûlok... Vagy ha úgy jobban tetszik gyűrűlidércek... Amíg ezek az ördögi teremtmények itt kószálnak és őrzik a vidéket, egyetlen félszerzet se fogja kitenni a lábát ebből a városból élve. És akkor vége a játéknak... Nem tudom, hogy mennyien vannak itt a kilencből, de meg kell ölni valamennyit! Vagyis meg kell próbálni... Tudom lehetetlennek tűnik megölni valami olyasmit, ami nem is él, de biztos van rá mód. Kell lennie! Sokan látták őket Széltetőre lovagolni. Ott húzzák meg magukat. Egy megelőző csapást kellene rájuk mérni kihasználva a meglepetés erejét, hogy visszatérjenek a sötétségbe, ahonnan jöttek! Legalább addig, amíg elérünk Völgyzugolyba. Ha van bármi ötletetek, kérdésetek, nyitott könyv vagyok a számotokra! Számíthatok rátok barátaim? Ha igen, akkor pihenjétek ki magatokat és pontban éjfélkor indulunk! - Eközben Buldur végre megkapta az italát és belépett három nagyobb termetű férfi a fogadóba. - Hé! Papsajt! Nem úgy volt, hogy a kocsmádban nem szolgálod ki a más fajúakat? Úgy emlékszem, hogy megbeszéltük ezt már! Ne akard, hogy még egyszer móresre tanítsunk! - Kiáltotta a legmagasabbik Papsajt Butterburnak a kövér, alacsony, kopasz fogadósnak. A fogadós piros arca most még vörösebb lett. - Nob, kérlek! Ne kezd már megint... Csak azért mert törp, még nem... - Magyarázkodott a férfi, de a banda beljebb lépett, egyenesen Dulbur elé. - Nem hallottad?! Talán a drágakövek nem csak az eszedet vették el, hanem a hallásodat is?! Nem kedveljük errefelé a te fajtádat! Mi lenne ha visszatakarodnál a sötét kis barlangodba, jó mélyre, ahol nyalogathatod a falról csurdogáló vizet, nem pedig a mi sörünket! - Üvöltötte és kiütötte a sert Dulbur kezéből. A kupa hangos csörömpöléssel érkezett a földre és a mennyei nedű mind szépen lassan végigfolyt a padlón. |
|
Kristóf
FRPG Guru
Posts: 354
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Kristóf on Nov 13, 2017 19:52:18 GMT 1
Ó a csapos nem sajnálja tőlem a serét az egyik legnagyobb kupáját keríti a kezébe. Már alig várom, hogy egy jó ízes sert igyak. Még a szám szélét is megnyalom. Pfejj. Egy szőrszál. Ideje lenne rendbe szedni a szakállam. Majd kölcsön kérem az egyik hegyes fülű kardját, talán az a gyenge penge képes elvágni a szakállam. Továbbra se értem miért kell nekünk ide jönni. Ha jön a vész hát keressük a szövetséget. Sauron mindnyájunk ellensége és csak ezért maradtam ezekkel a madárcsontúakkal. Nem kéne az egész dolgot így venni. Menesszünk követeket népeink legbölcsebbjeihez és mutassunk rá, hogy a becsület követeli ezt vagy valami ilyesmi. Mindig is hülye voltam a politikához. Mindegy is itt jön a söröm. Amit elém rakja a sörös kupát, jó alaposan megszemlélem az italt, minden oldalról. Már a tenyerem dörzsölöm, majd pedig a kezembe kaparintom. Ezek a erdő lakó arrogáns szerzetek csak beszélgessenek azzal a kószával. Megérdemlem a söröm miután elrángatott a fajtájuk a kocsmából.
- Köszönöm a sert! – Emelem a csaposra a kupám és elkezdem lassan a számhoz emelni az italom.
Eközben lépet be a kocsmába három másik ember is. Úgy látszik megy itt az üzlet.
- Hé! Papsajt! Nem úgy volt, hogy a kocsmádban nem szolgálod ki a más fajúakat? Úgy emlékszem, hogy megbeszéltük ezt már! Ne akard, hogy még egyszer móresre tanítsunk! – No ezt se kellett volna mondanod te félkegyelmű, akkor tovább élnél. De amíg nem nyúlsz a sörömhöz nem tépem le tőből a karod.
- Nob, kérlek! Ne kezd már megint... Csak azért mert törp, még nem... – Szegény Papsajt…Most komolyan ez a neve? Ó az ősökre. Ezek még nevet se tudnak adni a kölkeiknek?
- Nem hallottad?! Talán a drágakövek nem csak az eszedet vették el, hanem a hallásodat is?! Nem kedveljük errefelé a te fajtádat! Mi lenne ha visszatakarodnál a sötét kis barlangodba, jó mélyre, ahol nyalogathatod a falról csurdogáló vizet, nem pedig a mi sörünket! - Kopp-Kopp és placcs. Ez volt a söröm.
Kopp, reccs, kopp. Ez pedig az volt ahogy elkaptam a Nob nevű hülyének a fejét és belevertem a pultba. Kétszer. Ezt követően lepattanok a székemről és egy gyors mozdulattal bele könyöklök az jobbra lévő ember jobb térdébe, majd megkerülőm és egy újabb könyökkel történő csapást mérek a bal térdére ezúttal hátulról. Kettő megvan. Már csak egy maradt. A mocsok most közém és a pult közé van beszorítva.
- ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ! – Üvöltöm felé miközben egy akkora jobbost adok a gyomrába, hogy a reggelije is visszaköszön a rohadéknak. Majd térdre ereszkedik miközben két kezével a hasát fogja.
Ez után elkapom a fejét két kézzel és lefejelem. Ez az ostoba sem fog már több gondot okozni nekem. Ó mit látnak szemeim. A bolond Nob magához tért. Ekkor az egyik szék mellé megyek amit megfogok és a tőlem jobbra lévő embert hátba verem vele. A térde már nem a régi és most egy szék is kettétört rajta. Amíg nem végzek, addig legalább nem kell fel. A két kezembe a szék két lába van. Egyikre nincs szükségem azt el is hajítom. A jobbomban fogott fadarabbal ráverek egyet Nob hátára, majd pedig rálépek a karjára.
- FOGD BE A RONDA POFÁDAT TE GUSZTUSTALAN MEZTELENCSIGA KÉPŰ! – Üvöltöm Nob fülébe azon a mély, torokból származó, érces törp hangomon. – Esküszöm szebb trollokat láttam a Ködhegység barlangjaiban. Idefigyelj te két kézzel szart zabáló, álnok, takonygerincű porbafingó emberszerzet, ha azt akarod, hogy ne tépjem le tőből a karod akkor jobban jársz, ha bocsánatot kérsz tőlem és az összes többi ősömtől akit megsértettél te kis goblin szar! MOND, HOGY SAJNÁLOD ÉS A BOCSÁNATOMÉRT ESEDEZEL! MOND! Mond ki te megvert kutya! És kérj bocsánatot Papsajttól is!
Miután a megvert kutya el ismerte a bűnét még oda vetek neki egy-két szitkot és közlöm vele, hogy megtérít a fogadóban eset károkat és fizet nekem négy korsó sört (ebből egy az általa földre lökött ára lesz) vagy különben tényleg letépem a karját. Ezt követően pedig kikérem a három söröm és négy sör árát hagyom az asztalon, hisz végül is négy sört rendeltem eddig. Majd oda battyogok a hegyes fülűekhez. Mindegyiknek a kezébe nyomok egy korsót és a harmadikat megtartom magamnak.
- Igyatok. Ez igazi ser, nem olyan mint amilyet ti szoktatok főzni. Persze közel se olyan jó mint az igazi törp ser, de azért elég jó. Nos mire jutottatok?
Majd miután közlik velem a dolgokat én is közlöm velük, hogy akkor ideje aludni, ha éjfélkor balhét akarnak csapni. Egy órával éjfél előtt kelek, hogy rákészüljek a harcra és én készen állok. Ha valamit meg kell tenni azt jobb gyorsan, egyenesen, szemtől szembe megcsinálni.
|
|
Whitewolf
Szerepjátékok Császára
"Wolf maga a háború" Ben
Posts: 849
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Whitewolf on Nov 15, 2017 15:40:18 GMT 1
߸ޞ߭߰ߩޞߴߟߪߪ߲߲߭ެޞ߆ߟߥ߷߲ߩޞߟ߸ޞߣߥ߷ߣ߲ߪߣ߬ޞ߬߷߭߫߳߬ߩߟ߲ޞߩߧߡ߱ࡸ߱߸߬ߧޞߟޞߩߣ߸ࡺ߬ߩߠࡱߪެޞ߂ߣޞߣ߸ޞ߬ߣ߫ޞߧ߱ޞߟߩߩ߭߰ߟޞߥ߭߬ߢޞ߫ߧ߲߬ޞߟ߫ߣߩߩ߭߰߬ߟߩޞ߲࣯߬ߧߩެޞ߃߸߲ޞߟޞ߅߭ߪߪߟ߲߫߭ޞߧ߱ޞߦߴߨߟޞߟ߸ޞߣߥ߷ޞߥ߷࣯࣯߰ޞߟߩ߰ߡ߱ߟߩޞ߫ߧ߬ߩߣ߲ޞߪߧߢࡧ߰ߡߣߩߣ߲ެޞ߲࣎ޞߩࡴߴߣ߲ߴߣޞ߱߭ߩߩߟߪ߲ߟޞߩࡴ߬߬߷ߣߠߠߣ߬ޞߣߪޞ߲߳ߢ߳߬ߩޞߨ߲߳߬ߧޞߟޞߥ߷࣯࣯߰ߦࡴ߸ެޞ߂ߣޞ߲߫߭߱ޞ߬ߧ߬ߡ߱ޞߧߢ࣏߬ߩެޞࡇߥߣ߲࣏ߠߠޞߥ߭߬ߢߨߟߧ߬ߩޞߴߟ߬߬ߟߩޞࡧ߱ޞ߫ߧ߬ߢޞߟޞߩߧߪߣ߬ߡࡺ߬ߩ߰ߣޞ߱߸ࡺߩ߱ࡧߥޞߴߟ߬ެޞߠ߰߀ࡱߪߧ߲߬߭ߩޞߥ߷ޞߟޞߊߧߢࡧ߰ߡޞߣߪߴߥߨߟޞߟ߸ޞ߭߰ߩޞ߲߭߰ߩ߲ޞߟߩߧ߬ߣߩޞߟޞߦ߳ߪߪߨߟޞߪߟ߱߱ߟ߬ޞߟޞߤࡴߪߢ߰ߣޞ߰߭ߥ߷ެߠ߰ߠ߰߃߸߲ޞߩࡴߴߣ߲࣏ߣ߬ޞߪߟ߱߱ߟ߬ޞ߫ߣߥߨߣߪߣ߲߬ޞߟ߸ޞࡴ߱߱߸ߣ߱ޞߪߧߢࡧ߰ߡޞߩࡴ߰ࡺߪࡴ߲߲ߣ߫ެߠ߰ޫވޞߋߧ߲ޞ߲ߣߥ߷ࡺ߬ߩޞߓ߰ߟ߫ޞޞ߅߷࣯࣯߲߰ޞߣߪޞߟߩߟ߰ߨߩޞߴߧ߬߬ߧޞߔࡴߪߥ߷߸߳ߥ߭ߪ߷ߠߟެޞߢߢߧߥޞߩߣߪߪޞވ࣏ߩߣ߲ޞ߫ߣߥߪߪ߲ߟ߬߳߬ߩޞࡧ߱ޞߣߪߴߣ߬߬ߧޞߟ߸߲ުޞߟ߫ߧޞߟޞߑࡴ߲ࡧ߲ޞߓ߰ߟ߲ޞߧߪߪߣ߲ߧެެެޞ߆ߟޞߣߪࡧ߰ߧߩޞߟވޞߡࡧߪߨ߳ߩߟ߲ުޞ߱߭ߩߩߟߪޞ߬ߣߦߣ߸ߣߠߠޞߢ߭ߪߥ߳߬ߩޞߪߣ߱߸ެޞߋߧޞߟޞ߮ߟ߰ߟ߬ߡ߱ޞޫߠ߰߉ࡧ߰ߢߣ߸ߧ߲ޞߟ߸ޞߣߥ߷ߧߩެߠ߰ޫޞ߮ߟ߰ߟ߬ߡ߱ޞߣߥ߷ࡧ߲߰ߣߪ࣯߫ެޞ࡚ߪߨߣ߲ߣߩޞߤߣߪޞߟޞߪ߭ߴߟߧ߲߭ߩ߰ߟޞࡧ߱ޞߴߥ߲ߟ߱߱ߟ߲߭ߩޞߟޞߥ߷࣯࣯߰ޞࡸ߲ߨߠߟެޞߑ߸ࡱ߰ࡱߢߨߟ߲߭ߩޞ߱߸ࡧ߲ޞࡧ߱ޞ߬ߣޞߩߣߪ߲߱ߣ߲ߣߩޞ߬ߟߥ߷ޞߥ߷ߟ߬ࡸ߲ެޞߑߣ߬ߩߧޞ߱ߣ߫ޞ߲߳ߢߦߟ߲ߨߟޞ߫ߣߥުޞߦ߭ߥ߷ޞߩߣ߰ߣ߱߱ࡺߩޞߟޞߥ߷࣯࣯߲߰ެޞ߆ߟޞ߫ࡧߥߧ߱ޞߣߪߨ߲߳߬ߟޞߔࡴߪߥ߷߸߳ߥ߭ߪ߷ߠߟޞߟߩߩ߭߰ޞߟ߸ޞ߲߳߬ߟޞߩࡴߴߣ߲ߩߣ߸࣏ޞ߲߳ߟߩߟ߲ޞߩࡴߴߣ߲ߨࡺߩޞߴࡧߥߧߥެޞࡇ߬ޞߣߪ߫ߣߥ߷ߣߩޞߟ߸ޞࡴ߱߱߸ߣ߱ޞߩࡴ߰߬߷ࡧߩߣ߬ޞߪࡧߴ࣏ޞ߭߰ߩߦ߭߸ުޞߥ߭ߠߪߧ߬ߦ߭߸ޞࡧ߱ޞߣߥ߷ࡧߠޞ߲ߣ߰ߣ߲߫߫ࡧ߬߷ߦߣ߸ޞߟ߫ߧޞߟޞ߱߸߭ߪߥߪߟ߲߳߬ߩߠߟޞߪߪߦߟ߲ެޞ࣎ߩߣ߲ޞߧߥ߷ߣߩ߱߸ߣ߫ޞߠߣߥ߷࣯ߨ߲ߣ߬ߧުޞߦ߭ߥ߷ޞ߰ߟߨ߲߳ߩޞ߲߳ߢߨ߳߬ߩޞࡺ߲߬ߧޞߦߟޞߟޞߤ߭ߪ߷ࡱߩ߭߬ޞߧ߬ߢ߳ߪ߬߬ߟߩޞ߲߭ߴߠߠެޞޞߤߣߦࡧ߰ޞ߫ߥ߳߱ߦ߭߸ޞߧ߱ޞߣߪߪ߲߭ߥߟ߲߭ߩޞ߫ߟߨߢުޞߦ߭ߥ߷ޞߧ߬ߤ߭߰߫ߡߧࡱ߲ޞ߱߸ߣߢߨߣߩޞߩߧޞߠߣߪ࣏ߪߣެޞ߇߬ߢ߳ߪߨߟ߲߭ߩޞࡸ߲߬ߟߩޞࡧ߱ޞ߬ߣޞߴߣ߱߸߲ߣߥߣ߱߱ࡧ߲ߣߩޞߟ߸ޞߧߢ࣏߲ࡴߩߣ߲ެޞߑ߭ߩޞߤ߭߰߭ߥޞ߲߫߭߱ޞߩ߭ߡߩ߬ެޞߠ߰ߠ߰߈ࡱ߫ߟߥߟ߫ޞߑ߸ߟ߰߳߫߬ߦ߭߸ޞߟޞߤߣߦࡧ߰ޞ߫ߥ߳߱ߦ߭߸ޞߧ߬ߢ߳ߪ߭ߩޞަߎ߭ߩ߭ߪߩߣ߱ߣߪ߷࣯߬ޞߦߟޞߪߣߦߣ߲ާުޞߦ߭ߥ߷ޞߧ߬ߤ߭߰߫ߡߧࡱ߲ޞ߲߳ߢߨߟߩޞ߫ߣߥޞ߲࣏ߪߣޞߟޞߥ߷࣯࣯߰ޞߣ߱ߣ߲ߪߣߥߣ߱ޞߦ߭ߪߪࡧ߲ࡧ࣏߰ߪޞߴߟߥ߷ޞߟ߰߰ࡱߪުޞߦ߭ߥ߷ޞߩߧߩޞߴߧ߱߸ߧߩެޞ߃߸߲߳߬ޞ߮ߣߢߧߥޞߟ߸ޞ߬ߢ߳ߧ߬ޞ߫ߣ߲߬ࡧ߰ߣޞߧߪߪߣ߲ߴߣޞߋߧ߰ߩߵ߭߭ߢߠߟޞ߫ߣߥ߷ߣߩުޞߦ߭ߥ߷ޞߣߥ߷ޞߩߧ߱ߣߠߠޞ߱ߣ߰ߣߥߣ߲ޞ߲߭ߠ߭߰߭߸߸ߟߩޞߟ߰߰ߟޞߟ߸ޞߣ߱ߣ߲߰ߣޞߦߟޞߟޞߥ߷࣯࣯߲߰ޞ߱߸ߪߪ߲ࡱߩޞߟ߫ߣߪߪߣ߲߲ޞߢࡴ߲߬ߣ߬ࡧ߬ߣߩުޞߦ߭ߥ߷ޞߟޞߤ߭ߪ߷ࡱޞ߫ߣ߲߬ࡧ߬ޞߦߟߪߟߢ߬ߟߩޞ߲߭ߴߠߠޞߋ߭߰ߢ߭߰ޞߤߣߪࡧޞߟ߸ޞ߬ߢ߳ߧ߬߭߬ެߠ߰è |
|
Dogorn
FRPG Guru
"I have respect for people who live a fulfilled life."
Posts: 565
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Dogorn on Nov 15, 2017 20:46:04 GMT 1
୫ஷழயఴம୫மாஶ୫୫ஹமா୫ுబி୫ஐல୫லா୫ஸயீஷிிஷ୫ரஷுబலி୫୫ஶ୫ிஶబி୷୫ஶழஹரஶ୫ரலர୫மாஶ୫ஹಜிி୫ఴா୫ஹಜிி୫୫ுఴிాமா୫୫ிராிர୫ஶుేஷ୫୫ுఴ୷୫ஸரஷரி୫ரலாரர୫ஶసுబஹஹஶ୫ఴா୫ல಼ஷుஷஹரஶ୫୫ஹலீஷஶ୫୫ுఴ୷୫ஸழ୫ல୫ிரவரய୫ஸாி୷୫ஸழஹி୫ய୫ாుிఴிாఴலர୫ుఴறుஷயர୫ஸழஹயரஹ୫ఴாఴஹ୫୫ல಼಼ஷழயఴமரஶ୫ிீயஸబாீஷ୫ுரிிఴஶ୫୫ஹமாி୫ఴா୫ஹஹஷ୫ரஷ୫ழா୫ழஹயீஷிஶ୷୫ளல୫ஸரலிஷబஷவబஶ୫୫ஐல୫ஒ಼಼ிஇஉஇஉ୫ாஶబஹஶழబஷ୫ரஷாಜ୫ிவ୫ாீயுய୫ுரரிரிி୷୫ரலரஹராரஹ୫ஞீஸబஹள୫୫றரளఴ୫ஸబலீா୫ஶఴஹிரஷரஹ୫ுஷி୫ரளాயஷஹழ୫ஞீஹஹஶ୷୫సல୫ளబி୫ய୫ாుுரிாఴலராரழ୫ரல୫ளிஷஸா୫ரரவ಼୫ஸழுஷ୫லயிஶ୫ஓிஷஸா୷୫ா಼಼୷୫றரஶரிர୫றేாி୫லஸஷலிி୫ாீயுய୫றుஷుிி୫ஞீஸబஹ୫୫ாவబி୫ளயாரரலர୫றரஷబஷஷసிబாబுஷ୫றலஷஷிாஶயிி୫ீஶளழ୫ளமாஶ୫ஙரஸ୫ழா୫ஶருఴா୫ழஹயஹஹழஹ୫୫றரளఴ୫ஶఴ୫வரஷஶఴఴி୫ுழாரஷிఴஶ୫୫ாஶబஹ୫ఴஶரிఴர୫୫ளிஷஸா୫ஶீ୫ஹழஶலு୫ஶழஹసஷி୷୫୫ீீஶஶ୫ளஹலா୫ేுుஷிఴாாரஷ୫ஶుாుஹிుிிఴஶ୫୫ுரஹயఴலரி୫ஞீஸబஹ୫ஷாாஹ୫ஶழஷఴரிி୫୫ிஹబాஷ୫ఴா୫ஶుாుஹிుிிர୫୫ஷழயఴமரிஇஉ୫୫ஹலஸழ୫ாஶబஹஶழబஷ୫ாரஸఴஷராரஹ୫வుிி୫ரஷ୫ாீயுய୷୫ளல୫ழஹறஸబமழాஶி୫ாரரரஹ୫ఴா୫ளல୫ஸல୫ழா୫ாரஸிஹவ୫ஷரலரஹ୫୫றரளఴ୫ஶఴ୫ளிஷஸா୫ரரவఴஹரஶ୫கాஷ୫ாரவிரஸஊ୫இஉఴயரிர୫ாఴிிబி୫ஶஶஶஷ୷୫ஸவய୫୫றుஷயளు୫ేிుிிர୫ிவబி୷୫ஸழஹரஶ୫ஶుுரிஶரிఴரஹ୫ஶழஹసஷி୫୫ிஹ୫விவஇஉ୫ஙரஸ୫ாஶ୫ுబஷாாஷ୫ிீயஶ୫ாஷலబஷஹழ୷୫யர୫ிீயஶ୫ுஷஶழி୷୫ஶழ୫ுబஷாஷளிஹ୫ஹரஶரய୫బயவ୫ர୬୫இஉஸழஹி୫ரஷఴரிி୫୫ஹலீஷ୷୫ளிஷஸா୫ஸரலஷரரிఴா୫ఴிர୫ல୫ஞేஶர୫ஒஹயஷற୫ுஷி୫ஷబஹம୫ுருர୫୫ிரரஸ୫ஶుரఴஹ୷୫୫ஷஹிస୫ரஷಜிி୫ீளబவ୫ாఴி୫ுஷி୫ிఴுர୷୫ிராிர୫ிரஷர୫ுஷி୫ளரலரஶஶரஷ୷୫ಜா୫ளவబ୫ரஷராబயி୫୫ுఴ୷୫யர୫ராஸఴஷரிఴஹఴஷ୫ுஷிஇஉ୫ఴல୫ரலார୫ரஷஸஹயஸ୫సஹளிிஶ୷୫ஸసல୫ஶிஶ୫ஞள୫ஹரஸ୫றலஶ୫றரவரி୫ளவிஹழ୫୫ஞீஹஹஶ୫ఴா୫୫ாుிఴி୫ாஷலబழஹஶ୫ஸసல୫ஹబஷீஹஶ୫ுஹ୷୫ஸழி୫ஶரராிரஶ୫ாார୫றலிஶ୫லಜரயரஷஸராஶரயஹழ୬୫ள୫இஉஞాஷி୫ஒஹயஷற୷୫ஸவய୫ஞீஸబஹ୫୫ாஶబஹ୫றரஷఴ୫றயீஷிஇஉ୫ஶబஸழி୫ளாஹబஷிஸ୷୫ஹரஸ୫ிుழஶ୫ஸரல୫ரலரஹ୫୫ஸబலழ୷୫ுல୫ரஹலர୫୫ாரஹுரயఴா୫ஷஹ୫றஸబவబி୫ஸீிிிஸ୫ஸரல୫ஹரஶழ୷୫ஸழிಜஷ୫୫ஷரலரಜாரரஶ୫ழா୫ரஷரಜేஷிரஶ୫ுஷஹ୫ஓబிள୫ிர୫ிீயா୫ளிஹழ୫బ୫லஹஶஶ୫ஹழஹமா୫ఴிரஷஸர୫ஸబ୫ழிி୫ிிஹழ୷୫யர୫ுஷాவబஹ୫ஸఴலழா୷୫ள୫வஹ୫ரஷரலஹயஷ୫୫ரஸர୬୫୫ஶఴஸரழஸ୫வரஷரஹிரிிఴஶஅ୫ிளஷాழரஹி୫ரல୫மாி୫ளலி୫ரஷ୫୫ஹஶஹ୫ఔா୫ஸఴல୫ಜுేஷஹழ୫றலஹஶ୫ಛஶ୫ஸலிவబஶ୫୫ாబஷஶி୫ஓ୫ஶரயுரா୫ாబஸீஶ୫ుఴறుஷயர୫ாா୷୫ஶஶ୫ஶழஸரஹிழஶ୫ழஹஹரஹ୫୫ஞేஶఴி୫லழா୫ஸரலాబஷவబஶ୷୫ஶబஸரஶஶ୫ಜేஷிாఴலஹரஶ୫ழா୫ளஹலழஶ୫யவ୫ஸரஷஷரிிரஸ୫ஸఴல୫బ୫ஹி୷୫బஷஷసிாீஹஶ୫மாயబி୫ఴா୫ஶவீஶ୫ரஷ୫ಜஶரி୬୫ஞేஶாఴலரஸ୫ஷரா୫బய୬୫ழ୫ிீயவ୷୫ளல୫ஸழஷரஹ୫ஸబலழ୷୫ுல୫ரலఴ୫ரಜ୫ாஷலబஷவ୫ಜஶரி୷୫ஸழಜஷ୫ஹரஸ୫ிீயீஹஶ୫ஸழஹி୫ஶழழஶிிவீஶ୫ಜஶரி୷୫ஶఴிரஷரஹரஶ୫ஷராஹரஶ୫ிுబ୫ுழஹஹழ୫୫ஒ಼಼ி୫ஶబ୫ரஷఴ୫ుஷலீலஷ୷୫ஶబ୫ஹரஸ୷୫ஹரி୫ేலేஹஶ୫ுஹ୬୫ஐல୫ుரல୫ుஷமா୫ஸబலீா୫ாబஸసிளி୫୫ாஶబஹஶழబஷ୫ாரலసிாఴலఴரஊ୫× |
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,315
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Raven on Nov 16, 2017 21:34:40 GMT 1
Auriel
A kószát hallgatva egyértelművé vált, a helyzet sokkal rosszabb mint indulás előtt gondoltuk. A sötét nagyúr ezúttal nem várja türelmesen, hogy a gyűrű vissza térjen hozzá, a nazgulok itt vannak, hogy elvigyék neki a gyűrűt. Bármi is történjen nem kerülhet a kezükbe. Még sosem hallottam olyat, hogy valaki megölt volna egy lidércet, de ha lehetséges akkor én megteszem.
-Meg kell keresnünk a félszerzetet akinél a gyűrű van. Tudjuk hogy merről jön? Tudunk róla valamit? A gyűrűlidércek nem foghatják el őket az úton. Így is csak reménykedhetünk hogy már nem késő.- A kószának esélye sincsen válaszolni mert egy csapat hangoskodó lép be a kocsmába. Először a kocsmárossal, majd a törppel kezdenek el kötekedni. Amikkor kitör a verekedés eszembe jut, hogy megállíthatnám a törppöt, de nem úgy néz ki mint akinek szándékában lenne kioltani szerencsétlen idióták életét, így csak csöndben csodálom a műsort. A harci képességei amivel elbánt, három fegyvertelen emberrel, akik egyértelműen legfeljebb a kocsmai verekedéshez voltak szokva, nem nyűgözött le kifejezetten, de az önuralom amit azáltal tanúsított, hogy nem ölte meg őket. Már megérte az elismerést.
Miután a leghangosabbal kifizettette a károkat és az italt, nekünk is hozott a sörből. Az én részembe belekóstoltam ugyan, de inkább rögtön tovább is adtam. Igya meg inkább, aki értékelni tudja, részemről csak pocsék ízű folyadék.
|
|
Dogorn
FRPG Guru
"I have respect for people who live a fulfilled life."
Posts: 565
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Dogorn on Nov 17, 2017 23:01:30 GMT 1
Aragorn kíváncsian hallgatta a lány mondanivalóját, de amin meg akart volna szólalni dulakodás kezdődött a kocsmában. Illetve verekedés, de annak is egy picit egyoldalú. Dulbur összevert pár helyi tahót. A főnökük sírva kért bocsánatot a törptől, majd fizette ki a károkat és a sört. Aztán fogták magukat és egy "Ezt még megkeserülöd!" felkiáltással elhagyták az épületet. Mikor Dulbur csatlakozott a többiekhez, a négy sör társaságában Aragorn megszólította. - Szépen helyben hagytad őket. Aragorn vagyok... Legközelebb kerüljük a feltűnést, mert magunkra vonjuk a kíváncsi szemeket figyelmét... - Mondta, majd egy határozott mozdulattal becsapta a mögötte lévő ablakot, ahol két kíváncsi kisgyerek próbálta kideríteni, hogy mégis mit keresnek itt az idegenek. Miután Auriel belekortyolt az italba, eltolta magától és a kósza vette kezelésbe, miután megköszönte. - Szóval ott tartottunk, hogy azt tanácsoltad, hogy induljunk el a gyűrűhordozó irányába. Nem tartom jó ötletnek. A lidércek már valószínűleg figyelnek minket és csak nyomra vezetnénk őket. Jelenleg fogalmuk sincs, hogy merre lehetnek, de ha most elindulnánk nyugat felé, biztosan az összes nazgul tudná, hogy merre keressék az Egyet. Túl kockázatos lenne, egyelőre csak várni tudunk és reménykedni... Viszont kelet felé mehetünk és rajtuk üthetünk. Az elkövetkező éjfélkor itt találkozunk, addig egyetek, igyatok és aludjatok. A szobáitok már ki van fizetve Papsajtnál. Addig van egy kis elintéznivalóm... - Mondta, majd felkelt és kilépett a kocsmából. A csapatnak most volt ideje kipihenni a hosszú utat. Éjfélkor Aragorn ugyan ott ült, mint reggel, nagyokat szívott a pipájából és várta a többieket. A kocsma ekkor már tele volt sok gyanús alakokkal és komor tekintetű emberekkel. - Rossz hír barátaim... Szarumán ellenünk fordult. És ami még rosszabb, elfogta a Szürke mágust... Nélküle nem tudom, hogy mennyi esélyük van a hobbitoknak. Sajnos nem tehetünk most semmit az érdekében. A gyűrűlidércek az elsődleges célpontjaink! Gandalf pedig... Reméljük nem mérgezi meg semmilyen gonosz mágia az elméjét. Szarumán ereje hatalmas... De nem érünk rá ezzel foglalkozni, dolgunk van! Miután mindenki elkészült Széltető felé indultak. Pár óra lovaglás és már fel is tűnt a rom. Mikor közelebb értek, kikötötték a lovakat pár fához és megbeszélték a tervet. - Rendben van... Ez itt Széltető. Régen itt őrizték a palantírt, más néven a látókövet. Látjátok, hogy mennyi maradt belőle a Boszorkánykirálynak köszönhetően... Most az ő szolgáit fogjuk megismertetni a fájdalommal. A dombra két irányból tudunk felmenni, azt javaslom, hogy ti tündék menjetek a távolabbi oldaltól, Duldur és én pedig innen. Amikor felérünk adok egy jelet és rajtuk ütünk. Mindenki kész? Rendben, akkor induljunk. - Közel 10 perc alatt fel is értek a domb tetejére. Nagyon óvatosan és körültekintően haladtak. Az egy-egy ledőlt fal mögött húzódtak meg mind a két csoport tagjai. A kósza a szájához emelte az összezárt kezeit és belefújt, ezzel egy baglyot utánozva. Ez volt a jel. Elővették a fegyvereiket és berohantak. Ám nem találtak egy nazgult sem. Két öregember ült egymással szemben egy kis tábortűz mellett és beszélgettek. Mikor mindenki közelebb lépett Aragorn megszólította őket. - Jó estét az uraknak! - De nem érkezett rá válasz. Oda se néztek. Mintha meg sem hallották volna, tovább beszéltek. A kósza melléjük lépett. Pár másodperc fülelés után azonban kiderült: Nem is beszélgettek, hanem kántáltak valamit. Valamit, valami ismeretlen nyelven. Aragorn megragadta az egyik vállát és maga felé húzta, hogy lássa az arcát. Az öregember nem hagyta abba az értelmetlen beszédet, de mindenki megláthatta a fehér, élettelen szemét. - Csapda!! - Kiáltott fel a dúnadán, majd két marokra fogta kardját és azt leste, hogy merről jöhet az ellenfél. - Megkapták a Fekete Leheletet! Nekik is itt kellene lenniük valahol! Dugjátok ki a mocskos képeteket! - Üvöltötte, majd megpillantotta az egyiket magával szemben, de amint megfordult még egyet és még egyet. Teljesen körülvették a csapatot. - Csak nyolcan?! Hol hagytátok a főkolompost?! Ide bezzeg nem mer eljönni?! Nem számít, gyertek csak! - Kiáltotta, majd mielőtt akármi történhetett volna nekiugrott az egyik nazgulnak. A harc elkezdődött. Mindenkire jutott két lidérc. Elég lehetetlennek tűnt legyőzni nyolcat, a halhatatlan szörnyetegekből, kik még hatalomgyűrűket is birtokoltak. Hőseinkre nehéz feladat várt. (ooc: a harcjeleneteket kérem feltételes módban írni és majd a kockám dönt, hogy sikerül-e, avagy sem  ) |
|
Mocsok
FRPG Guru
Ismerd el a hibáidat, s temesd el őket illően - különben visszajönnek kísérteni.
Posts: 337
Elfoglaltság: Elfoglalt
|
Post by Mocsok on Nov 18, 2017 15:26:05 GMT 1
- Éjtünde? - Tettem fel a kérdést nyugodt hangnemben, a saját nyelvemen. - Nem hittem volna, hogy a barad dúri vérengzésem története ily sokáig fent marad az emberek közt is.
A kósza távozását követően felálltam az asztaltól és a számunkra kibérelt szoba felé vettem az irányt. A tűz már lobogott a kandallóban, így kellemesen meleg volt. Viszont túl világos, de nem volt kedvem a tűzzel bajlódni, így csak leültem az egyik ablak mellé és némán bámultam ki rajta, kettesben maradva a gondolataimmal.
Nazgúlok itt? Szóval a gyűrű tényleg egy hobbitnál van. A vén szürkének is lehetett volna több esze annál, hogy rábízza egy félszerzetre az ellenség legveszedelmesebb fegyverét. Szívem szerint útnak indultam volna nyugat felé, hogy magam kísérjem ide a gyűrűhordozót, de a kószának igaza volt. Csak rávonnánk a figyelmet. Főként az ostoba törp jelenete után.
A helyzet meglehetősen kilátástalan volt. A küldetés amire vállalkoztunk pedig a biztos halálba vezényelt mindnyájunkat. Gyűrűlidércek ellen küzdeni? Számomra méltó ellenfelek. Talán megadhatják amire vágyom, de tekintettel arra mi forog kockán, nem rohanhatok fejjel a halálba.
Hosszú idő elteltével a kósza visszatért, s újabb aggasztó hírekkel szolgált. A fehér árulása szíven ütött. Ha a leghatalmasabb mágus is a sötétség szolgálatában áll, vajmi kevés esélyünk van a győzelemre.
Már a kósza távozása óta készen álltam az indulásra, így a készülődés részemről semeddig sem tartott. Kivezettem a lovakat az istállóból, majd miután mindenki útra készen megjelent felpattantam a sajátomra és megböktem az oldalát jelezve, hogy indulhat.
Végül megérkeztünk széltetőre. Őrültség volt amire készültünk én viszont emelt fővel baktattam fel a dombon. Két csapatra osztódtunk és meglehetősen örültem annak, hogy a fajtársamat kaptam társul, nem pedig a törpöt. Amilyen lármás, még egy süket is meghallaná őt.
Még mielőtt a dombtetőre értünk volna a lányhoz szóltam, természetesen a mi nyelvünkön.
- A gonosz legveszélyesebb szolgáival készülünk szembenézni. Remélem az úrnőd jó okkal választott téged erre a küldetésre.
Ezt követően csendben maradtam, s meg sem álltam addig amíg a megbeszélt pontra nem értem. Levettem a hátamról az íjam, az idegre akasztottam egy vesszőt és vártam.
A kósza jelére előbújtam a rejtekemből és az egyik öregre szegeztem az íjam. Békésnek tűntek, de a nyelv amin beszéltek... Ismerős volt. Mintha...
- Csapda!
Kiáltott fel Aragorn, én pedig eleresztettem az ideget. A vessző átszelte a levegőt és a másik gyanús öregben állt meg. Mire a következő vessző az idegen volt már elő is bukkant az első a kilencből. Vagyis csak nyolcból. Egy hiányzott, ettől pedig pokolian rossz előérzetem támadt, de nem volt időm ezzel foglalkozni. Itt volt az ideje annak, hogy leteszteljem mennyire halhatatlan egy gyűrűlidérc. A legközelebbi fejére céloztam, majd az ujjaim lecsúsztak az idegről, szabadjára engedve a rajta lévő nyílvesszőt. Aztán a következőt. Egészen addig igyekeztem távolról támadni őket, amíg valamelyik nem került veszélyesen közel hozzám. Azt követően kardot rántottam és úgy folytattam a harcot.
Hosszú kardokat használtak egytől egyig és bár egy kézben forgatták őket, elég lassúak voltak ahhoz, hogy ne jelentsen nagy gondot kitérni a csapásaik elől. Mindenesetre kétszeres túlerőben voltak. Hacsak nem történik valami csoda, esélyes, hogy mind itthagyjuk a fogunkat
|
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,315
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Raven on Nov 21, 2017 20:19:39 GMT 1
Auriel
A szoba kellemes volt. Teljesen más mint Lóth lorien, de ezt el sem várhattam. Azt gondoltam nem számít milyen hosszú volt az út, egész nap virrasztani fogok, de a kandalló melege és a csend nagyon gyorsan elaltatott. Időm sem maradt bármiről is gondolkodni, de ez talán nem is baj így. A gyűrű lidércek ellen megyünk holnap, félnem kellet volna, de nem féltem. A karddal a kezemben aludtam és az otthonom erdeivel és hangjaival álmodtam.
Nem sokkal éjfél előtt keltem, pár falat lembas és néhány korty víz volt a reggelim. Nem kell több ha harcolni megyünk. Aragornt a fogadóban ugyanott találtuk ahol tegnap este fogadott minket. Rettenetes hírekkel várt minket. Egy mágus Sauron mellé állt. És az pont a fehér volt. Saruman hűséges barátjának tűnt az úrnőmnek, az árulása biztos nem marad majd büntetlenül. De egyelőre ő túl nagy falat lenne bármelyikünknek. Hatalmas veszteség hogy egy ekkora hatalom a sötét nagyúr mellé állt. Ráadásul a szürkét is fogságba ejtették. Az úrnőm szerint miatta kell a legkevésbé aggódnunk, de mégis… a fehér mágus elméletileg a legerősebb mindnyájuk közül. Ahogy Aragorn mondta, nem tehetünk semmit, csak reménykedünk hogy az elméjét nem tudják megtörni.
Néhány óra könnyű lovaglás után el is érjük Széltetőt. Az éjtündével a távolabbi oldalról indulunk el. Gyorsan haladunk és csendben. A léptei nem adnak hangot, ahogy az enyémek sem. És míg az ő fekete köpenye alapból nem látszik az éjszakában, az én fehér ruhám mintha csak az éjszakai ködöt, vagy az alig előmerészkedő holdat akarná utánozni. Szinte átlátszó volt a sötétben, nem is tartottam tőle hogy emiatt fognak majd észrevenni. A kardom viszont egy másik történet, egész testem a palást mögé rejtettem, hogy a kard fénye ne látszódjon már messziről. Az egész biztos hogy jó helyen vagyunk. Aztán meghalljuk a jelet is. Csak néhány ugrást kell megtennünk a lábam eközben gyakorlatilag nem is érinti a földet. De hiába húztam én is elő a kardot és a hiába világít akár egy második hold, nem látni egyetlen lidércet sem. Csak két öregember ül egymás mellet és beszélgetnek. Valami nem stimmel, ezt minden porcikámmal érzem. Próbálok körül nézni magam mögött is, a tekintettem járatom minden felé, de még az én tünde szemeim sem látnak semmit sem, és akkor…
-Csapda!- Hallom Aragorn hangját.
Mire felocsúdtunk volna 8 vett körbe a kilencből. Elég lehetetlennek tűnt hogy négyen legyőzünk nyolc nazgult, de most nem kezdhetek félni. Az ajkaimhoz emelem a kard pengéjét és a saját nyelvemen halk imát mondok, mint egyféle mantrát. Majd előszólítom a kard mágiájának egy részét, hogy az is védelmezzen, a kard fénye immár engem is körbe vesz és a légy fény a testem körül dereng.
Két lidérc jut nekem is, ahogy mindenkinek. A nehéz fegyvereiket nem nehéz kikerülni annál nehezebb valódi csapás mérni rájuk. A kard amit fél kézzel forgatok bárki másnak egy kétkezes kardnak is nehéz lenne, de számomra Galadriel áldása szinte tol pihe könnyűvé teszi. Így gyorsan és könnyedén forgatom az elsőre hihetetlen méretű kardot. Szükségem is van ennyi előnyre ha le akarok győzni egy nazgult.
|
|
Kristóf
FRPG Guru
Posts: 354
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Kristóf on Nov 23, 2017 20:57:44 GMT 1
- Örvendek, én meg Dulbur vagyok. Ha meg a feltűnést akarod kerülni, nem két hegyes fülűvel és egy törppel kéne beszélgetned egy csöndes kocsma, sötét sarkában, ebben a fekete köpenyben. Ezt követően minden úgy zajlik mint előzőleg terveztem. Evés, ivás, alvás és fegyver fényezés. Persze este találkozásnál rossz hír fogad minket. Szarumán a Fehér megromlott és Sauron oldalára ált. Nos mit várhatunk tőlük. Kinek hatalma van azt megkörnyékezi a sötétség és akiben kétely van azt elemészti. De akiben ott lobog a láng mint bennem az legyőzi azt és elűzi. - Akkor csak eggyel több fej amit bekell majd törnöm. Mehetünk? Tudtommal kilenc másik is vár már ránk. – Ennyivel rendezem ezt a rossz hírt a többiek felé is. *** Miután nekem se lovam, se pónim, de még harci kecském sincs, így kénytelen vagyok beérni azzal, hogy valaki mással is osztozok a lovon. Nos most ez a nő(? Ugye ez az? Komolyan nehezemre esik megkülönböztetni a kettőt) elf lett. Fehér ruha, jah ez a nő lesz. Kellemes és gyors, bár csöndes utazás volt ez. Hiányoznak a többiek. Főleg a testvéreim. Mikor beérjük Széltetőt, kedves vezérünk történelem órát tart nekünk. - Nem érdekel a hely története, csak verjünk be pár fejet és zúzzunk össze néhány csontot. Van csontja a nazgúloknak? - Ekkor értetlenkedő tekintettel meredek a többiekre. Ez a kérdés tényleg érdekel. Fent a hegy tetőn két ember vándor kántál valami hülyeséget. Ez nagyon nem tetszik, ha két fura alak a sötétben kántál valamit amit nem értesz meg az azt jelenti itt a gonosz ólálkodik. Főleg ha ilyen szeme van! A pörölyöm markolatát még jobban megszorítóm. Ez nem jó és már mind tudjuk. Ez egy rohadt csapda! Az átkozottak csapdába csaltak minket. Háttal a duledán embernek álltam és kerestem, hol lehet az ellen és lassan megjelentek. 8 a 9-ből. Ez kettő újabb trófeát jelent számomra. Igazi kihívás lesz két „halhatatlan” akiknek hatalom gyűrűik is vannak. Ideje lesz őket végre örök nyugalomra helyezni. Főleg azért amiért ilyen sok ideig terrorizálták Középföldét. Hát most rohadtúl mellé fogtak. Egy dühős és harcias törpe áll velük szemben. - Baruk Khazâd! Khazâd ai-mênu! – Ordítom, nekik majd pedig átlósan tartom a fegyverem maga előtt, úgy, hogy a csata kalapácsom feje jobb vállamnál legyen. A törp védelme megtörhetetlen. Főleg akkor ha makacs és fűti a harci vágy. Végig vicsorgok feléjük. Majd mikor az első támadását megpróbálom kivédeni a fegyverem nyelével, majd pedig lecsapok. A fejjel a pengét tartó karját (pontosabban vállát) próbálom eltalálni, majd pedig akár sikerül, akár nem vissza rántom a fegyvert és a fejét próbálom eltalálni így, úgy, hogy lerántsam vele a fejét a föld felé és újra lecsaphassak rá. És újra és újra és újra amíg valaki meg nem zavar vagy nem marad belőle semmi más csak felismerhetetlen (mármint ennél is felismerhetetlenebb) trútymó. Nem tarthat sokáig. Ezt követően pedig a másikra vetem magam. Nem sokan láthatnak életükben páncélban sprintelő törpöt, de ha eddig eljutok akkor láthatnak majd egyet. A másikra szintén jobb irányból próbálok csapást mérni, de ott a csípőjét vagy a térdét céloznám. Majd pedig azt követő mozdulattal megpróbálnám kigáncsolni a fegyverrel és újfent felismerhetetlenségig verni a gyenge férget. |
|
