Raion
FRPG Guru
Posts: 261 
|
Post by Raion on Feb 9, 2020 17:32:53 GMT 1
Szépen csendben sétáltam, hol erre, hol arra kanyarodva a folyosók fordulóin. Igazából azt se tudtam merre megyek, csak követtem a látványosabbnál látványosabb díszítéseket.
Ami időközönként kizökkentett a nézelődésből az a hőn szeretett „bajtársam” jelenléte volt.
Épp egy fordulónál majdnem ellentétes irányba mentünk, meg is torpantam egy pillanatra, de inkább arra indultam tovább amerre ő megy. Talán jobban ismeri a járást Zarius otthonában, mint én – ami valamiért nagyon bosszant, de ezzel inkább most nem foglalkozok -, és elvezet a kijárathoz.
Amikor megérkeztünk egy nagy ajtóhoz kicsit bambán tekintettem rá, mert ugyan is ez nem hasonlított a bejárati ajtóra.
Be is megyünk és nagy meglepetésemre egy szalonban kötünk ki, ami még csicsásabb, mint a folyosók. De nem tudtam elmerülni a terem látványában, mert Aten bunkó hangnemére egyből felfigyelek. Valamiért - nem is tudom miért - azt hittem nekem mondja.
Ekkor veszem észre, hogy egy hölgy várakozik itt. Aki nagyvalószínűséggel nem Sárkány mester, mert nem árad róla az a mértéktelen arrogancia, ami a „legtöbb” Sárkány mestert jellemzi.
- Üdvözlöm, Phoenix Fenrirr vagyok, Sárkány mester. – enyhén meghajlok - És ez a bunkó jómadár itt mellettem szintén az. – veregetem meg Aten vállát.
Látszódik a hölgyön, hogy nem igen akar mélyebb beszélgetésbe kezdeni, ezért inkább fogom magam és lehuppanok az egyik székre a lábamat fel az asztalra és elkezdek hintázni. Közben figyelve arra, hogy Aten nehogy inzultálni kezdje Gwendolyn-t. Ha esetleg ez bekövetkezne, akkor a hölgy védelmére kelek.
Kis idő múlva újabb személyek csatlakoznak hozzánk. Egyikük Anna a másik pedig…
Ááá… Szóval ő az. És ismeri Gwendolyn-t? Hmm… És ennyien összegyűltünk… Itt valami nagy dolog van készülőben úgy érzem.
Hirtelen nagy izgatottság lett úrrá rajtam, és az előzőnél gyorsabban kezdtem el hintázni, hogy valahogy levezessem a hirtelen feltörő energiát. Közben meredten figyelem a történteket.
Mikor már azt hittem nem történik semmi újabb személyek jelennek meg. A hölgy Sárkány mester a fiú meg talán a gyereke? Nem tudom megmondani, de nem is nagyon érdekel.
Az energia egyre csak gyűlik és gyűlik bennem, amitől egyre jobban és jobban lázba jövök. De emellett beüt egy másik érzés is, ami csalódottság érzetét kelti bennem.
~ Mi van, ha mégse az lesz, amire gondolok? Mi lesz akkor? És miért nem az lesz? ~ merengek magamban. Azonban, hogy választ is kapjak, a feltételezett kulcs embert kell megkérdeznem erről. Így hát mozgásba is lendülök.
Erősen elrúgtam magam az asztaltól, aminek hatására a szék felborul. Jómagam erre felkészülve egy hátra bukfences mozdulattal talpra érkezem a szék meg neki csapódik a padlónak.
Majd ezután egy másodpercre megállok, és végig fut az agyamon, hogy lehet, nem ilyen látványos mozdulattal kellet volna fel kelni a székből. De már mindegy.
Nagy lendülettel oda megyek Weace-hez, közben felkapom a sisakom az asztalról, megállok előtte, a sisakomat a balkezemmel feldobom a levegőbe, úgyhogy megperdüljön, majd elkapom, és az oldalamhoz szorítom.
- Üdvözöllek, Phoenix Fenrirr vagyok, nagy valószínűséggel ismersz, de nem is ez a lényeg. – mondom monoton hangon. De még mielőtt válaszolna, folytatom.
- Nem tudom mi van itt készülőben, és nagy valószínűséggel csak a sors folyama sodort ide, és velem nem is tervezet senki semmit. De olyan megérzésem van, hogy valami nagydolog van tervben, vagyis remélem. – veszek egy nagy levegőt – Így hát a kérdésem csak annyi lenne, hogy Árnyakat kell gyepálni vagy valami hasonlókat, vagy sem? Mert, ha nem, akkor itt sem vagyok. – kérdően meredek rá, közben pedig a talpammal dobolok az izgatottságtól.
|
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,315 
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Raven on Feb 23, 2020 14:02:46 GMT 1
Bratti: Adeline Gwendolin Etheringthon, Zima: Tifani Roseblade, Raion: Phoenix Phenrirr & Raven: Anna Caventry A szalonba érve azért nem leplezhetem a meglepetésem. Te jó ég szerintem mióta Zarius-é a kastély sosem volt ennyi ember ebben az épületben. Kicsit talán kezdem is bánni, hogy nem vettem fel ruhát. Bár már késő bánat nem igaz? Mindenesetre valami biztos van ebben a találkozásban, főleg ha Weace meghívott egy embert, tudván menyire utálja őket, jó formán még a mestereket is. De ha valóban oka van ennek a találkozónak az csak egy valami lehet, az előző esték emlékei, szinte ugyanannyira fájdalmasak, mint a sebeim, de mielőtt megszólalhatnék, újra kinyílik az ajtó. Angelic pedig egy nagyon is ismerős arcot kísér be. Tifani sárkánya lesodorja a kis Zeriát a vállamról és valószínűleg engem is a padlóra sodort volna jelenleg, ha mellettem álló férfi nem kap el.
-Au. Jó látni Tifani- Nyöszörgöm. És nem is egyedül érkezett. A fiú ugyan nagyon igyekszik eltűnni mögötte, de nem elég nagy hozzá a kedves barátnőm hogy ez, sikerüljön. Az „örülök, hogy jól vagy” részen nem tudok nem zavartan elmosolyodni. Na igen. Végül is lehetne sokkal rosszabb is.
Phoenix felpattan a székből és válaszokat vár. Látom Waece arcán, hogy legszívesebben azt mondaná, persze menjünk és azt is látom, ahogy Aten már is leállítaná, Ő és Zarius abban állapodtak meg, hogy nem tesznek semmit, ami felhívja a figyelmet a sárkányok erejére. Megértem miért, én sem szeretném az embereket magam ellen fordítani, de csak ülni és nézni, hogy mi következik, egyáltalán nem tűnik jobb megoldásnak. Még mielőtt bármelyikük is dönthetne gyorsan Tifanira pillantok. Ez most nem biztos, hogy a kedvedre lesz, de muszáj megtennem. Majd összevont szemöldökkel megszólalok.
-Nagyon is jó helyen vagy Phoenix Fenrirr! A sors egész biztosan nem véletlenül hozott össze minket. Az árnyakat meg kell állítani, mert az utóbbi 3 napban egyvalamiben egész biztos lettem. Sokkal erősebbek, mint hittük őket. A robbanást a város alatt ők hozták létre, eddig azt gondoltuk nem képese gondolkodni, de engem oda csaltak és megpróbáltak betemetni a város alá. Egész biztos vagyok benne, hogy tegnap este pedig egy embert láttam az árnyakkal egyűt dolgozni.- Majd Aten felé fordulok.- Tisztában vagyok az álláspontoddal és hogy kinek az oldalán állsz, de ezúttal nem fogom hagyni magamat megállítani. Egészen biztos vagyok benne, hogy oka van ennek a találkozásnak, és itt az ideje, hogy igen is megmutassuk az erőnket.- Rettenetesen féltem a reakciójától, mióta apám meghalt Aten és Zarius mintha csak átvették volna a helyét, de még értük sem ülhettek tovább és nézhetem, ahogy más emberek meghalnak. Végül csak sóhajt egyet és finoman elmosolyodik.
-Azt tesztek, amit akartok! Ha akarnálak, sem tudnálak megállítani titeket. Kevés ahhoz az én vak és süket sárkányom, hogy az utatokba álljon. De Zariusnak szólni fogok erről. – Legszívesebben a nyakába ugranék.
-Akkor ezt megbeszéltük. – A győzelem érzésével Phoenixre nézek.- Ki tart velünk?- A mellettem álló Weace megfogja a kezem és az ismeretlen lányra, Adeline-re néz.
-Szerintem neked ott lenne a helyed, talán megtudnál magadról valami fontosat.- Fogalmam sincs, mire gondol, persze az esetek nagy részében ez így van.
Tifanihoz fordulok és felé nyújtom a kezem.
-Velünk jösz?- Kérdezem finoman. Remélem, ha tétovázik is, de elfogadja a kezem, jól esne a támogatása. Végül a fiú mögötte megrántja a ruháját.
-Menned kéne. Ő is ezt mondta. – Ő? Vajon Tifani tudja, miről beszél? Nem számít, mellettem van, az a lényeg. (Jelen lévő NPC-k: Weace Brutch, Aten, Angelic. (Angelic ép a sütit dézsmálja, amit nekünk hozott és rumos teát iszogat mellé) Merlin) |
|
Bratti
Szerepjátékok Császára
"Ez a világ kegyetlen... De egyben gyönyörű is." - Mikasa Ackerman
Posts: 892
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Bratti on Mar 11, 2020 18:55:32 GMT 1
Az egyik férfi készségesen válaszol is nekem. Felhúzom a szemöldököm. Nem vagyok hozzászokva ehhez az eleganciához… Nekem elég lett volna egy kézfogás is. Mindkettejüknek bólintok egy kicsit. Aztán hála az égnek, egyik sem erőlteti a beszélgetést, ezért felülök az ablakpárkányra, és kifele kezdek nézelődni. Ha nincs ablakpárkány, akkor a falnak dőlve bambulok a kandallóra. Nem úgy tűnik, hogy nekik sokkal több fogalmuk lenne, mi folyik itt, szóval akkor várunk. Nem baj, abban jó vagyok…
Ki tudja, mennyi idő múlva megint nyílik az ajtó, megint rengeteg ember lép be. Felsóhajtok. Hosszú nap lesz… Remélem, ők azért már többet tudnak, mint mi. A hálóruhás nőre csak felemelem a szemöldököm, kissé mulatok rajta. Elég laza… Vajon kínosan érzi magát?
Mielőtt ezen elgondolkodhattam volna, még egy nő jelenik meg, akinek a sárkánya lerepíti a másikat. Jeee, még több káosz… Konstatálom magamban bosszúsan. Leszállok a párkányról, a falnak dőlök. Vagy csak nem mozdulok meg. Néma csendben hallgatom, amíg ezek elintézik a maguk kis dolgát. Azért valahol szép. Ilyenkor azért látszik, hogy ők is csak emberek, nem valami megközelíthetetlen lények. Nekik is vannak érzéseik. Bár egyre inkább az az érzésem, hogy a hálóinges nő kellemetlenül érzi magát.
Még akkor sem mozdulok meg, amikor a hajolgatós férfi felpattan, és válaszokat vár. És szerencsére a válaszok már engem is érdekelnek. Ellököm magam a faltól, és figyelem a nő mondandóját. Viszont az engedélykérés kiakaszt.
- Már bocsánat, de kérdés volt, hogy teszünk-e valamit? – kérdezem felháborodva. – Emberek halnak meg vagy tűnnek el naponta és engedélyt kell kérni arra, hogy valamit tegyünk ez ellen?! Ez azért elég szánalomra méltó… Akármi indokuk is van, hogy ne segítsenek, nem lehet annyira erős, hogy emiatt cserben hagyják az embertársaikat, a gyengébbeket! - nézek rájuk villámló szemmel. Nem tagadom, hogy igenis nagyon felmérgelnek azzal, hogy nem tesznek semmit. Tudom, hogy ezen a helyen nem biztos, hogy a legokosabb így szájalni, de akkor is így gondolom. Hátha elérek vele valamit…
Egyáltalán nem arra a reakcióra számítottam, amit a invitálóm mondott. Annyira meghökkenek, hogy egy pillanatra még azt is elfelejtem, hogy bosszús vagyok. Aztán ezzel a ködös mondatával sokat segített… Mondom magamban ironikusan.
- Ha nem tudnám, hogy sárkánymester, akkor azt mondanám, hogy hivatásos jós ezzel a szöveggel – forgatom a szemem. De azért biccentek neki. Mégiscsak ő mentett meg minket. De nem tudom elhinni, hogy ők még csak most jutottak el odáig, hogy bármit is lépjenek ezzel kapcsolatban. Tajtékzom, de igyekszem lenyelni mérgem és eltüntetem az utolsó jelét is ennek, kivéve a szememben.
Nagyot sóhajtok. Döntenem kell. Azért persze kíváncsivá tett a férfi is, meg végre lehet, elérnénk valamit, hiszen ők mégiscsak jobbak, mint mi ott lent a városban.
- Rendben, magukkal megyek, de nekem ehhez fel kell készülnöm… Hazamennék a cuccaimért, ha szabad - ironizálok kissé. - Illetve van még négy… három emberem még, hasznosak, értenek mindenféléhez és nem tegnap kezdtük csapatként – összeszorul a szívem az öcsém gondolatán. Mi van veled Teo?
- Nagy baj lenne, ha tegeznélek titeket? Baromi idegesítő ez a magázás…
|
|
Zima
FRPG Guru
Posts: 590
Elfoglaltság: Elfoglalt
|
Post by Zima on Mar 30, 2020 19:09:41 GMT 1
Anna nem nagyon reagált az általam mondottakra, csak zavartan mosolygott. Merlin mögém bújt, bár róla szinte meg is feledkeztem, mikor Phoenix Weace elé lépett és válaszokat követelt. Nem akartam hinni a fülemnek. Enyhén elsápadtam, bár ezt még remélhetőleg takarja a sminkem. Árnyak… Mélyen belül éreztem, hogy ha ennyien összegyűlünk – ráadásul ezek szerint véletlenül – csak róluk lehet szó.
Figyeltem, melyik férfi fog válaszolni a kérdésre, de aztán Annára néztem, tekintetünk találkozott és nagyon nem tetszett, amit abban a szempárban láttam. És az sem, amit mondott. Itt már valószínűleg annyira elsápadtam, hogy az már láthatóvá vált. Én nem megyek. Hót ziher, hogy nem. Nem, és kész. Az egy dolog, hogy foglalkozni kell velük, de menjen, akinek nagy sárkánya van!
Anna alig fejezte be a beszédét, az ismeretlen lány felháborodva reagált, ami be kell, hogy valljam szíven ütött és némiképp el is szégyelltem magam. Igaza van, de… de nem kéne, hogy „de” legyen… Sárkány mester vagyok és kötelességem lenne segíteni… Még az árnyak ellen is… De hogyan, ha… ha nem rendelkezek semmivel…? Bár Ő még csak nem is sárkány mester és azonnal indulni akar…
Merengésemből Anna felém nyújtott keze térít észhez. Menjek? Vajon… ha a kesztyűmmel egy árnyhoz érek, képes vagyok manipulálni? Biztos, hogy én meg akarom tudni erre a választ? Nagyon nem tetszik az ötlet, minden egyes porcikám ellene van, de mégis… Még Merlin is megrángatja a ruhám, hogy menjek, de ahogy mondta, attól enyhén kiráz a hideg… Kiről beszél? Ugye nem döntöttem rosszul, hogy ide elhoztam? A képességének a része? Valami szellem? Nyugalom, Tiffany, kezdesz megkattanni a hirtelen ért stressztől.
- Mami…?
Nastya oldalra döntött fejjel méreget, hogy jól vagyok-e… Kelletlenül sóhajtok. A kezembe veszem kis sárkányomat és simogatni kezdem. Ettől rövidesen megnyugszok és már higgadtabban tudok válaszolni.
- Veletek megyek.
Merlinre pillantok. Nem akarom magammal vinni egy ilyen veszélyes akcióra, de vajon itt maradhat? Egy nagy sárkány mester otthona, csak nem tudna kárt tenni benne, ha kiderülne, hogy nagyobb hatalommal rendelkezik, mint amiről tud… Nem akarok bizalmatlan lenni hozzá, hisz nem szolgált rá. De a képessége ismeretlen számomra... Felé fordulok.
- Merlin, remélem megegyezhetünk abban, hogy neked ez túl veszélyes és jobb lenne ha itt maradnál… – Finoman magamhoz ölelem, mintha csak aggódó családtagja lennék, de suttogva megkérdezem – Ki az az Ő?
A válasza után, ha lesz lehetőségem, megjegyzem Annának, hogy majd szeretnék vele váltani néhány szót (ha el tudunk vonulni pár percre, elmondom neki halkan a teljes Merlin történetet és megkérdezem, hogy hallott-e erről a képességről, jelenségről, bármi is legyen).
Az ismeretlen lány kérdésére is válaszolok.
- Engem nem zavar.
Ezek után csak várom a fejleményeket. Nem hiszem, hogy én vagyok a legkompetensebb a stratégia megtervezéséhez.
|
|
Raion
FRPG Guru
Posts: 261
|
Post by Raion on May 24, 2020 10:49:37 GMT 1
Meredten figyelem Weace-t, hogy mit válaszol, de teljesen váratlan helyről jön a várt válasz.
Aminek hatására széles mosoly ül az arcomra.
- Ez az. - mondom, közben diadalittasan megrázom az öklöm.
Annyira felpezsdít ez, hogy nem is tudom mi van velem hirtelen. Nem tudom hova tenni az érzést. Olyan ez az érzés mintha egy kisfiúnak oda adták volna azt a játékot, amire régóta vágyott, és nem fér a bőrébe. Valami hasonlót érzek én is.
A folyamatos sikertelen próbálkozásaim után ez olyan mintha a fellegekbe lennék.
~ Végre oda csapunk azoknak a mocskoknak. Végre együtt. Végre teszünk ez ellen a begyepesedett lét ellen. ~ miközben ezek a gondolatok száguldoznak a fejemben érzem, hogy egyre csak még izgatottabb leszek. Valahogy nem tudok egy helyben maradni annyira felpörögtem.
Hogy csillapítsam magam a szolgáló lány által dézsmált sütihez lépek be falok párat, majd pár csészével a teából is lehúzok.
- Hmm… Jó féle ez a tea. - jegyeztem meg halkan. Majd Adeline-hez lépek.
- Tudom nem mentség amit mondani fogok most, de illik valahogy válaszolnom arra amit mondtál. - tartok egy pár másodperces szünetet, hogy higgadtan válaszoljak. -Én a saját részemről próbáltam tenni az ellen, de sajnos a mi körünkben, ahogy észrevettem és ahogy te is láthatod, az diktál akinek több és nagyobb sárkányai vannak. És mivel ők a seggükön való ülést választották, ezért az lett. Hiába volt néhány ilyen lázadó természetű, mint én nem ért semmit. - szabad kezemet a vállára teszem – De ahogy látod ma fordult a kocka. Úgyhogy mai naptól kezdve oda csapunk azoknak a mocskoknak. És nyugodtan tegezhetsz nem nagyon izgatnak engem az etikett dolgok. - fejezem be mosolyogva. Majd Aten-hez megyek,amint oda értem hozzá megveregetem a vállát, és csak röviden ennyit mondok neki.
- Attól még sárkány a sárkányod barátom. - Nem vártam meg, hogy reagáljon tovább is mentem és úgy helyezkedtem, hogy kb mindenki lásson, valamint mindenki hallja amit mondani akarok.
- Ha megbocsátanak, akkor el is kezdhetnénk a tervezést. Már nagyon ég bennem a tenni akarás és szeretném, hogy legalább ezen túl essünk most a legelején. - Veszek egy nagy levegőt – Gondolom, hogy csapatként fogunk együtt dolgozni, és nagy valószínűséggel harcra is sor fog kerülni. Ezért jobb tisztában lenni, hogy kinek milyen képessége van. Félre értés ne essék nem akarom tudni, hogy kinek mi pontosan a képessége miben léte, hanem csak annyit, hogy kinek milyen típusú, de nem is ez inkább, hanem az hogy ki milyen szerepet tud betölteni. - tartok egy pillanatnyi szünetet - Mivel már beszélek, ezért kezdem én. A képességem miatt én vállalom az élharcos szerepét. Az ideális az lenne, ha valakinek támadó más pedig támogató képességgel rendelkezne. Tudom ez egy nagyon ideális elképzelés és csapat össze állítás lenne. Ami csak elméletileg valósulhat meg, gyakorlatban meg az lesz amiből tudunk építkezni – végig tekintek a jelenlévőkön – De ha nem is akartok csapatban tevékenykedni, akkor is legalább jó tisztában lennünk ki mit tud tenni az „ostorával”, hogy ne harc közben keljen ezzel kalkulálni. Ki lesz a következő? - nézek végig rajtuk kérdően.
|
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,315
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Raven on May 30, 2020 15:40:55 GMT 1
Bratti : Adelain Gwendolin Etherington, Zima : Tifani Roseblade, Raven : Anna Caventry, Raion : Pheanix PhenrirrTifani ugyan nem fogadja el a kezemet, és látom rajta, hogy tépelődik. De végül beleegyezik, hogy velünk jön. Nagyot dobban a szívem, örülök, hogy velünk tart.
Látom, hogy szegény Eten válaszolna valamit a lány kirohanására, de én megelőzöm.
-Hogy ne égj el a házadban!- Felelem hidegen és határozottan.- Ez az indoka, hogy a mesterek nem indultak el az árnyak ellen az első pillanatban. Hogy, te, ne égj el a saját házadban!- Mondom neki kiemelve minden egyes szót.
Phenrirr is csatlakozik a vitához. Láthatóan nem értünk egyet teljesen, de megnyugtat, hogy ilyen lelkes, és két felnőtt sárkánya is van. Megvédeném Zariust, de… tény hogy én se értettem ezzel egyet. Különben nem sérültem volna meg, különben nem követtem volna éjszaka az árnyakat. Igen. És ha valóban nem tettem volna, talán most nem lenne egy újabb kráter a város közepén.
A nő Weace-nek adott válasza után pedig megint én válaszolok rá.
-Akkor most csak beszélsz és követelőzöl vagy teszel is valamit, mert mások felellőségre vonása eddig nagyon ment. – Amikor megemlíti, hogy haza kéne mennie a cuccaiért, én Tifani felé nézek, nekem is eszembe jut valami.
-Swarttal elviszünk téged. Úgy gyorsabb lesz. –Mondom a lánynak.
Amíg én az ismeretlen nővel vitatkozok. Tifani a fiúval teszi. Ahogy lehajol hozzá és kedvesen megszólítja a fiú összevonja a szemöldökét.
-Nem!- Feleli határozottan.- Mennem kell, tudom, hogy mennem kell.- Bár én lennék mindig ilyen határozott. De van egy kérdés, ami engem is érdekel, még akkor is, ha az én oldalamon áll. „Ki az az „ő”?”
-A fehér hajú lány Anemary, azt mondta tartsak veled, ha a többiekkel mész.
Indulnék, hogy, keressek valamit, amit felvehetek ruhaként és elindulhassunk, amikor Phenrirr is beszédet mond. Kételkedem ugyan a stratégiai képességében, de nekem ugyan biztos nincs semennyi sem. Egész életemben egyedül harcoltam, ha kellet szóval nincs jobb ötletem nekem sem. És ez az a pillanat amikor Eten úgy dönt ideje távoznia. Még egy halk köszönömöt utána súgok, aztán hagyom, hogy némán elsétáljon.
-Én…- Keresem a szavakat, hogy írhatnám le az ostorom képességét de nem jut eszembe semmi ami elég jó lenne.- Inkább megmutatom.- Felveszem a sétabotot és felébresztem. A borostyánba merevedet pillangó derengeni kezd és nem sokra rá aranyló fénnyel világító pillangók miriádjai töltik be a szobát minden mást fényt elhomályosítva. Hagyom, had repkedjenek csak egy darabig aztán.- Ez nem minden.- Mondom a férfinek. Aztán koncentrálok, hogy a lepkék élessé és veszélyessé váljanak a sarokban álló szobor felé irányítom őket a pálcával, minden apró lepke kemény és éles, ahogy neki csapódnak a puszta számukkal elmállasztják a szobrot. Ahogy végeztek hagyom, hogy fényesőként semmivé váljanak. Ha valaki megpróbálja megérinteni ezeket a lehulló fényeket az egyszerűen eltűnik a kezében. – És ezért hívnak Tündér királynőnek. – Weace felé nézek, aki ép a szolgálólánnyal veszekszik a sütemények miatt, gondolom. – Az ő kardja röviden, uralja a szelet.- Aztán hagyom, hogy a többiek is válaszoljanak, ha akarnak. (NPC-k: Merlin, Szoba lány, Weace)
|
|
Zima
FRPG Guru
Posts: 590
Elfoglaltság: Elfoglalt
|
Post by Zima on Jun 9, 2020 15:17:24 GMT 1
Anna fuvaros megjegyzésére elmosolyodok.
- Ne felejts el haza szólni!
Merlin kijelentésére és válaszára nem kicsit kerekedik el a szemem. Felbosszant, bár igyekszek nem mutatni. Ezt eddig miért nem mondta? Legszívesebben leteremteném, de nem szabad. Kérdőn Annára nézek, tudja-e ki az említett illető.
- Merlin… veszélyesnek ígérkezik… Miért kell jönnöd? Ki ez az Anemary?
Ekkor hirtelen bevillan valami… Várjunk csak… Eszembe jut az este, amikor Merlinnel találkoztam…
- Azt mondod fehér hajú lány…? Hisz miatta lyukadtam ki az óratoronyban! Mondott még valamit?
Ez a lány összehozott minket… de miért… mi lehet Merlin szerepe az egészben…?
- Rendben, velünk jöhetsz, de vigyázz magadra, és maradj a közelünkben!
Csak nehogy baj legyen… baja essen…
Fenrirr elkezdi a stratégiai megbeszélést, amire Anna bemutatót tart. Attól tartok én jövök. Kelletlenül sóhajtok.
- Én azért nem vettem ki a részem a sárkánymesteri teendőkből, mert nem vagyok rá túlzottan alkalmas. Az ostoromat embereken tudom használni. Nem tudom, hogy árnyakon működik-e, de eléggé rizikós lenne kipróbálni, amit nem szeretnék. Másfelől meg… Nastya az egyetlen sárkányom és ő nem lesz nagyobb. Mondjuk kis helyekre be tud menni… Azért igyekszem legjobb tudásom szerint segíteni a csapatot.
Amikor Anna elindul felöltözni utána megyek.
- Elkísérlek, szeretnék valamit kérdezni…
Elmondom neki a teljes Merlin történetet és megkérdezem, hallott-e már erről a képességről, jelenségről, bármi is legyen.
|
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,315
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Raven on Jun 10, 2020 12:41:05 GMT 1
Zavartan elmosolyodok mikor Tifani megjegyzi, hogy haza kéne szólnom. Igaza van.
Amikor kérdőn rám pillanat finoman megrázom a fejemet jelezve, hogy nekem sincs ötletem. Viszont a fiú talán tud valamit mondani.
-Nem igazán.- Csóválja a fejét.- Egy éjszaka találkoztam vele, azt hittem, hogy ő is árva, de süteményt adott nekem. Azt mondta már nem kell a toronyban laknom sokáig, mert valaki majd eljön értem és akkor kísérjem majd el, mert szüksége lesz rám. Először nem tudtam, hogy te vagy az, mert valami rózsáról is beszélt. De most már azt hiszem mégis csak rólad beszélt.
A szoba felé menet Tifani is velem tart. Bólintok, majd tovább megyek a folyosón. Ezek a folyósok, az egész ház, az egyik mintha mindjárt a fejedre omlana, a másik pedig mintha a legcsodásabb palota részei lennének. Az a szoba, amit nekem tartottak fent az egyik szebb folyosón található. Van bent egy pár ruhám, de most valami olyan kéne amiben nincsen fűző, mert az nem tenne jót a sebemnek úgy érzem.
-Mit szerettél volna kérdezni?
Végig hallgatom a történetét és közben keresek egy inget és egy szoknyát, aminek nem olyan magas a dereka, vagy legalább nem olyan szoros. Végül találok egyet és ráveszem vissza Waece kabátját is.
-Nem tudom, mi lehet ez. Hasonlít arra, amire mi képesek vagyunk, de még sosem hallottam ilyesmiről. Illetve… talán… régen… A mesekönyvekben. Emlékszel a régi mesekönyveinkre a mágusokról és hasonlókról? Minden esetre…- Odasétálok hozzá és a vállára teszem a kezem.- Nem hagyom hogy baja essen! És neked sem hagyom, hogy bajod essen.- Mondom komolyan
|
|
Bratti
Szerepjátékok Császára
"Ez a világ kegyetlen... De egyben gyönyörű is." - Mikasa Ackerman
Posts: 892
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Bratti on Jun 16, 2020 14:04:48 GMT 1
#s://i~pinimg~com/564x/d4/05/95/d4059544e9f85bc545831e3d4e51a0c8~jpg Az egyik férfi láthatóan teljesen belelkesedik, amit nem tudok hova tenni, így nem is tulajdonítok neki nagyobb figyelmet. Egészen addig, amíg hozzám nem ér és hozzám nem szól. Csak felhúzom a szemöldökömet, de nem válaszolok neki, csak biccentek egyet, hogy megértettem. A nő kifakadására csak elmosolyodom.
- Akkor talán a sárkánymesterek mégsem akkora hatalmas alakok, mint mondják… - mondom hideg, de nyugodt hangon, összefonom a kezemet a mellkasom előtt. Talán nem lenne a legbölcsebb most csúnya dolgokat mondani. Mármint ezen kívül. Inkább csak visszadőlök a falnak. Teljesen nevetségesnek érzem magam, hogy kiöltöztem és nagyon bosszant.
- Elég nehéz eddig bármit is tenni. Ti hívtatok. Várom, hogy mit kéne tenni – válaszolom egyszerűen. Nem igazán hatnak meg a szavai. Az ajánlatára csak bólintok.
- Ahogy gondolod… - válaszolom neki még mindig hűvösen.
A lelkes férfi megint beszél. És még ők mondják nekem, hogy sokat beszélek?! Viszont nem mond hülyeséget, habár a nyílt konfrontáció nem éppen a kedvencem, de gondolom, velük ezt elég nehéz lenne elkerülni.
Végig nézem a nő bemutatóját. Hányingerem van az egész helytől. Képtelen vagyok felfogni, miért jó ez a felvágás itt. Minden téren. Iszonyatosan mérges vagyok. Ha nem tudnám, hogy velük talán kicsit előrébb járhatok az ügyeket illetően, már itt sem lennék. És gyerekkoromban én közéjük akartam tartozni! Megáll az eszem.
A másik nő, aki nem tűnik kifejezetten olyannak, akinek velünk kéne jönnie, pláne a kisfiúnak, számomra kicsit érthetetlenül fogalmazza meg a képességét, de majd ha kevésbé leszek ideges, talán rákérdezek. Talán.
Elhúzom a számat. Leeresztem a kezeimet, úgy válaszolok.
- Közel harcos vagyok, bár én páros munkához vagyok szokva - Felemelem a két kezem, hogy lássák a kesztyűmet.
- Mivel nem mindenkinek adatnak meg király cuccok, nekem csak ezek vannak. Az egyikben egy inga van, aminek a végén egy penge van. Fojtani is lehet vele, magadhoz ránthatod az ellenfelet. A másikban öt darab mérgezett penge helyezkedik el. Illetve itt vannak még…
Bemutatom a kompakt kis fegyvereimet, amik kicsit hosszabbak, mint a fél alkarom. Majd elrakom őket és az idegesítő nőre nézek.
- A bejárat előtt megvárlak… - mondom neki, mert képtelen lennék még egy percet ezen a borzalmas helyen eltölteni. A többieknek csak biccentek, majd igyekszem kikóvályogni a bejárat elé. Még a sárkányok is jobb társaság, mint azok a felfújt hólyagok odabent. Nem vagyok benne biztos, hogy megérte elvállalni ezt a melót…
|
|
Zima
FRPG Guru
Posts: 590
Elfoglaltság: Elfoglalt
|
Post by Zima on Jun 19, 2020 15:57:40 GMT 1
Figyelmesen hallgattam Merlint. Nem sokat tudtunk meg. Csak még inkább szeretnék újra találkozni ezzel az Anemaryval. Anna sem ismeri… Ez is különös… mégis ki lehet…?
- Rózsa? – először kérdőn nézek rá, de aztán csak mosolygok. – Roseblade. A felvett családnevem…
Az idegen lány egyre jobban zavar. Igazából megértem és jogos a felháborodása, de ettől függetlenül fogalma sincs arról, mi zajlik itt… az részletkérdés, hogy nekem sincs sok…
Az elmondásom után Ő is előadja, mit tud és a kesztyűjét is megmutatja. Elég érdekes. Gyakrabban kéne lemennem a műhelybe… régóta nem készítettem semmit… mindig csak az üzlet, emberekkel beszélni, papír munka… Lehetnék én hasznosabb is…
Végre van alkalmam Annával beszélni. Ő sem tud sokat, de szavai megnyugtatnak.
- Mindent köszönök! Magadra se felejts el vigyázni! – komolyan gondolom, de kis részben azért cukkolom.
Miután végzett elkísérem egy darabig.
- Sok türelmet hozzá… - súgom oda neki, mielőtt még a lányhoz érnénk úgy, hogy csak ő hallja.
Az ott maradt sárkány mesterekre nézek.
- Mi se tétlenkedjünk addig. Szedjük össze, ami kellhet.
Odalépek a kis kocsihoz és töltök magamnak egy kis teát. Amíg én Annával beszéltem, Merlint és Nastyat itt hagytam a többiekkel. Jó látni, hogy most már egész jól megvannak.
(Ha Merlin engedi, akkor a vállán vagy a fején ül, ha nem, akkor körülötte lebeg). Kis őrszemem…
|
|
Raion
FRPG Guru
Posts: 261
|
Post by Raion on Jun 21, 2020 13:48:35 GMT 1
Figyelemmel kísérem végig Anna bemutatóját. - Igazán találó. - közben az államat dörzsölgetem. - Hmm… Van valamennyi aktivációs ideje, plusz elég jó távolsági támadás. Te leszel az Íj. Hátul kell majd elhelyezkedned. Weace pedig a kerd lesz elől. Köszönöm. - biccentek felé. Tifanit is végig hallgattam. - Akkor te mindenképpen támogató szerepkört kell betöltened. Attól, hogy árnyak ellen nem, de esetlegesen emberek ellen jól jön majd. Anna mellett hátul kell neked is elhelyezkedned. A kissé idegesnek tűnő Gwen-t is figyelmesen végighallgatom. - Hmm… Igazi orgyilkos felszerelés. Gondolom akkor a lopakodás sem okoz gondot, ha ilyen felszerelésed van? Inkább hagyd a választ valószínűleg igen. - rövid gondolkodás és folytatom a monológom. - Akkor meg van a Kard, a Pajzs, az Íj, a Tőr és a Támogató. Nem is lehetne ennél jobb. - összecsapom a két tenyerem boldogságomban, de ezzel együtt a sisakom is leejtem, ami koppan a padlón. Elhúzom kicsit a számat. ~ Lehet kicsit visszább kéne venni? - kérdezem magamtól. Még agyalok egy kicsit a felálláson, hogy lesz-e. Ekkor jön be Tifani, aki mondandójával meg adja a kezdő löketett. - Úgy ám, nem tétlenkedhetünk. - azzal a lendülettel el is indultam kifelé. Majd vissza is fordultam a földön heverő sisakomért, és aztán már tényleg elindultam ki. Majd megálltam az ajtóban szétnéztem és oda lépek Tifaniékhoz. - Akkor gondolom kevésbé praktikus járművel jöttél ide. Ha kell eltudlak vinni titeket. Van két sárkányom. - türelmesen megvárom a választ. Aztán ahhoz igazodva cselekszem. Ha elfogadják, akkor mondom nekik hogy kövessenek és bemutatom őket a Sárkányaimnak, ha nem akkor egyedül megyek ki hozzájuk és közlöm velük a jó hírt. (OOC: Lustaságból nem írom tovább  , majd ha kiderül melyik variáció lesz, akkor folytatom.) |
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,315
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Raven on Jun 26, 2020 14:08:51 GMT 1
#s://cdn~discordapp~com/attachments/510923335702413323/726060542250451044/20200626_150511~png Amikor kimegyek hallom, hogy Gwen már lelépet. A bejárat. Sokkal egyszerűbb lett volna a sárkányok bejáratából kirepülni, de annyi baj legyen. Hátra megyek a sárkányomért, Swart különösebben nem fogadja szeretettel és megértéssel hogy még egy utasa lesz. Nem szereti az embereket. Néha isten bizony meg is tudom érteni.
-Induljunk.- Mondom a sárkánynak dőlve. A kis fehér sárkányt a többi sárkányra bízom. Itt a kastélyban nem valószínű, hogy bármi baja esne. Ahogy felszállok a hátára látom ahogy a felkelő nap vörösre festi az ég alját, nyomában látom ahogy a sárkányok mocorognak a kráterben. Valahogy nyugtalansággal tölt el a már olyan sokszor végig kísért látvány.
Swart gyors starttal elindul és alig fél perccel később Gwen előtt ér földet a fő bejáratnál. A hatalmas sárkány pont úgy landol, hogy érzetese a lánnyal, a világgal, hogy ő nem barátja senkinek. Leszáll majd teli torokból ráüvölt a lányra.
-Egy kicsit morcos, hogy el kell vinnie, nem szereti az idegeneket. Gyere!- Nyújtom felé a kezem. Inkább gesztusként, a sérüléseimmel nem hinném, hogy elbírnám. Ha mégis megragadná a kezem Swart elhúzódik, nehogy elérjen.
|
|
Bratti
Szerepjátékok Császára
"Ez a világ kegyetlen... De egyben gyönyörű is." - Mikasa Ackerman
Posts: 892
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Bratti on Jul 1, 2020 10:26:36 GMT 1
#s://i~imgur~com/pg4R8fv~jpg Kint félig türelmesen, félig türelmetlenül várom a nő érkezését. Nem sok mindent tudok csinálni, mint fejben végig gondolni, mit kell összeszednem és hogyan rázom le a többieket. Habár van feladat, az biztos…
Figyelmem megakad az üvöltöző sárkányokon. Felhúzom a szemöldököm. Mi a franc van ezekkel? Csak nem rájöttek, hogy hatalmas a gáz a városban? Na, mindegy, nem az én dolgom… De azért lehet, majd rákérdezek.
Végre valahára megérkeznek. Még mindig lenyűgöznek ezek a lények. Csodálatosak. Egészen addig nézem, amíg rám nem üvölt. Lehunyom a szemem, amíg üvölt, libabőrös leszek. A franc essen ebbe a dögbe, mi van már?! Nem én akartam ezt az egészet, ne viselkedjen már úgy, mintha az én ötletem lenne! Felsóhajtok, kissé megremegek az utóhatástól. Nem fogadom el a lány kezét, igyekszem felmászni egyedül. Kicsit azért bénázom, de annyi baj legyen.
- Igazi kis cukipofa, nem igaz? – mondom a lánynak félig viccelődve. – Ne aggódj, én sem vagyok oda elsőre az idegenekért! – mondom a sárkánynak szemforgatva. Aztán a nőre nézek.
- Őőő… Igazából gondolom, tudod, de még sosem voltam ilyen helyzetben… Esetleg mondasz pár jó tanácsot vagy akármit, hogyan éljem ezt túl? – kérdezem kissé bizonytalanul, mert semmi kedvem lezúgni és szörnyet halni csak azért, mert béna voltam.
|
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,315
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Raven on Jul 3, 2020 14:09:44 GMT 1
#s://cdn~discordapp~com/attachments/510923335702413323/726060542250451044/20200626_150511~png -Ne haragudj rá. Swart tényleg mindenkivel ilyen.- Talán egy embert kivéve, de neki majdnem letépte a karját mire megbarátkoztak.- Még a mesterekkel is antiszociális, csak velem és Weace-el beszél. De vele csak akkor, ha nagyon muszáj. Igazából azt hiszem, még a sárkányokat sem igazán kedveli.- Mire befejezném, ugrik egyet, értem a célzást. Ejtem a témát. De utána is folyamatosan morog.
-Fejezd be a hisztit!- A kérdésén elmosolyodok és teljesen komolyan hátra szólok.
-Igen. Kapaszkodj.- Azzal elindulunk. Swart egy gyors sárkány, nagyon hamar magasan találjuk magunkat, egy kicsit magasabban, is, mint ami szükséges. Az az érzésem ez a vendégünk miatt van de, nem érzem úgy hogy veszélybe akarná sodorni. Kicsit megijeszteni talán de nem bántaná. Nem kockáztatná hogy a mélybe ejtse, nem trükközik. Szépen egyenletesen repül. És nemsokára el is érjük a negyedet.
-Innentől majd mond, hogy merre menjünk.
-Jó kérdés ezen még gondolkodok.- Mondom a sárkánynak. – Repülj a szeméttelephez ott van helyed leszállni. Majd onnan sétálunk. |
|
Raion
FRPG Guru
Posts: 261
|
Post by Raion on Jul 5, 2020 18:18:38 GMT 1
(ooc: Megbeszéltek alapján.)
- Remek, akkor kövessetek. - felelem Tifaninak, majd azon nyomban elindulok kifelé.
Kint csak a szokásos kép fogad engem és leendő utasaim. Rhae toporzékol, Blay pedig nyugodtan fekszik.
- Már jön, úgy hogy nyugton lenné végre? - nyögi oda Rhae-nak Blay.
- Majd akkor leszek nyugodt, ha nem itt fogunk dekkolni. - feleli. -Na végre, hogy elő bújtál. Itt mindenki úgy néz rám, mint aki meg akar enni. - mondja nekem ijedt hangon.
- Na most már tudod milyen, amikor a te stílusoddal beszélsz valakihez. Ő is pontosan ugyan ezt érzi. - mondom neki ironikusan. - De ez most nem fontos… -
- De igen is fontos. - feleli mérgesen.
- Nem. - felelem röviden és komoran. - Na. Kevesebb hiszti rendben? - sóhajtok. - Ők itt a vendégeink. - mutatok Tifaniék felé – Haza visszük őket, és aztán ha akarják tovább is. Úgy hogy legyetek jó sárkányok és mutatkozzatok be nekik. - egy kicsit arrébb álltam, hogy legyen helyük.
Blay feltápázkodik, kihúzza magát és bemutatkozik.
- Blayri'laruth vagyok, de nyugodtan szólítsatok Blay-nak. Örvendek a találkozásnak. -
Rhae már egy kicsit feltűnőbben mutatkozik be.
- Én Rhae'giaroc vagyok. - szét tárja a szárnyát. - Az egek vörös rettenete. - előadása közben a kezembe temetem az arcom.
Mikor észreveszi a Tifani sárkányát közelebb hajol és megszagolja. Majd vissza húzza magát és hisztérikus kirohanásba kezd.
- Neeeeeee…. Miért?… Össze hozza utamat a sors egy nősténnyel és… - kicsit elgondolkozik – és nem vagyunk kompatibilisek. - síró hangot ad ki – Kegyetlen sors, ezért még meglakolsz. -
- Édes jó Pusztító. - mondom miközben a homlokomat fogom és a fejemet rázom – Moderálnád magad légy szíves? - Tifaniék felé fordulok. - Bocsánat a közjátékért, de elég erős feltűnési viszketettsége van. -
- Hallom ám! - mondja mérgesen.
Egy fenyegető pillantás vetek felé, majd folytatom.
- Ti Blay-on fogtok utazni. Ő normálisabb. - jegyzem meg viccesen, aminek Rhae nem annyira örül, de nem szól érte, mert tudja mit kap, ha megszólal megint. - Úgyhogy tessék csak. - mutatok Blay irányába.
- Jöjjenek! - lefekszik a földre. - Biztos kezekben lesznek.
Ez alatt felszállok Rhae-ra.
- És akkor merre lesz a fuvar? - kérdezem Tifanitól. És amint elmondta, már levegőbe is emelkedünk és elindultunk az úti cél felé.
Amint megérkeztünk arra alkalmas helyen landolunk és el kísérem a háza bejáratáig Tifaniékat.
|
|
, majd ha kiderül melyik variáció lesz, akkor folytatom.)