Dogorn
FRPG Guru
"I have respect for people who live a fulfilled life."
Posts: 565 
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Dogorn on Oct 2, 2017 21:43:20 GMT 1
Amint a fickó megszólalt Korrát illetően, abban a pillanatban elkezdte leemelni magáról, majd fél méterre a földtől elengedte és huppant egyet a padlón a lány teste. Mikor Shawn szarkasztikusan felelt a kérdésre, összeráncolta a szemöldökét. Nem igazán tudta hova tenni a dolgot, de nem is akarta szóvá tenni, de aztán Zima elárulta a nevét, végül a férfi is. - Nem is hiszem el, hogy ilyen nehéz szülés volt kinyögni két nevet... Úgy tennétek, mintha tartanátok valakitől, pedig nézzetek csak szét! Egy ember sincs itt! - Tekintett a halottakra, majd elégedett arckifejezéssel folytatta. - Legalább is az élők közül egyetlen egy sem maradt. - Walter egy másodpercre belegondolt, hogy vajon valódi nevüket mondták el, avagy sem, de nem tulajdonított neki jelentőséget. Valójában nem is számított. Shawn szarkasztikus beszólásaira azonban felkapta a fejét. - Életreszóló barátok? Levihetném? Idiótának néz ez engem? - Gratulálok! Végre leesett...- Nem... Suttogta magában, háttal a többieknek, majd ledobta magáról Lotent, aki elterült a földön. - Senki nem nézhet hülyének! SENKI NEM NÉZHET HÜLYÉNEK! - Üvöltötte hangosan, szinte a plafonról lógó csillárok is beleremegtek, majd váratlanul megfordult. A lámpás fénye összezsugorodott, csaknem teljesen kialudt. Mintha a sötétség egyre csak nőtt és nőtt volna, bekebelezve mindent, amit csak ért. Walterben valami megváltozott. Dühös tekintetét lassan egy teljesen őrültnek tűnő széles vigyor váltotta fel. Egyenesen Shawnra nézett a vörösen izzó szemével. Vett egy levegőt, majd teljesen más hangon szólalt meg, mint eddig. A lágy, kellemes, de ugyan akkor ijesztő hangját lecserélte valami egészen másra. Mintha egy másik ember szólalt volna meg, egy rekedtes, mély, baljóslatú, de ugyanakkor rémisztő hangon. - Azt majd meglátjuk...
A tudós hátat fordított a párnak, majd ismét felemelte a kissé megviselt levegőidomárt és a cellák felé indult, akit azzal a lendülettel be is hajított a helyére. - Nos, mi a következő lépés? - Mosolygott, mintha semmi se történt volna az előbb, de akkor Shawn megint kérdezgetni kezdett. A felemelt hangnem láthatóan nem tetszett Waltnak. Tikkelt egyet a bal szeme, de nyelt egy nagyot és ismét beszédbe kezdett. - Miért? Miért? Miért? Miért? Miért? - Ismételgette a férfit gúnyosan, majd a legközelebbi falnak dőlt, lerakta a lába mellé a lámpáját és keresztbe rakta karjait. - A legfontosabb az volt, hogy újra szabad legyek. Most, hogy szabad vagyok azt csinálok, amit akarok! Ennyire egyszerű... És, hogy mit akarok? Sok minden megfordult a fejemben, hogy mi legyen veletek... Veszélyt jelentetek számomra? A későbbiekben átvertek? Kik vagytok valójában? Honnan jöttetek? Stb... De aztán rájöttem, hogy sokkal több hasznom lesz abból, ha ti életben maradtok, elvégre... Ha Köztársaságvárosra örök éjszaka borul, az nekem sem kifizetődő, akármennyire is kellemesen hangzik. És úgy látom, hogy rajtam kívül, ti álltok a legközelebb a megoldáshoz. Lásd: Ti tudjátok, hogy mi történt az avatárral... - Ekkor arrébb állt a faltól és felkapta a lámpását. - De miért is avatnálak be benneteket a titkaimba, amikor meg sem bíztok bennem? Az arcotokra van írva... - Szólt szemrehányóan. - Miért mondanám el, az ötleteimet az avatárral és a sötétséggel kapcsolatban? Nem tudtok ti semmit... Ellenben kár lenne tagadni, hogy szükségem lesz rátok... És nektek is rám! Még nem is tudjátok, hogy mennyire... Mert ami rátok... Jobb esetben ránk fog várni... Az valami más... |
|
Azoir
Írónövendék
Posts: 229
|
Post by Azoir on Oct 12, 2017 19:24:12 GMT 1
- Nagyon örülök, hogy végre szabad, és azt tehetsz, amit csak akarsz, Walti! - szólalt meg egy mély hang a sötétben, majd belépett egy kalapos alak az ajtón. Nyomában emberek tülekedtek, egyenruhában, jobbra-balra szaladgálva. A férfi nem nagyon törődött velük, ugyanis az osztag zöme vele maradt. Ő maga csak belépett, és szépen felkapcsolta elemlámpáját, amely tompán ugyan, de világított. - Micsoda gyülekezet! Shawn, az Egyesült Erők tisztje, és kedvese, Zima, a pletykalapok új célpontja. Mr. Loten, az elnök jobb keze, Egyesült Erők parancsnokainak egyike, és Korra, az avatár...és persze nem utolsósorban a mi kis Walterünk, aki, mint említette, végre szabad! Ez már igen! - pödörte meg bajszát, s vigyorgott körbe. - Bocsánat, illetlenségemen, de igazán meglepett a társaság... - ezzel Shawnhoz lépett - Úgy gondolom, mi még nem ismerjük egymást. A nevem Zen, a titkosszolgálat parancsnoka vagyok. Remélem majd kezembe kapom a jegyzőkönyvét, de ha most megengedi, a kezünkbe vennék a helyzetet.
Ezzel intett embereinek, akik "összekaparták" a földről Korra és Loten testét majd szépen kicipelték a szobából. Ekkora már többé-kevésbé eltakarították a holttesteket is, de így is vagy még 15-en tartózkodtak az épületben. A bajszos alak ezután Walterhez lépett és megveregette a hátát.
- Kedves Walti, hát szabad ilyen csúnyán elszökni? Tudod, hogy aggódtunk érted? Megvan minden, ami kell, emberek, gépek és egy saját laboratórium - ez utolsó szó hallatán megvillant a szeme, Shawn és Zima pedig azonnal felismerésre jutott, ez az a hely lehet, ahol a minap jártak. - Tudod, hogy mi jól megfizetünk téged, hiszen az elnök személyesen téged kért fel... - egy pillanatra megakadt, keze leesett Walter válláról. Kihúzta magát, és Shawnra nézett. - Természetesen, ha csak nem tartozik a tiszt úr alá. Akkor nincs hatalmam magammal rángatni, mint ahogy a szerződésében is szerepel. Szóval Walter úr, maga ezzel a két egyénnel működik együtt, vagy csak szabadon járkál, minek értelmében befoghatjuk magát? Jó lenne tudni választ... Egyébként információim szerint a szellemek után kellene nyomozniuk, nem is értem, mit keresnek a rendőrségen. A szellemárjárónál kellene lenniük, azt hallottam, valami hallatlan nagy katasztrófa történt ott... Bár itt is... Ki is ölte meg ezeket az embereket? - kérdezte naivan.
Shawn és Zima ekkor jöttek rá, bizony minden bizonyítékot eltüntetett a titkosszolgálat, és most már csak saját szavuk áll szemben Zennel. Azonban Walternek is gondja akadt, méghozzá nem is kicsi. Bármennyire is nemtörődöm volt, bármennyire is erős volt, döntenie kellett. Vagy a párral tart, vagy megadja magát, vagy harcol. Tizenöt ember ellen, és a vezetőjükkel. Bármilyen döntés is születik, a szobából nem lehet úgy kijönni, hogy mindenki nyert volna az ügyön.
 |
|
Zima
FRPG Guru
Posts: 590 
Elfoglaltság: Elfoglalt
|
Post by Zima on Oct 13, 2017 21:46:16 GMT 1
Shawn megjegyezte, hogy Korra jó helyen volt a földön, mire Walt ledobta. ~Lehetnél kicsit óvatosabb...~ Kedvese szintén bemutatkozott, azonban utána olyan megjegyzést tett, amit nagyon nem kellett volna. ~Szarkazmus...? Komolyan?~ Walter kiabálni kezdett velük. A fénnyel is csinált valamit, mert egyre sötétebb lett. Hirtelen Shawnhoz fordult. Szemei vörösen izzottak. Mintha nem is ő szólalt volna meg... ~ Úgy tűnik megvan a válasz a furcsa sötét aurára... Ziher, hogy megszállta egy szellem.~ Amint lehiggadt megragadta Lotent és elindultak a cellákhoz. Persze Korrát nem hagyhatták ott, így Zima földidomítás segítségével vitte magukkal. Menet közben kedvese megfogta a kezét.
- De te is jelezz! - suttogta. Loten cellába hajítása után sem csitultak a kedélyek. Shawn kérdésére Walter vehemensen válaszolt. Zima csak félig-meddig figyelt, inkább a következő lépéseiken agyalt. ~Valahogy rá kell vennünk Waltert, hogy velünk tartson... Talán Ő megtalálja Korra szellemét. Meg talán jobb, ha tudunk egy ilyen kattant alak tartózkodási helyéről...~
Még mielőtt bármit mondhatott volna tizenhat rendőr bukkant elő a semmiből. ~Ezek a földből nőttek ki, vagy mi? Nem is éreztem a közeledésük...~A vezetőjük furcsán nyiltan kezdett beszélni előttük/hozzájuk, majd megragadták Korrát és Lotent.
- Hová viszik őket? - szaladt ki a száján. Rossz érzés fogta el. Persze kételkedett abban, hogy kap választ, de próbált reménykedni. A férfi tovább folytatta a "csevejt". ~Mi van? Walter abban a laborban dolgozott? Akkor ő jóval többet tud... Az elnök kérésére... Érdekes... Mi történhetett az átjárónál?~ A férfi kérdésére úgy döntött hagyja Shawnt válaszolni. Egyre erősebb volt benne az érzés, hogy ez bizony egy csapda. ~ Hisz tök egyértelmű, ki végzett a rendőrökkel... ~ Észrevétlenül amennyire csak tudta, felmérte a terepet. Föld, üveg... A rendőrök, Zen... Kedvese... Vajon Walter hogy dönt? Sanszos, hogy neki is jobb lesz, ha velünk fog össze. Persze... Csak amíg muszáj. Vajon Shawn mit gondol? A fenébe is, hogy nem tudunk beszélni...!~
|
|
Ben
Szerepjátékok Istene
"Supreme excellence consists in breaking the enemy's resistance without fighting."
Posts: 1,150
Elfoglaltság: Elfoglalt
|
Post by Ben on Oct 14, 2017 20:33:18 GMT 1
Aggasztotta Walter új énje, ám már túlságosan fáradt és meggyötört volt ahhoz, hogy ténylegesen megijedjen. Fapofával nézett farkasszemet a szellemmel, közben fejben már felkészült a legrosszabb végkimenetelre is. A szellem azonban hirtelen lehiggadt, így a férfi fellélegezhetett. Mostantól persze jobban odafigyel majd az újdonsült társuk minden egyes mozdulatára, aztán ha úgy adódik le kell majd kapcsolni. A szellem énjét mindenképp.
Walter válasza rendkívül semmitmondó volt Shawn számára. Érzelmekkel, lelki sérelmekkel próbálta leplezni a saját bizonytalanságát. Szinte biztos volt benne, hogy az idegen titokzatossága nem csak a kettejükből áradó bizalmatlanságból ered.
- Egy barátom azt mondta, hogy ne bízzak abban, amit nem ismerek. Téged pedig nem ismerle…
Nem tudta befejezni a mondatot, mert egy rendőr rontott be az ajtón. Nem is egy, kapásból tizenhat. Kétség nem fért afelől, hogy ráfért a helyre az utánpótlás, azonban furcsa volt, hogy kedvese nem érezte azok közeledését.
Végig hallgatta a férfi monológját, egészen addig a pontig, amíg az Korráért és Lotenért nem küldte az embereit.
- Attól félek, hogy ez a titkosszolgálat hatáskörén kívülre esik, Zen. – Nem hagyhatta, hogy a férfi elvigye Korrát. Egy, hogy nem bízott benne, kettő, hogy NAGYON nem bízott benne. Kedvesének biccentve jelezte ezt, valamint a tekintetéből leolvashatta, hogy akár az avatárral az oldalán kell majd menekülniük – Utena nem értesítette? Felhatalmazásom van arra, hogy az ehhez hasonló krízis helyzetekben az Egyesült erőkre bízzam a rendőrségi ügyeket. – Tartott egy szusszanásnyi szünetet, amíg megfogalmazódott benne a hirtelen jött hazugság többi része. – Mint láthatja, ez az ügy egyértelműen a mi embereinkre tartozik. Meg kell kérnem, hogy ne nyúljon sem az avatárhoz, sem Mr. Lotenhez.
Ezt követően hagyta, hogy a férfi folytassa amit elkezdett, és még jobban ledöbbent. Szóval Walter a laborból való. Ha maradt volna még ereje, akkor egészen biztos a szellemre veti magát. Az a sok ember…
Zen idióta kérdése tereli el a gondolatait.
- Nem tudom fel tűnt-e, de nem tudok idomítani, pláne nem levegőt. Loten végzett a rendőrökkel, ha gondolja saját kezüleg is ellenőrizheti. Az, hogy mi történt Korra és a tiszt testével a megértésemen felül helyezkedik el. Egyelőre. Azt hiszem ezt a koholt vádat maga sem gondolta komolyan, Zen.
A férfi képtelen volt előhúzni a katonai szigort, pont azt, ami miatt a rendőrség szeme néha tikkel az EE tisztekre.
- Most, hogy ezt megbeszéltük, fel kell kérnem, hogy távozzanak. Bár nem úgy tűnik, de az EE kezelni tudja a helyzetet. Az erősítés… úton van.
Amennyiben a férfi nem hisz nekik, akkor Zimára és Walterre pillant, majd az avatárra. Úgy ítélte meg, hogy a lány biztonságban tudása sokkal fontosabb, mint Loten teste, így ő az, akit mindenképp ki kell juttatniuk.
|
|
Azoir
Írónövendék
Posts: 229
|
Post by Azoir on Oct 15, 2017 20:33:54 GMT 1
- Értem, én, értem... - zuhant le maga mellé a keze Zennek. Másikkal ugyanakkor megemelte a kalapját, és megborzolta haját. Már ahol nem volt kopasz. Úgy látszik fejbúbján ritkásabb volt a szőr, mint az orra alatt, de a kor már csak ilyen. Kiszámíthatatlan helyeken rágja meg az embert. - Nos, az ember ilyenkor nem tehet semmit. Uraim, fejezzenek be mindent! Az erősítés már úton van; a helyszín az EE tulajdona! - kiáltotta, miközben szeme Shawnra villant, ékes bajsza alatt meg gúnyos vigyor suhant át.
Emberei visszavonszolták a két testet - a rendőrökét viszont magukkal vitték -, majd hajlongva elhagyták a szobát. Csupán a főnök maradt ott, a másik három társaságában. A lépések elhaltak, az emberek elhagyták az épületet. Ezzel csupán Zima nem volt kiegyezve, ő, akárcsak az érkezéskor, nem érzékelte a talpakat. Igaz, sebei még hasogattak, de nem akarta elhinni, hogy ez a fájdalom miatt van. Tudta, vagy legalábbis hitte, hogy a háttérben sokkal nagyobb oka van ennek az egésznek.
- Hát akkor, nagyon örültem! - csapta össze a bokáit Zen. - Mennyivel könnyebb dolgom lett volna, ha Ostoros Chen a környéken van... Biztos vagyok benne, hogy a mi kis Waltink is engedelmesebb lenne... Apropó Walti! Mit is mondtál? Velük vagy? Vagy csak egyedül? - keresztbe fonta a karjait, és vádlóan nézett a tudósra. Majd megvonta a vállát, és hátat fordított - Ha ellent mond az elnöknek, akkor tegye azt. Egy tudóson nem lehet kiigazodni. Micsoda furcsa bagázs... - hirtelen recsegő zaj tört elő belső zsebéből.
*Recsegés* Zen...Zen, hall engem? * recsegés* - A férfi kotorászni kezdett a zsebében majd ki vett egy adóvevőt. Büszkén fordult meg és mutogatott rá.
- Varrick új találmánya! Egy hordozható rádió! Mekkora agy az a figura! - örvendett, aztán a füléhez emelte.
*Recsegés* Bír velük? Kell erősít... *recsegés* ...lene?
- Uram, a sötétben nem nagyon tudok mit csinálni. De ha fény lenne, akkor a tűzidomár kapna erőre.
*Recsegés* ...tem! Megpróbálja?
- Nem... Azt hiszem még nem, uram! - válaszolta csalódottan Zen. - Ezek eltángálnának.
*Recsegés* Kell a tudós! Nagyon kell! *recsegés* Vigye a laborba! Vége! - és a rádió elcsendesedett.
Zen Walterra nézett. Szemük megütközött, mintha gondolatban keltek volna birokra, aztán sóhajtott a vendég. Eggyel hátrébb lépett, miközben megemelte a kalapját. Majd Zima és Shawn felé fordult.
- Hát én most távozok. Maguknak pedig ajánlom figyelmükbe a szellemátjárót. Végül is az EE emberit mészárolják ott halomra. De, ahogy a tiszt is mondta, az ilyen esetek a hadsereg hatáskörébe tartoznak. Aztán végül hadd adjak egy tanácsot!
Ebben a sötét világban nem tudhatod, hogy akivel szemben találod magad az barát, vagy ellenség. Egyre többször derül ki, hogy akiben megbízol, az ellenfeled, és akit megölnél, csak jót akar. Remélem önök mind nyitott szemmel járnak!
Mondatát Shawnnak és Walternak szánta. Ezután kalapot emelt - főként Zimának -, majd ő maga is elhagyta az épületet. (Zima most sem hallotta lépéseit.) Még hallották, ahogy kint beindul egy motor, majd egy nehezebb autó elbrummog az utcán. Utána csend következett. És a kérdés.
Miért nem fogadott szót Zen a hangnak? Mi lesz Loten sorsa? Mi lesz Korra sorsa? Ki az a Walter Rabidus? És persze mit fog tenni most Zima és Shawn?
Vajon a föld és jég börtönének hatalmas és kesze-kusza rejtélye kijátszotta már minden kártyáját? |
|
Dogorn
FRPG Guru
"I have respect for people who live a fulfilled life."
Posts: 565
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Dogorn on Oct 15, 2017 21:55:20 GMT 1
Már éppen félbe akarta szakítani Shawn mondandóját, amikor megszólalt egy mély hang a sötétben. Zen volt az, a titkosszolgálat főnöke, egy kisebb hadsereggel. Úgy néz ki, Walt csak azt hitte, hogy senki se tud róla. ~ MICSODA?! Hogyan találtak ránk?! ~A tudós egy szót se tudott szólni, a meglepetéstől. Először csak hebegett-habogott, nem is értette, hogy mi folyik körülötte, viszont a laboratórium szó hallatán felkapta a fejét. ~ Labor? Minden ami kell? Emberek, gépek, pénz és elismerés? ~ Ez a szép kép csak addig tartott, amíg fel nem merült a kérdés, hogy ki alá tartozik. Az elnök alá? Shawn alá? Vagy csak úgy befogni, mint valami állatot? Láthatóan nem tetszett a férfinek. Mintha valami sötét aura áradt ki volna belőle. Komor tekintetével követte Zen arcát. ~ Foglyok voltunk abban a laborban... Mindenféle kegyetlen vizsgálatnak kitettek minket... Most meg munkát ajánlanak? ~ Férgek! Megint be akarnak vinni! Rohadékok!~ Nem! Nem megyünk sehova! ~ Gyerünk! Öljük meg őket! Esélyük sincs a sötétben! Elvágjuk a torkukat! Egyenként...~ Ne! Talán elkerülhetjük a harcot... ~ Fogd be Walt! Gyerünk! Tudják, hogy kik vagyunk! Fújd el a lámpást és rendezzünk vérfürdőt!A tudós láthatóan szorongott. Néha tikkelt a szeme és jó alaposan kirázta a hideg. Azonban, Shawnnak valahogy sikerült kibeszélnie magukat a szituációból. De ezzel még nem zárult le minden. A helységben már csak négyen maradtak, plusz Loten és az avatár. Zen ismét megkérdezte, hogy hova tartozik a Walter. Belső vívódása ekkor volt a legnagyobb. Többször elindult a férfi felé, hogy véget vessen az életének, de azonnal meg is torpant. Szabályosan úgy érezte, mintha kettészakadna, de végül kudarcot vallott a szellem énje. Az adóvevő felkeltette egy pillanatra az érdeklődését, de amint meghallotta Varrick nevét, ismét pattanásig feszült, aminek feszülnie kellett. ~ Nem hiszem el, hogy megint kitalált valamit az az idióta... Előttem! ~ De az az ellentmondás sehogy sem fért a fejébe. Jött az utasítás, hogy vissza kell vinni Waltert, erre nem tett semmit. Úgy beszélt, mintha képesek lennének befolyásolni a sötétséget, ugyanakkor a sötétben valamit nem tudtak megtenni, talán a tudóssal kapcsolatban. Ilyen és ehhez hasonló gondolatok cikáztak végig Walt fejében. Szinte teljesen lefagyott. Ez egyszerre sok volt neki. Amikor már azt hitte, hogy Zimán és Shawnon kívül nem tudnak róla semmit, kiderült, hogy a szabadság közelébe se ért... Előtte úgy érezte, tudja, hogy mi folyik itt... Meg volt győződve róla... Erre kiderült, hogy semmit se értett és nem is ért... És ez a gondolat, ez az ismeretlen érzés megőrjítette. Már nem volt olyan magabiztos, mint amikor belépett a rendőrségre, vagy amikor beszédbe elegyedett a párral. Úgy érezte, mintha megváltozott volna körülötte, a jól ismert világ. Már-már szinte kétségbeesett, megtört. Amit nem volt nehéz észrevenni. Görnyedten állt, karba tett kézzel, mint aki fázik, összeráncolt szemöldökkel és tágra nyílt szemekkel bambult a semmibe.  ~ Fogalmam sincs, hogy mit tegyünk... Még sose éreztem magam ennyire kellemetlenül... Mit tegyünk? ~ Kérdezte, de a fejében lévő hang nem válaszolt. |
|
Zima
FRPG Guru
Posts: 590
Elfoglaltság: Elfoglalt
|
Post by Zima on Oct 16, 2017 0:08:52 GMT 1
Shawn kezelte a helyzetet, ahogy csak tudta. Elég jól hazudott, de Zima - bár magának sem szívesen ismerte be – kételkedett a sikerben. Zen műsora láttán a legrosszabbra készült. Ott hagyták Korrát és Lotent, de a többi testet elvitték. ~ Biztos őket is a laborba viszik… ~ Aggasztotta a gondolat. Na meg az is, hogy nem érezte a távozáskor sem a lépteket. ~ Meg kell tudnom, hogy csinálják… ~ Zen is lassan készülődött elfelé. ~ Hogy jön ide Ostoros Chen? ~ Waltot kérdezte még, hogy mi legyen. A tudós remegett, össze volt zavarodva. Zima valószínűleg érezhette, hogy itt valami nem stimmel. Mármint a valóság és a Zen által elmondottakban… A rendőr rádiója recsegni kezdett, majd valaki beszélni kezdett rajta. ~ Varrick… Hogyne tudna bármit is csinálni? Képes fényt alkotni, amivel akár Shawn újra tudna idomítani? Nem értem… Mit akar megpróbálni? Eltángálnánk? Talán… ha össze tudnánk fogni… Minden olyan zavaros… ~ Miután távozott, Zima még pislogott. ~ Sürgősen az átjáróhoz kell mennünk! Ez nem állapot… Miért van mindenhol ennyi halott? Kinek jó ez? Kire utalhatott a tanácsával?~ Cikáztak a fejében a gondolatok. A többiekre nézett. Walter láttán kissé meglepődött, főleg azon, amit a tudós iránt érzett. Sajnálat…? Shawnra nézett, majd egy apró kézmozdulattal kérte, hogy ne csináljon/mondjon semmit. Közelebb lépett Walterhez. Tudta, hogy a férfi teljesen labilis és van benne egy kiszámíthatatlan szellem, de döntött.
- Walter… Walter hall engem?
Hangja gyengéd, kedves. Óvatosan megérinti a nem-szellem vállát (persze nem tudja, hogy a másik karja szellem).
- Walter… Ha szeretne róla beszélni, mi meghallgatjuk. Ha nem, hát nem. De álljunk hozzá kitalálni a továbbiakat, jó?
Remélte, hogy Shawn nem avatkozik közbe. Na meg hogy Walt nem támad rá. Azért észrevétlenül figyelt a környezetére, ha esetleg el kéne ugrania. Lehet, hogy Walter lelkén szárad több ember élete… lehet, hogy csak egy áldozat, akit most akarnak beszervezni… Valahogy inkább az utóbbi felé hajlott. Nem olyannak „ismerte meg”, mint aki alárendeltként dolgozna, és nagyon látható akarna lenni mások számára. Persze ki kell deríteniük, mennyire és miben sáros. Nem gondolta, hogy teljesen ártatlan lenne… Talán megtudják…~ Kérlek Kicsim, bízz bennem! Hátha az idióta, naiv kedvességem jobban beválik a szarkazmusodnál… ~
|
|
Dogorn
FRPG Guru
"I have respect for people who live a fulfilled life."
Posts: 565
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Dogorn on Oct 16, 2017 16:07:52 GMT 1
~ Mit tegyünk? Mit tegyünk? Mit tegyünk? Mit tegyünk? ~ Hajtogatta magában, de akkor Zima megszólítótta és megfogta a férfi jobb vállát. Walter először megijedt és hirtelen megragadta a szellem karjával, a lány kezét, majd váratlanul felé fordult és a szemébe nézett. Feldúlt volt. A teljes őrület határán egyensúlyozott. Félt, mert egy ismeretlen világba került, ahol semminek sincs meg a magyarázata. Pár másodperc után meggyőződött róla, hogy nem fenyegeti semmiféle veszély, ezért lassan engedett a szorításból, ismét karba tette a kezét és vett egy mély levegőt. - Sajnálom... - Suttogta Zimának. Miután Zima bátorítani próbálta, leporolta magát, a karjait a teste mellé helyezte és kihúzta magát. - Köszönöm, a megelőlegezett bizalmat, illetve minden mást is, kedves Zima... Igazad van! Ki kell találni a továbbiakat! Nem ülhetek itt csak azért, mert elbizonytalanodtam valamiben, vagy valamit nem érek! Ezért vannak a tudósok! Hogy felfedezzék az, amit előttük eddig még senki! Nem állhatok meg most, mert kellemetlen atrocitások értek! Ki kell bogozzam ezt a katyvaszt, ami most itt történik! Ez most a prioritásom! Köszönöm... Valamint kérlek, bátran tegezz! - Walter maga mögött hagyta a komor arcát. Most egy teljesen új formáját vette föl a mosolynak. Egy vagonnyi kalandvágy, egy kalapnyi izgalom és talán egy késhegynyi kedvesség. Talán... ~ Walti... Mi a fene van veled? Szívódjunk fel és később levadásszuk a titkosrendőrség embereit! Aztán Zen-t! Végül talán az elnököt... Ezt ezt a kettőt is ki kellene véreztetni. Túl sokat tudnak...~ Addig nem csinálunk semmit, amíg rá nem jövünk a dolgok nyitjára! ~ Hozzájuk verődünk? Felcsapunk nyomozónak? Jó... Rendben van... De aztán megbosszuljuk, amit velünk tettek! És teszünk róla, hogy soha többé ne fordulhasson elő!~ Jóóó... Jóóó, rendben... De szövetségesekre akkor is szükségünk lesz... ~ Ezek? A kislány és a hülye barátja? Walter... Walter... Mit művelsz? Egyre rosszabb és rosszabb döntéseket hozol... Ennek így nem lesz jó vége...A férfi jól körbenézett, megbizonyosodott róla, hogy rajtuk kívül senki más sincs a helyszínen. - Gondolom érdekel, hogy mi a helyzet velem kapcsolatban... Itt most értem ez alatt az imént említett laboratóriumi dolg... - Ne!Vágott közbe saját maga, egy mély, rekedtes hangon. Pár másodpercnyi tikkelés és viaskodás után azonban folytatta. - Létrehoztam valamit, amire mindenkinek szüksége van... Aki ezt a valamit birtokolja, arra nem vonatkoznak az emberekre vonatkozó szabályok. Akinek ez a markában van, az hatalmas erővel rendelkezik. Elfogtak és bezártak a laborba. De nem dolgozni voltam ott... Gonosz kísérleteket végeztek rajtam és szinte halálra kínoztak! De szerencsére sikerült elszöknöm és kivégeztem az egész bagázst... Mindenkit! Szépen... Lassan... Egyenként... Nem szenvedtek sokáig... - Pár másodperc némaság után összecsapta a tenyerét és dörzsölni kezdte kezeit. - Most viszont fűt a tettvágy! Rendbe akarom tenni a gondolataimat! Rá akarok jönni, hogy mi ez az egész! Véleményem szerint vessünk egy pillantást arra a bizonyos átjáróra! Érdekes kis kalandnak nézünk elébe! Persze csak ha megengeditek, hogy segítsek! - Vette elő a legbarátságosabb arckifejezését, miközben hátra tette a kezeit. |
|
Ben
Szerepjátékok Istene
"Supreme excellence consists in breaking the enemy's resistance without fighting."
Posts: 1,150
Elfoglaltság: Elfoglalt
|
Post by Ben on Oct 21, 2017 20:39:33 GMT 1
Zen nem fordult ellenük, és a mai nap ez volt az egyetlen jó hír számukra. A gyors beleegyezés azonban rendkívül gyanús volt Shawn számára, és férfi aggodalma hamarosan csak fokozódott. Az adóvevő lenyűgözte őt, a hallottaktól viszont rögtön alább hagyott a szerkezet iránti érdeklődése.
Nem tudta, hogy hogyan reagálja le a csevegést, kételkedett abban, hogy Zen válaszol neki, de azért feltette a kérdést.
- Ki kapna erőre? Miről beszél?
Aztán a férfi távozott, ők pedig magukra maradtak. Waltert látszólag felzaklatta a találgatás, mert furcsán viselkedett. Nagyon furcsán. Shawn épp beszédre nyitotta volna a száját, ám kedvese megelőzte. Nem örült a dolognak, de nem tette szóvá. Talán a szavakkal töbre mennek majd, mint a szarkazmussal. Ekkor azonban Walter megragadta Zima kezét, amivel átlépett egy határt. Shawn reflexből ugyanígy cselekedett, és egy mindent elmondó tekintettel közölte: Ez egy rossz ötlet volt, hagyd abba.
Zima terve működött, azonban Shawn nem volt odáig és vissza a hallottaktól. Valamilyen szinten megértette a férfi problémáit, azonban a stílus, ahogy az emberek megöléséről beszél. Mintha nem is érezne megbánást, bűntudatot.
Alig hallhatóan összekoccant a foga, amikor a lény -innentől nem hajlandó embernek nevezni - felajánlotta a segítségét. Szerelmére nézett, jelezvén, hogy nem tartja jó ötletnek, hogy Walter tudja, hogy Zima hol lakik.
- Szívem, a Sárkányházaknál lévő előörshöz kell vinnünk Korrát. Az orvosok talán tudnak valamit tenni ellene. – Ekkor a szellemre nézett – Ne vegye sértésnek, de talán jobban járna, ha nem tartana velünk. Valószínűleg magát is be akarnánk vinni.
Lehet, hogy a lány megelőlegezte a bizalmát Walter felé, Shawnét viszont ki kellett érdemelni. Walter pedig minden egyes mondattal leírja magát a szemében.
Remélte, hogy kedvese vette a lapot. A férfi felé fordult, és jobbját nyújtott felé.
- Igen, örülnénk, ha segítenél. Minden bevethető erőre szükség van. Sajnálom, ha lenézően bántam önnel… akarom mondani, veled. Partnerek?
|
|
Dogorn
FRPG Guru
"I have respect for people who live a fulfilled life."
Posts: 565
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Dogorn on Oct 21, 2017 21:57:21 GMT 1
Walt elkapta Zima kezét, de Shawn is beszállt a buliba és megragadta a férfi árnykarját. A tudós nem engedett. Lassan felnézett a tűzidomárra és mikor az közölte vele, hogy rossz ötlet volt, fancsali képet vágott. - Ne aggódjon... A világért sem ártanék ennek az ártatlan lánynak... Csupán meglepődtem... Nos, ha megtenné? - Tekintett a Shawn kezére, ami még mindig Waltert szorította. Amint elengedte, Walter is úgy tett a Zimával, majd elnézést kért. Shawn szavait furcsának találta. ~ Jobban járnánk, ha nem tartanánk velük, de jól jön a segítség? Aztán bocsánatot kér az eddigiekért? ~ Walt... Azt csinálsz amit akarsz, engem nem nagyon érdekel... De az is biztos, hogy teljesen palira vesznek! Főleg a srác... Milyen füled van neked, hogy nem hallod a hangjában, a szavak mögött meglapuló rosszindulatot?~ Nyugalom, nem vagyok teljesen idióta... Viszont szükségem van rájuk, hogy gyarapítsam tudástáram. Valamint a lány egész kedves és nem teljesen agyhalott idióta... Szóval jól megleszünk! Mikor Shawn jobbját nyújtotta Walter egy másodpercig hezitált, majd egy pillanatra mosoly került az arcára. - Ha komolyan gondolja... Illetve gondolod. - Kacsinott egyet, majd közelebb lépett a tűzidomárhoz. - Akkor elfogadom a bocsánatkérést. Valamint én is sajnálom, ha illetlenül viselkedtem veletek. És örömmel segítek... Partner... - Szólt vigyorogva, majd ő is kézfogásra nyújtotta jobb kezét. Azonban valami megváltozott. A sötétség új formát öltött. Szinte tapintani lehetett. Walt karján a fehér bőr lassan teljesen elfeketedett. Hosszú karmai nőttek és pengeéles tüskék meredeztek ki az alkarjából. A tudós nem tett semmit, csak mosolygott és kézfogásra tartotta a kezét, aminek a létrejötte Shawnon múlt. - Ha már partnerek leszünk, jobb ha tudjátok... - |
|
Zima
FRPG Guru
Posts: 590
Elfoglaltság: Elfoglalt
|
Post by Zima on Oct 21, 2017 22:46:33 GMT 1
Walter hirtelen megragadta a karját. Zima megijedt, de ezt nem mutatta ki. Megőrizte a hidegvérét. ~ Csak megrémült… Nem számított rá… Minél inkább nyugton maradok, annál nagyobb az esélye, hogy lehiggad és elenged. ~ Shawn persze rögtön mellette termett. A hőse… viszont kissé összeszorította a fogait. Csak nehogy pont ezért akarja Walt eltörni a kezét… Szerencsére túlaggódta, mert miután kedvese engedelmeskedett, Walter is elengedte. Plusz még bocsánatot is kért. Haloványan rámosolygott.
- Rendben. – válaszolt a tegezésre.
Walt megnyílt nekik, azaz bevált a terve. Büszke volt magára, de ugyanakkor egy hosszú „fúúúúúú”-t is kiengedett volna a száján. ~ Miért van különleges tehetségem az őrültekkel való találkozáshoz…? ~ Erős lett volna azt mondani, hogy bizalmat szavazott neki, mert ez nem teljesen így volt. Egyszerűen csak bevetette a rutinját, mert úgy látta, azzal többre mennek. Na jó… alapból is egy jótét lélek… ~ A stílusa, ahogy az eseményekről beszélt, a halottak… meg úgy minden… shaj… de kénytelenek vagyunk együttműködni vele… ~
Miután a tudós felajánlotta a segítségét, Shawn rögtön előállt egy ötlettel. Zimának nem tetszett. Tudta, miért mondja, és abszolút értékelte és nem is akarta volna megmutatni az otthonát Waltnak… De akkor is… Minél előbb az átjáróhoz kéne menni… ~ Nem lenne jobb, ha Korrát is vinnénk? Bár akkor folyamatosan figyelni kéne rá és nem valószínű, hogy ha meg is találjuk a szellemét, fog tudni bármit is tenni… Elég rossz állapotban van… ~ Az előőrsöt viszont nettó baromságnak tartotta. Nem gondolta, hogy túl nagy esély van segítőkész tiszteket találni. Nem szívesen hagyná ott Korrát, felesleges kör lenne… A Légtemplom-szigetet sem dobhatja be, hiába említette korábban Shawnnak… Tenzinékre sem akarja rászabadítani a flúgost… Nem jó… sehogy sem jó… csak fogy az idejük… És talán tényleg az átjárónál kéne lenniük…
Próbált gondolkodni… kell lennie valami jobb megoldásnak… És ekkor leesett neki... Nincs is előőrs! ~ Basszus Shawni! Ehhez már fáradt vagyok... de már értem... ~ Közben Shawn a férfihez fordult. Nem egészen értette, kedvese voltaképp mit csinál… egyik pillanatban még fel akarja adni, másikban szövetkezne? De bocsánatot kért. Walter pedig elfogadta. Valamint az aurája megváltozott és a karja is átalakult. Fantasztikus… Csak bólint, hogy tudomásul vette. Aztán gondolt egyet.
- Szerintem inkább két csapatra kéne válnunk. Mi lenne, ha ti előremennétek a portálhoz? Zen szavai alapján baj van és talán ott találunk válaszokat. Én meg elvinném Korrát egy biztos helyre. Aztán könnyebben meg tudnálak találni benneteket. Rendben?
Ha beleegyeznek, akkor elindul az ajtó felé. Menet közben mélyen elmerengett. Valahogy kedvesével is stratégiát kéne egyeztetnie, mert az úgy nem lesz jó, hogy különböző féleképpen beszélnek Walttal… ~ Shajaj…~ De talán most... talán Shawn legalább megpróbál bizalmat színlelni. Remélte, így lesz...
|
|
Azoir
Írónövendék
Posts: 229
|
Post by Azoir on Oct 24, 2017 21:00:04 GMT 1
Közös érdekből nem köttetik szövetség, fegyverszünet nem szül bizalmat. Néma megbékélés, gyanakvó pillantások, és remények maradtak a békés útra. Igen, ezzel lehetne jellemezni a kapitányságot elhagyó csapatot. Kint még mindig a sötét várta őket, de volt, akit nem lepett meg. Walter a lehető legnagyobb nyugodtsággal sétált ki az ajtón, már régen beleveszve a bosszúval tűzdelt gondolataiban, melyekben a legújabb találmányával bizonyítja rá a Varrick-re, hogy bizony csak kontár a feltalálók csarnokában.
Shawn reflexből fényt akart csinálni; eredménytelenül. A sötét még mindig blokkolta képességét, habár érezte, energiái már nincsenek annyira elzárkózva mint voltak; és a sötét is halványabb lett egy fokkal. Az út első részét közösen tették meg. A tűzidomár minden kézfogás ellenére igyekezett mindig úgy helyezkedni, hogy kedves és a furcsa lény között legyen; alkalomadtán ő fogja fel a támadást; vagy indítson egyet. Az egyik sarkon aztán Zima intett; innentől egyedül teszi meg az utat.
Volt valami furcsa abban, hogy Zima elment. Valahogy a levegő megfagyott az otthagyottak között. Shawn már most távolinak érezte a lányt, tudta, kilépett abból a zónából, ahonnan megvédhetné. És aggodalmát csak tetézte az emlék; a támadás, ami eltalálta kedvesét. Vajon tényleg biztonságban lesz?
Walter sem vélekedett másképp. Félreértés ne essék, nem aggódott a lányért, de valahogy mégsem akaródzott tovamenni. Fejében egy hang élesen bírálta, hogy esélye nyílik megölni azokat, kik tudják a titkát; és a földidomár eltűnése csak az ász kártyát adja a kezébe, mégsem tett semmit. Gonosz elméje, mely a logikát nem tartja többre a légzésnél – mármint nehézség tekintetében –, és furcsa mivoltja jelezte számára; veszélyes a sötét város.
Így hát Zima akár tudta, akár nem, a két alak ott maradt a sarkon, és eszük ágában sem volt elindulni. A földidomárt most amúgy is más gondok zavarták. Az avatárt a családjának kell adnia, hogy vigyázzanak rá, és ennél nagyobb veszélyt nem is adhatott volna nekik. Az útja csendes volt, mégis rémisztő. Ha nem is látta; nem is halotta, de talpának minden egyes földhöz csapódásakor érezte, a város tele van bolyongó emberekkel, nyugtalansággal és őrülettel. És ezt csak tetézte, hogy egyedül sétált. Néha, egy-egy ház mellett hallott egy sikolyt, egy őrült kiáltást, de olyankor nem állt meg; inkább meggyorsította lépteit. Végül hazaért. Haza. Mit nem adhatott volna azért, ha bevethette volna magát egy ágyba, hogy másnapra kiderüljön, az egész csak egy rossz álom volt. De nem az volt.
Családja, még ha aggódott is, befogadta Korra testét. De maguk épségénél jobban féltették a lányt, és kérdések záporoztak, merre van most Shawn? Zima elmagyarázta a helyzetet, de érezte, nem kellene tovább maradnia. Sok időt tölteni a szeretteinél, ilyen támadások után veszélyes volt. El is köszönt, és amilyen gyorsan csak tudott, elindult vissza. Az útja most még egy aggodalommal megtoldódott; családja az avatárt őrzi, amikor az ellenségnek szüksége van rá.
Hogy a gondolataiban való elveszés miatt; vagy a levegőidomár könnyedsége miatt, de nem érezte, ahogy a sötétben megérkezik egy vendég. Látni, talán látni vélte; ha nem is érezte, de attól is csak megijedni tudott; Vérző fejjel állt előtte Loten a levegőidomár, akit a kapitányságon hagytak. A törött orrú most már semmit nem bízott a véletlenre, kardot rántott. Támadott. Zima földfallal védett, de mire leengedte azt, a támadó eltűnt. Pontosabban mögé került. Most szúrt. A lány behunyta a szemeit, arca és gyomra összerándult, de nem történt semmi. Óvatosan kikandikált, majd megpillantotta, ahogy Walter szinte a sötétségből jelent meg, és kapta el Lotent. Gyors, halk reccsenés, és máris halott volt.
Shawn is odaért, egyenesen karjaiba zárta kedvesét. Közben a földön fekvő hullát, és a mellette álló furcsa alakot nézte. Miért tette? Mi okból, mi céllal? Hogyan? Kérdések. Újabb átkozott kérdések. Mintha a város maga is csak egy kérdőjel lenne. Válaszok pedig sehol.
Bizalom? Nem. Szövetség? Nem. Kedvesség? Nem. Walter tettére nem volt magyarázat; pedig a tudós feje visszhangzott belülről. Egyetlen mondat ismétlődött benne újra és újra. „Jól tetted! Ő is ismerte a titkunkat!”
Most már csak egy dolog maradt. Egyetlen egy. Menni. Menni előre a sötétben, harcolni a láthatatlan ellenféllel és eljutni a szellemátjáróhoz. És talán ott majd kiderül, kinek a bűzös kedvtelése működteti ezt a szörnyű és kiszámíthatatlan haláljátékot.
Valahol a messzeségben harang kongott; nyolcat ütött. |
|
Dogorn
FRPG Guru
"I have respect for people who live a fulfilled life."
Posts: 565
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Dogorn on Oct 25, 2017 17:07:04 GMT 1
Mikor Shawn és Walt kezet fogtak, a tudós a kezére tekintett és lassan ismét visszanyerte a keze eredeti adottságait. A sötétség apró parazitaként mászott vissza az ingujjába és tűnt el a kíváncsi szemek elől. Zima bólintására Walt is hasonlóan cselekedett. Az egyezség megköttetett. A férfi még mindig érezte a feszültséget a levegőben, de úgy gondolta, hogy nem fogják őt elárulni. Legalábbis addig biztos nem, amíg nem a tudós csinál valami meggondolatlanságot. Zima ötletére, Walt egy pillanatra felháborodott, miszerint a lány egyedül elviszi Korrát. - Egyedül?! De hát... - A férfin látszott, hogy gondolkodóba esett, majd egy egyszerű legyintéssel hagyta is a dolgot. ~ Retteg tőlünk... El akarja rejteni előlünk az avatárt, egy úgynevezett "biztonságos helyre"... De vajon hova? ~ Egyértelmű... A lakására, barátokhoz, rokonokhoz, vagy valami hasonló. A lényeg az, hogy valakihez olyanhoz fog kerülni az avatar, akiben megbízik. Akit nem szívesen mutatna be nekünk... ~ Mi lenne, hogyha követnénk? Tudod... Csak úgy, kíváncsiságból? ~ Nem lenne okos döntés. Shawnt kiakasztanánk, ahogy a lányt is és akkor kénytelenek lennénk más módszerekhez folyamodni. Akkor aztán lőttek volna az egyességnek. Ha baj lesz, vagy szükségünk lesz az avatárra, úgyis elmondják majd nekünk, hogy hol van a rejtekhely. Ilyen az emberi természet... Indulásra várva azonban Walter ismét megszólalt. - Akkor most itt hagyjuk bezárva a gyilkost? Szerintem nem jó ötlet... Mondjuk nem fogom tovább cipelni. Mi lenne, ha... Tudjátok... - Majd végighúzta a mutatóujját a saját torkán. De miután elvetették az ötletet, csak megvonta a vállát. Miután szétváltak és elindultak az átjáró fele, a tudós fejét egyből elöntötték a gondolatok. ~ Nincs itt az üvegidomár Walti... Mit szólnál ahhoz, ha megrövidítenénk azoknak a listáját, akik tudják, hogy kik vagyunk valójában? ~ Felejtsd el... Megállapodtunk és én betartom a szavamat! Hacsak, nem nyílik alkalom arra, hogy... Takarodj ki a fejemből!! Ne próbálj meg befolyásolni! ~ Nyugalom, nyugalom... Egy csónakban evezünk, ha nem tűnt volna még fel! Ha meghalsz, akkor én is! És szerintem ez fordítva is igaz lesz... ~ Meghalnék, ha eltűnnél? ~ Valószínű... Már-már teljesen eggyé olvadtunk. Ha eltűnnék, te is. Félig ember vagy, félig pedig szellem. Ha eltűnne a félig szellem éned, mit kezdenél egy fél emberrel? Semmit! Nah látod! Szóval dolgozzunk össze! És... ~ Nem! Nem... Nem csinálunk semmi meggondolatlanságot... Shawn és Walt egymás mellett sétáltak, de a tudós egy nyamvadt szót sem szólt, csak zsebre dugott kézzel és görnyedt testtartással ballagott a sötétben, amikor megérzett valamit. - A barátnőd veszélyben van... - Mondta, majd mintha kámforrá vált volna, eltűnt a sötétségben Shawn szemei elől. Walter szél sebesen közlekedett, szinte repült. Tudta, hogy merre kell menjen. A sötétség volt az ő szakterülete. Már messziről megpillantotta Lotent és a vele küzdő Zimát. Emberfeletti sebességgel ott termett, pont mikor be akarta vinni a végzetes találatot a férfi. Zima megfordult és csak annyit láthatott, hogy Loten szúrásra készült, de megállt még mielőtt megsebesíthette volna a lányt. A furcsaság pillanatokon belül értelmet nyert, mikor meglátta Waltert mögötte, valamit azt is, ahogyan a levegőidomár mellkasából 5 fekete tüske csúszott elő szépen, lassan a tüdején keresztül. A szellem hátba szúrta Lotent pengeéles karmaival, de ez nem volt neki elég. Egy váratlan mozdulattal kirántotta karmait a hátából, majd egy suhintással levágta a fejét. Walter jobb kezével letörölte az arcára fröcskölt vért, kihúzta magát, megigazította ruháját, csípőre tette a bal kezét, majd egy nagy mosollyal az arcán, megjegyezte. - Igazán nincs mit...Vörösen izzó szemei, mintha csak fáklyák lettek volna.
|
|
Ben
Szerepjátékok Istene
"Supreme excellence consists in breaking the enemy's resistance without fighting."
Posts: 1,150
Elfoglaltság: Elfoglalt
|
Post by Ben on Oct 28, 2017 18:24:57 GMT 1
Egy csókkal körített öleléssel búcsúzott el kedvesétől, majd mikor a kezéből szabaduló lágy ujjak nem érintették már sajátjait, a levegő megfagyott körülötte. Ahogy kedvese egybeolvadt a sötétséggel, úgy halt ki minden élet a városban.
A sötét tornyok, a nesztelen táj a Ködöt juttaták eszébe. A bűnhődése része volt az, hogy senki nem szólt hozzá. Ha mégis, akkor is csak azt hallgatta, ami a legjobban fáj. Vagy ezeket ő maga mondta volna? Nem, akkor nem őrizte volna meg az ép elméjét odabent.
Tekintete Walterra terelődött, nem akarta ő megtenni az első lépést. Illetve de, azonban az ellenkező irányba. Zima felé. A szellem azonban nem mozdult, és ez a férfit is maradásra késztette. Kínos csendben ácsorogtak egymás mellett, Shawn nem szólt egy szót sem, ahogy Walter sem. Addig nem, amíg valami olyasmit mondott, ami mozgásra nem bírta volna Shawnt. Zima veszélyben van…
Ideje sem volt kérdezni, a szellem eltűnt, mint a kámfor, ám a férfi sem időzött sokáig. Legyőzte a sötétség által maga köré vont korlátokat, és rohanni kezdett. Bár nem sokat látott maga elé, elméjében látta maga előtt az utca képét. Ismert minden egyes kanyart, csatornafedelet ami kedvese házához vezette.
Talán először nem is látta, csak érezte kedvese jelenlétét, amikor újra a karjaiba fonta. Teljes testével védte őt egy hullától, és talán attól is aki végzett vele.
- Jól vagy? Megsérültél?
Ezek a szavak hagyták el először a száját. Walternak pusztán egy biccentéssel köszönte meg a történteket. Nem volt az a hálálkodó fajta.
|
|
Zima
FRPG Guru
Posts: 590
Elfoglaltság: Elfoglalt
|
Post by Zima on Oct 28, 2017 22:14:20 GMT 1
Lassan megérkeztek az elágazáshoz. Zima kissé kelletlenül búcsúzott el. Viszonozta az ölelést és a csókot is, majd elindult. Nem nézett hátra, csak ment. Nem rohant, de léptei sietősek voltak. Minél előbb haza szeretett volna érni. Nem akarta, hogy esetleg út közben kiszúrják őket. Vajon meg tudná védeni egyedül Korrát? Egyedül… nem hagyta, hogy a félelem hatalmába kerítse. Ő nem olyan, mint a többi ember, akin eluralkodott a kétségbeesés. Neki feladata van.
Ahogy hazaért röviden vázolta a helyzetet. Családja persze együttműködött vele, de nem csak annyival, hogy befogadták Korrát. Húga rögtön kiszúrta a sérülését, amiről a lány szinte meg is feledkezett. Amíg anyjuk az avatárt vizsgálta, Aylee gyorsan ellátta nővérét. Neki is sokkal könnyebb volt így a szilánkok nélkül. Párat azért megtisztított és elrakott. Apja addig egy kis táskába összerakott neki élelmet, vizet, zseblámpát meg a kérésére egy doboz gyufát is. Zima nem időzött otthon sokat. A búcsú után még visszanézett az ajtóból. Szemeibe könnyek szöktek.
- Köszönöm! És sajnálom…
Elindult. Ahogy távolodott szíve egyre nehezebbé vált. Aggódott családjáért. Igyekezett elhessegetni a gondolatait. Lépteit megszaporázta, hisz be kell érnie a többieket. ~ Ugye Walter betartotta a szavát? ~ Remélte, hogy legalább megtűrik egymást. Ahogy az utat figyelte egy alakot szúrt ki. De valami nem stimmelt. Nem érezte! Megijedt, de nem esett kétségbe. Időben tudta hárítani a felé lendülő csapást. ~ Mit akar tőlem? Hova lett? ~ Ekkor érezte meg Loten jelenlétét a háta mögül. Nem volt ideje reagálni. ~ Ennyi lett volna? ~ Ám a szúrás nem következett be. Éppen hogy csak eljutott erre a gondolatra és hátranézett meglátta a férfi testéből kiálló karmokat. Már éppen hogy fellélegzett volna szemtanúja volt annak, ahogy Walter lefejezi a légidomárt. Túl közel volt, tekintetét nem bírta elkapni. ~ Én leszek a következő? ~ Kérdezte magában. Lefagyott. Csak ott állt és nézte a tudóst. Arcára leginkább döbbenet ült ki. Egészen addig így is maradt, amíg Shawn magához nem ölelte. Odabújt hozzá, arcát a mellkasába fúrta. Zavarta, hogy nem tudta megvédeni magát. Ha túlélik ezt az őrületet keményebben kell képeznie magát. Shawn kérdései csak pár pillanattal később jutottak el a tudatáig. Kicsit elhúzódott, de csak annyira, hogy kedvese szemébe nézhessen.
- Megvagyok. Nem sérültem meg. Hála Waltnak.
A férfire néz. Arcáról leginkább csak fásultság olvasható le.
- Köszönöm!
Biztos volt abban, hogy a lefejezés még kísérteni fogja rémálmaiban, de megmentette. Mondjuk már azzal, hogy átszúrta a testét… Megrázta magát. Dolguk van. A két férfire nézett.
- Menjünk! Ha nem bánjátok, földidomár módra…
Ezzel idomítani kezdett. Hajtotta az adrenalin és az idegesség. A föld megindult alattuk, és ha nem akadályozza őket semmi, akkor egyenesen az átjáróig. A mozgás egészen megnyugtatja. Egyikükhöz sem szól az út során. Koncentrál a környezetre, nehogy belefussanak valamibe. Ha megérkeznek és van rá lehetőségük, megosztja velük a vizet és az ennivalót, valamint felajánlja a zseblámpát és a gyufát is.
|
|
Vett egy levegőt, majd teljesen más hangon szólalt meg, mint eddig. A lágy, kellemes, de ugyan akkor ijesztő hangját lecserélte valami egészen másra. Mintha egy másik ember szólalt volna meg, egy rekedtes, mély, baljóslatú, de ugyanakkor rémisztő hangon.
A tudós hátat fordított a párnak, majd ismét felemelte a kissé megviselt levegőidomárt és a cellák felé indult, akit azzal a lendülettel be is hajított a helyére.
