Dogorn
FRPG Guru
"I have respect for people who live a fulfilled life."
Posts: 565 
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Dogorn on Apr 24, 2016 11:32:41 GMT 1
static.zerochan.net/Eren.Jaeger.full.1628821.jpg Petra halála megérintette Eren-t. ~ Basszus... Ha feldobtam volna az inkognitómat és átváltoztam volna, akkor talán... De még nincs késő! Ha átváltoznék most, akkor lehet, hogy áldozatok nélkül győznénk. Meddig várjak még? Ha így folytatódik, akkor szépen lassan mindenkit megöl... Mikor adják már ki, az átkozott parancsot az átváltozásra?! ~ Miután eltört a fiú pengéje, a nőstényóriás megkeményített bőrétől, leszállt az egyik fa hatalmas ágára és előhúzott egy újat. - Francba! Hogy csinálta ezt? - Gondolkodott hangosan, majd kissé lemaradva a többiek után indult. Miközben haladt, Charlotte-ra terelődött a figyelme. A nő lovaglás közben felállt a nyeregből és elrugaszkodott a hátasától. Ugrás közben egy szempillantás alatt újraregenerálódott, az elvesztett keze, amivel meg is ragadta a levegőben, a manőverfelszerelését. Olyan gyorsan történt, hogy a fiú fel se bírta fogni. Charlotte hirtelen felgyorsult és Pixis-hez érve, átdöfte a pengét a hátán, majd a titán vállába kapaszkodott és tovább menekültek. - Te rohadék! - Üvöltötte, majd minden erejét beleadta, hogy felzárkózzon a többiekhez, de esélytelennek bizonyult. Tombolt benne a harag és az adrenalin is. De akkor elfogyott gáza és kénytelen volt leereszkedni a többiekhez. Letérdelt és mormogni kezdett magában. ~ Ha most átváltoznék... ~ Ekkor fölállt és már indult is Mikasa és Levi után, de Mayu megragadta a kezét. - Ugyan már Mayu! Ne légy hülye, engedj el! Ha nem kapjuk el, akkor... - Mondta, de Mayu közbeszólt. A fiú erősen rántott egyet a kezén, aminek következtében kicsúszott a lány szorításából. - Ha átváltozok, még utolérhetem őket és elkapjuk őket! - Mondta, hátat fordított és már harapott is az ujjába, de Mayu folytatta.
"Legalább most az egyszer higgy bennük!". A fiú lassan elemelte a kezét a szájától, majd remegve ökölbe szorította azt. - Megölöm... Megölöm az összeset! - Mondta, aztán mérgében beleütött az egyik fába, majd Pixis mellé sétált. ~ Ha átváltoztam volna elkerülhettük volna ezt az egészet! A rohadt életbe! Pixis is Petra életét dobtuk oda a semmiért... És még nem értek vissza a hadnagyék. Mikor Pixis elmondta, hogy ez az egész csak egy hatalmas terv része, meglepődött. - Tessék? Akkor az elrablásunk? A kínzásunk és a megmentésünk is? És a felderítő légió és a hadnagy árulása? Mind megtervezett? - Gondolkodott hangosan, de aztán Armin elmondta, hogy a nőstény titán, maga Annie. - Nem... Az nem lehet, hisz ő... Minek segített volna nekünk? Miért nem kapott el akkor? Ez lehetetlen... - Mondta kikerekedett szemekkel, aztán elhunyt a parancsnok. Eren csak hátat fordított és meglátta, hogy eltört Levi lába. ~ Rohadt életbe... Minden az én hibám... Legközelebbi összecsapásunk nem így fog kinézni! Azonnal átalakulok titánná és szétmarcangolom őket! |
|
Dogorn
FRPG Guru
"I have respect for people who live a fulfilled life."
Posts: 565
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Dogorn on Apr 24, 2016 12:21:26 GMT 1
 Armin próbálta megőrizni a hidegvérét. Csak biccentett egyet, amikor Pixis tanácsot adott neki. Lassan végignézte, ahogyan kilehelte a lelkét, majd összeráncolta a szemöldökét, a szemét becsukta vett egy hatalmas levegőt és szépen lassan kifújta. - Annie Leonhardt... - Mondta halkan. - Azok a mozdulatok és a tekintete... Hogy nem vettem észre, már akkor? Csak azért segített bejutni, hogy többet tudjon meg a tervünkről. Amúgy sose segített volna... Aztán meg csak úgy eltűnt. Biztos vagyok benne, hogy kémkedett utánunk, még a földalatti városban... Sajnálom, hogy nem vettel előbb észre... Akkor lehet, hogy még élne Petra és még Pixis is... - Mondta a többieknek. Mikor Levi őt és Hanji-t bízta meg a terv kiötlésével, csak bólintott egyet és Zoe-ra nézett. - Így van... Az utolsó esélyünk Eren, de az a pirinyó esélyünk is kevesebb, mint egy a tízhez... Charlotte, egy pillanat alatt képes volt regenerálnia a levágott karját és még nem is láttuk a titán alakját. Annie képes megkeményíteni a bőrét. - Mondta Armint.
- Így van... - Válaszolta Hanji. - De azt is figyelembe kell vennünk, hogy a nőstény titán nem akart megölni senkit, mert nem tudta, hogy melyikünk Eren... Ha átváltozik, ennek az előnynek vége.
- Nincs más választásunk. Ha csak manőverezéssel támadunk, akkor végünk. Ha visszatérünk, végünk. Ha Eren titánjával együtt támadunk, végünk... De az utóbbi stratégiával van a legnagyobb esélyünk...
- Esélyünk mire? - Kérdezte Hanji.
- Esélyünk arra, hogy egy vesztes csata után túléljék közölünk páran... Egészen addig, amíg fel nem akasztják őket is, odahaza... - A fiú lehajtotta a fejét és a földet kezdte bámulni.
- De mi sose adjuk fel! - Kiáltotta Hanji és felállt. - Mindenki töltse újra a tartalékait és utánuk eredünk! Pontosan Arra mennek, amerről jöttünk. Muszáj lesz megállniuk pihenni! És ezt már csak a falnál tudják megtenni! Az sem kizárt, hogy annyira elvárad a nőstény óriás, hogy sétába kezdenek, vagy cserélnek! Ők ki lesznek merülve, mi pedig nem! Ahogyan Eren se! Charlotte-nak halnia kell. Még az előtt megpróbáljuk megölni, hogy átváltozna. Aztán elraboljuk Annie-t és tisztára mossuk a nevünket! Indulás! - Mondta, majd fölpattant a lovára.
 |
|
Kami
FRPG Guru
Posts: 285 
|
Post by Kami on Apr 24, 2016 13:59:53 GMT 1
Miközben maga elé meredve ült, magában csodálta Mayumit, aki ilyen helyzetben is képes volt vezetőként viselkedni. Biztos volt benne, hogy a lány is teljesen össze van törve lelkileg, de mégsem hagyja, hogy ez akadályozza. Még Erent is képes volt megfékezni. ~ Én meg itt sajnáltatom magam… Pont az önsajnáltatástól undorodom a legjobban, és mégis én vagyok az, aki ezt teszi.~ Először észre sem vette, hogy Mayu mellé lépett, csak akkor, amikor beszélni kezdett. Szavai azonban nem vigasztalták, inkább még jobban elkeserítették. „ – Ne emészd magad… Tudom mi bánt, és csakhogy tudd, nem haragszom.-” Erre a mondatra a szívébe nyilallt a fájdalom. ~ Tehát várt arra, hogy majd én megvigasztalom… Vagy legalább hogy mellette leszek. De én egyiket sem tettem meg… Szörnyű barát lehetek. ~ Továbbra sem nézett fel a másikra, félt hogy akkor azon nyomban sírva fakadna, amit természetesen nem akart. „– Figyelj, én azt hiszem nem tartottam veled úgy, ahogy kellett volna. -”. ~ Még komolyan ő magát hiszi hibásnak?! Én hagytam cserben őt, és nem fordítva… ~ Amikor felhozta Trostot, eszébe jutott az is, hogy ott is megríkatta a lányt. ~ Az a seb is a saját hülyeségemnek köszönhető… ~ gondolta, miközben a sebet nézte a kezén.
Megmerevedett, amikor megérzett egy kezet a vállán. Még a sírást is beléfojtotta az, amit a hadnagy mondott. „ -Igen, szarban vagyunk, és igen, minden valószínűség szerint meghalunk. -” Ez az egy mondat visszhangzott a fejében. Miután a hadnagy a mondandója végére ért, csak ennyit nyögött ki alig hallhatóan: - Nem akarok meghalni…
Mialatt Levi parancsokat osztogatott Kami újratöltött. Utána körbenézett, hátha talál esetleg egy plusz köpenyt, de nem járt sikerrel. – Basszus, nem igaz, hogy nincs egy tartalék sem… Vagy csak én lennék ilyen béna?! – Megállt egy pillanatra, majd megvonta a vállát. ~ Áh, inkább az utóbbi… Majd megkérdezem. ~ Kiszúrta nem messze Mikasát, és Mayumit, ezért odasétált hozzájuk.
- Hali! – intett egyet, majd hallgatásba burkolózott. Majd hirtelen Mayuhoz fordult.
- Ugye jól sejtem, hogy te is elégtételt akarsz venni azon a dög Charlotte-on?! – kérdezte. Szemeit mélyen a másikéba fúrta, és mielőtt még megszólalhatott volna, már tudta a válaszát. Elégedetten bólintott. Mikor Mikasa felhozta, hogy velük tarthatna ő is, csak megrázta a fejét.
- Figyelj, még az sem biztos, hogy megengedik… Bár most nagyon vérszemet kaptam rá, úgyhogy ajánlom, hogy ne akadályozzanak ebben. – Egy pillanat alatt azonban eltűnt a vérszomja, és kajánul Mikasára mosolygott. – Egyébként is, neked a fiúdra kell vigyáznod. Nem hagyhatod, hogy mások bébi csőszködjenek felette. – Mikasa reakcióján nevetett egy jót, azonban a jó kedve abban a pillanatban elszállt, amint Hanji és Armin elkezdte a terv ismertetését. Az a helyzet, hogy ő nem értett egyet Arminnal, hogy fel kellene fedniük Eren kilétét. ~ Az ereje túl megbízhatatlan. Nem támaszkodhatunk egy ilyen bizonytalan tényezőre. Viszont az is igaz, hogy két óriás ellen meg nincs esélyünk… ~ Felkapta a fejét Charlotte neve hallatán, és újból fellángolt benne a bosszúvágy. Vett egy mély levegőt, hogy hangja nem remegjen annyira a dühtől, majd közbeszólt.
- Bocsásson meg, hogy közbeszólok… De kérem… engedjék meg, hogy Mayumi és én öljük meg azt az árulót. – Szemei határozottan csillogtak, és nagyon reménykedett benne, hogy engedélyezik. – Egyébként meg van egy apró kis problémám. – Megfogta a megcsonkított köpenyének a szélét, és fellendítette a karját, ezzel láthatóvá téve a megroncsolt anyagot. – Nincs esetleg egy tartalék? Mert így engem elég könnyen meg tudnak különböztetni a többiektől… - Elhúzta a száját. – De ha nincs más, esetleg használhatnának csalinak is, bár nem hiszem hogy számítana nekik, hogy én élek-e vagy halok… - A válaszokat végighallgatta. Aztán bevillant neki egy kép, még a trosti csatából. Ez pedig nem más volt, mint: "Charlotte lelkesen nézte, ahogyan harcolnak a kadétok, de akkor megpillantott valamit, amitől térdre rogyott. Elképesztő sokk érte. Letérdel és potyogni kezdtek a könnyei. Meglátta, ahogyan Hans parancsnokot éppen széttépte, négy darab öt méteres titán." Ledermedt a felismeréstől. ~ Ha Charlotte egy óriás... akkor lehet, hogy Hans parancsnok is...? Vagy csak színészkedett??? Nagyon reménykedem az utóbbiban... ~ Pillantása Arminra tévedett. ~ Talán megkérdezhetném őt, hogy mit gondol erről. ~ Habozás nélkül Arminhoz lépett.
- Szia! - intett a szőkének. Figyelj, lenne egy őrült, de igen fontos kérdésem... - Hangját lehalkította, és úgy folytatta. - Szerinted lehetséges, hogy Hans is óriás? Mármint, ne nézz őrültnek, tudom butaság, de nem hagy nyugodni a gondolat. Charlotte nagyon megsiratta amikor széttépték az óriások... - Megrázta a fejét, és idegesen felnevetett. - De az lehetetlen, ugye, hisz meghalt. Láttuk... mind láttuk, hogy meghalt... ugye? - Teljesen összezavarodott. Egyrészről érezte, hogy óriási butaság amit most kérdezett, másrészről viszont nagyon aggasztotta. Meghallgatta Armin válaszát, aztán felült a lovára. - Nagyon remélem, hogy tényleg baromságot kérdeztem... - mondta ezt, de már inkább saját magának.
|
|
Dogorn
FRPG Guru
"I have respect for people who live a fulfilled life."
Posts: 565
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Dogorn on Apr 24, 2016 15:51:41 GMT 1
Pixis szavait Krista némán, könnyes szemmel hallgatta végig, majd egyszerűen elfordult, és visszament volna a többi kadéthoz, amikor Ymir megragadta a karját.
- Beszélnem kell veled. – biccentett. Szinte semmi nem volt az arcára írva, mintha meg sem viselte volna, amiket látott, elhúzta a lányt a társaitól. Mikor kellő távolságba értek szembefordította magával Kristát, és beszélni kezdett. – Mit gondolsz, meddig játszod még itt az ártatlan jó kislányt?
- Nem értem, miről beszélsz. – kapta el a tekintetét a lány.
- Nagyon jól tudod, miről beszélek. Éppen eleget beszélgettünk róla, és most kezdenek világossá válni a dolgok. Rajtad múlik az egész.
- Ymir kérlek…
- Ne játszd itt a szerencsétlen mártírt, végre állj ki magadért! – csattant fel. – Én megmondtam, hogy hasonló helyzetben vagyunk, de veled ellentétben én nem rejtegetem, ki vagyok. Most mindenki meghalhat, ha nem kapod össze magad sürgősen, és ami a legrosszabb, én is meghalhatok. – teszi hozzá. Krista szemei tágra nyílnak, és úgy néz a lányra. – Jajj, ne bámulj már így.
- Annyian meghaltak. – suttogja a lány.
- Igen valóban, borzasztó, el kell viselni. – jegyzi meg Ymir. – Ha jól tudom, itt szinte mindenki a felderítőkhöz akart csatlakozni, vagyis az öngyilkosjelöltek táborában vagyunk. És téged ez a legkevésbé sem lep meg, ez az arcodra van írva. Sőt, szinte örülnél, ha legközelebb te kenődnél fel a fára, de tudod mit? Nem fog megtörténni. Kérdezz körbe, hogy kik halnának meg veled szívesen. Nem hiszem, hogy sok jelentkezőt találnál. – fordul el. – Ha ennyire rosszul vagy a haláltól, akkor gondolj bele még mennyi vér folyhat a kis színjátékod miatt.
Oluo és Eld, a felderítők két megmaradt tagja némán ácsorgott a szekér mellett. Az idősebb férfi a fiatalabbra nézett, aki a földet pásztázta. Próbált erős maradni. Sok halált láttak, de valahol megmaradt az az illúzió, hogy ők a legjobbak, hogy ők túlélhetik. Hogy amikor egy titán lecsap, ők ott lesznek, és győzni fognak. Ez a tündérmesébe illő gondolat először Gunther halálával remegett meg, majd Petráéval végleg szétzuhant. Oluo fejében a testvérei jártak, akiket talán soha többé nem lát, Eld pedig a feleségére, és a kisgyermekére gondolt. Lehetetlen volt elfogadni a tényt, hogy talán itt a vége, hogy talán nincs több esélyük…
- Tudod, mikor otthagytuk a parancsnokot, azt hittem, ha visszatérünk, minden rendben lesz. – suttogta Oluo megtörten.
- Egy küldetés után sem volt ugyanaz. – rázta a fejét Eld. – Mindig voltak halottak. Ezt elfogadtuk, mikor a felderítőkhöz álltunk.
- Szerinted nem tudom? – csattant fel Oluo. – Mindenki tudja, hogy mekkora esélyünk van meghalni, de nem hittem, hogy száműzöttként teszem. Ne próbálj bíztatni, vesztes helyzetben vagyunk…
- Nem foglak bíztatni. – Eld a csizmája orrát szemlélte, hogy ne kelljen a társára néznie. – Sosem voltam jó benne. De legalább próbáljunk tűrni. A kadétoknak is pokoli nehéz, a hadnagynak még nehezebb. Ne rontsunk a helyzetükön.
Oluo bólintott, és az arcára visszatért a látszólagos nyugalom. Komoran álltak neki feltölteni a gázpalackjaikat, és kicserélni a pengéket. Nem szóltak sem egymáshoz, sem máshoz… csak próbálták magukban megemészteni a történteket.
|
|
kylenorthon
Lelkes fórumozó
Dolgok történnek.
Posts: 93
Elfoglaltság: Elfoglalt
|
Post by kylenorthon on Apr 24, 2016 19:05:52 GMT 1
Még a levegőben Kyle halványan elmosolyodott a hadnagy kiakadásán. Nem nézett rá, csak előre figyelt. Nem is magán a hadnagyon mosolygott, hanem a gondolaton, hogy ha majd visszatérnek a szállásra, ő egész nap csak takarítani fog… hetekig… És valahogy boldoggá tette ez a kis álomkép. Egész életében takarítana… jobb, mint ennyi barát elvesztését elviselni. Minden halál fájdalmas… teljesen mindegy, mennyire voltak közel egymáshoz…
Mikor visszaértek, Mikasa segítségével visszakísérték a hadnagyot a többiekhez. Levi kérdésére Kyle úgy válaszolt, hogy szintén csak előre nézett. Mellesleg a hadnagy a jobb oldalán volt, így tulajdonképpen ki kellett volna tekernie a nyakát, hogy ránézzen. Nem mintha rá tudott volna nézni…
- Pixis parancsnok meghalt, de… előtte tudatta velünk, hogy az egész Erwin parancsnok tervei szerint haladt. – Elhallgatott egy pillanatra- Nekünk kell megmentenünk őt, és magunkat… - Látta, hogy a hadnagy elmerült a gondolataiban, így később halkan hozzátette. – A helyzet kellemetlen, de sérült láb ide vagy oda… nem most jött el az ideje, hogy összedőljünk. Mi maradtunk az emberiségnek… és mi már nem bukunk el… - És ezt ennyi szenvedés után is képes volt teljesen őszintén mondani. Legalábbis abban a pillanatban őszintén gondolta, hogy így lesz. Persze Kyle fejében ugyanúgy szöget ütött a kétely, mint bárki máséban. Egyszerűen csak… nem volt hajlandó ezt tudomásul venni…
Aztán ahogy a hadnagy elküldte őket, Kami elszaladt mellette miközben a hadnagy lábáról érdeklődött, aztán meg Martha kapta el. A semmiből jelent meg és ragadta karon, majd elkezdte húzni maga után mint egy gyerek az apját.
- Martha mi a..? – De mikor megtorpantak a gigantikus ló mellett, és a lány nyújtózkodott, már fel is fogta. – Martha… nem tudom, észrevetted-e, de én se nőttem akkorára, mint Mike… - Megfogta a lány derekát, leguggolt egy kicsit és így lendületből fel tudta dobni a lóra. Martha ezután egy mosolyutánzattal megköszönte neki, ő meg csak biccentett.
Ezután a szekér felé vette az irányt, ahol meglátta, hogy Petrát már feltették. Levett még egy zsákot és Pixis felé indult. Megállt fölötte és csendben nézte egy darabig.
- Sajnálom, hogy nem ismerhettem meg jobban… - Balra nézett és meglátott egy jóformán kopasz kadét srácot. – Hé te! Segíts feltenni a szekérre! – A fiú segített neki, közben bemutatkoztak. – Kösz, Connie… - Miután a srác elment, ő csak leült a két halott katona mellé a szekérre. Kilógott Petra keze, egy ujját végighúzta rajta. Már majdnem kihűlt. Egyre jobban marta a bűntudat, és a bizonytalanság… ~ Segíthettem volna… ~ Másik irányba is végighúzta rajta az ujját. ~ Vigyázz a hadnagyra fentről. Szüksége lesz rád… ~ Mikor pedig az említett személy közeledett, immár sínbe tett lábbal, Kyle elhagyta a szekeret.
Körbenézett… látta Erent… akivel még mindig nagyon szeretett volna beszélni… de annyira nem volt ez a helyzet alkalmas rá… egyáltalán nem volt az… Levi parancsait követve Kyle is újratöltött… pengéket cserélt. Most dobta el véglegesen azokat, amiket Mikasatól visszakapott, és amik megrozsdásodtak a rajtuk maradt vértől. Megfogta a lova kantárját, de nem szállt fel rá… Meglátta a tejeslányt kissé búskomor állapotban a lován ülni, így odament hozzá, húzva maga után a saját hátasát.
- Egyben vagy…? – Állt meg mellette. Igazából azt akarta kérdezni, hogy „Minden rendben?” de ekkora hülyeséget egy ilyen napon… véletlenül sem…
|
|
Bratti
Szerepjátékok Császára
"Ez a világ kegyetlen... De egyben gyönyörű is." - Mikasa Ackerman
Posts: 891
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Bratti on Apr 24, 2016 23:06:10 GMT 1
http Szerencsésnek mondhatom magamat, hogy még élek, hiszen ha nem lettek volna azok az emberek, akik feláldozták magukat értem, akkor bizony már csak felülről védhetném Eren-t. DŐLT Éppen ezért kell még nagyobb erőbedobással harcolnom, mint eddig. Az ő áldozatuk erősít engem. Igen. Ezzel a tudattal el tudom fogadni a veszteségüket… Csendben haladok a hadnagy bal oldalán. Végre hasznos vagyok, hiszen Levi-nak és Kyle-nak szüksége van rám. Közben Kyle mondandóját hallgatom, és ezen rágódom. Szóval el volt tervezve… Akkor most mégis mi a jó büdös francot tudunk csinálni, hogy ne öljék meg Erwin-t, minket pedig ne akasszanak fel? Hát persze, hogy csak akkor tudhatjuk le ezt az egészet, ha elkapjuk a két árulót. De mégis hogyan tudnánk ezt megtenni anélkül, hogy ne halnának meg túl sokan? Fogalmam sincs… De egyelőre az is megteszi, ha nem vérzel el, nem taposnak agyon, nem áldozza fel még valaki magát értem, nem szúrnak le egy pengével… Aucs… A sebes kezembe belenyilall a fájdalom. Szemügyre veszem, és megállapítom, hogy kicsit mélyebb, mint azt elsőre feltételeztem, de nem vészes. Még kicsit folydogál belőle a vér, de egyértelműen jobb, mint öt perccel ezelőtt. Amikor Kyle befejezi, csak ennyit teszek hozzá.
- A hadnagy nem fog összezuhanni. Nem olyan… - mondom révetegen, mert nem teljesen rájuk figyelek. Hamarosan visszaérünk a többiekhez, így magára hagyom Levi-t. Amúgy is, körülbelül fél perc múlva elrobog mellettem Kami, és azonnal kezelésbe veszi. Csak jelentőségteljesen rápillantok, majd Kyle-lal összenézünk, aztán otthagyom őket. Látom, hogy Dieb egy fa alatt ül, és néha magában beszél. Hát, valakit jobban megviseltek a történtek. Az ellátmány felé lépdelek, amikor Mayu mellém kerül. Rápillantok, aztán érzelemmentesen ennyit mondok.
- De igen, eltört… Charlotte és Annie meglépett… - Aztán említi a karomat, egy pillanatig odatekintek, aztán hirtelen felindulásból megragadom, majd szorosan átölelem. – Annyira örülök, hogy nem haltál meg! – mondom neki fulladozva. Mélyeket lélegzek, hogy ne essek össze. Jó… Ez most a mélypont, mindjárt kilépsz belőle… Valóban, egy perc, és megszorítom a karját, majd egy mélyet lélegzek, és elengedem a lányt.
- Köszönöm! Segítenél bekötni a kezem? Alapvetően megcsinálnám magamnak, de ha még harcolni fogunk, jobb, ha valaki megcsinálja helyettem, hogy erősebb legyen… - Ezzel elindulunk az ellátmányos szekérhez, majd Mayu beköti a sebem. Fú, elég rosszul néz ki az ingem… Lucskos a vértől… Mindegy, most ez van… Legalább nem annyira súlyos a sebem. Ekkor egy másik lány csatlakozik hozzánk. Kami az. Megszorítom a kezét.
- Veled minden okés, Falimádó? – kérdezem tőle, de látszólag semmi baja. Majd Mayu-hoz szól. Kicsit feleslegesnek érzem magamat, és már készülök lelépni, amikor meghallom, hogy igazából mit is terveznek. Félig visszafordulva szólok hozzájuk.
- Esetleg én is…? – Mielőtt befejezhetném, Kami már a fejét rázza. Csak megrántom a vállam. Nekem mindegy… Aztán amikor folytatja, megint elvörösödöm, és most már teljesen feléjük fordulok.
- Utoljára mondom, hogy nem a fiúm, érthető?! – kérdezem mérgesen-zavarodottan. – De egyébként jól gondolod… Eren mellett a helyem, hiszen már így is túl sok ember halt meg a bénázásom miatt, őt nem hagyom… Amúgy ha mi már nem vagyunk elég érdekesek Eren-nel, akkor ott egy másik pár… - Intek a fejemmel Christa és Ymir irányába. Közben megakad a szemem a hadnagyon. Basszus… Petra… Láttam, hogy Dieb odavitte… Én nem ismertem jól, mégis elég rosszul esett a halála, akkor vajon Levi most hogy érzi magát? Hiszen csak kedvelte valamennyire, nem? Olyan kedves volt… Észreveszem, hogy Levi valamit csinál, és amikor jobban megerőltetem a szemem, látom, hogy az elhunyt katonák jelvényeit vágja le. Összeráncolom a homlokom. Végül is mindenki máshogy dolgozza fel… Hirtelen felemeli a fejét, és a szemembe néz. Magához képest ki van bukva… Látom a szemén. Csak összeszorítom a számat, és lassan megrázom a fejemet, hogy szedje össze magát, mert most ő a vezéráünk. Ám mielőtt csak közelebb mehetnék, vagy szólhatnék hozzá, Armin és Hange ismerteti a tervet. Ami igazából megint csak egy támadás, taktika nélkül. Megvárom, amíg Kami befejezi, csak azután szólalok meg.
- Elnézést! Armin-nak igaza van… Charlotte bizonyos mértékig képes befolyásolni a gyógyulását. Az előbb elég mélyen megvágtam a vállát, de alig telt el egy perc, és már szinte nem maradt nyoma. Ebből arra következtetek, hogy ha a kolosszálisnak a mérete, a páncélosnak a páncélja a „képessége”, akkor Chalotte-nak a regenerálás. Kiváló harcos, és ha megsérül, akkor is egy perc alatt regenerálódik. Azt hiszem, elég egyértelmű, hogy nem elég egy katona, ha ember alakjában találkozunk vele. Támogatom a Mayut és Kamit, összeszokott páros, és már valamennyire kitapasztalták Charlotte mozdulatait. Illetve még annyit, hogy Trost-ban is Eren-hez özönlöttek a titánok, amikor a követ a helyére rakta… És most lehet, két titánnal is összefutunk, szerintem számítsunk kisebb-nagyobb titántámadásokra is. De Eren-t ne leplezzük le, csak vészhelyzet esetén. És... Ha lehet, akkor önként vállalkozom testi épségének megóvására, hogy az emberiség közelebb kerüljön a győzelemhez. És igen, ha kell, meg is halok érte, ez egy percig sem kérdés! – mondom határozottan leginkább Hange-nak és Levi-nak címezve. Ha megkapom az engedélyt, akkor csak bólintok, majd tisztelgek, és az ellátmányos kocsi felé veszem az irányt, ahol pengét cserélek, és megtöltöm majdnem üres plackjaimat, de ugyanezt teszem, ha nem kapok engedélyt, csak akkor idegesen.
Csendesen töltöm a palackokat és cserélem a pengéket. Mellettem Kyle teszi ugyanezt. Hozzá intézem a szavaimat.
- Hogy vagy? Láttam, ahogy a szekérnél Petra-nal voltál… - Várok egy kicsit. - Mond, te mint Felderítő és tapasztalt harcos, és ne mond, hogy nem vagy az, mert láttam, amit láttam… Szóval, mit javasolsz, min kéne változtatnom, hogy ne folyton miattam haljanak meg az emberek? – nézek rá érdeklődve. Tényleg érdekel, hogy mit gondol, és jelenleg ő az egyetlen, akinek el is fogadom a véleményét. Na jó, talán még a hadnagyét is… Egészen addig Kyle-lal beszélgetek, amíg el nem indulunk. Beszélgetés közben egyszer csak nekem jön valami, és ha nem kap el Kyle, akkor orra bukom. Bárhogy is lesz, dühösen nézek magam mögé, és egy fekete foltot látok, mert még kissé szédülök. Azonban a nyihogó kárörvendéséből ítélve, Hector az. És valóban.
- Szia, Hector! – paskolom meg a nyakát. Ha bármerre indulok, követ, és folyton a zsebemet szaglássza, így belemarkolok, és Sally meg Rose képe mellett találok egy kicsi, félig rohadt almacsutkát.
- Fúj, ez eddig is itt volt? – kérdezem, majd a lovamnak nyújtom, aki természetesen kapva az alkalmon, bekapja az ujjaimat is.
- Hector! Elég lesz! – dorgálom meg, mire abbahagyja, de megint kinevet. Na tessék! Egy ló tesz hülyévé…
Amikor indulunk, Eren mellett haladok, akár kaptam engedélyt, akár nem. Akármit mondanak, amíg nem kapok parancsot, hogy mást csináljak, én vele maradok. Eddig tudta türtőztetni magát, de ki tudja, mit tesz, ha meglátja azt a két nőszemélyt…
- Eren, ugye nem fogsz semmi hülyeséget csinálni? – kérdem tőle. Ha nemmel válaszol még ennyit hozzáteszek egy jelentőségteljes pillantással kísérve. – Ugyanúgy nem fogsz hülyeséget csinálni, mint Trost-ban, ugye? – Azonnal megbánom, de már mindegy. Szerencsére Hector egyszer az életben pont jól időzít, és Eren lova felé kap. Visszarántom a fejét, majd egy kicsit vele foglalkozom, hogy ne legyen „elvonási tünete”. Bárki támadni próbál bennünket, az elsődleges célom Eren védelmezése, amíg másik parancsot nem kapok. Ha kell, akár a testemmel is védelmezem, ha ennyire súlyos lenne a helyzet, de remélhetőleg ez felejtős lesz. Feszülten fülelek és kémlelek, hogy azonnal észrevegyem a támadást. Vajon Charlotte ember vagy titán alakban kerül elő? Na és Annie? Lesznek körülöttük titánok? Hiszen Trost-ban is Eren felé igyekeztek, amikor titán volt… Remélem többé-kevésbé sikerrel járunk.
 |
|
Aria
Szerepjátékok Istene
Szeresd ellenségeidet! Azzal kergeted őket az őrületbe.
Posts: 1,043
Elfoglaltság: Elfoglalt
|
Post by Aria on Apr 26, 2016 15:14:21 GMT 1
- Valaki optimista... - Levi fásultan biccent Hange szavaira. Rövid gondolkodás után folytatja. - De egyetértek. Nem érné meg mindkettejüknek átváltozni, és valamennyire biztosan kifárasztotta őket a harc. Ami előnyünk van, azt használnunk kell. - Kami szavait és végighallgatja, majd Mikasáét, és bólint. - Rendben. Ha nagyon jól esne a bosszú, akkor csináljátok, de nem egyedül. Ha emberi alakban is van, Charlotte félelmetesen gyorsan regenerálódik, vagyis esélyünk sincs elfogni, végleg el kell intéznünk. Eld és Oluo segítenek, ha sikerül elterelni a figyelmét, vagy lefoglalni, akkor jó eséllyel végezni tudtok vele. - Ezután Marthához, Kyle-hoz és Diebhez fordul. - Arlertnek igaza van, a nőstény óriás képes megkeményíteni a bőrét, de az erdőben alkalmazott taktika bevált. Ha elég gyorsak vagytok, nincs ideje reagálni, és ha nem tudja megtartani a karját, akkor lehetőség nyílna a nyakszirtje támadására. Ha megfelelően vágják meg, Annie Leonhardt csak a végtagjaitól búcsúzhat el egy időre, de életben marad, tehát fogságba ejthetjük, és tisztázhatjuk a nevünket. Ha egyszerre két ember támad, regenerálni sincs ideje, ez szintén működött az előző csatában. Hange, te vezeted a nőstény óriás elleni támadást. Ami téged illet Jeager... - néz Erenre. - Ackerman ötletét pártolom. Vagyis nem alakulsz át azonnal. Amint átváltozol, mindenki más feláldozható lesz a két titán szemében, így ezt a pillanatot húzzuk, ameddig csak lehet. Csuklyával lovagolunk, több kadét is a földön marad, már csak azért is, mert Arlert és Ackerman képesek voltak lenyugtatni a trosti ütközetben. Ha titán alakban elveszítenéd a kontrollt, amit nagyon ajánlok, hogy ne tegyél, akkor ők képesek lesznek észhez téríteni. A kisebb titánokhoz használjuk a jelzőpisztolyokat, zölddel jelezhetitek, ha láttok egyet, pirossal, ha harcba keveredtetek, a fekete pedig csak nálam és Hange-nál lesz. Ha ezt fellövöm, akkor Jeagernek át kell változnia. - mielőtt befejezné. még végigpillant a csapaton. - Azt hiszem, mondhatjuk, hogy ez a csata most mindent vagy semmit alapon működik, szóval... bárki meghal, folytatjuk a harcot. Ha én halok meg, onnantól Hange-t tekintitek vezetőnek. Mivel remélhetőleg eljutunk a fal környékére, ott már használhatjuk magát a falat manőverezésre, bízhatunk benne, hogy elkerüljük a harcot sík terepen. Ha valakinek van ötlete, hallgatom, ha nincs, akkor induljunk. - Vár még egy kicsit, majd, ha senki nem szólal fel, lezártnak tekinti a taktika ismertetését, ő is elbiceg a lovához, és felkapaszkodik a nyeregbe.
Megállapítja, hogy legalább a lovaglásban nem gátolja komolyan a sérülés, így ha manőverezni és harcolni képtelen is a csatában, legalább valamilyen szinten mozgékony marad. Ha a többiek is végeznek, előre lovagol, és jelzi, hogy próbáljanak meg ezúttal is szétterülni, és lehetőleg elkerülni a kisebb titánokat. Szükségük lesz az erejükre az utolsó csatában.
|
|
Martha
Lelkes fórumozó
Everywhere I go...
Posts: 56
|
Post by Martha on Apr 29, 2016 20:01:47 GMT 1
Martha elhelyezkedett a lovon és kisétált a csoport szélére. Még hallotta Kyle szavait, de már csak halkan motyorgott magában.
-De őt nem tartom igazán a barátszerűségemnek...meg ő amúgy sincs itt.-Az ezutáni cselekvésekből javarészt semmit sem fogott fel. Csak az tűnt fel neki, hogy Levi kiosztja ki mit fog csinálni. Biccentet egyet és a csapat eleje felé vette az irányt. Mikor már mindenki indulásra kész volt megrúgta a hatalmas állat oldalát és már száguldottak is a nőstény titán után. A csuklyáját ismét a fejére húzta, mint mindenki. Igyekezett Kyle és Dieb közelében maradni, ugyanis ha hirtelen feltűnne Annie akkor hárman együtt megtámadhassák. Martha próbálta kiüríteni a fejét, ezért a fák tetejét bámulta. Azt képzelte, hogy repül. Messzire. Túl a falakon. Mivel nem tudta, hogy hogy nézhet ki a falakon kívüli világ, ezért használta egy kicsit a fantáziáját. Elképzelte, hogy egy hatalmas óceán felett siklik, amiben óriáshalak úszkálnak. Utána egy erdőn száguldott végig, ahol a fák levelei sárgák és pirosak voltak, de néhol kékek is. Már szinte majdnem elaludt a lovon, de a fejéhez hullott egy levél, amit a szél nekifújt az ép szemének, ezért nem látott. Megrázta a fejét, hogy lemenjen a levél, aztán újra a feladatra koncentrált. Újra eszébe jutott, hogy ha ez a terv nem jön be mi fog történni. Aggódóan Kyle felé nézett. Remélte, hogy egy kis erőt sugároz majd át Marthanak.
|
|
Aria
Szerepjátékok Istene
Szeresd ellenségeidet! Azzal kergeted őket az őrületbe.
Posts: 1,043
Elfoglaltság: Elfoglalt
|
Post by Aria on Apr 30, 2016 21:02:53 GMT 1
Mikasa szavaira Eren azonnal felcsattant. - Nem kell megvédened, nem vagy anyám. Ha átváltoztam volna az előbb is, akkor… akkor nem… - elakad, de Mikasa szavait hamarosan Levi utasításai követik, amitől csak még dühösebb lesz. Ökölbe szorított kézzel kiált fel. – Ha legutóbb átváltoztam volna nem történik meg az egész! Hadnagy, kérem, én tudom irányítani… - Armin azonban félbeszakítja. - Eren, igazuk van. Ha te átalakulsz, mindenki feláldozható. Megvéded őket, ha rejtve maradsz. A fiú végignézett a csapaton, majd morogva biccentett. Láthatóan nem volt ínyére a parancs, de elindult a lovak felé, és felült a sajátjára. Gyorsan haladtak, és a nőstény óriás lábnyomait könnyen ki lehetett szúrni. Eleinte egymástól távol helyezkedtek el, ebből Hanji azonnal következtetett rá, hogy futott, ám egy idő után a nyomok közeledni kezdtek: Kifáradt, és lassult, majd sétába kezdett. Aligha számított rá, hogy az üldözői ilyen hamar összeszedik erőiket a csapás után. Megnyugodva láthatják azt is, hogy a nyomok csak egy óriásra utalnak, vagyis Charlotte egyelőre nem kísérelte meg az átváltozást. Ahogy közelítenek a falhoz, az egyik domb mögül kiérve veszik észre Annie-t, aki hamar kiszúrja őket. A csapat több részre válik. Kyle, Martha és Dieb Hanji vezetésével Annie ellen indulnak, Kami, Mayu, és a két felderítő, Eld és Oluo pedig az egyelőre ember alakban a vállán ülő Charlotte-ot veszik célba. Az első támadásuk látszólag sikeres, Kami képes levágni a fél karját, de nem élvezheti sokáig a diadalt… a nő másodpercek alatt növeszti vissza, majd lendületet vesz, és leugrik Annie válláról. Senkinek nincs ideje reagálni, ahogy ugrás közben az ujjába harap, és gőzfelhő kíséretében átalakul. A titánalakja csak kicsivel kisebb, mint társáé, és minden bizonnyal hasonlóan jól regenerálódik, mint emberként.  A kadétokra egyelőre nem tudnak figyelni, de Charlotte könnyen kiszúrja a nyakszirtjéhez közelítő Oluo-t, így egyik kezével a gyengepontját kezdi védeni, a másikkal pedig a falnak csapja a férfit. Eld szinte azonnal követné a támadásban, és a karját veszi célba, hogy Kamiéknak legyen majd lehetősége kiiktatni, de elvéti… a nő elkapja a manőverfelszerelés huzalját, és lendületből csapja őt is a falnak. Túl erős volt a becsapódás, minden bizonnyal nem élte túl. Kami és Mayu egyedül maradnak az óriás ellen. Eren végignézve az eseményeket, a fejére húzott csuklyával a düh és a félelem furcsa keverékétől reszketve előrenéz. Látja, hogy a hadnagy keze a pisztoly markolatán pihen, hogy bármelyik pillanatban lőhessen, de nem teszi. Meghalt két ember, de nem lő. Oldalra pillant, a többi kadét felé, akik fegyelmezetten lovagolnak, Mikasára, majd Arminra néz, aztán megszólal:  - Én nem várok tovább. – mielőtt bárki megállíthatná, beleharap az ujjába. A gőzfelhő ezúttal Eren titán alakjának megjelenését kíséri, aki Charlotte-nak ugrik neki. Bár a cselekedetei nem igazán összeszedettek, a düh túl erős benne, hogy koncentráljon, így is jó lehetőségeket biztosít Kaminak és Mayu-nak, hogy támadjanak. A kadétok hátramaradó részének is megéri manőverfelszerelésre váltani, és becsatlakozni a csatába, aki tud így is tesz. Levi az egyetlen, aki kénytelen továbbra is a talajon maradni, és lovagolva elkerülni a támadásokat. Egyben ő jelezhet az esetlegesen feltűnő kisebb titánokról is. Eközben az Annie-vel harcoló csoport is jól halad. A kettős támadások taktikája úgy tűnik, beválik, az óriás nehezen tud védekezni, ám a nyakszirtjét még elszántabban védi, mint eddig, igyekezve megkeményíteni rajta a bőrt. Martha azonban így is egészen közel kerül a sikerhez, ám hasonló hibát vét, mint korábban Mikasa, és egy titán keze száguld felé. Kyle van egyedül elég közel hozzá, hogy segítsen, de ha félrehúzza, a biztos halál vár rá, ahogy korábban Petrára… egyetlen esélye marad. Ha felfedi, amit mindenki előtt titkolt, és amit ő is gyűlölt magában. Ő is megharapja a kezét, és Annie karját hamarosan egy kisebb termetű óriás ujjai szorítják, megvédve ezzel Marthát. Kyle helyén egy zavaros tekintetű, nyolc méter körüli magasságú titán áll.  |
|
kylenorthon
Lelkes fórumozó
Dolgok történnek.
Posts: 93
Elfoglaltság: Elfoglalt
|
Post by kylenorthon on May 1, 2016 17:06:43 GMT 1
Mikor Kyle a palackjait töltötte, Mikasa jelent meg mellette, és egyszercsak megszólalt. Elgondolkodott a kérdésen… A „Hogy vagy” részére nem akart válaszolni…
- Csak egy évvel vagyok tapasztaltabb nálad… - kezdte – Így ehhez nehezen is tudok hozzászólni… Annyit mondhatok, hogy kezdő koromban az én tehetetlenségem miatt is haltak meg katonák. Segíthettem volna, valamiért mégse tettem… Mindig halnak majd meg körülötted, akármilyen tapasztalt vagy. Akár próbálsz nekik segíteni, akár nem. Gunter vagy… Petra… talán meghaltak volna akkor is, ha nem rád figyelnek. Csak próbáld mindig a legjobbat hozni, mást nem tehetsz. Ne hibáztasd magad… mert azzal csak a halálba szaladsz. Nem tudhattad előre. Ezt a hadnagytól tanultam. – Befejezte. Most úgy érezte, hogy csak egy hajszál választotta el Mikasatól, vagy a kadétok többségétől… A tenyerére nézett. ~Annyiótokat megmenthettem volna… de mivé váltam volna akkor…?~
Levi parancsait hallgatva elkapta az aggodalom, de természetesen a parancsot teljesen logikusnak tartotta. Viszont nem volt boldog, hogy a hadnagytól távol kellett dolgoznia. Mindig az oldalán harcolt. De csak ennek volt értelme, így lóra szállt és megindult a többiekkel.
Négyen lovagoltak egy kupacban Hangeval, Marthaval és Diebbel. A lány beért mellé és aggodalmas tekintettel nézett rá. Ő csak bíztatóan mosolygott.
- Minden rendben lesz.- Ismételte azt, amit még Levi házában mondott. - Beleadunk mindent… igaz?
A nyomok egyértelművé tették, hogy Charlotte nem változott át. Ettől egy cseppet megnyugodott, de semmi oka nem volt a nyugalomra. Bármikor meggondolhatja magát az áruló, és akkor már ketten lesznek ellenük.
Koncentrált, és mikor kiértek a domb mögül, meglátta a nőstényt. Hange vezetésével rögtön rávetették magukat Anniera. Kyle ismét a lábakat vette célba. Nem látta hogy Charlotte körül mik történtek.
Aztán ahogy érezte, hogy a titán lassult, reménykedve felnézett, hátha látja a csapatuk győzelmét. De nem így történt… Csak egy pillanat volt. Szinte lassítva látta, ahogy Martha túl közel merészkedett és a nőstény karja felé lendült. Nem gondolkodott… Nem jutott eszébe, mennyire undorodott magától, ahányszor az átváltozásra gondolt. Egyszerűen csak megtette. Átváltozott. Mindössze 8 méter magas volt, de meg tudta állítani a lendülő kart, ezzel megmentve Martha életét.  Ám teljesen elöntötte Kyle agyát a zavar. El tudta kicsit tántorítani Anniet, de talán csak azért, mert váratlanul érte a dolog. Hamar rájött azonban, hogy nem volt ura a helyzetnek. Sosem öltött még teljes alakot. A Kyle által létrehozott titán elkapta Marthat, és a tenyerével a földre szegezte. Nem préselte oda, nem törte össze… de eléggé szorította ahhoz, hogy a lány ne tudjon kimászni. Látta mi történt… és elvesztette az eszét. Nem tudta elvenni a kezét, nem tudta irányítani. ~Mi ez…? Miért? Engedd el! ENGEDD EL! Meg akartam menteni! Ereszd el!!!~ Vergődött a titán nyakszírtjében, próbálta kiszabadítani magát, de túlságosan egybeépültek… megjelentek az emlékek. Eszébe jutott mikor fiatalabb volt… Mikor a titánok betörtek Shiganshinába és felzabálták az apját. Eszébe jutott Patty, a húga, akit elragadott egy négyméteres, és aki olyan kétségbeesve kapaszkodott a bátyjába, hogy kikaparta a szemét… emlékezett a nyakláncra, ami a kezében maradt a húga nyakából. Ami az anyjáé volt, mielőtt meghalt.
Aztán eszébe jutott az a nap, mikor szenvedett… mikor már napok óta egyedül volt a falon belül, félig elfertőződött lyukkal a szeme helyén. Mikor zabálta a láz, és senki sem foglalkozott vele. Aztán mikor egyszercsak felébredt reggel, egy romos szobában, homályos emlékekkel a fejében, két szemmel… egészségesen. Feltűnő lett volna, túl sokan látták már fél szemmel szenvedni… eltakarta a szemét, mintha vissza se nőtt volna. Mintha egy csoda folytán meggyógyult volna az üszkös seb.
Aztán egyik éjjel kiment az erdőbe… és a homályos emlékeire hagyatkozva a kezébe harapott. És létrehozott… valamit. Valami csonkot… nem emlékezett pontosan rá, de tudta, hogy nem volt használható. Emlékezett a pánikra, ami akkor majdnem arra késztette, hogy véget vessen az életének. Hogy egy szörnyeteg lett. Megtartotta a szemfedőt, ezáltal is megpróbálva elfelejteni az egészet…
Emlékezett az első pillanatra, mikor Eren átváltozott. Mikor megtudta, hogy nem ő az egyetlen… hogy nem csak őt nyomta ez az átok. És még mindig nem tudott vele beszélni.
Aztán eszébe jutott más. Egy délután mikor teáztak Marthaval és Diebbel. Mikor Dieb azzal szórakozott, hogy Martha teájával leöntötte, majd Levi őt tolta le, parancsolta be a zuhanyba, majd vele takaríttatta fel. Félt, hogy elveszítette a bizalmukat. A hadnagyét, mert elhallgatta ezt… a társaiét… főleg Marthaét. Kiélesedett előtte a két társának arca. Aztán Dieb elhomályosult. Martha. Ez a hosszúnak tűnő emlékáradat mindössze pár másodpercig tartott… Ismét látta ahogy a tenyere a földhöz szegezte a lányt. A titán felüvöltött és a másik kezével eltörte a lányt csapdában tartó karját. Elengedte végre. Ekkor lendületből fordult vissza Annie felé, és az ép karját felé lendítette. Akár megütötte, akár nem, azonnal elpattant a helyéről utána. Kyle titánja nem volt erős, nem tudott páncélt növeszteni. Ezzel szemben gyors volt és fordulékony. Az egyetlen védelme a sebessége volt. Harcolni kezdett a nősténnyel.
~Minden rendben lesz.~
|
|
Martha
Lelkes fórumozó
Everywhere I go...
Posts: 56
|
Post by Martha on May 1, 2016 18:44:46 GMT 1
Martha egy kicsit megnyugodott Kyle szavaira és mosolyára. Kicsit ő is elmosolyodott, de ez nem tartott sokáig ugyanis egy domb mögött feltűnt a nőstény titán. Hange vezetésével átváltottak 3D manőverfelszerelésre. Az óriás azon kezét támadta, amivel védte a nyakszirtjét. Csak arra koncentrált, hogy teljesítse ezt a küldetést, ezért minden erejét beleadta. Nem érdekel, ha túlerőlteti magát. Mivel most a hadnagy nem volt ott, hogy felváltsa, ezért kénytelen volt gyorsabb lenni a szokásosnál. Hosszú óráknak tűnő vagdosás után végre a nőstény leeresztette a kezét és lehetőség nyílt a nyakszirtjének az átvágásához. Martha vett egy nagy lendületet és olyan gyorsan száguldott a titán gyenge pontja felé, hogy nem tudta volna megkeményíteni magát. Mikor már készítette a pengéit, hirtelen a titán másik keze tűnt fel a perifériás látásában. Eleinte nem tudta mi történik és mire fel fogta már késő volt. Nem tudta volna kikerülni a csapást. Hirtelen lelassult minden körülötte. Lepergett a szeme előtt az élete, amit mondjuk nem is lehetne életnek nevezni. Tudta, hogy egy ilyen életért hamar eljön a halál. Fel is készült rá, hogy bármikor meghalhta, de mégis...akkor abban a pillanatban nem akart meghalni. Hisz még meg sem tudta köszönni a számára fontos embereknek azokat, amiket érte tettek.
~Erwin...-egy könnycsepp jelent meg a bal szeme sarkában. Ám hirtelen megjelent egy óriás, ami megállította Annie karját. Martha értetlen fejjel bámult az eseményekre. Egyszerűen nem tudta felfogni.
-Ez meg....mi?-már épp kezdett volna elindulni a föld felé, amikor az újonnan felbukkant titán felé nyújtotta a kezét. Elkapta és a föld felé csapta. A földre csapódás következtében beverte a fejét, ami el is kezdett vérezni. Még magánál volt ugyan, de az ütéstől és az óriás erős szorításától nemcsak mozdulni, de egy szót sem tudott kinyögni. Levegőt is alig kapott. Aztán a titán eltörte a karját így Martha kiszabadult. Négykézlábra állt és...az a tipikus nemkapottlevegőtsokáig reakció. Mire végre rendesen visszaállt a légzése felállt és körbenézett. Ekkor fogta csak fel, hogy a titán aki megmentette, de egyben majdnem megölte az nem más, mint Kyle. A lány hirtelen lebénult és térdre rogyott. Tágra nyílt szemekkel bámult előre.
-Én...egész végig egy titánnal voltam összezárva...egy...egy...szörnyeteggel?!-megfogta a fejét és sikított egyet az ég felé, majd legörnyedt a földre.~Mégis mi folyik itt?
|
|
Kami
FRPG Guru
Posts: 285
|
Post by Kami on May 1, 2016 20:09:04 GMT 1
Mikor odalépett Mayuhoz és Mikasához, az utóbbi a kezéhez nyúlt, és megszorította. Kamit nagyon feszélyezte ez a gesztus, de összeszorított fogakkal tűrt, mert nem lett volna szíve még egyszer megbántani a lányt. „- Veled minden okés, Falimádó?-” kérdésére csak egy horkantással válaszolt.
- Soha jobban. – Ezzel lezártnak tekintette a dolgot.
Örült, hogy Mikasa kiállt az ötlete mellett. Talán ez is közrejátszott a hadnagy döntésében, bár ezt nem tudhatta, de örült neki. Rég volt így feltüzelve. Minden csepp félelme elszállt, helyette csak a mérhetetlen düh és bosszúvágy maradt. ~ Ez azonban nem lesz elég a győzelemhez. ~ Lehunyta a szemét, és mély levegőt vett. ~ Tisztán kell gondolkodnom, és ami még ennél is fontosabb, össze kell dolgoznom a többiekkel. ~ Mayuban bízott, és nem volt oka az ellenkezőjére a két felderítővel szemben, de mégis. Ahogy rájuk nézett, érezte, hogy nincs minden rendben velük. ~ Nem érzem azt a határozott kisugárzást, mint korábban. Értem én, hogy szar a helyzetünk, de ők az idősebbek és a tapasztaltabbak, csak rájuk számíthatunk… ~ Elkapta róluk a tekintetét. ~ Mindenesetre én már nagyon ügyesen megmutattam a hadnagynak, Mayunak, és szinte mindenkinek, hogy milyen gyenge vagyok, és ezt a hibát ki kell javítanom. És erre a legjobb lehetőségem az lesz, ha megölöm azt a férget. ~
Ahogy sétált, akaratlanul is meghallott valamit, ami nem igazán tetszett neki. „-Végre én leszek a következő?-” Erre a mondatra felment benne a pumpa. A hang irányába nézett, és meglátott egy felderítőt magába roskadva ülni az egyik fa alatt. Legszívesebben odament volna felpofozni, de rájött, hogy ezt azért talán mégsem kéne. Kifújta magát, megvárta amíg egy kicsit lehiggad, aztán odatrappolt a férfihez. Azonban a fehérhajú észre sem vette. – Tch! – Megragadta a pólójánál fogva, és talpra rángatta.
- Eszednél vagy ember?! Az önsajnálatoddal senkinek sem segítesz! Képzelheted én milyen jól érzem magam! Folyamatosan halnak meg az emberek, mégsem mondok ilyeneket! Te egy felderítő vagy, nektek kellene erőt adni nekünk, kadétoknak. Erre csak itt sajnáltatod magad! De ennek semmi értelme, felfogod? Csak rosszabb lesz tőle. Majd akkor sajnáltasd magad, ha hazaértünk. Akkor megteheted, most nem! – Egyre hangosabban beszélt, a végén szinte kiabált. Már érezte, hogy nagyon érik az a jobbegyenes, ezért itt abbahagyta, és nekilökte Diebet a fának. – Idióta barom! – morogta még a nem létező bajsza alatt, de úgy, hogy az emlegetett szamár is hallhassa, majd otthagyta.
Észre sem vette, hogy Kyle mellé sétált, csak akkor, amikor hozzászólt. „- Egyben vagy…? – ” Ránézett a „koffeines bácsira” , majd felnevetett.
- Mint látod, még minden tagom megvan! – Fellendítette a kezeit. – És én nem visszanövesztettem őket. Vigyázok rájuk. Bár ki tudja mi lesz legközelebb, de remélem mindenem a helyén marad. – Példának okáért megpaskolta a fejét. Beszélgetésüket azonban félbeszakította, hogy indulniuk kell. Kami felhúzta a csuklyáját, és Mayu, Eld és Oluo társaságában vágtatott.
- Teljesen felesleges megvágnunk, megvakítanunk, vagy bármi. – Ezt inkább csak Mayunak mondta. - Úgyis pillanatok alatt regenerálódik. Egyetlen lehetőségünk, hogy egyből megöljük. Tch, mintha engedné! – Elhúzta a száját és felszisszent. – Idegesítő egy képessége van annak a banyának. Viszont… - Itt mélyen Mayumi szemébe nézett. - … eszedbe se jusson úgy a nyakszirtjére menni, hogy belelövöd a szigonyod, világos?! Azon nyomban megölne… - Elfordítja a fejét. - … azt pedig nem bírnám elviselni… - mondta elhalkuló hangon, de mivel barátnőjének nagyon éles hallása van, biztosan tudta, hogy hallotta. Ezért inkább gyorsabb tempóra ösztökélte a lovát. Elhagytak egy kisebb dombot, azután megpillantották Anniet. Innentől kezdve Kami már csak egyetlen dologra tudott koncentrálni : „Megölni Charlotte-t!” Mivel négyük közül ő volt legelöl, ezért övé volt az első támadás. Gyorsan átváltott 3D manőverfelszerelésre, és maximális gáz mellett Charlotte-nak rontott. Egyenesen a nyakát célozta, hogy levághassa a fejét. ~ Talán ezt nem tudja visszaregenerálni, és megpusztul végre! ~ Legnagyobb sajnálatára azonban a nő az utolsó pillanatban kitért, ezért csak a kezét vitte le.
- Francba! - Már fordult is vissza, azonban elkésett. Már csak annyit látott, ahogy leugrott Annie válláról, és egy kisebb robbanás kíséretében átalakul. A gőz hátralökte Kamit, miközben a csuklyája lecsúszott a fejéről. Nagy lendülettel közelített az egyik ház falához. ~ Basszus, valahogy le kell lassulnom, különben szétloccsanok! ~ Kilőtte az egyik szigonyát egy ház falába, aminek köszönhetően lényegesen lelassult, bár így is fájdalmas volt a landolás. Hatalmasat puffant a háztetőn. ~ De legalább még élek. ~ Sajgó tagokkal feltápászkodott. Szerencsére pár horzsolásnál, és zúzódásnál nem lett komolyabb baja. Fájdalmat azonban egyáltalán nem érzett, lehet, hogy a testében szétáradó hatalmas mennyiségű adrenalin miatt. Vele szemben állt Charlotte, immáron titán formában. – Ez így nem lesz egyszerű… De megoldjuk, mert meg kell! Már épp rugaszkodott volna el, amikor meglátta az egyik felderítőt, amint felelőtlenül egyenesen a nyakszirtjére megy.
- Ne tedd…! – ordította, de már semmi haszna nem volt. Az óriás keze lendült, a felderítő pedig nyekkent. Egyértelmű volt, hogy nem élte túl. Társa szinte azonnal követte őt a halálba. Kami másodpercekig csak dermedten állt.
- Mégis… hogy… képzelték ezt?! Én megmondtam… megmondtam, hogy nincs értelme… És… most csak… ketten maradtunk… - Ahogy meglátta Mayut Charlotte körül manőverezni, kitisztult a kép. ~ Őt nem hagyhatom meghalni…! ~ Ezért felugrott ő is, viszont csak manőverezett a nő körül. Nem kísérelte meg azt, hogy megsebesíti, hisz tudta, úgyis hasztalan. Mögötte egy hatalmas robbanás. Ahogy megfordult, alig maradt ideje kitérni a felbőszült Eren elől.
- Hát ez meg…?! – Eren rárontott az árulóra. Kami nem számított arra, hogy a fiú szabaddá teszi Charlotte nyakszirtjét. Tökéletes alkalom volt. Most volt esélyük kiiktatni az egyik dögöt. Mayura nézett, utána pedig Charlotte-ra rontott. ~ Most vagy soha! ~ Azonban a szigonyát nem merte belelőni a nőbe, inkább Erenbe, és gázt nyomott. Egyenesen Charlotte nyakszirtje felé szállt. Ujjait megszorította a pengék nyele körül. ~ Vagy ő, vagy én! Az egyetlen lehetőségünk! ~ Ha Erennek sikerült teljesen elvonni róla a figyelmét, akkor Kami erősen belevágott az óriás gyengepontjába, ott ahol Charlotte-nak is lennie kellett. Ha minden jól ment, akkor Charlotte holtan esett össze, Kami pedig Eren vállán landolt. Ha azonban valami rosszul sült el, igyekezett elkerülni a csapást, és kissé eltávolodni a nőtől, hogy ne tudja megölni.
|
|
Aria
Szerepjátékok Istene
Szeresd ellenségeidet! Azzal kergeted őket az őrületbe.
Posts: 1,043
Elfoglaltság: Elfoglalt
|
Post by Aria on May 1, 2016 21:54:39 GMT 1
https Erent hamar megnyugtatták, így Levi nem kényszerült további magyarázkodásra. Miközben felszállt a lovára, igyekezett koncentrálni. Nem hibázhattak. Nem hibázhattak maguk, Erwin és ha minden igaz, az egész emberiség érdekében. A fekete pisztolyt igyekezett a keze ügyében tartani... de egyelőre nem tervezett lőni. Tartotta a szavát... Eren képessége a végső mentsvár. Ahogy közeledtek a falhoz, és meglátták a nőstény óriást, már tudta, hogy nincs visszaút. Gyűlölte a tehetetlenséget, ott akart lenni a harcban, de a lába miatt rákényszerült, hogy földön maradjon.
Látta a Charlotte ellen küzdő csapat hibáit, látta, hogy Eld és Oluo hogy csapódnak a falnak, és nem tehetett semmit. Ott volt a kezében a pisztoly, és elkapta a kísértés, hogy lőjön, hogy Eren változzon át, hiszen erősebb mint bárki, még ha nem is képes kontrollálni az erejét... de megállta. Nem kockáztathattak. Még nem. Nem voltak elég jó pozícióban, nagy volt a túlerő, és ha Erent legyőzik, akkor vége. Azonban a fiút a legkevésbé sem érdekelték az okok, hogy végül miért nem lőtte fel a fekete jelzést, és miért nem adta ki az utasítást. Az átalakulás átmenetileg biztosíthatott előnyt, de gyorsan kellett reagálni rá. ~A pokolba Jeager, ennyire nincs önfegyelmed?~ Jelzett a kadétoknak, hogy váltsanak manőverfelszerelésre, ő pedig a fekete pisztoly helyett a zöldet készítette elő, miközben megpróbált körözve haladni a harcolók körül, hogy azonnal érzékelje az esetlegesen közelítő kisebb titánokat, de elkerülje az alakváltók lábait. Az Annie ellen harcolóknál szintén látta, hogy Martha hibát vét, de túl későn, és amúgy sem segíthetett volna. Az azonban, ami történt, meglepte.
Kyle alakult át. Sok helyzetre fel volt készülve, de erre nem. Azt hitte, ismeri az osztagát, és Kyle-t tartotta a legmegbízhatóbbnak... fel sem merült benne, hogy eltitkolt volna ilyesmit. Egyszerre örült a lehetséges előnynek, és zavarta, hogy nem tudott róla. ~Már két titánunk van. Remek. Lassan már az sem lepne meg, ha valakiből hirtelen unikornis lenne.~ Tudta, hogy nem képes közbeavatkozni, ám Kyle a kezdeti hibák után gyorsan visszanyerte a kontrollt az óriása felett, és Annie-re támadt. Levi igyekezett kiüríteni a tudatát. Tisztán kellett gondolkodnia. Nem foglalkozhatott a két halott felderítővel, sem a titánná alakult harmadikkal. Csak a harc létezett, és a feladat, vagyis, hogy felügyelje a kisebb óriásokat, és koordinálja az egészet. Minden mást elengedhetett. Ráért. Megkerülte az Annie-vel harcolókat, és Charlotték irányában is igyekezett figyelni a lehetséges fenyegetést, ám ekkor meghallotta Martha sikítását. A lány láthatóan összeomlott, és ennél rosszabb pillanatot nehezen választhatott volna... Levi gyorsan mellé lovagolt, és lenézett rá.
- Szedd össze magad. - mondja. - Az egyik legjobb katonánk vagy. Tudom, váratlanul ért, engem is, de ráérünk ezen utána rágódni, most győznünk kell, és Kyle egyedül még óriásalakban sem bír el a nőstény titánnal, vagyis segítenetek kell neki. Ha nem járunk sikerrel, Erwin fizet meg érte, úgyhogy használjuk ki, ami előnyünk van.
Ha Martha összeszedi magát, azonnal ellovagol Charlotte irányába, hogy figyelje az esetlegesen érkező kisebb titánokat.
|
|
Dogorn
FRPG Guru
"I have respect for people who live a fulfilled life."
Posts: 565
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Dogorn on May 2, 2016 9:47:34 GMT 1
|
|
Deleted
Törölt felhasználó
Posts: 0
Utoljára online: May 3, 2024 9:09:50 GMT 1
May 3, 2024 9:09:50 GMT 1
|
Post by Deleted on May 2, 2016 10:41:16 GMT 1
Dieb ült a fa alatt és néha néha elszolta magát miközben magában gondolkodott ~Azért már kijárna nekem. Egy szar ember vagyok... bűnös vagyok... romlott eszmélyű.. és már kötelékem sincs. És nem hiszem hogy a szerencse műve hogy eddig életben mar...~ Ekkor azt vette észre hogy valaki megpróbálja felhúzni, érzi hogy az illetőnek nem könnyű felemelni 100 kilót úgyhogy hagyja magát felállítani. Egyik kadét volt az akivel még nem volt alkalma szót váltania. ~Kadét létére elég merész... nem azzal a lánnyal szokott ő mindig együtt lenni aki elpicsázott mint a szar...? Az a lány se bírt megölni... pedig lehet jól esett volna...~ véletlen lemaradt kami beszédének elejéről és csak azt hallotta amit leghangosabban mondott a mondtad végén "most nem!" majd neki lett "lökődve" a fának, s megrázta fejét hogy magához térjen. Leporolta szerkóját majd gyorsan feltöltötte palackját, meghallgatta a parancsokat és felszált lovára akinek megpaskolta nyakát és elindultak. ~Akkor mehetünk újra a vesztünkbe, mint mindig...~ Egyszercsak egy dombon áthaladva meglátták a kettő célpontot és erre a férfi azonnal feldobta csukjáját és társaival nekikrontottak. Újra, mondhatni, öszhangban dolgozott Kyle-al, A lábakat támadták ami fák nélkül se volt nehéz hisz a titán teste is elég a manőverezésre. Dieb újracsak nem figyelt másra csak a saját feladatára és bízott társaiban hogy nálunk is minden rendben megy. Egyszer valami elvonta a figyelmét, egy nagy robaj majd szeme sarkából láttott egy füstfelhőt. Nem látta hogy ki alakult át úgyhogy nem is figyelt annyira rá majd nemsokára rá mégegy robajt halott és zajos ködöt szemesarkából látott. ~Remélem semmi probléma se adódott azért~ gondolta majd tovább folytatta feladatát Kyle-al akinek egyszercsak tekintete fentakadt és erre Dieb is felnézett. Látta, hogy Márta bajban van de nem tudodd arramozdulni. Újracsak egy robajt halott közel aminek lökéshulláma megis csapta és kicsit kizökkentette a pályáráról amitől kicsit megszeppent de gyorsan kordinálta a dolgokat majd látott egy negyedik titánt aki elkapja Martát. ~Kyle? Most csak haluzok vagy komoly? Eddig titokba tartotta?~ követni akarta az eseményeket de odakellett figyelnie Annie-re hogy nehogy egy tócsniként végezze a fűben, úgyhogy megpróbálta tovább gyengíteni hanjival a titánt.
|
|
