Valeria the Autarch's crusade

Na csak hogy ideértetek, azt hittem megint csak hátulról akartok bámészkodni- mosolyodtam el az inkvizítorra nézve.
-Éppen most akartunk átkelni a hídon de most hogy itt vagytok lehet hogy inkább veletek tartok- meggondolván hogy az eldák az ellenfeleink jobb lesz velük tartani.
-Nos mit mondasz Morgan hasznát veszed egy doktornak? Vagy a könyvtárosnak több hasznát veszed a harcban?-néztem Gideonra várva a reakcióját hátha zokon veszi a csipkelődést.

Mielőtt kiszállnák a chiméra belsejéből még megfogom az inkvizítori pecsétem ami a nyakamban lóg elmondok egy imát a halhatatlan istencsászárhoz.

"Felajánlom lelkem a Császárnak
Imádkozom érte, hogy elfogadja
Felajánlom erőmet a Császárnak
Imádkozom érte, hogy helyreállítsa azt
Felajánlom a vérem a császárnak
Imádkozom érte, hogy elnyomja szomját
Felajánlom testem a csatamező oltárán
Imádkozom érte, hogy dicső halált adjon
Imádkozom az Ő oltalmáért
Ahogy én felajánlok mindent ami én vagyok"

Majd visszateszem a pecsétet a kabátom alá. Ám mielőtt kivenném a kezem megveregetem a mellkasomon az Elda rúnapáncélomat. Igazi mestermunka amit egy nagy elda harcos holtestéről távolíttattam el. Emlékszem rá... tízesével kaszabolta az embereimet. Fejek lábak sőt egész testek hulltak alá a porba, ahogy közeledett felém. Nem féltem tőle, inkább izgatott lettem hiszen fél évnyi kutatásom rohant egyenesen a végzetébe...bár akkor egy pillanatra azt hittem az én végzetem jön felém. Mikor rálőttem a lövedékek csak úgy pattogtak le a páncélról mintha egy astrates száguldott volna felém hihetetlen sebességgel. Páncélja és tudása vetekedett az övékkel ám a gyorsasága...felülmúlta azt. Talán meg is ölt volna, ha akkor nincs ott egy maréknyi a legbátrabb astratesekből. Mikor már olyan közel ért hozzám, hogy éreztem a szelét akkor Gideon volt az aki félre csapta kardját. Hihetetlen harc volt hatan egy elda harcos ellen népének talán az egyik legnagyobb vezére volt ki tudja... végül legyőztük ám csupán hárman éltük túl. Én,Gideon és Heimedinger. Azóta viselem ezt a páncélt némi átalakítással. Többször mentette már meg az életem és mindig mikor harcba indulok csak arra gondolok, hogy remélem annyira jó szolgálatot fog tenni mint akkor mikor én próbáltam meg áthatolni rajta. Szinte hihetetlen, hogy ilyen könnyű páncél ilyen erős anyagból készült. A császár bocsássa meg, hogy ilyen technológiákat használok de holtan már nem fogja hasznomat venni a mindenható és egyetlen császárom. Így hát ha rossz szemmel is néz rám remélem megérti és megbocsájtja halandóságom. Hiszen nincs rosszabb mint dolga befejezte előtt távozni az embernek...

Kiszállás előtt egy utolsó mondatot mondok Gideonnak: A Császár óvjon minket barátom.

Mikor megérkezünk óvatosan mászok ki a chiméra belsejéből. Reménykedem benne, hogy egyszerű civilnek fognak nézni az eldák és nem tartanak majd fontos célpontnak...na persze ők sem teljesen ostobák ha meglátják a kíséretemül szolgáló két méter magas feketébe öltözött astrateseket egyből lefogják vágni,hogy mi a helyzet. Viszont én egy inkvizítor vagyok a császár akaratának megtestesítője csupán a gyávák azok akik hátul maradnak egy csata hevében arról nem is beszélve, hogy komoly morális segítség a jelenlétünk az ittlévő gárdistáknak.

Mikor meglátom Heimedingert egyből elmosolyodók és barátságosan megütöm a karját, ami persze hülye ötlet volt és még a kis lendülettel leadott csapástól is elkezd fájni a kezem. Persze ezt igyekszem eltitkolni majd körülnézek és halkan oda súgom neki válaszul a mondandójára.
-Hát a könyvtáros már bemérte az ellenség pschikus lenyomatát a hipertérben. -Majd mosolyodom el és normál hangsúlyban beszélek- De ne aggódj tudom te később érkeztél szóval van esélyed még hasznossá tenni magad. Bár őszintén megvallom remélem, hogy nem pont a gyógyítói tudásodra lesz szükségünk.

Majd mindkettőjükhöz szólok.
-Ide figyeljetek. Nem azért vagyunk itt, hogy helyettük nyerjük meg ezt a csatát. Mi csak hárman vagyunk a mi feladatunk itt az, hogy támogassuk a katonákat. Egészen addig amíg mást nem mondok, ugyanis szükségem van egy fogolyra. -majd tartok egy kis hatás szünetet- De csak egyre. -Mosolyodok el.- Nem akarok egy egész csapatot elfogni az túl feltűnő de egy darab, az senkinek nem fog feltűnni és tökéletes lehetőség, hogy kivallassuk.

Majd Heimedinger mögött lévő emberekre tekintek.
-Ki itt a parancsnok? Szükségem lenne egy helyzet jelentésre...

Megnyugtat a tudat hogy sarjmirigyeim értő kezeid által jutnának vissza rendházamhoz, de nem jött el még bukásom napja.
Így hát a kardot forgasd és ne nyelved drága barátom. Mosolyodok el Heimerdingerre nézve.
Sok vért kell még ontanunk a Császár szolgálatában míg elérjük célünk.

Heimerdinger, Gideon, Bovan Morgan
Olzetyn
A híd
Az elda támadás harmadik napja
20:15

Az inkvizítor kiáltására egy standard gyalogsági roham sisakot és semmilyen rangjelzést nem viselő tiszt rohan oda hozzátok majd vigyázzba vágja magát. (Heimerdinger felismeri).
-A nevem Helmut Krasinus százados. Én vezetem a támadást.
Épp most fejeztem be a helyzetfelmérést és azt kell mondjam, hogy veszélyes játékot játszunk. Nem nagyon tudni hol az ellenség mert a támadásaik látszólag kaotikusak és véletlen szerűek. Jelen pillanatban ott tartunk, hogy csapataink kissebb szakaszokra szakadva szétszóródtak a városban. A támadás elsődleges célja az ő megerősített pozíciójukhoz való eljutás és a leváltásuk. Bár az eldák jó lövészek a könnyű fegyvereik nem fognak áthatolni a chimérák páncélzatán így a csapataink biztonságban haladhatnak.
Terveim szerint a két zászlóalj egyesített erővel átkel a hídon majd háromfelé szakad, hogy az összes nagyobb bekerített állást fölmentse. A hídfő másik oldalát is az az őrség venné át ami ezt védte. Természetesen feltöltve. Az ő feladatuk lenne, hogy tartsák a hidat míg a jelenleg tőlünk nyugatabbra tartózkodó hadosztály megérkezik és megkezdi möggöttünk a takarítást.

Miután Keleron rábólintott az ötletemre, el is indultunk az épület irányába. Soven hátra maradt, hogy fedezzen minket. Ha valami balul sül el ő lesz az utolsó esélyünk arra, hogy mindezt élve megússzuk. Óvatosan közelítettünk az épület felé álcaköpenyünk csuklyáját szorosan az arcunkba húzva. Bár tekintettel arra, hogy a humánok mennyire ostobák, azt sem vették volna észre ha csak egyszerűen odasétáltunk volna az épülethez.
Mikor az épülethez értünk, alaposan felmértük a terepet. Csupán két nyílást találtunk amin bedobhattuk volna a gránátokat. Az épület bejárata és a géppuskának fenntartott ablak. Mivel az előzőnél őrök álltak, jeleztem Keleronnak, hogy talán az ablakkal kéne bepróbálkozni. Óvatosan közelítettünk az épület ezen oldala felé.
Ha sikeresen odaérünk, a szorosan a falnak döntöm a hátam és megpróbálok behajítani egy gránátot az ablakon.
Ha észrevesznek, mindenáron megpróbálok fedezéket találni magamnak.

nAvFGWdn1-61-6

Mikor oda lépett a százados egy biccentéssel fejeztem ki üdvözlésem.

Majd osonva ahogy egy astratestől lehet oda sompolyogtam Gideonhoz és halkan kezdtem a mondandóm.
-Morgen feszültebb a kelleténél hagy halljam, megtudtatok valami fontosabb információt az eldákról, esetleg hogy miért pont ezen a bolygón vannak?
El is gondolkodtam egy pillanatra hogy mi bánthatja ennyire az inkvizítort de hamar folyattam mondandóm.
-Sőt ahogy elnézlek egy kicsit te is! - néztem végig régi bajtársam arcán és aggodalmat véltem felfedezni a mosolya alatt.
Majd kicsit viccesre fogva mondtam kis vigyorral az arcomon - Meglehet hogy nem csak a nyelvem forgatom ilyen jól hanem a kardom is - az egyikkezemet a kardom markolatára tettem a másikkal pedig Gideon válla felé csaptam.

-Na gyere és hallgassuk mi vár ránk ebben a förtelemben.

Birodalmi oldal

A chimérák motorjai szinte percekkel az érkezés után ismét felbőgnek. A gárdisták besorolnak a járművekbe az itt maradottak pedig immár friss utánpótlással fedezékbe helyezkednek a folyó keleti oldalán.
Aztán a százados parancsára a heavy bolterek fedező tüze alatt megindulnak a chimérák át a hídon. Így egy eldának sincs esélye a járművek közelébe férkőzni. Mindhárman egy járműbe kerültök. A körülöttetek ülő katonák nagy tisztelettel pillantgatnak felétek. Látszik rajtuk, hogy tudják a császár szent embereivel az oldalukon nem veszíthetnek.
A konvoj sérülés nélkül átér a folyó túloldalára és a romos utcákon sok kis részre szakad. Mindegyik egy-egy elkerített még élő osztagot vesz célba vagy pedig egy stratégiailag fontos célpontot.
A zászlóaljak szétszakadozásának köszönhetően végül egy három járműből álló rajban köttök ki. Rádión közben folyamatosan értesülhettek, hogy a támadás sikeres volt. Úgy látszik az eldák nem számítottak rá, hogy az őrség elhagyja a fővárost.
Már vagy tíz perce zötykölődtök az úton mire egy közeli robbanást hallotok. Aztán mégegyet sokkal közelebbről. Aztán /BAMM/ közvetlenül alattatok robban valami. A chiméra megtorpan. A bent ülők ugyan sértetlenek de a sofőr káromkodásából is hallani, hogy ez a csapatszállító már csak a roncstelepre mehet.
A szélen ülő gárdisták kicsapják az ajtót és kipattannak a járműből nehogy egy újabb robbanás áldozatai legyenek. A megmaradt két jármű védekező formációt vesz fel és már azokból is ugrálnak ki a gárdisták mikor egy jellegzetesen elda fegyverre emlékeztető hang hallatszik majd egy katona összeesik. Majd még egy és még egy.
-MESTERLÖVÉSZ.-hangzik az egyik fedezékbe vetődő katona ordítása.

Elda oldal

Ping ping. Pattog a bunker padlóján a kézigránát. Kár, hogy a tüzelő Heavy boltertől nem hallja senki sem. Pár másodperc elteltével pedig már nincs is kinek hallania. Arggen már messze jár. A bentiek pedig cafatokra tépve és megégetve hevernek. Ekkor szólal meg a sisakrádiód. Soven hangja az.
-Három humán jármű közeledik. Belefutottak egy korábban kihelyezett csapdába de ezzel pont elvágják a kiutunkat. Tüzelési engedélyt kérek.
-Megadom.-válaszol Keleron.-Arrgen te keress másik utat. Én összeszedem a géppuskázás túlélőit és eggyüt megyünk segíteni Sovennek.

Nem tudunk sokat, épp ez aggaszt. De biztos lehetsz benne, Morgan tenni fog ellene...erővel vagy fondorlattal de megtudjuk amit kell.

(Jaaaa. Hogy infó kell? Akkor kaptok. Nyugi. )

Bocs srácok de le kell zárjam a sztorit. Nem fogok magyarázkodni mert csak baromi kínos lenne és csak el venne pár percet az életetekből. Ha gondoljátok átvehetitek vagy indíthattok sajátot.
Sry.
Ezen az email címen lehet szidni anyámat: sgkfbk@gmail.com