1. tekercs: Chuunin vizsgák

Nocsak... Tűnt fel Tamarának. Az egyik felűgyelő jounin-t látja amint
kiviszi az egyik alvó személyt. Felkeltette és kiment vele a teremből.
Hirtelen őtlete támad. Elkezdi figyelni, a feje elforditása nélkűl, a
padtársát. Szerencsére igy már jobbak az esélyei.
A szemével viszont figyeli a srác kezét és a ceruza mozgását. Pont az 5.
kérdést irja ha jól érzékeli a szeme sarkából. Kőrűbelűlre kikalkulálja
a ceruza mozgásából hogy mit is irhat. Leirja Tamara is de figyel arra
ne teljesen úgyanugy irja mint a srác aki mit sem sejt arról hogy Tamara
figyeli őt észrevétlenűl. Igy már minden oké. Úgy néz ki hogy a felűgye-
lő jounin aki bent maradt a teremben nem veszi észre hogy Tamara elkezdte
folytatni az irást. Igaz ez még nem olyan feltűnő. Szerencsésnek érzi ma-
gát. Szépen, fokozatosan haladva igy már megválaszolhatja a kérdéseket.
Most már csak a 10. kérdésre kell majd jól válaszolnia. Biztosan rettene-
tesen nehéz kérdés lesz.-gondolja magában.

Már majdnem aludtam, amikor Egyszer csak hozzám szóltak.
- Hé te !
- Hmmmmmm….. (kinyitja az egyik szemét és felpillant.)
A fehér hajú gyerek volt. Nem tudom mit akarhat, de ajánlom hogy fontos legyen, ha már felkeltett.
-Gyere velem.
Mondta, és már fordult az ajtó felé.
-Nem akaroook…...
Feleltem nyűgösen,amúgy is fáradt voltam. És márt nagyon kijárt volna nekem egy kiadós alvás. Úgyhogy visszatettem a fejem a padra, a dolgozta mellé és megpróbáltam visszaaludni, de megint oda szólt.
-Gyere már!
Mondta egy picit hangosabban, hogy ne keltsen nagy feltűnést, de már így is elég feltűnő volt hogy egy Jounin odamegy,és bajlódik az egyik vizsgázóval. Végül beadtam a derekam, „csak legyünk túl rajta minél hamarabb”
-Jó jó jövök már, csak hagyjon békén. „Banyek,ezt a szívást.”
Úgyhogy zsebre tett kézzel követem a fehér hajút a teremből kifele és közben azon agyalok hogy mit akar ez tőlem?? Kimentünk a teremből, és a fehér hajú azt mondta:
-Nem veszed kicsit lazán a vizsgát?
-Mire célzol ezzel?
-Csak úgy levágtad magad a padra, mint aki jól végezte dolgát és bealszi------
-Nem aludtam! illetve, csak majdnem hála neked…..
-És már megírtam a dogát is úgyhogy hagyjon békén.
Majd ezzel visszafordultam az ajtó felé, de ekkor megint megszólított.
-Te ez hányadik Chunnin vizsgád?
-A második.
-Buktál?
-Nem, csak dolgom van itt. Azt mondták hogy írjam meg a dolgozatot, és hagyjam hogy lemásolják…
-Értem akkor te vagy az egyik beépített Chunnin akikről beszéltek…..
-És ki is vagy?
-Ichirou Sawamura.
-Aha látom. Akkor ez esetben elnézést a zavarásért visszamehetsz.
-öööööö Oké.
És ezzel vissza mentünk a terembe, amikor leültem a helyemre, csak akkor jutott eszembe hogy meg kérdezhettem volna, Heizo Fujiwaráról…..
-Akkor alvásra fel!
és úgy dőltem vissza a padra mint egy zsák.

Nem veszed kicsit lazán a vizsgát?
-Mire célzol ezzel?
-Csak úgy levágtad magad a padra, mint aki jól végezte dolgát és bealszi------
-Nem aludtam! illetve, csak majdnem hála neked…..
-És már megírtam a dogát is úgyhogy hagyjon békén.
Majd ezzel visszafordultam az ajtó felé, de ekkor megint megszólított.
-Te ez hányadik Chunnin vizsgád?
-A második.
-Buktál?
-Nem, csak dolgom van itt. Azt mondták hogy írjam meg a dolgozatot, és hagyjam hogy lemásolják…
-Értem akkor te vagy az egyik beépített Chunnin akikről beszéltek…..
-És ki is vagy?
-Ichirou Sawamura.
-Aha látom. Akkor ez esetben elnézést a zavarásért visszamehetsz.
-öööööö Oké.

Ez után visszamentem. És most a másikat akartam felkelteni de nagyon gyorsan kikellet mennem a budira. Ezért gyorsan kifutottam. Visszafelé elgondolkodtam. Hogy mégis nem fog e szólni az a Ichirou gyerek a másiknak aki szerintem még alszik. Mert ahogy ott feküdtek a padon. Pff olyanok voltak mint én egy 5 napos megállás nélküli edzés után. Na de most hogy vissza értem felkeltem a másik hétalvót. Oda mentem és megütögettem a vállát és közben ezt mondta:
Hé hé kelj fel és gyere utánam. ( erelar )

Itt valami nincs rendben. -gondolja Tamara. Igyekszik kiradirozni
az eddig beirt válaszokat. Végűl úgy tűnik mintha Yasushi észreve-
né Tamara jelzéseit. És fel véli ismerni társa, morze jelekhez hasón-
litó jelzéseit. Igen... Csakhogy...
Tamara és Yashushi sokat gyakorolták a szavak kopogását. Visszaemlékezik
hogy Yashushi lekopog 1 szót és ő kitalálja hogy melyik volt az a szó.
Utána Tamara is lekopogott 1 szót amit Yasushi próbált meg kitalálni.
Mostanra már tejlesen értik egymás kopogásait. Úgy néz ki hogy Yasushi
túdhatja a válaszokat. Elkezd komonikálni igy Yasushi-val és most már ki-
tőltve a tesztlapott várhatja a 10. kérdést.

Újra és újra végigolvasom a kérdéseket, de szinte semmit nem értek belőlük. Egyre jobban izzadok. Ha így haladunk miattam kiesik az egész csapat. Ez kész rémálom, elrontok mindent. Nem! Nem! Nem! Mit tegyek? Én vagyok a legnagyobb lúzer a világon. Csak kapkodom a fejem, aztán még ötször elolvasom a kérdéseket, de semmi.

Aztán egyszer csak megszáll a nyugalom. Mi van, ha a tizedik kérdésre tudni fogom a választ? Igen! Ez az, arra biztos tudni fogom. Erre olyan nyugalom fog el, hogy ellazítva az izmaimat leteszem a tollat. Várom a tizedik kérdést, mert ez az utolsó reményem.

Eredetileg szundítani akartam csak, hogy kicsit elfeledkezzek a gondjaimról (khm… unalmamról). Nem hittem volna, hogy komolyabban elnyom az álom, igazából csak a szememet akartam pihentetni. Talán a kényelmes pad tette ezt velem, vagy a többiek feszültsége, mely számomra oly kellemes légkört varázsolt a terembe. Sosem voltam igazi iskolába. Ez az első alkalom, hogy igazi sulis padban ülök, és bár inkább lennék most egy csatatéren, igazából megvan a maguk előnyei. És… viszonylag elég kényelmesek. Viszont természetesen éberségem továbbra sem lankadt, így már azelőtt reagáltam, hogy a férfi hozzám ért volna. Igazából nem voltam teljes mértékben tudatomnál, hogy mit csinálok, szimplán a testembe vert reflexekről volt szó. Így mikor a pali megközelített váratlanul arra lehetett figyelmes, hogy egy kunai lendül a szeme felé (amennyiben nem reagál a mozdulatomra). Természetesen időben észhez kapok és azonnal megtorpan a lendületem lefékezve a kést, így még akkor sem lett volna baja, ha esetleg nem reagálna időben a „támadásomra”. Egy ideig még mereven tartom a kezem, majd egy ásítást követve, teljes mértékben nyugodtan fordulok hozzá.
- Miben segítheteeeek? Lejárt volna az időőőő? Hmmmmm? – kérdezem nyugodtan, majd felé nyújtom a papírost.
Kezemmel lazán megtartom a fejem, egy újabb ásítást elnyomva. Úgy éreztem hamarosan teljes mértékben elunom magam. A papírost meglegyegettem, ha egy ideig nem reagálna, de tisztán látszik, hogy az összes feladat kész volt (bár lényegre törő válaszok voltak, de mind a feladatra válaszoltak).

Miben segítheteeeek? Lejárt volna az időőőő? Hmmmmm?
Ez a kérdés hangzott el a szájából. És elkezdte legyegetni előttem a papírt.Én akkor azt mondtam neki, hogy:
-Tudod meg kéne adni a tiszteletet. És attól, hogy készen vagy nem kellene aludni. Ekkor mellé pillantottam és meg láttam, hogy a másik megint alszik. Neki is szóltam megint, hogy ne aludjon. Utána meg hallom, hogy kopognak is. Áhhhhh ezek a geninnek és chuninnok. Na, inkább hagyom őket hagy aludjanak. Mert, ahogy látom, készen vannak. De most oda megyek azokhoz a kopogós diákokhoz és megkérdezem, hogy mégis miért kopognak.
-Ha megkérdezhetem, mi a fenéért kopogtok az nem tűnt fel, hogy vannak mások is rajtatok kívül? Akik dolgoznak és nem pedig a padot kopogtatják. Tehát most azonnal hagyjátok abba!
És elmentem onnan. Áhhhhh nem tudom valami zavar de, hogy mi azt nem tudom vagy is még nem jöttem rá. Na de vissza ülök a helyemre és folytatom a viccek olvasását és írását de most már figyelek arra a két kopogósra is.
- Mi az: Öreg emberek ugrálnak le
a hídról, lábukon gumikötéllel?
- Bácsijumping.
Mondtam az orvosnak, hogy eltörtem a lábam két helyen. Azt mondta, máskor ne menjek erre a két helyre.
Hahaha ezek jó viccek ki is írom a kis vicc könyvembe őket.

Pont mikor Tamara megkőszőnte kopogások formájában Yusashi-nak a segitsé-
get, akkor megszólitja az egyik felűgyelő:
-Ha megkérdezhetem, mi a fenéért kopogtok az nem tűnt fel, hogy vannak mások
is rajtatok kivűl? Akik dolgoznak és nem pedig a padot kopogtatják. Tehát most
azonnal hagyjátok abba.
-Igen, persze. Elnézést kérek. -felelte Tamara.
Még szerencse hogy pont végzett a kérdések megválaszolásával hála Yusashi se-
gitségének. Most már csak a 10. kérdést kell majd megválaszolnia. Eszébe jut
hirtelen a vizsga elején hangoskodó szőke srác. Hogy is hivták? Uzumaki...
A klán nevét megjegyezte de a srác neve nem jut eszébe. Vajón képes lesz vá-
laszolni a kis szőszi a kérdésekre? ÁÁhhh... Biztosan megbukik.-gondolja magá-
ban. Annak a srácnak még az akadémián kellene lennie és nem a chuunin vizsgán.
Na mindegy. Jőjjőn az a 10. kérdés.

-Ez kezd egyre érdekesebb lenni! -szólaltam meg, miközben a Chunin vizsga első fordulóját szemléltem az egyik fáról. Örülök, hogy nem mondtam ellent Baki samának, és eljöttem ide, legalább szórakozok egy kicsit. Viszont nem gondoltam volna, hogy az Konohai sinobik ennyire figyelmetlenek. Észre sem vették, hogy eggyel többen vannak. Szép volt Kankuro. Szerintem nincs miért aggódnunk. Ők hárman simán átmennek az első fordulón. Gondolat menetem után leugrottam a fáról, majd feltünés mentesen megindultam vissza Baki samához.

Az idő rohamosan telik, és a geninek, ha figyelik az órát, láthatják, hogy hamarosan lejár az első kilenc kérdésre szánt. Legtöbben már megnyugodhattak, valamilyen formában, csalással, vagy anélkül, de meg tudtak szerezni elég pontot... másoktól pedig, miután kimerítették az öt lebukás lehetőségét, elvették a lapjukat, és kiküldték őket a teremből. Hinata, aki Naruto mellett ül, észrevétlenül a fiú elé tol egy lapot, a saját válaszainak másolataival. A jelzés egyértelmű: másolja le. Naruto döntése, hogy kihasználja-e a lány segítségét, vagy továbbra is a tizedik kérdésben bízik.
Ahogy lejár az idő, Morino Ibiki felszólítja a genineket, hogy tegyék le a tollat, és figyeljenek rá.

- Ideje, hogy feltegyem a tizedik kérdést! – mondja, majd hozzáteszi. – De előbb említést kell tennem egy utolsó szabályról.
Kankuro eközben visszaér a mosdóból, kicsit később, mint tervezte, így a férfi megtorpan, és rámordul:

- Ilyen sokáig tartott újra kisminkelni a bábúdat? – Kankuro arca egy pillanatra grimaszba torzul, látszik rajta, dühíti, hogy kiszúrták a trükkjét, de Ibiki végül csak legyint. – Mindegy. Ülj le. Szóval az utolsó szabály. – miközben a fiú leül, Temari észreveheti, hogy egy cetlit dob az asztalára a hiányzó válaszokkal. – Először is, nem kell vállalni. Aki nem érzi elég magabiztosnak magát, az visszaléphet a tízes kérdés előtt. Aki azonban visszalép, automatikusan lenullázza a dolgozatát, tehát megbukik. És mint korábban ezúttal sem csak ő esik ki, hanem a társait is magával rántja.

A teremben zaklatott felhördülés hallatszik a férfi kijelentésére. „Ostoba ajánlat!” hallatszódik az egyik sorból. „Ugyan ki lépne vissza?” Ibiki hangja azonban ismét felhallatszik, mire azonnal elhalkul a zsivaly.

- Na, persze… a szabály ennél bonyolultabb. Aki úgy dönt, marad, de mégis rosszul válaszol, az felkészülhet rá, hogy örökre genin lesz, mert nem indulhat többé a vizsgán!

- Mégis milyen agyament szabály ez? – pattan fel dühösen Kiba az ablak melleti oszlop harmadik sorából, mire a kabátjában pihenő kutya is heves ugatással felel. – Vannak itt olyanok is, akik nem először próbálják meg letenni a chuunin vizsgát!

- Hát ez szarügy, fiam. – közli Ibiki, kissé fel is nevetve Kiba reakcióján. – Peched, hogy engem fogtál ki vizsgáztatónak. Pont ezért kaptok most egy lehetőséget a visszavonulásra. Aki nem vállalja a kockázatot, az most szépen távozik, és szerencsét próbál a következő vizsgán. Ne is húzzuk tovább az időt. Aki nem vállalja, jelentkezzen. Feljegyezzük a számát, és távozhat.

Kiba felszólalása után minden geninnek nyilvánvaló lehet, hogy Ibikit nem érdekli, ha igazságtalannak, vagy szabálytalannak érzik a választást. Dönteniük kell, hogy kockáztatnak, és ezzel kockáztatják azt is, hogy örökre geninek maradnak, vagy jelentkeznek, ebben az esetben viszont az egész csapatot magukkal rántják. Lassan láthatják azt is, hogy a teremben többen felteszik a kezüket, jelezve, hogy kiszállnak.

Amikor Ibiki megszólal, és Kankuro belép a terembe, Sasuke egy pillanatra ismét elmosolyodik, mintegy elégedettséget érezve a másik kínos helyzete miatt. Nekik maguknak csak jobb, ha a többi csapat tagjai lebuknak, és egyfajta irreális büszkeség is elérte a saját ügyessége miatt. A mosoly azonban csak pillanatnyi volt, el is tűnt az arcáról hamar... és várta a kérdést. A szabály hallatán azonban tágra nyílt a szeme, és idegesen fűzte össze az ujjait, miközben a könyökét az asztalon támasztotta... gyakran ült ebben a pózban, ha töprengett.
Nem arról volt szó, hogy nem bízott volna abban, meg tudja csinálni. Valaki a teremben csak meg tudja majd oldani, lemásolni pedig már nem nagy ügy, amennyiben ismét ilyen komolyan a szintjük feletti kérdés lesz. Ha pedig ezúttal genin szintű kérdést tesznek fel, az nem aggasztotta. Jó tanuló volt, nem kételkedett benne, hogy meg tudja majd oldani. Sakura ugyancsak biztosan megoldja, bár az már kérdéses, elég bátor-e a kockázatvállaláshoz. Ő töprengett a legtöbbet a chuunin vizsgára való nevezésen is, viszont ha most visszalép, akkor mindhárman kiestek. Akkor sosem lesz lehetősége tényleg bebizonyítani, mennyivel erősebb lett, sosem lesz lehetősége igazán elhinni... És persze ott volt Naruto Vajon boldogult valahogy az első kilenc kérdéssel? Egyáltalán rájött, hogy csalni kell? És ha nem, akkor van-e olyan bátor, hogy kockáztasson? Ez utóbbit azonnal megválaszolta. Kockáztatni fog. Nála tartani kellett attól, hogy megvan-e az esze a feladatok megoldásához, de nem kellett tartani a bátorság hiányától, mert gyakran a hülyeség szintet súrolták az ötletei. A tekintete gyorsan ugrált a társai között. Mindkettejüknél volt egy nagy probléma, ami az egész csapatot visszaránthatta. Ez nem történhetett meg, de nem tehetett semmit, nem dönthetett helyettük. Várnia kellett.

Tamara le is tette a ceruzát ahogy Ibiki utasitotta. Tehát elérkeztűnk az
utolsó kérdéshez. Egy pillanatra azért kikerekedtek a szemei:
-Hogy mi van??? Hogy mondta ez a fickó az előbb???-tőprenget magában.
Vagyishogy inkább igencsak meglepődőtt. Ez az ember tényleg azt mondta amit
hallot? Most ez komoly? Valóban az utolsó kérdésen is teljesen elbukhatják?
De hiszen ezt nem teheti.-háborodik fel magában olyanyira hogy majdnem fel
is szólal. De inkább csendben marad nehogy Ibiki ezt úgy értelmeze hogy ki
akar szálni. Dehogy fog kiszálni, hiszen nem azért jőtt ide hogy elbukja a
vizsgát. Mintha csapattársai nem idegeskednének a most kővetkező kérdés miatt.
Nyugodtnak tűnnek. Igaz is, ők segitettek nekem is megoldani az eddigi kérdé-
seket. Tudni fogjuk kőzősen a választ erre a kérdésre is.-gondolja és űlve
marad.