[INAKTÍV]Mass Effect - Az Ébredés

Nosi'Zaelon vas Khiyaali (Dogorn)

A United legénységétől kapott kütyü segítségével megállapíthatod, hogy a hozzád legközelebb fekvő elhagyatott raktár körülbelül negyedóra sétára van, normál tempóban. Az időjárási körülmények kissé zordak, egyre erősebben fúj a szél és a hőmérséklet is csökkenő tendenciát mutat, valamint a kopár hegyvidéken és a szüntelen fennsíkon nem sok lehetőséged mutatkozik arra, hogy rájöjj, valójában miért érdekli ennyire a terroristákat a kétarcú világ. A legkézenfekvőbb lehetőség tehát az, hogy eljuss ahhoz az építményhez, amely a helyszínre érve sokkal kevésbé hasonlít azokhoz a raktárépületekhez, amelyekhez korábban - például a Vándorflotta hajóin - hozzászokhattál. Kihasználva a helyi adottságokat és körülményeket, ezt a raktárat a völgy északi falának oldalába vájták és építették. Egykor súlyos pántok tartották azt a biztonsági ajtót, amely leválasztotta a tárolórekeszeket a zordon külvilágtól, ma már azonban csak egy mesterséges lyukat jelentett és némi fémhulladékot a raktár bejárata. Azt nem sikerült megállapítanod, hogy ez vajon az egyetlen lehetőség volt valaha a raktárba való bejutásra, mindenesetre annyi bizonyos, hogy jó helyen jársz, ugyanis a meredek hegyfalon a Rendszerek Szövetségének megkopott szimbóluma díszeleg. Óvatosan és kellő körültekintéssel hatolsz be az épületbe, s már rögtön az elején érdekes felfedezést teszel: bár a hely látszólag elhagyatott, az energiaellátás szórványosan bár, de még mindig működik. A folyosó oldalát szegélyező neoncsövek halványan pislognak, egyik-másik folyamatosan ontja magából a kékesen derengő fényt. A burkolat egyszerű acélból készült és a kivitelezők a padlózatot is átlagos minőségű vaselemekből fektették. Több helyütt rozsdaette a fal, a hosszantiban futó rézkábel-kötegeket egyszerű hűtőrácsokkal takarták, de egy-egy darab ezekből a fedelekből is hiányzik.


Ha úgy döntesz, hogy beljebb hatolsz a raktár gyomra felé, közel három-négy perces séta vár rád, és ha a hátad mögé nézel, a Haastock fényei már egészen szórványosan világítanak a megrongálódott kapu kitátott száján át. Mind mélyebbre jutsz, annál élhetőbbnek tűnik a folyosó, amin úgy tűnik, nem fogott ki a természet és még nem hódította meg egészen. Sőt, erre utaló jeleket sem vélsz felfedezni. Bár a hely messze nem tiszta és egy alaposabb műszaki karbantartás is ráférne, használható állapotúnak tűnik. Persze Bright azt mondta, néhány évvel ezelőtt pucolták ki ezeknek a helyeknek a többségét, így valóban nem telt el túl sok idő azóta, hogy emberek jártak errefelé. A nyílegyenes folyosó végén egy kiszélesedő terembe jutsz, amelynek végében, középütt vaskos biztonsági ajtó zárja el az utadat. Fehér lámpatest villog rajta szüntelenül, mintha jelezne valamit az automatika. A helység széleiben kisebb-nagyobb ládák sorakoznak, mind-mind a Szövetség jelképével díszeleg. Ha megpróbálod megmozdítani őket, bizony akad egy-kettő, ami ellenáll a kísérleteidnek. Talán érdemes lenne felfeszíteni néhányat, már ha ez lehetséges egyáltalán, de miközben ezen töprengsz, érdekes dolog történik: orrfacsaró bűz terjeng a zárt ajtó felől, az illesztéseknél zavaros folyadék szivárog.

Gark telyes nyugalomban ült a hajója fedélzetén.Mikor a radar jelezni kezdte a bolygó közelettét , lasú léptekkel elkezdte összeszedni csomagját. Mindent bepakolt a hátizsákjába majd visszaült a vezérlőpult elé. A nagy mozgás kissé nyugtalanította a bolygó körűl és mikor meglátta a cerberus felésgjelzést arca elkomorult ~... hát persze ... miért is lenne nyugtom a cerberustól... csak remélem ezuttal nem lesz semmi nagyobb probléma belőlük~.
A vihar meglepte , a hajó ide-oda löködött , mignem sikerült biztosnágba kerülni.Szeme megakadt egy erdei tisztáson és , gyorsan le is szált. A halyó állapota igen rosz volt már , és a tűávolság is , hoszú volt a célpontól , igy felkapta hátizsákját , kiengette Gercket a ketrecéból majd nekivágott az erdőnek.A varren ide-oda szaladgált feltérképezve a terepett , Gark pedig egyenesen haladt , itt ott étel után kutatva.

Pit könnyű de nagyobb hátizsákját /túracuccát használja tutajként - abba kapaszkodva evez a szilárdabb rész felé.
Természetesen helyet hagy Cannisnak is, ha kapaszkodni akar.

*még mindig várom Whitewolftól hogy milyennek ismertem meg a karakterét a hajóút alatt, ezért csak általánosságokat cselekszem addig*

A mocsaras sávhoz érve lepattint egy teleszkópos vándorbotot a zsákról, és azzal keres szilárd részeket, amiken ki lehet jutni a kavicsos részre - ha ennél ingoványosabbnak tűnik a mocsaras rész, akkor továbbra is a zsák segítségét használja.

Egy oldalzsebből kivesz (ügyes a karakter) egy kis tégely Állatbűzt,és a bot végére ken egy kicsit.
Persze az ujján is marad - szó szerint állati büdös, méghozzá oly tudományos módon, hogy a lények nem szeretik a szagát, s inkább elkerülik, mint a görények lakát.

-Ez remélhetőleg távoltartja az esetleges helyi piócákat. - kínálja vele a mellette tempózó Cannist, majd visszateszi helyére.

A kavicsos, szilárd részre kiérve húz egy kört a pálca hegyével, tökéletlenül letisztítva a büdös ragacsot, majd Cannishoz fordul:

-Keressünk menedéket, vagy állítsam fel az elektrosátrat?

Ez a szalarián egy kicsit furcsa nekem. Persze melyik nem az? Mozgásán és a holmiján is látni, hogy ért a fegyverekhez. Persze én ebből nem tudom megállapítani, hogy milyen szinten. Könnyen lehet, hogy egy STG tag vagy akár egy fantom, de az is megeshet, hogy csak egy mezei katona, aki valamilyen furcsa oknál fogva pont ide keveredett.
Útközben párszor szóba elegyedünk. Mutatok neki képet a páncélról és elmondom, hogy tulajdonképpen miért is keresem. Sajnos nem tud választ adni.
Én igyekszem az őszinte oldalamat mutatni felé. Úgysincs takargatni valóm. Pénzem nincs sok csak a felszerelésem ér sokat. Arra meg vigyázok, mint a szemem fényére.
Ha az út nagyon unalmassá válik, akkor még katona sztorikat is mesélek. A durvábbak a Taetrusról jönnek.
Később a mentőkabinból való menekülés során inkább nem kívánok abból az állati bűzből. Lehet, hogy az állatokat elriasztja, de mondjuk egy Krogan csak megérezné. Meg aztán a páncélom megvéd a piócáktól a fegyverem pedig a dögöktől.
-A táborozást egyelőre nem tartom jó ötletnek. Nem tudjuk, hol vagyunk. Szerintem próbáljunk meg körülnézni hátha akad valamilyen település a környéken.-mondom miközben az omni toolommal babrálok és próbálok valami működő térképet előhozni a környékről. Persze lehet, hogy idekint nincs kapcsolat.

Bratt: elfogadva!

*igen, én is valószínűbbnek tartottam, hogy Cannussal már az odaúton is beszélgettünk*

Amíg a hajón Pit csak tudományos felfedezésekről, szociális életről, és az aktuális hírekről, pletykákról beszélt, lent a bolygón kicsit jobban megnyílik Cannus felé.
A katonasztorikba bele-beleszól, a várhatónál gyakrabban kitalálja, milyen trükköket alkalmaztál egy-egy szorosabb helyzetben.
Néha-néha ő is előad egy felderítősztorit, de a miérteket "Fiatalság, bolondság" megjegyzéssel üti el.

A keresett páncélod témája is kíváncsivá teszi, hiszen főleg az ősök által hagyott emlékek érdeklik a bolygón.

-A páncélt esetleg csempészek szerezték meg, hogy eladják a haastocki szabadpiacon? Ez esetben fel kéne keresni valamelyik búvóhelyüket.


Ha már Cannus térképet próbál keresni, Pit a szemüvegét üzemeli be.
Távcső, hőkép, passzív radar, sugárzás, kiegészítésekkel alaposan körülnéz, majd, ha az egyik közelebbi domb biztonságosnak tűnik onnan is körbevizslatja a tájat.
Egy szimulált térképen bejelöli a jelentősebb tájékozódási pontokat a környéken, megvizslatja van-e a látótávolságon belül lény, település, rom, roncs, barlang, közeledő időjárási probléma, valamint még a tónál tesz a vízből a hordozható tisztítóba.

Valamint passzívan körülnéz bocsájt-e ki valami jelet, illetve vannak-e rádióadások?
Mintákat is analizál a vízből és a talajból, hátha meglepő koncentrációjú anyagokat talál.

* Jajj de jó, hogy még nem írtatok! *

Pitt természetesen körülnéz azokon a frekvenciákon, emanációkon, sugárzásokon is, ahol ősi archaikus gépek, maradványok sugározhatnak, hisz azokat jött keresni.

[Joker nem tűnt el srácok, hanem gondjai akadtak. Amint megoldja jön Ti se tűnjetek el ]

*Oh, hát kalappal néki.*