Pandora
Lelkes fórumozó
Minden emberi félelem alapja: egy korábban becsukott ajtó - félig nyitva.
Posts: 97
Elfoglaltság:Elfoglalt
Utoljára online: Jun 21, 2023 19:03:29 GMT 1
Feb 19, 2018 20:53:43 GMT 1
|
Post by Pandora on Sept 1, 2022 16:18:08 GMT 1
#s://i~imgur~com/1JK3HVg~png – Igazán köszönöm még egyszer a meghívást, Shinmei-sama. Talán ha legközelebb erre vet a sors… – hajolok meg színpadiasan egy csibészes mosollyal az arcomon, és éppcsak sikerül elcsípnem a nyakamba akaszkodó rókalányt. Felsóhajtva forgatom meg a szememet, és lassan sarkon fordulok, hogy távozzak. Integetek egyet a többiek felé. Majd máskor szakézunk, tátogom a helyes négyfarkúnak, és rákacsintok. Tanit karjait igyekszem udvariasan lehámozni magamról, mikor nem egész két lépés után valaki – vagyis valami – megrángatja a ruhámat. Leemelem Tanit, és lepillantok a ruhámba csimpaszkodó teremtményre. Ha tudnám, mi az a karácsonyfa, ennyi szőrös függelékkel bizonyára hasonlítanék rá. Rávigyorgok a kicsire, miközben beszél… és nagyon vissza kell fognom magam, hogy ne akarjam megsimogatni. Imádom a macskákat, és rám férne egy adag szerotonin, az állatok simogatása pedig elvileg boldoggá tesz... Na, de, fókuszálj, Kaede! – Úgy nézek én ki, mint aki drága pénzért dolgozik? – mutatok végig magamon egy hatalmas mosollyal, és kicsit lejjebb hajolok, hogy szemmagasságban legyek Neko-sannal. – Előbb hallani akarom, mi a kérés, utána üzletelhetünk, Neko-san. Mi rókák nem visszük csak úgy vásárra a bőrünket...
|
|
Kami
FRPG Guru
Posts: 285
Utoljára online: Apr 28, 2024 11:25:37 GMT 1
Feb 27, 2016 15:50:39 GMT 1
|
Post by Kami on Sept 7, 2022 20:10:50 GMT 1
#s://i~pinimg~com/236x/30/34/b0/3034b06e675681cabc415e0f3e587f62~jpg Mikor megszólal a szellemnő, Vlad bizalmatlanul néz rá, s egyből a fegyveréért nyúl...na ha ott lenne. Anna amíg nem figyelt, gyorsan kikapta a tartójából a fegyvert, majd pár kattanás hallatszik, miközben a lány a háta mögött matat, majd valamiket a táskájába süllyeszt. Miután a táskába nyúló keze visszamegy a háta mögé, egy újabb kattanást lehet hallani, és szépen becsúsztatja a fegyvert is a táskájába. - Bízz bennem... jobb a békesség... - súgja oda apjának németül a lány. Majd mikor a nő feléjük indul, eléri a kellő hatást, mindketten hátrálnak. Anna kicsit remeg is, ám így fegyvertelenül Vlad is fél. Mikor a nő a koporsó felé int, mindkettejük hirtelen arra kapja a fejét, Anna még a szája elé is tartja a kezét, ahogy hallhatóan elakad a lélegzete is. Mikor a nő végez mondandójával, Vlad megköszörüli a torkát. - Igazán köszönjük a meghívást, de... - tekintete épp az ellenkezőjéről árulkodik. Anna megböki, s Kaen ezzel szinte egy időben szólal meg mellettük, mire Anna megugrik egy kicsit. Észre sem vette, mikor került melléjük a férfi... fiú... szellem... akármicsoda. Anna nagyokat pislog rá meglepettségében, majd enyhén elpirulva nagyon halványan elmosolyodik. Shinmei felé fordul. - Hálásan köszönjük a meghívását, örömmel elfogadjuk! - mosolyog kedvesen és visszafogottan. Most Vladnak akad el a lélegzete, s már szólna is, de Anna elkapja a kezét és megszorítja azt. Mélyen a szemébe néz, ezt üzenve: Bízz bennem!
|
|
Raion
FRPG Guru
Posts: 261
Utoljára online: Nov 3, 2023 9:26:43 GMT 1
Jun 19, 2016 17:03:42 GMT 1
|
Post by Raion on Sept 9, 2022 15:59:26 GMT 1
A nyugalom jó. Ezt Taiki is örömmel fogadja legbelül. Elég esemény dús időtöltés volt ez számára. Ami szerencsére komolyabb sérülés nélkül véget ért. Az ajánlat megtisztelő számára, bár félvérként nem érzi magát méltónak, hogy ezen személyek társaságában legyen, italozzon és egyen velük. Úgyhogy a meghívást elutasítja, de még nem tudja milyen szavakat is használjon. Minden rendelkezésére álló időt felhasznál erre, de valami megzavarja. A házuk közelében játszani szokó fiú az. Először megijed, hogy ilyen tiszteletlenül érkezik, de a szavak, amiket mond egyből eloszlatják ezt az aggodalmát. Amilyen hirtelen a fiú érkezet, oly hirtelen távozna Ő is, de megszólal a vészharang benne és mielőtt elrohanna édesanyjához még megáll és megfordul. - Nagyon szépen köszönöm a meghívást Shinmei-sama – meghajol – de el kell utasítanom. Édesanyám nevében is köszönöm a felénk tanúsított kegyességét. És kérem bocsássa meg ennek a fiúnak a tiszteletlenségét. – itt lenyomja a fiú fejét, mintha meghajolt volna. Vár még pár másodpercet, aztán elindul. Csak egy cél lebeg előtte minél előbb az édesanyjához érjen.
|
|
Kami
FRPG Guru
Posts: 285
Utoljára online: Apr 28, 2024 11:25:37 GMT 1
Feb 27, 2016 15:50:39 GMT 1
|
Post by Kami on Sept 10, 2022 21:24:46 GMT 1
#s://i~pinimg~com/236x/30/34/b0/3034b06e675681cabc415e0f3e587f62~jpg Anna és az apja is meghallják, amit a kisfiú mond. A németek jelentőségteljesen összenéznek. Mielőtt a férfi elindulna, az apa megszólítja. - Elnézést Uram... - megköszörüli a torkát. - Jómagam orvos vagyok, talán tudnék segíteni... ha elfogadja - ajánlkozik fel Vlad. Anna kicsit értetlenül pislog rá, hogy egyes számban beszél. - Ha már elfogadtad a meghívást, akkor menj is el. A fegyver nálad van, ha bármi balul sülne el, s használni is tudod... - Anna továbbra is értetlenül néz. Nem érti, miért megy el nélküle az apja. Nem tudja, hogyan érezzen emiatt, hisz igaza van. Végül habozva bólint egyet, majd mindketten figyelmüket a férfi válaszának szentelik.
|
|
Raion
FRPG Guru
Posts: 261
Utoljára online: Nov 3, 2023 9:26:43 GMT 1
Jun 19, 2016 17:03:42 GMT 1
|
Post by Raion on Sept 13, 2022 12:59:18 GMT 1
Rohanna, ahogy tudna, de van benne annyi tisztelet, hogy meghallgatja a külföldit. Az apja miatt erősen él benne az ellenszenv minden külhoni ember iránt. Emiatt tétovázik a válasszal. Ránéz a férfi, majd a szemét a földre szegezi. ~ Elfogadjam? Vagy nem? Anyám életét egy külföldi férfi tette tönkre és egy ilyen férfi mentené meg? Vagy ez egy próba az élettől? ~ ezen kérdésekre próbálja magában a választ meg találni, de nem jár sikerrel. Egy nagy sóhajtás után ismét a férfira néz. - Ha szeretne, jöjjön. – válaszol egyszerűen, majd azon nyomban elindul.
|
|
Kami
FRPG Guru
Posts: 285
Utoljára online: Apr 28, 2024 11:25:37 GMT 1
Feb 27, 2016 15:50:39 GMT 1
|
Post by Kami on Sept 13, 2022 19:19:45 GMT 1
#s://i~pinimg~com/564x/a9/40/6d/a9406d02f3ff01245288fc206299d310~jpg Vlad bólint, s már suhan is az orvosi táskájával a férfi után. Anna pedig ott áll, mint akit odatettek, s csak mered a távolodó alakok után. Majd ránéz félve először a főnökasszonyra, utána a mellette állomásozó Kaenre. Ha esetleg bármelyikük ránézne, gyorsan elkapja a tekintetét, s a cipőjének az orrát kezdi vizsgálni, miközben előre-hátra hintázik a talpain. közben pedig az ujjait tördeli, de az istenért sem szólalna meg először, annyira kínosan érzi magát, és őszintén szólva egy kicsit fél is a nőtől...
|
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,315
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
Utoljára online: Apr 2, 2024 8:53:40 GMT 1
Jun 2, 2017 19:12:16 GMT 1
|
Post by Raven on Sept 16, 2022 12:17:54 GMT 1
Taiki
Mire Taiki és Vlad odaérnek a kis házhoz Taiki anyja már kint ül a teraszon, habár még mindig kifejezetten sápadtnak tűnik. A szomszéd asszony ott áll mellette és láthatóan nagyon aggódik, az asszony mellett a teraszon pedig egy ismeretlen lány ücsörög és simogatja a hátát. Amikor a nő meglát rögtön megpróbál rád mosolyogni, ami egészen erőtlenre sikerül.
-Taiki-san hál 'az égnek hogy hazaértél, Hitomi-kun olyan szörnyen makacs tud lenni, nagyon aggódok, olyan hirtelen esett össze.
Hitomi csak megrázza a fejét, mintha erre is elszédülne kicsit, mire a lány ismét megsimogatja a hátát.
-Jól vagyok! Mind túl sokat aggódtok, csak elestem semmi sem történt.
-Még hogy... még hogy csak elestél, percekig nem tudtunk felkelteni!- Habogja a szomszéd asszony.
-De már jobban vagy igaz, Hitomi-san?- Kérdezi kedvesen a mellette ülő lány. A nő pedig bólint rá.
-Sokkal jobban vagyok mióta ideértél Mei-san.- A nő elgondolkodik.- Komolyan mondom mióta megfogtad a hátam még a fejfájásomat is elvágták.- Nevet fel erőtlenül.
-Ugyan.- Szabadkozik a lány.- Biztosan csak véletlen. Aztán feláll a nő mellől és felétek fordul, majd jólnevelten megfordul mindkettőtök felé.
-Osagi Meisa vagyok. Nem rég jöttem a városba éppen csak erre jártam amikor Hitomi-san... eleset.- Mosolyog rátok. (A lány nevét így írják 迷彩 詐欺)
|
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,315
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
Utoljára online: Apr 2, 2024 8:53:40 GMT 1
Jun 2, 2017 19:12:16 GMT 1
|
Post by Raven on Sept 16, 2022 12:46:40 GMT 1
Anna és Kaen
Shinmei nem szól egy szót sem, lendületesen hátra fordul és elegánsan elindul vissza a kastélyba, a tavi szellem meghajol felétek és közben abba az irányba mutat amerre az imént a szellem is elvonult.
-Kérlek kövesetek- Mondja udvariasan.
Út közben még, biztonságos távolságból, nehogy ismét csapdába essen, Takenao fordul Annához.
-És mond csak kisasszony merről jőtettek?- Kérdezi. -Nem ismerem ugyan túlságosan jól, az embereket, bár mindig nagy álmom volt eljárni a fesztiváljaikra és együt inni velük, de te másnak tűnsz mint a többiek.
Miközben Anna válaszol eléritek a fogadó csarnokot ahova Shinmei trónja is fel van állítva. A nő már helyet foglalt benne, mellette két oldalt két férfi áll. Az egyikük az egész testén színes tetoválásokat visel, lezserül támaszkodik a trónnak és az egyik kezében egy hosszú naginatát ölelget a másikban pedig egy lopótök kulacsot tart. A másik férfi csak az egyik kezét pihenteti a széken és világos szemeivel folyamatosan figyeli minden lépéseteket. Róla azonnal látni hogy szellem, hosszú fehér haja és hatalmas fekete szárnyai vannak.
A csarnokban felállított kis asztalokon mindegyiken, saké, tea, savanyúság, hall, és gyümölcsök vannek terítve. Amint beértek Shinmei tesz egy mozdulatot a kezével, hogy jelezz leülhettek, ezt Takenao is rögtön jelzi.
-Foglaljatok helyet!- Mondja és rögtön egy egy asztalkához vezet titeket majd ő is elfoglalja a helyét kettőtok asztala között.
|
|
Raion
FRPG Guru
Posts: 261
Utoljára online: Nov 3, 2023 9:26:43 GMT 1
Jun 19, 2016 17:03:42 GMT 1
|
Post by Raion on Oct 8, 2022 15:05:42 GMT 1
Olyan gyorsan megy, hogy az már majdnem futásnak nevezhető. Bár szíve szerint futna, mert ahogy telik az idő és közeledik az anyjához, úgy erősödik az aggodalma is. De tekintettel a külhonira, még sem fut, nem tudja, hogy a táskával bírná-e a tempóját.
Amint felbukkannak a házuknál és meglátja, hogy az anyja már a teraszon ül egy hatalmas sóhajtás hallatszik tőle és hirtelen vissza is vesz a gyors tempójából. Ott van a szomszéd asszony és egy ismeretlen nő is, akire csak egy pillantást vett. Amilyen gyorsan csak tud az anyjához siet és letérdel előtte. - Bocsás meg Anyám, hogy nem voltam. Biztos jobban vagy? – teszi fel neki a kérdéseket aggódva. Tudja, hogy csak könnyelműen mondogatja azt, hogy jobban van. Nem először fordul történik ez vele. Taiki, az korábban történt események miatt, gyanakvóan tekint az ismeretlen nőre. Feláll az anyja mellől és illedelmesen Ő is bemutatkozik. - Üdvözöllek. Taiki vagyok. – meghajol közben.
Egy kis idő kell, hogy észbe kapjon és rájöjjön, hogy nem egyedül sietett ide. - Bocsásson meg – fordul a külhoni férfi felé, majd az anyjához – Ő orvos és azért jött segítsen neked. – mondja az anyjának. Bár az ellenszenve legbelül tiltakozik ellene, azonban bízik abban, hogy így lehet jobb lesz az anyjának. Illetlen dolog mást bámulni, de addig még anyja válaszol még egyszer rápillant Meisa-sanra. És elkezdi fúrni az oldalát a kíváncsiság. Ő is szellem?
|
|
Kami
FRPG Guru
Posts: 285
Utoljára online: Apr 28, 2024 11:25:37 GMT 1
Feb 27, 2016 15:50:39 GMT 1
|
Post by Kami on Oct 21, 2022 10:57:52 GMT 1
#s://i~pinimg~com/236x/30/34/b0/3034b06e675681cabc415e0f3e587f62~jpg Vlad szuszogva, erőlködve igyekszik tartani a férfivel a tempót, egyáltalán nem segít a dolgon, hogy még a hatalmas orvosi táskáját is cipelnie kell magával. Ugyanakkor megmakacsolta magát, hogy ha már van, aki segítségre szorul, akkor orvosként megpróbál segíteni, ahelyett, hogy díszes étkezéseken ücsörögne és nem éppen szimpatikus szellemekkel cseverésszen. Még most is alig tudja elhinni, hogy szellemek tényleg léteznek, illetve óriási a bűntudata, hogy Annát ezeknek a szörnyeknek a karmai között hagyta. El is határozza, hogy amint végez a férfi édesanyjával, rohan vissza a lányáért, valamilyen ürüggyel lelépnek, utána meg sem állnak Németországig. Mialatt ezeket a dolgokat és másokat végig gondolta magában, meg is érkeznek. A férfi először megáll, táskáját szorongatva pedig halkan lihegve próbál elegendő oxigént juttatni őrülten sikoltozó szervezetébe. Arca teljesen kipirult az erőlködéstől, szíve olyan erővel ver, hogy az egész teste lüktet vele együtt. Ő éppen így szedi magát össze, miközben a férfi anyjához siet. Vlad óvatosabban közelebb araszol, de azért tisztes távolságban megáll, nem akar sem zavarni, sem feszélyezni senkit sem. Így csak vár, hogy eljöjjön az ő ideje, addig pedig igyekszik minél több információt leszűrni a beszélgetésből, illetve abból, hogy távolról megszemléli az asszonyt. Mikor végre a férfi felé fordul, Vlad meghajol a többiek felé. - Üdvözletem, Dr. Vlad von Carstein vagyok. Szabad lesz? - kérdi, egy a közelükben lévő placcra mutatva, s ha engedélyt kap, oda leteszi a táskáját, és a nő elé féltérdel. - Ha megengedni, és elég jól tetszik van, akkor feltennék néhány kérdést első körben.
|
|
Kami
FRPG Guru
Posts: 285
Utoljára online: Apr 28, 2024 11:25:37 GMT 1
Feb 27, 2016 15:50:39 GMT 1
|
Post by Kami on Oct 21, 2022 11:38:46 GMT 1
#s://i~pinimg~com/564x/a9/40/6d/a9406d02f3ff01245288fc206299d310~jpg A szellemnő hirtelen mozdulatától Anna automatikusan megrezzen. A tavi szellem hangjára egy pillanatra felnéz, majd nagyon félénken bólint egyet, s meg is töri a szemkontaktust (ha volt). Kicsit tétovázik, majd Kaen után bizonytalanul megindul. menet közben igyekszik olyan apróra összehúzni magát, amennyire csak tudja. Bár ez egyáltalán nem vall rá, a sok új információtól össze van zavarodva, a nőtől pedig egyenesen retteg. Attól is mindig összerezzen, mikor a rókaszellem farka olykor hozzá-hozzá simul. Ilyenkor megpróbálja még jobban összehúzni magát, esetleg észrevétlen távolabb kerülni tőle, nehogy zavarja az auráját, chakráját, chi-jét, vagy tudja a halál mijét. A vidra kérdésére óvatosan ráemeli a tekintetét. Most egyáltalán nem gondol arra, hogy milyen cuki és hogy mennyire ölelgetni való. Sőt, szinte pánikba esik. Fél, ha valamit elront, a félelmetes szellemnéni megharagszik rá és valami csúnyasággá varázsolja, vagy esetleg hogy főfogást csinál belőle az étkezésen. - Aus Deutschland... etoo... Japánból... nem... szóval Németország... Igen, Németországból jönni mi - teljesen elvörösödik. Szép volt Annemarie, ezt aztán jól megcsináltad... korholja magát, hogy ez az aprócska egyszerű dolog sem megy neki. Sőt, még meg is botlik egy picit. Vajon hány baklövés után csinálnak belőlem békát?- Németország? Azta, onnan azért ritkán érkeznek emberek… legtöbbször inkább hollandokba, meg spanyolokba, meg ezekbe a jónépekbe futni. De kell a változatosság! Milyen hely az otthonod? - csatlakozik be a rókaszellem is a társalgásba. Anna még jobban elpirul (már ha ez egyáltalán lehetséges), s zavarát leplezze, a Kaentől távolabb eső oldalán a füle mögé tűr egy rakoncátlan hajtincset. - Hát… öhm… szép, gondolom… - motyogja a lány félénken. Halkan vesz levegőt a folytatáshoz, ám aztán meggondolja magát végül, és ennyiben hagyja. - Azt mondod, szép? Akkor majd, ha lesz egy kis időnk ilyesmire, nyugodtan mesélhetsz róla részletesebben is, érdekelne - lelkesedik tovább a róka koma. - Hm? Mmm-hmm… - reagál csak ennyit Kaen lelkesedésére a hazájáról, miközben továbbra is a földet mustrálja. Ha nem ebben a helyzetben lennének, biztosan sokkal nyitottabb lenne és be sem állna a szája. Idő közben elérik a fogadó csarnokot. Anna a két férfit megpillantva megtorpan kicsit. Egyszerre találja őket igen impozánsnak és félelmetesnek. Nagyon feszélyezi a fehér hajú férfi átható tekintete, így nagyon gyorsan közelebb lép a róka fiúhoz és egy kicsit mögé. Ő az egyetlen, aki eddig kedvesen bánt vele, és mellette kevésbé fél. Szegény lány idegesen mozgatja szemgolyóit, ugyanis nem igazán tudja, mit kellene tennie. Mintha derengene neki valami, ám annyira izgul, hogy csoda, hogy a nevét tudja… elvileg. - Eek! - csúszik ki egy halk sikkantás a száján, mikor megérez egy kezet a derekán. Mélyen elvörösödik, de egy arigatou eltátogása mellett bólint a férfinek, majd egy meghajlás után követi a példáját, s letérdepel az asztalhoz. - Etto… - fordul suttogva Kaenhez. - Bocsássa meg nekem, de meg sem kérdeztem a nevét? - kérdi tőle még mindig vörösen, miközben tartósan nem tudja tartani a szemkontaktust sem. A férfi vidáman rámosolyog. - Kaen, ha az én nevemre vagy kíváncsi. - Anna félénken bólint, hogy az ő nevére volt kíváncsi.- De igazából úgy szólítasz, ahogy neked tetszik, szeretem a beceneveket - súg vissza Kaen. - Az én nevem Anna… - mondja elhalkulva, hisz rájön, hogy már hallhatta a nevét. Ezért inkább az ujjaival kezd játszadozni és úgy dönt inkább csendben marad, nehogy több balgaság elhagyja a száját. Még véletlenül sem akarja magára haragítani Ő szellem méltóságát. - Szakét? - Anna felkapja erre a fejét. - Gesundheit! - szól először, mert azt hiszi Kaen japánosan furán tüsszentett egyet. Aztán sűrűn pislogni kezd a díszes kancsó láttán, amit Kaen szorongat. - Ez micsoda? Anna érdeklődve figyeli, ahogy rókuci tölt a kancsóból. Kaen érintésére elvörösödik, egyáltalán nincs hozzászokva, hogy bárki ilyen közvetlen lenne vele. Anna megszagolja a rizsbort, de nem tudja eldönteni, hogyan érezzen a nedű iránt. A túl sok fűszer illata elnyomja az alkoholét, amit Anna annyira nem szeret. Picit nézegeti a kupicát, majd habozva Kaen felé emeli koccintásra. - Azt hiszem így kell, bár azt nem ilyen pohárral szokták… - motyogja félig japánul, félig németül az orra alatt. A férfi azonban nem koccint vele, csak felhörpinti az itókát. Anna csak értetlenül pislog, miközben megdermedt feltartott szakés csészével, Kaen pedig már a Őfőszellemségének dicséri a tüsszentését. Nagy nehezen magához tér, majd bizonytalanul a szájához emeli a csészét, s belekortyint az italba. Az arca azon nyomban grimaszba rándul, melyet egy kis fáziskéséssel az egész testén végighaladó látható hidegrázás követ. Anna igyekszik visszavenni az uralmat legalább az arcmimikája felett, inkább kevesebb, mint több sikerrel. Egy hirtelen ötlettől vezérelve gyorsan lehúzza a maradékot, mire az előbbi reakciósor megismétlődik. Ezt Anna azzal akarja kiküszöbölni, hogy erőteljesebben az asztalra csapja a kezét, amiben a csésze van. A tompa csattanás a kezétől származik, mire már azért rándul grimaszba az arca, mert erőteljesen beveri a kezét. - Igazán kiváló ital… - mondja nagy grimaszolások közepette cseppet sem meggyőzően, utána ahogy rendezi az arcvonásait kínosan mosolyog, a füle tövéig el van vörösödve. Hogy az alkoholtól, vagy a zavarától, azt nem lehet megmondani. Kaen halk vihogást hallat. - Még sosem ittál szakét? - Nein… - rázza a fejét Anna, miközben már összeköti, hogy a fura japán tüsszentés hang az ennek az itókának a neve akar lenni. - Ebben alkohol van? - néz rá Anna ártatlanul. - Mhm. De nem olyan sok. A nyugatiak italaiban több szokott lenni - érkezik a válasz. - Én még soha nem ittam alkoholt… - hajol kétségbeesetten Kaenhez. - Nemrég lettem 18… A papa nagyon nem fog örülni… - néz kétségbeesetten a rókaszellemre. - Akkor éppen itt volt az ideje, már rég felnőtt vagy. És ne aggódj, az apád nincs itt, és ha rajtam múlik, meg se tudja. Egy csésze szaké még nem az árok alja. Biztosíthatlak, hogy nem lesz bajod tőle. - Kaen ezt nyugtatólag szánta, ám Annának nem ez a legnagyobb baja (azon kívül, hogy a szike bűn rossz volt természetesen). - De tőlem igen! - néz rá már majdnem felháborodva Anna. - Oh mein Gott, mit fog szólni ehhez…? - húzza végig a tenyereit az arcán, majd nagyban ingatja a fejét. - Majd... vállalom a felelősséget, rendben? Elverhet, ha nagyon akar. Végülis, az én hibám... - próbálkozik Kaen. Anna megrázza a fejét. Végre megnyugodni látszik. - Soha nem tenne olyat. Csak… csak… - csettintgetni kezd. - Nem tudom a szót japánul… Disappointed? - fordul Kaenhez, hátha így érti. Még egy nagyot sóhajt, de aztán befejezi az önsajnálatot. Viszont a szakés kancsót meg a csészéjét is távolabb tolja magától. Kaen finoman megsimítja Anna hátát, mire a lány kicsit összerezzen. Majd rögtön el is szégyelli magát. Reméli Kaen ezt nem veszi magára, hiszen eddig olyan kedves volt vele... - Itadakimasu! - teszi össze a kezeit Kaen, mielőtt nekiállna az étkezésnek. Anna a példáját követve megismétli a mozdulatsort és halkan elmormol egy Itadakimasu-t, de mielőtt bármihez is hozzányúlna, félve felpillant a Földes Szellemasszonyságra, hogy valóban ehet-e, vagy tekintettel felnyársalják érte, ha így tesz.
|
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,315
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
Utoljára online: Apr 2, 2024 8:53:40 GMT 1
Jun 2, 2017 19:12:16 GMT 1
|
Post by Raven on Oct 25, 2022 17:58:17 GMT 1
Taiki (Vlad)
A nő felsóhajt és megragadja Taiki kezét.
-Jól vagyok.- Mosolyog rá. Ez már kicsit élettel telibb, de még mindig nem egészen meggyőző. Meisa közbe végig simogatja a hátát, és könnyeden mosolyog. Amikor bemutatod Vladot hirtelen fel néz rá, és alaposan végig nézi még mintha meg is csillanna valami a tekintetében.
-Tényleg orvos lenne? Nem hallani sok jót a külföldi orvosokról.- Mondja neked kedvesen. Hitomi az egyik kezét a nőére teszi.
-Ne legyél ilyen Mei-san. Nem szabad ilyen fiatalon ennyire előítéletének lenni.- A lány meglepődik a szavain, kicsit el is pirul, de őszintén boldognak tűnik és kedvesen a nőre mosolyog. - Meg aztán, az itteni orvosok nem tudtak segíteni, ki tudja talán ő igen.- A nő végül csak bólint, és még mielőtt a férfi összeesne int neki, hogy jöjjön közelebb.
-Nahát milyen szépen beszél japánul.- Dicséri meg Hitomi.- Kérdez csak nyugodtan Carstein-san.- (Ha jól emlékszem a japánban nincs magázódás meg így jobban jön ki, de a nő próbál végtelen udvarias lenni egyébként, természetesen beletörik a nyelve a német vezetéknévbe.)
-Hitomi-san megengednéd nekem, hogy készítsek addig egy kis teát?- Hitomi ijedten néz a lányra, hogy neki nem jutott eszébe, mintha csak most realizálódott volna benne, hogy milyen sok vendégetek lett hirtelen, és ő nem volt a legjobb házigazda, még meg is ijesztett mindenkit, már szabadkozna de Mei gyorsabb.
-Ugyan, igazán nem fáradtság, és egy kis teától te is kellemesebben fogod érezni magad.- A nő egy kicsit megnyugszik a lány szavaitól.
-Persze, készíts nyugodtan, nincs itthon sok, de van elég mindenkinek.- A lány bólint és már fel is ugrik mellőle, ismét meghajol mindkét férfi felé, majd mintha ismerné a járást belép a házba hogy megkeresse a konyhát.
|
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,315
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
Utoljára online: Apr 2, 2024 8:53:40 GMT 1
Jun 2, 2017 19:12:16 GMT 1
|
Post by Raven on Oct 25, 2022 18:03:54 GMT 1
Anna & KaenA nő hideg érzelemmentes arccal nézi végig a jelenetet. Nem úgy mint a vidra aki folyamatosan ugrál aggódva nehogy Annának baja essen és/vagy egyetlen körből is kimaradjon. A fehér hajú tengu csak lenézően lehunyja a szemét és súg valamit Shinmeinek a másik szellem viszont láthatóan kineveti a jelenetet. Nemsokára pedig Shiki is visszaérkezik, szabájosan kitúrja a vidrát az asztalától és így helyet foglal Anna másik oldalán. Önt magának az asztalon álló sakés üvegből és lassan belekortyol mielöt rátok néz, és egyből Kaent szúrja ki magának.
-Fél órán belül ő a második nő akinek elkezdted csapni szelet. Először azt hittem olyan vagy aki mindenkinek ezt teszi akár ember akár szellem csak nő legyen, de az anyámmal nem próbálkoztál, szóval úgy tűnik egyszerűen beteges az ízlésed.- (Arra utal hogy a legtöbb szellem szerint nem normális dolog beleszeretni egy emberbe)- Vagy félsz?- Szúrja neki a kérdést a végén. Mielöt pedig Kaen megszólalhatna Shinmei háta mögül közelebb lép a tetovált szellem.
-Úgy láttam nem ízlett a palotában talált bor. Kár érte, az előző úr nagyon büszke volt rá. De sebaj én tudok jobbal is szolgálni.- Mondja és meglobogtatja a kezében az óriási lopótököt. Ha bárkinek még maradt bor a poharában, (Takenao gyorsan megissza az övét,) például Shikinek, gyorsan kirántja a kezéből és kiönti az asztalra vagy mellé, aztán mindenki poharába önt a sajátjából. Ennek egészen más illata van mint az előzőnek. Nem olyan fűszeres viszont sokkal édesebb, lágyabb és halványan virágos, viszont már messziről érezni benne az alkohol illatát is.
|
|
Kami
FRPG Guru
Posts: 285
Utoljára online: Apr 28, 2024 11:25:37 GMT 1
Feb 27, 2016 15:50:39 GMT 1
|
Post by Kami on Oct 30, 2022 20:12:11 GMT 1
#s://i~pinimg~com/236x/30/34/b0/3034b06e675681cabc415e0f3e587f62~jpg Vladnak nem esik jól, hogy így beszélnek róla, ám ezt kifelé igyekszik nem mutatni. Az egyetlen reakció tőle, hogy az állkapcsa enyhén megfeszül és szorosabban markolja a táskáját. - Elsőnek, hogyan érezeni magát? - teszi fel az első kérdését a férfi. Közben alaposan szemrevételezi a nő arcát. A válasza után folytatja. - Fordult elő már korábban hasonló eset? - A válaszra hümmögve bólogat, majd felkattintja táskájának a zárját. Egy rövid kutakodás után elővesz egy 1,5 ujjnyi hosszúságú üveg pálca-szerűséget, amin beosztás is van. - Ez egy hőmérő... - kezdi a férfi és átadja a készüléket. - Ide kell behelyezni - mutatja magán egy fecskendővel, ahogy a ruhája alá bedugja és a hóna alá szorítja. - Ezt mozdulatlanul ott kellene tartani úgy egy 5 percig. Ez majd megmutat a testhőjét.
|
|
Kami
FRPG Guru
Posts: 285
Utoljára online: Apr 28, 2024 11:25:37 GMT 1
Feb 27, 2016 15:50:39 GMT 1
|
Post by Kami on Nov 2, 2022 16:15:21 GMT 1
#s://i~pinimg~com/564x/a9/40/6d/a9406d02f3ff01245288fc206299d310~jpg Annának éppen sikerült az evőpálcára felszúrnia egy darab garnéla rákot, és azt igyekszik inkább kevesebb, mint több sikerrel elegánsan a szájába varázsolni, amikor az eddig felszívódott fehér hajú szellem herceg kitúrja vidrapajtást. Anna erre meglepődik, de annyira, hogy megáll a mozdulatsorban: az evőpálca a bizonytalanul himbálózó garnélával az orra előtt a levegőben, s még a szája is tátva maradt. Aztán a garnéla feladja a küzdelmet és lepottyan, természetesen a tányér mellé. Anna egy kis fáziskéséssel észbe kap, újra a haja tövéig elvörösödik, majd valami gomenne/entschuldigung féleséget elmotyogva lesüti a tekintetét és visszarakja a garnélát a tányérjára. Utána a szellemek közti beszélgetést a garnélával farkas szemezve hallgatja. "- Fél órán belül ő a második nő akinek elkezdted csapni szelet - Szelet? Torta szelet? Lemaradtunk volna a bohócműsorról? Akkor ők tényleg ilyesmivel foglalkoznak? - Először azt hittem olyan vagy aki mindenkinek ezt teszi akár ember akár szellem csak nő legyen, de az anyámmal nem próbálkoztál, szóval úgy tűnik egyszerűen beteges az ízlésed - Úgy látszik, nem csak nekem nem ízlett ez a tüsszentés... De akkor miért issza? gondolkodik magában Anna, mit sem sejtve arról, hogy távolabb nem is állhatna az igazságtól. Hirtelen egy erélyesebb férfihang szakítja félbe a gondolatait, mire Anna megrezzen, kihúzza magát, és az első eszébe jutó szót kimondja. - Majonéz! - felpillant, és a tetovált, ijesztően szekszi őrszellemmel találja szembe magát. Mivel már pont kezdett elhalványulni az arcszíne, így ez a kis baki segít, hogy visszanyerje korábbi paradicsomvörös színezetét. Ahogy felfogja a hallottakat, nagyon megrémül. - I-ich... sajnálom nagyon... Nem megbántani akarok senki... - A szellem meglóbálja az orra előtt a lopótökét. Anna csak nagyokat pislog, még vörösödni is elfelejt. Sőt, inkább kezd lesápadni. Vajon ha nem ízlik, akkor megesznek? Anna idegesen elmosolyodik, biccent egyet. - A-arigatou... - néz a vidrára vagy Kaenre megerősítésként, majd kezébe veszi a poharat, és megszagizza az italt. Érzi benne az alkoholt, de kontrollálja az arcberendezését, hogy ne fintorodjon el. Gondold azt, hogy ez az az alkohol, amivel fertőtlenítesz... De azt nem kell meginni! magában pánikol, ám tehetsége van ahhoz, hogy ezt kívülről ne mutassa. Kedvesen mosolyog, majd a szájához emeli az italt. Aztán egy pillanat alatt lehúzza. Így az alkohol csak a torkát égette és viszonylag hamar elmúlt a dolog, szóval a grimaszolást ki tudta hagyni. - Mmm, igazán kellemes aromája van...! - nagyon koncentrál, hogy jól mondja ki a szavakat, miközben a poharat finoman visszahelyezi maga elé. Eddig jól csinálom, ugye? Így csak nem fognak megenni... Kedvesen és ártatlanul pislog a férfire. - Te készítetted? - próbál beszélgetést indítványozni. Remélem ennyi volt a tortúra... fohászkodik magában, hogy ne kelljen többet innia. Olyan melegem van, és egy kicsit mintha szédülnék... Lehet beteg leszek?Ó, Anna, ha tudnád! Még egy pár pohárka, és rá fogsz jönni Te is, ne félj!
|
|