Koshilunge

A csillagos ég alatt repülni mesés, ám a földről nézni a csillagos eget szintúgy mesés.
Így hát megpihenvén az út fáradalmait az éppen útba eső itató mellet egy kényelmes kis placcot választottunk táborunknak.
A sárkányaim bőven találtak élelmet, amit nem voltak rest velem is megosztani és a húgukkal sem.
Lefekvés előtt Nuri még egy jót pancsolt és játszott a vízben, és ezt csak némán figyeltük mindhárman.
Nuri szokás szerint a mellkasomon helyezkedet kényelembe, míg a két nagy érthető okokból csak mellém feküdt.

A fellriadásomat eleinte betudtam annak, hogy Nuri forgolódás közben leesett a mellkasomról és most háton, széttárt lábakkal, szuszogva alszik.
Ezt meg is mosolyogtam, majd vissza is aludtam volna.
Ám.
Ám ekkor egy fényre leszek figyelmes, amit sokáig nem tudom mi az, nehezen tisztul ki a kép.
Szinte egyszerre fut végig a gondolat a fejemben és Rhae fejében is, aki nem rég ébredt.
~ Ez egy nő a vízben? ~
Ezután egymásra pillantunk és mindketten konstatáljuk, hogy tátva van a szánk.
A másik kettő nem sokkal később ébred, ám Nuri csak, akkor veszi észre mikor ránk néz.
Mindannyian Őt nézzük, és ahogy egyre jobban kint van a vízből, úgy tárul elénk fedetlen valója, amit jómagam egy nagynyeléssel, míg Rhae a majdnem földig érő állával, míg Blay egy hümmögéssel, Nuri pedig farok csóválással fogad.
Mikor meg áll előttünk én ugyan úgy bámulom bambán. Nagyon meglepett ez az egész. Addig Nuri közelebb ment és onnan vizslatta, majd elkezdte a lábát nyalogatni és hozzá dörgölőzni.
~ Ez… egy… pucér… nő… a… vízből! Ez egy pucér nő a vízből! Ilyen csak a mesében van! ~ mondja értetlenül Rhae.
~ Mi is a mesében léteztünk csak. ~ feleli erre nyugodtan Blay
~ Hmm… ez igaz, de akkor is. Mennyi az esélye annak, hogy egy pucér nő mászik ki a vízből? Mennyi? ~ kérdezi szintén értetlenül Rhae.
~ Valamennyi biztos. ~ feleli Blay.
~ És annak mennyi, hogy ez a anyaszomorító csak bámul, mint borjú az új kapura és nem csinál semmit? ~ pillanatnyi szünetet tart ~ És arra, hogy sértegetem és még le se reagálja, csak bámul tovább? ~ értetlenkedik Rhae.
~ Hmm… Szerintem csak berozsdásodtak a hím ösztönei. ~ válaszolja Blay töprengően.
~ Hallom ám mit beszéltek. ~ felelem gyorsan a két kötözködőnek ~ Csak egy kicsit meg vagyok lepve. ~
~ Igen. Berozsdásodtak a hím ösztönei. ~ vonja le nagyelégedettséggel Blay a konklúziót.
Erre Rhae közelebb hajol.
~ Még feláll? ~
Erre válaszként csak erősen orrba verem.

Mikor megszólít az utazásom során rám aggatott névvel, felé pillantok, és úgy hallgatom tovább.
- Igen, én vagyok az. – felállok – Ezt a nevet kaptam a népektől utazásaim során. Ám lenne pár kérdésem, de előtte. –
A táskámhoz sietek és próbálok elő kotorni valamit. És a legjobb választásnak az eső elleni köpenyem tűnt.
- Tessék, terítsük ezt rád. – mondom mosolyogva, leplezve ezzel a zavartságom, majd ráterítem a nőre a köpenyt. Ekkor már Nuri a vállamra mászott.
Majd közelebb vezetem a sárkányaimhoz és leültetem, én pedig vele szembe ülök le.
- Mint mondtam lenne előtte pár kérdésem mielőtt segítek. Szóval. Ki az a Kanzsa? Ki az akit meg kell mentened és hol van? És ez inkább saját kíváncsiságunk. Honnan jöttél pontosan? – teszem fel kíváncsian a kérdéseket.

- Áhhh. Igen, igen. – bólogatok helyeslően, közben erősen gondolkodok ki is az pontosan.
- Ne erőlködj. Nem erősséged a gondolkodás. – szúrja oda Rhae, amire csak egy „Hmm” a válaszom.
Azonban, ahogy a nő néz engem egy kicsit zavarba hoz. És akarva akaratlanul, de elkapom a tekintettem egy pillanatra.
Mikor a bátyáról kezd el beszélni én is a földet kezdem bámulni. Majd ahogy rám tekint, felemelem a fejem és rá figyelek.
- A bátyád érzése ismerős számomra - pillanatnyi szünetet tartok - ezért is és utam miatt is segíteni fogok. És magadról, majd beszélsz, amikor szeretnél. – rá mosolygok.
- Azonban első állomásunk az egyik közeli település. Veszünk neked ruhákat. Ott egy reggeli mellet megbeszéljük, mit még meg kell. Aztán pedig elindulunk megkeresni a tűt a szénakazalban. – felállok és felsegítem.
- Blay-on fogsz utazni – rá mutatok, és abban a pillanatban fel is áll.
Miután oda kísértem és felszállt, én is felültem Rhae-ra. Nuri ekkor már az ölemben van.
- Akkor irány a legközelebbi település. Blay nyugodtabb természetű, de mivel nagy valószínűséggel most repülsz először, ezért kapaszkodj erősen. - mondom féltően.
Ezután kiadtam a vezény szót és elindultunk.
Raven

Az út szerencsére zökkenő mentes volt.
Ahogy fél szemmel hátra pillantgattam láttam, hogy a lány nincs megijedve a repüléstől, sőt az ellenkezője inkább.
Kicsit zavar az, hogy Blay-al beszélget és én nem hallom, de úgy gondolom, azért talán elmondja.
Mikor megérkeztünk eme kietlen táj gyöngyszeméhez Imka-hoz szólok a lánynak, hogy várjon egy picit, aztán pedig félre hívom a sárkányaimat.
- Azt elhiszem Blay, hogy van nektek valami belső ösztönötök, amitől ezt megérzitek. És… – egy pillanatra a lányra pillantok – És tényleg nincs benne semmi aggasztó, de azért szerintem gyorsan vontad le a következtetést. – mondom neki óva intően
- Nem simán eldöntöttem, beszélgettünk onnan állapítottam meg. –
- És még is miről? –
- A repülésről, a szél süvítéséről, a… -
- Blay!!! –
- Nem mondhatom el. Megígértem neki. Most még nem. –
Rhae és én szúrós tekintettel nézzük, majd ezt megunván Blay, arrébb megy.
- Te Blay! – szólítja meg Rhae
- Igen? –
- Ugye tudod, hogy Ő ember Te meg sárkány. És hát… nem lehetne… nem lennétek kompatibilisek. – mondja Rhae nagy vigyorral a pofáján.
Blay először egy dühös morgást ejt meg.
- Tudom jól. – feleli agresszívan – És nem arról van szó. –
Megfeszülve Rhae felé indul.
- Na jó! Elég legyen! – szólok rá mindkettőre – Menjetek vadászni. Nem embert, nem egy pásztor nyáját, hanem vadon élő állatokat. Okés? –
- Igen. – felelik kórusban, és miután levettem a cuccom el is repülnek.

- Bocsánat, csak meg kellet beszélnem velük pár dolgot. – felelem vidáman a lánynak, majd elvezetem a városba.
Bent az eső szimpatikus boltnál megállok és elkezdek dörömbölni rajta.
- Úgy hittem itt korán nyitnak a boltok? – mondom miközben tovább dörömbölök.
Mikor az öreg kinyitja az ajtót látom milyen gorombán néz. Megértem Őt, én se örülnék a helyében, ha egy ilyen fráter dörömbölne ilyen korán. Azonban nem akarom, hogy a lány az ideiglenes öltözékében legyen.
Furcsa mód a kereskedő viselkedése egy-kettőre megváltozott miután megpillantotta a lányt. Ez némi gyanút keltett bennem, de jól is jött, legalább gördülékenyen mentek a dolgok.
Mivel nem vagyok nagy divat szakértő sok tanácsot nem tudtam adni. Csak annyit javasoltam, hogy ami tetszik neki azt válassza.
Nagyot nyelek mikor a kereskedő az össze ruhát, amit felpróbált a lány nekünk adja.
~ Még is mennyibe fog ez kerülni ~ fut végig fejemen a kérdés, közben pedig a szütyőmet markolászom, hogy meg számoljam a benne lévő pénzt.
- Hogy hogy ingyen? – teszem fel csodálkozva a kérdést – Miért nem fogadod el a pénzt? –
Meglep a válasza. És értetlenül hallgatom.
Pár pillanatnyi töprengés után pár érmét kiteszek az egyik asztalra.
- Legalább ennyit fogadj el. Tőlem. Viszlát. – mondom neki, majd távozom.

A ruha, amit választott jól állt rajta. A világos szín passzol hozzá.
Napfényben teljesen máshogy néz ki, már nem látszanak a szeplői, valamint se a haja, sem a szeme nem világít.
~ Talán lehet tényleg istennő? ~ ötlik fel bennem a kérdés miközben nézem őt.
Mikor hozzám szól, elkapom a tekintetem.
- Igen kedves volt. – felelem szárazon – Ha nem hitt volna istennőnek, akkor nagy valószínűséggel a legrosszabb ruhát is aranyáron adta volna. És ne aggódj, megtaláljuk a bátyádat. – mondom neki biztatóan.
- Nem tudom, hogy éhes vagy-e, de gondolom igen. Úgyhogy gyere, keressünk valami ennivalót. – mondom vidáman.
A legtöbb útba eső ételárusnál megállok és veszek valami enni, inni valót magamnak és neki is, amit választ. Mindenből csak egy keveset, a spórolás kedvéért.
Miután elegendő ételt szereztünk keresek egy alkalmas helyet azok elfogyasztására. Egy olyat ahol kényelmesen és nyugodtan lehet reggelizni.

Raven

(OOC: Mivel a 3. sárkányomról az előző reagomban teljesen elfeledkeztem, ezért vegyük, úgy hogy a nagy tesóival van vadászni)

Félszemmel, és néha-néha egy halvány mosoly megejtésével nézem, ahogy mohón habzsolja a ételt. Néha már annyira őt figyelem, hogy én el is felejtek enni.
Miután mindent befalt a ruháját kezdte csodálni és közben egyre vidámabb lett. Eközben jutott eszembe egy régen halott mondat, mi szerint „ha egy nő borús, ideges vagy mérges, akkor legtöbbször csak éhes”
Ezen a gondolaton jót mosolyogtam, azonban gyorsan össze is szedem magam, ne hogy azt higgye, rajta mosolygok.
A kétes hangokra én is felkapom a fejem, az ételt, amit ekkor még nagyban majszoltam félre teszem.
A közjátékot félszemmel követem végig, közben pedig oda megyek Serenity-hez.
- Lehet, de lehet nem. – felelem a nőnek – Lehet, hogy a nő az áldozat és a férfiak verték át, de lehet a nő verte át a férfiakat, vagy ami valószínűbb mindenki átvert mindenkit, és mivel a lány van egyedül Ő járt pórul. – kis szünetet tartok – De… talán tehetek valamit. – felelem kedvesen.
Egy pillanatra behunyom a szemem.
~ Blay, Rhae amilyen gyorsan tudtok gyertek vissza és körözzetek a város felett, lehetséges, hogy balhé lesz. ~ ezután kinyitom a szemem és a hangos társaság felé indulok. Serenity-nek jelzem, hogy maradjon.
- Üdvözletem Uraim… és Hölgyem. – köszönök nekik határozottan és békésen. – Természetemnél fogva kíváncsi vagyok még is mi történik itt. Úgy hogy lenne szíves valaki elmagyarázni a dolgokat? – kérdezem szerényen – Mert eléggé félreérthető a szituáció. -

Raven

Nagyokat sóhajtozok, ahogy már testközelből élvezhetem a „közjátékot”, és unottan várom mikor fogok választ kapni a kérdésemre, ha egyáltalán válaszolnak.
A válasz, amit a fegyveresek vezetője ad, elég hihető. Bár se a nő, se a férfiak nem tűnnek nekem ártatlannak.
- Akkor szerintem elég egyértelmű a megoldás. – mondom buzgón. – A nő megkapja a pénzt, ti meg a papírokkal odébb álltok. És megdorgálom a hölgyet, hogy ne csináljon több ilyen butaságot. Hogy hangzik? – kérdezem mosolyogva.
Miközben várom a választ behunyom a szemem, majd miután ismét kinyitom felfelé mutatok. Ekkor Blay és Rhae egy üvöltés hallatva elhúznak felettünk.
- Áll az alku? – kérdezem ismét mosolyogva.

Rezzenéstelen arccal várom a végkifejletet, de a legrosszabbra is készülök közben.
A lány feleselése nem sokat segít, de Blay és Rhae pont jól időzített. Sajnos a szószátyár emiatt felbátorodik, azonban a férfi banda már nem annyira.
A vezető szavait csendben végig hallgatom, majd bólintok, hogy tudomásul vettem.

- Ne nekem köszönd, hanem neki. – rámutatok Serenity-re – Szerencséd volt, hogy itt voltunk. – pár pillanatra szünetet tartok, majd sóhajtok egyet.
- Akkor tegyünk is eleget az úri emberek kérésének. Elhagyjuk a várost. Úgy is dolgunk van. – Serenity-re nézek – Induljunk a legközelebbi városkapuhoz, a sárkányaim ott várnak. –
A nő bármilyen tervemtől eltérő dolgot elutasítok, és ha kell kéznél fogva rángatom ki.

A sárkányaimhoz érve Nuri egyből fölmegy a vállamra, és kíváncsian nézi az új tagot.
Rhae-nek csak bólintok, aki egyből be is kapja a nőt. Nem eszi meg, csak jól megforgatja a szájában. Miután alaposan be sárkány nyálazódott kiköpi a földre, kb olyan magasságból, hogy ne haljon bele az esésbe.
Rhae cuppogtat a szájával, és még a szája szélét is megnyalja.
- Jó íze van. – jelenti ki büszkén.
- Egyáltalán van olyan ember, aki/ami nem ízlik. – kérdezi Blay.
- Igen. Az, amelyik rohad. Annak nincs jó íze. –feleli komoly tekintettel Rhae.
Blay csak fujtat egyet és megrázza a fejét.
Közben várom, hogy kicsit összeszedje magát a nő az előbbi váratlan dolog miatt.
- Na, ezt azért kaptad, mert nem vagy ártatlan. És még könnyen meg is úsztad. – mondom neki komoly hangnemben. – Föl ülsz a legkorábban induló karavánra és elmész a legtávolabbi városba vagy településbe. Ha már meg lett mentve a segged, akkor már ne halj meg. Mi meg elindulunk a dolgunkra. –
Amint befejeztem a mondandóm felülök Rhae-ra, és jelzem Serenity-nek, hogy Ő is üljön fel Blay-ra.
Raven