Aria
Szerepjátékok Istene
Szeresd ellenségeidet! Azzal kergeted őket az őrületbe.
Posts: 1,043
Elfoglaltság: Elfoglalt
Utoljára online: Aug 13, 2023 7:55:28 GMT 1
Feb 23, 2016 21:54:48 GMT 1
|
Kyushu
Közzétéve: Feb 14, 2019 0:48:51 GMT 1
Post by Aria on Feb 14, 2019 0:48:51 GMT 1
Arashi kicsit meglepődik a lány reakcióján... a könnyeken még nem, azt valahogy sejtette, hogy Hikarinak rosszul esik majd a nyers válasz, de ahogy megtörölte az arcát, és felelt, az már sokkal furcsább volt a félszellem számára. Először csak fáradtan felhorkant, mikor a lány elkezdte magyarázni, hogy "nem hiszi, hogy minden ember ilyen", de mintha pont erre a gesztusra akart volna felelni, Hikari azonnal hozzátette, hogy talán naivnak tűnik, aztán pedig a szemébe nézett. Furcsa módon Arashi ebben a helyzetben nem érezte annyira kényelmetlennek a szemkontaktust. Megpróbálta elkapni a tekintetét, mikor a kislány rá pillantott, de magát a szemkontaktust már nem törte meg azonnal. Ennek nyilvánvaló oka az lehetett, hogy Hikari, ha tőle teljesen eltérő okból és mentalitással is, de mégis hozzá hasonlóan más volt, hozzá hasonlóan kilógott a sorból. Normális körülmények között azért tekintett félre, mert a sárga szemek jelentették a látványos, külső bélyegét, azok mutatták meg mindenkinek, hogy nem tartozik közéjük. Hikari fehér bőre és haja, fakó szemei ugyanezt az átkot hordozták. Végre Kanna is elszakította a tekintetét a cseresznyefáról, és szorosan megölelte a kislányt, Arashi egy rövid biccentéssel zárta a társalgást. Majd az onmyoji röviden megemlítette Hikari előtt a beszélgetésüket is. Arashi némán hallgatja, ahogy Kanna felteszi a kérdéseit, és természetesen nem kerüli el a figyelmét a villanás... eszébe jut a lány ölében békésen összegömbölyödő macska az étkezőasztalnál, majd az első megjegyzése is... "Miért nincs egyetlen macska sem azon a fán?" Megjegyzést természetesen nem tesz, de elraktározza az információt, és megpróbál koncentrálni, hátha érez valamit Kanna irányából, akár jó, akár rossz, akár csak zavaros szándékot, amiből kiindulhat. Függetlenül attól, hogy talál-e valamit, röviden ő is beleszól a beszélgetésbe. - Megváltozott bármi azóta, hogy utoljára madarak jártak a kertben? - kérdezi, majd ismét Kanna felé pillant. - Téged hívtak valamiért? Miért? Tudja, hogy, tekintve, hogy Kanna mindenhonnan elkésik, ezzel pedig a ház lakói nyilvánvalóan tisztában voltak, nem lehetett sürgős, és nagyon súlyos a probléma. De jelen kellett lennie, és a suttogás irányából, és Hikari szavaiból ítélve minden bizonnyal köze volt a cseresznyefához.
|
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,315
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
Utoljára online: Apr 2, 2024 8:53:40 GMT 1
Jun 2, 2017 19:12:16 GMT 1
|
Kyushu
Közzétéve: Mar 24, 2019 13:44:06 GMT 1
Post by Raven on Mar 24, 2019 13:44:06 GMT 1
Hikari elgondolkodik a kérdéseden, majd megfontoltan válaszol.
-Nem is tudom… Azt hiszem csak a fa más, még télen is mintha lettek volna virágok rajta... De nem igazán voltam ide kint,- süti le a szemét- egész télen betegeskedtem és apa nem akarta, hogy kijöjjek a hidegbe. De néha mintha éreztem volna az illatát. Olyankor mindig anyával álmodtam, annyira szerette ezt a fát.
-Téged hívtak valamiért? Miért?
-Hmmm.. Valójában nem Yoshino-sama hívott. Reiji írt nekem, egy meglehetősen ködös levelet, hogy amint lehet nézzek be ide mert talán van itt valami. De nem igazán adott meg semmit konkrétat. És tudva, hogy ő is itt járt korábban, igazából a vacsoráig azt gondoltam csak szórakozott velem. Már máshogy gondolom. Arashi-san hallottál már olyan meséket, hogy a szellemek megszállnak egy egy fát és benne „élnek”?
-Anya lenne?- Kérdezi Hikari nagyon halkan.
-Nem azt azért nem hinném, sőt szerintem nem is emberi és az is elképzelhető, persze, hogy tévedek. Minden esetre a legjobb megoldás valószínűleg, egyszerűen eltávolítani innen azt a fát.
-Ne! One-san kérlek biztosan van valami más megoldás!- Kapaszkodik bele a lány ruhájába. Amikor újra feltámad a szél pedig teljesen kivehetően hallod a suttogást is.
„Bocsáss meg!”
Majd Hikari teljesen elsápad és Kanna karjaiba hanyatlik.
-Szóval meg érezted a vesztedet mi?- sziszegi Kanna
|
|
Aria
Szerepjátékok Istene
Szeresd ellenségeidet! Azzal kergeted őket az őrületbe.
Posts: 1,043
Elfoglaltság: Elfoglalt
Utoljára online: Aug 13, 2023 7:55:28 GMT 1
Feb 23, 2016 21:54:48 GMT 1
|
Kyushu
Közzétéve: May 7, 2019 23:59:46 GMT 1
Post by Aria on May 7, 2019 23:59:46 GMT 1
Csak a fa más... ez annyira nem volt meglepő. Minden akörül a fa körül csoportosult. A koncentráció nem sokra vezetett, Hikari zavarán és szomorúságán túl Kanna továbbra is félelmetesen semlegesnek bizonyult érzelmileg, tehát Arashi akármennyire is furcsának találta, egyelőre kénytelen volt elfogadni, hogy nem jelent veszélyt. - Tudom, hogy semmi közöm hozzá, de ha már beszélgetünk, akár arról is felvilágosíthatsz, hogy ki ez a Reiji. Ha ő rájött valamire, akkor célszerű lenne az ő nyomán elindulni - fonta karba a kezét a férfi a nőre nézve. Mikor Kanna feltette a kérdést, hogy hallott-e arról, hogy a szellemek fákat szállnak meg, egyszerűen bólint. - Egyáltalán nem ritka. A Kodamák szép számban vannak az erdőkben is, de elég nyugodtak, amíg valaki nem vágja ki a fát. Egyszer viszont jártam Honshu-n, Hachinohe környékén, egy akatekóról szóló pletyka miatt. Azok már csúnyább esetek... - töpreng el. Mikor Hikari rákérdez, hogy az anyja-e az, Arashi is rábólintana Kanna megjegyzésére... amikor megérkezik az első használható megérzése. Feltámad a szél, és tisztán érzékeli a mély, erős bűntudatot, ami egészen kiszorítja a két társa érzéseit a tudatából. Hikari belekapaszkodik a nő ruhájába, és ekkor a férfi meghallja a suttogást is... "Bocsáss meg!" Kanna megjegyzése biztossá teszi, hogy ő is hallotta a hangot, Arashit azonban jobban foglalkoztatja, hogy Hikari minden alkalommal, mikor a szél feltámadt, valamilyen fizikai reakciót mutatott. A köhögőroham, most a sápadás, és az összeesés... vagy tud valamit, és az egésznek érzelmi háttere van, vagy a szél közvetlenül váltja ki belőle ezeket a reakciókat, de minden arra mutat, hogy ő a fókuszpont. - Miért az anyádra gondoltál, azon túl, hogy szerette ezt a fát? - kérdezte a férfi, egyelőre nem beszélve a megérzésről. - Hogyan halt meg? Pontosan tudja, hogy mennyire tolakodónak hat a kérdés, de lépésről lépésre kell összegyűjteni az információkat, így ezek a kérdések is fontosak lehetnek... a tapintatosság pedig amúgy sem volt soha az erőssége. Ha megkapja a választ, Kannához fordul, ezúttal megosztva a részletet a megérzéséből. Tudja, hogy a legrosszabb eset, hogy egyszerűen bolondnak nézi miatta - elég szerencsés képesség volt, olyan szempontból, hogy bárki előtt felfedhette, mert gyakorlatilag lehetetlennek tűnt ellene használni. - A bocsánatkérése mögött valódi a bűntudat, de az okát nem tudom. Lehet egyfajta megrettenés, akár a mostani események után is, de annál sokkal mélyebb is. Segíthet felderíteni, hogy mi folyik itt.
|
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,315
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
Utoljára online: Apr 2, 2024 8:53:40 GMT 1
Jun 2, 2017 19:12:16 GMT 1
|
Kyushu
Közzétéve: Jul 29, 2019 12:02:59 GMT 1
Post by Raven on Jul 29, 2019 12:02:59 GMT 1
Henka no Rei Aria : Arashi -Reiji-san apa egyik barátja. Pontosan nem tudom honnan ismerik egymást, de volt idő amikor nagyon gyakran megfordult errefelé. Ő is onmyoji mint One-san.
-Azért nem úgy mint én…- Mosolyodik el Kanna- Mindent amit tudok tőle tudom, de közel sem tudok annyit erről a világról mint ő. Írt nekem egy levelet és már elolvastam, de nem sok távpontot adott. Azt írja talán van itt valami, de ő nem tud mit kezdeni vele, ha van is úgyhogy nézek körül és tegyek belátásom szerint. Szóval tudta hogy van itt valami csak nem akart vele foglalkozni valamiért ezért rám hagyta.
*** Amikor megkérdezed miért az anyjára gondolt Hikari lesüti a szemét, és valójában még az empátiád se kell, hogy tisztában legyél menyire fáj neki az elvesztése még mindig.
-Pár éve úgy ilyen tájt nagyon beteg lett. Először csak köhögött és gyenge volt. De nem volt láza és az orvosok és gyógyítók is mind azt mondták, hogy csak pihennie kell és rendbe jön majd.- Hikari szomorúsága szinte marja az elmédet, de azért fojtatja.- De egyre gyengébb lett, a köhögés addig fajult, hogy már vérzett is és annyira legyengült hogy járni sem tudott. Az orvosoknak pedig fogalma sem volt, hogy mi lehet vele. A teste néha jéghideg volt és a halála előtt már beszélni sem tudott rendesen…- Itt elhallgat egy kis időre, és egy mély szaggatott lélegzetet vesz.- A fa alatt fekve találtam rá. A fa gyökereit fogta, az volt az első év, hogy ilyen hamar kivirágzott. Mintha csak… mintha csak neki virágzott volna ki.
-A bocsánatkérés mögött valódi a bűntudat, de az okát nem tudom. Lehet egyfajta megrettenés, akár a mostani események után is, de annál sokkal mélyebb is. Segíthet felderíteni, hogy mi folyik itt.
-Naná- mosolyodik el Kanna gonoszul. Most először jutnak el hozzád a félelmetesen precízen elrejtett érzései. Kanna dühös, dühös és még valami keserű érzés keveredik benne, amit nem igazán értesz, viszont szokatlanul veszi körbe a lány dühét mintha nem is egészen hozzá tartozna, hanem valami máshoz, a lányon belül. – Mert a szellem ölte meg Yukarikó-t- Közli nyersen, hideg hangon.
Hikari teljesen megfagy a karjaiban amikor meghallja, elsápad és hatalmasra tágulnak a szemei.
-Az nem… nem lehet- Néz fel a fára.- Nem lehet.
Kanna elengedi a döbbent lányt és hátra lép az ajtóhoz, ahol az egyik szolgáló átad neki valamit, majd hozzád lép.
-Erre szükséged lesz.- Mondja és feléd nyújtja a kardodat.
Közben a nap már teljesen lement, a bámulatos cseresznyefa virágai pedig szinte ragyognak a hold és a lámpák fényében. Kanna haragja és a furcsa keserű érzés még mindig úgy dübörög körülötted mint egy nem kívánt szökőár, ráadásul Hikari túláradó szomorúságával keveredve. Habár a lány még mindig nem tudja elhinni, hogy tényleg az anyja által annyira nagyra tartott fa vette el az életét.
-Valószínűleg nem lesz elég egyszerűen kivágni, elő is kel csalnunk valahogy a fából.
|
|
Aria
Szerepjátékok Istene
Szeresd ellenségeidet! Azzal kergeted őket az őrületbe.
Posts: 1,043
Elfoglaltság: Elfoglalt
Utoljára online: Aug 13, 2023 7:55:28 GMT 1
Feb 23, 2016 21:54:48 GMT 1
|
Kyushu
Közzétéve: Aug 24, 2019 3:32:45 GMT 1
Post by Aria on Aug 24, 2019 3:32:45 GMT 1
Arashi ahhoz már hozzászokott, hogy ha ki akar deríteni valamit, sokszor olyan kérdéseket kell feltennie, amik fájdalmat, bűntudatot és hasonló érzéseket váltanak ki, így ösztönösen próbált kissé elzárkózni Hikari gyászától, józan szemlélőként figyelni az érzelmek változását is, éppúgy, ahogy az információkat magukat. Ez persze sosem volt könnyű - ha valaki ösztönösen ráérez mások motivációira, hajlamos egyes elemeket egyszerűen átvenni, akár akarja, akár nem. A szálakat már nem nehéz összekötni, amikor elég lesz az információ... szinte Kannával egyszerre jut eszébe a megoldás. Hallott már olyan szellemekről, amelyek fa alakját öltötték, és a mellettük elhaladó emberek vérét szívták, örökké fenntartva a friss, üde látszatot. Azok a fák általában csatatereken nőttek, sok halál után, az áldozatok véréből... nem volt bennük bűntudat, és határozottan nem alakult ki kötődés köztük és az áldozataik között. Kanna vigyora, és az amögött megbújó érzések azonban a saját gondolatmenetén túl is elérik - ott van az a furcsa kettősség, megint mint ahogy a lány minden megnyilvánulásában. Elgondolkodik, hogy ezt is számon kéri, de végül úgy dönt, nem érdemes - majd ha megoldották az aktuális problémát, akkor ráér azon rágódni, hogy mi nincs rendben a lánnyal. Ha pedig előbb kiderül, nos... akkor remélhetőleg pozitív meglepetésben lesz része. Amikor visszakapja a kardját, az ujjai pedig rákulcsolódnak az ismerős markolatra, azonnal elönti egyfajta nyugalom, a felkészültség nyugalma. Akármivel szembesülnek, már nem fegyvertelen. Biccent egyet Kanna felé (ez tekinthető egyfajta köszönetnek is), majd, mikor a lány folytatja, és megjegyzi, hogy ki kell csalogatni a szellemet, lehunyja a szemét. Gyakorlatilag már felfedte a képességét, és az aktuális szituáció tökéletes példa arra, amikor alkalmaznia is kellene. Lehunyja a szemét, és próbálja fokozatosan, egyenként kizárni az agyába tolakodó érzelmeket, Hikari bánatát, Kanna dühét, majd megszólal: - Talán ki tudom deríteni, miben más ez a fa, mint egy átlagos jubokko. Akkor pedig lesz a kezünkben valami, amivel ki tudjuk ugrasztani a kérgéből. Igazából nem nagyon várja meg a reakciókat, azonnal próbál kinyúlni a bűntudat érzése felé, megragadni, és jobban lebontani, mélyebbre ásni benne, keresni a motivációkat. Tudja, hogy a képességének abszolút határán táncol ezzel a próbálkozással, de bízik benne, hogy legalább néhány információmorzsát tud szerezni.
(Jubokko: Japán "vámpír-fa", Arashi ezekhez hasonlítja a kert fáját is)
|
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,315
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
Utoljára online: Apr 2, 2024 8:53:40 GMT 1
Jun 2, 2017 19:12:16 GMT 1
|
Kyushu
Közzétéve: Aug 26, 2019 11:57:20 GMT 1
Post by Raven on Aug 26, 2019 11:57:20 GMT 1
A fa mintha csak megérezné ahogy közelíteni próbálsz, szintén kinyúl feléd.
-Sajnálom! Csak élni akarok! Csak látni akarom… Csak még egyszer.- Aztán szökőárként zúdít rád mindent. Boldogság, bánat, szerelem, a veszteség fájdalma, magány, szomorúság, majd újra öröm és végül a bűntudat.
Amikor kinyitod a szemed már egészen biztos, hogy nem csak egy káprázatot látsz. A fa alatt egy fiatal lány áll virágos kimonóban, az arcán könnyek folynak.
-Tényleg, sajnálom!
-Engem ugyan nem érdekel a sajnálatod!- Hallod Kanna hangját. Az arcára nézve pedig a mindig vidám szemek helyén macska szemeket pillantasz meg. A lány a szellem felé veti magát. De nem igazán jut hozzá közzel mert egy ág az útját állja, a magasba löki majd körül fonja a lány testét, aki megpróbál szabadulni, de egyelőre vesztésre áll a fával szemben.
Ezután a szellem minden figyelmét rád fordíthatja.
-Élni akarok.-Mondja halkan.- Nem fogok lemondani róla.- A következő támadás feléd irányul. Az erős szél ezernyi szirmot fúj feléd és mindegyik élesen vág a bőrödbe. A fa rengeteg energiát rabolhatott össze magának.
|
|
Aria
Szerepjátékok Istene
Szeresd ellenségeidet! Azzal kergeted őket az őrületbe.
Posts: 1,043
Elfoglaltság: Elfoglalt
Utoljára online: Aug 13, 2023 7:55:28 GMT 1
Feb 23, 2016 21:54:48 GMT 1
|
Kyushu
Közzétéve: Sept 12, 2019 0:12:55 GMT 1
Post by Aria on Sept 12, 2019 0:12:55 GMT 1
Amikor a szellem először szólal meg, Arashi csak a felszínt akarja megragadni, az érzelmeket megérezni, de eltávolítani magától... nincs felkészülve a hullámra, ami éri, az érzelmek efféle gyors, invazív támadása szinte fizikai fájdalmat okoz, a halántékához kap egy pillanatra, de abban sem biztos, hogy a fejében van a fájdalom, mert minden érzelem fizikai vonzata annyira más. Amikor kissé összeszedi magát, és felnéz, meglátja a lányt. Meglehetősen szelíd alak, az a fajta, akivel talán még kommunikálni is lehetne, ami jelentősen megkönnyítheti az ember dolgát, de mielőtt bármit ki tudna hámozni az érzelmek áradatából, vagy feltehetne egy kérdést, Kanna felkiált, és nekiesik a szellemnek. Arashi észreveszi a macskaszemeket, és szinte meg sem lepi - túl sok volt a kapcsolat a macskákkal. És ami azt illeti, segíteni sem iparkodik, csak az orra alatt ejt el egy rövid szitkot, miután tudatosul benne, hogy lényegében egyedül maradt egy immár dühös szellemmel. - A helyi onmyoji-k gyöngye... - ironizál idegesen. Ahogy a szellem elkezdi szórni a virágszirmokat, Arashinak pontosan három dologra van még ideje. Az első, hogy a kölcsönkapott öltözet haoriját valamennyire az arca elé húzza, így védve a szemét. A második, hogy megragadja a kard hüvelyét, és kihúzza a pengét. A harmadik pedig, hogy - valószínűleg meglehetősen rémisztően, tekintve, hogy a férfi egyszerre küzd a szirmok fizikai támadása, és az érzelmek árama ellen, ami gyakorlatilag olyan, mint egy másik szinten zajló, második támadás... szinte szétfeszíti a koponyáját a káosz, amit a szellem rázúdított - hátraüvöltsön Hikarinak. - Takarodj innen! Menj be a házba, húzd be az ajtót, és semmiképp ne gyere ki! Aztán visszafordul a szellem felé, és próbálja kompenzálni a lecsökkent látóteret. Ilyenkor válik szerencséssé, hogy mennyit használta a perifériás látását az állandóan szemébe húzott kalap miatt... most van esélye küzdeni úgy is, hogy a szemét védő haori miatt alig lát. Azonban azt is tudja, hogy esélye igazából csak akkor lesz, ha a szellem lassabb, nem figyel teljesen rá, és többet tud róla. A békés beszélgetés többé nem opció, úgyhogy behoz egy lényeges elemet, amit az érkezése és a fa fontosságának kiderülése óta sejt, meg persze Hikari rohamai óta, amik valahogy mindig pont akkor érkeztek, mikor a fa felől fújt a szél... - Először a lány anyja, most meg a lány mi? Szívtad még más vérét is bánatodban, vagy valamilyen okból kitüntetted őket?
|
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,315
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
Utoljára online: Apr 2, 2024 8:53:40 GMT 1
Jun 2, 2017 19:12:16 GMT 1
|
Kyushu
Közzétéve: Oct 5, 2019 18:12:05 GMT 1
Post by Raven on Oct 5, 2019 18:12:05 GMT 1
Hikari mintha csak lefagyott volna, egy hosszú fél percig nem mozdul. majd végre elindul az ajtó felé átlépi a küszöböt és gyakorlatilag át is esik rajta.
A kérdésedre mintegy válaszként még nagyobb rohammal csap feléd a szél.
-Nem akartam bántani őket! De ez volt az egyetlen módja.
-És mi lesz, ha vele is végzel mi?- Kérdezi Kanna elfulladva az ágak közül.- Akkor mihez fogsz kezdeni te ostoba tűzifa?
-Mondjuk elszívom a tiédet.- Válaszolja a szellem hidegen.- Ha felfallak benneteket, talán nem kell őt bántanom.- Ebben a pillanatba gyökerek indulnak meg feléd, hogy fogságba ejtsenek pont mint az Onmyoji esetében. Jó pár ágat sikerül kivédened, de néhánynak azért sikerül a bokád köré csavarodnia. És a lombokból is elkeseredett nyöszörgést hallasz. Majd egy hatalmas csattanást és egy ág majdnem a fejedre is esik. Amikor felnézel már láthatod Kannát, ahogy egy ágon áll. A szemei arany színben ragyognak, a körmei inkább karmok, a fogai és a hangja is megváltozott.
-Akkor lásuk csak,- Kezdi.- Te megpróbálod elvenni az enyém én pedig a tiéd. Mit szólsz? Ha sikerrel jársz így jártam, ha nekem sikerül akkor pedig az úrnőm levág téged. De már most mondom, nem hagyom, hogy felfald az úrnőmet. Nem hagyom, hogy árts ennek a testnek.- Már majdnem komolyan és veszélyesen hangzik, de ahogy megmozdul alatta az ág le is esik róla, még mielőtt csak gondolni tudott volna a támadásra. „A helyi onmyojik gyöngye” ahogy mondtad. Viszont ahogy földet ér a karmaival lecsapja rólad a maradék gyökeret. És az egyiket meg is ragadja mielőtt vissza húzódhatna. Szinte te is látod ahogy a szelemből magába szívja az energiát. A szellem pedig mintha vesztet is volna egy kicsit a lendületéből.
|
|
Aria
Szerepjátékok Istene
Szeresd ellenségeidet! Azzal kergeted őket az őrületbe.
Posts: 1,043
Elfoglaltság: Elfoglalt
Utoljára online: Aug 13, 2023 7:55:28 GMT 1
Feb 23, 2016 21:54:48 GMT 1
|
Kyushu
Közzétéve: Oct 30, 2019 23:37:25 GMT 1
Post by Aria on Oct 30, 2019 23:37:25 GMT 1
Nem akartam bántani... Arashit kissé zavarja, hogy tényleg érzi a szellem szándékát... de alapvetően a képességét nem arra használta, és nem arra a célra szolgálónak vélte, hogy megértse, és megsajnálja a szellemeket - arra voltak jók, hogy ütőkártyát szerezzen ellenük, hogy könnyebb legyen elzárni, vagy megölni őket. Ha érez is bizonyos szintű empátiát, a helyzet egyértelmű - harcba kerültek, és sikerült előcsalni a szellemet... amiről úgy vélték, sokkal nehezebb elem lesz. Ha a szirmokat sikerülne hatástalanítani... Azonban túlságosan fókuszált a szirmokra, így egy gondolattal késett a felé kúszó gyökerek kivédésével. Az első támadásokra tud elég gyorsan reagálni, de képtelenség mindent időben elvágni, és amint az első gyökér megragadja a bokáját, tudja, hogy bajban van... egészen addig, amíg meg nem hallja a nyöszörgést, a csattanást, és el nem hajol az ág elől... majd meg nem látja Kannát. Egy pillanatra igazából tisztelet ébred benne. Egy pillanatra még bánja is kicsit a rengeteg gúnyolódást - szórakoztatónak szórakoztató volt ugyan, de talán mégis csak szórakozott az az onmyoji, nem teljesen őrült. Talán nagyobb a hatalma, mint gondolta, bárki tévedhet... aztán megmozdul az ág, a lány lezúg, a férfi pedig már belekezd egy cifrább, és különösen úri házban meglehetősen illetlen káromkodásba, amikor a karmok elhasítják a gyökereket, neki pedig a torkában reked a szó. Ha szerencsétlennek szerencsétlen is... legalább egy esélyt adott. Láthatóan harcba kezdett a szellemmel, így Arashi is mozdul, kihasználva, hogy a szellem gyengül... a fa középpontja felé siet, két okból - a szellem jelenlegi megtestesülése is ott van, és ha sikerülne megfelelően közel érnie, gyakorlatilag elérhetetlenné válna az ágak számára. Próbál minél jobban fókuszálni, semmit nem elmúlasztani, amelyik támadást tudja, kikerüli, és csak legvégső esetben vág... ha a szellem figyelmét eléggé leköti Kanna, akkor ő kevesebb gyökeret és szirmot kaphat, ha viszont magára irányítja a fókuszt, jelentősen csökkennek az esélyei.
|
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,315
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
Utoljára online: Apr 2, 2024 8:53:40 GMT 1
Jun 2, 2017 19:12:16 GMT 1
|
Kyushu
Közzétéve: Nov 27, 2019 20:09:26 GMT 1
Post by Raven on Nov 27, 2019 20:09:26 GMT 1
Úgy tűnik jó esélyed van elérni a fához, Kanna nyilvánvalóan elég rendesen meggyengítette a szellemet. Úgyhogy gyorsan el is érsz a nőalakhoz. Az viszont szinte rögtön feléd is mozdul. Az ujjai végére ágakból álló karmok nőttek és arca is elkezdet eltorzulni. A karmaival támad rád, bár nem kifejezetten gyorsak, vagy eredményesek a mozdulatai azért csak megkarcolják az arcodat a körmei. Viszont ilyen közel hozzá elkezdi lecsapolni a te energiádat is. Nem súlyos, de hirtelen szédülés fog el és megtántorodsz egy pillanatra. Fizikailag közben nem támad rád, úgy tűnik egyszerre csak egyiket tudja sikeresen kivitelezni és itt előny, hogy te nem vagy egyedül. Kanna olyan hirtelen bukkan fel a hátad mögül mintha a semmiből termet volna ott. A kezében a kardja habár nem húzta ki a hüvelyéből. Akármi is történt az onmyojival nyilvánvalóan nem kevés energiát vett el a fától. Az egész jelenség körül fénylő aura látszik, habár nem öltött még konkrét alakot. A fa lábánál aló szellemre megy és a fa törzshöz szegezi a kardal. Fizikai erőben annyival a nő fölött áll, hogy az nem tud tovább koncentrálni rád, ha védekezni akar. Viszont a törzshöz szorítani sem volt túl szerencsés, így a lény lehetőséget kapott, hogy visszatérjen bele. Ahogy eltűnik Kanna felüvölt. Akarva akaratlan is érzed a dühét, mintha szikrák szaladgálnának a bőröd alatt. És az onmyoji végre előhúzza a kardját. Mintha a penge csak a belőle áramló furcsa aura meghosszabbítása lenne. Első ránézésre erek fénylenek benne, de jobban megnézve azok ott szilánkok amiket ez az erő tart össze. A karddal a fának esik, egyértelműnek tűnnek az esélyek, de mégsem egészen az történik amit várnátok. A fából szilánkok és szálkák szakadnak le, de a katana éppen csak a kérget sérti fel. Nem számít hányszor csap le a lány, újra meg újra. Ha nem szólsz rá még percekig csapkodja a fát a karddal, sikertelenül. Majd a fa előtt térdre esik a kimerültségtől, de még mindig nem oszlik fel körülötte a fény aura.
|
|
Aria
Szerepjátékok Istene
Szeresd ellenségeidet! Azzal kergeted őket az őrületbe.
Posts: 1,043
Elfoglaltság: Elfoglalt
Utoljára online: Aug 13, 2023 7:55:28 GMT 1
Feb 23, 2016 21:54:48 GMT 1
|
Kyushu
Közzétéve: Jan 5, 2020 2:47:10 GMT 1
Post by Aria on Jan 5, 2020 2:47:10 GMT 1
Arashi egy pillanatra megtántorodik, ahogy a fa elkezdi szívni az energiáit, de pillanatokon belül visszanyeri az egyensúlyát, és továbblendül. Az arcán lévő hegekből, amiket a fa karcolása ejtett, csorog a vér. Közben Kanna is támadni kezd, és Arashi rádöbben, hogy a lány alapvetően, akármilyen bolond, erős, és valószínűleg van némi tapasztalata. Amikor azonban Kanna a fának szegezi a szellemet, Arashi kihasználja, hogy egy pillanatra senki nem figyel rá, és oldalról sújt felé. Ha elvéti, és a nőalak ténylegesen visszatér a fába, hagyja, hogy Kanna előhúzza a kardját... majd realizálja, hogy nem történt semmi. Nem várja meg, hogy percekig csapkodjon... két-három sikertelen csapás után megragadja a lány vállát, és arrébb húzza. - Elég volt. - sziszegi. - Más megoldást kell találnunk, eleve sejtettük, hogy a fában jó eséllyel sebezhetetlen. Elgondolkozik. - Legutóbb ki tudtam csalni a fából, mikor megpróbáltam megérezni a motivációit. Megpróbálhatom újra, de nem használtam annyit a képességemet, hogy tökéletesen kitapasztaljam a határait, és fel lesz rám készülve. - Eszébe jut az a pillanat, amikor a szellem rászabadította a rengeteg érzelmet... a fájdalmat, aminek nem tudta meghatározni a helyét, de ami megtörte a koncentrációját, a tényt, hogy nem tudta megfelelően kizárni őket. Jellemzően, ha használta a képességét, szinte természetesen, ösztönösen jött. Egy pillanatnyi koncentráció, és már be is csúszott a tudat résein, kiszedte azt a halvány jelzést - az emberek nem védekeztek, mert nem tudták, hogy egy bosszúálló démon fia mit kezdhet a hatalmával. Aki jószándékú volt, soha nem is tudta meg, aki pedig nem, annak néha lehetősége, néha kedve nem volt elkotyogni, miután Arashival lerendezték a dolgokat. Soha nem fordult elő, hogy addig jutott, hogy erőltetnie kelljen - ezúttal az információszerzés is csak másodlagos dolog lett volna, a fő cél, hogy provokáljon, tehát minél jobban ki kéne nyílnia, minél jobban kitennie magát a szellem támadásának. Ebbe belegondolni is pocsék volt, Arashi pedig határozottan úgy vélte, nem illik hozzá a mártír stílus. - Ha megcsináljuk, azonnal lecsapsz rá, ahogy kijön a fából. Nem akarok hangzatos szövegeket, meg látványos párbajt, csak azt, hogy ez a fa száradjon el, mielőtt kocsonya lesz az elmémből - közli a lánnyal. - És nyitott vagyok bármilyen ötletre, ami kicsit is hatékonyabb, mint a fa karddal való püfölése - teszi hozzá cinikusan. Ha Kanna beleegyezik a javaslatába, lehunyja a szemét, és minden energiájával a fára, és a korábban felidézett érzésekre és mondatokra fókuszál, próbálva áttörni a határokat, és közelebb férkőzni a szellemhez.
|
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,315
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
Utoljára online: Apr 2, 2024 8:53:40 GMT 1
Jun 2, 2017 19:12:16 GMT 1
|
Kyushu
Közzétéve: Jan 19, 2020 22:29:19 GMT 1
Post by Raven on Jan 19, 2020 22:29:19 GMT 1
A lány egy jó fél percig csak bambán és dühösen bámul az arcodba, a macska szemekkel, de aztán elkezd visszatérni beléjük az értelem és bólint egyet.
-Rendben.- Mondja a lány. Bár még mindig nem biztos, hogy neked.- A gazdám hajlandó kockáztatni, mert értékeli az áldozatodat. Képes vagyok elszívni a fa minden erejét, de ha ez megtörténik nem biztos, hogy továbbra is a gazdám akarata szerint cselekszek majd, arra kér ha ez megtörténik állíts meg engem. Ő azt mondta "bármi áron" de én is ugyanígy fogom védeni a gazdám épségét még akkor is ha ő nem fog irányítani, remélem megérted ezt mit jelent. – Ha rábólintasz a tervre a lány hátrál pár lépést, hogy hagyjon téged koncentrálni ezután szabad kezet kapsz, hogy a fával foglalkozhass. Az eredmény ezúttal is kb ugyanaz, mint első alkalommal csak most már a düh is csatlakozik az előzőekhez. És feltehetően az, hogy számítottál rá mintha könnyíttet volna egy kicsit a dolgokon, de azét a fejed belefájdul a műveletbe, mire Kanna végre bekapcsolódik. A lány minden erejével nekicsapódik a szellemnek ami így abba hagyja az érzelmei rád vetítését, a még mindig nyitott elméd viszont így egy másik véletlen célpontot talál, a növekvő energia katyvaszban az pedig sajnos az Onmyoji lány. Az egyetlen tiszta kivehető érzelem a düh ami rögtön feléd árad, majd ahogy megszédülsz képeket is kapsz az érzelmi hullámok mellé, eddig nem sokszor fordult ez elő és most egész biztos nem esik jól.
Az első képen egy halott macskát helyezel a föld alá, gyermeki szomorúság csatlakozik a képekhez, majd ugyanez folytatódik egy valódi temetés képével. Ezután a félelem áraszt el olyan erővel, hogy szinte a sajátod is lehetne, körülötted minden tűzben ég, de téged nem érnek a lángok a félelem dühvé válik, elemi dühvé mint egy fenevad, ami csak szét akar tépni bármit maga előtt.
Mikor végre kinyitod a szemed mintha a maratont futottad volna le, a fenevad pedig előtted áll teljes valójában. Kanna haja kócosan és fehéren omlik a hátára, az arca alig emlékeztet a lányéra a macska szemek sárgás zöld fényben égnek a kardja szilánkokban fekszik körülöttetek, de nincs is rá szüksége karmai ezúttal valódi karmok, vastagok élesek és hosszúak, mintha egy tigrishez tartoznának. A fényaura eltűnt, de már ránézésből is tudod, hogy nem azért mert feloszlott, csak ezúttal már nem a testén kívül manifesztálódott az energia, hanem őt magát változtatta át abba formába amit ölteni akart. Vagy majdnem abba.
Amikor a Bakeneko rád néz még a képességed sem kell, hogy tud mi jár a fejében pontosan olyan a tekintette mintha az előbb ölted volna meg különös kegyetlenséggel a kedvenc kiscicáját. És tényleg, a következő pillanatban lendületet is vesz, hogy neked ugorjon.
|
|
Aria
Szerepjátékok Istene
Szeresd ellenségeidet! Azzal kergeted őket az őrületbe.
Posts: 1,043
Elfoglaltság: Elfoglalt
Utoljára online: Aug 13, 2023 7:55:28 GMT 1
Feb 23, 2016 21:54:48 GMT 1
|
Kyushu
Közzétéve: Feb 4, 2020 10:47:19 GMT 1
Post by Aria on Feb 4, 2020 10:47:19 GMT 1
Mikor Kanna (vagy inkább a démon, akivel együttműködik), beleegyezik a kísérletbe, Arashi először lehunyja a szemét, és próbál teljesen kinyúlni a fához... de hamar rájön, hogy ez nem fog működni. Nem kinyúlnia kell, nem információt lopnia... úgyhogy azon túl, hogy próbálja megérinteni, kitárulkozik, leenged minden védőgátat az elméjén, és annyira mélyen próbálja megszállni a fát, amennyire csak lehetséges. Az érzelmek hulláma megint megtámadja, de meglepően jól viseli... csupán egy enyhe, tompa fájdalom jelentkezik, a korábbi szédítő hasogatás után. Amikor az érzelemáradat elvágódik, szinte azonnal próbálja elszakítani az elméjét a célponttól, de sikertelenül... és rákapcsolódik Kanna elméjére. Vagy a démonéra. Nem biztos benne, hogy a kettő között igazán lényeges a különbség ezen a ponton. Amikor viszont az emlékképek kezdenek az elméjébe áramolni, szinte visszasírja a tompa fejfájást. Soha nem tolta ki ennyire a határait, azt sem tudta, hogy képes rá... úgy érzi, mint a képek szétfeszítenék a koponyáját. Egy pillanatra a térde is megroggyan, a kardot nem tartó kezével pedig a hajába markol, mintha a fizikai érzettel ki tudná űzni a fejéből a látomást. A képekből sokat még nem lehet leszűrni, de az egyértelmű, hogy Kanna akármilyen vidámnak és ostobácskának tűnt, közel sem az. Veszteségek érték, valamikor veszélyben volt, és annak az eseménynek egyértelműen köze van ahhoz, hogy éppen egy macskadémonnal osztozik a testén. Sajnos nagyon sok lehetősége sincs gondolkodni, mert pillanatokon belül farkasszemet néz a teljesen formát öltött Bakenekóval, aki már alig őrzi Kanna eredeti vonásait. Az első támadás elől arrébb vetődik, majd belendül az immár teljesen elszívott fa mögé. A célja a lány mögé kerülni - ahol nem érik el a karmok. Szerencsére Arashi elég képzett kardforgató, és elég fürge, hogy ezt legyen esélye megvalósítani... ha a macska elkezdi megkerülni a fát, mögé lendülhet. Mindenesetre, részben provokációként, részben egészen őszintén azért megjegyzi. - Nem fogok habozni. De ha lebirkózod a macskát, akkor mindketten jól járunk. Utálok olyasvalakinek ártani, aki egy rossz szót sem szólt hozzám.
|
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,315
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
Utoljára online: Apr 2, 2024 8:53:40 GMT 1
Jun 2, 2017 19:12:16 GMT 1
|
Kyushu
Közzétéve: Feb 11, 2020 17:46:15 GMT 1
Post by Raven on Feb 11, 2020 17:46:15 GMT 1
A démon meg sem próbál követni a fa körül egyetlen ugrással a kiszáradt ágakra szökken és onnan követ lassan, mint a madárra vadászó macska.
-Miért akarna leküzdeni?- A macska hangja furcsán hangzik, mintha nyávogna és morogna közben.- Folyton ez az szorítás. Mindenit meg akar menteni, de az emberek, meghalnak vagy elmennek. Nem szeretik és ezt ő is tudja, nem számít, menyit tesz érte. De ő csak újra megpróbálja, megpróbálja megmenteni őket. Én véget vetek ennek. Megölöm mindannyiótokat többé nem lesz senki, aki miatt a gazdámnak szenvednie kell majd. Többet nem lesz szomorú és nem érez majd bűntudatot, ha valakit nem sikerül megmentenie. Eltörlöm a félelmét és a fájdalmát és ezt veled kezdem.
Mikkor leveti magát a fáról sikerül bepördülnöd a fa mögé, ahogy eredetileg is akartad a démonnak esélye sincs elérni téged.
-Ha a fa mögé akarsz menekülni hát, legyen. Akkor csak eltüntetem innen a fát.- A száraz fának pedig nincs szüksége túl sok csapásra. Most, hogy a szellem energiája nem tarja egyben, mint a száraz tűzifa könnyen megadja magát Kanna karmainak. Ezután feléd kap és sikerül is megkarmolnia, de csak felületi sérülést okoz. Most már egyértelmű, hogy nem számít mit akar, a lány a macska nem az ő akarata szerint cselekszik.
|
|
Aria
Szerepjátékok Istene
Szeresd ellenségeidet! Azzal kergeted őket az őrületbe.
Posts: 1,043
Elfoglaltság: Elfoglalt
Utoljára online: Aug 13, 2023 7:55:28 GMT 1
Feb 23, 2016 21:54:48 GMT 1
|
Kyushu
Közzétéve: Feb 25, 2020 0:27:14 GMT 1
Post by Aria on Feb 25, 2020 0:27:14 GMT 1
- Milyen fontos ember lettem hirtelen. - sziszegi a férfi idegesen, mikor a macskadémon befejezi a mondanivalóját. A reakció azonban egyértelművé tette, nem képes elérni az onmyojihoz, a macska pedig nyilvánvalóan nem szándékozik kommunikálni vele. Ez egyetlen lehetőséget hagyott... muszáj volt megölnie. Nem maradt választás. Megígérte, és ha nem tette volna, akkor is ez volt a feladata. Miközben mozog, és próbálja elkerülni a támadásokat, Arashi azért próbál beszélni. Kimerítő, persze, de időt nyerhet, ha a macska kicsit is figyel, lelassíthatja, lehetőséget adhat valami gyengepont kitapintására. A karját ért karmolásból szivárog a vér, és csíp, de igyekszik teljesen figyelmen kívül hagyni a fájdalmat. Kitérésre játszik, de a nyilvánvaló nyitások esetén beszökken, hogy támadjon egyet. - Tudom, mit érzett. Tudod, mikor kinyitottam az elmémet, belemásztatok. Éreztem a félelmét, a fájdalmát, a gyászát. De képzeld, egyik sem volt újdonság. Nagyon sokan szenvednek, sokakat elárulnak, sokan dühösek, és szomorúak, mert mindenkinek akad valaki, aki pont belé akar rúgni egyet, és teljesen mindegy, mennyire próbálkozik, ez így van. És tudod mit, valószínűleg könnyebben megúsznám ezt az egészet, ha megölnél. Mert ha én győzök, az a család mit gondolsz, kinek a nyakába varrja majd az egészet? Rám fog szakadni minden szar, ami itt történt, és jön majd a tűz és a harag. - megtorpan, figyelve a kitérésre. - De meg foglak ölni. Megígértem, hogy megteszem. És nem fogom tetézni a fájdalmat betartatlan ígéretekkel.
|
|