Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,319 
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Raven on Mar 15, 2018 18:26:00 GMT 1
Néhány másodpercig úgy tűnik, hogy nem lesz elkerülhető az összecsapás, de aztán Levy felnyüszít és elfut és megjön a hideg. A hideg egyre erősebb lesz, majd jön az a szörnyű sikoly és a fájdalom. Nem tudom megtartani magam és térdre esek Shan Li már reflexből lép át védelmezőbe, érzem ahogy az ereje elborítja a testem, de nem sokat segít a jelenés ellen. És megjelenik a hang gazdája is. Úgy sétál be mintha a hely az övé lenne. Azt hiszem nem róhatom ezt fel neki, végül is én is önhatalmúlag sajátítottam ki a helyet. Na jó azért kicsit bántja a lelkemet de hát…
Ahogy feltápászkodom fájdalmas mosollyal válaszolok a „dícséretre”.
-Igazán köszönöm!- És próbálom Shan Lit lenyugtatni. Pár mélyebb lélegzet vétellel sikerül is. Csak volt értelme a szerzetesekkel töltött pár évnek.
Ok, ki tette meg ezt az embert főnöknek? Bár igaza van. És végre valaki azt mondja amit én, hogy fejezzük be ezt az értelmetlen veszekedést és csináljunk végre valami értelmeset. Ahogy eltűnik az emeleten újabb csörömpölés utána mennék, de még kel pár perc amíg a hideg miatt csontig hatoló fájdalom elmúlik. Ezután elindulok a halász után a lépcsőn. Indulnék, de az egyik temperamentumosabb S.A.S. tiszt elkap a ruhámnál. Ez egy drága selyem ruha és ha elszakítja nem ússza meg annyival mint az ajtót. A kérdése után csak szánakozva sóhajtok egyet majd így válaszolok.
-Honnan kéne tudnom? Nem rég jöttem és biztosíthatom, semmi közöm az egészhez.- Miután elengedett és megigazítottam a ruhám így folytattam.- De valószínűleg az lesz a legokosabb, ha úgy teszünk ahogy az idegen mondta, és kiderítjük. Odakint valószínűleg maguk is választ kapnak a kérdéseikre. Majdnem mindre.- A miértre sosincs válasz.
-Most viszont engedelmükkel összeszedek néhány dolgot az emeletről.- Ha engedik ezután valóban csatlakozok a halászhoz az emeleten.
Hát, jó hogy nem igazán használtam ezt a részét az épületnek, egy örökké valóság lenne rendet tenni. A kisasszony látványa az ágyon elemben elég mókás volt. Hagytam had foglalkozzon vele a halász, én pedig a gyanúsan kopogó edényhez lépek és leemelem az egyetlen kicsi tündérkémről. Ahogy kijut hálásan a vállamra is repül, szegénynek van egy kis fóbiája a szűk helyektől. Valószínűleg nekem is lenne ha bezárnának ötven évre egy dobozba.
-Mi történt itt?- Kérdezem a tündért. A tündéreknek halk hangjuk van, de én sosem tudom megunni ahogy a szavakat formázza.
Közben azért figyelem a halászt is nehogy túlzásba essen a vendégünkkel. Nem mintha nem lenne gyomrom a kínvallatáshoz, de az az érzésem jelenleg ez fölösleges energia és forrás pocsékolás lenne. (A legtöbbször az.)
|
|
Kristóf
FRPG Guru
Posts: 354 
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Kristóf on Mar 28, 2018 18:49:25 GMT 1
Egy kikötözött fiatal nő van ide fent. Esküszöm ez egyre jobban hasonlít egy kelet-német pornófilmre csak jobb a világítás. Nem kellett volna annyi időt Björnnel a hajó tatban töltenem akkor most nem tudnám milyen az a kelet-német pornófilm. Kicsi és fiatal lány egyébként. Jól megkötözték. A furcsa fazon szépen becsomagolta. De sajnos beszél. Irritáló a hangja. Nagyon irritál. Mire a mondandója végére ér a rossz buzi is felér a lépcsőn. Ez egyre jobb. Így most nem is alkalmazhatom azokat a módszereket amiket a szirénen bevetettem. A lány mondandója után továbbra is csöndben maradok és a cuccait nézegetem. Főleg a táskáját ami tárva nyitva. Mintha valaki szándékosan akarta volna, hogy meglássam a benne lévő fura követ. Ez semmilyen esetben nem mutat jól neki. Na meg a karján lévő „tetoválás” sem. Rohadt mocskok. Cinkosokkal vagyok körül véve. Nem mintha én nem lennék az. De az én bűnöm nem ilyen mély fertő. A táskájának a fedelét ráhajtom, hogy más ne lássa a követ (ha cipzáros akkor azzal oldom meg.). Majd magamhoz veszem és a vállamra veszem a táskát.
- Először megígéred, hogy nem használod azt az ízét semmire amit magadhoz láncoltál és minden kérdésemre válaszolsz. Utána TALÁN eloldozlak.
- Mi történt itt a szigeten? Mit kerestél itt? És miért hagyott életben az a férfi?
|
|
Raion
FRPG Guru
Posts: 261
|
Post by Raion on Apr 14, 2018 18:02:38 GMT 1
Ahogy Night az emeletre menet eltűnt én és a társam még ott álltunk egy helyben. Bambán néztem magam elé. Kicsit lesokkolódtam a rövididőn belül lezajló furcsa eseményektől. Lassan dolgoztam fel a dolgokat.
- Ááááááááááááááááááááá – ordítom el magam hirtelen. Majd a legközelebb lévő asztalra tiszta erőből rávágok. Ha nem tört el rögtön, addig ismétlem, míg össze nem rogy, majd a következő és következő tárgy jön.
Amint ki dühöngtem magam zilálva meredek magam elé.
- Jól esett? – kérdi Johnson
- Ja… jól eset. – válaszolom lihegve
Miután kitisztult a fejem. Leellenőriztem a felszerelésem.
- Akkor ideje kideríteni mi a franc folyik a szigeten. – mondtam
- Akkor irány a központ. – feleli a társam.
Még mielőtt elindultam volna a lépcsőhöz mentem.
- Hé. Ti ott fent. A városházára megyünk, hogy erősítést tudjunk hívni. Ha segítség kell, ott megtaláltok minket. –
Ahogy befejeztem ki mentünk a viskóból. Szépen, óvatosan ahogy kell. Betájoltuk magunkat és elindultunk a város felé. És reménykedünk, hogy semmi furcsaság nem támad meg minket.
|
|
Kán
Írónövendék
the only hting i care less about than the opinion of others is my own opinion
Posts: 221
|
Post by Kán on Apr 20, 2018 10:19:28 GMT 1
A tündérke igen meg volt rémülve. Nem a lánytól aki a tál alá zárta, vele igen bátran harcol, sikerült megharapnia a kezét, hanem a fent járó férfitől. Nem sokat tudott mesélni az esetről, csupán annyit, hogy jelenléte igen zavaró volt. A tálka alatt töltött idő alatt sikerült végig hallgatni a betörő és a férfi párbeszédét. Az igen zavaros beszélgetésből leginkább csak annyit tudott kivenni, hogy a férfi egy személy hollétéről érdeklődött és a lány nem valami szívesen osztotta meg az információt vele. Az illető valami igen fontos és erős személy és , a tündér elmondása szerint, a férfi állandóan hadnagy néven utalt rá. A hely neve Staub laboratorium.
Nightnak nem volt sok ideje a kis tündért hallgatni. A földszintről pusztítás hangja hallatszott. Az ember azt hinné, hogy legalább egy vaddisznó kezdet örült dühöngésbe. Ha lemegy akkor meglátja az egyik katonát aki úgy látszik eldöntötte, hogy szisztematikusan pusztítja el a kocsma berendezését. Ha mégis úgy dönt, hogy fent marad és tovább felügyeli az öreg embert akkor láthatja, hogy a lány nem szívesen válaszol. Arca durcás lett. Az öreg igen zavaró kérdéseket tett fel. Még egy sikertelen próbálkozás után, hogy kitépje magát az ágy szorításából, felsóhajtott majd elkezdett csiripelni. Tekintette hirtelen mézes lett majd nagy szemekkel válaszolt.
-Ahogyan óhajtja ura, - mondta majd hirtelen ismét komorra váltott. Ami a szigeten történt az ugyanakkora kérdés mint magának, annyit tudok, hogy a vihar az nem e világi és, hogy az erdő tele van olyan dolgokkal amik nem kéne éljenek ezen a vidéken. A mit keresek itt … hát az egy nagyon jó kérdés. Nem szívesen beszélnék róla ha nem muszáj…
Ha a férfi tovább piszkálja ez ügyben akkor a lány sunyi tekintettel néz rá, de mivel le van láncolva válaszol. Szeme kissé könnyes lesz de végül sikerül elrejtenie a dolgokat.
-Az egyik rokonomat jöttem megkeresni. De a drága sógorom úgy döntött túl veszélyes számomra a sziget.
Ha nem vette á, hogy válaszoljon a 2. kérdésre akkor csupán ennyit mond.
-Ammm … mondjuk úgy, hogy már ismerem egy ideje a fiatalembert és van jobb dolga is mint, hogy engem bűntettgessen.
Mikor a vállára veszi a táskáját a lány tekintette igen szúróssá válik. Úgy látszik nagy nem tetszik neki, hogy eltulajdonították a tatyóját. Egy pillanatig még sunyin figyeli a férfit majd megszólal.
-Azt szeretném visszakapni ha nem gond, és ezen kívül pedig eléggé máshol kéne lennem szóval örülnék ha lenne szíves és elengedne.
|
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,319
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Raven on Apr 23, 2018 18:19:21 GMT 1
Staub laboratórium. Végre egy konkrét hely, ezen már esetleg elindulhatunk és talán megtudhatunk valamit a furcsaságokról. Már ép kezdenék örülni, hogy valami pozitív is történt amikor meghallom azt a zajt. Ezeknek nem kalcium kell hanem nyugtató… És szétverik a kocsmám… oké a kocsmát. Sóhajtok egyet és az ajtóhoz megyek, majd lekiabálok a lépcsőn.
-Legyen szíves odakint dühöngeni és NE VERJE SZÉT A KOCSMÁT!- Majd vissza fordulok, hogy meghallgassam a lány mondani valóját is. A kérdéseket és a válaszok megszerzésének módját a halászra bízom, de azért néhány helyen bele kérdezek a dolgokba.
-A sógora az a férfi, aki majdnem befagyasztott minket az épületbe?- Majd végig hallgatom a többi mondanivalóját is. Nem tudom a halász mit tervez tenni, de még én sem vagyok biztos abban, hogy el kéne engednünk a lányt, azért egy utolsó kompromisszummal bepróbálkozok.
-Ha elengednénk merre felé mennél tovább? És még előtte, még mindig nem kaptunk rá választ mit kerestél a kocsmámban.- Ami nem egészen az én kocsmám, de most minek kössem az orrára?
Ha válaszol és azt megfelelőnek találom, akkor megpróbálom megpuhítani a halászt, hogy engedje el. És mindenképpen elindulok lefelé, hogy megnézem milyen pusztítást vitt véghez kedvenc S.A.S ügynököm.
Nagyot. Miért kell embereknek ártatlan tárgyakon kiélniük magukat. Nem beszélve arról, hogy ez a hely eddig kényelmes volt, és biztonságos, de most már se tisztaság se ajtó. Most már nem kezdek kiabálni ezek miatt, viszont a S.A.S ügynökhöz fordulok.
-Azt hiszem találtam egy helyet ahol érdemes lenne körül nézni, Staub laboratórium. Ha megtaláljuk talán találunk valami nyomot, hogy mi folyik itt. De még mielőtt elindulnánk összeszedem magam.- Hátra megyek az irodába ahol rögtön megtalálnak a kíváncsi szemek, kedvenc sellőm figyel kérdő tekintettel, de még mintha a cápák is magyarázatot várnának. Nem magyarázkodok csak elkezdem összeszedni a cuccaimat, persze nem tart sokáig amíg ki emeli magát annyira az akváriumból, hogy rákérdezzen.
- Mi a ménkű történt? Majd szétesett az akvárium a dübörgéstől és mégis mi a bánat volt az a hideg?- Továbbra sem válaszolok, túlságosan sokáig tartana, és hát kétlem, hogy a kissé ingerlékeny S.A.S. ügynökök megvárnák. De persze nem hagyja ennyiben.- Night.- Felsóhajtok.
-Úgy tűnik vendégeket kaptunk, türelmetlen vendégeket, nekem pedig ki kell mennem a városba.
-Nem tetszik ez nekem.- Nem mondom, hogy egyáltalán nem osztom az aggodalmát, de hát ez van.
-Nekem sem, de legalább az unalomnak vége.
Összeszedem a kardom és néhány füstölőt, majd előkerítem az asztal alatt punyadó sértődött békát.
-Velem jössz?- kérdezem
-Nem!- Brekeg vissza miközben felém sem fordul.
-De igen is hogy vele mész!
-Nekem egy nagyra nőt ponty ugyan ne dirigáljon!- Kiabál a sellőre.
-Rendben, és ha meghal mihez kezdesz magaddal?
-Ha meghal legalább nem kell végre bébiszitterkedni.
-Most sem kell.-Szólok közbe.- És különben is jelen vagyok, ne beszéljetek úgy rólam mintha itt sem lennék.
-Kuss! Te meg vele mész!
-Fenéket! Inkább kipróbálom milyen a harcsa paprikás sellő húsból!
-Gyere és próbáld meg béka fej.
-Elég legyen! Akkor itt hagylak vigyáz Tea-ra! Majd Levy elkísér legalább ő hűséges.
Ezután az ajtó felé indulok, de mielőtt elérném még megtorpanok. Az asztalon még van egy kavés opium és morfium. Előbbiből már csak Gownál van pluszba, úgyhogy inkább az utóbbit veszem magamhoz.
-Komolyan? Most készülsz kimenni.- Szól rám a sellő. Megható az aggodalma de valószínüleg csak a tulajdona miat aggódik.
-Pont ezért.- Válaszolok teljesen nyugodtan.
-Vele mész! Hallod patkány?
-Varangy vagyok te túlméretezett szardella!
A szemem sarkából még épen látom ahogy Tea egy az akváriumból kiszedet követ igyekszik Gow-hoz vágni, aki persze simán kitér előle. Néha elfelejtem hogy azért mégis nagymester valamiben. De a következőt már nem tudja elkerülni és az egyenesen fejbe találja, olyan erővel, hogy seggre is ül tőle. Volt ebben valami egészen komikus, vagy csak kezd hatni a drog.
-Jól van megyek, te díszhal, még a végén eldobálnád alólad a köveket. Azt igazán nem venném a lelkemre!
Így miután lekapcsoltam az akváriumi világítást és elhúztam a függönyt az akvárium előtt, illetve kicsavartam az összes lámpát és betettem az égőket a széfbe (így el tud rejtőzni a sellő), és Gow felvette a nagyra hízott varangy alakját, bepakoltam őt is a táskába (van súlya az biztos), és elindultam kifele, hogy elinduljunk végre megkeresni azt a labort. Én legalább is oda megyek, akkor is ha a S.A.S. ügynökök nem jönnek velem.
|
|
Kristóf
FRPG Guru
Posts: 354
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Kristóf on Apr 24, 2018 16:52:50 GMT 1
A lány első kérdésre adott válasza kicsit sem derített jobb kedvre. Senki se tud semmit csak az a férfi aki megidézte azt a bansheet vagy mi a szöszt. De ő nagyon sokat. Minél többet meg kell erről az egészről tudnom. Persze, hogy ne érezze magát jobban a lány én kicsit hümmögök és a kezemmel simogatom a táskáját. Kellemes érzés, meg talán idegesíti is. Amikor rá tér a második kérdésre akkor már, jobban összehúzom a szemöldököm.
- Nem vagy abban a helyzetben, hogy nemet mondj. De én abban a helyzetben vagyok, hogy bármikor megszabadulhatók tőled mert eddig nem mutatkoztál túl hasznosnak.
Ennek hatására szerencsére megindult a kis nyelve. Persze azért zavart közben, hogy a buzi is itt volt körülöttem és beleszólt a kihalhatásomba. Rosszalló tekintettel meredtem. Szinte üzentem neki a szememmel, hogy ha nem akarja, hogy egy kurva nagyobb behúzzak neki akkor csöndben marad. Majd rátért a lány a táskára.
- Mint mondtam. Nem vagy abban a helyzetben, hogy követelőddz. Majd visszakapod, ha megbizonyosodtam róla, hogy nincs benne semmi olyan ami árthat neked, de ami fontosabb nekem.
De persze a buzinak újra belekel pofáznia. Újra rászegezem a tekintettem.
- Lehet, hogy ez a te kocsmád te hímringyó, de a nő az én foglyom. Szóval újra üzenném feléd, de ezúttal szavakkal. Kuss.
Vissza fordulók a kikötözött francia ringyóhoz most.
- A harmadik kérdés. Miért nem ölt meg a támadód? Nem lett volna semmi oka életben hagynia, ahogy minket sem. De az eddigi válaszok nem voltak túl informatívak. Ki volt az a rokonod? Mi dolgod a szigeten? A tetkóból és a táskád tartalmából ítélve, nem vagy hétköznapi. Persze profi sem. A másik kérdés, hol van a többi túlélő csoport. Gondolom nem csak a rossz buzik, a dühös britek, a titokzatos férfiak, az amatőr libák és a hibbant tengeri medvék élték túl.
|
|
Raion
FRPG Guru
Posts: 261
|
Post by Raion on May 20, 2018 22:10:47 GMT 1
A lakberendező tevékenységemet a kedves tulajdonos nem hagyta szó nélkül. De nem ezt vártam. ~ Biztos valami van fent. ~ gondoltam. - Na, megyünk, akkor a Városházára? – kérdi Johnson. - Persze. – felelem neki. Leellenőriztük a felszerelésünk és elindultunk volna. De. - Egyáltalán tudjuk, merre kell menni? – - Hát… őőő… Nem? – felelte mélán. - Remek - Egy kis ideig töprengtem, hogy mi legyen majd elhatároztam, hogy felmegyek. És megkérem valamelyik fent lévőt, hogy mutassa meg az utat. De nem kellet ennyire megerőltetni magam, mert épp az egyik jelölt jött le. Láttam rajta, hogy nem tetszik, amit műveltem. Azonban amondó vagyok, jobb hogy ezeken a bútorokon vezettem le a feszültéget, mint máson. Amit mondott nekünk azt határozottan és nyugodtan tette láthatóan. Nem csak engem a társam is meglepte. Amire csak egy OK válasz volt tőlem. Így hát megvártuk, úgy is kellet valaki, aki kiigazodik ezen a helyen. Túlizgatottak voltunk, hogy egyhelyben várjunk, ezért inkább megnéztem mit csinál hátul Night-t. Hátra érve furcsa látvány fogadott és az enyhe kifejezés, hogy meglepődtem. ~ Ezek beszélnek. És az egy sellő? ~ álmélkodtam tátott szájjal. Még bambultam egy pár pillanatig, de jobbnak láttam vissza menni. - Jól vagy? - kérdi Johnson. - Fogjuk rá. Most láttam olyan dolgokat, amiket csak anyám mesélt nekem este. Még régen.- - És az jó vagy rossz? – - Nem tudom. – felelem mélán. Egy kis további várakozás után megjött Night is. -Mindened meg van. – kérdezem tőle. – Ha igen akkor indulhatunk. Remélem, van nálad térkép vagy tudod, hogy merre kell menni. Az nagy segítség lenne. A többit pedig útközben megbeszéljük. – fejeztem be, majd elindultunk. (OOC: Itt magamat és a társamat értem.  ) |
|
Kán
Írónövendék
the only hting i care less about than the opinion of others is my own opinion
Posts: 221
|
Post by Kán on May 23, 2018 22:08:11 GMT 1
Kristóf
A lány keserű vigyorral válaszolt minden újabb kérdésekre. Látszott rajta, hogy roppant zavarja, hogy fogdossák a táskáját. Ahogy az öreg egyre jobban próbálja megfélemlíteni a lányt, az egyre kevesebbet beszél. Úgy látszik nem az a kis amatőr fruska aminek tartották.
-Ki tudja miért nem ölt meg ? - mondta érezhető gúnnyal - És már elnézést de semmi közötök hozzá, hogy ki a rokonom és mit keresek itt. Reméltem, hogy normális emberek vagytok akik elengednek ha dobok nekik egy kis koncot de talán tévedtem - arcán hirtelen nagy mosoly jelent meg - dugd fel magadnak a táskát.
Bármit is kérdeznek tőle nem reagál. Arcán furcsa mosoly csillog. Valami baj van. Night és az ügynökök nemsokára eltűntek. Az öreg egyedül van a nővel. Ha úgy dönt kissé jobban belenéz a táskába a következő dolgokat fedezheti fel: a táska tartalma igen gyér. A zár feltörő készlet kissé hiányos, a földön heverő törött tolvajkulcs talán magyarázatot add rá miért. A táska alján találhat egy fegyver. Nem egyszerű fegyverről van szó: igen finom tervezésű, ezüst csővel. Igen drága darab lehet. Némi töltényt is talál mellette. Ami a legfontosabb az viszont a kő. Ha az ember közelebbről megnézi akkor két dolgot vehet észre: a kőbe kisebb rúnák vannak vésve és azt, hogy a kő belsejében egy nagyjából dió méretű sötét fémdarab van.
Csupán pár perccel az után, hogy Nighték eltűntek a lány hirtelen megszólalt. Hangja feltűnően nyugodt volt.
-Ha hamarabb elenged annyival másképp történhetett volna minden.
Nagyon hamar történt minden. Hirtelen egy nagy sötét alak bontakozott ki a férfi háta mögött, úgy látszik már egy ideje figyelte a beszélgetést csupán láthatatlanúl. Egy igen gyors de határozott mozdulattal leütötte Gerdart.
Eltelhetett majdnem egy óra mire felkelt. Az ütés ereje miatt igen kába halászt észre sem vették, hogy magához tért. Ugyan abban a szobában volt, csupán most egy székhez kötözve. Két férfi volt a szobában. Az egyik az ablakból kémlelte a láthatárt. Öltözete igen egyszerű, teljesen fekete, póló és farmer. A másik alak kissé feltűnőbb. Elsőre ránézésre az ember egy dolgot lát: egy két méter magas hús monstrumot. Az igen nagy ember csupán egy ujja nélküli pólót viselt, láthatóvá téve a teljesen tetoválásokkal fedett karjait. Igen veszélyesnek tűnik az illető. Az ágyon ülve éppen a kését élezte mikor belépett az ex fogoly. A nő éppen egy kis ható távolságú adó-vevőn beszélt.
-Már tudja, hogy Staubban van…. igen sajnálom hidd el jobban mint te, de belemászott a fejembe. Nem sok mindent tudtam tenni ellene. Ha szerencsénk van még van dolga mielőtt oda megy. Igen, nálam van a kő, de nem tudom mit higgyek. Tényleg azt hiszed, hogy ez a kő segíthet? Nem hiszem, hogy egy ilyen beavatkozáshoz elég lesz csak ez a két, hozzávaló. Értem ,világító torony, ott leszünk. Bienheurl kilép.
-Lám lám, csak nem sikerült felkelni. Remélem jól aludt. - a nő lassú léptekkel közeledet a megkötözött férfihez. A másik két úr is az öreghez fordult. - ironikus egy helyzet ugye ? Oh, lett is egy ötletem, játsszuk ugyan azt a játékot amit maga játszott velem … Oh, de sajnos magának nincs semmije ami engem érdekelhet- arcán ijesztő mosoly kanyarodott.
-Észre sem vettem, hogy felébredt - mondta a nagydarab férfi.
-Kicsit jobban kéne figyelni Krak - mondta a nő majd újra az öreghez fordult - Kicsit kutakodtam. Egy darab szelleme sincs, hacsak nem a gatyájában van a tetoválása. Semmi komolyabb tűz erő viszont az ezüst és obszidián arról árulkodik, hogy szellemekre vadászik. Hmmm… igen érdekes helyzet. Mit is csináljak magával. Éppenséggel szükségem lenne valakire a következő találkozóhoz… de sajnos nem mutatkozott túlságosan szimpatikusnak.
Miközben a nő beszélt, a nagydarab férfi a szék hátához sétált és elvágta a kötelet. Egyáltalán nem félnek tőle. A nő továbbra is úgy méregette az öreget mint egy darab húst. Pár percig csendben ült majd megszólalt.
-Sajnos nem bízhatok magában és mivel David életben hagyta nem is ölhetem meg. Ez elégé bonyolítja a szituációt. Mit kezdjek magával.
OOC(Ha harcolni próbálsz:
Női tanácstag:
életerő 150
ügyesség 35
képességek: ismeretlen
Nagydarabb férfi tanácstag
életerő megközelítőleg 650
ügyesség 30
képesség ismeretlen
Férfi tanácstag
életerő 130
ügyesség 40
képességek: láthatatlanság
U.I felszerelésed kézközelben így használhatnád ha kell)
Raven és Raion
Miközben Night a sellőt próbálta elrejteni hirtelen eszébe jutott valami. Bár van egy úti célja, fogalma sincsen merre indulhatna el. Szerencsére a minden lében kanál béka igen jó megoldást talált a problémájára. Ahogy éppen a függönyt húztad össze észreveheted ahogy kedves békád megigézve bámul valamit a a falon. Egy térkép volt. Valahogy eddig észre sem vetted. Kivágod a keretből majd elteszed.
Nincs miért tovább húzni az időt. Ahogy Night kilép az ajtón egyből beleütközik a két katonába. Az egyik arcán igen nagy meglepetséget vélhet észrevenni.
Kimentek a kocsmából. teljesen mindegy, hogyan döntötök, egyenlőre egy kis őserdőbe vezető úton kell elindulnotok. Az út igen keskeny volt, és elhagyatott. A séta remek alkalmat nyújt a beszélgetésre. A táj igen ellenséges. A sűrű dzsungelben nem lehet látni semmit. Vagyis majdnem semmit. Egy rövid idő után furcsa dolgot lehet észrevenni a növényzeten. A levelek szélét mintha megcsípte volna a hideg. Nagy és hirtelen hideg. Nagyjából öt perc séta után egy kereszteződéshez ér a két férfi. Igen érdekes kép tárul eléjük: egy kis telepjáró áll az út szélén, ha közelebbről megnézik a kulcs is benne van, elegendő üzemanyag társaságában. A másik érdekes dolog pedig a hangos csámcsogás mely a bokrok közül jön. A bokor mögött Night kedves kis “ölebe” csámcsog éppen egy feketére fagyott emberi holttesten. Igen csúnya látvány: az arca már felismerhetettlne, testét több helyen is nagy fekete hólyagok borítják, mellkasán pedig több szúrt seb ékeskedik. Ami még érdekesebb az az apró ösvény mely a bokor mögött húzódik. Az ösvény mentén minden növényen fagy okozta sérülés látszik. Akármi, vagy akárki is haladt itt el igen érdekes, és könnyen követhető nyomokat hagyott maga után.
Az kereszteződés közepén egy tábla áll mely 3 irányba mutat: Tengerpart, Otabu és Ardilla City. Ideje eldönteni az útvonalat.
OOC:Ravi és Rai innen az Őserdőbe írjatok
|
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,319
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Raven on May 26, 2018 18:54:24 GMT 1
Miután a térképet bevágom a táskámba, Gow mellé még elgondolkozok rajta, hogy magammal vigyem-e a kardot, vagy hagyjam inkább itt. Hát, ha másért nem is, de legalább nagyobb biztonságban lesz velem. Aztán elindulok kifelé, még az ajtó előtt érzem, ahogy a tündér elrejtőzik a hajamban, Nem biztos, hogy jó ötlet, ha velünk jön, de végül is. Kiérve látom, hogy az S.A.S. ügynökök már tűkön ülnek.
-Akkor induljunk!- Intek nekik mosolyogva. Nem biztos, hogy jó ötlet piszkálni őket, de magabiztossá tesz az ópium és az elmúlt pár óra.
Vélhetően a nyomomban az ügynökökkel elindulok, a térképen jelzet irány felé. Nem tájékozódok jól, de nem baj, a térképet Gow kezeli, ő ért hozzá, én csak imitálom és követem az utat amit mond. Az őserdei út keskeny és bizonytalan, nem mondom, hogy egyáltalán nem okozott nehézséget, de a szerzetesekkel töltött évek sokat segítettek. Meg Gow is. Mivel az erdőben bármivel összefuthatunk inkább arra koncentrálok, hogy mindent érzékeljek magam körül, nem marad tehát időm, csevegni a katonákkal. A leveleken lévő fagyásokat viszont kifejezetten könnyű kiszúrni. Nem tetszik ez nekem. A táska súlya viszont változatlan, ha Gow nem futott el, nem lehet annyira nagy a veszély, egyelőre.
Az fagyot leveleket követve egy terepjárót találunk, az átvizsgálását inkább az ügynökökre bízom, engem inkább az ismerős jelenlét érdekel. Minél közelebb érek hozzá annál hangosabb csámcsogást hallok. Levy. De az áldozatával nem ő végzet. Nem megyek hozzá közel, nem lenne jó ötlet ameddig eszik, egy kis morgással tudatja is. Úgy tűnik a férfi jól követhető útvonalat hagyott maga után.
-Gow, mit gondolsz az az ösvény az úti célunk felé visz?
-Az attól függ az merre van, de nem a labor felé, ha arra gondolsz, legalább is eszerint a térkép szerint.
-Értem. Akkor ideje, hogy összedugjuk a fejünket az ügynökökkel és eldöntsük mi legyen, merre induljunk tovább.
|
|
)