Swamptown

Ahhogy felpattan az ágyban, nem igazán zavartatom magam. Nem sokat aludtunk szerencsére és mindkettőnkön látaszanak az éjszaka nyomai de nem érdekel. Az ágy mellől elveszek egy cigit és rágyújtok.
-Valószínűleg csak jól érezték magukat mint mi. - mondom könyeden, közben kifújom a füstöt.
Magam köré csavarom a lepedőt ahogy kimegyek. Mosolyogva figyelem ahogy kilép a kocsmából, de ez a mosoly gyorsan az arcomra fagy.
Az nem lehet igaz. Megteszek pár lépést az ablak felé, a szívem olyan nehéznek érzem mint még soha, megbotlom a lepedőben... A picsába ezzel a szarral! El engedem a szélét és kilépek belőle. Leszarom hogy megnéznek-e.
-Arick... -nem tudom milyen erős a hangom de biztosan meghallják.
Semmi mást nem látok magam előtt csak ami belőle maradt, az egész olyan valótlan, mint egy retenetes álom, nem is érzem hogy a lábam oda visz nem is emlékszem hogy került hozzám az a kicsi, könyű darab, alig nehezebb mint mikor először fogtam a karjaimban.
Valaki felüvölt, artikulátlan, torokhangon, én vagyok az. Nem vagyok képes gondolni semmire nem tudom hogy kerültem a szobámba.
A tükörrel szemben ülök, az arcom viasz fehér a szemeimben túl sok látszik a fehér részből, alatta sötét karikák, z egész csillog, a mellkasom és a hadam még mindig véres és mocskos. A kezeimre nézek. Véresek. Véresek... Felnézek és megindulnak a könyek. Megtőrlöm az orrom az arcom. "Olcsó fegyver" mindig ezt gondoltam a könyekre és gyülöltem őket. Most mintha sav folyna az arcomon. Felálok és a tükör elé lépek. Nézem azt az összetört emberi szenyet ami maradt belőlem. Hogy engedhettem el? Miért? Az a lány... A két kezemmel nyuvasztom meg. Szökőárként ér el a düh első hulláma. Újra felüvöltök és ökölel betöröm a tükröt. Szilánkok mindenhol az újjaim között és az öklömön. A saját vérem másodperceken belül kezd lefolyni a földre. A fájdalom sem tisztítja ki teljesen a fejem, de már legalább egy dolog tiszta. "Ezért valaki fizetni fog. Mégpedig drágán. Többel mint amenyit egy élet ér. Mert nekem már nem maradt semmi.
Nem látom el a kezem, csak a fürdőben kezdem kiszedni a szilankokat is. Miután lemostam magamról a mocskot, felöltözök végre. Majd kivonulok a kocsmába. Intel hogy dobjanak ki mondenkit aki nem a banda tagja. Majd felmászok a pultra.
-A mai nap...-kezdem. - A mai nap elvesztettem a fiam. Mikor a férjem megjalt nem kértem semmit. De ez most más. Ez üzenet. A háborúé, és mi még nem vagyink túl öregek, hogy megnyerjük. Nem érdekel ha a Viperák kellenek hozzá. Azt akkarom aki az üzenetett küldte. A könyeit akarom, a vérét akarom, azt akarom hogy levágjátok mint egy disznót és együt üljük meg a tort!
Az egész beszédet a pulton álva tartom. Tudom hogy vannak olyanok akik követni fognak. De nem tudom menyien, ha az a petyhüdt fasz aki vezérként tetszeleg elfordul, én esküszöm az összes szentségtelen szarra kinyírom ha kell.

Remélem gyöztesen a bandával a hátam mögöt várom a Viperákat. A motorom előhozták a bárból, már bem csak dísz többé. Annak idején Arick miatt száltam le róla, de már nincs miért hagynom porosodni. Megvárom amíg megálnak a gépek és a liba leszál a motorról,majd feléjük indulok. (Ha velem tartanak) két emberem követ.
-Örülök, hogy te jól vagy. -mondom a lánynak. Lehet hogy érezni a hangomon egy kis negédes mázat. Sajnos még nem vagyok teljesen jól. Szétárt karokkal lépek elé és átölelem ha hagyja. Igyekszem úgy elhelyezkedni hogy legyen egy kis távalság köztünk és a többiek között. Belemarkolok a hajába, és egy erőteljes rántással (ha elérem) a motorhoz csapom a fejét, majd a földre lököm, az arcába karmolok és be is húzok neki.
-Mindenemet elvesztettem te rühes kurva semmi jogod túlélni őt, lég hát hálás ezért a pár pofonért.- Ezután hagyom hogy lerángassanak róla. Ha máshol is verekedés tört ki közben, mosz elkobzok egy degyvert és a magasba lövök.
-Elég legyen, faszszopók! Nem a Viperákkal akaruno háborúzni.

(Ha nem hagyja magát átölelni, a zsevemben van az összetört tükör egy darabja, azzal próbálom eltalálni a szemét, majd behúzni neki legalább egyszer, és a földre lökni.)