Kráter város

Mikor Tifani befejezi a kérdések zuhatagát, Blay tekintete igen gyorsan köztem és közte jár. Közben nyel egy nagyot.
Én csak sóhajtok egyet.
- Várj egy pillanatot, megfogalmazom érthetőbben. Kicsit kesze-kusza volt így. – kínos mosoly ül ki az arcomra, majd azon töprengek hogyan mondjam el érthetőbben.
Eközben Blay lelapul teljesen a földhöz és úgy figyel.
- Talán így, érthető lesz. – sóhajtok egyet.
- Szóval röviden a mondandóm az, hogy az embernek, mint fajnak kell fejlődni-e. Saját maga és nem a technológiája. Az eszközök azok csak megadják a kezdő lökést és aztán el kell hagyni őket. – megvakarom a tarkóm. – Röviden ennyi. Hosszabban, hogy miért is gondolom ezt. – nagy levegőt veszek.
- Először a kataklizma törte meg a technológiát, de az emberek, mint faj nem fejlődve, a régi világukat építették vissza. Nem értve a jelzést, jött a Pusztító. Elpusztította a bűnös városokat ezzel helyet teremtve a fejlődésnek, hogy fejlődjenek az emberek. Ezt biztosítván néhány kiválasztottnak erőt adott, hogy gyermekeivel karöltve vezessék az embereket. De. – ökölbe szorul a kezem és indulatosan folytatom – De a Sárkány mesterek többsége a helyet, hogy ezt tette volna, inkább a megszerzet hatalmukkal beültek egy toronyba és nézték, hogy a világ ugyan arra az útra tér rá, amelyről el kellene vezetni. – kicsit fújok egyet és higgadtabban folytatom – Sok Mester nem törődik a néppel, akik meg igen, azokat leszólják és kiközösítik. – az ökölbe szorított kezemet nézem. – Csak azért, mert tenni akarnak valamit, és nem csak ülni a kényelmes karosszékben, a meleg szobácskájukban. – mondom gúnyos hangon. – Emiatt azok az emberek jutnak hatalomhoz, akik korábban a rossz irányba vitték az emberiséget. És emiatt van ennyi szegény ember is. Mert ezek elveszik tőlük, ami az övék. Így rávannak kényszerülve a technologiára, hogy használják… hogy élni tudjanak. – pillanatnyi szünetet tartok. – És mindennek a Sárkány mesterek az okai. Ha tették volna azt, amit tenniük kellet volna, hogy vezetik az emberiséget, akkor nem ilyen pökhendi politikusok és vagyonosok irányítanának mindent és akkor a népnek sem kellene így élni-e… és akkor a technológiát sem kellene használniuk. – megint felnézek az égre - De ehelyett a mesterek bűnbe estek és ez nem marad büntetés nélkül. Az árnyak, ami büntetésünk, egy próba, amit ha nem állunk ki. El jő egy újabb kataklizma. – behunyom a szemem, majd Tifani-ra tekintek, szememben elhatározottság látszik – Megértem miért pártolod a technológiát, mert így könnyebb a népnek, de nem szabad ettől függeniük. És ahhoz, hogy ezt elérjük meg kell javítani a Sárkány mestereket vagy így vagy úgy. Ki kell állni próbát, le kell győzni az árnyakat, a semmire kellő Mestereket el kell takarítani az útból, az önző és hatalom éhes vezetőket úgy szintén. És aztán… aztán szabad útja lehet az emberiség fejlődésének. – tekintetemet ismét az ökölbe szorított kezemre viszem, majd sóhajtok egy nagyot.
Blay ismét nyel egy nagyot és egy kicsit feljebb emeli a fejét.
- Nem várom, hogy megérts. – mondom komoran – Nem szoktak velem egyetérteni. – sajnálkozóan a földet kezdem el nézni. – Csak annyi, hogy… hogy… Nem is tudom mit mondjak. – töprengek egy kicsit – Csak ne ítélj el… nagyon. – mondom mosolyogva. Majd sóhajtok egy nagyot és várakozok tovább.

Zima Raven

Figyelmesen hallgatom végig Phoenix mondandóját.
- Nem ítéllek el. Köszönöm, hogy kifejtetted, így már jobban értelek.
Kis szünetet hagyok.
- Ha eltakarítanánk az alkalmatlan személyeket a helyükről valóban azt gondolod, hogy minden megoldódna? Nem jönnének a helyükre újabb alkalmatlan személyek?
Ezekre igazából nem várok választ, amolyan költői kérdéseknek szánom.
- Egyetértek veled abban, hogy le kell győznünk az árnyakat, a technológiát megfelelően kell tudni használni, fejlődnünk kell emberileg és új vezetésre van szükség. De ki lenne erre alkalmas? Sárkány mesterek? Politikusok? Egy vegyes csapat? Ki döntené el, hogy ki vagy kik az alkalmas vezető, vezetők? Ha jól értem, szerinted a sárkány mestereknek kéne vezetniük a népet. Magam részéről egy vegyes csapatra szavaznék, hiszen vannak olyan emberek, akik, ha a fejünk tetejére állunk sem fognak minket elfogadni, csak azért, mert sárkány mesterek vagyunk… Meg szerintem… Attól, hogy valaki sárkány mester, még nem lesz automatikusan jó vezető, alkalmas egy felelősségteljes pozícióra.

Sóhajtok.
- Én közvetlen környezetemre igyekszek hatni, jól bánni velük, ami olyan pár ezer, sőt közvetetten még több ember életét érinti. Eddig úgy éreztem, ennyit tehetek. Hiába vagyok egy igen nagy vállalat örökösnője és sárkány mester is… nem éreztem úgy, hogy hatni tudnék a többi politikusra és mesterre… Most sem vagyok benne biztos… - mosolyodom el zavartan – De a lány, aki Annával ment, felnyitotta a szemem, hogy ha ő megy és tenni akar, akkor nekem sem lehet kifogásom. Főleg úgy, hogy nála több eszköz áll a rendelkezésemre… Remélem sikerrel járunk és a felső körökre is tudunk hatni.
Akár reagál, akár nem be kell, hogy valljam, jól esett ez a beszélgetés. Mondjuk az továbbra sem tiszta, hogy egészen pontosan miért van ennyire a technológia ellen, de nem firtatom.

Rövidesen visszatér a másik sárkány és elmeséli, mit látott. A Schiller Industries az egyik, ha nem a legnagyobb riválisom, és megvan a véleményem Richardról, de… sose kívánnék neki ilyet. Mi történt, megtámadták? Ugye a vendégek el tudtak menekülni?
- Te jó ég… ha jól sejtem Te is kaptál meghívót az eseményre… - jegyzem meg.
Semmi kedvem nem volt elmenni rá. Ha jól emlékszem, apa is kihagyta a vállalati dolgok miatt…
Pár perc múlva Blay felemelkedik, majd Nastya is megszólal, így nincs nagyon időnk a tornyot ért csapással foglalkozni. Megsimogatom kis sárkányom fejét, hogy megnyugtassam.
- Merlin? – nézek kérdőn a fiúra.
Mintha ő is érezné azt, amit a sárkányok. Lassan már mi is tapasztaljuk. Furcsa, rossz szag, ahogy Nastya mondta. Rhae furcsa viselkedésére már készenlétbe helyezkedek. Valami itt nagyon nem stimmel. Meg is jelenik egy rejtélyes alak, aki be is mutatkozik. Gondolkodom, ki lehet, hallhattam-e róla. Kiráz a hideg attól, amit mond. Mikor kis sárkányomra mutat, egy pillanatra meghül bennem a vér és riadtan kapom ki Merlin kezéből, hogy én védelmezhessem.
- Mit akarsz tőle, tőlünk? – ripakodok rá a kelleténél vehemensebben.
Mégis csak a „gyermekemről” van szó… Oké, Tiffani, nincs értelme a heves viselkedésnek. Igyekszem lenyugtatni magam. Végül is… Phoenix is itt van velem… Ahogy erre rádöbbenek sikerül viszonylag lehiggadnom. Várom a lány válaszát.

-Mi? - néz rád értetlenül egy pillanatig majd ismét elvigyorodik. - Jah nem.  Hehe.  A kos sárkány egész cuki deég levesnek is kevés.  Én rá gondoltam.- mondja és egy lépéssel közelebb lép, hogy Merlinre mutason. 
-Rám? - Kérdezi rémült és zavart grimasszal a fiú és segitségkérően Tiffanira néz.  A lány csak vigyorogva bólint egyet.  

A leveses megjegyzésére összehúzom a szemöldököm. Logikusabb, hogy Merlinre fáj a foga, valóban... De az sem tetszik... Még én is meglepődöm, hisz alig ismerem a fiút, mégis hasonló érzések kavarognak bennem, mint Nastyaval kapcsolatban. Előrébb lépek, valamelyest takarva őt és szigorúan a lány szemébe nézek.
- A fiú nem megy sehova! - jelentem ki határozottan. - És továbbra is áll a kérdésem. Mit akarsz tőle?

-hehe. Lord Swadling már egy ideje figyelemmel követi őt és szeretné tanítványává fogadni. Én egyedül miatta utaztam idáig. Ne aggódj miatta a Lord nagyon nagylelkű ember he he a fiú nem szenved majd hoányt semmiben.

Magam elé bámulva hallgatom, hogy mit mond Tifani.
Nem mondhatom azt, hogy amit mond rossz és azt se, hogy jó. És azt se mondhatom, hogy az enyém jó, és azt se hogy rossz.
És igen tenni kell valamit, tenni, hogy jobb legyen a világ és az emberek élete. Talán ez az, amiért nem tettem olyan dolgokat, amiket megbánhatnék…
Nem is tudom mit tennék, ha nem látnám pár emberben/ sárkánymesterben az tenni akarást.

Rhae megjelenése tért vissza a merengésből. És az, amit mond…
Egy pillanatra lefagyok, ökölbe szorul a kezem. Érzem, ahogy a düh eltelíti az elmém, és hogy kezd a vörös köd leereszkedni.
Egy részem örül annak, hogy egy gazdag senki házi megsínylette, de… de nem így…
- Igen kaptam. – mondom dühösen. De sokat nem tudok agyalni és dühöngeni se, mert legszívesebben azt tenném.

Blay valamit észrevesz, és jelez a többieknek.
Elkezdem én is körbe pásztázni a környéket, de semmit nem látok. És azt sem érzem, amit Nastya mond.
Kicsivel később az én orromat is megüti a szag és fel is kapom a sisakom.
Rhae viselkedése meglep, sose láttam ilyennek.
Miután lelepleződik a probléma forrása szúrós tekintettel figyelem. A dühöm még nem csillapodott le, így a jövevény helyében gyorsan elhúznám a csíkot.
- Ez a némber letapizott! - mondja dühösen Rhae, csak úgy hogy én és Blay hallja.

Egy ideig csendben hallgatom a két nő beszélgetését.
Nastya-nak tett rossz megjegyzésére Rhae elkezd vicsorogni, majd megelőzvén a bajt cselekszek.
- Rhae! – mondom mély, komor hangon.
- Máris. – feleli, és nagy mosolyszerű grimasz húzódik az arcára.
Majd ezt követően fellöki a nőt, és mellső lábával a földhöz szorítja. Közben rá is üvölt egyet, és hogy még hatásosabb legyen szét is tárja a szárnyait.
Közelebb lépek hozzá.
- Kicsit bővebben. – mondom neki komoran. Lehajolok hozzá. – Minden részletett, ha élni akarsz. – eközben Rhae arcára gonosz vigyor ül ki.

Raven Zima

Fél szememet Phoenixen tartom. Látom, hogy borzasztóan zavarják a történtek, de szerencsére nem dühöng nyíltan és moderálja magát és a sárkányait. Egészen egy pontig, mikor is Rhae fellöki a lányt. Nos… nem mondanám, hogy nem játszottam el a gondolattal, hogy ha lenne egy nagy sárkányom, ráuszítottam volna, de… úri nő vagyok, ilyet nem teszek. És különben is… ha nem akart volna válaszolni, még ott a képességem… Kelletlenül sóhajtok. Oké, hogy bíztam a férfi védelmében, de akkor is… Diplomácia? Mindegy… Figyelmesen hallgatom a lány válaszát. Először kissé hitetlenül hallgatom a mondókáját, de az üveg csörömpölés kissé megijeszt.
- Engedjétek el… Kérlek! – nézek a férfire és Rhae-re. – Persze azért tartsátok rajta a szemetek!
Ha elengedik, a lányra nézek.
- Hallgatjuk a részleteket. Illetve… Mi törött el?

A női nyöszörgéseit csendben figyelem végig. Közben nagyok lélegzek, hogy nyugtassam magam.
A szavai most nem nagyon hatnak meg. A csörömpölésre felfigyelünk. (OOC: Én és a sárkányaim)
Majd Tifani kérésének eleget téve intek Rhae-nak, hogy engedje el.
- Akkor hajrá! Hallotta a hölgy kérdését? – mondom karba tett kézzel, az előbbitől már nyugodtabb hangnemben.
Közben Rhae úgy helyezkedik, hogy ne tudjon elszökni. Blay is közelebb jön.

Raven Zima