Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,319 
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Raven on Sept 14, 2020 13:52:39 GMT 1
Nem csalódsz a golfpályában. Az épület legfelsőbb szintjén elhelyezkedő golf pálya, egy ízlésesen berendezett növényház is egyben, de valahogy nem érzed annyira párásnak, mint lehetne. Az üvegkupola, ami felétek magasodik teljes panorámával kínál a városra. Meletettek egy idősebb inas tol egy tálcát pezsgővel és harapnivalóval, és két fiatalabb inas hordja magával a nehezebb golf táskákat.
-Teljesen őszinte voltam Mr. Shiller. Meg akarom védeni a várost. Mi több azt szeretném, ami a legjobb neki. Például egy vezetőt, aki végre megfékezné a mestereket.- Közben az első ütésed gyönyörű ívben repül a kiszemelt cél felé.- Hallottam a partin tartott, beszédjéről, és igaza van. Valakinek végre kézbe kellene vennie a várost, mert lássuk be Balxon minden csak nem vezető. Nagyon jól tudja ki tette a székébe és túlságosan sokat enged a mestereknek. Jó lenne valaki olyan, aki igazságosan rendet tesz ebben a káoszban, amit mi szeretettel a városunknak hívunk. És szeretném azt hinni, hogy talán ketten találhatunk valakit erre a szerepre.- Nem mondja ki, hogy kire gondol, de azért lehetnek tippjeid. Közben ő is meglendíti az ütőjét, ami ugyanolyan pontosan közelít a célja felé, mint a tied, még ha nem is egyforma elegánsan.
|
|
Lyzy04
Írónövendék
"Sunsets are proof that endings can be beutiful too"
Posts: 209
|
Post by Lyzy04 on Sept 15, 2020 15:51:56 GMT 1
#s://cdn~discordapp~com/attachments/721325260019990540/731910539659444324/steampunk_adventurer_by_pterona_ddro11l-fullview~jpg Rögtön miután kimondtam, azonnal meg is gondolom magam.
-Izé, bocsánat, ez tényleg bunkóság lenne. Menjünk el együtt kávézni! –mondom gyorsan, bocsánatkérően nézek Pennyre.
-Majd kicsit később beszélünk –teszem hozzá kedvesen. |
|
Ben
Szerepjátékok Istene
"Supreme excellence consists in breaking the enemy's resistance without fighting."
Posts: 1,151 
Elfoglaltság: Elfoglalt
|
Post by Ben on Sept 15, 2020 18:52:36 GMT 1
- Persze, hogy találhatunk! Az első dolgom lesz kihajítani azt a széket az ablakon. Majdnem olyan kényelmetlen, mint a tiéd, de neked legalább egy kevés ízlésed van. Bár keveslem a kéket ezen a helyen.
Ezzel a mondattal egyértelművé tettem számára, hogy kit képzelek el abban a székben. A város legszexibb, legsármosabb, legtökéletesebb és legszerényebb férfiét.
- Amúgy nem tudok golfozni. - váltottam fél percre témát, majd elütöttem megint egy labdát. Odahívtam az inast, hogy szórjon ki elém minél többet a fehér kis golyókból, aztán ahogy beszélgettem, elkezdtem ütögetni. - Nem kell kimondanod, hogy te is rám gondoltál.
Odalépek hozzá és a kezébe nyomok egy névjegykártyát, majd megveregetem a vállát.
- A kampányplakáton kapsz belőlem egy nagyobb kiszerelést is.
Újabb ütés. Ezúttal nem is céloztam, csak annyira, hogy azért találjam el a labdát.
- Ez egy unalmas sport. Azt hiszem maradok a gyorshajtásnál és a lepedő dobálásnál.
Azzal félredobtam az ütőt és meghajoltam.
- Azt hiszem nyertem. De még mindig nem tudok golfozni. Nyertem?
|
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,319
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Raven on Sept 27, 2020 13:03:04 GMT 1
Nagyban dolgozol, azt se veszed észre mennyi idő telik el, amikor egyszer csak benyit melléd egy szobalány, és lerak az asztalra egy tálcát, rajta teával, süteménnyel, és kis szépen összekészített szendvicsekkel. Egy ideig ál egy kicsit távolabb hogy megszólítson-e de ha tovább dolgozol, csak ki megy, egy szó nélkül. Nem udvariatlan szeretne lenni, csupán nem szeretne zavarni téged a munkában. Ha felemeled a csészédet, hogy belekortyolj, akkor veszed észre, hogy egy levél van becsúsztatva egy csészealj alá. A fehér viaszpecséten egy apró sárkány és egy gyertya van, a hátuljára pedig a te nevedet írták gyöngy betűkkel.
„Kedves Ms Nara
Sajnálom, hogy nem tudok többet küldeni ezúttal egy rejtélyes levélnél, egy barátom adta meg a nevét és a tartózkodási helyét, az ő biztonsága érdekében nem árulhatom el, hogy kivolt. Most viszont sürgősen beszélnünk kéne egy fontos ügyben, ami minden embert érinteni fog a városban. Még nem tudom, kiben bízhatok, de ez a barát biztosított, hogy bízhatok önben. Tisztában vagyok milyen gyanúsan és sötéten hangzik ez, habár nincs semmi rossz szándék a soraim között. Ezért is terveztem egy találkozót egy olyan helyen ahol mindketten biztonságban érezhetjük magunkat. Kérlek, találkozz velem, ma vagy mától számítva három napon belül a Papilion-ban. A negyedik emeleti páholyban fogok rád várni. A pincérektől kérd a Fehér Rózsát és elvezetnek majd hozzám.
Remélem hamarosan látjuk egymást, és rendesen bemutatkozhatok.
Üdvözlettel. Egy optimista új barát.”
A levelet végig csodaszép kézírással írták és mintha halvány rózsa illat is körbe venné, ami valószínűleg arra utal, hogy az írója egy nő lehetett. Ennél több támpontot azonban sajnos nem találsz rajta.
|
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,319
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Raven on Sept 27, 2020 13:16:50 GMT 1
Lyzy04: Adelin Amor & Kami: Penelope Abigail Parsons Luisa nem túl lelkes hogy magára hagyjátok, de úri nőként palástolja az érzelmeit, és végül így válaszol.
-Legyen ahogy gondoljátok. Van, egy szép kávézó itt nem mesze az Arany Elefánt ott megvárhatjátok Mr Shillert majd oda irányítom nektek. És mindenképp kóstoljátok meg a marcipán álmot, az a sütemény elképesztően finom.
Azzal utatokra enged titeket.
Az épületből kilépve tényleg nem túl messze meg is találjátok a helyet, amit ajánlott persze mehetek akárhova máshova is, a városnak ezen a részén bőven vannak kávézók s pékségek ahova leülhettek, akár még a közeli parkba is. (Ha beültök valahova hozom a pincért, bármikor hogy tudjatok nyugodtan beszélgetni bármikor rám lehet írni hogy írjak neki pár sort ha nincs gépem legfeljebb megírom valakinek DC-n, ha nem vagyok itthon eg tegyetek úgy mintha nem venne észre titeket.) |
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,319
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Raven on Sept 27, 2020 15:01:25 GMT 1
Bryden tökéletesen tartja a pókerarcát, bármit is teszel vagy mondasz, szinte tökéletesen unalmasan, de szerencsédre az inasról nem mondható el ugyanez. Amikor kiszóratod vele a golyókat azt meglepet, arccal megismételteti veled, mert nem akar hinni a fülének. Elkezdené mondani, hogy. „De hisz ezt a játékot nem így játsszák…” de Bryden leinti. Ha időközben el akarnád kobozni tőle a labdákat, azt foggal, körömmel, védelmezi, de végül eleget tesz a kérésednek és eléd borítja őket, egy mély zavarodott sóhaj közben. Habár az ablakot nem sikerül betörni kis próbálkozással végül találsz egy cserepet, amit igen, és a limonádés korsót is sikerül megsoroznod, az egyik labdád pedig tökéletesen eltalálja a szökőkútra állított meztelen Adonisz kezét és ott is marad. Így rögtön több értelme lett a szobornak.
-Gratulálok a győzelméhez Mr Shiller.- Mosolyog a férfi miután végeztek.- Remélhetőleg hamarosan egy másikat is elkönyvelhet majd. – És azzal kezet nyújt neked.
|
|
Kami
FRPG Guru
Posts: 285
|
Post by Kami on Oct 1, 2020 20:32:12 GMT 1
#s://i~pinimg~com/564x/6d/e7/d4/6de7d468bc0de2b4426906998f66f865~jpg Amikor Adelin elmondja Lujzinak, hogy itt hagynánk, gondolatban jó erősen megfejelem a falat. Nagyon naiv ez a lány, gondolom magamban, miközben egy sóhaj kicsúszik a számon. Azonban legnagyobb meglepetésemre Lujza belemegy, bár nem esik jól neki elég látványosan. Hát, nekem sem esett jól az eddigi társaságod, örülj, hogy eddig kibírtalak. Ahogy elirányít a kávézóhoz, azonnal hátat is fordítok neki és elindulok. - Köszi Lujza! - Intek neki, és visszatekintés nélkül elsétálok. Csak akkor lélegzem fel, amikor kilépek az épületből. Megvárom Adelint, miközben azon filózok, mégis mi a halálról tudnék én vele beszélni. Mire észbe kapok, már be is ültünk a kávéházba, és a pincér az én rendelésemre vár. Jesus, ennyire elméláztam volna, te jó ég. - Én azt a Marci ágyát kérném szépen! - utalok arra a süteményre, amit Lujzi ajánlott, de annyira nem voltam képben, hogy a nevét is elfelejtettem. Ha a pincér nem jön rá, mit szeretnék, reménykedem benne, hogy Adelin kisegít. Majd miután újfent magunkra maradunk, elkezdek dadogni. - Nos... hát...na...nagyon szép... nagyon szép a cipőd... - Nem tudom mit kéne mondani, segítség! - Izé... te is szereted aaa... körbenézek, és egy órán áll meg a szemem. -... Aaz órákat? Igen az órákat. - Real life facepalm. - Ahj, Richit ezért még megölöm. Bocs, igazából halvány lila fingom sincs róla, hogy hogy kezdjek neki ennek a beszélgetésnek. Nem akarok semmi konkrét dolgot kérdezni, vagy mondani... - kínomban kicsit elmosolyodom.- Szóval igazából csak azért jöttünk el, hogy meg tudjalak ismerni. Tudod, én ki nem állhatom Lujzát, és ez volt a maximum idő, amit vele egy légtérben el tudtam tölteni. Szóval ha mesélnél magadról egy kicsit... Mik érdekelnek, miket szeretsz csinálni, miket nem, stb. Tervek, vágyak, persze csak amiket megosztanál velem. - Mondom neki, miközben az állam az összekulcsolt kezeimre teszem, és kíváncsian fürkészem. Pfű, sosem beszéltem még ennyit egyszerre. Megviselő... |
|
Lyzy04
Írónövendék
"Sunsets are proof that endings can be beutiful too"
Posts: 209
|
Post by Lyzy04 on Oct 1, 2020 21:32:19 GMT 1
#s://cdn~discordapp~com/attachments/721325260019990540/731910539659444324/steampunk_adventurer_by_pterona_ddro11l-fullview~jpg Lujza kicsit megsértődik, de hát ez van. Annyira nem izgat. Penny végig csöndben van, nagyon gondolkozik valamin. Vajon min? Hogy hogyan kérdezzen ki? Hogy hogyan húzza ki belőlem a titkaimat? Nincsenek is titkaim! Asszem…
Végül leülünk. Marci ágya? Mi a franc az? Ja hogy…
-Izé… A marcipán álomra gondolt –mondom a pincérnek- Én is egy olyat kérnék.
Ezután Penny dadogni kezd össze-vissza. Látom nincs a beszédhez szokva és valójában fogalma sincs arról, hogy mit is akar. Megkönnyebbülten sóhajtok, eléggé megijedtem, hogy valami csúnyaságba keveredek.
-Köszönöm…! –válaszolom a bókra- És igen, szeretem az órákat… Sokat csináltam már… Hogy meséljek magamról? Háát… Nos, nagyon szeretek építeni mindenféléket. Amióta élek ez a legnagyobb hobbim. Az első nagy találmányom egy olyan szerkezet, ami olyan, mint a madarak szárnya, de az emberek a hátukra vehetik és repülhetnek vele. Vagyis, nem repülés az, csak siklás, de akkor is nagyon menő. Nagyon jó érzés, mikor a kemény munka kifizetődik. Most egy repülő motoron dolgozok, de egyszerűen sehogy nem tudok tovább jutni egy ponton… Ezen kívül ruhákat is tervezek. Ami most rajtam van, az is saját. Külföldről hozatok hozzá anyagot általában. Öhm, mi van még… Szeretem az állatokat is! Meg izé... Magamról… Hát, a nevem már tudod. Meg… -mély levegőt veszek, nagyon nehéz erről beszélnem- Hát… Ugye Richi buliján a szüleim… Elhunytak… -nyögöm ki végül- És most nem tudom mit tegyek… Gondoltam talán a Shiller Industries-nál megtalálom a helyem mint szerelő… Meg… Gondolom te valami bizalmasa vagy Richinek, ugye? Nos… Szeretném megkérni, hogy tanítson… Már ha lehet így mondani. Szóval… Szörnyű politikus vagyok. Fejlődni szeretnék… Mármint… Van valamennyi hatalmam, és jóra akarom használni. Úgy érzem, Richi tudna segíteni, és mindkettőnknek nyereséges egyezséget tudnánk kötni. Szóval… Ez a tervem. Azt hiszem… Más kiutat egyszerűen nem látok…
Hangom búskomor és elkeseredett, de bizakodó. Szemem lesütöm, a kezemmel matatok, ha a pincér kihozza a sütit, akkor azt kezdem el enni.
-És… Te? |
|
Kami
FRPG Guru
Posts: 285
|
Post by Kami on Oct 6, 2020 20:10:23 GMT 1
#s://i~pinimg~com/564x/6d/e7/d4/6de7d468bc0de2b4426906998f66f865~jpg Adelin elmeséli, hogy ő maga szeret bütykölni, és hogy ilyen madárszárnyakhoz hasonló szerkezetet alkotott. Felcsillan a szemem, és előrébb hajolok, jelezvén, hogy érdekel a dolog. - Azta, nagyon érdekesen hangzik. Őszintén be kell vallanom, hogy én rettegek a magasban, de egyszer nagyon szívesen kipróbálnék egy ilyet. - Feloldódtam, és már tudok őszintén mosolyogni.- Ami pedig a repülő motort illeti, biztos akad olyan, aki tudna segíteni kegyednek! - Itt akaratlanul is Mollyra gondolok. Aztán a ruhájára terelődik a szó, ami meglepő módon szintén saját tervezésű. Már akkor is észrevettem, milyen egyedi, mikor belépett a terembe. - Nagyon sokoldalú, Adelin kisasszony. - Az állatos résznél felnevetek. - Micsoda véletlen egybeesés, én is! - Aztán ahogy elkomorodik az arca, és is megkomolyodom. Megszakítás nélkül végighallgatom, látom rajta, hogy nagyon nehezen bír beszélni róla. - Fogadja őszinte részvétem... - mondom őszintén, fejem kicsit előre döntöm, mintha meghajolnék, és csukott szemmel így maradok egy 5 másodperc erejéig. - Biztos megtalálja majd a helyes utat. És ha úgy van, Richi biztosan szívesen segédkezik ebben. - Halványan elmosolyodom a tökfilkó említésére. - Hát, nem vagyok a bizalmasa, csak a tegnapi bulin ismerkedtünk meg. Azóta történt egy s más, de azért a bizalmasának nem nevezném magam. És nem is várom el tőle, hogy egy olyanban teljes mértékig megbízzon, akit alig ismer. Valamint egy testőrnek nem is az a dolga, hogy kérdezősködjön. Én csak vakon követem őt, és megvédem a bajtól. Azaz megvédeném, ha hagyná. - Itt kicsit dühös leszek, és elkezdek az ujjaimmal dobolni az asztalon. - Erről jut eszembe, nagyon remélem nem hagyott itt az a marha, különben esküszöm, hogy a maradék életet is kiverem belőle. - Közben megjelenik a pincér a rendelésünkkel. - Jé, sütii! Köszönjük szépen! - Mosolygok a pincérre, és el is kezdem majszolni a süteményt, mintha az előbb nem is lett volna egy dühkirohanásom. - Mhhhm, ez nagyon finom! Lujzának vannak néha jó ötletei is! |
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,319
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Raven on Oct 22, 2020 11:58:38 GMT 1
Lyzy04: Adelin Amoor & Kami: Penelope Abigail Parsons A sütemények valóban isteni finomak, ha rendeltetek kávét az is fenséges és jó meleg. A helyiségben halk beszélgetés és a porcelán halk csörömpölése hallatszik, aztán egyszer csak megszólal a csengő az ajtó fölött, valaki gyakorlatilag kivágja, az ajtót is becsörtet. Egy férfi az nem elegáns, de divatos viszont iszonyatosan poros és sáros ruhában. A nyomában egy rejtélyes okból felöltöztetett macska lépked, olyan elegánsan mintha valami uralkodó lenne. A szájában egy ketté tört szivar lóg ami a törés miatt már nem tud meggyulladni, de ez láthatóan nem ad elég okot neki arra hogy eldobja. Körülnéz, a kávéházban aztán szerencsétlenségetekre ki szúr titeket magának. Határozott gyors léptekkel az asztalotok felé indul, a macska ugyanolyan elegánsan lemaradás nélkül követi. Meg se várja, hogy engedélyt adjatok, neki Kihúz egy széket és leül az asztalotokhoz. Aztán kezet nyújt Pennynek, majd megfogja Adelin kezét és az ajkához emeli. (Nyilván ha elfogadjátok, de mindenképpen próbálkozik) Közben nem felejti el bemutatni magát.
-Elias Cheverton Profeszor a Bene Hollow (kb. Anglia- Amerika, fővárosa) Akadémia tagja, Etológus, Doktor, Filozófus és amatőr szerelő és a régi tanok és új fajok kutatója, nagyon örvendek hölgyeim! Ő pedig a társam Sir Leopold Camburns. És ha már a lovagoknál tartunk, bár a kevésbé nagy érdemeim egyike, de valamikor engem is lovaggá ütött őfelsége. Köztünk legyen szólva nem nehéz a kedvében járni, bár elképesztő hölgy.- Ezzen a ponton hátra nyúl, hogy az ép meletetek elmenő pincérnő tálcájáról elvegyen egy pohár limonádét.
-Köszönöm szívem!- Majd újra felétek fordul, miközben a zavart pincérnő csak vissza megy egy másik pohárért.-A tolakodásom oka igen egyszerű, bár egy kissé zavarba ejtő, nem rég érkeztem meg Swellingmore-ból (kb. Anglia-Amerika) a híres nagy sárkány megjelenésének a helyét és helytörténetii jelentőségét vizsgálni, de kint a kráter szélén elvesztettem a tárcámat.- (Valószínűleg inkább ellopták a szegény negyedben.)- Abban reménykedtem, hogy két ilyen feltünő szépségű elegáns hölgy ki tud majd segíteni egy kávéval és egy szelet süteménnyel. És persze egy pohár tejjel a lovag barátomnak. Természetesen nem leszek hálátlan, szívesen elbeszélgetek közben a hölgyekkel bármiről, amiről hallani akarnak. |
|
Lyzy04
Írónövendék
"Sunsets are proof that endings can be beutiful too"
Posts: 209
|
Post by Lyzy04 on Oct 22, 2020 16:34:36 GMT 1
#s://cdn~discordapp~com/attachments/721325260019990540/731910539659444324/steampunk_adventurer_by_pterona_ddro11l-fullview~jpg Kíváncsian hallgatom végig Penny mondandóját, ám mielőtt még válaszolhatnék, egy furcsa szerzemény huppan le asztalunkhoz. Reagálni sincs időm, már a kezem emeli. Hagyom, majd visszateszem az asztalra. Bemutatkozik, majd kunyerálni kezd. Kissé elfordítom tekintetem míg gondolkozok, majd vissza rá. Végigmérem a pasast, kissé elmosolyodok. Egész helyes… A cicával együtt. Mivel tetszik nekem, nem küldöm el.
-Elias, igaz…? –kérdezek vissza a nevére- Értem… Nos, megfontoltam az ajánlatát. Szívesen látom az asztalunknál, ha ez Penelopénak nem okoz gondot. –mosolygok rá a nőre- Én Adelin Amoor vagyok. Igazán örvendek.
Megvárom, hogy rendeljen magának és a macskának valamit, azt pedig kifizetem.
-Nos tehát… Érdeklődve hallgatom. Meséljen a hazájáról mondjuk, vagy a kutatásairól… Minden érdekel!
Szemeim kíváncsian csillognak, ahogy teljesen a férfira koncentrálok. Nagyon érdekel amit mondani akar.
|
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,319
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Raven on Oct 29, 2020 16:51:05 GMT 1
-Igen, mint mondtam a pusztító felbukkanásának körülményeit és következményeit vizsgálom. Biztosan tudják, hogy a mai napig sincs egyetértés abban miért bukkant fel a sárkány. Habár engem ez nem is érdekel. Ami azt illeti én kifejezetten kedvelem őket. Egy akadémia társam, aki sárkány mester nagyon kedvesen engedte hogy elbeszélgessek egyszer a sárkányával, kifejezetten élvezetes eszme csere volt. De azt tudják-e hölgyeim, hogy nem a sárkányok az egyetlen új faj ami a semmiből jelent meg miután a pusztító előbújt a föld alól?- Azzal el vesz egy szalvétát és elővesz az egyik kis pakkjából egy tollat. Majd elkezd rajzolni, pár perccel később meg is születik a mű, ami egy bőrszárnyas párducot ábrázol és igazából nem is sikerült olyan rosszul.- Ez egy árnyék leopárd, Kishilungen őshonos, már ha fogalmazhatok így. Habár az ott élők mindig beszéltek róla az első valóban bizonyítottan létező, élő példány közel harminc éve a nagy sárkány ébredése utáni héten volt jelentve. Azóta a becsült egyedszámuk drasztikusan nőt habár még mindig nagyon ritkák. Én személy szerint még nem találkoztam velük, de ha itt végeztem talán a királynő és az akadémia végre engedéjezi, hogy oda is elutazzak. Ami pedig Butterfly valey érdekességeit illeti a hölgyek ugye nem sárkány mesterek? Az itteni sárkányok kétszer, néha háromszor gyorsabban nőnek, mint bárhol máshol. Valószínűleg ahhoz van köze, ami miatt a nagy sárkány éppen itt aludt.- Mire eddig eljut, megérkezik a kávéja és a süteménye, és az apró szőrös lovagnak is hoznak egy csésze tejet.
-Ez valóban isteni. Le vagyok kötelezve Ms Amoor. Egyébként meg kel jegyeznem nagyon szép neve van.
|
|
Lyzy04
Írónövendék
"Sunsets are proof that endings can be beutiful too"
Posts: 209
|
Post by Lyzy04 on Nov 11, 2020 16:55:13 GMT 1
#s://cdn~discordapp~com/attachments/721325260019990540/731910539659444324/steampunk_adventurer_by_pterona_ddro11l-fullview~jpg Kíváncsian figyelem Eliast, miközben mesél. A párducról, amit lerajzolt, életemben nem hallottam még.
-Wow! Ez nagyon érdekes! –mondom izgatottan- És meg kell jegyeznem, hogy szépen rajzol. –mosolygok rá- Nem is tudtam, hogy ilyen titokzatos események övezik A Pusztító megjelenését. Már értem, miért kutatja.
A sárkánymesteres kérdésére csak elvigyorodok.
-Nem, nem vagyunk azok. Bár mindig is vonzott a gondolat, hogy sárkányháton repülhessek. Én magam hivatásos szerelő vagyok.
Biccentek, mikor megköszöni a rendelését.
-Semmiség. Én köszönöm az értékes történeteket, melyeket elmesél. Ha még egy ideig a városban marad, szívesen látnám még 1-1 alkalommal. Érdekesek a kutatásai és szívesen hallgatnám még őket. –mondom kedvesen. Ezután a szalvétára nézek, majd rá is mutatok- A rajzot megkaphatom esetleg?
|
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,319
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Raven on Nov 11, 2020 18:59:14 GMT 1
Lyzy04 : Adelin Amoor & Kami: Penelope Abigael Parsons -Egy kíváncsi hölgy, ennél csak egy szebb van, egy tehetséges hölgy.- Bókol.- Én általában csak tervezek, nincs túl sok tehetségem az összeszereléshez. Ami a sárkányon való repülést illeti. Nem mondom, hogy nem próbáltam meggyőzni, de sajnos az akadémiai barátom nem egyezett, bele. Úgy tűnik, a legtöbb sárkány idegenkedik attól, hogy egy idegent vigyen a hátán. Sajnálatos, de valószínűleg ez is hozzá tartozik, miért tartjuk annyira nemesnek őket.
-Egy darabig egész biztosan a városban maradok még, és nagyon szívesen beszélgetek bármiről a kisasszonyokkal.
-Láthatóan.- Szólal meg egy hang a feje fölül. Mire a férfi félrenyeli a kávéját és majdnem megfullad, a macska pedig elegánsan leugrik az asztalról ahol eddig a tejet lefetyelte és először a hang forrásának lábához dörgölőzik kicsit. Aki egy magas fehér hajú lány furcsa, egyértelműen nem helyi, de nagyon drága anyagokból készült ruhában, majd a másik lányhoz dörgölőzik, aki fel is veszi.
Először nem is tűnik fel, de aztán megrökönyödsz a jelenségen. Még sosem láttál a városfalakon belül cagoph-ot (cigányok) a legtöbb nagyvárosba, Butterfly valeyba sem engedik be őket. Ez a lány viszont meg sem próbálja elrejteni micsoda, noha a bőre kicsit sápadtabb, de a ruháin, az ékszerein azonnal látszik micsoda. Felemeli a macskát a földről, ami elégedetten dorombolva bújik, hozzá ezúttal ő szólal meg, és meglepően szép hangja van.
-És mivel szórakoztattad a hölgyeket édesem?
Ahogy a férfi befejezi a fuldoklást ismét magához is ragadja a szót.
-A sárkányokról, és az újonnan megjelent csodálatos lényekről beszélgettünk.
-Valóban? És esetleg mi is csatlakozhatunk?- Kérdezi a fehér hajú nő.- Akár be is mutathatnál minket.
-Hogyne.- Azzal felétek fordul.- A bájos fehér hajú hölgy egy kedves akadémiai kollégám Astra West. Ráadásul a Nővérek tagja (Ők lesznek később a boszorkányok, de még nincs mágiájuk).
-Örvendek.- Mondja mosolyogva, de alig kedvesebben annál, ahogy eddig beszélt.
-A másik hölgy pedig, Isabeau Lafaille.
-Köszönöm hogy nem hagytátok éhen halni ezt a hűtlen kóbor macskát.- Mondja miközben a macskát simogatja, nem tudni melyikükre értette.
|
|
Ben
Szerepjátékok Istene
"Supreme excellence consists in breaking the enemy's resistance without fighting."
Posts: 1,151
Elfoglaltság: Elfoglalt
|
Post by Ben on Nov 11, 2020 20:22:36 GMT 1
Pókerarccal elfogadom az unalmas télapó jobbját, aztán ennyit mondok:
- Köszönöm a játékot. Úgy két óra múlva sok szeretettel várlak a torony előtt. Tetszeni fog a műsor. De vegyél fel valami rendes ruhát ha véletlen egy képre kerülnénk. És borotválkozz meg.
Azzal megveregetem a vállát, majd odaadom az inasnak a golfütőt és valamelyik alkalmazottjával hazavitetem magam. Pennyékért egyelőre nem állok meg, a tárgyalás utóhatásait kell elrendeznem.
Amint megérkeztem a ház elé, síri csendben, lábujjhegyen kihúzom a személyzet üdvözlő tagját az ajtón.
- Szólj minden firkásznak, fotósnak és embernek, hogy másfél órán belül rendkívüli sajtótájékoztatót a Shiller Industries irodái előtt. Oh, és szerezz egy kakast. A tollai legyenek kéket. Nem természetes kékek, de tűnjön úgy, hogy természetes kékek.
Azzal ott is hagyom és folytatom az utam befelé. A gyümolcskosár tetejéről elemelek egy banánt, majd ugyanolyan nesztelenül, ahogy a házba, elindulok a pincébe. A pincében dolgozó Mollyra emelem a banánt majd mélyített hangon elkiáltom magam.
- Rendőrség! Titkos találmányt eldobni.
--
Molly teljesen belemerült az alkatrészek összepattintásába, így csak egy biccentéssel nyugtázta a szobalánynak a tálca sütit és a teát. Miután elment, belekortyolt a teába. Meglepetésére a tálkán egy újabb levelet talált. ~ Milyen népszerű vagyok... ~ Nyugtázza, majd el is olvassa. Szeme elkerekedik, majd aprót füttyent. ~ Hogyhogy hirtelen mindenki egy szegény negyedekbéli lánytól várja a világ megmentését? ~ Nem tudta, mit kezdjen a találkozóval. Furdalta a kíváncsiság, valamint érdekelte, hogy a két feladónak van-e köze egymáshoz. Szóljon ezekről Richinek? Egyelőre hagyta. Túlságosan a fegyver járt a fejében, így inkább visszafordult ahhoz.
Újra elmerült a munkálatokban. Két alkatrész épp egymásba szorult. Azokat próbálta szétszedni, mikor ismerős (jellegű?) hang ütötte meg a fülét. Annyira el volt merülve, hogy ugrott egyet a széken és az eszközöket is elejtette.
- Richi... a jóégáldjonmeg... - lihegi, majd folytatja - Mennyi az idő? Mi volt végül a találkozón?
--
- Már megáldott veled - feleltem miközben a szerkezetet kezdtem szemlélni, több szemszögből és magaslatból (többek közt az asztalra állva majd onnét leguggolva is) megvizsgáltam - A találkozó... ó igen, megtanultam golfozni. De amúgy unalmas volt.
--
A válaszára mosolyogva csóválta meg a fejét.
- Klassz!
~ Képzelem milyen lehetett az a golfozás... bár ne legyen igazam... ~
Időközben felszedem az összeragadt alkatrészeket, amik az eséstől szét is pattantak. Richi az asztalon egy vázat láthat, ami már egészen puskaszerű, kisebb összekötött alkatrészeket, valamint egy hátizsákszerű dobozt kábelekkel, tekercsekkel, kondenzátorokkal.
- Egyelőre külön-külön megvannak a részek, de... több gyakorlati akadályba ütköztem... például, hogy elég kusza az egész, le kéne egyszerűsíteni, kevesebb kábelből kéne állnia, valamint a súlyát is csökkenteni kéne... Meg... nem vagyok biztos, hogy jók-e a számításaim... elvileg jóknak kell lenniük, de... majd kiderül...
- Amúgy... hol hagytad Pennyt?
--
Hangosan hümmögni kezdek, szinte már irritálóan hangosan. Aztán fel alá járkálok a szobában a szakállam vakargatva.
- Megnézhetem?
Teszem fel a kérdést, de a választ nem igazán várom meg. Először megemelem a vázat, majd kipróbálom , hogy milyen a fogása aztán játszadozni kezdek vele.
- Ha ezeket a kábeleket átvisszük a másik oldalra, akkor talán jobb lesz a fogása és nem kell csökkenteni a súlyát - mondom az első ötletet, miközben a fegyverrel a kezemben kiadok egy "whoosh" lövés hangot a fal felé. - De igen, a számukat is le kéne redukálni.
Tettem hozzá, miután a földre helyeztem a készülő szuperfegyvert.
- Pennyt egyelőre ott hagytam barátkozni. A találkozó megsürgetett egy-két dolgot. Vissza kell mennem a toronyba hamarosan, majd akkor összeszedem.
--
Meg sem várja, hogy Richi meg sem várja a válaszát, felé nyújtja a puskát.
- Hm... próba narancs...
Átvariálja a kábeleket, kiszed párat, átköt másik néhányat.
- Hm... valamivel jobb talán...
Még pár alkatrészt átvariál, közben reagál a Pennys részre.
- Barátkozni? Találkozó? Visszamenni a toronyba? - itt már felnéz a férfire - Öhm...mit is akarsz csinálni, már ha beavathatsz
--
- A narancsról jut eszembe...
Az egyik szerszámmal levágom a behozott banán fekete bütykét s végét majd felszeletem az acélvágóval. Héjjastól bekapok egy darabot, majd Mollyt is megkínálom vele. Ha furán nézne rám, csak ennyit mondok:
- Tudod mennyi vitamin van a "bőrében"?
Aztán vissza is térek a Pennyvel kapcsolatos témára, miközben a kezemmel itt-ott belepiszkálok abba amivel Molly épp matat. Csak hogy tökéletesen kék és hibátlan legyen.
- Egy Adelin nevű kékséggel küldtem el őket kávézni, amíg golfoztam. Nem akartam őket untatni és kíváncsi voltam Brayden valódi szándékaira. Az unalmas Mikulás körmönfont alak én pedig egyedül akartam farkaszemet nézni vele. Oh és golfban is elvertem.
A többi kérdés sejtelmesen elmosolyodom.
- A városnak szüksége van egy változásra. Egy kék változásra. Ennyit mondok. - A csavarhúzó hegyes végével bekapok egy újabb szelet banánt majd miután lenyeltem azt, felelek - De szeretném, ha te is ott lennél, szóval hagyd magad meglepni...
--
Fél szemmel figyeli, mit művel a banánnal, majd a kínálásra megrázza a fejét.
- Tudom, tudom, de tele vagyok diákcsemegével meg sütivel... azért köszi!
Nem zavarja, hogy Richi belepiszkál a munkájába, vannak jó meglátásai. A válaszaira csak felszalad a szemöldöke.
- Adelin? Brayden? Öhm oké... És gratulálok a győzelmedhez...
Fogalma nem volt, kik lehetnek, talán valami flancos emberek. ~ És ki/mi az a Mikulás? ~ Miután befejezte, a lány sóhajtott.
- Csak nem egy sajtótájékoztatót szeretnél, ahol elmondod, hogy polgi akarsz lenni és amúgy van terved a sárkányok ellen és kell a fegyver a demonstráláshoz?
--
- Nem csak elmondom - felelem két kábel bekötése közt - Demonstrálom is, hogy mit kap a város, ha a polgármester nem húzza be a fülét és a farkát. A fegyver csak a finálé.
Válaszolom titokzatosan, majd tovább csemegézem a banánból.
- És te mit csináltál amíg távol voltam? Véletlelenül sincs a szeretőd a szerszámos szekrényben igaz?
A hangomon és a tekintetemen látszik, hogy tapasztalatból kérdezem. Saját tapasztalatból.
--
- Hm... nem vagy semmi... bár ezt eddig is tudtam... Kicsit mondjuk tartok a fogadtatástól... De végül is... Legyen... Bízom benne, hogy jól fog működni. Gondolom maximum néhány órán belül szeretnéd kivitelezni...
A kérdésére faarccal néz a férfi szemébe. Nem lepte meg a tapasztalt fény a tekintetében.
- De, mindkettő a kis komódban bujkál a sarokban... Amúgy meg amióta elmentetek ezen dolgozom, szóval ha nagyon ezt a szót akarod használni, akkor itt van előttünk. Kicsit szétszórt még szegény, de remélhetőleg meg tudja majd villantani a személyiségét. - mosolyog rá.
~ Te jó ég... rossz hatással van rám... ~
--
Nyomok egy puszit az épülő csodára.
- Akkor remélem nem baj, hogy osztozkodunk a szeretőn. Én nem vagyok önző és ez egy szemrevelő darab.
Végig simítok rajta, aztán folytatom a munkát.
- Néhány órán belül? Másfél... Szorít az idő és még nem is tudom, hogy melyik öltönyöm veszem fel...
Felelem mintha csak azt felelném, hogy meleg van odakint.
--
Jól esik a lánynak a férfi lelkesedése és voltaképpeni dícsérete.
- Rajta hajlandó vagyok osztozkodni.
Az időkorlátra sóhajt.
- Valahogy sejtettem, hogy sokat mondok. Megteszem, amit tudok. Akkor siess, valóban fontos a megfelelő öltöny. Majd én is nézek valami szép kék ruhát, hogy ne üssek el.
Saját cuccai amúgy sem lennének alkalomhoz illőek és amúgy sincs más jó válasz. Pascal berregni kezd, amire a lány elmosolyodik.
- Ne aggódj, kapsz egy aranyos csokornyakkendőt. Természetesen kéket.
Meghúz néhány csavart, majd Richire néz.
- Te még itt vagy? Sipirc öltözni, hát még a hajd is be kell lőni... Elvégzek még néhány simítást, aztán megyek én is.
--
- De ne kapcsold be nélkülem!
Felelem szigorúan, majd a szoba közepén ledobom a ruháim és felszaladok a földszintre. Pár percet csörömpölök a hálószobámban, aztán lehozok két öltönyt és a levegőbe tartom őket. A sima közönségnek szinte ugyanolyan kék mind kettő. Az egyik egy nagyon gyenge árnyalattal sötétebb, lehet, hogy napfényben nem is látszana rendesen.
- Melyik legyen?
Feltartom őket egy szál alsónadrágban.
--
- Oké, oké! - mondja, miközben az utolsó simításokat végzi.
Ekkor egy felső landol mellette. ~ Mi a franc? ~ Elrohan, majd alig pár perccel később visszatér.
- Legyen a jobb oldali. - mutat rá, de igazság szerint hiába van nőből, nem látta a két árnyalat közti különbséget.
Az árnyalat különbséget is csak saccolta... ~ Csak jól válasszak hozzá ruhát... ~
--
Még ott helyben belebújok az öltönybe, felkapom a maradék banánt és elindulok elkészülni a szobámba. Út közben szólok a személyzetnek, hogy küldjenek nekem egy kocsit mert a jelenlegi már Mollyé, aztán hozzá látok a további készülődéshez. De először a banán. A gondolataim viszont a fegyver körül forognak, csak legyen már kész... Még az ajtót sem zártam be, hogy Molly biztos megtaláljon. Mintha nem találna meg a házban...
--
Miután Richi eltávozott a banánja társaságában és Molly úgy ítélte meg, hogy elkészült a mű, elindult bőröndöt keresni. Mégsem kéne egy ilyen eszközt csak úgy kézben vinni. Amint talált egy megfelelő méretű bőröndöt, azt felvitte a szobájába, majd külön hozta el a fegyvert és helyezte gondosan bele. Ki is bélelte, hogy a részek ne koccanjanak egymáshoz. Ezután jöhetett a ruha. Kinyitotta a szekrényt. Jóval tovább vacakolt vele, mint szeretett volna, de végül csak talált egy viszonylag kényelmes, megfelelő árnyalatú és fazonú ruhát. Választott hozzá egy topánkát, majd Pascal nyakába kötött egy árnyalatban passzoló szalagot. Haját kifésülte és kiengedve hagyta. Elégedett volt a tükörből visszanéző fiatal nővel. Egészen önmaga tudott maradni úgy, hogy remélhetőleg megüti a Richi mércét. ~ Akkor előre... ~ A bőröndöt húzva, Pascallal a vállán megy a férfi szobájához. Az ajtó nyitva, de azért kopog.
- Hahó... mehetünk?
--
Miközben a hajam igazítom tökéletesen szépre megjelenik Molly. Egy fiatal nő Molly, nem pedig a szerelő Molly. Elismerően füttyentek, majd a bőröndre nézek.
- Kapcsoljuk be!
Felelem türlemetlenül. Határozottan biztos vagyok benne, hogy a szobám közepén kell tesztelni.
--
Örül, hogy Richi elégedett a látvánnyal és nem kell flancosabban kiöltöznie. Hálásan mosolyog az elismerésre.
- Oké, de min teszteljük? - teszi fel a kérdést.
Persze adta magát, jól tudta. Tesla mester és a villámai ugrottak be neki rögtön. Fura mosoly ült ki az arcára. ~ Ez van, Molly. Fogadd el, hogy ha kattos szerelők közt kóricálsz, Te is az leszel... ~
- Tessék! - nyomja a kezébe az összerakott fegyvert, majd a tárcsát a legalacsonyabb fokozatra állítja. - Elvileg ennyitől olyan szintű sokkolás fog érni, hogy legfeljebb térdre esek. Pár percre bénít meg. Ha nem haragszol, nagyobb fokozatot nem vállalok be.
--
- Nem akartam rajtad tesztelni - felelem ártatlanul - Deeeeeeee...
Látszik rajtam, hogy beindulnak a fogaskerekek, aztán megnyomom a gombot. Bzzzzzzzzzzzzzt! Nem mondom, hogy nem élveztem, de Molly haját sajnálom. Amikor a térdre esik a tenyerem közé fonom az arcát és nyomok egy hatalmas, cuppanós puszit a homlokára.
- DEKIRÁLY!!! - Szememben látszik az izgatottság, meg amúgy is elkezdek örömtáncot járni. - Te jössz!
Nyomom a kezébe a fegyvert és konkrétan ráparancsolok:
- LŐJJ LE!
--
- Bzzzz - Molly térdere esik.
Néha még zizzen párat. ~ Oké, sikerült... és nem volt vészes... - A mosoly még az arcán ül. Egészen tetszett neki. Richi felkiáltására már tudta, mi jön. Mivel saját magán tesztelte, így nyugodt szívvel vette kézbe a fegyvert.
- Te akartad! - mondta vigyorogva, majd a férfi is térdre esett.
Penny vajon mit szólna ehhez? Futott át a gondolat a fején.
- Tényleg király volt! Megcsináltuk! - lelkesedik.
Persze iménti megjegyzését lekopogta fa felületen alulról háromszor. Biztos, ami biztos. Pascal természetesen a polcon ül és elmélyülten tartja szárnyát a feje elé. (Igen, facepalmol.)
- Indulhatunk?
--
Bz-bz-bz-bz-bz...
- Imádoooooooooooom! - ordítom miközben térde zuhanok - Ez... ez annyira felvillanyoz!
Felelem még mindig hatalmas lelkesedéssel a tekintetemben, majd mikor azt mondja, hogy megcsináltuk megölelem. Feltekerem a legerősebb fokozatra a fegyvert és valami porcelán dologra és darabokra robbantom.
- Most már igen! SOKAT AKAROK EBBŐL! ÉS NAGYOBBAT IS!
Összeborzoltam mégjobban Molly haját, majd megigazítottam a sajátomat.
- Indulhatunk. Én vezetek.
Feleltem széles mosollyal.
--
Elvigyorodott az ölelésen. Aztán ez a vigyor az arcára fagy, miközben elsápad. ~ Mit tettem? ~ Kérdezte magában ijedten, miután Richi hirtelen kikapta a kezéből a fegyvert, átállította és lelőtt egy porcelán vázát.
- RICHI - kiáltotta rémülten.
Kezeit reflexből az arca elé emelte, holott szerencsére messze voltak.
- A legmagasabb fokozat nem játék!
~ Lehet hatalmas hibát vétettem, de... a sárkányokat kordában kell tartani, hamár a mestereik nem teszik, vagy rosszul teszik... ~ Egy apró "Hé" hagyja el a száját, mikor még jobban összekócolja a haját. Sietve igyekezett megigazítani.
A lány sietve, gondosan összepakolta a fegyvert vissza a bőröndbe.
- Akkor menjünk! - mondta és követi Richit a szerkezettel a nyomukban.
--
A lány rémülete ellenére én imádtam a hatalmas robbanást, ami darabokra törte a porcelán köcsögöt. Imádom ezt a cuccot. Ha vége a beszédnek, beszélnem kell Mollyval megint.... Örömmel megtelve odagaloppozok az autóba, majd elindulok Pennyért és Adelinért. Mivel ötletem sincs, hogy melyik kávézóba mentek a télapó környékén így az összes előtt megállok, kitárom az ajtót és elkiáltom magam, hogy “PENNY ITT VAGY?!”. Beletelik egy kis időbe, míg megtalálom.
- Jó napot kékségek!
Az asztalhoz lépek, ignorálva azt a fiú gyerek izét aki szórakoztatta őket.
- Miről megy a traccs parti?
|
|
