Butterfly Negyed (Felső város)

- Richiiiiiiiiiii… ezért megnyúúúúúzlak! – sziszegi, miközben a párnát a fejére téve próbálja elnyomni a dudaszót.
Nem hallgat el, így felkel és az ablakhoz siet. A borult időben is ki tudja venni a piros színű kocsit. ~ Ez meg ki a túró? Nem egy kábé ismeretlen helyen vagyunk? ~ Gyorsan átöltözött, haját menet közben igazította meg. Pascal társaságában ér ki. Richiék is ekkor érkeznek meg. Persze dudaszó kíséretében. ~ Most akkor ez az én kocsim, vagy hogy is van ez? ~ Merengett el egy pillanatra. ~ És merre jártak? Legalább Penny vezetett. Várjunk… neki még nem kéne ilyen mozgást végeznie… Ajj, de retek másnapos vagyooook… ~ Enyhén megszédült, a hasogató fejéhez is kap egy pillanatra. Igyekezett gyorsan összeszedni magát. Örült, hogy nem neki kellett fogadnia a nőt, csak biccentenie kellett felé. Penny biccentésére visszamosolygott és szintén biccentett.
Csak csendben figyelt, tudta, hogy itt neki nem osztottak lapokat. Richi Richi volt, az nem igen lepte meg, de Penny reakciója a kézcsókra… ~ Nocsak… nocsak… ~ Nem sokkal később felé fordul.
- Fogjuk rá… - mosolyog rá kissé esetlenül.
~ Ha eltekintünk a fejfájástól, hányingertől és minimális szédüléstől, akkor valóban… ~
- Nem állt szándékomban foglalkozni vele. Megértelek, engem is kiráz a hideg tőle… – suttogja vissza. – Te hogy vagy?
Sajnos nem sikerült időben Penny keze után nyúlnia, mikor a bal kezével facepalmolt.
- Penny…?
Szerencsére halkan szaladt ki a száján. Nem akarja, hogy Apucipicilánya előtt gyengének tűnjön. Mivel Penny-re figyelt, nem tudott facepalmolni Richi autó mozgatására, de Pascal szerencsére készségesen facepalmolt helyette.
Miután végzett hozzájuk lépett. Molly kissé zavarba jött a magázástól, már megszokta a tegezést.
- Rendben, és köszönöm. Nekiállok doingolni a thinget. – utóbbi mondatot csak halkan teszi hozzá, hogy csak Richi és Penny hallja.

Hálás volt, amiért Richi nem kérte, hogy tartson vele. Amúgy sem tette volna. Nem az Ő világa és nem tudna hozzátenni semmit a találkozóhoz. ~ Mindenki jobban jár, ha minél előbb nekiállok dolgozni. ~ A Penny-Richi párbeszédre csak egy „okké”-val reagált magában. ~ Hm… fel kéne találni egy rágcsálni valót az ilyen drámai szituációkhoz. Mondjuk a gasztronómia nem annyira az erősségem, mint a szerelés, de majd pihenésképpen ezen is dolgozni fogok… ~ Penny kacsintását nem tudta hova tenni. A tátogásra visszatátogott.
- Mindenképp. Légy Vele türelmes. – int a fejével alig észrevehetően Richi felé.

A társaság szétszéledt. Molly a konyhába ment. Pascalnak kerített magokat és egy kis tálkába vizet öntött. Ő is lehúzott néhány pohár vizet. ~ Richi mellett jobban kell figyelnem a folyadék bevitelre… mármint… a nem alkohol, hanem inkább víz bevitelére… ~ Csinált magának egy szendvicset, amit kevés zöldséggel fogyasztott el. Örült, hogy ezt le bírta nyomni a torkán. „Reggeli” közben a továbbiakat gondolta végig. Mindenképp megvárja, amíg a társaság távozik. ~ Meg kell oldanom, hogy ne kövessenek… illetve… meg kell kérnem Richit, hogy találjunk valami módot a családom védelmére. Szeretném remélni, hogy jelenlegi helyükön ugyan ki keresné őket, de… jobb lenne megelőzni a bajt. Fontos projekten dolgozok, amiről remélhetőleg csak Richivel mi fogunk tudni egy jó ideig. Legfeljebb még azok, akiknek megbizonyosodunk a megbízhatóságáról... Csak valóban maradjon titokban… Túlságosan paranoid lettem? ~ Ekkor eszébe jut a műhely kifosztása és összeszorul a szíve. ~ Csak ne legyen baj… ~

Az átöltözés viszonylag gyorsan ment. Legalábbis Penny-nek. Molly kissé elcsodálkozott. Azt jól tudta, hogy a nő nem angyalkának van jelen, de nem gondolta volna, hogy testőri szolgálatot fog ellátni. ~ A kattos milliomos, a rendőr és az illegális szerelő bemegy a kocsmába… jól kezdődik… ~ mosolyog magában. Richi is befut végül, majd elmennek MOLLY VERDÁJÁVAL.
~ Hm… borult az idő, későre jár és nem a szomszédban lakom… egy örökkévalóság lenne megtenni a kört azzal a biciklivel… még ha azt is mondtam, hogy az jó lesz… ~ Ekkor eszébe villant a megoldás. Nem tetszett neki, zavarba jött tőle, de tudta, hogy ez a leggyorsabb. Miután elmosogatott, keresett egy személyzetist. Viszonylag gyorsan sikerült megoldania, hogy egy ott dolgozó elvigye őt egy kocsival. ~ El kell kezdenem hozzászokni ehhez az élethez… ~

Az út eseménytelenül telt. A lány néhány utcával korábban szállt ki. Megbizonyosodott arról, hogy nem követik, majd az utcákban cikázva indult el a házukhoz. Jól ismerte a terepet. Tudta, merre, hova kell figyelnie. Házukban égett a fény. Bekopogott, de már be is lépett.
- Molly! – kiáltották öccsei, ahogy észrevették.
Szinte felborították, úgy rohantak hozzá.
- Csendesebben, hé… - csitította őket, miközben szorosan magához ölelte őket.
- Mi ez a lárma, ki jött…? Molly… - édesanyja odasietett hozzá. – Drágám, Molly megjött!
Eltolta a kisebbeket, hogy átölelhesse lányát.
- Molly… annyira aggódtunk érted… Hallottuk, mi történt a toronyban… Jól vagy?
Apja is megérkezett, aki szintén csatlakozott az öleléshez.
- Jól vagyok… szerencsém volt, így minimális füst mérgezéssel megúsztam… Veletek minden rendben?
- Persze Kincsem, de most az számít, Veled mi történt… - mondta az apja – De gyere be, miért ácsorgunk idekint?
Öccsei már épp húzták volna, de nem hagyta. Megcsóválta a fejét.
- Örülök, hogy jól vagytok. Nem maradhatok…
- Már miért ne maradhatnál? Miről beszélsz? Sikerült az, amiért odamentél? Kapcsolatot építeni? – apja, de a többiek is értetlenül néztek rá.
- Sikerült. Ezért megyek el. Ne aggódjatok, biztos helyen leszek.
- Már hogyne aggódnánk? – fakadt ki az anyja – Molly… az utóbbi időben veszélybe került az életed, többször is… Most meg konkrétumok nélkül elmész? Hova? Kihez? Biztos, hogy megbízható az az alak?
A lány nehezen találta a szavakat.
- Bízzatok bennem… Kérlek… - néz szülei szemébe.
Nem akarja őket veszélybe sodorni, ezért nem mond konkrétumokat. ~ Mondjuk Richi majd szeretne eljönni látogatóba… ~
- Meg fogjátok őt ismerni. Előbb-vagy utóbb. Most viszont mennem kell pakolni…
Pascalt a fiúkra bízta, hogy elterelje vele a gondolatukat. A család nem akadályozta, így Molly a szobájába ment. A nagy, kopott táskába, amiben a fegyver és a tervrajzok voltak beledobálta a ruháit, és néhány könyvet, valamint a jegyzeteit. Szerszámos ládáján elgondolkodott, de úgy volt vele, otthonra is jól jöhet, így az maradt. Az utolsó pillanatban még belerakott a csomagba egy bekeretezett rajzot. A kis testvérei alkották még jó pár évvel korábban. A családot ábrázolja. Miután végzett, hátán a táskával elbúcsúzott családjától.
- Vigyázzatok magatokra! – mondta, miközben mindannyiójukat megölelte.
- Mikor jössz? – kérdezte Billy könnyes szemmel.
- Amint tudlak, meglátogatlak benneteket. Aztán tessék rendesen tanulni! – szólt mindegyik fiúhoz.
- Továbbra sem tetszik ez a titkolózás, de… bízunk benned.
- Köszönöm! – mosolygott szüleire.

Fájó szívvel hagyta el az otthonát. A kis utcácskákon visszafele haladva ért el a kocsiig. Miután megbizonyosodott affelől, hogy a „sofőrje” ül benne, beszállt és elindultak vissza a kúriába. Menet közben elgondolkodott, hogy meg kéne kérnie Amandát, hogy néha nézzenek rá a családjára, de aztán elvetette. ~ Van, lesz nekik is elég gondjuk, nem hiányzom még én is… ~
Amint visszaérnek a kúriába a munkához szükségtelen dolgait berakja a szobába, ahol aludt, a többit pedig leviszi a pincébe az egyik szobába. Miután szerez szerszámokat és alkatrészeket igyekszik ezt a szobát a lehető legbiztonságosabbá tenni. Ez főleg az ajtó zárjára igaz. Miután ezzel végez, nekiáll papírra vetni azt, amit Richinek is magyarázott, amivel Tesla mester terveit demonstrálta. Innentől a fegyvert nézegeti és gondolkodik a tervek gyakorlatban való kivitelezésén.
Pascal az egyik polcon ül és néz ki a fejéből.