Butterfly Negyed (Felső város)

Molly csak hüledezett magában a férfi gesztusaitól. Miután kidobta a cipőt a férfi nem volt hajlandó becsukni az ablakot, amíg el nem kiálltja magát. Mivel Molly kezében ott lapult a csekk – annyi 0-val, hogy majd’ megszédült – így már nyugodtabb volt.
- Ez nagyon király volt Richi! – mondja egy széles vigyorral.

A férfi kedves megjegyzésére továbbra is mosolyog, bár a beceneve nem igazán nyerte el a tetszését. Mikor komoly hangra váltott először összerezzent, de arcára hamar kiült az „Ez komoly? Most lettünk cimbik” arc. Mondjuk kellett hozzá némi lelkierő, mert nagyon parán nézett az ipse. Persze végül elnevette magát. A lány kicsit halkan szólt hozzá.
- A részleteket, ha lehet egy nyugisabb helyen szeretném elmondani, négyszemközt. Legyen elég annyi, hogy szerelő vagyok és…

Látja, hogy a férfi a környezetét kémleli és egy újabb nőn akad meg a szeme. Nem tudta, mennyire figyel rá.
- Hé, föld hívja Richi fiút… téged érdekel, ki vagyok… - veti oda egy széles mosollyal.
~ El se hiszem, hogy ezt mondtam… ~ Mikor újra ráfigyel, ennyit tesz még hozzá.
- Szóval segítséget szeretnék kérni. Meg persze nálad szeretnék dolgozni… De a többit…
- Fel vagy véve! – vágja rá rögtön.
~ Hogy mi van? Ilyen… könnyen…? ~ Kissé elbizonytalanodott. Jó ötlet volt Hozzá fordulni? ~ Meg fogom bánni? ~
Amíg a lány döbbenten bámult, Richi újra az őrök felé szól.
- Nem haragszom, de majd a nőtől kérj elnézést, amiért lehusiztad. Én köszi, ittam eleget. Meg persze a lehetőséget is. Jó lesz veled dolgozni. Amúgy, ugye nem kell korán kelni? Na mindegy, majd megbeszéljük… - mosolyog rá.
Várja a nő érkezését.

Hát be kell vallanom, sok mindenre számítottam, de erre nem. Olyan hangosan beszél a férfi, hogy idáig hallom. A meglepettségtől így maradok, már kezd fájni a hátam ettől a póztól. Aztán idenéz a férfi, és rászól az őrre, hogy álljon félre. Akkor ezek szerint ő Richard Shiller, aki ezt a partit tartja? Még mindig állok, s gondolkodok, ez a Günther fazon közben félreáll. Szabad lenne az út, azonban kell egy kis idő, mire realizálódik, mit mondott Mr. Retard. Mit mondott rám. „- Engedd be azt kék csajszit is! Szemrevaló husi és ha már ennyire be akar jönni, ne én legyek minden rossz elrontója.” Szemrevaló husi… SZEMREVALÓ HUSI?!?!?! Na igen, eddig tartott a visszafogott, megszeppent énem. Mielőtt én, vagy bárki más észbe kaphatott volna, lekapom a bakancsom (igen, bakancs van a ruha alatt, még az a szerencséje Richi Rich-nek, hogy nem az acélbetétes) és reflexből, izomból hozzávágom a pasashoz. Ahogy a lábbeli csattan az arcán, óriási elégedettség önt el. Felszegett fejjel, méltóságteljesen elindulok felé, az imént elhajított cipőmért. Nem nagyon érdekel, hogy minden egyes fent lévő ember ezt végig nézte, és az sem, hogy mit gondolnak rólam, mert teljesen megérdemelte. Hát tudja már kivel beszél! Mikor odaérek, megállok előtte csípőre tett kezekkel, és a lehető leggúnyosabb mosolyommal nézek rá.
- Ó, bocsássa meg ügyetlenségem! Egészen véletlenül megcsúszott a kezem, és sajnos pont az Ön „sármos és elbűvölő” – ezt a két szót elképesztő mennyiségű iróniával megtoldva természetesen- arcába repült. Tényleg naaaagyon – megforgatom szemeimet – sajnálom. – A gúnyos mosoly továbbra is az arcomon állomásozik, én pedig kinyújtom a kezem az elvesztett cipellőmért.
- Meddig tervezi még szorongatni a koszos és lábszagú bakancsomat? Vagy talán adjam Önnek a másikat is, mert erre a szagra gerjed? – Felhúzom a szemöldököm, kihúzom magam, felszegem az állam s várok a válaszára. Hát, nem a legjobb belépő, ezek után valószínűleg a városból is száműznek, de úgy érzem megérte. Akármennyi pénze is van, velem így senki nem beszélhet!

- Dehogy ittál...
Mondom bohókásan, majd újra is töltöm a poharát.
- Ha eleget ittál volna, az ellenkezőjét mondtad volna.
Majd a saját poharam is feltöltöm és azonnal le is húzom.
- Nem kell korán kelni, rugalmas munkaidőd van. Hét óra onnantól, hogy elkezded... Nekem mindegy, csak legyen meg.
Vonom meg a vállam.
- A nap minden napszakában dolgozik valaki a műhelyekben. Éjszaka dupla fizuért. Hol is laksz pontosan?
Amint közli velem, hogy a világ végén, kikerekedik a szemem.
- Hát én azt hittem, hogy már csak a mókusok laknak az erdőben.
Felelem csodálkozva.
- Mire beérsz dolgozni és vissza, lemegy a nap. Ez így nem pálya Bébibogyó. Holnap elküldöm érted a nagy léghajót az inasommal és majd összepakoljuk a cuccaid. Lakhatsz valamelyik alsóbb szinten, azok úgyis közel vannak a műhelyhez. Sajnos nem ígérek luxus körülményeket, csak az ebédet viszik lakásra és sajnos csak hetente egyszer jönnek takarítani. Ugye nem probléma?
Az arcomon látja, hogy halálosan komolyan kérdezem ezeket a "mindennapi" problémákat. Ám mielőtt válaszolhatna, egy hatalmas bakancs repül az arcom felé és eltalálja a tökéletes arcbőrömet.
- Aú hölgyem, most csuktam csak be az ablakot! A cipőhajító versenyről már lemaradt.
Felpattanok a cipőjével a kezében és rászólok a bámészkodó tömegre.
- Mi ez a csend? IGYATOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOK!
Hangzik el a "csatakiáltásom" és rögtön rá is zendítenek a következő dalra, egy nagyon egzotikusra.

- Meg van bocsájtva.
Vonom meg a vállam és hátam mögött elhajítom a cipőt, ami egyenesen egy puncsos tálban landol. Egyáltalán nem veszem fel az iróniát és a szarkazmust. Még el is vigyorodok, miközben az ütés helyét vakargatom.
- Richard Shiller, hivatásos partiállat!
Nyújtanám felé a kezem, de nem lenne túl jó ötlet.
- Ön pedig nyilván... morcos... A rossz kedv nem megengedett ezen a bulin. Kérem fogyasszon, amennyit csak akar. Ez királyabb volt, mint a galambos belépő esküszöm! JIHÁ!
Az újdonsült szerelőmhöz fordulok.
- Neked, hogy tetszett Molly?

Eléggé megborította a bakancsom Mr. Retardot. Azért ennyire nem volt erős, de mindegy. Kicsit megrezzenek, ahogy a síri csendbe beleordít. Nem nézek körbe, de nagyon valószínű, hogy ezzel körülöttem mindenki elképedt ezen, valamint nem alakulhatott ki túl jó kép rólam a fejükben. Na mindegy. Ennyit arról, hogy valami befolyásos ember maga mellé vegyen. A kinyújtott kezem még a levegőben van, várom vele vissza a cipőmet, de ez a gyökerek gyöngye nem hogy visszaadná, ááá dehogy. Elhajítja… és egyenesen a puncsos tálba esik! A PUNCSOS TÁLBA!!! Majdnem eltátom a számat, de türtőztetem magam. Bemutatkozik, de nem mer kezet nyújtani. A karom ernyedten visszahullik a testem mellé. Még mindig érzem a hátamon azt a rengeteg szempárt, és már kezd sok lenni. Ez a feltűnősködés nem nekem való, legszívesebben elsírnám magam. Nem szeretem az embereket, a tömegektől meg egyenesen rettegek. Erre itt vagyok egy halom ember között, és valószínűleg mind engem néz… Richi hangja zökkent ki „- Ön pedig nyilván... morcos... A rossz kedv nem megengedett ezen a bulin. Kérem fogyasszon, amennyit csak akar. Ez királyabb volt, mint a galambos belépő esküszöm! JIHÁ!” A jobb szemöldököm ismét felszökik az egekbe. Ez az ipse tényleg kattant. Na mindegy, úgy fest nagyon hamar ellőttem itt az esélyeim, szóval ha már távozom, a kilépőm is legalább ilyen egyedi és megbotránkoztató legyen, mint a belépőm. Leveszem a másik bakancsomat is, erőteljesen hozzányomom.
- Nos, kedves Uram, látom szereti megfosztani a hölgyeket ruháiktól, különösen a cipőiktől. Úgyhogy tessék, ne végezzen fél munkát, itt a másik is. – Elsétálok, s felkapok valami igen gusztusosan kinéző süteményt. A másodperc tört része alatt el is tüntetem. Hmm, egész finom…! Aztán félig visszafordulok felé.
- Hát, nagyon örültem, hogy itt lehettem, idefent tényleg érdekesebb a buli, mint odalent. De attól tartok, mennem kell, haza kell érnem, mielőtt éjfélt üt az óra, nehogy itt változzak vissza csúf szolgálólánnyá! Az elég kellemetlen lenne… - Az utolsó mondatot már csak a vállam fölött vetem vissza. Elindultam kifelé, közben pedig útba ejtek egy pincért, akinél italok vannak. Lekapok egy poharat, s kihörpintem belőle a nedűt. Elfintorodom, ugyanis csak bizonyos alkoholos italokat szeretek, ez azonban borzalmas. A biztiboy-hoz érve a kezébe adom az üres poharat. Az immáron szabad jobb kezemmel intek neki egyet.
- Kösz, hogy bejöhettem. További jó munkát! – S elindulok lefelé, bár kissé szomorkásan, ugyanis szívesen megnéztem volna az előadást. Nagyon szeretem ezt a számot...

- Általában a ruhákkal szoktam kezdeni.
Mondom, miközben a kezembe nyomja a cipőjét. Ugyanazzal a lendülettel, mint az előzőt, belevágom a puncsos tálba. Csak egy másikba. Aztán a névtelen lány elviharzott. Először magába tömött egy süteményt, aztán a boromat és szitkolódva távozott. Ez egy Shiller partin nem pálya. Az ilyet le kéne tartóztatni... Hihetetlen. Szentségtörés.
- Alistair!
Azonnal leszólítom az inasom, hogy menjen a frissen érkezett jövevény után és fejezze ki a bocsánatomat az egész cég nevében és vigye haza a puccos limómmal, ha minden áron távozni szeretne, viszont igyekezzen marasztalni a jövevényt. Oh, meg adjon neki valami cipellőt is. Lehetőleg puncsmenteset.
Mindezt az inas fülébe suttogtam, szóval még a mellettem álló Molly sem hallhatta.

Az itallal kapcsolatban nem volt eléggé meggyőző, így egy újabb pohár pezsgővel gazdagodott. ~ Csodás… még haza is kell jutnom… ~ A munkaidővel kapcsolatos információk hallatán Molly szeme szabályosan felcsillan.
- Nagyon tetszik!
Szerette, hogy Teslához nem kellett annyira korán mennie, és még többnyire világosban el is tudott jönni. Valószínűleg ezt fogja követni. Bár… néha talán maradna éjszakára is. Csakhogy… ekkor jut eszébe, hol is lakik… Richi mintha csak a gondolataiban olvasott volna, megkérdezte.
- A középső városrészben. – felelte kissé lesütött szemmel.
Richi reakciójára elkerekedett a szeme és majdnem hangosan kimondta, hogy „Jé… Te tudod, hol laknak a mókusok?” De itt még nem ért véget a sokkolás. Léghajóval a cuccaiért egy inassal… egy kis lakás a földszinten… takarító? ebéd? Lehet számítania kellett volna erre a nagyvonalúságra, mégis ledöbbent.

Nem tudott azonban reagálni, mert a nő, akit lehusizott egy hatásos belépőt intézett Richi arcába a cipőjével. ~ Mi a… ~ Richi kicsit sem vette magára, eldobta a cipőt meg felkiáltott. Molly annyira lesokkolt, hogy teljesítette az utasítást és beleivott a pezsgőbe. Mikor a véleményét kérdezte, akkor érkezett a másik cipő. A nő kifejtette véleményét, majd ahogy jött, úgy el is viharzott. Molly csak pislogott. ~ Hát jó… ~ és még egyet kortyolt a pezsgőből.

Richi hívta a lakáját, de a lány semmit sem hallott a sugdolózásból. ~ Gondolom ki akarja engesztelni a hölgyet és efelé tesz lépéseket… a kedvenckék tehet róla gondolom… Meg hogy nő… ~
- Hát ez határozottan érdekes volt… - nyugtázza Richinek, miután Alistair elment. – Visszatérve a szállásra, klasszul hangzik és köszönöm. Fura lesz mondjuk, hogy lesz, aki takarítson. Mi mindig beosztottuk, ki mit csinál az adott héten. Meg az ebéd… hiányozni fog anyum főztje, főleg a csirke paprikása…
Magát is meglepte, hogy így el kezdett mesélni, de valahol érdekelte, hogy fog reagálni Richi.
- Amúgy… jártál már egyáltalán a középső városrészben? Kibírnál ott… hm… fél órát?
Érdekelte, hogy kihívásnak fogja-e venni… ~ Mondjuk lehet nem kéne ráuszítanom a családomra… ~

Alistair már a bejárati ajtóból rohan a lány után, mert a személyzeti lifttel hamarabb leért, mint ő. - Kisasszony, várjon kérem egy pillanatot! Integet felém egy kék színű zsebkendővel.
Épphogy leérek, már utol is ért mr. Retard egyik embere. Megállok, és megvárom, hogy odaérjen. - Mondja uram, mi kéne? Nincs nálam több cipő, amit Mr. Kattant Richard egy újabb puncsos tálba dobhatna... -karbafont kezekkel várom mit is akar tőlem.
- Mr. Shiller szeretné tisztázni önnel a nézeteltéréseket és tisztára mosni a nevét, már ha igényt tart ezekre. Az utóbbit nem részletezi.
- Nincs szükség semmilyen nézeteltéré... -itt megállok, mire realizálom a mondat második felét. - Tisztára mosni a nevem? Ezt mégis hogy érti? -hangom egy oktávval feljebb megy, ahogy elképzelem, ez megjelenhet az újságokban. "Anyu ki fog nyírni, ha megtudja mit műveltem az egyik legbefolyásosabb emberrel a városban..." Arcom is sápadtabb lesz erre a kelleténél.
- Kisasszony, attól félek az utóbbi elmagyarázása nem tartozik a hatáskörömbe.
Csikorgatom a fogaim. Ez a férfi vajon élvezi, hogy mindenki úgy ugrál, ahogy ő fütyül? Vajon ha elmegyek, ezt lehozatja az újságban? Képes lenne tönkre tenni a családom életét? A nyomorult fattyú... Kicsit lehiggadok, majd komoly hangon megszólalok: - Mit kellene ahhoz tennem, hogy a jelenlévők közül más ne halljon erről a kis incidensről?
- Azt hiszem, csak kérnie kéne, hölgyem.
- Akkor megkérné a nevemben, hogy ezt intézze el? És ígérem többet nem hall rólam.
- Attól tartok, hogy személyesen kell ezt elintézniük. Én csak Mr. Shillertől vagyok jogosult üzeneteket átadni és a főnököm győzködése sem tartozik a munkaköri leírásomba.
Sóhajtok egyet. - Hát, egy próbát megért... Szóval azt mondja, menjek vissza, és alázzam meg magam egy rakás ember előtt ismét. Remek. Másra sem vágyom.... - megforgatom a szemeim, de kész vagyok követni őt. Ha más nem, megkérem, aztán tényleg lelépek, és remélhetőleg nem hoz vele újra össze a balsors...
- Kisasszony? Miről tetszik beszélni? Senki nem aláz meg senkit. Értetlenség ül az arcára, rögtön témát vált. - Mr. Shiller engedélyezte, hogy hozzáférjen a ruhatárhoz és válasszon egy lábbelit ahelyett, amit eldobott. Ahhoz pedig véleményem szerint egy új ruha is illene. Mr. Shiller nem szereti, ha valami nem passzol valamihez.
- Acélbetétes bakancsuk is van? - kérdem, és a szemem felcsillan.
Az inas akaratlanul is elneveti magát a kérdéseden. - Hölgyem, itt MINDEN van.
- Áhh, felejtse el... - legyintek. - Még a végén kinyírom vele a munkaadóját. - Felsóhajtok. - Rendben, vezessen kérem mr.... -kérdőn rápillantok, mert a nevét nem tudom.
- Alistair. És... Ahogy kívánja, hölgyem. De megjegyzem, a Főnökömet nem olyan könnyű eltenni láb alól. Nem hiszem, hogy pont egy acélbetétes bakancs végezne vele. Erre tessék. Attól félek én nem tudok segíteni a választásban, de tudok valakit aki igen. Mutat a személyzeti lift felé és a legfelső emeletre mennek, egy hatalmas szobába, nem nehéz kitalálni, hogy valószínűleg a tulajé. Egy kék ruhás csajszi fogad nyájasan. - Richiiii, máris... Oh, hellóka... Leemelte a kalapját. - Jasmine vagyok, miben segíthetek?
- Ha Ön mondja, Mr. Alistair -mosolyogva megvonom a vállam, s követem a személyzeti liftbe. Felmentünk a legfelső emeletre, s ahogy kiszállok egy kalapos hölgy jelenik meg. Amit... sőt nem, ahogy mondja, azon elfog a nevethetnék. - Bo.... bocsáhnath... -mondom a nevetéstől fuldokolva. -Én... énh... khm... -megköszörülöm a torkom, s igyekszem komoly fejet vágni. Én Penelope vagyok, és Mr. Alistair szerint rám férne egy ruhacsere. Na meg... -felemelem a szoknyát, és megmutatom neki mezítelen lábamat. -... kellene egy cipő is, ha nem túl nagy gond!
- Értem értem! Úgy méreget végig, mintha egy éhes férfi bámulna. - Hát ez a ruha nem te vagy! Csóválja meg a fejét, miközben tovább méreget a szemével. - És mire gondoltál csajszi? Mondja, miközben a ruhádat tapizza. - Valahogy ilyenben nem tudlak elképzelni - mondja, miközben az ajkait rágcsálja - Bújj ki belőle gyorsan, segítsek?
Kicsit feszélyez a tekintete. - Hogy mire gondoltam? Igazából semmire, de örülnék egy olyan ruhának, ami könnyed, kényelmesen és szabadon tudok benne mozogni... és lehetőleg királykék, vagy fekete... - a végét csak motyogom. De tény, hogy a színe sokat dob rajta. - Kö...köszönöm, megoldom! - dadogom meglepettségemben. Ha Alistair még ott van, és felém van fordulva, akkor hozzászólok: - Ahem... kedves Mr. Alistair... megtenné hogy... -mutogatom neki közben, hogy forduljon el. Ha elfordul, megpróbálom leküzdeni magamról a ruhát. -Öhm... mégis élnék egy kis segítséggel... -mondom pironkodva.
Alistair szó nélkül távozik, csak egy biccentéssel jelzi, hogy nincs semmi probléma. Jasmine akaratlanul is elneveti magát, de meglepően kicsi kezét a szája elé tartva leplezi a nevetést. - Sokkal több lányt látott már, sokkal kevesebb ruhában. Mondjak kuncogva, aztán segít kibújni belőle. Aztán így is végigmér és egy kicsit megnyalja a szája szélét. - Kékből itt nincs hiány, kedves. De javasolhatok inkább kedvenckéket? És amúgy.... nagyon szépek a vonalaid és... Milyen izmos vagy. Nyújtsa a vállad felé a törékeny kezét, de rögtön vissza is húzza. Látszik rajta, hogy nem akar megbántani, csak nincs hozzászokva a tétlenséghez ilyen kevés ruhadarab mellett. - Neem, a szoknya határozottan nem a te asztalod. Ki volt az az álnok, aki rád adta. Semmi érzéke nincs a testhez... Aztán azonnal bocsánatot kért. - Nem akartam megbántani senkit, bocsika. Gondolkodóan vakargatja az állát. - Mit szoktál hordani amúgy?
- Én azt megértem, hogy több lányt is látott kevesebb ruhában... De engem nem fog... - mondom kicsit elkomorulva, s oldalra nézek. Kibújok ebből a förtelemből, de most meg a hiányos ruházat miatt érzem magam kellemetlenül. - Kedvenckék...? -húzom fel a szemöldököm. - Az meg micsoda? - Rendőr vagyok, így muszáj fittnek lennem... - Általában a rendőri egyenruhámat. Vagy mindig valami kényelmes, de testhez simuló nadrágot, és bő felsőt. Amúgy nem vagyok én a ruhák ellen, csak ne legyen ennyire... nagy... - feszengek előtte, és látom rajta, hogy ő sem ezt szokta meg. De itt eddig mindenki egész kedves. Vajon hogy tudnak pont NEKI dolgozni?
- Óh, egy rendőr néni. Neeem, akkor nem kell a kedvenckék neked.
Legyint egyet.
- Maradjunk csak azt hiszem a királykéknél. Richi imádni fogja!
Annyira lelkesen mondja, mint aki mindjárt kiugrik a bőréből.
- Te ilyen kis természetes csajszi leszel, már látom!
Most viszont már megfogja a kezed és ha nem vágod földhöz, odahúz a ruhatárhoz és ennyit mond.
- Tárulj szezám. Válogass csak kedves, én pedig majd bíráskodom.
Kacsint egyet.
Meglepődöm, amikor a kezemnél fogva húz oda a ruhatárhoz. Eltátom a számat akkora. Úgy állok ott, mint egy tök. Megvakarom a fejem, majd ennyit mondok neki: -ő... én ezek közül nem tudnék választani. Rád bízom magam. Csak ne mutasson.... túl sokat...
"Csak ne bánjam meg!" Fohászkodom magamban
Jasmine megcsóválja a fejét. - Egy ilyen testet nem kéne takargatni. Feleli ellenzően, de látni rajta, hogy tiszteletben tartja a döntésed. A sajátos értelmezésében, majd a kezedbe ad egy kék rucit. - Ebben tündökölsz majd szépségem! Persze csak ha neked is tetszik! Naaaa gyerünk, bújj bele.
Gyorsan magamra kapom a ruhát. Elég szűk, nagyon a testemre tapad, de tény, hogy könnyed és kényelmes viselet. És egy kis háton, lábon meg az alakomon kívül nem mutat többet a kelleténél. Mégis kétkedve nézek Jasmine-re. - Biztos vagy benne, hogy ez jól áll nekem?
- Szabad? Mutat a hajadra, aztán ha engeded neki, hozzá igazítja, aztán végig néz rajtad és a tekintetéből rájöhetsz, hogy nagyon tetszik neki, amit lát. - El fogod lopni a showt azt hiszem! Milyen benne mozogni? A tekintetével is bíztat arra, hogy pörögj, forogj benne. Röviden, engedd el magad. - Varázslatos vagy! Semmi kétség! Azzal is nyomatékosítja véleményét, hogy egy pillanatra megérint. - Már csak valami cipő kell neked, aztán szét csapsz majd a férfiak közt!
Ha már ennyi mindent hagytam, akkor természetesen engedem azt is, hogy megigazítsa a hajam. Ahogy látom, neki tetszik, amit lát, de ez vajon másokra is igaz lesz? Kicsit esetlenül kezdek el forgolódni Jasmine biztatására, de ahogy érzem milyen kényelmes, felbátorodom. Bókjára halványan elmosolyodom. Bár én nem akarok rivaldafénybe kerülni, csak meggyőzni Kattant Richit, hogy a sajtó ne hozza le ezt az előbbi kis jelenetet. Ennyi, meg egy Bambi. - Hát, annyira nem szeretem a magassarkúakat, inkább valami lapos szandál, vagy ha magassarkú, ne tűsarkú legyen. Meg ne 20-30 centis sarokkal, mert összetöröm magam egyetlen lépés után. -nevetek kissé idegesen. Én, szétcsapni férfiak közt? Max egy gumibottal, de kék zöld foltok nélkül egyik sem szabadulna, haha.
Szemmel láthatóan örül, hogy sikerül örömet okoznia neked. Fülig ér a mosolya, imádja az örömszerzést. Viszont látja rajtad, hogy ideges vagy, szóval egy pillanatra elsiet és egy felespohárral tér vissza. - Ennek a tartalmára szükséged lesz. Richus stílusát nem mindenki tudja befogadni elsőre. Én mondjuk imádom. Őrült... Mindenhol. Ugyanúgy mosolyog, miközben nyújtja feléd a poharat és addig nem is hozza a cipőket, amíg le nem húzod.
Kétkedve nézek rá két dolog miatt is. Az első, kedveli azt az elmebeteget. A második... húzzam le? Komolyan? - Jasmine, nem hiszem, hogy ez jó ötlet lenne....
- Bízz bennem! Közel lép hozzád, de vigyáz, hogy nehogy rálépjen a csupasz lábfejedre. Kitágult szempárral néz rád. - Úgy a mosolygás is könnyebben megy majd, azt pedig TILOS takargatni! - Ekkor a mutatóujjával megérinti az orrod egy pillanatra, abban a reményben, hogy attól majd elmosolyodsz - Látod, jól áll. Egy kis magabiztosságot csajszi!
Kicsit belépett az intim szférámba, de annyira még nem vészesen. Mondjuk van abban valami, hogy mogorva fejjel nem tudom meggyőzni Mr. Lábfétist. De amikor megérinti az orrom, először meghökkenek, majd félénk mosolyra húzódik a szám egy halk kuncogás kereteiben. - Magabiztos az egyenruhámban vagyok. Ott fegyverem is van, és tökéletesen ápol és eltakar. De rendben... - elveszem tőle a felespoharat, és hezitálás nélkül lehúzom. Rossz az íze, ég is tőle a torkom, az arcom is fintorba rándul egy pár másodpercre, aztán emeltebb hangon felszólalok. - Hát jó! Csapjunk bele! - S már indulnék is lefelé.
- Te magad vagy a fegyver, félőske. Ha nem lenne Richi, biztos lecsapnálak magamnak! Kérek egy határozottabb mosolyt és halljam, hogy rohadt jól nézel ki, vagy újratöltöm a poharat, de valami erősebbel! Amikor elindulnál kifelé, utánad kiált. - Nagyon szexik azok a lábak, de kéne az a cipő nem?
Elkerekedik a szemem. Vajon jól hallottam, amit mondott? Tuti behaluztam. Csak az alkohol teszi. Igen, biztos így van. Különben is, én heteró vagyok, még ha néha nem is úgy tűnik... - Be kell, hogy valljam, nem is rossz! - felelem hangosabban. - Cipőő...? -lenézek a lábaimra. - Ja, de, lehet! - és nevetek.
Látja, hogy elkerekedik a szemed, szóval tovább piszkál.
- Cuki vagy, amikor zavarban vagy.
Mondja kuncogva, majd elszalad, hogy cipőket hozzon neked, közben ennyit mond:
- Na ez a hozzáállás már sokkal jobban tetszik! Sokféle lábbeliben el tudnálak képzelni, de ez... ez lesz a befutó. Remélem a méreted.
Felhúzom a cipőket, és wow. Ez a Jasmine ért hozzá. Ránézésből megállapította a méretem. - Igen, tökéletes! -felelem oldottan. Az alkohol, meg a közvetlen stílusa is hozzásegített ehhez.
- Akkor irány ragyogni hercegnő! A mosolyt pedig itt ne felejtsd! A rucit meg tartsd meg, neked jobban áll. Halkan hozzátett még ennyit. - Remélem látlak még benne...
- Te nem jössz? - fordulok vissza kérdő tekintettel az arcomon, az utolsó mondata után. Mondjuk, ha minden jól megy, nem találkoznánk többet, de egészen megkedveltem...
- Á nem, szívesen megnézném, ahogy mindenki csorgatja rád a nyálát, de az ilyen bulikák nem az én világom. Az afterpartikat szeretem az ágyikóban. Alisti bá lekísér, jó szórakozást. A MOSOLYT NE FELEJTSD! ÉS AZT SEM, HOGY CSODÁS VAGY!
Rámosolygok. Fura, az tény. De kedvesen fura. Köszönöm, Jasmine! Intek neki, és Alistairhez megyek. Nagy sóhaj után így szólok: - Azt hiszem, kész vagyok... Mehetünk. Aaazaz mégsem – torpanok meg, mikor ráeszmélek mit is fogok most csinálni. – Mr. Alistair, tudna nekem hozni egy nagy pohárral, az itt található legerősebb piából? Szükségem lesz rá.
- Rendben kisasszony! – válaszolja, majd eltűnik. Kisvártatva előtűnik egy nagy pohár átlátszó folyadékkal. Beleszagolok, és már az illata is üt. Miután lehúzom a pohár tartalmát, kicsit megtántorodom. Megrázom a fejem, de nem vesztem el tőle az egyensúlyom, úgyhogy jól vagyok.
- Köszönöm. – mondom, s visszaadom neki a poharat, majd megindulunk lefelé. Próbálok minden mást kizárni a fejemből. Mikor kitárul a lift ajtaja, odafordulok Alistair-hoz megköszönni az eddigieket, majd határozott és nagy léptekkel megindulok Richi felé. Még mindig azzal a szőke nővel beszélget, mint korábban. Megállok tőlük körülbelül két lépésnyire. Az arcom ég az alkoholtól is, meg hogy ilyet kell kérnem, de már nincs visszaút.
- Nagyon sajnálom, hogy újfent megzavarom magukat, de Mr. Shiller, beszélhetnénk? – kérdem, ezúttal teljesen komoly hangon. Meg kell őriznem a hidegvérem, s mielőbb elintézni ezt a dolgot, aztán pedig mehetek haza!
Az új ruha:


(Bocsi, amiért néhol más az írásmód, Ben írta az ő NPC-jei részét, én meg lusta voltam az egészet átírni és beépíteni...)

Tetszik az erdőlakó benszülött csaj stílusa és a hozzáállása a munkához. A beszédjével megvett kilóra, de remélem, hogy a fogaskerekeket is legalább ilyen jól illeszti össze.
Látványosan beleszagolok a levegőbe, amikor szóba hozza a középső városrészt.
- Kihívást érzek. - mondom és még mindig a levegőt szaglászom, mint egy kutya - Rendben! Szólok Ali babának, hogy én is veled tartok! De akkor kérek abból a csirkepaprikásból. Akármi is legyen az! Reggel indulunk. Délután négy megfelel?
Ekkor egy pillanatra ismét Pacalra pillantok. Lehet, hogy nem is mókus, hanem csirke? És ha igen, akkor aláírtam szegény pára halálos ítéletét. Majd felveszek valami szakértőt és megmondja. Nagyon remélem, hogy nem galamb, azok mindig letojják a limómat.
Miközben ezen agyalok, újratöltöm a poharamat, ezúttal egy pezsgővel.
- Akkor a fogadásra - emelem koccintásra azt - Mi legyen a tét?
Kérdezem tőle, aztán mikor megissza a lőréjét, újra is töltöm a poharát. Rájöhet, hogy ezen a partin senki nem fog üres üres pohárral flangálni és ha kell, akkor erről személyesen gondoskodom.
Ekkor tér vissza a mesterlövész csaj. Ahogy belép az ajtón, védekezésképp rögtön a sármos arcom elé emelem a kezeim, de rögtön rájövök, hogy beszélgetni akar.
- Hmmm, ha így néz ki a csúf szolgálólány, amivé változol, akkor nem bánom, hogy itt ért utol az átkod, kedves...?
Üdvözlöm egy kaján vigyorral az arcomon.
- Miben segíthet Richi ezen a csodás éjszakán? - mondom nagy erővel megnyomja a keresztnevem, ha már arcon vágott a cipőjével, nem fog magázni az biztos. - Csupa fül vagyok.
- Penelope... - megforgatja a szemét a vigyoromra. Be akar szólni. Nem kóser. - Szóvaaal... hogy is mondjam. Arra szeretném megkérni Magát, hogy intézze el kérem, hogy ez a korabbi incidens ne jelenjen meg a lapokban... - lassan rám emeli a tekintetét.
- Szóval Penny...
Ízlelgetem a nevet egy kicsit, aztán megvonom a vállam.
- Oh, hogy csak ennyi. Oké. - vonom meg a vállam, mintha az időjárásról beszélgetnék - De cserébe én is kérek valamit.
- Penelope! -nyomatékosítja ismét, na nem mintha érdekelne. - Óóó... csakugyan? És mondja csak, miben lehetek a szolgálatára, Mr Shiller? - kérdezi, tisztán hallom a gúnyt a hangjában.
- Meg szeretném ismerni, Miss...?
- Penelope, mondtam már... legalabb háromszor -ez utóbbit nagyon halkan oldalra motyogja.- És mégis mi haszna származna belőle Uram? -kérdi felvont szemöldökkel.
Elhagyja a számat egy hatalmas bah. Ma már másodszor. Ráadásul egy partin.
- Mindig mindenki a haszonnal jön. Egyértelmű, hogy nem önszántából van itt. - iszok a poharamból - Csak kíváncsi vagyok.
Vonom meg a vállam.
- A kíváncsiságból előbb vagy utóbb még baja is származhat.
- Szeretem a bajt. Szerinted miért beszélgetek veled? - Kérdezem egy kacsintás kíséretében.
Látom ahogy ökölbe szorítja a kezét és egy pillanatra féltem is a hibátlan fogsoromat, de szerencsére hamar lenyugszik.
- Szóval csak akkor hajlandó beszélni a firkászokkal, ha cserébe én is mondok magamról pár dolgot?
Fején találtad a szöget. Ez miért ilyen nagy baj? - Eddig bírtam a magázódást. Elegem van a hivatalos szövegelésből, úgy nézek ki tőle mint egy unalmas politikus.
- Elvégre csak a barátaimnak teszek szívességeket.
Behunyja a szemét és így kérdez. Nagyon fura.
- Rendben, kérdezzen! Én pedig majd legjobb tudásom szerint igyekszem válaszolni - összekulcsolja a kezeit a háta mögött és kihúzza magát.
- Ez így olyan... uncsi. Egy lányt két helyen lehet megismerni, az ágyban és a táncparketten. Nekem egyik ellen sincs kifogásom, de csak így beszélgetni elég... Béna.
- D..de.. de én... én nem... -dadog itt nekem össze-vissza.
- Mindenki tud.... - Szándékosan nem mondom, hogy melyiket. Igazából egyik sem nehéz. A legközelebbi asztalról kiemelek egy növényt. Nem tudom milyet, a biosz nem az erősségem, de szép kék színe van. Egyenesen a számba veszem.
- Pfenelopfe, szabfad egy táncfra?
Látszik rajta, hogy visszafojtsa a nevetést. Én erre válaszul rágcsálni kezdem a számomra ismeretlen gyom szárát. Egész finom. Szóval ezért esznek a vegánok ennyi füvet. Végül nevetni kezd, amit egy mosollyal jutalmazok.
Hát legyen, Mr. Shiller. - nyújtja felém a kezét. - Azonban figyelmeztetem, a tánc nem az erősségem, ezért előre is elnézését kérem. - Most már rendesen vigyorog. Egyre jobban idegesít ez a hivatalos nyelvezet. Ha nem fejezi be, akkor megveretem vele magam. Még az is elviselhetőbb.
Elfogadom a kezét, majd a rögtönzött táncparkettre vezetem. Érezheti a karom tapintásában, hogy nem olyan, mint a bőröm többi része. Nem puha és nem ápolt, hanem munka tapad rá.
Útközben, csak ennyit mondok Mollynak:
- Bébibogyó, jobb ha kerítesz egy cipőt, mert te vagy a következő! Alibaba segít!
Aztán belekarolok Pennybe, csak itt reagálok a nevetésére.
- Na, látom jól szórakozol. Ettől máris sokkal jobban érzem magam.
Elindul a zene. Egy gyors kis tango számra kezdenek rá.
- Csupa fül vagyok. - mondom, miközben egy határozott fejrázással kidobom a számból a növényt. Már ami maradt belőle. Egész finom - Kezd ott, ahol szeretnéd. Engem minden IS érdekel.
- Hát nem igazán tudom mit is mesélhetnék Önnek mr. Shiller. Elég átlagos a családom... - Itt elkezdek eltávolodni tőlem, de még fogom a kezét, szóval egy határozott mozdulattal visszarántom, miközben megpörgetem saját maga kürül, majd közel hajolok hozzá.
- Ha átlagos lennél, nevetnél a szar vicceimen mint ezek ni - biccentek a politikusok felé, majd megragadom a lábát és rávigyorodok - Nincs olyan, hogy átlagos....

(0:23-tól a földreesős jelent előttig megy ez a koreo)
- Pedig el kell, hogy szomorítsam, mert de. Egy tehetős családban nőttem fel itt a felső városrészben... - mondom kissé feszélyezve, amikor a ruha kivágása mentén egész nagy részét végigsimítottam a lábának.
- Jelenleg rendőrtisztként szolgálok. - Amikor ellököm magamtól, megtoldja a show-t egy hullámzos lábemeléssel. Több sem kell nekem, rögtön gyorsítani kezdek a tempón.
- Ez sok mindent megmagyaráz.
Egy kicsit lefelé döntöm, majd mélyen a szemébe nézek.
- Nem szeretem a hazudozást missy. Azt mondatad, nem tudsz táncolni. Honnan tudjam, hogy másban nem hazudtál?
Azzal rögtön felhúzom magamhoz és folytatom a táncot.
- Téved Uram, azt soha egyetlen árva szóval sem mondtam, hogy nem tudok. Csak azt mondtam, hogy nem az erősségem. - rám kacsint egy pajkos mosoly keretében. - Nem szoktam hazudozni, még a feltételezés is sértő... - hozzámvág még egy morcos pofit is, miközben felugrik rám egy pillanatra.
- Akkor csak képzelni tudom, hogy mennyire vagy jó abban, ami ténylegesen az erősséged. - Amint elengedem, témát váltok - És miért vagy itt?

(0:55)
Miutan befejezzük egymás kóstolgatását, jöhet a tényleges tánc.
- Röviden és tömören ideküldtek. - feleli neki, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. - Jöttem, mert mondták és pont.
- Ugyan már! - csúszok hozzá közelebb egy kicsit - Semmi célod nem volt vele? Ilyen félválaszokkal nem elégszem ám meg!
- Hát egy apró hátsó szándékom az volt, az tény. - feleli eltöprengve. - Akartam talalkozni a sárkánymesterekkel. Tudja Mr. Shiller, nagyon érdekelnek a sárkányok. Nagy kár, hogy én magam nem vagyok egy sárkánymester...
- Oh, egy újabb közös pont... Sőt, rögtön három... Mondtam én, hogy barátok leszünk - vigyorgok rá és egy kacsintást is kap - Kitalálom, a bizalmukba szeretnél férkőzni...
Mélyen belenézek a szemébe, miközben forgatom. Nem veszem le róla a tekintetem. Azt akarom, hogy rám figyeljen. És csak rám.
- Három? Na és mégis mi lenne az a három Mr Shiller? Kérem avasson be engem is. Ugyanis én nem tudok még magáról semmit. - A szemembe néz, de aztán hamar elege lesz és hátat fordít.
- Ugyan, én csak reménykedtem benne, hogy az egyikük tán felvenne testőrének, hogy közelebb kerülhessek ezekhez a csodálatos lényekhez. Csak ennyi célja volt idejövetelemnek.
Rögtön vissza is fordítom magam felé, amint a tánclépés kiadja, majd gyorsítok a tempón.
- Én is a mesterekkel szerettem volna találkozni, érdekelnek a sárkányok és én sem vagyok sárkánymester... - újabb kacsintás- Oh, és látom a kéket sem veted meg... Ez már négy. Kérdezz, amit csak akarsz Missy, szívesen válaszolok, bár az ágyban jobban megered a nyelvem.
Egy rövid, huncut vigyort is társítok ehhez.
- Hát azt az esélyt szerintem eljátszottad náluk. Befásult, unalmas politikusok. Nem mindenki olyan jó fej mint én. De...
Kezem végigfut az övén...
- Azt hiszem, tudok ajánlani valami kölcsönösen előnyös lehetőséget...
Az ágyas megszólalásomat figyelmen kívül hagyja. Nem ivott eleget...
- Ó, csakugyan? Akkor ne tartsa magában kérem, hátha még a végén egy értelmes ötlet kerekedik belőle. - Rámölti a nyelvét, miközben a magasba lassan leereszti a magasba emelt karjait.
- Dolgozz nekem. El akarom kerülni, hogy valaki más is arcon csapjon a cipellőjével. Ez a munka ugye azzal jár, hogy rengeteg alkalmad lesz találkozni a sárkánymesterekkel és...
Szándékosan nem fejezem be a mondatot, inkább egy sokat sejtető mosollyal az arcomon várom a választ.
Hezitál. Vagyis inkább hagyja, hogy vigye a zene ritmusa.
- Hát nem is tudom Mr. Shiller... - hangja lágy és kimért. Lassan elkezd hátrahajolni, majd vissza, és nagyon közel hozzám.- Ugyan ez miért lenne magának előnyös? - kérdezi, s egy pillanatig megfogja a kezével az arcom és mélyen a szemébe néz. Hátat fordítok neki és folytatom.
A kezem végig fut az oldalán, miközben úgy lépkedem, hogy előre kerüljek. A magasba emelem, de szinte azonnal vissza is húzom, majd ismét megdöntöm lefelé. A mechanikus karom tartja egyedül a testét, minden súly arra nehezedik.
- Kedvesem, erre a kérdésre majd máskor, más körülmények között szeretnék válaszolni.
Fölé hajolok, az arcom szinte összeér az övével.
- Túl sok a szem, túl sok a ruha és én még nem ittam eleget ehhez...
Sóhajtok egy nagyot.
- Nos Mr. Shiller, ha egy ilyen fontos részletet nem hajlandó velem megosztani, akkor én sem mondhatom azt, hogy minden további nélkül magának dolgozom. - kicsit eltávolodik tőle mtánc közben, miközben a tempó fokozódik. Majd egy pillanatra megint közel jön, s a fülembe suttog: - Remélem megérti... - a szeme sarkából rám pillant, majd ismét felveszi az előző távolságot.
- Ó, valaki nagyon harapós...
Megpördítem s miközben a kezem csúszik a derekán, úgy állítom meg, hogy a füle a szám előtt legyen. Most én suttogok. A lehelletem forró.
- Kedvesem, ahogy arra te is rájöhettél, egy politikus nehezen jön ki a többivel. Ellenben ha van egy ilyen érdeklődő kék tünemény, mint te, akit csak a kíváncsiság vezérel ugyebár... Talán többet elárulnak majd.
Érzem, hogy végigfut rajta a hideg.
- És miből gondolja, hogy én erre képes lennék? Most, hogy tudja milyen céllal érkeztem ide, és hogy reagaltam a legelső megszólalására. - Néz rám felvont szemöldökkel, miközben az orrunk hegye összeér.
- Csak találgathatok. Talán megérzés. Talán bejön, talán nem. - Ismét egy titokzatos kacsintás. - Én mindenhogyan jól szórakozom majd, te pedig csak nyersz ezen az ajánlaton.
Ahogy a beszélgetés, a szám is a vége felé ért. lenyúlt a lábáért, és jó mélyen hátradöntöttem. Szép lassan elkezdem visszahúzni, de félúton megállok.
- Rendben van Mr. Shiller, elfogadom az ajánlatát! - az orrunk ismét összeér, a lábát pedig még tartom.
- Köszönöm a táncot, Miss...?
Félmosolyra húzodik a szája.
-Penelope Abigail Parsons szolgálatára, Uram!
- Köszönöm a táncot, Miss Parsons és kíváncsi szemekkel várom az együttműködést.
Azzal újra leeresztem és nyomok egy csókot a szájára, miközben a levegőben tartom őt. A többiek tapsolni kezdenek, szóval csak nem öl meg... Csak nem...
- Ezt a magázás miatt. Nem szeretem
Ha a tekintete ölni tudna, akkor nem csak a cipője nyomát érezném az arcomon.
- Ezért még számolunk, Mr. Shiller... - sziszegi fenyegetően a fogai között, villámló tekintettel.
Amikor már kevésbé akar meggyilkolni, felhúzom, meghajolok majd a legközelebbi asztalhoz lépek és iszom. Megint. Mindeközben a tekintetem Mollyt kezdi keresni.

Megtörtént az, amit Molly sejtett, Richi közölte, hogy velük tart.
- Rendben, anya úgyis mindig sokat készít. Nekem jó a négy. Ha nem bánod, addig körül néznék majd a műhelyben. Amúgy… nem lesz túl kicsi kihívás a fél óra? Illetve… mennyire riadsz vissza a közép városi viselettől? Tudod… egyszerű, normális ruhák…
~ Rá kell bírnom, hogy a lehető legkisebb feltűnést keltsük. Valamint… még el kell majd „rejtenem” a léghajót… ~ Egy újabb pohár pezsgővel gazdagodott. Ki hitte volna…
Richi kivette a zsebóráját, majd egy pár pillanatig nézegette a forgó fogaskerekeket. A lány nem volt biztos abban, hogy valóban az időt nézi.
- Ehh, legyen. Ha ennyire megijedtél, hogy veszítesz, én benne vagyok...
Kicsit rosszul érezte magát, amiért megijedt, de most már nincs mit tenni… Meg amúgy is belement. Mikor a lány a viseletekről beszélt, elkerekedett a férfi szeme.
- Miért, mi a baj EZZEL? - megrántotta egy kicsit a fürdőköpeny gallérját - Kék, kényelmes és nem is mutat sokat....
A lány elvigyorodott.
- Túl kifinomult oda. Még a végén nem hagynák, hogy a dolgunkat intézzük… folyton megállítanának divat tippekért. A szemeikkel biztosan. Amúgy meg… nem akarnád kipróbálni az ÁTLAGOS viseletet? Pont ezt a részét hagynád ki?
Megint megvonta a vállát.
- Jó, akkor felveszem a legátlagosabb ruhámat.
~ Azért majd megnézem, mit tart Ő átlagosnak... ~
- A fogadásra… - koccintott vele – Jó kérdés… Nem tudom, mi legyen… Neked van ötleted?
~ Tesla mester megkeresését nem fogom egy ilyenre feltenni… van egy sanda gyanúm, hogy veszteni fogok… Bár… lehet, hogy ezzel a tökösséggel bevágódnék nála és segítene akkor is, ha veszítenék? Egyelőre megvárom a válaszát. ~ Kicsit gondolkodott, majd már mondta is.
- Megtanulsz magassarkúban járni, ha veszítesz.... és hmmm.... – vakargatta a szakállát - Ha veszítesz, kapsz egy kocsit.
Olyan természetesen mondta, mintha csak egy vattacukorra hívta volna meg.
Örült, hogy a fogadásnál nem kérdezett vissza, sőt mondott egy tök jó tippet. Még a cipős dolog is elég tűrhető. Lehetett volna rosszabb…
- Oké, legyen. De a kocsihoz vezetői kurzust is kérek, mert hát nem tudok…
- Kurzust? Minek az? Nekem sincs.
Mollynak nem kellett volna meglepődnie.
- Én azért szeretnék...
~ Miért vigyorog ennyire? Túl jól szórakozik… ~ Azért remélem valaki fog tanítani… Már ha nyerek... de úgy amúgy is...~


Ekkor érkezik meg a nő, akit Richi lehusizott. Borzasztóan érdekelte Mollyt, miért jött vissza, de úgy érezte illetlenség lenne hallgatózni. Végül csak ott ragadt. ~ Szóval valami befolyásos család sarja, de ő sincs hozzászokva az ilyen helyekhez, helyzetekhez. ~ A lány csak pislogott végig… ~ Hát igen, sejthető volt, hogy több módszerrel is meg lehet „hódítani” Richi fiút… bár talán Neki nem ez volt a célja… ~ Az egész végül arra futott ki, hogy Richi, ahogy volt a köntösében, mezitláb felkérte egy tangóra. Miközben a nőt vezette a táncparkettre, még odaszólt a lánynak.
- Bébibogyó, jobb, ha kerítesz egy cipőt, mert te vagy a következő! Alibaba segít!
És itt fagyott le. ~ Hogy én, oda, ki? A csárdás se megy, nem, hogy egy ilyen? ~ Merengett, miközben néhány percig nézte a műsort.
- Kisasszony? Minden rendben?
Lányos zavarából egy kellemes hang térítette észhez. Egy idősebb lakájnak tűnő úr volt.
- Pe...persze... Öhm... ha jól sejtem Ön Ali baba, bár gondolom nem ez a rendes neve... - zavartan mosolyog - Molly vagyok és Richi kérte, hogy szerezzek egy cipőt... Tudna ebben segíteni?
Az idősebb férfi sem bírta megállni, hogy ne eresszen el egy apró mosolyt, mikor a lány kiejtette a cipő szót.
- Természetesen, erre tessék.
~ Vajon máskor is ekkora sláger itt a cipő? Nekem legalább csak az kell... Nem értem, Penelope miért váltott ruhát... Nekem nem áll szándékomban... ~ A férfi egy lifthez vezeti. Egy szobába jutnak, ahol az ágyon egy igen csinos nő fekszik egy magazinnal. Mollyt ez először meglepi, de aztán leesik neki. ~ Hát persze... Richi cicusa? na mindegy, csak segít... ~
- Kezdek féltékeny lenni. – mondja a nő kuncogva, rögtön, mikor meglátja - Neked ugye nem cipő kell?
- Nincs okod féltékenynek lenni - "nyugtatja meg" egy kedves mosollyal - De, igen... valami, ami nem túl magas, és megy a ruhához.
A nő vadmacskát megszégyenítő sebességgel felpattan az ágyról és azonnal végigméri. Előszőr úgy, mint egy nő, majd úgy, mint egy férfi. Végül úgy, mint Richi.
Molly kissé megijedt, illetve zavarba jött ahogy a nő többféleképpen is végig mérte. Még jó, hogy volt benne elég alkohol... Hálát adott jelenleg érte.
- Alibabaaaa, légyszi hozz egy széket nekünk... - cukin rebegtette az inasra a szempilláit, majd megvárta, amíg a komornyik egy széket hoz és azonnal Mollyra "parancsolt", hogy üljön le. - - Foglalj helyet.
Leült a székkel szembe és a lábára csapott. Molly nem értette, mihez kell a szék, azt meg főleg nem, hogy miért kell a lábára tennie a sajátját.
- Oké... Amúgy Molly vagyok...
- Jajj, ne haragudj! - rendes szomorúság ül a lány szemeire, hogy elfelejtett bemutatkozni. Bocsánatkérő szemekkel néz a lányra. - Jasmine! Bocsi, hogy udvariatlan voltam!
A hatalmas kerek, kiskutya szemek addig néznek pislogás nélkül, amíg valamilyen formában nem kap jelzést, hogy minden oké. Ezután rátér a lábára. Pontosabban a lábfejére. Először csak nézegetni, aztán tapogatni is kezdi.
- Semmi baj! - mosolyog barátságosan.
~ Milyen gyönyörű... ~ Nyugtázza a kiskutya szemek láttán. Jasmine tekintete újra visszatér a lábára. Amíg csak nézegette, nem is volt baj. ~ Lehet szólnom kéne, hogy csik... ~ Gondolatmenetét nem tudta befejezni, mert pont úgy nyúlt a lábához, hogy önkéntelenül is rúgott egyet.
- Ne haragudj, ugye nem találtalak el? Szólnom kellett volna, hogy csikis vagyok, de... tudod nem sűrűn szokták taperolni a lábfejem...
A lány reakciójára Pascal is ijedten libbent fel a válláról. Kis ideig a levegőben marad, majd úgy döntött inkább az egyik polcon telepszik le, amíg gazdája ilyen veszélyes.
Egy kicsit sikerült eltalálnia Jasmine-t, amire a reakciója egy nagyon magas hangon kimondott "jajj"
- Semmi baj. - Feleli szégyenlősen. Valószínűleg nem nagyon fájt neki - Az én hibám...
Molly rosszul érezte magát. Rögtön az inashoz fordult.
- Izé... Alibaba - rossz érzéssel mondta ki ezt a nevet, mert mégis csak egy aranyosnak tűnő úrról van szó - tudnál hozni jeget neki?
Valahol meglepné, ha teljesítené a kérését, de végülis... Richinek is érdeke, hogy a cicáját ne csúfítsa el a szerelőjétől származó monokli.
- Egyezzünk ki abban, hogy mindkettőnk hibája...
Alistair a legnagyobb meglepetésére el is indult a jégért, de Jasmine azonnal leintette.
- Semmi bajom! - felelte kedvesen, határozottan - Puhák a lábai!
~ Az én csóró tappantasim puhák? Ha Ő mondja... ~
Jasmine bokatájt fogta meg a lábát, másik kezével pedig az ujjainál. Kifejezetten ügyel arra, hogy ha csikis pontot talál, félre "ugorjon" az útból.
- Köszi a figyelmességet.
- Jól megviselted ezeket a lábakat mostanában. Mit csináltál velük? Nem vagy a magassarkúhoz szokva, mi?
- Nem nagyon... talán ha egyszer viseltem, de az sem volt ilyen magas... csak ugye az alkalom megkövetelte... Igazából örülök, hogy Richi levetette... annak mondjuk kevésbé, hogy ki is dobatta... na jó, klassz volt, elismerem, de... mégis csak kölcsön kaptam... Pont mint amit tőled fogok... Igyekszek vigyázni rá...
Szeretett volna érdeklődni a lány felől, de úgy érezte, a felmerülő kérdésekkel magát hozná zavarba. De azért csak érdeklődött.
- Régóta... élsz itt? Milyen érzés?
Jasmine oldalra fordított fejjel hallgatta Molly mondandóját. Izgatottság ült az arcára, amikor meghallotta, hogy kidobta a cipőt az ablakon.
- Richi tudja, hogy mi kell az embereknek. Tehát azt is, hogy mi kell neked. - Kezdte magyarázni, miközben masszírozni kezdte a talpait. - Olyat kerítünk neked, ami neked is kényelmes és őt is elvarázsolod vele, és az garantáltan nem fog az ablakon távozni.
Az arcáról egy pillanatra sem tűnik el a mosoly.
- Nagyon jó! - szinte kiált örömében - Egy rossz szavam nem lehet. Richi nagyon jól bánik... mindenkivel. Miért érdekel? Csak nem beköltözöl?
Szélesebbre húzódik a vigyora.
- Kezdem tapasztalni. Ezer hála, nem igazán értek a cipőkhöz. Meg a masszázst is köszönöm, kedves tőled.
Igyekszik nem félreérthetően dicsérni. Jól tudja, hogy abból csak ő jönne ki rosszul. Richiről kedvesen beszélt, amit Molly szívesen hallgatott, bár magáról a lányról ezáltal nem tudott meg sokkal többet. A vigyort igyekezett figyelmen kívül hagyni.
- Csak úgy... Egyébként igen, beköltözök, bár nem úgy, ahogy gondolod... Az alsó szinten kapok egy lakást. Szerelő vagyok.
Eszébe jutott, hogy talán ezt nem kéne hangoztatnia, de valószínűleg sokat tudhat, szóval ezt is rövid úton megtudná.
- Jujj, akkor majd tarthatunk pizsipartit! Ha meghívlak, eljösz majd? Ugye? Ugye? Ugye? Ugye?
Fakad ki örömében., miközben a másik lábával foglalkozik. Molly nagyon aranyosnak tartotta Jasminet, bár kissé tartott a dologtól.
- Öhm... mit értesz pizsiparti alatt? - itt azért kiül rá a zavartság - Ha sima pizsipartit, természetesen kékben, akkor persze, még úgyse voltam olyanon...
- Vííííííííííííííííí! - Sikít fel örömében, amikor belemegy a pizsipartiba. - Persze, csajos pizsibuli... Mi más lehetne?
A mosolya egy kicsit huncutabb, látni rajta, hogy csak zavarba akar hozni vele. Molly majdnem a füléhez kapott a sikításra, de el is mosolyodott. A kérdésre és a mosolyra megengedett egy kisebb szemforgatást.
- Tudod Te...
Kis szünet után.
- Aztaaa, te értesz azokhoz a nagy robo... - hirtelen elengedi a lábaid és elvörösödve a szája elé kap - Értesz a gépekhez?
Látszik rajta, hogy tényleg kíváncsi. Molly a kezdődő robotos megjegyzése felett kívül elsiklik, de belül elmosolyodik. ~ Nocsak... nocsak... akkor tényleg igaz... ~
- Még van hova fejlődnöm, de igen, egész jól értek a gépekhez.
Legszívesebben rákérdezett volna, de tűrtőztette magát. ~ Egy dolog civilben spannak lenni... másik dolog a munkában... Ott még nem szolgálhattam rá a bizalmára... nem kéne a háta mögött érdeklődnöm... ~
- Nem akarlak siettetni, mert szívesen beszélgetek veled, de Richi vár egy táncra és nem nagyon kéne megvárakoztatnom...
- Richifiú szereti, ha egy kicsit megváratják - mondja, s közben egy kicsit keményebben, de annál ügyesebben kezdi masszírozni a lábait - A parketten mármint. Munkából ne késs.
- Észben tartom. - mondja a tanácsokra, majd elmosolyodik. - Akkor más is hívja Richi fiúnak, megnyugtat, hogy akkor tényleg szereti.
Rövid szünetet tartott, aztán hirtelen eszébe jutott valami nagyon fontos.
- Éééés ugye táncolni tudsz?
Molly lesüti a szemét.
- Nem nagyon... esetleg... - ekkor felnéz rá - tudnál kicsit segíteni...?
Jasmine rögtön fel is pattan, aztán kérően felé emeli a kezét. Molly kissé lassan reagált, de megfogta a kezét. ~ Milyen puha...~
- Ö... nem cipőben kéne...?
Jasmine elvörösödik, majd válasz helyett ledobja a saját cipellőit is.
- Vigyázzunk egymás lábikóira.
Feleli mosolyogva, remélve, hogy ebből a válaszból a lány kikövetkezteti, hogy miért nem ad cipőt neki.
- Jogos... - veszi a lapot.
- Nos hölgyem - úgy csinál, mintha a nem létező bajszát pödörné - Milyen táncot taníthatok Önnek?
A férfi hangtól kissé zavarba jön.
- Nos jó uram, valami egyszerűt...
- Akkor azt hiszem egy egyszerű keringő.
- Az jó lesz.
Finoman vezetni kezdte Mollyt, miközben valami lassú zenét dúdolgat. Legjobb tudása szerint követi a mozgását.
- És, hogy kerültél ide? Ha hiszed, ha nem, te ma már a második idegen csajszi vagy a lakásban.
Penelope említésére elmosolyodott.
- Találkoztam vele. Érdekes lány... épp tangóznak Richivel.
Igyekezett figyelmen kívül hagyni az első kérdést.
Jasmine miközben forgatja, tovább kíváncsiskodik.
- Rendben van, akkor tartsd meg a titkaid. - feleli mosolyogva.
Hiába vág Frodó fejet, Molly nem válaszol.
- A madárka is jön veled?
Kezd kicsit szédülni, de igyekszik nem mutatni.
- Igen, Pascal is jön.
Kis szünet után szólal meg.
- Te is mesélj magadról kicsit, ne csak mindig én beszéljek.
- Dehát még semmit nem tudok rólad.
Mondja, miközben lépked, a szempilláit rebegteti. A lány titkolózása ellenére elkezd mesélni.
- Szeretem a kéket, szeretem a szép és cuki dolgokat, szeretek az emberekkel foglalkozni. Ehhez értek csak. Az áfonyás muffin a kedvencem. Ennyi jut eszembe hirtelen.
- Értem... ~ Hát jó...~
Pár perc múlva megszólal.
- Köszi a rengeteg segítséget, de szerintem lassan visszatérek. Lehet nem baj, ha kések kicsit, de sokat nem szeretnék.
- Rendi-rendi.
Feleli, miközben meghajol és kezet csókol. Molly kicsit furán néz erre.
- Akarod, hogy vigyázzak Pascira amíg táncolsz?
Odaszalad hozzá, és lábujjhegyre állva, cicaszemekkel figyeli.
- Nem kell, köszönöm, jön velem. Öhm... Jasmine... kaphatok egy cipőt?
- Ja, tényleg... A cipő....
Feleli, miközben alig bírja levenni a szemét a galambról. Elővesz öt pár cipőt, kiemeli őket a dobozból és széttárja a karját.
- Légy a vendégem.
- ÖÖÖÖÖÖÖ...
Nézi meredten a cipőket. Kábé rábök egy lapos sarkúra, ami árnyalatban passzolt a ruhához, felpróbálta és fordult így egyet.
- Milyen?
Jasmine elismerően bólogat, bár látszik rajta, hogy szívesen rá adna egy hozzá teljesen illő ruhát is.
- Mindent nagyon köszönök és akkor majd találkozunk. További szép estét! - mosolyog rá.
Elindul az ajtó felé.
- Ali baba... segítene visszatalálni?
- Erre tessék, kisasszony.
Azzal visszakísér a szolgálati liftbe, onnan pedig egyenesen vissza a VIP szekcióba.
Ahogy közeledtek, hallották a tangó zenét. ~ Ugye nekem nem kell ilyen sokáig táncolni...? ~ Visszaér kábé az eredeti helyére és onnan nézi a táncot. Mikor Richi lesmárolja Penelopet csak pislog meglepetten. ~ Hát jó... ~

Amint biztonságosnak ítélem meg a helyzetet, visszaemelem Pennyt.
- Akkor holnap, Miss Parsons. Reggel délután három. Ne késsen.
És Molly már vissza is ért. Odaszólok a zenekarnak, hogy valami lassút kérek. Lefárasztott a tangó, de nem mutatom ki. Boldogan Molly elé ugrálok, meghajolok és kinyújtom felé a kezét.
- Szabad egy táncra?

Legszívesebben megkérdezte volna, hogy nem fáradt-e el nagyon, mert eléggé kimerültnek tűnt, de végül elengedte.
- Igen. - mosolyog barátságosan és elfogadja a felé nyújtott kezet. – Ó, várj egy pillanatot…
Még mielőtt elindulnának még az utolsó pillanatban realizálja, hogy Pascal a vállán ül. Megfogja és Pennyhez lép vele.
- Vigyáznál rá kérlek? Nyugi, szobatiszta.
Amint beleegyezik, odaadja Pascalt, azonban a galamb nem marad a kezében, hanem elhelyezkedik a vállán.

www.youtube.com/watch?v=QpMhcb9hHxQ

Miközben elindul a zene, Richi úgy kezdte vezetni Mollyt, hogy közben fel tudja mérni a táncképességét, aztán az szerint igazította a sajátját.
- Látom a kézimunka jobban megy.
Szélesen rávigyorodik és annyira a semmiből nyögi ki az egészet, hogy valószínűleg azon sem lepődött volna meg, ha egy pillanatra kiesne a ritmusból.
A megjegyzésén tudta, hogy zavarba kellett volna jönnie, de nem jött. Kedvesen mosolygott.
- Azt még nem láthattad, de tény, hogy jobban értek a szereléshez. Jasmine mutatott néhány lépést, így kicsit biztosabban mozgok. Sikerült Penelopét megbékíteni?
Nem az ő dolga, de kíváncsi volt.
- Így is mondhatjuk. - sokat sejtető mosollyal mondja - Holnap ő is beugorna.
Feleli, de nem kérdezi. Kijelenti.
- Jó tudni... Hogyhogy?
- Jól ismerem az embereket és kölcsönösen egymás hasznára lehetünk.
- Értem...
- Szívesen megnézném majd, hogy mit tudsz... Amint megnyertem a fogadást.
- Állok elébe. Majd csinálok valami vígaszdíjat neked. - nyújtja ki a nyelvét.
Bár még mindig kételkedett a győzelmében, de ezt a férfinek nem kell tudnia.
Ekkor egy rövid forgás következik, mely után a férfi határozott hangon csak ennyit mond:
- Richard Shiller SOHA nem veszít, Bébibogyó.
Kissé megszédült. Ekkor érezte meg jobban a férfi mechanikus kezét. A válaszára nem tudta, hogy reagáljon. Túl komoly volt. Állta a tekintetét.
- Rendben. Legyen így.
- Egyébként milyen projektbe tudok beszállni? Vagy majd eldöntöd az alapján, amit látsz?
- Oda mész a műhelyben ahova szeretnél és azon a részen dolgozol be, ahol tudásod szerint tudsz.
A második kérdésen elnevette magát.
- Valószínűleg akkor még mélyen aludni fogok és a szárnyas hörcsögöddel fogok álmodni. Eszméletlen cuki!
Mielőtt bármit is reagálhatna a megjegyzésére, rögtön visszatér az előző témához.
- A csoportvezetők majd megmondják, hogy hogyan tudsz magassarkúban szerelni.
- Jól hangzik. Nem arra gondoltam, hogy rögtön értékelj, nyugi. - mosolyog rá.
~ Lassan jegyzetelni kéne, miknek nevezi Pascalt. ~
- Az akár a munkám rovására is mehet, amit nem szeretnénk...
Kis csönd áll be. Hagyja, hogy a férfi vezesse, de néhány kar mozdulattal azért próbálkozik, amit Jasmine mutatott. Egyre fáradtabb és kezdi érezni a fejét is. Valamint... Eszébe jutott még valami. Azt hitte, Richi jobban fog utána érdeklődni, de ezek szerint valami valahol elsiklott. Egy hosszú percig vacilált, végül csak rákérdezett. Szeretett volna nyílt lapokkal játszani.
- Mondd, hallottál már Nicola Tesláról?
Ekkor hirtelen…
- Én így szoktam szerelni.
Feleli Richi, miközben ledobja magamról a fürdőköpenyt, mikor csak az egyik kezével tartja.
- Nicola Tesla... Nem, nem mondanám, hogy hallottam volna a nevét. Ő is egy hörcsög?
Molly nem tudta eldönteni, hogy sírjon-e vagy nevessen. Ehelyett elvörösödött.
- Na de Richi...
Ki is billent a ritmusból, kellett egy pillanat, míg visszatalált. Lehet számítania kellett volna egy ilyen húzásra, de már tényleg nagyon fáradt volt hozzá.
- Nem, nem a hörcsögöm... De majd elmondom máskor...
Megvonta a vállát, de a tekintetéből kiolvasható volt, hogy amúgy érdekli.
- Rendben.
Molly rosszul érezte magát a helyzet miatt... megpróbált komoly lenni, merte remélni, hogy sikerülhet, de nem így történt. Rosszul lőtte be a helyzetet. ~ Majd holnap... remélem, még nem lesz késő... ~ Az az érdeklődő tekintet megzavarta, de már döntött. Majd másnap beszél vele. A szám hamarosan véget ért, a lány biccentett. Elszontyolódása csak egy pillanatig látszott. Nem akarta elszúrni az amúgy klassz estét. Újra mosolygott, mintha el se tűnt volna az arcáról.
- Köszönöm a táncot, az estét meg úgy mindent! Klassz volt. Eléggé elfáradtam, és eléggé későre jár... izé... aludhatok az új lakásban?
- Részemről az öröm - kezet csókol neki, de aztán rögtön el is szomorodik -Ahj, így lemaradsz a hőlégballonozásról.
Feleli szomorúan, kissé bosszankodóan, aztán magához hivatja Alistairt.
- Alistair, adja oda az egyik üres lakást a nyolcadikon új hölgynek. Szép, erdőre nézőt, hogy a sündisznója is otthon érezze magát. Jó éjszakát!
Feleli, búcsúzóul majd pedig még egyszer teletölti a poharát.
Molly kissé elszomorodott, de érezte, hogy pihennie kell.
- Majd holnap hőlégballonozunk, mikor a cuccomért megyünk. - mosolyog bíztatóan.
~ Végre megtudtam az inas nevét... ~
- Szép estét! További jó szórakozást!

Még odalép Pennyhez.
- Köszönöm, hogy vigyáztál rá. Pascalnak hívják, én Molly vagyok. Kellemes estét, holnap találkozunk. Elvileg... - mosolyog rá barátságosan.

Még elgondolkodik, hogy Agathahoz is odamenjen-e, de nem látta, szóval követte Alistairt és "véletlenül" elhagyta valahol a poharát.
Vizet és kis sós süteményt vett magához, amiket gyorsan elfogyasztott. A szobához érve elköszön Allistairtől.
- További jó munkát és mindent köszönök!
Miután becsukódott az ajtó és nagy nehezen leszedte magáról a ruhát gyorsan lezuhanyozott, fogat mosott és már dőlt is be az ágyba. Szinte rögtön elnyomta az álom.

A kedvesebb kékség elment aludni. Az órámra nézve próbálom megállapítani az időt, de kezd beütni az alkohol, szóval csak tippelem az össze-vissza tekeredő mutatókból, hogy itt az ideje lezárni a bulit, méghozzá Richard Shillerhez méltó módon.
Értesítettem a személyzetem, hogy készítsenek ehhez elő mindent, majd intettem a zenészeknek, hogy csendesedjenek el.
- Hölgyeim és uraim, Mr. Shiller mókagyára lassan a végéhez ér.
Felelem, miközben hagyom, hogy belebújtassanak valami kék ruhába s egy kék kabátba.

(Ez, de természetesen kékben)
- Előtte azonban megkérek mindenkit, hogy tartsanak még velem egy kicsit.
Ekkor kinyitom az ablakot, széttárom a karom és egy egyszerű szökkenéssel kiugrom rajta.

Hagyok nekik egy rövid hatásszünetet, amíg mindenki az ablakhoz gyűlik, majd utasítom a léghajót, ami az emelet alatt körözött, és aminek tűzoltó trambulinjára zuhantam, hogy emelkedjen. Nem tudom, hogy józanon is véghez mertem volna-e vinnni ezt a mutatványt, mert nem tudom, hogy voltam e valaha teljesen józan. Először a zenét hallhatják meg, aztán pedig engem. Széttárom a kezemet, majd, akárcsak egy bűvész vagy egy akrobata, meghajolok. Hagyok tizenöt perc hírnevet magamnak, majd folytatom a csodálatos beszédem, miközben a személyzet tagjai előkészítik a hidat, amin a többiek is átjöhetnek a személyi léghajómra.
- Sárkánymesterek, politikusok, újságírók, Miss Parsons, leköteleznének, ha csatlakoznának!
Teszek a kezemmel egy invitáló mozdulatot az ablak köré gyűlt tömeg felé. A parti itt sokkal menőbb, mint odabent. Már ha lehetséges ez egyáltalán. Amint mindenki, aki felakart jönni a Szárnyas Kékség fedélzetére, a színpadra lépek.
- Mindenkinek üdv a fedélzeten! Nagyon sok bejelenteni valóm van, viszont még annál több pia is van bennem, szóval elnézést, hogy ha valamit elfelejtenék! Először is, fogalmam sincs, hogy mikor lesznek majd a választások, de indulok POLGÁRMESTERNEK!
Ekkor négy, alul öltözött lányt invitálok fel a színpadra, mind különböző dobozokat hoz. Magamhoz hívom az elsőt, akinél egy kék, lebegő lufi található, ami egy ping-pong labdát tart a magasban.
- Mindenki igényeire odafigyelünk. Mindannyian tudjuk, hogy az illegális szerelés nem KÓÓÓÓSER, - az utolsó szót direkt megnyomom - de a szerelés nem egy olyan mesterség, aminek ki kellene halnia. Egyáltalán nem! A Shiller Industries több száz hőlégballont bocsájt majd fel, benne alkatrészekkel és tervrajzokkal különböző, teljesen legális, mindennapokat megkönnyítő dolgokhoz, melyeket a tehetséges szerelőink kamatoztathatnak majd a tudásukat. Aki behozza őket ide, hozzánk, az akár munkahelyet is kaphat nálunk. E döntéssel rengeteg munkalehetőséget szeretnénk város szerte teremteni.
Egy pillanatra megállok, a tömeg reakcióját fürkészem, majd azonnal hívatom a következő lányt. Az ő dobozában rengeteg mechanikus protézist, orvosi műszert ábrázoló kép van:
- Rengeteg energiát fordítunk majd a város egészségügyére is, hogy mindenki teljes, egészséges életet élhessen. Ahogy ezeket a szavakat kimondom, a mérnökeim már dolgoznak azon, hogy hogyan vegyék le a májamról a terhet, amivel naponta mérgezem.
Majd jött a harmadik hölgyemény, akinél egy kisautó volt.
- A Schiller Industries bejelenti továbbá, hogy egy új kocsi modellt dob piacra, mely fele annyira hangos, de kétszer annyira kék és menő. Ezzel együtt betörünk a tömegközlekedés piacára is. Buszokat és taxikat tervezünk kiépíteni a város körül, melyek bizonyos kereslet alatt és a cégünk alkalmazottjai számára ingyenesen igénybe vehetők.
Végül jött az utolsó kisasszony. Az ő dobozában egy papírsárkány volt.
- Az utolsó dobozban nem egy innováció meglepetése található, hanem sokkal inkább egy személyes kérésé. Egyenesen felétek!
A sárkánymesterek felé mutatok:
- Ahhoz, hogy mindezt véghez tudjam vinni, szükségem van a támogatásotokra. Szükségem van arra, hogy a rendfenntartás fogalmát egy közös fogalom alá foglaljuk. A városnak, az embereknek, nekem szüksége van rátok! Teremtsünk együtt egy szebb, élhetőbb várost.
Nyújtom feléjük a kezem egy fél pillanat erejéig, aztán ennyit mondok:
- Köszönöm a figyelmet.
Azzal le is viharzom a színpadról, inni.

Zima : Molly Nara Kami : Penelope Abigail Parson & Ben : Richard Shiller

Richi Rich

Abban a pillanatban, amikor kiugrasz, az ablakon minden úgy megy, ahogy elképzelted. Mindenki az ablakhoz rohan, néhány hölgy még fel is sikít. Újra a teljes terem figyelmét magadra vontad. A beszéded tehát tökéletesen alakul. Ahogy befejezed, hatalmas taps tör ki. Még a sárkány mesterek is tapsolnak, egy kivétellel. Egy ismeretlen férfi hátul csak az italát húzza meg. Az ilyenekkel nem kell foglalkozni. Ahogy beleiszol a poharadba hatalmas menydörgés szerű üvöltés hangzik fel.

Egy sárkány az, negyed akkora (9), mint a hajód, de a sárkány tűz és a léghajók nem szeretik egymást. Szerencsére még elég közel vagytok az ablakhoz, ezért sokan sikítozva el is kezdenek vissza menekülni, amint meglátják, és ekkor csatlakozik a második sárkány felülről.

Ketten együtt fújnák rátok a tüzet, de még téged is meglep, hogy kaptok pár másodperc haladékot. Valami megállította a lángokat, mintha egy hatalmas pajzs venné körül a hajót. Egy nő az, sárkány mester, nem messze ál tőled, látszik, rajta hogy nehezére esik fenntartani a pajzsot az egész hajó körül. És nem is teheti meg sokáig. Először csak azt veszed észre, hogy ezüstös pikkelyek jelennek meg a bőrén aztán sikítva össze esik. Egy másik mester áll mögötte. Fekete hajú, törékeny lány, kék ruhában.

A sárkányok ekkor tüzelnek újra. A léghajó egészen jól Ellen áll egy ideig, aztán az egyik oldalon végül végi söpör egy robbanás. Végül a hajó orrán is, és az egész szerkezet süllyedni kezd. A fedélzetén még mindig rengeteg emberrel.

Peni

Richi beszéde fergetegesen sikerül. Ami téged is meglephet, ezt biztos nem nézted ki belőle (én nem). De a tapsvihart váratlan események törik meg, amikor felbukkannak a sárkányok. Amikor az első sárkány megjelenik és egyértelművé válik, hogy támadni akar, sokan az ablak felé menekülnek, van, aki sietségében le is zuhan az ablak és a léghajó között. Téged egy magas sárkány mester kap el, és gyakorlatilag át hajít az épületbe, majd Richi felé indul. Amikor a sárkányok lecsapnak. A lángok viszont szerencsére nem érik el rögtön a hajót. De sajnos ez csak pár másodpercig tart ki aztán hallod az első robbanást, a másodikat pedig már látod is. Mindenki a lehető legtávolabb húzódik az ablaktól és pánikszerűen menekül. És ekkor ragad meg egy férfi hátulról, magával ránt és mindketten kizuhantok az ablakon. Még gondolni sem tudsz arra, hogy „most meghalok” már el is értétek a nem talajt. Egy sárkány hátán vagytok. Egy harmadikén.

Innen már jól látod, hogy két sárkány már támadja a léghajót az, amelyiken te vagy pedig egyenesen a tornyot szemelte ki. A férfi, aki magával rántott mögötted ül. És bár tart téged, még mesterként sem olyan erős hogy ne tud simán ledobni a saját sárkányáról. Persze a sárkánnyal nem feltétlen lenne ilyen könnyű dolgod szóval talán jobb, ha egyelőre marad.
-Hiba volt engedni ezt a békeszerű valamit!- Kiabálja a füledbe. (különben nem hallanád a sárkányoktól, a lángoktól, a széltől, meg a sikolyoktól)- Ennek most vége! Elvesszük, ami a miénk!- Jobban hangzana, ha nem remegne a hangja még úgy is, hogy kiabál. De lényeg azért átjön. Közben a sárkány hatalmas lángnyelvekkel támadja a tornyot felsőbb emeletekről kezdve, és egy másik is elhúz mellettetek lefelé. Ő pedig lentről okádja a tüzet az épületre ami egyelőre jól bírja megroppanás nélkül.

Molly (Mert te se aludjá)

Hatalmas ricsajra ébredsz, először úgy érzed mintha földrengés lenne. És valóban megremeg az épület egy pillanatra. Majd az ablakot egyszer csak betöri egy sárkány farka. Akár merre indulsz, káosz vesz körbe a kinti események nyomán. Kint a folyosón fojtogató füst fogad, és pánikba eset emberke akik a kiutat keresik.

Épp egy méretes középső ujjal mutatnék be annak az egy unalmas, befásult illetőnek, aki nem reagált semmit a beszédemre, mikor az egész hajó megremeg. Lehajtom az egész pohár piát, hogy megmaradjon a lélekjelenlétem, majd kirohanok megnézni, hogy mi a fene folyik itt. Sárkányok. A rohadt sárkányok folynak itt.
Próbálok rájönni, hogy ki van velem és ki ellenem, aztán kiszúrom a jelenleg egyetlen védelmezőnket, aki kvázi "pajzsot" von a léghajó köré.
- BEFELÉ MINDENKI! KÖVESSÉTEK A SZEMÉLYZETET, A HAJÓ BELSEJÉBEN LÉVŐ SZOBÁK ÚGY VOLTAK TERVEZVE, HOGY KIBÍRJÁK AZ ESETLEGES ZUHANÁSOKAT!
Már amennyire ez lehetséges. Lényeg a lényeg, ott jóval nagyobb biztonságban vannak, mintha elkezdenének kiugrálni, valamint ha nagyon elharapódzna a helyzet, ejtőernyője is van mindenkinek.
A védelmünk csak pár pillanatig tart, ugyanis egy sárkánymester a védelmező ellen fordul.
- A rohadt anyátok!
Csúszik ki a számon, bár úgysem hallotta senki. NA, most rohadt ideges vagyok. A mechanikus karommal megragadok egy asztalt és nő felé hajítom. Ilyen erővel, ha sikeres a találat, valószínűleg agyoncsapja szegényt. Törékeny, nyikhaj és nem is rám figyel.

Ha eltalálom:

Kár azért a szép kék ruháért. Megpróbálok visszaugorni a hajóra és segíteni az emberek kimentésében.

Ha nem találom el:

Végignézek a sárkányokon és egy sémát keresek, ami alapján támadnak. A csaj valószínűleg üldözőbe vesz ezután, szóval úgy kezdek el rohanni a léghajó folyosóin, hogy a dögök előtt legyek, őt pedig akarva-akaratlan is megsüssék. Ha ez sem jönne be, akkor annyit elértem legalább, hogy eltéved a hajón.

Majd szétvet az ideg. Ennek a parasztnak még volt képe lesmárolni, az agyam eldobom. Nagyon, de nagyon kell türtőztetnem magam, hogy ne heréljem ki itt helyben. De nem kockáztathatom, hogy tönkre tegye a családom hírnevét, így kénytelen vagyok a sértettségem és dühöm lenyelni, majd amint felhúz, egy „hmph” kíséretében ott is hagyom, mielőtt olyat tennék amit újfent megbánnék.
„- Akkor holnap, Miss Parsons. Reggel délután három. Ne késsen.” – Erre a mondatára nem is reagálok, de tudomásul veszem. Sajnos már neki dolgozom, nincs apelláta, még ha fel is áll tőle a szőr a hátamon. Felkapok egy pohár vörösbort, és egyszerre lehúzom. Az egész testem belerázkódik, olyan rossz volt. A rossz szájíz párosul a rossz élményhez. Remek. Aztán odalép mellém a szőke hölgy, egy galambbal a kezében.
„- Vigyáznál rá kérlek? Nyugi, szobatiszta.”- Meglepődöm, de akaratlanul is nyúlok a madárért, hogy átvegyem.
- Természetesen… - mondom, közben a madár már el is helyezkedett a vállamon. Megkérdezném, hogy miért van vele egy galamb, de mire nyitom a szám, hogy megkérdezzem, már csatlakozott is Mr. Idegölőhöz. Sóhajtok egyet, és jobb híján étel után nézek inkább, az talán jobb kedvre bír deríteni. A galamb is élénk érdeklődést mutat a kaja iránt, úgyhogy bátorkodom adni neki. Így már ketten zabáljuk fel Mr. Gyökerek gyöngyének élelmiszerkészletét. Észre sem veszem, hogy végeznek, és visszatér a nő.
„- Köszönöm, hogy vigyáztál rá. Pascalnak hívják, én Molly vagyok. Kellemes estét, holnap találkozunk. Elvileg... ”- viszonzom a barátságos mosolyt, és csak biccentek, mert a szám természetesen tele van, és teli szájjal ugyebár nem illik beszélni. Pedig szívesen megkérdeztem volna, miért hord magával egy galambot, de úgy tűnik ez máskorra marad.
Aztán Mr. Komplett Idióta kijelenti, hogy a bulinak lassan vége, s kiugrik az ablakon. Ha szerencsém lenne, akkor most meghalt volna, vagy legalább lebénul, de természetesen tudtam nem így lesz. Aztán meg is jelent a léghajó, én meg hatalmasat sóhajtok. Úgy fest egyhamar nem szabadulok meg tőle. De végső soron én mentem bele, kár ezen rágódni már. Felbattyogok a tömeg után a léghajóra, és valahol hátul megállok. Már nagyon álmos vagyok, és nem is tudom mi tartja mozgásban a testem. A taps, a beszéd és a zene mind apró kis háttérzajokként zsongnak a fejemben, már csak szeretnék lefeküdni, és aludni. A sikolyok, és a sárkányok látványa zökkentenek ki ebből az állapotból. De mire teljesen észbe kapnék, már repülök is a levegőben, és a felhőkarcoló padlóján érek földet. Szerencsére jók a reflexeim, és talpra érkezem. Miközben mindenki fejvesztve menekül, én az ablaknál maradok, hogy próbáljam elkapni azokat, akik átugrálnak a léghajóról. Közben látom az egyre nagyobb pusztítást. Sajnos nem tudom átadni magam az eufórikus örömnek, hogy végre élőben és elég közelről láthatom a sárkányokat, ugyanis rengeteg ártatlan ember halt meg már most miattuk. Természetesen tudom, hogy mestereik parancsára cselekszenek, de én idióta nem hoztam magammal semmilyen fegyvert, úgyhogy jóformán használhatatlan vagyok. A legtöbb amit tehetek, hogy segédkezem az evakuálásban. Valaki megragad hátulról, és egyszerre érzem hogy eltűnik a talaj a lábam alól, s hatalmas szél kap a hajamba és ruhámba. A szemembe könnyek szöknek, és mire kipislogom őket, egy sárkány hátán vagyok.
- Azta! – csúszik ki a számon, s egy pillanatra megfeledkezem a zavargásról. A sikolyok, és a férfi hangja, aki magával rántott zökkentenek vissza a valóságban.
„-Hiba volt engedni ezt a békeszerű valamit!”- Felmérem a terepet. Érzem a szorításából, hogy ha akarnám le tudnám lökni, de az jelen helyzetben egy öngyilkossággal lenne egyenlő, úgyhogy várok, s megpróbálok információt szerezni.
„- Ennek most vége! Elvesszük, ami a miénk!”- Felhúzom a szemöldököm. Mire céloz ezzel?
- Hogy érti ezt? Mit akarnak elvenni?! – kérdezek vissza kiabálva. – Nézze, én megértem, hogy azzal a Shiller idiótával van elintézni valójuk, de rengeteg ártatlan ember is életét veszti emiatt, akiknek semmi köze ehhez az egészhez! Ebbe bele sem gondoltak?
Természetesen megvárom a válaszát, de mivel valószínűleg nem nagyon érdekli a kioltott emberi életek, ezért egy alkalmasnak vélt időpontban ellene fordulok, és megpróbálom lelökni a sárkányáról. Ha ez sikerült, akkor mielőtt még maga a sárkány taszítana le, megkísérlek beugrani az egyik ablakon, hogy mehessek segíteni.