Ben
Szerepjátékok Istene
"Supreme excellence consists in breaking the enemy's resistance without fighting."
Posts: 1,151 
Elfoglaltság: Elfoglalt
|
Post by Ben on Dec 19, 2017 8:35:01 GMT 1
Vigyorogva néztem, ahogy a nő átkarolja az angyalkáimat. Az ő mosolyánál már csak az enyém volt elégedettebb. Pár hosszú pillanatig figyeltem, ahogy a női alakok eltávolodnak. Mindezt addig, amíg ki nem kerültek a látótávomból. Nem vagy egy érzelgős típus, a testi adottságaikat néztem na.
A firkász otthonosan mozgott a léghajómon. Gond nélkül megtalálta a kanapét a panoráma ablakkal egyetemben, ám annyira nem volt mohó, hogy a pezsgőt is elfogyassza. Megindultam a „konyha“ irányába, ám a pilóta fülkébe fordultam be, nem pedig az említett helyiségbe.
- Körözzön még párszor a város körül, nincs az a sárkánymester aki miatt időben teszem be a lábam az összejövetelre.
Majd a fizetését megszégyenítő borravalóval motiválom ezzel kapcsolatban, aztán végre megragadom a pezsgős üveget. Kigomboltam az ingem legfelső gombját, lazítottam egy kicsit a nyakkendőmön, valamint kizártam a kóbormacskákat a tetőtérre. Ezek a dögök mindig felszöknek a hajómra. Pedig én ma csak négy cicával kívánok foglalkozni, és egyik sem szőrös. (Remélhetőleg).
Már töltött pezsgőspohárral (az asztalon lévő üveggel nem törődve) léptem be a szobába, és azt is adtam a kezébe.
- Azt hiszem koccinthatunk önre, Miss Cambrish.
Ahogy nyomulni kezdett az angyalkáimra, a fantáziám akarva-akaratlan is elkalandozott egy nagyon piszkos irányba. Vigyáznom kéne a hírnevemre, de a nő adottságai ellehetetlenítik. Vajon velem is szórakozna, vagy csak az angyalkáimmal. Mert én biztosan foglalkoznék vele. Erre mérget vehet.
- Attól tartok, hogy nem osztogathatok csak úgy meghívókat, szivi. Kiinnák a csoki szökő kutat így, ha részegen belevetődnék, biztos, hogy összetörném a cuki pofimat.
Válaszoltam kuncogva, miközben közelebb hajoltam hozzá. Nehéz volt tartani a szemkontaktust. Najó, nem is sikerült...
- Azt hittem, hogy a kedvenc színem már az angyalkáimnál is nyilvánvaló volt. Viszont attól tartok, hogy ennél többet nem tud rólam. Persze szívesen mesélnék magának, azonban az angyalkáimmal kíván foglalkozni, nem pedig velem.
Egy kacsintással zárom a mondandómat, és azzal a tipikus „grr“ tekintettel, majd közelebb húzódok hozzá, és az angyalkáimhoz.
|
|
Raion
FRPG Guru
Posts: 261
|
Post by Raion on Jan 3, 2018 18:36:08 GMT 1
~ Végre kifelé. ~ mondtam magamban megkönnyebbülten.
Naiv gondolat volt részemről, hogy az ilyen helyzeteket jól fogom tűrni. Ez még Rhea legutóbbi „csíny” tevésétől is durvább volt. Majd nem kidobtam a taccsot. Szerencse, hogy a rendőr nem velem volt elfoglalva kicsit kínos s lett volna, ha látja rajtam, hogy a hányást próbálom visszatartani. Az a bűz, meg minden… Inkább hagyjuk is, elég volt.
Mondjuk ez a nyaklánc az ifj. Bruch címerével elég érdekes. Vagy ő (adná az Első) vagy egy kegyeltje sárkány kaja lett ott lent vagy itt kajáltatja a sárkányát/sárkányait. Bármelyik esett is az igaz vagy egyik sem. Így is úgy is fel kell keresnem őt, vagy valaki olyat, aki tud információval szolgálni.
Amint felértem a kráterből szívtam egy jó mély levegőt. Olyan üdítő érzés volt, mint tegnap a meleg fürdő. De a fenti képpel valami nem stimmelt.
- Hol vannak a Sárkányaim? – kérdem magamtól. Aztán meglátom Rhae-t, ahogy egy ház tetején húzza meg magát. A tipikus „be vagyok szarva, segíts, kérlek testtartással és arckifejezéssel figyel”
- Veled meg mi…? Nem is kell mondanod semmit. –
Ekkor láttam, meg ahogy Blay-t egy másik épületen, ahogy éppen ledominálja egy nagyobb Sárkány. Pont az, akit idejövet láttunk.
~ Várjunk! Nagy fehér Sárkány! Felső negyed! Nem Eat… ~ gondolatomat egy hang zavarta meg, ami épp a nevemet mondja.
- Ááá. Üdvözöllek én is Eaten. – viszonzom a kézfogást. – Akkor erre felé bajkeverőnek hívják azokat a Sárkány mestereket, akik tenni akarnak az emberekért és nem csak a seggükön gubbasztanak? – tettem fel szarkasztikus hangnemben a kérdésem. (Választól függetlenül folytattam.) – És ez nem zaklatás, csak szimpla munkamegosztás. Szokják az emberek, hogy a Sárkányok is élnek közöttük. – jegyzem meg gúnyosan.
- Arra viszont meg kérhetnélek, hogy ne zaklassa a sárkányod a sárkányom. –
Ha eleget tett a kérésemnek, akkor magamhoz hívom a sárkányaim.
- Ami azt illeti a helyzet itt nem túl rózsás. Ott lent egy szerény méretű sárkány kajálda van emberekkel az étlapon. Ha az itteniek megtudják, kitör a pánik. És azt véletlenül nem tudod, hogy – megmutatom neki a nyakláncot – kerülhetett ez a nyaklánc oda le?
Miközben várok a válaszára el kezdtem azon merengeni, hogy ezt őt lehet, teljesen hidegen hagyja, és nem érdekli.
|
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,319 
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Raven on Jan 9, 2018 22:08:14 GMT 1
Marcus Strebul
Ahogy sejtetted is, nem volt egyszerű kikérdezni az embereket, mert vagy hirtelen nagyon sürgős dolgaik támadtak, vagy elmenekültek a sárkányok elől, ami lásuk be azért érthető. De így is sikerül végül beszélned pár emberrel. A legtöbben csak a krátert vették észre, ahogy feljött a nap, de voltak egy páran akik egy hatalmas zajra panaszkodtak és egy hölgy azt állította, hogy sárkány üvöltést hallott és fényeket látott az ablak alatt. A vallomása összefüggéstelennek és furcsának hangzik, ráadásul még másfél méterről is tökéletesen érzed az alkohol szagát a drága parfüm ellenére is. Már ép nagyon belelendült volna, hogy miért is olyan nagyon biztos abba hogy egy elszabadult világító sárkány okozta a krátert, hogy a csatornából igyon, amikor a fejed felől meghallod a szárnyak robaját. Csak a szárnyak robaja semmi sárkány üvöltés vagy morgás. Ha nem lenne olyan tiszta az ég és olyan szűk a hely akkor talán meg se hallottad volna az amúgy tekintélyes méretű fehér sárkányt.
A hatalmas sárkány először is maga mellé terelte a másik két sárkányt, majd nemsokkal később lekecmergett róla a mestere is. A fiatal férfi első útja a katonákhoz vezetett. Azt ugyan nem hallottad miről beszéltek, de azt láttad hogy az őrök nagyon vakarják a fejüket. Jó kis letolást kaptak valószínűleg. Ezután a gödör szájához ment ahol a társad ép most jött fel, majd türelmesen el is helyezkedett hogy megvárja a másik sárkánymestert aki még lent turkált a föld alatt.
A társad pedig egyből feléd indult, hogy megossza veled amit odalent látott. Az arcáról is leolvasható hogy nem örül annak amit lent találtak, sőt. Kifejezetten dühösnek tűnik mikor feléd indul, de mire oda ér már pár mély levegő segítségével lehiggad annyira, hogy megossza veled amit lent talált.
-Kibaszot testrészek mindenhol. Úgy nézet ki mintha valaki fogott volna egy csomó emberi testrészt aztán össze keverte volna egy nagy adag sárral és törmelékkel, valami elég szép pusztítást okozott.-itt halkabbra vette a hangját- Nem akarok vészmadár lenni, de lent hatalmas karom nyomokat és szenes falat találtunk, tudom, hogy kockázatos feltételezés, de csak egy dolgot tudok mondani aminek méteres körmei vannak és szenes nyomokat hagy maga után.
Az egyik szemtanú pedig sárkányt emlegetett. A vallommása ugyan nem hangzott túl meggyőzően de ha mégis felírtad a nevét akkor talán még előkeríthetitek, habár körülnézve már nem látjátok sehol.
|
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,319
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Raven on Jan 9, 2018 22:22:59 GMT 1
Jessica Loyd
A meghívó váratlanul ért, mivel mostanában nem igazán értél rá az újságok böngészésére, csak a meghívóról tudtad meg a parti létezését. Mondjuk elküldhették volna előbb is. Ráadásul mivel repkedéssel és a könyvek böngészésével töltötted a nap nagy részét maradt nagyjából egy órád összeszedni magad és elindulni a partira. Másfél, ha sárkánnyal mész, mert végül is a levegőben sokkal gyorsabban és egyszerűbben megteheted a távolságot. Bár ha kiöltözöl a partira nehezebb fel mászni a sárkányra, ráadásul most hogy beköszöntött az ősz este hideg is lesz ahhoz, hogy báli göncben repülj.
Persze ki is hagyhatod a partit. Bár ritkán olvasod az újságot mostanában azért a rajtéjes árnyéklényekről szóló pletykák hozzád is eljutottak, ha a nyomornegyed és a középső városrész határánál járőrözöl, talán találkozhatsz a rejtélyes lényekkel. Mi esélyük lehet egy jól képzet sárkány mester ellen.
De azért a partit sem kéne zsigerből passzolni, hiszen főleg sárkánymesterek lettek meghívva. Lehet hogy találkozhatsz néhány új emberrel, vagy akár végre egy rendes partit is össze szedhetsz magadnak. A Brutch család jelenleg a legbefolyásosabb sárkány mesterek és mindkettőjükről azt tartják hogy nagyon jóképűek. Bár a fiatalabb rossz szokásairól már te is regényeket hallottál pl. hogy az „egyenlőség” ki vívása közben ő volt az aki egy kicsit sem fogta vissza a sárkányait a pusztításban. Meg hogy egy kicsit őrült. De ott van a Fenrirr fiú is, aki a város mellet a kráternél lakik a fellegvár közelében. Igaz lehet esélyed később is találkozni velük, de mégis csak egy jó lehetőség egy ilyen este amikor mindenki a legjobb arcát igyekszik mutatni. Persze ha tényleg semmi kedved hozzá, akkor irány a város, talán sikerül kézre keríteni néhány árnyat és megmenteni pár embert. Valakinek ezt is kell, az élet nem állhat meg egy estély miatt amit egy politikus tart.
|
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,319
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Raven on Feb 7, 2018 2:01:46 GMT 1
Phoenix Fenrirr
-Nem, inkább azokat a mestereket hívjuk így, akik a sárkányaikkal felfordulást keltenek és megijesztik a polgárainkat.- Felel Eaten és nem kerüli el a figyelmed, hogy menyire úgy beszél mint a kerek fejűek a nagy házaikban.
-Nos, először azt kellene megszokniuk, hogy léteznek és ezt, úgy, hogy a lehető legkevésbé vonjuk magunkra negatívan a figyelmet. Vagy a te esetedben inkább anélkül, hogy egyáltalán magadra vonnád.- Mondja és bár a hangja kedves, de még egy pillanatra sem mosolyodik el miközben beszéltek. Amikor pedig megkéred, hogy a sárkánya hagyja békén a sárkányait az pár másodperccel később le is hajtja a fejét és lejjebb ereszti a szárnyait is, jelezve, hogy innentől már nem szándékozik uralmat gyakorolni senki felet. Mindezt teljesen és természetellenesen némán.
Ahogy szóba hozod a „sárkány kajáldát” a férfi fehér bőre még vagy három árnyalattal világosabb lesz, amitől már majdnem össze hozza azt a fehérséget amit a sárkánya visel. Amikor pedig megmutatod a nyakláncot szinte ki esik a szeme a helyéről. Na ennyit a politikus póker arcról.
-A nyakláncot oda lent találtad?- Kérdezi meglepetten. Aztán a viselkedése teljesen megváltozik. Mégis sikerül magára öltenie a politikus póker arcot, gyakorlatilag egy másodperc alatt, de talán túl későn, és teljesen nyugodtan folytatja.- Talán jobb lenne ha azt ide adnád, majd én megkeresem a gazdáját és utána elintézem, hogy beszélhess vele ha szeretnél. Megjegyzem, ez egyébként is a rendőrség ügye lenne és nem pedig a tiéd.- Az utolsó mondatnak kissé fenyegetés íze van, de hát lehet, hogy csak én képzelődök. (előfordult már máskor is) Ha nem akarod neki átadni a medált még ezt is hozzá teszi.
-Akkor talán szólhatnánk a rendőröknek, hogy mégis miféle bizonyítékot titkolsz el előlük.- A hangja határozott, de az előző viselkedése alapján mennyi esély lehet rá, hogy tényleg a rendőröknek akarja adni azt a cuccott. Na meg, ha valakit tényleg nem érdekel az ügy, akkor az a rendőrség, az is csoda, hogy itt vannak egyáltalán.
|
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,319
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Raven on Feb 7, 2018 3:02:05 GMT 1
Richard Shiller
Az út többi részéről nyugodt szível elmondhatod, hogy tökéletes volt, egyedül csak azt bántad, hogy az a balfácán pilóta szó szerint vette az utasításod és ezért túl hamar megérkeztetek. (Őt sem az eszéért vetted fel mi?)
Az egyre színesedő naplementében száltok le a léghajóddal, akár valami nyálas romantikus mozgóban. A parti előkészületei is pontosan úgy haladnak, ahogy tervezted. Úgyhogy nyugodtan bevezetheted a vendégedet. Ha még ott lenne. De mindössze fél percig volt távol és meg is jelent, egy felettébb ismerős személlyel az oldalán, aki egy nagyobb kocka alakú táskát cipelt magával. Először nem akart eszedbe jutni honnan olyan rettentően ismerős ez a lány, de aztán elég közel ért, hogy felismerd a remegő hangú kis Dorothyt. Ezúttal nincsenek nála a papírok és egyértelműen a legjobb ruháját húzta magára, habár meg sem közelíti a partira általad elvártakat, de azért nem tagadhatod, hogy a félénksége ellenére is csinos benne.
-A hölgy Dorothy Godfelow,-Mutatja be neked Agatha- Gyakran a társam amikor több helyre kéne figyelni egyszerre és majdnem olyan tehetséges fotós, mint én volnék. Ő az a személy akinek a bebocsátását már korábban kértem, bár akkor még nem bólintott rá.- Miután befejezi a mondatot a lány rád néz, a nagy zöld szemeivel.
-Nagyon megtisztelő lenne részt venni egy ilyen partin. Természetesen, csakis újságírói minőségben.- Mondja érdekes hanglejtéssel, a hangja félénknek tűnik, de mégis határozottan mondja végig a mondatott.
Ahogy beléptek (Dorothy-val vagy nélküle) rögtön a komornyikod fogad.
-Ezt nem rég kaptuk uram.- És a kezedbe nyom egy kis fekete kártyát, a kártyán egy azúrlepke van kitátott szárnyakkal, a hátuljára pedig fehér betűkkel a következő áll. „Nem volt egyszerű, de megszereztem. Legközelebb azért szólj előbb, ha ilyesmit akarsz”. Aláírás helyett pedig csak egy újabb pillangót találsz az üzenet alján. De nem baj mert pontosan tudod hogy ki küldte és azt is, hogy ez mit jelent. Úgy tűnik a partid tényleg akkorát fog szólni, mint amekkorát te szerettél volna. Legalább is, minden megvan hozzá. Amikor pedig tovább indulnál, a komornyik még hozzá teszi.
-Egy üzenet is érkezett hozzá. „Az árat majd később felszámolom” csak ennyi.
Ben| Megjegyzések:Bocsi a képért, de mindenkép ezt a csajt akartam. |
|
Raion
FRPG Guru
Posts: 261
|
Post by Raion on Feb 7, 2018 19:56:52 GMT 1
~ Ó ez ijesztés! Akkor nem láttad még Rhae-t mikor elemében van. ~ jegyzem meg magamban, miközben válaszol.
Nagyot fújtatok mikor elmondta szövegét. Nem tetszet ez a fapofa arc, durván emlékeztet azokra az előkelő szájhősökre, de legalább a Sárkányára rá szólt. Ez némileg javított a megítélésén.
Azt követő arckifejezése, azonban meglepet, meg jó is volt látni. Szeretem, ha meglepetést tudok okozni, főleg ilyen halál magabiztos embereknek.
~ Mi van Hófehérke? Erre te se számítottál mi? ~ jegyzem meg. Közben meg egy kis önelégült vigyor szál az arcomra. De ez sem sokáig tartott. A gyors pofa cserével elrontott mindent.
A következő mondandójánál a hangneme nem nagyon tetszet, ezért vissza is tettem a nyakláncot a táskámba, egy elkülönített részre. Ezután én is komorra vettem a hangulatot.
- Na, látod Eaten. Itt van a nagy probléma, hogy a nevemen kívül nem tudsz rólam semmit. Nem tudod, hogyan is intézem a dolgaim. Lehet, hogy régebb óta vagy itt, de szerintem fele annyit sem tettél a városért, mint amit én ezen rövid idő alatt. Mióta elkezdtem építetni az én kis „házamat” azóta segítek a környék bélieknek. Kráterváros felé az emberek ismernek már és elfogadnak, annak ellenére, hogy pár lusta, erőszakos Sárkány mesterről elterjedt téveszmék miatt nem bíznak még annyira bennem. De haladok előre. Megtöröm a jeget, amit a begyepesedet seggű társaim állítottak fel. Csak itt kicsit nehezebb, mert a politikusok és azok a pénzhajhász semmirekellők álltál a fejükbe tömött szarságok tompítják az emberek gondolkodását. Ezért dobom őket a mélyvízbe, hogy végre észbe kapjanak és lássák. Van egy Sárkány mester, aki tesz is értük valamit. – sóhajtok – És ezt a nyakláncot magam is oda tudom adni a rendőrségnek, nem kell a segítséged. – elindulok a rendőrök felé és jelzem a Sárkányaimnak, hogy jöjjenek. Közben még visszafordulok Eaten-hez.
- Ja, Hófehérke. Aktivizáld magad, segíts a városnak és járd a változás útját. Akkor talán bocsánatot kérek a gorombaságom miatt. – enyhén meghajlok és tovább megyek.
(Ha nem állít meg vagy nem szól olyat, akkor tovább folytatom)
A két biztos úrhoz érve, ahhoz fordulok, aki lent volt velem a kráterben, és oda nyújtom neki a nyakláncot.
- Ezt lent találtam. Ifj. Bruch fivér címere, ugyan az, ami a katonákon van. A hátulján található egy szöveg is. Kérem, derítsék ki, hogy mi történt itt, és három nap múlva mikor megyek használható információval várjanak. Ha közben bármi probléma adódna, csak üzenjenek nekem. Krátervárosnál lakom, a kisebbik kastélyban. – ezután felültem Blay-ra és felszálltunk.
- Szeretem mikor ilyen nyers vagy. – mondja Rhae.
- Hmm. A helyzet kívánta így tudjátok, hogy rühellem az ilyen mestereket. –
- És mi lesz a következő úti célunk? – kérdi Blay.
- Hát, ahol az árnyak portyáznak. Irány az Árny támadás helyszíne. – felelem neki.
Azzal a lendülettel el is indultunk új úti célunk felé. Oda érve tudtára adom mindenkinek, hogy megjöttem.
(Sárkányok elkezdtek üvölteni)
|
|
Ben
Szerepjátékok Istene
"Supreme excellence consists in breaking the enemy's resistance without fighting."
Posts: 1,151
Elfoglaltság: Elfoglalt
|
Post by Ben on Apr 22, 2018 19:06:36 GMT 1
Miután megérkeztünk, a pilóta kezébe nyomtam egy követ, melyre előzőleg egy mosolygós arcocskát rajzoltam.
- Az új munkája az, hogy gondoskodjon róla. Az talán menni fog. Üdvözlöm a Shiller Industries állatgondozó részlegén, gratulálok az előléptetéséhez.
Azzal a kezébe adtam egy munkaszerződést. Az órabér három byw-el magasabb, mint a pilóta állásán, a munkaideje pedig fél órával rövidebb. Hangos sóhaj kíséretében szólaltam fel:
- Szükségem lesz egy új pilótára…
Kinyújtottam a kezem, hogy belekaroljak Agathába, ám csak a levegővel sikerült összefonnom azt. Nem vagyok hozzászokva, hogy faképnél hagynak a nők. Az az én szokásom. Oh, csak Dorothyért ment. Az ártatlan tekintet megmaradt és lefogadom, hogy a ruha sem töri ketté a szégyenlősség által keletkezett pajzsát. Ez a feladat rám hárul majd.
- Helló, szépség! Ki vagy te és mit csináltál a kiadóban sertepertélő leányzóval?
Közelebb léptem hozzá, nyomulósan közel. Ha nem húzza el az arcát, akkor finoman végig simítok az ajkán.
- Viccet félretéve, nagyon csinosan fest. – folytatom egy kacsintás kíséretében - A parti erre van. – Mutatok a bal kezemmel a felhőkarcolóm irányába – Alistair elkíséri magát, nekem még van egy kis elintézni valóm.
Megindultam a hátsó bejárat irányába, közben pedig ellenőriztem, hogy minden klappol-e. Standok a bejárat előtt, szőnyeg a főbejáratnál, kordon, garnéla… GARNÉLA? VILÁGOSAN MEGMONDTAM, HOGY NEM SZERETEM GARNÉLÁT! Oké, haladjunk tovább… Kékre festett ló sötétlila pötyökkel a hátsóján, mögötte pedig Shiller Industries plakátos szekér, pipa. Csokiszökőkút a lobbiban, pipa. Alulöltözött pincérek odabent, elegáns pincérek a VIP részlegen, pipa. Természetesen az összes alkalmazott kékben. (Aki garnélát hozott, az garnéla jelmezben.)
Nem maradt más hátra, már csak én kellek. Felszaladtam a lakásomra, majd Az Alistair-t helyettesítő sofőröm kezébe nyomtam egy darab törölközőt és a partira kiválasztott azúrszínű öltönyömet (https://i.imgur.com/RuJ5JFm.png. Igen, szemüveg is van hozzá, de azt már felvettem). Szemérmességgel nem törődre anyaszült meztelenre vetkőztem előtte és felvettem a párducmintás fürdőnadrágom. Kiosontam az épületből, majd beleültem a limuzinom csomagtartójába helyezett felfújható medencébe. Egy koktél, három gumikacsa és az angyalkáim voltak a társaságom ott hátul.
Tolatva indultunk meg az összejövetel irányába. Felraktam a lábam a kocsi oldalsó vázára és elfeküdtem miközben minden szem rám szegeződött. Vicces volt, hogy azt várták, majd megállok az erre kijelölt helyen. Soha nem ez volt a munkaterv. Szépen nekitolattunk az ajtónak, betörve azt. A fürdőnadrágomon lévő állathoz híven kiugrottam a medencéből, lehajtottam a koktélt amit eddig szorongattam és hagytam, hogy rám terítsék a törölközőt, majd a fürdőköpenyt. Szemüvegben és kék köpenyben sétáltam fel a színpadra. Úgy álltam fel a színpadra, mintha valami hosszú, és komoly monológot mondanék. Azonban a szentbeszéd nem tartott sokáig.
- Üdvözlök mindenkit a sokadik Shiller partin. Két óra múlva sor kerül egy nagy bejelentésre, addig maradjanak józanok. Én nem maradok. Nem is ragozom tovább a szót, jó szórakozást.
Amilyen gyorsan felkocogtam az emelvényre, olyan gyorsan távoztam is róla. A kulisszák mögé mentem, itt már belebújtam a kék öltönyömbe és felmentem a VIP részlegre. Itt kezet ráztam a sárkánymesterekkel meg a szokásos formaságok, majd az újságíró vendégeimet kezdtem keresni.
|
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,319
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Raven on May 6, 2018 23:16:27 GMT 1
Pheonix Fenrirr A férfi azonnal kihasználja a szövegedben tartott pár másodperces szünetet. Az arca nem árul ugyan el semmit, de a hangján érzed, hogy érzékeny pontra tapintottál.
-Megtöröd jeget? Azt mondod? A város közelében sem lakhatnál ha én nem lennék itt. Mit gondolsz, a politikusok miért nem szedték még szét a szép kis házad és csapták le a sárkányaid fejét, amint kikeltek a tojásból? És mégis mit gondolsz, mit gondolnának rólad az emberek? Néz rájuk!- Mutat a sárkányaitok felé.- Tudod ők mit látnak? Valamit ami akármikor elpusztíthatja a városukat, vagy felfalhatja, felégetheti őket. Azt hiszed segítesz azzal,hogy az orruk alá dörgölöd igazuk van? Tudod mennyi erőfeszítésembe került, egyáltalán hogy ne csak tömegpusztító fegyverek birtokosainak lássanak minket? És te idejössz a sárkányaiddal az emberekre uszítod őket és még neked áll feljebb? – Mire befejezi a szöveget, már egyértelműen látszik, menyire felnyomtad benne a pumpát. –Ha így segítesz az embereknek, akkor talán jobb, ha vissza dugod a sárkányaidat a barlangjukba. És most kérem azt az átkozott medált!- Ezzel a végszóval feléd nyújtja a markát.
|
|
Raion
FRPG Guru
Posts: 261
|
Post by Raion on Jul 28, 2018 12:52:47 GMT 1
Erősen meglepődtem a kirohanásán, és csendben hallgattam végig. Majd a felém nyújtott kezére pillantottam.
- Úgy érzem ellőről kéne kezdeni ezt az egész beszélgetést. Én is kifakadtam és te is. Bár én kicsit jobban kezelem. Kicsit többször történt már ez velem és rutint szereztem benne. – mondom neki.
Ahogy látom, hogy egy kicsit lenyugodott folytatom.
- Annyiban igazat adok neked, hogy tudatlanul, mások tetteit nem ismerve szidtalak le a saját nyelvjárásomban. És előítéletekkel béklyóztalak meg a rossz tapasztalataim miatt. Ezért is akarom, hogy jobban át beszéljük, és kérlek hallgass meg. – mondtam nyugodtan.
- Először is meglepett, és lehet furcsa lesz, de megkönnyebbüléssel is eltölt az, hogy van egy másik Sárkány mester, aki nem csak a kis „várában” gubbaszt. Másodszorra igazad van abban, hogy az emberek nem fognak ezekben a Sárkányokban mást látni, mint egy gyilkoló képet. És a tetteim célja sem az, hogy ezt tovább erősítsék. De ahogy látható nem jött össze. Ebből is látszik, hogy tanulnom kell még. Változtatok a módszereimen. De úgy gondolom, azzal sem leszünk előrébb, ha ülünk a seggünkön és nézünk ki a fejünkből, mint egy marha. Ezért is kérem, ha már ilyen őszintén bemutatkoztunk egymásnak, hogy dolgozzunk össze. – sóhajtás közepette fejezembe a monológom. Egy pici szünet után, azonban folytatom.
- Ezzel lehet, ellentmondok magamnak, de ezt a nyakláncot úgy érzem, nem adhatom át. Személyesen fogom elvinni a feltételezett tulajdonosának. Ha akarsz, velem tarthatsz. És ez se lesz túl releváns, de bíz bennem. –
Ha ad választ megvárom, és csak aztán indulok a Sárkányaimhoz, aztán pedig velük a nyaklánc tulajdonosához egyedül vagy Eaten-nel.
|
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,319
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Raven on Aug 14, 2018 22:28:46 GMT 1
Dorothy Silverman és Richard Schiller
Dorothy Silverman:
Bár rosszul esik, hogy a társaságod faképnél hagy nem maradsz sokáig egyedül. A pincér hamarosan visszatér a kezében egy tálcával rajta egy gyümölcsös fagyi kehely és koktél.
- A ház ajándéka. - teszi eléd - Nem bánja, ha csatlakozok, amíg visszaér a barátnője? Ma nincsenek sokan és nem tesz jót a hely hírének, ha egy vendég egyedül unatkozik, főleg, ha ilyen csinos.
Ha megengeded neki leül és csevegni kezd veled, így nagyon gyorsan eltelik az a kb. háromnegyed óra, amíg Ahmani távol van.
- Látom kaptál ajándékot. - mosolyog rád - Azért ne hagyd, hogy ilyen könnyen levegyenek a lábadról, az itteni pincéreknek nagy gyakorlatuk van a csábításban.
- Túloz kisasszony és csak beszélgetünk. A fagylalt pedig a tulaj ajándéka volt.
- Akkor pláne ne hagyd magad lenyűgözni, bár úgy tűnt most elégé szét van esve… Indulhatunk ugye?
Miután kifejted aggodalmad azt illetően, hogy oda értek-e időben, csak sokat sejtetően rád mosolyog és szelíden megrántja a vállát.
- Emiatt ne aggódj, egy hercegnő sosem késik és már te is az vagy, amikor velem vagy. Úgyhogy nem fogunk elkésni. - Azért ez egy elég érdekes érv rendszer, de hátha igaza van.
Amikor beszálltok az autóba a saját nyelvén szól a sofőrnek, hogy indulhattok. Mikor odaértek pedig a betört ajtó látványa fogad titeket, amiben meg is álltok. Ahogy kiszálltok az alulöltözött pincérek rögtön be is kísérnek titeket, és még épp elkapjátok R. Schiller utolsó szavait a színpadon. „…maradjanak józanok. Én nem maradok.” És látjátok, ahogy leopárd mintás fürdőgatyában és kék törülközőben kisétál a házigazda.
- Ez aztán nem semmi. - örömködik melletted az új barátod - Imádom Dragonfly Valey-t! - Majd szól az egyik pincérnek, hogy kísérjenek titeket a helyetekre. Ő fel is vezet a VIP részbe.
Ahol szintén épp sikerül megérkeznetek a kézfogásra. A terem tele van új arcokkal, sárkány mesterek, politikusok és testőrök mindenhol.
Richard Shiller
A beszéded hatalmas ovációt vált ki a közönségből, de hát pontosan erre számítottál, nem is érdemelsz kevesebbet ennél. Fent a VIP teremben rengetegen várnak már rád, sárkány mesterek és magas beosztású politikusok. A mesterek között olyanok is vannak, akiket előtte még sosem láttál. Persze Zarius Brucht rögtön felismered, bár nem mutat nagy lelkesedést irányodba, de már önmagában, hogy a remete otthagyta a krátervárost már ez nagy szó. És amúgy is szívesebben töltenéd az idődet a hölgyekkel, mint mogorva, 30-as pasikkal. Az is rögtön feltűnik, ki nincs itt. Aten Plitz kapásból, pedig ő mindenhol ott van ahol politikusok és sárkány mesterek össze vannak zárva. Talán az egyetlen mester, akit a politika is érdekel. És a fiatalabbik Bruch is hiányzik. Mondjuk akkor talán semmi nem lesz felgyújtva.
A kézfogások közepette pedig különleges kincsekre is bukkansz. Az egyik mester mintha csak a te kedvedért öltözött volna fel csupa kékbe. Mellette hosszú vörös ruhában fehér hajú nő áll pezsgőt kortyolgatva. A furcsa szemeinél csak a sminkje furcsább. Lehet, hogy mester, de egyértelműen nem a városból származik.
Mire hozzájuk érsz a két újságíró is megjelenik. Az egyik lány Dorothy Silverman a másik viszont bemutatkozásnál rögtön kézcsókra nyújtja a kezét és magabiztosan közli, hogy:
- Shahada Ahma vagyok Scarab-vay hercegnője és sárkány mester. Örülök, hogy találkoztunk Mr. Shiller. - Az egzotikus akcentusával alig érthetően töri a nyelvet, de nagyon aranyos, ahogy magabiztosan végig darálja ezt a begyakorolt szöveget.
Ben @dorothy| Megjegyzések: |
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,319
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Raven on Sept 23, 2018 19:31:02 GMT 1
Tiffany Roseblade
Hosszú és nehéz napot tudhatsz magad mögött, a gyárban, mostanában mintha minden összeesküdne ellened, egyik hiba jön a másik után, lassan pedig kezded úgy érezni, mintha nem is véletlen események lennének ezek hanem valaki szándékosan szabotálna titeket.
A sötét is már rég leszállt mire hazaérsz, a robogó halk pöfögése alig hallatszik a csöndes éjszakában, bár ez a negyed elég hangos éjszaka is általában a ti villátok az egyik legnyugodtabb környékre épült, kevesen engedhetik meg maguknak még a leggazdagabbak közül is az ilyen kényelmet. Ahogy azonban a kaput nyitnád valami különösre figyelsz fel mégis, egy alak áll a kaputok előtt és bámulja a házat.
Egészen közel mehetsz hozzá akkor sem mozdul meg amíg nem szólsz hozzá, majd lassan feléd fordul. Egy gyermek arcát látod nagy szemekkel, törékeny alkattal, és hosszú a sötétben tejfehérnek tűnő hajjal. Mint Anna ugrik be hirtelen a fekete ruhára hulló szőke zuhatagot látva.
-Te vagy Tiffany? Ezt neked hoztam.- Mondja majd összefogott kezeit feléd tarja, nem látod mit tart a kezében, és ez kicsit ragaszthat hiszen sosem láttad korábban ezt a kislányt.
Ha kinyújtod a kezedet úgy teszi bele a tárgyat, hogy még összefogja a markod, hogy ne tud azonnal megnézni.
-Akarsz látni egy csodát Tiffany Roseblade?- kérdezi furcsa hangon.- Az óratoronyban ahol harangoznak.- Fogalmad sincs hogy mit akarhat ez jelenteni, de mire feleszmélhetnél vagy visszakérdezhetnél a kislány már elengedte a kezedet és eltűnt a sötétben. Ahogy még ott állsz érzed, hogy valami megmozdul a kezedben, ahogy kinyitod a markod egy kis kék gyík szalad ki a markodból, még ép időben mielőtt a sárkányod foglalna helyet éppen ugyanott.
-Gyík- Jegyzi meg boldogan.
|
|
Zima
FRPG Guru
Posts: 591
Elfoglaltság: Elfoglalt
|
Post by Zima on Oct 3, 2018 13:46:19 GMT 1
Hazaérkeztem. Leállítottam a motort és levettem a bukósisakot. Egy pillanatra elrévedek a távolba. De hiába… a gyönyörű kilátás, a békés légkör nem tudja velem feledtetni a gondokat. Nem tudom, mi folyik itt, de egyre inkább kételkedem a véletlenekben. Ennyi szerencsétlenség egyszerűen nem történhet… Lassan a kapuhoz sétálok még mindig a gondolataimba merülve. Valaki áll ott. Összehúzott szemekkel közelebb megyek. Már majdnem köszöntem volna neki, hisz egy pillanatra úgy tűnt Anna az, de ahogy jobban megnéztem, tévedtem.
- Szervusz. Segíthetek?
A lány a nevemen szólít és felém tartja a kezeit. Gyanakvóan méregetem. Sosem láttam még Őt, nem tudom mik lehetnek a szándékai. Egy hosszú percig méregetem, majd kelletlenül felé nyújtom a kezem. Valamit beletesz, és fogja a kezemmel együtt. Állom a tekintetét. A hangja furcsává válik. Az óratorony…
Nem tudtam pontosítást kérni, mert elengedte a kezem és eltűnt. „Utána” meredtem és próbáltam értelmezni az elmúlt perceket. A kezemről majdnem meg is feledkeztem. A mozgásra eszméltem fel. Kissé riadtan engedtem el, toltam el magamtól. Csak egy gyík, ahogy Nastya is mondta… Kis sárkányomról meg is feledkeztem. Mindig olyan jól alszik a hazautakon…
- Nastya ne menj utána! – gyengéden vakargatni kezdtem a fejét, majd a vállamra helyeztem, amíg kinyitottam az ajtót.
Beléptem a villába. Ránéztem édesanyámra, váltottam néhány szót a szolgálókkal és ettem néhány falatot. Gondolataim minduntalan visszatértek a lányra. Nagyot sóhajtottam, miközben visszakaptam a táskám a vállamra és felkaptam az elbóbiskoló Nastyat. Ha nem kéne ott lennem, nem jött volna ide elmondani nekem. Csapda is lehet, de… meg akarom tudni…
- Mami? – pislog rám kótyagosan sárkányom.
- Elmegyünk az óratoronyba, amiről a lány beszélt. – magyarázom.
- Még több gyík! – csillan fel kissé a szeme. Kis lényeglátó… Halványan elmosolyodom rajta.
- Ő nem biztos, hogy ott lesz. Majd nézünk gyíkokat.
- Oké!
Az egyik szolgálónak szóltam, hogy elmentem. Visszavettem a sisakom, felpattantam a robogóra, Nastyat elhelyeztem a táskámban és már suhantam is. Végig figyelem a környezetet. Nem akarok meglepetés támadást.
|
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,319
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Raven on Feb 4, 2019 0:14:43 GMT 1
Tifani Rosblade
Láttad már a régi óratornyot párszor, de nem igazán jártál még a közelében. Az óratorony talán a legelső épület a városban, vagyis nem idősebb nagyjából 30- évnél és mégis kiemelkedik, mintha az húzna határvonalat a gazdagok és a szegények között, hiszen pontosan a két negyed határán fekszik, ráadásul pont egy árvaház mellet.
A város gyorsan elmarad mögötted és eléred az épületet. Csak ez lehet az, ez az egyetlen óratorony amiben harangok is vannak, habár nem harangoznak benne már jó 20 éve. Ahogy felnézel az óralap mögül mintha halvány derengés szűrődne át. Vajon ki gyújthat fényt pont egy ilyen helyen, ilyen későn? Lehet, hogy igazad volt és veszélyes csapda? Mindenesetre csak érdemes lehet utána járni ha már idáig eljöttél.
Belül rögtön a hatalmas láncszerkezet és a plafonon függő fogaskerekek fogadnak, meg a hihetetlen mennyiségű lépcső, amit meg kell majd másznod. A lépcső tetején egy résnyire nyitott ajtót találsz, ami mögül ugyanaz a derengés szűrődik ki. Akármi is az, nem gyertya vagy gázlámpa ez biztos. Óvatosan kinyitod az ajtót és minden szavad elakad a látványtól. Az egész termet világító virágú növények nőtték be a földtől a plafonig. Hatalmas és káprázatos lepkék lebegnek el melletted, és furcsa rovarok amiket még sosem láttál. A szoba közepén pedig egy ember alszik a padlóból kinövő füvön, a karjai között egy régi naplófélét szorongat. Még mielőtt bármit is kezdhetnél a látvánnyal Nastya leugrik a válladról és hatalmas kiáltással a legnagyobb dzsumbujba vágja magát.
-GYÍK.- És valóban legalább 5 gyík szaladt ki előle a bokorból, az egyik majdnem ugyanúgy nézet ki mint az amelyiket délután a kezedbe fogtál, egyenesen az alvó gyerekhez rohan majd eltűnik, a sárkányod utána érkezik szegény arcára. Nem semmi ébresztő az biztos. Szinte abban a pillanatban semmivé válik minden a derengés elhalványul majd eltűnik a növények elszáradnak és összeomlanak a padlón mint a papírhamu, egyedül egy pillangó menekül meg az enyészettől amelyik korábban a ruhádra telepedet, ő továbbra is zöld derengéssel ragyog a ruhádon. A hirtelen támad sötétben nem látod mi történik, de a hangok nagyjából leírják a helyzetet. Egy sikoly, aztán egy csattanás, amit a sárkányod nyögése követ, (Valószínűleg fejbe kapta a napló) Majd „ham” és újabb sikoly, majd még több csattanás. Lassan hozzászokik a szemed a sötéthez így láthatod ahogy a sárkányod a fiú kezén lóg amit szinte csuklóig elnyelt, aki persze fájdalmában és ijedtségében a padlóhoz csapkodva akar tőle megszabadulni. Ami össze is jön neki körülbelül a harmadik földhöz vágásnál, de a sárkányt sem kell félteni, nem adja fel ennyivel. Megrázza a farkát majd nekifutással startol a gyerek arcának, aki viszont mostanra elég éber hogy a könyvel az útját állja így a sárkány annak megy neki fejjel előre. Majd a napló el is indul Nastya felé, de a sárkány sokkal gyorsabb annál, hogy így el lehessen találni és ki siklik az útjából, majd felugorva a kis kemény fejével durván lefejeli a fiú állát. Az utolsó elkeseredésében elkapja a sárkány szárnyait és igyekszik eltartani magától miközben az vonaglik és mindent megtesz, hogy megharapja az arcát. Az egész jelenet, gyors volt és közben egyikük sem mondott egy szót sem, és személyes véleményem szerint elég mókás is volt, de talán itt lenne az ideje szétszedni őket mielőtt valaki megsérül.
|
|
Zima
FRPG Guru
Posts: 591
Elfoglaltság: Elfoglalt
|
Post by Zima on Apr 8, 2019 13:17:05 GMT 1
Az árvaház melletti, két városrész találkozásánál lévő óratornyot nem nehéz észre venni. Nem jártam még ott, de amennyire a várost ismerem csak ebben vannak működő harangok. Mondjuk már jó ideje nem használták őket, de ha minden igaz, működniük kell… A torony közelében leparkolom a robogómat. Nastyat óvatosan felrázom, majd a vállamra helyezem. Vetek egy pillantást a kesztyűmre. Lehet nem volt bölcs döntés a testőrök nélkül elindulni… bár, ha sokáig maradok, úgyis utánam erednek…
Felfelé haladva a lépcsőkön a szerkezetben gyönyörködöm. Hiába, lenyűgöznek az efféle építmények. Olyannyira elmerengek a működési elvének kibogarászásán, hogy meglepetten tapasztalom, hogy fel is értem. A halvány derengés, amit lentről is láttam kiszűrődik az ajtón. Óvatosan benyitok. A szemem elé táruló látvány talán jobban lenyűgöz, mint az óraszerkezet. Csak kapkodom ide-oda a fejem a rovarok és növények között. Csak egy pillanattal később szúrom ki a fűben fekvő fiút füzettel a kezében. Vajon Ő hozta létre? Valóban gyönyörű, nevezzük csodának, de… nekem mi keresnivalóm itt? Átfutott a fejemen, hogy inkább menni kéne, nincs itt dolgom, de Nastya egészen feléledt és persze a legnagyobb dzsumbujba ugrott.
- Nastya! – szólok utána halkan, de utasítóan.
Tény, hogy a fiútól többet megtudnánk, ha épp nem aludna, de nem volt szívem felébreszteni. Nastya azonban gondoskodott róla… a fejemhez kaptam. Én kis butusom, miért ugrottál az arcába? Korábbi kérdésemre választ kaptam, hisz ahogy a gyermek felébredt minden eltűnt, sötétbe borult a szoba. Kissé megijedtem. Alapállást vettem fel, hogy legalább védekezni tudjak, ha bármi történne.
- Nastya! – szólítom kis sárkányom, de nem reagál.
Lassan szokik hozzá a szemem a sötétséghez. A csetepaté aggasztott. Rá akartam szólni a fiúra, hogy ne csapkodja az én kis drágámat a naplójával, vagy milyével, de minden olyan gyorsan történt. Amikor már ott tartottak, hogy a fiú a szárnyainál fogva tartja el magától Nastyat, végre oda tudtam menni.
- Kérlek fejezzétek be! Átveszem! – nyúlok a kis gombócért, akit remélhetőleg visszakapok.
Magamhoz ölelem és gyengéden simogatni kezdem.
- Miért kellett az arcába ugranod, mondd? Legközelebb óvatosabban játssz!
Nastya kissé megszeppenten bújt még inkább közelebb hozzám. Csak ekkor nézek a fiúra.
- Elnézésedet kérem miatta. Játszott, aztán megijedt és magát védte. Megértem, hogy megijedtél.
Bennem volt, hogy hozzátegyem, hogy ne csapkodja Őt többet, de ezt inkább elhallgattam.
- Tiffany vagyok és egy kis lány mondta, hogy itt valamilyen csodát fogok látni. Arra gondolt, amit láttam? Mi közöm van nekem ehhez, esetleg Hozzád?
Igyekszem kedves lenni, de azért tartom a távolságot. Ki tudja még mire lehet képes…
|
|
