Star Wars - A sötétség árnyéka

Yelil igyekezett nem foglalkozni a lebénult nyelvével, és az arcán folyó vérrel. Tudta, hogy jól döntött, mindegy, mit kap érte. Szégyellte volna magát, ha megszegte volna a kódexet.
A ketrecben azonnal leült a sarokba meditálni, hogy kitisztítsa a gondolatait, és átgondolja, mit tehetne. Akaratlanul is eszébe jutott, amit Bryan gondolataiból megtudott, a kislányról, és valamiért úgy érezte, nem tudja gyűlölni a férfit az árulásért. Még dühös sem tud rá lenni, pedig visszaélt a bizalmukkal. Ez valahol megnyugtatta. Ha képes volt megérteni, akkor nem táplált olyan érzéseket a férfi iránt ebben a szituációban, ami megzavarta volna a racionális gondolkodását, vagyis nyugodt maradhatott.
- Nincsenek érzelmek, béke van... - motyogta, amikor egy kisfiú jelent meg mellette. "Te jedi vagy, ugye?"
- Igen, jedi vagyok. - bólintott, és örömmel állapította meg, hogy a kábítás hatása nagyrészt már elmúlt, nem volt gondja a beszéddel. Végighallgatta a kisfiút, elborzadva, hogy mit tesznek az itteniek a rabszolgákkal. Mikor elkezdték hűteni a cellát, esetlenül átölelte a kisfiút. A jedi köpeny vékony volt ugyan, de remélte, valamennyire megvédi a gyereket a hidegtől, miközben ő egyenletesen lélegezve, félig meditatív állapotban próbálta melegen tartani magát. Ismét meghallotta a kisfiú hangját.
~Hét ember... fénykarddal gyerekjáték lenne, de fegyvertelenül...~ Megpróbálta átgondolni a lehetőségeket. ~Legalább két ember van az ajtónál, az ő elméjüket az uralmam alá vonhatom... akár fegyvert is szerezhetek tőlük, de mindenesetre a társaiknak ugraszthatom őket. Van esélyünk...~
- Azt hiszem meg tudom oldani. - bólintott. - Mire gondoltál? - reménykedik, hogy a kisfiú nem fogja saját magát túl nagy veszélybe sodorni.

Bill felhúzta a szemöldökét, mikor Dogorn rákérdezett, hogy mégis mit műveltek itt. A jedik ideológiáját egy bizonyos szinten megvetette, azonban felelt a kérdésedre.

- Ami neked vérfürdő, az a rabszolgáknak üzenet, remény, esély, szabadság. Nem várom el, hogy megértsd a módszereimet.

Azzal ő is zsebre vágta a fegyverét.

- Sokkal többen voltak, mint amennyivel számoltunk. A kamera felvételeiből ítélve, azután kétszerezték meg itt az őrséget, hogy beszéltél Jade-el. Rátok vártak.

Ekkor hirtele összeráncolta a homlokát, ti is nagyon jól tudtátok, hogy miért merges. Miattatok zárolták a kommunikációt. Az ismeretlen nő a vállára helyezte a kezét, látszólag ettől valamelyest megnyugodott.

- Menjünk Bill, itt már nem tehetünk semmit. Legalább a térképek és a tervrajzok megvannak, azokkal talán kezdhetünk valamit.

A férfi szó nélkül elindult, mintha nem is számítana tőletek ellenállásra. Ám látszólag már nem törődött azzal, hogy jöttök-e. Végül a nő szólt, hogy gyertek.

- Az úton elmesélek mindent. Vége van.

Felvette a vibropengéjét, letakarította róla a vért és elindult a többiek után. Célszerű lenne követni, hiszen valószínűleg ez az egyetlen utatok a szabadság felé. Tudják, hogy megszöktetek, így esélyetek sincs eljutni Yelilig. Egyedül nincs. Amint beéritek a többieket, Kara lassít a tempón, hogy mellétek kerüljön.

- A nevem Karah, a vezeték nevem nem volt. Legalábbis a gazdáim nem mondták el, hogy mi volt az.

A folyosó másik végén a lázadók elvágták a liftaknákat és a falon is egy hatalmas lyuk tátongott.

- Remélem senkinek sincs tériszonya. Ez az egyetlen út a falakon kívülre. – Mondta a csuklyás alak. – A túloldalon találkozunk.

Karah közben folytatta.

- Ezek itt, a Felszabadítók. Lázadók. Több száz embert jutattak már ki, azonban az utóbbi időben – nagyot sóhajtott. – fordult a kocka, és egyre tizedelik a sorainkat. Andura hajói fordulópontot jelentettek volna az ügyben…de…,azt hiszem nélkülük kell boldogulnunk.

Majd ő is lecsusszant a liftaknába, bevárt titeket a lyuknál, ahol már várt titeket a mászókötél és közel hetven meter mászás lefelé. Út közben folytatta a történetet.

- Három hónapig terveztük az akciót, és ugyanennyi ideig készültünk rá… De valahogy… Mégsem tudok merges lenni rátok azért, amit tettetek. Nem számoltatok velünk, ahogy mi sem veletek. Remélem hamarosan Bill is ráeszmél er…

Ebben a pillanatban az egyik menekült megcsúszott és zuhanni kezdett. (Dobj egy 6-os kockával, ha 6-os időben el tudod kapni.)

- Amint leértünk, még nyolc óra séta várna az erdő mélyére, az egyetlen rejtve – és ebből adódóan épségben – maradt bázisunkra, azonban nem régiben szert tettünk néhány siklóra. Először titeket viszünk a táborba, majd Brock – biccentett a csuklyás alak felé – folyamatosan elhozza a többi menekültet is.


A tábor jól el volt rejtve a kíváncsi szemektől, minden ami nem volt használatban, gondosan le volt takarva, és rengeteg radarzavaró eszközt is észre véltek venni.

- A legtöbb felszerelés ajándék volt – egy épület felé mutatott – Nem tudjuk, hogy mikortól álhatott ott elhagyatottan, de rengeteg jármű, fegyver, gyógyszer lapult a mélyén, a víztisztítóról nem is beszélve. Megszenvedtünk vele, hogy újra működésbe hozzuk.

Egyenesen oda tartotok, ahol már vár titeket a Felszabadítók vezetője egy nő társaságában.
Illedelmesen meghajolt, azonban rögtön a lényegre is tért.

- Üdvözlöm önöket a Remény bázison, a nevem Adam Monckton. Mielőtt bármibe is bele fognánk tudniuk kell, hogy szükségünk van a segítségükre és azt is, hogy nem mindenki ért egyet az öcsém módszereivel. Hajlandóak segíteni az ügyünket?



Az idegen látszólag meglepődött amikor a droidot említetted.

- Szóval a Den Ja klánnak dolgozol igaz? Ahogy mostanában mindenki, mily meglepő. Viszont ha csak a devaroniaiak nem tanulták meg behúzni a szarvaikat és Gerakh nem fogyott le hetven kilót, ez a droid aligha lehet a tiéd.

Közelebb lépett hozzád, azonban nem úgy tűnt, mintha tüzet akarna nyitni rád. Ez persze lehet, hogy fordítva nem volt igaz, de először talán érdemes lenne meghallgatni.

- Nem fognak kifizetni kishölgy, arról már rég lekéstél.

A köpenye alá nyúl, te épp ugyanígy tennél, hogy lelődd, amikor a férfi egy fejet hajít a padlódra. Andura Regert fejét.

- Csúnyán megelőztelek, és ha azt fontolgatod, hogy rám támadsz, közlöm, hogy felesleges. Ezt a HK egységet azért küldték, hogy kifizessen. Egy golyóval a fejembe. Elég nagy szégyen let volna rám, hogy ha egy ostoba droid okozza a halálomat. Csúnyán elárultak, c-c-c. Feltehetőleg te is így végezted volna, ha te találsz először a prédára.

A sisakja egy pittyanó hangot adott ki, hasonlót ahhoz, amit a hajód komputere szokott, amikor befejzte a keresést.

- Szóval Asha Hyal, hmmm. Érdekes karriered volt, annyi szent. Milyen kár lenne, ha itt és most véget érne nem igaz? Amikor azt mondtam, hogy nem szeretek osztozkodni nem a pénre gondoltam Asha. A bosszúra. – ásított egyet. – Az igazat megvalva, abban reménykedtem, hogy a klán egyik takarítója vagy, de tévedtem. Kíváncsi vagyok, hogy téged mivel csaltak a homokkúszóra. Az adattárolóból ítélve az volt a feladatod, hogy felkutasd ezt az ócskavasat. Igazam van, igaz?

Tartott egy rövid szünetet, pont annyit, hogy hagyjon szóhoz jutni.

- Érdekes stratégia, elvégeztetik a fejvadászokkal a piszkos munkát, aztán fokozatosan likvidálják őket. Ezek szerint egy oldalon állunk. Egyelőre. Ez egy érdekes vadászat lesz. Először talán mégis hajlandó lennék osztozkodni. Persze csak ha látni akarsz valamennyit a neked ígért pénzből, mondjuk... 40%-ot. Mit gondolsz Asha Hyal?

Láthatod, hogy a másik kezét a sugárvetőjére tapasztotta, lövésre készen, ha esetleg nemet mondanál. Úgy látszik neki mindegy, hogy csapatban, vagy egyedül dolgozik. De akkor miért nem végzett veled rögtön?


A fiú rádmosolygott, majd a teremben lévők legnagyobb meglepetésére felfeszítette az egyik padlólapot. A hőszabályozó berendezés vezetékei között volt egy aprócska rész,egy felnőtt aligha férne be közéjük, vagy ha mégis, akkor a hideg és meleg csövek közt lelné kinhalálát. A fiú is alig fér be, óvatos mozdulatokkal tűnik el a talaj sűrűjében. Neked célszerű lenne addig visszatenned a lapot a helyére, mert az ösztöneid azt súgják, hogy többen akarják majd követni a srácot. Ez nem csak elősegítheti a lebukást, de minden teremben tartózkodó életét veszélybe sodorhatja.


Alig öt percbe telik, és a kis srác már ki is nyitotta az ajtót, a két őrt könnyedén elmetrükk alá tudod venni, gond nélkül követik a parancsaidat. Ezek segítségével a másik ötöt is könnyedén elintézed. Ekkor bújik elő a kis srác az egyik közeli panel mögül. Szomorúan csukta vissza a föld alatti cella paneljét. Az érzéseiből rögtön kitudod olvasni, hogy semmi esélye annak, hogy észrevétlenül kicsempésszünk ennyi rabszolgát a városból.

- Visszajösz majd értük ugye? Ha biztonságos lesz? – Az ajtó üvegére helyezte a kezét, a túloldalon a Felszabadítók embere ugyanígy tett.

Pár pillanatig így maradt, de aztán magától elindult. Érezted rajta, hogy bár a teste gyermek, de a lelkében már rengeteg felnőtt gondolat kavarog. Idő előtt kellett felnőnie.

- Amúgy nevem Aaron Smudge, vagy EK-7389-es fogoly, ahogy tetszik.

- Most az lesz kedvesem, hogy eladlak az első hutt gilisztának, aki a közelembe kerül. Vajon mennyit érhetsz? – megnyalta a szája szélét. – Négyezer kreditet biztosan.

Körbesétált téged, és jól végigmért.

- Bár az is lehet, hogy meghagylak magamnak. A Den Ja klán úgyis holtan akar látni, ez talán egy jobb alternatíva. Nem igaz? – felnevetett, majd odalépett Jaredhez. Először hátrabilincselte őt, majd a falhoz nyomta. – Viszont nem haragíthatom magamra a főnökeimet sem, nem igaz? Még szerencse, hogy hárman vagytok, így Jade-ért és a másik kölyökért még mindig kapok majd párezer kreditet. Sajnálom.

A vibrokését nemes egyszerűséggel, hidegvérrel húzta végig Jared torkán. Figyelte, ahogy annak vére földre csorog. A fiú, akit több éve ismertél szóra próbálja nyitni a száját, de a torkán kiáramló levegő miatt csak azt látod, ahogy tátog. Azonban az ajkai mozgásából tisztán kitudod venni, amit mond. “Küzdj, értünk.” Egy mosolyt erőltett a szájára, mielőtt összerogyott. Már nem szenvedett.

Tombolni kezdesz, a testedet a düh és csalódottság uralja, magad sem tudod, hogy hogyan, de rengeteg őrt sikerült fellöknöd, azonban a bilincsnek köszönhetően a kezedet nem tudtad kiszabadítani. Több apró, sokkoló nyílhegy fúródik a testedbe, azonban ezzel csak azt érték el, hogy már nem tombolsz. Nem tudtak kiütni. Végül a devaroni térít vissza a világba egy pofonnal.

- Mégis mi a francot képzelsz, ha? – Az őrei felé fordul. – Nyugtatózzák be és vezessék el.

A nyugtatót a nyakadba injekciózzák be, kissé homályosan látsz, szédülsz. Ahányszor elesel áramot vezetnek beléd. Végül már kevesebben maradnak melletted,tíz katona. Ilyen állapotban úgysem tudsz nekik ártani. Egyenesen a fogvatartó cellákba kísérnek, azonban a bejáratnál nem azok fogadják őket, akikre számítottak. Egy vak jedimester, és egy fiú.



Kell pár pillanat, hogy Jade visszarázódjon a valóvilágba az ajtó kinyílása után. Azonban Yelilt könnyűszerrel felismeri. Rögtön eszedbe jut az elrejtett fénykard, és bár nehezedre esik koncentrálni, de ha próbálkozol, akkor erővel a mester kezébe tudod juttatni a kardot. A fiú eközben fedezékbe menekült, a katonák pedig egyszerre szegeztek fegyvert a jedi mesterre. A kardod nélkül nincs esélye. Amennyiben úgy döntesz, hogy segítesz neki, akkor könnyűszerrel meg tudtok szökni, Aaron felvázolja a lehetséges útvonalakat.

- Szerezhetünk köteleket és megszökhetünk a lakózónán keresztül, megpróbálhatunk kisurranni a főbejáraton, vagy elkötni egyet azokból az űrhajókból, amiket a bolygón való közlekedésre használnak. Mind veszélyes, de én tudom az utat mindenhova.

A Devaroni férfi nyöszörögni kezdett, Jade testét pedig elöntötte a bosszúvágy. Yelil érezte a nyugtalanságot, tudta, hogy ha nem tesz ellene, akkor a férfinak könyörtelen, szenvedéssel és bosszúval teli halála lesz.

Mikor a kisfiú eltűnt a résben, Yelil gyorsan visszazárta a panelt. Minden bizonnyal akadt olyan, aki elég kétségbeesett ahhoz, hogy megpróbálja követni… ezt nem kockáztathatta, a többi rab miatt sem. Percek teltek csak el, és az ajtó lassan kinyílt.
A nő azonnal felpattant, és odasietett, hogy időben befolyást tudjon gyakorolni az őrökre. Azok fegyvert szegeztek rá, így nyugodtan vett egy levegőt, és kifújta, miközben óvatosan megérintette a tudatukat.
- Nem akartok nekem ártani. Azok ellen fordultok, akik ellenem vannak. Lesből támadtok, hogy ne vegyék észre. – nem a legetikusabb módszer, ezzel tisztában volt. Ha tudta, kerülte a vérontást, és ha elkerülhetetlen volt, akkor is jobban kedvelte, ha szemtől szemben harcolhatott, ezúttal azonban egyik sem volt ésszerű lehetőség.
A kisfiú hamarosan kibújt az egyik panel mögül, és visszacsukta azt. „Visszajössz értük, ugye?”
- Vissza. – bólintott Yelil. – Ha kijutunk innen, ígérem, visszajövök és segítek rajtuk. – A fiú szomorkásan elmosolyodott, és a nőt elkapta annak az érzete, hogy nem is gyermek, hanem csak gyerektestbe zárt felnőtt az, akivel beszél. – Nos, Aaron? Mutatod az utat? – próbált biztatóan rámosolyogni, bár nem tudta, ez mennyit ér.
A kisfiú láthatóan jól kiismerte magát, könnyen, és titokban vezette végig az épületen, amíg a bejáratnál meg nem érezte az őröket. ~Jade.~ A nő azonnal felismerte Dogorn tanítványát, ahogy azt is érzékelte, hogy nincs a legjobb helyzetben. Hány őr veheti körül? Tíz. Egy devaroni a vezető. Fénykard nélkül esélytelen ennyivel elbánni, ráadásul a lány aligha van harcképes állapotban… És az őrök észrevették.
- Bújj el! – mondta a kisfiúnak, miközben rászegeződtek a fegyverek.
Megérezte az erő áramlását. Gyenge volt, valószínűleg a nyugtató miatt, de Jade segíteni próbált neki… még nála volt a fénykard.
Yelil kinyújtotta a kezét, és segített, magához vonzotta a pengét. Az ujjai ráfonódtak a markolatra, miközben aktiválta a fegyvert. Két pengéjű, fehér fénykard volt, kissé szokatlan a saját, klasszikus verziója után, de könnyedén védte vele a lövéseket, és támadott. Az őrök minden bizonnyal nem készültek fel erre a harcra… még az övétől eltérő harci technikát is sikerrel alkalmazta, végig ügyelve rá, hogy a harcképtelen Jade-nek ne essen baja. Mikor sikerrel kiiktatta a katonákat, segített talpra állni a lánynak.
- Minden rendben? – kérdezte. Még várná a lány válaszát, de a kisfiú közbeszól. – Egyelőre nem tudom, Aaron, Jade-nek is van beleszólása. Meg kellene találnunk Dogornt és Neevan-t...
A devaroni férfi nyöszörgésére azonnal megérezte a lány dühét, így mielőtt még nekironthatott volna az amúgy is sebesült férfinek, a vállára tette a kezét.
- Jade… próbálj meg uralkodni az érzéseiden. Tudom, hogy borzalmas emberek, de ne hagyd, hogy ez téged is tönkretegyen. – Nem számított a reakcióra. A lány megfordult, és dühösen kiabálni kezdett vele, azt hajtogatva, hogy megölték az utolsó barátját, hogy már senkije nincsen, és ezt ő, a mintajedi, aki sosem kötődik semmihez, nem értheti… - Dogorn ott van neked. – felelte végül. – Csak el kell fogadnod a segítségét, de neki fontos vagy. Én ott voltam vele, miután elveszített, és hidd el, soha nem láttam még olyannak. Ha én elveszíteném Neevant, ugyanígy élném meg. Nem vagy egyedül Jade. Tudom, hogy nehéz, de hidd el, segíthetünk, és akarunk is segíteni. Csak bízz bennünk. Ne tedd tönkre saját magadat azzal, hogy gyűlölsz.

Név: Wos Paln
Faj: Kel Dor
Kor: 35

Előtörténet: Wos még gyerekkorában került a mandalórokhoz. Ők nevelték és tanították, mivel szülei hamar meghaltak. Velük járt bolygókról-bolygóra és eltanulta a mesterségét. Sokan fejvadásznak mondják Wost, mások zsoldosnak titulálják vagy esetleg bérencnek. Igazából mindegy. A lényeg, hogy pénzért azt teszi amit mondanak neki, általában öl. És jó is benne. Már tinédzser kora óta csinálja és nem tudja megunni. Egyszer felfogadták egy jedi megölésére. Hatalmas kreditmennyiséget ajánlottak érte, így szó nélkül elvállalta. Lenyomozta hollétét és a megfelelő pillanatkor lecsapott rá. De az Erő a jedivel volt, így megérezte a veszélyt és tudott védekezni. Szemtől szembe kerültek egymással, majd összecsaptak. Wos egy beskad-dal állt ki a jedi ellen, mivel ennek a kardnak a pengéje ellenálló a fénykarddal szemben. Sokáig húzódott a harc, de egy csellel megsebezte a jedit. Mikor a két kard összecsapott ellentartottak egymásnak. Wos ekkor fél kézzel ellökte magától a fénykardot és másik kezével az ellenfele oldalába lőtt pisztolyával. Sajnos nem volt halálos a sérülés, viszont elég volt ahhoz, hogy a jedi elmeneküljön. Wos el bukta a pénzösszeget, hiszen nem tudta megölni a jedit, viszont a becsülete azt diktálja, hogy egyszer még megtalálja és megöli, ha ajánlanak érte kreditet, ha nem.

Fegyver(k): Beskad - Kard ami mandalór acélból készült, a beskarból. Ellenálló a fénykarddal szemben.
DE-10 lézerpisztoly - Kék lézert tüzelő, súlyosabb pisztoly. Maximum 65 méterre tud lőni.

Képek: Wos Paln
Beskad
DE-10

ELFOGADVA - Ben

- Jade, Dogorn megbocsátana. Attól mert hibáztál egyszer, vagy... vagy hibáztál százszor, még nem biztos, hogy nem léphetsz vissza! - Yelil megpróbálta kicsit felemelni a hangját, de nem segített. A lány megvágta a devaroni férfit. A nő a kisfiúhoz fordult. - Fordulj el Aaron. - ha nem engedelmeskedett, lendületesen háttal fordította a jelenetnek. - Hidd el, ha tehetném, én is elfordulnék. De az a helyzet, hogy akármerre fordulok, én érezni fogom, mi történik.
A jelenet végén megfogta Jade vállát.
- Most mondd meg, ettől jobb lett? - suttogta a nő. - Visszajöttek a társaid? Akarták volna, hogy te még mélyebbre zuhanj a szakadékba, csak azért, ami velük történt? - egészen elhalkult. - Mindig van esély Jade. Nagyon sokan jöttek vissza már a szinte teljes sötétségből, és senki nem akarja, hogy ezzel egyedül kelljen küzdened. Én éreztem mindent, ami történt, és... ha sikerül elmenekülnünk, és úgy gondolod, mutasd meg nekem, vagy Dogornnak, hogy mit éltél át. Az Erő segíthet, hogy mi is megértsük, és akkor talán tudunk segíteni.
Ismét a kisfiúhoz fordult:
- Ami engem illet, én a lakóövezetre szavazok. Ott talán jobban el tudunk tűnni, a főbejáratnál biztosan több az őr. És valamilyen álca is jól jönne, nem szívesen reklámoznám a kilétünket. Jade? - ha a lány felel, akkor az ő véleményét is beleszámítja a döntésbe.

Yelil bólint Jade javaslatára, de továbbra is zavartan figyeli a lányt. Nem dühös rá, de bántja, amit tett.
- Erre szükséged lehet - nyújtja felé a fénykardját, de Jade megrázza a fejét. Yelil ezúttal nem vitatkozik... vitathatatlanul hasznára van a fegyver, így, hogy a sajátjától megfosztották. Nem hangolódott vele annyira össze, de jobb, mint a semmi.
A hangárbejárat felé haladva mindhárman némák, Yelil kissé anyáskodóan megfogja Aaron kezét, hogy a kisfiú el ne kószáljon... nem mintha nem érezné meg azonnal, ha eltávolodik, de fő a biztonság. Amikor azonban odaérnek, szinte minden érzetet megsemmisít az Erő vad áramlása az ajtón túlról. Érzi Dogorn és Neevan jelenlétét, hiszen mindkettejüket ismeri, de valami sokkal sötétebbet, és sokkal hatalmasabbat is.
Azonnal rácsap a konzolra, hogy kinyíljon az ajtó, és Aaronhoz szól.
- Amint belépünk, bújj el, minél jobban, ne találjanak rád, érted?
Ha a kisfiú bólint, elengedi a kezét, és rohanni kezd, futás közben aktiválva a fénykardját. Érzi, hogy Jade is ott van mellette, és azt is, hogy túl messze vannak. A torkában dobog a szíve, de kényszeríti magát, hogy megnyugodjon, és minden erejét a futásra, majd a harcra fókuszálja. A következő pillanatban azonban a sith pengéje Neevan felé indul... Dogorn pedig elé veti magát. Yelil torkát úgy szorítja össze a fájdalom, mintha egy kéz ujjai kulcsolódnának rá, de a tanítványa iránti aggodalma még elég erőt ad neki, hogy felüvöltsön, rászóljon, hogy mozduljon, hogy vigyázzon, lépjen arrébb... Neevan azonban túl dermedt, és a nő abban sem biztos, hogy a szavai elértek hozzá. Szinte szökkenve teszi meg az utolsó lépéseket, de nem ér oda időben, a vörös fénykard lecsap a fiúra is. Csupán az évek alatt épített önfegyelem az, ami elválasztja a szétzuhanástól, de az is éppen hogy. A veszteség fájdalma teljesen eltölti, amikor... amikor megérzi Jade iszonyát.
- Mit keresel itt, mester?
Ezt meghallva Yelil rádöbben, hogy nem eshet szét. Még nem. Dogornra gondol, arra, hogy az utolsó cselekedetével egy olyan támadás élvonalába ugrott, ami az ő tanítványát célozta. Tudom, mit kell tennem, barátom. Nem engedem...
A hangárban lennie kell nagyobb ládáknak, amiket a fénykard egyszerűen korlátozott hossza miatt nem vághat át... Yelil az erő segítségével egy ilyenért nyúl ki, és mielőtt Jade a sith-re ronthatna, közéjük ránt egyet. Nem állítja meg a sith-et hosszú időre, de talán nyer egy kis haladékot. A lány kezében ekkor már ott van Dogorn fénykardja.
- Menj! - mondja egyszerűen. - Tudom, hogy a volt mestered, de egyedül még nem leszel elég erős hozzá. Én talán igen. És ha nem is, tartozom ennyivel Dogornnak. Menekülj. Vidd a kisfiút is, ha lehet, de menekülj!
Ha Jade nem reagál, vagy tiltakozik, akkor Yelil nem hadakozik sokáig ellene... felemeli a fénykardját, és biccent.
- Akkor viszont melletted vagyok a harcban.