Centrum

---

Hong Kong Weekly

---

Raven - SweatHeart
Mikor bemutatkozol Omnissaha-nak az arcáról nem igazán tudsz sok mindent leolvasni, továbbra is úgy néz rád, mint aki csak kolonc és megakadályozza abban, hogy az igazán fontos dolgokkal foglalkozzon. Mikor pedig megemlítette a teát szinte még jobban kiül ez az érzés az arcára. Fel rak egy adag vizet a tűzhelyre, miközben elmondja amit akart.

- Az ön atyja sose dorgált meg magát? Ez a természet rendje, nem értek egyet minden nevelési technikával, amit régen használtak vagy ma „modernek” tekintenek. De egy kis kiabálás jót tesz a gyereknek. Érzi azt, hogy hiányzott és rosszat tett. De legfőképp azt, hogy igen is tőrödnek vele. – Mindeközben a férfi arca semmit nem változik. Bár a hangja meglazul, már nem egészen úgy hangzik, mint amivel üveget lehetne vágni. Bár semmi esetre sem nevezhető kellemesnek.

Mikor megemlíted a fogaskerekeket, végre kiül egy érzelem a férfi arcára. És ez egyáltalán nem kellemes. Úgy mered rád, mint aki épp most sértette végig őt és az egész családját 15 generációval visszamenőleg. A teáskanna, meg mintha pont erre a pillanatra várt volna és egyre erősödő fütyülésbe kezd.

- Igen! Tapintatlan a kérdése. Az, hogy mit-miért teszek 00-Itt megakad kicsit. Majd mintha mi sem történt volna folytatja. – Veronicaval az csak rám és rá tartozik. És úgy érzem már így is kezdi túlfeszíteni a vendég szeretettemet. Szóval kérem távozzon a házamból Ms. Heart!