Kristóf
FRPG Guru
Posts: 354 
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Centrum
Közzétéve: Oct 22, 2017 16:00:22 GMT 1
Post by Kristóf on Oct 22, 2017 16:00:22 GMT 1
Hong Kong Weekly
Raven és Mocsok - SweetHeart és III. Gabriel van Hellsing
1873. Április. 28 Sweety Hamar elalszol és álmodban egy varázslatos helyen vagy. Ahol a fák lombja rózsaszín, az út ami pedig köztük fut sárga köves. Az állatok táncot járnak folyamatosan. Az égen egy hatalmas, de kedves sárkány repked, a közeli folyóból pedig egy egyszarvú iszik boldogan. A távolból pedig egy angyal énekét hallod. Sokáig békésen jársz ezen a helyen mikor is elérsz az úton egy ajtót. Csak úgy ott van. Nincs mellette vagy felette fal. Megtudod kerülni és azt látod, hogy a másik oldalán sincs semmi. Ez csak egy magányos ajtó az út kellős közepén. Mikor a kilincs felé nyúlsz a dal amit addig az angyal énekelt elhalkul és lassú sikolyok veszi át a helyét, a békés sárkány pedig tüzet okádva kezdi el az erdőt terrorizálni, az egyszarvú pedig fel-fel ágaskodik majd pedig szarvával apróbb állatokat öl le és eszi meg azok belsőségeit. Minden a pusztulás és a káosz felé fordul körülötted, miközben az ajtó kilincse felé nyúlsz, de hirtelen valami az ajtó másik oldaláról neki fut a fa lapnak és viharos széllökés kíséretében arrébb lök. A viharba egy hang is társul amint mond valamit, de nem tudod kivenni mi lehet az. Itt ér véget az álmod és ébredsz fel te is. Még sötét van, de a nap már kezd fel-fel kúszni. 6 óra körül lehet az idő. Lassan kinyitod az ajtót, a férfi aki tegnap Gaberiel néven mutatta be magát még mindig ott hortyog a kanapén. És Miss. Qin sincs sehol még. Talán még egy kicsi korán lehet 6 órához, hisz mindig akkor jön be dolgozni könnyed léptekkel a házvezető nőd . De legalább így neked is van időd olvasgatni magadban. Magadhoz veszed a Poe kötetet és az ágyon ülve neki is látnál az olvasatának. A könyvet olvasva furcsán kezded érezni magad, a szemeid kezdenek leragadni, de mindig mikor becsukod azonnal szörnyű rémképek jelennek meg előtted. Nem tudod pontosan kivenni mit látsz, csak színek összevisszasága amik valamilyen fájdalmat vagy valami ahhoz hasonlót jelenítenek meg. Mikor letennéd a könyvet az nem hagyja magát becsukni és vöröses folyadékot kezd el árasztani magából. Úgy látszik mintha a betűk lefolynának róla. És a könyv alatt egy kis vörös pocsolya jelenik meg amiből vörös füst száll felfelé, majd az egész dolog felszáll és egy öklömnyi méretű kis repülő vörös gömb lesz ami gyorsan elszáguld. Kiszáguld az ajtó alatt. De repülés közben olyan hangja volt mint amikor valaki fájdalmasan sikolt. Majd pedig egy éles női sikoly is felhangzik. III. Gabriel van Hellsing Az álom hamar elnyom és igazából semmiről sem álmodsz. De ébredésed annál kellemetlenebb lesz. Ennek oka pedig egy fájdalmasan sikoltó vérvörös színű repülő gömb. Ilyen lényt még nem is láttál. Az se biztos, hogy fog rajta a golyó vagy a penge. De a kis repülő vakarcs feléd száll. Sőt egészen biztos, hogy téged üldöz. De valami elterelte a figyelmét. Kulcs hangja a zárban majd egy idősödő kínai nő lép be akinek még köpni-nyelni se volt ideje, mert a vörös gömb hirtelen neki megy. Egyenesen fejen találja. Pontosabban a száján és elkezd lecsúszni a nő torkán. A nő sírni kezd, de nem könnyek szöknek a szemébe, hanem vért könnyezik. Orrából is csordogálni kezd a vér, majd torkából feltör a fájdalmas sikoly. Saját nyelvén pedig ordibálni kezd még mellé. Ekkor dugja ki az orrát a szobájából befogadód. Közös Egyikőtök se érti milyen szavakat használ a nő, de tudjátok mit mond. Azt kéri szabadítsátok meg a fájdalomtól. Szedjétek ki belőle a azt a valamit. Segítsetek rajta. Valamit tennetek kell. Így nem maradhat. Szegény asszony nagyon szenved. |
|
Kristóf
FRPG Guru
Posts: 354
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Centrum
Közzétéve: Oct 22, 2017 16:46:51 GMT 1
Post by Kristóf on Oct 22, 2017 16:46:51 GMT 1
Hong Kong Weekly
s12 - Yukina Lin
A férfi lassan elkezd vetkőztetni miközben kérdezel tőle. - Nem tudom – Rántja meg a vállát a férfi, majd pedig a válladról lesegíti a ruhát. – Nem ismerek minden szellemet a világon. Bár az a Lucy nevű nem igazán tűnt szellemnek. Majd megmozgatok pár szállat. – Ekkor bele szagol a hajadba. – Persze, hogy segítek. Mondtam neked mikor elváltunk. Ha bármi kell csak gyere hozzám és segítek. De most csend és élvezzük az estét. (A szex jelenetet nem írom le.) A következő napot a mesterednél töltötted, nappal nem igazán tudtál kimenni a fényre mivel minden ehhez szükséges kiegészítőt otthon hagytál, vendgéleátod pedig nincs felkészülve másik vámpír látogatóra. Azon a napon nagyon nem tudtál mit csinálni csak a szobában vagy az épületben járkálhattál fel és alá. De este haza ért a mestered és azt mondta most már haza mehetsz és ő elkísér. Út közben beszélgetett veled. - Ahogy sejtettem. Lucy egy élő személy. Teljes neve Lucy Marianna Elizabeth Victoria of Blackchapel. Nemesi család. A család egyik oldalágához lett száműzve az aranyos mivel igen…Kellemetlen volt az apjának. Így került ide Hong Kongba. Jelenleg a Kormányzat Központi Iskolájában tanul. Egész jó jegyei vannak. Jelenleg a Viktória-hegy környékén él. Várj – Elővesz egy fecnit a zsebéből – Á igen. Viktória-hegy 38. Elég kicsike palota. De hogy ki lehet a szellem vele azt nem tudom. Ami a Tongot illeti – Itt elkezdett pipázni – Az már más kérdés. Ha akarod megvárhatom veled őket és segíthetek kimagyarázni a dolgokat. Bár szerintem megértik majd, ha azt mondod nekik, hogy valami őrült betört hozzád és megölte Briant. Végül is ez történt többé kevésbé. De egy valamit mondj meg nekem. Mit akarsz most csinálni? Ugye nem akarsz Lucy nyomába eredni? – A férfi aggodalmas tekintettel néz rád. |
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,319 
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Centrum
Közzétéve: Oct 22, 2017 19:25:34 GMT 1
Post by Raven on Oct 22, 2017 19:25:34 GMT 1
Az este történései után cseppet sem meglepő módon nagyon gyorsan elalszom. Az álom legalább ugyanilyen gyorsan utolér. Újra gyereknek láttam magam, egy kedves ligetben sétálgatok. Még a fák lombjai is rózsaszínben pompáznak. Kellemes érzés jár át. A körülöttem levő alakokban felismerem a pálca őrzőit. Beismerem nem először álmodom velük mióta hozzám került a pálca. De most van itt más is, a megszokott úton egy ajtót találok. Valahogy félelmetes, de képtelen vagyok legyőzni a kíváncsiságom muszáj meg tudnom, hová vezet az ajtó. A kilincs felé nyúlok és akkor minden megváltozik. A pálca lényei kifordulnak magukból, nem tudom mi történhetett. Az ajtó. Milyen szörnyűség lehet mögötte ami ezt teszi az őrzőkkel? Már nem érdekel mi van az ajtó mögött nem akarom látni, ha még így is ezt teszi a világommal. De ez már nem az én döntésem, az ajtó másik oldalának valami nekiveti magát hangos reccsenést hallok és erős lökést érzek ami hátralök. A viharban hallom ahogy valami vagy valaki mondani akarna nekem valamit, de nem értem. Az sem biztos hogy érteni akarom, csak fel akarok ébredni azt akarom hogy vége legyen ennek a rémálomnak.
Ahogy kinyitom a szemem még teljesen sötét van, a behúzott függönyöknek hála. De az aljukon látom hogy lassan virrad majd. Hajnal van, még nagyon korán az ébredéshez. De biztos hogy nem tudnék most vissza feküdni aludni. Összehúzom magam az ágyon, nem akarok sírni egy rémálom miatt. Próbálom visszanyelni a kibukni készülő könnyeket. Bárcsak apa itt lehetne most! Na nem! Egy felnőtt nőnek nincs szüksége az édesapjára ha rosszat álmodik! Az utolsó levele és a könyv még mindig a fésülködő asztalon áll. Nem ugyanolyan mint vele beszélni de megteszi.
Ahogy olvasni kezdem a könyvet egyre jobban kezdek elálmosodni. Ami elég furcsa és nem akarok vissza térni azokhoz a rémálmokhoz. Azonban minél tovább olvasom a könyvet, annál kevésbé tudom nyitva tartani a szemeimet és valahányszor lecsukódnak újabb borzalom tárul eléjük. Nem tudom pontosan kivenni a jeleneteket, de a hozzájuk kapcsolódó érzések ép elég egyértelművé teszik őket. Elég, elég már… Nyögöm ki. Vagy legalább is azt hiszem hogy kinyögöm. Minden erőmmel próbálom letenni a könyvet de abból valamiféle vörös anyag kezd el szivárogni, végig folyik a kezemen, majd az ágy előtt lassan pocsolyába gyűlik. Elég. Vörös füst szál fel a pocsolyából. „Valaki”. Majd egy gömb emelkedik ki belőle. Már nem tudom, ébren vagyok-e még egyáltalán, de ahogy a gömb felemelkedik hangos sikoly hallatszik belőle, miközben hihetetlen sebességgel elszáguld. Alig tűnt el az ajtó mögött újabb éles sikoly lesz halható.
Első gondolatként felkapom a pálcát és rohanok a gömb után.
-Úr isten, Miss Qin…-A szám elé kapom a kezem. A látvány ami kint fogad borzasztó és félelmetes. A nő szemeiből, órából és szájából vér szivárog, ahogy a gömb megpróbálja leerőszakolni magát a torkán. Nem tudom mit tudnék tenni de valamit muszáj tennem. Muszáj megmentenem, még ha fogalmam nincs is hogyan lehetséges, segítenem kell rajta. Hiszen a gömböt is én engedtem szabadon...
A férfira nézek és tudom hogy nem jó ötlet amire készülök de nincs jobb úgyhogy meg kell tennem. Mély levegőt veszek és a magasba emelem a már világító pálcát.
-Szívpálca hatalma, változtass át! - A pálcából feltörő fényben Hellsing nem láthatja ahogy átváltozok. Legfeljebb néhány részletet vehet ki ahogy a nagy fénybe beleolvad az immár leengedett hajam és ahogy a ruhám ráömlik a testemre. Alig pár másodperc fényjáték után már mint SweetHeart állok a szőnyegen. De pusztán ez a tény még nem fog segíteni szegény Miss Qin-en. Az az akármi a könyvből mászott ki akkor valószínűleg varázslat kreálta az egyszarvú ereje pedig megtörheti.
-Ártatlanság őre Egyszarvú megidézlek- A pálcából ezútal is fények csapnak amikhez ezúttal erős szél is társul. Az első alkalommal elégé megijedtem de már tudom hogy nem kel félnem ettől a széltől. Nem sokára megjelenik majd az egyszervú és segít nekem. Legalább is remélem hogy tud segíteni.
hmmzTcaK1-10
Amikor már egy ideje tartott a fényműsor kezdtem aggódni hogy megint béna leszek és nem a teljes alakjában fogy megjelenni az egyszarvú. De ahogy előlépet a lehető legfelségesebb alakját láttam A hatalmas fehér ló sörénye a fény árnyalatainak megfelelően változott. Hatalmas szárnyain a tollak pedig mintha valami folyékony fémből lenének. Az őrző akit megidéztem hatalmas és csodálatos.
1-10 |
|
s12
Lelkes fórumozó
Posts: 50
|
Centrum
Közzétéve: Oct 22, 2017 20:34:27 GMT 1
Post by s12 on Oct 22, 2017 20:34:27 GMT 1
-Igen, szeretném ha megbeszélnénk ezt közösen a Tong-al. Várjuk meg együtt őket. -felelte
a lány. Majd folytatta:
-Lucy annyira nem érdekel hogy nyomozzak utána. Csak ezt a dolgot szeretném egyenlőre le-
rendezni.
Hogy ez a betörő sztori miért nem jutott az eszébe? Nem is tudja. Mindenesetre holnap reg-
gel itt van a Tong. Szerencsére a mester segít megmenekülni. Úgy gondolja a lány hogy erre
koccintani kell. Természetesen nem borral. Gyorsan bemegy a konyhába, de már jön is 1 per-
cen belül ki, a kezében 1 literes kulacs van. Egy jól zárható fém kulacs. Gyorsan levesz
még 2 boros poharat, de ezt már az előszoba szekrényének polcáról. Leteszi az asztalra és
kinyitja a kulacsát amit hozott. Kitölti a poharakba a kulacsban lévő piros folyadékot.
Természetesen, vámpírhóz méltó ital ez. Yukina időnként, ha nem tud annyit vadászni feltű-
nés mentesen amennyit kellene, a Hong Kong-ban működő korházból vásárról friss vért. Igy
elkerülheti hogy a környezete gyanút fogjon valódi személyiségéről. Persze ebben segít ne-
ki az egyik ismerőse aki kártyázni el szokott jönni a lányhóz. Ez a személy a Hong Kong-ban
lévő korház egyik alkalmazottja aki fizetség fejében eltitkolja Yukina természetfeletti mi-
voltát. Természetesen Yukina eleget is fizett érte ennek az embernek.
-Még finom és friss. -mondja mesterének és leteszi elé a poharat. Most már kezd megnyugodni
a lány. Már nem kell azon idegeskednie hogy mit mondjon Brian-ről a banda tagjainak.
-Mi van veled mester azóta hogy utoljára találkoztunk?
Választ várva a férfira néz. Jól fog esni ez a kis beszélgetés a lánynak. Meg az együtt töl-
tőt éjszaka is jó volt. A mester segítsége meg egyébként is megfizethetetlen.
|
|
Kristóf
FRPG Guru
Posts: 354
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Centrum
Közzétéve: Oct 31, 2017 22:08:51 GMT 1
Post by Kristóf on Oct 31, 2017 22:08:51 GMT 1
Hong Kong Weekly
Raven és Mocsok - SweetHeart és III. Gabriel van HellsingAz egész szobát lassan elkezdi természet feletti ragyogás megtölteni, aminek a középpontja az egyszarvú állt. A hatalmas paripa lassan lépkedve, néha-néha prüszkölve közelebb haladt a megszállt Miss. Qin-hez. Lassan lehajtja a fejét a mitikus kreatúra és a szarvát a szenvedő nő homlokához érinti. Ekkor ahol a ló szarva és a nő homloka össze ér lassú, fehér szikrák törnek elő és tűnnek el. Szinte hosszú perceknek tűnt a ló és a kis vörös ördög közötti mágikus összecsapása, mikor az valójában alig tartott 5 másodpercig. Végül mikor megszűnik a lidérc fényes pár harc, a ló hátrál egy lépést, felnyerít és Miss. Qin előre dől megtámasztja magát a kezeivel és elkezd öklendezni. Eleinte nem jön fel semmi, majd nyál, azt követően pedig vérrel kevert gyomor tartalom és végül előbukkan az a vörös sikoltozó ízé is, ami megpróbál elszökni innen, de a Pálca 3. őre gyorsabb volt és felágaskodik és nyerit egyet mire szarvából egy fény nyaláb tör elő és találja el a kis vörös kellemetlenkedőt ami lassan elfoszlik. Miközben lassan eltűnik ebből a világból a kis gömbből egy hang szól ki. Lágy szinte már kislányos hang - Köszön…- A szót sose tudta befejezni, mivel átköltözött egy másik világba. Ezután az Őrző felétek fordul. Pontosabban SweetHearthoz, lassan lehajtja a fejét. Majd megszólal. - Különös – A ló hangja erős bariton volt, kissé még karcos is. – Mit kereset itt a Harag egy kisebb szelleme? Kell valamiben még segítenem Gazdám? |
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,319
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Centrum
Közzétéve: Nov 2, 2017 20:23:05 GMT 1
Post by Raven on Nov 2, 2017 20:23:05 GMT 1
SweetHeart
Ahogy az egyszarvú fénye erősödik már biztos, hogy végezni tud azzal az akármivel. Ezek szerint valamilyen mágia állt a háttérben.
Miss Qin összeesik és felöklendezi azt az undorító gömböt. Alig hogy az elhagyja a nő testét már menekülőre is fogná, hogy újabb áldozatot találjon magának. De az egyszarvú megfékezi és felemészti a gömböt. Ahogy az egyszarvú megtisztítja a gömböt, jobb szót nem tudok rá mondani, a hangos sikoltást egy sokkal lágyabb hang veszi át.
-Köszön…- „Köszönöm”? Mi, mi történik itt? A lábaim nem tartanak meg és térdre hullok. Remélem Miss Qin-nel minden rendben lesz.
Az egyszarvú felém fordul.
-Különös. Mit kereset itt a harag egy kisebb szelleme?- A harag szelleme. Nem értek semmit. Fel nézek az egyszarvúra alig tudok hangosan megszólalni többször is neki kel futnom.
-Mi az... a harag szelleme? És honnan jöhetett?-A kérdések nem is annyira az őrzőhöz szólnak, mint saját magamhoz. De hátha tud rájuk válaszolni.
Gabrielre nézek. Valószínűleg fogalma sincs mi történhetett. Jövök neki egy magyarázattal. De mégis mit tudnék neki mondani? Az angol királynő kastélyában egy fura szobában találtam egy fura pálcát, ami varázserővel bír és most én vagyok SweetHeart? Nem tűnik túl hihetőnek. Lassan könnyek kezdenek szivárogni a szememből. Már megint ez történik. Egy buta fiu hangját hallom a buta múltból „…csak egy szörnyeteg…TÜNJ MÁR EL!...”
Mégis mit kéne most mondanom?
Az átváltozás káprázata egy villanással lefoszlik. A mágikus ruha apró fényes csillagonként hullik le és tűnik el a semmibe. Én pedig ott térdelek a földön egy szál hálóingben, egy idegen férfival a saját napalmiban és könnyek hullanak a szememből. Milyen nagyszerű reggel.
|
|
Mocsok
FRPG Guru
Ismerd el a hibáidat, s temesd el őket illően - különben visszajönnek kísérteni.
Posts: 337
Elfoglaltság: Elfoglalt
|
Centrum
Közzétéve: Nov 3, 2017 23:09:28 GMT 1
Post by Mocsok on Nov 3, 2017 23:09:28 GMT 1
Elég hangos és annál inkább irritáló ébresztőben lettem részesítve. A sikoltásokból kapásból arra asszociáltam, hogy egy pók mászott Elizabeth takaróján, és valószínűleg csak most tűnt fel a lánynak. Gondoltam nem ártana megnézni, mi lehet ez. Nem volt egy hülye ötlet. Amint megpillantottam a lány szobája felől felém száguldó sikoltó vörös gömböt, épp időben el tudtam ugrani, ezzel megúszva azt, hogy szétloccsanjon a homlokomon. Vagy valami rosszabb.
- Egy átlagos reggel...
Mondtam széles mosollyal az arcomon, majd a zakómba gondosan elrejtett pisztolyomért nyúltam. Őszintén szólva nem voltam benne biztos, hogy működik ez ellen a valami ellen a golyó, sőt, szinte egészen biztos voltam benne, hogy átmegy rajta, de legalább adott egyfajta hamis biztonságérzetet.
A gömb eredetét illetően felmerült bennem egy elég groteszk és furcsa elmélet, de valahogy mégis ez tűnt a legvalószínűbbnek, tekintettel arra, hogy úgy nézett ki mint egy nagy adag vér.
Az újabb rám mért rohamban a nyíló ajtó gátolta meg a kis entitást. Legalábbis amint meglátta az idős hölgyet, szinte azonnal irányt váltott és telibe trafálta a bejárónőt. Pont a száján. És elkezdte letuszkolni magát a torkán. A nő szeméből könnyek helyett vér csordogált. Azonnal lehervadt a vigyor a képemről. A nő pokoli kínokat élhetett át. Tény, hogy minden igyekezetem ellenére sem beszéltünk közös nyelven, de még igy is megértettem mit akar... Megszabadulni a szenvedéstől. Sejtettem mi lesz a vége ha nem teszem meg amit kell és tudtam jól, hogy az ilyet jobb még ebben a fázisban elfojtani, így rászegeztem a fegyvert.
- Nyugodj béké...
-Szívpálca hatalma, változtass át!
- Várj mi?
A hátam mögé néztem. Bár ne tettem volna. A fény miatt kapásból azt hittem megvakulok és ha nem ismertem volna fel a lány hangját valószínűleg nem is fukarkodtam volna az előítélettel, meg a golyókkal.
Amint véget ért a fényjáték és megláttam a lányt, talpig rózsaszínben, több kérdés is felmerült bennem egyszerre. Talán mind közül a legfontosabb: "Lincoln hülye szakállára, itt meg mégis mi a rézfülű baltával faragott mosómedvebunda folyik?"
Hiába dörzsölgettem a szemem, csipkedtem magam és próbáltam kinyitni a szemem, valahogy sehogy sem akart végetérni ez az álom, ami azt jelentette, hogy ez nem is álom.
Mikor az ember azt hinné, hogy ez az erősen hallucinációra hajazó esemény nem lehet rosszabb, egy rózsaszínbe öltözött lány megidéz egy szárnyas lovat, egy szarvval a homlokán...
Kezdtem azt hinni, hogy az a torta nem egészen epertorta volt...
A ló valami isteni csoda folytán kihozta a bejárónőből azt a valamit, aki végül kin keservesen kihányta, a reggelijével és egy újabb adag vérrel együtt...Kellemetlen lesz ha ezt is neki kell majd feltakarítania...
Szinte fel se fogtam mi történik. Úgy éreztem az őrület határán vagyok. Aztán ahogy sorra tünedeztek el a furcsa lények, némileg sikerült összeszednem magam.
Persze csak, hogy teljes legyen az agyvérzésem, a ló még meg is szólalt, amiből persze nem sokat értettem, elvégre meglehetőst elfoglalt voltam azzal, hogy rájöjjek, ez mégis, hogyan lehetséges. Na nem mintha a létezése természetesebb lenne mint az, hogy képes beszélni...
Végül minden a régi kerékvágásban volt. Sehol egy beszélő ló, egy vérszomja vörös gömb, meg a fura rózsaszín ruha. Csak én voltam meg egy törékeny, síró lány. Hihetetlen... Ezek után inkább nekem kéne sírnom...
Nem tudtam, hogy kezelni a helyzetet. Valami okosat akartam mondani, de... Á inkább hagyjuk, ezt már nem lehet hova ragozni... Úgy tűnt az értelem távol járt tőlünk, szóval hagytam, hogy az ösztöneim vezényeljenek. Letérdeltem a lány elé, majd szorosan magamhoz öleltem.
- Jól van, elment, most már minden rendbe jön.
Súgtam a fülébe, miközben a hátát simogattam. Jól esett az ölelés, még ha csak egyirányú is volt. Furcsa módon melegséggel töltött el és bár a lány megnyugtatása volt a célom, az én háborgó elmém is sikerült megfékeznem.
|
|
Kristóf
FRPG Guru
Posts: 354
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Centrum
Közzétéve: Nov 6, 2017 19:19:00 GMT 1
Post by Kristóf on Nov 6, 2017 19:19:00 GMT 1
Hong Kong Weekly
s12 - Yukina Lin1873. Április. 29 Az előző estét végig beszéltétek valamikori mentoroddal. Rengeteg régi anekdotát elevenítet fel a saját távoli múltjából és a közösen töltött rövid időtökből. Persze az eseményeket gyakran felcserélte időben amit neked kellett kijavítani. Hiába, öreg egy teremtmény ő is és neki néhány évtized az semmi. Meg se érzi. Az este ebben a baráti hangulatban telik. Másnap még délelőtt, olyan 10 óra magasságában megérkeznek a Tong emberei. 5 férfi, volt köztük kínai és fehér is. A vezetőjük egy átlagos termetű, fekete hajú,elegánsabb az angol dívatnak megfelelő öltönyt viselő kínai volt. Miközben feléd fordul int az embereinek, hogy jöjjenek be. - Jó reggelt Yukina. – Kicsit karcos hangja volt a férfinak. Hozzád intézet szavait a kínai nyelven közölte. – Milyen volt a szombati kártya parti? Nagyban játszottatok? Remélem könnyen mentek a dolgok Briannal. Élve lenne rá szükség. - Jó reggelt magának is. – Lép előre segítőkészen és védelmezően. A veled társalgó gengszter már szóra nyitná a szavát mikor mentorod, felemeli a kezét. – Yukina régi, kedves barátja és rokona vagyok. Örvendek a találkozásnak... – Itt mentorod szeme egy fél pillanatra sárgán felizzik, majd újfent normál színű lesz. – Mr. Mosley. Sajnos történt egy kis balesett és most ezért vagyok itt én is. Egy elmeháborodott betört a házba szombat este, mikor az én kedves unokahúgom a szerencsejátékot bonyolította. Nos nem élte túl ezt Brian. – Ekkor magához húzz mentorod - MI VAN? – Borul ki szerencsétlen Mr. Mosley. – Hagytad meghalni Briant? Tudod mennyit kaphattunk volna érte? – Jobb mutató ujjával haragosan rád mutogatva mondja ezeket - Kérem. Nem az ő hibája. Nyugodjon meg. – Csitítja – Nem tehetett volna semmit egy őrült ellen. - Shajj…- Itt Mr. Mosley elkezdte a homlokát masszírozni. – Rendben de még megvan a hulla? Talán tudunk egy kis pénzt így is szerezni. – Miután közlöd vele, hogy nincs meg a hulla sem kérdés nélkül le ül az egyik székre. – Jól van, nincs túsz, nincs hulla, de a pénz még megvan? Ó és Yukina ne örülj nem úsztad meg ilyen könnyen. Csalódást okoztál akár a te hibád akár másé. Valamivel kompenzálni kéne minket. - Egy kaján vigyor ült az arcára. – Csak még nem tudom mivel. Segíthetnél mondjuk kihozni az egyik emberünket a börtönből. Nyugalom nem a Stanley Erődben lévőre gondolok, hanem az Admiralitásban lévőben. A munka neheze ránk esik így is, de ha eltudnád tekerni a felügyelő tiszt nyakát és megszereznéd a kulcsokat annak örülnénk. Persze ott van még az is, hogy elmehetnél a Menedékhez…- Ekkor jobbra néz a többi gengsztere akik megrázzák a fejük és ő is gyorsan magába folytja a szót. – Tudod azt inkább mégse. De van egy újságíró egy bizonyos Richard Hopkins. Sok mindenbe bele üti az orrát, bár eddig semmi komolyba, de Mr. Tong szeretné, hogy így is maradjon. Nem arra kérlek, hogy öld meg, hanem, hogy figyeld meg, férkőzz a kegyei közé és állítsd le, ha valami rosszba ütné bele az orrát. Egyébként én nagyon élvezem a cikkeit, igazán hangulatosak. Főleg amiket a Szellemfarkasról ír. Nos esetleg neked van valami jobb ötleted vagy megfelel ezek közül valamelyik? – Ekkor nem is rád inkább a mentorodra néz, aki viszont rád szegezi a tekintetét. |
|
s12
Lelkes fórumozó
Posts: 50
|
Centrum
Közzétéve: Nov 6, 2017 21:19:03 GMT 1
Post by s12 on Nov 6, 2017 21:19:03 GMT 1
-Hmmm...Richard Hopkins? -kérdezi Yukina, hangjából kihalható hogy érdekelné ez a kül-
detés. -Az újságiró tudna érdekelni. -mondja Mr. Mosley-nek. -Megadna pár információt
róla? Felkereshetném akkor.
Bizalmasan a gengszterhez kicsit közelebb lép. Látszik rajta hogy érdekelné ez a fela-
dat. Ezt most nem fogja elszúrni, szüksége is van 1 bizonyos értelembem a Tong bandá-
ra. Amig a Tong-al kapcsolata van addig nem kell a többi bandától tartania. Szellemfar-
kas? Csak nem arra a maszkos személyre gondolnak akit időnként láthatott már Yukina mi-
kor még csak tanulta a kártya és kocka használatát a sárkányhóz fogadóban? Hallotta
már hírét is egy két ottani hamiskártyástól.
A híresztelések szerint mágikus eszközei lehetnek. Yukina nem járt utána ezen híreknek.
Nem igazán keltette fel az érdeklődését ez a szellemfarkas. De most inkább a megbízás-
ra koncentrálna. Tehát 1 bizonyos Richard Hopkins aki újságíró. Összeismerkedni vele és
megfigyelni hogy miről mit ír. És ha az a Tong érdekei ellen van akkor elkapni kicsit.
Ez menni fog. Fel kell készülni hogy így az újságokat is vennie kell hogy figyelemmel kí-
sérhesse Mr. Hopkins írásait. Persze Yukina szempontjából az lesz a fontos hogy mit ír a
férfi a Tong-ról. Mr. Mosley-hez szól a lány:
-Az újságírót bízzák csak rám. Mit kell tudnom róla?
|
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,319
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Centrum
Közzétéve: Nov 7, 2017 18:21:07 GMT 1
Post by Raven on Nov 7, 2017 18:21:07 GMT 1
SweetHeart
-Mi az a harag kisebb szelleme? És honnan jöhetett?- Az egyszarvú válasza semleges volt a hangja pedig erős mint mindig.
-Az ilyen szellemek a pokol első szintjéről vagy a purgatóriumból származnak. Valószínűleg vissza került oda ahonnan jött.
-Vissza küldtem volna a pokolba… azt a … lelket?
-Valószínűleg. Bár az sem kizárt hogy megrontott lélek volt. És most elhoztuk neki a szabadságot.
…
A könnyeim függönyén át látom, hogy a férfi ugyanolyan tanácstalan, mint én vagyok. De teljesen máshogy reagál, mint ahogy vártam. Az ölelése nagyon jól esik, de nem tudom visszafogni, hogy minden kitörjön belőlem. A lehető legjobban férfihez bújok és úgy zokogok. Máskor valószínűleg zavarna, hogy ezzel össze kennem a ruháját. És persze leégetem magamat is. De nem tudom abbahagyni a sírást. Most egyszerűen nem tudok ilyesmivel foglalkozni. Olyan jól esik, ahogy átölel és megpróbál megnyugtatni.
Hosszú percekig tart mire sikerül valamennyire lenyugodnom végre. Úgyhogy, még a kiborulás végét jelző halk pityergés közben, van időm azon gondolkodni, mit is fogok mondani, a férfinek amint újra olyan állapotba kerülök. Valamit muszáj lesz mondanom. Nem csak hogy sikerült az orra előtt átváltoznom, de még az egyszarvút is meg kellet idéznem. Mindenképp jövök neki egy magyarázattal. Csakhogy fogalmam sincs, hogy hol kezdjem. Amint újra rendesen kapok levegőt és többé kevésbé normális hangon meg tudok szólalni, egy kicsit arrébb húzódok, hogy beszélni tudjak hozzá.
-Azt hiszem tartozom neked egy magyarázattal, de nem tudom hol kezdjem.- A hangom még elég bizonytalan,a de legalább nem akadok bele a saját mondókámban. Kezdetnek ez is megteszi.
|
|
Kristóf
FRPG Guru
Posts: 354
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Centrum
Közzétéve: Nov 25, 2017 15:39:46 GMT 1
Post by Kristóf on Nov 25, 2017 15:39:46 GMT 1
Hong Kong Weekly
s12 - Yukina Lin- Semmi fontosat. A húszas éveinek végén lévő, kicsit zömök, de meglepően fürge alak. Családja nincs. Vagyis Hong-Kongban nincs. Bár egyesek azt mondják van egy kurva a Fekete Lótuszban akivel sokat hetyeg. Ez persze azért se jó, mivel az a hely a triádokhoz tartozik. Pontosabban a Fehér Lótuszokhoz. De nem úgy tűnik mint ha elfogulna abba az irányba. Talán érdemes lenne megnézni azt a viszonyúkat és ha Mr. Tongra kedvezőtlen a viszonyúk azt megszakítani. Persze semmi biztosat nem tudunk onnan. A Fekete Lótusz az ilyeneket nagyon bizalmasan kezeli. Mr. Hopkinsnak egyébként van egy kis lakása is a Centrumban. Kicsit messze innen és közel a Központi Iskolához vagy most minek nevezték át a kormányzóék. Bár ritkán van ott. Ideje többségét a nyomdában tölti. Én ott keresném. Bár elég feltűnő módon sokat legyeskedik mostanában a Victoria Hotel körül is és megszállottan be akar jutni oda. Ami a férfi személyiségét illeti. Kíváncsi. Nagyon kíváncsi és nyughatatlan. Nehezen lehet egy helyben állásra kényszeríteni azt mondják a cikkeit nem is ő gépeli le, hanem az egyik titkárnő a nyomdába amíg Hopkins fel-alá sétál mögötte. Ó és nem valami társasági ember. Ritka, hogy eljár bálokba vagy ilyen. A szombati bankettet is kihagyta. Ó és igen jól bánik a szavakkal. Ó és kicsit erőszakos ha valami fontos hírről van szó. De ennyi amit tudnod kell. Én a helyedben a nyomdában keresném. És kb most indulnék. Most még valószínűleg beengednek az épületbe különösebb gond nélkül. Ó és három naponta szeretnék egy jelentést erről a munkáról. Ha meg valami nagyon sürgős, nagyon fontos azt azonnal jelented. Érted? - Itt szigorúan méreget téged, de szeme sarkából a mestered jobban érdekli. - Nos amint megkapjuk a szokásos díjunkat el is tűnünk. – Amint kifizeted nekik a pénzt, meghajol feléd Mr. Mosley – Köszönjük. Ne feled három nap. Majd én jövők hozzád. Ezzel pedig ki is lépet a szobából. Te pedig neki állhattál készülődni. Megpróbálkozhatsz most is megkeresni Mr. Hopkinst, bár akkor jól bekellene magad bugyolálnod a ruháidba, hogy ne érjen a nap. Vagy megindulhatsz este is egy kicsit csábítóbb (Viktoriánus stílusnak megfelelően csábító. Nem egy modern estélyi ami szinte nem fed semmit). Perszer ha este mész akkor kicsit unortodox módon kell megközelíteni ezt a firkászt, ha a nyomdában van. (OOC: A következő reagod abba az altopicba írd ahova menni akarsz. Azt hiszem mindegyiknek helyszínnek van topicja(Kivéve a Fekete Lótusznak, az a Kínai Negyedek altopicba menjen). És amit a portásoknak mondasz azt írd le nyugodtan, ha a éjszaka mész a nyomdába akkor meg azt, hogyan akarsz oda bejutni. Have Fun) |
|
Kristóf
FRPG Guru
Posts: 354
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Centrum
Közzétéve: Apr 24, 2018 17:01:58 GMT 1
Post by Kristóf on Apr 24, 2018 17:01:58 GMT 1
Hong Kong Weekly
Raven - SweetHeartA két csirkefogó összenéz, majd feléd fordítják a tekintetüket. - Minden pontosan úgy történt ahogy mondtuk Elisabeth néni! – Feleli Woodlanc és társa ezt heves bólogatásokkal támogatja. Persze a két gyerek valószínűleg vette a célzást és többször összenéztek, de még mindig nem törtek meg. De mikor azt mondtad Veronikának, hogy haza kíséred a két gyerek egyből felkapta a fejét. - Szóval akkor ma nem lesz tanítás Elisabeth néni? – Woodlanc ezt széles mosollyal kérdezte, hangjából pedig rosszul megjátszott csalódottság szűrődött ki. Majd ha nem erőltetted tovább és elmondtad nekik az oktatásukkal kapcsolatos álláspontod a kettő csibész elfut és valószínűleg új heccelni valót keresnek maguknak. Mindeközben Veronica kezd egyre jobban lenyugodni. Már a kattogás sem hallatszik annyira vészesen. De mikor megkéred, hogy mutass az utat vagy, hogy egyáltalán merre lakik. Elkezd távolodni tőled. Látszik rajta, hogy nagyon nem akar haza menni. Aranyos kis arcán látszik a félelem. De végül megmakacsolja magát. Talán az eddigi segítőkész szándékod miatt. - A kikötőkhöz közel, a Centrum szélén. Meg…Megmutatom. – Valószínűleg a Viktória kikötőre gondolt. Végül bármilyen utazási módszerrel de eljutottatok a Viktória kikötő és a Centrum széléhez ahol Veronica elmondása szerint az apja lakik. Egy kicsit lepukkantabb házhoz vezet. Kicsike, a falak mállanak de még nem olyan vészesen. Tartozik hozzá egy kis kert is ahol elszáradt rózsák láthatók. A bejárati ajtó egy régi mahagóni fa ajtó. Aminek a közelébe a kislány nem halandó menni és így rád hárul a feladat, hogy bekopogj. Elsőre semmi. Másodjára is semmi és harmadik alkalomra sem történik semmi. - Talán…Elaludt volna? Szokott ilyet csinálni ha nagyon belemerül a munkába. Keveset alszik, de olyankor mélyen. Meg…Megmutatom, hol a pótkulcs a lakáshoz. – Ekkor a lány sokkal élénkebben és vidámabban megindul az egyik elhalt rózsa bokor felé. De mikor fél úton jár megszólal az ajtó nyikorgó hangon. A kicsi Veronica egy pillanatra leblokkol, a fogaskerekek kattogása teljesen felgyorsul és pillanatról pillanatra hangosabb lesz. – - Veronica? Te vagy az! Hol voltál te ebadta gyermek?! Mit mondtam neked a ház elhagyásáról? – Ekkor lép ki a napfényre a férfi. Jól öltözött, aranyozott szövésű kabátja alatt véresé és sav marta fehér ing feszül. De a legérdekesebb az arca volt. Szája helyét egy furcsa bőrből és acélból készült maszk foglalta el. Egyik szemét egy optikai szerkezet vette át.  - Azt..Azt, hogy egyedül veszélyes. - PONTOSAN! Gyere ide azonnal! - Apa! Apa! Kérlek! - SEMMI! APA! Ide jössz azonnal! - Ig…Igen. – Ekkor nagy kattogások közepette a lány megindul az apja felé. A férfi pedig védelmező mozdulatokkal betessékeli az ajtón. Majd feléd fordul. - Maga meg mit akar itt? Pénzt? Nem adtam fel még jelentést a lányért. |
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,319
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Centrum
Közzétéve: May 9, 2018 13:14:57 GMT 1
Post by Raven on May 9, 2018 13:14:57 GMT 1
Elégé fáj, hogy az egyértelmű célzás ellenére is tovább hazudnak nekem, pedig biztosan tudják, hogy tudom. Sebaj, majd később hosszabban is elbeszélgetek velük.
-Szóval akkor ma nem lesz tanítás Elisabeth néni?- Kérdezik. Hmmm… Erről meg is feledkeztem. Azt hiszem kénytelen leszek szívességet kérni egy kollégától, a két fiúra sandítok, ha szerencsém van sikerül elintéznem, hogy mára megkapják az iskola legszigorúbb tanárát, talán. Bár az nem csak egy szívesség lesz. De ez most pont jól jönne ki.
-De igen, csak valaki majd helyettesít!- Felelem végül, kedvesen mosolyogva. Miután elmentek újra Veronicához fordulok.- Most egy pár percre itt kell hogy hagyjalak, de utána vezess majd haza hozzátok kérlek.
Tényleg csak pár perc telik el, amíg visszakocogok a tanáriba és elintézem a helyettesítést. Majd vissza szaladok a lányhoz aki szemmel láthatóan egyre idegesebb, de végül csak ráveszi magát, hogy mutassa az utat. A kikötő amiről beszélt pedig feltehetően a Victória kikötő lesz.
Az iskola előtt fogok is egy kocsit, amivel sikerül eljutnunk a kikötőbe. A ház nem túl nagy és láthatott is már szebb napokat, de összességében nem tűnik olyan ijesztőnek. Kívülről. Az elszáradt rózsák ugyan szomorú látványt nyújtanak, valószínűleg már egy ideje nincs, aki rendben tartsa őket. Veronicán látszik, hogy nem nagyon akar az ajtó közelébe menni, ez meglep, de egyébként is én kopogtam volna be, és semmiképen nem hagytam volna itt egyedül. Az ajtóhoz megyek és finoman bekopogok. Semmi válasz. Végül is elég halk voltam, talán nem hallották. Bekopogok ismét, ezúttal határozottabban. Megint semmi. Bekiabálok.
-Öhm… Izé… Van itthon valaki?- Majd még egyszer bekopogok, ezúttal elég hangosan, hogy bárki meghallja.
-Talán…Elaludt volna? Szokott ilyet csinálni, ha nagyon belemerül a munkába. Keveset alszik, de olyankor mélyen. Meg… Meg mutatom hol a pótkulcs a lakáshoz.
-Rendben, remélem nem lesz baj akkor ha bekísérlek.
Mielőtt még elővenné a kulcsot, szörnyű nyikorgással kitárul az ajtó.
-Veronica? Te vagy az! Hol voltál te ebadta gyermek?! Mit mondtam neked a ház elhagyásáról?
Meglehetősen furcsa férfi lép ki az ajtón. Az a maszk rettenetesen ijesztő és persze a szem szerepét betöltő műszer sem különben. De igazán a Veronicából áradó félelem ijeszt meg. „Nyugodj meg Lizy ez a félelem nem a tiéd, talán úgy tűnik, de nem az!” De hiába hajtogatom magamnak azért mégis csak megrémiszt. Főleg ahogy a kislánnyal beszél. Biztos jó lesz, ha itthagyom. Nem, és nem is akarom.
Már szólásra nyitnám a számat de akkor.
-Maga meg mit akar itt? Pénzt? Nem adtam fel jelentést még a lányért.
-Nem, eszembe se jutott pénzt kérni. Csak aggódtam a lányért. Bemehetnék?- be kell mennem hogy beszéljek vele, habár fogalmam sincs mit kérdeznék tőle, de akkor is, biztosra kell menjek abban, hogy a lány biztonságban lesz ha itt hagyom. Ha nemet mond akkor ezt szóvá is teszem.
-Mint mondtam aggódok a lányért. Nem szeretnék semmi rosszat feltételezni, de még a vak is látta, hogy fél. Csak szeretném látni, ahogy megnyugszik. És addig beszélgethetnénk is.- (Például a fogaskerekekről vagy a maszkról, de ezeket nem mondom ki hangosan csak, ha nagyon ellenséges.)
|
|
Kristóf
FRPG Guru
Posts: 354
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Centrum
Közzétéve: May 19, 2018 14:37:18 GMT 1
Post by Kristóf on May 19, 2018 14:37:18 GMT 1
Hong Kong Weekly
Raven - SweatHeart
A férfi mikor először kéred, hogy beengedjen válaszra sem méltat, csak rád csapná az ajtót. Persze számíthattál erre és volt annyi lélekjelenléted, hogy ezt elkerüld. Mikor ott állsz az ajtóba Omnissaha mélyet sóhajt, majd elengedi az ajtót. Nem mond semmit, de úgy látszik beletörődött abba, hogy be kell téged engednie a házába. A ház belülről sem volt jobb állapotban. A nehéz ólom festék sok helyről lekopott máshol pedig teljesen megfakult és por lepte. A második emeletre vezető lépcső is termesz rágtának látszik. Bevezet téged a konyhába, ahol van egy darab egylábú asztal és két szék. A helységet a ház többi részétől csak egy függöny választja el. A falakon zöld inda díszes tapéta van, bár sok helyen már teljesen elengedett a ragasztásuk és lefelé konyulnak. Másutt pedig mintha egy vadállat tépte volna fel őket. - Bort vagy rövidet. – Teszi fel a kérdést nem túl vidám vendéglátód. Ha nem kérsz semmit akkor kirak eléd egy üres üveg poharat. Ha kértél akkor kapsz valami büdös lőrét. – Szóval miről is akar annyira beszélgetni? – A férfi még mindig nem vette le a maszkját és a mű szeme előtti nagyító is ott volt. - Mint láthatja, Veronica jól van. Egy kicsit izgatót és fél. De csak azért mert tudja, hogy lefogom teremteni a sárga földig. Melyik gyermek ne félnek ilyenkor? Ne tán attól tart, hogy kezet emelnék rá? |
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,319
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Centrum
Közzétéve: May 21, 2018 23:06:19 GMT 1
Post by Raven on May 21, 2018 23:06:19 GMT 1
A férfi persze nem nagyon szeretne beengedni, ahogy az várható is. De sikerül a vállamat neki vetve megakadályozni hogy rám zárja az ajtót, így bemehetek.
Befelé menet még nem felejtek el bemutatkozni a házigazdának.
-Öhm… Elizabeth Heart vagyok Gróf Heart lánya.- Nem biztos, hogy ezt feltétlenül hozzá kellet volna tenni, de ha zavarban vagyok mindig hozzá teszem.
A ház belülről még szomorúbb képet fest. Még soha életemben nem voltam ilyen helyen, egy kicsit ijesztő is. Másrészt rossz érzés, hogy ezt látom. Képmutatónak érzem magam, csak azért mert én sosem voltam szükségében semminek. De valahogy nem tudom le venni a szememet a házról akármennyire is elszomorít.
-Bort vagy rövidet?- Úgy elbambultam.
-Öhhm…-Pillantok rá zavartan és egy kicsit el is pirulok.- Nem iszom köszönöm. Tea van eset..leg.- Talán nem volt a legjobb ötlet teát kérni hiszen… hiszen… még sosem kértem férfitól teát… főleg olyantól aki nem az én szolgálatomban állt. Lehet nem volt udvarias. nem tudom.- Vagy egy pohár sima víz.- Változtatok inkább.
-Mint láthatja Veronica jól van! Egy kicsit izgatott és fél. De csak azért mert tudja, hogy le fogom teremteni a sárga földig. Melyik gyerek ne félne ilyenkor? Ne tán, attól tart hogy kezet emelnék rá?
-Természetesen nem… Én... Csak aggódtam, és szerintem, nem kéne vele kiabálnia emiatt. Mármint, igaz, hogy hibázott, de hát gyerek. Melyikünk nem hibázik ennyi idősen? De annyira megrémült és csak maga van neki…Szóval… Talán… Nem kéne kiabálni a vele. Csak ezt akartam mondani.- Ezután ha kapok valamit abba bele is kortyolok, majd így folytatom, ezúttal sokkal tapintatosabban, mint kint az ajtóban.
-Egyébként visszatérve azokra a fogaskerekekre… Miért?... És hogyan? Nekem úgy tűnik, hogy nagy fájdalmat okoznak neki. De nem hinném hogy maga csak úgy kedvtelésből bántaná.- Nézek rá és közben igyekszem felerősíteni az empátiám, nehogy nagy bakot lőjek. Majd zavaromban elpirulva még hozzá teszem.- Elnézést, ha tapintatlan vagyok a kérdéseimmel, tényleg nem rossz szándék vezet.
|
|
