Bratti
Szerepjátékok Császára
"Ez a világ kegyetlen... De egyben gyönyörű is." - Mikasa Ackerman
Posts: 914 
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Bratti on Mar 25, 2016 1:49:33 GMT 1
http Türelmesen várom, hogy elsétál, de aztán mégis visszafordul. Állom Kami tekintetét. Amiket mond, azonban nagyon megrendít. Alig bírom kivárni, hogy elmenjen. Mire végre hátat fordít, és belép az ajtón, már erősen zihálok. Remegő kézzel érintem meg a sálat, majd az arcom elé húzom. Nem lehet… Nem mondott igazat… Nem is ismeri Eren-t… Ő nem így gondol rám… Ugye? Vagy mégis? Hiszen honnan tudnám, hogy valójában mit gondol. Lehet, igazából már elege van belőlem, hogy folyton meg szeretném védeni. Pedig sosem azért tettem, mert gyengének tartottam. Csak természetesen jött, hogy így kell tennem. Hiszen erre tettem fel az életemet. Hogy megvédem bármi áron. De valójában sosem gondoltam bele, hogy ő mit érez. Azt hittem, azért hárítja, hogy ne nézzék bénának, hogy egy lánynak kell megvédenie. De mi van, ha nem így van? Nem tartom magamat annak az egyetlen személynek, aki meg tudja védeni. Hát így látszana kívülről? Valóban úgy tűnik, hogy lenézem, hogy egy gyenge, senkinek látszik az én szememben? Nem lehet… Teljesen össze vagyok zavarodva. Betámolygok az ajtón, és végighallgatom a parancsnokot. Érdekes, de úgy ahogy felfogom, mit mond. Amikor Eren-t kéri meg, hogy majd át kell változnia, akkor felé kapom a fejem.
- Eren, biztos vagy… - Elharapom a mondatot, és elkapom a fejem. Pontosan erről beszélt Kami… Szörnyű vagy, azt hiszed, még kis gyerek? Egyedül is tud döntést hozni, te nem ítélkezhetsz felette. Se az anyja, se a nővére nem vagyok… Ezt ő mondta. Hogy nem jöttem rá korábban? Hiszen annyira egyértelmű volt, hogy már egyáltalán nem kötődik hozzám. Amint vége a megbeszélésnek, először egy fájdalommal teli pillantást küldök Eren felé. Legalább elmondhatná, hogy ne szenvedjek annyit. Bár változna a helyzet, ha megtudnám? Nem. Nincs hova, kihez mennem. Csak ő van nekem, persze, hogy vele maradnék, és tenném, amit eddig. Ez már csak így van… Felpattanok, de megszédülök, és a mellettem álló két emberbe, azaz Eren-be és Jean-ba kapaszkodom. Ezt így nem bírom tovább… Még mindig zaklatottan Eren elé állok, majd mélyen a szemébe nézek.
- Miért nem mondtad el?! – Ekkor könnyes lesz a szemem, de nem túl hangosan folytatom. - Miért nem mondtad, hogy már gyűlölöd, hogy folyton veled vagyok, és védeni próbállak? Azt hittem… Azt hittem, hogy te is természetesnek veszed azok után, amit értem tettél - Érintem meg a sálat, hogy értse, miről beszélek. - Amikor leszóltál, hogy hagyjalak, elkönyveltem annak, hogy nem akarod, hogy többiek gyenge, béna kisfiúnak nézzenek. De sosem mondtad, hogy emiatt képes lennél elidegenedni tőlem… - Itt már nem bírok a szemébe nézni, helyette inkább másfelé nézek. A szemem megakad a közelben álló Jean-on. De mikor a szemébe nézek, még egy kétségbeesett, összetört pillantást láthat, de róla is elkapom a tekintetem, és mielőtt még kínosabb helyzetbe hoznám magamat, szó nélkül hátat fordítok, és egyenesen a fürdőszoba-szerű helyiségbe megyek, majd bezárnám az ajtót, de persze a zár már régen elromlott. Annyiban hagyom, majd a maszatos tükör elé lépek, és megtámaszkodom a mosdókagylóban. Szörnyen festek. Hát igen, a csata óta nem igazán volt időm rendbe szedni magamat… A pillantásom a sálra esik, és összeszorul a szívem. Az egyetlen ember, aki igazán fontos az életemben, valószínűleg már nagyon unja, amit teszek. Hogy juthattam el idáig? Még mindig zihálok. Sírni lenne kedvem, de nem tudok. A kezembe temetem az arcom. Szörnyen mérges vagyok magamra. A mosdó szélére csapok az öklömmel. DŐLT Ezzel mit is értél el? Semmit… Gratulálok. Szedd már össze magadat! Mint amikor Anya és Apa meghalt… Igen… Mintha elvesztettem volna még valakit. Most is a nulláról fogom kezdeni? Most nincs más, akiért majd küzdhetek… De akkor mi értelme az életemnek? - Fontolgattam, esetleg itt és most végzek magammal, de túl gyáva vagyok hozzá, illetve hogy dühömben betöröm a tükröt, de akkor megsebesülnék, és csak hátráltatnám a munkát. Helyette inkább előveszem az egyik pengém, majd a bal kezem belső részét, és egész egyszerűen belekarcolom azt, hogy: KÜZDJ! Szerencsére egyáltalán nem fáj, és csak kicsit vérzik, csak a betűk lesznek azok, de az biztos, hogy holnap már vörös lesz, és jól fog látszódni. Nem is gondoltam volna, hogy ilyen fájdalommentes lesz. Mindig hideg fejjel kell gondolkoznom, nem szabad így kiakadnom. Ez egy jel, hogyha ránézek, mindig megnyugodjak. Remélem, ez örökre a bőrömön marad egy jelként, hogy ne adjam fel... Ezután, ha még senki nem tört rám, akkor a tükörben szemlélem magamat, megmosom az arcom és a sebeim, majd fokozatosan nyugszom meg, de még várok egy kicsit, hogy lenyugodjanak a kedélyek. |
|
Dogorn
FRPG Guru
"I have respect for people who live a fulfilled life."
Posts: 565 
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Dogorn on Mar 25, 2016 12:36:04 GMT 1
i.imgur.com/Ng4Mjbv.jpg Eren elgondolkodott. Pixis minden szavával egyetértett. ~ Ha mi nem leszünk rá képesek, akkor senki! Mindent meg kell tennünk a győzelem érdekében! Ez most nem csak rólunk szól... Hanem az egész világról! Mikor bólintott Pixis kérdésére, hallotta, hogy Mikasa szólni akart, de végül félbehagyta a mondanivalóját. Eren rögtön rávágta. - Igen! Biztos... - Nézett a lányra összeráncolt szemöldökkel. Mikor a lány hirtelen fölállt és megszédült, Eren és Jean megtartották. - Mikasa! Jól vagy? - Kérdezte miközben fölállt. - Mit miért nem mondtam el? - Nézett megszeppenve a lányra, aki elmagyarázott mindent, majd elviharzott egy másik szobába. Eren nem értette, hogy pontosan mi történhetett, de egy gyanakodó pillantást vetett Kamihoz. Odaállt a csukott ajtó elé és beszélni kezdett. - Mikasa... Én sose lennék képes elidegenedni tőled... Bejöhetek? Hallasz? - Mondta, majd bekopogott, de amint hozzáért az ajtóhoz, lassan kinyílt, a rossz zár miatt. Lassan belépett és behajtotta maga mögött az ajtót, majd neki támaszkodott. - Mikasa, én nem tudom, hogy mit mondjak... Én nem szeretem ha velem vagy. Te is és Armin is. Nélkületek valószínűleg magányos lennék. És mi mind vigyázunk egymásra. De nem csak mi hárman, hanem az egész csapat. Láttad, ahogyan Armin megölte azt az embert? Nem azért tette, mert féltette volna az életét. Jean és Kamilla életéjért aggódott... Itt mindnyájan áldozatokat hozunk egymásért... Viszont abban is valami, hogy gyengének érzem magam melletted. Mindig is úgy akartam teljesíteni, mint te, vagy még jobban. E-miatt szánalmasnak éreztem magam. És az állandó védelmed miatt is... Mi mind vigyázunk egymásra... Neked is ugyan úgy szükséged van ránk, mint nekünk, nekem rád. De arról szó sincs, hogy nem vagyok szívesen veled, vagy elidegenednék tőled! Szóval... - De ekkor meglátta, hogy tiszta vér a lány karja. - Te... Te meg mit csinálsz?! - Odarohant és megragadta a kezét. - Küzdj... - Mondta halkan és lassan elengedte a karját. A fiú kezére is ráfolyt a vér. - Ekkor belökte Jean az ajtót, belépett és ingerülten szólt. - Mi folyik itt?! - Aztán meglátta, ahogyan össze van vágva Mikasa karja és Eren keze is véres. - Te utolsó rohadék! Megmentünk erre ezt teszed?! - És innentől kezdve a két fiú értelmezhetetlenül üvöltöztek egymásnak, majd püfölni kezdték egymást.
|
|
Martha
Lelkes fórumozó
Everywhere I go...
Posts: 56
|
Post by Martha on Mar 25, 2016 12:58:23 GMT 1
Martha még a lován ülve levette a köpenyét és a nyereg mögé rakta megint. Aztán leszállt a lóról és mivel nem ismerte a föld alatti várost, ezért levette a katanáját, ami a nyereg oldalához volt fogatva. Régi emlékek kötik ahhoz a kardhoz. Leginkább rosszak, de van köztük néhány jó is. Ezt a katanát még kisebb korában kapta, még mielőtt katonának állt volna. Sötét idők voltak azok. Abban az időszakban reménykedett, hogy újrakezdheti az életét, miután elvesztette a családját. Eleinte jól is kezdődött, mert egy idős ember befogadta és megtanította a kardforgatás fortélyaira. Megtanította, hogyan tudja kizárni a világot miközben harcol. Megtanította...hidegvérrel gyilkolni. Igaz, hogy Martha nem szerette használni éles helyzetekben, de egyszer mégis kellett. Akkor, amikor a régi "jó barátja" és pár társa visszatért, hogy a második esélyét is elvegyék. Martha utált visszagondolni a múltjára. Minden erejével próbálta elfelejteni, de ez nem egy könnyű feladat.
Na szóval, Martha tartott a föld alatti várostól, de egyben kíváncsi is volt, mert még sosem látta és nem is nagyon hallott róla. Egész lefele vezető úton össze-vissza forgolódott, hogy felmérje a helyet. Eleinte szépnek találta, de amint beértek a városba megváltozott a véleménye. Körbenézett, de mindenhol nyomor...és kosz. Nem tudta elhinni, hogy Levi egy ilyen mocskos helyen élt tisztaságmániás létére. Amint meglátta a véres kezű, pénzt szorongató késes férfit a katanájához nyúlt a biztonság kedvéért. Majd ránézett Kyle-ra és látta, hogy valaki épp megfogta a köpenyét és pénzt kért tőle. Marthanak veszély érzete volt azzal az emberrel kapcsolatban, ezért megfogta Kyle karját és arrébb húzta.
-Vigyázz az itteniekkel. Nagyon nem szimpatikusak nekem. Lehet, hogy valamilyen betegséget terjesztenek vagy meg akarnak ölni.-suttogta a társának. Már egy jó ideje ballagtak az utcán előre, ezért odament a hadnagyhoz.
-Levi hadnagy! Most pontosan hova is megyünk? Van egy adott cél vagy csak kóválygunk össze-vissza hátha megtaláljunk a kadétokat?
|
|
kylenorthon
Lelkes fórumozó
Dolgok történnek.
Posts: 93
Elfoglaltság: Elfoglalt
|
Post by kylenorthon on Mar 25, 2016 13:23:01 GMT 1
Elindult lefele a lépcsőn. Látta Martha katanáját, de nem kérdezett rá, hogy minek egy pár penge mellé egy harmadik. Látta már nála korábban is, valami fontos emlék lehetett a számára.
Ahogy leértek a sötétbe, egy pillanatig csak arra tudott gondolni, hogy ez a hely gyönyörű... de csak egy pillanatig. Eltelt még fél perc, és megérezte a szagot, aztán feltűnt neki a mocsok, a nyomor, a szenvedő emberek. A hadnagyot fürkészte, hogy le tudjon húzni róla valami érzelmet. Ez persze szinte lehetetlen volt. Levi mindig olyan volt mint egy szelence. Többszáz kulcs sem volt elég hozzá, hogy kinyisd.
Közel maradtak egymáshoz, és ahogy az egész helyzet gondjai kavarogtak Kyle fejében (meg az agyrázkódás) egyszercsak valaki megállásra kényszerítette. Hátranézett és egy sovány, koszos, földön kúszó ember kapaszkodott a köpenyébe és pénzért könyörgött. Először nem tudta mit kezdjen vele... sajnálta, de ha pénzt adott volna egy embernek, annyi erővel adhatott volna mindnek. Körbenézett és meglátott egy másikat, aki egyik kezében egy véres kést, másikban egy kevés véres érmét szorongatott. ~Ha pénzt adnék ennek az embernek, az biztosan azonnal leszúrná...~ Amúgy sem tervezett fizetni nekik, akkor sem, ha szánalmat érzett irántuk. Vett egy nagy levegőt és éppen indult volna, mikor valaki megragadta a karját és odébbhúzta. A sánta koldus elterült a mocsokban. Kyle nem nézett többet hátra. Csak akkor vette tudomásul ki húzta el, mikor az megszólalt. Meglepetten hallgatott.
- Igen... Köszönöm... - mosolyodott el halványan, és kissé zavartan érezte magát, hogy magétól miért nem vlolt képes hamarabb elindulni. ~Szedd már össze magad...~
Aztán Martha rákérdezett a hadnagyra. ~Valami célnak biztosan lennie kell... talán a hadnagy azt is tudja, pontosan merre keresse őket.~
|
|
Aria
Szerepjátékok Istene
Szeresd ellenségeidet! Azzal kergeted őket az őrületbe.
Posts: 1,043
Elfoglaltság: Elfoglalt
|
Post by Aria on Mar 25, 2016 15:56:21 GMT 1
~Semmi nem változott. Az egész hely rohadtul ugyanolyan. Otthon, édes otthon~ állapítja meg szarkasztikusan Levi, miközben továbbra is kifejezéstelen arccal néz maga elé. Facsarja az orrát a bűz, de igyekszik kirekeszteni... Éppen elég zavaró tényező van így is. Végigfuttatja a tekintetét a koldusokon, de nem tesz megjegyzést.
"Több pénzt adtál neki."
"Rossz a lába. Ez az utolsó fizetése, így nem tudja folytatni. Talán futja egy jó orvosra."
"Anyád is ilyen volt, nem?" - bólintás - "Akkor is túl sokat adtál. Tudod, mennyire kevés a pénz."
"Mennyi kell még, hogy elszabaduljunk innen?"
Levi lehunyta a szemét, és úgy próbálta száműzni az emléket. Martha kérdésére hátrafordult, és beszélni kezdett.
- Nem terveztem körbe-körbe járni. - morogja. - A város rendelkezik kisebb központokkal, közel a feljárókhoz, feltételezhetően a kadétok ezeken a területeken rejtőztek el, egyrészt az időhiány miatt, másrészt valószínűleg nem akartak lehetőséget biztosítani, hogy felismerjék őket. Ráadásul itt gyorsabban hírt kaphatnak a felszínről, könnyebben megtudhatják, mikor csillapodtak le a kedélyek, és mikor lesz lehetőségük feljutni. A feljárókat mindig szigorúan őrizték, és ha lejutottak, minden bizonnyal ismernek valamilyen titkos utat... azonban azon keresztül is, ha felmennek a felszínre, a katonai rendőrség karjaiba rohannak, amit most aligha akarnak. - elgondolkozik. - Javasolnám a szétválást, hogy könnyebben áttekinthessük a területet, de kétlem, hogy szerencsésen venné ki magát. A várost csak én ismerem elég behatóan, hogy tudjak tájékozódni, térképet pedig nem árusítanak túl sokan. A manőverfelszereléssel szerencsére gyorsan tudunk haladni, így nagy távolságokat megtehetünk rövid idő alatt, egy kis területen belül pedig már szétválhatunk.
Fejben összeillesztette a város darabjait. Meglepte, az emlék mennyire élénk még... pedig sokért nem adta volna, hogy elfelejtse, most groteszk módon hálás volt érte. Tudta, merre vezetnek a leggyorsabb utak, sok helyen még az olyan levágásokat is fel tudta idézni, ahol annak idején egérutat nyert egy csapat katonai rendőr elől. Több mint huszonöt évig élt odalent... beleivódtak a tudatába ezek az információk, és hiába is próbálta volna kitörölni őket.
- Induljunk. Ne hagyjátok, hogy eltereljék a figyelmeteket, nem vesztegethetjük az időt.
|
|
Mayu
Lelkes fórumozó
Posts: 45
|
Post by Mayu on Mar 25, 2016 18:53:43 GMT 1
img09.deviantart.net/8d0d/i/2013/248/8/0/anime_girl_with_a_rapier_by_iamecchi-d6l68o7.png Figyelte, ahogy Pixis feláll és elsétál az ablakhoz. Habár egyetértett azzal, hogy a város sűrű lakossága miatt könnyebb lesz elvegyülniük, de a lakást illetően kételkedett. ~ Katonaként úgy gondolom, hogy a saját emberi érzelmeinket hátrahagyva kell cselekednünk. Persze ez nem mindenkinek megy, de attól lesz valaki kiváló, ha ezeket mind félre tudja tenni, és eleget tesz a parancsoknak. Továbbra sem hiszem, hogy ez lenne a tökéletes búvóhely, de nem kérdőjelezhetem meg újra a parancsnokot. ~ sóhajtott egyet, mire Pixis megfordult és a szemeibe nézett. Kicsit felháborította, amiket az úr mondott, de mikor Erent említette kissé megnyugodott. ~ Még hogy ellenszegüljek? Természetesen folytatom, akár mi is történjen, de azt hittem világos, hogy túl kevesen vagyunk… Hát persze. Eren! Teljesen kiment a fejemből, hiszen őt is használhatjuk. De vajon tudni fogja kezelni azt a hatalmas erőt? ~ a fiúra néz ~ Várjunk csak, ha az előbb azt mondta a parancsnok, hogy már többször látták a nőstény óriást ugyanazon az útvonalon, feltételezhetjük, hogy már jobban kitapasztalta az erejét, mint Eren. ~ elgondolkozott, mire felnézett Pixis a kezét nyújtotta a felszerelése felé. Lecsatolta magáról és átnyújtotta az úrnak, aki elővett pár apró szerszámot és elkezdte megjavítani.
Mayu Mikasa hangjára kapta el a fejét. Megérintette a dolog, hiszen tudta, hogy megbántotta Kamit a hasonló cselekedeteivel. ~ Egyikőnk sem gondolja, hogy gyengék vagytok, de mégis jobban éreznénk magunkat, ha nem keverednétek bajba. ~ Kamillára nézet, aki a sarokban álldogált a falnak támaszkodva. Mikasa elrobogott Mayu mellett és bezárkózott az egyik helyiségbe. ~ Ez így nem mehet tovább. Három nap múlva így mind odaveszünk, ha nem szedjük össze magunkat. Mikasát inkább magára hagyom, most nyugalomra van szüksége. ~ hátranézett a vállai felett, a zárt ajtóra ~ Kaminak el kell mondanom valamit. ~ Beleharapott a száraz ajkaiba és elindult a lányhoz.
- Hé. – mellé sétált, és ő is nekidőlt a téglafalnak. – Ne haragudj, hogy nem hittem benned, ennyi éven keresztül. Te okos vagy és bátor, nem kell neked senki segítsége. De ugyanakkor nem akarom elveszíteni a bajtársamat. Ha te nem lettél volna, képtelen lettem volna kiiktatni a legelső óriásomat, szóval köszönöm. Legközelebb nem borulok ki, bármi történjen, megígérem. Meg fogok bízni a képességeidben, de neked is meg kell ígérned nekem valamit! Nem becsülheted túl magad, ezzel mindenféle magánakciókra célzok. Most nem is konkrétan rád gondoltam, de ilyesmi sose jusson az eszedbe, jó? Nem szégyen segítségre hagyatkozni, hiszen én sem tudnék egyedül leszedni egy rendellenest. Persze az idő múlásával egyre jobbak leszünk és akkor már semmi nem állíthat meg, igazam van? – félve rámosolygott Kamillára, remélte ezzel sikerült kiegyenesíteni a nézeteltérésüket.
Eren már egy ideje bent volt Mikasaval, de ekkor Jean berúgta az ajtót, a következő pillanatban már csak az ordibálást lehetett hallani. Mayu kifejezetten utálta a hangoskodást ezért rájuk kiáltott, hogy az ő hangja se vesszen el. – Elég legyen már! Mi a jó büdös fenét csináltok? – Nem tűnt úgy, hogy ez hatott volna, de legalább az ordibálás abbamaradt, habár a két fiú egymásnak rontott és verekedésbe kezdtek. Mayumi csak legyintett egyet, inkább próbálta magát elfoglalni valamivel.
Sasha és Christa már kint őrködtek, Pixis Mayu felszerelését bütykölte, így Mayu elindult körbenézni a házban. ~ Ha már mást nem tudok csinálni, legalább nézelődjünk. ~ Kinyitotta az összes szekrényt és kihúzta az összes fiókot. ~ Sehol semmi… Mi ez… Tisztítószerek? ~ Ezzel mérgesen becsapta a szekrényajtót. ~ Halálra fogom magam unni, itt semmi használható dolog sincs. Vagyis de, ha nagyon unatkozunk kitakaríthatjuk a lakást. Ah, szuper. ~ fáradtan lehuppant egy székre és az utolsó éjjeliszekrénnyel szemezett. ~ Vajon megéri tovább kutakodnom? A többiek most biztos kíváncsiskodónak tartanak, végül is semmi jogom nincs hozzá, hogy mások dolgai közt turkáljak. ~ Ezzel felállt és leguggolt a szekrény elé. ~ Most már úgyis mindegy… ~ lassan kihúzta a fiókot és belekukkantott. Egy rajzot talált benne, ami három fiatalt és egy madarat ábrázolt. A kismadár éppen kirepült a lány alak kezéből, a felszín felé. Aláírás nem volt rajta, csak egy „i” betűt vélt felfedezni a lap szélén. Mayu halkan felsóhajtott. ~ Tudom, hogy nem szabadna, de olyan szép. Úgysem hinném, hogy bárkinek hiányozna, ha így itt hagyták. ~ Óvatosan összehajtotta a rajzot és becsúsztatta a kabátja zsebébe.
|
|
Bratti
Szerepjátékok Császára
"Ez a világ kegyetlen... De egyben gyönyörű is." - Mikasa Ackerman
Posts: 914
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Bratti on Mar 25, 2016 19:26:29 GMT 1
http Az ajtó mögül hallom Eren hangját, miközben lassan befejezem az alkotásom. Nem fog benyitni, miért is tenné? Mégis csak egy fürdőszobában vagyok… Egyre jobban szédülök, és most már teljesen összezavarodtam. Szóval nem utál? De akkor…? Most csak nyugtatni próbál? Hallom, hogy nyikorogva nyílik az ajtó, majd Eren belép, és nekitámaszkodik, ezért gyorsan a kezemre rántom az ingem, hogy takarja. Hiszen annyira nem vérzik. Összeráncolt homlokkal hallgatom, még mindig nehezebben lélegzem. Mi van veled, Mikasa? Mióta a késsel leszúrtad azt az embert, nem estél ennyire szét. Még a titánoktól sem… Akkor ez most mi? Azonban, amikor azt mondja, hogy nem utál, felcsillan a szemem.
- Én is csak miattad lettem és vagyok ilyen elszánt – legyintek egyet. Lassan múlik a szédülésem. Akkor tévedtem volna? – És tudom, hogy valószínűleg nekem nagyobb szükségem van rád, mint fordítva. Ezzel tisztában vagyok, de nem zavar. Inkább legyen így, minthogy ellökj magadtól. De Eren, ha így éreztél, miért nem szóltál? Mert én nem vettem le, hogy téged ez ilyen rosszul érint. Azonban, ha ilyen fájdalommal jár neked, akkor hogyan tehetnélek boldoggá? – kérdezem, majd lassan felállok, és kinyújtom felé a kezem. Látom, hogy a szeme megakad a kezem egy bizonyos pontján. Odakapom a fejemet, és látom, hogy az ingem anyaga már teljesen átázott a véremtől. Nem is vérzett ennyire… Akkor miért pont most?! Megpróbálom elhúzni előle, de megragadja a karom, és felhúzza róla az anyagot. Látom a szemében a döbbenetet. A szokásosnál is jobban elsápadok, amikor lassan kiejti a szót, majd leengedi a karom. Mintha engem hagyott volna ott… A keze is tiszta vörös lett, nem tudom, mikor indult meg ennyire a vérzés, de amikor csináltam, még nem tűnt ilyen „súlyosnak”. Eren felé lépek. Az előbb ellökted magadtól, most mégis visszajött, erre megint eltaszítod?!
- Eren, kérlek… - Kezdem kétségbeesve, miközben egyre közelebb lépek hozzá, de ekkor kivágódik az ajtó, és őszintén megdöbbenek, amikor Jean lép be. – Jean?! – kérdezem hitetlenkedve. Aztán olyan gyorsan történnek a dolgok, hogy először fel sem fogom. Mit keres itt? És ő is meglátja a kezemet, hiszen még nem húztam vissza rá a pólómat. Na ne… Bár azért jól esik, hogy így gondoskodik rólam, bár ez nem az, amit ő hisz. Amikor neki esik, nagy szemeket meresztek, majd gyorsan a sebemre rántom a pólót. Mindkettejüknél megpróbálok hangosabban beszélni, de nem sikerül. Aztán kivárom a megfelelő alkalmat, amíg nem préselődnek egymáshoz, és kettejük közé férkőzöm. Közben olyanokat kiáltok, hogy „Hagyjátok már abban!” meg „Mindenki ide fog jönni a kiáltozásotokra…” és „Jean, ezt nem Eren tette! Semmi köze hozzá!” Mikor már kettejük között vagyok, a tiszta kezemet Eren mellkasára, a sebeset pedig Jean mellkasára teszem, majd először Eren-re nézek, aztán Jean-ra, de egyikük sem figyel rám. Rajtam keresztül is kiabálnak, és továbbra is egymást ütik, ahol érik. Francba már… Semmit nem érek el, persze, ha egészséges lennék, akkor már rég véget vetettem volna ennek… Hallom Mayu kiáltását is, de nagyon remélem, hogy nem lép be ebbe az őrültek házába. Csak nem hagyják abba… Ekkor azonban egy harmadik alakot látok flegmán belépni az ajtón, majd lazán nekidőlt a falnak. Kami volt az. A hímneműeket egy lekicsinylő tekintettel díjazta. Kétségbeesve tekintek felé Jean karja alatt, hogy segítsen őket helyre rakni.
|
|
Kami
FRPG Guru
Posts: 285
|
Post by Kami on Mar 25, 2016 21:34:44 GMT 1
Kami miközben hallgatta Pixis parancsnokot, a cipője orrát bámulta. Nem nézett fel, főleg azért mert most nem érzett késztetést, hogy mások szemrehányó tekintetét állja. Azzal egyetértett, hogy a föld alatti városban nagyon jó az információáramlás, abban viszont nem, hogy itt nem fogják őket keresni. Emellett teljesen abszurd dolognak tartotta, hogy ennyien el tudnának bánni a nőstény óriással. Eren erejében pedig méginkább kételkedett. Tekintetét a szédelgő Mikasára emelte. Csak annyit látott, hogy mond valamit Erennek, aztán bezárkózott a fürdőbe. ~ Úgy látom teljesen félreértette amit mondtam neki. Hagyom lenyugodni egy picit, utána megyek és bocsánatot kérek. ~ Eren pillantását állta, utána azonban a mellé álló Mayura figyelt fel. Csendben végighallgatta, majd egy apró mosoly jelent meg az arcán.
- Ne magadból indulj ki tökfej! Szeme sarkából Mayura pillantott, szeme huncutul csillogott. – Én nem szoktam meggondolatlan lenni, és túlbecsülni sem szoktam magam! – Kihúzta magát. – Igen, igazad van, minket senki sem állíthat meg. – Odalépett Mayu elé, és megpöckölte a homlokát. – Baka! – Felfigyeltek Eren és Jean hangos szóváltására. Amint látta, hogy Mayu üvölteni készül befogta a fülét. Látta, hogy barátnője nemigen akar beleavatkozni a dolgokba, és elment felfedezőútra a kis házikóban. Kami mosolyogva figyelte, majd a fürdő felé vette az irányt, ahonnan dulakodás hallatszott ki. Kami már messziről látta, hogy Jean és Eren ölik egymást, Mikasa kétségbeesetten próbálja leállítani őket. Kami szépen, higgadtan belépett a helyiségbe, az ajtófélfának támaszkodott, karjait összefonta a mellkasa előtt, és az egyik lábát keresztbe rakta a másik elé. Egy ideig így figyelte lekicsinylően a két idiótát, majd Mikasa segélykérő arcát látva vett egy mély levegőt.
- Fejezzétek már be, hülyegyerekek! – ordított a két fiúra. Ha erre abbahagyták, akkor csak intett a fejével, hogy húzzanak kifelé, ha nem, akkor közéjük lépett, és rálépett a lábukra, és falhoz vágta mindkettőt. Meglátta Mikasa véres kezét is. – Tökkel ütött fehérnép! Ahelyett, hogy egymást ölnétek, Mikasa kezét kellett volna ellátni. Most húzzatok kifelé, és odakint rendezzétek le a nézeteltéréseteket! – Szemei villámot szórtak, ellentmondást nem tűrő hangon beszélt (mint az anyukája szokott vele).
|
|
Dogorn
FRPG Guru
"I have respect for people who live a fulfilled life."
Posts: 565
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Dogorn on Mar 25, 2016 23:29:39 GMT 1
Eren és Jean továbbra is verekedtek, szinte meg se hallották a többieket, még Kamilla próbálkozása se használt, csak annyit ért el vele, hogy véletlenül fellökték. Ebben a pillanatban lépett be Pixis is, de ne szólt egy szót sem, csak megállt az ajtóban. Felsegítette Kamilla-t és kíváncsian várta, hogy mikor veszi végre észre, hogy ő is jelen van. Mikor Eren bevitte volna a következő ütését, meglátta a parancsnokot és leengedte a kezét. Ekkor Jean is észhez tért. Mind a ketten kihúzták magukat és várták a fejmosást. - Nos nem tudom, hogy milyen nézeteltérésetek adódott, de ne így tisztázzátok a dolgokat. Hiszen kiverheted Eren összes fogát, neki úgy is vissza fog nőni. Nincs lehetőségünk ismét főzőversenyt hirdetni. - Pixis Jean-nek dobta a kulacsát. - Béküljetek ki és ha lehet, ne öljétek meg egymást legalább addig, amíg meg nem mentjük az emberiséget. - Jean meghúzta a flaskát, de azzal a lendülettel ki is köpte. Aztán Eren is a kezébe vette. Ő már félve kortyolt bele, de a kulacs tartalma így is a földra került. A parancsnok kivette a fiú kezéből a flaskát és visszament folytatni a munkálatokat Mayu felszerelésén. - Legközelebb nem kaptok belőle... Ez az utolsó adag és ti kiköpitek... Inkább verekedjetek még is csak! - Nevetett. - Ha javasolhatok valamit, akkor egyétek el magatokat holnapra... Pihenjetek amíg megtehetitek.
|
|
Mayu
Lelkes fórumozó
Posts: 45
|
Post by Mayu on Mar 27, 2016 15:37:44 GMT 1
img09.deviantart.net/8d0d/i/2013/248/8/0/anime_girl_with_a_rapier_by_iamecchi-d6l68o7.png Miután lecsendesedtek a dolgok Jean és Eren között, Mayun és Kamin volt a sor, hogy kint őrködjenek. Amint kilépett az ajtón megcsapta az éjjeli hideg levegő, a föld alatt így is hűvösebb volt, mint odafent, nem is volt ehhez hozzászokva. Maga köré fogta a köpenyét és nekidőlt az ajtófélfának. Egyikőjük sem szólt egy jó ideig, Mayu fejében csak a küldetés és édesanyja utolsó mondatai zúgtak. ~ Csak a saját képességeidben bízhatsz… Most vajon mit csináljak? Nem hiszek abban, hogy felülkerekedhetnénk azon az óriáson. Mit kéne tennem? Nem szállhatok ki, hiszen az nem én lennék. Küzdök addig, amíg lehet, de mégis erősen kételkedek ebben. ~ gondolatait a mögötte lassan kinyíló ajtó szakította félre. Megpördült, ekkor Mikasával szemben találta magát. – Hát te? Nem alszol? – bámult kérdőn a lányra.
Mindenki borzalmas dolgokon ment keresztül a napokban, így érthető volt miért esik nehezére elaludni. Mayumi úgy érezte Kamillában és Mikasában nyugodtan megbízhat, de az anyjával való találkozást még egyikőjüknek sem akarta elmondani. De kíváncsivá tette, vajon mit gondol Mikasa a megbízással kapcsolatban. Kihasználva az alkalmat, hogy csak hárman hallják megkérdezte a két lány véleményét is. – Nem akarok gyávának hangzani, de nem fér a fejembe, hogyan tervezi ezt a parancsnok. – Beleszívott a csípős levegőbe és hangosan kifújta. – Szerintem kivitelezhetetlen ennyi emberrel elfogni egy óriást, pláne, hogy ez a valami nem is átlagos titán. Tudom, hogy Erennel az oldalukon valamivel előrébb vagyunk, de az már csak a szerencse kérdése melyikük fog győzedelmeskedni a harcban. Készen állok a halálra, de pontosan miért is halnánk meg? Ha mind odaveszünk, mind feleslegesen vesztünk oda, ugyanis semmivel sem lennénk előrébb. – Ebbe belegondolva még inkább visszakozott a parancstól. Meghallgatta mindkettőjüket, ha szóltak hozzá, és ha egyetértenek, akkor helyeslően bólintott.
Mikor lejárt az ő idejük, Mayu rögtön beleugrott az egyik ágyba, és a nyakáig húzta a takarót. ~ Végre kicsit felmelegedhetek. Jó éjszakát Anya. Jó éjt Apa. Jó éjt Bátyó. ~ a plafonra meredt, majd kinézett a mellette lévő ablakon. Ugyanolyan sötét volt kint, mint bent, ha nem sötétebb. ~ Valóban borzalmas ez a hely… Anya megígérem, hogy kihozlak innen. ~ ezzel behunyta a szemét és elaludt.
Egy vékony magas nő és egy erős férfi álltak egymás mellett szalutálva a rendőrségi egyenruhájukban. Előttük alakok járkáltak, akiknek be nem állt a szájuk. A két felnőtt kifejezéstelen arccal meredtek egy pontra, senki szemébe nem néztek. Hirtelen az egyik alak megállt és rájuk ordított, de ők mozdulatlanul egy helyben maradtak, akárcsak két oszlop. A sötét alak beidegesedett, a következő pillanatban pedig pisztolyt fogott a férfira. A nő ekkor félre akarta lökni a pisztolyost, de az kegyetlenül arrébb lökte, így a hölgy a földre került. Hangos pisztolylövés után társa holtan követte őt a porba. Vér borította be a falat és a padlót is, a nő megragadta a holttest fejét, ráborult és sírni kezdett. Mire felnézett ő is a pisztolycsővel találta szemben magát, ismét a hangos zaj, majd sötétség.
Mayu egy hirtelen lendülettel kinyitotta a szemét és felült az ágyra. Körbenézett a szobában, továbbra is sötétség borította be a helyet. Újra ki kellett pillantania az ablakon, hogy felfoghassa, ez csak egy álom volt. ~ Kérlek, ne most gyötörjetek még jobban. Hülye rémálmok… ~ Lassan visszafeküdt a helyére és megpróbált visszaaludni.
|
|
Martha
Lelkes fórumozó
Everywhere I go...
Posts: 56
|
Post by Martha on Mar 27, 2016 19:37:51 GMT 1
Martha egyetértett a hadnaggyal. Meg akarta kérdezni tőle, hogy ő tud-e valamit azzal kapcsolatban, amit a parancsnok mondott. Már épp beszédre tátotta a száját, de meggondolta magát.
-Talán inkább titokban kéne ezt tartani. Hátha felháborodást váltana ki.-gondolta magában, majd visszahátrál Kyle-hoz.
-Mekkora egy felhajtás egy fiú miatt? Megéri ez egyáltalán? Meg amúgy is mire kell nekünk pontosan az a fiú? Titánokat ölni vagy mi? És mi van, ha meggondolja magát és emberekre támad? Vagy ha elveszti az irányítást és lerombol mindent? No meg a Katonai Rendőrségnek is mi szüksége van rá? -kérdezte Kyle-tól. Nem igazán várt választ, egyszerűen csak muszáj volt valakitől megkérdeznie.
-Nagyon nem szimpatikus az a kadét. Mindent felforgat azzal az átváltozós erejével. És ki tudja hányan vannak még ilyenek. Mi van, ha ezek összeesküdnek az emberek ellen és meg akarnak ölni mindenkit?-mondta a lány egyre durcásabban, majd karba rakta a kezét és még dünnyögött valamit magában, de azt már nem lehetett érteni.
-Lassan 3D manőverfelszerelésre váltunk, nem?-kérdezte Kyle-tól, hogy elterelje a témát és elkezdte rendberakni magán a szíjakat. Valahogy a hátára rögzítette a katanáját. Kezébe vette azokat a fogós szutyikat, de véletlenül az egyiknél meghúzta a kilövő pöcköt vagy mit és a szigony elsuhant Levi mellett. Gyorsan visszahúzta és úgy tett, mintha semmi sem történt volna. Vett egy nagy lendületet és már repült is.
|
|
Bratti
Szerepjátékok Császára
"Ez a világ kegyetlen... De egyben gyönyörű is." - Mikasa Ackerman
Posts: 914
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Bratti on Mar 27, 2016 20:26:11 GMT 1
http Kami megpróbál segíteni nekem, de amikor ez a két hülyegyerek (ahogy Kami mondta) egymásnak esik, akkor ez elég reménytelen. Azonban amikor fellökik a lányt, akkor mérgesen csak ennyit vágok a fejükhöz.
- Hé! Nézzétek már, mit csináltok! Kami, jól vagy? – kérdezem a két fiú között. Aztán látom belépni Pixis parancsnokot, és a szemeimmel a neki háttal álló Jean-t nézem, hogy vegye észre magát. Szerencsére Eren előbb észnél volt, így aztán mindketten abbahagyják, én pedig fáradtan dőlök neki a falnak, és hálásan nézek Kami-ra. Ő legalább megpróbált segíteni… Megvárom, amíg Pixis kimegy, majd Eren felé fordulok. Csak fáradtságot és törődést láthat rajtam.
- Legalább nem gyűlölsz… Menj aludni… Ki kell pihenned magad, majd helyetted is őrködök… És nem érdekel, hogy nem akarod… Ha le akarod győzni a nőstény titánt, teljesen fel kell épülnöd ezek után… - Aztán nem figyelek a válaszára, hanem Jean-hoz lépek. Szintén fáradtan, de magamhoz képest kedvesen mondom, magamat is meglepve.
- Nagyon jól esett, hogy így kiállnám értem ilyen helyzetben… Köszönöm szépen – mosolygok rá még halványan. Nem engedhetem… Nem szabad…
Megvárom, míg mindenki kimegy a fürdőből, utána újra becsukom az ajtót, majd nagyot sóhajtok, és megnézem az „alkotásom”. Elhúzom a számat. Azt hittem nem ilyen mély… Leveszem a kadét mellényem, ami már amúgy is majdnem teljesen szétfoszlott a csata, a kínzás, a börtön és a menekülés miatt. Előveszem a véremtől vörös pengét, és rádöbbenek, hogy ez Kyle egyik ellopott kardja. Mindegy, nem hiszem, hogy nagyon szüksége volna rá… Ha találkoznánk, majd így adom vissza... Aztán csíkokra vágom a mellényt, csupán az egyik kadét jelemet hagyom meg, emlék gyanánt, majd egy csík kivételével az összeset a zsebembe gyűröm. Aztán szépen kimosom a pólómból a vért, és a kezemről is levakarom a vörös folyadékot, majd ráerősítem az újonnal kreált kötést. Egy ideig kibírja. Aztán úgy döntök, inkább elmegyek aludni, hiszen ha jól számolom két-három nap alatt ha két órát aludtam. Tudom, hogy békeidőben is elég nyugtalanul alszom, ezért inkább félrevonulok, majd a fal felé fordulok. Egy ideig nem sikerül álomra hajtanom a fejemet, ezért gondolkodom. Mégis mi lesz velünk? Hiszen majdnem három nap alatt fenekestül felfordult a világunk… Vajon hány ember hal még meg, míg rájövünk, hogy nem egymás ellen kellene harcolnunk? Fintorogva gondolok szétrepedt ajkamra. Nem engedhetem meg, hogy még több barátom meghaljon… Ezzel a gondolattal alszom el.
Már megint a kínzó teremben vagyunk, de az egyik fal hiányzik, az a szabadba nyílik. Most azonban egyedül Eren van lekötve, Armin-t és engem egy-egy férfi fog, nyakunkhoz kést tartanak. Azt akarják, hogy Eren mondjon el még valamit, hiába tálalt már ki mindent. Azt is mondják, hogy ha nem, akkor a titánoknak dobnak minket. És a szabadba nyúló területen két, éhes titán várakozik ránk. Aztán megjelenik hirtelen Kami, Mayu, Marco, Thomas és Jean. Jean a két lányt utasítja, hogy szabadítson ki minket, a két fiú és ő pedig a Hentest vállalja magára. Valamelyik lány kiszabadít, és Jean felé nézek. Hirtelen eszembe jut, hogy nem szabad támadnia. Felé lépek, azonban közben Eren előtt állok, hogy őt védjem, bármi jön is.
- Jean! Ne! Ő egy… - Nem tudom befejezni, mert ekkor a Hentes nemes egyszerűséggel átváltozik egy titánná, majd megragadja Thomast és Marcot, és a szájába dobja. A harmadik fiút teljesen belepi a vér, majd ő is társai sorsára jut, mert nem tudott megmozdulni. Rémülten nézem végig. – Ne, Jean!
Sikoltom, majd hirtelen kinyitom a szememet a sötét szobában. Zihálok, de biztos vagyok benne, hogy nem sikoltottam. Maximum hangosabban beszéltem álmomban. Az sajnos előfordul… Gyorsan körülnézek, de senki nem tűnt el, csupán Mayu és Kami őrködni ment. Felkelek, majd lassan az ajtó felé lépek. Ki kell szellőztetnem a fejem. A francba veled, Jean… Kellett neked „megmentened” a fürdőben… Tudom, hogy különösen érzékeny vagyok arra, ha valaki kiáll a másikért, márpedig Jean pontosan ezt tette velem. Eren-en és Armion-on kívül soha senki nem csinálta ezt… Egy pillanatra megállok, és a kezembe temetem az arcomat. Nem válhat fontossá számomra, mert akkor gyenge leszek… De mégis melyik ember tudja irányítani az érzelmeit? Egyik sem… Majd elnyomom magamban, mint eddig az össze bajtársam esetében. De tudom, hogy ha bárki is őszintén kiáll mellettem vagy megvéd, akkor már elkéstem. Menj a fenébe, Jean Kirstein… Az ajtóhoz érek, és nekidőlök a keretnek.
Mayu vesz észre előbb. Komoran bólintok. Valószínűleg sápadt vagyok, és karikásak a szemeim. Nem érdekel.
- Nem zavarok, ugye? – Mivel egyikőjük sem küld el, maradok. Ki kell tisztítanom a fejemet. Végighallgatom Mayu-t, majd Kami-t is, azonban az utóbbi lány válaszára csak kikerekedik a szemem, és úgy bámulok rá, de nem mondok rá semmit. Inkább nem…
- Egyetértek abban, hogy elég lehetetlen egy tucat kadéttal elfogni egy titánt, aki ráadásul nemhogy erősebb, még gondolkodik is valószínűleg. De nem fogunk meghalni… Azt nem hagyom. Hmmm… Viszont Kami, mégis ki várna ránk? Az újság után nem hiszem, hogy bárki olyan bátor lenne, hogy csatlakozzon hozzánk. De vajon csak azért jöttünk le ide, mert itt sötétebb van, és könnyebb elbújni? Szerintem nem véletlen, hogy Rivaille hadnagy „városába”, ráadásul házába jöttünk… - Levi nevének kiejtése közben megrázkódom, és elhúzom a számat. - Abban biztos vagyok, hogy Erwin parancsnok őt és a csapatát küldi átkutatni erre a helyszínre, mivel ő ismeri. Nem lehet, hogy Pixis megpróbálja majd őket mellénk állítani? Kinézem belőle… Nem tudom, elég esélytelen, ha engem kérdeztek, de maximum ezt nézem ki az öregből… - Ezután megrántom a vállam, ha bármelyikük szól még, meghallgatom, aztán elmennek aludni. Azonban mielőtt belépnének, még ennyit szólok hozzájuk.
- Hé! Ha már bementek keltsétek fel Jean-t, hogy húzza ki a seggét ide… - Aztán ha betértek, akkor leülök a küszöbre, és a felhúzom a térdem, majd a köpenyemet a fejemre húzom, végül átkulcsolom a lábam, és így dülöngélek egy ideig. Megint a gondolataimba merülök. Most komolyan Jean-t hívtam őrködni? Jó, világos, hogy Eren-t és Armint-t nem keltem fel. Mindkettejükre ráfér a pihenés. És igazából lenne mit megbeszélnünk… Csak az álmomra gondolok. Ránézek a karomra, és látom, hogy átázott a rögtönzött kötésem. Gyorsan leveszem, és egy másikat teszek fel. Szerencsére már csak kicsit vérzik. Ez kitart egész éjszaka… Ha Jean valóban kitolja ide a képét, akkor azt valószínűleg akkor teszi, amikor éppen kötést cserélek. Nem nézek rá, folytatom a cserét.
- Szia… Sikerült aludnod legalább egy keveset? – kérdezem tőle.
Nem változtatok a pózomon. Így nem fázom annyira, de most nem zavar, mert ki kell tisztítanom a fejemet. Mihelyt válaszol, egy ideig csendben figyelem a környéket, továbbra is dülöngélve, mert ha nem mozgok, félő, hogy elalszom. Aztán tétován, nagyon halkan mégis megszólalok, mert gyötör a lelkiismeret Thomas, de főleg Marco miatt. Tudom, hogy sokat jelentett számára. Óvatosan és aggódva nézek rá.
- Hogy érzed magadat ezek után? – próbálok utalni a Marco-val történtekre, és remélem, hallja és látja rajtam, mennyire sajnálom, hogy pont az én parancsom alatt kellett eltávoznia a legjobb barátjának. |
|
kylenorthon
Lelkes fórumozó
Dolgok történnek.
Posts: 93
Elfoglaltság: Elfoglalt
|
Post by kylenorthon on Mar 27, 2016 20:38:01 GMT 1
Kyle is egyetértett a hadnaggyal és igyekezett jobban koncentrálni, mint eddig. Egy pár pillanat csendben telt el, mikor Martha visszatolatott. A lány aki eddig viszonylag halgatag volt, most elkezdte hadarni a kérdéseket, és Kyle csaknem elvesztette a fonalat, mire a végére ért.
- Huh hát... igen... nem tudhatjuk ho- - És nem tudta végigmondani, mert a társa folytatta.
Végighallgatta a lány véleményét Eren titánságáról. Nem tudta volna kinézni Erenből, hogy szándékosan embert akarna ölni.
- Valamennyire... ismertem Erent még korábbról. Nem hiszem, hogy szándékosan ellenünk fordulna... És a társai nem is hagynák ezt neki... - hallgatott egy kicsit - De az tény, hogy bizonytalan... Semmi se garantálja, hogy ezt később is uralni fogja, ebben igazad van. Pont ezért kell megtalálnunk minél hamarabb, mielőtt katasztrófa történik. - Hallotta, hogy a lány dünnyög, amire csak utánozta a mozdulatát és valamit ő is dünnyögött. Valami értelmetlenséget. Szerette volna egy kicsit ellazítani magát, mert gyűlölte a feszültséget.
Bólintott Martha kérdésére, amit a Manőverezéssel kapcsolatban tett fel, de mielőtt felkészült volna, a lány ellőtte az egyik szigonyát hajszálnyira Levi feje mellett. Kyle megállt. Amikor a lány visszahúzta a szigonyt és inkább gyorsan nekiindult, nem tudta eldönteni, hogy sírjon vagy nevessen. ~Bolond lány...~ Ingatta meg a fejét, majd megvárta a hadnagy reakcióját, és csak őt követve indult el...
|
|
Aria
Szerepjátékok Istene
Szeresd ellenségeidet! Azzal kergeted őket az őrületbe.
Posts: 1,043
Elfoglaltság: Elfoglalt
|
Post by Aria on Mar 27, 2016 23:05:24 GMT 1
http Levi azonnal felkapta a fejét Martha szigonyára, majd láthatóan idegesen hátrafordult, és a lányra nézett.
- Nagyon, nagyon pipa leszek, ha te nyírsz ki egy titán helyett. A falon kívül éld ki a gyilkos hajlamaidat, és ne rajtam.
Ő is rögzíti magát a manőverfelszereléssel, majd int.
- Kövessetek, és ne használjatok túl sok gázt. Könnyű elfelejtkezni magatokról, és nincs újratöltési lehetőség.
Viszonylagos békében haladnak, és meglehetősen gyorsan. Levi mindig jelez, ha kanyarodnak, vagy valamilyen rövidebb utat ismer. Mereven előre néz... nem hagyja, hogy bármelyik régi ház elterelje a figyelmét. ~Mindenképpen végig kell néznünk az összes lehetséges helyszínt. Az én... a mi volt lakásunkat is.~ Akaratlanul is eszébe jutott, vajon mennyit változott a hely... leginkább mennyire lepte be a por. Nem akart visszatérni. Már a város maga is túlságosan emlékeztette a múltra, a napokra, amikor még csak reménykedtek, hogy valaha elérik a felszínt, és arra a katasztrofálisan zárult expedícióra is, amikor Isabel és Farlan meghaltak. Nem akart visszatérni a falak közé, ahol felnőtt, nem akart felidézni olyan eseményeket, amiket keservesen próbált kitörölni a tudatából... ismét csak maga elé nézett. Semmi garancia nincs arra, hogy vissza kell térniük. Lehet, hogy megtalálják a kadétokat az első helyen, vagy a másodikon. Minden bizonnyal arra számolnak, hogy felkeresné a volt lakhelyét, ezért elkerülnék... Tökéletesen tisztában volt azzal, milyen olcsó kifogások ezek, de szüksége volt rájuk, hogy legalább az illúzióját megőrizze, teljesen racionálisan gondolkodik, és képes kizárni az érzelmi tényezőket.
Az első központot elérve szétváltak. Petrát Oluo-val, Eldet Guntherrel, Marthát Diebbel osztotta össze ismét. Ő maga Hange és Kyle társaságában járt körbe néhány házon, ám nem találtak semmit. Hiába kérdezősködtek, a lakók nem tudtak a szökevényekről, és nem is látták őket a környéket.
További központokat is végig tudtak járni, ám Levi továbbra sem irányította őket a saját egykori otthona felé, végül, mikor látta, hogy a csapata lassan teljesen kimerült, intett nekik.
- Nem mondhatom, hogy menjetek és pihenjétek ki magatokat, egyelőre. A katonai rendőrök őrzik a feljárókat, de mi is a közelükben maradunk. Tartjuk a kettes csoportokat. - Hange-hoz fordul. - Pápaszem, te velem és Kyle-lal leszel, mert még mindig úgy nézel ki mintha a kiskutyádon áthajtott volna egy lovaskocsi, majd visszatolatott volna rá. - morogja. - És senki mást nem kínozhatok azzal, hogy meghallgasson, ha kiöntenéd a szívedet néhány dögöt illetően, szóval el kell, hogy viseljelek.
Beosztja a csapatokat az egyes feljárókhoz, majd megadja a találkozóhelyet másnapra.
- Remélem, a nap folyamán mindenkire ragadt egy kis navigációs készség. Menjetek.
Miközben elhelyezkednek az őrhelyen, távolabb az igazoltatást végző katonai rendőröktől, Levi ismét átgondolja a lehetőségeket. ~Természetesen még mindig nem biztos, hogy az én lakásom környékén vannak. De az esélye percről percre nő...~
- Levi! - vágja le magát mellé Hange, mire Levi csak forgatja a szemét. - Ne vágj már ilyen fejet állandóan. Gondolkoztam a lehetséges búvóhelyeken, és ami azt illeti, szerintem rossz nyomon járunk.
- Ez egy igazán elmés következtetés Hange. Azért nem találtunk senkit és semmit egész nap, mert olyan rohadt jó nyomot követünk.
- Nem erről beszélek. Az a lényeg, hogyha valaki ismer téged, mint például én, akkor biztos olyan helyre mennék, ahová te utálnál visszamenni. És azok a szökevények együtt azért elég okosak, ha kijátszottak téged, meg az egész osztagodat. Szóval gondolom, hogy megfordult a fejükben...
Levi némán néz maga elé a nő szavaira. Tulajdonképpen igaza van. Teljesen hibás lépés volt kikerülni az otthonát, érzelmeken alapuló, ostoba döntés. És pontosan tudta, hogy ez így van, sejtette az elejétől, de kapaszkodni próbált a lehetőségbe, hogy megússza hazalátogatás nélkül. Így viszont, hogy más is felvetette, már nem volt esélye. |
|
Kami
FRPG Guru
Posts: 285
|
Post by Kami on Mar 28, 2016 21:30:01 GMT 1
Kami le akarta állítani a két fiút a verekedésben, azonban amikor közéjük ment, tovább folytatták. Sajnos ahogy kicsit hátrálni akart, kigáncsolta saját magát, és az sem segített neki talpon maradni, hogy valamelyik idióta még jobban meglökte. Így Kami szépen elegánsan seggre ült. ~ Basszus! De ciki! Ilyen szituban elesni! Oda a menő jelenetemnek!~ korholta magát. Mikasa rászólt a két fiúra, mire Kami kicsit megkönnyebbülten felsóhajtott. ~ Huhh! Szerencsére azt hiszi ezek a tökfilkók löktek fel. Milyen mázli, így már nem olyan vészes a dolog...~ Közben belépett Pixis, és felsegítette. Kami gyorsan sarkon fordult, és lesütött szemekkel kisietett a fürdőből. Az egyik polcon talált egy poros könyvet, amit elvett, és leült az egyik sarokba olvasni. Akkor kapott észbe csak, mikor Mayura és rá került a sor az őrködésben. A könyvet félrerakta, és kiszökdécselt. Hűs volt kint a levegő, ő azonban szerette a hideget. Sokkal élénkebb lett, és a kedve is javult. Látta, hogy Mayu nincs beszélgetős kedvében, ezért hagyta is. Inkább dúdolgatott magának egy gyerekkori nótát (szerencsére a dúdolása halk volt, és nem is olyan hamis, mint az énekhangja). Közben pedig értelmetlen dolgokon agyalt. A legfontosabb kérdése az volt, hogy mikor ihat végre tejet. ~ Kezdem érezni, hogy elvonási tüneteim vannak. Nem kapok elég B12 vitamint. Lehet ezért vagyok ilyen kiszámíthatatlan! A hiánya vérszegénység mellett idegrendszeri problémákat is okoz!~ A fejéhez kap. ~ Ja nem, eddig is ilyen voltam. De mindenesetre hosszútávon ez akkor sem jó. Felborul az anyagcserém! Ezzel a táplálkozással - bár ma még nem is ettem...- meddig lehetek egészséges? Lehet nem megölnek, vagy megesznek, hanem egyszerűen vitaminhiányban halok meg. Jut eszembe, éhes vagyok... ~ Gondolatait Mikasa szakította félbe. Mayu kérdésére megforgatja a szemeit. ~ De Mayumi, most is épp alva jár... ~ Fél füllel végighallgatja Mayu kételkedését, közben pedig azon gondolkodik, hogy a titánok anatómiai felépítése miben tér el az emberekétől. ~ Azt tudjuk, hogy nincs végbélnyílásuk, és hogyha megtelnek emberrel, a szájukon keresztül juttatják ki a szervezetükből. De akkor egyek szerint nincs vékony és vastagbelük sem? Hisz emésztésre sincs szükségük. Vajon van a nyálukban amiláz? És a gyomorban a pepszin? Bár ezek mind feleslegesek. Vérkeringésük és anyagszállításuk kell hogy legyen. Akkor viszont minimális emésztésnek kell lennie, nemde? Fel kéne boncolni egyet, csak az a baj, hogy szublimálnak a kis nyomorékok...~ Miután Mayumi végzett, Kami vett egy mély levegőt, és elkezdte a saját mondókáját.
- Egyet értek veled. Ez így szerintem is lehetetlen. Bár szerintem az nem válhat előnyünkre, hogy Eren velünk van, sőt hátráltatni fog minket. - Megadóan felemelte a kezeit. - Ez a véleményem, csak kimondtam... Viszont a tény, hogy nem tudja irányítani az óriását engem igazol. Ráadásul az egész katonaság minket keres. Nem tudunk egyszerre az óriások és az emberek ellen is harcolni, képtelenség. Bár én előbb elpatkolok vitaminhiányban, minthogy felakasszanak, vagy felzabáljanak, de ez van. Engem inkább az foglalkoztat, hogy Eren hogy a fenébe kaparintotta meg ezt az erőt. Kétlem, hogy így született, valami szert, vegyületet, vért, akármit juttathattak a szervezetése, ami kiváltotta ezt. Igazán akkor válhatna a hasznunkra, ha felboncolhatnánk... - Figyelte a reakciókat, meg a kifújt levegőt (mert ugye hidegben látszik...). - Nyugi, csak vicceltem, nem szándékozom semmi ilyet tenni. Viszont nagyon is érdekel milyen lehet titánnak lenni. Nem olyan buta akarok lenni, mint a többség, hanem olyan mint Eren! Szerintetek akkor mi történik, ha egy olyan óriás, mint Eren megesz egy embert? Úgy értem, hogy nem köpi ki, hanem le is nyeli meg minden... - Kami látva a másik kettő arckifejezését, inkább elhallgatott. ~ Ők nem a legjobb társaság, akikkel ezt meg tudom beszélni... Kár, hogy most Hanji-san nincs itt... ~ Kicsit esetlenül megvakarta a fejét, és zavartan vigyorgott. - Teháát, szerintetek is tartogat még valamit a tarsolyában a parancsnok? Én reménykedem egy adu ászban. Nem akarok a vesztembe rohanni. Erről jut eszembe. Mayumi, te hülye vagy. Nem fogsz meghalni, különben én öllek meg, világos voltam?! - Vádló tekintettel néz a lányra. - Mivel az előző csatában semmi hasznomat nem vettétek, 200%-ot fogok beleadni a nőstény óriás ellen. - Ezzel lezártnak tekintette a témát. Nem akart többet megosztani a többiekkel. Utálta ha nem volt biztos valamiben, ezért inkább nyitva hagyta a kérdést, lesz ami lesz, meglátják. Mikor lejárt az őrködési idejük, felállt, nyújtózott egyet. - Na mindegy, úgyis meglátjuk mi lesz. Bár haladhatnánk egy picit, mert kezd idegesíteni ez a sötétben tapogatózás! - morogta. Mivel látta Mayun, hogy fáradt, magára vállalta, hogy kizavarja Jeant Mikasához. Majd én szólok neki, Mayu neked meg jó éjszakát! - Belépett az ajtón, és csak ezután vette észre, az ujjai mennyire lefagytak. Kicsit megfújkálta őket, majd Jeanhoz lépett, a vállára tette a kezét, fejével az ajtó felé intett. - Te vagy a soros öcsi! - Azzal otthagyta. Mivel nem volt álmos, ezért felkapta a könyvét, és olvasni kezdett. Érdekes volt a könyv, ezért alig egy-két óra alatt befejezte, és befoglalta a Mayu melletti ágyat. Aludni viszont nem tudott, ezért a kezeit a feje alá tette, felhúzta az egyik lábát és a plafont bámulta, és visszaemlékezett a gondtalan gyerekkorára. Amikor Mayu hirtelen felült az ágyon, csak a szemét fordította oda, amúgy nem mozdult. ~ Biztos rémálma volt. Szegény. Biztos a családjával történt valami. Remélem az enyémmel semmi nem lesz. Remélem nem sodortam bajba őket ezzel az akcióval. Vagyis inkább ajánlom a szaros vezetőségnek, hogy hagyják őket békén, vagy még a végét tényleg titánná változok, és felfalom az összes nyomorultat! Hé, Kami, higgadj le, ne vonzd be a negatív energiákat! Csak pozitívan! ~ Mikor ismét Mayura nézett, már visszafeküdt. ~ Inkább hagyom aludni, biztos fáradt. Én viszont tele vagyok energiával... Menni kéne tejet szerezni, de nem kószálhatok egyedül odakinn... AHJ! ~ Kami sóhajtott egyet, majd elfordult a fal felé. A szemét lehunyta, egy jó ideig nem tudott aludni sem. Addig pedig ismét csak gyerekkori emlékek pörögtek a szeme előtt.
|
|
