Üvegutikalauz - Zima és Haka

Haka kiabálni, majd panaszkodni kezdett. Zima csendben hallgatta végig. Jól tudta, hogy nem rá haragszik, csak muszáj kiadnia magából a felgyülemlett fájdalmat. ~ Igazából nem is a lába fáj neki annyira, hanem a változás… ismerős… ~ A cukros résznél elmosolyodott.
- Pont volt nálam, akkor meg miért ne osztottam volna meg veled? Egyébként meg semmi baj. Akármi is nyomja a szíved, megoszthatod velem. Amúgy meg… tudom, min mész keresztül… Tudod, meséltem, hogy hány helyen laktam. Az egész sztorit úgy állítottam be, mintha valami nagyon vagány lány lennék, akinek meg sem kottyannak ezek az utak. Egy idő után persze az összes helyszínt megszerettem és most már nem bánom, hogy ennyi helyre elkerültem, de az elején nem volt egyszerű… Mikor kicsi voltam a nagyszüleim döntöttek úgy, hogy az egyik unokájukat ők akarják taníttatni maguknál. Az lett volna logikus, ha a tűzidomár bátyám megy, de vele sok gond volt, így végül nekem kellett mennem. Képzelheted… nyolc évesen egyszer csak azt mondják neked, hogy egy vadidegen népnél fogsz élni és hiába tiltakozol, ez lesz. Elkerülsz a szüleidtől, a húgodtól… ~ Anyáék meg ezt hagyták… ~ Ráadásul eleinte még az akadémián sem könnyítették meg a dolgom… Nagyon nehéz volt.
Gondolt arra, hogy elmeséli, mi volt pontosan az akadémián – hogy majdnem kicsapták egy srác miatt, aki alsóbbrendűnek titulálta – de ezt végül kihagyta.
- Később elküldtek a víz törzsekhez. Kellett úgy fél év, mire végre megszoktam. Tény és való, hogy földet még találtam, de attól függetlenül túl sok volt a hó meg a jég. Én is utáltam ezeket. Meg az állandó hideget. A Tűz Népe után képzelheted… Az első héten lebetegedtem… Érdekes tapasztalat volt az északi meg a déli utam, de azért meggondolnám, hogy visszamenjek oda. Nem annyira nekem való. Sajnálom, de nem nagyon tudok kedvcsinálót mondani hozzá, mert megértem a kifakadásodat. Talán csak annyit, hogy fogd fel egy olyan kalandnak, amiből sokat tanulhatsz. Hidd el tudom, hogy könnyű ezt mondani… nekem is fél évembe telt, mire meggyőztem magam. De nem bántam meg az ottlétet… Az egyedüli dolog, amit bántam, az a fókazsír megkóstolása volt. Azt soha többet…
Arra is gondolt, hogy azt mondja neki, hogy akkor ne menjen, de végül letett róla. Valószínűleg ha lenne más választása, akkor nem menne.
Haka nem kért jeget, így azt nem is hozott, de azért aggódva nézte a srác felállását.
- Szerintem pihentetned kéne még, de persze, segítek. Csak óvatosan!
Figyelte Haka mozdulatait, ahogy megemeli a szerkezetet. Aggódott, nehogy baj legyen. Egyelőre minden simán ment. Eljött az ő ideje. A gerenda nem volt pehely könnyű, de azért elbírta. Óvatosan emelte, nehogy megzavarja Hakát a koncentrálásban. Végül a helyére tolta. Miután végzett azért készenlétben állt, ha esetleg valami balul ütne ki és el kéne kapnia a szerkezetet vagy Hakát. De remélte, hogy most minden simán fog menni és végre elindulhatnak.