Kami
FRPG Guru
Posts: 285 
|
Post by Kami on Mar 21, 2016 18:25:08 GMT 1
Kami néha el-elbóbiskolt lovaglás közben. Elég fura álmai voltak, az elmúlt napok eseményei, kicsit groteszk módon. Miután megálltak, kómás állapotban oda battyogott a mini újratöltő állomáshoz, és utolsóként töltötte újra a palackját. Közben meg hatalmasakat ásított. Nem bírta jól a kevés alvást. Figyelte Charlotte és Armin eszmecseréjét, de nem igazán fogta fel a szavakat. Inkább mint egy robot, követte a többieket. Nem igazán tudta hol van. Előfordult az is, hogy menet közben elaludt. Közben az élet nagy kérdései kavarogtak a fejében, mint például : A sárgarépát miért sárgarépának hívják, amikor narancssárga. ~ Bezzeg a fehérrépánál ez nem így van… Hmm úgy ennék egy kis vadast… Ymir tényleg leszbikus??? ~ Kami amúgy is híres volt arról, hogy képes hirtelen témákat váltani, de ez fáradtan még inkább igaz volt rá. Csak arra figyelt fel, amikor nekiütközött valaki hátának.
- Auch… - megdörzsölte az orrát, a fájdalomtól, és a szemébe szökő könnyektől viszont felébredt. Körülnézett, és észrevette, hogy már egy sikátorban vannak. ~ Azta, egyáltalán nincs meg, hogy hogy kerültünk ide…~ Pár lépést hátrált, hogy kimásszon a másik hátából. – Bocsánat. –Arra azonban nem figyelt, hogy kinek ment neki, csak arra, hogy Armin megjelent Annie-val. Kami követte a többiek példáját, és magára húzta a csuklyáját. Eldörrent egy lövés, mire Kami összerezzent. Csak annyit látott, hogy Eren térdre rogyik. ~ Mi a fene?! Egy új típusú manőverfelszerelés?! ~ Ide-oda kapkodta a fejét, hogy minél több információt szerezzen. ~ Egy lőfegyver van a kard helyett a felszereléshez erősítve… Igaz, ez a titánok ellen mit sem ér, de minket nagyon hamar kivégeznek vele! ~ Követte a többieket, miközben lázasan gondolkodott. ~ Ezek profik. El akarják vinni Erent. És ezzel a felszereléssel simán megölik mindannyiunkat. Mi a fenét kéne tenni? ~ Látta, ahogy Annie legyilkolta az egyiküket. Kami kételkedni kezdett. ~ Tényleg… tényleg ez lenne a helyes megoldás? ~ Látta, hogy Mikasa elszánta magát, és látta a szemében a gyilkos csillogást. ~ Én… én ezt nem… erre én nem vagyok képes. De ha nem ölök, lehet a barátaimat ölik meg! Mit kéne tennem?! Mégis mit?! ~ Undorodott magától, hogy nem volt képes elhatározni magát a barátai megvédése mellett. De egyszerűen nem ment neki. Csak figyelte, ahogy pár bátor jelentkező nekilát a piszkos munkának, míg ő csak áll, és nézi őket. ~ Egy féreg vagyok… de akárhogy is kerülget a hányinger magam miatt, nem tudom megtenni… Nem tudom elvenni egy másik ember életét! ~
|
|
Mayu
Lelkes fórumozó
Posts: 45
|
Post by Mayu on Mar 21, 2016 19:05:05 GMT 1
img09.deviantart.net/8d0d/i/2013/248/8/0/anime_girl_with_a_rapier_by_iamecchi-d6l68o7.png Egyenesen a belső fal felé vágtáztak, erre Mayu összerezzent, hiszen a szökése óta nem járt a Sina falon belül. Gondolataiban Kami felkiáltása ébresztette fel, mire mellé lovagolt és rávigyorgott. – Ne aggódj, szerintem fel sem tűnt nekik. Végül is itt senki sem százas. – előrenézett a többiekre, akik szélsebesen vágtázva követik az osztagvezetőt.
Egész éjjel lovagoltak, bár ez őt a legkevésbé zavarta. Sokkal jobban aggódott amiatt, hogy mi vár rájuk a falon belül. Lassítottak, majd mindenki megállt. Charlotte-ot figyelte, hogy milyen ügyesen megtanult egy kézzel dolgozni, mikor a nő felszólította őket, hogy töltsenek újra. Mayu nem megy rögtön oda, inkább Mikasa mellé áll és a környéket fürkészi. Inkább nem szól hozzá, tudja, hogy valószínűleg megviselték a dolgok és együtt érez vele. Lassan rá kerül a sor, így ő is utántölt a maradék gázból. Miközben az osztagvezetőt hallgatta, körbenézett és a kadéttársai arcát figyelte. Mindenki fáradt volt, de folytatni akarták és korántsem tűnt úgy, hogy bárki meggondolta volna magát. Mikor Charlotte megemlítette a katonai rendőrséget Mayu ismét összerezzent. ~ Anya… Apa… Azt hittem már sosem fogok találkozni veletek. Erre lehet, hogy pont ti lesztek, akik aláírják a bebörtönzésemhez szükséges papírokat. ~ összeszorított fogakkal lenézett a cipője orrára, nem bírt sírni, de legszívesebben most elbőgte volna magát. ~ Én sajnálom. ~ behunyta a szemét, kellett még pár másodperc, hogy összekapja magát. Mire felnézett már Armin is felvázolta a tervét. Ez kicsit megnyugtatta, úgy vélte a kíséret mellett kevesebb esélye lesz összefutni a szüleivel, bár ebbe jobban belegondolva hamar rájött, hogy hülyeség, hisz nem tudhatja éppen mikor ismerheti fel akárki.
~ Nem adhatom most fel! Én vállaltam ezt az egészet. Mondhatom most aztán jól benne vagyok, innen már nincs visszaút. ~ ezzel felkapaszkodott a felszerelése segítségével és megmászta a hatalmas falat. Egy szűk és sötét sikátorban találták magukat, ahol rajtuk kívül senki más nem volt, ám ezzel mit sem törődve, Mayu mélyen a szemébe húzta a csuklyáját. Hátulról nekicsapódott valaki, mikor megfordult, akkor vette észre Kamit, aki most kezdett ébredezni a hosszú út után. – Jó reggelt. – mondta kicsit sértődötten majd leült a közelében és a falnak támasztotta a hátát.
Körülbelül fél óra múlva végre megjelent Armin Annie-vel az oldalán. Szerencséjére szűkebb, kevésbé forgalmasabb utcákon sétáltak, így elkerülték a feltűnést. Már jó ideje gyalogoltak, sőt még a nap is felkelt ezért sietősebbre vették a tempót. Mayu-t nem izgatta a sok gyaloglás, de kénytelen volt folyamatosan a lába elé nézni, nehogy bárki felismerhesse az arcát. Mivel nem látta, hogy szaporábbra vették a lépést a mögötte haladó Jean majdnem fellökte. – Vigyázz már hová lépsz. – mordult fel, viszont, ahogy felnézett felismerte a helyet. A nap a szemébe sütött ezért hunyorogva nézelődött, de tekintete csak úgy cikázott az épületek között. Feleszmélt, hogy nem most lenne itt az ideje a városnézésnek, így megpördült, gyorsan még elnézést kért a fiútól és visszasietett a helyére.
Tovább sétáltak, de ekkor hirtelen lövéshez hasonlítható zajt hallottak. Mindenki felkapta a fejét, csupán kétségbeesett tekinteteket lehetett látni, meg persze a menekülő járókelőket. Mikasa kiáltására vette csak észre, hogy Erent eltalálták. Észrevette a többi támadót, ahogyan valamiféle új manőver felszereléssel körül veszik őket. ~ Basszus. Ezek ellen esélyünk sincs. Mégis minek gyártanak ilyesmiket? Kétlem, hogy titánok ellen jó…~ nem tudta befejezni a gondolatmenetét mert Charlotte máris menekülésre utasította őket. Elől futott Charlotte és Reiner mellett abban reménykedve, hogy a nő tud valami rejtekhelyet vagy bármit ahová elmenekülhetnek, anélkül, hogy harcba szállnának. Persze gondolta, hogy ez esélytelen és ezzel hamar szembesült is. Az osztagvezető kiadta a parancsot, nem volt más kiút. ~ Embereket kell ölnöm. Olyan embereket, akik kegyetlen és ismeretlen fegyvereket meresztenek ránk, mivel bűnözők vagyunk. ~ miközben ez járt a fejében kissé lelassított és figyelte, ahogy Reiner és Charlotte elhaladnak mellette. ~ A rohadt életbe már. ~ kirántotta a pengéit és megmarkolta azokat. Nem időzött tovább, felkapaszkodott az egyik épület oldalára és támadásba lendült. Megközelítette az első támadót, aki a közelébe került. Amikor az tüzet nyitott rá, megpróbálta a manőver felszerelése segítségével kikerülni, majd mögé kerülni. Ha jól időzített, a támadó háta mögött megállt és az egyik kardját átszúrta a hátán.
|
|
Dogorn
FRPG Guru
"I have respect for people who live a fulfilled life."
Posts: 565 
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Dogorn on Mar 21, 2016 22:10:34 GMT 1
Amint Charlotte kiadta a parancsot, az egész osztag elrugaszkodott a földtől és megindult szétszórván, a támadóik felé. Kivéve három kadétot. Kamilla-t, Jean-t és Armin-t. Mind a hárman csak álltak egymás mellet és nem bírtak megmozdulni. Az ember ölés, az más. Gyilkosság. Sose gondolták volna, hogy idáig el fog fajulni a helyzet. A katonaságnál sose vetődött fel bennük, hogy valaha is embert kell ölniük.
Annie-nek, még is olyan könnyen ment. Eközben viszont javában folyt a harc a többiek között. Christa és Sasha célba vették az egyik szemetet, Conny és Ymir pedig egy másikat. Bertolt és Annie próbáltak Reiner és Charlotte közelében maradni és védeni őket, a támadásoktól. Mikasa célba vette azt a férfit aki Eren-re lőtt. Mikor meglátta, hogy közelít felé a lány, leugrott a tetőről és sebesen manőverezni kezdett, a lány utána eredt. Mivel már tüzelt egyet, a következő újratöltésig, már csak egy lövése maradt hátra. Befordult egy szűk sikátorba és ott folytatta a manőverezést, de Mikasa-t nem tudta lerázni. Amikor úgy látta, hogy a lány többnyire egyenesen száll, a szűk helyen, elmosolyodott, a levegőben megfordult és tüzelt. Mikasa nehezen, de sikerült kikerülnie a lövedéket. A fickó nagyon meglepődött és próbált minél gyorsabban elhagyni a helyszínt, de a lány ott volt a sarkában. Mikasa páros gurítással belevágott a hátába és leesett a földre, aztán eldöntheti a sorsát, de páratlan gurítás esetén a fickó arcon rúgta a lány, aki leesett és férfi elmenekült látván, hogy a társait lemészárolták, hiszen Christa, Sasha, Conny és Ymir is sikerrel jártak. Viszont Mayu-ra még egy megpróbáltatás. Páros dobás esetén sikerült a támadás és könnyedén kardélre hányta, a rohadékot. Viszont páratlan dobás esetén bekapott egy lövést, egyenesen a szigonyvetőjébe, ami tönkre is ment. Ebben az ellenfele magára hagyta és elmenekült. Viszont még maradt egy férfi, aki nem halt meg és el sem menekült. Senki nem tudja, hogy hol lehet, amikor hirtelen észreveszi a megszeppent hármas, amint rájuk tartja, közvetlen közelről, mind a két fegyverét. - Itt a vég gyerekek! - Mondta nagy mosollyal az arcán, de Armin hirtelen előrántotta a pengéjét és átszúrta a fószer hasfalát. Aztán kirántotta kardját és elvágta a torkát. A fiút teljesen beborította a vér. Látszott rajta, hogy ő is meglepődött tettén.
Mikasa:Tut1rOFN1-6
Mayumi:1-61-6·1-6
|
|
Bratti
Szerepjátékok Császára
"Ez a világ kegyetlen... De egyben gyönyörű is." - Mikasa Ackerman
Posts: 914
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Bratti on Mar 21, 2016 23:45:08 GMT 1
http Azonnal menekülni kezd. Ezt nem hiszem el… Komolyan menekül? Gratulálok… Követem, sebesen haladok, hogy a nyomába érjek. A tér összemosódik, csak a férfira koncentrálok. Meg kell védenem mindenkit… Egyre közelebb kerülök hozzá, de ekkor egy sikátorba fordul be. Élesen veszem a kanyart, de itt csak egyenesen tudok haladni. Nem baj, még úgy is tölt… Észreveszem, hogy elmosolyodik, és ekkor rájövök, hogy mindjárt tüzel. Na ne… Itt hogyan térjek ki? Hátrafordul, és lő. Menj a francba… Az utolsó pillanatban húzom vissza a szigonyaimat, emiatt a a lábamon csúszok a földön, így a golyó a fejem felett repül el. Elégedetten nézem, hogy meglepődött. Így egy kissé lemaradtam, de hamar utolérem, és végzek vele… Újra a levegőbe emelkedem, és követem a férfit. Már csak néhány méter választ el. Felemelem a pengémet, de ekkor habozom. A szemeim előtt megjelenik, ahogy Eren végez a második elrablómmal. Szinte szétszaggatja azzal a késsel. Én pedig semmit sem tudok tenni. Tehetetlenül fekszem, és azon gondolkodom, hogy mi vitte rá, hogy embert öljön. Aztán amikor nekem kellett végeznem a harmadikat, ugyanez járt a fejemben. Nem tudom megtenni… Hogy én? Leszúrjak egy embert? Miért? Hiszen nem is ismerem ezt a fiút. De megmentette az életem! Menni fog… Küzdeni fogok, ahogy kérte…
Mai napig szégyenteljesen gondolok rá, hogy csak megfordult a fejemben a gondolat, hogy hagyjam meghalni, mintsem embert öljek… Ezzel a gondolattal lendíteném meg a pengémet, de a habozásomnak ára van. Megelőz. És arcon rúg, aminek következtében elveszítem az egyensúlyom, és a föld felé zuhanok. Próbálom tompítani, de nem igazán segít. Egy örökkévalóságig gurulok a földön, mire megállok. Képtelen vagyok felkelni a megalázottság miatt. A férfi már úgyis meglógott, így is alig tudtam utolérni. Felmordulok, majd az egyik öklömmel a földre csapok egy hatalmasat. Persze ezzel csak annyit érek el, hogy egy jó fél percig az is iszonyatosan fáj. Aztán szép lassan felkelek, és ráveszem magamat, hogy megnézzem, mi is történt a fejemmel. Érzem, hogy az ajkam felhasadt, és amikor megérintem, szinte ömlik belőle a vér. Továbbá a szemöldökömnél is felsértette a bőrt, és az orrom is vérzik, de a legrosszabb a szám. Nem akar elállni. Hát ezt jól elintézted, gratulálok… Így valóban nem mész valami sokra… Lassan elindulok a többiek felé, és amint a szédülésem csillapodott, már a manőver felszerelésemet is használom. Ekkor veszem észre, hogy még a csuklyám is lehullt, de most ezzel nem érek rá foglalkozni. A szemem sarkából megpillantom három társamat. Lefékezek, és feléjük igyekszem. Kami, Armin és Jean? Mégis mi a fenét csinálnak egy helyben?! Ekkor valaki kitakarja előlem őket. Gyorsabban közelítek feléjük, hiszen látom, hogy mindkét fegyverét rájuk tartja.
- Ne! – kiáltok fel, azonban ekkor egy villanást látok a férfi hasából előtűnni, aztán összerogy. Tágra nyílt szemmel nézem, hogy Armin tette ezt, akit teljesen belepett a vér. Eléjük megyek, majd végignézek rajtuk. Aztán Jean-on állapodik meg a tekintetem, dühösen és megvetően csak ennyit vetek oda neki, mielőtt indulunk.
- Gratulálok… Ennyi teljesítménnyel valóban a Katonai Rendőrségen a helyed… - Közben a szám megtelik vérrel, hiszen még mindig nem állt el, ezért azt kiköpöm, ezzel fejezem be a mondandóm. Ha válaszol, azt meghallgatom, de utána Armin felé fordulok, aki eléggé rosszul néz ki. Lágyabban szólok hozzá.
- Hé! Ne emészd magad… Tetted, amit kell… Amúgy meghaltatok volna. Megmentetted a többieket a biztos haláltól, egy gonosz embertől – Ezután Kami felé fordulok. Kissé ingerülten mondom neki, hiszen simán meghalhatott volna. – Mégis mi a fene történt veled? Azt értem, hogy nem mész embert ölni, de hogy meg is halj, ha rád támadnak… - Megcsóválom a fejemet - Azért örülök, hogy élsz – Mondom neki kedvesebben, nem akarom én őt megbántani, de még is csak aggódtam. Néhány utcányi futás után egyenesen Pixis parancsnokba és a többiekbe futunk. Gyorsan végignézek a többieken, de szerencsére mindenki él. Megkönnyebbülök, de aztán látom, hogy Mayu eléggé letörtnek látszik. A tekintetét keresem, és ha rám néz, akkor egy fürkésző, szürke szempárral találja szemben magát. Intek a fejemmel, hogy ha elindultunk, akkor beszédem van vele. Vajon mi történt? Mindig olyan elszánt szokott lenni, de most olyan… elveszettnek tűnik… Azonban előtte Eren felé indulok, és megvizsgálom a sebét. Kissé döbbentem diagnosztizálom, hogy begyógyítja önmagát. Ettől kissé meg is nyugszom. A szemébe nézek.
- Tarts ki még egy kicsit – mondom neki, de ekkor valami vörös Eren arcára cseppen. A számhoz nyúlok, amiből még mindig ömlik a vér. Elhúzom a számat, majd letörlöm Eren arcáról a vért. Mielőtt bármi mást tehetnék, elindulunk. Egyre mérgesebb leszek magamra, amint tudatosul bennem, hogy mekkora balfék voltam. Komolyan haboztam? Én? Kifogott rajtam valami pasas, akinél még csak penge sem volt? Ez szánalmas teljesítmény, Mikasa Ackerman… Arcon rúgott egy férfi… Elbuktál… Gratulálok… Sebesen közelítem meg a létrát, elég dühös vagyok magamra, és ez látszik is rajtam. Nem is kicsit. A létrán elsőnek mászom le, de előtte intek Mayu-nak, hogy ő kövessen másodiknak, hogy amíg a többiek másznak, tudjunk beszélni. Amint mindketten leértünk, felé fordulok, és fürkésző tekintetemmel kísérve így szólok hozzá.
- Elég szarul nézel ki… Mi történt, ami miatt ilyen letörtnek látszol?
|
|
