Dogorn
FRPG Guru
"I have respect for people who live a fulfilled life."
Posts: 565 
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Dogorn on Mar 19, 2016 13:41:12 GMT 1
http - Rendben! - Mondta Reiner. - Nekem semmi bajom. A helyedben inkább őt félteném... - Szólt Kami-nak. - De ha valami balul sülne el, akkor számítok rátok! Gyerünk! - Mondta, majd berúgta az ajtót és minden erejét beleadván, elkezdett rohanni, Kyle felé és neki ugrott.
A férfi hanyatt esett és beverte a falba a fejét. A további történéseket a kocka dönti el. A páros számok a nyerők Reiner számára. Ha győz, akkor Kyle azonnal elájul, amint beveri a fejét, de ha veszít, akkor a felderítőnek sikerül lelöknie magáról az újoncot és bevinni neki egy ütést, de ebben az esetben megjelenik Kamilla, aki a kardja élét egyenesen Kyle torkának szegezi.
60WniBXb1-6 1-6 |
|
Dogorn
FRPG Guru
"I have respect for people who live a fulfilled life."
Posts: 565
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Dogorn on Mar 19, 2016 14:28:36 GMT 1
Fegyverre egyáltalán nem is volt szükség. Reiner megindult, mint valami buldózer és könnyedén kifektette az utolsó talpon maradt őrt. - Srácok! - Kiáltotta Armin. - Megőrültetek? Betörtetek a felderítők főhadiszállására értünk? Ebből még nagy bajok lesznek... De ott a kulcs, becsúszott az asztal alá! - Bertlolt már rohant is érte és kinyitotta a cella ajtót. - Gyertek gyorsan! El kell tűnnünk minél előbb! - Reiner lassan föltápászkodott és előre rohant. - Utánam! Sietnünk kell! Remélem még nem buktunk le... - Mikor kiértek a falra, megláthatták, hogy 4 eszméletlen felderítő fekszik eszméletlenül és körülöttük ott gubbaszt a 104-es egység maradéka. - Jó, most, hogy meg vannak tűnjünk innen! - Mondta Jean. - Majd a háromdimenziós felszereléssel leléptek. - Eren-t, Mikasa-t, és Armin-t vitték, egészen az táborhelyig. A kiváló környezetnek, vagyis az erdőnek köszönhetően, nagyon gyorsan haladtak. Mikor megérkeztek Charlotte már várta őket, a felnyergelt lovakkal és a félretett felszereléssel. - Remek! Tehát sikerrel jártatok! Tessék ezeket vegyétek fel és szálljatok föl a szekérre. - Mondta, majd a kezükbe nyomott, egy-egy köpenyt és manőver felszerelést. Ő is melléjük ült a szekéren. - Indulás! Pixis parancsnok utánunk fog jönni, most egyenlőre az a lényeg, hogy eljussunk a belső falakhoz. Aztán Pixis ismerteti majd a következő lépést... - Mondta, azzal mindenki felült a lovára, vagy a szekérre és elindultak a belső falak felé.
Pixis csak komor tekintettel figyelte, ahogyan Levi beszélt.
- Értelek... Senki se tudja biztosra, hogy mit hoz a jövő. Se te, se én, de még Erwin se. Remélem igazad van, de meg vagyok róla győződve, hogy ezt nem fogják hagyni... - Ekkor betoppant a terembe Hanji és közéjük ült. - Oh, jó estét Pixis! Nem számítottam magára itt. Szóval Rivalle! - Csapott az asztalra.
- Mondd el, hogy hol találom Eren-t! Már az egész helyet átkutattam, a pincétől a padlásig, de sehol se találtam őket! Kéééérek! Nekem beszélnem kell vele! - Mondta, majd témát váltott. -És amúgy is... Hogy a viharba engedhetted meg Erwinnek, hogy ilyen embereket sorozzon be az osztagodba? Mind a négy járőr a falon tartják az esti pihenőjüket! Sőt! Még várbörtönbe szánt őrök is alszanak! De azt már tényleg nem bírom épp ésszel felfogni, hogy minek küldtél őröket, hogy őrizzék az üres tömlöcöket? - Pixis elmosolyodott, majd újból meghúzta a flaskáját, de nem volt már benne semmi. - Ejj, a fenébe... Már ennyi az idő és az italom is elfogyott... Ideje távoznom! Örültem a társalgásnak! Hadnagy! Osztagvezető! - Mondta és hátat fordított, majd eltűnt.
|
|
Mayu
Lelkes fórumozó
Posts: 45 
|
Post by Mayu on Mar 19, 2016 15:27:57 GMT 1
img09.deviantart.net/8d0d/i/2013/248/8/0/anime_girl_with_a_rapier_by_iamecchi-d6l68o7.png Mayu Reiner ötletére csak bólintott és elhelyezkedett. Szorosan a falhoz préselte magát, a gázpalackját pedig elkezdte leszerelni magáról. Bertold elhaladt mellettük és úgy tűnt minden a terv szerint halad. Ám mikor rajta volt a sor és lendületet vett, a bal lába megcsúszott a nyirkos padlózaton ezért elvétette a célpontot. ~ Francba. ~ kikerekedett szemekkel a férfira nézett, aki látszólag számított a csapdára. A szeme sarkából látta, hogy Kamillának sikerült elvégeznie a feladatát. Hátra lépett, már éppen a kardját készítette volna elő, de ekkor ott termett Reiner és kihúzta a pácból. – Kö… Köszönöm… - visszatette a helyére a dolgait és szomorúan lepillantott a talajra. ~ Nem hiszem el, hogy lehetek ennyire béna? Még a saját tervemet sem tudom véghezvinni. ~ Ezzel felnézett és hallgatta az ötleteket.
Kamira bólintott és a háttérben várta, hogy Reiner berontson a helyiségbe. Figyelte, ahogyan felgyorsul és azzal a hatalmas izomtömeggel neki esik az őrnek. Esélye sem volt. Mayu meghallotta, mikor a kulcs földet ér, de sajnos nem vette észre hova esett. A cellában álló Arminra pillantott, aki az asztal alá mutatott. ~ A kulcs! ~ Bertold már fel is vette és kiengedte a foglyokat. Reiner mindenkit felszólított az azonnal indulásra, hiszen nem volt sok idejük. Mayu megvárta, míg mindenki elhagyja a helyet, közben gyors pillantást vetett a három barátra. Szemlátomást nem volt rajtuk komolyabb sérülés, így ő is utánuk rohant. Kint a többi kadét várta őket, velük is minden rendben ment. ~ Nem akarom elhinni, hogy ez a teljesen őrültségnek hangzott terv sikerrel járjon. Persze még nem ismerjük a következményeket… ~ Visszaindultak a találkozóhelyre a manőver felszerelések segítségével. Erent, Mikasát és Armint a fiúk cipelték, de velük is gyorsan tudtak haladni. Mayu azt hitte jóval nehezebb lesz idekint használni a felszerelést, de úgy tűnt simán boldogul vele. Charlotte már várta őket, pár percen belül útnak is indulhattak. Mayumi is felpattant a lovára majd Kamira nézett és kedvesen felé mosolygott. Megérintette a szalagot a hajában. Nem tudta mibe keverednek még ezek után, de a lelke mélyén tudta, hogy minden kalandját élvezte eddig és remélte ez így is marad.
|
|
Kami
FRPG Guru
Posts: 285
|
Post by Kami on Mar 19, 2016 15:56:07 GMT 1
Kamilla tátott szájjal bámulta, ahogy Reiner berúgta az ajtót, és nekirontott az őrnek. Szerencsétlennek esélye sem volt Reiner ellen, aki kétszer akkora volt mint ő.Kamilla azonban biztos ami biztos, készenlétben állt, azonban semmi szükség nem volt arra, hogy közbeavatkozzon.~ Reiner elég rendesen falhoz vágta a fickót. Még szerencse, hogy velünk van… Nem szívesen mennék neki egy ilyen izompacsirtának... Ahogy sejtettem, az utolsó őr már számított ránk. Ha jól láttam, elhajított valamit, de nem láttam mit, és hova. Az a helyzet, abban sem vagyok biztos, hogy egyáltalán eldobott valamit. Mindez azért történt, mert túl nagy zajt csaptunk odafenn. Látszik, hogy kezdők vagyunk. ~ szívta a fogát emiatt. Armin hangjára a cella felé fordult, és örömmel látta, hogy egyiküknek sincs komolyabb baja.
-Yo! – intett Kami. – Jöttünk megmenteni titeket! – Azonban Armin reakcióján kicsit megilletődött. - Mi eddig is őrültek voltunk nem tűnt fel? – Felhúzott szemöldökkel, csípőre tett kézzel állt, egyenesen Armin szemébe nézett. Majd ok nélkül felkacagott. - Nyugi, én tudom magamról, hogy nem vagyok megszokott jelenség. Sőt én nem is mondanám magam normálisnak. Mellesleg nagyon is jól tudjuk mire vállalkoztunk. Ne aggódjatok, kiviszünk innen benneteket! – rákacsintott a trióra. ~ Jé, tényleg eldobott valamit a krapek. Kétségbeesett próbálkozás volt, azt meg kell hagyni.~ Amíg arra vártak, hogy Bertholt kinyissa a cellaajtót, Kami a kiütütt férfihoz ment, és leguggolt mellé.
-Bocs haver, nem saját szórakozásunk végett tesszük. Bár meg kell hagyni, szerintem nagyon vicces ez az egész! - Megrántotta a vállát, és felállt.- Én élvezem! - Azzal otthagyta az őrt és segített Reinernek felállni. ~ Uff, hány kiló vagy ember?! ~ Kami szemei majdnem kiugrottak a helyéről. Nem gondolta volna, hogy ennyire nehéz lehet. Vetett még egy utolsó szánakozó pillantást az ájultra, és a többiekhez sétált. Miután kiszabadították a barátaikat, futásnak eredtek, hogy kint találkozzanak a többiekkel. ~Reiner egész jó erőben van! ~ Kami a többiek hátát figyelte, ugyanis ő futott leghátul. ~ Fuhh… utálok futni… sosem volt az erősségem… ~ Kami nagyon zihált. Tisztában volt vele, hogy a testi erőnléte nem a legjobb, és ezen igyekezett is változni. Nagyon megörült, amikor kiértek a falra, és találkoztak a többiekkel. Amikor egy kicsit megálltak, Kami a térdére támaszkodva kapkodta a levegőt. Talán Jean hangját vélte hallani, azonban annyira zúgott a füle, hogy nem mert volna fogadni rá. Csak annyit látott, hogy mindenki elindult.
- Ah… huh… várjatokh megh… - Szerencséjére az erdőben átváltottak a 3D manőverfelszerelésre, így ki tudta fújni magát. Mint mindig, most is nagyon élvezte a manőverfelszerelés használatát. Néha a karjait kitárta, és úgy tett, mintha szállna. ~ Csodálatos érzééés! ~ Teljesen ellazult, és egy kis időre meg is feledkezett a trosti keserűségről, és félelemről, és arról is, hogy most elég törvénybe ütköző dolgokat műveltek. Amikor a megbeszélt helyen leugrott a földre, érezte, hogy a lábai eléggé rogyadoznak, és eszébe jutott a küldetés, valamint az is, hogy pár perccel ezelőtt majd’ kiköpte a tüdejét.– Huhh, azt hittem meghalok… Úgy érzem többet kellene edzenem… - Csatlakoztak Charlotte-hoz, aki már készenlétben várta őket a lovakkal, és a lovas kocsival. Kami még egy kicsit zihált, és érezte, hogy szúr a tüdeje, de határozottan jobban érezte magát, mint a futás után közvetlenül. Figyelte, amint Mikasa, Armin és Eren felvették az osztagvezetőtől kapott felszerelést, és köpenyt. Majd felugrott a lovára, és miután mindenki felszállt egy-egy lóra, illetve a hármas elhelyezkedett Charlotte-tal a lovas kocsin, megkocogtatta a ló oldalát, mire az vágtába ugrott. ~ Ahh, micsoda megkönnyebbülés! Így legalább kipihenem magam! ~ A lovaglás ugyancsak segített neki. Behunyta a szemét, és egyszerűen csak élvezte a kellemes esti szellőt, és nem gondolt a tettük következményére. ~ Még az eső is elállt, egész kellemes idő lett. ~ Magában elmosolyodott. ~ És annak is örülök, hogy sikerült kihoznunk onnan azt a három jómadarat. Nagyon várom, hogy mi fog kisülni ebből az egészből. Egyre jobban tetszik ez a helyzet! Bár lehet annak nem nagyon örülnék, ha a végén sittre vágnának emiatt… ~
-Aaahj! – Akarata ellenére hangosan kiáltott fel, ami elég érdekesen vette ki magát jelen helyzetben. – Hupszi, bocsika! – Kínjában nevetett. – Hát ez nagyon gáz volt… Gratulálok Kami, most már mindenki őrültnek néz… - motyogta a nem létező bajsza alatt, ezért aki nagyon fülelt ezt is hallhatta. Szegény már belegondolni sem mert, hogy mit fognak róla gondolni a többiek. ~ Lehet elküldenek a diliházba, mert magammal beszélgetek. Nagyon gáz! Remélem, hogy csak a fáradtság teszi ezt velem... ~Lebiggyesztette a száját, és inkább kizárta a külvilágot, hogy még véletlenül se halljon meg egyetlen gúnyos megjegyzést sem.
|
|
Bratti
Szerepjátékok Császára
"Ez a világ kegyetlen... De egyben gyönyörű is." - Mikasa Ackerman
Posts: 914
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Bratti on Mar 19, 2016 21:22:55 GMT 1
http Ilyenkor az idő csigalassúsággal telik. Minden egyes másodperc óráknak tűnik. Mintha már egy napja csak a férfit nézném. Aztán hallok egy dörrenést, és a következő pillanatban Kyle ájultan a földre hullik. Megrázom a fejemet. Mégis mi történt?! Aztán látom, hogy Reiner esett neki. Ja, így világos… Szegénynek esélye sem volt, de kicsit bosszant, mert nem tudtam befejezni a beszélgetést. Pedig ritka manapság shingashina-i embert látni… Mit tegyek? – Körbenézek, mert csörrenést hallok, de nem találom. Mindegy, most annyira nem is érdekel. Közben Mayu és Kami is megjön. Armin kitörésére Kami után csak ennyit felelek.
- Ugyan, Armin, tőlük ez nem meglepő, nem? Annyira rájuk vall… - Forgatom a szememet, persze ezt nem rosszindulatból mondtam. Feltűnik, hogy Kaminak új haja van, amikor felé fordulok. - Ez igazán jól áll neked! – Mondom neki kedvesen, felé bólintva. A mondandója után csak mosolyogva megrázom a fejemet. – Mert aki arra teszi fel az életét, hogy titánokat öljön, az normális?! – kérdezem még, de aztán észreveszem, hogy sietnünk kéne. Gondolkozom… Aztán egy észreveszem, hogy az egyik kadét jelemnél a mellényemen foszlani kezdett az anyag, ezért egy hirtelen mozdulattal letépem. Hangos reccsenést hallatva válik el, de sajnos jön vele egy kis anyag is. Mindegy… A lényeg már megvan… Közben Berthold kinyitotta az ajtót, így sikeresen kijutunk. Éppen indulnánk, amikor megszólalok.
- Menjetek csak el, egy perc és utánatok sietek. Csak valamit el kell még itt intéznem… - Azzal ha elindultak, akkor az ájult Kyle-hoz lépek, majd az egyik pengéjével a kadét jelbe vágom a monogramom. Aztán belegyűröm a kezébe, majd rászorítom az ujjait, így ha felébred, tudja, hogy tőlem van. Végül nagy nehezen sikerül elvágnom az egyik pengével a másik fegyverét a felszereléshez kapcsoló kötelet, illetve fordítva is. Igaz, mindkét penge eltompult, de könnyen kicserélem, így már fegyverem is van. Gyorsan a többiek után sietek. Szerencse, hogy gyors vagyok, mert így még épp a lépcső előtt utolérem őket. Látom, hogy Kami az utolsó, ezért mellékocogok.
- Hé, minden rendben? Mintha nem lennél jól… - Nézek rá aggódva. Közben kiértünk a falra, és a hideg levegő úgy belemar a sebeimbe, hogy hangosan felszisszenek, és összerázkódom. A francba… Nagyon fáj… Le kell fertőtlenítem, de minél hamarabb. Találkozunk a többiekkel. Jean szokásához hűen, „kedvesen fogad”.
- Neked is szép estét! – Forgatom a szememet a szövegére. Mi az hogy megvannak? Mik vagyunk mi, tárgyak?! Ezt nem hiszem el… De aztán elindulunk. Szerencsémnek köszönhetően pont Jean visz magával. A hátára mászom, a lábammal a csípőjét, a kezemmel a hóna alatt kapaszkodom, és erősen szorítom. Gyorsan haladunk. Közben Jean füléhez hajolok, és belesuttogok.
- Mégis, mi a fenének jöttetek értünk? Mi lett volna, ha valaki meghal? Nem volt elég áldozat már így is?! Nem is beszélve a következményekről... De te hogyhogy itt vagy? Nem úgy volt, hogy a Katonai Rendőrséghez csatlakozol? Akkor nem tesz ez most jót a karrierednek, ha lebukunk… Mégis mi motivált, hogy most ide gyere? – Nézek rá kérdőn. Miután válaszolt, néhány perc múlva meg is érkezünk, ahol nem más, mint Charlotte osztagvezető vár. Összeszorítom a számat. Hát ő meg mit keres itt?! Komolyan ő? Nem bízom benne... Csak biccentek egyet, amikor megkapom a felszerelés. Gyorsan magamra kapom a köpenyemmel együtt. A Kyle-tól elvett kardokat az egyik üres penge helyére csúsztatom. Végül is még jól jöhet… Aztán mi a szekérre kerülünk Charlotte-tal. A legtávolabb ülök tőle, aztán hallom Kamit. Felé fordulok, és nyugodtan így szólok hozzá
- A történtek után semmi rossz nincs ebben. Csodálkozom, hogy képes vagy még nevetni. – Amikor azonban Charlotte Pixis-t említi, csodálkozva kapom oda a fejemet.
- Pixis parancsnok? Hát ő is benne van ebben az egészben? – Összehúzott szemekkel nézek végig a társaságon. A barátaink… Mit vállaltak azért, hogy kimentsenek bennünket? Ebbe jól belekeveredtek. Ki tudja, mi vár még ránk. Az égre tekintek. Halkan mondom a szavakat, de ha valaki figyel, meghallhatja.
- Anya, apa… Ugye vigyáztok még ránk? Az önfeláldozásnak most nagyon szerepe lesz az elkövetkező időben, ha kiderül, hogy mi történt ma éjjel… Most ne hagyjatok el… Adjatok erőt nekem, hogy megvédhessem a többieket, bármi is következik…
|
|
Aria
Szerepjátékok Istene
Szeresd ellenségeidet! Azzal kergeted őket az őrületbe.
Posts: 1,043
Elfoglaltság: Elfoglalt
|
Post by Aria on Mar 19, 2016 21:44:22 GMT 1
- Hange, ha komolyan gondoltad, amit mondtál, akkor ismételd el nagyon lassan, hogy legyen időm tízig számolni, és lehiggadni. Ha pedig vicceltél, akkor egy titánnak is jobb humora van, mint neked. - morogja Levi, majd, mikor Pixis feláll, int neki. - Köszönöm a látogatást, parancsnok. - időközben feláll a székéből, és magával vonszolja Hange-t. - Én lemegyek a börtöntársasághoz, viszont egyedül nem tudom felrázni azokat, akik a falon feküdtek ki. Szóval tedd nekem, hogy felébreszted őket, és ráparancsolsz Guntherre, hogy vigye el azt az üzenetet Erwinnek, hogy Erenék megszöktek.
Megszaporázta a lépteit a börtön felé. ~Persze, több év harci tapasztalat után képes vagyok egy őrt állítani egy olyan cella elé, amiben egy olyan srác raboskodik, aki egy rohadt titánná tud változni. Mert miért mennék biztosra, és készülnék a legrosszabb helyzetre, miután számtalanszor bebizonyosodott, hogy ami rossz megtörténhet, az megtörténik? Nem, most amikor a legfontosabb lett volna, hogy ellássam a feladatom, képes voltam inkompetens barom módjára viselkedni...~ Először megáll a börtön lejáratánál, az eszméletlen Martha és Dieb mellett. Elsőre csak megrázza őket, remélve, hogy ettől felébrednek, de ha nem, akkor nemes egyszerűséggel lekever nekik egy pofont. Ha felébrednek, int, hogy kövessék, és lemegy Kyle-hoz, akit hasonló módszerrel ébreszt fel, majd karbafont kézzel beszélni kezd a hármashoz.
- Mivel láthatóan megszökött mindenki, akinek a felügyelete a feladatunk lett volna, örülnék neki, ha összefoglalnátok, kik és hogyan tudtak titeket annyira nyakon vágni, hogy ez legyen az eredmény. Továbbá tudni akarom, nagyjából mikor történt ez, mert ha a közelmúltban, akkor mindenki azonnal indít a lovak felé, és utol fogjuk érni őket. Ha nem, akkor pedig kezdésként veszek egy hideg zuhanyt, mert ha nem teszem, szerintem meg fogok ölni valakit. - morogja olyan hangsúllyal, hogy a hallgatóság azt is leszűrheti, ezt teljesen komolyan mondja.
|
|
Martha
Lelkes fórumozó
Everywhere I go...
Posts: 56
|
Post by Martha on Mar 19, 2016 22:03:06 GMT 1
Martha meglepődött Dieb történetén.
-Ő akkor sem fog meghalni. Ő más. Meg szerintem azt se tudja, hogy létezem.-meredten lenézett a földre.
-Na de most koncentráljunk az őrködésre. Mondjuk nem hiszem, hogy valaki be akarna törni, de hátha.-ekkor hallott valamit a folyosó végéről. Lassan elindult a hang irányába. Látott egy emberalakot, de nem tudta beazonosítani.
-Ki vagy? És mit szeretnél?-kérdezte, de nem kapott választ, majd az ember elfutott.-Hát...jó, szerintem se válaszolj.-Martha megfordult és látta, hogy Diebet valaki vállon ütötte, ezért reflexszerűen elindult felé. Egy pillanatra látta az arcát.
-De hisz te...-ám ekkor valaki tarkón csapta és elsötétedett minden. Körülbelül egy órája fekhetett ott, amikor egyszer csak valami rángást érez. Lassan kinyitja a szemét és az első látvány, ami fogadja, hogy Levi felpofozza Diebet. A hadnagy épp Martha felé közeledett és pofonra emelte a kezét. A lány gyorsan felkelt még mielőtt kapna egyet. Levi intett nekik és lementek a cellához. Marha meglepődötten látta, hogy Kyle-t is sikerült leütniük. A hadnagy kérdésére eleinte senki sem mert válaszolni, de Martha vette a bátorságot és megszólalt.
-Hát őő...Eleinte a folyosó végéről hallottunk valamit és elindultunk a hang felé. Láttam egy alakot a sötétben. Megpróbáltam közelebb menni és ráfókuszálni, de ekkor valaki vállba csapta Diebet, ezért én megfordultam, de mielőtt felfoghattam mi történik leütöttek. Így többre ne emlékszem. De amikor megfordultam, hogy láttam egy arcot. Ismerős volt, de nem is tudom honnan.-egy kis szünet után.-Megvan! Azt a lányt láttam, amikor Trostban a raktárnál küzdöttünk a titánokkal és én leszálltam egy ház tetejére, amin a kadétok is voltak és intettem nekik egyet. Akkor láttam egy hosszú vöröses hajú lányt. Szerintem ő volt az egyik támadó.-Levi másik kérdésére válaszolva.-Hát úgy körülbelül egy órája lehetett.
|
|
kylenorthon
Lelkes fórumozó
Dolgok történnek.
Posts: 93
Elfoglaltság: Elfoglalt
|
Post by kylenorthon on Mar 20, 2016 7:56:30 GMT 1
Készenlétben állt mikor az ajtó kicsapódott, de egy szabályos óriás rontott be tajta. Kyle kiszürta a kadét jelvényt, és elöntötte az ideg... Manóverezésre hely sem volt a szűk folyosón így szemtől-szembe találta magát a csávóval, és ugyan próbálkozott, és tudta, hogy nyílt terepen letarolja, most a feje a fallal találkozott és elvesztette az eszméletét.
Egy pofonra riadt. Kinyitotta a szemét és homályosan Levit látta meg. Nem emlékezett semmire, nem értette miért kapott pofont a hadnagytól. Valahogy felült, de érezte, hogy szörnyen szédül és a gyomra sem az igazi. A feje is nagyon fájt... Megdörzsölte valamivel a tarkója felett és a keze véres lett. ~Mi...? Basszus...~
Levi nagyon mérges volt. Hallotta nagyjából amiket mondott, de nem tudott válaszolni... Nem tudott visszaemlékezni. Csend volt egy darabig, mikor Martha megszólalt... - Tényleg... Kadétok... - Állt fel görnyedten a falnak támaszkodva, miközben a véres tenyerét nézte. - Kadétok... - Még mindig szörnyen szédült. A gondolattól is rosszul volt, hogy még lóra üljön és vágtázzon. Nem volt biztos benne, hogy rajta tud maradni a lovon.
Eszébe jutott minden, és rettenetesen szégyllte magát. Hiába fogta a szűk folyosóra, ő profi volt... És kadétok intézték el. Kudarcot vallott.
- Saj...nálom... Hadnagy. - Nyögte.
|
|
Deleted
Törölt felhasználó
Posts: 0
Utoljára online: Nov 23, 2024 16:57:58 GMT 1
Nov 23, 2024 16:57:58 GMT 1
|
Post by Deleted on Mar 20, 2016 11:55:20 GMT 1
Dieb épp álmában egy Titán volt akire egy fekete hajú lány ráakaszkodott a felszerelésével és konkrétan meglovagolta, a fiú mindent próbált, ugrott, futott, háznakment de a leány nem akart róla leszálni majd úgy gondolta akkor megáll és hagyja hogy jó napja legyen a nőszemélynek. Azonban egyszercsak arra kelt álmából hogy valaki rázza és azonnal válaszolt is halkan: -Naaa... még egy percet légyszi...- ezzel magzatpózba gömböjödött és elkezdett újra szunyókálni, de ekkor valaki arconcsapta, erre a fiú felpattant üllésbe és meglátta Levit. Ezek után a fiú látta hogy mindenki jól van és ekkor gyorsan megvizsgálta a nadrágját, hogy az öv a helyén van-e.~Huh... szerencsém volt, most megúsztam~ mondta megkönnyebülve majd hallgatta Levi kérdéseit. Már mindenki válaszolt, de Dieb igazából semmit se tudott... -Tisztelt felettesem és semmire se emlékszek csak rövid szőke és egy hosszabb vörös hajra.- mondta majd folytatta: -Ha érdemesnek tartja még az útnak indulást én készen állok rá.- mondta majd várta a választ.
|
|
Dogorn
FRPG Guru
"I have respect for people who live a fulfilled life."
Posts: 565
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Dogorn on Mar 20, 2016 20:16:28 GMT 1
Petra, Oluo, Gunther és Eld azonnal lesiettek, hogy megnézzék a történteket. - Mikor Levi parancsba adta Gunther-nek, hogy értesítse Erwin-t, közbeszólt Zoe. - Ne fáradj! Majd én értesítem, neked más dolgod lesz! Te, Ral, Bossard és Grin azonnal Erenék nyomukba eredtek! Még nem is volt időm beszélgetni vele... - A felderítőknek már esélyük se volt utolérni őket, mégis utánuk indultak. - Szóval így állunk... Ez egy csöppet kellemetlen... - Tekintett végig az elkeseredett arcokon, majd előkapott, egy jegyzet füzetet, amire szorgosan írni kezdte Martha és Kyle szavait. - Nagyon fontos, hogy megtaláljuk őket... Ha azt feltételezzük, hogy nem képes kordában tartani az erejét, akkor valószínű, hogy hatalmas csapás éri majd hamarosan az emberiséget, ha nem tudjuk magunk mellett Eren-t... És ki tudja, hogy az elrabolói, milyen célra akarják használni? És ha kicsúszna a kezükből és a katonai rendőrség karmaiban landolna, ez a hatalmas erő? Vagy valami rosszabbéba? Nem csak a mi fogunk fáj rá... - Mondta, látszott az arcán, hogy az a sok kis fogaskerék az agyában, mind munkához látott. - Vajon hová mehetnek most? De mindegy is! - Kiáltott fel. - Fáradtan képtelenek leszünk visszaszerezni Eren-t és soha nem kísérletezhetek rajta! Úgyhogy jó éjszakát, mindenkinek. Aludd ki magad, te is. - Fordult Levi-hoz. - Amennyire kicsi vagy, olyannyira szörnyen nézel ki... - De ekkor belépett egy futár az ajtón és Hanji kezébe nyomott egy levelet. Miközben olvasta, az arcára fagyott a mosoly és egyre erősebben szorította a lapot és egyre gyorsabban cikázott a tekintete a sorok között. Az ajkába harapott, majd miután elolvasta, az utolsó sorokat is, váratlanul felborította maga mellett az asztalt. - NEEEE! Sonny és Bean! Megölték őket, még reggel és fogalmuk sincs, hogy kit tette! A rohadék! - Ekkor megfogott egy széket és a falhoz vágta, ami azonnal a darabjaira esett. - Kitekerem a nyakát, aki hozzá mert nyúlni, az én kis óriásaimhoz! Ráadásul egy katona tette! Azt mondták, hogy már vizsgálják is az ügyet! Persze... Ahogy én ismerem a katonai rendőrséget, a vizsgálat annyiból fog állni, hogy megkérdezik, hogy mindenkinek megvan-e a felszerelése és aztán elmennek kocsmázni! Azonnal indulnom kell! - Mondta, majd elővette a jegyzetfüzetét, kitépett belőle egy oldalt, gondosan összehajtotta és a ruhája zsebébe csúsztatta. - Ezt látnia kell Erwinnek! És ha már úgy is arra járok, utánanézek a gyilkosságnak! Reggel találkozunk! - Mondta és kisétált az ajtón. A felderítők csalódottan tértek vissza pár óra múlva. Csak azt sikerült kideríteni, hogy valószínűleg a belső falak felé haladtak. Miután beszámoltak, ők is nyugovóra térhettek és kipihenhették magukat.
A reggel így is túl korán jött el, és nem hozott sok jót. A vár ajtaján zörgetnek, és mikor kinyitják, Hange Zoe, és Erwin Smith lépnek be rajta. Hange láthatóan borzalmas állapotban van, csak néz maga elé, és néha szipog, látszik, hogy megviselték a közelmúltban történtek. A meglepőbb, hogy Erwin sincs sokkal jobban.
Az egyik karja a nyakába kötve, minden bizonnyal eltört, az arcán pedig véraláfutások látszanak, mintha megverték volna, ám erre megjegyzést sem tesz. Akárki akármit kérdez, ő nem válaszol rá. Összehívja az osztagot, és mikor mindenki együtt van, beszélni kezd.
- Tudok már az elmúlt éjszaka eseményeiről, az osztagvezető tájékoztatott. – biccent Hange felé. – Eren Jeager szökése természetesen azt is jelenti, hogy vissza kell hoznunk. Petra Ral, Oluo Bozado, Eld Jinn és Gunther Shultz megtalálták a szekereik nyomait, ami alapján a csoport a Shina fal felé halad.
- A Shina fal tele van katonai rendőrökkel. – jegyzi meg Hange. – Nem értem, hogy miért… - egy pillanatra elgondolkodik, majd láthatóan eszébe jut valami. – Hacsak… Erwin, a falakon belül van egy hely, ahol tökéletesen el lehet rejtőzni, és viszonylag rossz a biztonság. A földalatti város.
- Egyetértek. – bólint a férfi. – Az a hely a legvalószínűbb opció. Hadnagy, jól ismered a földalatti várost, gondolom, bízhatom az osztagodra Jeager felkutatását.
Az éjszaka hátralévő részében lovagoltak. Pár óra után letértek az főútról és - Rendben, megjöttünk! Töltsétek fel a gázpalackjaitokat! - Mondta Charlotte, majd a megmaradt kezével lerántott egy lepel a szekérről és alatta volt egy miniatűr újratöltő állomás. Nem lehetett túl sokat használni, de addig pont kitartott, míg mindenki feltöltötte a sajátját. - Rendben! Most megmásszuk a falat, míg ki nem pirkad. Aztán amint feltűnik a nap a fal mögül, találkozni fogunk a parancsnokkal a város másik végében. Az az egy problémánk, hogy a katonai rendőrség valószínűleg már tud rólunk... Nem tudom, hogy hogyan juthatnánk át. - Ekkor megszólalt Armin. - Szerintem én tudom a megoldást. Annie Leonhardt! Nemrég került a katonai rendőrséghez. Együtt voltunk kadétok és Trostot is közösen jártuk meg. Ha kapunk rendőri kíséretet, akkor nem valószínű, hogy lebuknánk. Főleg úgy, hogy Annie, akár mikor ki tudna minket magyarázni a slamasztikából. Egy próbát megér! - Charlotte biccentett egyet. - Rendben ez a terv. Armin! Amint átérünk a te feladatod lesz megtalálni azt a nőszemélyt! Most pedig indulás. - A nő belekapaszkodott Reiner-be és úgy mentek át a falon. Miután átértek, egyből egy sötét sikátorban találták magukat. Armin bólintott egyet és eltűnt a reggeli tömegben. Fél óra múlva ismét megjelent a fiú, az unott tekintetű Annie-vel az oldalán.
- Bele ment! - Mondta Armin mosolyogva. Mindenki fölvette a csuklyáját és elrejtette a fegyverét. A nő szó nélkül elindult az utca felé, majd intett nekik, hogy kövessék. Már gyalogoltak egy jó ideje, de nem történt semmi, azon kívül, hogy késésben voltak, hiszen a nap is felkelt. Miközben sétáltak, váratlanul lövéseket hallottak eldörrenni a közvetlen közelben. Nem látták, hogy honnan érkezett, csak annyit érzékeltek az egészből, hogy az utcai tömeg szerteszét rohant és, hogy Eren hirtelen a vállához kapott, letérdelt, átütötte a vér a ruháját, majd az ujja között kezdett kicsordogálni. Ebben a pillanatban meglátták, hogy egy közeli épület tetejéről adták le a lövést, de aki tüzelt, már tova is reppent a manőverfelszerelésével. - Te hülye! Meg ne öld! Őt kell elrabolnunk! - Kiabálta valaki. Ezt követően még 5 ilyen alak tűnt fel a közelben, tehát összesen hatan voltak. Mindannyian tüzet nyitottak, de az volt az érdekes, hogy manőverezés közben. Egy új fajta manőver felszerelés modellel állnak szembe hőseink. Kard helyett lőfegyver. A titánokkal szemben nem ér semmit, de gyilkolásra ennél alkalmasabb nem is létezik.
Charlotte egyből az egyik szűk utcába utasította a csapatot és menekülni kezdtek. Reiner a karjaiba kapta Jaeger-t és futott a többiek után. Annie elé leugrott az egyik és rátartotta a fegyverét. Mikor eldörrent a fegyver a nő csak elhajolt és egy gyors mozdulattal levágta az ellensége fejét. A vér az arcára spriccelt, de nem igazán foglalkozott vele, hanem inkább követte a többieket. - Nem tudom, hogy kik ezek, ahogy azt sem, hogy mivel támadnak, de meg kell őket ölnünk! - Kiáltotta Charlotte. - Ha nem gyilkoljuk le őket, akkor ők fognak minket! Támadás! - Kiáltotta, majd előre futott, Reinerel. A többieknek fel kellett, hogy vegyék a harcot.
|
|
Aria
Szerepjátékok Istene
Szeresd ellenségeidet! Azzal kergeted őket az őrületbe.
Posts: 1,043
Elfoglaltság: Elfoglalt
|
Post by Aria on Mar 20, 2016 21:50:19 GMT 1
Hange megjegyzésére Levi csak a szemét forgatta.
- Köszönöm Hange, pontosan erre van szükségem. - jegyzi meg szarkasztikusan, majd a futár érkezésekor inkább csendben marad, és úgy nézi végig a nő dühöngését, hogy nem tesz megjegyzést a felborított asztalokra sem.
Aggasztónak találja, hogy egy katona tesz ilyesmit, és nem javít a hangulatán Petráék jelentése. Túl kevés az információ, hogy elinduljanak. Int a csapatnak.
- Menjetek pihenni, ez az éjszaka mindenkinek sok volt.
Ő maga először helyreállítja a berendezést, majd felsétál a saját szobájába, és megissza az utolsó kortyokat a már kihűlt teából, miközben tovább böngészi a jelentéseket. Hajnal felé alszik el, a székében ülve. Amikor zörgetnek az ajtón lesiet, és beengedi az érkezőket. Megdöbbenti a helyzet, leginkább Erwin állapota. Tudja, hogy Trostnál nem sérült meg...
- Jól van, parancsnok? - kérdezi. - Mi történt?
Természetesen nem kap választ, így nem kérdezősködik tovább, de némán elkönyveli, hogy valami nincs rendben. A parancsra összehívja az osztagát, és némán hallgatja az információkat. A földalatti város említésére azonban felkapja a fejét.
- Természetesen bízhatja ránk. - bólint a parancsra.
~Persze logikus döntés, ott nőttem fel, a katonaságnál minden bizonnyal én ismerem a legjobban azt a helyet, de... nem akarok oda visszamenni. Olyan hosszú ideig nem kellett visszamennem, de persze Jeager-éknek kipattan a fejéből, hogy odamenjenek. A szerencsémet meg Trostban megzabálta egy titán.~
- Már minden bizonnyal a Sina falon belül vannak, amennyi idő eltelt a távozásuk óta, de a Katonai Rendőrség egyelőre nem jelentett róluk. Vagyis minél gyorsabbak vagyunk, annál jobb. Készüljetek. - néz az osztagára.
|
|
Bratti
Szerepjátékok Császára
"Ez a világ kegyetlen... De egyben gyönyörű is." - Mikasa Ackerman
Posts: 914
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Bratti on Mar 20, 2016 22:28:29 GMT 1
http Sokáig utazunk így, de aztán megállunk. Amíg a többiek töltenek, addig én a környéket pásztázom, nehogy bárki rajtunk üssön. Charlotte problémája jogos, és Armin ötlete sem tetszik nekem. Azonban nem szólalok meg, mert az osztagvezető beleegyezik. Csak sóhajtok egyet, aztán követem a többieket a falon át, majd a sikátorba. Amíg Arminra várunk, a többiekhez fordulok.
- Srácok… Nem is tudom, mit tudnánk mondani. Eljöttetek értünk, a saját életeteket kockáztatva… Ezt nem lehet meghálálni…
Még folytatnám, de Armin megérkezik Annie-val az oldalán. Összeszorítom a számat. Még mindig nem bízom benne, de most úgysem tudunk jobbat kitalálni. Csak biccentek felé üdvözlésképpen, és aztán elindulunk. A nap is felkelt már. A francba… Késésben vagyunk… Ekkor lövést hallok. Azonnal felkapom a fejemet, de a szerte-szét rohanó emberektől nem látok semmit. Aztán a mellettem haladó Eren térdre rogy, és az ujjain keresztül vér folyik ki. Egy pillanatra megáll a szívverésem, de már mellette is vagyok.
- Eren! – kiáltok fel. Hallottam, hogy őt akarják. Ekkor Reiner a karjába kapja, és már menekülünk is tovább. Én megyek leghátul, hogy hátulról fedezzek. Amikor Annie megöli az egyiket, csak elhúzom a számat. Most nem tudom, hogy örüljek-e vagy sem, hogy életben maradt… Charlotte utasítására egy pillanatig habozom. Nem akarok megint távol kerülni Eren-től. A múltkor is majdnem meghalt. Az emlék hatására megrázkódom. Ránézek, majd az ajkamba harapok. Mikasa! Ezzel nem segítesz senkinek! Most nem ez a feladatod. Igen, itt kell hagynod… De most ezzel segítesz a legtöbbet… Remélem. Ezért egy nagy levegőt veszek, és felkapaszkodom a legközelebbi tetőre, majd a szememmel a legközelebbi támadót keresem. Amint megtaláltam, felé futok, és megpróbálok végezni vele. Remélem, a többiek jól vannak…
- Eren-t akarjátok, mi? Előbb velem kell végeznetek. Nem engedem, hogy bántsátok. Már így is túl messzire mentetek… - Mondom neki szinte unottan. Felismerem azt az embert, aki meglőtte Eren-t. Gyilkos tekintettel közelítek felé, és nem kímélem. Ezt nem úszod meg, ember… Darabokra szaggatlak, ha még egyszer Eren közelébe mersz menni. A koncentrálástól és a bosszúszomjtól a fogam is kivillan, ahogy küzdök, hogy megmentsek mindenkit. Ahogy a többiek is ezt teszik. Kívülről valószínűleg egy vadállatnak tűnök, akit semmi sem állíthat meg a prédája megszerzésétől. Azért remélem, neki ijesztő látvány vagyok, de a többieknek nem…
- Kiiktatás – mondom még, aztán már teljesen a férfi mozdulataira koncentrálok.
|
|
Martha
Lelkes fórumozó
Everywhere I go...
Posts: 56
|
Post by Martha on Mar 20, 2016 22:54:56 GMT 1
Martha csalódottan a földet bámulta. Ám amikor Hange felborított az asztal felkapta a fejét. Mivel el volt mélyülve a gondolataiba nem tudta mi történt, ezért csak értetlenül nézte, ahogy az osztagvezető a falnak csapta a széket, ami szét is tört. Marthanak rémlett valami, mintha Zoe valami neveket üvöltött volna. Sonnyt és Beant vagy mit. A lánynak kellett még pár perc mire leesett mi történt.
-Megöltek két titánt. Mondjuk ez nem annyira nagy baj. Bár az osztagvezetőt látva...eléggé kiakasztotta.-gondolta magában, majd szép lassan kikúszott a képből és felment a szobájába. Nagy nehezen levette magáról a felszerelését, majd pofával előre bedőlt az ágyába. Megpróbált aludni, de a szégyen- és csalódásérzete nem hagyta.
-Komolyan? Pár kadét elvert minket? Jó engem ilyen állapotba könnyebb, de hogy Diebet és Kyle-t is.-hátrafordult és a sebére tette a kezét.-Azt hiszem szívok egy kis friss levegőt.-majd felállt és csendben kiment az istállóhoz. Felnyergelte a lovát és kivezette. Ezt igyekezett a lehető leghalkabban csinálni, hogy senkit se ébresszen fel. A köpenye még mindig a nyereghez volt rügzítve.
-Jé ez még itt van?-majd egy könnyed mozdulattal magára terítette és besétált az erdőbe. Szinte alig lehetett észrevenni a sötét erdőbe. Már egy jó ideje mentek a fák között, mire kilyukadtak egy tónál. Martha leszállt a lóról, majd lefeküdt a tó szélére és bámulta a csillagos eget. Egy pillanatra becsukta a szemét, de mivel nagyon fáradt volt, ezért ez elég is volt ahhoz, hogy elaludjon. A lány valami nedveset érzett az arcán. Lassan kinyitotta a szemét és látja, hogy a lova nyalogatja az arcát.
-Pfújj! Rindle! Ezerszer megmondtam, hogy ezt ne csináld!-Martha a tó vizével megmosta az arcát. A nap pont felkelőben volt ezért a tó narancssárga volt. Martha ekkor kezdte felfogni mi is történt.
-Basszus! Én...Elaludtam!-gyorsan felpattan Rindle hátára és visszavágtatott az istállóhoz. Lenyergelte a lovát és elindult a bejárat felé. Valakiket pont akkor engedtek be. Martha eleinte nem tudta kik azok, ám amikor ő is benyitott meglátta Hange osztagvezetőt és Erwin parancsnokot. A lány nem akart hinni a szemének, amikor látta, hogy Erwin tele van lila foltokkal és a karja fel van kötve, ezért megdörzsölte a szemét és megnézte mégegyszer, hátha még az alvás utáni valamije van. De sajnos ugyan az a látvány fogadta. Nemsokkal ezután Levi összehívta a csapatot és elmondták a tervet.
-Föld alatti város? Hallottam valamit róla, de nem hittem, hogy tényleg létezik. Azt hittem valami mese, amit arra találtak ki, hogy ijesztgessék a gyerekeket. És...a hadnagy ott nőtt fel? Ezt nem is tudtam.-motyogta magában kicsit meglepődve. Az eligazítás alatt egész végig Erwint fürkészte és próbálta kitalálni, hogy vajon mi történhetett vele. Mivel hallotta, hogy a hadnagy megkérdezte, tőle, hogy mi történt, de nem válaszolt rá, ezért úgy gondolta, hogy ő sem kérdezősködik utána. DE ettől függetlenül aggódott miatta. Az eligazítás után mindenki kicsődült a szobából és készülődött az induláshoz.
-Az egész az a kadét miatt van. Azért, mert titán. Egy csomóan miatta kerülnek bajba és miatta sérülnek meg...vagy akár miatta halnak meg.-Martha dühösen maga elé nézett, majd felrohant a szobájába és felhúzta a felszerelését. Épp indult az istállóhoz, amikor az egyik folyosó kanyarjában véletlenül nekiment Erwinnek. Eleinte rémülten a szemébe nézett és nem tudta mit csináljon.
-E...Elnézést! Nem láttam, hogy itt van.-érezte, hogy kezd elvörösödni és egyre forróbb lett a feje. Ránézett a parancsnok felkötött karjára. Elég piszkos volt a kötés és már elég laza is.-Öö...A kötés elég laza...szóval nem ártana újracsinálni. Ha gondolja...gyorsan beköthetem.-Erwin csendben bólintott egyet.-Akkor...kérem, jöjjön utánam!-Martha elindult az orvosi vagy milyen szoba felé. Amikor beértek gyorsan előkapott egy dobozt amiben kötszerek vannak. Erwint leültette az ágyra és óvatos mozdulatokkal levette a kendőt, amivel fel volt fogva a karja. Aztán igyekezett úgy levenni a kötést, hogy ne fájjon neki. Gyorsan felrakta az új kötést és felfogta a karját jó szorosra, hogy ne lógjon. Egész idő alatt nem szólt egy szót se. Akart ugyan, de nem mert.
-K...kész is van! Remélem nem lett nagyon szoros.-Ekkor belenézett a parancsnok szemébe és azon nyomban elvörösödött. Hirtelen lesütötte a fejét.-Ha megbocsát nekem most...mennem kell.-felállt és kiszaladt egészen az istállóig, ahol már mindenki rá várt.
-Itt vagyok.-felnyergelte a lovát, majd felült rá.-Mehetünk!
|
|
kylenorthon
Lelkes fórumozó
Dolgok történnek.
Posts: 93
Elfoglaltság: Elfoglalt
|
Post by kylenorthon on Mar 21, 2016 17:46:02 GMT 1
Kyle szintén csalódottan bámulta a padlót... már amennyit látott belőle. Csak ezután tűnt fel neki, hogy valami volt a markában. Kinyitotta a tenyerét de nem látta, szóval közel emelte az arcához és akkor rajzolódott ki a tenyerébe simult kadét jelvény, amibe egy MA volt vésve. ~ Az a lány... úgy tűnik... lesz még pár szavunk egymáshoz... ~ Gondolta és a zsebébe csúsztatta a szövetdarabot.
Aztán csak állt ott, próbált másokra koncentrálni, próbálkozott azzal, hogy élesebben lásson, erőltette a fókuszt, de attól csak jobban fájt a feje. Tisztelegni akart Hange osztagvezetőnek de inkább feladta. A nagy szédelgései közepette teljesen elvesztette a koncentrációs képességét, és mikor az osztagvezető felüvöltött, kishíján összerezzent. Figyelte volna az eseményeket, de csak foltokat látott repkedni szanaszét, így inkább becsukta a szemét és a hallására támaszkodott.
~ Szóval egy katona végzett a titánokkal. Ez az egész kezd egyre... idegesítőbbé válni. Mi a szar történik itt? ~ Megértette Hange kirohanását... valamennyire. Ő sose tudna kötődni semmiféle titánhoz, de macskája már volt. A négyszeműnek meg olyanok lehettek a titánjai, mint neki a macska. Összeráncolta a homlokát a hasonlaton. Aztán betudta az egész gondolatmenetet az agyrázkódásnak.
Mikor osztagvezető elment, és hirtelen csend telepedett a helyiségre. Fáradtak voltak és csalódottak, tudta, hogy nem csak egyedül érez így. Valószínűleg a hadnagy is ugyanolyan pocsékul érezte magát mint ő.
Valamennyire látta ahogy Martha eltűnik, ő maga pedig leült egy székre az asztal mellett... Amúgy sem tudott aludni. Megvárta amíg Gunterék visszaértek. Csalódottak voltak, így felkelt és mielőtt a szobájába ment volna, kitérőt tett a zuhanyzóba. Ahogy vette le a felszerelését, valami furcsa dologra lett figyelmes… hiányoztak a markolatai. A szoba közepére dobta az egészet. Felsóhajtott.
Nekiállt zuhanyozni és kimosta az alvadt vért a hajából. Nem volt nagy seb, így nem kellett tennie vele semmit, csak megtisztítani a kosztól. Bement a szobájába vitte magával a használhatatlan felszrelését és az egészet a sarokba vágta. Utána tért csak nyugovóra.
Másnap kora reggel már lent volt, és ugyanazon a széken ült mint este. Jót tett neki az alvás, de egy kisebb púp nőtt a fejére és a szédülés csillapodott ugyan, de nem múlt el. Látni is jobban látott valamennyire.
Döngésre kapta fel a fejét, de mire megmozdulhatott volna, Levi már kinyitotta a kaput. Hange lépett be rajta Erwin parancsnokkal. Felpattant, hogy tisztelegjen, aztán meglátta a vezetőjük kinézetét. A lila foltokat és a bekötött kart. Igyekezett feltűnésmentesen tartózkodni attól, hogy rá kelljen néznie. Nem kérdezett semmit.
Ekkor robbant be Martha a kapun, és láthatóan lesokkolta a lányt Erwin állapota. ~ Hát persze...~
A terv érdekesen hangzott. Sose gondolta volna, hogy a földalatti városban is megfordul majd. Főleg nem a hadnaggyal. Aki kijött onnan, biztosan nem tért vissza szívesen, átutazóba sem.
Aztán mikor Martha Erent hibáztatta, le akarta tolni valamiféle visszafogott módon, de hát addigra már el is tűnt.
Vett egy nagy levegőt, összeszedte magát és kiment a lovakhoz, felnyergelte a sajátját. Mikor megjelent a hadnagy, tisztelgett, majd megszólalt.
- Hadnagy... Szükségem lenne egy új felszerelésre mielőtt lemegyünk. A kadétok tönkretették az enyémet.
Ekkor érkezett meg Martha. Elég zavartnak tűnt.
- Te meg merre voltál?
|
|
Dogorn
FRPG Guru
"I have respect for people who live a fulfilled life."
Posts: 565
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Dogorn on Mar 21, 2016 18:07:22 GMT 1
- Rendben fél óra múlva indultok a Shina fal felé! Meg kell találnunk Eren-t! Ha bármi féle ellenállásba ütköztök, ne kegyelmezzetek... - Mondta Erwin, majd a dolgára ment. Mikor neki ment Martha, megfájdult egy kicsit a karja, de aztán felajánlotta, hogy kötést cserél. A férfi csak biccentett és utána ment, abba a helyiségbe, ahol az orvosi felszereléseket tartották. Szó nélkül leült és figyelte, ahogyan dolgozik a lány. Mikor befejezte, megszólalt.
- Köszönöm Martha... Szeretném, ha megtenne nekem valamit. Vagyis nem... - Itt megállt egy pillanatra folytatta. - Ezt nem adhatom parancsba, mert mire életbe lépne, már nem valószínű, hogy továbbra is létezne a parancsnokságom, vagy akár az egész felderítő légió... Igazából kérni szeretnék valamit... Kérni, mint embert! - Megragadta Martha csuklóját és a szemébe nézett. - Mindenféle képen maradjon Levi hadnagy mellett! Szüksége van, képzett, becsületes katonákra, bajtársakra, barátokra. Még akkor is, ha ezt nem mutatja ki. Azt szeretném, ha bízna a döntéseiben. Még akkor is, ha maga szerint rossz döntést hozott, vagy éppenséggel valami őrültségre készül. Levi azt hiszi, hogy nem tudja, hogy mi a jó döntés, de a legtöbbször még is sikerül beletalálnia, a mázlistának. - Mosolygott. - Tehát, számíthatok magára? Ígérje meg! - Amint megígérte, elengedte a karját, megköszönte a segítséget és már tovább is utazott. Hanji viszont még mindig nagyon letört volt. Felnyergelte a lovát és lehorgasztott fejjel várt a többiekre. Látni lehetett rajta, hogy egy órát sem aludt az éjjel. Amikor mindenki megérkezett, felszólalt. - Rendben gyerekek... Induljuk! Vissza kell szereznünk Eren-t! Ki tudja, hogy hányan vadásznak most rá?
|
|
