Reto-Antares űrállomás

Esthenstra Assana Myrazorwin

A beteg még mindig eléggé émelyeg úgyhogy esélyesnek látod beledöfni a tűt a nyakába. Megvillan a kezedben és döfnél. De a robbanás során az egyik nagyobb tű legurult a polcáról. Pont ezen sikerül megcsúsznod, a földre zuhannod és beledöfnöd a nyugtatót a...saját lábadba. A tű már automatikusan beléd is nyomja a kábítószert alig van időd kirántani azt onnan.
A piócás fickó persze rögvest rádtámad amint látja, hogy a földön heversz. Amíg aza anyag nem üt ki kitartóan harcolsz de kezdesz émelyegni és elveszteni az eszméletedet.
Ekkor bukkan fel Cudlow. A "hősöd" elkapja a fickót hátulról és letépi rólad. Ekkor már majdnem teljesen lecsukódik a szemed majd.
*PUKK*
A képszakadás után még mindig elég kábán egy hajón ébredsz. Körülötted különböző egyenruhás katonák állnak. Van itt Sangurni csatapáncélt viselő lovag illetve egy pár kommandós is. Még eléggé szédülsz és baromi kába vagy. A végtagjaidat alig bírod mozgatni. Legszivesebben visszaludnál még egy jó hosszú időre. Dehát ezek csak a szer mellékhatásai. Még pár óráig biztos eltart míg kitisztul a szervezetedből.

Victor elképedve figyelte a földön fetrengő betegeket.
~Ha ez elterjed az egész állomáson... soha nem kapok szabadnapot ~ gondolta ~ Ennek most azonnal véget kell vetnem~
El is indult összeszedni a többieket is, miközben feltette a maszkját (ami vírusok ellen nem túl hatékony, de erős vegyszerek mellett a használata erősen ajánlott). De mivel az élet nehéz, a betegek hirtelen tömegverekedést kívántak rendezni...
- Nem! NEM! - kiabált rájuk Victor magánkívül - Ez egyáltalán nem kulturált! Higiéniai kérdésekben itt nekem van a legmagasabb rangom! ABBAHAGYNI! Na tessék, már szól is miattatok a riasztó!
Kiabálásával azonban csak az egyetlen egészséges katona figyelmét hívta fel magára, aki valami oknál fogva megragadta Victort, és elszaladt vele. Könnyű azoknak, akik 20 méteresre nőnek...

//OOC: Az alter továbbra sem érkezett meg. Így a lelkem nem lett felette igen megörvendeztetve. Sajnálatos...//

Gothard Hagedorn

-Got. Azok a marhák lezuhannak nélkülem. Bármelyik pillanatban visszajöhet bármelyik gép és nekem kell majd rendbe tennem. Amúgy is nélkülem teljesen elszabadul ott a pokol. . Majd még találkozunk. Nyugi van nálam pisztoly és tudok vigyázni magamra. Elvégre Kirn velem van.
Ad egy puszit. Sikkantva fogadja a csontropogtató ölelésed majd futva távozik az ajtóból még megeresztve feléd egy huncut kacsintást.
Te pedig ezután visszatérhetsz az álcahajtóműhöz (bár még legalább negyed óra befejezni.) Vagy esetleg jelentkezhetsz a kapitánynál.

Terravi

Terravi apró pókrobotja fémes kopogást hallatott ahogy a lábai a padlót érintették. Folyamatosan az útját kereste a folyosókon. Bár a 11-es dokk környéke eléggé üres volt itt ugyanis nem akadtak nagyon harci állások vagy vadászgép indító zsilipek. A pókrobot gyorsan rátalált két emberre akik egy hordággyal rohantak. Az egyik orvosi köpenyt a másik egyszerű haditengerészeti egyenruhát viselt. A hangok arra mutattak, hogy menekülnek valaki elől. Ergó a pókrobot épp jókor érkezett, hogy biztonságba vezesse őket.

Dratos Martelin, Victor ét Tavar Orlo

Ketten rohantok nagyban a 11-es dokk felé mikor hirtelen leoltódík a fény. Hát ez egyre jobb lesz. A piócások nagyban loholnak mögöttetek de úgy néz ki, hogy gyorsabbak vagytok náluk. Vagy öten kergetnek titeket úgy néz ki álmukban érhette őket a bajuk, (bármi is legyen az) tekintve, hogy eléggé alulöltözöttek és fegyvertelenek mind.
A vaksötétben rohantok tovább mígnem meglátjátok, hogy az egyik folyosón még mindig világos van. Arra veszitek az irányt. Valószínűleg ez az ami a biztonságba vezető utat jelzi. A kiírások alapján ráadásul pont a 11-es dokkba vezet. Remek. Martelin pont ezt kereste. Kibukkantok a dokkban ahol egy igencsak rozoga állapotú fregatt horgonyoz. Ez volna a Twilight Huntress? Hát ez vicc. Nincs azonban időtök megállni és vizslatni a múzeumi darabot emrt mögöttetek már az az öt nagyon közeledik.

Nick Ralphs, Cadian Camdros, Frederick Wolf, Soul Traviz, Kim Collins,

Nick gyorsan előkészíti az orvosi szobát majd visszarohan a többi kommandóshoz hátha ott is szükség lesz rá. Elvégre ő a szanitéc. Nem is kell sok, hogy bebizonyosodjon megérte visszajönni. Ugyanis két fickó érkezik az AI pókrobotjának nyomában egy hordággyal amin egy csajszi fekszik. A fehér köpenyéből ítélve orvos.
A kommandósok már elhelyezkedtek a dokkban mikor ők befutnak. Épp, hogy csak megérkeznek mikor a mögöttük lévő folyosóból valaki lő egy sorozatot. A hátul futó köpenyes alakot eltaltalálja az pedig ettől térdre rogy és elejti a hordágyat.
Az elöl haladó fickó ledobja a terhét és pisztolyt ránt, majd fedezékbe vetődik, hogy visszalőhessen az alagútból előbukkanó fegyveresekre. Azok villámgyorsan meg is érkeznek és szétszóródnak a teremben. Mindhármuknál gépkarabély és könnyű testpáncél van. Ezekkel keményebb lesz harcolni.
Ráadásul nem elég, hogy egy civilt kell megmentenetek a tűzzónából oldalról még két menekülő érkezik. Nyomukban öt támadónak látszó személlyel. Bár azokon maximum egy alsógatya esetleg egy póló van és hálistennek teljesen fegyvertelenek. A dokkban a Twilight Huntressen kívül csak egy két mágnessel rögzített láda van amit lehet fedezéknek használni. Amúgy nagyrészt üres.
Amint megkezdődik a tűzharc a dokk ajtaja elkezd kinyílni. A levegő hálisteneknek még nem távozik mivel útbaesik a bázis pajzsa is. Viszont ha az lekapcsolódna akkor mindjájótokat kiszippantana a vákum a fenébe.

- Pihenj, Hadnagy. Jelentsen.
A parancs hallatára engedtem a vigyázzálláson. Kellett pár pillanat ahhoz, hogy összekaparjam a gondolataimat. A rengeteg felmerült kérdés, teória és taktika teljesen ellepték az agyam, de hála a hangosbemondó legutóbbi bejelentésének, mind tudtuk, hogy erre most nincs idő, így kénytelen voltam összeszedni magam.
- Jelentem uram, hogy az állomás kívül belül támadás alatt áll. Idefele menet egy kis csapatnyi, paraziták által irányított katonába bukkantunk. Bár kiiktattuk őket, feltételezem, hogy nem voltak egyedül. A külső támadókról nem szolgálhatok információval uram.
Ezt követően megkaptam a parancsot a távozásra, de alighogy elhagytam a termet már jött is az új feladat.
"Collins."
Hangzott el újra és újra ez a név a gondolataimban. Vajon az osztagomból valaki, vagy a hajó legénységének tagja? Ötletem sem volt arról kit keressek, viszont nem késlekedhettem így a hajó kijáratához siettem. A lépteim zajához egy újabb pár társult. Fél szemmel hátranéztem. A mesterlövész volt az. Szóval ő Collins. Kicsit örültem a kapitány érdekes beosztásának, ugyanis megkímélt egy elég kínos beszélgetéstől...
Amint leértünk a hajóról felmértem a terepet. Nem tudtam merről fognak jönni, hányan, és ami a legfontosabb micsodák? Ehhez mérten igyekeztem olyan helyet találni ahonnan beláthatom az egész dokkot. Amint megpillantottam az első felénk rohanó menekülteket már rohantam is feléjük. Ekkor újra eldördültek a fegyverek, én pedig a bejárat széléhez siettem, hogy fedezéket találjak. Óvatosan kipillantottam és nem egy kifejezetten elragadtató látvány fogadott. Csupán egyetlen valószínűleg szövetséges katonát láttam tűz alatt, egy halottat akit valószínűleg még az első sorozat vitt el és egy sérültet a hordágyon. A tiszta, fehér köpeny miatt elég könnyen megállapítható volt, hogy nem sérült meg, csupán eszméletlen állapotba került.
Ekkor újabb kiáltásokra lettem figyelmes egy teljesen más irányból. Öt alul öltözött katona üldözött két másik személyt. Eleinte nem tudtam mit tegyek, de aztán megpillantottam a csapat többi tagját. Újabb őrült ötletem támadt.
- Ralphs! Segítse ki azt a két civilt! Traviz pajzzsal előre menjen a civilért. Collins! Maga fedezzen minket! - Szóltam a rádióba.
Hatalmasat sóhajtottam.
"Csináltál már ilyet párszor, méghozzá nagyobb szarban... Menni fog ez megint."
Amint a csatapáncélos elviharzott mellettem én is kirontottam a fedezékem mögül. Három ellenséges katonával álltunk szemben. Mindháromnál gépkarabély volt, ilyen távlatból pedig macerás lett volna lekapni őket, így a hatalmas páncélost egyfajta élő pajzsnak használva haladtam előre, amíg nem kerültem elég közel a célpontokhoz. Ekkor az első adandó fedezék felé vetődtem és fedező tüzet adtam a pisztolyos katonának. Persze ezek megölése csak másodlagos feladat volt. Elsősorban a sérültet kellett kimentenünk, ez viszont Traviz feladata volt.

Hajon belépve nézegettem az öreg vasat- Nem éppenséggel mai darab- jegyeztem meg miközben visszatettem a sisakom pár friss lélegzet után. Már most megizzadtam pedig nem rég vettem fel a páncélt, elég megerőltető mozogni benne annak ellenére mennyi szervomotor segíti a mozgásom.Parancs megkapása után a rámpa tetején várakoztam és a bárdomb pucoltam a rászáradt vértől.
Hallom ahogy pár csizma kopogás jön bentről, elindultak kifele a hajóból a nyílt térre én is csatlakoztam hozzájuk lefelé menet.Lenne még egy két kérdezni valóm a Hadnagyhoz ,de valami belém fojtotta a szót.Puskaropogás volt az, látom az egyik katona össze esik az első sorozat után elejtve a hordágyat rajta egy fehér köpenyes sérülttel.A másik katona fedezéket keresve egy pár lövést visszalő.Másik irányból egy absztrakt kép tárul elém öt majdnem csupasz katona kerget kettő másikat. Meg is ráztam a fejem értetlenségemben , de aztán ráeszmélve hogy még mindig lőnek hamar magamhoz tértem.
Cadian ha ez a neve mert a bemutatkozás még kimaradt az út közben, elmondta mi a terv.Bólintottam majd látom hogy én leszek a fedezéke mögém áll. A bárdomat az oldalamra akasztottam szabaddá téve az egyik kezem majd folytatva az utat akkora tempót diktálva , hogy el ne maradjon mögöttem a társam.Kezemet úgy tartottam az is adjon egy kis fedezéket.Páncélom szorosan magamhoz fogva haladtam míg be nem vetődött az egyik fedezékbe.Innentől nem volt mi visszatartson a futástól. Egyenesen a fekvő sérülthöz siettem.Felkaptam a sérültet mert nem volt időm nézegetni hogy mi is lehet a baja, egy a lényeg nem vérzett első ránézésre.A jobb kezembe fogtam mint a kisgyereket,hátat fordítva az ellenségnek üvöltöttem a rádióba - Fedezett tűz! Fedezett tűz!- majd teljes erőmből a hajóra siettem. Talpam alatt éreztem a fémes csikorgást ahogy a páncél a bődületes súlya ránehézkedik a padlóra.

Miután Jul elment én még azért visszamentem a szekrényemhez és magamhoz vettem a fegyverem, biztos ami biztos. Ezek után pedig elindultam az álca felé, hogy végre be fejezem. Mehettem volna a kapitányhoz is bemutatkozni. Bár, hogy megismerjem arra még sok időm lesz és inkább a hajó egyben tartása az érdekem és azt nagyban segítené az, ha működne az álca. Mikor nagyban dolgozok az berendezésen tűzharc hangjára leszek figyelmes.

- Terravi! Mi az isten nyila folyik ott kint?!

Majd amint megtudom, hogy tűz alatt sálunk. Mély levegőt veszek és hálát adok Kirnek, hogy mégse a szárazföldiekhez mentem. Az űrhajók jobbak azoknál az ormótlan szárazföldi bestiáknál. Kecsesebbek és nagyobb a tűzerejük. Bár igaz egy jó kis lánctalpassal azért rendesen belehet pasizni. Jaj de jó volt hozzám az a tank sofőr. Régi szép emlékek. Tényleg megkellet volna döntenem azt a pilótát legalább lett volna egy másik jó dolog ezen a napon Julon kívül. Vajon Jul elérte épségben az állását? Remélem nem eset baja. Megrázom a fejem. Elég az álmodozásból, folytassuk a munkát már csak nem tart sokáig és még nem törték rám az ajtót szóval a támadok se jutottak be szóval jó kezekben vagyok és még szükség sincsen rám sehol. Így én elvagyok ezzel a melóval. Ha végzek a géppel elindulok a dokk felé. Ha már nem tart a harc mire oda érek csak felmérem a felszíni károkat amiket az eltévedt golyók okoztak. Ha tart a harc akkor tisztes távból figyelem az eseményeke és csak a legvégső esetben segítek be. Nem ebben van a legnagyobb jártasságom meg szerintem úgy is csak láb alatt lennék, úgy ahogy ezek a hülyék is láb alatt vannak amikor javításokról van szó.

 A pofon egy kissé fájt, de nem volt vészes. Jelenleg olyan állapotban vagyok, hogy legszívesebben visszaadtam volna, bár akkor meg én járnék rosszabbul. Meg különben is: az egész hely támadás alatt áll... Nincs idő hisztire... Össze kellett szednem magam...  Egy perc múlva a hadnagy a vasembert is helyrerakta. Majd elküldött helyrerakni az orvosi szobát. Egy perc alatt vissza is tértem, amikor megkaptam az újabb parancsot: két civilt kellett megvédeni. Nagyszerű. 
 Ahogy kellett, odarohantam a civilekhez, és úgy álltam be, hogy lehetőleg az üldözőket találjam el, és nem a civileket. Rájuk szegeztem a fegyverem. Ha nem mutatnak ellenségességet, akkor továbbra is rajtuk tartom a fegyvert, amíg a civilek biztonságba érkeznek, ha igen, akkor mindegyikre ráeresztek egy hármassorozatot, majd bekísérem a civileket a hajóba. Mikor végeztem, akkor odarohanok a hadnagyhoz, és megkérdem, kissé morgós hangon:
 -Még valami, uram? -vártam a parancsot.

- Vettem, Jet vége! – szóltam vissza, ahogy megkaptam az engedélyt a leszállásra.
Amint kinyíltak a kapuk, óvatosan beparkoltam. Ahogy földet értem és leállítottam a motort megengedtem magamnak két másodperc szusszanást, hogy lélekben is megérkezzek. Huh, ez húzós volt… Kiszálltam és elindultam a hídra. Jé, ebben van AI? Jé… Most ez nem lényeg. Levettem a sisakom – amit úgy fogtam, mintha valami ereklye lenne – és kocogni kezdtem. Szerencsére jártam már egy-két fregatton, így térkép nélkül is eltaláltam a hídra. Zajlott az élet, mit ne mondjak…

Egy kapitány kinézetű alakot kerestem. Asszem az az ipse lesz, aki a bőrfotelben ül. Hm… úgy tűnik, öreg hajóhoz öreg kapitány jár. De legalább olyan tapasztalt, sokat látott feje van. Ez mondjuk megnyugtató. Megállok előtte. Levágok valami tisztelgésfélét, de előbb megpihenek, minthogy megszólalhatna. Jelen helyzetben nem tartom lényegesnek ezt a procedúrát. Mondjuk úgy amúgy se… Rögtön belekezdek a jelentésembe. Gyorsan, de tisztán, érthetően beszélek.
- Uram, legalább 20 nem ayrai gép tart felénk a Gaia-köd felől. Alakzatukat tekintve a kisebb hajók körülveszik a nagyobbakat. Előbbiek cirkálók és vadászgépek lehetnek. A gépeknek rája alakjuk van, azaz elöl szélesek és egy hosszú farokban végződnek. Laposak. Elölről alig látszódnak, kis célpontok, de alulról nagy a felületük. Sötétkékek. Ahogy kijöttem a Gaia-ködből rögtön jelentettem a Penelopénak, az azonban a szemem láttára felrobbant. Semminemű külső támadást nem tapasztaltam. Rögtön visszatértem a bázisra. Vagy elért ide a jelentésem, és-vagy az ő érzékelőjükön is megjelent a flotta, mindenesetre mire ideértem már csatasorba állították a hajókat. Én pedig visszatértem a saját osztagomhoz.

Ha van kérdése, készségesen válaszolok, ha tudok.

Ha nem kapok egyéb parancsot, akkor odavetem.
- Engedelmével feltöltöm a gép tankját.
Sose lehet tudni, mikor, mennyi időre kell kirepülni… Meg rá akarok nézni arra a Ratra is… Amennyire tudom a korvett hadnagyon kívül én vagyok az egyetlen pilóta. Nem szeretem a Ratokat, de lehet vezetnem kell majd… Amúgy meg nem sok hasznomat vennék itt… Időközben az embereket nézem, majd kiszúrom, akit keresek. A tankönyvi technikusok mintapéldánya. Arcra az a figura, aki a legkisebb karcolásra is leteremti az embert. Mondjuk ha nekem kéne egyben tartanom egy ilyen roncsot, akkor lehet én is ilyenné válnék... Nem mintha magamtól, vagy az AI segítségével nem találnám meg amit keresek, csak gondoltam már most váltok vele két szót. Valszeg őt fogom a legtöbbször látni… Megállok előtte.
- Üdv, Szakikám! Hol tartjuk az üzemanyagot?

Valahol félúton járhatok a rakodó tér felé mikor meghallok egy fura, eddig ismeretlen női hangot. Pár másodpercre megállok. Körbenézek és elsőre fel se tűnik a teremtés. Épp nyitnám a szám szóra mikor észre veszem. Kicsit közelebb van a talajhoz mint én. Végig mérem a tekintettemmel és megkel állapítanom, hogy cuki a kis csaj. Olyan szép kis arca van. Olyan barátságos, kedves. Az a robot kar se semmi. Szép darab. De sajnos olyan kis vékonyka. Biztos nem eszik rendesen. Meg valahogy nem tudom levenni a szemem az ő szeméről. Olyan fura. Mindegy.

- Gyere velem Cukorfalat megmutatom. – Majd elindulok a raktár felé. Útközben felteszek egy-két apró kérdést mindegyiket kb 10-15 másodperc szünettel a válasza után. – És mond mi a neved? Mihez kell az üzemanyag? Mennyi kell a gépbe?

Ha megérkeztünk a raktárhoz. Elkezdem keresni az új logisztikai vagy mi a fene tisztünket.

- Cukorfalat keres már nekem egy magas nőt a környéken. Olyan okos tojás feje van, magas, vékony és szemüveges. Á meg is van.
Nagy és súlyos léptekkel közeledek a Livia felé.

- Üdv Drágaság. A Cukorfalat keres üzemanyagot a vadászhoz. Mennyi van belőle raktáron?

Választól függetlenül keresek magamnak egy kellemes ülő helyet a környéken és elégedetten nézek szét a hajón. Ha esetleg segítség kell csak szóljanak a hölgyek és megyek lassú léptekkel. Bár a vadászgéphez mennek megtölteni akkor én is megyek, mert a végén még összetörik nekem.

~Hát... egy hajót biztosan egyszerűbb lesz tisztán tartani, mint egy állomást...~ gondolta Victor, és mivel igen kevés ideje volt csak, felszállt a fregattra.

(OOC: Hahó! Még mindig nincs alter!)

A hangárba érve embereket pillatok meg, nem tűnnek ellenségesnek, de harckészültségbe vannak, és úr isten mi ez a vén roncs. Lövéseket hallok az egyik folyosóról, egy hordágyat hoznak ketten, egyiket kilövik, a fekvő fájdalmasan koppanik a földön, csak annyit látok, hogy egy nő. Mára elég volt a nőkből úgy érzem. Azonnal fedezéket keresek magamnak és Victornak. Alsógatyás üldözőim, ahogy az utolsó szűk szakaszhoz érnek, odahajítok egy gránátot, és előrántom gépkarabélyom. Túlélő ellenségeket keresek a robbanás után. Ha van, lövök rájuk, ha nincs, gyorsan felmérem a terepet, és megpillantom azt az ormótlan páncélos embert, aki halad a tűzpárbajon keresztül, a magatehetetlen felé. Nem tudom, segítsek-e nekik, de mivel egy hangárba vagyunk, kénytelen leszek.

Cadian lövések

ZXx8Xyve1-10
1-10
1-10

Nick Lövések

1-10
1-10
1-10

Kim Lövések

1-10

Soul Roham

1-10

Dratos gránát

1-10

Dratos lövések

1-10
1-10
1-10

Mentők:
1-10
1-10
1-10
1-10
1-10
1-10
1-10

Sebzések:

10-16
10-16

10-16
10-16

15-25

10-16
10-16
10-16

11-25

Dratosra támadók:
1-3

Öklözések:
1-10
1-10
1-10

Mentők:
1-10
1-10

Dratos visszatámad
1-10

Öklözések 2:
1-10
1-10
1-10

Mentők:
1-10
1-10

Zombi Cadian lövések

1-10
1-10
1-10

Mentők:
10-10
1-10·1-10·1-10·1-10·1-10·1-10·1-10·1-10·1-10·1-10·1-10·1-10·10-16·10-16·10-16·10-16·10-16·10-16·10-16·10-16·11-25·10-16·10-16·15-25·10-16·10-16·10-16·11-25·1-3·1-10·1-10·1-10·1-10·1-10·1-10·1-10·1-10·1-10·1-10·1-10·1-10·1-10·1-10·1-10·1-10·10-16

/Mindenki/

Golyók zápora tölti be a termet. A torkolattűztől pár másodpercig semmit nem látni. Ráadásul még egy gránát is felrobban valahol. A három gépfegyveresnek semmi esélye nem volt.  Hiába védett ki a páncélzatuk pár lövést. A sortűz ellen nem sok mindent tudnak kezdeni.
Dratos hátrafelé elhajított gránátja igazán sikeres volt. Egy pillanatig úgy látszott, hogy végzett az üldözőivel. De egy másodpercbe se telt, hogy a három túlélő sebzetten habzó szájjal előrohanjon a füstből. Ordítottak mint akik megvesztek és rögtön rá is vetették magukat Dratosra mindhárman. Úgy néz ki, hogy (okkal) veszélyesebb célpontnak ítélték. Az első fickó sikerrel behúz neki. Ezen felbátorodva a második is megüti de a robotkart találja el és az ujjai nagyot roppannak a fém felületen. A harmadik csávó szintén kioszt egy találatot de ő sem túl erős. Dratos visszatámad de eléggé mellé szúr úgyhogy ketten megint megütik. Az oldalsó fickó meg megint lepattan a fém karról. Ezután a zsoldos visszavonulót fúj és futva megindul a hajó felé. Az ottlévők könnyedén eltalálhatják az üldözőket.

Cadian hadnagy a földre zuhan. Lekapja a sisakját amiből rögvest hányás ömlik ki a palóra. Okád és köpköd folyamatosan. Szinte sugárban szinezi át a padlót epesárgára. Ezután morogva felemelkedik és fegyverét a pajzsa mögött visszavonuló Travizra szegezi. Senki sem érti mi történik aztán meghúzza a ravaszt. A golyók akárcsak az esőcseppek lepattognak a páncélról így Soul biztonságban érkezik vissza a hajóra.

Úgy néz ki új célpontotok akadt ráadásul tiszt nélkül maradtatok. A három alulöltözött futóbolond pedig csak hab a tortán.

(Dratos: -16 ÉP jelenlegi: 14)