Reto-Antares űrállomás

- Igen Kapitány. - A hogy parancsolja Kapitány. - Igen Kapitány. - Hangzottak el egymás után a válaszok. Aztán folytattam a pakolást.
~ Normálisnak tűnik ez az új kapitány. Remélem olyan jóban leszek vele, mint az elődjével.~ gondoltam pakolás közben.

A pakolás végeztével megelégedetten néztem körbe. ~ Ez jól néz ki~
Majd ez után összeírtam, mit hova pakoltam. Mivel lusta voltam megnézni miben mi van, ezért a ládákon lévő betű és szám jelzések szerint raktam sorba. Egy gyors, de annál szebb ábra kíséretében, hogy könnyebben meg találja majd őket a logisztikusunk. Egy picit még elmerengtem, majd folytattam a dolgom.
De először rázkódásra, majd robajra lettem figyelmes, melynek hangja kísértetiesen hasonlított egy robbanáséra. Egyből Terravi paneljéhez léptem.
- Terravi megtennéd nekem, hogy megnézed mi volt ez a robbanás. És ha komoly dologról van szó érdesítsd a kapitányt és engem is róla. Ha nem komoly, akkor csak nekem szólj. - mondtam aggódó hangon.
Utam egyből a pilótafülkéhez vezetett. Elfoglaltam a helyem és elkezdtem készenlétbe helyezni a rendszereket.
Ha Terravi baljós híreket közöl, akkor engedélyt kérek a hajtómű indítására és a fegyverzet készenlétbe helyezéséről.

Victornak csodás napja volt! De ez nem is meglepő, hiszen az ŰRben minden nap csodás. Ám ez nem olyan volt mint a többi. A szokásos folyosókarbantartás közben hamar különös foltokra lett figyelmes.
~Ahol hányásfoltok vannak, ott hányó emberek is akadnak!~okoskodott magában, és hozzálátott, hogy felkutassa a tettest. A keresést jelentősen lelassította, hogy akárhányszor új nyomokat talált, megállt, és eltávolította őket.
Végül meglett! Victor tagadhatatlanul a sarokba szorította a rózsaszín pépet okádó gazfickót. Mindössze egy WC fülke vékony ajtaja választotta el őket egymástól.
~Használhatnék egy faltörőkost... Ja, mégsem. Az csak a liftajtók ellen jó. Legjobb lesz, ha inkább felkészítem a terepet~
Ezután felmosta a mosdó padlóját. Éppen jól időzített. Alighogy eltüntette az utolsó szennyeződést, az ajtó kinyílt, és ott állt Ő.
Victorral alig törődve újra ontani kezdte magából a legújabb termést, de mind hiába.
Victor, a takarító személyzet éke, képzésének köszönhetően pontosan tudta, hogy az efféle emberek hatalmas veszélyt rejtenek. Már vetődött is a vödörrel, hogy kivédje a legújabb támadást.
Függetlenül ennek a sikerességétől a végén felállt, és megveregette a beteg vállát.
- Semmi baj, pajtás - mondotta, miközben elkezdte kivezetni - Elviszlek az orvosi részlegbe, hogy megvédelmezzem a padlót ámokfutásodtól.

(OOC: Sajnálatos módon az alterem még nem érkezett meg, de nem tudtam tovább várakozni. Ha valaki segítene ezen a problémán, az bizony felette igen megörvendeztetné az én lelkem)

/Nick Ralphs, Cadian Camdros, Frederick Wolf, Soul Traviz/

Bámulnak minket, mint a birkák. Illetve, azt hiszem, nem is minket, hanem közülünk egyet. Ember... Ez a páncél szinte kápráztat, nem bírom róla levenni a szemem. Vajon milyen lehet viselni? Egyértelmű, hogy alig lehet benne mozdulni, és a súlya is jó kis edzés lehet. Látszik, hogy ez itt megélt pár küzdelmet. Kicsinek érzem magam mellette.
A valóságba a robbanás vakító fénye, zúgó hangja és elsöprő lökése taszít vissza. Mintha egy másodpercre elvesztettem volna az eszméletem - elsötétült minden. A hallásom is tompa, torz hangokat hallok. Egyből belehasít a fájdalom a karomba, kissé szerencsétlenül estem, de azt hiszem, nem gátol semmiben. Amint tudok, óvatosan felkelek, és magamban hálát adok a sorsnak, hogy nem a robbanás irányába néztem, és nem bánta a szemem világa az incidenst. Megrázom a fejem, hogy ne csengjen úgy a fülem. Beválik, sokkal jobb a helyzet, bár nem az igazi. Széttekintek. Mindenütt romok és halottak, szenvedők. A csapat többi tagját keresem a tekintetemmel, és hamar rájövök, hogy szerencsésen megúsztuk mindannyian ezt a csapást. Katonák érkeznek az égő szerelvényhez. Biztosan hallották a robbanást. Még szerencse...rengeteg a sebesült, kell a segítség. Azt viszont furcsállom, hogy nem szól a sziréna. Mi az isten?! Ezek a földön fekvő túlélőket lövik!
Nagyra nyílnak a szemeim a csodálkozásban. Ilyet még nem láttam. Kik ezek?!
A többieken is látom döbbenetet. Fedezékben lapulunk, hogy meg ne lássanak, ám gyorsan kell cselekednünk, amíg nem vesznek észre. Úgy látom, a renegátok közül a legtöbbnek Dolores van a kezében. Csak egy rajtaütéssel tudunk ebből a legkevésbé veszteségesen kijönni. Nincs túl sok esélyük ellenünk, hiszen csak rá kell nézni arra a páncélra...Szinte látom magam előtt, ahogy darálja őket.
A mesterlövész puskáért nyúlok, de...valami nincs rendben. Rántok egyet az egyik kezemmel a másik karomon, és helyreugrasztom. Még csengő füllel is hallom, ahogy roppan egyet. Nem volt feltűnő a ficam, de máris sokkal jobb érzés így... Behajlítom párszor a könyököm. Arra figyelek fel, hogy a hadnagy - lévén nincs másik nőnemű egyed a közelben - engem szólít.
- Hé, kislány! - Más esetben, mondjuk egy kocsmázás alkalmával félrészeg állapotban felvontam volna a szemöldököm erre a cicózásra, de ez nem az a helyzet, hogy fennakadjak, vagy felnevessek egy megszólításon. Figyelek a szavaira. - Óvatosan nézz ki! Le tudod szedni a legtávolabbi rohadékot?
Kipillantok újra, és egy pillanat alatt felmérem az arányokat és a távot. Visszafordulok, és némán bólintok. Közben a terv is elkészül:
- Én leszedem a másikat. Traviz, maga ezt követően lerohanja a többit. A többiek fedezik. - Ó, ismerem ezt a pillantást... - A lövése lesz a jel. Mehet?
Ismét bólintok. Végignézek a társaságon, hogy felkészültek-e. A páncélos lovag - el is döntöm, hogy így fogom nevezni - biccent felém, gondolom a puska miatt. Elmosolyodok ettől a gesztustól. Egészen szélre húzódok; nem tétovázok: célzok, és lövök. A férfi pedig arccal esik előre. Mire a többi észbekap, a hadnagy és az egész csapat tüzelni kezd rájuk. Ha maradnak még talpon, nem tétovázok fegyver után nyúlni, hogy ezen változtassak.

Még vagy 10 percen keresztül beszélgettem Jullal különböző fontos dolgokról mint például a kedvenc bandánk új albumáról. Hogy mik történtek velünk mióta elmentünk. Ekkor említettem meg neki, kissé viccesen, hogy hajón ahova beosztottak tiszta Kirnnek érzem magam. Persze a lány nem nagyon akarta elhinni, hogy olyan nehéz lenne összetartani, hisz az öreg hajók többségét kivonták a forgalomból vagy kiállítási tárgy egy múzeumba. Na meg azt se nagyon akarja elhinni, hogy ha tényleg olyan rossz állapotban lenne az a hajó, hogy én képes lettem volna úgy helyre pofozni ahogy helyre pofoztam.

- Akkor gyere! Megmutatom neked azt az Öreg Lányt! Úgy se fogunk még vagy – Ekkor a bár egyik falán lévő órát nézem – Ja több mint 1 órát simán itt töltünk az állomáson. Megmutatom neked a Twilight Huntresst! – Ekkor egy igen epikusnak szánt bár a valóságban inkább nevetséges pózba pattanok a székemből. Jobb karom és jobb kezemen lévő mutatóujjam teljesen kinyújtva és az ajtó irányába mutattok velük. Míg bal kezemmel elkapom a sörös korsóm és lehajtom a maradékot.

Fejből tudom merre kell menni. Vagyis nagyon remélem. Nem sok időt töltöttem el a Retro-Anters Űrállomáson még. De azért arra remélem még emlékszem merre vannak a dokkok. Szándékosan gyalog megyek. Ki kell mozogni az alkoholt a szervezetemből. Na meg ha kicsit izzadtság szagú vagyok a ma érkező új hajó kapitány talán nem veszi észre a sörszagom. Kellemes lassú sétában haladunk Juliettel és közben továbbra is beszélgetünk a régi szép időkről, a kiképzés alatt történtekről, arról mi minden történt azóta és természetesen hencegünk is egymásnak arról, hogy micsoda szexuális kalandjaink voltak. Jul tényleg egy igazi férfi faló, míg én csak egy jó kis párkapcsolattal büszkélkedhettem. A Napek óta újfent a tartós kapcsolatokra vágytam amit meg is kaptam a hajó egy veterán tagjától. De a mocsoknak csak addig kellettem míg lenem szerelt. Bár talán jobb is így. Úgy se volt valami jó vele a szex és teljesen mások voltunk. Meg azért igen könnyen túltettem rajta magam. Talán csak az összezártság miatt kedveltük meg ennyire egymást és nem volt semmi érzelmi kapocs köztünk. Lehet. Aztán végre megtaláljuk a hajót. Ez egy jó kis bóklászás, két útbaigazítás és egy térkép nézegetés után sikerült.

- Esküszöm az Öreg Lányon nem tévedek el. Azt fejből ismerem! – Mondom mosolyogva Julnak miközben keressük a Huntresst a dokkokban.

Mikor elérjük azt egy nagyon színpadias kézmozdulattal bemutatom az Öreg Lányt Julnak.

- Juliet Osman had mutassam be neked a Twilight Huntrest. Twilight Huntres ő itt Juliet! Látod? Mondtam, hogy nem épp a legkellemesebb látvány, de még repül és ez nekem köszönhető! – Mutattok mind két hüvelykujjammal magamra. Eközben az az elégedett vigyorom fültől-fülig fut az arcomon. – Még itt marad az állomáson egy ideig. Megnézed belülről is? Na meg nem ártana egy gyors vélemény a munkámról. Esetleg segíthetnél az álcánál? Valahogy nem tudok rájönni mi a franc baja van. És meg kéne csinálni mielőtt valami veszélyes helyre megyünk.

Ha Jul igennel válaszolt felinvitálom a hajóra. Először a szekrényemhez megyünk, hogy kivegyem a szerszámos táskám magamnak és ezután elindulok az álca berendezéshez. Mivel Terravinak majdnem mindenhol van egy panelja oda lépek az itt lévőhöz.

- Terravi. Az álca és zavaró egység tervrajzát és adatait kérlek merevítsd ki az itteni panelodra. – Ezután Julhoz fordulok – Nos mit szólsz hozzá? Milyen munkát végeztem eddig? - Őszinte érdeklődéssel kérdem ezt.

Ha Jul nem jön fel ugyan ez játszódik le csak a Julietre vonatkozó részek nem történnek meg. Persze mielőtt elbúcsúzunk jó alaposan megropogtatom még a gerincét egy öleléssel. És megígérem neki, hogy még találkozunk.

- Tűdűtüdűtűdűdű-tüdütüdűdű-tüdütütűtütűtű… (*dúdolás)
Ezzel meg is volnánk… Az alapsebességet, a legegyszerűbb manővereket elég jól bírja. Oké, jöhet a magasabb fokozat. Jó ideje nem repült a kicsike, ezért csak lassan, kis lépésekben szoktatom magamhoz. Ahogy folytatom a tesztelést, egyre nehezebb manővereket, nagyobb sebességet próbálok ki. Eddig azt kell, hogy mondjam, nem is rossz. Jár a keksz a karbantartójának. Úgy néz ki, bírni fogja a küldetést. Örülök, hogy legalább attól nem kell tartanom, hogy ez a kis drága szétesik alattam. Őszintén, a fregattunkból kiindulva voltak fenntartásaim. Remélem, az nem fog lezuhanni a második felszállásunk után…

Az órára pillantok. Ó, hát még van időm, asszem ki is használom. Teszteljük a kicsikét kissé másabb körülmények között! Úgysem volt megadva útvonal… Mondjuk ott a Gaia köd... Asztrofizikus szemszögből fejtegethetném, miért ilyen szép piros, de az most kit érdekel? Egyenesen belerepülök a ködbe. Persze tudom, hogy egy rövid időre taccsra vágja a szenzorokat, érzékelőket, de hát valamit, valamiért… Mi rossz történhetne? Nyugi van, tesztelem a gépet aztán megyünk felderítő útra, slussz…

Vagy mégsem… Fut át az agyamon, ahogy elérek egy nyúlványhoz és a következő kép tárul a szemeim elé: Egy csomó idegen hajó… Ami rögtön feltűnik – amelett, hogy cirkálók és vadászgépek veszik körül a nagyobb hajókat – a furcsa alakjuk. Úgy néznek ki mint a ráják. Szemből eléggé kis célpontok, hisz laposak, de alulról elég nagyok. A lehető legjobban megfigyelem a flottát és memorizálom, amit csak lehet. Felmérem a körülbelüli pozíciómat és az övükét is, és megpróbálok számolni egy időt, hogy mikorra érhetik el a bázist. Számítások nélkül is meg tudom mondani, hogy hamar, de ha már egyszer megtanultam, hogy kell levezetni… Franc… Oké, lehetőségeim: Itt maradok, hisz nem vettek észre. Nem vagyok gyáva, kötelességem van, szóval ez nem opció. Odébb megyek és rádiózok… Könnyen bemérhetnek és nincs sok kedvem ismeretlen lövedékek elől repkedni. Kösz, megvagyok nélküle. Akkor csak egy maradt. A ködön keresztül, a lehető leggyorsabban és legóvatosabban elindulok vissza a bázisra.

The Flight of Jet:

PNVFzsfx6-6

Countering the counter attack

Kim Collins

3-3

Sebzés:

15-25

Cadian Camdros

2-2
2-2
6-6

10-16
10-16

Soul Traviz

7-7

Gothard is got got it hard

1-10





1-10·1-10·1-10·1-10·1-10·1-10·10-16·10-16·7-7·7-7

/Nick Ralphs, Cadian Camdros, Frederick Wolf, Soul Traviz, Nick Raplhs/

Kim mesterlövészpuskája ismét eldördül. Ilyen közelről valósággal átszakítja az ellenfelet majd a padlóhoz szögezi...örökre.
Cad karabélya is ismét felugat. Sorozata ugyan kissé körbelövi az ellenfelet ahogy az mozog de végül egy golyóval megállítja eggyel meg leteríti.
Ezután már csak a csatapáncélnak kell befutnia, hogy letapossa az utolsó fickót. Szegény csávónak ordítani sincs ideje ahogy a vastömeg kipréseli belőle a lelket.
Miután végeztetek a fickókkal megindultok a Twilight Huntress felé ahogy a parancsnokotok mondta. A terep tiszta. Felbukkanak az első tűzoltó és katasztrófa védelmis osztagok. Több parazita ügynökkel nem találkoztok. Legalábbis olyannal nem aki felfedné magát. Nagyjából fél úton járhattok mikor egy hang megszólal a hangosbemondóban:
-Figyelem Narancs kód. Ez nem gyakorlat. Ismétlem: Narancs kód. Harci állásokat elfoglalni.
Na úgy néz ki nem csak a bázison belül van gáz. De ti nem tudtok sokat tenni úgyhogy haladtok tovább a hajótok felé. Komolyabb katasztrófa nélkül megérkeztek a 11-es hangárba. A riasztás miatt csak a hajó legénysége van itt így nyugodtan feltrappolhattok a fedélzetre. Épp ezt tennétek mikor újabb mondatok érkeznek a hangosbemondóból:
-Figyelem Vörös kód. A bázis támadás alatt áll. Minden egység készüljön a harcra. Ismétlem: Vörös kód. Minden egység készüljön a harcra.
Összenéztek és szinte egyszerre gondoljátok: Ez egy kibaszott invázió.

Marcus Hawk, Drake von Wardude, Terravi

-Figyelem Narancs kód. Ez nem gyakorlat. Ismétlem: Narancs kód. Harci állásokat elfoglalni.
Mikor
ezt meghalljátok a szokásos protokollok lépnek érvénybe. A 11-es dokk
automatikusan kiűrítésre kerül, hogy a hangárkaput automatikusan ki
lehessen nyitni anélkül, hogy bárkit kiszippantana a vákum.
A parancsnoki panelen megjelennek a jelzések miszerint két darab vadászgép raj indult útjának a bázisról illetve több hadihajó is élesítette a fegyverzetét. A Huntress viszont még mindig nem kapott parancsot. Valószínűleg csak egy eltévedt civil hajó az ahogy ilyenkor lenni szokott. Aztán megérkezik a jelentés, hogy az egyik csatahajótok megsemmisült. Nem nagyon értitek mi a fene történhetett mikor is:
-Figyelem Vörös kód. A bázis támadás alatt áll.
Minden egység készüljön a harcra. Ismétlem: Vörös kód. Minden egység
készüljön a harcra.
Na ennek már a fele sem tréfa. Támadás érte a föderációt. Immáron egy harmadik háborúba csöppen bele 30 éven belül. Elkezdenétek izzítani a motorokat mikor jelentés érkezik.
"A Twilight huntress ne bocsátkozzon harcba. Hanem rögtön folytassa az eddigi küldetését. Ez Harkin Tengernagy parancsa."

Ezek szerint amint készen áll a hajó indulhattok a Son-etna rendszerbe.
 

Gothard Hagedorn

-Hát éppenséggel vethetek rá egy pillantást.- Mondja a Kirnita lány majd szépen feltrappol mögötted az öreg lány fedélzetére.
Miközben körbe vezeted olyanokat jegyez meg minthogy: "Impresszív szeméthalom. Csodálom, hogy egyben tudod tartani." vagy "Az egy g2-es stabilizátor? Mi a fenét csinál az ott? A föderáció egyetlen gépében se alkalmazzuk már ötven éve. Honnan nyúltad le, hogy meg tudd szerelni ezt a romhalamazt?"  néha pedig "Az ott ugye nem egy lyuk?".
Hozzálláttok az álca rendszerhez.
-Nos akadnak gondok.-Jegyzi meg a lány.-A szférikus térgenerátor teljesen elcsesződött. Mert valaki elnyomott rajta egy cigicsikket. Azt a barmot is ütni kéne. Nem is beszélve arról, hogy itt dohányzik hátha a kapitány nem látja. Nade a térgenerátor szétesése miatt a fékkapcsoló aktiválódott és nem engedte bekapcsolni a rendszert mert különben most atomjaitokra szakadva keringenétek az űrben. Az egyetlen gond az, hogy a fékkapcsoló bemondta az unalmast így automatikusan letiltotta a motrot nehogy baj történjen.
De azthiszem meg tudom csinálni. Bütyköltök egy darabig mikor is:
-Figyelem Narancs kód. Ez nem gyakorlat. Ismétlem: Narancs kód. Harci állásokat elfoglalni.
Erre Jul felugrik.
-Affene. Vissza kell térnem a vadászgépekhez. Simán lehet, hogy a felszállásokor valami balfasz elcsesz nekem valamit. Innentől már úgyis megtudod oldani egyedül. (Marasztalhatod. Elvégre mire a gépek startolnak úgyse érnének oda.) Bármit is teszel a bemondó ismét megszólal:
-Figyelem Vörös kód. A bázis támadás alatt áll.
Minden egység készüljön a harcra. Ismétlem: Vörös kód. Minden egység
készüljön a harcra.

Victor ét Tavar Orlo

A fickó megköszöni a támogatást. Majd megpróbál megindulni de térdre zuhan. Eléggé elgyengültnek tűnik. A fenébe is. Most támogathatod el a rendelőig. Hagyod, hogy rád támaszkodjon majd eggyütt kibicegtek a folyosóra. Ahol már megint minden tiszta hányás. Hogy a fenébe? De legalább a tettes/tettesek megvannak. Egy félszemű tökig fegyveres csávó áll ott. Körülötte meg négy másik fekszik a földön a saját hányásában. Nahát.
-Figyelem Narancs kód. Ez nem gyakorlat. Ismétlem: Narancs kód. Harci állásokat elfoglalni.-Mondja a hangosbemondó.
Ekkor az egyik fickó felemelkedik a félszemű háta mögött és megpróbál behúzni neki de az könnyedén kikerüli. Ajjaj itt bunyó lesz. Mintha a többi hányós is lassan kelegetne.
-Figyelem Vörös kód. A bázis támadás alatt áll.
Minden egység készüljön a harcra. Ismétlem: Vörös kód. Minden egység
készüljön a harcra.

Dratos Martelin

Négy ember fekszik körülötted a padlón. Körülöttük pedig minden tiszta hányás. Elég gyengének látszanak. Csak vonaglanak összevissza a földön. Aztán hirtelen az egyik elkapja a lábadat. Könnyedén lerugdosod magadról de a fickó még kiprésel a fogai között egy gyenge szócskát.
-Fuss!

Nem nagyon néz ki úgy, hogy ezek sok erőt fognak kifejteni ellened. De jobb lenne tovább állni mielőtt valami komolyabb történne. Mielött azonban bármit tehetnél egy takarító és egy a vállába kapaszkodó heves öklendezéssel küzdő szintén legyengült fickó lép ki a folyosóra az egyik mosdóból. Értetlenül bámulnak rád és a körülötted fekvőkre mikor megszólal a hangosbemondó:
-Figyelem Narancs kód. Ez nem gyakorlat. Ismétlem: Narancs kód. Harci állásokat elfoglalni.
Egyikőtöket se nagyon érinti ez a harcállásosdi. Max annyit jelent, hogy nem kéne láb alatt lennetek. Azonban miközben a fickó a bemondóban beszél az egyik földön fekvő fickó felemelkedik és csapást indít a nem létezőnek hitt szemed felé. Elég nagy sik
errel kikerülöd de ez nem jelent sok jót. Ráadásul mintha a társai is kezdenének éledezni.
-Figyelem Vörös kód. A bázis támadás alatt áll.
Minden egység készüljön a harcra. Ismétlem: Vörös kód. Minden egység
készüljön a harcra.


1-100sHoA1BO

Jet

Rögtön megfodítod a Typhoonodat és visszaszáguldasz a ködbe. Most azonban nem élvezed annyira. Tövig taposod a gáz és imádkozol, hogy jó helyen bukkanj ki és ne az ellenség keresőtüzének a közepén. Úgy néz ki a vadászpilóták védelmezője hallgat az imádra mert majdnem ugyanott jössz ki az egészből ahol belekeveredtél.
A navigációs számítógéped monitorán rögtön fel is bükkan a teljes III. flotta és a Reto-Antares bázis is. Rögvest kapcsolódsz a kommunikációs csatornákra. Úgy néz ki megelőzted az ellenséget. Még van időd szólni a flottának. Rögtön le is adsz egy vészjelzést a legközelebbi csatahajó a Penelopé felé. Az pedig el is kezd beúszni a látó távodba , hogy a kommunikáció késés nélküli és zavartalan lehessen. Téged ez annyira nem érdekel. Sokkal nagyobb a vészhelyzet annál minthogy a hangminőségen aggódjatok. Rögtön el is mondod a kommunikárodba az összes infót. A Penelopé pedig rögtön továbbítja a bázisra.
Majd darabokra robban. A szemed láttára semmisül meg a csatahajó. Nem éri rakéta támadás vagy lézertűz. Még csak a fegyverei sem voltak élesek. Egyszerűen csak felrobbant vagy felrobbantották. Ezt már nem tudod meg mert ismért gázt kell adnod. Kilenc óránál ugyanis meglátod az érkező ellenséget ahogy kidugja az orrát a ködből. Először csak egy hajó. Aztán egyre több. A radarod megállás nélkül csipog ahogy bukkannak fel a navigációs kompjútered képernyőjén.

Ismét taposod a gázt, hogy visszaérj a sajátjaidhoz miközben az ellenséges gépek mögötted loholnak. Úgy néz ki nem nagyon szúrtak ki vagy törődnek veled. Amint a bázis rádiós hatókörén belül érsz a hajóitok már alakzatba rendeződtek és megkezdték a manőverezést és a harcállásba helyezkedét.
Neked viszont nem kell még ilyesmit tenned. Az akadémia szerint a feladatod ilyen helyzetekben az, hogy visszajuss az alakulatodhoz. Ergó meg kell találnod a Twilight Huntresst és ha már megvan akkor az aktuális parancsnoknak engedelmeskedned.