Ben
Szerepjátékok Istene
"Supreme excellence consists in breaking the enemy's resistance without fighting."
Posts: 1,151
Elfoglaltság: Elfoglalt
Utoljára online: Oct 13, 2024 19:20:24 GMT 1
Feb 24, 2016 12:12:56 GMT 1
|
Post by Ben on May 11, 2016 20:17:43 GMT 1
http Nyugott hangon feleltem a kioktatásra. - Valószínűleg többel, mint a népem. De ezzel is csak azt támasztja alá, hogy minél előbb keresztre kell küldeni a drága Jézusunkat. Végül beletörődöm, úgysem vagyunk olyan állapotban, hogy bárki torkának essünk... Kissé furcsállom, hogy nincs rendes edzőterem, de azt kell szeretnünk ami van. - Rendben van. Uram. - Furcsálhatja, hogy a mondatom befejezése után teljesen hibátlanul tisztelgem, de még ha kérdezi is, hogy hol tanultam nem válaszolok neki. Ekkor jön oda Lina. Megfogom a kezét a könyöke felett, úgy válaszolok neki. - Nézd Lina, már nem a városban vagyunk. Nem kell főnöknek hívnod, már csak az a seggfej vagyok, aki holnap szétlövi pár zombi fejét. És persze jöhetsz, azt a cukifiút is hozhatod, el kell beszélgetnem vele, hogy mi van akkor, ha összetöri az én drága "hugicám" szívét. Hahah... Ha mutatnak egy ágyat, akkor lepakolok oda, majd edzeni kezdek. Fekvőtámasz és olyan gyakorlatok sora következett az elkövetkezendő három órában, amihez a testi erőmön kívül nincs szükségem semmire. Az edzést követően nyugovóra térek, a biológiai órámat próbálom hajnali négy felé tájolni, amint felébredek csinálok egy gyors reggeli tornát majd a kedvenc gépfegyveremmel és egy csomó munícióval várakozom az ajtónál. - Nincs esetleg egy shotgun?
|
|
Mocsok
FRPG Guru
Ismerd el a hibáidat, s temesd el őket illően - különben visszajönnek kísérteni.
Posts: 337
Elfoglaltság: Elfoglalt
Utoljára online: Jun 28, 2021 15:03:58 GMT 1
Feb 23, 2016 19:32:07 GMT 1
|
Post by Mocsok on May 21, 2016 22:37:41 GMT 1
- Jonathan - Ha mindenáron jönni akarsz hercegnő, csak tessék. De amint kiérünk a tetőre rakj tegyél lakatot a szádra a kulcsot meg inkább dugd fel magadnak. McGregor szélesen elvigyorodott, majd intett, a férfinak, hogy kövesse. Ugyan ott távoztak ahol a hadnagy belépett (főbejárat). Az ajtó egyenesen egy lépcsőházba nyílott. Ahogy az a nagy könyvben meg van írva nem csak fel, de lefelé is vezettet egy lépcső, ám a két férfi felfelé vette az irányt. Ahogy haladtak Jonathan megfigyelhette, hogy az összes ajtót elreteszelték, némelyiket pedig el is torlaszolták. Néhány ajtó mögül halk hörgés, nyögés, vagy sírás szűrődött ki, némelyik mögül pedig már-már kínzó csend. Csupán hat emeletnyi lépcsőt másztak meg mire elérték, a tetőre nyíló ajtót, de McGregornak már szemmel láthatóan borsódzott a háta. - Gyűlölöm ezeket a dögöket. Morogta az orra alatt, majd levette hátáról fegyverét. Az ajtónál megtorpant majd jelzett Jonathannek, hogy ellenőrizze le a fegyverét. - Én megyek elöl. Ha jelzek futás. A hadnagy résnyire kitárta az ajtót és óvatosan kikukucskált, ezt követően a fejét is kidugta az apró résen és Jon megkönnyebbülésére épségben húzta vissza. - Rendben csak kettőt látok. Én kirúgom az ajtót, aztán pofán lövöm az egyiket. A másik a tiéd. Okvetlenül fejre célozz és el ne téveszd a lövést különben végünk. Mély levegő. - Három, kettő, egy. Az ajtó nagy csattanással vágódott ki miután a hadnagy jó alaposan belerúgott. A tetőn lévő két démon azonnal felfigyelt a zajra és vérfagyasztó hörgéssel adták a két férfi tudtára nem sok jót sugalló szándékukat. McGregor célzott, lőtt és teli találat lett a végeredmény. A többi már a másik férfin múlott. (kockázz! ha négy vagy négy felett van talált)
- Tünde Sancher érdeklődve figyelte ahogy a nő beviharzott a szobába és elkezdte átrendezni azt. Már éppen szóra nyitotta volna száját, amikor úgy döntött csendben marad. Mindezt betudta egy furcsa női hóbortnak. Miután végzett a szokatlan átalakítással elhelyezkedett a matracán, kardját pedig az ölében pihentette. Eddig még nem volt szerencséje egy valódi katanához, szóval nagy érdeklődéssel figyelte a fegyvert. Végül nem tudta megállni. - Honnan szerezted azt a gyönyörűséget szivi? Valahogy számított arra, hogy a nő válasz helyett egy kérdéssel felel majd, de nem törődött vele. - Nem. A kardot. Hosszú történet? Fura egy kifogás. Elvégre a jó történetek legtöbbször hosszúak. - Ráérsz itt se rövidebb az éjszaka. Érdeklődve hallgatta végig a nő történetét. Egyszer sem szólt közbe. Egyébként is csendes típus volt, de legfőképp nem akarta kizökkenteni a nőt a mesélésből. A kérdéseket inkább a végére hagyta. - Akkor ez egyfajta csodakard?
- Lina James nagyot sóhajtott. Ezt szerette volna későbbre hagyni, de tiszteletben tartott kedvese kérését. - Miután elválltunk útjaink sokáig kerestelek, de nem találtalak. Csak reménykedni tudtam abban, hogy nem faltak fel. Hosszas kutatás után végül ide jutottam. Megpróbáltam átkutatni az egész várost, hátha megtalállak valahol, de már az első belvárosban töltött éjszakámon kis híján felzabáltak. Akkor talált rám az őrmester és felkarolt. Neki köszönhettem az életemet, ráadásul egyedül nem tudtam itt boldogulni szóval itt maradtam velük. Legbelül még reméltem, hogy valahol még mindig élsz, biztonságban, de már kezdtem beletörődni abba, hogy elveszítettelek... Úgy éreztem hiába kereslek sose talállak meg. És most itt vagy... Úgy hiányoztál kicsim. James óvatosan végigsimított kedvese arcát. - Mostantól minden olyan lesz mint régen.
- Ben Tény és való az őrmesteren szemmel látható volt a meglepettség mikor Ben tökéletesen szalutált, de nem tette szóvá a dolgot. Ehelyett Boucher közölt egy fontos dolgot, mielőtt még mindenki szétszóródott volna. - Nincs több ágyunk, szóval mindenki azon az ágyon alszik amin ez idáig gyengélkedett.
Ben nagy meglepetésére az őrmester már az ajtónál állt, mikor kilépett a szobából amelyben eddig aludt. Nem volt nála más fegyver, csak egy pisztoly és egy kés. Egy biccentéssel üdvözölte a közeledő "vendéget," majd fejcsóválással felet kérdésére. - Vagyis éppenséggel van, de nem lesz rá szükség. A lőfegyverek csak a váratlanul közbejövő komplikációk esetén kellenek majd. Az őrmester kissé csalódott ábrázattal nézett át Ben válla felett. - Azt hittem többen jönnek majd.
- Virion Van mire reagálnod szóval éleszd fel magad nyugodtan
|
|
Whitewolf
Szerepjátékok Császára
"Wolf maga a háború" Ben
Posts: 849
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
Utoljára online: May 12, 2022 19:55:41 GMT 1
Feb 23, 2016 20:05:49 GMT 1
|
Post by Whitewolf on May 21, 2016 23:13:19 GMT 1
- Csodakard? - elmosolyodom. – Ha bármi természetfelettit lehet művelni vele akkor arról én nem tudok. Az tény, hogy kész csoda, hogy eddig túl tudtam élni vele és az is, hogy sokszáz év után még egyben van. Ami azt illeti simán lehet, hogy egy apokalipszis előtti replika amit a neten lehetett venni zsebpénzért. Bár tény, hogy vágtam már vele ketté holtakat és anyagromlásnak nyoma sincs. Úgyhogy abban biztosak lehetünk, hogy a mester értette a dolgát. Továbbá az is biztos, hogy tradicionális módszerrel készült nem pedig egy gyárban. A kézi megmunkálás jelei könnyen felfedezhetők az avatott szemnek. Úgyhogy ha a pengére nagyon vigyáztak akkor csodával határos módon túlélhette az évszázadokat. A fa markolat természetesen kizárt, hogy eredeti legyen. De engem annyira nem is érdekel, hogy igazi-e. A hozzá fűződő érzelmek és mentalitás annál inkább. Ez az utolsó emlékem a családomtól. De a kitartás és az elszántság szimbóluma is. A fegyver ami a szamuráj lelke és amivel felesküszik ura és családja szolgálatára. Én ezzel öltem meg a saját testvéremet. – itt a fickó meglepődhet azon ahogy a hangom már meg se remeg az ilyen súlyú szavakon. - Bosszúból amit tett a családommal. Azóta pedig új urat szolgálok: az igazságot. Lesújtok vele a bűnösökre és kipurgálom őket ennek a szennyezett földnek a felszínéről. Ha a férfi nem válaszol vagy folytatja a beszélgetést eldőlök az ágyon átkarolom a farkast és reggelig mélyen alszom.
|
|
Geri
Lelkes fórumozó
Posts: 61
Utoljára online: Nov 26, 2017 19:55:43 GMT 1
Mar 2, 2016 18:08:36 GMT 1
|
Post by Geri on May 26, 2016 15:18:10 GMT 1
32htEJvG1-61-6
|
|
Bratti
Szerepjátékok Császára
"Ez a világ kegyetlen... De egyben gyönyörű is." - Mikasa Ackerman
Posts: 914
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
Utoljára online: Nov 16, 2024 22:42:12 GMT 1
Feb 23, 2016 19:50:58 GMT 1
|
Post by Bratti on May 30, 2016 18:40:53 GMT 1
Kicsit aggódom, hogy Ben esetleg nem tud megnyugodni, és máris bosszút követel, de szerencsére, sikerül megőriznie hidegvérét. Csak mosolyogva bólintok egyet neki, majd hozzá lépek. Megfogja a karomat, amitől nem is tudom, miért, de zavarba jövök. Soha nem ért még hozzám önszántából… Esik le a tantusz. Rengeteg időt töltöttünk együtt a városban, a legjobb barátommá vált. A mondandójára csak a szememet forgatom, meg fújok egy nagyot, aztán megrázom a fejemet, és játékosan gyomorszájon vágom. Bár kissé erősebbre sikerült, tudom, hogy Ben nem fogja kimutatni igazából. - Akármit mondhatsz, az biztos, hogy egy csomószor Főnöknek foglak hívni… De majd igyekszem, jó? És beszélj csak nyugodtan, de semmi szükség rá, hiszen rengeteg idő telt el, mióta nem láttuk egymást, és szemmel láthatóan semmi nem változott. De beszélj csak vele… Legalább jobban megismeri az én Bátyámat… - mondom jelentőségteljesen, miközben felhúzom a szemöldökömet. Aztán komolyabbra veszem. Szabad kezemmel megfogom azt a kezét, amellyel az én karom érintette meg, lefejtem magamról, majd megszorítom egy pillanatra, aztán hagyom, hogy visszaeressze maga mellé. – Hé… Hogy vagy? – kérdezem a legrosszabb kérdést, amit feltehettem, de komolyan kérdeztem, és ezt látja is rajtam.
*** Figyelmesen hallgatom James-t, majd rámosolygok. - Azért kicsit jobban bízhattál volna a túlélési ösztönömben – legyintem meg. – Meg amúgy is, ha jól látom, én tovább bírtam ki egyedül, mint te – nyújtom rá a nyelvemet, tettetve egy percig, hogy megsértődtem. De aztán végig simít az arcomon, és megint belém nyilall, hogy mennyire hiányzott, ezért szorosan átölelem. Néhány percig így vagyunk, de ekkor egy hatalmasat ásítok, ezért kibontakozom, majd kézen fogom, és visszamegyek a terembe. Mint kiderült, kénytelenek vagyunk az eddigi ágyunkat használni, ezért fájó szívvel, de elköszönök James-től, előtte azonban megkérdezem, hogy jön-e holnap velünk, majd visszatérek a „szobánkba”. Ben éppen edz, de hamarosan végez. Addig pedig csak az ágyamra ülök, majd újra leellenőrzöm a fegyvereimet, aztán ha ezzel végeztem egy kis kaja után nézek, de ekkor már szédülni kezdek. Hát még nem vagyok teljesen jól… Ezzel le is fekszem, utolsóként. Szerencsére annyira fáradt vagyok, hogy semmit sem álmodok, azonban amikor éjjel három körül felkelek, mintha olyan érzésem lenne, hogy valaki az előbb érintette meg az arcom, de ez szinte azonnal tovább is szállt, én pedig feltápászkodom, és néma csendben megkeresem a fürdőhelyiséget, majd tisztálkodni kezdem, majd keresek valami ételt. Mire visszaérek, Ben már megint edz. Megforgatom a szememet. - Főnö… Akarom mondani Ben, ne vidd túlzásba, nincs kedvem megmenteni az izomlázas seggedet… - Mondom neki félig viccesen-félig aggódva. Majd én mögötte lépek ki, ahol már vár az őrmester. Meglepődöm, hogy csak egy kés és egy pisztoly van nála, hiszen az én hátamon ott van a puska, nálam van a pisztolyom, egy kés, amit itt vettem el, és a saját multifunkcionális kés-szerűségem is. Viszont, mikor nem lát meg Ben mögött, csak feldúltan ennyit kiáltok neki. - Basszus, azért ennyire nem vagyok kicsi, hogy ne vegyetek észre… Mert én is jövök… Viszont lenne egy kérdésem: Szívem szerint vinném magammal a puskám, sokkal jobban érezném magam, és hozzá vagyok edződve ehhez, de ha csak hátráltatom ezzel, akkor természetesen itt hagyom. Szóval, vihetem? – Ha itt kell hagynom, akkor biztonságba helyezem, ha hozhatom, akkor rendesen rögzítem magamon, hogy ne essen le rólam, majd ellenőrzöm, hogy minden meg van-e. És várok, hogy elinduljunk. Izgatott vagyok, közben az alsó ajkamat harapdálom. Rég nem jártam lenn… Remélem, nem futunk bele a családomba…
|
|
Geri
Lelkes fórumozó
Posts: 61
Utoljára online: Nov 26, 2017 19:55:43 GMT 1
Mar 2, 2016 18:08:36 GMT 1
|
Post by Geri on Jun 12, 2016 20:28:29 GMT 1
Elindulok a hadnagy után és követem. Mikor meglátom a lépcsőt végigfut rajtam, hogy most ezt meg fogom érezni a tetejére az oldalam miatt, de végül sikeresen felszenvedem magam. Út közben hörgéseket, zörgéseket és hasonló zajokat hallok némely ajtó mögül. Hogy lehet így élni? Miért nem pucolják ki a helyet? Nem akarok rákérdezni mert még a dögök meghallják valamelyik ajtó másik feléről. Mikor felérünk kiles a hadnagy és közli, hogy csak 2-en vannak, csak azt hagyja ki, hogy démonok. Szólnék neki, hogy próbáljuk meg elintézni őket halkan, de kilöki az ajtót, lő, talál. Ez szép és jó, már csak nekem is így kellene, de ebből nem lett fejlövés, csak a vállát lövöm el. Ez viszont nem lassítja le és mielőtt felé csaphatnák a machetével rám veti magát, próbálom távol tartani magamtól a pofáját és reménykedek, hogy a hadnagy nem hagy ott...
|
|
Ben
Szerepjátékok Istene
"Supreme excellence consists in breaking the enemy's resistance without fighting."
Posts: 1,151
Elfoglaltság: Elfoglalt
Utoljára online: Oct 13, 2024 19:20:24 GMT 1
Feb 24, 2016 12:12:56 GMT 1
|
Post by Ben on Jul 4, 2016 9:07:20 GMT 1
Még harag és gyűlölet járta mindig gyűlölet járta át a testét, nem bírta elviselni városa elvesztését. Lina izomlázas beszólására sem tudott mosolyogni, csak tovább folytatta az edzést. - Egyedül szeretnék lenni. - Felelte. *** Rémálmokkal teli éjszakával néztem szembe, de valahogy csak átvészeltem őket. Mindenütt a magát Jézusnak nevező banditát láttam, mindig ugyanaz. Nem tudtam eldönteni, hogy a robbanás látványa vagy a segítségre való képtelenség fájt jobban. Próbáltam mozdulni, próbáltam másképp csinálni a dolgokat, de a testem egyszerűen nem engedte. A következő pillanatban már fent volt. A keze sajgott az izomláztól így levezette azt még néhány gyakorlattal, majd vissza feküdt a rémálmokkal teli börtönébe, ismertebb nevén az ágyába. Másnap, mikor a shotgunt kérte nem erre a válaszra számítottam. Őrültségnek gondolta, de nem érdekelte. Képes lett volna puszta kézzel nekimenni a dögöknek, tudta, hogy szét tépték, de készen állt a halálra. Ez volt az egyetlen jó dolog Jézus tettében, már nem félt semmitől. - Akkor hát induljunk. /Légyszi, történéseket és ne csak arra reagálj, amit írtam. Sajnos nem tudtam többet írni, bocsánat./
|
|
Mocsok
FRPG Guru
Ismerd el a hibáidat, s temesd el őket illően - különben visszajönnek kísérteni.
Posts: 337
Elfoglaltság: Elfoglalt
Utoljára online: Jun 28, 2021 15:03:58 GMT 1
Feb 23, 2016 19:32:07 GMT 1
|
Post by Mocsok on Jul 5, 2016 18:24:36 GMT 1
- Jonathan
Szerencsétlen delikvensünk elég nagy szarba került. Tekintettel arra, hogy csupán a démon vállát találta el a dög mintha mi sem történt volna rontott rá a férfira. Az oszló mutáns egy pillanat alatt rávetette magát Jonathanre, aki mást nem tehetett, minthogy mindenáron távol tartsa a dög fogait a húsától. Szerencséjére a hadnagy ott volt és egy fejlövéssel leterítette a démont, ám túl sokat szarakodtak és így a tetőn lévő többi fertőzött is felfigyelt rájuk. - Vissza kölyök! Ordított a hadnagy Jonathanre. A hadnagy hősiesen fedezte a férfit, ám sajnos az ő sasszeme sem láthat mindent. Az egyik démon rávetette magát és leterítette, hiába a hősies küzdelem, a fenevad belemart a hadnagy vállába és ezt követően a többi dög is rávetette magát a katonára. - Mondom vissza! Ordított újra. Jonathan jobban is tenné ha visszavonulna elvégre az egyik Démon már ki is szemelte. Két lehetősége volt. Kint marad meghalni, vagy visszaugrik az épületbe és bezárja az ajtót. Bárhogy is dönt, a következő esemény meglehetősen kirobbanó sikert akart a haspókok körében. Egy halk kattanás és bumm! Más nem maradt a hatalmas robbanás után csak néhány miszlikbe szabdalt füstölgő hulla.
- Mindenki
- Mi volt ez a kibaszott robbanás?! - Ordított fel Boucher őrnagy. - A tetőről jött! - Szólalt felt Ramiz. - A tetőről? Picsába! - Hancock őrmester lenyomott egy gombot a mellényén lévő adóvevőn. - McGregor! Jól vagy? McGregor? Válaszolj az isten szerelmére! Ám ekkor Jonathan bukkant fel. Elég volt ránézni és mindenki tudta, hogy mi történt. A kis csapat tagjai mind másként reagáltak. Sanchez keresztet vetett és imádkozni kezdett. Ramiz, térdre rogyott és az gyászos sírásba kezdett. Boucher Jonathan felé iramodott, hogy dühében halálra verje, ám James és Hancock őrmester még időben megállították a férfit. Végül mikor már mindenki lenyugodott az őrmester lehajtott fejjel, csupán ennyit mondott: - Még egy jó ember és megint a semmiért... - Egy nagy sóhaj. - Ramiz! Fényt le! Rendben és most mindenki maradjon csendben! A robbanás idevonzza a környék összes dögjét!
***Másnap Reggel***
- Ben és Lina
- Nos, ha mindenáron hozni szeretnéd csak rajta. De arra ügyelj, hogy a mászásban ne hátráltasson. Ben kijelentésére az őrmester szélesen elvigyorodott, majd kinyitotta az ajtót. Az út ismét felfelé vezetett ám ezúttal csak három emelettel feljebb mentek. Az egyik ajtó teljes mértékben el volt deszkázva, ám a másik előtt csupán egy szekrény állt. Az őrmester félrehúzta a bútort és kinyitotta az ajtót. Előbb kinézett, majd intett a többieknek, hogy tiszta a terep. Az épület ezen emelete teljesen átlagos látványt biztosit a háromfős csapatnak. Néhány halott fertőzött, törött bútorok és teljesen kitört hatalmas ablakok. Az őrmester Az egyik ilyen kitört ablakhoz vezette a többieket. Az ablak egyik oldalára egy a szomszédos épület felé lejtő kötelet erősítettek míg. A másik oldalon is volt egy kifeszített kötél, ám az errefelé lejtve a visszautat biztosította. - Rendben! Most felmérem a képességeiteket. Az ügyességet, intelligenciát, erőt, és természetesen az engedelmességet. A szomszédos épület teli van fertőzöttekkel. A cél az, hogy átkerüljetek a következő épületbe. Az ottani kötél egy emelettel feljebb van mint ahova meg fogtok érkezni. Én majd ott várok rátok. - Az egyik táskájából elővett két adóvevőt, majd mindkettőt átadta a párosnak. - Ezen kapjátok majd az esetleges instrukciókat, vagy ha valami baj van ezzel jelezhettek, szóval ne veszítsétek el. Én előre megyek és jelzek ha követhettek. Lőfegyvert pedig csak a legvégső esetben használjatok, értve vagyok? Ezt követően az őrmester Az őrmester rátekert a kezére egy szalagot, a szabadon hagyott végét átvette a kötél felett és átcsusszant. A másik épületbe, ahol el is tűnt "hőseink" szeme elől. Alig öt perc telt el, mikor az adóvevők egyszerre felszólaltak. - Rendben újoncok! Indulhatnak. A megérkezési pont tiszta, a többi önökön múlik.
- Tünde
A többiek már rég elmentek mikor Boucher belépett a "hálószobába." Tekintete kémlelően körbejárt a termen, majd amint megtalálta amit pontosabban akit keresett, odasétált hozzá. - Ébresztő kislány! Lenne egy feladatom a számodra. Ha elkészültél várlak a főteremben. Ezzel ahogy jött, úgy is ment, mit sem törődve azzal, hogy a lány egyáltalán fel e fogta amit mondott neki. Mindenesetre ha elkészül és kilép a szobából láthatja, hogy az őrnagy ott ül az egyik széken. - Á csak, hogy itt vagy! Egy kávét esetleg? Sanchez, hozz két kávét! - Az őrnagy megvárta amíg a hatalmas társa megjelenik a két bögrényi gőzölgő kávéval, belekortyolt, majd kissé komolyabbra véve hangját folytatta. - Nos, ha jól sejtem az a kard nem csak dísznek van a hátadon. Viszont őszintén remélem, hogy diszkréten is tudod használni. Alig egy köpésre tőlünk, található a keresztesek egyik előőrse. A Hadnagy feladata volt állandó megfigyelés alatt tartani azt az előőrsöt. Emiatt is veszett oda. Szóval eltökéltem, hogy kipucolom azt a rohadt épületet, viszont a létszámfölény miatt, csendben kell elintéznünk. Anélkül hogy azok a nyomorultak jeleznének a főhadiszállásuknak. Nos mit szólsz? Velem tartasz?
|
|
Bratti
Szerepjátékok Császára
"Ez a világ kegyetlen... De egyben gyönyörű is." - Mikasa Ackerman
Posts: 914
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
Utoljára online: Nov 16, 2024 22:42:12 GMT 1
Feb 23, 2016 19:50:58 GMT 1
|
Post by Bratti on Jul 18, 2016 15:30:07 GMT 1
Nem nehéz észrevenni, hogy Ben nincs valami jól. Csak egyet sóhajtok, amikor egy hatalmas robaj rázta meg az épületet. Mire észbe kapok, már rohanok is a közös helyiség felé, s mikor odaérek, csak fejetlenséget látok. Hamarosan megérkezik Jonathan is, és azonnal látom rajta, mi történt. A szám elé kapom a kezemet, és megrázom a fejemet. Szinte nem is érzékelem, hogy ki hogyan reagál. Csak az érzelmeik sugároznak hozzám. Lelki szemeim előtt már meg is jelent, hogy egy hatalmas horda zombi megtámadja James-t, majd Ben-t is. A fülemre tapasztom a kezem, és halkan felsikoltok. - Elég… - mondom, majd mivel nem bírom tovább, kirohanok a helyiségből, egyenesen az ágyamba.
***
Aggódva nézek Ben-re, hiszen a tegnapi incidensből kiindulva nem kicsit rettegtem, hogy mi is így járunk. Szerencsére azonban tiszta a terep, de azért nem lankad a figyelmem. A kezemben a multifunkciós késem van, az övemen a pisztolyom pihen, a hátamon a puskám. Eddig tiszta… Végighallgatom az utasításokat, mielőtt eltűnik. Kinézek az ablakon, miközben elrakom az adó-vevőt. - Hát… Nem tűnik valami hívogatónak… - Jegyzem meg. Vajon egyből ránk támadnak majd? Vagy csak ha hangoskodunk? Először én szólok bele az adó-vevőbe. - Értettük, megyünk is! – mondom, majd Ben-re nézek, aki nem néz ki sokkal jobban, mint tegnap. Odalépek elé, majd szorosan átölelem. Egy percig így állunk. Csak remélem, hogy nem rontok a helyzeten. Ezután elengedem, és megfogom a vállát, majd mélyen a szemébe nézek. - Figyelj! Csak ne csinálj semmi hülyeséget, jó? Mert én… Mert sajnos helyettem is vigyáznod kell rám… Csináljuk úgy, mint szoktuk, jó? – kérdezem, majd végig simítok a vállán, és rámosolygok. Először én indulok el a szomszédos épületbe. Amíg Ben meg nem érkezik, megmozdulni sem merek, annyira rettegek. Mihelyt mindketten megjöttünk, nagyon halkan üzenek a felettesünknek, hogy minden rendben, majd ha Ben is készen áll, akkor elindulunk. Most már a kezembe veszem a késemet, annak is a hegyes részét. Még szerencse, hogy ezzel ajtót is lehet nyitni, bár az nem éppen a csendes megoldások egyike. Végig Ben mellett maradok, és fedezzük egymást, így haladunk. Egy pillanatig megfogom a kezét, és megszorítom, majd elengedem, és megyünk tovább. Jaj, könyörgöm, csak ne haljon meg…
|
|
Whitewolf
Szerepjátékok Császára
"Wolf maga a háború" Ben
Posts: 849
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
Utoljára online: May 12, 2022 19:55:41 GMT 1
Feb 23, 2016 20:05:49 GMT 1
|
Post by Whitewolf on Jul 22, 2016 16:05:39 GMT 1
-A becsületkódexem szerint a bűnösöknek bűnhődnie kell. Úgyhogy rábólintok az akcióra. Közben beleszürcsölök a kávéba. Kegyetlenül keserű. Ezt a pusztulat túlélőinek nyelvén úgy kell érteni, hogy mennyei íze van. -Hmm. Rég nem ittam ilyen jó kávét. - jegyzem meg. Belegondolva évek óta nem ittam kávét. -Az akció előtt viszont szeretnék kérni egy rendes lőfegyvert, mert az enyém tönkrement a zuhanásban. Pisztolytól a puskán át a Panther rohamágyúig bármi megfelel. Bár a könnyű gépfegyver az én stílusom. Nyugi csak abban az esetben használnám, ha eldurvul a helyzet. Egy katana mindent megold. Ha nincs az is megfelel. Majd kitépek a keresztesek kezéből.
|
|
Ben
Szerepjátékok Istene
"Supreme excellence consists in breaking the enemy's resistance without fighting."
Posts: 1,151
Elfoglaltság: Elfoglalt
Utoljára online: Oct 13, 2024 19:20:24 GMT 1
Feb 24, 2016 12:12:56 GMT 1
|
Post by Ben on Aug 7, 2016 14:00:46 GMT 1
Hirtelen egy hatalmas robbanás rázta meg a talajt, valószínűleg ott történt a baleset, ahol Jonathan és a másik férfi tartózkodott. Legalábbis Ben erre következtetett a többiek beszédéből ítélve. Nem tudta, hogy mind ketten ott vesztek-e, vagy, hogy melyikük élte túl. Egyiket sem ismerte, azonban már így is túl sok jó embert vesztett. Behúzta a rolókat és lekapcsolta a lámpákat, ahogy erre utasították, majd elment aludni. ***
Másnap reggel csendben hallgatta végig a felettese parancsait. Csak a szokásos, egy szalutálással jelzi, hogy készen áll és értette a parancsokat. Végül csak egy kést és egy pisztolyt hozott magával, az utóbbit csupán vészhelyzet esetére. Még mindig nagyon ki volt akadva, de a rémálmok ellenére, már nem látszott meg rajta annyira. Legalábbis ezt gondolta, de Linának valószínűleg feltűnt, hiszen odament hozzá. Amikor megérinti a vállát, valamivel jobb kedvre derül, és amikor mélyen a szemébe nézz, a férfi feje közelít Lináéhoz, de időben leállítja magát. Mégis mi a francot csinálok?Csak remélni tudja, hogy a lány nem vette észre a közeledését. Ben boldog volt, mert Linának ott volt James, és biztos volt benne, hogy a férfi tud vigyázni rá. Ha már ő kudarcot vallott. - Nem fogok, ígérem. Vigyázok magamra... Majd halkan hozzátette: - És rád. *** Figyelte, ahogy Lina végigsuhan a kötélen, majd ő is ugyanígy tett. Egy rongydarabot tekert a karjára, hogy véletlenül se horzsolja fel a kezét a kötél. Amikor átért, halkan kifújta magát, majd üzent a rádión. Az izomláz belehasított a karjába az úton, de ennek nem mutatta a jeleit. Akárcsak Lina, ő maga is előkészítette a kését, a szemeivel Lina seggét az esetleges ellenfelit fürkészte. Végigmérte a terepet, tudta, hogy a hely tele van fertőzöttekkel, azonban eddig csend volt. Elértük az ajtót, Lina vállalkozik annak kinyitására, előtte azonban megfogja a kezét. Akarata ellenére kicsit zavarba jön, nem tudja, hogy hova sorolja a dolgot., ezért nem viszonozza a szorítást. Amikor Lina egyre hangosabban bajlódik az ajtóval, hallkan a fülébe suttog. - Figyelj, majd én, mielőtt még azokat is felébreszted, akik a földszinten vannak. A kése hegyével és egy hullámcsattal kinyitja a zárat, majd üzen a rádión a főnökén. - A lépcsőházban vagyunk uram. Mik a parancsok?
|
|
Geri
Lelkes fórumozó
Posts: 61
Utoljára online: Nov 26, 2017 19:55:43 GMT 1
Mar 2, 2016 18:08:36 GMT 1
|
Post by Geri on Aug 10, 2016 20:25:32 GMT 1
McGregor leszedi a démont ami rám vetette magát, de nincs idő megköszönni, hiszen többi dög is ugrásra kész így menekülnünk kell, elkezdünk hátrálni, de hirtelen belemar az egyik McGregorba és a földre kerül, majd egyre többen és többen vetik rá magukat. Megpróbálom kiszabadítani, bár tudom hogy hiába, majd mikor rám szól, egy pillanatra elkapom tekintetét. Látszik belőle, hogy tudja hogy számára nincs tovább és kész meghalni, akár értem, akár csak azért, hogy elbúcsúzhasson a sok fájdalomtól és kíntól amit ezen a retkes Földön elszenvedett. Bólintok egyet, majd amilyen gyorsan csak tudok visszamegyek az ajtó másik felére majd bevágom és kitámasztom. Megindulok a lépcsőn lefele, de egy robbanás hátam mögül a földbe gyökerezteti a lábam. Tudom mi történt, és hogy megmentett minket ezzel, hiszen így nincs ami utánam jöjjön. Lemegyek lépcsőn, majd minden arc a terembe rám mered. - Az én hibám, mellé lőttem, de ő megmentett, majd onnantól kezdve veszve volt minden.......mindketten odaveszhettünk volna, de megmarták és feláldozta magát. Boucher felpattan és elindul felém, de lefogták. Mikor megnyugodott annyit mondok: - Megpróbálom helyettesíteni, ha adtok egy esélyt, az éltemmel tartozom nektek. Immár kétszeresen. Csendben maradunk, nemhogy a környék összes döge ide özönlik. Személy szerint én elvonulok lefeküdni. Reggel arra kelek, hogy Baucher ébresztgeti. Kimegyek én is a főterembe és ha Bauchert nem zavarja leülök én is hozzájuk. Végig hallgatom amit mond, majd rákérdezek: - Számomra van esetleg valami feladat vagy veletek mehetek? Jól bánok a machetével.
|
|
Mocsok
FRPG Guru
Ismerd el a hibáidat, s temesd el őket illően - különben visszajönnek kísérteni.
Posts: 337
Elfoglaltság: Elfoglalt
Utoljára online: Jun 28, 2021 15:03:58 GMT 1
Feb 23, 2016 19:32:07 GMT 1
|
Post by Mocsok on Aug 16, 2016 13:09:12 GMT 1
- Ben és Lina
James megpróbál Lina után szaladni, hogy megvigasztalja a lányt, ám Sanches hatalmas tenyerével megragadja a fiú alkarját, majd megrázza a fejét. A hatalmas ember még valamit mormogott Jamesnek, majd bejárati ajtó felé mutatott. Úgy látszik ő kapta mára az őr szerepét. A közlegény pedig, igaz halk morgással, de leült az ajtó mellé állított székre.
***
Tény, Ben és Lina között semmi sem történt reggel, de James kiszúrta, hogy az újonc mire készül, szíve választottjával. Már rég az ágyában feküdt, de onnan is tökéletesen látta mi folyik, viszont ennek ellenére nem rendezett jelenetet. Nyilván túl fáradt volt, vagy csak a megfelelő alkalomra vár... Ki tudja?
***
- A lépcsőházban? Az nem jó egy emelettel feljebb, kell jutniuk, ám a lépcsőház ajtaja teljesen el van zárv... - Alig hallható hörgés. - Ó, a pokolba! Ezt követően, elcsendesül az adóvevő. Hiába kiabálnak belé, válasz nem jön, legalább másfél perc elteltéig, majd halk recsegést követően újra felharsan őrmester aggodalommal terhes hangja és... kopogás? Vagy valami sokkal erőteljesebb hang. - Vétel! Ott vannak? Egy csapat vadász rám támadott. Szerencsére megúsztam harapás nélkül és sikerült bemenekülnöm az egyik irodába, de nem tudom meddig leszek képes tartani az ajtót, szóvaé siessenek! Újoncaink előtt két lehetőség áll. Mivel az ajtó a másik oldalról volt eltorlaszolva és ez volt az egyetlen lépcsőház kénytelenek voltak mászni. Az viszont rajtuk állt, hogy ezt lentről fel, vagy fentről le csinálják. A fenti emelet balszerencséjükre már nem volt olyan kihalt mint az ahonnan indultak. Igaz kissé szétszórva, de legalább harminc, fertőzött kullogott céltalanul fel s alá. Lent sem volt sokkal jobb a helyzet. Látszólag üresnek látszott, ám amikor elértek az épület szélére, meg is pillantották a hatalmas izomagyat. Szerencsére az háttal állt, szóval egyelőre fel sem tűnt számára a két ínycsiklandó falat. Ben és Lina nehéz döntés előtt állt, elvégre egyik út sem volt jobb a másiknál. De vajon melyiket választják?
- Tünde és Jonathan
- Bűnösök? Van egyáltalán olyan ember, aki még nem követett el valamit, hogy túlélje ezt az őrületet? Valamilyen szinten mind bűnösek vagyunk. Csak van aki megbánja és van aki nem. Mondta Sanchez miután belekortyolt saját kávéjába. Boucher csak a fejét rázta, majd tovább szürcsölgette bögréje forró tartalmát, addig amíg meg nem jelent Jonathan. Viszonylag vidámnak látszó tekintete szikrákat szórt, tenyere megfeszült a kávés bögrén a homlokán pedig egyre kivehetőbbek voltak a dagadó erek. Még a hülye is látta, hogy őt hibáztatja McGregor haláláért. Miután a férfi felajánlotta segítségét, az őrnagy felpattant székéből és megragadta Jonathan felsőjét. - Segíteni akarsz? Hát jó! De tudd, ha csak egy másodpercre is veszélyezteted a küldetést, magam eresztek golyót a fejedbe! - Ezzel elengedte a férfi ruháját. - Sanchez, vidd őket a fegyvertárba. Hadd válogassanak.
***
Miután mindenki felszerelte magát, útnak indultak a keresztes előőrs felé. Mivel az utcákat teljesen ellepték a fertőzöttek, kénytelenek voltak az épületek emeletein közlekedni. Ők az ellenkező irányba indultak el mint Benék, szóval kötelek helyett, kissé romos, ám mégis stabil hidakon tették meg az épületek közti távolságokat. Az út is viszonylag nyugis volt. Csupán néhány magányos fertőzött próbálta megtömni velük a hasát, de könnyűszerrel elintézték őket. Végül elérkeztek az úti céljukkal szomszédos épületbe. Az előőrs tetején nem csak egy hatalmas kereszt volt, hanem legalább két őrszem is, mesterlövészpuskákkal a kezükben. Az épület falán velük egy magasságban tátongott egy hatalmas lyuk, ami a bejárati ajtó szerepét töltötte be. Ennél három őr állt, figyelve a lyuk elé felhúzott függőhidat. - Ideje megtervezni a stratégiát.
|
|
Ben
Szerepjátékok Istene
"Supreme excellence consists in breaking the enemy's resistance without fighting."
Posts: 1,151
Elfoglaltság: Elfoglalt
Utoljára online: Oct 13, 2024 19:20:24 GMT 1
Feb 24, 2016 12:12:56 GMT 1
|
Post by Ben on Aug 23, 2016 9:38:52 GMT 1
Csendben hallgattam végig az őrmestert és épp benyögtem volna egy „vettem uram“-ot, de ekkor megszakadt a vonal. Hülye lettem volna kiabálni, még a végén idevonzok valami fertőzött dögöt. Pár másodperc néma csend, majd újra kapcsolatba tudunk lépni az őrmesterrel. Szerencsére jól van – és ha hinni lehet a szavainak, akkor senki sem harapta meg – szóval ki kell őt menteni néhány vadásztól. Ez vajon a kiképzés része, vagy csak véletlen egybeesések sorozata? - Szóval a kiképzés átmegy mentőakcióba – felelem halkan, majd felsóhajtok. - Én megyek lentre, te nézd meg a fenti szintet. Halk macskaléptekkel megyek végig a lépcsőfokokon, nem hiányzik, hogy egy fertőzött, vagy egy Lina a nyakamba ugorjon. Bár... az utóbbi talán igen. Remélhetőleg nesztelenül sikerül kitárnom az előttem elhelyezkedő ajtót. Egyem a ronda, büdös pofáját. Az izomagy szerencsére egyedül volt, ráadásul háttal állt nekem. Visszahajtottam az ajtót, kissé elhátráltam az ajtótól és úgy üzentem Linának. - Menj vissza a kiinduló emeletre, az az egyetlen tiszta szoba. Onnan mássz, ahol beérkeztünk a kötéllel. Az a legcélszerűbb. Mindjárt csatlakozok hozzád. Újra kinyitottam az ajtót,elővettem a késemet és megkíséreltem az izomagy fejébe állítani a kést. Ha fegyverrel megy a célzás, ezzel sem lehet sokkal nehezebb igaz? Ha sikerül, akkor sprintben rohanni kezdek az ablak felé és erről a szintről kezdek felfelé mászni. Innen jó a kilátás Lina seggére (höhöh), ha pedig nem, akkor minden erőmmel a futásra koncentrálok és én is a „tiszta“ emeletről kezdek felmászni. Egy ideje az arcomnak ismeretlen, széles vigyor ül az arcomra, amikor azt konstatálom, hogy bizony innen is jó a kilátás.
|
|
Bratti
Szerepjátékok Császára
"Ez a világ kegyetlen... De egyben gyönyörű is." - Mikasa Ackerman
Posts: 914
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
Utoljára online: Nov 16, 2024 22:42:12 GMT 1
Feb 23, 2016 19:50:58 GMT 1
|
Post by Bratti on Aug 31, 2016 20:14:40 GMT 1
Látom, hogy mit tervez Ben, ezért zavartan másfele nézek, miközben elpirulok. Viszont úgy teszek, mintha nem vettem volna észre, holott mindketten tudjuk, hogy ez nem így van. Csak bólintok egyet a szavaira, viszont amikor még hozzátesz valamit, akkor újra felé kapom a tekintetem, és először csodálkozva, utána mosolyogva nézek rá. - Jó…
***
Nekiállok a zárat kinyitni, és már majdnem sikerül, amikor valami megcsiklandozza a nyakamat. Megborzongok, de szerencsére csak Ben az. Kissé hátrafordítom a fejemet, hogy rá tudjak nézni, majd bólintok egyet, és arrébb állok. Addig a helyiséget fürkészem, de semmi nem mozdul a néma csendben. Ezután Ben szól a felettesünknek, és figyelmesen hallgatom, majd riadtan tekintek a társamra. - Most mi lesz? – kérdezem fojtott hangon tőle. Az a néhány perc egy örökkévalóságnak tűnik, és nem csak a szívem zakatol, de enyhén zihálok is. Azonban szerencsére válaszol nekünk, bár hallani lehet a hangján, hogy eléggé pórul járt, és ha nem segítünk, akkor neki is vége. Ben szavaira csak ismét bólintok, majd én is elindulok. Nem szeretem ezt a sötétet és csendet. Fut át az agyamon, de csendesen haladok tovább. Mihelyt elértem a célomat, kővé dermedek, hogy még véletlenül se vegyenek észre azok a dögök. Hiszen legalább harmincan voltak! Már szépen lassan indulnék vissza, de ekkor megszólal Ben hangja, én pedig gyorsan lefogom a hangkimenetel forrását, és egy fal mögé rejtőzöm, ha nem vettek észre. Ha észre vettek, akkor futni kezdek visszafelé. Ha nem, akkor végighallgatom Ben-t, majd suttogva válaszolok neki. - Itt legalább harmincan vannak, vigyázz majd! – ezután a Ben által mondott helyszínre sietek, és várok a következő lépésre. Közben a gondolataim James körül forognak. Miért nem jött el? Hiszen szóltam neki… Gondolom csalódottan és mérgesen. Remélem, rendes indoka van, mert ha nem, és véletlenül túlélném ezt az egészet, akkor kapni fog!
|
|