Bratti
Szerepjátékok Császára
"Ez a világ kegyetlen... De egyben gyönyörű is." - Mikasa Ackerman
Posts: 914 
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Bratti on Apr 1, 2016 20:50:24 GMT 1
North kezét egész egyszerűen lerázom magamról egy hangos sziszegéssel megtoldva, hiszen pont egy lilás-fekete foltot szorongatott.
- Engedj el, hülye gyerek…
Nem tudom, hihetek-e ennek az őrnek, de eddig messze ő a legrendesebb alak az összes közül… Az ismeretlen férfi felé nézek. Eddig fel sem tűnt…
- Hé! Ezt az embert láttam, mielőtt ránk dőlt volna az otthonunk… Azt hittem az ellenséghez tartozik, de amúgy nem tűnt veszélyesnek… - Aztán meg is magyarázza, hogy ki ő, és bólintok egyet.
- Jó… Pont jókor toppantál be… - Mondom neki egy keserű mosoly kíséretében. – Lina a nevem. Mesterlövész vagyok az… voltam. Mindegy… Örülök, hogy megismerhetlek! – mosolygok rá egészen normálisan, bár még így is láthatja rajtam a gyászt, fájdalmat és fáradtságot. De nem akarom, hogy olyan rosszul érezze magát, mint „különc”.
Aztán ha ő is esetleg válaszol, akkor visszafordulok Bryan felé, majd leguggolok mellé, és végig simítom a homlokát, közben a fejemet csóválom. Aztán mielőtt újra felállnék, még ennyit mondok neki, miközben óvatosan megfogom a kezét
- Tarts ki, nagyfiú… Még nem halhatsz meg. Megígérted, hogy egyszer magaddal viszel oda le a pokolba… És… ha te meghalsz, ki tart minket életben, hmmm? Mi várunk rád… - Mondom, közben egy-két könnycsepp legördül az arcomon.
Aztán hallom, hogy más is bejön az ajtón. Amint meghallom a nevet és azt, hogy ő a főnök, utoljára megszorítom Bryan kezét, finoman visszahelyezem eredeti állapotába, majd megpördülök, és mérgesen, szarva a fájdalmakra Nathaniel felé lendülök, majd mivel túl pici vagyok, csak gyomorszájon próbálom ütni. Bármi történik, akkor is így folytatom.
- Tessék, kérdés: Miért…kellett…nektek…lerombolni…az… otthonunkat… megölve…ezzel…a…családunkat?! – kiáltom, közben minden egyes szónál meglendítem a kezem, és megpróbálom megütni.
Ha ezzel végeztem, akkor zihálva vonulok vissza, majd ha elindulunk, akkor a sor legvégén bandukolok, lehajtott fejjel. Nincs több mondanivalóm, csak azt kívánom, hogy minél gyorsabban végezzünk velünk. Végleg ledöntött a fájdalom és a gyász. Eltűnt a pozitív, vidám, élénk Lina.
- Egyelőre… - suttogom még.
|
|
Geri
Lelkes fórumozó
Posts: 61 
|
Post by Geri on Apr 1, 2016 22:11:21 GMT 1
Amikor megpróbálok felkelni az ágyból, hogy odamenjek Davidsonhoz fájdalom hasít a bal oldalamba. Felhúzom a trikómat, hogy megnézzem a sebet és látom, hogy egy jókora kék-lila folt éktelenkedik ott. Nem baj megoldjuk - gondolom magamban majd lassan megpróbálok lábra állni úgy, hogy ne essek vissza, de így lassan nem sietve elég jól megy. Davidson felé fordulok és úgy mondom el a mondanivalómat. Odafordul hozzám egy lány akit Linának hívnak, hozzá indultam épp a tetőn mikor megtörtént a robbanás.
- Szia, én is örülök. - Kedvesnek tűnik így elsőre. - Igazat megvallva épp hozzád indultam a tetőn, mikor történt. Segíteni akartam, de elkéstem. Remélem majd bepótolhatom. - Mikor odafordult a fekvő emberhez aki a lelegeztetőn van ezzel folytatom: Sajnálom ami a barátoddal történt. Ne aggódj amit látom jó kezekben van.
Lassan odamegyek én is Davidson meg az őr mellé. Ekkor belép az ajtón egy alak, a "főnök" és azzal jön, hogy kövessük, meg hogy van-e kérdésünk. Hát hülye ez, hol ne lenne, hisz azt se tudjuk hol vagyunk. Ekkor Lina nekiront az őrmesternek, de igyekszem leállítani, de az oldalam miatt nem nagyon megy. Mikor leáll az őrmesterhez fordulok és mindenki más előtt megszólalok.
- Jó estét uram, köszönöm hogy megtisztel és lenne pár kérdésem és kérésem is. Először is szeretném visszakapni a dolgaimat, meg ha a fegyvereimet egyenlőre nem is, de persze jó néven venném ha azt is most visszakapnám meg a másik táskát is tartalmastól. Vannak a táskáimban olyan dolgok amik fontosak számomra. Másodszor azt sejtem, hogy maguk nem azok akik robbantottak , már csak a keresztek hiányából és az őr beszédéből is. Tehát kik maguk és kik voltak akik robbantottak? Harmadszor azt szeretném tudni, hol vagyunk és miért, azon kívül hogy megmentették az életünket, amiért nagyon hálásak vagyunk, legalábbis én igen. Negyedszer pedig, hogy mi a célja velünk, miért mentett meg? Ötödször ha maguk nem a "keresztesek" akkor hogyan kerültek oda?
|
|
Ben
Szerepjátékok Istene
"Supreme excellence consists in breaking the enemy's resistance without fighting."
Posts: 1,151
Elfoglaltság: Elfoglalt
|
Post by Ben on Apr 2, 2016 20:01:49 GMT 1
Jonathan bemutatkozott nekünk, először szimpatikus alaknak tűnt, aztán elmondta, hogy felmászott hozzánk. Engedély nélkül. Közelebb léptem hozzá és hangosan ennyit mondtam: - Az olyanokat, akik engedély nélkül lépnek be más területére nálunk tolvajnak hívják. Ne mond hogy nem, le volt kapcsolva az áram, lépcsőház nincs és te mondtad, hogy másztál. A lánthatatlan kerítés nem kerítés errefelé? És utólag én is mondhatom, hogy segíteni akartál öcsisajt. Arra az oldalra kell állni, amelyik épp közelebb van, nem igaz? Ezzel elintéztem a felé intézett dolgaimat és az őrnek teszem fel a kérdéseimet. - Mennyi halott volt a városban amikor odataláltak és... Belenyúlt a zsebébe is hiányzott. A Black Eagle előörsön készült képeslap, hiányzott. Még senkinek nem beszélt róla és nem is tervezett. - Egy képeslapot? Egy férfi volt rajta egy körülbelül tizenéves sráccal és egy csecsemővel, a hátulján pedig: "Köszönöm, szívem." Egy barátomé, fontos lenne visszakapnom. Illetve, nem találtak egy szerkezetet a roncsok alatt? Biztonságosan volt elzárva, aligha történt vele valami. Ezután Jon tök egyértelmű kérdéseket készült feltenni, de belevágok a szavaiba. - Nyugalom baráthom, ezek a kérdések egyértelműek. Ha nem tévedek az úr hamarosan megossza velünk őket. |
|
Whitewolf
Szerepjátékok Császára
"Wolf maga a háború" Ben
Posts: 849
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Whitewolf on Apr 5, 2016 21:04:06 GMT 1
A helyi főnök megjelenése nem nagyon vált ki belőlem semmit. Pusztán magamban megjegyzem, hogy mostmár bármit beszólhatok a polginak. Elvigyorodom.
-Hé Davidson!- Ekkor villan be, hogy ezt nem gondoltam át egészen.- Őőő…SZAR VAGY.
Sejtem, hogy nagyon mély és intellektustól duzzadó vitaindítónak nem szánt mondatom következményei egy darabig még elfogják húzni az időt úgyhogy nem nagyon akad kérdésem.
Ha valamilyen csodás módon mégis sor kerülne a kérdéseimre csak annyira vagyok kíváncsi, hogy szegény Hógolyó él-e még?
|
|
Geri
Lelkes fórumozó
Posts: 61
|
Post by Geri on Apr 5, 2016 22:52:56 GMT 1
Mikor Mr. Nagyarc odalép hozzám és tolvajnak nevez odalépek közvetlen elé pár centire, és mivel körül belül ugyan olyan magasak vagyunk egyenesen a szemébe mondom: - Tudod, azt aki előre szól, hogy jön, és még vissza is szólnak neki, hogy hova kell mennie, meg azt is megmondják a válaszban, hogy ki a főnök, én nem nevezném tolvajnak. De viszont azt, aki azt mondja valakinek, hogy jöhet és utólag meg úgymond bebassza előtte az ajtót és még tolvajnak is nevezi, szerintem jogosan nevezhetem egy hazug disznónak. És ha nem ilyen lenne a helyzet, hogy megköveteli az együttműködést, még jól pofon is basznám, öcsisajt. És most már a helyedben nem pattognék nagyon, mert tudod nem otthon vagy, nem igaz? Ezzel hátralépek és többet nem is foglalkozom vele, de akkor az egyik csaj, beköpi Davidsonnak, hogy SZAR VAGY. Igaz, hogy látszik rajta hogy nem figyeli az eseményeket meg a témát, csak úgy beköpte (Wolfi mondta, h így van), de akkor is marha egy beszólás volt. Bármennyire is türtőztetem magam, de el kezdek kuncogni és halkan megjegyzem magamnak, de azért úgy, hogy Davidson hallja: - Ezzel nem vitatkozom. Elkezd kérdezősködni egy képeslapról az őrmesternél. Ha a barátjáé, ha az övé, nem érdekel, megértem, hisz az én táskámban is ott a kép a családomról, így mikor befejezte a kérdéseit én is felteszem az enyémeket, de a második kérdésnél belém folytja a szót az a **** Davidson. - Figyelj rám, a te kérdésed is felesleges, hisz valószínű az őrmester arról is lehet beszélt volna, ha megtalálják, de én se szóltam közbe, te se szólj ha én beszélek, főleg ha nem hozzád. És ha már azt mondta tegyük fel a kérdéseinket felteszem, te meg hagyod. Nem szeretek rosszban lenni senkivel, de ha nem fogod be rossz vége lesz... Ha kussol folytatom a kérdéseimet az őrmester felé, ha nem akkor végighallgatom, majd a mondandója szerint reagálok. |
|
Ben
Szerepjátékok Istene
"Supreme excellence consists in breaking the enemy's resistance without fighting."
Posts: 1,151
Elfoglaltság: Elfoglalt
|
Post by Ben on Apr 6, 2016 14:32:43 GMT 1
Rávigyorogtam a férfira, teljesen nyugodtan hallgatom az elején, a karomat azonban ökölbe szorítom és a "jól pofán baszom" résznél nemes egyszerűséggel én vagyok az, aki odavág neki. Ez nem volt erős, amolyan elterelő reflex volt, de a rúgásba minden erőmet beleadtam és egyenesen a sérült oldalába rúgtam. Nem tartom kizártnak, hogy a földre - 1. Szabály öcsi, soha ne kezdj el egy olyan csatát, amiből vesztesen kerülsz ki. Ez külön érvényes a papagájokra, akik ismételgetik a szavaim. 2. Mindig jól mérd végig az ellenfeleid mielőtt támadsz, mert legközelebb is így járhatsz. Mellékesen te sem otthon vagy. - ha elesett leguggolok mellé és úgy kacsintok rá, ha nem akkor csak simán kacsintok. Hátralépek egyet majd ha a földön van egyszerűen elővágom a zenelejátszómat, ha nem akkor csak bekapcsolom. Ez indul el benne: "Spiritfall koszfészkének lakói, ha a biztonságos élet gyémántját keresitek, akkor ne keressétek tovább. Ez a hely Junk Town! Ezt a kisvárost az Autumn hotel romjainak tetején találjátok, belépés csak az őrökkel történt egyeztetés után! Ha megöntözné a torkát próbálja ki Derve krimóját, ha töltényekre, fegyverekre van szüksége, akkor a Célozz és Tölts az a hely, amit keresnek. Esetleg letelepedne? Ben Davidson, a főnök mindig szívesen látja az új lakosokat, ha hajlandóak a törvények szerint élni."Ismét elvigyorodom. - Látod öcsi, senki sem hívott. És még ha hívott is volna, akkor a zárt ajtó nem azt jelenti, hogy fel kell másznod. Nyilván okkal volt zárva a kapu, sőt talán te robbantottad fel alattunk a talajt. Ki tudja, hogy ki vett észre.... Ekkor megszólal a Vörös. Értettem a viccet, bár annyira nem értékeltem a jelen helyzetben szóval csak ennyit mondtam: - Neked meg a segged szar. Jonathan másik megjegyzésére csak akkor reagálok, ha az őrmester nem teszi meg. Biccentéssel üdvözlöm, majd egyszerűen követem az itteni "főnököt, azaz Hancock-ot. (Az ütés és a rúgás engedélyezve volt a mesélő által, tehát sikerültek.) |
|
Mocsok
FRPG Guru
Ismerd el a hibáidat, s temesd el őket illően - különben visszajönnek kísérteni.
Posts: 337
Elfoglaltság: Elfoglalt
|
Post by Mocsok on Apr 6, 2016 14:36:01 GMT 1
Lina megállás nélkül sorozta az őrmester ütéseivel ám teljesen feleslegesen. Jól képzett katona volt szóval az összes ütést hárította. Az utolsó ütésnél elkapta a lány öklét. Nem mondott semmit, de a tekintetéből (hiába van csak egy szeme) kiolvasható volt az együttérzés. Előbb megvárta, hogy a lány gondolatai viszonylag kitisztuljanak, majd elengedte a kezét.
Ben kérdésére az őrmester nagyot nyelt, majd elfordította a tekintetét.
- A környéken furcsa módon egy élőholt sem volt, szóval amennyire tudtuk áttúrtuk a romokat. Az itt jelenlévők életben vannak. Legalábbis egyelőre - Bryanre nézett fél szemmel (höhö) - A többiek meg... Nos szerintem nem kell részleteznem.
A további kérdéseire már nem válaszol, csupán az egyik zsebébe nyúl, majd átnyújtja neki az emlegetett képeslapot.
Lina után Jonathan ront neki, ám ütések helyett kérdéseket szór rá. Egy darabig képes volt követni és már szóra is nyitotta a száját, hogy gyorsan megválaszolja őket, mielőtt még többet feltennének ám Ben megelőzte. Ezután kezdetét vette egy valószínűleg véget nem érő pöcsösszemérő verseny. Az első menet Ben győzelmével zárult. Valószínűleg mindenki elvárta volna, hogy az őrmester, vagy a nagydarab őr közbe avatkozzanak ehhez képest az előző pókerarccal az utóbbi pedig vigyorogva nézte végig. Bár a vörös és a polgármester rövid szópárbaja még az eddig komolynak tűnő őrmester arcára is csalt egy halvány mosolyt.
- Nos, most, hogy ezt letisztázták, kérem fáradjanak át a másik terembe.
Miután ezt elmondta Virion ágya mellé sétál. Rövid ideig vizsgálgatja a férfit, majd int az őrnek.
- Sanchez! Hozz neki egy tolószéket.
Ezzel letudván Virion szállításának problémáját, követte a vendégeket a szomszédos terembe. Hogy mi fogadta őket? Tekintettel a terem grandiózus méretére, néhány műszer és számítógép, amiknél egy magas és sovány műszerésznek kinéző ürge ügyködött. Valamivel arrébb valami egy hatalmas képernyő. A terem közepén egy hosszú asztal helyezkedett el, mindkét oldalán 8-8 székkel. Ezekből egy már el is lett foglalva egy hosszú hajú, szakállas ürge által. A hatalmas szoba egy másik részére tekintve, mindkét nő szívét hatalmas öröm foghatta el. Egy viszonylag tágas ketrecben ott szunyókált Hógolyó, a ketrec mellett pedig egy Lina számára rettentően ismerős fiatal férfi állt. (Bratt: Hogy mit csinálsz vele, azt teljesen rád hagyom, vedd úgy, hogy kaptál egy NJK-t. Ha azt szeretnéd, hogy én játsszam ki, akkor viszont dobj egy üzit Fb-n)
- McGregor, megmondtam, hogy húzd le a beled! Üdvözöld a vendégeket. - Beszélt az őrmester a golyóálló mellényére erősített adóvevőbe. Fél perc elteltével meg is jelent a kis csapat utolsó tagja. Egy újabb szakállas ipse. (Igazából a legfiatalabb kivételével mind szakállas) Talán mind közül a legidősebb. Kezében mesterlövészpuska, szájában pedig, szivar pihent.
- Üdv rohadékok!
Köszönt félig meddig vigyorogva. Ha jobban megerőltette volna a dolgot, a szivar nagy valószínűséggel a földön végezte volna, és hát ilyen válságos időben ezt nem engedhette meg magának.
- Most, hogy így összegyűltünk foglaljon mindenki helyet! - rövid szünet - Őrnagy! Ismertesse a helyzetet velük. Én mára már eleget járattam a számat. (Nem vagyok hülye, tudom, hogy a hadnagy az őrmester felett áll, viszont a csapat már csak megszokásból használja a rangokat, így ezek már inkább becenevek.)
Az asztalnál ülő férfi felpattant, majd intett a gépeknél dolgozó társának, aki egy pillanat alatt a képernyőre varázsolt egy külsőre erősen Jézusra hajazó illetőt. A hosszú hajú megköszörülte torkát, majd enyhe francia akcentussal nekilátott előadásának.
- Üdv! A nevem Boucher Őrnagy, az a kocka pedig (mutat a gépeknél ügyködőre) Ramiz zászlós. Na, tekinteteket a képernyőre szegezni! Na, ránézésre nyilván nem lehet elég ismerős, elvégre nem szeret nyilvánosság előtt mutatkozni, szóval csak, hogy senki se maradjon hülye, íme a balfasz, aki önökre omlasztotta az épületet. A neve Jézus és ehhez híven úgy véli, hogy ő Isten fia. Akinek eddig nem esett le, azzal közlöm, hogy ez egy elmeháborodott. Legalábbis annak mutatja magát, de ehhez képest egy kicseszett lángelme. Hogy miért pofázok önöknek erről az idiótáról? Nos, nem önök az egyetlenek, akiknek jó alaposan beleszart müzlijükbe. Ez a szarzsák még az utcákon sétáló agyhalottaknál is rosszabb. Hála neki létszámunk igencsak lecsökkent az utóbbi időben, mi pedig ezt szeretnénk kamatostul visszafizetni. Ehhez viszont, személy szerint szégyen beismerni, de szükségünk van az önök segítségére. Tömören ennyi! A fegyvereiket nemsokára visszakapják, a haditervet a holnapi nap szándékozunk kiötleni, kaját kapnak ha kérnek, és mivel kicseszettül nem hiányzik egy harapás a seggemre, ezért azt a dögöt egyelőre a ketrecben hagyjuk. Ezzel remélem minden fennálló kérdést sikerült megválaszolnom, viszont ha még valaki kérdezni szeretne, az ne tegye!
A terem: kepfeltoltes.hu/view/160406/000000000000000000000_www.kepfeltoltes.hu_.jpgJézus: kepfeltoltes.hu/view/160406/g_sus_by_timmi_o_tool-d6jjz3p_www.kepfeltoltes.hu_.jpgA kis csapat tagjai Hancock őrmester: kepfeltoltes.hu/view/160406/naked_snake_by_psychohazard_www.kepfeltoltes.hu_.jpgJames közlegény: kepfeltoltes.hu/160406/metro_2033___andrej_portrait_by_enkidi-d49qdy7_www.kepfeltoltes.hu_.jpgSanches tizedes: kepfeltoltes.hu/160406/character_by_showmeyourmoves-d6yd1iy_www.kepfeltoltes.hu_.jpgBoucher őrnagy: kepfeltoltes.hu/160406/pointman_by_voltacrew-d32x5u7_www.kepfeltoltes.hu_.jpgRamiz zászlós: kepfeltoltes.hu/160406/smuggler_captain_by_buashei-d6rw8ns_www.kepfeltoltes.hu_.jpgMcGregor hadnagy: kepfeltoltes.hu/160406/el_bounty_hunter_by_digitalinkrod_www.kepfeltoltes.hu_.jpg
|
|
Bratti
Szerepjátékok Császára
"Ez a világ kegyetlen... De egyben gyönyörű is." - Mikasa Ackerman
Posts: 914
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Bratti on Apr 8, 2016 21:46:58 GMT 1
Mérgesen csapkodom a hely főnökét, de természetesen az összeset kivédi. Nem baj… Legalább nem lesz lelkiismeret-furdalásom… Annyira… Aztán egyszer csak elkapja a csuklómat. Egy ideig megpróbálok kiszabadulni, de meglátom a szemében az együttérzést, és abbahagyom a küzdelmet, majd lehajtom a fejemet, és motyogva bocsánatot kérek, aztán hátralépek, és a gondolataimba merülök. Miért tették ezt? Egyáltalán ők voltak azok? Ben és Jonathan veszekedésére csak csípőre teszem a kezemet, és a szememet forgatva a vörösre nézek, majd megcsóválom a fejem. Mikor Ben megtámadja a férfit, csak közéjük lépek, és hevesen ennyit mondok.
- Fiúk, azt hiszem, nem ez a megfelelő idő, hogy egymást gyilkoljuk. Most inkább össze kéne fognunk, hogy együtt túléljük ezt az elcseszett helyzetet. Mert akárhogy is, a sorsunk egy időre összefonódott… Főnök! - Fordulok Ben felé. – Azért lehetünk kicsit elnézőbbek vele. De Jonathan! Azt hiszem, kicsit jobban tolerálhatnád Ben-t… Hiszen most vesztette el az otthonát és a családjának a háromnegyedét. És az egyik legjobb barátja a szeme előtt haldoklik – nézek Bryan felé aggódva. – Próbáljunk meg együtt dolgozni, oké? – Nézek Ben-re, mert több esélyt látok arra, hogy ő elfogadja ezt a helyzetet. Aztán egyszer csak a vörös megszólal, és én sem tudok elrejteni egy mosolyt, de közben azért a szememet is forgatom. Látom, hogy Ben-nek fontos az a képeslap, de szerencsére megkapja. Mellé lépek, és megérintem a hátát.
- Minden okés, Főnök? Akarsz róla beszélni? – suttogom, hogy csak ő hallja, és figyelmesen végighallgatom, bármit is mond. Ha nem akar beszélni róla, akkor csak bólintok egyet. – Nincs jogom beleszólni a magánügyeidbe…
Aztán ha mindez megtörtént, akkor lassan elindulunk. Virion csak tolószékben képes jönni, mire én csak összeszorítom a számat. Nem hiszem el, hogy képesek voltak megölni annyi embert, amikor már így is alig maradtunk csak maroknyian. A sor legvégén lépkedek, közben az ajkamat rágom, és a James-től kapott gyűrűt fogdosom a nyakamban. Utoljára érkezem meg, majd becsukom az ajtót, de ekkor valami furcsa érzés kerít a hatalmába. Megmerevedem. Mintha… Valami ismerős lenne a közelben… Ugyan, biztos csak képzelődsz… Hiszen most járok itt először… Ezután követem a többieket, persze semmit sem látok, még lábujjhegyen sem, hiszen nagyon pici vagyok. Na szép… Mivel mindent kitakarnak előlem, olyan helyet kutatok a szememmel, amit fel tudok térképezni. A képernyő annyira nem izgat, ezért inkább a hatalmas terem másik oldalát fürkészem. Megtalálom Hógolyót egy nagy ketrecben.
- Hé, csajszi, itt van a bundás… - mondom neki, de ekkor belém szorul a levegő. Megrázom a fejemet, hogy biztosan nem képzelődöm-e, majd halkan felsikkantok. A szívem egyre hevesebben ver, és rengeteg érzelem kavarog bennem. Vágyakozás, bizonytalanság, szerelem és öröm.
- James? – kérdezem fuldokolva. Te lennél az, James Castells? Felemeli a fejét, és addig kapkodja egyik arcról a másikra, amíg ki nem szúr engem. Döbbent arcot vág, majd felpattan a helyéről, és egyszerre lépünk egymáshoz. Majd felkap, és szorosan megölel. A vállába fúrom az arcom, és megcsap az ismerős illat.
- Lina? - Ekkor elerednek a könnyeim, majd mikor lerak, megragadom a pólóját, majd egy szintbe hozom a fejünket, és nemes egyszerűséggel szájon csókolom. Szarok arra, hogy mindenki itt van. Túl sok ideje voltunk külön… Aztán újra átölelem, egyszerűen nem tudom elhinni, hogy ő az.
- Te meg hogy kerültél ide? – kérdezem tőle, bár a pólója kissé elfojtja a hangomat. Közben abbahagytam a sírást, de ekkor megszólít bennünket valaki, akit persze nem látok, és utasít, hogy üljünk le. James int, hogy foglaljunk helyet, bár alapvetően csak a falnak dőlnék, már csak megszokásból is. Most azonban leülök az első helyre,amit találok, majd mellém ül James is. Megfogom a kezét, és így hallgatom a férfit, közben memorizálom a neveket is. Mikor meglátom támadónkat, csak felmordulok. Viszont holnapig kell várnom a feladat ismertetésével, de azért a vörös nevében felszólalok.
- Már elnézést, de nem hiszem, hogy bajt okozna. Feltéve, ha nem ingerlik fel őt vagy a gazdáját. Amúgy elég rendes jószág, szerintem nem sok pozitív érzést keltenek benne, ha továbbra is bezárják… - Ezután Ben felé fordulok. – Na, Főnök van valami feladatom mára? – Ha elmondja, akkor utána a félszeműhöz megyek, hogy visszakapjam a fegyvereimet, majd ha ez is megtörtént, és nincs semmit dolgom, akkor James-szel maradok. Részletesen kifaggatom, hogy mi történt, mióta külön váltunk. Csak úgy iszom a szavait. Ha Ben vagy bárki más adott feladatot, akkor azt elvégzem, sőt még Virion-t is segítek visszakísérni a kórterembe, feltéve, ha James jön velem, és tovább beszél. Utána elmegyek enni, majd megkérdezek egy helybelit, hogy ugyan vajon kapunk-e szobát.
|
|
Whitewolf
Szerepjátékok Császára
"Wolf maga a háború" Ben
Posts: 849
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Whitewolf on Apr 9, 2016 21:22:58 GMT 1
-Az izlésedről nem is beszélve Davidson.- Zárom le ezzel a szar ügyet.
---------------------------
Miközben Lina épp azon munkálkodik, hogy a nyelvét minnél méllyebre dugja le a rég nem látott szerelme torkán én (az eme giccses jelenet látványára előtörő szivárványöklendezésem ellenére) megközelítem Hógolyót.
-Szia fiú. Hét még élsz?
Megpróbálom megsimogatni. De a ketrecen csak az ujjaim férnek be. Nembaj. Legalább azokat tisztára nyalja örömében. Arról az eszeveszett zajról nem is beszélve amit a vad és örömteli ám ketrecrengető farokcsóválása okoz.
-Nyugi. Kihozlak innen.- Mosolygok rá az állatra.
......
-Linának igaza van. Jámbor jószág ez...Amíg nem basszák föl. Mellesleg ki lehet hasznosabb társ egy farkasnál? Hiszen kiszagolja a halottakat. Engedjétek ki! Majd szerzek valami póráz szerűséget és féken tartom.
|
|
Geri
Lelkes fórumozó
Posts: 61
|
Post by Geri on Apr 13, 2016 14:33:39 GMT 1
Mikor Davidson felém lendíti a kezét megpróbálom kivédeni, de mikor felemelem a kezem, hogy kivédjem az ütést úgy oldalba rúg, hogy az majdnem beszakad. Persze abban a másodpercben a földre zuhanok, mikor belém hasit. Először még levegőt sem kapok, de aztán lassan visszatérek a valósághoz. Annyira fáj a sebem, hogy mire észreveszem, hogy még hozzám beszél Davidson már majdnem a rádióüzenet felénél jár. Mikor vége és elmondja, hogy ez egy automata üzenet csak megbiccentem a fejem. Nem azért, mert nem érdekel amit mond, hanem mert annyira szúr az oldalam és többre nem telik. Így is rohadtul fájt és biztosra vettem, hogy két nap múlva is érezni fogom, de most inkább azt veszem biztosra, hogy eltört 1-2 bordám. Mikor Davidson elhallgat Lina lép közénk és próbál lenyugtatni, bár én nem is voltam ideges, csak zavart Davidson viselkedése. Egyenlőre felülni se tudok a fájdalomtól, ám Lina után én szólalok meg és bár nem nézek rá, de Davidsonhoz beszélek. A beszéd jobban fáj, mint sejtettem, de nem hagyhatom, hogy Davidson előttem szólaljon meg, hiszen neki volt igaza és most már, hogy bizonyította el is ismerem.
- Jól van Davidson, elhiszem amit mondasz, de én sem hazudok. Ez ebben az esetben egy félreértés volt. Pontosan a segélykérésem után hallottam az üzenetedet és elindultam a városodba. Mikor a közelbe értem lemerült a kocsim akkuja és ki kellett ugranom egy épületbe, különben ottmaradok. Hogy onnan mi történ elmondom, ha érdekel, de most elég annyi, hogy csak felétek tudtam menekülni. Át a ti felhőkarcolótokba és felfelé. Elismerem, nem kaptam tőled személyesen engedélyt, hogy felmenjek és abban is igazad van, hogy bármit mondhatok, hisz nem ismertek. Sajnálom, hogy az előbbi lezajlott. Remélem hinni fogsz nekem és nem lesz semmi gond köztünk a későbbiekben.
Csak remélni tudom, hogy Davidson végighallgat és nem folytja belém a szót harmadszorra is. Látszik rajtam, hogy tényleg megbántam a dolgot és nem szeretnék vele rosszban lenni. Ha mégis közbeszól, akkor befogom a számat és nem törődöm vele, de persze meghallgatom, amit mond, hátha ő is bocsánatot akar kérni amiért megütött, bár erre most szemernyi esélyt sem látok. Ha nem, felé nyújtom a kezem:
- Kérlek felhúznál, egyedül nem megy, - a hely főnöke felé fordulok - és szerintem nekem is kelleni fog egy tolószék, de egy mankó biztosan, szerintem eltörhetett pár a bordáim közül a rúgástól. Alig kapok levegőt és beszélni is kibaszottul fáj. Nem tudom, hogy fel-e tudok állni, de egyedül nem fog menni az tuti.
Ha Davidson felhúz megállok a lábamon, de nem engedem el, ha nem kapaszkodok belé, elesem. Miután kapok egy tolószéket/mankót (ha kapok), nehezen és lassan, de követem a többieket a másik terembe. Mikor odaérünk és mindenki bemutatkozik. Én szinte úgy esem rá a székre, mert újra belehasít a fájdalom és nem birok tovább állni. Lina észrevesz valami nyápicot a farkas ketrece mellett és lesmárolja. Gondolom a barátja lehetett, csak valami történhetett. Eszembe jut a feleségem és a családom, ezért elkomorodom és elfog egy kicsit a düh, amiért Lináék ezt itt mindenki előtt csinálják. Inkább nem mondok rá semmit, mert félek túl rosszat mondanék, így hallgatom az egyik katona történetet. A másik csaj, aki beszólt Davidsonnak, kétszer is, követeli, hogy engedjék ki a farkasát.
- Nem tudom mennyire jó ötlet kiengedni, de ha tényleg úgy van ahogy mondjátok és nem bánt engem nem zavar.
Mikor az őrnagy befejezte az események magyarázását én a következőképpen szólalok meg:
- Elég kegyetlen alaknak tűnik az elmondása szerint őrnagy, de egyenlőre nem tudom hányadán állunk, mivel sem a cuccaimat, sem a fegyveremet, sem a másik táskámat nem kaptam vissza és a többiek sem, feltételezem nem nagyon bíznak bennünk, de e-miatt egyenlőre én sem látok okot arra, hogy bízzak magukban. Nagyon hálás vagyok amiért kimentettek és kezelték a sérüléseinket, ám egyenlőre nem sokat tudunk magukról, csak hogy az a seggfej magukkal is kibaszott. Szóval szeretnék segíteni és a hasznukra lenni, ha kapok szállást és kosztot, és viszont láthatom az összes holmim, ám ha nem adják vissza őket, akkor nem tudok sokat segíteni. És ha nem haragszik meg, megkérhetem, hogy az orvosuk aki ellátott minket vetne egy pillantást az oldalamra, elég súlyosnak érzem az új sérülésemet, előre is köszönöm.
|
|
Ben
Szerepjátékok Istene
"Supreme excellence consists in breaking the enemy's resistance without fighting."
Posts: 1,151
Elfoglaltság: Elfoglalt
|
Post by Ben on Apr 16, 2016 18:12:43 GMT 1
http Végighallgatom amit Jon mond, de nem reagálok semmit. Nem fogok bocsánatot kérni, jogosan akadtam ki, még ha kicsit túlzásba is vittem. Megragadtam a karját és odasegítettem őt az ágyra, se közelebb, se távolabb. - Részemről nem, senkit nem hagyok hátra, aki a kezét nyújtja hozzám. Majd elindulok, követem az őrnagyot. Útközben lép oda hozzám Lina. A fényképre tekintek, gyorsan átgondolom a dolgokat és úgy ítélem meg, hogy joga van róla tudni. Már épp kezdenék mesélni, amikor meglátja Jamest. Persze rögtön odarohan hozzá. Mosoly ül az arcomra, majd ismét ránézek a fényképre és csak ennyit mondok a lánynak. - Előbb légy boldog, Hugi. Mondtam, majd pár másodpercig még néztem a hős szerelmeseket. Még ebben a világban is van jóság. Ezt követően meghallgatom a beszámolót. Kitör belőlem a harag és idegesen rácsapok az asztalra. - Holnap?! Holnap? Tudja hány ember halt meg az elmúlt néhány órában emiatt a rohadék miatt? Utólag rájövök, hogy mégsem kellett volna hangosan kimondani, de elnézést nem kérek. Ez csak az idegesség. Jól megjegyzem ennek a férfinak az arcát, majd ennyit kérdezek csupán. Ezt is csak közvetetten. - Van itt edzőterem? |
|
Mocsok
FRPG Guru
Ismerd el a hibáidat, s temesd el őket illően - különben visszajönnek kísérteni.
Posts: 337
Elfoglaltság: Elfoglalt
|
Post by Mocsok on Apr 17, 2016 17:34:38 GMT 1
Miután Jonathan a földre került az oldalát ért rúgásnak köszönhetően, egyre nehezebbé, majd lehetetlenné vált számára a légvétel. Néhány bordája eltört és az egyik átszúrta a tüdejét. Mivel már nem lehetett rajta segíteni mindenki csak nézte ahogy szép lassan kilehelte a lelkét. Ám mivel ilyen jószívű és szerény a mesélő, ezért imént leírtakat meg nem történté teszi, viszont Jonathan nyugodtan veheti ezt egy figyelmeztetésnek, hogy ha mindenáron szeretne a játékban maradni, jobban tenné ha legközelebb megpróbálná hanyagolni az ehhez hasonló hülyeségek leírását... Komolyan, ha eltört a bordád mi a francnak neked egy mankó?
Hiába volt Ben jó erőben, többet nem ért el minthogy az eddiginél nagyobb fájdalmat okozott Jonathannak. Elvégre egy teljesen ép emberi csontot nehéz eltörni, ha meg esetleg még az épületomlás során megrepedt volna, valószínűleg az ágyból is nehezebben mászik ki. Az őrmester Jonathan kérésére szélesen elvigyorodik, majd ennyit mond.
- Pár perc és elmúlik a fájdalom. Ehhez se tolószék se mankó nem kell.
Ezt követően mindenki átvonult a szomszéd szobában. Lina és James egymásra találását mindenki másképp reagálta le. Jonathan féltékenységgel, Ben örömmel, a vörös közömbösséggel, Virion meg nyálcsorgással. A kis csapat nagy része Tündéhez hasonlóan járt el és oda se figyelt rájuk. Egyedül Sanchez mosolyodott el a már-már mesébe illő jelenet láttán. McGregor a szemét forgatta, majd rágyújtott egy újabb szivarra. A többiek pedig mind végezték a dolgukat. Miközben Boucher elmondta a mondanvalóját, az őrmester Viriont vizsgálgatta, majd miután megállapította, hogy agyrázkódása van, visszatolta a "gyengélkedőre." (Norh, a kérésedre kiirtalak, viszont az agyrázkódás nem maradandó, szóval a karaktered megmarad.) Pont Ben jelenetére ért vissza és ezt hallva mintha sötétebbé és komorabbá vált volna a tekintete.
- Maga pedig tudja hány emberrel végzett az elmúlt egy évben? Tudom, hogy mivel van dolgunk, szóval azt is tudom, hogy ha bármit is el szeretnénk érni, tiszta fejjel kell gondolkodnunk.
Ezt követően nekilátna szétosztogatni a parancsokat, ám ebben valami, pontosabban valaki megzavarja. Ki más lenne az mint Jonathan?
- Hé hercegnő! Mindent a maga idejében. Egyébként sem értem mi a faszt akar itt mindenki a kibaszott lőfegyvereivel a kibaszott éjszaka kibaszott közepén!
Csendesítette el a férfit McGregor. Hiába értett egyet az őrmester, mégis kiadta a parancsot, miszerint mindenkinek szolgáltassák vissza a fegyvereit. Persze a hadnagy ezt sem hagyta szó nélkül.
- Ha valaki rám meri szegezni a csúzliját, annak felnyomok a seggébe egy gránátot, értve vagyok?
Komolyan hangzott, ám a többiek vigyorgásából kivehető volt, hogy mindez csupán üres fenyegetés. Ezt követően az őrmester folytatta amit elkezdett.
- Castells közlegény! Engedje ki a farkast! - James már éppen szóra nyitotta a száját, hogy kinyilvánítsa nemtetszését, mikor jött a következő parancs. - McGregor! induljon vissza a megfigyelőállásra! Sanchez! Figyelje tovább a sérülteket. A többiek mehetnek a dolgukra.
James megindult a ketrec felé és remélte, hogy Lina követni fogja. Nyugodtság ide vagy oda, mégis csak egy vadállatot tervezett elengedni. Viszont mint kiderül a félelem alaptalan volt. A farkas teljes nyugodtsággal szaladt oda gazdájához, majd nyalta végig a képét.
- Gyere! - Mondta James Linának, majd ezt követően megindult a raktár felé. - Rengeteg megbeszélnivalónk van.
- Húzz gumit! - Ordította oda nekik a szoba túlsó végéről Boucher.
Miután a gerlepár beért a raktárba James szorosan magához ölelte kedvesét, majd ismét megcsókolta.
- Nagyon hiányoztál.
- Sajnos nincs.
Válaszolt az őrmester Ben kérdésére.
- De ha mindenáron edzeni szeretne, akkor pontban hajnali hatkor álljon készenlétben a főbejáratnál. Lehetőleg jól felfegyverezve.
|
|
Geri
Lelkes fórumozó
Posts: 61
|
Post by Geri on Apr 18, 2016 19:02:09 GMT 1
Mikor Davidson kiakad azon, hogy miért csak holnap kezdünk neki, persze megértem, de a felelet, amit kapott túlságosan is helyénvaló volt, ezért inkább hallgatok. Nem szeretnék még nagyobb zavart okozni magam körül, mint eddig. Ezt követően az edzőterem után kérdezősködik, kicsit felcsillan a szemem, de mivel csak terepen van lehetőség edzeni, az oldalam miatt inkább nem megyek még terepre, hacsak reggelre rendbe nem jön az oldalam, vagy ha csak nem lesz muszáj. Egyelőre viszont maradok, ott ahol vagyok és nem „ugrálok“, mert a fájdalom egyelőre nem akar felengedni. Mikor behozzák a cuccainkat, azonban újra érzek egy kis reményt azzal kapcsolatban, hogy a sorsom mégsem olyan nyomorult. Lassan felkelek a székről és odaslattyogok a táskáimért és a fegyvereimért. A székhez vonszolom a dolgaimat, amin eddig ültem és keresni kezdek a hátizsákomban. Először nem találom a képet, de végül, mikor már majdnem feladnám, megtalálom a képeket, ami az összes cuccom közül a legfontosabb számomra. A képeket melyek a családomról készült, mikor megszületett a második kisfiam. A kedvencem az, ami egy tengerparti kiránduláson készült, akkor voltunk a leginkább egy boldog család.
Azokban az időkben éltem át életem legszebb pillanatait. Mindig emlékezni fogok arra, amit a feleségem mondott akkor:
- Ugye otthon maradsz velünk? Ne menj vissza dolgozni, úgy se szereted azt az iskolát, és a folyton ideges vagy miatta. Elég lesz egy munka is, megoldjuk valahogy.
Persze ez nem ment olyan könnyen, mint ahogy mondta. Neki is otthon kellett maradnia a tökmag miatt, és kellett a pénz. Egyre szűkösebben voltunk meg, de mindig megment valahogy. Ebben igaza volt. De ekkor eszembe jut a borzalom, a kin és minden arról a napról. Nem tudom, hogy a szívem fáj jobban vagy a sebem. Végigfolyik egy könnycsepp az arcomon. Letörlöm, majd gyorsan visszateszem a képet a táskámba. Ez után, mint mindig jön a harag, az a kibírhatatlan késztetés arra, hogy kinyírjam az összes kibaszott élőlényt ezen a kurva bolygón, amiért elvették a családomat, azzal, hogy terjesztették a vírust. Megpróbálok lehiggadni, majd meglesem, meg-e vannak a töltényeim a másik táskában, majd mikor megvannak nyugodt szívvel körbenézek magam körül. A hadnagy épp indulna vissza a megfigyelőállásra, de utána szólok.
- McGregor hadnagy, ha megengedi, felőlem nem a fegyvereken volt a hangsúly, hanem a dolgaimon, azok csak azért kellenek, hogy úgymond "nyugodtabban tudjak aludni", de ez teljességgel lényegtelen. Viszont amit kérdeznék, az az lenne, hogy magával tarthatok-e az állásra, ígérem, nem leszek láb alatt és nem jártatom feleslegesen a számat.
Ha megengedi, hogy vele menjek, akkor még megkérem, hogy mutassa meg hova pakolhatok le a cuccaimmal, majd lepakolok és amilyen tempóval csak tudom, követem. Ha nem megkérdezem az őrmester, hol fogunk aludni és hogy én tehetnék-e valamit, a válasz után fájdalmakkal, de oda hurcolkodok a nyughelyemhez, és ott lepakolok, majd ha kaptam feladatot elindulok ellátni azt, ha nem csak visszamegyek a nagyterembe.
|
|
Whitewolf
Szerepjátékok Császára
"Wolf maga a háború" Ben
Posts: 849
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Whitewolf on Apr 19, 2016 14:27:13 GMT 1
Hógolyó egy boldog pofánnyalással jutalmazza, hogy kihoztam a ketrecéből. Alig bírom lekaparni magamról de jómagam is nagyban ölelgetem. Jó meleg bundája van. Szerintem világ egyik legjobb érzése átölelni, és bárki még csodálkozik miért nem fagyok halálra tűz nélkül egy téli éjszaka? Végig mellettem lépked míg elmegyek a cuccaimért. Hátizsák tökig túlélő vagy kardtisztító cuccokkal. A gépfegyverem amit ahogy fölemelek szinte szétesik a kezemben. -Bah ennek annyi. Biztos van egy szerelőjük az majd rendbeszedi. Az utolsó és legnagyobb holmim pedig a kardom. A jó öreg katanám. Megvizsgálom, hogy a penge sértetlen-e. Majd hálát mondva az isteneknek visszadugom a tokjába és megpróbálom fölkutatni a termet ahonnan jöttem. Ezt úgy szándékozom megtenni, hogy mindenhova benyitok. Közben pedig újabb haikukat írogatok magamban. Csendes sötét van De kint vész...JÉZUSSZŰZMÁRIA LINA LEGALÁBB EGY BELÉPNI TILOS CETLIT VAGY EGY BUGYIT A KILINCSRE. Az ölelkező és egyben zavarodott pár előtt becsapom az ajtót és úgy döntök, hogy a szállás valószinűleg nem ez a szoba és lehet picit túlreagáltam a dolgokat Percek telnek el míg ráakadok a teremre amelyben végig az ágyaink sorakoznak. Az első dolgom, hogy lerángatom az általam választott ágy matracát a földre. A kérdésekre csak ennyit válaszolok: “A farkasom nem fér el az ágyon. Így, hogy aludjak vele?” A művelet után törökülésben elhelyezkedem az “ágyamon” és a kardom az ölembe támasztom. A jobb karommal az elém feküdt Hógolyó hátát cirógatom. Az egyik katona (asszem Sanchez, rossz a névmemóriám) épp a teremben szöszmötöl valamit. Talán a világítást javítja. De közben érdeklődve pillantgat a kardomra. -Honnan szerezted azt a gyönyörűséget szivi? -A farkast? -Nem. A kardot. -Ja az egy hosszú sztori. -Ráérsz. Itt se rövidebb az éjszaka. -Nos, nem bánom...  ...Még Nihonban történt. Tél volt. Aznap lettem tizennégy éves. Az erődünk kertjében álltam anyámmal szemben. Emlékszem félrehívott egy pillanatra, hogy átadja az ajándékát és ezzel együtt nővé érjek. Anyám tisztes japán nő volt. Senki meg nem mondta volna róla, hogy az apja vagy akár a neve magyar. Tradícionális vörös kimonója szinte világított a hóban ami azon a télen körülölelte a világot. Egy hosszú díszes dobozért hajolt le a földre. Közben pedig elkezdte mondani a történetet mely beégett a memóriámba. -Tomoe Gozen lord Kiso kísérője volt a Heike háború alatt. A legendák szerint óriási kardja és erős íja több ezer harcost ölt meg a háború során és képes volt még a legvadabb lovakat is betörni. A rossz nyelvek (melyeknek mint kiderült igazuk volt) azt beszélték, hogy viszonya van urával. Ő viszont nem zavartatta magát. Sorra hajtotta végre a hőstetteket. Több nagy harcos fejét gyűjtötte össze mint bárki más a háború alatt. Ám ez sem segíthetett urán akinek a harcát maguk az istenek is akadályozták. Lord Kiso az utolsó csata előtt megparancsolta Tomoénak, hogy meneküljön el és ne érdekelje a szerelme. Tudod lányom mit tett a harcos nő? -Nem anyám - ráztam a fejem. -A szamuráj útját választotta. Úgy ahogy a busidó parancsolta. Engedelmeskedett az urának és elhagyta a csatateret. Csak azért, hogy később visszatérhessen és megbosszulhassa urát és szerelmét. Egy vérfürdő során elrabolta Lord Kiso levágott fejét nehogy továbbszégyenítsék. Majd mikor elérte a tenger biztonságot nyújtó partját vele eggyütt belesétált a tengerbe. Anyám ekkorra már előhúzta a dobozból a kardot. Óvatosan bánt vele. De mégis kecses látványt nyújtott ahogy az ujjait végigfuttatta rajta. -A történelmi ismereteink nem bizonyosak de a legendának van egy nem mindig elmondott része. Tomoénak volt egy eltitkolt lánya Lord Kisótól akit egy kolostorban neveltettek. Feltehetőleg ő örökölte meg Tomoe kardját mielőtt az öngyilkos lett volna. Azóta pedig a fegyver anyáról lányra száll. Anyám kinyújtotta felém a fegyvert. -Úgyhogy most mivel nővé váltál. Immáron rád hagyom ezt a fegyvert. Okami Buzen. A klánunk Onna-bugeishája ezennel átnyújtom neked a jogos örökségedet. A meglepődöttségtől nem bírtam szóhoz jutni. Nem bambulhattam sokáig de én óráknak éreztem ezt az információhalmazt…. Azóta is megvan a kard. Szegény apám úgy halt meg, hogy nem is tudott semmit az egészről. |
|
Bratti
Szerepjátékok Császára
"Ez a világ kegyetlen... De egyben gyönyörű is." - Mikasa Ackerman
Posts: 914
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Bratti on Apr 21, 2016 22:05:03 GMT 1
Kérdő tekintettel nézek Ben-re.
- Hát, akkor itt az idő… Attól még, hogy újra egymásra találtunk – itt megszorítom James kezét. - , nem foglak elhanyagolni titeket, ne aggódj. Sőt, most, hogy így össze lettünk zárva, szerintem hamarosan majd azért imádkozol, hogy ne láss többet… - mondom neki vidáman. Ezután hallgatjuk a tervet, és aggódva nézek Ben-re, amikor látom, valójában mennyire megviselte ez az egész, hiába próbálta takarni. Én ismerem. James-re nézek, aztán felállok, és mellélépek.
- Hé, Főnök még nem eshetsz szét, mert szükségünk van rád! – szólok hozzá, majd kissé halkabban teszem hozzá. – Ha szeretnél beszélgetni, vagy gyakorolni egy kis harcot, akkor csak szólj, okés? Neked most nem ártana elterelni a gondolataidat a történtekr… - Ekkor szólal meg valamelyik férfi, én pedig felé kapom a fejem. Aztán ennyit morgok még Ben-nek. – Igaza van, Főnök. Nem hülyék ezek az emberek. Aztán durvábban válaszol Jon-nak, mint amilyent kéne. Békülékenyen szólalok meg.
- Uram, elnézést, de Jonathan-nek igaza van. Romba döntötték az otthonunkat, aztán egy teljesen idegen helyen ébredünk, szerintem természetes, hogy biztonságban érezzük magunkat, ha visszakapjuk a cuccainkat. Nem azért, mert nem bízunk magukban. Hanem mert kell valami, ami az előző otthonunkra emlékeztet – Nézek egyenesen a férfi szemébe, remélem, ezzel nem sértettem meg semmilyen szabályt.
Aztán nagy nehezen sikerül visszaadniuk a fegyvereimet. Fura, de sokkal jobban érzem magamat ettől. Szemügyre veszem mindet. A késem egészen rendben van, majd meg kell kissé élezni, a pisztolyomról letört a célzó, de amúgy nem látszik rajta komoly baj, a puskám pedig teljesen rendben van, nem is értem, hogy lehet, hogy pont ez úszta meg a legjobban. Megkönnyebbülten felsóhajtok. A tölténytáram azonban egy ideig kutatnom kell, de az is meglesz. Tele, a robbanósakkal együtt. Miután mindent megtaláltam, visszatérek a terembe, pont akkor amikor James-nek el kell engednie Hógolyót. Odaszökdécselek a ketrec elé, és köszönöm a farkasnak, aztán megvárom, hogy James elengedje.
- Ugye, hogy nem bánt? – kérdezem, ahogy tekintetemmel követem, és elmosolyodom, amikor látom, hogy mennyire kötődnek egymáshoz ők ketten. Szemem megállapodik Jon-on, amint őrködni szeretne. Homlok ráncolva nézek rá.
- Azért vigyázz magadra! - Ekkor azonban James magával húz, én pedig örömmel tartok vele. Még pont elcsípem, hogy Ben edzőtermet szeretne, de csak kinti terep van. A homlokom ráncolom újra, mert tudom, hogy Ben valószínűleg menni fog. Visszafordulok felé, majd intek neki egyet, és ennyit kiáltok.
- Főnök, azt hiszem elég egyértelmű, hogy én is menni fogok… Ne aggódj, nem szabadulsz tőlem!
Aztán elhagyjuk a termet, a raktár felé vezet. Dúdolva követem. Majd magához húz, és újra megcsókol. Viszonzom. Aztán elhúzódom, hiszen valami világosságot látok. Csak egy vörös tincset vélek felfedezni, de aztán már le is lép. Zavarodottan felnevetek.
- Most pedig mindent részletesen el fogsz mesélni onnantól, hogy azok a hülye zombik szétválasztottak minket… - Bökök a mellkasára.
|
|
