Mocsok
FRPG Guru
Ismerd el a hibáidat, s temesd el őket illően - különben visszajönnek kísérteni.
Posts: 337 
Elfoglaltság: Elfoglalt
|
Post by Mocsok on Mar 23, 2016 17:16:43 GMT 1
Szegény vörös... Enyhe kifejezés, hogy magasról szartak a fejére. A túloldalon lévő fosztogatók valószínűleg meg sem hallották, a szövetségesei pedig szinte tudomást sem vettek a kijelentéséről. Persze nem csoda. Ez az ő városuk volt. Nem fogják egy idegenre bízni, otthonuk sorsát. Legalábbis Bryan ezen a véleményen volt. Hogy a többiek mit gondoltak, az már rejtély.
Ben ötletére, barátja nem reagált túl jól. Egy új remény helyett, csak a biztos halált látta a polgármester döntésében.
- Ez egy hülye ötlet! A lakosok fele sem élné túl, és ez még a jobbik eset...
Amikor meglátta, hogy Lina bármiféle kétség nélkül teljesíti a parancsot, nagyot nyelt majd követte. Aggodalmát igyekezett leplezni a lakók előtt, amit többé kevésbé össze is jött. Egyedül Derve szúrta ki, de ő sem tett rá megjegyzést. Hamarosan Virion is becsatlakozott az ejtőernyő osztásba. Ennek ellenére nem olyan könnyű szétosztani és ismertetni az instrukciókat kb negyven emberrel, tehát a félkarú szerelő, azaz Bryan tett is egy megjegyzést Linának, miszerint:
- Nem a hidat kéne figyelned? Jobb ha mész, addig mi szétosztjuk az ejtőernyőket.
A követ: 
Hiába volt Ben még a határidőn belül a hídon, a tárgyalópartnere csupán a másfél perc elteltével lépett elő. Meglehetősen fura alak volt. Mondhatni kiemelkedett az összes többi támadó közül. Legalábbis több kereszt volt rajta mint az összes többin együttvéve. Nem sietett sehova. Lassú léptekkel haladt előre a hídon, majd mikor elért a túloldalra, előbb Benre, majd a nem messze álló vörösre pillantott. Üdvözlésképpen meghajolt előttük, majd megköszörülte torkát. Ez az a pillanat mikor az ember arra számítana, hogy a másik fél beszélni kezd. Ha Benék ezt hitték nagyot csalódtak, ugyanis a keresztes fickó beletúrt az egyik táskájába, majd egy működő mobilt húzott elő belőle. Bepötyögte a megfelelő számot, kihangosította, majd letette az asztalra.
- Be van kapcsolva ez a szar? Hallotok? Igen? Tökély! Nos, akkor ismertetem veletek életben maradásotok feltételeit. Feltűnt, hogy errefelé meglehetősen kevés az emberfaló eretnek. Hiába a lövöldözés és az előbbi nem kifejezetten halk üzenetem, egyszerűen semmi. Erősen kétlem, hogy ez egy isteni áldás lenne. Sokkal inkább valami gépezet. Na szóval, visszatérve a tárgyra, ti ezt szépen átadjátok nekünk a készleteitekkel és a hölgyekkel együtt. Ha nem... Nos, legyen elég annyi, hogy kirobbanó sikere lesz a végkifejletnek. A döntés rajtad áll hitetlen kutya. Élet vagy halál?
Jonathan sikeresen biztosítja magának az emeletet. Ez kb negyed órát vehet igénybe szóval a tárgyalás már javában folyik mikor elfoglalja helyét az egyik ablaknál. Szerencséjére elég jó szöge nyílik a hidra. Legalábbis ahhoz képest, hogy pár emelettel lejjebb van. Sokáig azonban nem élvezheti a műsort ugyanis az egyik ajtó felől hangos morgás, és gyors ütemű dörgés zavarja meg a nyugodt megfigyelésben. Alig pár másodperc elteltével egy másik ajtónál is lejátszódik ugyan ez a forgatókönyv. A holtak megtalálták. Szerencséjére bebiztosította a bejáratokat, viszont a jelenlévők a dörömböléssel újabb nem kívánatos oszlófélben lévő kannibálokat vonzhatnak ide. Gyorsan kellett döntenie. Továbbáll, vagy megkockáztatja, hogy kimegy és elintézi őket. Az biztos, ha ott marad előbb vagy utóbb áttörik a barikádokat.
|
|
Geri
Lelkes fórumozó
Posts: 61
|
Post by Geri on Mar 23, 2016 19:37:16 GMT 1
Éppen javában figyelem a tárgyalást, mikor mintha zajt hallanék a folyosóról. Elkezdek jobban fülelni rá, hátha kiveszem a hangból mi volt az. Pár perc után bebizonyosodik a feltevésem és ezzel a félelmem is megvalósul. Egy dög áll az ajtó túloldalán és elkezdi verni az ajtót. Persze aggodalomra semmi ok, elvégre hogy tudná már áttörni egy zombi a torlaszt. De ekkor a dörömbölés felgyorsul és megduplázódik. Egyre többen vannak. Elkezdenek morogni, sikongatni, vonyítani. Lassan elkezdenek püfölni egy másik ajtót is.
- Persze nektek sincsen jobb dolgotok, mint erre mászkálni. De nemhogy legalább kussban lennétek, nem, még vonyítani is kell, hogy mindenki idejöjjön. Jó hogy nem kezdtek el szórólapot osztani, hisz buli lesz friss kaját találtunk!
Miközben dünnyögök az orom alatt visszarakom a mesterlövészpuskát az hátizsákra és felveszem a hátamra. Egyik kezemben a lőszeres táska másikban a sörétes. Nincs sok választásom, ha lefelé menekülök valószínűleg még jó pár zombi vár majd odalent és velük összefutni nem lenne valami szerencsés. Véleményem szerint ha így tennék másnap én is egy ilyen vérengző vadállatként kelnék fel. Így nem maradt más út, mint a felfelé. Odamegyek az ajtóhoz, amit menekülő útvonalnak hagytam és feltépem. A lépcsőház tárul elém és közvetlen előttem egy dög. Nagy késztetés támad bennem, hogy most azonnal lelőjem, de tudom mit érnék el vele, így minden erőmmel belerúgok, amitől leforog a lépcsőn. Fürgének kell lennem nem, nem hogy utolér, nincs időm vele foglalkozni. Pár szinttel feljebb egy újabb példányba botlok és egy orbitálisan nagy hülyeséget követek el - lepuffantom. Ekkor egy óriási üvöltözés veszi kezdetét és már hallom is ahogy felfelé szaladnak a lépcsőkön. Felnézek és még látom, hogy körül belül még 15-20 szintet kell megmásznom. Gyorsan kiszámolom, hogy az épület amiben vagyok kb. 25 szintes lehet, tehát ha átjutok még a másik felhőkarcolóban is másznom kell.
- Gyerünk, gyerünk, gyerünk, nem állhatok meg. Ők is csak max az én tetemem fölött állnának meg.
Elkezdek sprintelni felfelé a lépcsőn, közben találkozom még 3-4 nyomorék döggel, őket úgyszint mint az előzőt lelövöm. A sörétesben alapból nyolc töltény volt, tehát már csak három maradt. Mikorra felérek az utolsó emeletre eléggé lehagyom a hordát. Megpihenhetnék, de tudom, hogy az azzal járna, hogy majdnem beérnek. Kirontok a telőre és bevágom magam mögött az ajtót. Törmeléket hordok az ajtó elé, ebből készítve barikádot, hogy ne tudjanak feljutni. Mikor ezzel végzek és megfordulok hirtelen megáll bennem az ütő. Az egyik törmelék kupac alól egy behemót szörnyeteg mászik ki, egy kibaszott izomagy.
- Hogy az a jó..., nemááár, ez is csak velem történhet meg.
Előkapok pár töltényt a sörétesbe a lőszeres táskámból, majd az ajtótól távolabb a földre hajítom. Másik kezembe előveszem a pisztolyomat és elkezdek vele az izomagyra tüzelni. Mit sem törődve azzal, hogy mit csinálok, előre veti magát és mint egy tank rohan felém. Megpróbálok kitérni előle, sikerül, és mikor megfordul az arcába eresztem a három töltényt a sörétesből. Ez majdnem elég neki, hogy kipurcanjon, de nem nagyon hajlandó. Elkezd felém tántorogni, de tudom, hogy nem kell már neki sok. Fogom a machetét és egy erőteljes suhintással kivégzem. Ekkorra már a tömeg is felért, már hallom ahogy csapkodják az ajtót. Elég erős védelmet sikerül az ajtó elé halmozni, de más miatt is aggódnom kell, ugyanis bármelyik pillanatban megjelenhet egy vadász a lövések miatt. Újra felkapom a lőszeres táskát és a felhőkarcoló szélére megyek. Előveszek egy kötelet meg egy kampót és a kötél végére kötöm. Megpróbálom átlendíteni a másik felhőkarcolóra, de csak negyedszerre sikerül. Már látom, hogy sikerült a tömegnek résnyire kinyitni az ajtót. Nincs sok időm. Fogom a fegyveres táskát és pár erős karabinerrel az övemhez erősítem. Párszor megrántom a kötelet, hogy elég erősen tart-e majd mászni kezdek. Éppen áttérek, mikor a helyet ahol előbb még álltam elöntik a zombik. Párszor jó erősen megrántom a kötelet és a másik oldalon lévő kötélvég kiold. Elteszem a kötelet és a kampót. Megnézem a lépcsőket, de látom, hogy le vannak rombolva - tuti biztosítás, így biztos nem jönnek fel az egyszerű zombik. - Szerencsémre egyetlen zombival sem találkozom ezen a szinten - biztos elér idáig a berendezésük hatótávja. Fogom magam és elkezdek mászni felfelé, fel a városba...
|
|
Whitewolf
Szerepjátékok Császára
"Wolf maga a háború" Ben
Posts: 849
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Whitewolf on Mar 23, 2016 19:44:45 GMT 1
A telefonos beszédre eléggé felhúzom magam. Mielőtt bárki bármit léphetne felkapom a mobilt az asztalról és belekiáltok.
-Hé te fasz! Látsz engem? Én vagyok az a vörös a hídon. Na idefigyelj te rohadék. Nemtudom miért vannak keresztek mindehol rajtatok de ezen látszik, hogy rohadtul nem egy “szent” háború úgyhogy felőlem megrohadhatsz ott ahol vagy. Gondolom a te begyöpösödött agyaddal se vagy akkora gyökér, hogy ne jöttél volna rá, hogy :
Ad egy: Ha robbantasz oda az eretnek elijesztő bizgentyűd
Ad kettő: továbbá a drága szomszédos épületeket is magaddal rántod. Nézd csak-böködöm meg a hidat.- acélsodrony.(itt magamban imátkozom egy sort nehogy kiszúrja a blöfföt.) Ezt nehéz lesz elvágni.
Ad három: Ha megakarsz erőszakolni akkor gyere ide vagy hívj meg vacsorára és majd lerendezzük.
Bizonyítékot akarsz? Ezt kapd ki!
Kardot rántok és lefejezem a követet.
Ha nem védi ki akkor egy darabig bámulom a két lábonjáró vérszökőkutat. Majd elsétálok
Ha kivédi akkor a pofájába vágom a telefont és gépfegyvert rántok. Csak, hogy sorozatot ereszthessek a gyomrába.
Mindkét esetet ugyanúgy zárom.
-Ott cseszte el, hogy meg akart erőszakolni. Mégiscsak egy úri nő vagyok. Legalább egy szál virág vagy valami.
|
|
Ben
Szerepjátékok Istene
"Supreme excellence consists in breaking the enemy's resistance without fighting."
Posts: 1,151
Elfoglaltság: Elfoglalt
|
Post by Ben on Mar 25, 2016 19:25:55 GMT 1
http A vöröske felidegel, főleg amikor kardot ránt. Reflexből elkapom a vöröske karját és megkísérlem kicsavarni. - Már elnézést te vörös tornádó, az úr velem jött tárgyalni a városka sorsáról. Rákacsintottam, hogy nyugodjon le a p*csába, majd helyet foglaltam a széken, feldobtam a lábaim az asztalra és egy Mars szeletet kezdek rágcsálni. - Amúgy követ úr, az a csaj ott - mutatok Tündére - nos, lehet, hogy egy ciklon, de igazat beszél. Ha itt Bumm-bumm, ti is velünk robbantok és a gépezetnek oda. Hatalmasak csámcsogok közben, hogy a másik fél agyára menjek. Az utolsó harapásnál átnyújtom neki a csokit. - Jajj de udvariatlan vagyok, kérsz? Mielőtt válaszolna ledobom a torkomon a csokoládé utolsó darabját is. Mindkét karommal rákönyökölök az asztalra, összefonom a karjaim, rárakom a fejemet és a követ szemébe nézek. - Meg fog lepődni barátom, de nem tudom, hogy hol van ez a bizonyos gépezet. Ó dehogynem tudom, egy fal mögé észrevétlenül elzárva, ahol az ilyen fasszájúak nem tehetik rá a kezüket. - Higgye el nekem, én lennék a legboldogabb ember, ha tudnám hol van, hisz replikákat készíthetnék belőlük. Erre miért nem gondoltam eddig? - A gép már működött akkor is, amikor itt voltunk így tényleg nem adhatom oda. És ugyebár az életbenmaradásról tárgyaltunk. Ha odaadnám a készleteinket, akkor mi éhen maradnánk. A vizet vihetitek, az a föld alól jön. Az asszonyok meg hát, van néhány aki néhány száz kreditért veletek tartana, de rájuk is szükségünk van. Cserébe odaadhatom nektek ezt a vöröst ni. Nagyon jó munkaerő és... garantáltan szűz, ami a város többi lakójáról nem mondható el. Kérlek, kérlek vedd észre, hogy blöffölök te lotyó. A szemem sarkából figyelem Lina-t, remélem nem ostoba és ő is rájött, hogy nem a vezérükkel tárgyalok. Felemelem a telefont és most már egyenesen a vezérhez beszélek. Nem úgy ismerem Linát, hogy ostoba volna, egyértelműen rá kellene jönnie, hogy arra kell lőni, aki a vonal másik végén van. - Azt viszont megengedem, hogy maradjatok és élvezzétek Junk Town biztonságát. - kaccsintok a követre - Talán együtt megtaláljuk azt a csodás masinát, ami távol tartja a zombikat és akkor ti lesztek az elsők, akiknek oda adom. |
|
Bratti
Szerepjátékok Császára
"Ez a világ kegyetlen... De egyben gyönyörű is." - Mikasa Ackerman
Posts: 914 
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Bratti on Mar 26, 2016 19:41:46 GMT 1
Dühösen Bryan-re nézek.
- Tudsz jobbat?! Most nem annak van itt az ideje, hogy kétséget ébresszünk a többiekben… Ezzel senkinek nem teszünk jót, csak a összezavarjuk itt a népet, és ez mind jól jön az ellenségnek. Most bíznunk kell Ben-ben, okés?
A megfigyelős megjegyzésre csak összehúzott szemmel bólintok egyet, majd egy közeli, magasabban fekvő helyre mászom fel. Csak egy lépésnyi helyem van, ezért az egyik kezemmel átkarolom az oszlopot, ami mellettem van, és úgy próbálok fenn maradni. Mindkét kezemmel fogom a puskám, bár ez elég kényelmetlen póz. Konkrétan egy lépésnyi helyen egyensúlyozok. De ez az egyetlen magasabb hely, és így egészen jól átlátok a túloldalra is. Nem tudom, mennyi az idő, de az biztos, hogy az ellenség késik, hiszen Ben mindig pontos. Aztán jön egy alak, majd elővesz egy mobilt, és az beszélni kezd. A szél miatt nem hallom teljesen jól, de a lényeget kiveszem belőle. Nem ez az ember a főnök… Akkor viszont nem ölhetem meg. Ártatlanokat nem ölök… Soha. De mit csinál az a vörös? Ha Ben-nek nem sikerül megállítania, akkor mindkét esetben csak bosszankodva a fejemet rázom. Túl elhamarkodott… Ha Ben-nek sikerül, csak felmordulok, hogy hála az égnek, nem történt semmi rossz. Viszont a vörös szövegére elkezdem fürkészni a környéket, hátha megtalálom a vonal másik végéről ordibáló barmot. Ha megtalálom, akkor a szemem sarkából figyelem, amúgy Ben válaszát hallgatom. Egyszer csak egy erősebb szél löket kibillent az egyensúlyomból, és a fél lábam lecsúszik, ezért felkiáltok, mert jól bevágtam, majd szitkozódva, nagy nehezen mászom vissza. Amikor azt mondja, hogy a városban egyetlenegy szűz lány sincs, tiszta vörös leszek a dühtől, majd miután befejezte, ezt üvöltöm neki. Még hogy senki sem szűz… Chh.. Én igen is az vagyok.
- Hülye barom, ez elég nagy általánosítás volt… De biztos tudnál mesélni, ha már ennyire behatóan ismered a nők jelenlegi állapotát…
A második mondatot már kissé halkabban mondom, de még így is mindenki hallja, aki figyel. Aztán összehúzott szemmel tekintek újra a kiszemelt áldozatomra (ha megtaláltam), és készenlétben tartom a távcsövet is, ha Ben jelezne, ne kelljen olyan sok ideig vacakolnom. Ha nem találtam meg, tovább keresem, amíg meg nem találom, vagy ha végképp nem, akkor megvárom, míg Ben rám néz, és akkor megrántom a vállam, és megrázom a fejem, hogy nagy valószínűséggel nem itt van az áldozat, hanem távolabb. Akkor lemászom, és mellé lépek.
- Most mi lesz, Főnök? – még mindig kissé haragosan és fagyosan tekintek rá, mert eléggé rosszul esett, hiába nem mondta komolyan. Ha azonban megtaláltam az áldozatot, akkor csak Ben jelére várok, és megpróbálom lelőni, ha szükséges.
Ahol Lina áll: picup.hu/9iq1ks8.jpg (kicsit kevesebb hellyel)
|
|
Mocsok
FRPG Guru
Ismerd el a hibáidat, s temesd el őket illően - különben visszajönnek kísérteni.
Posts: 337
Elfoglaltság: Elfoglalt
|
Post by Mocsok on Mar 26, 2016 22:25:35 GMT 1
Az ejtőernyők sikeresen szétosztva, A követ megmentve, hála Ben reflexeinek és nyomokban józan gondolkodásmódjának. Lina a Helyén Jonathan, igaz csupán nehézségek árán (és egy horda vadásszal a nyomában), de átjutott a másik épületbe. Szinte minden tökéletesen alakult. Vagy mégsem?
Jonathan nem sokáig élvezhette a nyugodt körülményeket. Hogy merre indul, jobb lesz minél előbb kitalálnia, elvégre a vadászok nem hagyják, hogy a kiszemelt zsákmány könnyedén meglógjon.
A vörös támadási kísérletére a követ védelmi pózba állt. Bár szerencsére felesleges volt. Ki tudja mi történt volna akkor ha a diplomáciai szándékkal ideküldött szóvivő életét veszti. Még mielőtt Ben nekilátna a mondandójának a másik tárgyalófél halkan kuncogni kezd.
- Látom a lakosok jó vezetőt választottak. Egy milli hiányzott attól, hogy megnyomjam ezt a hívogató kis piros gombocskát.
Mindenki meglepetésére, a férfi teljes csendben hallgassa végig Ben meglehetősen gúnyos beszédét, és még annak végeztével sem szólalt meg. A csend már-már átment vérfagyasztóba, mikor újra kuncogni kezdett. Most csupán annyi különbséggel, hogy a kuncogás átment őrült kacajba.
- Te... höhöhö... Te komolyan azt hiszed, hogy ilyen könnyen... hehehe... ilyen könnyen átverheted az Úr prófétáját? Hát ez hatalmas. - A komolytalan hangnem egy pillanat alatt megváltozott. Mintha egy teljesen más ember lett volna a vonal túloldalán. - Talán elmegy a kedved a hazudozástól ha a tetőn lévő szépség kap egy golyót a csinos kis pofijába. Mellesleg, örülök, hogy ennyien elődugtátok a randa képeket. Így legalább könnyebb lesz agyonlőni benneteket. Persze ha belementek az előbb említett feltételekbe, mindenki megússza, élve. Dönts gyorsan! Az úr türelme sem véges, az enyém meg aztán pláne nem.
|
|
Ben
Szerepjátékok Istene
"Supreme excellence consists in breaking the enemy's resistance without fighting."
Posts: 1,151
Elfoglaltság: Elfoglalt
|
Post by Ben on Mar 27, 2016 8:04:06 GMT 1
http Kicsit sem változott meg a kedvem, láttam, hogy őrültekkel van dolgom. Már-már kínosan előrehajoltam és úgy néztem a próféta szemébe. - Sajnálom uram, de NEM tudom, hogy hol van ez a bizonyos szerkezet. Ha nem hiszi el, szívesen körbevezethetem önt a virágzó városomban, addig a barátaim összepakolják nektek a vizet amit ígértem. De mint mondtam, ha nem hisznek nekem, akkor addig maradnak, ameddig csak szeretnének és megbizonyosodnak róla saját maguk. Elővettem egy rágót és hangosan, irritálóan rágcsálni kezdtem. - Sőt... jobban átgondolva, vihetitek az ételt is. Ezer örömmel átküldetem én magam mindet. Gondolom nem várjátok el, hogy átengedjem az embereiteket? |
|
Geri
Lelkes fórumozó
Posts: 61
|
Post by Geri on Mar 27, 2016 20:15:42 GMT 1
Először is felnézek a lépcsőházban , de látom, hogy a teteje be van csinálva, úgyhogy erre biztos nem jutok fel. Muszáj lesz az épület oldalán felmászni, ami elég húzós lesz, de megoldom. Kimegyek a felhőkarcoló utca felüli részének körül belül a közepéhez, hogy egyik szomszédos épületből se vegyenek észre. Újra előkapom a kötelet meg a kampót és az épület széléhez lépek. Már azt sem tudom minek tettem el előzőleg, hisz tudtam, hogy nagy valószínűséggel még másznom kell, ha nem lesz lépcső és ez így is lett. Fogom a kampós kötelet és kimegyek az erkélyre, vagy arra a betondarabra ami megmaradt belőle, persze előtte párszor megrugdosom az egyik lábammal, hogy tudjam meg-e tart. Mikor megbizonyosodtam róla a kötelet egy szinttel feljebbre dobom, úgy, hogy beleakadjon egy oszlopba. Ez után felmászom, de már érzem magamon, hogy eléggé kimerít ez a rohanás meg ide-oda mászás az épületek közt és az épületekben, meg a bútorpakolás is ugye, de már elvileg csak 8-9 szint és a tetőn vagyok. Ekkor lenézek az alattam tátongó mélységbe és észreveszem, hogy a sors vagy Isten, vagy ki miben hisz nekem mindegy, megint ki akar velem baszni, ugyanis az épület oldalán éppen felfelé mászik jóval több, mint egy tucat vadász.
- Bassza meg, mi a faszomnak kell ezeknek megint az én nyakamban loholni, keressenek maguknak másik prédát. Ennyire finom csak nem lehetek, hogy mindenki engem akar ebédre.
Na, de ha élni akarok nem beszélgethetek itt magammal, míg fel nem érnek hozzám, hanem megint sietnem kell felfelé. Fogom a kötelet és újra feldobom és mászok. Majd megint, megint és megint, míg majdnem teljesen fel nem érek, már csak 5 szint van, hogy felérjek. Ekkor kinézek és látom, hogy elkezdi zavarni őket a berendezés, ami valószínű, hogy a városban van, de azért még jönnek. Még másznom kell, legalább két szintet aztán megállhatok pihenni. Újra nekiállok mászni, de mikor épp felkapaszkodnék a következő szintre az egyik dög beér és belém csimpaszkodik. Egyet belé rúgok, de nem enged el. Felhúzom magam a döggel együtt. Megmarkolom a szakadt ruhája gallérjánál, felemelem és úgy lefejelem, hogy hátratántorodik a felhőkarcoló széléhez. Eléggé megszédít a fejelés.
- Kurva kemény fejed van te, mit ne mondjak. Rád férne egy kis puhítás, kár hogy nem érek rá. - Ezzel hasba rúgom úgy, hogy kirepül az épületből.
Fogom magam és még egy szintet mászok. Újra lenézek de látom, hogy elkezdi őket zavarni a berendezés jele és nem másznak tovább utánam. Megmenekültem előlük, ez is sikerült. Ekkor veszem csak észre, milyen is az állapotom. A fejem sajog a fejeléstől és kicseszettül elfáradtam. Muszáj leülnöm egy kis időre. Fogom magam és beülök egy törmelékkupac mellé, hogy mégis csak fedezékben legyek, ha valami megtámad.
...
20 perc telhetett el, mikor feltápászkodtam. A fejfájásom csak kicsit maradt meg, de ahhoz, hogy kipihanjem magam aludnom kellene pár órát, de azt most nem engedhetem meg magamnak. Fogtam magam és újra a szint széléhez léptem és lenéztem. Láttam, hogy eltűntek a vadászok, de nagy eséllyel még az épület szintjein lesznek, nem lépnének le teljesen. Meg ugye biztos jóval többen lehettek, mint amennyit láttam. Most viszont folytatom a mászást felfelé. Mikor éppen felhajítanám a kampós kötelet a tetőre kicsit elgondolkodom, hogy mi lesz ha eltalálok valakit. Kicsit hallgatózom, de semmi közeli hangot nem hallok így feldobom és felmászok. Látom, hogy mindenki a bal oldali hídnál van és figyeli a tárgyalást, vagy mit. A sálamat a fejemre húzom, hogy senki ne vegye észre, hogy nem ide tartozom. Felmászok az egyik bódé tetejére és ott leguggolok és hallgatom a szövegelést. Az egyik fickó éppen megállít egy vörös hajú nőt, aki éppen a csupa-kereszt csávót akarta kinyuvasztani. Erre elkezd beszélni valaki a telefonból. A szövegből megállapítom, hogy az előbbi pasas aki megállította a vöröset nem más, mint Ben Davidson, a városka vezetője, majd rögtön előkapom a mesterlövészpuskámat és elkezdem vele keresni a telefon másik felén lévő tárgyalófelet. Ha megtalálom, akkor célkeresztben tartom egy ideig, majd leengedem a fegyvert, ha nem találom, akkor is. Elvégre miért lőném le? Nem követett el ellenem semmit és még lehetséges, hogy megegyeznek Davidsonnal. Figyelem az eseményeket és majd ha kell, csak akkor lépek bármit is, ha valami történik vagy ha valaki kiszúr.
|
|
Mocsok
FRPG Guru
Ismerd el a hibáidat, s temesd el őket illően - különben visszajönnek kísérteni.
Posts: 337
Elfoglaltság: Elfoglalt
|
Post by Mocsok on Mar 30, 2016 17:32:33 GMT 1
img0.picup.hu/7hz1kj6.jpg Jonathannek piszok nagy szerencséje volt, hogy nem lett belőle zombi eledel, elvégre ennyi vadásszal jobb nem viccelni, de legalább él is virul, még ha kissé fáradt is. Pár percnyi pihenés után folytatta is a mászást, ezúttal biztonságban, hála az épületben elrejtett szolárnak. Szerencsesorozata folytatódott elvégre senki sem vette észre. Ha ennek ellenkezője történt volna, valószínűleg nem egy sörét landolt volna az ánuszában, elvégre a sál a fején és a váratlan belépő eléggé félreértelmezhető egy ilyen kényes helyzetben. Igaz kereszt nincs rajta, de egy támadókkal körülölelt városban, az idegenekre előbb lőnek, aztán kérdeznek. Sikeresen elérte az épület tetejét. Nem csoda, hogy senki sem szúrta ki. Csupán egyetlen egy őrszem volt a tetőn, az is éppen mással foglalatoskodott (igen, Lináról van szó). Mindkét szerencsétlen, buzgón kutatott egy telefonáló fickó után, ám hamar csalódniuk kellett, mert egyet sem találnak. Szóval ennyit a szerencsesorozatról. A beszélgetést illetően, meg csak annyit vehetett észre, hogy a követ nem túl beszédes, elvégre Linánál jóval messzebb állt. És hát a nő sem hallhatott mindet teljesen tisztán. Ha a férfi úgy dönt közelebb merészkedik, megkockáztatja, hogy az eddig szomszédos épületre figyelő mesterlövész, észreveszi. Szó mi szó, elég nagy az esélye annak, hogy golyót kapjon, ami Lina puskájából kilőve nem fog megállni a szomszédos épületig, még akkor se ha a töltény csontot ér.
Hatalmas sóhaj. De olyan hatalmas, hogy ha Lina rettentően fülel még talán úgy is meghallhatja. Ez meglehetősen árulkodó gesztus volt ahhoz, hogy Ben rájöjjön: Jóval mélyebb lett a szartenger ami felett egyensúlyozik. Némi csend után a fura alak ismételten szóra nyitotta száját. Ekkor már a követ visszafordult, s ragaszkodva eddigi tempójához visszasétált az elfoglalt épületbe.
- A hazugság bűnét már a gyónás sem mosná le rólad, te alattomos féreg! A vitát ezennel lezárom. Jó utat a pokolba, és ha már ott vagytok adjátok át üdvözletemet a sátánnak! Miért nem tud senki komolyan venni? Mi, hogy még mindig megy? A pokolba valaki nyomja ki ezt a szart!
Bumm! Hallatszott a robbanás. Viszont nem a főépület alja felől. Lina észre is vehette, hogy az egyik szomszédos épület (amin nincs kereszt) a sajátjuk irányába dől, méghozzá egyre inkább gyorsuló tempóban. Alig egy pillanat alatt csapódtak egymásba az épületek és dominó módjára dőltek el. Bár miután a harmadik épület fele az utcán összetömörült fertőződtek seregére omlott, megállt a folyamat.
Ezt követően hőseink egy ismeretlen teremben ébredtek, kórházi ágyakon, természetesen fegyverek nélkül. Az összes ablak be volt deszkázva, de ennek ellenére lehetett látni, hogy este van, szóval jobban teszik ha nem zajonganak. A szobában csupán egy őr ült, viszont rajta nem volt kereszt, ráadásul a támadókhoz képest meglehetősen normálisan festett.
- Főnök, ébredeznek a vendégeink.
(A szobában jelenlévő emberek: Ben, Lina, Tünde, Virion, Jonathan, Derve, Bryan (az utóbbi lélegeztetőre kötve) és még 6 városlakó. Aki szeretne kiszállni a játékból, az most megteheti, csupán annyit kell írnia, hogy meghalt mikor az épület ledőlt.)
Az őr:
 |
|
Ben
Szerepjátékok Istene
"Supreme excellence consists in breaking the enemy's resistance without fighting."
Posts: 1,151
Elfoglaltság: Elfoglalt
|
Post by Ben on Mar 30, 2016 20:16:45 GMT 1
img0.picup.hu/9lq1kiq.jpg A fickót őrültnek gondoltam, de mint kiderült nem az. Egész egyszerűen a legjobb szó rá a retardált. Őrült például a régi képregényhősök Jokere, ezt a férfit azonban semmi értelme, haszna követni. Egyáltalán ki olyan hülye, hogy az oldalára áll? Gyógyóbólt szabadultak szövetkezete™. Viszont a követet nem engedem vissza, kizárt. Amint körülbelül a híd feléhez ér egy sorozatot engedek a hátába, a tarkójára célzok, oda nem ér el a mellény. Ha meg nem is hal, akkor is elesik a golyók sebessége, ereje miatt. Ezt követően azonnal kioldom a köteleket (nem elvágom) így a híd deszkái kioldódnak, a rajta lévő seggfej pedig valószínűleg leesik, feltéve ha nem tanult meg levitálni. Bár ezek után ez sem lepne meg. Viszont azt sem értem, hogy hogyan jutottak fel a toronyba észrevétlenül. Az őröm a tegnapi napot szarta, amíg azok felmásztak az oldalán? Hiszen el volt bontva az egész lépcsőház, áram alatt pedig csak ez az épület volt. Lehet, hogy mégis tudnak repülni és mágikus rizsájukkal megnémítják a lakosokat? Kitudja. Örök rejtély.
A gondolatmenet itt abbamaradt, mert ez a drága tényleg robbantott. Tök feleslegesen, hiszen még azt is felajánlottam, hogy körbevezetem. Megkapta volna az ételt és az italt is, de nem kérte. Még ha azután robbant, miután átadtam oké, de így... ez szimpla retardáció, nem őrület. A kép hirtelen elsötétül, majd egy szobában ébredek a kórházi ágyon. Körbetekintek, 9 lakos, az őrök és egy idegen. Még kábé mindenki döglött, amennyiben nem szenvedek súlyosabb sérüléseket, akkor feltápászkodom és az őrhöz megyek.
- Ha valóban a vendégeid volnánk, akkor nem vetted volna el a fegyverinket. Ki vagy te? Ugye nem erőszakoltál meg, amikor aludtam?
Humorral próbálta meg kiadni magából az emberei elvesztesét. Sóhajtott egy nagyot, majd még ennyit hozzátett.
- Őket ismerem: - bökött rá mindenkire, kivéve Jonathan-re - őt nem. Nem tartom kizártnak, hogy az ellenségeinktől jött.[/font][/b] |
|
Whitewolf
Szerepjátékok Császára
"Wolf maga a háború" Ben
Posts: 849
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Whitewolf on Mar 30, 2016 21:40:07 GMT 1
s29.postimg.cc/zaqytf6wn/received_1169872643053143.jpg s29.postimg.cc/zaqytf6wn/received_1169872643053143.jpg Egy időben a polgiéval emelkedik fel a géppisztolyom. Szinte azonos pillanatban húzzuk meg a ravaszt. -Halál a bűnösökre. Mikor a robbanás sorozat megkezdődik szinte azonnal Hógolyóra vetem magam és átkarolom. -Anyádnak megígértem, hogy megvédelek. Képszakadás Álmomban eszméletlen hülyeségeket beszélek. Hol a többiek is értik. De van, hogy csak japánul motyogok. “Vágódeszka… Ikszdé csigagyűjtők...neko ga kawai desz…baszki a tyúkok lángolnak...oniiii-chaaaan...ezek nem futók. Csak lötyögnek.” Ébredés Valamivel a Polgi megjegyzése után szinte robbanásszerűen pattanok fel ülőhelyzetbe. A körülöttem ébren lévőkre a szívrohamot hozva. Az első pár másodpercben csak kómásan hatalmasakat pislogok. Majd eszméletlen sebességgel kezdem el tapogatni magam ellenőrizve, hogy meg-e van minden szervem és testrészem. Az ágyékomhoz érve kifújom a levegőt és hátradőlök az ágyon. Tehát nem lett hozzámnyúlva. Ennek örülök. Miközben a lábaimat mozgatom meg ellenőrzésképp. Felteszem magamnak hangosan az ominózus kérdést: -Hol a faszban vagyunk? |
|
Bratti
Szerepjátékok Császára
"Ez a világ kegyetlen... De egyben gyönyörű is." - Mikasa Ackerman
Posts: 914
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Bratti on Mar 30, 2016 22:13:05 GMT 1
Nem hiszek neki. Nem fog lelövetni senkit. Még. De azért a szívem hevesebben kezd el verni, és kétségbeesetten kutatom tovább az áldozatom. Sikertelenül. Ekkor meghallok egy hatalmas sóhajtást, de amikor Ben-re nézek, nem látom, hogy süllyedne vagy emelkedne a mellkasa, ezért biztosan a telefonos ürge volt. Ez vajon mit jelent nála? Azonban a követ egyre messzebb kerül tőlem, és már csak szófoszlányokat hallok. Látom, hogy Ben valamiért követi az alakot, de ekkor megpillantok egy másik embert, amint közeledik felénk, de mielőtt akár célba vehetném, egy hatalmas robbanást hallok. Látom, hogy egy szomszédos ház felénk tart. Villámtempóban leugrom a tetőről, és Ben felé kiáltok.
- Főnök, az a ház erre tart, és… - de nem tudom befejezni, mert belénk csapódik, és minden elsötétül…
***
Mikor kinyitom a szememet, vakító fény áraszt el. Ha jól ki tudom venni, egy réten vagyok, újra szabadon. Nincsenek zombik vagy veszély. Béke honol. Mellettem egy fiú ül. Nem kell sokáig fókuszálnom, hogy rájöjjek, James az. Bágyadtan rámosolygok.
- James… Annyira fáradt vagyok… Mi történt? – kérdezem. Elöntenek az utolsó képek. Ahogy a ház ránk omlik. – Én… Meghaltam? – Kissé megkönnyebbülök, és elmosolyodom.
- Azt te döntöd el, Lina – válaszol. Összeráncolom a homlokom.
- Ezt hogy érted?
- Ha akarod, akkor még visszatérhetsz, de ha úgy döntesz, hogy inkább pihenni szeretnél, maradj.
- De te… Te még élsz? – kérdezem aggódva.
- Azt csak akkor tudod meg, ha visszatérsz. Ebben a köztes állapotban ez mind csak a fejedben történik – válaszol szomorúan.
- Hiányzol… Olyan régen nem láttalak, és folyton aggódom érted. Tudod, én biztonságban vagyok, de azt nem tudom, hogy te is – nézek rá. – De semmi baj… Van új családom, akik vigyáznak rám, és én is rájuk. Ha megtalálsz minket, akkor majd odaköltözöl… Ja… Lerombolták… - mérges leszek. – Azt mondod, hogy csak a való életben találhatok rád? – Bólint. – Jó, akkor visszamegyek. Amúgy is bosszút kell állnom a városomért… - Azzal felállunk, majd elvezet egy kapuhoz, ami mintha füstből lenne. Mélyet sóhajtok.
– Remélem, hamarosan találkozunk… - Ő csak bólint, mire én szorosan megölelem, majd a kapuhoz lépek, aztán áthaladok rajta…
***
Lassan kinyitom a szemem. Azt azonnal érzem, hogy egy ágyban fekszem. Nem kell sokáig gondolkodnom, hogy rájöjjek, az ellenség kezén vagyunk. Azonnal felkelek, és a fegyvereimért nyúlok, de persze elvették. Rettenetesen fáj a karom és az arcom. A régi sebek még mélyebbek lettek, és a jobb karom tiszta kék-zöld foltos. Jó, hogy ennyivel megúsztam… Kissé még szédülök, de ekkor látom, hogy vöröske és Ben már felkelt, és az őrrel beszélget. Nem tudok mit hozzátenni, ezért csak körülnézek. Majd kikerekedik a szemem. Csak ennyien…? Aztán meglátom Bryan-t, hogy egy lélegeztetőn van. A szám elé kapom a kezem, és egy halkat sikkantok. Szerencsére csak halkat, így csak a szobában lévők hallhatták. Aztán felkelek, és imbolyogva megállok Bryan ágya mellett, majd az őrre nézek vádló tekintettel.
- Ugye nem fog meghalni? – kérdezem, de ő csak a főnökét hívja. Mérges leszek, de nem az őrön fogom kitölteni. Megvárom azt a rohadékot, aki ezt eltervezte. Pokolian mérges vagyok, és ez látszik is rajtam. Nem kicsit.
|
|
Northside
Lelkes fórumozó
Posts: 79
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Northside on Mar 30, 2016 22:36:35 GMT 1
Virion nyugodtan nézelődött. Most mi lesz? Futott át az agyán. Már csak azt vette észre, ahogy a szomszédos torony 45 fokos szögben menekülni kezd egy felettébb kellemetlen irányba. Miért forog a világ? És miért csak a torony marad egyenesen állva? Gondolkodott, majd tekintete a próféta szegeződött, akinek acélbőréről csak úgy záporozva pattantak vissza a golyók melyek felé haladtak. Ben ekkor egy nagy ollóval esett neki a vashidaknak, és erőlködve próbálta átvágni őket.
- Háhá! Egy prófétát nem lehet ilyen egyszerűen legyőzni! - Levitált fel. - Én amúgy sem tudok meghalni! értem eljön a tüzes-szekér! Vagy tüzépes-szekér? - Leereszkedett hát az égből egy meteorit, melyet három repülő csigaember húzott. Közelebbről szemügyre véve láthatóvá vált, hogy az bizony egy legendás tüzépes tüzes-szekér. A próféta nevetve beszállt és egy kellemes női hang visszhangzott körülöttük:
- Kérjük vigyázzanak, az ajtók záródnak. A következő megálló Deák Ferenc tér.
Virion csak akkor jött rá, hogy valami nem stimmel, mikor a szomszédos tornyon a keresztesek eszeveszett kánkánozásba kezdtek a kidűlő tornyukon. Szinte hallotta is a fejében a Vivaldi Négy évszak metál remixét, mikor végre rájött, hogy talán a tollait és ellenőriznie kéne! Ám de ekkor egy hatalmas rezgés rázta meg, és fájdalom nyilallt a fejébe. Odakapott a kezével, majd hirtelen az is fájni kezdett, majd az egész testét elöntötte a fájdalom.
Kopp.
Felült az ágyában a kutyás hölgyi által keltett zavaros hangok hatására. Elsőre egyáltalán nem értette mi történik, csak zavarodottan, összegörnyedve bámult maga elé. A kép teljesen homályos volt, és az agya sem teljesen fogta, mi történik körülötte éppen. Egy darabig így üldögélt, majd amint végre látni kezdett és érzékelni az eseményeket, újra a fejébe nyilallt a fájdalom és az ágya mellett fegyvereit kutató Linába kapaszkodott két kézzel. Mormogott valamit, amiből kb. csupán egy F és J betűt lehetett kivenni, mindeközben pedig görnyedve bámulta a padlót.
|
|
Geri
Lelkes fórumozó
Posts: 61
|
Post by Geri on Mar 31, 2016 7:45:13 GMT 1
Keresem és keresem, de végül nem találom meg a telefonálót, leeresztem a puskát, és kicsit elfog a csalódottság, bár gondoltam, hogy úgy sem találom meg, hiszen olyan hülye ő se lehet, hogy az orrunk előtt fog mászkálni. Leugrom a tetőről és éppen indulnák az egyik tetőn lévő őrszem felé (Lina), hogy beszéljek vele, mikor észreveszem, hogy valami aminek nem kellene, pontosabban szomszédos felhőkarcoló, felénk tart. Nekünk csapódik. Megpróbálok még keresni magamnak valami fedezéket, de ekkor valami eltalál is elterülök a földön eszméletlenül. Mikor újra kinyitom a szemem egy ismeretlen szobába ébredek, aminek be vannak deszkázva az ablakai, tehát vagy csak nagyon elővigyázatosak, vagy alacsonyan vagyunk, remélem az előbbi. Feltápászkodom és körülnézek. Alig vagyunk páran a teremben, ez nem valami jó hír, de lehet örülni, hogy ennyien túléltük, hacsak nincsenek még többen egy másik teremben. Kiszúrom, hogy Davidson már az őrrel beszélget és rám mutogat éppen. Kiugrom az ágyból és odamegyek én is. Kézfogásra nyújtom a kezem. - Hello, ha jók az értesüléseim te Ben Davidson vagy, az én nevem Jonathan. Leadtam egy rádióadást és válaszul azt kaptam, hogy nálatok megkapom azt amire szükségem van, étel és ital. Bár ebben most már kételkedem, de azért remélem egy oldalon állunk. Sajnálom ami a várossal történt. Már én is ott voltam a tetőn és figyeltem a tárgyalást amikor történt. Örülhetünk, hogy élünk. - Odafordulok az őr felé. - Te meg kerítsd elő a főnököd, van egy olyan sejtésem, hogy beszédünk van vele. |
|
Mocsok
FRPG Guru
Ismerd el a hibáidat, s temesd el őket illően - különben visszajönnek kísérteni.
Posts: 337
Elfoglaltság: Elfoglalt
|
Post by Mocsok on Mar 31, 2016 18:29:36 GMT 1
Miután a Ben és a vörös annyi golyót adtak a követnek, hogy Don Dumbledore-nak is tátva maradt volna a szája a teljesítmény láttán, a sétáló céltábla egyszerűen összeesett, majd miután elvágták a köteleket, a mélybe zuhant. Ennyit az ütközés előtt történtekről.
Lassacskán felkelt a jónép. Csupán néhány egyszerű városlakó és Bryan nem tértek magukhoz. Bár az utóbbit illetően nem is volt biztos, hogy magához tér. Már a lélegeztető gép nélkül is megállapítható volt, hogy nincs túl jó állapotban. Testét mindenütt lila foltok, véraláfutások, horzsolások és vágások lepték el. Persze ezek mind semmiségek voltak az oldalán lévő sebhez képest. Szerencsére bekötözték és valószínűleg összevarrták, nehogy elvérezzen, mindenesetre nem kis vérfolt éktelenkedett az egyébként hófehér gézen.
Ben kérdéseire az őr elmosolyodott. Kissé zord külseje ellenére egész kedves embernek tűnt. Mint egy dél-amerikai mikulás.
- Ne aggódj, amint tisztáztunk mindent visszakapjátok őket.
Ekkor egy újabb kérdés érkezett, ám ezúttal a vöröstől.
- Biztonságban.
Amint a polgár... izé volt polgármester ismertette a tényállást az őrrel, azonnal eltűnt a mosoly az arcáról, majd a pisztolyára tette jobb kezét.
- Nem találtunk keresztet nála, sem a testén, de ha igaz amit beszélsz, jobb ha odafigyelünk rá.
Jonathan hiába próbál a felkelése után virgonckodni, a fájó oldala ebben meglehetősen meggátolja. A seb nem tűnik súlyosnak, sőt valószínű, hogy csak csúnyán beütötte, mindenesetre mocskosul fáj. Meg persze egy hirtelen mozdulat és hamar azon kaphatja magát, hogy farkasszemet néz az őr pisztolyának csövével.
Közvetlenül Lina kérdése után a szoba ajtaja kinyílt és egy szemfedős fiatalember lépett be rajta katonaruhában (nem, ő nem Josh).
- Megtettük ami tőlünk telt. A többi már rajta múlik... - Rövid szünet - Elnézést udvariatlanságomért. A nevem Nathaniel Hancock őrmester vagy, hogy könnyebb legyen kitalálni, az imént emlegetett főnök. Ha már úgy érzitek, hogy hosszútávon és képesek vagytok megállni a lábaitokon, akkor kérem kövessetek. Rengeteg megbeszélnivalónk van. Bár ha kérdésetek van, lehetőleg most tegyétek fel.Ez lenne az őrmester. A különbség csupán annyi, hogy a felsőtestén is van ruha. 
|
|
