Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,319 
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Raven on Oct 2, 2017 20:12:12 GMT 1
Úgy tűnik, kapok egy feltehetően utolsó esélyt, amivel valószínűleg jobb teszem, ha élek. Már csak azért is, mert valószínűleg előbb vérzek el, mint hogy az imént említett fertőzésnek esélye lenne. Még össze tudom szedni az erőm annyira hogy a férfira, nézzek. Ugyan nem látok belőle túl sokat mivel a fájdalomtól könnyekben úszik az arcom. Mondanám, hogy mindent megteszek, meg ígérhetném, hogy innentől jó kislány leszek, de nem bízok abban, hogy jönne ki hang a torkomon. Pár másodperc könnyes szemmel bámulás után rá jövök hogy talán fel kéne kelnem a földről bár az sem biztos, hogy ez egyedül egyáltalán lehetséges. Viszont ha már ilyen ötleteim vannak, akkor valószínűleg a beszéd is menni fog. Igen, ám de mit is mondhatnék. A bocsi nem volt szándékos kicsit sovány válasz lenne, ráadásul fordítva én sem hinném el magamnak. De mást nem nagyon tudok hozzá tenni az eseményekhez.
-Sajnálom…-nyögöm. –Mostantól… csak azt csinálom amit mondasz.- Aztán eszembe jut még valami- és nem ütlek meg többet. –Az erőm nagyából eddig is volt elég, úgyhogy két dolog történhet vagy segít nekem visszakerülni az ágyra vagy kénytelen leszek a földre feküdni, mert kizárt, hogy tovább támasszam magam. Bár a sebet még mindig szorítom az egyik kezemmel.
|
|
Zaranir
Lelkes fórumozó
Posts: 40 
|
Post by Zaranir on Oct 2, 2017 20:40:17 GMT 1
Samuel eddig is csak arra várt, hogy történjen valami, amire azt mondhatja, hogy meggyőzték, így bár a lelkesedése elég lomha, Ravent könnyedén visszaemeli az ágyra.
-Legyen így. Ha le akarsz gyorsan részegedni, hogy ne kelljen annyit a fájdalommal vesződj, fordítsd oldalra a fejed. Ha bírni fogod és magadnál akarsz maradni, akkor nyilván ne.
Igazából ezzel is csak a saját munkáját könnyíti meg, érzete szerint inkább jobb, ha nem is érzi olyan erősen, mintha elbaltázza visszafojtani és vagy üvöltözik vagy kénytelenül sokat mozog. A pálinkának pocsék íze van, mert erősségre vette, azt se igazából inni. Addig ő átveszi a sebet, főleg, mert nem akarja, hogy Raven esetleg a koszt is beleszorítsa a sebbe. És itt még nem is pálinkás a rongy, tehát csak enyhe fájdalmat érezhet. Észre is veszi magát, hogy Raven miatt sokkal többet változtat a részleteken ahelyett, hogy egy vonalban maradna az elképzeléseit illetően, de betudja annak, hogy haragja ellenére is azért sajnálja. És, legalább nem kell leszíjjaztatni, bár ezen lehet még meggondolja magát.
|
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,319
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Raven on Oct 2, 2017 20:56:14 GMT 1
Elfogadom ugyan a pálinkát, de az első korty után rá jövök hogy nem is olyan rossz a fájdalom. Végül is már tudom, mire számítsak. Illetve annál sokkal rosszabbra számítok, mint az előbb. Egy dolog van, aminél garantáltan nem lehet rosszabb és abba az emlékbe is kapaszkodok. A tetoválás közben érzet fájdalomra, amikor az egész testem a csontig éget és semmi másból nem állt élni csak fájdalomból. Nem számít mi lesz, kibírom.
|
|
Zaranir
Lelkes fórumozó
Posts: 40
|
Post by Zaranir on Oct 2, 2017 21:37:44 GMT 1
Nos, Samuel nem teszi messze az üveget, mikor Raven úgy érzi, hogy végzett vele, részben a sebtisztításhoz is kell, de ő is meghúzza, mivel már sok munkája volt és annyi biztos, hogy nem lesz ereje még elvánszorogni valahova. És lehet, hogy a nő még meggondolja magát, úgy az első óra után. Samuel most nem fogja nyugtatgatni és barátságosan viselkedni, minden erejével azon fókuszál, hogy ne ejtsen hibát még ebben a lefárasztott állapotában sem. Amennyiben ezt probléma nélkül sikerült, immár másodszori alkalommal stabil állapotba hozni Ravent, úgy leül és háttal támaszkodva az ágynak próbál ébren maradni. Nincs könnyű dolga ezzel, szerencsére gyomrának korgása még ébren tartja. Lassan, kedvetlenül kanalazza magának a kaját. Már ő sem fog sokkal messzebb jutni saját erejéből. Még nem tudja, miként kivitelezi, ha igen választ kap, de csak sikeresen kiköhögi a mondatot miközben mélyeket pislant félálmában.
-Kérsz?
|
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,319
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Raven on Oct 2, 2017 22:08:44 GMT 1
Azért az elmúlt legalább egy órát nem szívesen élném át még egyszer, de kibírtam ficánkolás nyöszörgés és sírás nélkül. Összességében nagyon büszke lehetnék magamra, ha nem lennék olyan szörnyen álmos. Viszont aludni sem akarok még mindig kísért az üres sötétség az előbbi rémálomból. Persze lehet, hogy ha elaludnék, most egy kedves álom várna a bátyámmal vagy Edgar-ral, ha szerencsém van akár mindkettőjükkel. De erre nincs nagy esélyem. Úgyhogy inkább a szememmel követem ahogy Sam nekiáll a konzervjének hátha a mozgás segít ébren maradni. Bár ő is elég fáradtnak tűnik.
Ahogy nekiáll, az első falatnak még megkérdezi kérek-e. Félálomban valami dereng egy kedves emlék valaki, aki ugyanezt kérdezte az utolsó falatnál… Nem akarok erre gondolni.
-Nem. Eleget ettem már…- Régen is ezt kellet volna mondanom. Érzem, ahogy egy könnycsepp keresztülküzdi, magát a szemhéjamon egy kicsit feljebb húzom a takarót és nem tudok tovább ellenállni a fáradságnak az állom másodpercek alatt magával ránt, de nem ijesztő és sötét. Hanem békés és kellemes végre biztonságban érzem magam egy kicsit. Mint régen…
|
|
Ben
Szerepjátékok Istene
"Supreme excellence consists in breaking the enemy's resistance without fighting."
Posts: 1,151
Elfoglaltság: Elfoglalt
|
Post by Ben on Oct 8, 2017 13:33:41 GMT 1
Bármennyire is küzdöttetek az elalvással, a fáradtság végül úrrá lett rajtatok. A kereskedősátor kényelmében hajtottátok álomra a fejeteket, ám pár óránál tovább nem élvezhettétek azt A tulaj ugyanis nemes egyszerűséggel, hangtompítót mellőzve belőtt annak ajtaján. Egy emberként riadtok fel a lövésre, amihez hamarosan egy mogorva hang is társul. - Bezár a szeretetszolgálat. – Rikkantotta a férfi. – Kifelé. Ezzel egy időben az emberei elkezdték bontani a sátrat, nyilván tovább állnak. Nem hibáztathatjátok őket, ebben a világban sokáig egy helyen maradni felérhet az öngyilkossággal. Ravennek sikerült némi erőre szert tennie az alvás során, persze, a sebe még mindig fájt, de már talpra tudott állni, és elegendő ereje volt ahhoz, hogy önerőből mozogjon. Azért persze nem árt vigyáznia, ezt mindketten tudjátok. Nem lenne jó, ha a seb ennyi macera után felszakadna. A hosszú utak egyelőre még szóba sem jöhetnek, de nekiállhattok Edgar megkeresésének. A madár nem hagyott nyomokat maga után, így fogalmatok sincs róla, hogy merre lehet. Az egyetlen megoldás, hogy elindultok azon az úton, ahonnan Raven korábban érkezett. Ha így tesztek, akkor fekete tollaknak és száradt, emberi vérnek lesztek szemtanúi. Nem Raven vére, tehát Caroline is megsebesülhetett, miközben a madárral dulakodott. Ezt követően ismét nyom nélkül maradtok egy darabig, a tábor, ahol a lány korábban a Vérvonalba botlott, most üresen állt. Itt is csak száradt vér, húscafatok, csontok és hamu várt rátok. Holttestnek semmi nyoma, tehát vagy elégedték a kopaszt, vagy elvitték magukkal. Egyikőtök sem volt profi nyomolvasó, így ötletetek sem volt, hogy merre indulhatnátok tovább. Ravenből hirtelen kitörnek az érzelmek, kapkodni kezdi a levegőt és begörnyed. Valamiféle rohama lehet, ami pszichikai eredetű. Samuel hallhatja, ahogy a lány valami olyasmit nyöszörög, hogy nem veszítheti el Edgart, azonban a legtöbb szó nem tiszta számára. Felemlegeti a bátyját is, ám közben fulladozik a könnyeitől. Akárhogy próbálja nyugtatgatni, nem igazán használ. Ekkor azonban egy madár ricsaja hallatszik a távolból. Raven rögtön felismeri Edgar hangját. A madarat valószínűleg kínozzák, ugyanis többször is felsikolt fájdalmában, ám az égen nem látni őt semerre. A hangforrás tőletek két utcányira található, egy kisebb táborszerűséget véltek észrevenni. Két hálózsák, egy tábortűz, és egy ketrec. Egy ketrec benne Edgarral! A madárnak több helyen kitépték a tollát, valamit megnyírták a szárnyait, hogy ne tudjon repülni. Raven rögtön felismeri a hosszú hajú férfit, a mellette lévő szőke nő azonban ismeretlen számára. Valószínűleg vele keverték össze.  |
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,319
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Raven on Oct 9, 2017 22:44:13 GMT 1
A nyugodt állom ebben a világban pont olyan mint a mézeskalács a mesében nagyon jól hangzik de valójában nem létezik. Azon ezúttal nem hangos károgás és épphogy fájdalmas csipkedés kelt fel. Hangos dörrenés először nem is tudom mi az és merről jött csak reflexből lefordulok az ágyról hogy alatta fedezéket találjak. Szerencsére pont a takaróra cserélt kabátomra esek amit csak ide dobtunk tegnap?. Azt sem tudom milyen nap van. De a hang forrását már tudom mielőtt megszólalna. Pisztolylövés.
Egy férfi ront a sátorba üvöltözve majd le is bontja körülöttünk a sátrat. Mi van? Sam-re nézek hátha ő tudja mi a fene folyik itt.
Ami engem illet elég gyorsan sikerül összeszednem a cuccomat egyedül a mesekönyv nincs a táskámban de ezen gyorsan változtatok. Majd felveszem a táskát rá a kabátot és a csukját is a fejemre húzom a kabát hátán lévő szakadáson becsúsztatom a pallost is a helyére.
-Megkeresem Edgart!- Ezúttal szemernyi kételyem sincs. Most már többé kevésbé a lábam is elbír. Bár azért jól esik Sam segítsége amikor úgy dönt féloldalt megtart. Így talán a sebet sem terhelem meg annyira.
Mivel jobb ötlete egyikünknek sincs azon az úton indulunk el amelyiken a szőke banya elől menekültem.
Nem is kel messzire mennünk hogy nyomot találjunk mindenhol kitépet tollak és vér. Istenem ugye nem történt semmi Edgarral. Azt nem biztos hogy el tudnám viselni. Miközben támogat Sam valószínűleg érzi hogy reszketni kezdek. Majd mindent megteszek hogy gyorsítsak a lépteimen. Meg kell találnom nem eshetett baja. Egyenesen arra megyek amerre az emberevők tábora volt ott biztos találok valami nyomot. Vagy Edgar-t remélhetőleg egyben és épségben.
Ha Sam közben gyanút fogna és megkérdezné hogy ki az az Edgar itt beavatom végre.
-Edgar az egyetlen ami még maradt nekem.-mondom kissé remegő hangon az első pár csepp könnyel a szememben. Ha ezzel a válasszal nem érné be akkor hozzá teszem. -Ő egy holló már többször megmentette az életem. Meg kell találnom.
Persze számítok rá hogy ezek után Sam majd elengedi a kezem. Mindenféle értelemben és felkészülök hogy lehet egyedül kell folytatnom az utam. Ez az érzés nem tölt el boldogsággal de megértem. Másoknak Edgar csak egy nagyra nőt tollas patkány. Másoknak én csak egy nagyra nőt fehér vészmadár vagyok de ez nem érdekel.
Amikor a táborba érünk újabb meglepetés vár ugyanis az teljesen üres semmi nincs se tollak se holttest. Ezt egyszerűen nem hiszem el. Hogy nem lehet meg Edgar. Hogy lehet hogy nincs semmi nyom. Az egész annyira... A mellkasommat mintha egy pánt szorítaná össze egyre kevésbé kapok levegőt. Egyszerre izzadok és fázok zokognék de a hang amit kiadok nem egy síró ember hangja magamban fojtatom a monológot de nem tudom mit mondok ki hangosan és mit nem.
-Ez egyszerűen-nem nem leghetséges-Edgar-hogy a fenébe-történhetet ez-amikor én-amikor én-nem lehet hogy-őt is-őt nem -ugye-nem a -bátyám-után ugye-semmikép -sem.
Szinte egyáltalán nem kapok levegőt a sebb pedig mintha mindenhol fájna mintha a tetoválás is égne újra.
-Bátyám-mere vagy miért-nem-segítesz-valaki.
Sam kedves szavai egyáltalán nem jutnak el hozzám egy másik hang azonban igen kétségbe eset madár víjogás. Egyből felismerem mert halottam már amikor fiatal volt. Edgar.
Hiába nézem az eget sehol sem látom de a hang után el tudunk indulni. Csak egy kicsit tatcs ki Edgar csak még egy kicsit.
Amikor elérjük a tábort csak egy dolog jut el a tudatomig Edgar a ketrecben és mellette a nő. Semmi nem jut el az eszemig a fejemet elborítja vörös köd még a másik embert sem veszem észre hátra nyúlok hogy a kabát kapucnijánál lévő szakadáson kihúzzam a pallost. Ezúttal hullani fognak. Már indulnék is hogy levágjam a nőt. Te jó ég mit művelt Edgarral.
|
|
Zaranir
Lelkes fórumozó
Posts: 40
|
Post by Zaranir on Oct 10, 2017 22:30:41 GMT 1
Samnek egy kurva anyád pattan a gondolatai közé a felkelésre, azonban amikor végre feleszmél és beszédképes lesz, a fegyver meggyőzi, hogy ez most nagyon fájdalmasan, de gyorsan nyelje vissza, amíg még csak a nyelve hegyén van. Félalvó tekintete mögött az alakot egy büdös kreténnek könyvelte el és kifejezetten érdekesnek látja, hogy egyrészt a táborban engedélyezett a fegyveres zajongás, másrészt, hogy nem lőtt agyon véletlenül senkit se ezzel a perverziójával. Mellékes, mivel az ő "háza", igazából szavakkal nem illetheti a jelenséget. Ravi pedig dob egy gyors bukfencet, mert eddig még úgy se művelt maga ellen semmit és már hiányzott neki. Lassan hozzászokik, úgyhogy csak kedvesen felkapja, a cuccát a hátára veszi és mindenestül távoznak. Raven pedig kap is egy gyors mankót a férfi személyében.
Sam elgondolkodik, hogy vitába szálljon Edgarról, de végül is, beleegyezett abba, hogy ha jó lesz Raven, akkor megkeresi. Természetesen a kije is az a bizonyos Edgar kérdést egy megfelelő pillanatban ellövi, de a válasz után inkább nyugtatgatja és csak később vetemedik arra, hogy tovább érdeklődjön. Az utóbbi válasz egyenesági következményeként Sam feje technikai hiba jelzéseként oldalra fordul, feldolgozó kapacitásait ledarálja a gondolat, hogy egy nagyon fontos hollóért döglenek meg a sivatag közepén. Majd rájön, hogy Raven neve nem a véletlen választása és ekkor egy egész percre kifagy ebből a világból. Elméjének újrafrissítése után tikkelő jobb szemét lefogja pár ujjával és rájön, hogy Raven a világ második legnagyobb idiótája. Az első Samuel és mivel is koronázhatná meg magát, ha nem próbálná megkeresni a madarat. Miután átgondolja, hogy Raven miként élte túl a második óráját ebben a sivatagban és kisebb idegrángásai is lecsillapodnak, eldönti, hogy még pár további órára lesz a nő testőrbe injektált elmeorvosa, mert már túl messzire ment, hogy visszafordulhasson.
~De ha Edgar egyszer is meg mer csípni, kutyakaját csinálok belőle.~
-Legyen, segítek megkeresni Edgart. Már csak azért is, mert egyedül nem sokáig élnéd túl.
Samuel idegeskedése legalább ébren tartja, mikor Ravenre a roham rájön. Neki bár itt nem osztottak lapot, ahogy nézi az üres tekintetet, de átöleli és kedves szavakkal próbálja nyugtatgatni. Már megijedne, hogy ekkora (tehát legalább minimális) hatással van rá, de ekkor számára is nyilvánvalóvá válik, hogy mégis mi miatt fülelt fel. Samuel veszélyérzéke egy barátságtalan keltő pofonnal veri fel, ugyanis mellkasa alatt egy élő bomba ketyeg. Így, mielőtt a táborhoz érnek, rendezni akarja a dolgot. Így Raven nem is engedődik el ebből az ölelésből egy jó ideig.
-Raven. Mielőtt elengedlek, meg kell értened, hogy bármit látunk ott, nem vagy harcképes állapotban. Nem ronthatsz nekik csak úgy, itt ésszel kell küzdeni. Meg lőfegyverrel, később. Először meglessük őket, utána eldöntjük, mi legyen.
Így, ha Raven is beleegyezik, egy épület maradványai mögé bújva közelítik meg a tábort. Felméri a távolságokat, a lehetőségeket és persze, ha Raven a fegyveréért nyúlna, akkor megfogja a vállát és a füléhez hajol.
-Még egy kicsit légy erős és türelmes. Edgarért.
És Raven arcán egy cuppanást érezhet, ami egy nem szóbeli támogatás a férfitől. Sam nem fog elpirulni, de Ravent nem fosztja meg a lehetőségtől. Már rájöhetett a nő, hogy a férfi szívleli, különben nem lenne itt. Samnek meg gyorsan tervet kéne kovácsolnia romantikázás helyett.
|
|
Ben
Szerepjátékok Istene
"Supreme excellence consists in breaking the enemy's resistance without fighting."
Posts: 1,151
Elfoglaltság: Elfoglalt
|
Post by Ben on Oct 11, 2017 19:52:21 GMT 1
|
Pokoli szomszédok |
Lilith Sithole- Lilith
Amióta egyedül vagy, minden probléma és felelősség a te nyakadba szakad. Sokszor előfordul, hogy hosszú órákra, sőt napokra el kellett hagynod az otthon „melegét“. A világvége egyik hátránya többek között az, hogy ha az ember nem akar füvet legelni, akkor egyre jobban el kell távolodnia attól a romtól, amit házának nevez. A hirtelen jött vihar miatt azonban jóval mélyebbre kerültél a betondzsungelben, mint ahogy azt eredetileg tervezted. Nem ismerted annyira a járást, de az örökölt térképekből ki tudtad bogozni, hogy körül-belül a Central Park közelében hajtottad álomra a fejed. A szállásod egyszobás, munkásszállóra emlékeztető, lepukkant lakás volt. Már az apokalipszis beköszönte előtt sem volt jó állapotban, most viszont csak annyival jobb az utcánál, hogy négy fal között vagy. Minden említésre méltó dolgot elvittek innen, – már ha volt itt bármi használható egyáltalán – így ébredés után nem sokáig halogatod az indulást. Elvégre a készletekkel spórolni kell, az idő pedig pénz. Így nagy szívfájdalommal ugyan, de magára hagyod az omladozó épületet, és hazafelé veszed az irányt. A kóricáló fertőzöttek kis csoportokban nem jelentenek veszélyt, könnyű végezni velük, és még könnyebb elosonni mellettük. A két-három fős csoportok még egy gyereknek sem jelentenének kihívást, így te is könnyedén el tudsz osonni mellettük. Már az utca végén jársz, amikor fájdalmas, irritáló rikácsolásra leszel figyelmes. Valamilyen nagyobb testű madár lehet a hang gazdája, egyértelmű, hogy nem örömében dalolászik, és erre az agyhalottak is felkapták a fejüket. Az utca végén kezdtek tömörülni, egyenesen az utadba. A három fős csoportokból hamar kilenc, azokból pedig tizennyolcas társulatok jöttek létre. Egyelőre csak slattyogtak a furcsa hang irányába, de ha megpillantanak, akkor biztos, hogy sprintelni kezdenek. Érezted, hogy egyre forróbb körülötted a hangulat, durván negyven-ötven zombi ölel körbe minden oldalról. Két választási lehetőség tűnik logikusnak, megindulni a hang irányába abban a reményben, hogy találsz valami elkerülőt, vagy a nálad lévő lőszert elhasználva, és a vakszerencsében bízva megpróbálsz kitörni az egyik csoportból. |
|
Lilith
Kezdő tollforgató
Posts: 4
|
Post by Lilith on Oct 11, 2017 23:43:23 GMT 1
Az órák lassan napokká, a napok szinte már hetekké válnak az élelem utáni kutatásban. Még magam is értetlenkedem hogy minek térek vissza állandóan az otthonomnak nevezett romhalmazhoz, talán mert az az egyetlen hely amire azt mondhatom hogy "otthon", akármennyire is szánalmas. Pedig tudom, az érzelmek gyengévé tesznek de ehhez a helyhez érzelmek és többnyire kellemes emlékek fűznek. Sajnos a közeli benzinkút is kiürült szóval még csak autóval sem tudnám lerövidíteni az utat, valamint a hazavihető ételmennyiség is meglehetősen lecsökkent. A környező települések szinte már teljesen üresek, egyre beljebb és beljebb kell mennem a betondzsungel legmélyére. Az agyatlan kószálók száma is exponenciálisan nő de különösebb veszélyt általában nem jelentenek, kivéve ha valami zajra összeverődnek. Akkor aztán tudnak kellemetlenséget okozni. Persze meglehetősen nagy a fegyverarzenálom de sokkal inkább díszek, amolyan modern ékszerek mint sem használható fegyverek. A sokkolóm például merülőben, talán egy, max kettő embert tudnék vele lesokkolni de nem igazán találkozom emberekkel. Utoljára talán négy vagy öt hónapja találkoztam egy olyan 20-25 évesnek kinéző fiatal sráccal. Beszélgetni nem igazán beszélgettünk mert a kis szentem már halálán volt. Két 9mm-es golyó hatolt a gyomrába, mikor megtaláltam elég sok vért vesztett, kicsit nyögdécselt én pedig megsajnáltam... kettéhasítottam a koponyáját a kedvenc tomahawk-ommal. Na ez az egyetlen fegyverem amit tudok is használni értelmesen. A látásommal vannak némi problémák meg kissé remegnek a kezeim. Vak azért nem vagyok de a pontos célzás nem megy, sőt... csak akkor tudnék valakit eltalálni ha sorfalat állnak, ami valljuk be ritkán van. De az utóbbi időben kerülöm a konfliktusokat, ha csak pár élőholt hústorony van akkor inkább elosonok mellettük. Bezzeg régen olyan szórakoztató volt kicsit megfuttatni őket majd végezni velük. Mindenkinek kell valami hobbi, nekem ez volt.
Már talán másfél hete vándoroltam, alig egy két konzervet találtam de ez még azelőtt elfogyna hogy visszaérnék, ráadásul egy elég komoly vihar közeledett felém szóval nyilvánvalóvá vált hogy valami menedéket kell keresni. Nem igazán volt ép épület a környéken ezért még beljebb kellett menekülnöm aminek egyáltalán nem örültem mert nem ez volt betervezve. Egy lepukkadt szálláson kötöttem ki, nem mondanám királyi lakosztálynak de még egy fokkal az otthonomnál is jobban nézett ki. A nedves ruhát levetettem magamról száradni, lekuporodtam a sarokba egy viseltes szivacsra, előkotortam a kis térképemet és próbáltam beazonosítani hogy merre is kószáltam el. Olyan fél órát időztem vele, abban biztos voltam hogy a Central Park a közelben van, de hogy pontosan merre is abban már nem voltam olyan biztos. A vihar nem igen csendesedett viszont a ruháim valamennyire megszáradtak. Újra felöltöztem és elindultam körbenézni az épületben. Alig tíz percbe telt körbejárni mert szinte az egész üres volt, a végén már abban is kételkedtem hogy itt volt-e egyáltalán valami ami akár egy kicsit is használható lett volna. Ekkor eszméltem csak rá hogy mennyire is elfáradtam szóval megengedtem magamnak egy kis alvást. Legfeljebb 5 órát aludhattam, szívem szerint azonnal visszadőltem volna még de nem azt a világot éljük ahol kedvünkre heverészhetünk. Összepakoltam a holmim és búcsút intettem ideiglenes hajlékomtól.
Az idő kissé javult, az utcák csendesek... a szép látképet is csak a járkáló húscafatot rontották de nem kellett aggódni. Alig volt pár kisebb klikk, olyan 2-3 fővel. Könnyedén végezhettem volna velük de spórolnom kellett az erőmmel mert az a két konzerv nem volt egy királyi lakoma. Harc helyett óvatosan elosontam mellettük, egyszer-kétszer majdnem észrevettek de hamar elvonta valami a figyelmüket. Valami borzalmas rikácsolástól kezdett zengeni az utca, a tekintetemmel próbáltam keresni a zaj forrását de nem találtam. Tudtam hogy másfelé kell keresni. Alapvetően ilyesmivel nem foglalkoznék de a kis élő élettelen barátaim is felfigyeltek rájuk, nagyon örültem neki... tényleg. Valamivel gyorsabb tempóra váltottam hogy eltűnjek a környékről de addigra az utca végén már összeverődött a sok kis csapat... Ekkor kezdtem sejteni hogy remek napnak nézünk elébe. Egy roncs autó mellé húzódtam be, felmértem a terepet, a szívem egyre gyorsabban vert. Tudtam hogy itt viszont már kellemetlenebb helyzetbe kerülök... rohadt vihar..., de próbáltam tisztán gondolkodni és felmérni a lehetőségeimet. Két lehetőség tűnt logikusnak, vagyis igazából három de a harmadikat mellőzni szoktam, nem szeretném főbe lőni magam bár lehet jobban jártam volna. Jobb ötlet híján a hang irányába indultam meg, mindent amit csak lehetett fedezéknek használtam. Közben pedig lélekben próbáltam magam felkészíteni arra hogy lehet rohannom kell.
|
|
Raven
Szerepjátékok Istene
Mindenkit szeress, ne sokban bízz, Ne bánts senkit,
Posts: 1,319
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Raven on Oct 12, 2017 13:12:36 GMT 1
Indulnék. De Sam a vállamra teszi a kezét. Egy cuppanást érzek az arcomon. Nem pirulok el. Annyira. De mindenesetre felkelti a figyelmem a mondani valójára amit ezúttal nem csak meghalók de el is gondolkodok rajta.
-Csak még egy kicsit légy erős és türelmes, Edgarrért.-És igaza van mint mindig. A sátorban nem csak a nő ül mellette ott van egy ismeretlen férfi és ha jól sejtem valahol ott lesz a szőke banya is. Nem nagy a túlerő legalább is ránézésre. De nem tudhatjuk menyi fegyverük van. Legrosszabb esetben ez az a nő akivel engem összekevertek. Amilyen a szerencsém általában semmi kétség ő lesz az. Mivel úgy tűnt fontos személy lesz biztos nem egyedül vannak itt ketten és nem hinném hogy szívderítő és kedves találkozás lenne összefutni a testőreivel. Szegény Edgar rettentő kétségbeeséssel károg és visong. Meg fogunk menteni! Még nem tudom hogyan de nélküled nem megyünk sehová. Legalább is én semmikép.
Sam-re nézek, látom hogy a férfi is a szóba jöhető haditerven gondolkodik. Nálam nincs tűzfegyver csak Caroline dobó kése és a kardom ami ezúttal jóval effektívebb mint az első találkozásnál de így is jobb óvatosnak lenni. Sam-nél tudtommal csak egy pisztoly van náluk meg ugyan nem látok fegyvert de biztos hogy van. A saját szerencsétlenségemet ismerve pedig biztos hogy valamilyen durrogó lesz és nem kés amivel elbírnék.
Megint Sam-re nézek és halkan felteszem az ötezer dolláros kérdést.
-Van valami ötleted?- Remélem hogy van de dolgozok a sajátomon is. Megvárhatnánk az éjszakát az nekem kedvezne de… Mi van ha pont ebédre tervezték szegény Edgart. Nem a sötétség most nem jöhet szóba. Már kezdem bánni hogy eldobtam azt a pisztolyt mielőtt elszaladtam. Akárhogy töröm is a fejem nem jut eszembe semmi eddig kajáért öltem főleg. Általában magányos embereket és általában éjszaka mert a sötétség így elrejtet szem elől. De ez a helyzet most teljesen más és fogalmam sincs mit lehetne tenni. Nyilvánvaló hogy nem sétálhatok be a pallost lobogtatva ahogy eredetileg terveztem. Mert ha tűzfegyver van náluk mire egyet levágok már bennem van egy tár. Szóval hiába osztanék meg egy értelmes ötletet Sam-el ez nem igazán akarózik összejönni.
|
|
Zaranir
Lelkes fórumozó
Posts: 40
|
Post by Zaranir on Oct 15, 2017 20:11:15 GMT 1
Az ötezer dolláros kérdést reméli fizetheti lőszerben is, mert annyi pénze most nincs, de van egy válasza, ami nem válasz, de talán egy közönségkedvencét megér. Majd, bár nem érti minek, megsuttogja az ötletét.
-Először is, átfésüljük az egyik környező házat, ahol jól rá lehet látni a táborra. Egyrészt, mert ha onnan támadok, akkor el tudom őket hessegetni Edgar közeléből, amíg kimented. Ha fel kell adniuk a helyük, nem a madarat fogják vinni, hanem a létszükségletet. Na, meg visszalőnek rám. A másik ok, amiért a teljes házat átnézzük, mert ez lehet nekik is eszükbe jutott, tehát ott vagy a környező épületeken rejtőzködhet valaki, aki fedezné őket. Magasabbról jobban rá is lehet látni a környékre és amúgy védhetőbb is. Nincs időnk átnézni az egészet, csak az első pár szintet.
Emiatt nem is érti egyelőre, miért ott táboroznak. Ha Ravennek is megfelel, akkor elkezdik átfésülni az épület alsó pár szintjét, keresve az ablakot, ahonnan a legjobb a kilátás. Azt se bánná, ha a szobáját el tudná barikádolni rendesen.
-Amikor átnézzük, ne menj az ablakok közelébe. Ahonnan te kilátsz, onnan látnak téged is vissza. És nem feltétlen abból az irányból, amerre te is nézel. Ahol kell, kinézek én.
Sajnos teljesen nem tudja átfésülni az épületet, mert az órákba telne, de reméli, hogy azért nem támadják hátba. Majd meglátják, egyelőre csak tájékozódnak az esélyeikről.
|
|
Ben
Szerepjátékok Istene
"Supreme excellence consists in breaking the enemy's resistance without fighting."
Posts: 1,151
Elfoglaltság: Elfoglalt
|
Post by Ben on Oct 15, 2017 20:42:35 GMT 1
|
Pokoli szomszédok |
Lilith Sithole- Lilith
A horda csendes hörgések közepette indult meg, egyenesen az irányodba. A fedezékek mellett fokozott figyelmet kellett fordítanod a halk léptekre is. Egyetlen reccsenő faág, vagy roppanó üvegszilánk a vesztedet okozhatja. Elég egy hangos mozdulat, és fogsorok százai szakítják majd fel a torkodat. Szerencsére a sors ezúttal az oldaladra állt, és a sokadik fedezékedből végre egy esetleges kiútra bukkansz. Sarki, két emeletes ház egyetlen nyitott ablakkal a földszinten. Jól védhetőnek néz ki, a korábbi polgárlakásra legalábbis köröket ver. Előtte a fedezékek fokozatosan megritkultak, így úgy tűnik, hogy ez az egyetlen lehetőséged szabadulni a hordától. Mindent bele kell adnod a ház felé vezető sprintbe, ha épségben be akarsz jutni. Ügyességet, pontosságot és bátorságot egyszerre próbára tévő gondolat lesz, hiszen gyakorlatilag egy hordányi zombi számára feded fel magad. Ahogy futásnak eredsz a nyitott ablak felé, néhány agyatlan kiszakad a tömegből, és hangos hörgés kíséretében a nyomodba ered. Az egyik a többinél is gyorsabb volt, konkrétan az orra előtt csapod be az ablakot. Ő és társai még néhány percig kaparják a falakat, ablakokat, aztán szétszélednek. Néhányan csatlakoznak a rikácsolást kergető társaikhoz, többen azonban szétszélednek, és céltalan kóborlásba kezdenek. Ismét egyedül maradtál, melynek köszönhetően lehetőséged van átvizsgálni a házad. A tulajdonosai valószínűleg házon kívül tartózkodhattak a katasztrófa napján, ugyanis a port leszámítva makulátlan rend uralkodott a lakásban. Minden egyes könyv a helyén, az egyes készülékek áramtalanítva, kihúzva a konnektorból. A hűtő kiűrítve, egyedül néhány bontatlan konzervre lelsz a pulton. Ez a lakás még mindig hazavárja a tulajdonosait. Milyen irónikus, hogy pont akkor nyílt ki az ajtó, mikor erre a konklúzióra jutottál. Persze nem a tulajdonosok, ahhoz túl fiatalok. Ki lehet ez a két furcsa figura? És ami még fontosabb, milyen szándékkal érkeztek? |
|
Ben
Szerepjátékok Istene
"Supreme excellence consists in breaking the enemy's resistance without fighting."
Posts: 1,151
Elfoglaltság: Elfoglalt
|
Post by Ben on Oct 15, 2017 21:18:14 GMT 1
Az utca végén lévő kétemeletes családi ház második emeletéről tökéletes rálátás nyílna a táborra. Az omladozó épületből három utcára is remek a kilátás, így valószínűleg erre esik a csapat választása Ám mielőtt útnak indulhattatok volna, azt látjátok, hogy Edgar fogvatartói hirtelen pakolni kezdenek, és berohannak a hálózsákok mögötti létesítménybe. Tőletek nem messze hamarosan meglátjátok a sietségük okát is, még pedig egy horda agyatlan képében. A lények egyenesen Edgar korábbi helye felé veszik az irányt, feltehetőleg meghallották ahogy az állat korábban rikácsolt, és az vonzotta őket ide. A fekete bajkeverő már megint bajt zúdított a nyakatokba. Samuel valószínűleg már átkozza a piszok jó szívét, és fogadalmat tesz arról, hogy soha többet nem hagyja, hogy a nők két szép szeme befolyásolja őt a döntéseiben. Edgar „magánakciójának” azonban jó oldala is volt. Amíg a horda a közelben van, addig a gothok nem tudják elhagyni a menedéket, így nyertetek egy kis időt, amit az utca végi ház felfedezésével tölthettek. A zár rendkívül primitív volt, azonban nem emiatt kellett aggódnotok. Valaki már volt a házban. |
|
Lilith
Kezdő tollforgató
Posts: 4
|
Post by Lilith on Oct 15, 2017 21:28:23 GMT 1
Lassan, csendesen indult meg felém a horda de szerencsére nem vettek észre, bár nem sokon múlt. Nagyon odakellett figyelnem a lépteimre, szinte majdnem még a víz is levert ahogy óvatosan lépkedtem. Fedezékről fedezékre haladtam és végre jött az "Isteni áldás", megpillantottam egy ablakot, majd tekintettemmel körbejártam a ház felém eső részét, gyors átfutott az agyamon hogy az remek kiút lehet, ráadásul pár napig szállásnak is megteszi. Már külsőre is jobban néz ki mint az előző. Jobb híján ez is megteszi... mi tagadás csak vonzóbb mint az a sok éhes száj. Fedezék egyre kevesebb, de megpróbáltam a lehető legközelebb menni, aztán mikor az utolsó fedezéket is elértem, gyorsan körbenéztem és felmértem a helyzetet. A szívem ismét kalapálni kezdett, tudtam hogy mindent bele kell adnom ha ezt túl akarom élni, de tudtam minél többet időzök rajta, annál jobban csökkenek az esélyeim. Egy nagy levegőt vettem majd felpattantam és futni kezdtem. Hátra se mertem nézni csak rohantam és rohantam... arra próbáltam figyelni hogy ne bukjak fel semmiben.
Futás közben megütötte a fülem néhány trappoló zaj. Számítottam rá hogy észrevesznek és utánamerednek de egyre jobban távolodtak, kivétel egyet de ennek ellenére is csak az ablakra koncentráltam majd amint odaértem beugrottam és azonnal be is csaptam az ablakot és a földre zuhantam. Ameddig zörögtek a falon és az ablakon én csak ott feküdtem és kapkodtam levegő után. Jó formában vagyok de ez így hirtelen sok volt azért. Aztán pár perc után halkultak a zajok és szépen elballagtak. Én is végre rendesen kaptam levegőt szóval feltápászkodtam, és körbenéztem a szobában. Nem tudtam örüljek, vagy legyek szomorú mert úgy néz ki hogy vannak lakói ennek a kis pofás háznak. Sebesen előkaptam a táskámból a tomahawk-ot és szép csendben elindultam körbejárni az épületet. Ahogy megindultam pont akkor nyílt az ajtó és két fiatal idegen toppant be rajta. Bal kezem rögtön a pisztolytáskára helyeztem és kicsatoltam, hátha érkezik még velük valaki vagy esetleg ők rántanak fegyvert, de addig is megfelel a tomahawk.
- Csukjátok be az ajtót és ott álljatok meg, ne tegyetek hirtelen mozdulatot! - szóltam feléjük emelt hangon. Azért kiabálni csak nem akartam, nem örülnék ha visszatérne a sok agyatlan hús zabáló.
|
|
