Central Park

Samuel nem meg, hanem fel és nagyon mélyen fel lenne az az elsősegélycsomag ennek az uzsorásnak és annak még ennyire se örülne. Sajnos, elkövette azt a hibát, hogy túl nagy lelkesedéssel érdeklődött és, hogy őszinte legyen, ennyiért inkább szúrja tele a cérnacsévéket a tűvel, egye meg és fosson nonautentikus sünöket... De sajnos a sors akarata úgy hozta, hogy Samuel nem a középső ujjának feszítőgyakorlatával és pár választékosan trágár kifejezés lágyan lankás lejtésű letagolásával hagyja ott, hanem felfedezi, hogy szinte azonnal is szükség lehetne rá, ugyanis valami kifejezetten véres csapódik neki. Elhúzza a száját és első gondolata.
~Biztos nem lenne erre elég erre a szikszalag? Az csak pár dollár...~
Sajnos persze őt ennél jobban képezték. Majd jobban is megnézi a teremtést és kifejezetten nehezére esik zordságának burkában maradni. Azért sikerül lenyugodnia, mi lenne vele, ha minden nőnemű levenné a lábáról. Sajnos a hölgynek más okok miatt is várnia kell egy keveset, így Samuel csak a falnak támasztja, egyelőre ülve, bár ezzel csak jövőbeli munkáját nehezíti meg. Tudja, hogy kritikus a helyzete, de ebben is van már tapasztalata. Plusz egy halott, amirnek a felelősségét még csak viselnie sem kell... Ami pedig a kereskedőt illeti.
-Szerencsenapod van, találtam egy jelöltet, aki beszáll a költségekbe. Már, ha megéli. De ha nem, akkor már a dobozod se kell és nekem lesz egy jó napom az ivóban. -ránéz a hölgyre és a végét odaveti már csak a megrablójának- És fölöslegesen nem veszek semmit.
Kimérten számolja le a pénzt és nyújtja át. Nincs nehéz dolga úgy tenni, mintha nem érdekelné a nő élete, mert ez részben igaz, másrészt neki még senki nem biztosította, hogy amit mond, az igaz is lesz és hogy ennek a nőnek az egyébként gyönyörű testén túl van-e bármi felajánlani valója Samuel felé. Ha minden akadálymentesen megy és még ezek után is van még élet a másikban, akkor neki is lát az ellátásának.

BUM, BUM, BUM… A lövések hangján kívül semmit sem halok és nem is láttok semmit mivel szorosan összezárom a szemhéjaimat. Hogy miért csukom be a szemem lövöldözés közben? Nos, nem veszem túl nagy hasznát a szemeimnek és hátha így kisebb lesz a zaj.

Amikor kinyitom, a szemem látom, hogy a férfi összeesik a találomra intézet golyózápor viszont nem érintette a nőt, aki időben hasra vetette magát. Nem biztos, hogy van még golyó a tárban. Eldobom a pisztolyt és futni kezdek. Van egy kis előnyöm mire a nő kilép a cipőjéből de nem elég már kezdtem félni, hogy elkap mikor Edgar rávetette magát a magasból meglökte és csipkedte a nőt ahol csak érte én pedig végre tényleges előnyre teszek szert.

Sikerült. Ekkora előnyel, már biztosan lefutom, gondolom. De megérzem a fájdalmat az oldalamban, érzem, ahogy vér kezd folyni a sebből. A fenébe. Egy kés van, az oldalamban hiába fáj és vérzik nem állhatok meg futok tovább.

Egy idő múlva már nem észlelem, hogy követne, de biztosra kel mennem a Central parkban valószínűleg nem fog tudni követni, ha eddig követte is a nyomaimat. De hol van Edgar? Remélem semmi baja és csak biztos helyen vár rám vagy valahol nagyon magasan van fel lettem.

A karavánpihenő tele van zsoldosokkal és kereskedőkkel, akiket nem érdekel senki és semmi csak a pénz szinte fel sem tűnik nekik, hogy én is ott vagyok és vérzek. Pedig az égető érzésből a hátamon tudom a kabát szinte teljesen lecsúszott rólam. Most valahogy nem tud érdekelni ki, láthatja a tetoválást vagy bármi mást. Az sem hogy a fehér bőröm pillanatok alatt le fog majd égni. Egyre jobban szédülök a rossz látásom már szinte a nullával egyenlő bár ég a hátam, de rettenetesen fázok és a halásom is kezdem el veszteni már csak a vér dobolását hallom a fülemben, a seb a ami pár másodperce még lüktetett most szinte nem is érzem. Hát ez lenne a vége? Egy ilyen helyen? Egyedül? Vajon Edgar megtalálja, majd a holtestem jól lakik majd belőle? Vajon találkozom a bátyámmal egy másik helyen, ha ennek vége? Vagy nincs is másik, hej?

Meg akarok kapaszkodni valamiben, de már késő, elájulok telibe fejelve valamit.

Samuel lenyugodva elemzi ki a helyzetet. Ő sem venné fel valaki halálát, ha nem jutna belőle számára haszon. Ellenben esze ágában sincs közösködni tovább ezzel az alakkal, érdemeinek vámszedője csak is maga.
-Emiatt magának nem kell aggódnia, leszek kedves át is venni ezen tartozását.
Morogva rászámolja a maradékot. Első ló, akire fogad, vele égetheti meg a legjobban a kezét. Ha ezek után is beengedik a sátorba, akkor ott áll neki az ellátásnak, figyelmesen vezetve, hogy mit pazarolt még el a kezelésre. Nem is lepődik meg a maga óvatosságán, még alkohollal is fertőtlenít. Ezzel fel is oldotta annak az anomáliáját, hogy miért jár mindig pálinkával, amikor első köre a kocsmába vezet. A kést kimenti, eltörölgeti és azzal a mozdulattal bele is vágja a táskájába, ahogy a nő zsebeit is átvizsgálja bármi érdemiért. Nem biztos, hogy el is veszi. A munka végeztével, pedig igényes főzési feladatba kezd, vagyis egyszerűen a legközelebbi tűz oldalába beleállítja kicsit döntve a konzervjét, melynek a tetejét félig felnyitja. Rövid idő múlva vastag vizes ronggyal menti ki és hagyja hűlni. Raven arra kelhet, hogy a férfi mellette ül, figyelme egyenesen őrá vetül, egy véres ronggyal a vállán, megtörölt kezével pedig a cérnát fűzi vissza a csévébe. Mellette egy konzervből fehér lanyhuló gőz száll.
-A jó hírem az, hogy nem haltál meg. A rossz ugyanez. Egyelőre ennyit elég tudnod. Igyál.
Samuel megkínálja vízzel.
-Van konzerv és konzerv, valamint ezen túl, neked túl drága dolgok. Az előbbi kettő egyikét fontolnám meg a helyedben. De még forró.

Sajnálattal veszi, hogy még mindig nem vevő senki sem a kriptahumorára. Nem is feltétlen nekik szól.
-Azért, ha lehet, levegőt is vegyél.
Ajánlja fel a maga modorában. Mindent eltussant a vérveszteségnek és a könnyekről is úgy tesz, mintha észre se venné. Mindketten jobban járnak így. Szerény érdeklődést vél kiolvasni a másik tekintetéből, így el is érkezettnek véli az idejét arra, hogy még pár információval megterhelje. Hangtónusából kioldja azt a mérsékelt távolságtartást, amit tervezett, érzete szerint többet árt, mint amennyit használ. Ha eddig nem tette volna meg magának, akkor Samuel teríti a hátára a kabátot.
-Nyugalom, nem foglak bántani, orvos vagyok. Pár órával ezelőtt érkeztél a Central Parkba, félholt állapotban, majd eszméleted is vesztetted. Ételt és vizet azért kapsz, hogy ne vésszen kárba a kezelés. Tudom, hogy még nem tudod kifizetni.
Igazából a konzervet magának főzte ki, de ezt a mellékes információt fölöslegesnek minősítette. Figyelmét leköti, hogy kivizsgálja, sikerült-e megértenie az elhangzottakat és, hogy ez mennyire esik nehezére. Persze ennyivel még nem tudta le.
-Gyors vizsgálat, pár egyszerű kérdés, miközben kövesd szemmel az ujjam. Sor vért vesztettél, ilyenkor kötelező megvizsgálni, járt-e agykárosodással.
Majd jobbra és balra vezeti lassan az ujját, miközben kékségeivel szemléli, milyen gyorsan tud reagálni Raven szeme a változásokra.
-Mi a neved? És, ha eszedbe jut, honnan érkeztél ide?
Kifejezetten egyszerű kérdések, melyeket Samuel csak fél füllel figyel. Nem feltétlen a válaszra kíváncsi, hanem arra, hogy tud-e emlékezni, milyen gördülékenyen formálja a szavakat.

Újabb percekig élvezi a nő kitüntetett figyelmét. Jó jelnek tudja be, hogy Raven még érdeklődik az élet szépségei iránt. Agyérgörcsöt tud azoktól kapni, akik csak rinyálni tudnak, hogy miért kellett visszasegíteni őket erre a kegyetlen, nyomorúságos világra. Erre szedi a pénzt, veszi a kenyeret.

Észrevette, hogy a víztisztítón túli népség eléggé bizalmatlan és... nincs szebb szó erre, furcsa. Talán azért, mert ott mindenki megszokta, hogy ő az rezidens összefércelőember. Itt nincs meg ez a közös tapasztalat. És még nem nyomták le annyira az igényeit, ez a sátor megfelelően otthonos a számára és reméli, hogy Raven is, ha kimeri a szárnyait bontogatni, jól érzi magát benne. A jóhangulat semmibe nem kerül.
-Üdvözöllek Raven, én Samuel vagyok. Edgar, bárki is legyen, nem volt veled, egyedül érkeztél a táborba és később sem jelentkezett érted. De úgy látom, komolyabb elmekárosodásod nincsen.
Így az ujjgyakorlatnak véget is vethet. A kérdés jogos, bár lassan kezdi unni, hogy csak nézegetik egymást. Más helyzetben ennyi szemezés után már egy szoba paplanjai között folytatnák egymás megismerését... de ebben a helyzetben erről szó sincs. Rá is jön, hogy az első betegén lehúzni az egész pluszköltségét nem korrekt, így, nem tagadott szimpátiája okán marad annál, amit kérni szokott.
-Tudom, hogy nincs pénzed. Aki eszméletét veszti, azt gyorsan megszabadítják az értékeitől, mielőtt idekerül. Általában úgy szoktam ezt rendezni, hogy legközelebb, ha megtalálsz valahol, akkor adsz valami ajándékot. Valaki egy üveg whiskeyt, mások leszámolt lőszert adnak, de a pisztolyomat is egy hálálkodóm adta. A víztisztítónál, amikor dolgoztam, még néha csapatokat is küldtek ki, ha például kötszerből hiány akadt. Mert mindenki érdeke, hogy legyen és az orvosokkal mindig jó jóban lenni.
Kicsit fényezi magát, így az elengedhetetlen büszkén sármos mosolyát is megvillogtatja.
-De ezzel talán eltértem a témától. A lényeg, hogy a fizetség miatt egyelőre ne fájjon a fejed. Szerintem könnyen lesz még egy-két lehetőséged, csak tartsd fejben, hogy a dokinak is kell néha ennie. Annak külön örülök, ha orvosi dolgokat hozol, sosem lehet belőle túl sok.
A halovány mosolyt látva felcsillan a szeme és a reménye egy megkockáztatottan barátságos beszélgetésnek, pajkosan meg is jegyzi ezt a felfedezését.
-Ha az a boldogság kis szeletének a jele volt az arcod szélénél, akkor már megnyugszom, hogy nagy baj nem lehet. Viszont, sajnálom elrontani a kedved, de még egy dolgot említenem kell... Nos, ez a tárgy nem feltétlen a tiéd, de magaddal hoztad. Legalább is úgy gondolom, nem a tiéd, aztán javíts ki.
Egy pillantást vet a táskájára majd a pengéjénél fogva felmutatja azt a szúrótárgyat, amit Ravenből vett ki. Annyira nem őrült meg, hogy a kezébe is adja. Még nem.
-Eleinte az volt az ötletem, hogy ezt veszem el fizetségnek, de javít a túlélési esélyeiden, ha nálad van. Persze, csak akkor adom át, ha megígéred, nem az lesz az első dolgod, hogy elvágd vele a torkom, na meg persze, ha szükséged van rá. Ha úgy érzed, hogy enélkül is elboldogulsz, akkor örömmel elfogadom és a kettőnk ügye egyelőre rendezve van, hagylak pihenni.
~Az a jó szíved visz a sírba téged. Ja, meg hogy néha a tököddel gondolkodsz.~

~Csak az útjában volt. Végül is, legalább egy kreatív megfogalmazás.~
Gondolatban kalapot emel a válaszra, mely talán leolvasható róla. Sajnos orvosi humorral kénytelen lesz rontani ezen.
-Azért remélem a jövőben maradsz a fegyverszerzés hagyományos módszereinél.
Ezt a hagyományt kénytelen is megtörni és, amint a fegyver átkerül hozzá, búcsúzót venni Raventől. Sam gyakran vádolható az idealizmusával, de azért nem merül el mindig ezen naiv világképében. Túl gyakori és túl fájdalmas, amikor visszaráncigálják a valóságba. Mindenre kell egy alkalom, egy eszköz és az, hogy megérje megkockáztatni. Ravennek eddig volt alkalom, kockázata szinte semmi, haszon pedig magas, de nem volt eszköze rá. Ennyi választotta el a férfi megölésétől, meg a szándék. De az pont, amit a férfi nem láthat. Amint hozzá kerül a penge, az előbbi mindhárom meglesz neki, így Sam bármennyire is hinni akar a szavaknak, nem teheti. Hisz ezen színjáték, melyet az átadás köré ejtett meg, nem bír semmi kötő súllyal, egy hangulat, mely elmúlik.
-Ez esetben feküdd ki magad, rád fér. Időszakosan lehet benézek, ha hiányolnál.
Hátára is veszi táskáját, majd a kijárat felé veszi útját, mikor megszólítják. A válasz meglepi, de pár lépéssel meg is közelíti a nőt. Nem érti, hogy ez most miként áll össze, de ha Raven azt tervezi, amire a viselkedése utal, akkor lehet ebből a pár órából napok lesznek.
-Ha most megpróbálsz felállni, kiszakadhat a sebed, még több vért veszthetsz. Amibe könnyedén belehalhatsz.
Mivel érzi, hogy ez tárgyalási helyzetnek bár mérvadóan racionális, de Raven jelenleg nem az, így egy kicsit megtoldja.
-Ha szeretnéd, maradok, jó? De pihenned kell, még mindig csak egy kevéssel vagy ezen a világon, mint a túlsón.
Ezzel fél kézzel ki is bújik táskájából, a másikra lazán leengedi, majd közeledve vissza is teszi a megszokott helyére.
-Persze akkor a fegyvert megint el kell vegyem, nem engedhetem, hogy ezt a rengeteg további beteget veszélyeztesd.
Próbál egy kis humorral elfojtani azt, ami a tényleges ok, bár Raven is rájöhet. Ha ez sem válna be és Raven tovább erőlteti azt, hogy felálljon, akkor Samuel lesz kénytelen megállítani. Mert, ha a felülés fájdalma nem lökte egyből vissza, a lábra állás és a friss seb megterhelésétől és esetleges felszakadásától -főleg, hogy azzal sikeresen le is nullázza eddigi munkásságát orvosának- újra pár kényszeralvásos órára vezetheti. Így Samuel, kissé felindulásól, kissé kényszerből el is engedi a csomagját, félkézzel hárítva egy esetleges támadás, hüvelyujjával a fegyver markolatára fogva, kezével pedig fegyvertartó kezét lefogva, de nem leszorítva. Ahol ellenben érezheti a férfi erejét, kénytelen ráfogni és alulról megemelni az oldalát, nehogy a sebet terhelje le. Összességében átölelvén őt, amin sajnos ront az, hogy Sam egy fejjel magasabb nála, melyet neki kell elkompenzálnia térdeinek hajlításával.
-Ez a póz számomra nagyon kényelmetlen, így ha leszel olyan imádnivaló és nem öleted meg magad, akkor megígérem, melletted leszek, amíg fel nem épülsz. Esetleg Edgarnak is utánakérdezek.
Hangja meglepően halk és barátságos, szívverése heves, melyet Raven tisztán érezhet. Még jó, hogy aggódik miatta.
-Ha benne vagy, kezdd azzal, hogy elengeded a kést és akkor visszasegítelek az ágyra. De nem fogod tudni Edgart megtalálni, ha belehalsz. És akkor se lesz a késedre szükséged.

Samuel értékeli Raven változatos próbálkozásait arra, hogy ne az élők sorában legyen számontartva. A kést átvéve enyhe ívvel hátraejti és így már mindkét kezét arra tudja felhasználni, hogy Ravent óvatosan visszaemelje az ágyra. Raven ezutáni reakciói amennyire imádnivaló az emberi oldalának, annyira aggasztó orvosi szempontból. Egyelőre képes mind a kettőt a súlya szerint kezelni, tehát az esze kezd a helyén lenni. Egyelőre Raven rezisztensen viselkedik minden fájdalomra, viszont ezzel megfeszíti a sebét. Eddig fel se tűnt Samuel számára, hogy a nő mennyire magas fájdalomtűréssel bír. Mellékes, egyelőre a természetes jelzései figyelmen kívül hagyásával csak magának árt. Így a vöröslő gombócot kénytelen lesz kibontani, ami könnyebbé válik, mivel megkezdeményezik a tárgyalást arról a könyvről. Meg is keresi a nő táskáját hova dobták le és nem lesz nehéz dolga megtalálni. És, ha már kézre esik, akkor a másik kést is felveszi a földről, majd belepottyantja a nő táskájába.
-A grimmesés? Van valami még itt, de gondolom a grimmesés.
Egy pokrócot is feláldoztat arra, hogy majd Ravenre terítse.
-Nos, a grimmeséknek ára van. Először is bújj ki, hogy eltörölgethessem a sebed, mivel a begubózással sokat terheled, annak ellenére, hogy megmondtam, ne tedd. Ha egyfolytában mocorogsz, nem tud begyógyulni. Amikor már nem vérzel össze mindent, akkor kapsz mesekönyvet és takarót is, amin nem fog átfújni a szél.
Fél kézzel biztatóan simogatja Raven hátát, alkudozása barátságosan kérlelő. Azt nem akarja megemlíteni, hogy az alkoholos sebtörlés Raven elkövetkező jövőjének legutáltabb pillanatai között lesz. Már ha beleegyezik, ebben az esetben Samuel megjegyzi, hogy ez kicsit fájni fog.