A pokol
Közzétéve: Jul 26, 2021 12:14:04 GMT 1
Post by Ben on Jul 26, 2021 12:14:04 GMT 1
Szavaid hallatán végigsimít a hajadon, mintha az általa megnevezett állat lennél.
- Gyertek vissza érte tíz perc múlva, addig eltakarodom.
Aztán egyenesen hozzád intézi a szavait.
- Ül! - adta ki a parancsot és csak miután eleget tettél neki és a többiek is elmentek, folytatta - Nem akarom, hogy a távollétem alatt elfeledkezz arról, hogy mi vagy. - a kezét összeszorította a hajadon és egy fix pozícióban tartotta a fejét a monológja végéig. - Rád is vonatkozott, hogy úgy akarlak visszakapni, ahogy itt hagytalak. Ha elmersz kényelmesedni vagy úgy gondolni, hogy egyenértékű vagy egy emberrel akkor az összes éjszakát egy szűk dobozba zárva fogod tölteni, értve vagy? Nem barátnősködni mész, hanem gyógyulni. Ha azt mondják, hogy tisztára nyalod padlót vagy a Keller lány csizmáját, úgy teszel. Ha felkínálják, hogy ülj közéjük vagy kényelmes ágyon aludj, megköszönöd a lehetőséget -ekkor elkezdte a karjával úgy rángatni a hajad, mintha csóválnád a fejed - de nem élsz vele. Nem eszel feleslegesen és úgy teszel majd, mintha ott sem lennél, ha nincs rád szükség. Világosan beszéltem?
Megvárta a válaszodat, aztán elengedte a hajad és arra utasított, hogy maradj ahol vagy. A konyhába ment és bekapcsolta a gáztűzhelyet, majd magára zárta az ajtót. Hallottad, hogy a táskájában matat, aztán pedig percekig csend és végül kitárul az ajtó. A férfi kezében egy vörösen izzó bilogvas volt, ám mire felismerted az eszköz már találkozott is a válladdal, beleégetve egy M betűt. Megcímzett, mint egy marhát, de lelkileg ez ebben jóval kevésbé fájt, mint testileg. Valószínűleg hetekig fog fájni, hólyagos lesz és a jobb oldaladon aludni sem fogsz tudni majd. Meg sem várta a választ, végignézte ahogy ordítasz fájdalmadban, majd leguggolt hozzád és miután kiszabadította az arcodba hulló tincseket, nyomott egy puszit a homlokodra.
- Tartsd magad ahhoz, amit mondtam.
Nem magyarázta meg, hogy miért jelölt meg téged hirtelen, de a tekintetéből ítélve nem is ítélte azt fontosna. A tulajdona vagy és azt csinál veled, amit akar, nem kell az engedélyed, ahogy magyarázatra sem szorulnak a cselekedetei. Ezt követően ott is hagyott téged, az ajtót pedig bezárta maga mögött és kettesben maradtál a fájdalmaiddal. Egészen a vemhesek érkezéséig.
- Gyertek vissza érte tíz perc múlva, addig eltakarodom.
Aztán egyenesen hozzád intézi a szavait.
- Ül! - adta ki a parancsot és csak miután eleget tettél neki és a többiek is elmentek, folytatta - Nem akarom, hogy a távollétem alatt elfeledkezz arról, hogy mi vagy. - a kezét összeszorította a hajadon és egy fix pozícióban tartotta a fejét a monológja végéig. - Rád is vonatkozott, hogy úgy akarlak visszakapni, ahogy itt hagytalak. Ha elmersz kényelmesedni vagy úgy gondolni, hogy egyenértékű vagy egy emberrel akkor az összes éjszakát egy szűk dobozba zárva fogod tölteni, értve vagy? Nem barátnősködni mész, hanem gyógyulni. Ha azt mondják, hogy tisztára nyalod padlót vagy a Keller lány csizmáját, úgy teszel. Ha felkínálják, hogy ülj közéjük vagy kényelmes ágyon aludj, megköszönöd a lehetőséget -ekkor elkezdte a karjával úgy rángatni a hajad, mintha csóválnád a fejed - de nem élsz vele. Nem eszel feleslegesen és úgy teszel majd, mintha ott sem lennél, ha nincs rád szükség. Világosan beszéltem?
Megvárta a válaszodat, aztán elengedte a hajad és arra utasított, hogy maradj ahol vagy. A konyhába ment és bekapcsolta a gáztűzhelyet, majd magára zárta az ajtót. Hallottad, hogy a táskájában matat, aztán pedig percekig csend és végül kitárul az ajtó. A férfi kezében egy vörösen izzó bilogvas volt, ám mire felismerted az eszköz már találkozott is a válladdal, beleégetve egy M betűt. Megcímzett, mint egy marhát, de lelkileg ez ebben jóval kevésbé fájt, mint testileg. Valószínűleg hetekig fog fájni, hólyagos lesz és a jobb oldaladon aludni sem fogsz tudni majd. Meg sem várta a választ, végignézte ahogy ordítasz fájdalmadban, majd leguggolt hozzád és miután kiszabadította az arcodba hulló tincseket, nyomott egy puszit a homlokodra.
- Tartsd magad ahhoz, amit mondtam.
Nem magyarázta meg, hogy miért jelölt meg téged hirtelen, de a tekintetéből ítélve nem is ítélte azt fontosna. A tulajdona vagy és azt csinál veled, amit akar, nem kell az engedélyed, ahogy magyarázatra sem szorulnak a cselekedetei. Ezt követően ott is hagyott téged, az ajtót pedig bezárta maga mögött és kettesben maradtál a fájdalmaiddal. Egészen a vemhesek érkezéséig.
***
Ugyanaz a két őr jött érted, akik a fejeket is hozták, azonban a legnagyobb meglepetésedre nem vittek magukkal. Az egyik rögtön azzal kezdi, hogy leordítja a fejedet.
- Mi ez a rendetlenség? - ordítja a fejekre mutatva - És amúgy is, hogy néz ki ez a nyomorult lakás? Így hagyja itt Marcus a hotelt?
Hozzádvágott egy szivacsot és egy rongyot, majd a társával röhögve végignézték ahogy takarítasz, időnként még szemeteltek is vagy pedig kiborították azt, amit már megcsináltál.
- Van egy rossz hírem, a gazdasszony épp kint motorozik, szóval nem tudlak odavinni hozzá.
Úgy csinált, mintha szomorú lenne, még egy képzeletbeli könnycseppet is letörölt az arcáról.
- Ugyanakkor, semmi kedvem babusgatni a képed, simabőrű. Úgy hallottam, hogy félsz a sötét, szűk helyekről. Nagyon helyes.
Ekkor megragadott téged és ugyanabba a szekrénybe vitt, ahová korábban a gazdád zárt az éjszakára. Bilincsekkel megkötözött, azonban a szádat nem takarta el. Hallgatta a könyörgésed, egészen addig amíg szórakoztatónak találta aztán rádvágta az ajtót.
- Mi ez a rendetlenség? - ordítja a fejekre mutatva - És amúgy is, hogy néz ki ez a nyomorult lakás? Így hagyja itt Marcus a hotelt?
Hozzádvágott egy szivacsot és egy rongyot, majd a társával röhögve végignézték ahogy takarítasz, időnként még szemeteltek is vagy pedig kiborították azt, amit már megcsináltál.
- Van egy rossz hírem, a gazdasszony épp kint motorozik, szóval nem tudlak odavinni hozzá.
Úgy csinált, mintha szomorú lenne, még egy képzeletbeli könnycseppet is letörölt az arcáról.
- Ugyanakkor, semmi kedvem babusgatni a képed, simabőrű. Úgy hallottam, hogy félsz a sötét, szűk helyekről. Nagyon helyes.
Ekkor megragadott téged és ugyanabba a szekrénybe vitt, ahová korábban a gazdád zárt az éjszakára. Bilincsekkel megkötözött, azonban a szádat nem takarta el. Hallgatta a könyörgésed, egészen addig amíg szórakoztatónak találta aztán rádvágta az ajtót.
***
Fogalmad sincs, hogy mennyi idő telt el a szekrényben, a pánikroham túlságosan elvonta a figyelmed, azonban órák múlva egy gyors,hangos kopogásra leszel figyelmes. Amanda csizmái. Szélsebesen nyitja ki a szekrényt és szedi le rólad a bilincseket, majd óvatosan magához ölel.
- Úristen, ki tette ezt veled? - Kérdezte aggódva - Amint mondták, hogy átvertek téged és itt vagy azonnal jöttem... Én, én nagyon sajnálom, hogy hagytam, hogy elmenj azzal a férfivel.
Ekkor a kezébe emelt téged és egy pillanatra ráhelyezett az ágyra. A szoba végében megpillantottad a vemheseket, akik ezt tették veled. Manda nemes egyszerűséggel úgy csinált, mintha épp elhagyná a szobát, azonban az ajtófélfához érve lehajolt a csizmájához és az abba rejtett kést az egyik nyakába vágta, a másikat pedig a fegyverével lelőtte. A még vérzőhöz így szólt.
- Pontosam tudom, hogy ti voltatok. Ne izguljatok, apa sem fog keresni titeket.
Azzal ismét felemelt és a karjaiban tartva vitt vissza a lakásra.
- Minden rendben lesz, nem adlak vissza neki - utalt itt Marcusra - Kitalálunk valamit.
A korábban említett kanapéra helyezett téged le, viszont a szavai egyáltalán nem nyugtattak meg. Még ott égtek a fejedben a gazdád szavai és az, amit pár órája, búcsúzóul mondott.
- Úristen, ki tette ezt veled? - Kérdezte aggódva - Amint mondták, hogy átvertek téged és itt vagy azonnal jöttem... Én, én nagyon sajnálom, hogy hagytam, hogy elmenj azzal a férfivel.
Ekkor a kezébe emelt téged és egy pillanatra ráhelyezett az ágyra. A szoba végében megpillantottad a vemheseket, akik ezt tették veled. Manda nemes egyszerűséggel úgy csinált, mintha épp elhagyná a szobát, azonban az ajtófélfához érve lehajolt a csizmájához és az abba rejtett kést az egyik nyakába vágta, a másikat pedig a fegyverével lelőtte. A még vérzőhöz így szólt.
- Pontosam tudom, hogy ti voltatok. Ne izguljatok, apa sem fog keresni titeket.
Azzal ismét felemelt és a karjaiban tartva vitt vissza a lakásra.
- Minden rendben lesz, nem adlak vissza neki - utalt itt Marcusra - Kitalálunk valamit.
A korábban említett kanapéra helyezett téged le, viszont a szavai egyáltalán nem nyugtattak meg. Még ott égtek a fejedben a gazdád szavai és az, amit pár órája, búcsúzóul mondott.
