Deleted
Törölt felhasználó
Posts: 0
Utoljára online: Nov 23, 2024 20:46:35 GMT 1
Nov 23, 2024 20:46:35 GMT 1
|
A pokol
Közzétéve: May 14, 2017 18:09:54 GMT 1
Post by Deleted on May 14, 2017 18:09:54 GMT 1
-Ember... -morogtam magamban. Nagyon nem volt kedvem egy ilyen tárgyalást lerendezni... De volt más választásom? Hát nem... Naszóval...
-Logan. Te mit gondolsz a dologról? -kérdeztem Logant. Evégre az ő árujáról beszélünk... Megvártam, míg válaszol, majd odaszóltam a fosztogatónak:
-Mint már mondtam, mi is Nepal Citybe tartunk. Én nekem feladatom van ott. Egy ismeretlen ember küldött engem oda. Többet nem nagyon mondhatnék... -majd eszembe jutott valami.
-Felismerik ezt a jelet? -majd óvatosan odatartottam a karomat a fosztogatónak, amelyiken a jel volt.
|
|
Ben
Szerepjátékok Istene
"Supreme excellence consists in breaking the enemy's resistance without fighting."
Posts: 1,151 
Elfoglaltság: Elfoglalt
|
A pokol
Közzétéve: May 23, 2017 13:26:12 GMT 1
Post by Ben on May 23, 2017 13:26:12 GMT 1
|
Két kakas, egy szemétdomb |
Amad - @lee Nathaniel- Mocsok
/A következőt mindketten Nepal City-be írjátok/ Varjúszemű örömében úgy tapsolt, akár egy kisgyerek. Örvendezve, és és éljenező hangot hallatva. - Ne EZ az ember megéri a pénzét! Natanielra mutatott, aztán még vagy négyszer összeütötte a tenyerét, alig észrevehetően még egyhelyben táncra hasonlító mozdulatokat is imitálni kezdett. Ha egy rajzfilmből szabadult volna, akkor valószínűleg villodzó dollárjelek lennének a szemei helyén. Azonban amikor Lee megmutatta a kezén lévő, még frissen elkészített tetoválást, rögtön lehervadt a férfi arcáról a vigyor. - Igen, nagyon jól ismerem a kitaszított Black fiú címerállatát. Én a maga helyében nem mutogatnám túl sűrűn ezt a tetoválást, az esetek kilencven százalékában az egyik fél halálával jár. A válasz után rögtön témát váltott. - Szóval Nepal Citybe mennétek, he? Ám legyen, mindenkinek meg van az ára. Az enyém a rakomány... hmm, hetven... nem is, nyolcvan százalékát kérném a megmaradt rakománynak. - MENNYIT? MÁR ÍGY IS A CSŐD SZÉLÉN ÁLLOK! - Rendben van, nem erőszak. - Nathanielra pillantott - Lője le. Azonban amint a férfi felemelte a fegyverét, rögtön intett, hogy egyelőre még várjon. - Száz, vagy nyolcvan százalék. Én a maga helyében átgondolnám. Logan felmordult, aztán rábólintott. - Rohadék. - Zene füleimnek. Jóuram - a zsoldosra nézett - Hozzon ezeknek a szerencsétleneknek egy védőruhát, és felügyelje, ahogy átpakolják a rakományt. ***
Varjúszemű addig nem engedte ki sem Logant, sem Amadot, míg az eső alább nem hagyott. Ekkor valami védőfóliával letakarta a szarvast, így az nagyon lassan ugyan, de tudott haladni az esőben. A vezető valami oknál fogva közel tartotta magához a tetoválásos férfit, mindig kapott valami munkát, látszólag nyugtalanította az újonnan tett felfedezés. Többet tudott, mint amennyit elmondott, ez biztos. Talán ha úgy hozza a helyzet, hogy személyesen is tudtok beszélgetni, akkor többet elmond majd. ***
A nap első sugaraival elállt az eső, és egy magasabb emelkedő után már megpillanthattátok Nepal City városát. A létesítményről szóló történetek igaznak bizonyultak. Vastag, vaskok falak, járőrök, és lövegtornyok védelmezték a bent lakókat. Karavánok hosszú, ám rendezett sora ácsorgott két és fél méter magas kapuk előtt. Még a savaseső sem tudta megbénítani a város kereskedelmét, nem ti voltatok az egyetlenek, akik ponyvákat hajtogattak össze, és igásállatokat nyugtattak.
A forgalmat egy J.H monogrammú biztonsági őr terelte.
- Bemehet!
Felelte, miután hosszasan átvizsgálta az előttetek lévő karavánt. Most ti voltatok soron. Először Nathaniel Blackhez lépett oda a férfi.
- Jegyzőkönyvbe kell vennem a fegyvereit. - Mogorván még hozzátolt egy mondatot. - Az összeset.
Utána Amadnak és Logannek adott utasításokat.
- Maguk ketten, pakolják le az árukat, ismerik a szabályokat, mindent át kell vizsgálnunk, azok a rohadt vemhesek bárhol képesek elrejtőzni.
Az őr rendkívül sokat hümmögött, aztán végül kinyögte, hogy mi böki a csőrét.
- A szokásosnál kétszer nagyobb csomaggal érkeztél, Varjúszemű. Nem mintha bármi közöm lenne hozzá, DE ha valami lopott, és a gazdája a város falain belül fogja őket visszakövetelni, akkor páros lábbal hajítalak ki, vele együtt.
- Emiatt nem kell aggódnia.
Az őr átnyújtott valamilyen papírt, amit a karavánvezető aláírt.
- Ismered a dörgést, madárka. Mutasd a szerződést, és bemehetsz.
A farzsebéből előhúzott valami tépett, gyűrött papírt, és a férfi kezébe nyomta, mire az elégedetten biccentett.
- Mindig öröm önnel üzletelni.
A kapuk kitárultak előtted, és máris belátást nyertetek a poszt-apokaliptikus metropolisba. Az utcán az illatok úgy keveredtek, mint valami ínyenc étteremben. Valahol az állatok tocsogtak a zsírban, másutt leveseket és tésztaféléket szolgáltak fel a jónépnek. De fegyver, és páncélkereskedőkből sem volt hiány. Minden harmadik standra jutott legalább egy, aki valamilyen önvédelmi holmit árusított. A férfi elfoglalta a szokásos helyet, ahol árulni szokott. Leugrott a szekeréről, ledobott három ládát a szekeréről Amad lába elé, aztán integetni kezdett.
- Itt van a részetek a megállapodásunkból. Egyikőtöket sem akarom látni a karavánom közelében, ez kifejezetten igaz rád, meg a tetoválásodra. Rosszat teszel az üzletnek.
Majd odafordult Natanielhoz.
- Öcsém, ilyen jó kísérétem bizisten nem volt még.
A kezedbe nyomott egy köteg pénzt, és öt tárat.
- Azt hiszem már túl vagy fizetve.
Neked is legalább olyan éréketlenül integetett, mint azoknak, akiket lehúzott. Meg sem várva a válaszodat, elkezdte szétteríteni az áruit, aztán enni adott a szarvasának.
Nathaniel:
Sikeresen elérted Nepal City-t, azonban teljesen elveszettnek érezted magad. A város hatalmas volt, fogalmad sem volt, hogy merre kezdj el keresgélni. Egy fekete bőrű, szakadt ruhás kisgyerek rángatta meg a ruhádat. Úgy bűzlött, mintha egy istállóban aludt volna, és a külsejéből ítélve feltehetőleg így is volt.
- El tetszett tévedni uram? Tíz Nepal Dollárért elvezetem bárhová, úgy ismerem ezt a várost, mint a tenyeremet. Nálam jobban senki sem ismeri a kerülőket, rövidítéseket. Szánjon meg egy éhező gyereket, és nem bánja meg, garantálom!
Amad:
Logan nem kicsit dühös volt. Többször belerúgott az egyik épület sarkába, és legalább ennyiszer földhöz csapta az árukat tartalmazó ládákat.
- Ennél a helyzetnél még a halál is sokkal jobb alternatíva lett volna!
Szajkózta körbe-körbe körbe, majd végül odament hozzád.
- Nézd, bármennyire is szeretnélek, nem tudlak kifizetni. Pénzzel nem, viszont... odaadhatom ezt.
A saját szerződését nyomta a kezedbe. Fél éve kötötte Nepal City-vel.
- Ha felmutatod ezt a papírt, akkor annyiszor léphetsz be a városba bérmentve, akárhányszor csak akarsz. Mi azt hiszem kénytelenek leszünk letelepedni itt egy darabig, mert nem maradt semmink sem. Jó utat.
Felelte, utána a kezét nyújtotta feléd. Amikor letekintettél a sajátodra, akkor eszedbe jutott, hogy miért is vagy itt. Az utad három felé ágazott, követheted a megbízód utasításait, megpróbálkozhatsz a Varjúszemű kikérdezésével, de megpróbálhatsz Loganékkal tartani.
|
|
Ben
Szerepjátékok Istene
"Supreme excellence consists in breaking the enemy's resistance without fighting."
Posts: 1,151
Elfoglaltság: Elfoglalt
|
A pokol
Közzétéve: Oct 30, 2017 17:32:48 GMT 1
Post by Ben on Oct 30, 2017 17:32:48 GMT 1
A tomboló vihar és a savaseső nem tesz jót az emberi bőrnek, ráadásul sötétedett, így kénytelen voltál fedezékbe húzódni. Mégha a fedezékként szolgáló hely nem volt más, mint a település, amit úgy ismernek: Pokol. A vemhesek településére ritkán teszi be átlagember a lábát, azok jönnek ide, akik elkapták a fertőzést. Itt várják a halált, az átalakulást, vagy vetnek véget az életüknek. Afféle karantén, ahova mindenki önként vonul. A pokolban ugyanis MINDEN vemhest szívesen látnak. Talán épp ezért olyan baljós a környék, gettóházak és megvető pillantások kísérik az áthaladásod. Feketés bőrfoltoktól a már szinte végső stádiumban lévő vemhesekig mindenki környékezi az utad. A megvető pillantások egyben meggyötörtek is voltak. A lakosok minden este úgy fekszenek le, hogy reggelre agyatlan élőholtként végzik. Sőt, igazából bármelyik pillanat az utolsó lehet számukra. Persze van, aki megtanulta kihozni ebből a legjobbat, de a legtöbb ember magába fordult és egyedül, vagy a családjával éli mindennapjait. Az egyetlen hely, ahol talán kevésbé gyűlölnek, azok a fogadók. Ráadásul egy fekhelyre is szükséged lesz, amit máshol nehezen találsz. A legközelebbi ilyen bár a Kék Hold. Megőrizte a világvége előtti nevét, és pozícióját. A türkizben világító „Open 0-24” LED jelzi, hogy jelenleg is nyitva vannak. Dohány és fű szag árad bentről, valamit részeg iszákosok kurjantásai. Amint kitárod az ajtót, a helyzet csak rosszabbodik. Többen megbámulnak, füttyögnek feléd. Valami cingár, félszemű pedig szagolgatja utánad a levegőt. De legalább a zene kellemes volt. Az ittlévők már emberkorukban is a társadalom legalján foglaltak helyet. A pultosnak sem volt valami barátságot sugárzó tekintete.  A bőrén egyértelműen kivehetők voltak a fertőzés jelei, legalábbis ott, ahol nem takarta a testét. Bőrdzseki volt rajta, melyre két egymásba fonódó keresztes vipera volt hímezve. A hátán valószínűleg ugyanez az embléma megtalálható, csak nagyban. Ahogy helyet foglalsz a pultnál, törölgetni kezd számodra egy poharat. - Üdvözlöm a Kék Hold bárban. Mire volna szüksége? Eutanáziát szeretne vásárolni, esetleg valamit ami kiüti. Vagy a Viperák rakományára fáj a foga?– közel hajolt hozzád, már-már a füledet szaglászta – Vagy úgy. Egy ember, ráadásul egy nő. A magafajták nem sokáig maradnak életben idefelé. A háttérben egy küzdőarénát veszel észre, „A GÖDÖR” felirattal. Az egyik delikvens épp a másik nyakát törte ki, nem épp a legkedvesebb, legbarátságosabb módon. Valakik örömükben, valakik mérgükben hajigálták a lőszeres tasakokat a bajnok lába elé. A csapos az asztalra könyökölt, és újból feltette a kérdést. - Tehát mire van szüksége egy EMBERnek a Kék Holdban? Vetkőzni szeretne, esetleg harcolni? Vagy a Vipera ügyeit szeretné intézni? Inni? Kíváncsivá tett. – Megnyalta a szájaszélét. – Az első kört állom, mert még az életben nem csapoltam embernek… Ha körbenéztél a bárban, több vemhesen is láttad a viperás kabátot, bár nem tudtad mihez kötni. Valószínűleg valamilyen banda. |
|
Dolores
Kezdő tollforgató
Posts: 19 
Elfoglaltság: Játékot vállal
|
A pokol
Közzétéve: Oct 30, 2017 18:24:08 GMT 1
Post by Dolores on Oct 30, 2017 18:24:08 GMT 1
Lexa sietve járta a Pokol utcáit. Ha még nem is olyan késői órákban járt, az esőfelhők minden fényforrást eltakartak, sötétbe borítva az utcákat. Még volt némi ideje mielőtt az eső eleredt volna, de ennek ellenére felhagyott a gyűjtögetéssel, biztosra akart menni, hogy időben menedéket talál. Valahol meg kellett állnia éjszakára, hogy pihenhessen, és elkészíthesse a pár órája levadászott nyulat, mielőtt még megrohadna. Észrevette, hogy pár vemhes megvetően néz rá, de csak a szeme sarkából figyelte őket. Nem akart megzavarni senkit, tudta, hogy ez az ő területük. Próbált minél kisebb feltűnéssel végigsuhanni az utcán, de a legtöbbek figyelmét nem kerülhette el.
~Már mindegy, tudják, hogy itt vagyok. ~
A szél már felkerekedett, Lexa érezte az első esőcseppet a vállán, így behúzódott egy sikátorba, hogy az elhagyatott épületek peremei alatt folytathassa útját. A sikátor végében pillantotta meg a villogó "Open" feliratot. Kocogó lépésekkel közelítette meg a helyet, hogy minél kevesebb esővel érintkezzen. Sáljával a fejét takarta, majd visszaigazította, mikor a bejárathoz ért.
Ahogy belépett megjelenése olyan volt, mintha csak a napfényes tengerpartról lépett volna be. Ruhája kellőképp koszos volt, és az erdő szagát árasztotta magából, arca viszont tiszta maradt, és érintetlen az esőtől. Magabiztosan lépett be az épületbe, de nem hagyta figyelmen kívül, hogy megvizsgálja a többi vendéget. Minden szem rá szegeződött, voltak köztük megvetőek, és gúnyos mosollyal illetőek is. Az épület belseje egész kellemes volt, egyáltalán nem a lepukkant, apokaliptikus hangulat. A dohányszag megnyugtatta, mert arra a városra emlékeztette, ahol lakott, és azokra az emberekre, akikkel együtt járt hasonló helyeken. Ez is egy jele annak, hogy igazából a vemhesek is emberek. Lexa így is próbált rájuk gondolni. A pulthoz sétálva több füttyentés is elhangzott a háta mögött, de figyelmet sem vetett rájuk. A pultos arca első látásra nem volt szimpatikus, de a lány igyekezett minél természetesebben viselkedni. A férfii egy poharat törölgetett, majd mikor közelebb hajolt Lexához sokat sejtető vigyor hagyta el az arcát. Szavai elsiklottak Lexa mellett, mikor a küzdőtérre lett figyelmes.
~A vemhesek aztán nem vesztegetik az idejüket komolytalan bunyókkal. ~ hirtelen nem is tudta eldönteni, hogy érdeklődést, vagy undort váltott e ki belőle a dolog, de valószínűleg mindkettőt.
A következő mondatra már felfigyelt. Ha már állnak neki egy italt, biztosan fog kérni.
- Tequilát - mondta teljesen közömbösen, majd a szakadt táskájába nézett, ahol a döglött nyulat vizsgálta, de a pultos nem láthatta onnan mi van benne. - És szállásra is szükségem lenne.
Miközben a férfi előkészítette az italt, Lexa a többi viperakabátos vemhest figyelte.
- Egyébként... mi dolgom lenne nekem a Viperákkal? - kérdezte úgy, mintha már hallott volna róluk, de igazából fogalma sem volt mivel áll szemben.
|
|
Ben
Szerepjátékok Istene
"Supreme excellence consists in breaking the enemy's resistance without fighting."
Posts: 1,151
Elfoglaltság: Elfoglalt
|
A pokol
Közzétéve: Oct 31, 2017 12:30:05 GMT 1
Post by Ben on Oct 31, 2017 12:30:05 GMT 1
A csapos elvigyorodott, melynek hatására egy kicsit felszakadt a száján a bőr. Lenyalta a kiáramló vért, majd benyúlt a pult alá, és előhúzta az üveget. Fapofával töltötte tele a poharat, majd odatolta eléd.
- Citrom és só nincs hozzá, ha nem haragszol miatta. Ha igen, akkor sem lesz. A szállás pedig, lássuk csak... négy teli 10mm-es tár és kerítek neked egy olyat, ahol nem vágják át a torkod. – A sarokba biccentett – Vagy aludhatsz ott is, de ha nem ébredsz fel, az nem az én felelősségem. Esetleg ledolgozhatod az árát, ha teszel egy... szivességet a Viperáknak.
Ismételten közelebb hajolt hozzád, hogy biztos csak ti ketten halljátok a beszélgetést. A szája mosolyra kerekedett, melynek köszönhetően a gödröcskéin lévő bőr alól újra bugyogni kezdett a vér. Egy selyemzsebkendővel kezdte törölgetni, aztán nekiállt a mesének.
- Ez attól függ, hogy milyen mélyen akarsz elmerülni a Viperák medencéjében. – Könnyedén le tudta olvasni az arcodról, hogy fogalmad sincs, hogy kik ezek a bőrdzsekis szerzetek. – Drogok szállítása, kézbesítése. Esetleg az üzem őrzése, vagy a cucc eladása. Mivel a vemhesek fogyócikknek számítanak, így ezen pozációkba, helyekbe mindig van üresedés.
Mégjobban lehalkította a hangját, mintha attól tartana, hogy valaki figyeli őket.
- Esetleg ha ennyire nem akarsz belefolyni a dolgokba, akkor elbeszélgethesz Andrewsékkal. – töltött saját magának is, majd egyre lehúzta. – Nem hajlandóak fizetni, és már két hónapja tartoznak. A cucc nincs ingyen, a rohadt boltjuk pedig a többszörösét visszatermeli az árunak. Szóval?
|
|
Dolores
Kezdő tollforgató
Posts: 19
Elfoglaltság: Játékot vállal
|
A pokol
Közzétéve: Oct 31, 2017 16:10:24 GMT 1
Post by Dolores on Oct 31, 2017 16:10:24 GMT 1
Lexa köszönöm helyett egy szelíd mosollyal válaszolt.
~ Citrom? Nem is emlékszem már annak miylen íze van. Só? Sajnálom egy kicsit, de nem várok el ekkora luxust ~ azzal lehúzta, és ujjaival visszacsúsztatta a poharat a pultosnak, miközben hallgatta az üzleti ajánlatot. Az egyetlen dolog, amivel fizetni tudna a táskájában található élelem, de úgy tűnik itt nem sokaknak van rá szüksége. Az ajánlat nem volt túl meggyőző, ráadásul nem segítettek azok az arcok, akik az asztalok között figyeltek és próbáltak kihallani egyetlen szót is a beszélgetésből. A férfi halkabbra váltott.
"Elbeszélgethesz Andrewsékkal..." - hangzott el. Lexa erre elkapta a férfi tekintetét. Sóhajtott egyet, majd a tárgyra tért.
- Na és merre találom ezeket a gaz tartozókat?
Keresztbe tette lábait és megigazította kardja pántját. Ezt a mozdulatot azért szokta csinálni, hogy érezze még megvan e- még a fegyver. Ha a pultos kiadja neki ezt a feladatot még meghúzódik a helyen, amíg el nem áll az eső.
|
|
Ben
Szerepjátékok Istene
"Supreme excellence consists in breaking the enemy's resistance without fighting."
Posts: 1,151
Elfoglaltság: Elfoglalt
|
A pokol
Közzétéve: Nov 11, 2017 20:08:59 GMT 1
Post by Ben on Nov 11, 2017 20:08:59 GMT 1
Elégedett vigyor ült a vemhes arcára, ám mielőtt válaszolt volna, töltött magának mégegyet.
- Ha a hátsó ajtón távozol, akkor az utcan végén látsz egy hirdetőtáblát, valami régi sarki fűszeres plakátja van átgraffitizve. – Az arca elé emelte az italát, majd a csuklóját körbe-körbe forgatva játszott a pohárral. Anélkül helyezte vissza az asztalra, hogy belekortyolt volna. – Ne feledd, nem azért küldtelek oda, hogy végezz velük. Pár törött csont, levágott, megnyúzott ujjacska, rongálás még belefér, de ne oltsd ki egyikük életét sem. A Viperák nem ölnek, ha csak nincs rá okuk.
Nem várta meg, hogy további kérdéseket tehess fel neki, a többi vendéggel kezdett foglalkozni, amilyen gyorsan létrejött ez a csevely, olyan gyorsan véget is ért. A szeme sarkából még itt-ott vetett rád egy pillantást, de valószínűleg csak azt vizsgálta, hogy leléptél-e már.
Az esőnek még kellett pár perc, míg lecsendesedett, azonban nyilvánvaló volt, hogy ma este még sírni fognak az égiek. A pokol szedett-vedett tetői viszont kinyúltak a házak elé is, így szűkösen ugyan, de gond nélkül lehetett haladni alattuk.
Az utca gyakorlatilag teljesen lecsendesedett, és a mozgás is megszűnt. Néhány alak rótta már csak az utcákat, ez pedig neked csak jó volt. Minél kevesebb kíváncsi szem, és fültanú van, annál jobb.
Andrewsék élelmiszer boltja, ill. étterme azonban még ébren volt. Pislákoló fény szivárgott ki onnét, valamint egy kíváncsi gyermekszempár kukucskált ki a kirakatüveg túloldalára. Amint megpillantott téged, riadtan szaladt hátra. Valószínűleg a kardod látványa váltotta ki belőle ezt az érzést.
Ahogy kitárod az ajtót, hallod, hogy egy másik csapódik, a kisfiú pedig elszalad.
- Ne haragudjon rá – Egy kopasz nőhöz kapcsolhatod a hangot, aki a fotelben ücsörög. A felhalmozott élelmiszermennyiség ellenére is sovány, besett arcú ember. Szürke bőre egyértelművé teszi, hogy vemhes – Most veszítette el az apját. A kór elvitte, a gyerek pedig csak azt látta, ahogy anyjaként kioltom az apja életét. – Letörölte az elfolyó könnycseppet az arcáról -Tara Andrews vagyok, segíthetek valamiben? Hamarosan záróra…
|
|
Dolores
Kezdő tollforgató
Posts: 19
Elfoglaltság: Játékot vállal
|
A pokol
Közzétéve: Feb 17, 2018 14:46:34 GMT 1
Post by Dolores on Feb 17, 2018 14:46:34 GMT 1
Miután az eső elállt, elindult megkeresni a boltot. Nem volt nehéz eljutni oda, főleg hogy nem sok vemhes volt volt már az utcán, így Lexa gyorsan haladhatott. Ahogy a boltba érkezett síró gyerekhang csapta meg a fülét. A bolt vezetője nem volt túl jó állapotban, és a földön ült. ~ Basszus, még ez is. Jobban örültem volna ha egy csapat férfit kell megfenyegetnem, de az élet mindenhol mocskosul nehéz, senkivel nem teszünk kivételt. ~ Lexa előhúzta a kardját és maga elé tartotta, de nem szegezte a nőnek. Mikor meglátta az arcán az ijedséget elővett egy darab kendőt és törölgetni kezdte a kardot. Lexa nyugodt maradt, de belül nem örült, hogy ide kellett jönnie.
- A Kék Holdban már nagyon várják a tartozást - a lány fenyegetőbb hangnemre váltott és megvető pillantást vetett az asszonyra, figyelve, hogy reagál. - Ideje lenne fizetni nekik. Sehol sincs ingyen az efféle "magas élet" - Lexa körbe nézett. A hely elég lepukkant, de tele van mindenféle eladható holmival. Láthatólag nem megy most túl jól, Andrewsék pedig ennek ellenére folyamatos drogot vettek.
Lexa eltette a kendőt, egy polc felé fordult és a kardot megsuhintva maga előtt átvágott pár dobozt, amiből liszt ömlött ki a padlóra, majd a nőre szegezte fegyverét. - Van nálam egy nyers nyúl, amit ma még meg kéne sütni. Kár lenne romlani hagyni. Amennyit ad érte, annyival kevesebb lesz a tartozása a Viperáknak. ~ Nem akarok ártani ennek a nőnek. A lelki fájdalmak most sokkal jobban hatottak rá, minthogy én sebeket ejtsek rajta~
A kard még mindig mereven állt a levegőben Tara Andrews arca előtt, de Lexa nem közelített hozzá. - Lendítse fel a boltot, és szerezze meg a pénzt, különben a fiú nem csak az apját fogja elveszíteni. Önző dolog volna magára hagyni ebben a világban - Lexa háta mögé pillantott a pult felé, és míg egyik kezével a kardot tartotta, másik kezével hátranyúlt egy öngyújtóért. Arca elé emelte, és megnézte, hogy működik e. A láng magas csóvában tört ki megvilágítva Lexa komor tekintetét. - Nos, hajlandó megvenni a húst? Garantálom, hogy a pénz a Viperákak érkezik, csökkentve a tartozást - kardját vissza helyezte az öngyújtót pedig a nő felé tartotta. - Ezt pedig megtartom!
|
|
Ben
Szerepjátékok Istene
"Supreme excellence consists in breaking the enemy's resistance without fighting."
Posts: 1,151
Elfoglaltság: Elfoglalt
|
A pokol
Közzétéve: Apr 18, 2018 7:45:59 GMT 1
Post by Ben on Apr 18, 2018 7:45:59 GMT 1
Tara összerezzent a kard látványától. Elfordított, lehajtott fejjel hallgatta, ahogy alkudozni, illetve fenyegetőzni próbálsz. Egy szót nem szólt, amíg be nem fejezted, de utána sem volt túl bőbeszédű.
- Két szütyőnyi lőszert tudok adni. Nem mindenki úszkál a Kék Hold gazdagságában.
Megszédült, miközben felkelt a talajról. Bizonytalan, ám bátor léptekkel indult meg a pult felé. Erősnek akart látszani és pont ettől tűnt olyan esetlennek és sebezhetőnek. Akkor sem nézett a szemedbe, amikor kiemelte a kombinációs zárral ellátott bőröndöt. Nem volt erős nő, mégis könnyűszerrel kiemelte a fémezett bőröndött. Nem mintha aggódnia kellett volna attól, hogy sérvet kap. Már a körülmények is tudatták veled, hogy valószínűleg inkább üres, mintsem tele az a bizonyos bőrönd.
Elejtette a pult felett a pöttöm szütyőket. Nem volt sok, de több, mint a semmi. A hús biztos, hogy többet ér, de a tartozásuk is biztos jóval több ennél. Ennyiért a legszemetebb cuccot kapják csak meg.
Átvette a nyulat, majd letette maga mellé.
- Fogalma sincs, hogy kik oldalára állt hölgyem... Most pedig kérem távozzon... Egy óra múlva jöjjön vissza a nyúlért...
Nem figyelt rád, még csak fel sem emelte a fejét miközben beszélt. Ám ahogy a bejárat felé haladtál, a nő kifakadt.
- NEM! NEM! NEM! NEM! ELÉG VOLT A RÉMURALOMBÓL!
Ha megfordultál, láthattad, hogy egy revolvert szorongat a kezében. Valószínűleg abban bőröndben helyezkedett el, ahol a töltényes tasakok is.
- Kérem vissza a pénzem... És a kardot is!
Hangja halk volt és határozatlan. Beletelt néhány pillanatba, míg újra megtalálta a szavakat!
- NE KELLJEN MEGISMÉTELNEM MAGAM!
Egész teste reszketett, remegett. A fegyvertartása messze nem volt stabilnak mondható, kétséges, hogy egyáltalán képes lenne meghúzni a ravaszt. Nem egy fenyegető vemhes, hanem egy összetört lelki roncs állt előtted.
|
|
Dolores
Kezdő tollforgató
Posts: 19
Elfoglaltság: Játékot vállal
|
A pokol
Közzétéve: Apr 22, 2018 13:58:59 GMT 1
Post by Dolores on Apr 22, 2018 13:58:59 GMT 1
Lexa egy pillanatra ledermedt, de arcára semmilyen érzelem nem ült. Amikor a nő távozásra kérte, eltette a lőszeres szütyőket a táskájába, mielőtt kiért volna az ajtón. Felemelte mindkét kezét, egyikkel a kardja felé nyúlt, a mozdulatai azt sugallták, hogy készül odaadni.
~Komolyan Lexa? A saját életed csak többet ér, mint egy ismeretlen nőé. Nem akarok rosszat neki, de magamat kell előre helyeznem a fontossági sorrendben. ~
- A túlélés oldalára álltam - ahogy ezeket a szavakat kimondta abban a pillanatban maga elé emeltem a kardját és támadó állásba állt. - Ha ugyanezen az oldalon áll, ne tegyen meggondolatlan lépést. - Teljesen nyugodt maradt, viszont legbelül félelemmel töltötte el, hogy bármelyik pillanatban lelőhetik. Elég közel állt a nőhöz, hogy az eltalálja, azonban a tartása ingatag volt, az sem biztos, hogy képes meghúzni a ravaszt.
Lexa várt, ő közben végig az őt fenyegető szemébe nézett. Ha rálő, akkor Lexa azonnal támad, és a megpróbálja a nő fegyverét, vagy a karját célba venni, ha viszont eltéveszti a lövést, akkor a két lövés közötti pillanatban eliszkol a helyszínről. Azonban ha a nő tovább hezitál, és nem tesz semmilyen lépést, akkor finoman hátrálni kezd az ajtó felé, de ugyanúgy támadó állásban marad.
|
|
Ben
Szerepjátékok Istene
"Supreme excellence consists in breaking the enemy's resistance without fighting."
Posts: 1,151
Elfoglaltság: Elfoglalt
|
A pokol
Közzétéve: May 17, 2018 19:09:47 GMT 1
Post by Ben on May 17, 2018 19:09:47 GMT 1
Az asszony szándékai mindaddig ismeretlenek voltak, míg támadó állásba nem emelted a fegyvered. Amint az meglátta a kardot, azonnal meghúzta a ravaszt, azonban nem talált el, de már készen is volt arra, hogy újra tüzeljen. Valószínűleg kihoztad belőle a védekező ösztönt, mert az arcán látszott, hogy nem akar tüzelni, a folyó könnyek is alátámasztották mindezt. Azonban a keze a ravasznál maradt, és már le is adta következő lövést, miközben menekülni próbáltál. Ez azonban talált, még ha csak súrolta is a karodat, de talált.
A bejárati ajtón való távozásod után viszont abbahagyta a lövöldözést, ha viszont ismét a bolt közelébe jöttél, figyelmeztető lövésekkel próbált meg elkergetni.
Amint visszatérsz a Kék Holdba, egy elég érdekes szituáciíoba csöppensz. A higgadt kocsmárosod egy henteskést szorongat, miközben két embere egy reszkető férfi jobb kézfejét szorítja az asztalra.
- Mondtam már, nincs több haladék. Az üzlet az üzlet... Ez talán segít tudatosítani azt, hogy a vipera mar, és nem tanusít könyörületet az ellenfeleivel szemben.
A magasba emelte a húsbárdot és egy ütésből lecsapta a férfi összes ujját, aztán egy tűvel két, kígyómarásra hasonlító lyukat ejtett annak másik kezén.
- Holnapra kérem a pénzt, vagy másik karod megy utána. Aprópó pénz... Nézd csak ki jött vissza! A legújabb Vipera jelölt! Gyorsan dolgozik, már meg is van a pénz. Ezt már szeretem, LÁTJÁTOK! Ilyen emberekre van szükségem... – lehalkította a hangját – Mert megvan a pénz, ugye?
|
|
Ben
Szerepjátékok Istene
"Supreme excellence consists in breaking the enemy's resistance without fighting."
Posts: 1,151
Elfoglaltság: Elfoglalt
|
A pokol
Közzétéve: Oct 19, 2020 19:53:40 GMT 1
Post by Ben on Oct 19, 2020 19:53:40 GMT 1
| A man chooses, a slave obeys |
Shannon Rogers- Lyzy04
A vándor életmód legnagyobb hátránya az, hogy nagyon kevés helyen tudod álomra hajtani a fejed biztonságosan. Ekkor marad az az opció, hogy a kimerülésig vándorolj, de a hirtelen jött eső mellett ez... nos kicsit sem könnyű dolog. A SkyChemicalsnak hála ez az eső ráadásul savas, így minden cseppje marja a gyenge bőrödet. Nagyon kevés dolog alá tudsz behúzódni és sehova sem úgy, hogy teljesen fedve legyél. Vagy zombihorda van a közelben, vagy nem tudsz bejutni hatalmas zajkeltés nélkül. Épp ezért csodálkozol hatalmasat, amikor egy arra igyekvő társaságot pillantasz meg. Egy rendkívül alul öltözött, láncravert férfi és nő cipel egy ponyvát az esőben, ami alatt egy hat fős társaság sétálgat. Egyik sem nyújt túlságosan bizalomgerjesztő látványt, de az eső egyre hevesebb, te pedig egyre kevésbé bírod már elviselni. Ha akarnál sem tudnál elbújni előlök, a maró savtól ugyanis nagyon hamar felszisszensz. Az egyik férfi megálljt parancsol és a hajánál fogva megrántva a nőt új irányba indítja a ponyva alatt sétáló tömeget. Egyenesen feléd.  - Helló kicsi, nem akarsz bebújni az eső elől? |
|
Lyzy04
Írónövendék
"Sunsets are proof that endings can be beutiful too"
Posts: 209
|
A pokol
Közzétéve: Oct 19, 2020 21:44:30 GMT 1
Post by Lyzy04 on Oct 19, 2020 21:44:30 GMT 1
#s://cdn~discordapp~com/attachments/721325260019990540/767810264950505492/101c14cd49b27a80fb346c60878dcf9d~jpg Már túl régóta kóboroltam az esőben. Már nem bírtam tovább… Amint feltűnt a mozgó menedék, a férfi pedig felajánlotta, hogy bebújjak, szinte gondolkodás nélkül léptem be a ponyva oltalma alá. Fájdalmas sóhaj hagyta el a számat, majd a fájdalomtól kissé könnyes szemekkel felnéztem a férfira.
-Köszönöm… -suttogtam- Kedves magától… Hogy hálálhatnám meg?
Talán ez egy hülye kérdés volt ,de ebbe nem gondoltam bele. Csak a megmentőm arcát láttam. Egy robosztus, ijesztő alak… De attól még segített, és ez a lényeg. Talán nem rossz ember… |
|
Ben
Szerepjátékok Istene
"Supreme excellence consists in breaking the enemy's resistance without fighting."
Posts: 1,151
Elfoglaltság: Elfoglalt
|
A pokol
Közzétéve: Oct 25, 2020 20:17:39 GMT 1
Post by Ben on Oct 25, 2020 20:17:39 GMT 1
| A man chooses, a slave obeys |
Shannon Rogers- Lyzy04
- Biztos vagyok benne, hogy kitalálunk valamit. - Mosolyodott el, megjelenéséhez képest meglepően kedvesen, barátságosan. (A gázmaszk a nyakában lóg, nincs az arcán) - Mihez értesz? Kérdezte, miközben a tekintetével végig mért mint egy darab húst. A társai is. Még csak meg sem próbálták ezt leplezni. A ponyvát tartó nőre az egyik társa ráüvölt mint egy kutyára, majd egy szíjjal a hátára vág. - Ne ficánkolj annyit te rohadt kutya, rám szökött a kurva eső. - Elnézést... gazdám! - Felelte két ütés közt - Ígérem többet nem fordul elő. - Ne ígérgess te ostoba kurva, hanem figyelj oda. Még egy ilyen és mész a gödörbe ribanc! A férfi aki hozzád szólt rögtön elkezdte magyarázni a közjátékot. - Ne ítélj el minket az alapján, hogy rabszolgákat tartunk. Ez az élet rendje. Az erősebb uralkodik a gyengébb felett. Ha ők nem állnak és tartják a ponyvát, akkor most mi lennénk életveszélyben. Magyarázkodott, de rögtön el is tért a témától. - Várnak téged haza, apróság? Van hova menned, ahova elkísérhetnénk? |
|
Lyzy04
Írónövendék
"Sunsets are proof that endings can be beutiful too"
Posts: 209
|
A pokol
Közzétéve: Oct 28, 2020 15:49:11 GMT 1
Post by Lyzy04 on Oct 28, 2020 15:49:11 GMT 1
#s://cdn~discordapp~com/attachments/721325260019990540/767810264950505492/101c14cd49b27a80fb346c60878dcf9d~jpg Kissé megnyugodtam, hogy a férfi barátságosan bánik velem.
-Mi-mihez értek? Én… -mélyen elgondolkodtam, hátha valami hasznosat is tudok- Öhm… Tudok főzni… Meg varrni is kicsit… É-és elkezdtem megtanulni, hogyan szereljek össze egyszerűbb gépeket roncsokból… Meg ilyen izéket… Például járműveket javítgatni… De még elég kezdő vagyok, mert nincs ki tanítson. Dee főzni azt jól tudok! Meg… Masszírozni! –nyögtem ki még plusszba- Tanultam anatómiát… Ja igen, az elsősegélyhez is értek… A-asszem ennyi… -hajtottam le a fejem kissé szégyenlősen, félve, hogy ez nem elég.
Összerezzentem és hátra is léptem egyet, mikor a másik pasas ütlegelni kezdte az egyik szolgát. Ezután az, akihez eddig beszéltem, magyarázkodni kezdett. Csak félve bólogattam, nem mertem semmit sem hozzáfűzni. Ha nem viselkedek tisztelettudóan, én is így végzem…
- „Várnak téged haza, apróság? Van hova menned, ahova elkísérhetnénk?”
Elfehéredtem. Próbáltam nem mutatni, legalábbis a lehető legkevésbé, hogy mennyire fájt ez a kérdés. Nyeltem egy nagyot és megráztam a fejem.
-Nem… A családom halott… -suttogtam- Egyedül vagyok…
|
|
