Atlantisz

---

A férfi utolsó arckifejezése meglepődésről árulkodik. Nem gondolta volna, hogy a halálba fogod küldeni. Amíg le nem rohad róla az összes hús vagy valami el nem fogyasztja, mindenki tudja majd, hogy mennyire meglepődött a saját halálán.
Pár pillanatod van csak csupán élvezni ezt a különleges momentumot, ugyanis menekülnöd kell. Az emberei rendkívül közel vannak, a távolban láthatod is őket közeledni. Lőfegyverek és szöggel tarkított baseball ütők, kardok és hasonló jóságok vannak náluk. A fegyverek típusát ilyen távolságból nem tudod megállapítani, de nem szarral gurigáznak. Valószínűleg ha ilyen messzire jöttek a skulltop területektől, akkor járműveik is vannak amiket őriznek, tehát ez a hét fős társaság biztos, hogy nem a teljes létszám. 
Szerencsédre nem látták, hogy ki végzett a főnökükkel, a harapás nyomait azonban nagyon könnyen kiszúrták, ahogy a lábnyomaitokat is. Hamar szétszóródtak kettes csoportokba, egy pedig ott maradt egyedül a gyilkosság helyszínén. Nem telik sok időbe, hogy szem elől veszíted őket az épületek sűrűjében. Az egyik kettes csoport aggasztóan közel tűnt el ahhoz a felhőkarcolóhoz, amibe te magad is bele menekültél. 
Nincs is időd keresni őket egy másik ablaknál, ugyanis mozgást hallasz a folyosó felől. Chaos meglepően nyugodt, és hamarosan te magad is megtudod, hogy miért. Egy nagymama totyog a folyosón, csőre töltött fegyverrel a kezében, oldalán négy koromfekete cicával.

---

Atlantiszt okkal nevezték úgy, ahogy. Nem sokkal az apokalipszis bekövetkezése után a városrész teljesen beomlott és megtelt vízzel. Rengeteg kincs van a hatalmas, víz alá süllyedt városrészben, vannak azonban olyanok akik egy teljesen más okból kifolyólag élnek annak környékén.
Bowersék is ezen emberek közé tartoznak, őket az érdekli amitől minden guberáló megszabadulna. A víz. A farmjuk jó két óra gyalogútnyira helyezkedik el Atlantisztól, naponta gallon számra hordták el onnét a vizet.

Most viszont kora november van így fóliát bontanak és egy kísérőt keresnek akik hajlandóak elvinni több szállítmány élelmet és végül őket Nepal City óvó falai mögé, ahol, mint minden éven, a telet töltik. Ez egy kedvező alkalmi munka számodra, mivel ahogy a pénztárcád, úgy az élelemkészleted is fogyófélben van. Már csak az árban és a részletekben kell megegyezni, könnyű és zökkenőmentes melónak tűnik. 

Amikor megérkezel Polly Bowers, az anya fogad a farm bejáratánál. Állig felfegyverkezve.
- A Bowers farm területére csak fegyvertelenül lehet belépni. Ha a munka miatt jöttél, akkor megkérlek add át, ha nem akkor arra - biccentett a kerítés irányába - haladva meg tudod kerülni a farmot. Hidd el, nem akarsz balhézni velünk.

---

Polly saját magára akasztotta a fegyvereket, amiket átadtál neki. A pisztolyból ő tökéletesen meg volt elégedve azzal, hogy csak a tárat veszi el.
- Vigyázok mindenre. - kezdte, majd elindult befelé - Maradj a kitaposott úton, már elástuk az aknákat télire a termőföldek körül.
Figyelmeztetett még utoljára, aztán nyugodt léptekkel megközelítette a házuk bejáratát. A családi házuk olyan lehetett, mint egy nagy, amerikai kertesház a világvége előtt. Az emberek benne... ők már talán kevésbé. Az idősebb gyerek tíz-tizenkét éves lehetett és épp egy légpuskát tisztított ki a nagypapával. Ez valószínűleg a gyereké lesz, mert az öreg övén is ott pihent a pisztoly. A konyhából palacsinta illata árad ki. Ott a nagyit és a 7-8 éves hugicát találod. Nem családi ebéd van készülőben, hanem útravaló. Rengeteg kajás dobozt látsz ott, és bár nem tart sokáig amíg elhaladsz a helyiség mellett, rögtön szemet szúr, hogy még a kislánynál is van egy kés. A biztonság kedvéért. A nagymama hátán pedig egy vadászpuska.
Polly átkísért téged ezen a látványon és messze nem kizárt, hogy okkal tette ezt, majd kinyitotta az üresen kongó szoba (feltehetőleg nappali) melletti szoba ajtaját. Odabent Mr. Bowers várt rád. Polly adott egy csókot a férfi szájára, aztán ennyit mondott:
- Magatokra hagylak.
És azzal távozott, becsukva maga mögött az ajtót.

A férfi, mint a családban önmagában senki sem sugárzott kifejezetten nagy és fenyegető aurát.
- Peter Bowers - köpött a tenyerébe, majd feléd nyújtotta azt - Úgy hallom, hogy te segítesz majd a családomnak túlélni kölyök. Tisztellek, mert ilyen dologra vállalkozol. Hogy áll a szád a jól megfizetett, de nehéz munkához? 
Kiterítette a térképet az asztalra, aztán magyarázni kezdett.
- Minden éven Atlantiszt megkerülve közelítjük meg Nepal City-t. Minden éven, kivéve most. Egy robbanás történt azon az úton, egy gyárban, ahol korábban haladtunk a kocsival. Két detonáció, azonban közte időközökkel. Fogalmam sincs mi történt, de még aznap beültem az autóba. A város romjainál több fertőzött felfigyelt a robbanásra, megindulva az autó irányába. A fertőzöttek mogyoró agyáig nem jutott el, hogy honnan jött pontosan a robbanás, de a mi számításaink keresztül húzták. Sokat filóztunk Pollyval, hogy merre legyen az arra és végül arra jutottunk, hogy Atlantiszon keresztül kéne haladnotok. Gyalog.
Szándékosan nem mondta magát.
- A másik út jóval veszélyesebb, gyalogszerrel gyakorlatilag túlélhetetlen. Én elviszem a felszerelést Nepal Citybe a kocsival, te pedig megvéded a családom Atlantiszon keresztül. Kétszeres fizetségért. Ez a terv kölyök, vállalod?

---

- Príma.
Nyugtázta egyetlen mondattal az öreg, majd feltekerte a térképet és az övére helyezte azt. Kilépett az asztal mögül és a válladra helyezte a kezét. Határozottan fogta azt, majd mélyen a szemedbe nézett.
- Számítok rád, Kölyök. Mindannyian számítunk rád.
Azzal kiballagott a szobából további utasítás nélkül hagyva téged. A szoba sarkából még felvette a hátára a hátizsákot. Nyitva hagyta az ajtót, megölelte a feleségét, odahívta magához a gyerekeit és velük is megtette ugyanezt. A nagyszülők maradtak utoljára a sorban, de őket sem hagyta ki a búcsúzkodásból. Felpakolta a felszerelés kötegeket teherautóra és csak ennyit mondott:
- Nepal City-ben találkozunk.
Az ajtóból még visszanézett, majd becsukta azt. Hallottad, hogy elindította az autója motorját és a mechanikus zaj fokozatosan elhalkult, végül pedig teljesen abbamaradt. A gyerekek az ablakhoz állított széken térdelve figyelték, ahogy apjuk eltűnik a horizonton. Még akkor is tovább figyeltek, mikor már nem volt ott semmi. Polly és a nagyszülők nem engedték meg magukat, hogy egy pillanatra is elkalandozzanak a búcsú tengerén. Az ajtócsukódás pillanatában folytatták a pakolást. A két gyerek távolságtartó volt veled szemben, ugyanakkor kíváncsi is. Ha nagyon koncentráltál elkaptad egy-egy feléd vetett kíváncsi pillantásukat, de ilyenkor általában nagyon hamar elkapták a tekintetüket felőled. A csendet végül (hacsak te nem teszed meg hamarabb Polly töri meg. Odalépett hozzád és a kezedbe nyomott egy becsomagolt zsemlét és egy palack (0,5l) vizet.
- Peter szülei küldik - a nagyszülők felé biccentette a fejét közben - A hátizsákban van a többi. Mi készen vagyunk. Ha valamit el szeretnél intézni, vagy kérdezni mielőtt indulunk kérlek... odakint...
Egy gumicsővel a kezében sétált a ház végében lévő generátorhoz, majd lekapcsolta azt és a benne lévő benzint a csövön keresztül egy benzines kannába szívta. Felmarkolta a méretre vágott deszkákat és miután a kannét elhelyezte a házon belülre és megbizonyosodott arról, hogy mindenki elhagyta a házat, kívülről bedeszkázta annak ajtaját. A következő marék deszkák kevésbé voltak szélesek. Macska sebességével ugrálni kezdett az aknák között és az ablakokat is bedeszkázta, majd visszatért hozzátok.
- Viszlát ház. Márciusban találkozunk. Remélem.
Ekkor rád nézett. Nem mondta ki, de nyilvánvaló volt, hogy a te elképzeléseidre volt kíváncsi az úttal kapcsolatban.