Dogorn
FRPG Guru
"I have respect for people who live a fulfilled life."
Posts: 565 
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Dogorn on Mar 12, 2016 10:59:31 GMT 1
http ~ Mind meghalnak... Az összes... Kipusztítom őket... ~ Mondogatta magában Eren. Nem nagyon dolgozta föl a kinti eseményeket, ahogy azt se, hogy valójában egy titán testét irányítja. Annyit, viszont biztosan tudott, hogy dühös volt és minden haragját az óriásokon töltötte ki. Mikor már az összes közelbe lévő óriást elpusztította, Mikasa az arca elé ugrott. ~ Mikasa? Mit keresel itt? Neked most nem szabadna itt lenned... Miért vagy itt? Nem hallom, amit mondasz... Vagy csak azért vagy itt, hogy ne menjek tovább? Ne menjek, mert veszélyes? Forduljak hozzád, ha baj van? Megvédsz? Arra megy ki ez az egész, hogy megmutasd mindenkinek, hogy jobb vagy és erősebb nálam? Azt már nem! Majd én megmutatom! ~ Gondolta és az óriás újra üvöltött egy hatalmasat, majd hirtelen meglengette a haját, aminek következtében Mikasa leesett egy közeli tetőre. Szerencsére megúszta kisebb zúzódásokkal, horzsolásokkal és cserép okozta vágásokkal.
|
|
Dogorn
FRPG Guru
"I have respect for people who live a fulfilled life."
Posts: 565
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Dogorn on Mar 12, 2016 11:06:35 GMT 1
i.imgur.com/VrkKqAT.png ~ Mi történik, hol vagyok? ~ Gondolta Armin. ~ Honnan került elő ez a sok gőz? És egyáltalán, mi... ~ De ekkor megpillantotta, hogy egy óriás vállán állt. - Mi, a jó?! Hát ez?! Er... Eren?! Eren, te vagy az?! - Kiáltotta, majd gyorsan megkapaszkodott. Mikor az embereket vette célba, nagyon meglepődött. - EREN! Mit művelsz?! Ők nem az ellenségeid, hanem az óriások azok! - De még ki se mondta, már egyből az óriásokat vette célba. Mikasa majdnem leesett, de szerencsére meg tudott kapaszkodni. Armin gyorsan nyújtotta a kezét és visszasegítette. Követte a lány tanácsát, miszerint használja a szigonyát. ~ Ez az egész abszurd... Eren titánná változott? És az egész lénye titán lett, vagy valahol létezik még az az Eren, akit mi ismerünk? És most szakadhatatlanul gyilkolja a titánokat... A mozdulatai... Ez biztosan ő! Már csak az a kérdés, hogy viszont láthatjuk-e még valaha. ~ Mikasa kérdésére gondolkodás nélkül válaszolt. - Vele maradunk! Nem hagyhatjuk hátra! - Mikor már az utolsó óriásokat ölte, Armin elgondolkodott a falon tátongó lyuk láttán. ~ Az a kő... Ha rá tudnánk venni... Akkor Trost... Talán megmenthetjük! És a páncélos se fog megjelenni! ~ Gondolta, de Mikasa már beelőzte és próbálta rábeszélni, de hiába. A titán, egy határozott mozdulattal levetette magáról. - Mikasa! Jól vagy?! - Kiáltotta a tetőn fekvő lánynak. ~ Nem hiszem el... Mintha elvakítaná valami... Ez így nem jó... Nagyon veszélyes lenne úgy próbálkozni, mint Mikasa. A végén még megölne... Viszont ha az igazi Eren, még mindig megtalálható ebben a testben, akkor ott kéne ingerelnünk. A nyakszirtje... ~ Gondolta, majd egyből a tarkójához ugrott. A szigonyait ismét bele mélyesztette. - Eren! Hallasz?! - Kiáltotta, majd egyenesen beleszúrta a pengéjét, a nyakszirtjébe, ezzel átszúrva a fiú vállát. Az óriás térdre rogyott és üvöltött még egy hatalmasat. - Eren! Ha itt vagy bent, márpedig tudom, hogy itt vagy, akkor figyelj rám! Ha most sikerül felemelned azt a követ, ami ott fekszik nem messze a réstől. Ha felemeled és betömöd vele a lyukat, akkor ez lesz az emberiség első győzelme a titánok felett! Fel tudod ezt egyáltalán fogni?! Egy lépéssel közelebb leszünk a szabadsághoz! Ahhoz, hogy lássuk az óceánt... Miért akarod látni Eren?! Miért?! Mert ehhez a világhoz tartozunk és nem azért születtünk meg, hogy a falak mögött éljük le az életünket takarmányként! Eren, képes vagy rá! - A beszéd hatására a titán fölállt és elindult a kő irányába, majd felemelte. Egyenesen lyuk irányába indult, de rengeteg újabb óriás áramlott be azóta. Nagyban megnehezíti a katonák dolgát, hogy nincsenek a manőverezésre alkalmas tereptárgyak a fal közelében.
(OOC: Kicsit mesélőisre sikeredett ez az Armin reag, remélem elnézitek. A következő reagban, mindenki szabadon gyilkolhatja a titánokat, ugyanis nagy valószínűséggel ez az utolsó harc, a "Trosti ütközet" című fejezetben!  ) |
|
Deleted
Törölt felhasználó
Posts: 0
Utoljára online: Nov 23, 2024 17:49:36 GMT 1
Nov 23, 2024 17:49:36 GMT 1
|
Post by Deleted on Mar 12, 2016 13:49:09 GMT 1
Dieb látta hogy Kyle követi és mögötte több katona is jön, ennek nagyon megörült és hátra is szólt. -Na erről van szó!- mindenki figyelte a titánt és a közelében történő eseményeket, de mikor egy személy a titán elé lendült a férfi meglepődött hogy mit akarhat. Nemtudta hogy miért de rossz érzése volt ezzel a kis magánakcióval kapcsolatban. Mikor látta hogy a titán üvölt egyet és lelöki a lányt magáról megiramodott azonban nemtudta elérni a lány mert túl gyorsan esett, úgyhogy csak odament hogy segítsen neki felállni. Odaállt elé és lehajolt hozzá miközben saját térdére támaszkodott és mondta: -Kadét létedre elég merész vagy...- kicsit elmosolyodott -mit ne mondjak tetszik...- komolyabra vette a szót és mondta: -amúgy ahogy látom kisebb sérülésekkel megúsztad na gyere pattanj- felegyenesedett, kinyújtotta kezét és felsegítette a leányzót. Ahogy felállt a lány elkezdett tovább menni és intett neki: -ne sokáig álldogálj meg kell védeni ezt a különleges fenevadat- ezzel tovább is ment és csak figyelte a titánt. Amikor térdre rogyott a védett célszemély kicsit megijedt hogy valami nagy baj van, de meglátta hogy egy kadét a vállán beszél hozzá, amikor elindult a kő felé akkor összeállt Diebben a kép. Azonnal közelebb helyezkedett el a célszemélyhez és bármilyen titán megközelítette, azt célba vette. közben egy dalt dúdolgatott:
e
~A célom az, hogy jó legyek
Hű társam oldalán,
Oly sok a harc, a küzdelem,
De győzelem vár ránk!~
|
|
Aria
Szerepjátékok Istene
Szeresd ellenségeidet! Azzal kergeted őket az őrületbe.
Posts: 1,043 
Elfoglaltság: Elfoglalt
|
Post by Aria on Mar 12, 2016 16:26:57 GMT 1
Levi felvont szemöldökkel figyelte Mikasa próbálkozását. ~Kicsi rá az esély, hogy a fiú meghallja, de maga a terv jó lenne.~ Látta, hogy Mikasa a tetőre esik, és Dieb odasiet segíteni, így ő tovább követte az óriást. A vállán ülő fiú a nyakszirtjébe vágott, így próbált kommunikálni vele ~Okos. Amennyiben valamennyire tudatánál van, a fájdalom észhez fogja téríteni.~ Mikor látja, hogy az óriás elindul a kőért, és a rés felé kezdi vinni, hátrakiált az osztagának.
- Gunther, Oluo, ti próbáljatok közvetlenül az óriással maradni, ha váratlan támadás érné. A többiek a réshez menjenek, meg kell tisztítanunk az utat, ha azt akarjuk, hogy sikeresen lerakja azt a követ.
~A civilek már a Rózsa falon belül vannak, vagyis ráérünk a Trost körzetet megtisztítani, mikor már lezárták a rést.~
- A kadétok maradjanak a fal közelében, ott tudtok manőverezni a falat használva, azon kívül viszont kevés a tereptárgy, mi oda megyünk. - néz a felderítőkre. - Lehetséges, hogy nem szükséges minden titánnal megküzdeni. Ha csoportokat alkotunk, egyszerűen elterelhetjük őket az óriás közeléből, és akkor jóval több esélyünk van a túlélésre.
|
|
Bratti
Szerepjátékok Császára
"Ez a világ kegyetlen... De egyben gyönyörű is." - Mikasa Ackerman
Posts: 914
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Bratti on Mar 12, 2016 18:18:32 GMT 1
http Talán sikerülhet. Tudom, hogy figyel rám, csak azt nem, hogy hallja-e. Vagy hogy egyáltalán ő lenne Eren. Aggódva várom a reakcióját. Felüvölt. Kicsit megkönnyebbülök, hiszen úgy érzem, megértette, mit szeretnék. Ekkor azonban megrázza a fejét, én pedig mivel csak a hajába kapaszkodtam, leesem. Kiáltok egyet, de mikor a tetőre zuhanok, kipréselődik belőlem a levegő. Érzem, hogy az éles tárgyak felsértik a bőrömet, de az egyik különösen mélyen az arcomba áll. Nehezen veszem a levegőt. Számtalan helyen fájdalom cikázik át rajtam. Eren… Miért tetted ezt? Talán nem te vagy az? De hiszen biztosan neked kell lenned… Akkor miért löktél el magadtól…? Lassan csúszom le a tetőről. Képtelen vagyok felállni. Armin kérdésére sem tudok felelni. Kinyitom a szememet, és lassan megpróbálok felülni. Valaki mellettem térdel, és amikor felém nyújtja a kezét, elfogadom, és én is felállok.
- Köszönöm… Nem vagyok merész, csak megpróbáltam… - Nem tudom folytatni, mert ekkor meglátom, hogy Armin a titán nyakszirtjéhez megy, és beleszúrja a pengéét, mire én felkiáltok.
- Armin! Mit csinálsz?! – Megpróbálok feléjük menni, de még nem vagyok teljesen jól, ezért megszédülök, és elesem. Az utolsó pillanatban kapom el a tető szélét, mielőtt lezuhannék. Nagy nehezen visszakapaszkodom, majd a térdemre támaszkodva pihenek. A segítségemre siető férfi magával hív, de ekkor Eren térdére rogy.
- Eren! – kiáltom, de nem sokkal később elindul a kő felé. Megkönnyebbülten felsóhajtok, majd a férfi után indulok. A mondatára csak a megvillanó szememet látja, mivel megint az arcom elé húzom a sálamat, és ennyit hallhat:
- Mióta ismerem, ezt teszem! – felelem neki, majd meghallom Levi hadnagy parancsát. Utoljára a férfira nézek. – Velem jön? Mert én biztosan nem maradok a fal közelében, hanem megtisztítom a környéket.
Akárhogy is dönt, én elindulok.
Ha egyedül megyek: A fal közelében nem lehetek. Így nem tudok segíteni Eren-nek. Azonban most ott van vele Armin, és a kapunál több titán van, amit meg kell ölni azokat, hogy Eren lezárhassa a lyukat. Inkább oda megyek. Remélem, az a két ember majd megvédi Erent és Armint… Basszus… Fogy a gázom… Ahhoz, hogy elég legyen a harchoz, inkább a tetőn futok többet. Az első titán pont szemben van velem. Nincsen nagyon nehéz dolgom, hiszen itt még a házak között könnyű manőverezni. Valószínűleg egyből leterítem. Ha sikerült, tovább megyek. A következő oldalról támad, és csak az utolsó pillanatban veszem észre. Elugrom előle, majd fölé emelkedem, és úgy végzek vele. A földön landolok. Pengét kell cseréljek. Ezen kívül már csak egy maradt. Takarékoskodnom kell… Egy kisebb titán közelít felém. Az egyik kezével felém csap, de mielőtt elkaphatna, felugrom, és a kezén szaladok végig, majd hátraugrom, és belécsapok. A gerincén állok, amikor meglátom Eren-t. Már felvette a követ, és elindult a fal felé. Gyorsan kell cselekednünk, hiszen a titánok őt nagyobb célpontnak tekintik, mint minket. Felé fognak menni, ha nem teszünk valamit. Még jó, hogy csak kis kitérőt kell tennem, hogy a közelébe menjek. Már előtte járok, amikor egy gyorsabban haladó titán Eren felé fut. Észre sem vesz. Azonnal cselekedem. Fogok egy cserépdarabot, és egyenesen fejbe dobom. Lassan megfordul, és rám néz. Hála az égnek! Inkább engem pécézett ki magának. Ekkor azonban négy lábra ereszkedik, és úgy támad. Egy rendellenes! Basszus… Gyorsan megfordulok, de elkap. Felkiáltok, de villámgyorsan átvágom az egyik idegét, és elenged. Eszembe jut, hogy egészen bejött az a techika, amikor a szemébe lőttem a szigonyaimat. Mielőtt földet érnék, meg is teszem. Odahúzom magamat, majd mielőtt reagálni tudna, végzek vele. Eren-re nézek. Most előtte vagyok. Ha ezt így tudjuk folytatni, akkor sikerülhet! Tudom, hogy nem hall… Ezért inkább csak bólintok neki, és felmutatom a hüvelykujjamat. Aztán hátat fordítok neki, és a kapu felé megyek, hogy tisztítsam számára az utat. Az összes utamba kerülő titánnal megpróbálok végezni, és reménykedem, hogy Eren képes végigcsinálni.
Ha velem jön: Egészen addig együtt dolgozom vele, amíg meg nem látom Eren-t. Addig ő a vezető, de ekkor egészen egyszerűen otthagyom, és csak ennyit mondok neki:
- Meg kell védenem… - Ha jön velem, akkor sem veszek róla tudomást, csak miután a rendellenessel végzek. Ha velem marad, akkor újból vele dolgozom, ameddig csak kell.
|
|
kylenorthon
Lelkes fórumozó
Dolgok történnek.
Posts: 93
Elfoglaltság: Elfoglalt
|
Post by kylenorthon on Mar 13, 2016 2:27:37 GMT 1
Közelebb repült és látta, ahogy a titán levetette magáról a lanyt, akin Dieb segített, majd a fiú, aki talán Ermin vagy hasonló, Eren nyagszirtjére ugrott és belevájt, mire az óriás térdre rogyott. Mikasa Armint kiáltott, így észbe is kapott, hogy mi is a szőke srác neve. Aztán a monológja után látta ahogy a teremtmény odament a sziklához és felkapta... Kyle nem akart hinni a szemének. ~Egy titán erre is jó...? Egy titán lehet... hasznos...?~
Megkapta Levi parancsát de ő nem a hadnagy után ment, hanem Eren másik oldalán követte az eseményeket és csatlakozott Gunterhez. Egész szépen körbevették, ő pedig igyekezett a gondolatait és az izgatottságát jó alaposan eltemetni, hogy a küldetésre koncentrálhasson. Tudta, hogy ha Eren betömi a lyukat, azzal megmentheti az emberiséget... Egy időre. De ami még fontos volt, hogy megmentheti Trostot, akármilyen hihetetlenül és abszurdul hangzott is. ~De vajon ha egy ember úgy menti meg az emberiséget, hogy közben óriássá változik, azt hívhatjuk az emberiség győzelmének?~
Látta a beözönlő dögöket, ahogy azt is, hogy Mikasa tojt a hadnagy parancsaira. De mivel kiemelkedő munkát végzett, úgy döntött, hogy engedetlensége ellenére nem avatkozik bele a dologba. Az a lány hasznos volt.
Egy óriás közeledett a jobb oldaláról, ami miatt mindig aggódott, mert nem látott rendesen arra. Első alkalomra nem is sikerült levágnia, de másodjára úgy hatolt áz a pengéje a titán tarkóján, mint kés a vajon. Egy alig ötméterest is kiiktatott ami inkább Erenre koncentrált mint rá... Aztán megjelent egy rendellenes, ami jóformán szökellve érkezett és amerre csak tudott, hadonászott.
- Gunter! Szórakozzunk egy kicsit? - Kérdezte és megindult az óriás felé.
|
|
Kami
FRPG Guru
Posts: 285
|
Post by Kami on Mar 13, 2016 10:56:44 GMT 1
data.whicdn.com/images/214032428/superthumb.jpg Már épp indult volna befelé, amikor megjelent Hanji Zoe, és szó szerint letámadta őket. Kami csillogó szemmel figyelte kedvenc osztagvezetőjét. ~Hihetetlen, hogy Hanji Zoe-val beszélhetek! Ennél jobb már nem is lehet ez a nap!~ Erwin parancsnok azt parancsolta, hogy minden elérhető ember menjen Eren után. Kétkedve tekintett az elsuhanó parancsnok után. Aztán Hanji megnyugtatta, hogy a sebesülteket mások kiviszik, így hát ő is a felderítők után eredt. Igyekezett takarékoskodni a gázzal, annak ellenére, hogy szinte tele volt a tankja. Jóval előrébb látta, hogy valaki, talán Mikasa próbál beszélni Erennel, de sikertelenül. Eren lerázta magáról, és nagy puffanással az egyik ház tetején ért földet. Nem foglalkozott vele, mert látta, hogy valaki segít neki. Ezért inkább felgyorsult, és megelőzte Erenéket. Nem tekintett vissza, csak az előtte álló óriásokra koncentrált. A hatalmas üvöltést is figyelmen kívül hagyta. Még a házak között észrevett egy 5 méterest. Átrepült felette, majd a levegőben megpördült, úgy hogy fejjel lefelé a titán nyakszirtjébe tudott célozni a szigonyaival. Gázt adott, és mivel a titán nem figyelt rá, könnyedén megölte. Nem habozott sokáig, indult tovább. Közben meglátta, hogy már rengetegen megelőzték. A kadétok a falon voltak, míg a felderítők a földön küzdöttek. Mayut már egy ideje nem látta. ~ Remélem jól van… Nem, biztos, hogy jól van! És most, el kellene döntenem mit csináljak. Csatlakozzak a többi kadéthoz, vagy segítsek ténylegesen a többieknek, amennyire csak tudok… Hmm az első nem tetszik annyira, mert még a végén Levi hadnagy, és Hanji osztagvezető még gyávának tartanak… Igaz, hogy nem is ismernek… De majd most…~ Leugrott a sík terep előtti utolsó házról, és célba vette a hozzá legközelebb lévő titánt. Azt hitte egyszerű dolga lesz, azonban az óriás az utolsó pillanatban ellépett oldalra, Kami meg továbbsuhant.
- Mi a…?!- szaladt ki a száján egy hatalmas üvöltés. Hátranézett, és vészesen közeledett egy másik óriáshoz, ami viszont őt nézte. ~Hogy lehettem ilyen meggondolatlan?! Basszus, rossz hatással vannak rám ezek az idióták…~ Azonban tudott korrigálni, úgy hogy az eredetileg kiszemelt titán arcába lőtte ki a szigonyait, megkerülte, és átvágta a nyakszirtjét.Meglátta, hogy az összes kadét a falnál van,köztük jó pár ismerős, ezért úgy döntött, hogy csatlakozik hozzájuk, és nekik segédkezik. Útközben egy óriás elkapta a lábát, azonban Kami gyorsan reagált, és levágta az ujjait, majd ment tovább. Az óriás nagy lelkesedéssel követte.
-Rohadj meg!- Kami az óriással a nyomában elérte a falat. Felhúzta magát egy magasabb pontra, majd egy pillanatra ott maradt, és meggyőződött, hogy az óriás alatta van-e. Mikor látta, hogy igen, elrugaszkodott, egy szaltóval mögé került, és leterítette. – Te kis mocsadék. Így jár az, aki kikezd Kamilla Evans-szal! – Kihúzta magát, és fújtatott egyet. Azonban nem sok ideje maradt az önfényezésre, mert elkapta egy óriás. – Mi a fene?! Basszus, nem láttam! –Szabadulni nem tudott, ugyanis az egyik kezét lefogta az óriás. A szabadon lévő kezével beleszúrt egyet, de ezzel azt érte csak el, hogy a titán bedühödött, és nekivágta a falnak. Eszméleténél volt ugyan, de erős agyrázkódást kapott. Nagy nehezen lábra állt, de homályosan látott, ráadásul a vér is elkezdett szivárogni a fejéből. Mire teljesen magához tért, és visszanyerte a látását, már két óriás felette állt. – Óóó szentséges szent szalmaszál! Ebből hogy a csudába fogok kimászni?!
|
|
Mayu
Lelkes fórumozó
Posts: 45
|
Post by Mayu on Mar 13, 2016 11:29:19 GMT 1
img09.deviantart.net/8d0d/i/2013/248/8/0/anime_girl_with_a_rapier_by_iamecchi-d6l68o7.png A két barátnő már éppen elindult volna külön útjukra, de akkor Hanji Zoe teremt meg mellettük. Mayu éppen nyitotta volna a száját, hogy válaszolhasson neki, de ekkor lebombázta őket még több kérdéssel. Kissé ijedten nézett rá, a szemét nem is lehetett látni a szemüvegén keresztül úgy csillogott rajta a fény. Mayu nem mondott neki semmit, de már nem is lett volna rá ideje, mert mindenkit a különleges titán védelmére rendeltek. Miután Zoe is ott hagyta őket, Kamira nézett és bólintott neki ezzel jelezve, hogy indulniuk kell. Mayu felkapaszkodott egy háztetőre, majd azon rohant tovább, mivel tudta, hogy takarékoskodnia kell a gázzal. Ha Erent támadják az óriások, gyorsan cselekedve, sokkal kell végezniük. Mayu mindig is jó futó volt ezért elég hamar odaért a többiek közelébe. Azután állt csak meg, hogy meglátta Mikasát a titán hajába kapaszkodva, ahogy próbál vele kommunikálni. Mayu figyelmesen várt és Mikasa hangjára koncentrált, hogy minden részletet kihallhasson. ~ Remek terv, de vajon Eren - ha ő egyáltalán Eren – meghallja Mikasa hangját odabent? ~ mikor ezen gondolkodott, Mikasát lerázta magáról és lány a tetőre zuhant. ~ Basszus Mikasa, ha rád sem hallgat, lehet senkire nem fog! ~ ekkor észrevette Armint, ahogyan fájdalommal próbál rá hatni. Úgy tűnt ez sikerrel járt, mert az óriás elindult, egyenesen a kő irányába. Mayu kicsit közelebb sétált a felderítőkhöz, és a válla fölött Kamira nézett volna. De a lány nem volt ott. Összerezzent. Miután előrefordult megpillantotta, hogy ő már jóval előrébb járt.
- Még csak a parancsot sem hallgatja meg? – sziszegte magában, vicsorgó fogakkal. Mayu viszont végighallgatott minden egyes részletet, aztán elindult a fal irányába. Észrevett egy kisebb példányt közvetlen a fal mellett sétálgatott. Szigonyait a falba lőtte és elrugaszkodott az épületről, a titán még csak észre sem vette őt, ezért elég közel tudott hozzá kerülni és még menet közben végezni vele. Szigonyai segítségével elkezdett felfelé futni a falon majd egy hátra szaltóval kiszemelte azt az épületet, amiről elindult, ügyesen visszahúzta magát és elkezdte pásztázni a környéket. Közelebb haladt a lyukhoz, de ekkor egy magasabb ház mögül meglepte egy 10 méteres. Homlokába eresztette a szigonyait és leírt egy félkört körülötte. Majd a nyakszirtjéhez húzta magát és végzett vele. Mayu földre ért és körbenézett. Sehol senki. ~ Egyedül végeztem velük… El sem hiszem, hogy sikerült, de szerencsém is volt. ~ sóhajtott egyet és felegyenesedett. Visszamászott a tetőre, ekkor észrevette Erent, ahogyan azt a nagy sziklatömböt cipeli. ~ Tényleg sikerülni fog? Trost megmenekülhet? Vajon tényleg ez lenne az első sikeres ellentámadásunk ellenük? ~ kezdett izgatottá válni és elkezdett sprintelni, hogy közelebb érjen a lyukhoz. Észrevette a többi kadétot a fal közelében, ahogyan küzdenek az óriások ellen. Megpillantotta Kamit is, aki egyenesen a kadétok felé repült.
- Örülök, hogy jól vagy te szerencsétlen. – vigyorodott el magában, majd előre fordult. A titánt, ami Kamit követte már nem vette észre. |
|
Dogorn
FRPG Guru
"I have respect for people who live a fulfilled life."
Posts: 565
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Dogorn on Mar 13, 2016 13:42:33 GMT 1
A felderítők és a kadétok is ugrottak Levi parancsára. A kezdők egyenesen célba vették a falat és a környékén lévő és az éppen beáramló titánokat kezdték ritkítani. A hadművelet sajnos nagyon sok áldozatot követelt a kezdők közül. Akik a szabadság szárnyait viselték, azonnal követték Levi-t. És a síkra tértek, ahol Eren cipelte azt a hatalmas követ. Gyalog folytatták a küzdelmet, a tereptárgyak híjján, ami kész öngyilkosságnak számított, de kötelességük volt megvédeni Erent. Viszont sikerrel jártak. Könnyűszerrel elvonták a figyelmüket az óriásoknak, még akkor is ha ez rengeteg tapasztalt katona életébe került. Hanji megpillantotta, ahogyan Kamilla szorult helyzetbe került és egyenesen a segítségére indult. - Juhéééé! - Kiáltotta, majd egyik titán nyakszirtjétől a másik titán nyakszirtjéig vándorolt, hihetetlen sebességgel. Mind a két óriás azonnal összeesett. Leszállt a lány mellé, hogy megnézze az állapotát. - Látom csúnyán bevágtad a fejedet... Nah gyere, még szükségem van rád, egy beszélgetés erejéig. - Mondta, azzal felsegítette és megragadta a lányt, majd a szigonyát a falba lőtte és felhúzta magukat, körülbelül a fal első negyedéig. - Úgy néz ki sikerülni fog! - Mondta miközben Eren-t figyelte, ahogyan egy erős és határozott mozdulattal a helyére passzintotta a hatalmas vándorkövet. Amint ez megtörtént, a titán összeesett és Eren teste tűnt elő a nyakszirtjéből, aki eszméletlen volt. Szerencsére egy óriás sem maradt a közelben. Az egész körzetben, maximum már csak 10-15 titán bujkálhatott valahol, amiket már intéztek is a felderítő egység legjobbjai. De ekkor megérkezett Erwin, egy egész hadtestülettel az oldalán. A katonák puskát szorongattak a kezükben és lehetett látni a rettegést az arcukon. Féltek a "szörnyetegtől", de Erwin arckifejezése nem változott. Teljesen nyugodt maradt. - Ellépni Eren Jaeger-től! - Kiáltotta.
(OOC: Mindenki válaszoljon, aztán befejezettnek nyilvánítom az első fejezetet és indul a második, aminek a címe nem más lesz, mint "Fogságban" remélem tetszeni fog, mindenkinek! )
|
|
Bratti
Szerepjátékok Császára
"Ez a világ kegyetlen... De egyben gyönyörű is." - Mikasa Ackerman
Posts: 914
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Bratti on Mar 13, 2016 15:13:49 GMT 1
http Végig Eren előtt haladok, de nem hagyom figyelmen kívül. Hogyan is tehetném? Hiszen hatalmas, nem nehéz figyelemmel követni. Hamarosan azonban sík területre érünk, ezért leugrom az utolsó házról, és földön futok tovább. Még mindig jönnek azok a dögök… Sietnünk kell, ha teljesíteni akarjuk a küldetést. Az arcomba nyilall a fájdalom. Oda kapom a kezemet, és érzem, hogy sikeresen beljebb nyomok egy cserépdarabot, aminek következtében még jobban vérezni kezd a seb. Francba… Ezt jól megcsináltam. Ráadásul még a fejemen lévő sebből is szivárog a vér, és számtalan helyen sajog a testem… Mindegy, megígértem Eren-nek, hogy küzdök. Ő is így tett, és most épp megmenti a körzetet. Kiürítem a fejemet, hogy csak az előttem lévő dolgokkal foglalkozzak. Azaz a titánokkal. Most jobban kell koncentrálni, hiszen eléggé sík a terület, de a szembelövős technikám elég jónak tűnt. Pont szemből közelít egy kisebb, ezért felé iramodom. Kikerülöm a kezét, majd a háta mögé kerülök, aztán egyetlen csapással végzem vele. Egyre közelebb kerülünk a falhoz. Mellettem feltűnik egy nagyobb, ezért szembe fordulok vele. Már éppen elindulnék, de ekkor valami elkap. Hogy mi? Hogy nem vettem észre? A szája egyre közelebb kerül a fejemhez, de csak az egyik kezem szabad. Erősebben szorít. Felkiáltok a fájdalomtól. Eszembe jutnak Eren szavai Hé! Csak óvatosan! Hogy akarsz engem minden áron megvédeni, ha még magadat sem tudod? Örülök, hogy élsz… Dühös leszek, és egy kiáltással a szemébe vágom a pengém, majd kirántom. Ő pedig elenged.
- Menj a francba! – kiáltom, majd mielőtt földet érnék, a vállába szúrom a szigonyaimat, megkerülöm, aztán megölöm. Zihálva landolok a fején. De az előbb kiszemelt titán még nem halt meg. Komor tekintettel nézek fel, de közelebb van, mint gondoltam. Már épp elkapna, de az utolsó pillanatban egy hátra szaltóval megoldom a helyzetet. – Ezt nem kellett volna… - Mondom, és a szigonyaimat a szemébe lövöm, aztán reptemben megfordulok, és fejjel lefele vágom át a nyakszirtjét. Ilyet még sosem próbáltam… Aztán landolok mellette. Letörlöm az arcomra kenődő vért, de így megint sikerül felsérteni az arcomon lévő sebet, amelyet Eren okozott. Megrázom a fejemet, és visszatérek az eredeti helyemre. Szerencsére már csak az maradt hátra, hogy Eren a helyére tegye a követ, ami sikerrel is jár. Elmosolyodom. Hát sikerült… Azonban ekkor a titán összeesik, én pedig már rohanok is felé.
- Eren! - kiáltom, bár tudom, hogy nem hallotta. Úgy szaladok, hogy mire odaérek, szinte kiköpöm a tüdőmet. Ekkor előtűnik a nyakszirtjéből, de nincs magánál. Ugye nem halt meg? Elkapom, mielőtt eldőlne. Aztán a mellkasára teszem a fülemet. A szíve ver. Megkönnyebbülök. Még egy-két könnycsepp is legördül az arcomon.
- Hála az égnek! – mondom. Ha Armin itt van, hozzá fordulok. – Armin, tudtam, hogy sikerülni fog! Nagyon jó ötlet volt, ahogyan rávetted Eren-t! Mondom, hogy te vagy itt a legokosabb… - Mosolygok rá a könnyeimen keresztül. Ekkor azonban lépteket hallok. Letörlöm a könnyeimet, és látom, hogy Erwin parancsnok az, egy egész hadsereggel az oldalán. Armin-ra nézek, majd ha látom, hogy ő sem hagyja el Eren-t, akkor egy kissé megkönnyebbülök. Nem engedem el Eren-t csupán szembefordulok a rettegő emberekkel, majd az egyik kezembe fogom a pengémet. Villámló szememmel tekintek Erwinre, de nem válaszolok, csupán megrázom a fejemet. Most nem hagyom magára Eren-t. Ki tudja, mit akarnak vele tenni… Ezért csupán határozott, vad tekintettel lesem, hogy mit is tesznek.
|
|
Dogorn
FRPG Guru
"I have respect for people who live a fulfilled life."
Posts: 565
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Dogorn on Mar 13, 2016 17:06:53 GMT 1
http ~ A vállam... Fáj... ~ Gondlota Eren, miközben Armin egy bengével beleszúrt a titán nyakszirtjébe, vagyis Eren vállába. ~ Nem bírok mozogni... Armin, mi történik? Micsoda? Az emberiség győzelme? Egy lépéssel közelebb a szabadsághoz? Hogy miért akarom látni a külvilágot? Azt hittem ez egyértelmű... Mert ezen a világon élek! És ha beleszakadok, akkor is a helyére fogom rakni azt a hülye sziklát! ~ Ekkor fölkelt és egyenesen a sziklához indult. Még leütött egy titánt aki az útjába került, aztán fölemelte. ~ Áhhh... Ez nagyon nehéz! Mindjár összenyom a súlya... ~ Gondolta, de nem volt ideje sajnáltatnia magát. ~ A felderítők engem védenek... És a kadétok is miattam harcolnak még, pedig már rág harangoztak... Ne! Elfogytak a tereptárgyak! Ha ide is követni fognak, akkor a túlélési esélyük egyenlő lesz a nullával. Ne! Mikasa is itt van... Még is azt mutatja, hogy minden oké. Mikasa el onnan, mert te is meghalsz! ~ Mikor a lányt elkapta az egyik óriás nagyon megijedt és egy pillanatra megállt. ~ Meg kell mentenem! ~ Ekkor le akarta dobni magáról a követ, de átfutott az agyán, hogy ez az emberiség bukásával is járhat. ~ Sajnálom Mikasa... Muszáj ezt a helyére tennem! ~ Eren végignézte, ahogyan rengeteg kadét és felderítő is egyaránt, a titánok lakomájaként szolgáltak, csak ő miatta. ~ Meneküljetek, amíg lehet! Ne! Most már akkor is a betömöm azt a lyukat, ha egyenesen a kolosszussal kell megküzdenem érte! ~ Eren vett egy nagy lendületet és a helyére rakta a követ. Aztán elvesztette az eszméletét és teljes sötétség fogadta. Arra eszmélt, hogy Armin mellett feküdt és Mikasa éppen kivont pengével nézett farkasszemet Erwinnel és az embereivel. - Mi... történik itt Armin? Miért vannak felfegyverkezve? - Kérdezte a fiútól. ~ Jajj ne... Azt hiszik, hogy... Azt hiszik, hogy titán vagyok? Vagy egy szörnyeteg? De tényleg! Mi is vagyok pontosan? Én voltam az? Én voltam az, aki megölte azt a rengeteg titánt? Aki betömte azt a lyukat? És aki Mikasa-t... Megsebesítettem Mikasa-t? Lehet, hogy tényleg szörnyeteg vagyok... Hogy történhetett ez? ~ Ekkor ezébe jutott apja és az ő szavai az eltűnése előtt. ~ A kulcs a házunk pincéjéhez... De előtte ebből kell kilábalnunk. ~ Gondolta. - Armin, ide figyelj... Meg kell győznöd őket, hogy nem vagyok ellenség! Te bánsz közöttünk a legjobban a szavakkal és te mindig ismered a helyes döntést! Jó ítélőképességed van és szerintem könnyedén rávezeted őket, a helyes útra! Szerinted meg tudod csinálni? Ha nem, akkor Mikasa kezébe kell adnom a döntéshozást... Ugyanis én nem vagyok képes menekülni, de még lábra állni sem... Mit mondasz? Képes vagy rá? |
|
Dogorn
FRPG Guru
"I have respect for people who live a fulfilled life."
Posts: 565
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Dogorn on Mar 13, 2016 17:42:16 GMT 1
Amikor Eren megindult a kő felé, Armin gyorsan kihúzta a pengéjét és visszaugrott a vállára. - Ez az Eren! Tudom, hogy képes vagy rá! - Kiáltotta, majd végignézte, ahogy a feje fölé emelkedik az a hatalmas szikla. - Gyerünk Eren! Nézd! Jönnek a katonák és megvédenek téged! Oda vigyed. - Mutatott a falban lévő óriási lyukra. - Én hiszem, hogy sikerülni fog! Gyerünk, kitartás! Már nem sok kell! - Kiabált, de ekkor sík földre értek. Sehol sincs tereptárgy. Nagyon sokan hagyták ott a fogukat. ~ Basszus... Ez kész öngyilkosság... Becsülendő a bátorságok... ~ De ekkor meglátta, hogy Mikasa előttük van. - Mikasa, mit csinálsz?! - Kiabált. - Ez nagyon veszélyes! - De hirtelen megjelent egy óriás és elkapta. Arminban megfagyott a vér és észrevette, ahogyan Eren is tétovázni kezdett. De aztán Mikasa gyorsan orvosolta a problémát és sikerült megölnie. - Eren! Menj tovább! Mikasa tudja, hogy mit csinál! Vagy azt akarod, hogyha meghal, akkor azt úgy tegye érted, hogy te csak ácsorogsz?! Siess! Igen! Ez az, sikerült! - Kiáltotta, amikor sikerült behelyezni a követ a résbe. Viszont a titán összeesett. Armin gyorsan leugrott és Erenhez rohant. - Jó, rendben van pulzusa! - Mondta boldogan. - De viszont a teste szó szerint ég. Tűz forró... - Eren itt vagy? Ébredj! - Baljós tekintettel nézett a katonákra akik közeledtek feléjük. - Ennek nem lesz jó vége... - De akkor hirtelen megszólalt Eren és felvázolta a tervét. - Hogy én? Mikor voltam én egyáltalán hasznos a számotokra? Nem hiszem, hogy képes vagyok rá... De megteszem, még ha le is lőnének! - Mondta és Mikasa mellé állt. - Menj és vigyázz Erenre... - Mondta a lánynak. - Armin Arlert vagyok! Engedélyt kérek a beszédhez!
|
|
Kami
FRPG Guru
Posts: 285
|
Post by Kami on Mar 13, 2016 17:56:26 GMT 1
data.whicdn.com/images/214032428/superthumb.jpg ~Ó a franca, a francba, a francba…~ Igyekezett minél messzebb kúszni a titánoktól, azonban a fal miatt erre nem igen volt lehetősége. Egyszer csak hatalmas kiáltást hallott. ~ Ez csak nem… ~ Megpillantotta a példaképét.~… Hanji-san?! ~ Szemei kikerekedtek, ugyanakkor végtelen megkönnyebbülés töltötte el. A példaképe jött a megmentésére, ennél nagyobb megtiszteltetés nem is érhette volna. Kami igyekezett felállni, de megszédült, ezért inkább ülve maradt. Hanji miután végzett az óriásokkal leszállt mellé.
-Kö…köszönöm szépen, Hanji osztagvezető!- hálálkodott. A fejébe belehasított a fájdalom, ezért odakapott a bal kezével. ~ Mi? bevágtam a fejem?! Ja, igen, amikor az a dög nekivágott a falnak… na de ennyire?! ~ meredt a csurom vér kezére. Hanji felrángatta Kamit, akinek azonban csak azon járt az esze, amit Hanji mondott: ~ Szüksége van rám??? Beszélgetni akar velem? Vajon miről? Erenről? ~ Gondolatban fejbe vágta magát. ~ Idióta, mi másról akarna beszélni veled... ~ Közben már a falon lógott, azaz Hanji tartotta, mert szerencsétlen Kami nem igazán volt magánál, de azonban a nő szavait még hallotta. ~ Sikerülni fog?! Mégis mi? ~ A hatalmas robajra a kapu irányába tekintett. ~ Betömte a lyukat! Megcsinálta! ~ujjongott magában.
-El sem hiszem… egy ember, aki képes titánná változni… Eltorlaszolta a lyukat… Az emberiség győzött a titánok felett! – Szavai azonban csak alig voltak hallhatóak, lehet a sokk miatt. Kami arcán örömében legördült pár könnycsepp. Aztán átvillant az agyán egy kép. ~ Mayu! Hol van Mayu?! ~ Ide-oda kapkodta a fejét, barátnőjét azonban nem találta. ~ Csak nem… ugye nem…?!~ Egy csapat katona vette körül Erenéket, Erwin vezetésével, ezért úgy döntött ezen majd később agyal.
-Hanji-san… mi fog most történni a barátaimmal? – kérdezte kétségbeesve. Látta, ahogy Mikasa mindenre elszántan néz a katonákra, és hogy a követ cipelő óriás tényleg Eren volt. ~ Kérleeek, kérlek, kérlek, kérlek, ne csináljatok semmilyen baromságot! ~ kérte barátait hangtalanul. Szabadon lévő bal kezét az arca elé emelte ökölbe szorítva, és behunyt szemekkel imádkozott értük. |
|
Mayu
Lelkes fórumozó
Posts: 45
|
Post by Mayu on Mar 13, 2016 18:27:56 GMT 1
img09.deviantart.net/8d0d/i/2013/248/8/0/anime_girl_with_a_rapier_by_iamecchi-d6l68o7.png Amint közelebb ért látta, hogy a felderítők még mindig a titánokkal küzdöttek, hogy szabad utat adjanak ezzel Erennek. Néhány lépést még rohant előre, de ekkor hirtelen megállt és megpördült. Ismerős hangot hallott. ~ Hanji? És az ott Kami? Hogyan nem vettem észre, hogy bajban van? ~ remegett, nem tudta elhinni, hogy cserbenhagyta a legjobb barátját. ~ Meg kellett volna győződnöm, hogy minden rendben van-e ~ megrázta a fejét. ~ Még jó, hogy kimentették. Igen… Most már ide kell koncentrálnom! ~
Az épületek elfogytak, már csak a sík terep volt. Eren egyre közelebb ért a lyukhoz, így a legtöbb óriás felé fordult nem igazán törődve a katonákkal. Mayu is kiszemelt egyet, amelyik rá sem figyelt. Nekifutamodott, igaz kissé elkalandoztak a gondolatai. ~ Már csak pár méter és miénk a győzelem! Nem hiába haltak meg annyian! Az emberiség végre győzelmet könyvelhet el! ~ ezek a gondolatok cikáztak a fejében. Kiáltott egyet és végzett a titánnal. Földet ért, még pont végignézhetett egy harcot egy óriás és egy felderítő között. Elábrándult, a szemei csak úgy csillogtak, közben a testvére arcát képzelte a katonáé helyébe. Kénytelen volt elmosolyodni, miután az végzett a munkájával, habár sosem láthatta, de tudta, hogy bátyja is így küzdött meg akkoriban a bestiák ellen.
- Bárcsak itt lehetnél velem ezen a különleges napon. – suttogta magának és egy pillanatra az égre nézett. Nem volt már sok ideje elmerülni a gondolataiban, a környék már titánmentes volt és Eren közeledett. Mivel nem akart túl közel menni inkább visszamászott a legközelebbi háztetőre és onnan figyelte az eseményeket. A nagy hangzavar után ért fel, megfordult és nem hitt a szemének. ~ Megcsinálta! ~ fujtatott és mosolygott. A szél kicsit felerősödött abban a magasságban, belekapott hosszú vörös hajába, ami úgy kezdett el lobogni, mint egy zászló. ~ Eren, hát tényleg te voltál az. ~ észrevette a fiút, aki eszméletlenül feltűnt a teremtmény nyakszirtjénél, Mikasa és Armin is ott voltak vele, azonban volt valami szokatlan. ~ Erwin parancsnok és a hadtestület? Mit akarnak? ~ Igazából tudta, hogy mit akarnak. Vagyis inkább azt, hogy mit nem. Nem akarják, hogy egy ember ilyen kiszámíthatatlan legyen, mint most Eren. Félnek. Senki nem tudja pontosan hogyan történt mindez.
Mayu leült a cserepekre, reménykedett benne, hogy vége lesz a napnak, most eszmélt csak rá, hogy mennyire elfáradt.
|
|
)
