kylenorthon
Lelkes fórumozó
Dolgok történnek.
Posts: 93
Elfoglaltság: Elfoglalt
Utoljára online: Dec 2, 2022 20:44:51 GMT 1
Mar 3, 2016 22:57:29 GMT 1
|
Post by kylenorthon on Mar 10, 2016 18:43:58 GMT 1
Kyle nem csalódott, Levi profimód lekaszabolta a rendellenest. A titán még csak a közelébe se került. ~Nem véletlenül ő az emberiség legerősebb katonája...~ Gondolta. Mindig felnézett rá, még akkor is, ha fizikailag le.
Levi a titán kiírtása után a sérültekhez ment, Kyle pedig követte. Most megnézte őket közelebbről. Charlotte elég pocsék állapotban volt, de a kadét meg kimondottan... Egy másik kadét ölelte őt és sírt fölötte. Az a lány aki hálálkodott nekik a raktárnál. Talán a barátnője. Igazából az döbbentette meg a legjobban, hogy a félember még élt. Mosolygott és BESZÉLT. Komolyan azt mondta, hogy kutya baja? Látni akarja az óceánt... Kylenak azonnal bevillant a gondololat, hogy ugyan már egy éve viseli a szabadság szárnyait, mégse látta az óceánt, amiről másoktól hallott. Igazából a mai napig nem hitte, hogy létezik. Hiába hordta a szárnyakat, nem volt szabad. Persze szabadabbnak érezte magát kint, lóháton vágtázni akkor is felemelő érzés, ha közben óriások üldöznek. Csak a végtelen ég és a nagy fák. Mégsem volt ez szabadság. Életek vesztek oda azért, hogy megtudjanak valamit a kinti világról és az ellenségeikről. És még sok élet esik majd áldozatul ennek. Például ez a srác... Kyle fogadni mert volna rá, hogy nem marad meg. Annyira sokkos állapotban volt a vérveszteségtől, hogy észre se vette a hiányzó alsó felét. Lehetetlen, hogy életben maradjon. ~Fiatal kölyök... szomorú...~ - Hadnagy...? -fordult Levi felé és igyekezett olyan halkan beszélni, hogy más ne hallja, főleg a kadét lány- Mit csinálunk velük...? Itt kell hagynunk? - Nagyon remélte, hogy a válasz nem lesz...
|
|
Martha
Lelkes fórumozó
Everywhere I go...
Posts: 56
Utoljára online: Jul 20, 2021 21:57:48 GMT 1
Feb 27, 2016 10:55:21 GMT 1
|
Post by Martha on Mar 10, 2016 20:58:47 GMT 1
Martha érezte, hogy valaki elkapta, de utána már kiesett minden. Valószínűleg elájult. Amikor fölébredt meglátta Petrát és épp körbetekeri a lány hasát. Amint végzett megparancsolta a Marthanak, hogy ne merjen kimenni a raktárból és, hogy ne mozogjon sokat, majd elment. Martha egy olyan negyed órát még ott feküdt, de kezdte kellemetlenül érezni magát, hogy mindenki, aki még ott volt őt bámulta. Ezért lassan felállt, igyekezve, hogy nehogy felszakadjon a seb. Komótosan felballagott az egyik szobába és lefeküdt az ágyra. Sóhajtott egyet. Hallotta, hogy kint még folynak a harcok. -Remélem semmi bajuk nem lesz.-biztatta magát, majd szép lassan behunyta a szemét és elaludt.
|
|
Bratti
Szerepjátékok Császára
"Ez a világ kegyetlen... De egyben gyönyörű is." - Mikasa Ackerman
Posts: 914
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
Utoljára online: Nov 16, 2024 22:42:12 GMT 1
Feb 23, 2016 19:50:58 GMT 1
|
Post by Bratti on Mar 10, 2016 21:12:28 GMT 1
picup.hu/4l51kmd.jpg Ő most komolyan elmosolyodott? Hogy képes erre ilyen helyzetben? Gondolom, miközben újra felemelem a fejemet, amikor megszólal. A zokogásom most már hangtalan, de nem marad abba. Őszintén megdöbbenek. Nem tudja, hogy csak a felső teste maradt meg? Csodálkozom. Elszánt leszek. Ha már meg kell halnia, legalább ne abban a tudatban tegye, hogy elbukott. - Véleményem szerint elég rosszul nézel ki, de már nem fontos. – Letörlöm a szájáról a kiköhögött vért, majd rámosolygok. – Küzdeni fogok. Érted. Soha nem adom fel, hiszen akkor csalódást okoznék neked… Mindig csodáltam a kitartásodat és törekvéseidet. Mindig tudtad, hogy mit is akarsz csinálni. És ezeket képes is voltál teljesíteni, vagy legalább jó úton haladsz efelé. Azonban most pihenésre van szükséged. – Ekkor lehunyja a szemét. Megsimogatom az arcát. Az egyik kezemmel még mindig Eren kezét, a másikkal Armin kezét fogom meg. Megpróbálom finoman közölni vele, hogy itt a búcsú ideje. Remélem, ebben a sokkos állapotban betudja csak egy orvosi szobának. – Most el kell engedjelek egy időre, amíg jobban nem leszel. Nem szívesen teszem, és majd megszakad a szívem, de kénytelen vagyok ezt tenni. Majd meglátogatunk Arminnal, amikor már jobban leszel, és mi is láthatunk már. És akkor újra együtt leszünk, és nem is engedjük el egymást soha. Jó? Ne aggódj, én tudok várni… Ha türelmetlenül is, de tudok… Te is várj rám. Most viszont itt az idő, hogy egy hosszú, pihentető és gyógyító alvásban vegyél részt – Megszorítom a kezét, és az arcát nézem. Olyan békés. Aztán az összefonódó ujjainkra tekintek, és meglátom, hogy tiszta vér. Sőt, igazából az egész ruhám és felszerelésem is vérben úszik. Mind Erené. Valóban menthetetlen? De tudom a választ. Kénytelen vagyok elengedni őt. Átfut a fejemen az a rengeteg emlék, amit együtt éltünk át. Újra erős sírás vesz rajtam erőt. Hüvelykujjammal az ő kezét simogatom, közben Arminét is jobban szorítom. Nagyobb szükségem van rá, mint valaha. Egészen addig Eren mellett maradok, amíg ezt megtehetem.
|
|
Dogorn
FRPG Guru
"I have respect for people who live a fulfilled life."
Posts: 565
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
Utoljára online: Apr 28, 2022 11:37:10 GMT 1
Feb 23, 2016 16:33:11 GMT 1
|
Post by Dogorn on Mar 10, 2016 21:50:32 GMT 1
http Armin teljesen lefagyott. Csak nézte Eren-t, ahogyan haldoklik és szenved. Mikasa szavai visszhangoztak a fejében. "Kérlek, vigyázz rá!", "Armin, mi történt?!", "Nem lett volna szabad ekkora dolgot kérnem tőled!". ~ Igaza van Mikasa-nak... Semmit se lehet rám bízni, mert azt mindig csak elrontom... Most legalább már mindenki megtanulta, hogy ne kérjenek tőlem semmi fontosat, Eren kárán... Csak kolonc vagyok mindenki nyakán... Egy felesleg, amit cipelni kell... ~ Mikasa szorítása rántotta őt vissza, a való világba. - Igen! Látni fogjuk az óceánt! Mind a hárman, együtt! Kitörünk a falon kívülre és kiírtjuk a titánokat a Föld színéről! Láthatjuk sivatagokat és a jégmezőket, a saját szemünkkel! Nem fogunk takarmányként élni, a falakon belül! Hallod Eren? El tudod még képzelni? Itt vagy még?! Eren! - Kiabálta, de ő már nem válaszolt. ~ Minden az én hibám... Most mihez kezdjek?
|
|
Dogorn
FRPG Guru
"I have respect for people who live a fulfilled life."
Posts: 565
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
Utoljára online: Apr 28, 2022 11:37:10 GMT 1
Feb 23, 2016 16:33:11 GMT 1
|
Post by Dogorn on Mar 10, 2016 22:56:12 GMT 1
Charlotte osztagvezetőhöz leszállt két felderítő és elvitték, egészen a régi raktárhoz. Bevitték az épületbe és lefektették a Martha melletti ágyra. Petra még ellátta az ő sérüléseit is és aztán folytatta a harcot a titánok ellen.
Az óceán, a száraz sivatagok és a hatalmas jégtáblák. Ezek jártak Eren Jaeger fejében. De sosem láthatta őket, a titánok miatt. Azok miatt, akik megölték az édesanyját. Akik felfalták a barátait és társait. Akik bezárva tartják őt és arra kényszarítik, hogy takarmányként éljen. - Meg kell ölnöm őket... - Mondta, félig eszméletét vesztve. - El kell törölnöm őket a Föld színéről... Elpusztítom, az összeset! - Ekkor hirtelen, egy hatalmas robbanás rázta meg az utcát, amit beborított, egy fehér gőzfelhő. Nem lehetett semmit se látni a nagy fehérségtől. Ám egyszer csak a ködből tisztán kivehetővé vált, egy hatalmas, smaragdzöld szempár. Egy óriás volt ott, ahol eddig Eren feküdt.
Mikasa és Armin nem láttak semmit, azt se tudták, hogy mi történt vagy, hogy hol vannak. Miután szertefoszlott a köd, akkor vették észre, hogy egy óriás vállán álldogálnak. A titán üvöltött egy hatalmasat, majd egyenesen az emberek közé csapott. Szerencsére senki sem sérült meg, könnyedén ki tudta mindenki kerülni a suhintást. Ahol a felderítők álltak, illetve a kadétok. Ez után gyorsan futásba kezdett, a betört trosti kapu irányába, ahonnan még mindig csak jöttek és jöttek az óriások. A célját könnyű volt értelmezni. Az összes titánt megölni. Ugyan is ahány óriással csak találkozott, azt mind megölte, ami 20-25 darabot jelent. Mikasa-val és Arminnal nem is foglalkozott. Mintha csak nem is tudta volna, hogy ott voltak. De aztán megszólaltak a harangok, ami a katonák visszavonulását jelezte, ugyanis lezárták a kaput. A civilek sikeresen átértek a Rózsa falon.
|
|
Aria
Szerepjátékok Istene
Szeresd ellenségeidet! Azzal kergeted őket az őrületbe.
Posts: 1,043
Elfoglaltság: Elfoglalt
Utoljára online: Aug 13, 2023 7:55:28 GMT 1
Feb 23, 2016 21:54:48 GMT 1
|
Post by Aria on Mar 10, 2016 23:16:28 GMT 1
A sérültekhez lépve Levi először Charlotte-ra nézett. A nő nem festett túl jól, de egy elveszett karral még életben lehet maradni. Néhány felderítő a raktárhoz is vitte, Petra ott minden bizonnyal gondoskodik róla. Persze sok vért vesztett, de jó esélye volt, hogy túlélje. A fiúnak annál kevesebb. A két fölötte térdelő kadétot látva Levi-nak ismét beugrik az az ominózus kép az esőben, évekkel korábban. ~Én nem voltam ott velük.~ Kényszeríti magát, hogy másra gondoljon, de ahhoz nincs ereje, hogy odamenjen segíteni. Kyle-ra néz. - Egyelőre nem. Ha erre jön néhány óriás, amíg a fiú él, azokat elintézzük. Hagyunk nekik még egy kis időt. – a manőverfelszereléssel felhúzza magát a tetőre, hogy jobban lássa, ha esetleg közeledik valami. Az ezt követő történések azonban meglepetésként érték. Mivel Eren félbeharapott teste eltűnt, és a helyén az óriás volt, nem esett nehezére kikövetkeztetni, mi történt… amikor a felderítők és kadétok közé csap, először hozzájuk fordul, és látva, hogy senki nem sérült meg, tekintetével követi a titánt. Láthatóan nem árt a vállán ülő Mikasának és Arminnak, és őt magát sem veszi észre… a többi óriást viszont folyamatosan támadja. - Hogyan lehetséges ez? – suttogja, senkinek sem címezve a kérdést, hiszen senkinek nem lehet több tudomása a történtekről. Ha a felderítők együtt vannak, Erwinhez fordul, és engedélyt kér, hogy az osztagával kövessék a titánt, gyorsan összefoglalva, hogy valószínűleg a percekkel korábban még haldokló Eren Yeager az (ezt csak abban az esetben, ha az átváltozást nem látták). Ha megkapja az engedélyt, jelez az osztagának, hogy kövessék, és elindul az óriás felé.
|
|
kylenorthon
Lelkes fórumozó
Dolgok történnek.
Posts: 93
Elfoglaltság: Elfoglalt
Utoljára online: Dec 2, 2022 20:44:51 GMT 1
Mar 3, 2016 22:57:29 GMT 1
|
Post by kylenorthon on Mar 10, 2016 23:50:36 GMT 1
Kyle megkönnyebbült, mikor Levi nem akarta otthagyni a kadétokat és az osztagvezetőt meghalni. Csendben végignézte, ahogy a srácot jóformán elhagyja az ereje... Csak most nézi meg jobban a kadétok arcát. ~Shiganshinaiak? Emlékszem a kölyökre, mindig a csaj verte meg helyette a rosszfiújat... Eren lehet a neve...? Jaeger doktor fia...?~ Eszébe jutott a nap mikor a titánok áttörték a falat... ahogy az apját felfalták és a kishúga meg akart benne kapaszkodni miközben véletlenül belevájt a szemébe... Hiába látott minden felderítő körúton óriásokat, sose élt át miattuk olyan szörnyűségeket, mint mikor a hazáját tették tönkre. Nem követte Levit a tetőre. Állt pár méterre a kadétoktól és csendben nézte őket. Ekkor viszont hatalmas villámcsapás érte a fiatalokat, majd fehér gőz szállt fel és Kyle észrevette a zöld szemeket a hirtelen ködben. A gőz eloszlott és meglátta azt, ami teljesen elvette az eszét. A srác... Eren titánná változott... Elözönlötték a gondolatok... valami belső sötétség kezdte el marni. Szinte fájt. A fiú aki az imént ott feküdt a földön, most titán... vállán a két barátjával... Térdre rogyott. Csak bámult fel a titánra aki a katonák közé csapott, a keze nem messze tőle ért földet. Aztán elindult egyenesen a sérült fal felé, és tarolta az útjába akadt óriásokat. Ha Levi megkapja az engedélyt, csatlakzik hzzá, de csak akkor kap észbe, ha valaki felrázza. Ez vonatkozik arra az esetre is, ha Levi nem kap engedélyt.
|
|
Deleted
Törölt felhasználó
Posts: 0
Utoljára online: Nov 23, 2024 18:32:14 GMT 1
Nov 23, 2024 18:32:14 GMT 1
|
Post by Deleted on Mar 11, 2016 10:31:01 GMT 1
Dieb lovagolt a többiek mellett, fáradságából és az unalomból adódva az átlalagosnál is életét untabb volt szóval a hétköznapi dolgokon gondolkozott. ~Végre hazamegyünk és megint ehetek valami normális kaját, a sok halott ember helyett végre halott állatokat látok majd enyhén odapiritva a fazék aljához amik amúgyis finomabbak és jobb illatúak is.~ egyszercsak meglátta hogy mindenki előre siet Erwinhez, mikor kicsit körülnéz hogy mi miatt, meglátta a betört kaput. ~már megint betörtek.. remélem legalább kopogtak mielőtt csak úgy bezúdultak...~ a fiú kicsit előrébb ment hogy meghallgassa a parancsokat amiket a parancsnok adott. Megértette ő is és ellovagolt a falig, átváltott manőverfelszerelésre és bejutott Trostba. Már több éve szolgál felderítőként úgyhogy úgy gondolta nem lesz abból nagy baj ha egyedül gyorsan előre megy. ~Újra itt... legalább nincs annyira nagy tömeg mint legutoljára, már csak ezek a magas dolgok zavarják a kilátást, bár ezen könnyen segithetünk.~ azonnal tovább is ment és egyik háztól a másikig húzta magát de egyszer csak eszébe jutott hogy spórolni kéne a gázzal szóval már csak futott a háztetőkön. ~Kicsit várnatok kell még rám ti túlméretezett emberfajzatok~ Néha néha elkalandozott a figyelme ~az ott nem a 3 felderítő volt akivel épp most tértem vissza? Egy titánnal harcoltak... nemkéne nekik egy kis segitség?~ de gondolta csak hátráltatná őket hisz már alig volt egy kevés szellő a felszerelésében ezzel el is távolodott társaitól és egyszercsak annyit vesz észre hogy egyik háztetőn megfordúlva egy Titánnal nézett farkasszemet. -oh hello- mondta megilletodve ~csak nekem lehet ilyen mázlim hogy majdnem gáz nélkül találkozok egy titánnal~ ezzel azonnal bele is kapaszkodott a titántól legmesszebbi házba és arébb szált miközben az alkalmat kereste hogy újratöltse a felszerelését. A manőverfelszerelés használatának hanyagolásának az lett az eredménye hogy lassabban haladt mint csapattársai így akkor ért a régi raktárhoz amikor már az összes titánt legyőzték. A férfi csak beséltált, megvárta míg mindenki feltölti készleteit aztán ő is megtöltötte dúdolgatva egy dalt és elkezdett kisétálni. ~hát akkor mostmár csinalni kéne valamit...~ mikor kiért csak egy nagy robajt hallott és füstöt látott. Miután kitisztult a levegő látta hogy egy titán termett előtte. Elállt a szava és a közelében állók csak ennyit hallottak -Most csak viccelsz ugye?- meglátta hogy elfut es lemészárolja a többi titánt. -Kezd érdekessé vállni a dolog- mosolyodott el. Meghallja a harangot de inkább figyelmen kivül hagyta és a kiváncsiságtól hajtva elkezdett futni a titán után. Ahogy Kylehoz ért és vállal véletlen nekifutott egy kicsit hátrafordult és mondta -Te mit áldogálsz itt? Téged nem izgat hogy mi fog történni?- ezzel megint megiramodott és a háztetőkről figyelte az eseményeket ámulva. ~remélem nem csak én vagyok ilyen hülye hogy nem vonulok vissza... hisz az a dolgunk hogy minél többet megtudjunk a titánokról és ez egy nagyszerű alkalom...~
|
|
Martha
Lelkes fórumozó
Everywhere I go...
Posts: 56
Utoljára online: Jul 20, 2021 21:57:48 GMT 1
Feb 27, 2016 10:55:21 GMT 1
|
Post by Martha on Mar 11, 2016 14:05:14 GMT 1
Martha nyugodtan aludt. Egy olyan fél óra után felkelt. Gondolta kinéz az ablakon, hogy megnézze mi történik. Ezért lassan felállt az ágyról. Amint felállt meglátott maga előtt egy pókszerú valamit. -Miasz....?-olyan hirtelen jött ez a lény a lány látóterébe, hogy Martha ijedten elkezdett kapálódzni, ezért kibillent az egyensúlyából és hátra esett. Majd a pók szép lassan leereszkedett Martha hasára. Martha pokerfaceszel megfogta a lényt, felállt és kidobta az ablakon. Ha már ott volt az ablaknál körülnézett. Látott egy lányt kar nélkül és látott egy kadétot, amint épp egy rendellenes felé száguldott, de útközben leharapták a fél testét. Martha nem nagyon tudta felfogni amit látott. Csak bámulta tovább a történteket. Nemsokkal azután, hogy a lányt elvitték egy nagy villanás és egy nagy gőzfelhő tűnt fel. Ekkor megpillantott egy titánt a vállán két kadéttal. -Őőő...ez a mai nap érdekes. Egy 6 métres titán egy házban. Pókszerű lények, akik torokra mennek. Egy ember, aki titánná tud változni....-kis szünet után- azt hiszem visszamegyek aludni.-Martha gyorsan visszafeküdt az ágyba, magára húzta a takarót. Mikor már nagyban aludt behozták azt a másik lányt, de Martha nem vette észre.
|
|
Bratti
Szerepjátékok Császára
"Ez a világ kegyetlen... De egyben gyönyörű is." - Mikasa Ackerman
Posts: 914
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
Utoljára online: Nov 16, 2024 22:42:12 GMT 1
Feb 23, 2016 19:50:58 GMT 1
|
Post by Bratti on Mar 11, 2016 20:55:25 GMT 1
http Végre Armin is megszólal. Ráemelem a tekintetem. Sokkal jobban csinálta, mint én. Hálásan megszorítom a kezét, majd suttogva szólok hozzá. - Armin, kérlek, ha ennek vége, ne hagyj egyedül… - Eren még beszél, ezért nem mondom tovább, nehogy meghallja. Körülkémlelek, és pont farkasszemet nézek az egyik Felderítőssel, aki Levi hadnaggyal beszél. Mintha már láttam volna… Összehúzom a szememet, és ekkor egy hatalmas robbanás ráz föl engem kábulatomból. A talaj meginog alattam, de nem látom, hiszen hatalmas gőzfelhő is kerekedett. Olyan, mintha a föld életre kelt volna, de nem tudok semmit tenni ellene. Aztán szépen lassan kitisztul a kép, és már nem a földön vagyok, hanem sokkal magasabban. Megszédülök. Hogy kerültem ide? Armin még mindig mellettem van, és egymás kezét szorongatjuk. Oldalra nézek, és egy hatalmas fejet látok. Egy titán! De hogy került ide? Csak nem…? Gyorsan visszatekintek a földre, de Eren valóban eltűnt. Ő lenne az? Hogyan? Mindegy… Nem érdekel. Ha jól látom, teljesen egészséges, és ez a fő. Hogy nem halt meg. De vajon, ő is jól van, vagy csak ez a test? Reménykedem… Még annyit látok, hogy az ismerős Felderítő és egy mellette éppen elhaladó férfi felénk tart. Ekkor azonban Eren megindul előre, de olyan hirtelen, hogy én elvágódom, és kis híján le is esek. Azonban sikerül megkapaszkodnom az egyik hajtincsében, és a pengémet is az utolsó pillanatban szúrom belé. - Basszus Eren, bocsánat! – Kiáltok neki, de mintha nem is hallana. Visszakapaszkodom a vállára, majd a szigonyaimat a vállába eresztem. Így stabilabban állok. Újra megfogom Armin kezét. - Te is szúrd a szigonyaidat a vállaiba, így nagyobb az esélye, hogy rajtamaradunk! – Kiáltom neki. Eren közben minden útjába kerülő titánnal végez. Lenyűgözve bámulom. A közelharcban amúgy is nagyon jó volt, itt most tudja hasznosítani. Fantasztikus, hogy milyen erővel, milyen kitartással teszi ezt. Vajon meddig bírja? Mert mi már nem sokáig, ráadásul nem is vesz rólunk tudomást… Ez így nem lesz jó! Ekkor megszólalnak a harangok. Elhúzom a számat. Nem fogom itt hagyni Eren-t. Most nem. Armin felé fordulok. - Vele maradunk, ugye? A végsőkig– Nézek rá határozottan, komoly tekintettel.
|
|
Kami
FRPG Guru
Posts: 285
Utoljára online: Sept 18, 2024 20:24:43 GMT 1
Feb 27, 2016 15:50:39 GMT 1
|
Post by Kami on Mar 11, 2016 20:55:53 GMT 1
data.whicdn.com/images/214032428/superthumb.jpg Kami örömmel nyugtázta, hogy gond nélkül sikerült kiiktatni a titánt, valamint a felderítők is könnyedén végeztek a rendellenessel. Látta, amint Armin Mikasával tér vissza, és egyenesen Erenhez veszik az irányt. ~Szegények… Eren biztosan nem éli túl.~ Tapintatosan elfordult, ekkor viszont eszébe jutott, hogy Mayu mit mondott neki, mielőtt akcióba léptek. Kamit ekkor elöntötte a méreg. ~ Mégis hogy gondolta ezt?! Ekkora barmot mint ő, még nem láttam. Ha a saját feje után menne, már mindenki rég halott lenne. Idióta.~ Amint meglátta az említett személyt nagy lendülettel, ökölbe szorított kezekkel megindult felé. Nem várva meg Mayu reakcióját, Kami lendítette az ép jobb kezét, és nemes egyszerűséggel leütötte Mayut. Szerencsétlen szinte lefejelte a földet. Ezután Kami megragadta a gallérjánál fogva, felrántotta, és belekezdett a mondókájába: -Mégis mi ütött beléd he?! Mit gondoltál, ha majd benyögöd a „Bármi történik ne törődj velem!” szöveget, akkor én majd valami hősként tekintek rád?! Hát nem! Pont hogy egy idióta baromnak tartalak! Nem is értem, hogy ,mondhattam azt korábban, hogy az emberiségnek szüksége van rád! Egy ilyen idiótára?! Hahh jó vicc! – Kami kifogyott a szuszból, ezért egy kicsit abbahagyta, de amint vett egy újabb levegőt, ismét nekikezdett. – Ráadásul nem kértelek vagy ilyesmi, hanem mondtam, hogy csináld! És én vagyok az idősebb, felelős vagyok azért a hülye fejedért, érted?! Fel tudod ezt fogni? Ha igen, akkor remélem többet nem mondasz ilyen baromságokat. És azt pedig merem ajánlani, hogy meg ne próbálj bármilyen eszetlen dolgot tenni, világos? – Vett egy mély levegőt, elengedte Mayut és szelídebben folytatta. - Kérlek legközelebb bízz bennem. Én meg megbízom benned, oké? –Végighallgatta Mayu mondanivalóját, majd kérdésére megrázta a fejét.- Semmi szükség rá, csak egy karcolás. Egyébként is, a saját hülyeségemnek köszönhetem ezt…- Majd bármi folytatás nélkül hátat fordított, és elsétált. Elkezdett gondolkodni. Átgondolta az összes hibáját. Elemezte őket, hogy legközelebb jobb lehessen. Hogy beléphessen a Felderítő Egységbe, és hogy láthassa a kinti világot. Érezni akarta a szabadságot. Feltámadt egy kis szellő, ami belekapott Kami hajába. Szembefordult a szellővel, és hagyta hadd kalandozzanak el a gondolatai egy kicsit. Ekkor azonban nem messze tőlük egy villám csapott be. Kami nagy nehezen megállt a lábán, azonban félre kellett ugrania, mert egy hatalmas titán lecsapott. A hatalmas széltől, amit a nagy erejű ütés okozott egyenesen nekilökte Kamit a falnak. Köhögött egy kicsit, hisz a becsapódás érzékenyen érintette a légzőszervrendszerét. Ezután látta, hogy Erennek hűlt helye volt, s a 14 méteres titán két vállán ott volt Mikasa és Armin. ~ Ez a titán csak nem…EREN?! ~ Kami szemei ismét kikerekedtek, a nap folyamán már sokadszorra. Az óriás velük nem törődve elindult az áttört fal felé, miközben az útjába kerülő óriásokat kivégezte. ~ Ez tényleg Eren lenne? Lehetséges, hogy egy ember titánná változzon?~ Gondolatait a visszavonulást jelző harangszó szakította félbe. Odarohant a vele szemben lévő Mayuhoz. - Mayu, jól vagy?! Figyelj, hallottad, hogy megkondult a visszavonulást jelző harang? Végre kijuthatunk innen! – Szemei csillogtak, majd hirtelen elkomorult. – Viszont ez az előbbi… Lehet megtudhatnánk valami hasznos információt a titánokról, ha követjük… De a sérültek kimenekítésében is segíteni kellene…- Szomorkásan elmosolyodott. – A következőt csináljuk: te elmész az óriás után, és igyekszel minél többet megtudni róla, míg én a sebesültek kimenekítésében segédkezem, oké? Azonban lenne egy kérésem – emelte fel a mutatóujját. – Kérlek, ne halj meg, jó? – Egy biztató mosoly küldött felé, majd elindult.
|
|
Mayu
Lelkes fórumozó
Posts: 45
Utoljára online: Feb 18, 2018 13:32:01 GMT 1
Feb 27, 2016 18:35:09 GMT 1
|
Post by Mayu on Mar 11, 2016 21:45:50 GMT 1
img09.deviantart.net/8d0d/i/2013/248/8/0/anime_girl_with_a_rapier_by_iamecchi-d6l68o7.png Mayu először Eren felé rohant. Közelebbről még csúnyább volt a sérülése, de még lélegzett. Rövid időn belül meglátták Mikasát és Armint, akik a fiúhoz siettek. Tudta, hogy itt már nincs szükség rá ezért Charlotte-hoz sétált. Habár ő is életveszélyben van, még túlélheti, ha megfelelő ellátást kap. Két felderítő jelent meg és elvitték a sérült nőt. ~ Minden jót Charlotte! ~ végignézte, ahogy elviszik, majd eltűnnek a házak között. Nem tudta miért, de mikor Kamira nézett egy ököllel találta szemben magát, majd puff és a földre került. – Most mit csináltam? – megfogta az arcát közel a szeméhez, ahova kapott egyet. Csendben hallgatta végig Kami mondanivalóját, bár igazából nem is figyelt rá. ~ Még mindig nem tanulta meg kezelni az indulatait… Ah, valószínűleg ez már nem is változik. ~ Miután barátnője befejezte, Mayu higgadtan folytatta. – Ne haragudj. Nem hősködni akartam volna csak időt nyerni. És bocsáss meg, ha azt hitted nem bízok meg benned, de így láttam a legjobbnak a helyzetet. Lehet rossz döntés volt, de mostanra te is láthattad, hogy remekül együtt tudunk működni éles helyzetben is. Ha te is megbízol a képességeimben nem kerülhetünk bajba! – mondta komoran. Csendben hallgatta, ahogy Mikasa nyugtatgatja Erent. A fiú látszólag azzal sem volt tisztában mekkora veszélyben van. Ekkor meghallotta a hadnagy és a társa közti beszélgetést. Először megijedt, hogy itt akarják hagyni a sérültet, de szerencséjükre még maradtak és a segítségre is elhatározták magukat. Kami felé fordult és lenézett a véres tenyerére. - Hogy van a kezed? Van valamid, amivel be tudjuk kötözni? – kérdezte egyhangúan. Barátnője visszautasította a segítséget majd odébb sétált. ~ Nagyon megviselte ez a nap. Látom rajta. ~ Mayu lehajtotta a fejét és hosszan kifújta a levegőt, tudta, hogy Eren számára itt a vég. Egyszer csak egy villám csapott le melléjük, rögtön utána ezt egy fülsüketítő robbanás kísérte. A robbanás miatt Mayu elesett és hátrébb csúszott pár métert. Elcsendesedett a világ, csupán egy hangos, sípoló, magas hangot hallott. Mikor felnézett még nem volt tiszta a látótávolság a sűrű felhőtől, bár miután felszállt, akkor sem hitt a szemének. Egy óriás állt előttük. Pont ahol Eren feküdt. A titán az égre nézett és elüvöltötte magát. Habár Mayu még mindig nem halott semmit, de ekkor észrevette Mikasát és Armint ahogy a titán vállán állnak. Szemei kikerekedtek, mikor az óriás feléjük nézett. Látta, amikor jobb kézfejét marokba szorítja, ekkor Mayu már sejtette mit akar tenni. Próbált feltápászkodni és amilyen gyorsan csak tudott arrébb rohanni. A hatalmas teremtmény ökle Kami és közte érte a földet. Ennek köszönhetően több métert csúszott a köveken, felhorzsolta a jobb karját, de ezen kívül kutya baja volt. A sűrű gőz újra felszáll, ahová lecsapott. Mayu kezdte visszanyerni a hallását de a gőztől semmit nem látott. - Kami! - kiáltotta el magát, és reménykedett, hogy meghallja a válaszát. ~ Hogyan lehetséges ez? Az előbb Eren ott feküdt tehetetlenül, egy pillanat múlva pedig ez a titán állt a helyén... Csak nem... ? ~ - Eren? - suttogta magának és a szörnyre meredt. Az óriás faképnél hagyta őket majd a külső kapu fele vette az irányt. Az útjába kerülő összes óriást elpusztította. Mayu lassan felállt és Kami mellé lépett. - Mihez kezdjünk most? – mire ezt kimondta megszólaltak a visszavonulást jelző harangok. ~ Pont most? Nem, én ezt nem hagyhatom. Meg kell tudnom mi folyik itt! ~ Kamira szegezte a tekinteték, aki már ki is találta mi legyen. ~ Tökéletes, pont erre gondoltam. Nem szívesen megyek egyedül de valamelyikünknek látnia kell! ~ - Ne aggódj miattam! Tudod jól, hogy tudok vigyázni magamra! Te pedig segíts a többieknek, hogy mindenki épségben kimehessen innen! – visszamosolygott barátnőjére. Ekkor figyelt fel arra, hogy nem csak ők nem indultak vissza a harangszóra.
|
|
Dogorn
FRPG Guru
"I have respect for people who live a fulfilled life."
Posts: 565
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
Utoljára online: Apr 28, 2022 11:37:10 GMT 1
Feb 23, 2016 16:33:11 GMT 1
|
Post by Dogorn on Mar 11, 2016 22:24:52 GMT 1
Hanji-nak leesett az álla attól, amit látott. Izgatott volt és össze-vissza beszélt. - Tehát egy titán bőrbe bújt ember, vagy egy ember bőrbe bújt titán?! Ki is meri?! - Odalépett az éppen búcsúzkodó Kamilla-hoz és Mayumi-hoz. - Ti a barátai vagytok, ugye? Kicsoda ő? Tudtátok róla, hogy képes titánná alakulni? Mondjatok el MINDENT! - Nézett rájuk a szemüvegén keresztül, miközben megcsillant rajta a napfény. Erwin-t is meglepték a történtek. Kikerekedett szemekkel figyelte az eseményeket. - Hadnagy! - Szólt Levi-nak. - Engedélyt adok rá! Vigyázzon rá, hogy ne essen bántódása! Az emberiségnek szüksége van rá! És a többiek is! Mindenki, aki jelen van, kövesse és védje meg, minden áron! Ez parancs! - Mondta, majd elindult az ellenkező irányba. Valószínűleg sietős dolga lehetett, hiszen úgy suhant, mint a szél. Eközben Eren tovább pusztította az óriásokat. - A francba... Mennünk kell... - Mondta Zoe, Erwin parancsára. - Amint végeztünk a parancs teljesítésével, még beszédem van veletek! A sérültekkel meg ne foglalkozzatok, valószínűleg már rég kimentették őket! Gyerünk, utánam! Juhéé, micsoda izgalom! - Kiáltotta, miközben Eren után indult. Az egész 104-es osztag és a felderítők utána indult és követni kezdték Erwin parancsát. Szerencsére nem volt szükséges harcba bocsátkozni, ugyanis is Eren szinte az összes még megmaradt óriást lemészárolta a trosti körzeten belül. Ennek ellenére a falon ejtett résen még mindig özönlöttek be az újabb és újabb problémát jelentő titánok. Eközben kisebb felmentő csapatok érkeztek Trostba, akik a sérülteket hivatottak elszállítani a katonai bázisokról és raktárakból. Charlotte és Martha is Rózsa fal mögötti katonasági gyengélkedőbe vitték.
|
|
Bratti
Szerepjátékok Császára
"Ez a világ kegyetlen... De egyben gyönyörű is." - Mikasa Ackerman
Posts: 914
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
Utoljára online: Nov 16, 2024 22:42:12 GMT 1
Feb 23, 2016 19:50:58 GMT 1
|
Post by Bratti on Mar 11, 2016 23:09:57 GMT 1
http Egyre kevésbé tudok megállni a lábamon. Fáradok. Gyorsan megnézem a környéket. Eren mindegyiket megölte. De úgy tűnik, hogy az emberek utánunk jöttek. Valószínűleg parancsba kapták, hiszen ki az a hülye, aki önszántából egy ismeretlen titán után jöjjön? Felismerem a 104-es osztag tagjait, továbbá azt a férfit, akivel a robbanás előtt úgymond „felismertük egymást”, illetve aki fellökte őt. Eren így nagyon erős… Azonban hiába öli meg az itteni titánokat, kintről újak jönnek be. Valahogy el kéne torlaszolni azt a lyukat. Hmmm… Biztos meg kell lennie valahol annak a darabnak, ami hiányzik a falból. Ha azt el tudná vinni, akkor nyerhetnénk. Még jó, hogy ilyen magasan vagyok, mert elég hamar kiszúrom. Szerencsére annyira nincs messze a kaputól, így nem kell annyit cipekednie. Viszont ha jól láttam, a titánok őt is ugyanúgy támadják, mint minket. Tehát védenünk is kellene… Nem tudom, mennyire eszement ez a terv… De jobbat nem tudom, hogy ki tudunk-e találni jelen helyzetben. Talán Armin. De hát itt vannak a Felderítők! A legerősebb katonáink! Mielőtt végiggondolnám, mit teszek, már fel is szedtem a szigonyimat, és csak ennyit mondok Arminnak: - Mivel te vagy a csapat esze, találd ki, hogyan tudnánk rendesen kivitelezni, hogy Eren elvigye azt a követ a fal lezárásához. Ha megvan, akkor menj a többiekhez, és ismertesd velük, miután hallottak engem… Persze, csak ha látod értelmét ennek az egésznek. Bízom benned! – Azzal otthagyom, és egyenesen Eren szeme elé repülök, hogy csak rám figyeljen. Még szerencse, hogy nincs a közelben egy titán sem, mert így valószínűleg nem rohangál össze-vissza. Kiáltom a szavakat, hogy ne csak Eren hallja, hanem az egész csapat, hátha értékelik a tervet. Lelkesen, határozottan, és igen, boldogan mondom. Azonban elég komolyan ahhoz, hogy első hallásra ne vessék el azonnal a tervet.
24.media.tumblr.com/d2ac3cfa556e07bc9c11fd1818e7375d/tumblr_n4rjuxrM1k1rmlykco1_500.png - Eren! Hallasz engem? Mikasa vagyok! Figyelj rám! Zseniálisan csináltad! Mindegyiket megölted, pont ahogyan eltervezted! Az összes közelben lévő titán likvidálva. Azonban hiába küzdesz, mert úgyis újabbak jönnek… Látod azt a követ? – Mutatok rá. – El tudnád vinni a falon lévő lyukhoz, hogy elzárd? Igazából nem is kérdezem… Tudom, hogy meg tudod tenni! Képes vagy rá! Ha sikerül, az emberiség először könyvelhet el győzelmet a titánokkal szemben, és a területet is visszafoglaljuk! Kérlek, valahogy reagálj a szavaimra – Az utolsó mondatot már halkabban mondtam, hogy csak ő hallja. Végig a szemébe nézek, és remélem, hogy valóban hallotta, amit mondtam, és valóban ő az.
|
|
kylenorthon
Lelkes fórumozó
Dolgok történnek.
Posts: 93
Elfoglaltság: Elfoglalt
Utoljára online: Dec 2, 2022 20:44:51 GMT 1
Mar 3, 2016 22:57:29 GMT 1
|
Post by kylenorthon on Mar 12, 2016 8:56:01 GMT 1
Kyle még mindig sokkban térdelt a földön és figyelte, ahogy a titánná változott srác más titánokat öl... ~Titán a titánok ellen...? Hát ezt így is...?~ A gondolatmenet félbeszakadt, ahogy valaki nekiment és majdnem felborult. Dieb volt az. Szövegel aztán tovább is megy. ~Hogyne izgatna... ~ Feltápászkodott és követni kezdte a felderítőket. A parancs Eren megvédése. Nagyon ütötte a csőrét, hogy vajon mi lesz a fiúval ha ennek vége. Bezárják? Megölik? Lehet, hogy szükséges a srác ereje, hogy a felderítők előbbre lépjenek, de a katonai rendőrséget meg a vallásos falimádó bolondokat ez pont nem fogja meghatni. Pedig szükség volt rá. A fiú csak a titánokat vette célba, és amennyi a környékn volt, mind elpusztult. Kyle pedig minél többet meg akart tudni róla, így igyekezett úgy helyezkedni, hogy ne kelljen róla levennie a szemét. Figyelte, ahogy az a lány ~Talán Mikasa?~ Eren pofájába mászik és hangosan üvöltözik. Nem értette tisztán, csak szavakat vett ki mint "kő" "lyuk" "elzárd"... ~Azt akarja, hogy Eren elzárja a lyukat a kerek sziklával? Ha ezt sikerülne véghezvinni, győznénk az óriásokkal szemben! Tehát meg kell védeni a fiút, hogy ne egye meg semmi... Ez beválhat...~ Készenlétbe helyezkedett és közelebb húzta magát felkészülve arra, hogy ha bármit is le kellene vágnia, sikerüljön neki.
|
|