kylenorthon
Lelkes fórumozó
Dolgok történnek.
Posts: 93 
Elfoglaltság: Elfoglalt
|
Post by kylenorthon on Mar 7, 2016 17:05:16 GMT 1
Elment...
Levi szavai az ő szívébe is bevésték magukat. Kevés ilyen harcost ismert életében, ennyi empátiával, ami ebbe az alacsony testbe szorult. Kyle nagyon tisztelte ezért... A helyőr majdhogynem mosollyal távozott a túlvilágra. Ha létezik egyáltalán túlvilág.
Mindenesetre egy ilyen monológ őt is megnyugtatná az utolsó pillanatában. Már nagyon régóta biztos volt abban, hogy ha eljön az idő, mikor távoznia kell az élők közül, ő is Levi segítségével szeretne eltávozni. Habár abban nem volt biztos, hogy Levi szívesen mondana neki búcsúbeszédet. Nincs olyan ember, aki szívesen tesz ilyet. Felsóhajtott, majd Levi szeme láttára törölte a koszos tenyereit a fehér nadrágjába.
- Fel kell töltenünk a tartályainkat... Van valaki az állomáson? Martha te jól vagy?
|
|
Martha
Lelkes fórumozó
Everywhere I go...
Posts: 56 
|
Post by Martha on Mar 7, 2016 17:53:42 GMT 1
Amint Levi befejezte a beszédét visszament hozzájuk és egy kicsit irigyen Levire nézett, majd ölbe rakta a kezét. Kyle kérdését alig hallotta meg hisz annyira elmerült a gondolataiba. Mi? Ja, één? Persze, jól vagyok. Az ég világon semmi bajom.-mondta ezt nagy vigyorral az arcán és kihúzta magát. Majd azzal a lendülettel meg is fordult és elindult az utcán de alig tett pár lépést megbotlott egy kisebb törmelékdarabban és pofára esett. Idegesen felállt és erőből belerúgott a kőbe remélve, hogy sikeresen levezetheti rajta a feszültséget. De ehelyett meg sem mozdult és Marthan végigfutott a fájdalom. Alig bírta visszatartani, hogy ne üvöltsön. Basszus, basszus, basszus!Ez..Ez...fáááj!-mondta már majdnem ordítva. Visszafordult Kyleék felé. Jöttök? Nem úgy volt, hogy elmegyünk feltölteni a tartályainkat?-kérdezte még mindig olyan hangon, mint aki épp összeszorított farpofával ül a wc-n.(vagy hogy mondjam xD)
|
|
Bratti
Szerepjátékok Császára
"Ez a világ kegyetlen... De egyben gyönyörű is." - Mikasa Ackerman
Posts: 914
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Bratti on Mar 7, 2016 19:48:25 GMT 1
Mivel Charlotte egyelőre nem hajlandó együtt működni velünk, inkább Erenékhez megyek, és végighallgatom a tervüket. Csak bólintok rá. Mikor Charlotte is elfogadja, kicsit megijedek, hiszen így távol leszek Eren-től. Azonban nincs időm szólni, mert Charlotte már el is indult. Azért örülök, hogy valamennyire visszatért önmagához, de nem mennék biztosra, hogy jól van. Majd figyelem. A tető szélén állok, amikor meghallom Armin bizonytalan hangját. A fejemet visszafordítom, és így szólok hozzá.
- Armin! Köztünk te vagy a legmegbízhatóbb, ha stratégiáról van szó. Szerinted, kinek jutott volna eszébe ennyire biztonságos terv, ilyen veszélyes és kényszerhelyzetben? – Ezután leugrom a tetőről, és Charlotte után megyek.
Minden a terv szerint halad. Azonban nem hagy nyugodni a gondolat, hogy vajon él-e még Eren… Próbálom kivenni az alakját, persze sikertelenül. Elindulok a saját titánom felé. Csak fél szememmel figyelek rá, hátha Eren segítségre szorul. Amikor Charlotte és én elkiáltjuk magunkat, a titán megfordul, és észrevesz engem. Az utolsó pillanatban rántom félre az egyik szigonyomat, amit egy közeli ház oldalába sikerül belelőnöm, azonban ezzel csak annyit érek el, hogy nem zuhanok le, hanem mintha egy indán lengenék, úgy haladok. Vészesen közeledik a fal, azonban nincs időm a másik kampómat is kilőni, ezért inkább elengedem, így nem csapódom a falba, hanem az utcán gurulok végig. Ez nem történhetett meg… Így mégis hogy akarom megmenti Erent bármitől is? Hiszen még magamat sem tudom… Felemelem a fejemet. Az utcán fekszem. A bal karom sajog, de csak zúzódás lesz. Jobban aggaszt a hajtövemnél lévő seb, amiből vér folydogál, de szerencsére felületi seb. Nem hittem, hogy ilyen jól megúszom. A kiszemelt titánom közeledik felém, ezért felállok, bár megszédülök. Néhány másodperc múlva azonban újra stabilan állok. Rohanni kezdek, majd a velem szemben lévő házra mászom fel, és a titán felé fordulok. Ő csak jön felém buta fejjel. Hátranézek, azonban mögöttem még több titán van, ezért csak előre mehetek. Van tervem, hogyan élhetem túl. Elszánt tekintettel várom, majd mikor a titán előlendíti az egyik kezét, és becsapódik a tetőbe, én felugrom rá, és futni kezdek rajta. A cserepek megvágnak, de nem túl mélyen. Azonban elég éber, és a másik kezét arra vágja, amelyiken én futok, ezért kénytelen vagyok új tervet készíteni. Jobb híján, a szigonyaimat a szemeibe lövöm, ami gyomorforgató loccsanást hallatva véresőt küld felém. A titán felüvölt. Előlendülök, majd mielőtt mindkét kezét a szemére szorítaná, én már a fején állok. Villogó szemekkel kiáltom.
- Nem fogok meghalni egy szörny keze által! – Maximum Erenért… Azzal hátraugrom, majd a szigonyaimat a vállába lövöm, és a pengéimmel egy csapással végzek vele. A fején landolok. Hatalmas gőz csap fel, de engem nem ér belőle, csak alig. Az egyik pengém valahol elveszett, a másik pedig teljesen eltompult. Azt nem tudom, hogy amikor megöltem, akkor kettő volt-e még… Azonnal cserélek, majd felsóhajtok. Körülnézek, és rájövök, hogy fogalmam sincs, hol vagyok. Fellendülök egy házra, itt is körül nézek, de továbbra sem látom társaim. Összeráncolom a szemöldököm. Hol lehetnek? Ilyen messzire kerültem volna tőlük? Aggódni kezdek. Vajon a többiek túlélték? Egyelőre nem mozdulok, de ha bármelyik titán megtámadna, azt rögtön látnám. Valószínűleg. Szememmel a többieket kutatom, de nem éri meg elindulni, hiszen ha rossz irányba megyek, akkor csak elkerüljük egymást.
|
|
Dogorn
FRPG Guru
"I have respect for people who live a fulfilled life."
Posts: 565
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Dogorn on Mar 7, 2016 22:44:12 GMT 1
Erwin leszállt Levi, Martha és Kyle melletti épület tetejére és megszólította őket. - A következő célpontunk az a régi raktár, a közelben! Újratöltjük a gázpalackjainkat és folytatjuk a civilek kimentését! - Mondta és ezzel tovarepült a többi felderítővel együtt. Charlotte miután megölte a kiszemelt óriást és földet ért, nem hallotta, hogy Mikasa titánja a földre hullott volna. Mikor ez tudatosult benne ijedten hátranézett és látta, ahogyan az előbb említett titán, valamit üldözve befordult az egyik sarkon. - Rendben, ez már elúszott... - Mondta letörve, de amikor végignézett Eren arcán, tudta a helyes döntést. - Nah jó! Utánuk! Amelyik óriás vészesen közel ér a lányhoz, iktassátok ki! - Kiabálta, miközben elrugaszkodott a földtől és Mikasa nyomába eredt. Mikor meglátta a távolban a lányt, miközben egy titán fején állt, tudta, hogy nem eshetett komolyabb bántódása. Csak egy titán volt abban az utvcában, amiben Mikasa volt. A csapatvezető célba is vette, amikor a semmiből, feltűnt mellette Sasha Braus és kétségbeesetten össze-vissza beszélt!
- Charlotte osztagvezető! Kérem! A társaim, a régi raktárban! - Kiabálta, alig érhetően, hisz a tüdeje is kevés levegőt engedett, a nagy nyomás alatt. - Én esküszöm, hogy bocsánatot kértem tőlük! De még mindig meg akarják enni szegényeket! - Charlotte a szeme sarkából a lány kétségbeesett arcára pillantott, majd csak annyit mondott, teljes nyugodtsággal, hogy nem ér rá. A következő pillanatokban a titánnak ugrott, aztán már csak egy hatalmas puffanás és egy tátongó seb lett felfedezhető az óriás nyakszirtjén. - Most mondd! - Mondta miközben leszállt, a Mikasa-val szemközti épület tetején. Sasha csak hebegett, de nem tudott egyetlen értelmes szót se kinyögni. - Nyugodj meg... Végy egy nagy levegőt, ráérünk... Elvégre egy istenverte csata közepén állunk és bármelyik pillanatban, egy óriás gyomrában végezhetjük!! - Rivallt rá a lányra, mire az abbahagyta a dadogást, sóhajtott egy nagyot és beszélni kezdett. - Én és a barátaim... Éppen fogyóban voltunk a gázból, de annyira kifogytunk a szuflából, hogy nem értük volna el az elosztóhelyet, plusz valamiért nem jöttek az utánpótlás szállítók... Valószínűleg ebédszüneten vannak... Mhhh... Mikor is volt ebédidő? - Mondta, de ekkor az osztagvezető megragadta a gallérját és magához húzta. - A lényeget!! - Üvöltötte. - Igen is! - Válaszolta Sasha, miközben tisztelgett és lábujjhegyen állt, az osztagvezető erős tartása miatt. - Miután feltöltöttük a készleteinket, lerohant minket egy csoport titán és se kifele, se befele nincsen járás. Szegények éhen fognak halni odabent... Én még éppen, hogy ki tudtam jutni az ablakon, az óriások sokasága között, de mindenki más bent rekedt. Én elnézést kértem a titánoktól, hogy legyilkoljuk őket, de aztán is meg akartak enni... Arra vannak! - Charlotte elengedte a lányt, majd egyből el is indult, a raktár irányába. Azonban mikor már közel értek és megpillantották, az épületet az osztagvezető leszállt az egyik közelben elhelyezkedő tetőn. - Esélyünk sincs... - Nézte, ahogyan körülbelül tíz darab 15 méteres, lassacskán szétbontja a raktárt, a benne lakozó, rettegő emberekért. - Ha mindenkire jutna egy, még akkor se tudnánk őket legyőzni... A társaitok nagy része, minden bizonnyal már halott... Hősként haltak meg... És a még élők is hősként fognak... Odavonzzák az összes óriást és lefoglalják őket. Ha közbeavatkoznánk, csak elterelnénk a figyelmüket a civilek felé... Ráadásul mi is meghalnánk... Utánam! A titánok másik része, még indig a civilek felé haladnak! - Mondta és elindult volna, ha nem hallott volna meg, egy ismerős hangot. Megfordult és egy zöld köpenyes nőt látott, aki egyenesen berepült a titánok közé, miközben nevetett és néha felkiáltott. - Juhhéééé! Ez közel volt! Ne aggódj, majd legközelebb sikerül! - Mondta harsányan, majd az óriások mészárlásába kezdett.
Nem sokkal később még több felderítő érkezett meg, köztük Levi, Kyle és Martha is, akik csakugyan a titánok irtásába fogtak. - Megjöttek a felderítők, hála az Istennek! Mondta és összerogyott, a megkönnyebbüléstől. Ne menjetek oda, csak zavarnátok őket a feladatuk elvégzésében. - Miután kiirtották az ott lévő óriásokat, szerencsére komolyabb veszteségek nélkül, Szabadon bemehettek és találkozhattak egymással, a kadétok és a felderítők is egyaránt. A 104-es csapatból szinte mindenki túlélte és boldogan futottak oda a társaikhoz. Charlotte hozzájuk lépett. - Mivel Hans parancsnok sajnálatosan elhalálozott és nincsen osztagvezetőtök, ezért Mikasa-t nevezem azzá. - Szólt, miközben kicserélte a pengéit. - Az lesz a feladatotok, hogy távol tartsátok a titánokat, a civilektől, mert már vészesen közel járnak hozzájuk. A mi feladatunk továbbra is a város közepe tájékán ritkítani az óriások sokaságát. Ez parancs volt! Osztag, utánam! - Mondta, majd elegánsan távozott is. ~ Remélem nem döntöttem rosszul, hogy Mikasa-t neveztem ki, csapatvezetőnek. Ott van Jean, Sasha, Annie és még sokan mások... Csak nem küldtem őket a halálba... Gondolta, miközben már megint újabb titánok jöttek velük szemben. Mayu, Kami! Tieteké, az a 15-ös! Erené és Arminé pedig a másik 15-ös! Enyém ez a kicsi az enyém! Kiabálta és gyorsított a sebességen.
(OOC: Az újoncok feltételes módban írják le, a 2 titán elleni harcot. A mesélők döntik majd el, hogy sikerült-e. Valószínűleg kockadobással)
|
|
kylenorthon
Lelkes fórumozó
Dolgok történnek.
Posts: 93
Elfoglaltság: Elfoglalt
|
Post by kylenorthon on Mar 8, 2016 19:46:30 GMT 1
Martha orrabukására nem tudott mást reagálni, csak diszkréten füttyentett egyet. ~Legalább olyan lökött, mint amennyire szép.~
Abban a pillanatban érkezett meg Erwin, aki teljesen csendben landotl a tetőn, Kyle csak akkor vette észre, mikor megszólalt, és azon nyomban szalutálni kezdett. Végighallgatta a parancsot és azonnal megindult a régi raktár irányába a többiekkel együtt.
Nem volt messze a raktár, de elrettentő látványt nyújtott. Vagy tíz darab tizenöt méteres ocsmány hányadék vette körül és próbálta szétszedni. Elsuhant egy adag kadét mellett, mikor meglátta Hanget, meg még néhány felderítőt. ~Végre.~ Egyesített erővel rontottak rá az óriásokra, közben benézett az egyik lyukon amit azok ütöttek és csak kadétokat látott. - Gyerekek... Emlékezetes első nap igaz? - Mondta inkább csak magának, miközben levágott egy titánt. - Rohadt mocsok... miattad és a társaid miatt nem jut ki az utánpótlás a raktárból.
|
|
Martha
Lelkes fórumozó
Everywhere I go...
Posts: 56
|
Post by Martha on Mar 8, 2016 20:58:27 GMT 1
Martha felnézett és látta, hogy Erwin parancsnok közeledik feléjük. Martha szíve hevesebben kezdett verni és igyekezett eltakarni a félig lehorzsolt és vörösödő fejét. Majd miután elmondta a feladatot elment. Martha még állt egy darabig értetlenül, majd megvárta míg Levi és Kyle elindul. Mikor viszonylag távol voltak a lány felhúzta a felsőjét és megnézte az egyre jobban vérző sebet a hasán. Talán még kibírom a nap végéig-gondolta, majd a már majdnem tiszta véres rongyot szorosan maga köré kötötte és elindult Leviék után. Amint a raktár közelébe értek meglátta az újoncokat és leszállt melléjük. Először végigszemlélte a kínálatot, majd elégedett arccal bólogatott és integetett nekik egyet és elindult egy 10 méteres titán felé. Az egyik szigonyát a raktár sarkába lőtte ez által egy nagy körívet tudott leírni levegőbe és könnyebben fel tudott gyorsulni így már csak a titán tarkóját kellet elvágni és mivel a titán a bent lévőkkel volt elfoglalva, ezért Marthat nem vette észre szóval a lánynak könnyű volt leteríteni. Amikor a szörnyeteg hátraesett maga alá terített egy 5 méteres óriást. Mivel az 5 méteres nem tudott mozogni, ezért Martha egy lendülettel őt is megölte. Pár kisebb titán úgy tűnt, hogy észre vette a lányt ezért Martha felrepült az egyik háztetőre. Tett egy lépést ér hirtelen elgyengült a teste és majdnem összeesett. Pár percig maga elé nézett értetlen fejjel, majd inkább úgy döntött, hogy egy pillanatra leül a tetőre.
|
|
Bratti
Szerepjátékok Császára
"Ez a világ kegyetlen... De egyben gyönyörű is." - Mikasa Ackerman
Posts: 914
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Bratti on Mar 8, 2016 22:25:00 GMT 1
Szerencsére hamarosan Charlotte osztagvezető landol a velem szemben lévő házon, és egy ismerős alak is mellette áll. Sasha?! Mit keres ő itt? A többiekkel történt valami? Azonnal odalendülök hozzájuk, de közben észreveszem, hogy takarékoskodnom kell a gázzal, mert ahogy elnézem, fogyóban van. A társaimra nézek, és megkönnyebbülten tapasztalom, hogy mindenki itt van. Figyelmesen hallgatom Sasha-t. Azonban ő nem tud kinyögni egy szót sem, ezért komoran összeszorítom a számat. Szerencsére az osztagvezető gyorsan észhez téríti, így kissé kifújom a levegőt, azonban amikor Sasha megint eltér a tárgytól, már én kissé ideges leszek.
- Sasha! A lényeget! – kiáltok rá pont, amikor Charlotte is. Ez annyira rá jellemző… Mindig eltér a tárgytól, de egyszerűen nem lehet rá hosszabb ideig haragudni…
Ám amikor meghallom, hogy mi is történt, rögtön Charlotte-ra nézek, és tudom, hogy indulunk. Villámgyorsan odaérünk a raktárhoz, szinte alig van időm görcsölni, hogy ki él még az osztagunkból, de amikor odaérünk, elhúzom a számat. Ez nem lesz könnyű, az biztos! De meg kell mentenünk a társainkat! De Charlotte megint nem úgy reagál, ahogy vártam. Megint megijed… Megint feldühítem magamat a szövegén, és villogó szemekkel támadok neki.
- Lehet, hogy ők hősként halnak meg, mi viszont gyávákként! Mert meg sem próbáltuk megmenteni őket. Ki tudja, ki él még. Azonban én nem vagyok hajlandó itt hagyni a barátaimat, mert túl gyengének nyilvánítjuk magunkat! – Azzal már éppen a tető szélén egyensúlyozom, amikor meghallok egy kiáltást. Nem segélykiáltást, hanem rikkantást. Összeráncolom a szemöldökömet, de Charlotte hamar tisztázza a helyzetet. Ismét megkönnyebbülök. Azt hiszem, ez a nap úgy fog telni, hogy nagyon aggódom, aztán egy kissé megnyugszom. Felsóhajtok, és nézem, ahogy a Felderítő Légió sorra öli meg a titánokat. Ha ezt túléljük, mi is ide kerülünk… Egy hosszú szőke hajú lány még oda is int nekünk, amit egy biccentéssel viszonzok. Charlotte közben megint összerogyott, de a parancsát követem, még ha eléggé szúrósan nézek is rá. Nem avatkozom bele, inkább türelmetlenül várom, hogy végre végezzenek. Akkor már inkább harcolnék… Így ölbe tett kézzel várni egyszerűen őrjítő…
Hamarosan azonban végeztek, és mi bemehettünk társainkhoz. Az én utam azonban nem hozzájuk vezetett először, hanem a Felderítő Légió tagjaihoz. (Ha Martha, Kyle és Levi itt van, akkor hozzájuk). Tisztelgek, majd így szólok.
- Hálásak vagyunk, amiért megmentették a társainkat! – Mondom, majd ha esetleg válaszoltak, és szabad utat kapok, akkor most már tényleg a társaimhoz megyek. Örömmel konstanálom, hogy szinte mindenki túlélte. Végig nézek rajtuk, és még egy halvány mosolyt is küldök feléjük. Remélem, a létszám nem csökken, mire ezzel végzünk… Charlotte lép hozzánk, és amit mond, lesokkol. Szó szerint. A szemem kikerekedik, a szám enyhén szétnyílik… Ez komoly? Miért én? Hiszen nem is vagyok jó vezető… Vagyis de! Az leszek! Összeszedem magamat, és inkább amíg tehetem, azokkal az emberekkel foglalkozom, akiket egy ideig nem látok. Odalépek Kamihoz És Mayuhoz, majd komolyan a szemükbe nézek.
- Ti ketten remek párost alkottok, ha van rá alkalmatok, használjátok ki! Egyet se hagyjatok! És éljétek túl! – mondom, majd Armin következik. Megszorítom a karját.
- Armin! Legyél mindig olyan összeszedett, hogy a szorult helyzetben is megtaláld a helyes utat! Túl fogod élni. Kérlek, vigyázz helyettem is Eren-re. Te képes vagy lebeszélni a hülyeségeiről. Rád hallgat egyedül! Kérlek, ne hagyd meghalni! – szinte könyörgök neki, aztán Erenhez lépek. Fogalmam sincs, mit mondhatnék, de mielőtt megszólalhatnék, már át is öleltem. Én magam is meglepődöm. Ez szokatlan tőlem. Erősen szorítom magamhoz, közben pedig a fülébe suttogok.
- Könyörgöm, éld túl! Bízom benned, képes vagy rá… - Ezután elengedem, még egyszer a szemébe nézek, Charlotte-nak csak biccentek, aztán az új osztagomhoz lépek.
- Rendben, srácok! Örülök, hogy éltek. Először is! Mindenki cserélje ki a pengéit, és töltsön újra gázt! Öt perc múlva ugyanitt találkozunk.
Miközben két új pengét teszek a tokomba és újratöltöm a palackjaimat, át is gondolom, hogyan kéne haladni. Azonban egy valami nem hagy nyugodni. A mellettem álló Jean-hoz fordulok.
- Jean! Azt szeretném kérdezni, hogy hogyan lehetséges, hogy Hans parancsnok egyedül volt, amikor a titánok megölték? Hiszen ti is vele kellett, hogy legyetek, mégsem láttam egyikőtöket sem. Hogyan történhetett az, hogy pont a parancsnokot ölték meg?
Mihelyt megkaptam a választ, és mindenki visszaért a megbeszélt helyre, gyorsan ismertetem a tervet.
- Mindenkit párba osztok, hogy könnyebb dolgotok legyen. Meg nem is merném egyikőtöket sem egyedül hagyni… Az túl kockázatos… - Itt egy pillanatra lesütöm a szememet, de aztán folytatom. – A párok: Marco és Jean, Reiner és Sasha, Conny és Thomas, Christa és Ymir, Annie és Berthold. – Elindulok, miközben elmondom az alakzatot. – A jól bevált V-alakzatban fogunk közlekedni. Én leszek elöl, a jobb szárnyon Jean, mögötte Sasha, Thomas, Ymir és Berthold, a bal szárnyon Marco, Reiner, Conny, Christa és Annie. Mindenki a párja mellett halad, és ha bárkit megtámadnak, azonnal szóljon akárki! Alapvetően majd kettesével kell egy titánt megölni. Egyelőre ennyi, a többit majd később – Azzal el is indulok a Rózsa Fal felé. A többiek valószínűleg felveszik a megbeszélt alakzatot. Próbáltam úgy összerakni a párokat, hogy vagy egy erősebb egy gyengébb vagy figyelmetlenebb, vagy olyanokat, akik eléggé összeszoktak már. Az alakzat pedig úgy alakult, hogy hátulra raktam egy erősebb párt, középre a gyengébbeket, és a szárnyakon is megpróbáltam elosztani az erőviszonyokat… Remélem, ez a legmegfelelőbb… Sebesen haladunk, azonban most előre takarékoskodom, hiszen semmi baj nincs még. Inkább többet futunk háztetőn.
Egyre közeledünk a falhoz, és amikor megérkezünk, inkább a közelében maradunk, hogy ha hirtelen felbukkanna egy titán, ne az utolsó pillanatban kelljen megölni.
- Ha bármikor csoportosan megyünk, mindig ezt az alakzatot tartsuk, még akkor is, ha valaki meghalna… De kérlek, ez ne történjen meg… Azonban ha túl sok áldozat lenne, újraszerveződünk. Egyelőre itt maradunk, közelebb a kapuhoz.
- Ezt és további négy utcát fogunk védeni, ami közvetlen kapcsolatban áll a kapuhoz vezető úttal. Ezt a főutat fogja Annie és Berthold védeni. A jobbra mellette lévőt Christa és Ymir, a balra lévő Conny és Thomas, mellettük Reiner és Sasha, Christa és Ymir utcája mellettit pedig Jean és Marco. Én a főútnál leszek, de azért a többit is figyelemmel kísérem. Ha egy kézzel intek valakinek, akkor mindenféleképpen jelezzen. Ő is egy kézzel, ha minden rendben, két kézzel, ha baj van. Természetesen, ha baj van, rögtön jelezni kell. Értehtő? Akkor mindenki a helyére! – Mindenki utcáját a kezemmel mutatom. Így legalább a kapuhoz vezető utcákat valamennyire levédtük. Én magam egy olyan házra szállok a főutcán, ahonnan mindenkit beláthatok, és ahonnan hallani is fognak, hiszen az utcák közel vannak egymáshoz. Remélem, minden rendben lesz… Vajon Erenékkel mi van? Mindenkinek intek, és várom a válaszokat.
|
|
Kami
FRPG Guru
Posts: 285
|
Post by Kami on Mar 8, 2016 22:55:09 GMT 1
data.whicdn.com/images/214032428/superthumb.jpg Miután felszállt a gőz, és kitisztult a kép, Kami meglátta, hogy Charlotte és Eren is sikeresen végzett a saját titánjával. Mikasát azonban sehol sem látta. Összeráncolta a szemöldökét, majd az osztagvezető parancsára társuk segítségére siettek. Azonban mire odaértek, a lány már végzett, és egyetlen óriás volt abban az utcában, amit Charlotte hamar ki is végzett. Közben Sasha Braus is feltűnt, és össze-vissza hablatyolt a töltőállomásról és a többi 104-esről. Kami szemei kikerekedtek, amint leesett neki a tantusz, hogy milyen borzasztó helyzetbe kerültek. Tudta, hogy gáz nélkül már nincs sok idejük hátra. Azt sem tudta nem észrevenni, hogy Charlotte a parancsnok halála óta egyre ingerültebb lett. Kezdte megsajnálni szegény Sasha-t, aki nemhogy az óriások támadása miatt sokkban volt, de az osztagvezető kiabálása sem segített a lelkiállapotán. Majd mikor a nő elindult a töltőállomás felé, követte. Eleinte úgy hitte, meg tudják oldani a dolgot, viszont amikor meglátta azt a rengeteg titánt, még a lélegzete is elállt. Fél füllel hallotta, hogy az osztagvezető is azon a véleményen volt, amin ő: ez a mentőakció esélytelen. Viszont amikor kijelentette, hogy továbbmennek, és egyszerűen hagyják meghalni a többieket, felháborodást érzett. Már épp készült volna ellenkezni, amikor megjelentek a felderítők. Az egyik, egy alacsony szőke lány, aki talán még Kaminál is fiatalabb volt, egy pillanatra megállt mellettük, végigmérte őket, majd elégedett arckifejezéssel továbbment… sőt, még integetett is nekik. ~ Hát ezt meg mi lelte?! Miért van egy olyan érzésem, hogy nem teljesen százas a csaj?!~ gondolta magában. Olyan kifejezés ült az arcára, mikor a másik valami alpári baromságot mond neki, és le sem esik a saját hülyesége. Aztán elképedve nézte, ahogy a felderítők sorra ölték meg az óriásokat. ~ Lehet, hogy hangyásak, de értik a dolgukat!~ bólintott elismerően. Megpillantotta a felderítők között Hanji Zoét, a példaképét, Erwin Smith-t a parancsnokukat, és Levi hadnagyot is. Eközben Mayu berángatta magával az állomásra. Kami annyira elbambult, hogy véletlenül nekiütközött az egyik felderítőnek. Annyira zavarba jött, hogy nem is nézte meg ki volt az, csak sűrű bocsánatkérések közepette eloldalgott onnan. A tartályait gyorsan megtöltötte gázzal, majd csatlakozott a csapatához. Mint kiderült, Mikasát nevezték ki a 104-esek vezetőjének, és ők a civileket fogják hátrébb védeni. Ezután Mikasa odalépett hozzájuk. Szavai nagyon jól estek neki, egy kis melegség öntötte el.
- Ez rád is vonatkozik Mikasa! És vigyázz a többiekre is! A többit meg csak bízd ránk!- Egy győzelem jel felmutatásával lezártnak tekintette a beszélgetést, és Charlotte után eredt. Ekkor azonban ismét elkalandozott, és gondolataiból Charlotte hangja rántotta vissza a valóságba. Azonban mire észhez tért, a nő már befejezte a mondanivalóját, és elindult a dolgára. Kami segélykérően tekintett Mayura, aki készségesen kisegítette a bajból.
-Á, szóval az a 15 méteres jószág a miénk. Viszont ez most komplikáltabb lesz, mint az első, mivel kockázatosabb leültetni itt a többi dög közelében. – Kami egy pillanatra behunyta a szemét, és erősen gondolkodott. Ez az arcán is látszott, hiszen összeráncolta a szemöldökeit, és az állkapcsát is összeszorította. Majd miután megvilágosodott, kinyitotta a szemeit, a görcsös arckifejezése is eltűnt. –Tehát a terv a következő: én megpróbálom megvakítani az óriást, míg te a háta mögé kerülsz. Ha sikerül megvakítanom, gond nélkül ki tudod végezni, ha azonban netalán nem sikerülne, a figyelme úgyis rám irányul. Te ne foglalkozz semmivel, csak azzal, hogy megöld, világos?- Kami hangja nem tűrt ellentmondást. Mélyen belenézett Mayu szemébe, majd lágyan elmosolyodott. – Nyugi, nem szándékozom még elpatkolni. Nem emlékszel? Megígértük egymásnak, hogyha vége a kiképzésnek, elmegyünk a falumba, a családomhoz. És így te is megértheted, a tábor során miért nem ettem abból a borzalomból… csak hogy tudd, anyukám csinálja a legfinomabb vadast a falakon belül! – Kami egy fogvillantós mosoly keretében odanyújtotta Mayu elé a kisujját. – Itt és most ígérjük meg egymásnak, hogy túléljük ezt a borzalmat, és elmegyünk együtt meglátogatni a családomat! – Mayu is így tett, és miután összefűzték a kisujjaikat, egy lefelé rántással pecsételték meg az ígéretet. Egymásra mosolyogtak, majd megkezdték a terv végrehajtását.
Kami egyenesen az óriás felé lendült. Miután meggyőződött arról, hogy Mayu is elindult a saját helyére, ezért a szigonyaival elengedte a házfalat, és egyenesen az óriás arcának két oldalára lőtte ki ismét azokat. Nem hezitált sokat, tövig lenyomta mindkét ravaszt, teljes gőzzel a titán felé egy üvöltés kíséretében megpróbálta megvakítani azt, és ha ez sikerült neki, akkor gyorsan elugrott onnan, fel egy háztetőre, hogy a társa kivégezhesse.
|
|
Aria
Szerepjátékok Istene
Szeresd ellenségeidet! Azzal kergeted őket az őrületbe.
Posts: 1,043
Elfoglaltság: Elfoglalt
|
Post by Aria on Mar 8, 2016 22:58:08 GMT 1
Levi természetesen azonnal észreveszi, ahogy Kyle a nadrágjába törli a kezét, és morogva szólal meg:
- Ez undorító. Van fogalmad róla milyen nehezen fog az kijönni abból a nadrágból? Legalább ne a közelemben mocskold össze magad, ha képtelen vagy anélkül megúszni egy csatát. - időközben elővesz egy kendőt, és gondosan letörölgeti mind a kezét, mind a kardjait. - És... tartsuk a két lépés távolságot.
Mikor Erwin megérkezik, Levi is tiszteleg, és megvárja a parancsot, majd a raktár felé indul. Ellenőrzi a tartályaiban lévő gáz mennyiségét, és megállapítja, hogy jobban jár, ha takarékoskodik... bár sikeres manőverek esetén közel az újratöltés. Megtámasztja magát az egyik falon, és az egyik pengét hátrafordítva, lendületet vesz, és pörögve egymás után kettőt vág az egyik tizenöt méteres nyakszirtjébe. A következő támadáshoz már az elődőlőfélben lévő óriás válláról veszi a lendületet. Amennyit még van lehetősége, kiiktat, majd, miután földet értek, és nekikezdtek a tartályok újratöltésének, Hange-hoz fordul:
- Megtennéd, hogy legközelebb nem visítasz a fülembe? Ha egy dög lenyel a küldetés közben, rád fogom majd. - Végignéz az újoncokon, de nem sokat ismer fel. Mikasa megjelenésekor néhány pillanatig néma marad, és átfut az agyán a gondolat, hogy épp elég embert temethetnek... senki nem akarta volna, hogy kadétok, és civilek is így járjanak, de végül csak komor tekintettel bólint, és megjegyzi, hogy nincs szükség hálálkodásra, inkább csatlakozzon a társaihoz. Miután végzett a tartályok feltöltésével, észreveszi a Marthát a tetőn, így a manőverfelszerelést használva odamegy hozzá.
- Jól vagy? - hamar észreveszi, hogy ez nem valószínű. - Azt javaslom, jelezd Erwin parancsnoknak, ha megsérültél. Ilyen állapotban csak hátráltatnál mindenkit, és veszélybe sodorhatnád az egész küldetést. Senkinek nem hiányzik, hogy megölesd magad. - fejezi be.
|
|
Dogorn
FRPG Guru
"I have respect for people who live a fulfilled life."
Posts: 565
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Dogorn on Mar 8, 2016 23:08:53 GMT 1
@kamilla Páros dobás esetén sikerrel megvakítottad az óriást és könnyedén elugrottál tőle, hogy átadd a titán kivégzését Mayu-nak. Viszont, ha páratlan számú oldal lesz látható, akkor egy hirtelen mozdulattal elkapott a jobb kezével a titán és egyenesen a szája felé emelt. Utolsó esélyed az, ha a Mayu sikeresen, méghozzá villám gyorsasággal elvágja az óriás nyakszirtjét. M6neZLqj1-61-6 |
|
kylenorthon
Lelkes fórumozó
Dolgok történnek.
Posts: 93
Elfoglaltság: Elfoglalt
|
Post by kylenorthon on Mar 8, 2016 23:49:40 GMT 1
Kissé körülményesen iktatta ki a második titánt. Mivel a helyzet úgy hozta, hogy balról kellett megtámadnia a háttal álló dögöt. A hiányzó jobb szeme nem segítette ebben a helyzetben. A titán a jobb oldalán volt, szóval két választása maradt. Vagy úgy esik neki a titánnak oldalról, hogy semmit se lát belőle, vagy úgy, hogy kényelmetlenül kicsavarja a testét, ezáltal csökken a valószinűsége annak, hogy sikeresen kitér, ha az óriás el akarná kapni. Végül a második megoldást választotta, mert így még mindidg nagyobb esélye volt a sikeres manőverre és a túlélésre. Amikor elkezdte a megkerülő hadműveletet, az a dög pont abban a pillanatban fordult meg és már tátotta is a rusnya nagy pofáját, hogy benyelje. Mivel kicsavarodva ténylegesen nehezebb volt manőverezni, így kockáztatnia kellett. Közelebb lendült a dögköz és belerúgott a szemébe, hogy elfogyjon a lendület és el tudjon rugaszkodni onnan. A tetőn landolt, aztán a szigonyát a szemben lévő épület falába lőtte így megkerülte a titánt, a tarkójába szúrta a következőt, felhúzta magát és át is vágta.
- Szomorodjál meg... - Morogta halkan miközben kiugrott a gőzből és egy falon függeszkedve landolt, aztán körbelesett és ahogy realizálta, hogy mindenki végzett, leugrott a földre és megmozgatta a vállait. Kicsit meghúzta az egyiket.
Pár pillanat múlva megjelent előttük egy hálálkodó kadét... Fiatal lány volt még, de csak úgy áradt belőle az erő. Megingatta a fejét, olyan "hagyd csak a hálálkodást" imitálva, és mielőtt bármit mondhatott volna Charlotte kiosztotta az utasításokat a kadétnak, így már nem is volt aktuális a dolog. Amúgy nagyon figyelt rá, hogy megtartsa a két lépés távolságot Levitől. Végighallgatta a kis vitát a két osztagvezető között, majd mikor észrevette, hogy Levi felugrott Marthahoz és megkérdezte, jól van-e, aggódva ő is követte. Leguggolt a lány mellett és a hasára pillantott, ahol már meglátszott a sérülés nyoma. - Hé... - Mondta a lehető legóvatosabban, hogy ne legyen sértő. - Észnél vagy...? Miért nem szóltál? Heichou a halálba is küldhetett volna, mert nem tudta, hogy megsérültél. Ez nem játék...
|
|
Martha
Lelkes fórumozó
Everywhere I go...
Posts: 56
|
Post by Martha on Mar 9, 2016 0:22:09 GMT 1
Martha már alig volt magánál. Felnézett az égre és a fejében emlékképek jelentek meg arról a napról. Miért pont most jut ez az eszembe? Miért pont akkor, amikor erősnek kéne maradnom...-gondolta magában, de már nem tudta rendesen uralni a testét és a szemét lassan behunyta. Martha előtt megjelenik a házuk képe. Ekkor még csak egy nyugodt hangulatú kis tanyasi ház volt, amiből nevetések hangzottak ki. Ám a következő pillanatban egy újabb kép tárult a lány elé. Azon már az a pillanat volt amikor az elrablójuk fegyvert szorított Martha fejéhez és ordibálta neki, hogy: Öld meg!-de a lány nem akarta megtenni annak ellenére sem, hogy anyja mondta neki, hogy tegye meg, mert akkor megmenekülhet. Ekkor a kép hirtelen elhomályosodott és mikor újra tisztán kivette az alakokat már csak a véres holttesteket látta kezében egy késsel és, hogy a testén mindenhol sebek vannak. Mikor felnézett az égre már csak fél szemmel látta a világot. Nem sírt. Nem volt szomorú. Nem érzett bűntudatot. Nem érzett semmit. Egyszerűen csak bámulta üres tekintettel az eget. A alpha állapotból a 3D manőverfelszerelés csörlőjének a zaja zökkentette vissza. Levi közeledett felé. Hallotta és értette, amit Levi mondott neki, de valahogy mégsem tudott rá reagálni. Ekkor Kyle is megjelent. A férfi hangját alig hallotta. Talán azért, mert nem akarta vagy talán azért, mert már nem teljesen volt magánál. Ránézett a hasára és látta, hogy a vér lassan kezd átütni. Mondjuk az élénk piros felsőjén elég nehezen lehetett észrevenni. Martha egy szó nélkül felállt és elindult a raktár felé. Látszott rajta, hogy nem igazán tudja, hogy mit tesz. Bement a gázfeltöltő izékhez és nekiállt feltölteni a palackjait. Amint befejezte felállt és megfogta a hasát. Fáj....vagy nem fáj. Nem tudom. Nem érzem. Nem érzek semmit. Pont mint akkor...semmit.-mormogta magában. Ekkor hirtelen tudatosult benne az, amit Levi mondott neki. "Ilyen állapotban csak hátráltatnál mindenkit, és veszélybe sodorhatnád az egész küldetést. Senkinek nem hiányzik, hogy megölesd magad." Szólni...Erwinnek. Szólni...Erwin...parancsnoknak...-ismételte. Bizonytalan léptekkel elindult a raktár közepe fele. Amint odaért körbenézett, de már alig látott valamit. Mindenhol homályos pacák mozogtak. Azt hiszem..én...eddig...bír-..tam.-mondta még utoljára utána a szemei lassan becsukódtak és elkezdett dőlni.
|
|
Mayu
Lelkes fórumozó
Posts: 45
|
Post by Mayu on Mar 9, 2016 1:10:12 GMT 1
img09.deviantart.net/8d0d/i/2013/248/8/0/anime_girl_with_a_rapier_by_iamecchi-d6l68o7.png Szerencsére Eren és Charlotte is sérülésmentesen megúszták az összeütközést a titánokkal, habár Mikasát nem találta. Ekkor Charlotte kiáltott nekik majd rögtön útnak eredt az eltűnt lány felé. Mire odaértek Mikasa már végzett is, osztagvezetőjük pedig gyorsan leterített egy közelben lévő óriást. Mayu csak ezután vette észre, hogy egy sötétbarna hajú lány várt egy háztetőn Charlotte-ra. Mikor odaért melléjük már csak azt hallotta, hogy több kadét is bent ragadt a töltőállomáson. Charlotte szó nélkül nekiindult, mire mindenki követte. A házak között repkedve hamar odaértek a raktárhoz, ekkor viszont megálltak egy közelben lévő háztetőn. Mayu nagyot nyelt, körbenézett a szörnyetegeken, akik aljas módon körbevették az állomást. Mindenesetre még mindig elszánt volt, várta volna a tervet, de ekkor Charlotte ismét kiborult. Mikasát hallgatva egyetértett vele és a parancsot megtagadva utána sétált. Ám ekkor megjelent a Felderítő Egység. Csillogó szemekkel nézte őket, amint elsuhannak mellettük. Egy fiatal szőke hajú lány leszállt melléjük, majd egy elégedett vigyorral az arcán és egy intéssel magukra hagyta a kadétokat. Mayu összeráncolta a homlokát és felhúzta az egyik szemöldökét. ~ Ő meg vajon mit akart? Talán tudja, hogy az egységhez akarunk csatlakozni? ~ futott végig a gondolatán. A felderítők csak úgy kaszabolták az óriásokat, elég hamar kitisztították a területet, de észrevette, hogy Mikasa már így is türelmetlenül várt, duzzogva, hogy nem avatkozhattunk közbe. Ideje volt menni. Mayu megragadta Kamilla gallérját és maga után húzta. – Ne most csorgasd a nyálad a hadnagy után. – mondta komoran, majd barátnőjére nézett és elvigyorgott. Kami annyira elbambult, hogy neki is ment valakinek, erre Mayu csak felnevetett egyet és gyorsan elment feltölteni a gázpalackjait. Gyorsan kicserélte a pengéit is és visszasietett az osztagához. Gyors pillantást vetett a felderítőkre. ~ Vajon valamelyikőjük ismerte a bátyámat? ~ Mindenki rendben volt, aminek örült, de ekkor Charlotte új paranccsal állt elő. Mikasát kinevezte a 104-s osztag vezetőjének, akit szemlátomást kissé sokkolt a hír. A lány erre odalépett Kami és Mayu elé. Ez nagyon kedves volt tőle, hálásan Mayu is visszamosolygott rá. – Remek vezetője leszel a többieknek. Vigyázzatok magatokra! – Sok idejük nem volt búcsúzkodni, mert Charlotte már neki is iramodott. ~ Nehéz vele bírni a tempót… Ugyan kit akarok becsapni? Ez egy háború, igaza van! Nincs idő a totojázásra! ~ Charlotte ismertette a feladatukat, viszont Kami megint elkalandozott. – Hé, hol jársz te mostanában? Figyelj 3 titán van a láthatáron. Nekünk azzal a 15 méteressel kell foglalkoznunk. – rámutatott a kiszemelt bestiára. Mayu figyelmesen meghallgatta Kami tervét és bólintott. Látta rajta, hogy nem érdemes megkérdőjelezni, nagyon elszánta magát. Mikor folytatta a mondandóját Mayu kis híján elérzékenyült. Kicsit félve de odanyújtotta kisujját ezúttal hivatalosan is megpecsételték az ígéretüket.
Nem volt több ideje habozni, neki kellett indulnia egyenesen a szembe lévő házra, hogy onnan jól célba tudja venni a szörny tarkóját. Ebben a pillanatban bekövetkezett az amitől a legjobban félt. A szeme sarkából látta, hogy Kamit a titán megragadja és a szája felé emeli. A lehető leggyorsabban próbálta elvégezni a ráhárult feladatot, ha ez sikerült neki mindketten megúszták és egy háztetőn megpihentek.
|
|
Dogorn
FRPG Guru
"I have respect for people who live a fulfilled life."
Posts: 565
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Dogorn on Mar 9, 2016 1:14:41 GMT 1
@mayumi
Három, vagy háromnál nagyobb dobás esetén sikerült megölnie az óriást. Kamilla karcolás nélkül megúszta és mind a ketten gond nélkül landoltak a legközelebbi épület tetején. Viszont egyes és kettes esetén a titán Mayut is elkapta. Először Kamillát harapta félbe és nyelte le, majd kisvártatva Mayut.
bL46mtPF1-61-6
|
|
Dogorn
FRPG Guru
"I have respect for people who live a fulfilled life."
Posts: 565
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Dogorn on Mar 9, 2016 10:22:29 GMT 1
http Miközben Eren lógott le a falról, gyorsan szétnézett, de nem látta se Mikasa-t, se a kiválasztott titánját. - Basszus Mikasa... Mi történt? Remélem nem történt semmi baja... Ő lett az osztályelső, neki vannak a legmagasabb pontszámai! Nem eshetett bántódása... - Mikor Charlotte megemlítette, hogy ez már elúszott, legszívesebben leütötte volna. ~ Ez a nőszemély! Lehet, hogy meghalt a parancsnoka, a barátja és valószínűleg a példaképe egy személyben és most össze van zavarodva és nem tudja átértékelni a helyzetet... De ez beteges! - Viszont, amikor úgy döntött, hogy mégis csak segítenek, Eren villám gyorsan követte. Az osztagvezető leterített egy titánt és közben megjelent Sasha, aki elmondta, hogy mi történt a csapat többi tagjával. Mikor meglátta Mikasa-t, megnyugodott, de egy kicsit mérges is volt. - Hé! - Szólt a lánynak. - Csak óvatosan! Hogy akarsz engem minden áron megvédeni, ha még magadat se tudod? - Mondta idegesen, aztán elmosolyodott. - Örülök, hogy élsz... - Majd leugrott az épületről és követni kezdte a többieket, egészen a raktárig, amit teljesen elleptek az óriások. - Oké, menjünk! - Mondta Eren, majd futni kezdett az épület felé, de pár lépés után hátranézett és észre vette, hogy senki se követi. ~ Micsoda?! Ennyire esélytelen lenne? ~ Oda sétált Charlotte-hoz és kiabálni kezdett vele. - De ők a barátaink! Ha még esélytelennek tűnik és még, ha tudjuk is, hogy valószínűleg ki is nyiffannánk, meg kell tennünk mindent! Nem fogom tétlenül nézni, ahogy óriások eledelévé válik: Christa, Annie, Conny, Ymir, Jean, Marco, Reiner és még sokan mások, akik közülünk valók! - Mondta, lecserélte a pengéjét és futni kezdett az óriások felé, de akkor megpillantotta Hanji Zoe-t, aki valami leírhatatlanul jó kedéllyel megáldva, az óriások írtásába kezdett. Aztán megjelent a többi felderítő is. - Azok... Azok ott a szabadság szárnyai! A felderítők viszzatértek! Az ott maga Erwin Smith és Rivalle hadnagy! - Eren egy kicsit úgy érezte most magát, mint amikor gyermekkorában figyelte, nagy csillogó szemekkel, a felderítőket. - Holnaptól mi is köztük leszünk! - Szólt mosolyogva a többieknek. Egy kicsit zavarta, hogy nem mehetett segíteni nekik, de jobban belegondolva egyetértett Charlotte szavaival. ~ Csak zavarnánk őket... A végén még összekevernének egy titánnal és levágnának, vagy mi? ~ Mikor már egy óriás sem maradt, gyorsan behatolt az épületbe és a többieket kereste. - Srácok! Nagyon örülök, hogy jól vagytok! - Mondta az éppen szembe jövő barátoknak. De aztán közéjük lépett az osztagvezetője és kinevezte Mikasa-t a maradék ember csoportvezetőjévé. ~ Micsoda? Mikasa-t? Miért pont őt? ~ Gondolta, bár legbelül tudta a választ. Eren éppen újratöltötte a palackját és indult volna Charlotte után amikor Mikasa lerohanta és átölelte. Nagyon meglepte ez a fiút. - Ö... Mikasa, nyugalom, nem fogok meghalni, hiszen ismersz! Mikor kerestem én valaha is a bajt? - Mondta, miközben próbált kibújni a lány erős szorításából, de akkor átfutottak rajta az emlékek. Amikor ölni kényszerült érte, még gyerekkorában. Amikor odaadta neki a sálát. Mindig ott volt mellette és segítette, megvédte, pedig sose kérte meg rá és most is ott van. A fiú elmosolyodott és ő is átölelte. - Ne aggódj! De küzdeni fogok! De ez rád is vonatkozik! Küzdelem nélkül a győzelem gondolatát is elvethetjük. Küzdj! - Mondta, majd elengedte a lányt és csatlakozott az osztagához. ~ Valóban ennyire gyámoltalan lennék Mikasa nélkül? ~ Végiggondolta, hogy hányszor történt olyan eset, amikor Mikasa nélkül alaposan elverték volna, vagy még nagyobb bajba keveredett volna... ~ Áh nem... Az kizárt! Én is képes vagyok magamra vigyázni! ~ De akkor az osztagvezető kiosztotta neki a feladatát. - Az ott! Vettem! Armin gyere! - Kiáltott a fiúnak, majd a titán mögé repült és megpróbálta átvágni a nyakszirtjét, aztán a tetőn landolni. |
|
