Kami
FRPG Guru
Posts: 285 
|
Post by Kami on Mar 5, 2016 9:15:16 GMT 1
Kami követte Charlotte osztagvezetőt, és felmászott a falon. Életében először volt a Fal tetején. Hihetetlenül messzire ellátott. Szemei csillogtak, miközben hajába belekapott a szél. Az orra ekkor megtelt füst- és vérszaggal. Körülnézett, és látta, hogy Trost-on eluralkodott a káosz. Aztán megpillantotta az óriásokat az épületek között. ~Furcsa…~ gondolta magában. ~ Egyáltalán nem érzek félelmet. ~ További gondolkodásra nem volt idő, hisz Charlotte ismertette a tervet. ~ Tehát a jobb oldalon leszek Eren és Tada között. És az óriásokkal fogunk megküzdeni. Hmm, mit ne mondjak, érdekes lesz. Óvatosnak kell lennem, egy apró hiba, és akár meg is halhatok. Sőt, veszélybe sodorhatom a többieket is. ~ Mély levegőt vett, majd kifújta. Tekintete megváltozott. Kami megkomolyodott, az agytekervényei hihetetlen sebességgel jártak. Mivel egyetlen igazi óriással sem találkozott ezidáig, nem akart téves elméleteket kidolgozni. Majd ha találkozik eggyel, majd akkor ráér. Közben elindultak. Kami kicsit elbambult, de sietve a helyére ment. Itt ismét elkalandozott. A 3D manőverfelszerelés segítségével szállva úgy érezte ennél már nem is lehetne szabadabb. Majd Eren mellé érve, a fiú elszánt tekintetét látva nem bírta szó nélkül.
-Hé Eren!- kiáltott a fiúra. – Ugye tudod, hogy nem fogom magam hagyni? Én is a Felderítő Egységhez csatlakozom, és be is bizonyítom, hogy rátermett vagyok a feladatra!- Kami vigyorgott, majd a feladatára koncentrált. Balról észrevett egy óriást, ami majdnem elkapta Mayut. Egy ütemet kihagyott a szíve, de mikor látta, hogy Mayu ügyesen elkerülte megkönnyebbülten felsóhajtott. Aztán Mikasa Charlotte parancsára könnyedén kiiktatta az óriást.~ Mikasa hihetetlen! Nem csoda, hogy első helyen végzett! Ugyanakkor nem akarok veszíteni ellenük!~ Aztán két másik óriás közelített feléjük, balról egy 5, szemből pedig egy 15 méteres példány. Charlotte Mayura és rá bízta a kisebbiket. Kamit elfogta az izgalom. Az adrenalin szétáradt a testében, a szívverése felgyorsult. Csak az óriásra figyelt. Kielemezte a mozdulatait, gyorsaságát, járását, illetve figyelembe vette az összes lehetséges szituációt, ami csak kialakulhatott, és mindezt alig egy perc alatt.
-Mayu! Készülj fel, ez lesz az első óriásod, amit kiiktatsz! – Rámosolyog barátnőjére. – Én elvágom a bokaszalagjait, és amint összeesett, te végezd ki!- adta ki az utasítást. Az óriáshoz közeledvén lejjebb ereszkedett, a lába már-már súrolta a földet. Majd előtűnt előtte az óriás teljes alakjában. A bal szigonyát a szemből felé tartó óriás bal lábába mélyesztette, a cetripetális gyorsulást használva hihetetlen gyorsasággal mögé került, majd a jobb szigonyát is beleszúrta a szörnyeteg jobb lábába, gázt adott, hogy reagálni se legyen ideje, majd egy határozott vágással átvágta mindkét bokaszalagját. Az óriás emiatt leült, és így Mayu könnyedén megölhette. Az óriás összeesett, és hatalmas gőzfelhő áramlott belőle. Miután sikeresen kiiktatták az óriást, Kami az osztagvezetőhöz vette az irányt. Mikasa már ott állt mellette, és egyre ingerültebben beszélt hozzá, a végén már kiabált. Kami mögöttük landolt, de a mondatfoszlányokból kivette a lényeget. Arra nézett, ahová az osztagvezető bámult, és észrevette amint Hans parancsnokot széttépték. Miután végighallgatta Mikasa monológját, odalépett melléjük.
-Osztagvezető! Mikasának igaza van! Ön nélkül mind halottak vagyunk. De együtt még képesek vagyunk túlélni ebben a pokolban. - Tett egy lépést előre, majd kinyújtotta a kezét a feljebbvalója felé. – Álljon hát fel, és vezessen minket! Mi mind bízunk Önben!- biztatóan rámosolygott, majd Mikasára nézett, visszajelzést várva.
|
|
Dogorn
FRPG Guru
"I have respect for people who live a fulfilled life."
Posts: 565 
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Dogorn on Mar 5, 2016 11:11:59 GMT 1
static.zerochan.net/Eren.Jaeger.full.1628821.jpg Mikor Mikasa elmondta neki, hogy ha valami történik, akkor siessen hozzá, egy kicsit felidegesítette. - Mikasa... Már ezerszer elmondtam, hogy nincs szükségem a pátyolgatásodra! Soha nem kértem tőled, hogy mindig siess a segítségemre, nem vagy az anyám! - Egy pillanatra megállt és folytatta. - És ne aggódj nem fogok meghalni... Az kizárt! Még oly sok mindent meg kell tennem. - Mondta, majd követni kezdte Charlott osztagvezetőt. Mikor felért a Rózsa fal tetejére, látta a messzeségben a titánokat és a pusztításukat. ~ Végre... Most bebizonyíthatjuk, hogy mire vagyunk képesek! Most learathatjuk annak a sok évnyi kiképzésnek a gyümölcsét. Elpusztítjuk őket! És holnaptól már a szabadság szárnyainak jelét fogom magamon viselni! ~ Meghallgatta a tervet, majd elsőként ugrott Charlott után. - Gyerünk! Aki a legkevesebb titánt öli, az fizet nekünk egy ebédet! - Kiabálta nevetve, majd felvette a pozícióját. Mikor Kami szólt hozzá, hangosan felkacagott. - Most visszafizetünk mindent, ezeknek az átkozott óriásoknak! Mindent... - Mondta majd a manőverezés közben meglátta a halottakat az utcán. Valakiket agyonnyomott a fal törmelékei és valakiknek a megcsonkított végtagjait lehetett fölfedezni az utcán szétszórva. Hirtelen beugrott neki egy kép, a múltból. Az anyját látta, ahogyan egy hatalmas titán, belemélyeszti a fogait. ~ Nem! Most felkészültek vagyunk! Kimenekítünk mindenkit... És a rohadékok hullani fognak. De ekkor hirtelen előtűnt egy 15 méteres és majdnem elkapta Mayut. - Oh! Vigyázz! - Kiáltotta, de Mikasa, az csapatvezető parancsára már fordult is vissza és könnyedén kiiktatta. Mayu és Kami is kaptak egy óriást, végül Charlott és végzett egyel. ~ Micsoda? Én miért nem kapok parancsot?! Nem baj, majd a következő, az enyém lesz. ~ Gondolta, miközben tartotta a pozícióját. Mikor az osztagvezető intett nekik, leszállt mellé. Aztán egyszer csak összerogyott a nő és sírni kezdett. - Rohadékok... - Mondta, összeráncolt szemöldökkel, mikor meglátta, ahogyan pár kisebb óriás szétmarcangolja Hans parancsnokot. Az épület szélére szaladt és az alatta elterülő utcán voltak azoknak az óriások a csoportja, akik megölték Hans-t. - Most megfizettek! - De ekkor végiggondolta a helyzetet. ~ Egyedül nem fog menni, sőt! Ha mind nekikrohanunk, talán mindannyian meghalunk... ~ Visszafordult a kiborult nőhöz és meghallgatta a többiek bátorítását. - Talpra! - Mondta erélyesen. - Meg kell bosszulnunk a parancsnok halálát! Ha nem tesszük még többen fognak meghalni, a tetvek miatt! Ráadásul fogalmunk sincsen, hogy hol vannak a többiek a száznégyesből! Meg kell őket keresnünk! Nélkülük nem leszünk képesek feltartani a titánokat! - Eren fejében átfutottak a régi emlékek. Sasha hülyeségei, Annie, a közelharci gyakorlaton, Jean és az állandó veszekedéseik. ~ Remélem nem haltak meg... ~ Reménykedett. - Először is intézzük el ezeket a kis rohadékokat, aztán megkeressük őket! Gyerünk! Ha ne jöttök, akkor megyek egyedül! - Mondta, majd megint a tető pereméhez sietett és leguggolt. Az óriások még Hans testével foglalkoztak. Ha volt idő, a terv kitalálására, akkor az most volt. |
|
Martha
Lelkes fórumozó
Everywhere I go...
Posts: 56
|
Post by Martha on Mar 5, 2016 12:38:27 GMT 1
Martha lefekteti a sérült helyőrségit, majd ő is leül mellé. A földön megpillant egy eldobott kardigánt. Gyorsan odaszalad és felveszi majd visszamegy. Letép belőle egy kisebb csíkot és beköti a hasát. Ez így talán nem feltűnő.-godolja, majd lehúzza a pólóját mielőtt bárki meglátná. Nem is olyan messziről egy titán rekedt és hangos lélegzését hallja. Körülnéz, de nem lát semmit. Hol lehet?-mormogja. A sérült megböködi Marthat. Martha ránéz és látja a szemében, hogy valami olyat lát, amitől a vér is belefagy. Hangot már nem tud kiadni a fájdalomtól és gyengeségtől. Odamutat az egyik ház ablakára. Martha eleinte nem értette miért, de aztán jobban megnézte és látja, hogy egy nagy szem figyeli őket egy olyan 10 méter magas ház ablakából. Mi a..? Az egy titán? És mégis hogyan került oda?-mondja kicsit remegő hanggal. Martha lassú mozdulatokkal előveszi a pengéit és feláll. A helyőrségit kicsit beljebb tolja közvetlen a fal mellé. Próbáljon meg nem megmozdulni. Én elterelem innen és megpróbálom leteríteni. Ez csak alig 6 méteres példány.-mondja halkan miközben végig a titánt szemléli. A szörnyeteg hirtelen kiront és az épület amiben volt leomlik és hatalmas porfelhőt hagy maga után. Martha elkezd futni a mellékutca vége felé. Hé! Te! Erre gyere! Héééj! -ordibál az óriásnak, mai el is indul a lány irányába. Martha a manőverfelszerelésével felrepül a házak tetejére és ott fut tovább. A titán egy ponton megáll. A lány értetlenül néz. Na mivan? Megijedtél vagy mi? Gyere már!-kiabálja, de a szörnyeteg nem reagál. Pár perc múlva az óriás hirtelen hangosan felordít, majd elkezd futni a lány felé. Mi a? Ez egy....rendellenes? Basszus!-Martha belövi a szigonyát a titán csípőjébe és a lába mellet elszáguld így sikerül mögé kerülnie. A titán megtorpan és lassan elkezd hátrafordulni. A lány még mielőtt teljesen hátrafordulna a szörnyeteg elindul a nyakszirtje felé és átvágja. A titán pofára esik. Martha leérkezik a földre és alig kap levegőt. A lábai elkezdtek remegni a kimerültségtől, de valahogy összeszedi magát és kiegyenesedik, majd odaszalad az emberhez. Jól van? Nem lett semmi baja?- végignéz rajta és vesz egy mély levegőt és sóhajt egyet. Hál' Istennek!- lehuppan a fal mellé. Elcseszett egy nap ez nem igaz?-kérdi nevetve, majd egy pillanatra becsukja a szemét.
|
|
Mayu
Lelkes fórumozó
Posts: 45
|
Post by Mayu on Mar 5, 2016 15:10:44 GMT 1
img09.deviantart.net/8d0d/i/2013/248/8/0/anime_girl_with_a_rapier_by_iamecchi-d6l68o7.png A 3D-s manőverfelszerelés segítségével egy pillanat alatt a Rose falon álltak a kadétok Charlotte osztagvezetővel. Mayu kicsit közelebb lépett a fal széléhez majd lenézett. Látta, ahogy a civilek tömegeit próbálják kimenteni katonatársaik. Lassan felemelte a fejét, ekkor meglátta az óriásokat, akik lassan, komótosan de egyre közelebb kerültek a falhoz. Életében most lát először óriást, de tulajdonképpen az elszántságon és a bosszún kívül nem érzett semmi mást. Végezni akart velük, egyedül ez járt a fejében. Osztagvezetőjét meghallgatva a terv nyilvánvaló volt, de ez korántsem jelentette, hogy egyszerű lesz. ~ Egymásra vagyunk utalva. Bíznunk kell egymásban, csakis így győzhetünk. ~ gondolta, miközben gyors pillantást vetett társaira. Charlotte kiadta az utolsó utasítást és nekiindultak. Mayu Armin után sietett, de egy pillanat alatt már utol is érte. ~ Hűha… A felszereléseinkkel olyan gyorsak vagyunk, hogy a titánok a nyomunkba se érhetnek! ~ Meghallotta, ahogy Eren viccelődik velük, erre már majdnem visszaszólt valami csípőset, de inkább a feladatra koncentrált. - A mai napon biztosan végzek az első óriásommal. – mormogta az orra alatt és elmosolyodott. Pillanatok alatt gőzfelhő vette körül és egy óriási kézfejet pillantott meg maga előtt. – Mi a…? – gondolkodni aligha volt ideje, ezért amilyen gyorsan csak tudott a jobb szigonyával a mellettük lévő jobb oldali házba kapaszkodott. Lendületét megtartva a bal szigonyával visszairányította magát a bal oldali házakra, ezzel nagy ívben kikerülte a titánt, aki kis híján végzett vele. ~ Ez aztán meleg helyzet volt… ~ Mayu szíve hevesen vert, bár próbálta kiverni a fejéből, hogy továbbra is maximálisan tudjon koncentrálni. Mikasa már az óriáshoz sietett, hogy végezzen vele. Mayu hátranézett egy pillanatra, ekkor ismét elmosolyodott és nagyon hálás volt Mikasanak, nélküle most nem tudná mihez kezdhetett volna. ~ Na, ez az amiről beszéltem. A csapat nélkül nem élnénk túl. ~ Észrevett még két másik óriást közvetlen a közelükben. Charlotte kiadta a parancsot, Kamival együtt ezért az 5 méteres titán felé vették az irányt. Ismét hevesen vert a szíve, ami nagyon idegesítette, de ugyanakkor nem tudta becsapni magát. Izgatott volt, feltüzelt benne az az érzés, hogy végeznie kell vele. Kami kigondolta a tervet; Mayu látta, hogy barátnője is hasonlóan érez, a szemei csillogtak, fehér fogai pedig kivillantak, miközben szélesen vigyorgott. – Csak óvatosan! Számítok rád! – kacsintott Kamira, aki rögvest nekiindult. Mayu végignézte, ahogy Kami ügyesen manőverezik a titán lábainál. Furcsa módon, de valamiért büszkeséget érzett. Mosolyogva figyelte a taktikázást, bár nem volt már sok ideje, nekifutamodott és a földre ugrott. Felmérte, hogy ezek a házak túl magasak lesznek, főleg miután az óriás leül, nem lesz jó célpontja a tarkója felé. Amint a titán összerogyott Mayu abban a pillanatban a nyakszirtje felé vette az irányt. Egyetlen gyors mozdulattal belemélyesztette pengéit az óriás tarkójába. Vér és forró gőz keveréke szivárgott ki a szörnyeteg testéből. Mayu arcát vércseppek lepték el, de ezzel mit sem törődve Kami után indult. ~ Vége van. Megöltük. Végeztem vele. Hihetetlen ez az érzés. Végre sikerült! ~ gondolatait lefoglalta a siker öröme, ám mire felért a háztetőre ledöbbent, mikor megpillantotta Hans parancsnok testét a titánok karjaiban. Charlotte osztagvezető teljesen kiborult, Mayu csak hallgatta, ahogyan a többiek próbálnak lelket önteni belé, ő csak egyetértően bólintott. Sosem volt a szavak embere. Erent hallgatva, tudta, hogy ismét gyorsan kell cselekedniük, szóval nem is lenne ideje lelkesítő monológokon agyalni. Eren után sétált és leguggolt mellé a tető pereménél. |
|
Dogorn
FRPG Guru
"I have respect for people who live a fulfilled life."
Posts: 565
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Dogorn on Mar 5, 2016 15:14:01 GMT 1
i.imgur.com/VrkKqAT.png ~ Milyen boldog Eren, hogy holnaptól már felderítő lesz... Engem viszont nyugtalanít a dolog. Az is kisebb csoda, hogy sikeresen átmentem. De az, hogy kimegyünk és titánokkal fogunk harcolni, valahogy aggályokat kelt bennem. El fogok bukni ellenük... És csak teher leszek a többiek számára... ~ Gondolta, de ekkor felfigyelt mindenki a kinti sürgés-forgásra. Armin követte Erent és találkoztak Hans parancsnokkal, aki tisztázta a helyzetet. ~ A kolosszus? Ugyan az, ami 5 éve... ~ Aggodalmaskodott. Miután felszerelkeztek, találkoztak Charlotte osztagvezetővel. Látta a nő arcán a kétségbeesést, de úgy gondolta, hogy ez teljesen jogos ilyen helyzetben. A fiú kihúzta magát és próbált, minél bátrabbnak tűnni és tisztelgett. Aztán jött egy férfi, aki az csapatvezető fülébe súgott valamit. ~ Máris?! Máris elpusztították az első védelmi vonalunkat? Ezek szerint... Mi csak a csalik leszünk... Nem lesz más feladatunk, mint meghalni. Amíg rajtunk rágódnak a titánok, addig a civilek el tudnak menekülni... De mi lesz aztán? Ha ezt még túl is élném valahogy, aztán úgy is végünk lesz... Megjelenik a páncélos óriás és áttöri a Rózsa falat is és akkor már nem csak az emberiség 20 százalékával kell számolnunk, mint áldozat... És ha vissza kell vonulnunk a Sina fal mögé, akkor nem azért fogunk kipusztulni, mert az óriások megesznek bennünket... Hanem azért mert belső harcok folytatódnának a maradék élelemért és egyéb nélkülözhetetlen dolgokért. ~ Gondolta végig, miközben követte a csapatot, egészen a Rózsa fal tetejéig. Mikor megpillantotta az óriásokat, kirázta a hideg, vett egy nagy levegőt és remegve, lassan kifújta. ~ Nyugalom Armin... Nyugalom... Nem jelenthetsz terhet, a számukra... Szedd össze magad! ~ Mondogatta magának, majd beállt az alakzatba és sietett a város közepe felé. Út közben sok halottat látott. Katonákat és civileket is egyaránt. Ennek ellenére próbált nyugodt maradni. Mikor majdnem elkapták Mayut, azt hitte, hogy vége a menetnek, de megkönnyebbülve nézte végig, ahogyan kikeveredett az óriás karmai közül, majd Mikasa leterítette. Aztán Mayu és Kamilla is leterítettek közösen egyet, majd Charlotte is egy hatalmasat. ~ A végén még tényleg sikerül feltartanunk a titánokat! ~ De akkor megpillantotta Hans-t. Armin leszállt és megállt a zokogó nő mellett. Nem bírta levenni a szemét az éppen lakomázó óriásokról. ~ Igaza van... Akármelyik pillanatban megjelenthet a páncélos... És akkor még a Rózsa fal mögött élőket is veszély fogja fenyegetni... Arról nem is szólva, hogy megismétlődne a "visszafoglaló" hadművelet... És most nem csak a szeretteim fognak meghalni benne, hanem mindenki, akit ismerek és köztük én is... ~ Aztán a többiek elkezdték bátorítani az osztagvezetőt, majd Eren az óriások megölését forgatta a fejében. - Igazatok van! Nem adhatjuk fel! Várj Eren! Mondta és utána rohant, majd ő is leguggolt mellette. -Tehát! Négy darab öt méteres... Az a baj, hogy egy helyen vannak. Ha sikerülne szétválasztani őket, minimum 2 részre, akkor könnyedén végezhetnénk velük! Mivel vonzza őket az emberek csoportosulása, azt javaslom, hogy váljunk ketté és mind a két osztagunk próbálja magára vonni a figyelmét, a tetőről. Ha ez sikerült, onnantól jöhet az érdekes rész. A két-két legjobb emberünknek kell végeznie, a titánokkal, egyszerre és lehetőleg egy vágásra. De ha van jobb, vagy megfontoltabb tervetek, akkor inkább azt csináljuk! |
|
kylenorthon
Lelkes fórumozó
Dolgok történnek.
Posts: 93
Elfoglaltság: Elfoglalt
|
Post by kylenorthon on Mar 5, 2016 18:25:33 GMT 1
Kyle jobbra-ballra kapta a tekintetét... figyelte a rendellenest és Marthaékat egyszerre. Töprengett rajta, hogy akár egyedül is levághatná... de az ötletet elvetette. Egy ilyen gyors kúszómászónak öngyilkosság egyedül nekiesni, nem egy hasonló halálnak volt szemtanúja a falon kívül.
Ránézett Levire mikor az megjelent mellette, és ahogy végighallgatta, ismét a titánra szegezte a tekintetét, ami pont olyan tanácstalanul viselkedett, mintha szem elől tévesztette volna őket. Ott állt alattuk és össze vissza forgott, csak éppen felfelé nem nézett. Elundorodott a szörnyeteg ostobaságától. -Nem terveztem meghalni. - mondta - Nagyjából ugyanannyi gázunk lehet. Én úgy gondolom, ha baloldalról indulok és elhúzok előtte, akkor ha jól időzítünk, le tudod vágni és mindketten megússzuk. - közben kihúzta a pólója alól a húga ezüst megálját és a markába szorította azt. A ruhája alatt tartotta, tudta mennyit ér az ezüst, és hogy mit meg nem tennének érte mások. Neki pedig ez az apró levél mindennél fontosabb volt, akár kőből is lehetett volna. ~Érted fogom megölni őket Patty. Nem érdekel, mivé válok közben...~ -Nem fogom hagyni, hogy mégegyszer megtörténjen az, ami Shigansinában. És amúgy is... - Oldalra nézett, rálátása volt az egész romos falura, ahol mindig volt a látóterében titán, akármerre fordult - Nem szívesen hagynám a faltörőt a kadétokra. Minél hamarabb fel kell töltenünk a tartályokak.
Elindult. Igyekezett minél feltűnésmentesebben a tető bal oldalára osonni, közben le se vette a szemét az alattuk nézelődő szerencsétlenről. Rákészült, amikor hatalmas zajt hallott, és meglátta ahogy Matrha a tetőre ugrik és egy hatméteres jelenik meg a közelében. Figyeli, ahogy a dög ordítva felé igyekszik, de mire megmozdulhatott volna, a lány megkerülte a titánt és mielőtt az megfordulhatott volna, átvágta a tarkóját. Aztán morgásra lett figyelmes, és az alattuk lévő rendellenes hatalmas szemeket meresztett Marthára és sietősen elkezdett arrafele kúszni, ahol a lány eltűnt. Nem maradt idő habozásra vagy gondolkodásra... MOST kell leszedni! Rendesen kézrefogta a pengéket és megkezdte az elterelő hadműveletet.
|
|
Aria
Szerepjátékok Istene
Szeresd ellenségeidet! Azzal kergeted őket az őrületbe.
Posts: 1,043
Elfoglaltság: Elfoglalt
|
Post by Aria on Mar 6, 2016 16:41:02 GMT 1
Levi némán hallgatja végig Kyle szavait, majd bólint.
- Igen, egyetértek. - a szemközti falra mutat. - Én átlendülök arra, így viszonylag kevés gáz használatával ki tudom végezni az óriást.
Észrevette, ahogy Kyle a nyakához nyúl, és megszorítja a medált... egyfajta tiszteletként elfordult. Tudta, hogy veszélyes pazarolni az időt, mégis kellettek az ilyen pillanatok, ezzel tisztában volt. Embernek lehetett maradni velük, de senkire nem tartoztak. Ő maga is mindig egyedül vágta le az egyenruhákról a szárnyakat, hogy aztán elrakja őket, és ne beszéljen róluk. Amikor Kyle ismét megszólal, egyszerűen bólint, majd átlendül a szemközti falra. Amikor elkezdi az elterelést, a gázt csak az irány korrigálására használva, a gravitációt kihasználva lendül az óriás nyakszirtje felé, átvágva azt. Mikor a lény összeesik, leereszkedik mellé, és szinte azonnal letörli a vért a kezéről, ezt követően pedig a helyőr, és Martha felé indul. Látja, hogy a lány viszonylagos épségben megúszta a találkozást a hatméteressel, így a férfire néz, hogy felmérje az állapotát (OOC: Majd mesélő adja meg, milyen állapotban van a helyőr)
|
|
Dogorn
FRPG Guru
"I have respect for people who live a fulfilled life."
Posts: 565
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Dogorn on Mar 6, 2016 17:21:43 GMT 1
@mayumi @kamilla @tada @mikasa @armin @eren Charlott, csak bambult maga elé, miközben potyogtak a könnyei, a száraz tetőcserepekre. Nem törődött senkivel, mintha meg sem hallotta volna a többieket. Dermedten térdelt és remegett. - Akármikor megjelenhet a páncélos óriás és áttörheti a falat... Mi csak az előételek vagyunk... Az a feladatunk, hogy meghaljunk addig, amíg el nem menekülnek a civilek... Míg minket széttépnek, addig szabad szabad utuk legyen, a Rózsa fal mögé... Aztán megjelenik a páncélos és az emberiségnek végleg befellegzett... - Mormogta magának, de a többiek is könnyedén meghallhatták. Mikor Eren elhatározta, hogy megöli az óriásokat és látta, ahogyan megbeszélést tartanak, a nő lassan felállt és közéjük sétált. - Rendben... A te tervedet követjük... - Nézett a szőke fiúra. Ha bárki hozzá szólt volna, akármit is, azt teljesen figyelmen kívül hagyta. - Armin és Mikasa velem jönnek, oda... - Mutatott a 10 méterre lévő tető sarkára. - Mayu, Kamilla és Eren pedig itt maradnak... Keltsétek fel a figyelmüket, aztán végezzétek ki őket. Az én oldalamon jómagam és Mikasa fogunk támadni, a ti oldalatokon, pedig Kamilla és Eren. Ha bármi komplikáció lép fel a terv kivitelezése során, netán felfalnak valakit, akkor a kispadon ülők is készüljenek fel, a támadásra. - Mondta és a megbeszélt helyre szaladt. - Hé! Ti rohadékok! Ide nézzetek! Szívesen megzabálnátok engem is, mi?! - Üvöltött az óriásoknak, amik a terv szerint ketté váltak. Mikor már majdnem elérték az épületet az osztagvezető leugrott. Tett a titán körül egy kört, lendületszerzés céljából, majd fölé siklott 1-2 méterre, aztán belemélyesztette a kampóit az óriás vállaiba és hihetetlen sebességgel átvágta a titán gyenge pontját. - Ezt Hans-ért, ti nyomorultak! - Üvöltötte. Könnyedén landolt a földön és figyelte, hogy a többiek hogyan boldogultak a feladatukkal. (OOC: Ez az utolsó alkalom, hogy mindenkinek sikerül leterítenie az óriásokat, a következő reagokban még leírhatjátok a sikeres kivégzéseket, de az utána lévőkben, már feltételes módban kell írni!) Martha @kyle @levi Bár az óriást legyőztétek, a helyőr nincs a legjobb állapotban. A sebei még mindig erősen véreznek, megmozdítani is képtelenek vagytok anélkül, hogy felüvöltsön a fájdalomtól. Vért köhög, és látszik, már nem bírja sokáig. - A feleségem… - dadogja. – Cserben hagytam… nem tudtam megvédeni… elbuktam… Van még idő arra, hogy megnyugtassátok, de egészen biztosan nem éli túl, nem tudjátok olyan helyre vinni, ahol megfelelően elláthatnák. |
|
kylenorthon
Lelkes fórumozó
Dolgok történnek.
Posts: 93
Elfoglaltság: Elfoglalt
|
Post by kylenorthon on Mar 6, 2016 20:48:54 GMT 1
Követi Levit, és ő is felméri Martha és a helyőr állapotát. A lány úgy néz ki, jól van, a férfiről viszont nem lehetne elmondani ugyanezt a legnagyobb jóindulattal sem. Mindenhonnan vérzik... nem tud mozogni és alig lélegzik.
Mikor letérdel mellé, a férfi elkezd a feleségéről beszélni. Próbálja rezzenéstelen vonásokkal végighallgatni... De hiába idegen neki ez az ember, a mondandója fájdalmas... a tudat is az, hogy valószinűleg itt fog meghalni, ahogy van. De ez nem az a helyzet, ahol a katonák egy adott nőt keresnek és megszöktetnek... Nem tehetik meg ezt. Ha eddig nem tudott bemenekülni, akkor ők sem tudnak rajta segíteni.
- A felesége már biztosan a falon belül van... Elmenekült ahogy sokan mások is. Ha találkozunk vele, elmodnjuk neki, hogy bátor halált halt, őt védelmezve. - Próbált minél bíztatóbbnak tűnni ebben a szerencsétlen helyzetben.
|
|
Kami
FRPG Guru
Posts: 285
|
Post by Kami on Mar 6, 2016 21:31:08 GMT 1
Kami, miután látta, hogy szavai hatástalanok, felegyenesedett, és odasétált Erenékhez. Armin tervét végighallgatva helyeslően bólogatott. ~ Okos gyerek ez az Armin! Van egy olyan érzésem, hogy ha most nem halunk meg mind, az az ő érdeme lesz. ~ Gondolatmenetét a közéjük sétáló Charlotte szakította meg. Kami ránézett, és látta, hogy már nem ugyanaz a nő, aki indulás előtt volt. ~ Valami megváltozott benne… Jobb lesz odafigyelnem, mert lehet már teljesen elvesztette a józan ítélőképességét… ~ Mikor meghallotta, hogy Eren és az ő feladata lesz az itteni óriások kiiktatása szemei kikerekedtek. Nem tudta, hogy most Erenben, vagy magában nem bízik. Bár ahogy végiggondolta a dolgot, és figyelembe vette Eren személyiségét, rájött a válaszra. Nem a fiú képességeivel volt gondja, hanem azzal, hogy felelőtlen, makacs, és önfejű, és ez a csapatmunka során még elég sok galibát okozhat nekik. Sóhajtott egyet, majd benyúlt a kabátja alá, és az onnan kivett hajcsattal feltűzte a frufruját. Igaz oldal még volt pár kilógó tincse, de azok már közel sem zavarták annyira.
- Itt az ideje bekeményíteni! – Ezzel a mondattal eltűnt az a Kami, akit eddig a többiek ismertek, helyébe egy új lépett. Tekintete megkeményedett, szájáról eltűnt a mosoly, szemében könyörtelenség tükröződött, azonban józan eszét és hidegvérét megőrizte. Ez még neki is új volt, de betudta annak a változást, hogy most ténylegesen átlépte a pokol kapuját, és ahogy Mikasa mondta, itt nincs helye a gyengeségnek. A szeme sarkából látta, hogy Charlotte és csapata megkezdte a terv végrehajtását, tehát ő sem tétlenkedhetett. Miután kellően eltávolodott tőlük a másik két óriás ő is nekilendült. Elfutott a ház végéig, majd felugrott, a jobb szigonyát a szemközti házba lőve átrepült a túloldalra. Az óriás azonban rá sem hederített, hanem Mayumit nézte. Kami fején végiggördült egy vízcsepp. ~ Ostoba teremtmény vagy, tudod-e? ~ kérdezte a gondolataiban az óriástól. ~ De így legalább gyorsan és problémamentesen meg tudlak ölni. ~ Miközben kilőtte a szigonyait, és elrugaszkodott a házfaltól, hogy megölhesse a bestiát Charlotte üvöltését hallotta. Igyekezett kizárni a nő hangját a gondolataiból, legalább addig, amíg meg nem öli ezt a dögöt.
- Tégy meg egy szívességet, és halj meg, te ostoba szörnyeteg!!! – üvöltötte torkaszakadtából, miközben teljes gőzzel belerepült az óriás gyengepontjába. A sebességéből adódó lendületet kihasználva a kardokat csak meg kellett lendítenie, és úgy ment át a kard az óriás húsán, mint kés a vajon. Az összeeső óriás fejét dobogóként használva Kami felugrott a tetőre Mayu mellé, miközben a hústorony elterült a földön. Kami egy elégedett sóhajjal nyugtázta, hogy az első óriását sikeresen kiiktatta. Azonban a tetemből felcsapó gőz miatt nem látta jól a többieket. Mikasa sikerességében egy percig sem kételkedett, az osztagvezető üvöltéseiből arra következtetett, hogy neki is sikerült. Eren meg… nos, róla semmit sem tudott, bár úgy gondolta, ha baj lenne, Mayu és ő még közbe tudnak avatkozni, és ki tudják húzni a kis méregzsákot a pácból. Ezután körbenézett. Az egyre több és több benyomuló óriás nem sok jóval kecsegtetett számukra. ~ Vajon ki fogunk jutni innen élve? És vajon tudunk ezek után emberként tovább élni…?
|
|
Martha
Lelkes fórumozó
Everywhere I go...
Posts: 56
|
Post by Martha on Mar 6, 2016 21:44:04 GMT 1
Lassan kinyitja a szemét. Hallja ahogy egy titán a földre esik a szomszédos utcában. Már végeztek is?-gondolja. Szép komótosan feltápászkodik a piszkos földről és leporolja magát. Fölnéz az égre és vesz egy nagy levegőt. Rendben!-mondja magának, majd ezzel a kijelentéssel erőre kapott...már amennyire ><". Látja, hogy Levi és egy másik felderítős jön felé. Eleinte nem ismeri fel, majd jobban megnézi. De hisz ő...Kyle?. Amikor odaérnek a sérült a feleségéről kezd el beszélni. Martha csendben végighallgatja és próbál vele azonosulni, de valahogy nem megy neki. Talán a gyerekkorában történt dolgok miatt...Martha úgy dönt inkább elfordul, hogy ne lássák az érzésmentes arcát. Hallja, hogy Kyle próbálja megnyugtatni és reményt önteni belé. Chh! Ajjh!- Martha egy határozott mozdulattal visszafordul. Katona vagy, nem?! Azzal, hogy kimersz állni a titánok ellen, azzal már bizonyítod, hogy képes vagy megvédeni az embereket...hogy képes vagy megvédeni a szeretteid! A feleséged tudja jól ezt és azt, hogy nem hagytad cserben. Tudja, hogy azért kellett egyedül hagynod, hogy számtalan embert menthess meg ebben a helyzetben és ezért biztos büszke rád és biztos, hogy egy hősként tekint rád és még fog is egész élete során. Szóval csak ne mondj ilyen hülyeségeket, hogy elbuktál! Mert nem! Értékeld magad annyira, hogy nem hitetsz el magaddal ilyen badarságokat! -néz mélyen a helyőrségi szemébe és próbál valamilyen komoly fejet magára erőltetni, majd újra elfordul és odébb sétál.
|
|
Dogorn
FRPG Guru
"I have respect for people who live a fulfilled life."
Posts: 565
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Dogorn on Mar 6, 2016 22:15:32 GMT 1
http Eren figyelemmel hallgatta végig Armint tervét és örömmel látta, hogy mindenki csoportosul körülötte. Mikor azonban Charlotte arcára pillantott, nem tudta, hogy mit gondoljon. Nagyon letörtnek és megviseltnek látszott, de ugyan akkor keménynek is. Könnyes szemmel lépett közéjük és ismertette a terv részleteit. Eren csak bólintott egyet és kiabálni kezdett a titánoknak. - Hé! Ti nagyra nőtt szerencsétlenségek! Ide gyertek! - Üvöltötte, majd fütyülni kezdett. - Oké srácok! Minden a terv szerint! Szétváltak! Jó, még várjunk! Még egy kicsit hagy jöjjenek közelebb! Jó! Még várj! És most! - Mondta, majd elrugaszkodott a tetőtől és a következő pillanatban már a levegőben találta magát. - Megöllek mindnyájatokat! - Kiáltotta, majd a következő pillanatban, már a földön volt az óriás, egy hatalmas vágással a gyenge pontján. A fiú pedig a szemközti épület faláról lógott le, a kampóját használva. - Sikerült! - Mondta boldogan, miközben végignézett a halott óriásokon. ~ Most már semmi sem állíthat meg minket! De vajon hol lehetnek a többiek? |
|
Aria
Szerepjátékok Istene
Szeresd ellenségeidet! Azzal kergeted őket az őrületbe.
Posts: 1,043
Elfoglaltság: Elfoglalt
|
Post by Aria on Mar 6, 2016 22:32:50 GMT 1
images6.fanpop.com/image/photos/37000000/Levi-levi-rivaille-shingeki-no-kyojin-37047455-236-314.jpg Levi végighallgatja Martha és Kyle szavait, egy ideig néz maga elé, majd ő is lehajol a férfi mellé, és ismételten leküzdve a vér látványára rátörő undort, megszorítja a férfi kezét.
- Ne arra gondoljon, hogy elbukott, hogy vesztett vagy sem. Gondoljon arra, hogy mindent megtett. Küzdött a végsőkig, ez számít, nem az, hogy mit ért el. Nem volt elég erős, de nem adta fel. Én is így szeretnék meghalni. Amikor egy nap túl gyenge leszek hogy győzzek, lecsapnak rám, és minden bizonnyal ugyanazt fogom érezni, mint maga. Hogy elbuktam. Hogy többé nem védhetek meg senkit. De aztán eszembe jut majd maga, hogy mennyire félt, és hogy én tiszta fejjel tudtam, hogy téved. Eszembe jut majd, milyen fontos is, hogy az emberek harcolnak egymásért, hogy van akit meg akarnak védeni. Talán nem maga védi majd meg a feleségét a további bajtól, de azért a szeretetért hal meg, ami hozzá fűzi. És az megéri. - suttogja, és fogja a férfi kezét, míg az le nem hunyja a szemét, és meg nem áll a szíve. Akkor felnéz Martháékra, és biccent. Az arca pontosan olyan kifejezéstelen, mint mindig, semmilyen érzelem nem látszódik rajta. - Menjünk. Az óriások nem állnak meg, csak mert meghalt egy ember. |
|
Dogorn
FRPG Guru
"I have respect for people who live a fulfilled life."
Posts: 565
Elfoglaltság: Mesélést & Játékot vállal
|
Post by Dogorn on Mar 6, 2016 23:11:50 GMT 1
http - De... Ezt csak most találtam ki... Ez csak egy légből kapott variáció, a megölésükre... Biztos van jobb megoldás is... - Mondta Armin, miután Charlotte ismertette a terv többi részét, de már mindenki sietett a helyére. ~ Miért van az, hogy egyből az én rögtönzött tervemet követi mindenki? És ha mégsem válik be? Akkor a kezemen szárad a vérük... ~ Gondolta végig, de nem volt túl sok ideje rá, mert sietnie kellett az osztagvezető után, mert már támadásba is lendült. Armin feszülten figyelte, ahogyan Mikasa és Charlotte a levegőbe emelkednek és felveszik a harcot a titánokkal. ~ Ha valami balul sülne el, akkor én jövök... De én nem vagyok képes rá! Ha elkapják valamelyikőjüket, akkor valószínűleg mindketten meghalnak. Persze én is azonnal cselekednék, de valószínűleg sikertelenül és így az áldozatok száma tovább növekedne egyel... ~ Szorította meg erősen a pengéit. ~ Nem jelenthetek számukra terhet! Inkább a halál! ~ De amikor meglátta, hogy mindenki sikerrel járt megnyugodott. - Igen! Sikerült! Most viszont keressük meg a többieket! |
|
Mayu
Lelkes fórumozó
Posts: 45
|
Post by Mayu on Mar 7, 2016 0:20:50 GMT 1
img09.deviantart.net/8d0d/i/2013/248/8/0/anime_girl_with_a_rapier_by_iamecchi-d6l68o7.png Mayu még egy pillanatig tovább nézte az óriásokat, majd felállt és Charlotte-ra meredt. Teljesen megértette a viselkedését, valószínűleg ő is ugyanígy cselekedett volna, ha az orra előtt veszíti el az egyik barátját. Ebben a pillanatban Kami is megváltozott. ~ Nem gondoltam volna róla pár évvel ezelőtt, hogy egy ilyen helyzetben így el tudja veszíteni a hidegvérét. ~ Miután Charlotte ismertette a tervet Mayu megfordult és rögtön elkezdte felkelteni a titánok figyelmét. – Gyertek ide ti nagy marhák! Nézzetek csak ide a nagy ronda szemeitekkel! – üvöltözte. A többiek már elindultak. ~ Szuper. Minden a terv szerint halad. Az óriások még mindig engem figyelnek, így könnyebb dolguk lesz. ~ Mayu a tető szélén állva erősen markolta a kardjait, akár bármelyik pillanatban képes lett volna leugrani. Meghallotta amint Kami, majd kicsivel később Eren is elkiabálta magát. Innen már úgy vélte nem fog kelleni a segítsége, de mindenesetre még készenlétben várt. Kamilla pár pillanat múlva már mellette állt. Ismét megakart szólalni de a mostani helyzet sem engedte. Némán várt és bámult a sűrű gőzfelhőbe hátha előbukkannak a többiek. |
|
