Kala

A nevem Kala. Akárcsak a többiek, én is az összekapcsolódás után kaptam erőt a levegő idomításához, és utána Tenzin alatt tanultam. Életem addig egyhangú volt; földnépebeli köztársaságvárosiként tengettem napjaimat, majd nem sokkal a Kuvira-ügy után otthagytam a templomot és társaimat. Szó sincs róla, hogy utáltam volna őket, de az eszmék, a szabadság, meg hasonlók kikészítettek. Nem tanulhatsz többet annál, mint amennyit a mester mutat, csak arra jó, hogy lassítsa a fejlődést. Pedig a fejlődés dinamikus szokott lenni, és minél gyorsabban eléri a határai, majd tovább száguld, igen, ez volt a lényeg. Titokban speciális képességeimet javítgattam, de hamar lebuktam, Tenzin mégis megbocsájtott, megértette, miért tettem. Azonban megtiltotta, hogy folytassam. Ekkor döntöttem úgy, elmegyek. Ha azon a napon Tenzin nem csak kéri, hogy maradjak, hanem egyenesen parancsba adja, maradtam volna. De a világ sokat változott, kivéve ebben az egyben, ebben a furcsa eszmében. Ez maradt a régi.

Elmondhatom, hogy átlagemberként Amon-párti voltam, sokat hallottam Unalaqról, láttam, mit műveltek Zaheerék. Volt szerencsém áldozatának lenni a Fekete Nap tetteinek, és testközelből tapasztaltam meg Kuvira tetteit. S ez idő alatt csupán egyvalamire jöttem rá; az eszmék elbuktak a világban. Csak az maradhat fenn, aki belép a vezető-beosztott rendszerbe. Ezt képviselte mindenki a történelemben, és ezek az eszmék működnek is.

Ennek hatására léptem tehát be az Egyesült Erőkbe, ahol Utema parancsnoksága alá kerültem. Szeretem a sereget, hiszen a vezetőség döntőképes, a katonák pedig megértik a parancsot. És teljesítik. Nem vagyok naiv, vagy vak, egyszerűen megbízok a vezetőkben, és kivárom a parancs végét. Nem vonok le következtetéseseket. Hűségemnek és engedelmességemnek köszönhetően egyre feljebb és feljebb másztam a ranglétrán, s most örömmel dicsekedhetek, hogy az Egyesült Erők tisztikarának tagja vagyok.
Az, hogy Iroh elhagyta a sereget, nem különösebben hatott meg. Ő is csak egy idealista álmodozó volt, hibát hibára halmozó parancsnok. Nem való vezérnek, legyen csak király. Számomra a koronázása csak annyit jelentetett, hogy tovább mászhattam a ranglétrát. Kya halála sem volt komolyabb megrázkódtatás. Idealista volt, egyike a régi korok őrzőinek, akik nem igazán haladtak előre. Azzal, hogy kiesett, csak jobban működik a gépezet.

Az új elnököt is szeretem. Végre valaki, aki kezébe veszi a dolgokat, és nem lagymatagon, a szavazótábor kénye-kedve szerint vezeti az országot. Remélem, legutóbbi húzása, minek nyomán viszont kellett látnom ezt a várost, megint csak azt a célt szolgálja, hogy a világ jobb legyen.