A Halál Előtti Csend (Enrick,Marrok)

Marrok:
A folyosókon sétálva felméred a csapatod és elbeszélgettek a társaiddal. Elég régóta sétáltok mire megérkeztek végre a keleti szárnyba. Láthatóan harc készültség van, mindenki felfegyverkezve parancsra készen teszi a dolgát. A folyosókról egy közeli terembe vezetik az érkező katonákat ahol hamarosan kezdődik az eligazítás ám még mielőtt bemehetnétek egy ellenőrzésen kell átesnie mindenkinek. Ezért a bejáratok előtt kisebb sorok állnak. Szerencsére hamar túlesik rajta mindenki mikor ti következtek egy veterán őr szólít meg titeket.

-Minden jelenlévőtől egy nevet és egy azonosító számot kérek. Miután ez megvan, mindenki haladjon be az eligazítást hamarosan megkezdik.

Amikor elmondjátok melyik ezredből származtok egy meglepő pillantás erejéig felnéz de aztán folytatja a munkát. Ahogy mindenki ti is hamar túlestek ezen az őr egy táblagépre felvési az adataitokat és már be is mehettek láthatóan nem sokat foglalkoznak ki adja az életét a hajóért… bezzeg a tiszti részlegén még testüreg vizsgálat is van.
Bent elég nagy tömeg ácsorog, megszámolni sem bírod hány katona jelentkezhetett valószínűleg a legtöbbet a felettese kényszerítette ti még a szerencsésebb fajtából vagytok. Elég nagy a hangzavar mindenki egymással beszélget ti is ezt teszitek jobb híján. Épp Roy és Karls veszekedik megint mikor hirtelen az előttetek lévő fal ketté nyílik és gőzt okádva emberek lépnek ki mögüle.

Ahogy előre vetitek tekinteteteket, nem mást mint a hajó kapitányát Lord Kornelt Pillantjátok meg személyesen.


Egy hatalmas pódiumon állhat, de a tömeg miatt az nem látod pontosan. De a lényeg ott van Lord Kornel személyesen mögötte jó pár magasrangú tisztel és egy Mechanicusal. Egy szalutálással kezdi a beszédét, amit az egész terem a mögötte álló tisztekkel együtt viszonoz. Egyedül a Mechanicus az aki enyhén meghajol a tömeg előtt tiszteleted adva.

-Pihenjenek katonák!

Kezdi kellemes szimpatikus hangján.

-Mindazok akik most itt vannak bizonyítják, hogy méltóak katonának. Bár lehet, hogy önök közül sokan nem is akartak beállni az Astra Militarum seregébe. Egyesek ezt gyávaságnak és eretnekségnek tekintik.

Egymásra néztek a barátaiddal mintha csak rólatok beszélne a kapitány.

-És ez így van! Mind gyáva férgekként jöttek erre a hajóra!-itt tart egy lélegzetvételnyi szünetet- És élő bizonyítékai annak, hogy az emberiség büszke védelmezőivé váltak. Mert ma itt mikor szólította önöket a kötelesség nem elbújtak az ellenség elől! Hanem kiálltak és harcoltak.

Megmernél esküdni, hogy a következő mondatnál bár távol állsz a tömegben mégis rád nézne pár hosszú másodpercig.

- Nem saját életüket helyezték előtérbe, hanem mindenki másét. Ezt jelenti katonának lenni. Ezt jelenti a császár harcosaként élni!

Ekkor visszapillant a tömegre.

-Mindenki aki itt van már legyőzte mai ellenségünket! A félelmet! Mert mindazok akik odabent vannak!-Mutat a lezárt ajtók irányába- Már akkor vesztettek mikor megadták magukat a harctól való rettegésnek.

Itt most egy nagyobb szünetet tart majd elordítja magát.

- Hát mutassák meg nekik, hogy bizony van mitől félniük! A császárért!

A termet sőt még a hajó nagyrészét is megtölti az üvöltözés a beszéd után. Körülötted mindenki éljenzett és ujjongott.

Miután kicsit alább hagyott a hangzavar a vezérezredesetek lép ki a tömegből.


-Katonák minden csoport kapott egy azonosítószámot, amelyik tisztnél a számukat látják ahhoz menjenek eligazításra. Onnantól ő parancsol, azt teszik a mit mond és akkor amikor mondja!

Majd sarkon fordul és csatlakozik a többi tiszthez, akik bent beszélgetnek ekkor ismét füst tőr ki a falakból és azok lassan bezáródnak. Egy oldalsó ajtón pedig kisebb rangú szakaszvezetők lépkednek elő fejük fölött egy számot tartva.

Mégis milyen szám te nem tudsz semmilyen számról nézel a barátaidra mindenki a fejét csóválja és a vállát emelgeti kivéve Karlst. Aki már nagyban előrre pillázik. Majd hátra fordul hozzátok és egy gyors mondatot mond csupán.

-Mi van? Mit ácsorogtok segítsetek megkeresni a 15-öst!

Enrick:
Frey átveszi az üvegcsét és felfelé tartva elkezdi körkörösen mozgatni. Érdekes tekintettel figyeli az anyag mozgását. A szemeibe épített implantok csak úgy ide oda cikáznak ahogy átvizsgálja az anyagot. Az arcán látható a csodálkozás.

-Érdekes.-mormogja magában a nővér aztán leteszi az üvegcsét és rád néz- ha nem tartja tolakodásnak ezt mégis hol találta?

A válaszod után folytatja a beszédet.

-Nos nincs akadálya, hogy megvizsgáljam de elfog tartani egy darabig-néz körbe Frey- sajnos túlterheltek vagyunk.

Ekkor veted közbe a kérdéseidet.

- Őszintén szólva még soha nem láttam ilyet, de még csak hasonlót sem. Még arra sem sikerült rájönnünk, hogyan terjed bár valószínűleg, nem levegőben elvégre, ha így lenne akkor már mi is nagy bajban lennénk. Viszont elképzelhetőnek találom, hogy valamelyik idegen világról származó baktérium okozza talán csak azok kapták el akik érintkeztek valami ottani tárgyal vagy élőlénnyel. De ez csak feltételezés egyenlőre nem találtunk a betegek közötti kapcsolatot. A tünetek viszont azonosak azt hiszem nem kell elmondanom őket elég ha körbe néz.

Ekkor kérdezed meg, hogy megvizsgálhatsz-e egyet.

-Nem látom akadályát több szem többet lát de nem hiszem, hogy túl sokat megtudna belőle. Ha gondolja átküldhetek önnek egy részletes elemzést arról amit eddig megtudtunk.

Már épp egy megfelelő alany után érdeklődnél mikor sistereg a rádiód. És egy ideges hang szól bele.

-Enric hall engem?! Mégis hol a fenében kóvályog még mindig?! Már rég kikellett volna nyitni ezeket az átkozott ajtókat! Hamarosan megkezdődik a beszéd és a katonákat még feltüzelt állapotban kell beküldeni! Szóval azonnal tolja ide a képét vagy szívfájdalmamra be kell robbantanunk a hajó ajtajait! Lord Kornel kiszáll.

Úgy lekötött a nyomozás, hogy teljesen kiment a fejedből, hamarosan megkezdik a keleti szárny visszafoglalását. Ráadásul maga Lord Kornel beszélt hozzád… te jó ég… nagyobb a baj mint hitted. A kapitány általában az efféle dolgokat az Astra Militarumra bízza, vagy lehet ennyire unatkozna? Mindenesetre te is érzed, hogy a kapitánynak nem kellene ellent mondanod szóval elköszönsz Freytől és későbbre tolod a vizsgálatot.

Sietve mész hát a megbeszélt helyre ahol egy unatkozó veterán katona lapozgat egy táblagépet. Már messziről észrevesz és mikor oda érsz felállva tiszteleg.

-Áh kérem mondja, hogy magát küldték az ajtók és a kommunikáció helyreállítása ügyében.

Egy igen kicsit bólintasz és már folytatja is a gyalogos.

-Hála a császárnak.-itt egy pár másodpercet tétlenkedik-És persze az Omnissiahnak. Lord Kornel épp most fog beszédet tartani én a helyében nem hagynám ki.
Ekkor egy mellette lévő ajtóra mutat.

-Azon menjen be ez vezet a tisztekhez.

Nem sokat tétlenkedsz a helyzet komolysága miatt egyből elindulsz ahogy benyitsz veteránokból álló díszőrség fogad a szűk folyosón. Ahogy haladsz el mellettük mindegyik tiszteleg… lenyűgöző pontossággal mintha csak gépek lennének. Szinte kezded érteni az efféle szokások miért alakulnak ki szinte felemelő érzés… de nem sok időd van ezen töprengeni mivel egy jobb kanyar után egy nyitott ajtó fogad mögötte egy hatalmas holo asztallal és rengeteg tisztel körülötte ahogy pedig közelebb lépsz a holon keresztül megpillantod Lord Kornelt is ahogy éppen felpillant rád.



Az asztalon épp a keleti szárny folyosó rendszere van kivetítve valószínűleg a tervet beszélték át mikor beléptél.
Tekintve, hogy jelenleg te lehetsz a legkisebb rangú a teremben enyhén meghajolsz és köszönsz. A szervitoraid az ajtó mellé állnak be, hogy ne zavarjanak míg a koponyák körülötted köröznek.

Elsőnek Lord Kornel szólít meg. Azt hinnéd az előbbiekből, hogy ideges de sokkal inkább barátságos hangnemet üt meg.

-Maguknál valami előírás, hogy az utolsó pillanatban kell megérkezniük? Na mindegy is örülök, hogy végre itt van. –Ekkor karjával jelzi, hogy lépj közelebb az asztalhoz- Ahogy láthatja ez lenne a keleti szárny ám miután kintről sikerült kinyitnia az ajtókat a csapatainknak. Ezeken a pontokon lenne magára szükségünk.-Ekkor ráközelít a hatalmas térképen egy kisebb pontra- Ha sikerülne ezekhez a szobákhoz eljuttatni önt akkor könnyedén megoldható, hogy visszaállítsa a kommunikációt és az összes ajtót kinyissa onnantól fogva nem fognak tudni, hova menekülni.

Ekkor egy rengeteg kitüntetéssel jeleskedő egyén vélhetőleg a vezérezredes veregeti vállon a kapitányt és súg valamit a fülébe, amit te jól hallasz.


-Kapitány itt az idő.

Ekkor a Kornel elnézésedet kéri és a mellettetek lévő fal ketté nyílik. Ami igazából egy hatalmas ajtó valószínűleg valamilyen raktár lehet ez csak ideiglenesen átrendezték. A kapitány gyorsan kinyomja a hologramot és int neked, hogy menny vele. Ekkor elindultok a füstön át a terembe. Ahogy kiérsz a füstből beállsz a kapitány mögé csak úgy mint a többi tiszt. És ekkor a kapitány neki áll a beszédének.

Egy tisztelgéssel kezdi amit a melletted álló tisztek szinte azonnal viszonoznak. Lévén te nem vagy katona így inkább udvariasan meghajolsz jelezve a tiszteleted a bátor katonák felé. Vagy legalábbis igyekszel ezt mutatni a bugyuta húszsákoknak.

Aztán Lord Kornel belecsap a lényegbe.

-Pihenjenek katonák!

Kezdi kellemes szimpatikus hangján.


-Mindazok akik most itt vannak bizonyítják, hogy méltóak katonának. Bár lehet, hogy önök közül sokan nem is akartak beállni az Astra Militarum seregébe. Egyesek ezt gyávaságnak és eretnekségnek tekintik.

Ekkor a tömeget kezdi pásztázni aztán folytatja.

-És ez így van! Mind gyáva férgekként jöttek erre a hajóra!-itt tart egy lélegzetvételnyi szünetet- És élő bizonyítékai annak, hogy az emberiség büszke védelmezőivé váltak. Mert ma itt mikor szólította önöket a kötelesség nem elbújtak az ellenség elől! Hanem kiálltak és harcoltak.

Ekkor úgy tűnik sikerült is neki valakit kiszemelnie és odanéz. A nagy tömeg miatt fogalmad sincs ki lehet az.

- Nem saját életüket helyezték előtérbe, hanem mindenki másét. Ezt jelenti katonának lenni. Ezt jelenti a császár harcosaként élni!

Ekkor visszapillant a tömegre.

-Mindenki aki itt van már legyőzte mai ellenségünket! A félelmet! Mert mindazok akik odabent vannak!-Mutat a lezárt ajtók irányába- Már akkor vesztettek mikor megadták magukat a harctól való rettegésnek.

Itt most egy nagyobb szünetet tart majd elordítja magát.

- Hát mutassák meg nekik, hogy bizony van mitől félniük! A császárért!

A termet sőt még a hajó nagyrészét is megtölti az üvöltözés a beszéd után. Mindenki éljenzett és ujjongott.

Aztán a tisztek pár másodperc után vissza tértek a „parancsnoki” szobába. Csupán a vezérezredes maradt kint elmondani a további instrukciókat. Bent mindenki gratulál a kapitánynak a beszédéhez igazán impozánsnak tartják. Miután mindenki gratulált neki aki akart vissza térnek a holo asztalhoz bekapcsolja a kapitány és pár pislákolás után ismét 3D-ben pompázik a szemetek előtt a zöldes térkép.



//az ezüst koponyás szobákra mutatott eleinte a kapitány bár arra még nem tért ki melyiknél mi a fő feladatod.//

- Érdekes.-mormogja magában a nővér aztán leteszi az üvegcsét és rád néz- ha nem tartja tolakodásnak ezt mégis hol találta?

- Ezt egy az előző küldetés során megsérült Leman Russ tank belsejéből került elő. – Azt még nem szeretném az orrára kötni, hogy milyen lénytől származik ez az anyag, a végén még elfecsegi valakinek, hogy xenok vannak a hajón és valaki más szerzi meg helyettem a dicsőséget. Majd mikor a kérésemre miszerint megvizsgáljak egy beteget felajánlja, hogy átküld egy részletes elemzést, akkor szólal meg Lord Kornél hangja a fülemben. Ekkor tudatosul bennem, hogy mennyire elszaladt az idő. És még maga a hajó kapitány szólt hozzám. Ó a Marsra. Itt nagyobb a baj mint hittem.

- Bocsásson meg Frey nővér, de mennem kell a vizsgálatra majd később kerítünk sort. Mondjuk három óra múlva? Ha addig ne adja a Császár meghalna valaki megvárnának a boncolással? – Ekkor a Sas jelét vetem- Viszlát a legközelebbi találkozásig.

Végig az úton csak azon jár az agyam, hogy hogyan lehetek ilyen feledékeny. A kapitány biztos nagyon mérges. Csak ezt Maxil meg ne tudja, hogy feldühítettem Lord Kornélt. Szégyent hoznék a fejére és az egész rendre. Sietve érem el a találkozási pontot, ahol egy veterán gárdista fogad és igazít útba. Mielőtt belépnék az ajtón, még kifújom magam. Magamra higgadtságot erőltetek magamra és kihúzom magam. Ne hogy szégyenbe hozzam a rendet. Lassan benyitok az ajtón. A túloldalt a veteránok már majdnem gépies viselkedése teljesen lenyűgöz. Talán az embernek nem kell lemondania a húsáról ahhoz, hogy közel kerüljön az Omnissiahoz? Sok éves képzés ugyan azt az eredményt hozza? Talán meg kéne erről kérdeznem egyszer Maxilt…Meg talán Alicet is. Nem! Miért kérdezném meg őt erről? Ő csak egy különös húszsák, nem több! Ekkor érem el azt az ajtót ami mögött ott lesz a valószínűleg dühös Lord Kornél. Egy mély levegőt veszek majd benyitok a terembe. A tisztek köztük a kapitány is egy holo asztalt vesznek körbe, ahol feltehetőleg a hadi tervet vették át. Talán ha ide jövők először segíthettem volna benne. Hogy kifejezzem sajnálatom a késésért meghajlok a tisztek és főleg Lord Kornél előtt.

- Maguknál valami előírás, hogy az utolsó pillanatban kell megérkezniük? Na mindegy is örülök, hogy végre itt van. –Ekkor karjával jelzi, hogy lépjek közelebb az asztalhoz- Ahogy láthatja ez lenne a keleti szárny ám miután kintről sikerült kinyitnia az ajtókat a csapatainknak. Ezeken a pontokon lenne magára szükségünk.-Ekkor ráközelít a hatalmas térképen egy kisebb pontra- Ha sikerülne ezekhez a szobákhoz eljuttatni önt akkor könnyedén megoldható, hogy visszaállítsa a kommunikációt és az összes ajtót kinyissa onnantól fogva nem fognak tudni, hova menekülni.

Furcsa nem is tűnik dühösnek. Sőt rendkívül kedves. Hamarosan pedig úgy látszik kezdődik a beszéd és a kapitány itt nekem is, hogy tartsak vele. Ez igazán megtisztelő érzés. Elkések a megbeszélésről, de a kapitány maga nem is mérges és még a pódiumot is hajlandó megosztani velem. Mikor kiérünk a színpadra a tisztek tisztelegnek. Úgy érzem nekem is illene legalább udvariasságból kifejeznem a tiszteletemet a katonák felé ezért meghajlok előttük. Miközben a beszédet hallgatom nem tudom észrevenni, hogy a kapitány nem egyszer hangsúlyozza az érzelmeket. De legjobban a félelmet és a bátorságot. Vajon mi lehet olyan különleges az érzelmekben? Bár emlékszem rá, hogy valamikor nem is olyan régen még én is hagytam, hogy az érzelmeim vezessenek az utamon. De jól belém nevelték a képzésem alatt, hogy azok feleslegesek. Az igazi érték a logika, a tudás és a gépekben rejlik. Vajon mitől olyan fontosak az érzelmek? Ezekről már biztos, hogy beszélnem kell valakivel. A szónoklat végén vissza térünk a „parancsnoki” terembe. Mindenki gratulál Lord Kornélnak. Talán nekem is kéne? De úgy látszik elkéstem, már vissza is kapcsolták a holo asztalt és a terv újra látható rajta.

Újra át nézem a térképet. Azt tudom, hogy hova kell mennem, de azt nem tudom, hogy pontosan mit kéne ott csinálnom. Meg persze a főkaput is nekem kéne kinyitnom. Azt pedig nem ártana lassan elkezdenem.

- Kapitány, ha meg nem sértem. Az egyes termekben – Mutattok rá az egyik ezüst koponyás teremre – mi lenne a legfontosabb feladatom? – Ha végez a feladatok elmagyarázásával akkor mélyen tisztelet teljesen meghajlok és közlöm, hogy megyek és megpróbálom kinyitni a főkaput.

Mindig arra gondoltam, hogy a hajó urai olyanok lehetnek inkább, mint a technopap, aki velük volt. Abban a meghajlásban nem volt semmi emberi! Talán állított a fejébe ültetett giroszkópon 45°-ot és egyenletes fordulatszámon elindult egy kiegyenlítő-hidraulika motort, aminek következtében a "teste" előre dőlt. Vagy csak képzelődtem?

Kis pislogás után mindenki elindul Klars után. A magabiztossága láttán beindul a csordaösztön Pöcökben is! Az ogrynnal az oldalunkon könnyen a legnagyobb szarházik között is hamar átvágunk, hiába lépünk valaki tyúkszemére. Lehet az bárki tyúkszeme... Pöcök termete láttán senki sem csinál semmilyen butaságot.

Enric:

Lord Kornel egyből rád veti tekintetét és már magyarázni is kezdi a tervet.

-Oh igen.-kap a fejéhez- A maga feladata először is, hogy kinyissa a befelé vezető három ajtót. Mindegyiket egyesével manuálisan tudja kinyitni. Sajnos az ajtót működtető fő vezérlő a túloldalon van így nehezebb dolga lesz, de úgy gondolom egy tech papnak nem okozhat gondot legalább az egyik kinyitása. Bár minél több helyről tudunk támadni annál nagyobb a stratégiai előnyünk szóval igyekezzen a legjobbat nyújtani.

Ekkor egy gyors nagyítást végez a térképen és ráközelít a kommunikációs szobára.

-Ez lesz az egyik legfontosabb feladata. Helyreállítani a kommunikációt. Jelenleg csak a rövidtávú rádióhullámok működnek a hajón így némileg kapcsolatban tudunk maradni de remélem nem kell ecsetelnem ez mennyire kényelmetlen és veszélyes megoldás arról nem is beszélve, hogy az asztropatákon kívül üzenni sem tudunk. Ha helyreáll végre a kommunikáció abba hagyhatjuk a csatárláncolatú rádió hívogatást.

Ekkor világosodsz meg, hogy miért Kornel beszélt veled személyesen hiszen így rengeteg kiszivárgó információtól óvja meg a hajót. De vajon miért kezeli az ittléted mivoltát ennyire diszkréten, hiszen csak ajtókról meg kommunikációról van szó.Mindenesetre a gondolataid nem gátolnak meg abban, hogy figyelmed egy részét a kapitányra fordítsad. Aki most az ajtó vezérlőszobára közelít rá.

-Ami azt illeti ez lenne a legfontosabb része a küldetésének. A szobában van a központi irányító rendszer. Ha ez megvan újra a mi irányításunk alá kerülnek az ajtók és vissza vehetjük a teljes keleti szárnyat.

Próbálsz minden adatot jól elraktározni a küldetésről illetve magáról a térképről. Eközben Kornel tovább folytatja.

-Hogy, hogyan intézi el a dolgot az nem érdekel. Sem a sorrend sem a kivitelezés. De létfontosságú, hogy képes legyen felfogni a helyzet fontosságát nem számít az esetleges emberi „veszteség” a lényeg, hogy mihamarabb kipucoljuk ezeket az átkozott lázadókat.

Ekkor elnézést kérsz, és már indulnál kinyitni az ajtókat mikor a kapitány még egy pillanatra marasztalásra int.

-Még egy fontos dolog. –Ekkor ráközelít a sztázis szobára- Ez a keletiszárny egyetlen ajtója, amit nem lehet csak a megfelelő jelszóval és kulccsal kinyitni. Szeretném ha ez így is maradna szóval semmiképp ne piszkálja az ajtót! Ez nem csak parancs de jó tanács is! –ekkor egy apró sóhaj után hozzá teszi- A „megfelelő” embereket már ráállítottuk az ügyre. Ennyi lenne elmehet.



Meghajolsz ismét Kornelnak majd te és a kompániád elindultok, kifelé menet gondolataid a kapitány utolsó pár titokzatos mondatán forognak.
Ugyan azon a folyosón haladsz végig, mint az előbb a katonák mozdulatlanul állnak és őrködnek. De nem sok figyelmet fordítasz rájuk. Ahogy odaérsz az első ajtóhoz lepattintod az egyik panelt majd servokaroddal félre teszed a fedelét. Aztán rápillantasz a hatalma kábelkötegre, ami az ajtó irányításáért felelős.

//Mindegyik ajtóra külön kell dobnod egy hackelést minden ajtó 3+ sikerül kinyitnod.//

Miközben Lord Kornél elmagyarázza a különböző feladataimat figyelmesen megpróbálom az elmémbe vésni a térképet és a különböző helységekben végzendő feladataimat. Majd meghajlok és elköszönök Lord Kornéltől és a teremben tartózkodó többi tiszttől, majd mikor az ajtóhoz érek intek a szervitorjaimmal. Már a tervemen gondolkodók. Ha az 3. ajtón betudok menni és valahogy áttudok férkőzni mondjuk a lázadókon és elérnék mondjuk az ajtó vezérlő szobához, akkor könnyedén mind a három ajtót kinyithatnám. De ez túl kockázatos terv lenne. Túl sok benne a kiszámíthatatlan elem. De a kommunikáció helyre állítása elsőséget élvez így jó lenne először ahhoz eljutni és hogy ne legyen nagy az ellenállás a 3.ajtót mindenképp ki kéne nyitni, hogy az elvonja a figyelmet az 1.ajtóhoz vezető folyosóról. Ez lesz. Először a 3. ajtót nyitom ki. Mikor oda érek és lepattintom a panelt és meglátom a kábelek halmazát. Egy átlagos embernek átláthatatlan útvesztő lenne, de szerencsére én nem vagyok átlagos ember. De elég sok a kábel. Lehet, hogy nekem sem fog sikerülni?

1EW0iP961-61-6

Az ajtó lassan és egyenletesen szisszen egy nagyot. Ez a siker jele. Az ajtót sikerült kinyitni, már innen is kitudjuk nyitni és a lázadóink nem tudják belülről visszazárni. Ekkor gyorsan a fülemhez nyúlok és hívom is Lord Kornélt, hogy jelentsek neki.

- Üdv Lord Kornél. Itt Enric Enginseen. A 3. ajtót sikerült kinyitni. Most megyek a 2. ajtóhoz, hogy kinyissam. Ha végeztem azzal újfent jelentkezek. Enric Enginseen kiszáll.

Ekkor elindulok a 2. számú ajtóhoz. Közben pedig egy furcsa érzés kerít hatalmába. Mintha kicsit euforikusabb állapotban lennék. Egyértelműen boldog vagyok. Miért is ne lennék boldog? Végre sikerült valami a mai nap folyamán először. Talán végre minden jó irányba fog haladni. Ekkor érek oda a 2. ajtóhoz. Az előzőhöz hasonlóan itt is lepattintom a fedőt és elkezdek az ajtó kinyitását.

DtAXha2P1-61-6

A 2. számú ajtó az előzőhöz hasonlóan most is megadja magát és szisszen egyet. Bár néhány kábel még ott van a kezemben, miután sikerült egy kicsit belegabalyodnom. Ezt az ajtót mintha máshogy kötötték volna be vagy valaki megpiszkálta. Mindegy is. A lényeg az, hogy ezt a 2. számú ajtót is sikerült kinyitni. A boldogság érzése egyre erősebben hat rajta. Már egy mosolyt is megengedek magamnak. Majd újfent a fülemhez nyúlok és hívom is Lord Kornélt.

- Üdv Lord Kornél. Itt Enric Engineseen beszél újfent. A 2.számú ajtót is sikerült kinyitnom. Most indulok az elsőhöz. Enric Engineseen kiszáll.

Miközben az első ajtó panelja felé tartok, jut eszembe mintha valami más lett volna a hangomban. Mintha élettel telibb lett volna. Talán csak a boldogság miatt van. De vissza a feladatra. Nem vonhatja semmi sem el a figyelmem. Lepattintom a fedőt és neki láttok a munkámnak.

xnIeU8mj1-61-6

Épp végzek a kábelekkel és várnám az ajtó sziszenését, de semmi. Talán valamit sikerült elhibáznom? Még egyszer-kétszer próbálkozok, de semmi. Sőt még egy vörös fény is kigyúl. Ekkor súlyt rám le a felismerés, mit orkra az erő pöröly. Nem sikerült. Pedig olyan jól ment minden. Erre ez. Nem hiszem el! Servokarommal bele ütök háromszor az ajtóba. Ahogy a fém fémnek csapódik olyan hang keletkezik mely az egész helységet betölti.

- Nem. Nyugalom. – Ekkor teszem a kezem újfent a fülemre és hívom is Lord Kornélt. – Üdvözlöm Lord Kornél. Itt Enric Engineseen beszél. Sajnálattal értesítem, de az 1. számú ajtót úgy látszik nem sikerült kinyitnom. Így csak a 3. és a 2. számú ajtókon tudnak a csapataink behatolni. Enric Engineseen kiszáll.

Ekkor elindulok a 2.számú ajtóhoz, hogy ott hatoljak be a lezárt területre. Onnan pedig majd a Kommunikációs szóba felé megyek. A servitorjaimnak hála persze a szűk terekben előnyöm van. Bár a melta fegyverek nem jók nagy távra, de mire vannak a birodalmi gárdisták, ha nem arra, hogy megvédjék a fontos személyeket mint engem? Ekkor érek oda a 2.számú ajtóhoz.

Marrok:

Ahogy odaértek a tiszthez leengedi a kezeit összehajtja a textilt amit tartott majd a sas jelét veti amit egyből viszonoztok. Ekkor erélyes hangon szólal meg.

-Örülök, hogy itt vannak. A nevem Tork és engem bíztak meg a szakasz vezetésével. De most nincs időnk a formalitásokra hamarosan megkezdjük a visszafoglalást szóval gyűljenek körém és jól figyeljenek.

Ekkor mindenki a csapatodból közelebb megy a szakaszvezetőhöz és félkörívesen oda álltok, hogy mindenki lásson. Mikor nagyjából elhelyezkedtetek Turk elővesz egy kisebb 3D holokivetítőt. Amin megnyom egy gombot és zöldes fényekkel egy térképrészletet mutat megrajta. Ahogy egy pillanatra elfordítod a fejed látod, hogy a többi szakasznál is ugyan ez zajlik. Ahogy vissza kapod a fejed Turk neki is áll a terv felvázolásának.



-Ezen a három ajtón tudjuk megközelíteni a keleti szárnyat egyenlőre mind le van zárva. De már dolgoznak az ügyön. A mi feladatunk eléggé különleges. Bent található egy ajtó amit csak a megfelelő kóddal és kulccsal lehet kinyitni ez itt.-közelít rá a sztázis szobára- A mi feladatunk lesz biztosítani, a bent lévők biztonságát.

Ekkor vissza távolít a térképről.

-A kódot tudja a kapitány mikor oda érünk és remélhetőleg végre helyre áll a kommunikáció elfogja mondani. Viszont a kulcsot még ezelőtt meg kell szereznünk ennek a hollétét sajnos nem tudjuk. Éppen ezért szükségünk lesz egy minél magasabb rangú fogolyra. Persze elképzelhető, hogy nem fog tudni semmit de ez nem akadályoz majd meg minket. Elkapunk egy másiakt és ha kell még egyet egészen addig ameddig meg nem tudjuk hol van az az átkozott kulcs.

Ekkor elteszi a kivetítőt a zsebébe és mereven rátok néz.

-Ha ezzel megvagyunk indulunk az ajtóhoz és várjuk a kódot. Amint megkaptunk nem szarakodunk bemegyünk kihozzuk a túlélőt és már jövünk is el.
Ekkor a füléhez kap a szakaszvezetőtök és hümmögve bólint párat. Aztán ismét hozzátok szól.

-Na, jó hírek úgy néz ki sikerült kinyitni a hármas ajtót. Ezzel pedig könnyedén a célterülethez érhetünk. A főbb csapatok a kettes ajtón keresztül fognak bevonulni védve a fontosabb személyeket, de némi támogatást mi is fogunk kapni. Na de most irány az ajtóhoz!

Ekkor Turk-al az életeken megindultok, a hármas ajtó irányába mögöttetek a többi katona ugyan ezt teszi bár a nagyrészük a kettes ajtónál leszakad. A terem kb egyharmada tart veletek a hármashoz. Az egyes ajtónál pedig még látjátok ahogy a pódiumon álló tech pap épp az ajtót próbálja szétverni servo karjával mintha csak ideges lenne, de hamar feladja és láthatóan hív valakit.

Ahogy odaértek az ajtóhoz mindenki csatasorba áll. Az ajtó méretéből ítélve tömött sorokban fogtok berontani. Az ajtó mellet ott áll a szakaszvezetőtök keze a panelon. Ez a ti szerencsétek nem ti fogtok elsőnek bemenni, hiszen meg kell várnotok Turkot. Bal kezével vissza számól öttől, amikor ökölbe szorítsa lenyomja az ajtó nyitó gombot és az egyet szisszenve lassan kitárul. Az egyik kisebb szakasz egyből beront a folyosóra pár pillanatig semmit nem hallotok ám nem telik el sok idő mire az első lézer lövést kiszűrődik nem is akár mekkora egy lézerágyú lövedéke csapódik be valahova és beleremeg az egész keleti szárny! A következő hang amit hallotok egy torka szakadtabból üvöltő parancsnok hangja „vissza!”. Szinte ugorva jön vissza az a pár megmaradt túlélő akik bent voltak. A legtöbb a földön fekve marad a félelemtől néhány pedig gyorsan feláll és fut vissza a főbb szakaszuk háta mögé. Ismét dörömbölés rázza meg a helyet de most mögületek jön hátra pillantasz és két osztagnyi Bullgryn jelenik meg(10 fő) hatalmas pajzsokkal a kezeikben. Kérés nélkül utat enged nekik mindenki akik hamar csatasorba állnak az ajtó elé. Ekkor vissza ér a szakaszvezetőtök és közli veletek a tényeket.

-A császári csarnokban egy erős védelmivonalat építettek ki a rohadékok és nehéztüzérségi fegyvereket állítottak fel. Mivel lehetetlen lenne frontálisan áttörni így beássuk magunkat a T8 és a T9 szobába. Az első hullám a közelebbi T8-as vezérlőterembe fog menni a miénk a távolabbi T9-es ha szerencsénk van talán sikerül elkapnunk valakit odabent.

Ekkor indul meg az első hullám szinte az egész szárny beleremeg a lövésekbe. De nincs időd megijedni mivel már ti következtek beálltok szinte közvetlenül a Bullgrynok hatalmas teste mögé és elindultok. Bent a darabokra szakadt bajtársaid holtestein kell átlépned hogy mi a fene folyik előttetek azt nem látod mivel szinte mindent eltakarnak a bullgrynok és hatalmas pajzsaik. Mindenesetre megállás nélkül lőnek. Aztán oda értek a T8-as bejáratához az ajtót láthatóan berobbantották a bullgrynok fegyverei és bent már javában megy a harc. Pillanatok alatt elhagyjátok az ajtót és már oda is értek a ti ajtótokhoz. Le van zárva ahogy sejtettétek. Ekkor az egyik bullgryn kiválik elölről és jónéhányat bele ereszt fegyverével az ajtóba. Hihetetlen pusztító erőre képes mivel bár eltart pár percig, de szinte teljesen leamortizálja az ajtót amin aztán átlép és üvöltések zaja hallatszik a szobából. Ekkor viszont az egyik Bullgryn pajzsa megadja magát és közvetlenül melletted száguld el a bullgryn testén keresztül egy hatalmas lézercsóva szénné égetve mindenkit, aki az útjába kerül. Még szerencse, hogy a barátaid mögötted vannak így őket is csak sokkolja a látvány. Épp mereven állsz, a félelemtől mikor Roy fogja meg a karodat és ráncigál be a félig nyitott ajtón bár a bullgryn könnyedén átlépett rajta nektek azért mászni kell, ami nem nehéz mert mögöttetek már nyomnak előrre, hogy ők is beférjenek. Ahogy behuppansz az ajtón egyből a hatalmas Bullgryn fedezékébe rohantok, ahogy a többiek és lőttök a komputerek mögé bújt ellenségre.

Ahogy vaktában lövöldözől gyorsan körbenézel de úgy látod minden fontosabb barátod életben maradt ekkor lép be további két bullgryn és csatlakozva társukhoz egy nagyobb védőfalat alkotnak közben Pöcök tűzerejével segíti őket. Kintről a T8-as szobában lévők fedezőtüzet nyújtanak nektek így nem tudnak hátba támadni. Remek stratégia. Már csak a szobát kellene tudnotok elfoglalni úgy, hogy nem haltok bele!

//Jelenleg csak vaktában tudsz lövöldözni mivel nem láttok ki a bullgrynok mögül rendesen mellettetek van egy kikapcsolt generátor ami mögül jobb rálátásod lenne az ellenségre de, hogy odáig eljuss kell dobnod egy kezdeményezési (I) tesztet vagy kitalálni valami okosat, hogy sérülés nélkül eljuss ódáig. Meg persze bármi ami eszedbe jut //

UI: Az egyre vérszegényebb reagjaid felett pedig nem tudok figyelem nélkül elmenni kérlek szedd össze magad!

Meg fogunk halni! A Emberiség Birodalmának katonáinak sora végtelen. Megszámlálhatatlan világra tettük már rá a kezünket. Olyanokra is, amiket előtte emberi léptékkel fel nem fogható ideig mondott az adott kultúra a saját otthonának. Amíg el nem vettük! Harcoltunk Űrgárdistákként, a Technológia sötét korából hátramaradt relikviákkal és a hihetetlen Titánokkal az oldalunkon. Az Istencsászár egyesíteni szerette volna azt, ami régen egy volt. Az Emberiség Birodalmát. Munkájának végeztével, az Ő óriás harcosai pihenni tértek, és átengedték az embereknek a kegyet, hogy megvédhessék az egységet. Most ez a számtalan világ, az ő számtalan szülöttjével számtalanul veszik oda ilyen ütközetekben, amit csak húsdarálónak hívnak.

Amíg az emberbe nem mar bele semmi - golyó, lézer, repesz - megvan a bátorsága, fűti az adrenalin, és a kiképzésen belé vert bátorság és félelem, amit a komisszár füstölgő pisztolycsöve vált ki az emberből. A halovány világítás és a világító lézernyalábok teljesen megzavarják a szemet. Az emberek tolonganak és fel sem fogják, hogy ez egy "húsdaráló", amit annyit emlegettek!

Nem tudom kik vannak körülöttem, csak Royról tudom, hogy ő az, mert a nevemet kiáltja és figyelmem egy apró részét ezzel kellően magára vonja. Kulcs, szoba, rangok, túszok?! Mind kiürül a fejemből, ahogy végignézem a bullgryn halálát. A lövég átégeti, de előbb, ahogy behatol az a sok fény a mellhasába, világítani kezd a húsa, egészen a nyakáig és a karjain át, majd elkezd felforrósodni a páncélja a kilépési pontnál, a vörös izzástól a fehérig. Egy kevés keramit és égett szövet fröccsen ki ránk, amiből egy kicsi a karomon landol, de észre sem veszem.

A lézersugár, ami erősebb, mint bármi, amivel eddig dolgoztam a bolyvárosban - bár nem talál el -, a hőhullám megperzseli az arcomat és ösztönösen a földre vetem magam, Roy-t is magammal rántva. Roy megrántja a ravaszt és egy sorozatot enged meg a plafonba és egy parázsgömb bemondja az unalmast. Agóniája közben, szikrákat hányva tovább fokozza ezt a fénykavalkádot.

Miközben akaratlanul is az 'Istencsászár fényeskedjék a holtak felett' -et kántálom, ő ordít valamit, de nem hallom: - Mi a picsát csinálsz?! -, de tökéletesen értem a gesztikulációját. - "Mindenki a földre!" - és látok a kezében egy bazi nagy valamit, ami nyilván a bulgryn fegyverövéről lehet egy gránát. Lecsatolok én "is" egyet és "szintén" elkiáltom magam, hogy: - Földreee!

Kibiztosítom a gránátot és átdobom letérdelő a bulgrynok felett a halott orjásom fedezékéből.

Visszanézek és látom a villanások között, hogy az, amit gránátnak hittem követi szemmozgásom. A szememhez kapok! - Picsába! - a gránát itt a zárt térben igazán nagyot szól és leterít még a bulgryn teteme mögött is!

1-2 Direkt találat. 2-6 Szóródás. n8box5bi1-6
Szóródás -3: 1-61-61-6·1-6·1-6

A gránát pont a konzol mögé érkezik. Egy pillanatra megfagy az emberekben a vér, ahogy látják a plafont szinte végigsúrolva átszökő árnyat. "Földreee!" Sokan a földre vetik magukat vagy megpróbálnak kifelé nyomakodni az ajtón. Lesz akinek a retinája szakad majd le. Lesz aki megsüketül, de nem mindenki. Ami biztos, az az, hogy hetekig sípolni fog a fülünk!

A konzol mögött egy pillanatra elhallgat a lézerágyú velőtrázó böffentése, majd testrészek és azonosíthatatlan dolgok röppennek fel a vérpermetben.

- Rohaaam! - hallatszok a vezényszó valaki szájából...

A szuronyom kézbe fogom és megindulok a fedezék felé.

(( Nem tudom mekkora a mozgásterem. Nem akarom elrontani a kalandot, de ha megmondod, hogy génorzók vannak a konzolok mögött, akik... mire... akkor írok sokat! ^_^ ))

Enric:
Ahogy próbálod kinyitni az egyes ajtót mögötted már rohamtempóban haladnak el a gárdisták, hogy odaérjenek a nyitott ajtókhoz. Néhányan szemtanúi, ahogy érzelmeidnek utat engedve az ajtót püfölőd. Mindenesetre egy pár meglepődő pillantáson kívül senki nem mer megbámulni túlságosan bár a zaj amit csapsz egyértelműen odavonzza a tekinteteket. Mindenesetre bejelented a kudarcod és kevésbé boldogan elindulsz a kettes számú ajtóhoz láthatóan a csapat nagyobbik része téged fog őrizni a maradék…nos nem kell sok, hogy kitaláld ők lesznek a csalik.

Az ajtónál egy idősebb szakaszvezető áll és láthatóan a fülén lévő adó-vevőt hallgatja. Néhányat bólint ezután néma csend telepszik a hajóra. Nem sokkal később hatalmas robbanások rázzák meg az egészet… felismered a hangot lézerágyúval lőttek. Ráadásul az a hajó belsejében! Igazi patkányok ezek akik belülről rohasztják szét ezt a csodálatos építményt!

Miután abbamaradtak a lövések és már csak néhány gárdista utolsó harsány sikolyát lehet hallani a mögöttetek lévő Bullgrynek megindulnak az hármas ajtó felé. Nem sokat tétlenkedtek az biztos szinte egyből int neked az ajtónál álló tiszt, hogy menny oda. Természetesen lassan odalépkedsz az ajtóhoz majd szóba elegyedtek.

-A csapataink nagyrésze önnel fog tartani. Összesen három ezrednyi katona fogja megtámadni a keleti szárnyat ebből kettő innen fog megindulni. Az ellenállás kábé ezer fő így túlerőben vagyunk viszont jelentős problémát jelent, hogy ők beásták magukat. A tervünk az, hogy ameddig a császári csarnok felé haladó csapatok lekötik a figyelmüket mi az étkezőn átvágva megkerüljük a csapataikat és hátba támadjuk… bár a jelenleg helyzetet hallva nem biztos, hogy képesek lesznek odáig kihúzni. Bárhogy is legyen jelenleg ön a rangidős tiszt maga dönt a stratégiáról mi követni fogjuk.

Miután válaszoltál és esetleg feltettél még pár kérdést a tisztnek visszább húzódsz a katonák húspáncélja mögé. A szakaszvezető visszaszámol majd kinyitja az ajtót ami hangos kattanás és kerregést követően kinyílik. Szinte egyből lézersugarak kezdenek el kiömleni belőle amit a kinti katonák viszonoznak. Az első pár lövés a tömeg közepébe csapódik aminek következtében páran sikítva felbuknak. Néhányan megindulnak és gránátokat dobálnak be a folyosóra, hogy bekergessék az ellenséget a termekbe. A robbanások bár elég hangosak tisztában vagy vele, hogy ezek maximum esztétikai sérüléseket okozhatnak a hajónak. A robbanásokat követően egyből megindulnak befelé az első csapatok és a lézersugarak cikázó hangját a katonák harci üvöltése tölti be. Ahogy behatol a csapatok nagy része te is megindulsz befelé. A folyosó elég tág és az étkező ajtajából egy nehéz boltert állítottak fel, aminek a robbanó lövedékei úgy tépi szét az egyszerű gárdista páncélját és testét mintha ott se lenne. Az egyre csak növekvő hullahalmon keresztül belépsz az egyik ajtóba ahova a többi gárdista is fedezékbe vonul.

//Az R2 egy raktár míg a T2 egy terminál terem.//