1X01 - Paradicsom a pusztaságban

Alexis sikerrel járt a számítógép feltörésével, de az öröm rövidnek bizonyult. Ahogy a karjára fonódtak a kábelek azonnal reagálnunk kellett. Rajta kívül senki nem értett eléggé a programozáshoz, hogy a számítógép önvédelmi mechanizmusát állítsuk le időben, Theodore-t pillanatokkal korábban még a mintagyűjtés foglalta le, így először felemeltem a fegyveremet... de nem sütöttem el. Nem tudtam, hogy milyen hatása lesz, és a csapatom legújabb tagját úgy festett, már akkor sem tudom megmenteni, ha sikerül kikapcsolni a gépet. Számokat mondott. 5 7 8 4 1 9 8 5 6... alig tudta elmondani ezeket is. Ahogy lehunyta a szemét, biztos voltam benne, hogy már nem nyitja ki többet, és hirtelen végtelenül esendőnek és gyengének éreztem magam. Tudós voltam, nem katona. Ahhoz volt érzékem, hogy lassan, pontosan kiszámoljak dolgokat, hogy összefüggéseket lássak át, és megoldásokat keressek, ezért tartottam úgy, hogy nem leszek rossz vezető. De egy emberem meghalt, és nekem túl nehéz volt feldolgozni ezt. Nem tudtam mondani neki semmit, nem tudtam biztatni, nem is ismertem igazán, csak térdelek a holtteste mellett, és próbálok valamilyen döntést hozni, és vezetőként viselkedni. Ökölbe szorítottam a kezem, hogy az ujjaim kissé a tenyerembe vájjanak, és a pillanatnyi, tompa fájdalom kitisztítsa a gondolataimat. Tudós vagyok, nem katona. De katonákat kell vezetnem, szükségképpen katonaként kell kissé viselkednem. Egy katona pedig tudja, hogy reagáljon egy a szeme előtt történt halálesetre, és egy katona tudja azt is, hogy a nő utolsó szavai milyen kulcsfontosságú információkkal szolgálhatnak. Felálltam Alexis mellől, és szembenéztem a csapatommal, és a segítőnkkel, K'tau-val.
- Ellenőrizzük a koordinátákat, valahol van egy térkép, K'tau, kérem segítsen Cruz-nak ebben. - fordulok hozzájuk. Rodovic, vizsgálja meg a fiola tartalmát, érdekelne, mi csöpög itt mindenhol.
A Theodor által szerzett információkat némán nyugtázom, szinte alig lep meg. Amiket eddig elmondtak, hogy mik történhettek itt jaffákkal, nem csoda, hogy altatókkal és kábítószerekkel telített szimbionta-vér borítja ezt a helyet. A másik információ, az erdőről már több kérdést vet fel. A logikus megoldás egyértelmű, két csapatra kell oszlanunk. K'Tau-nak mindenképpen az erdőbe kell mennie, nekem pedig mindenképp az elnökhöz, tekintve, hogy kifejezetten velem akart beszélni, és csak a saját esélyeinket rontanánk, ha ezt a kérést nem teljesítenénk. Nem mehetek egyedül, túl nagy a kockázat, tehát két két fős csoportra oszlunk. Theodore kevésbé motivált, de képzett a harcban, és alighanem rám jobban hallgat, mint a bolygóról származó segítőnkre, Josephine pedig szintén kellően képzett, ha esetleg ellenállásba ütköznek, K'Tau-val alighanem képesek lennének boldogulni a helyzettel. Megszólalok.
- Két kétfős csapatra oszlunk. K'Tau Cruz kíséretében az orvost kutatja fel, engem pedig Radovic kísér az elnökhöz. Így látom a legtöbb esélyt, hogy túléljük, és minél több információt szerezzünk. Próbálok időt nyerni, és minél többet megtudni. A kommunikáció nehézkes lesz, de igyekszünk tartani a kapcsolatot, és jelezni, ha valami fontosat tudtunk meg.